Máté Gábor igazgatói pályázata

PÁLYÁZAT a Katona József Színház Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatói munkakörének betöltésére

MÁTÉ GÁBOR 2020. augusztus

Tartalom I. SZEMÉLYES MOTIVÁCIÓ _______________________________________ 3 II. IGAZGATÁSOM ÉVEINEK MÉRLEGE ______________________________ 8 2011/12 ________________________________________________ 8 2012/13 ________________________________________________ 9 2013/14 _______________________________________________ 10 2014/15 _______________________________________________ 10 2015/16 _______________________________________________ 11 2016/17 _______________________________________________ 13 2017/18 _______________________________________________ 14 2018/19 _______________________________________________ 15 2019/20 _______________________________________________ 17 III. A KÖVETKEZŐ ÉVEK _________________________________________ 21 1. Művészi törekvések ____________________________________ 21 2. Jövő évi üzleti terv (2021. január 1 - 2021. december 31.) ______ 28 a) Bevételek ____________________________________________ 29 Támogatás ___________________________________________ 29 Jegybevétel ___________________________________________ 29 Szponzoráció _________________________________________ 30 b) Költségek, ráfordítások _________________________________ 31 Bérköltségek __________________________________________ 31 Anyagjellegű ráfordítások _______________________________ 31 Értékcsökkenés________________________________________ 32 Közhasznúsági feladat __________________________________ 32 3. Kommunikációs lehetőségek __________________________________ 34 4. A Katona drámapedagógia műhelyének tervei (Behívó 2021-2025) ____ 37 IV. MUNKATÁRSAK ____________________________________________ 40 Szakmai életrajz ______________________________________________ 41 Díjak _______________________________ Hiba! A könyvjelző nem létezik.

Mellékletek __________________________ Hiba! A könyvjelző nem létezik.

2

I. SZEMÉLYES MOTIVÁCIÓ A kaposvári Csiky Gergely Színházban töltött éveim után szerződtem a Katona József Színházba 1987-ben. 2001-től 2011-ig a színház főrendezője voltam, 2011-től én igazgatom a színházat. Anyaszínházamban összesen 52 szerepet játszottam el, 42 előadást rendeztem. Itt lettem Érdemes Művész és Kossuth-díjas, 3 alkalommal legjobb előadásért, itteni alakításaimért kétszer kaptam legjobb mellékszereplőként Színikritikusok díját. A társulat tagjai közül 16 színművészt tanítottam, akik közül heten az én színészosztályaimba jártak. A Katona József Színház színészeihez szoros kapcsolat fűz, időről időre egymás gyerekei,

testvérei,

szülei,

szerelmei

vagyunk

a

színpadon

immár

harmincharmadik esztendeje.

A színház összes munkatársát jól ismerem.

Jártam a világot amikor a legnagyobb nemzetközi érdeklődés övezte a Katonát. Itt voltam akkor is, amikor nagyon jó volt katonásnak lenni, és itt maradtam akkor is, amikor a „nagy nevek” elszerződtek innen. Részt vettem a társulat újraépítésében és igyekeztem Zsámbéki Gábor mellett a színházi hétköznapokban hasznosan, a társulat érdekeit a magam érdekei elé helyezve végezni a feladatom.

Tizenöt éve a kerületben lakom tíz perces sétára a Petőfi Sándor utca 6tól, hogy minél kevesebb időt töltsek azzal, hogy a színházba elérjek.

Amióta átvettem a színház irányítását, igyekeztem megtartani mindazt, ami jó volt és megpróbáltam változtatni azon, amit kevésbé tartottam jónak.

Ez volt a motivációm tíz évvel ezelőtt és ez most is, amikor az igazgatói pályázatomat írom. Ez maradt annak ellenére, hogy a társadalmi, politikai, strukturális helyzet nem lett könnyebb, sőt... Ez maradt annak ellenére, hogy 3

egyre kevesebb lehetőséget érzek színházi emberként, hogy nyugodt körülmények között dolgozhassunk; hogy a Katona József Színház érdemei szerint legyen honorálva fenntartói oldalról. A művészeti díjak elérhetőségének esélyeiről ne is ejtsek egy szót sem... Joggal gondolhatom, hogy fontos a munkánk, hiszen minden oldalról ért támadás, hol személy szerint engem, hol a színházat.

Mostanában sok szó esik a

kiszolgáltatottságról.

Színművészek

kétségbeesetten tájékoztatják a közvéleményt kiszolgáltatott mivoltukról, és közben természetesen rendezők kiszolgáltatottak a színészeiknek, előadások kiszolgáltatottak a közönségnek, a közönség kiszolgáltatott a színháznak, a színházak kiszolgáltatottak a politikának. Meggyőződésem, hogy a színház a politikának nem lehet kiszolgáltatott. A politika dolga, hogy finanszírozza a színházakat. Ennyi. Ilyen értelemben a színházigazgatói pályázatok eldöntése nem lehet politikai indíttatású. Sokan vannak, akik azonban ennek az ellenkezőjét gondolják, sőt ki is nyilvánítják, hogy az igazgatói pályázatokat mindig az éppen esedékes politikai kurzus döntötte el. És kell is, hogy eldöntse.

A színház vezetőjének minden politikai párttól függetlennek kell lennie. Azért, hogy ne legyen semerre sem elköteleződve. Ne irányítsa munkáját, cselekedeteit, véleményét a különböző pártok felé való dörgölődzés. A színházigazgatás Magyarországon hagyományozottan művészeti tevékenység.

Amikor tíz évvel ezelőtt először megpályáztam a színházat a Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése egyhangúlag támogatott, pártállástól függetlenül, figyelembe véve Zsámbéki Gábor, a korábbi igazgató szakmai támogatását és véleményét.

Most, hogy megpályázom a színházat, nem a hatalmat nem engedem el, hanem a szolgálatot. Amikor – immár tíz éve – gyakorlom az igazgatást (értsük 4

ezt szó szerint), az irányítja a gondolataimat, hogy mindent és mindenkit a lehető legjobb helyzetbe hozzak, hogy művészi munkája a lehető legjobb körülmények között kiteljesedjen. Nem csupán hangoztatom, hogy a fiatalok felé fordulok, hanem ezen meggyőződésemet igyekszem a gyakorlatba is lefordítani. Azért szerződtettem Székely Krisztát, azért lesz tagja a Katonának Tarnóczi Jakab, hogy tehetségükkel frissítsék fel színpadjaink áporodottságra hajló levegőjét. Ezért hívtam a színházba dolgozni az utóbbi öt évben Pintér Bélát, Dömötör Andrást, Hegymegi Mátét, Kovács D. Dánielt, Fehér Balázs Benőt. Közülük többen már igazgatásom első öt évében is dolgoztak nálunk.

Ebben az időszakban vendégeskedett a Katonában Bodó Viktor, Schilling Árpád, Forgács Péter, Mohácsi János és Bagossy László. Így hívtam meg az utolsó szezonban Bocsárdi Lászlót, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatóját/rendezőjét, hogy vérátömlesztést eszközöljön a színészeinken éppúgy, mint a közönségünkön.

Tény, hogy nem adtam át a színházat senkinek és nem gondolom, hogy a

most következő időszakban szerencsés lenne a társulat szempontjából, ha őrségváltás történne. Természetesen létezhetne ideális esetben olyan variáció, amelyben új, ambiciózus tehetség kerülne a színház élére, aki megérdemelné,

hogy

színházat

kapjon.

Kicserélhetné

akár

az

egész

társulatot,

új

munkatársakat, új színészeket, alkotókat hozna az épületbe. Igen, ideális esetben – ha ez az ideális színházszervezés –, az épületet kapná meg, nem pedig a társulatot. A Katona József Színház azonban az a művészi műhely, amely 1982-ben egészen különleges körülmények között alakult meg, művészei egymást választották – ez akkor példa nélküli volt a magyar színház történetében.

5

Közülük jó néhányan még most is aktív alkotók. Amikor arra gondolok, hogy vezetni szeretném ezt a színházat, azt is gondolom, hogy azok az értékek, amelyek e falak között felhalmozódtak, nem söpörhetők ki egyetlen mozdulattal, még abban az esetben sem, ha mégoly tehetség is ülne az igazgatói székbe.

Nyilvánvaló – ezekből következően –, hogy akkor lennék nyugodt, ha az itt dolgozók garanciát tudhatnának a mögött a gesztus mögött, hogy lelépek a színről. Ideális körülmények között persze mindezzel, mindezekkel nem kellene törődni. Ehhez azonban ideális körülmények kellenének. Mit nevezek ideális körülménynek? Ideális az, ha az utánam, utánunk következő generációk azt érezhetnék, hogy szabadon alkothatnak, ha elég nyitottságot és lehetőséget biztosítana egy átgondolt színházi struktúra. Nem pedig egy olyan struktúra, amelyik nem tud vagy inkább nem is akar kiszabadulni a politika béklyójából. Ha az erre választott grémiumok a tehetséget, az alkalmasságot, a vezetői képességet tennék mérlegre, nem pedig azt, hogy melyik politikai oldalhoz van feltételezhetően bekötve a pályázó. Nem csoda, hogy a minket követő generáció bolond lenne ebbe a végnélküli csatározásba beszállni. Ily módon és ebből következően ambícióm és motivációm kényszer is. Kényszerítve érzem magam arra, hogy ne adjam fel a normalitásért való küzdelmet. Az elmúlt években különböző helyzetekben, különböző asztalok körül ülve próbáltam épelméjű szakmai társalgást folytatni ilyen-olyan kötöttségű kollégákkal. Naivul és jószándékúan hittem abban, hogy közös célért, a magyar színházi kultúra jobbá tételén áll érdekünkben fáradozni. Az utóbbi közel másfél év eseményei (TAO-törvény kivezetése, a POSZT-tal kapcsolatos anomáliák, az új színházi törvénytervezet sebtében való kidolgozása és elfogadása, a fenntartói viszony újabb és újabb átpolitizálása) azonban arra ébresztettek rá, hogy hiába 6

igyekszem egy hajóban evezni kollégáimmal, ha ők minden józan logika ellenére sem nyomják el magukban bír-, és bosszúvágyukat és nem hajlandók letenni arról az ábrándjukról sem, hogy minden, ami őket előnyhöz juttatja, az örökké fog tartani. Márpedig nem tart örökké. És akkor majd jönnek azok, akik addig a pillanatig voltak hátrányos helyzetben és újra bosszút állhatnak végre azokon, akik addig az előnyöket, a pénzt, a paripát, a fegyvert a magukénak mondhatták. (És megint elölről.)

7

II. IGAZGATÁSOM ÉVEINEK MÉRLEGE 2011/12 Igazgatóságom első évében zajlott le a színház legnagyobb szervezeti átalakítása. A Katona József Színház, mint költségvetési intézmény a Fővárosi Közgyűlés 1355/2011. (V.25.) határozatával megszűnt, a közfeladat további ellátására a közgyűlés 2011. július 31-től a Katona József Színház Nonprofit Kft. gazdasági társaságot hozta létre, a Fővárosi Önkormányzat 100%-os tulajdonában.

Az átalakulást, ezt a gazdálkodásra igen nagy hatással bíró változást úgy hajtottuk végre, hogy közben a művészi munka nem sérült. A Fővárosi Önkormányzattal Közszolgáltatási Szerződést kötöttünk, mely szerint a társaság a

közhasznú

tevékenység

eredményes

ellátásához

szükséges

ingó

vagyontárgyakat a tulajdonostól használatba kapja, míg az ingatlanokat a BFVK Zrt-től béreljük. A művészi munka nyugodt, biztonságos környezetben folytatódhatott.

Dely Katalin gazdasági igazgató és Mattyasovszky-Zsolnay Bence adminisztratív igazgató szellemi irányításával a pártoló tagságot angolszász mintára átalakítottuk egy többszintű támogatói rendszerré, ami a rendszeres jegyvásárlás

mellett,

Honlapunk

2011-ben

többletbevételt új

designt

is

eredményezett színházunknak.

kapott.

Főállású

marketingvezetőt

alkalmaztunk Gricz István személyében, aki a későbbi években is nagyon sokat tett azért, hogy a Katona igazi branddé váljon a magyar márkapiacon.

Első

bemutatónk

az

igazgatóságom

teljes

évadában

Tadeusz

Słobodzianek: A mi osztályunk című drámája volt, amely a kortárs irodalom utóbbi évtizedeinek legjelentősebb darabja. Jelenleg is része a repertoárnak, túl 8

vagyunk a 200. előadáson. A Cigányok Washingtonban a Kennedy Centerben vendégszerepelt. Az évad érdekességei közé sorolom a MÜPA-val és a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös Musik, Musikk, Musique előadásunkat Pelsőczy Réka rendezésében, Márkos Albert zenei vezetésével.

2012/13 Pilsenben elbúcsúztunk Ascher Tamás Ivanov rendezésétől, amely elmúlt éveink legnagyobb külföldi sikerét hozta a színháznak. 2013 tavaszán Zsámbéki Gábor rendezésében bemutattuk Ibsen: A nép ellensége című darabját, a polgármester szerepére Kulka Jánost hívtuk meg. Az előadás évekig a nagyszínpadi produkcióink zászlóshajója volt. Ennek az évadnak az elejére, 2012 nyarán, bármilyen önkormányzati vagy állami támogatás nélkül, saját forrásból sikerült megvalósítani a 2010. évi pályázatomban tervezett előcsarnok-felújítást. Az új ruhatár lekerült a régi büfé helyére, pár év alatt nézőink megszerették az „uszodának” csúfolt teret. Valóban, a szokásos ruhatári pult helyett a közönség kis szekrényekben tárolhatja a holmiját... Új, nyitott színházi teret teremtettünk, amely mára már a főváros egyik kedvelt találkozóhelye lett a színházbarátok körében.

Kávézót működtetünk, megnyitottuk a K:önyv és bolt-ot, amely nagyon rövid idő alatt rendkívül népszerű lett nézőink között (ebben az üzletben nemcsak könyveket vásárolhatnak vendégeink, hanem a Katona előadásaihoz kapcsolódó relikviákat, fiatal iparművészek által tervezett ötletes használati tárgyakat is), továbbá az új színházi térben rendszeresen tartunk koncerteket, beszélgetéseket kulturális témákban, könyvbemutatókat és diavetítéseket.

9

2013/14 A szabadkai színházzal közös előadásban hoztuk létre a Vörös című darabot. Felváltva játszottuk Szabadkán és Budapesten. Rendkívül jó tapasztalat volt a két társulat közös munkája. A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján

a

két

társulat

közösen

elnyerte

Budapest

Főváros

Önkormányzatának Díját. Változtattunk külsőségeinken: egységes arculata lett a Katonának, ami azóta is meghatározza megjelenéseinket. Kulka János ez évtől lett a társulat tagja.

2014/15 A 2014/15-ös évadunkra rányomta bélyegét az a sajnálatos tény, hogy különböző betegségek, váratlan események jelentősen befolyásolták műsorunk tervezését, illetve tervezésünk megvalósítását. Az események beugrásokat, vendégművészek hívását, továbbá előadáscseréket generáltak.

Igazgatóságom első éveiben a támogatásunk alapvetően nem változott, csak minimálisan emelkedett. Ahhoz, hogy ennek ellenére gazdálkodásunk rendben menjen, előadásszámunkat évről-évre emeltük. A TAO-támogatásnak köszönhetően ennek hatása nem csak a jegybevétel emelkedésében, hanem a beszedett TAO-támogatások összegében is jelentkezett. A törvényalkotó eredeti szándéka az volt, hogy többletforrást biztosítson az ágazatnak. Ezzel szemben az önkormányzat látszólag ugyan nem csökkentette a támogatást, de bérleti díj révén elvonta a TAO-ból befolyó összeget. A korábbi évekhez hasonlóan

törekedtünk az

épület állagmegóvására,

illetve

a

kisebb

fejlesztésekre, felújításokra. Ezekben az években a hangtárunkat és világosító

10

tárunkat fejlesztettük, az elavult eszközöket folyamatosan cseréltük. 2014-ben a Katona színész-társalgóját is felújítottuk.

Volt

lehetőségünk

izgalmas

kísérletezésre

is:

A

borbély

című

előadásunkat a Kossuth Lajos utcában kialakított „új terünkben” mutattuk be, az Orlai Produkcióval és a Hudi László által vezetett Mozgó Ház Alapítvánnyal és a Természetes Vészek Kollektívával koprodukcióban; a helyszínt BelvárosLipótváros Önkormányzatától béreltünk.

A Katona József Színház 2014-ben a Pilinszky Emlékérem büszke tulajdonosa lett, a Kultúra Napja alkalmából adta át az V. Kerületi Önkormányzat polgármestere. Bemutattuk Schilling Árpád rendezésében a Faust I. és II. két estés előadását, amelyhez a második részt Márton László a színházunk részére fordította újra. Az előadás létrejöttét a Goethe Intézet támogatta.

Megrendeztük a Mitos21 dramaturgjainak május végi találkozóját és a Cigányok Pozsonyban vett részt egy fesztiválon.

A weboldalt továbbfejlesztettük és az egységes arculathoz igazítva a háttér is megújult: azóta mobiltelefonon és táblagépeken is optimálisan jelenik meg a tartalom.

2015/16 Székely Kriszta a társulat tagja lett.

Mészáros Blanka is hozzánk szerződött az SZFE-ről.

A 2015 augusztusi felhőszakadás következtében a Katona József Színház pinceszintjét és a Kamrát teljes egészében elárasztotta a víz, kárunk összege mintegy 50 millió forint volt. Biztosításként 6,5 millió forint kártérítést utaltak át, így saját erőből kellett felújítani a Kamrát, beszerezni a tönkrement 11

eszközöket, színpadi rekviziteket. Erre a fővárosi tartalékkeretből kapott támogatás adott lehetőséget. Igaz, a támogatást eredetileg azért kaptuk volna, hogy az eddig elmaradt fejlesztéseket pótolhassuk.

Mindeközben nekem mint a színház vezetőjének egyre nyomasztóbbá vált, hogy az amúgy is alulfizetett ágazatunkban a Katona munkatársai még a versenytársainknál is rosszabb anyagi juttatásban részesülnek. A Fővárosi Önkormányzat a megegyező profilú, lényegesen kevesebb előadást tartó, kisebb bevételt termelő és kevesebb nézőt megszólító színházak támogatását arányában magasabban tartotta, mint a színházunknak nyújtott szubvenciót. Így igazán nehéz volt az általunk kinevelt, kiemelkedő művész és szakember gárdát hosszútávra magunkhoz kötni.

A legnagyobb vihart A bajnok bemutatója kavarta. A színház először vált nyílt politikai támadások céltáblájává, miközben a társulat hosszú várakozás után végre először dolgozhatott együtt Pintér Bélával. A produkciót elképesztő érdeklődés övezte a közönség részéről.

2016 márciusában a Katona színészei közreműködtek az először megrendezett Irodalom Éjszakája ingyenes eseményen, 22 ország irodalmából mutattunk be részleteket az V. kerület különböző tereiben, nagy lelkesedést kiváltva közönségünk körében.

Nem sokkal ezután egy nagy betegség sújtotta a társulatot: Kulka János stroke-ot kapott 2016 tavaszán. Haumann Péter több mint 20 év után megvált a színháztól.

12

2016/17 Az Orlai Produkcióval közösen mutattuk be Gogol: Egy őrült naplója című előadásunkat, amely Keresztes Tamás all-round munkája, Bodó Viktor rendezésében. A társulat színművésze egészen különleges egyedülálló produkcióval lepte meg a budapesti nézőket, majd később több külföldi fesztiválon kápráztatta el az őt mindenhol hosszan ünneplő közönséget.

A Fővárosi Önkormányzatnál évekig minden hivatalos csatornán (beszámoló, üzleti terv) igyekeztük jelezni alulfinanszírozottságunkat és az ebben rejlő veszélyeket, de kérésünk nem talált meghallgatásra. Ezzel ellentétben – vagy talán épp a kimagasló művészi és működési erőfeszítéseink következményeként

–,

a

2016.

január

1-től

érvényes

Fenntartói

megállapodásunkban kötelező előadásszámunkat felemelték 180-ról 300-ra.

Támogatásunk nem növekedett ugyanilyen arányban.

A támogatás összegének szempontjából a 2016. és 2017. év volt a mélypont. A bajnok című előadásunk bemutatása miatt mindkét évben jelentősen csökkent támogatásunk, csak a megfeszített munkának, a rengeteg előadásnak, egy drasztikus jegyáremelésnek és emiatt a TAO-bevétel emelkedésének volt köszönhető, hogy még így is nyereségesek tudtunk maradni.

A kiegyensúlyozott működésünk érdekében tovább kellett terhelnünk az amúgy is kimerült társulatot. A legtöbbet játszó Katonás színész éves előadásszáma mintegy 25%-kal haladta meg más színházban játszó kollégájáét, miközben kevesebbet keresett náluk. A közönség kimagasló érdeklődésének köszönhetően

saját

bevételünket

növelni

tudtuk,

így

megőrizhettük

stabilitásunkat. Minden este teltházzal játszottuk előadásainkat, az egy főre jutó saját jegybevételünk folyamatosan nőtt.

13

Az évad nagy pozitívuma volt, hogy Székely Kriszta rendezése, a Nóra – karácsony Helmeréknél tarolt a POSZT-on.

2017/18 Dér Zsolt és Rujder Vivien az SZFE-ről került a társulathoz.

A heidelbergi Theater und Orchester-rel koprodukcióban hoztuk létre Brecht: A szecsuáni jólélek című színművét Bodó Viktor rendezésében. Három színészünk: Mészáros Blanka, Dankó István és Mészáros Béla német nyelven játszottak az ottani színészekkel. 2018 áprilisában a budapesti nézők is láthatták ezt az alkotást.

Ekkor ért el minket is az egész ágazatot sújtó elvándorlás (távozott a teljes világosító, hangosító tár, fodrász, öltöztető, díszítők műszaki területről), munkatársaimmal azon fáradoztunk, hogy a fluktuáció a működésünket ne veszélyeztesse, a nézők ne érezzenek belőle semmit. A kezdeti rémisztő helyzethez képest nagyon is megnyugtatóan, kifejezetten előremutatóan sikerült ezt megoldanunk.

Szerencsére szakmájukat szerető, kiváló képességű fiatalemberek kerültek a helyükre, akik azóta is bizonyították képességüket. Pintér Béla újra rendezett a Katonában. Az Ascher Tamás Háromszéken című darabjával igyekezett/igyekeztünk művészi választ adni A bajnok-kal kapcsolatos reakciókra. Székely Kriszta újabb munkája, A kaukázusi krétakör a POSZT-on megismételte az előző évi sikerünket.

14

2018/19 Bányai Kelemen Barna Szombathelyről, Vizi Dávid a Színház- és Filmművészeti Egyetemről érkezett a Katonába.

2018 – hosszú évek után – pénzügyileg nyugodtabb volt. A tulajdonosunk több év után érezhetően növelte támogatásunkat, így a működésünk kiegyensúlyozottabb lehetett. A társulatunk túlterheltségét csökkentendő, eggyel kevesebb bemutatópárt tartottunk az évben. Az év elejétől sikerült mérsékelnünk a műszaki dolgozóink fluktuációját, ehhez közvetlenebb és intenzívebb párbeszédet folytattunk a műszaki munkatársainkkal, bizonyos területeken növeltük a kiszolgáló személyzet létszámát, valamint bevezettük, hogy a bemutatókat követően szünnapokat kap a színház majd’ összes dolgozója.

A teljes támogatásnövekedési összeget béremelésre, illetve vállalkozói díjak emelésére fordítottuk, de úgy, hogy a teljesítmény szerinti díjazásra fektettük a hangsúlyt. Saját bevételünket növelni tudtuk (jegyárat nem emeltünk,

hanem

kivezettük

az

elmúlt

kedvezményünket).

Továbbra

is

minden

öt

évben

este

használt

teltházzal

webes

játszottuk

előadásainkat.

Noha 2018 nyarán a kulturális élet szereplői, akik egyetértettek a TAO fontosságában, többszöri megbeszélést is tartottak arról, hogyan kellene a TAO-törvényt úgy módosítani, hogy az esetleges csalások megszűnjenek, 2019re váratlanul megszűnt a TAO-rendszer. A Katona 2009-től kezdődően a teljes TAO-támogatási összegeket begyűjtötte, ügynöki segítség nélkül. A magas jegybevételeinek köszönhetően egyre magasabb TAO-összeg fontos pillére volt gazdálkodásunknak, az évek alatt 20% fölé nőtt a teljes költségvetésben az aránya. A TAO kivezetésével kapcsolatban jócskán ért támadás engem és 15

rajtam keresztül a színházunkat is. Miszerint némán tűrtem a Vígszínház és az Örkény Színház igazgatójával együtt, hogy a Kormány megszüntesse a társulatoknak plusz pénzeket juttató TAO-rendszert – olvashattuk a Magyar Narancs karácsonyi számának Alföldi Róberttel készített interjújában. Összefogást és szolidaritást követeltek balról – ezt minden lehetséges úgynevezett független, de inkább az úgynevezett „független oldalhoz tartozó” online felület harsogta piszkolva nevemet és a színházat, miközben minden legális helyen (NEÉT, POSZT szakmai bizottság, Fővárosi Önkormányzat, továbbá TAO-munkacsoport, Dely Katalin gazdasági igazgatónk személyes harcai) képviseltem/képviseltük a függetlenek és a magánszínházak érdekeit. A rapidnak mondható intézkedéssorozat leszűkítette a fővárosi színházak szolidáris lehetőségeit. Tarlós István főpolgármester úr hathatós intézkedései, alkuja a kormánnyal megnyugtató költségvetést garantált a fővárosi színházaknak, ugyanakkor nem csupán korlátozta, de el is némította a budapesti igazgatókat. A Főpolgármester úr közbenjárására a 2019. évi pályázaton elnyertük a teljes összeget.

Ennek is köszönhetően gazdálkodásunk is kiegyensúlyozott volt, sikerült a fluktuációt is megállítani. Az elért jegybevételünk ugyan csökkent, de az üzleti tervben szereplő összeget elértük. Kevesebb előadásunk volt, mert a korábbi munkamennyiség már nem volt tartható. Így is az előírtnál jóval több, 735 előadást tartottunk!

A Kamra közönségforgalmi tereit átalakítottuk, felújítottuk és újra pozitív pénzügyi eredménnyel tudtuk zárni az évet.

Ugyanebben az évadban a revizoronline.hu felületen a kritika is betámadta a színházat: „Alaposabb elemzést követelne (sort is fogunk keríteni rá), hogy vajon a Katona, amely évtizedek óta kesztyűtlen kézzel nyúl a társadalom legégetőbb problémáihoz, mostanában miért veszi „lightosra” a figurát. Remek társulatával pompásan 16

szórakoztat (vagy nem), de ami vérre mehetne, ott legtöbbször még csak nem is horzsol.” Ezzel szemben a színház olyan darabokat tűzött műsorára, mint az Ascher Tamás Háromszéken, a Berlin, Alexanderplatz, a Minden kombi cirkó…., Spiró György új darabja, a Széljegy. A Sufni-ban pedig a Holt lelkek. Majd következett a Jeanne d’Arc és utána a Rozsdatemető 2.0, ezek az előadásaink futottak tehát ekkor, mindegyik magán viseli a Katona eredeti hitvallásának jegyeit, miszerint: „az egyén- és a közösség lét- és sorsproblémáival foglalkozik a közönséggel való szabad párbeszéd által.” Tette ezt úgy, hogy mindeközben a magyarországi „kulturkampf” egyik céltáblája éppen a Katona József Színház volt.

(Hozzáteszem, mintha még most is fennállna ez az állapot.)

A nyáron hatalmas veszteség ért minket: meghalt Radnai Annamária, a színház dramaturgja.

2019/20 Ez az ősz azután újabb nehézségek elé állította a színházat. Egy egész szezonon áthúzódó rettenet, aminek egyetlen olyan pillanata nem volt, ami bármilyen kiutat mutatott volna. Az évad elején bejelentette távozását Mattyasovszky-Zsolnay Bence, az addigi adminisztratív igazgatónk, aki egyébként továbbra is külső tanácsadóként segítette munkánkat az évad folyamán. Utódja, november elejétől, Wiegandt Júlia lett, aki az eltelt időszak alatt igazolta rátermettségét. Rossz feszültségek kezdődtek társulaton belül, amik elsősorban a Katona művészi irányvonalát és az alkotói folyamatokat érintették. Nem sokra rá kirobbant a Gothár-ügy, amit kommunikációs szakértők, jogi szakértők és a társulat számára biztosított pszichológus segítségével igyekeztem orvosolni, amiből azután kerekedett egy parlamenti össztűz a lakájmédia hathatós támogatásával, azzal az eredménnyel, hogy 17

kormányzati szinten követelték távozásomat... A társulat felsorakozott mögém, ennek következtében úgy ítéltem meg, nem hagyhatom el az együttest.

Valóságos karaktergyilkosság indult, a színházi szakma jelentős része anélkül, hogy valódi érdeklődést tanúsított volna a megtörtént eseményekkel kapcsolatban, igyekezett a közvéleményt a Katona ellen hangolni. Eközben a színházunk művészei (magamat is beleértve) a Tartuffe-öt és a Bánk bán-t próbálták.

A

háttérben

mindeközben

szakmai

egyeztetés

nélkül

új

törvénytervezet fogalmazódott meg, amely különösen azokat a színházakat sújtotta, amelyek olyan önkormányzatokhoz tartoztak, ahol az ellenzék diadalmaskodott a választásokon. Ráadásul ennek egyik – nem mellékesen a kormánysajtóban megjelent – magyarázata az volt, hogy ezzel tudnak engem eltávolítani az igazgatói székből. Tüntetést szerveztünk, ami ugyan felemelő volt, de csak azt értük el vele, hogy a Kormány megvonta tőlünk a támogatást, a színház kimagasló művészeit nyilvánosan megalázta. A Főváros ígéretet tett arra, hogy a teljes évi költségvetésünket biztosítja. De a tárgyalások márciusig elhúzódtak, és jelentősebb összeg csak július elején érkezett a színház számlájára.

A sok probléma közepette megnyugtató és felemelő volt látni, hogy közönségünk végig mellettünk maradt. Március közepén, pár nappal két újabb bemutatónk után tört ki a járvány, ami sok szorongást okozott. Szinte várható volt, hogy történnie kell még valaminek, csak azt nem tudtam, hogy honnan és miféle támadás éri majd a színházunkat. Kiderült, hogy a teljes művészeti ágat lehetetleníti el a pandémia, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy mindaz, amit eddig tettünk porrá zúzódik össze és kétségessé teszi az újraindulást is. Csak az előző évek megtakarításai miatt tudott a Katona életben maradni.

18

Közel 15 éve a Katonában csak minimálisan tudtuk megemelni az egy-egy új produkcióra fordítható összeget. De idén az első három produkciónkat a takarékosságra való tekintettel úgy kellett az alkotóknak megtervezniük, hogy csak a színház raktárából használhattak fel díszletelemeket és jelmezeket, anyagokat. Ezt egyszer meg lehetett csinálni, de ez nem lehet állandósuló megoldás. A színházi élmény a látványtól is lesz teljes.

Sajnos a járványügyi vészhelyzet miatt március 12-től be kellett zárnunk, az évad két és fél hónappal megrövidült, így jegybevételünk jelentősen csökkent. De az ősz is kétséges, nem kiszámítható, hogy mikortól lehet nyugodtan, biztonságosan, teljes nézőtér előtt tartani előadást. Ha mindössze félházzal, vagy még kevesebb néző előtt játszhatunk, legtöbb esténk veszteséges lesz, a napi költségek meghaladják a lehetséges jegybevételt.

Mindezek következtében csak bízni tudunk abban, hogy pozitív eredménnyel tudjuk zárni ezt az üzleti évet is.

Most, mikor pályázatomat írom, a nagyszínházban folyik a klímarendszer felújítása; 2013 óta húzódik a már akkor is matuzsáleminek számító klímarendszer cseréjének az előkészítése, a hűtőközeg 2020. januári EU-s betiltása miatt nem tudtunk nekiállni a legalább két nyári leállást igénylő klímacserének úgy, hogy a régi klíma üzembiztosan kibírja a csere idejét.

Helyette a jelenlegi klímagép felújításával tudjuk biztosítani a klíma működését.

Fejlesztjük a hang-, fény- és videotechnikai arzenálunkat, ezekkel kapcsolatosan most is munkálatok zajlanak. Sajnos, a nagyszínház öltözőinek, kiszolgálóhelyiségeinek és az irodáknak a bővítése csupán vágyálom maradt.

19

Feladatmutatók alakulása 2011

2012

2013

2014

2015

előadásszám

458

511

611

742

640

látogatószám

85578

93556

106499

122661

112977

fizetőnézők száma

82858

87292

102976

119469

109559

látogatottság

97%

97,55%

103,5%

103,66%

106,56%

2016

2017

2018

2019

előadásszám

710

819

805

735

látogatószám

129449

150564

148593

128213

fizetőnézők száma

126129

147217

145886

123880

látogatottság

107%

107,7%

108,6%

108,3%

Bevételek megoszlása 2012

2016

2019

támogatás

56,6%

43,7%

42,1%

TAO bevétel/többlettámogatás

14,2%

22,3%

23,7%

saját bevétel

29,2%

34%

34,2%

Költségek megoszlása 2012

2016

2019

személyi

40,5%

49%

50,8%

produkciós

10,1%

8,7%

7,8%

üzemeltetés

43,3%

34,4%

32,8%

értékcsökkenés

6,1%

7,9%

8,6%

20

III. A KÖVETKEZŐ ÉVEK 1. Művészi törekvések Milyen kihívásokkal kell szembenéznünk a jövőben?

Tapasztalatom szerint ez a kérdés mindig két oldalról közelíthető meg.

Egyrészt, a társadalom, a közönség felé való megújulás lehetőségének vizsgálata. Másrészt, a társulat belső egyensúlyának fenntartása, a belső mozgások jóféle kihasználása, a művészi igények és az ezzel szoros összefüggésben lévő egzisztenciális kérdések megnyugtató biztosítása.

Meggyőződésem, hogy a színháznak mindig új utakat kell keresnie. Ma az a tendencia erősebb, hogy a színháznak kell a kapcsolatot felvennie a közönséggel. A közönség ma már szívesebben tekint a színészre egyszerű állampolgárként; nem, mint egy szoborra, akit nem lehet megközelíteni. A színház akkor jár jól, ha a színész párbeszédet képes kezdeményezni úgy a színpadon – a színpadról a publikum felé, mint az előadások előtt és után, biztosítva a nagyérdeműt, hogy ő is csak egy ember, akinek ugyanolyan problémákkal kell szembenéznie a hétköznapi életben, mint a közönség bármely tagjának. Új feladatok is társulnak ezzel, elég, ha a Katona József Színház Szúcs-bányatelepi vállalására gondolunk, továbbá a K:antinban rendezett beszélgetés-sorozatainkra, amelyekben azokat a diskurzusokat igyekeztünk pótolni, amit az úgynevezett közszolgálati média az utóbbi években elhanyagolt és amelyekre, mint az látható is, rendkívüli szüksége van a társadalomnak. Élen kell járnunk a társadalmi problémák kimondásában, azok megvitatásában, újabb és újabb online lehetőségeket kell keresnünk és nem szabad elfeledkeznünk az ökológiai lábnyomunk csökkentése érdekében lévő teendőinkről sem. Ezek a törekvések, megközelítések nem minden esetben 21

találkoznak a művészek cselekvő kedvével, tehát továbbra is előirányzott feladatnak tartom ezeknek a teendőknek a tudatosítását a társulaton belül.

Az elmúlt tíz év legfontosabb tapasztalata, hogy nézőink idegenkedése a kortárs dráma iránt megszűnt, sőt – nagy örömömre –, mintha azt lehetne érzékelni, hogy előnyben részesíti azokat a műveket, amelyek nem áttételeken keresztül szólnak hozzá, hanem közvetlenül, a mai élet problémáira konkrétan rámutatva. Mi több, a mai magyar valóságot szívesebben látja a színpadon, mint előző korok hőseit és életproblémáit. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a Katona a jövőben szakít majd a klasszikus drámairodalom színpadra állításával, már csak azért sem, mert fiatal rendezőink a saját rendezői önképük kialakításához nyilvánvalóan keresztül akarnak menni azokon a történeteken, amelyek mestereik hatására előtérbe kerültek tanulmányaik során. Színészeink is szívesen bújnak olyan szerepek bőrébe, melyeket nagy elődeik, példaképeik már sikeresen megformáltak. Ezt az „alapozó” időszakot segíteni kell. És ezzel el is érkeztünk a második általam kijelölt kérdéskörhöz, aminek megoldása komoly kihívások elé állítja majd a színházat a következő években.

Leszögezem, hogy továbbra is úgy gondolkodom a társulatról, mint egy művészi közösségről, amely nem azért szerveződött egybe, mert a tagjai

elsősorban egzisztenciális biztonságban szeretnék tudni magukat, hogy egy minimális szinten, de mégiscsak kényelemben élhessenek. A társulat belső egyensúlyát

leginkább

úgy lehet

szabályozni,

ha

a

rendezők kellő

mondanivalóval rendelkeznek a kiválasztott színművek kapcsán, ha a színészek valamennyien minden évben elegendő mennyiségű és minőségű szerepeket kapnak, ráadásul olyan előadásokban, amelyek próbafolyamata egytől egyig meghatározó, a végeredmény természetesen minden esetben átlagon felüli.

Ezek teljesülésével az élet a színházon belül gondtalannak mondható. A 22

következő időszakban azon kell igyekeznünk, hogy a kőszínházi lét az egyes művészekben annyira vonzó tudjon maradni, hogy szívesebben, elkötelezett módon dolgozzanak a Katona József Színházon belül, mint a külső munkákban.

A vendégrendezők meghívásával változatossá kell tenni a munkát, hasonlóan az eddigi évekhez. Ugyanakkor a társulat részéről is elvárható némi önmérséklet és önmegtartóztatás a külső munkákkal kapcsolatban. A televíziós sorozatok eddig nem látott mértékű termelése nagy kihívás elé állítja színházunkat.

Egyrészt örömteli, hogy az előző évekkel ellentétben a televíziók ráébredtek

arra, hogy jó színészekkel lehet a színvonalat emelni, így nem meglepő módon a Katona is belekerült ebbe a vonulatba. Egyre-másra kérik színészeinket ezekre a szereplésekre. Ezek díjazásával a színház nem tud versenyezni. Tehát az a színész, aki éppen egy olyan életszakaszba kerül, hogy nem tud például családot tervezni, szívesen, sok esetben szívesebben vállal külső munkát, ezzel erodálva társulatunk összetartó erejét. Sok esetben szereposztások, esetenként szerepcserék múlnak egy-egy ilyen döntésen. Hozzáteszem, hogy nem csupán a

televíziós, filmes

munkák vonzóak,

néhányszor szívesen kalandoznak

művészeink a független szcénába is, amik tovább nehezítik a tervezés és a vágyak egyensúlyát. (Közben észre kell vegyük, hogy a túlhajszoltság jelei

mutatkoznak művészeinken, amiből következik a kiégés, a minőségi romlás a színpadi munkában.)

A Me Too mozgalom alaposan megrendítette a színházi szakmát és a művészeket világszerte, nemhogy itthon, ahol amúgy is eleve tapintható volt hosszú ideje a társadalmi és politikai feszültség. Mindezek oldalági következményei, a felerősödő és sokszor jogos demokratikus követelések, a kiszolgáltatottság

felemlegetése,

és

ugyanakkor

ezek

nem

nyílt

kommunikációja nem könnyíti meg a színház irányítását. Hogy félreértés ne 23

essék: természetesen nem az abúzusokra, vagy azok áldozataira gondolok.

Hanem arra a hatásra, hogy az első ügyek kipattanása után (amik a világban máshol történtek) olyan hatások is elindultak, hogy a Katonában az egyik pillanatról a másikra állt fel az évad közepén a teljes hangosztály és a világosítók jelentős

része,

különböző munkahelyi méltánytalanságokra

hivatkozva, ami addig is és azóta is példa nélküli nálunk.

A következő évekre meg szeretném szüntetni a főrendezői státuszt, helyébe egy Tanácsadó Testületet hoznék létre, melynek tagjai a társulat szerződtetett rendezői. Ez a testület segít majd a műsorterv kialakítással kapcsolatos és a színházban létrejövő művészi problémák megoldásában és az új tagok szerződtetésével kapcsolatos döntésekben. A változtatás nem titkolt szándéka továbbá az, hogy a fiatalabb rendező-generáció ismerkedjen meg azokkal a

színházvezetési problémákkal, amelyek részletei segítséget

nyújthatnak annak eldöntésében, hogy 2026 után miképpen álljon fel a Katona József Színház vezetése, ha a kultúrpolitika is úgy akarja.

A társulat jelenlegi összetétele nem mondható ideálisnak, pláne, ha azt is hozzáteszem, hogy egyszerre három játszóhelyet kell kiszolgálnunk. A jövőben néhány fiatal szerződtetése természetes lenne, hiszen az ifjú szerepeket minden esetben fiataloknak kell játszani. (Ebben az évadban például a Szentivánéji álom c. Shakespeare művet nem tudtuk volna műsorra tűzni, mert a négy szerelmest korban nem tudtuk volna kiosztani.) Az idén elszerződő Mészáros Blanka és Dér Zsolt nagy űrt hagyott maga után és a jövőben el kell döntenünk, hogy inkább a különböző korosztályok hiányzó tagjaival élénkítsüke az együttest vagy pedig fiatal színészekből szerződtessünk-e többet, hogy egészséges frissítés történhessen a társulatban.

24

A társulat túlterhelt, alig van színészünk, aki havi 20 előadásszám alatt teljesítene, ez is indokolja ezt az elképzelést. A három játszóhely megléte is maga után vonja az új tagok alkalmazását. A jelenlegi összetétel is megkívánja az újabb impulzusokat. Ez persze csak biztonságos dotáció mellett valósítható meg. Szeretném, ha újonnan szerződtetett rendezőink is bekapcsolódnának abba a munkába, ami a magyar drámaírás feléledését szolgálja.

Meghatározó szempont, hogy a dramaturg, dramaturgok kérdésében milyen megoldás születik. Elengedhetetlen a Katona dramaturg részlegének reformja. Miután minden rendezőnk más irodalmi munkatársat használ, ezért a közelmúltban elhunyt Radnai Annamária helyére és pótlására már a Tanácsadó Testülettel közösen meghozott elhatározás után kívánok döntésre jutni. (Az elmúlt időszakban a státuszban lévő Török Tamara mellett időszakokra bíztam meg dramaturgokat, hogy segítsenek a főleg kortárs külföldi színmű irodalom felhozatalának megismertetésében.)

Ahogy eddigi pályázataimban, ebben is színdarab címeket szeretnék felsorolni, amelyek érdeklődési körünkben állnak. Konkrét évadterveket nincs értelme megadni, hiszen a színház mindig figyelembe kell vegye a műsorterv elkészítésénél a társadalmi és a gazdasági változásokat, a jelenlegi vírusos időkben pedig még felelőtlenség is lenne bármit kijelenteni.

Tehát: Webster: Amalfi hercegnő Shelley: Cenci-ház Middleton- Rowley: Átváltozások Sardou: Tosca Feydeau: Van kereslet 25

Eduardo De Filippo: Belső hangok G. B. Shaw: Az ember és a felsőbbrendű ember Pasolini: Calderón Sosztakovics: Moszkva, Cserjomuski Emma Hickson: Olaj Martin Crimp: A város Lucy Prebble: Enron Alice Birch: Egy öngyilkosság anatómiája Lucy Kirkwood: Chimerica Lucy Kirkwood: Gyerekek Clare Barron: Dance Nation Eric de Vroedt: The Nation Stefano Massini: Lehman-trilógia Zinnie Harris: Hogyan tartsuk vissza a lélegzetünket?

Ayad Akhtar: Megszégyenítve Tony Kushner: Otthon fénye Tony Kushner: Egy intelligens homoszexuális útmutatója a szocializmushoz és a kapitalizmushoz David Greig: Az űrhajós üzenete az egykori szerelmének a Szovjetunióba Sophie Treadwell: Machinal Thomas Heywood: Pusztító szeretet Spiró György: Sajnálatos események Horváth Péter: Jóccakát Nomád Földi László: Bodó Viktorra várva

26

Regény adaptációk: Szaltikov-Scsedrin A Galavljov-család Thomas Mann: A Buddenbrook-ház Ayn Rand: Az ősforrás

Természetesen továbbra is számítok Ascher Tamás és Zsámbéki Gábor megkérdőjelezhetetlen rendezői munkájára. Ezzel együtt, reményeim szerint, a következő öt év meghatározó előadásait Székely Kriszta és a frissen hozzánk szegődő Tarnóczi Jakab munkái fémjelzik majd. Előbbi rendezőnket a társadalmi szerepek, a korlátok és az én szabadsága, a nő és a férfi viszonya a XXI. században, a nők helyzete a társadalomban, a rabszolgaság, a kiszolgáltatottság, a kirekesztés, a rasszizmus, a hatalom, Magyarország történelmének egyes elemei (monarchia, Trianon, második világháború, rendszerváltás) témái foglalkoztatják.

Tarnóczi Jakab úgynevezett „szerzői” előadásokban gondolkodik, méghozzá úgy, hogy munkái az adott színészi gárdára épüljenek, nem pedig meglévő drámák meglévő szerepeibe illesztené be őket. Ezek lehetnek egyrészt gigantikus előadások, másrészt kislétszámú, akár monologikus, a hagyományos néző-színpad viszonyt feloldó mikrokísérletek is. Szívesen indulna ki a nagy európai toposzokból, az archetipikus történetekből és alakokból, melyek végigkísérik az európai kultúrtörténetet, és nem szabadulhatunk tőlük. Fontos kiindulási alap lehet, többek között, a különböző projektjeihez: a Biblia, a Niebelung-ének és Wagner Ringje, az Edda-énekek, Ovidius: Átváltozások, Vergilius: Aeneis, Ariosto: Őrjöngő Orlando, Tasso: A megszabadított Jeruzsálem, Goethe: Werther, Kleist novellái, Don Juan alakja, Ibsen családdrámái.

27

Ibsen művei Székely Kriszta érdeklődési körébe is bele tartoznak (Hedda Gabler, Peer Gynt, Kísértetek). Továbbá olyan előadások elkészítését reméli, amelyek esztétikailag és tartalmilag is rezonálnak a nézőkkel, de ezzel együtt szellemileg és érzelmileg is megmozgatja őket. Így ők is, mint befogadók, az alkotókkal folyamatosan újféle, stimuláló helyzetbe kerülnek. Továbbra is érdekli a klasszikusok maivá adaptálása, átírása, (Csehov: Cseresznyéskert, Shakespeare: Hamlet, Racine: Phaedra, Madách: Az ember tragédiája, Aristophanész: Lüszisztraté), de készül rá, hogy kortárs szöveggel is dolgozzon.

Fiatal rendezőink arra vágynak, hogy a Katona jobban be tudjon kapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe; külföldi társulatokkal, rendezőkkel együttműködni, olyan koprodukciókat (akár workshopok végeredményeként) létrehozni, melyeknek nagyobb a mozgástere nemzetközi viszonylatban.

2. Jövő évi üzleti terv (2021. január 1 - 2021. december 31.)

A Társaság továbbra is az Alapító Okiratban, a Közszolgáltatási Szerződésben, illetve Fenntartói Megállapodásban meghatározott céloknak kell megfeleljen, megfelelő vagyon- és pénzgazdálkodással, a számviteli, pénzügyi kötelezettségeket teljesítve. Jogállásunk továbbra is közhasznú, aminek megőrzése fontos, az ehhez szükséges kritériumokat teljesíteni kívánom.

A színház gazdálkodásának célja, hogy az stabil maradjon, pozitív pénzügyi eredménnyel zárjunk.

Elsődleges szempont, hogy úgy tudjunk

gazdálkodni, hogy az ne menjen a művészi munka rovására, pénzügyi problémák ne terheljék az alkotókat, ne kelljen semmilyen művészi kompromisszumot

kötni,

illetve,

hogy

a

művészi

elképzeléseket

a

leghatékonyabb gazdálkodással tegyük megvalósíthatóvá.

28

a) Bevételek Támogatás A Katona a tisztán Fővárosi Önkormányzat által fenntartott színházak közé került, teljes működési támogatásunkat a Főváros biztosítja. Tisztában vagyunk azzal, hogy jelenleg az Önkormányzat is komoly pénzügyi nehézségekkel küzd, de mégis reméljük és bízunk abban, hogy ha már deklaráltan kiállt művészi munkánk, társulatunk mellett, nem hagyja, hogy pénzügyileg ellehetetlenüljön működésünk. Valamint abban is bízunk, hogy az önálló fenntartásunkban nem csak rövidtávon, egy évben gondolkodik.

Jegybevétel A Katona mindig igyekezett saját jegybevételét maximalizálni. Más, hasonló profilú budapesti színházaknál egy kicsit magasabb helyárral dolgozunk, ezt idén március közepéig biztonsággal megtehettük, de úgy, hogy széleskörű kedvezményrendszerünkkel ezt a megfelelő csoportok számára kompenzálni tudtuk. Elérhető kedvezményeink: diák-, pedagógus- és nyugdíjaskedvezmény, csoportos kedvezmény (25%-os); last minute-kedvezmény (50%os); állójegy (1.500,-Ft).

Helyáraink jelenlegi alakulása: Katona

2200–6900 Ft

Kamra

3200–5900 Ft

Sufni

1900–5900 Ft

29

A jelenlegi helyzetben lehetetlennek tűnik a helyárak emelése. Nézőink tarthatnak a járványtól, illetve az ország egész gazdaságára kiható veszélyhelyzeti leállás sokuknál okozhatott pénzügyi problémát.

Szponzoráció Nagyon fontos a szponzoráció kérdése. A TAO-törvény bevezetésével gyakorlatilag a szponzoráció megszűnt, a cégek a taójukból adott támogatást már annak tekintették. Most, hogy az előadóművészeti területen ez a lehetőség megszakadt, de más területen (filmgyártás, sport) megmaradt, a cégek ezeket preferálják, színházak felé a szponzorokat megtalálni szinte lehetetlen feladat.

Azok a magánemberek akarnak inkább segíteni, akik érzelmileg kötődnek színházunkhoz. Fennállása óta a Katonában bérletek nincsenek, ezzel párhuzamosan viszont egyre népszerűbb az úgynevezett Pártoló programunk, melyben nézőink anyagilag támogathatják színházunk művészi munkáját, ezzel együtt pedig kedvezményekben és exkluzív szolgáltatásokban részesülhetnek. A pártoló rendszerünk tagsága az elmúlt évek alatt megtöbbszöröződött.

2011 óta színházunk fő támogatója a Mastercard, várhatóan 2021-re is sikerül a reklámszerződésünket meghosszabbítani, noha az is látszik, hogy a támogatásuk csökkenő tendenciát mutat.

30

b) Költségek, ráfordítások Bérköltségek A színházi dolgozók száma alig változott az elmúlt 10 évben, jelenleg 96 fő alkalmazott van nálunk. A színház költségeinek 50%-át meghaladó része a bérköltség. Emellett még 36 főt vállalkozások biztosítanak, akiknek a díja nem is ide, hanem a szolgáltatási díjak közé kerülnek.

Az alapbéreket – többszöri toldozgatás-foltozgatás után – a 2019. évi támogatásnövekedés eredményeképp megemeltük, de továbbra is súlyt fektettünk a teljesítmény szerinti díjazásra, ezért a túlmunka díjakat is növeltük.

Jelentősebb változást 2021-re nem tudunk tervezni. Jelenleg a

munkavállalók oldaláról a legnagyobb problémát a színházi egyenlőtlen, esti, hétvégi, ünnepnapi munkabeosztás okozza, ennek kompenzálása miatt lenne szükség további béremelésekre, esetleg létszámbővítésre. Más ágazatok – mellettük sajnos, már a többi színházat is említenünk kell – elszívó ereje egyre erősebb, nehéz a megfelelő színvonalú munkavállalók megtartása, miközben a Katona erejének nagyon fontos elemei ők. Az elszerződéseket igyekszünk megállítani, de az utóbbi időben a társulattól így is több munkatárs távozott, mindannyian magasabb jövedelem miatt. Bízunk benne, hogy a tulajdonos ezt a problémát figyelemmel kíséri, és a jövőben is igyekszik orvosolni.

Anyagjellegű ráfordítások Az anyagjellegű ráfordításokat két csoportra bontjuk tovább, a produkciókhoz kapcsolódó (bemutatók, repertoár előadások műsoron tartása), illetve az üzemeléshez kapcsolódó kiadások. Ez utóbbi szinte független a 31

művészeti tevékenységtől, a korábbi évek tapasztalatainak figyelembevételével kerül megállapításra.

Értékcsökkenés Az értékcsökkenés évről-évre nő. Feladatunknak tekintjük az épület folyamatos állagmegóvását, új technikai eszközöket szerzünk be, illetve a színreviteli költségek értékcsökkenése is jelentős.

Közhasznúsági feladat Sajnos, a közhasznúsági feladat ellátására az összkiadásnak csak kis százaléka jut. Egy-egy új produkció bekerülési költsége az elmúlt 10 évben alig változott. A nagyszínpadon átlagosan 12-20 millió forint, a Kamrában 6-8 millió forint, míg a Sufniban mindössze 2-4 millió forint a bekerülés. Ezekben az összegekben mind a személyi (meghívott tervezők, rendező, vendégművész), mind a dologi kiadások (díszlet, jelmez, kellék, hangosítási, világítási anyagok stb.) szerepelnek. Nagyon komoly cél lenne ezeket megemelni!

Természetesen ebben a csoportban szerepelnek a repertoáron tartott előadások játszási és karbantartási költségei is. Jelenleg 33 produkció szerepel a Katona műsorán.

Mindezek alapján 2021. évre pozitív eredményt tervezünk, amennyiben időarányosan realizálódnak bevételeink, likviditási problémánk továbbra sem lesz.

32

A kért üzleti tervet 2021. teljes évre adom meg:

KÖZHASZNÚ EREDMÉNYKIMUTATÁS Közhasznú tevékenység összes bevétele (A.1 + A.2 + A.3 + A...)

Közhasznú célú működésre kapott támogatás (A.1.1 + A.1.2 + A.1...) a) alapítótól b) központi költségvetésből c) helyi önkormányzattól d) egyéb Pályázati úton elnyert támogatás Közhasznú tevékenységből származó bevétel Tagdíjból származó bevétel Egyéb bevétel Pü-i műveletek bevétele Vállalkozási tevékenység bevétele (B.1 + B.2 + B.3) Vállalkozási tevékenység nettó árbevétele Egyéb bevétel Pü-i műveletek bevétele Összes bevétel (A + B) Közhasznú tevékenység ráfordításai (D.1 + D.2 + D.3 + D....)

Anyagjellegű ráfordítások Személyi jellegű ráfordítások Értékcsökkenési leírás Egyéb ráfordítások Pü-i műveletek ráfordításai Vállalkozási tevékenység ráfordításai (E.1 + E.2 + E.3 + E....)

Anyagjellegű ráfordítások Személyi jellegű ráfordítások Értékcsökkenési leírás Egyéb ráfordítások Pü-i műveletek ráfordításai Összes ráfordítás (D + E) Adózás előtti vállalkozási eredmény (B - E) Adófizetési kötelezettség Tárgyévi vállalkozási eredmény (G - H) Tárgyévi közhasznú eredmény (A - D) Adózott eredmény (I + J)

2020. évi terv

2021. évi terv

1 057 944 870 800 870 800 0 0 0 402 186 400 0 341 1 13 736 13 736 0 0 1 071 680 1 065 051 437 973 529 498 93 747 3 362 471 4 210 4 000 0 0 200 10 1 069 261 9 526 192 9 334 -7 107 2 227

1 240 691 870 800 870 800

367 890 2 000 1 50 000 50 000

1 290 691 1 282 989 566 662 618 477 94 500 3 000 350 4 655 4 500

150 5 1 287 644 45 345 447 44 898 -42 298 2 600

33

3. Kommunikációs lehetőségek A jövő évadban tíz éves lesz a jelenlegi arculat, ezért, bár a mai napig korszerűnek számít, figyelembe véve a megváltozott igényeket, felhasználási felületeket és a rendszeres újítás szükségességét, érdemes fontolóra vennünk egy nagyobb arculatmegújítás véghez vitelét a következő évad kezdésére, a színház 40. születésnapjára. A mostani dizájn sok tekintetben kimerült, egyes esetekben nem tudunk úgy újítani, hogy ne ismételjük valamelyik korábbi megoldásunkat.

Erősíteni szeretnénk jegyértékesítésünk és kommunikációs rendszerünk online részét. Ennek legjobb módja egy mobilalkalmazás fejlesztése, amely minden korábbinál szorosabb néző-színház kapcsolatot és új értékesítési és kommunikációs

csatornákat,

lehetőségeket

jelent.

Személyre

szabott

kommunikáció révén új csoportok szólíthatók meg, illetve a meglévő nézőinkkel való párbeszéd is közvetlenebb lehet kihasználva az alkalmazásban és az okostelefonban rejlő lehetőségeket, például az alkalmazásban megvásárolt és azon keresztül bemutatott jegy kedvezményessé tételével, ezzel ösztönözve a nézőket a jegyek ki nem nyomtatására. Vagy az adott napi előadásra esetleg megmaradó

néhány

jegyről

szóló

célzott

push-értesítés

kiküldésével

helyettesíthető lenne a Ma este színház is, hiszen sokkal közvetlenebb és gyorsabb kommunikációt tesz lehetővé, mint egy hírlevél vagy egy Facebookbejegyzés.

Ehhez kapcsolódóan az idén megkezdett filozófiánk a zöld Katona – környezettudatos szemlélet a belső működésben és a kommunikációban is erősebben megjelenhet. Jó eszköz a zöld szemlélet hangsúlyozására a környezetbarát színházba járásra ösztönzés (tömegközlekedés, bicikli, roller), akár együttműködésben az iparági szereplőkkel (BKV, Mol Limo, GreenGo, Mol 34

Bubi), akár valamilyen kedvezményrendszerben gondolkozva. Évadonként egy környezettudatos szemléletben készülő előadás jól kommunikálható lépés lehet a már megvalósult zöld lépések mellett.

Az átalakított előcsarnok még nem igazolta 100%-ban a mindenki számára

nyitott

„privát

köztér”

jelleget,

a

köztudatban

tartáshoz

elengedhetetlen egy nem túlzott ütemű, de folyamatos fejlesztés (pl. ledfalak, kivetítők, világítási lehetőségek nagyobb kihasználása) és a megújuló programkínálat (ezek közé tartozhat Jordán Adél jóga óráinak rendszeressé tétele), valamint a büfé, mint önálló, saját jogán is ismert vendéglátóhely.

Szorosabb kell legyen a K:antin – Katona – és az új üzemeltetővel induló Boltnak az együttműködése.

Erősebbé kell tenni a Katona, mint márka megjelenését a termékeken: a Katona logójával és színvilágával kialakított használati tárgyakon, naptárakon az évadkönyv fotóiból. Új társulati portrék, minden évadban az évad bemutatóihoz kapcsolódó termékek forgalmazása. Ezek tervezése továbbra is a MOME hallgatóival együttműködve valósulhat meg, illetve feltételezi egy grafikus felkérését vagy a jelenlegi grafikusunk megbízását ezzel a feladattal.

Az utóbbi egy-két évet az online tartalomban a statikus fotó helyett a mozgókép szerepének erősödése jellemzi, és a népszerűsége nem látszik csökkenni, sőt a TikTok megjelenésével még fokozódott is. A már eddig is alkalmazott előadás trailereket és videós tartalmakat tesszük hangsúlyosabbá, előadásfotók helyett például a GIFszínházhoz hasonló mozgóképeket alkalmazunk webes felületeinken.

Az elmúlt években országos szinten is erősen emelkedett a Katonás színészek ismertsége, sok esetben már túlnőtte a színház brandjét, ennek a népszerűségnek a becsatornázása a Katona kommunikációjába a társulathoz 35

tartozás hangsúlyozásával, az egyénekre építő megjelenések helyett a Katonatársulat kommunikációs panel használatával és erősítésével érhető el. Az egyénekre, az egyes színészekre fókuszáló kommunikáció helyett a Katonatársulat marketingszerepének erősítése, az összetartozás növelése kerülhet előtérbe.

A jövőben erősíteni kívánjuk az indirekt sajtómegjelenéseket, mellőzzük a fizetett hirdetéseket. A fókusz a partneri kapcsolatokon kell legyen, a „barter” alapú megállapodások mindkét fél számára kölcsönösen előnyösek lehetnek.

A friss, az adott időszak eseményeire reflektáló marketingkampányokat helyezzük előtérbe. Ilyen például az idei évadkönyv fotósorozata, amely közvetlenül reagál az elmúlt időszak eseményeire. A minél gyorsabb, közvetlenebb reakció pedig egyre fontosabbá válik, és a Katona hitvallásához is kapcsolódik az aktualitás és a társadalmi kérdésekre adott reakció.

Tovább kell erősíteni a fiatal nézők szerepét. A friss jelleg megőrzése a fiatalok megszólításához is fontos, a független színházak irányába való elmozdulás részben annak is tudható be, hogy egy alternatív színház rugalmasabb, könnyebben le tudja követni a mindennapok változásait, és az aktualitás iránti igény, a FOMO-jelenség a fiatal generációk alapvető jellemzője.

Az egyetemeket, főiskolákat és gimnáziumokat továbbra sem csak mint lehetséges értékesítési helyeket kezeljük, hanem egy párbeszédre, a fiatalok megszólítására

alkalmas

térként;

a

hallgatók

programokba

történő

bevonásával, vagy kihelyezett osztályszínházi előadásokkal, ahogy már eddig is tettünk erre kísérletet... A színházba maguktól nem járó fiatalokban az eziránti igényt olyan helyeken lehet felkelteni, ahol indirekt módon találkozhatnak a

36

Katonával. Ennek megvalósítása a következő évek feladata. A Katona-élmény gyakrabban költözzön ki a színház négy fala közül.

4. A Katona drámapedagógia műhelyének tervei (Behívó 2021-2025) 2011-ben indult a Katona József Színház színházpedagógiai műhelye Végh Ildikó vezetésével, ami ma már a Behívó nevet viseli. Az első tíz évben nagy hangsúlyt fektettünk a fővárosi és vidéki oktatási, nevelési intézményekkel való kapcsolat kiépítésére, melynek eredményeként évente 1500 fiatal látogat el hozzánk előadást nézni és vesz részt az előadásokhoz kapcsolódó színházpedagógiai foglalkozásokon. A művészetközvetítésen túl ugyanolyan fontosnak tartottuk, hogy a fiatalok, felnőttek különböző programok során megéljék a közös alkotás örömét: a Katona K:lub projektjei, előadásai, Impró WS, Kerülj beljebb! Létrehoztunk iskolai közegbe készülő tantermi előadást és belevágtunk egy több éves mobil színházi projektbe a Heves megyei roma szegregátum, Szúcs-bányatelep fiataljaival, felnőttjeivel és budapesti elit gimnazistákkal. Ezekben az években már Vági Eszter és még később Koltay Dorottya Szonja csatlakozott Végh Ildikó mellé.

A következő öt esztendőben tovább folytatjuk a művészetközvetítő színházpedagógiai foglalkozásainkat, melyeket kifejezetten középiskolásoknak szánunk, de ezen kívül szeretnénk megerősíteni a színház közösségépítő funkcióját. Erősebb kapcsolatot építünk ki a várossal, melyhez a színházunk tartozik, közösségi színházi projektekkel. Az első ilyen projekt a Kossuth Lajos utca lesz. Ebben a projektben a Kossuth Lajos utca üzletei, házai adják a játék alapját és helyszínét, a projekt során az utca szomszédságában található közösségeket és azokat a civileket vonjuk be a játékba, akik kötődnek a 37

területhez: Eötvös József Gimnázium diákjai, pedagógusai, az Auguszt cukrászda törzsvendégei, Ferences templom közössége, az Egyetemi könyvtár látogatói, dolgozói.

Másik fontos feladata színházunknak, hogy reagáljon a jelen történéseire, problémáira, ez a reflexió a színház szellemiségében, repertoárjában egyértelműen megmutatkozik. A Behívó is részt vállal ebben a munkában olyan projektekkel, mely a fiatalokat aktív állampolgári részvételre neveli, fejleszti a vitakultúrájukat. A következő évben elindítunk egy Te választasz munkacímű projektet, melyben az első választásukra készülő 18-22 éves fiatalokkal dolgozunk. A politikatörténeti, választójogi ismeretek mellett a fiatalok ismereteket szereznek a

politikai színház történetéről és

formáiról,

lehetőségeiről és korlátairól. Megtanulják, hogyan artikulálják, hogyan fogalmazzák színházi formába kérdéseiket. Szeretnénk rendszeresíteni a színház kávézójában a Közéleti Brunch-ot, ahol minden hónapban az adott időszak közéleti kérdéseit beszélhetik át a program résztvevői egy asztal körül egy-egy szakértő segítségével.

A következő öt évben a színházi kísérleteknek is teret ad a Behívó Labor programokkal. Ezekben a projektekben egy-egy színházi repertoáron lévő szöveghez vagy témához kapcsolódva a résztvevők megismernek és kísérleteznek különböző színházi és egyéb művészeti formákkal, mint a film, képzőművészet, zene, mozgás.

Folytatni fogjuk azokat a színházpedagógiai programokat, melyeket speciális közösségekbe viszünk el egy-egy partnerünkkel együttműködve: UNICEF, Amnesty International, Autonómia Alapítvány és azokat az érzékenyítő, segítő programokat, amiket hátrányos helyzetű csoportokhoz juttatunk el: enyhén szellemi fogyatékos fiatalok, nevelő otthonos fiatalok.

38

Programjaink minden korosztály számára kínálnak részvételi lehetőséget.

A Behívóban mindenki elhagyhatja a kényelmes „színháznéző” szerepet, játszhat, kísérletezhet, kérdezhet, vitázhat, művész lehet, tanulhatja, gyakorolhatja az állampolgári szerepét. Hiszünk a színház társadalomformáló szerepében.

39

IV. MUNKATÁRSAK A színház gazdasági igazgatója Dely Katalin 1994 novembere óta, de 1986-ban került a színházhoz.

Adminisztratív igazgató: Wiegandt Júlia, 2019 novembere óta tölti be ezt a tisztet.

Műszaki vezető: Mucsi Gábor, 1991 novembere óta dolgozik ebben a munkakörben.

Művészeti titkárunk, Nádor Lili e nyáron történt távozása után a művészeti titkárság strukturálisan átalakult. Vezetője Wéber Edina lett, aki a nemzetközi kapcsolatokért is felel, a művészeti titkár feladatait pedig Sütheő Márton látja el.

2011 óta vagyok a színház ügyvezető igazgatója, az azóta eltelt időben a dolgozók fizetésén többször javítottam és egy alkalommal 10-15 százalékos emelést is sikerült jó gazdálkodásunk következtében végrehajtani. Miután az igazgatói pályázati kiírásban szerepel az a kitétel, hogy jelöljem meg az elvárt díjazásomat, szeretném jelezni, hogy a 2011-ben megállapított bérem az elmúlt közel tíz év alatt nem változott. Szerényen úgy vélem, hogy némi növekedést elvárhatok.

40

Szakmai életrajz Máté Gábor (Budapest, 1955. április 29.)

1973-1975

Magyar Rádió Ifjúsági Osztályának munkatársa

1976-1980

Színház- és Filmművészeti Főiskola – színművész diploma

1980-1987

a Kaposvári Csiky Gergely Színház tagja

1987-től

a Katona József Színház tagja

1993-tól

a Színház- és Filmművészeti Egyetemen színészi játékot tanít

1995-1999

Horvai István mellett színészosztályt vezet

1998

a Színházi Főtanszakon egyetemi adjunktusi kinevezést kap

1999-2003

indítja első önálló osztályát

2001

Summa Cum Laude minősítéssel Doctor of Liberal Arts (DLA) fokozatot szerez

2001-2011

a Katona József Színház főrendezője

2002-2009

a Színházi Főtanszak főtanszakvezető-helyettese

2002

a Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Tanácsának (később Szenátus) választott tagja

2003

indítja következő színészosztályát

2006

a Színházi Főtanszakon egyetemi docensi kinevezést kap

2007

a Színházi Főtanszakon egyetemi tanári kinevezést kap

2007

indítja következő színészosztályát

2007

a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese

2011-től

a Katona József Színház ügyvezető igazgatója

2011

igazgatóvá választásakor lemond a rektorhelyettesi posztról

2011

a Nemzeti Érdekegyeztető Tanács tagja

2012

indítja újabb színészosztályát

2017

újabb színészosztályt indít

2020

az EMMI nevében megköszönik eddigi munkáját a Nemzeti Érdekegyeztető Tanácsban 41