In 1956 Pongrátz Gergely went to work at Henyelpuszta State Farm. He joined the Corvin köz group of armed insurgents on October 26,1956 where he and his brothers (Ödön, Ernő and Kristóf) soon won great respect and influence in the group leadership He took over command of the Corvin köz group on November 1 from László Iván Kovács. He moved to New York in 1957, where he worked as a security guard in a freight-car factory, and then to Boston, where he was a cleaner. From 1959, he lived for twelve years in Madrid. Returning to America, he worked as an insurance agent and later had a pig farm in Arizona. He returned to Hungary in 1991, where he became Budapest chairman of the World Federation of 1956 Hungarians and then the '56-ers Association, and honorary chairman and later deputy chairman of the Association of Political Prisoners (Pofosz). He founded and runs the 'Pest Lads' Foundation.
Szent Andrássy Jenő, ÚJJÁSZÜLETÉS című könyvéből kivonat a Pongrátz Gegellyel kapcsolatos írottak Még karácsony előtt a minden ’56-os szövetségi tag tiszteletének örvendő Pongrátz Gergely jelentkezett be elnökségünkhöz. Jövetelét megelőző, elnökségi ülésünkön mással nem is foglalkoztunk, mint fő témánkkal: mit kezdünk a végleg hazatelepült Pongrátz Gergellyel. Érdekes módon a már korábban megírt, de nálunk csak nem oly rég megjelent „Corvin-köz 1956” című könyve egyáltalában nem emelte előttem Gergelyt magasabb piedesztálra, mint ahová már korábban őt elhelyeztem. Debrei Pista egyetlen Corvin-közi elnökségi tagunk Gergelyről semmi olyat mondani nem tudott, amit már más forrásból ne ismertünk volna. Roik Jancsi négyszemközt elhangzott véleménye még az elnökség nyilvánosságát sem tűrte volna: „Pongrátz egy megjátszós senki! Amikor először meglátogatott bennünket, Hornyákkal kettesben fogadtuk őt. Hornyákkal kezet fogott, felettem elnézett. Kérdem én, milyen ember, milyen ’56-os az ilyen?” Vártam Gergelyt, örültem jöttének. Nem így az elnökség legtöbb tagja, akiknek véleményét a húsz évet börtönben töltött Vajda Német József foglalta össze: „Nem volt ám olyan nagy hős ez a Pongrátz Gergely. Amint a nagy orosz erőkkel a Corvinisták összecsaptak volna, ő már Bécsben üdült. És mikor is lett ő a parancsnok? Október 31én, (nov.1-én) miután seregnyi testvérével puccsal leváltotta Iván Kovács Lászlót. Tehát ő a nagy harcokból kimaradt... Míg mi mindannyian börtönökben sínylődtünk, ő, mint ’56 hőse a legnagyobb kényelemben fényezte magát Amerikában... Ha beveszitek őt az elnökségbe, én lemondok!” Végül a mindig nyugodt és józanul gondolkodó Mádi Jenő emelte fel jobbját és kért szót: „Itt összevissza beszéltek minden marhaságot. Azt sem tudjuk, mit akar Pongrátz Gergely! Jövő szerdán majd elmondja jövetelének okát és
majd utána, csak utána beszéljünk róla!” Ezzel Jenő le is zárta a vitát, Roik pedig az elnökségi ülést. Pongrátz Gergely nem egyedül, azzal a Barabás Erzsé-bet nevű hölggyel érkezett, aki már jó ideje szorgalmasan látogatta szövetségünket. Amit nem tudtunk róla, és csak most derült ki, ő és Gergely unokatestvérek. Mindannyiunk előtt világossá vált Erzsébet asszony eddigi nagy érdeklő-dése, mindenre odafigyelése, a szövetség minden tagjával szívesen szót váltó magatartásának titka: ő volt Gergely meghosszabbított szeme és füle. Így aztán nem is csodál-kozhattunk Gergely tökéletes informáltságán. Ott helyben módosítanom kellett korábbi fejtörést okozó, a „mit is kezd-jünk Pongrátz Gergellyel” – kérdésünket, a „Pongrátz mit akar kezdeni elnökségünkkel” – kérdésre. Ő a jövőt az álta-la megalakítandó ’56os Világszövetségben látta, amihez csatlakozhat az ’56-os Szövetség is. hosszan ecsetelte elképzelését a mátyásföldi, egykori orosz laktanya helyén létesítendő világszövetségi központról. Még egyéb, talán nem egészen racionális tervvel is előhozakodott Gergely, de Elnököm majd mindegyikre nemet mondott. „Nem a ti véleményetekre vagyok kíváncsi, Roik, szólította meg Gergely Jancsit, hanem a tagságéra. Hívjátok csak össze a tagságot és majd meglátjuk, ők hogyan döntenek. Pedig ezt az ultimátumnak is nevezhető álláspontját Gergelynek megelőzte az elnökség sebtében elfogadott azon nagyvo-nalú döntése, amellyel felajánlotta Pongrátz Gergelynek az ’56-os Szövetség társelnöki pozícióját. Ennek ellenére ő hajthatatlan maradt. Szó szót követett, a vita veszekedéssé fajult, de igazán botrányossá akkor dagadt, amikor Erzsébet asszony kesztyűje a földre csúszott és az eddig alatta lapuló, kicsi riporter magnetofon mindannyiunk számára láthatóvá vált. Úgye megmondtam, hogy ez a Pongrátz nem egy becsületes ’56-os! – sivította Vajda Németh, majd: Gergely, nem szégyelled magad! Mi tiszta szívvel fogadtunk és te visszaélsz a bizalmunkkal?!” Erre a kirohanásra Gergely és unokahúga felálltak helyükről és feldúltan kirohantak az ajtón. Miután az elnökség magában maradt és a kedélyek valamelyest lecsillapodtak, majd mindenki ellenkezése elle-nére Roik Jancsi kijelentette: a Gergely által javasolt tag-gyűlést azért is összehívjuk!” Magyarázatul még hozzátette: „Így legalább megtudjuk, kiben nem és kiben bízhatunk!” Roik János állta szavát és összehívta a Kolumbusz utcai központunkba a Pongrátz szorgalmazta ’56-os taggyűlést. Elnökségünk minden tagja megjelent a telt házas összejövetelen, s maradt egészen addig, míg Gergely fel nem lépett a színpadra. Nem az elnöki szobában, hanem a társalgóban ültünk le beszélgetni és várni a fejleményeket. „TE” – szólított meg Roik, – „Menj vissza és nézd meg, hogyan is alakulnak odalent a dolgok!” A közönség: szövetségünk tagjai és más szervezetekből jöttek áhítattal hallgatták a még mindig idegenszerű kiejtéssel beszélő Pongrátz Gergelyt. Többször elismételte: nem vagyok politikus, szabadságharcos vagyok. Amikor bajtársaim megválasztottak a Corvin-köz parancsnokának, olyan keresztet tettek a vállamra, amit én nem kértem, de ha már felvettem, életem végéig hordanom kell.” A hallgatóság elsősorban a fiatalabbak „Bajusz, Bajusz, éljen Gergely!” – kiáltásokkal színesítették a hatalmas, fel-felerősödő tapsviharokat.