Harmadik fejezet 2 rész
KIADJA: a Magyar Református Egyház építői, Ontario California. Email cím: NyuMaEgy@yahoo.com
Folytatólagos Igaz történet
A ZABI PAP ESETE a PESTI KÖZPONTI KERÜLETI BÍRÓSÁGGAL Nincs oly titok mely nyilvánvalóvá ne lenne; nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék és világosságra ne jőne. (Időszerű. Eltérő az eredeti írástól)
A sátán megelégedve ünnepel A magyarok világszerte ünnepelték Szent Istvánt országalapító királyukat, aki kereszténységre térítette a magyarokat, minden 10-ik faluban templomot építetett és kötelező volt a templomba járás. Évszázadokon át, átvészelve a tatárjárást, törökdúlást úgyszólván minden magyar faluban, városban építettek templomot Isten dicsőségére. Ezt a jó szokást követték az idegenbe kényszerült magyarok. Nagyobb városokban; New York, Detroit, Chicago, Trenton, Los Angeles több magyar templom épült s megteltek a templomok az istentelen kommunizmus elől menekült hívőkkel, akik hálát adtak Istennek, hogy megszabadultak a gonosztól és imádkoztak, hogy segítse a rabságban élő magyarokat. Augusztus 20, mint az államalapítás és Szent István emléknapját ünnepelte a magyarság. Történelmünkben egyetlen örömünnep. Sajnos, New Yorkban ez gyászünnep lett. Két magyar templomot zártak be e hónapban. Ma több magyar él New Yorkban, mint bármikor, több otthonról jött pap van, mint bármikor, mégis megszűnt két magyar templom. A sátán megelégedve ünnepel. Vajon ki felelős a megszűnt templomokért? Vannak püspökök, papok, egyházi bírók, akiknek kötelességük a templomok fenntartása. Ma mind elnémultak, még egy rövid imádságra sem tellett. Nekik is, Isten lesz a bírájuk és a pokol a helyük. Szent István emlékét 1945-ig ünnepelte a magyarság. Akkor megváltozott a világ. Magyarországot megszállta a szovjet horda, az istentelen kommunizmus, s maga a sátán, hadaival. A kommunisták államosították a gyárakat, üzleteket, bérházakat, termőföldeket, egyházi vagyont melyből az egyház vezetői éltek. Fizetésüket az államtól kapták, követni kellett a kommunisták parancsát. Voltak, akik ellenálltak, azokat börtön, munkatábor vagy halálbüntetésre ítélték. Talán még emlékeznek az idősebbek a kommunistáknak ellenálló egyházi vezetőkre: Mindszenty hercegprímás, Ravasz László, Ordas Lajos püspökökre, börtön, száműzetés lett a sor-
suk. Helyükbe nem Istent és a hívőket szolgáló egyházi vezetőket tettek, hanem az istentelen kommunistákat kiszolgáló gerinctelen embereket. Ismeretes Roszik Gábor képviselő parlamenti beszéde, hogy: "az egyházak életét ateista, kommunista, egyház és vallásellenes embrek irányították az Állami Egyházügyi Hivatal ördögi központjából, mégpedig megalkuvó, gerinctelen, karrierista püspökök, esperesek, egyházi főméltóságosok, személyén keresztül. Valójában, a rombolást ördögi módon nem a párt pribékjei, nem rendőrök vagy munkásőrök végezték, hanem a beépített, eszközként használt egyházi vezetők." Vagyis magyarul mondva a sátán szolgái. Sajnos, az egyházi vezetők túl jól végezték az ördögi munkát. A Debreceni Teológia a kommunisták, vagyis a sátán fellegvára lett. Ott nevelték a békepapokat, akik nem Jézus tanításait hirdették, hanem a kommunista elméletet. A békepapság a magyar kommunista rendszer által szervezett mozgalom volt az 1950-es évektől, amely része volt az egyházak társadalmi befolyásának megtörését szolgáló erőfeszítéseknek a diktatúra évtizedeiben. Az egyházi iskolákat államosították, az egyházi ünnepeket átminősítették, Karácsony helyett fenyőfa ünnepély, keresztelés helyett névadó ünnepély, húsvéti szünet helyett tavaszi szünet lett. Az Állami Egyházügyi Hivatal teljes jogkörű hatalommal rendelkezdett az egyházi élet minden mozzanata felett. Koncepciós pereket is alkalmazták az egyházak megfélemlítésén és térdre kényszerítésén. Ismeretes Mindszenty pere. Majd a pártállam számára megbízható egyházi vezetőket szerveztek be a III/III-as besúgó ügynöknek, aki átvették a kordában tartás és a bomlasztás szerepét. Biztonságosabb volt a korcsmába járni, mint a templomba, mert ha valaki ott megmondta az igazat nem jelentették fel az ÁVH-nak, mint azt a békepapok tették. Elnéptelenedtek a templomok, a hívők otthon imádkoztak, aki tudott külföldre menekült. Úgy látszott, hogy még az Isten is elhagyta az országot.
-1-