Szulejmán és a magyarok

A TÁVOLSÁG FOGSÁGÁBAN

A TÁVOLSÁG FOGSÁGÁBAN

A Török Birodalom terjeszkedése és a hódoltság kezdete

4 Nagy Magyarország

A TÁVOLSÁG FOGSÁGÁBAN

A

magyar nemzet emlékezetében a török hódoltság másfél évszázada a szakadatlan háborús pusztítások, a trónharcok és belviszályok, valamint az ország három részre szakítottságának koraként él. A török hatalom Kárpát-medencei jelenlétéhez a végvárak vitézei, a törökökkel vívott, virtussal teli bajvívások képzete társul, s mindehhez annak tudata, hogy a keleti hódító pusztításaitól szerencsétlen sorsú országunk maroknyi katonája mentette meg ös�szetákolt végváraiban Európa nyugati részeit és a kereszténységet. Ennek az egysíkú történelmi képnek olykor eltúlzott elemei, sötét színfoltjai azonban gyakorta eltakarják a valóságot. Nem mutatják meg a 16-17. századi Kárpát-medence valódi arculatát, mint ahogyan elfedik a kor eurázsiai nagyhatalma, a Török Birodalom terjeszkedésének kényszereit is.

A török nagyhatalom fejlődésének csúcspontját a mohácsi győző, Nagy Szulejmán uralkodásának (1520–1566) évtizedeiben érte el, és jóllehet a Kárpát-medencei hadszíntéren még halála után is növekedett a hódoltság területe, utódai már egy lassan, kezdetben még alig láthatóan hanyatló birodalom trónján ültek. Szulejmán szultán életének – politikusi és hadvezéri pályafutásának keretet adó – két eseménye Magyarországhoz kötődik. Fiatal uralkodóként, 1521 nyarán, hazánk ellen vezette élete első jelentős hadjáratát: ekkor került török kézre Nándorfehérvár. Idős uralkodóként pedig élete utolsó hadjáratában Szigetvár falai alatt érte a halál (1566).

A két beszédes történelmi esemény azt sugallja, mintha korának ezt a meghatározó személyiségét fogságba ejtette volna a Kárpát-medence. E históriai érzetnek van valós – mondhatnánk: materiális – alapja, hiszen Nagy Szulejmán ugyan birodalmának keleti határai mentén is folytatott hadjáratokat, ám az oszmán hatalom európai területi terjeszkedése a

ISZTAMBUL FÖLDRAJZI FEKVÉSÉRŐL „…A város jelentőségének lényege abban van, hogy az Európa felől európai szállítóeszközökkel érkező áruk itt felhalmozódni kénytelenek, mert átrendeződve, másképpen elosztva és más időpontokban indulva, a keleti utakon szétáramlanak. Ide futnak össze az európai utak Szalonikin, Szófián, a Balkán hágóin meg Várnán át, viszont a keleti utak innen indulnak a Fekete-tengeren, Kis-Ázsián át Ankara, Brussza és Szmirna felé távolabb Damaszkuszhoz, Bagdadhoz, Tifliszhez stb. Bizanciumnak ez volt a nagy jelentősége s emiatt avatkoztak bele sorsába a velencei meg a genovai kereskedők is. Mint a Török Birodalom fényes fővárosa, természetesen szintén nagyra fejlődött, akkor volt csak igazán Európa és Ázsia közös vásárhelye!...”

Cholnoky Jenő: A Föld és élete. I. köt. Eu-

rópa. Franklin Társulat, Bp., 1936. 662. o.

Kárpát-medencében érte el végső határait, és a hódoltság területe – minden későbbi változása ellenére – már az ő uralkodása alatt megkapta nagybani kontúrjait. Szulejmán földrajzi értelemben véve valódi eurázsiai uralkodó volt.

Birodalma európai és kis-ázsiai területeket foglalt magában; az előbbieket Ruméliának, az utóbbiakat Anatóliának nevezi a történeti földrajz. S arról sem feledkezhetünk meg, hogy az általa vezetett Oszmán Birodalom uralta az Arab-félsziget nyugati, valamint Afrika északi partjait is. Területi elhelyezkedése alapján így két kontinensen – Eurázsia és Afrika térségeiben – feküdt, és ennek alapján nevezhet-

Nagy Magyarország 5

SZULEJMÁN A HADAK ÉLÉN

A mindenkori török szultán egyik legfontosabb tevékenysége a háborúzás, a hódítás volt. Szulejmán hű volt e tradícióhoz, uralkodása alatt szinte minden évben folytak török hadjáratok.

Egyrészt a birodalmon belüliek (a helyi lázadók leverésére), másrészt az újabb és újabb külső hódítások. Szulejmán negyvenhat évig állt az Oszmán Birodalom élén, e közel fél évszázad alatt tizenhárom hadjáratot vezetett személyesen – ebből hetet Magyarország ellen.

14 Nagy Magyarország

SZULEJMÁN A HADAK ÉLÉN

SZULEJMÁN A HADAK ÉLÉN A Szulejmán által személyesen vezetett hadjáratok Év Helyszín 1521

Nándorfehérvár

1522–1523

Rodosz

AZ ELSŐ HADJÁRAT: NÁNDORFEHÉRVÁR

Szulejmán szultán 1520. október 31-én lépett trónra, s egyik első feladata volt a szíriai lázadás 1526 Mohács kezelése. Miután az általa kiküldött 1529 Bécs két hadsereg 1521 tavaszán leverte 1532 Bécs/Kőszeg a lázadást, érdeklődése Magyaror1534–1536 Tebriz/Bagdad szág felé fordult, 1521. május 19-én 1537 Avlona/Otranto indult el Isztambulból. Hadvezéri ta1538 Moldva pasztalatlanságát jól mutatja, hogy nem jelölte ki előre vezéreinek, hol 1541 Buda akarja Magyarországot megtámad1543 Bécs ni és milyen várak elfoglalását tartja 1548–1549 Tebriz szükségesnek. A hadjárat végső 1553–1555 Tebriz/Nahicseván célja Buda elfoglalása lett volna, a 1566 Szigetvár konkrét kérdés azonban úgy merült fel, hogy ehhez Szabácson vagy Belgrádon keresztül vezet-e az út. A szófiai táborban megtartott június 19-i tanácskozáson felemás döntés született: a szultán Ahmed pasát Szabács, míg a nagyvezírt Nándorfehérvár megtámadására utasította.

Mivel Szabács várát mindössze százfőnyi őrség védte, július 8-án Ahmed pasa már arról értesítette Szulejmánt, hogy a várat elfoglalta. Majd megpróbáltak hidat verni a Száván, hogy a szultáni fősereg Buda ellen nyomulhasson. A Száva áradása miatt azonban nem tudták a hidat használni. Ezért Szulejmán úgy döntött, hogy Buda helyett Nándorfehérvár ellen vezeti csapatait.

A várat a nagyvezír csapatai már július 3-án körülzárták, és szép csendesen folyt az ostrom. Amikor Szulejmán főseregével augusztus 1-jén megérkezett a vár falai alá, azonnal általános rohamot rendelt el. De Nándorfehérvár rosszul felfegyverzett, hétszáz főnyi védőserege sikerrel ellenállt, négy héten keresztül visszaverték a török támadásokat. Végül, amikor a védők létszáma hetvenre csökkent, augusztus 29-én szabad elvonulás fejében feladták a várat. Szulejmán háromezer főnyi őrség hátrahagyása után szeptember 15-én visszaindult Isztambulba, ahol fényes ünnepségek sorával ünnepelte meg első hadjáratának sikeres befejezését.

1521

Nagy Magyarország 15

A MOHÁCSI CSATA

VÉDEKEZNI VAGY TÁMADNI? A mohácsi síkon 1526. augusztus 29-én lezajlott összecsapás a maga idejében egy volt a vesztes csaták közül. A harcosok tudták, hogy hazájukat védik a hódító oszmán világbirodalom ellen, de elsősorban az ellenséges sereget, a harcot és az erőpróbát látták – amelyben lehet győzni és veszíteni. Csak az utókornak jutott az a gyászos szerep, hogy megértheti és felmérheti a valós tragédiát. A vereséggel Magyarország önállósága veszett el.

24 Nagy Magyarország

A MOHÁCSI CSATA

T

örténésznemzedékek keresték a tragédia okait és felelőseit. Burgio pápai követ levelei lesújtó képet rajzolnak az ország akkori állapotáról, Brodarics István kancellár visszaemlékezése pedig elénk tárja a csata idő­ szakát. Az alkalmatlan vezetés és a hibás dön­ té­sek szinte nem is eredményezhettek mást, mint vereséget. A csatával foglalkozó történé­ szek munkáiból egyöntetűen kitűnik, hogy a sereg lassan gyülekezett, a haditanács­ban ál­landó volt a vita és a széthúzás, nem engedelmeskedtek a király parancsainak, rossz vá­lasz­tás volt a mohácsi csatatér, és nem volt alkalmas haditerv, csak egy kétségbeesett, öngyilkos roham. A jelentős katonai tapasztalattal rendelkező hadtörténészek szemében főleg a haditerv hiánya okozott megdöbbenést. A források alapján rekonstruált roham ugyanis

nélkülözi a tervszerűség és vezetettség jegyeit, ami a hadvezér, Tomori Pál alkalmatlanságát jelzi. Brodarics leírása erősíti ezt a megállapítást, hiszen Tomori a vezéri tisztséget tapasztalatlanságára hivatkozva igyekezett visszautasítani, a haditanács mégis megválasztotta.

A forrásokból kiolvasható tények ellenére mégsem tudjuk elfogadni, hogy a királyi sereget ennyire dilettáns módon vezették, és időről időre újraértelmezzük a forrásokat, keresve a magyarázatot. A dilemmát Perjés Géza 1979ben kiadott könyvében egy huszáros vágással oldotta fel. Szerinte volt haditerv, melynek egyetlen célja egy lendületes roham, amit a sereg felállítása egyértelműen jelez. Igaz, hogy ennek némely forrás – elsősorban Brodarics leírása – ellentmond, de ennek okát Perjés a kancellár képzetlenségében látta.

Nagy Magyarország 25

ISZTAMBUL

GÁRDONYI GÉZA

ISZTAMBULBAN

z Egri csillagokhoz anyagot gyűjtő Gárdonyi Géza 1899. április 17-én indult isztambuli útjára. Kísérője, Tóth Béla író nemcsak a török nyelv kiváló ismerője volt, hanem a török kultúra nagy rajongója is.

Az írói körökben emiatt csak Efendinek csúfolt Tóth talpraesettsége számos kellemetlen hely-

töröknek saját életénél.” Már megérkezésükkor kellemetlen fogadtatásban volt részük: Gárdonyi fényképezőgépét egy akadékoskodó török vámos el akarta kobozni. Bár az író pénz fejében megmenthette volna kincsét, Tóth Béla tiltakozott, hogy barátja „fizessen a haramiának”. Efendi egyszerűen csak lecsavarta a gép

zetből mentette ki barátját. Gárdonyi Géza kalandos útját fia, Gárdonyi József eleveníti fel, de maga az író is megemlékezett törökországi élményeiről Amiket az útleíró elhallgat című novelláskötetében, valamint a korabeli sajtóban is publikált a látottakról. „A békeidő Törökországa nem annyira volt barátságos, mint a mostani – idézi apja emlékeit Gárdonyi József. – Idegennel szemben bizalmatlanság ült ki a fináncok, rendőrök ábrázatjára. A szultán élete nagyobb kincs volt a

lencséjét, telerakta mandzsettával, és sikeresen elhitette a hivatalnokkal, hogy a tárgy nem az, aminek látszik, hanem egy új divatú mandzsettatartó. Ötletesen oldották meg a Héttoronyba való belépést is. Tóth Béla megfigyelte, hogy az épületet vigyázó őr fittyet hány a muzulmán vallási törvényre, mely tiltja az alkohol fogyasztását. Így sikerült némi bor segítségével elterelni az őr figyelmét, és a jelenet olyan komikusra sikeredett, hogy Gárdonyi még a regénybe is

A

58 Nagy Magyarország

ISZTAMBUL

beleírta az őr leitatását. Tóth szellemessége azonban visszájára sült el. Mivel pénze elfogyott, egy szultán elleni merényletről szóló cikkel igyekezett szerezni, melyet több lapban is megjelentetett. Merész csínye szerencsére „csak” kitoloncolással végződött.

Gárdonyit ezután egy Wellisch nevű magyar orvos kísérte, akivel csónakázott a Boszporuszon, megnézték a kerengő derviseket, a császári múzeumot, a Galata-tornyot, amelyből csodálatos kilátás nyílik a városra, és együtt vettek részt a szelamikon, a hivatalos istentiszteleten, amelyen a szultánt és feleségeit is láthatták imádkozni. „A szultán feleségei – jellemzi őket Gárdonyi a naplójában – bécsi szobalányok.” Az írónak a parádén leginkább

reggel megkezdődik az ordítozás, a férfikofák ordítozása. A vizet, tejet, húst, gyümölcsöt, zöldséget az árusok százai hordozzák fel s alá az utcákon bömbölve, ki üvöltve, ki harsogva kiáltja a maga áruját. A háziasszony vagy a cselédje csak kinyitja a kaput, s int annak, akitől venni akar. A halárus ott a kapu előtt a kövezetre teszi a maga nagy fatálát, és az éles bárddal ott vág a halból, amennyit vesznek tőle. A mészáros egy öreg gebének a két oldalán hordozza a maga megnyúzott birkáit. Persze deszka van a birkák alatt, s félig be is vannak fehér ronggyal takarva. Ott méri a húst a kapu előtt.”

Gárdonyi Géza hat hét múlva tért haza Törökországból. Tóth Bélának egy piros fejfedőt hozott ajándékba, mert kitoloncolása előtt arra

a szultán kocsisa tetszett, mire Wellisch megjegyezte, hogy a férfi magyar, mivel a szultán kocsisa csak gyaur lehet.

Nagy benyomást tett Gárdonyira a piac. „Konstantinápoly girbe-görbe, hegyes völgyes város – írta A Természet 1899. július 15-i számában. – Körülbelül olyan hegyekre épült, mint Buda vára. Azt hiszem, a nők életmódja meg az utcák fárasztó mivolta az oka, hogy olyan piacok, mint az európai városokban, nincsenek. A piac maga megy a házakhoz. Korán

kérte, hogy a legnagyobb fejbőségű fezt vásárolja meg számára. Sokakat megmosolyogtatott, milyen büszkén viselte a szerkesztőségben.  Benkéné Jenőffy Zsuzsanna FELHASZNÁLT IRODALOM:

• Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi. Bp., 2008.

• Gárdonyi Géza: A konstantinápolyi ebek. A Természet, 1899. július 15.

• Gárdonyi Géza: Amiket az útleíró elhallgat. Bp., 1927.

Nagy Magyarország 59

ÜGYNÖKÜGYEK

Az ügynökök a k e n n e m a b s á k a l ” T „ (és nem a paradicsomba) Egy ügynök és egy belügyes tiszt közötti fiktív párbeszéd egy titkos találkozási lakásban a 80-as évek közepén Narrátor: Az operatív tiszt (T.) érkezik elsőként. Harmincas éveiben jár.

Apja ávéhás tiszt volt, ő már mintegy „beleszületett” az államvédelmi szakmába, ő is a „belső reakció” ellen harcol. Eleinte az „egyházi reakcióval” foglalkozott, de ott nem vált be, mert túl műveletlen volt, emiatt áthelyezték az „ifjúságvédelmi” vonalra. Itt végre fel tudott mutatni néhány eredményt: sikerült beszerveznie két egyetemi hallgatót. Egyiknek rendőrségi ügye volt (részegen karambolozott a szülei kocsijával), amit „elsimított”. A másikról – a „hivatalos kapcsolat”, az oktatási osztály vezetőjének köszönhetően – kiderült, hogy első nekifutásra nem vették föl, de ő „közbeavatkozott”. Természetesen ezeknek a „segítségeknek” megkérte az árát. A korábban beszervezett „embere” nehéz eset volt: folyton ki akart bújni a feladat alól, azt hangoztatta, hogy ő nem akar „spicli” lenni. (Bár ilyenkor elég volt megemlíteni a rendőrségi ügyét, és egyből „kezesbárány” lett.) A másik fiatal hamar megértette, hogy jól jár, ha vállalja a dicstelen szerepet. Mivel igen hiú volt és karrierista is, egyre lelkesebben teljesítette a tartótisztje kéréseit. A „Dendi” fedőnevű titkos megbízott (D.) az operatív tiszt egyik legjobb informátora lett.

A százados, mielőtt belép a társasház kapuján, körülnéz, hogy minden rendben van-e, idegen, gyanús alak nem bukkan-e föl. Szerencsére a ház jó helyen van, könnyen megfigyelhető az idegenek mozgása. A lakás tulajdonosa, a nyugdíjas katonatiszt – a megállapodásnak megfelelően – fél napra eltávozott. A szomszédoknak mindig azt a mesét adja be, hogy eljár a fiához „unokázni”. (Valójában a tiszti klubban sörözik az elvtársaival.)

A százados előkészíti a kávét, sós süteményt, valamint egy üveg Szalon sört. (Környezetének azt hangoztatja, munka közben sohasem iszik alkoholt. Este bepótolja a kollégáival, az ivócimboráival.) Hamarosan csöngetnek, a százados ajtót nyit, és belép „Dendi”.

76 Nagy Magyarország

ÜGYNÖKÜGYEK

D.: Szervusz, Januj elvtárs!

T.: (mosolyogva, de szigorú szemmel) Szia, Béla! Megdicsérlek, ma végre pontosan érkeztél, nem úgy, mint a múltkor…

D.: (mentegetőzve) Jó-jó, akkor is mondtam már, hogy elment az orrom előtt az az átkozott busz!

T.: Erről jut eszembe. Vonattal vagy busszal jöttél vissza Romániából? Mi újság van a (gúnyosan) „vizigótok” országában?

D.: Most busszal jöttem haza. Csak pár napra mentem át, szétnézni. Voltam Váradon, Kolozsváron, és hazafelé beugrottam még a rokonaimhoz is, Aradra. Baromi nagy ám ott a nyomor! Valami ilyesmi lehetett nálunk is a Rákosi alatt, ahogy a nagyapámtól hallottam… A rokonaim hajnali négykor kiállnak a húsbolt elé, hogy megkapják a fejadagot. Kolozsváron azt hallottam, odaát, a Kárpátokon túl még rosszabb a helyzet. És mindenki fél a szekusoktól meg a besúgóktól, a boltok előtt kígyózó sorokban az emberek lassan már suttogva sem merik szidni Csauseszkut. (nevet) Ez a marha Csau úgy hívatja magát, hogy „a Kárpátok Géniusza”! Amúgy meg folyik az agymosás.

Mialatt kint voltam, újabb aljas kirohanások jelentek meg a román sajtóban. Hetek, hónapok óta nyílt magyarellenes uszítást folytatnak, a román cikkeket meg – talán az erdélyi magyarság megfélemlítése vagy bőszítése miatt? – le kell fordítani magyarra, aztán a központi

Nagy Magyarország 77