A honfoglAlás előzményei
A magyarok bejövetele a Feszty-körképen
A mAgyAr
honfoglAlás és Ami előtte történhetett Egy kutató gondolatai és feltételezései
4 Nagy Magyarország
A honfoglAlás előzményei
A
mi az Álmos fia Árpád vezette honfoglalást illeti, ma már meg vagyok győződve arról, hogy annak a véleménynek van igaza, amely szerint nem elsősorban és nem is egyedül a Vereckei-hágón át jöttek be őseink a Kárpát-medencébe. Amint arra már Prinz Gyula jeles földrajztudósunk is utalt, nem volt értelme – és egy egész népnek nem is igen lehetett módja –, hogy ehhez a szűk hágóhoz délről, eléggé hosszú úton, lovas-nomád népünk számára idegen növényzetű terepen a maga egészében feljusson és áthaladjon. Ez a nagyszabású és sorsdöntő esemény főleg az erdélyi szorosokon át ment végbe. Igen, népünk lovas-nomád volt, hiába erőltetik egyes nyelvészeink azt, hogy egyes bolgár-török jövevényszavaink arra utalnak, hogy a 9. században vagy még jóval előbb a magyarság „félnomád”, más szóval földművelést is gyakorló nép volt.
Ezek a szavak a helyben talált bolgár-török nyelveken beszélő népektől, például az itt talált avaroktól és bolgároktól kerülhettek be nyelvünkbe. Hiszen a Kárpát-medence sűrűn lakott, termékeny földekkel rendelkező vidék volt már akkor is. A magyarság 9-10. századi állapotáról részben jó képet adhatnának a korabeli temetőink vagy még inkább szálláshelyeink maradványai. A Kárpát-medence területén megtalált temetőkről azonban mindmáig nem készült kielégítő részletességű (pl. a Szentpéteri József által az avar koriakról készített, 2002-ben megjelent, két hatalmas kötetet felölelő, német nyelvű munkához hasonló) és térképre is vitt jegyzék. Ráadásul a korabeli temetők jelentős része már a feltárás előtt megsemmisült vagy rosszul végzett ásatásokból és helytelenül adatolt leírásokból ismeretes. Pedig ezek lehet-
Nagy Magyarország 5
A pusztAi népek hitvilágA
Tengri mongol ábrázolása
A
pusztai társadalmak egykori hitvilágá ról a nagy világvallások (buddhizmus, kereszténység, iszlám) előtti időkből igen töredezett képünk van. Azonban ezt a tö redezett és néha nem egyértelmű képet is igen meg kell becsülnünk, mert sok mindenre lehet belőle következtetni. A korai leírások, majd a később meginduló kutatások sokat segítenek nekünk abban, hogy pontosabb képet nyerjünk az egykor volt társadalmak, köztük magyar őseink világszemléletéről, vallási képzeteiről. Azokról a képzetekről, amelyekből bizonyos elemek a világvallások felvételét követő évszá zadokig, sőt napjainkig is fennmaradtak.
10 Nagy Magyarország
A hatalmas eurázsiai steppe1 a legrégebbi források idején, a Kr. e. I. évezred folyamán ál talános nézet szerint iráni eredetű lovas nomád népek (kimmerek, szkíták, szarmaták) lakóhe lye volt. E népekről mind Hérodotosz, mind az asszír és az óiráni források megemlékeznek. Valószínűleg részben velük, részben tőlük füg getlenül élhettek az ázsiai hunok Belső-Ázsiá ban, akiket a lineáris szemléletű történetírás mint a szkítákat követő népet tart számon a Kr. e. 3. századtól. Hitvilágukról régészeti emlé kekből, temetkezési szokásaikból és az egyko rú kínai krónikák feljegyzéseiből nyerhetünk némi ismeretet.
A pusztAi népek hitvilágA
Honfoglalás kori viselet
A honfoglAló mAgyArság viselete és fegyverzete A
honfoglaló magyarok viseletéről és fegyverzetéről hosszú ideig semmit sem tudott az utókor. A kevés írott forrás és az emlékezet alapján azt tudni lehetett, hogy egy keleties kinézetű, komoly lovas múlttal rendelkező nép költözött a honfoglalás idején a Kárpát-medencébe. Részletesebben azonban csak az elmúlt évtizedekben sikerült képet alkotnunk arról, hogyan is nézhettek ki őseink. A régészeti feltárások eredményei alapján egyre többet tudunk őseink viseletéről, fegyverzetéről. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a régészet csak az enyészetnek jobban ellenálló tárgyakat tudja feltárni. Ebből adódóan a viseletből elsősorban a nemesfémből készült díszek, veretek maradnak meg, ez viszont csak a gazdagabb, előkelőbb társadalmi
24 Nagy Magyarország
rétegek öltözetére volt jellemző. Így sokkal több ismerettel rendelkezünk a honfoglalás kori előkelők viseletéről, mint a köznépéről. A női viselet
Elsőként vizsgáljuk meg, mit tudunk a honfoglalás kori női viseletről. A fejfedő a nők esetében sokféle lehetett, feltételezhető, hogy a csúcsos süveg elterjedt volt. Ezen kívül a párták és egyszerűbb fejfedők, sapkák, homlokpántok változatait gyakran fémdíszekkel láttak el. A nők fülét sok esetben fülbevalók díszítették, legjellegzetesebbek a gömbsorcsüngős fülbevalók voltak. Ezek legelterjedtebb típusa az a változat, amelynél az ovális karikára huzalcsüngőt illesztettek, erre pedig négy vagy öt üreges, két-két ezüst félgömbből összeillesztett gömböcskét fűztek.
Honfoglalás kori viselet
Az előkelőbb nők sokszor hajfonatkorongokat viseltek és akárcsak a férfiak, hajukat varkocsba fonták. A varkocsba fűzött bőr- vagy selyemszalagon függtek a hajfonatkorongok, általában párosával, két oldalt. Sokszor a szalagokat is fémveretek díszítették, maguk a hajfonatkorongok pedig lehettek öntöttek, illetve lemezesek is. Felületükön általában életfát, palmetta motívumot vagy mitikus állatot ábrázoltak. A nyakláncokat általában üveggyöngyökből fűzték, de néha fémből is készítették azokat. Ezekben az esetekben levél alakú, aranyozott ezüstlemezt húztak rá. A nyakláncokba sokszor fűztek kauri csigákat, kagylókat, állatcsontokat is. Az ingek anyaga néhány megfigyelt esetben lenvászon volt. Az ingek nyakára sokszor kör vagy „V” alakban bronz, ezüst vagy aranyozott ezüst ingnyak díszeket varrtak. Ezek lehettek rombusz alakúak, esetleg kéttagúak. Az utóbbiaknál az általában kör alakú felső részhez egy kis füllel szív alakú csüngőtag kapcsolódott. A vereteket bőr- vagy textilszalagra erősítették, és ezt varrták rá az ingre.
Honfoglalás kori női viseletek (Csorba Csaba nyomán)
A „bécsi szablya” részlete
Budapesti kitelepítés
Az 1950–53 között kitelepítettek emlékműve Budapesten, a Szarvas téren
62 Nagy Magyarország
Budapesti kitelepítés
a Budapesti polgárság kálváriája 1951 Hatvan évvel ezelőtt, 1951-ben mintegy 13 ezer budapestit fosztott meg otthonától, javaitól a kommunista diktatúra. Az elsősorban a polgárságot érintő szabadrablás haszonélvezői a magas beosztású elvtársak lettek. A Rákositerror által osztályellenséggé, azaz kollektív bűnössé minősített társadalmi réteget embertelenül meghurcolták.
Nagy Magyarország 63
„A vAd, geszti bolond”
68 Nagy Magyarország
„A vAd, geszti bolond”
Gróf Tisza István a marxista történetírásban
„A vAd, geszti bolond” „A magyar uralkodó osztályok reakciós politikájának egyik legjellegzetesebb és egyben leggyűlöltebb alakja” – ezzel a súlyos értékítélettel marasztalja el a dualizmus utolsó másfél évtizedének meghatározó államférfiját, gr. Tisza Istvánt a Magyar Munkásmozgalom Történetének válogatott dokumentumai névmutatója. A nemzeti-konzervatív ellenzékiek körében csak „Mamutnak” becézett vaskos kiadványsorozat a korabeli kommunista, szociáldemokrata és polgári radikális álláspontot kritikátlanul idézve vált a mártír miniszterelnök esetében is a történelemhamisítás, a kommunista tudatmódosító propaganda egyik legfontosabb orgánumává. A bAloldAli TiszA-kép szüleTése
A marxista történettudomány gyakorlatilag egy az egyben átvette Tisza baloldali ellenfeleinek álláspontját. Károlyi Mihály, Jászi Oszkár, Böhm Vilmos, Kun Béla, Bokányi Dezső, az osztrák szociáldemokrata pártvezető-teoretikus Otto Bauer és a Népszava írásai mellett a párttörténészek kezében Ady Endre jelentette azt az aduászt, amellyel el lehetett hallgattatni minden más, árnyaltabb megközelítést.
A Népszava már jóval Tisza első miniszterelnöki kinevezése előtt a feudális-reakciós politikust látta benne, és ez a későbbiek folyamán sem változott. A román birodalmi gondolat veszélyeit felmérő, akkor még Szabadelvű Párti képviselő tárgyalásairól az 1899. augusztus 8-i számban ez olvasható: „A magyar nagyurak, meg a román agitátorok koccintottak egyet Aradon és megitták a békepoharat. Tisza István, Popea püspök és Mangra Vazul kijelentették, hogy az egész nemzetiségi harc félreértésen alapszik. … a magyar politikusok soha nem törődtek azzal, hogy mi a nép érdeke, hanem csak azzal, hogy mi az ő saját, tényleges vagy képzelt osztályérdekük. És miután a magyar politikusok korlátlan hatalommal bírnak, melyre a népnek semmi befolyása nincs, ezt a hatalmat mindig jól ki is használták arra, hogy saját osztály- és nemzeti érdekeiket kielégítsék más osztályok és más nemzetek rovására. … A magyarországi nemzetiségieknek az erőszakos magyarosítások elleni küzdelmei jogosultak. És minél erőszakosabb lesz a magyar politika, annál szertelenebb és radikálisabb lesz a nemzetiségek védelmi harca. Ez természetes. … Nem erőszak kell ide, nem is bankettbeszéd, hanem szabadság.” Nagy Magyarország 69
Tisza és ady konflikTusa
Tisza és ady konflikTusa A magyar politikai gondolkodásmódot máig uraló marxista történelemoktatás egyik szent és kikezdhetetlen tétele volt, hogy Tisza István és Ady Endre viszonyának megromlásában kizárólag az előbbi a hibás. Az iskolában megtanulhattuk, hogy a Vér és arany költője különleges látnok, és ezzel együtt tisztességesebb ember, különb magyar volt, mint a „vad geszti bolond”, aki romba döntötte a történeti Magyarországot, és sírba taszította az egész nemzetet. A tények viszont másról szólnak. A korabeli magyar közélet két kiemelkedő személyisége valóban nem kedvelte egymást, de vajon mi állhatott a konfliktus hátterében? 76 Nagy Magyarország
Tisza és ady konflikTusa
T
isza István (1861–1918) és Ady Endre (1877–1919) nem szívlelték egymást, és ez voltaképpen természetes is. Sokkal több minden választotta el, mint ami összeköthette volna őket. Bár családjuk vagyoni helyzetét, országos ismertségét összehasonlítani sem érdemes, annyi elmondható, hogy mindketten az úri, nemesi Magyarország törzsébe születtek, mindketten reformátusok és mindketten a Partium szülöttei. Ennél azonban fontosabb, hogy Tisza fiatalkorától politikai ambíciókat dédelgetett, míg Adyt az irodalmi, újságírói érvényesülés vágya fűtötte. Tisza német nyelven, német környezetben kóstolta meg Európát, Adynak Párizs volt a Bakonya. Vérmérsékletük is különbözött: Tisza konok következetessége megfontolt, kiszámítható egyéniséget takart, szemben Ady hajlékony, csapodár, bohém jellemével. Tisza edzett sportember volt, kiválóan lovagolt és vívott, Ady a századfordulós nagyvárosi újságírók önpusztító életét élte. Első találkozásaik egyoldalúak voltak, hiszen csak Ady ismerte Tiszát: láthatta a nagyváradi lóversenyen, képviselői beszámolókon, választási gyűléseken, majd a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság vándorgyűlésén. Rövid debreceni újságírói működése idején a magát „radikális liberálisként” meghatározó Ady még reménykedéssel tekintett olyan szabadelvű politikusokra, mint Bánffy Dezső, Eötvös Károly, Fejérváry Géza – és Tisza István. Fiatal nagyváradi újságíróként azonban Ady Endre óhatatlanul is kapcsolatba került a nagyhatalmú Tisza családdal, akiknek szemet szúrt, hogy a Szabadság hasábjain meg-megcsipkedte a Széllkormányt. Olyannyira, hogy felelős szerkesztőjén keresztül figyelmeztették: ne felejtse el, hogy kormánylapnál dolgozik. Miután a Nagyváradi Naplóhoz került, Ady nyíltan is vállalta, hogy barátai szabadkőművesek, polgári radikálisok, szociáldemokraták. Bár stílusa miatt többször is hevesen támadta, még 1903 júniusában is így írt Tiszáról: „Ami meg gróf Tisza Istvánt
illeti, sohasem az ő politikai hitvallása ellen küzdöttünk, csak a hitvallás megnyilatkozó módusainak egyik-másika ellen. Mert tudtuk, hogy Magyarországon erősebb liberalizmusú lehetséges politikus nincs gr. Tisza Istvánnál. A magyar közélet mindenesetre nagy válság előtt áll. Most fog eldőlni, hogy tud-e életre s cselekvésre kelni a magyar liberalizmus. Ha gróf Tisza István bebizonyítja, hogy tud: az ország örök hálájára lesz érdeme.” 1904-ben Ady Léda után Párizsban utazott, de ott-tartózkodásához pénzre volt szüksége. Március 30-i keltezéssel levelet írt az időközben miniszterelnökké választott Tiszának: „Kegyelmes uram! Nagyon kérem, bocsásson meg nekem, hogy ujból levéllel merem zavarni. Kegyes emlékezetébe akarom hozni kérésemet, melylyel két ízben bátorkodtam volt Kegyelmes Uram előtt megjelenni. Azóta – két hónapja elmult már – Párisban élek s tanulok. E rövid
Első találkozásaik egyoldalúak voltak, hiszen csak Ady ismerte Tiszát idő alatt sok összeköttetést szereztem politikusok, írók és hírlapok körében. Ha emlékszik reá Kegyelmes Uram, azt voltam bátor kérni, hogy néhai Borostyáni Nándor öröke képen s jogcímén mint közoktatásügyi s esetleg mint sajtóügyi tudósító némi kis anyagi segítséget nyerjek párisi tanulmányaimhoz. Nem tudom lehetséges-e. Most megismétlem e kérésem, Kegyelmes Uram. Tenni és dolgozni akarnék e támogatás fejében. Igen nehéz viszonyok között tartom itt fönn magam s akármilyen kicsi segedelem nekem igen nagy és megmentő volna. Kegyelmes Uramnak, ki olyan kegyesen és szívesen fogadott volt, jóságába és kegyessé-
Nagy Magyarország 77