Anton Pavlovics Csehov
Írta:
Morcsányi Géza fordítása alapján
SZEREPLŐK
Ljuba: Ónodi Eszter
Ánya: Rujder Vivien
Várja: Pálmai Anna
Leonyid: Kocsis Gergely
Jermolaj: Vizi Dávid
Petya: Tasnádi Bence
Borisz: Elek Ferenc
Sarlotta: Rezes Judit
Szemjon: Gloviczki Bernát e.h.
Dunyasa: Pálos Hanna
Firsz: Szacsvay László
Jása: Pásztor Dániel e.h.
És egy arra járó
ALKOTÓK
Díszlet: Kálmán Eszter
Jelmez: Kálmán Eszter
Dramaturg: Kukk Zsófia
Zene: Bencsik Levente, Hunyadi Máté
Fény: Bányai Tamás
Súgó: Boncza Anita
Ügyelő: Valovics István
Asszisztens: Tiwald György
3
RENDEZŐ Tarnóczi
BEMUTATÓ
AZ ELŐADÁS HOSSZA
Jakab
2023.04.22.
2 óra, szünet nélkül
A.P. Csehov
Almási Miklós: Mi lesz velünk, Anton Pavlovics? (részlet)
Ez a darab nem más, mint a többi, hanem valami egészen új és abszolút rejtvény. Komédiaszerűsége felfokozottabb, mint bármikor korábban, egészen a szatíráig. Tragikuma, ha bújtatottan is, megoldhatatlan. Nincs egységes hangulata, mozaikszerűen építkezik, s minden figurája külön világ is, rejtvényszerűen kapcsolódik a játékegészhez. Csehov közvetlenül halála előtt írta, s orvosként nyilván tudta, mikor jön el a vég, és mindennel leszámolt. Többek között a Művész Színház rendezői felfogásával is, amihez csak a hagyományféltő emlékezet rajzolja konfliktusmentessé viszonyát. Így aztán olyan ez a mű, mintha ez az immár világon kívüli író azt mondaná kortársainak (és utókorának): írok egy darabot, próbáljátok eljátszani, úgysem fog sikerülni. Mert a Cseresznyéskert szinte szándékosan úgy van komponálva, hogy ne lehessen a hagyományos módon eljátszani, és ne működjék „komédia”-felfogásban sem: enigmatikus ez a mű a rendezői feladat értelmében is. Sokáig azt hittük, hogy a letűnő földbirtokos kultúra és életforma szatirizált végítéleteként értelmezhető, aztán kiderült, hogy legalább ugyanilyen hangsúly esik egy kultúra elsiratására, ami után csak rosszabb jöhet. Minden egyszerű poén mögül Csehov gúnyos mosolya tűnik elő: valóban ilyen egyszerű? A halálra készülődés nem önsajnálatban fogalmazódik meg, hanem az ábrázolt világgal szembeni maximális distanciában, az örökül hagyott mű talányosságában. És megvallom, igen kevés megoldott Cseresznyéskert-rendezést láttam életemben: az a totalitás, ami itt kibomlik, alig szólaltatható meg, ha viszont valamelyik mozzanata hiányzik, netán hamis, oda az összhatás. Amiből az is következik, hogy én is csak próbálkozhatom (...).
7
„Valami új dolog kellene, valami csípős-savanyú.”
Az alkotók a Cseresznyéskertről
Tarnóczi Jakab
Ez is azok közé a klasszikusok közé tartozik, amiknek pár mondatban el lehet mondani a cselekményét, de ez nem adja vissza az anyag gazdagságát. Itt nem a cselekmény a fontos, hanem azok a kitágított pillanatok, amikor elidőzhetünk egy-egy emberi rezdülésen, furcsa, látszólag oda nem illő mondatokon és mozdulatokon, az alakok és történetek panorámáján. Alkotóként ezzel a darabbal foglalkozni folyamatos rejtvényfejtés. A benne szereplő alakoknak nincsenek körvonalazott szándékaik, csak meghatározó motívumaik, az előtörténetükre nem derül fény, csak felsejlik néhány részlet. Élvezetes és egyben nagy kihívás, egy végtelen kirakós játék, aminek nincs egyetlen, végleges megoldása, mert számtalan olvasat és megfejtés lehetséges, sok irányba el lehet kanyarodni. A próbafolyamattal sem ért véget ez a keresés-ha minden jól megy.
13
Kálmán Eszter
A díszlet nem sokkal több, mint maga az üres színpad. Mintha a cseresznyéskert maga a Katona József Színház lenne, ez jelenti azt az értéket, amihez ragaszkodnak. Az egyik próbán, ahogy néztem a színészeket a térben, arra gondoltam, hogy talán ez a hozzáállás – lemenni a gyökerekig, ahol csak a színészet van egy üres színpadon – méltó lehet a Katona negyvenedik születésnapjához.
„ Ez a szekrény pontosan száz éve készült. Mit szólsz hozz? Hm? Meg is ünnepelhetnénk a születésnapját. Egy élettelen tárgy, de akkor is, mégiscsak egy könyvszekrény.”
14
„A Cseresznyéskert egy keresztútnál helyezkedik el. 1904-ben, moszkvai bemutatója idején, az évszázadok úgy fonódnak öszsze, mint két folyó vize, mert vele fejeződik be a XIX. század, és kezdődik a XX. Ez utóbbit a Cseresznyéskert jelenti be és kíséri eljövetelét, eggyé válik vele és megvilágítja.”
Georges Banu: Színházunk, a Cseresznyéskert
Kukk Zsófia
A Cseresznyéskert azt az átmeneti állapotot mutatja meg, amikor egy korszak már lezárult, magunk mögött hagytuk, de még nem léptünk át a következőbe. A világ, amit ismertünk és amiben otthon voltunk, visszafordíthatatlanul elmúlt és nem tudjuk, mi jön helyette. Az eddigi ismereteinkkel és eszközeinkkel már nem tudunk navigálni az életünkben, de még nem találtunk helyettük más alternatívát. Ami megismerhető és kézzelfogható, az a két pont közötti bizonytalanság és útkeresés. Valójában a Cseresznyéskert és az Istenek alkonya leglényege ugyanaz, csak ami Wagnernél radikális és drámai, az Csehovnál kisszerű és komikus. Az előbbiben a felismerés felszabadító és látványos, az utóbbiban szinte észrevétlen, a mindennapok reáliájában megbújó lassú erózió. Talán emiatt van, hogy előszeretettel veszik elő ezt a darabot olyankor, amikor egy közösség úgy érzi, hogy egy korszak a végéhez ért. Ez a számvetés ideje.
Mindent megtettünk azért, hogy megvédjük a kertet a dózertől?
Maradt még valahol egy pár fa, amit meg lehet menteni? Maradt még annyi erőnk, hogy új kertet ültessünk a régi helyébe? Van itt még hely az ültetésre?
„A cseresznyéskert másé lett, már nincs, ez igaz, de ne sírj (...) előtted az élet, (...) Majd ültetünk új kertet, egy sokkal szebbet, mint ez!”
17
20
Hunyadi Máté
Az előadás zenei világa a próbák alatt, a folyamatot kísérve születik. Ez egy kísérlet, ahol minden hang a szereplők belső működését tükrözi, az érzelmi állapotokban bekövetkező fordulatokat és történéseket. A zene a szereplők tudatának kihangosítása egy sajátos akusztikus dimenzióban.
„Olyan szívesen beszélgetnék, de nincs kivel... Nincs senkim…És ki vagyok, minek vagyok, nem tudni...”
Emily Dickinson: Én senki vagyok! Te ki vagy?
Én senki vagyok! Te ki vagy?
Te is tán senki vagy?
Akkor éppen egy pár vagyunk. Ne mondd, mert elhírlik – tudod. A „valaki”-ság sanyarú!
Száz júniuson át
Neved vartyogni békamód, Hogy csodáljon a láp!
Károlyi Amy fordítása
21
„Felséges időnk van... »Testvérem, keserű rokonom...gyere látni, kié a síró dal, mi a Volga felől szíven üt« Mademoiselle, könyörüljön meg egy éhező orosz férfin harminc kopejkával…”
József Attila: (MAGYARORSZÁG MESSZIRE VAN...)
Magyarország messzire van.
Magyarország hegyeken túl van. Onnan, rigókkal, éneklőkkel, Jönne rövidke szoknyácskában, Hajnal volna, Szellős, Világos, Szép, tiszta üllők csengenének.
Uram, nem látta Magyarországot?
Tudom, nehéz a nyelve.
Tudom, nehéz a szívem.
Uram, nem látta Magyarországot?
Lányok, sokan, szaladnak, Akár a reggeli szél, Hajuk lobog a keleti égen. Ő pedig kövér kalácsot fon, Karcsúbb ő a liliomillat estéli árnyékánál.
Uram, nem látta Magyarországot?
Ott ősz van, Kicsike kertjeinkbe Zörgő, száraz virágokat ültet Az Úr.
25
„Itt a változás, már jön, egyre közelebb jön. És ha mi nem látjuk meg, ha nem lesz részünk benne, az miért lenne baj? Majd meglátják mások!”
„De hát én nem azért írtam a darabjaimat, hogy sírjanak rajtuk (...) Én azt akartam mondani az embereknek: nézzetek magatokra, vegyétek végre észre, hogy milyen rosszul, unalmasan éltek! A legfontosabb, hogy ezt megértsék az emberek. Ha ezt megértették, akkor feltétlenül egy másik, jobb életet teremtenek maguknak... Én azt már nem fogom látni, de tudom, hogy valami egészen más lesz, nem is hasonlít arra, ami most van... Amíg az az új élet el nem jön, én újra és újra mondom: értsétek meg végre, hogy milyen rosszul, milyen unalmasan éltek! ”
A.P. Csehov
„Nehéz föladat vár hazánkra, semmilyen hatalom és győzelem nem menti meg, csak a szakadatlan munka az igazságon és a szépségen, mint mindig.”
Tamás Gáspár Miklós: Öt tanács a hazának
28
Szerkesztette: Kukk Zsófia
Előadásfotók: Horváth Judit
Tördelés: Báthori Róbert
KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ
1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 6. www.katonajozsefszinhaz.hu
© 2023.
Impresszum
