Sopron vármegye
Az 1941-es népszámlálás adatai szerint Sopron vármegyének akkor 3928 zsidó lakosa volt. Legtöbben (1861 fő) a megyeszékhelyen, Sopronban éltek. 1944 májusában a soproni mellett a három másik járási székhelyen – Csepregen, Csornán és Kapuváron –, valamint a Kapuvári járáshoz tartozó Beleden létesítettek gettót, melyek közül a csepregi csak egy-két hétig állt fenn. Június közepén a járási gettókból Sopronba, Szombathelyre, illetve Sárvárra (Vas vármegye) szállították a zsidókat, majd július első napjaiban ebből a három városból deportálták őket.
Járási gettók Csepreg 1944. május 10-12. között gyűjtötték össze a helyi és a járásbeli zsidó lakosságot – összesen kb. 200-250 embert – a csepregi zsinagóga Fehér utcai épületében és a körülötte álló házakban. A gettó rövid ideig állt fenn, lakóit még május folyamán átszállították a sárvári internálótáborba.
Csorna A járási gettót május 11-én állították fel Csornán. A zsinagógában és annak közvetlen környezetében – a mai Eötvös utca – Mártírok tere – Kossuth Lajos utca által határolt terület kijelölt épületeiben – a nagyközség és a Csornai járás 852 zsidó lakosát költöztették össze. Június 21-én a gettó lakóit gyalogmenetben a vasútállomásra terelték, majd innen – marhavagonokban – 385 személyt Sárvárra, 450-et pedig a soproni gyűjtőtáborba szállítottak.
Kapuvár A kisváros 417 fős és a Kapuvári járás hozzávetőleg 150-200 fős zsidó lakosságát május 10-11-én költöztették össze Kapuvár zsidók által legsűrűbben lakott részén, a mai Fő téren: a zsinagógához közeli Spiegler-házban és a körülötte álló néhány épületben. Egy-egy szobában öt-hét családot zsúfoltak össze, a gettó területét deszkapalánkkal vették körül. A 18-48 év közötti férfiakat május végén a gettóból hívták be munkaszolgálatra. A többieket június 18-án előbb a gartai iskolába kísérték át, ahol mindannyiukat megmotozták, majd vasúton a soproni gyűjtőtáborba szállították őket.
Beled A 317 fős helyi zsidóságot 1944 májusában a Fő utca – Malom utca kereszteződésében álló zsinagóga udvarára és a körülötte álló négy lakóházba költöztették. A hadköteles férfiakat közülük a honvédség munkaszolgálatra vonultatta
be. A gettóban maradt embereket június 17-én vonattal szállították át a szombathelyi gettóba.
Vármegyei gyűjtőtábor (deportálási központ) SOPRON A városi gettó: Az 1944. áprilisi összeírás szerint Sopron zsidó lakossága akkor 1801 főt számlált. Május közepén a város több helyén állítottak föl gettót: a Papréten – az ortodox zsinagóga körül –, az Új utcában – a neológ zsinagóga körül –, a Torna utcában, valamint az akkori Ezüst (ma Ötvös) utcában. Az Új utcai gettót sárga lánccal zárták le, Szent György utcai átjáróját befalazták, a többi városi gettót fapalánkkal vették körül. Június 13-14-én a gettóból vitték el munkaszolgálatra a hadköteles korú férfiakat. A gyűjtőtábor: A városi gettót június 29-én számolták fel, lakóit átterelték az Evangélikus Tanítóképző Intézet akkor még csak félig kész – ajtó, ablak, padlózat nélküli – menzaépületébe (ma kollégium), illetve az ezzel szomszédos Erzsébet-kerti, akkor már nem üzemelő Jacobi-féle szivarkagyárba. Június 17-19. között ide szállítottak a vármegye településeinek zsidó lakosai közül hozzávetőleg 850 embert (a kapuvári zsidókat, valamint a Csornai járás zsidóságának mintegy felét). A gyűjtőtábor több mint 2500 foglyát július 5-én a Déli pályaudvaron vagonírozták be. A szerelvényt összekapcsolták a Szombathelyről július 3-án indított deportáló vonat vagonjaival.
Deportálás július 5.
3077 személy
Sopronból deportálták Ágfalva, Ebergőc, Lövő, Nagycenk, Nagylózs, Nemeskér, Pereszteg, Sopron, Sopronbánfalva, Sopronhorpács, Sopronkövesd, Sopronszécsény, Völcsej, a kapuvári gettóból Babót, Cirák, Csapod, Fertőendréd, Fertőszentmiklós, Fertőszéplak, Gyóró, Himod, Kapuvár, Kisfalud, Mihályi, Páli, Petőháza, Pusztacsalád, Rábakecöl, Sarród, Szárföld, Veszkény és Vitnyéd zsidó lakosságát, valamint a csornai gettóból Acsalag, Bő, Bősárkány, Csorna, Dör, Egyed, Farád, Magyarkeresztúr, Rábapordány, Rábaszentandrás, Rábatamási, Szany, Szil, Szilsárkány, Vág zsidó lakosságának egy részét.1
1
A csornai gettóból 385 embert átszállítottak Sárvárra, és onnan deportálták őket július 4-én vagy 6-án.
Vármegyén kívüli gyűjtőtáborok (deportálási központok) SÁRVÁR Az ország egyik legnagyobb internálótábora területén álló egykori sárvári Műselyemgyár 1944 nyarán gyűjtőtáborként és deportáló központként is működött. Június 19. és július 1. között ide hurcolták Veszprém vármegyéből Veszprém, valamint a Veszprémi és az Enyingi járás zsidó lakosain kívül Várpalota és négy hozzá közeli község zsidó lakosságát. A városi gettó június 29-i felszámolása után ide került Sárvár, valamint a Sárvári és a Celldömölki járás településeinek a sárvári gettóba hurcolt lakossága is. Még 1944 májusában szállították ide Sopron vármegyéből a csepregi gettó foglyait, június 17-én pedig a csornai gettóból 385 embert. Július első napjaiban már több mint 5300 zsidó fogoly raboskodott a Selyemgyár helyiségeiben, padlásain összezsúfolva. Szalma sem jutott mindenkinek, sokan a puszta betonon feküdtek. Az üzemcsarnok tető részén több mint 50 üveglap hiányzott vagy törött volt, így az esővíz még a meglévő fekhelyeket is eláztatta. Deportálás július 4.
3105 személy
július 6.
2204 személy
Sárvárról deportálták (Sopron vármegyéből) a csepregi gettóból Bő, Bük, Csáfordjánosfa, Csepreg, Egyházasfalu, Felszopor, Horvátzsidány, Iván, Keresztény, Lócs, Mesterháza, Nagygeresd, Nemesládony, Németzsidány, Répceszemere, Répcevis, Sajtoskál, Simaság, Szakony, Tompaládony, Újkér, Und és Zsira zsidó lakosait, valamint a csornai gettóból Acsalag, Bő, Bősárkány, Csorna, Dör, Egyed, Farád, Magyarkeresztúr, Rábapordány, Rábaszentandrás, Rábatamási, Szany, Szil, Szilsárkány, Vág zsidó lakosságának egy részét.
SZOMBATHELY Sopron vármegyéből a beledi zsidókat június 17-én szállították Szombathelyre, ahol a városi gettó házaiban már több mint 2700 helyi zsidó raboskodott. A gettó Szombathely belvárosában – a Rákóczi Ferenc utca és az Aréna utca közötti térségben – a Fő tér déli oldalától a Zrínyi utcáig terjedt. Ahol nem házfalak határolták a területet, ott háromméteres fapalánkkal kerítették körül. A határvonalon álló házak kapuit és kifelé néző ablakait be kellett deszkázni.
A beledieket a kőszegi gettó lakói követték (107 fő), majd a szentgotthárdi, a körmendi és a vasvári gettókból idehurcolt zsidók, összesen csaknem 500-an. A túlzsúfolt városi gettót június 29-én számolták fel. Az ekkorra már több mint 3500 embert átgyalogoltatták a városon, majd a Zanati úton, a már 20 éve bezárt Mayerféle motorgyár (Magyar Motor- és Gépgyár Rt.) területén helyezték el őket. A beszakadt tetejű üzemcsarnokban és a gyárudvaron nem volt sem áram-, sem vízszolgáltatás, utóbbit a városi öntözőautó hozott néhány alkalommal. Az addigra már teljesen kifosztott emberek a deportálás előtti napokban mindössze két alkalommal kaptak enni. Deportálás július 3.
kb. 450 személy2
július 4.
3103 személy
A beledi zsidókat e két transzport valamelyikével deportálták.
A szerelvényt hozzácsatolták a Sopronból július 5-én indított deportáló vonathoz. Ld. Ferenczi László eseményjelentése, Budapest, 1944. június 30. (In: Molnár Judit (szerk.) Csendőrtiszt a Markóban, Scolar Kiadó, Budapest, 2014. p. 313.) 2