A dicsőséges 1956 forradalom vérbefojtása

A Dicsőséges 1956 Forradalom vérbefojtása 58-ik évfordulójára Bogár Gyula

C sak az hal meg, akit elfelejtenek. Az 1956-os forradalomban elesett hősök nincsenek, nem lehet, és nem lesznek elfelejtve a világ történelmében. Szomorú, hogy 58 év távlatából a magyar nép nem tudja az igazságot a forradalomról. Egy forradalmat nem lehet 10 nap alatt megnyerni. Akkor nem nyertük meg, de a világ népei, akik szimpatizáltak a kommunizmussal, tanultak a forradal-munkból, és elkerülték a szovjet barátságát és 24 év után megszűnt a Szovjetunió.

Sokan írtak az 1956-os magyar forradalomról főleg olyanok, akik ott sem voltak. Majd a kommunisták, akik a saját előnyükre használták ki, nevezték át ellenforradalomnak. Előzőleg megírtam, úgy ahogy én személyesen láttam, hallottam a forradalom kirobbanásának okait, amit egy istenfélő magyar államfő meg tudott volna akadályozni. Akkor Magyarországon ilyen nem volt. A ruszkik magukkal hozták 1945-ben a magyarul beszélő szovjet állampolgár kommunistákat, akikből magyar kormányt csináltak. Ezek az isten-telen idegenek uralták leírhatatlan terror alatt az országot. A Horthy rendszer képviselőit, katonatisztjeit kivégezték, aki ellenük szólt, börtönbe, munkatáborokba tették. Nem volt menekvés, vasfüggöny volt a nyugati határon. Még a templomok sem nyújtottak menedéket, mert a békepapok besúgó III/III ügynökök jelentették az ÁVH-nak, ha valaki elszólta magát.

Nem igaz az, hogy a forradalom előre el volt tervezve. Nem volt parancs, hogy mit kell tenni, akik részt vettek a forradalomban azt önként tette. A forradalom kitörése első óráiban megbukott a magyar kormány, amely több mint 95%-os (kényszer) szavazattal uralkodott. Nem volt az elvtársak között, aki megparancsolta volna az ÁVH-soknak, hogy ne lőjenek, s megkérte volna a szovjet elvtár-sakat, hogy mivel kivonultak Ausztriából, tőlünk rövidebb az út, s hagyják el Magyarországot. A nép Nagy Imrében bízott, hogy változást, jobb életet teremt. Őt a Kremlin urai is többre becsülték, mint Rákosit, ő ismerte a kommunizmus igazi arcát, a kolhoz rendszert a koncepciós pereket, Rajk László kivégzését. Sajnos, nem ismerte fel a lehetőséget, hogy a nép független akar lenni a saját hazájában.

A kommunista kormány bízott a "dicső" szovjet hadseregbe, s behívták, hogy verjék le a forradalmat. A kormány második intézkedése a statárium volt, melynek több halálos áldozata volt, mint amit a szovjet tankok okoztak. A kommunisták elferdítették, ellenforradalomnak nevezték, majd felelőtlen emberek, pénzszerzés végett ponyvaregény nívójára süllyesztették a forradalomról írottakat. A Mózsi Ferenc és Fekete István által írott Corvin Köz 1956 című könyvben azt írták, hogy Pongrátz Ödön mondta, hogy "a Fehérvári úton 5 benzines hordót gurítottak, hogy a benzin kifolyjon belőlük. Amikor az első tank rászaladt a benzines útszakaszra, Bandi meggyújtotta a zacskót és bedobta a benzinbe. Egy pillanat alatt pokollá vált ez az útszakasz, a tankok megálltak és az oroszok kiugrálva próbáltak menekülni. Erről Pongrátz Ödön az Egyesült Nemzetek Special Comittee előtt eskü alatt vallotta, A/AC.88PV.12 pg. 31, hogy: .

A könyvben több valótlan eseményeket írtak mely miatt Ödön 18 évig nem beszélt Gergely testvérével.

Sajnálatos, hogy felelőtlen személyek valótlan mesékkel ártanak a forradalomnak, mely a magyar történelem egyik fontos mérföldköve, melyből tanulni kellene a jövő nemzedéknek.

Az orosz tankok fegyvertelen civil tömeget találtak az utcákon, tereken, s nem követték az ÁVHsok példáját, nem lőttek a tömegbe. A Kremlin urai tudták, hogy azokra nem lehet számítani s 25-én elindították a Romániában tartózkodó csapatokat Magyarországba. Ez nem volt titok, a magyar kormány biztos volt, hogy azok leverik a forradalmat, s folytatódott a statárium, a katonaság szabadságolása. Október 24-én d. e. 11-kor az Astoriától a Keleti felé kezdték a lövöldözést a szovjet tankok, de két nappal később oly nagy verességet szenvedtek, hogy jobbnak látták kivonulni a fővárosból.

Ugyanakkor a szovjet tankok ezrei jöttek át a határon és megszálltak minden katonai gócpont. A harcok főhelye a Corvin köz volt. A magyar kormány ezt akarta megsemmisíteni a szovjet segítségével. Az volt a terv, hogy 28-án hajnalban a szovjet az Üllő felől elkezdik ágyúkkal lőni a Corvin közt, a magyar gyalogság a Kálvin tér felől támad Márton András ezredes vezetésével. A szovjet tankokat az Üllői úton a

felkelők harcképtelenné tették, elmaradt az ágyúzás, s a nélkül a magyar katonaság, nem mert támadni.

Ezt a vereséget a kommunisták úgy állítják be, hogy a támadás előtt Nagy Imre azt mondta, hogy ha az megtörténik, akkor ő lemond. Ez nem hihető el, mert elvtársai örömmel vették volna a lemondást, nem kellett volna Kádárnak Moszkvába és visszafáradozni, ők mindenáron meg akarták tartani a kommunista uralmat Magyarországon, nemcsak 1956-ban, de 2010-ben is.

Márton ezredes nem tudott belenyugodni a vereségbe, mint róka cselhez folyamodott. Elment a Corvin közbe s kereste a parancsnokot. Iván-Kovács Lászlóhoz vezették, őt ismerték el főparancs-noknak a 15-18 fegyveres csoport parancsnokai Erről Márton így nyilatkozott: "Bemutatkoztam Iván Kovács Lászlónak, és elmondtam, hogy a kis öreggel milyen afférunk volt. Te Laci- mondom-, ez felelőtlen-ség, hogy ilyen kisgyerekeket küldtök ki! Mit szóltál volna, ha most engem lelő ez a kis gyerek? Ekkora gye-reknek nem szabad fegyvert adni! Az volt az elképzelésem, hogy a Corvin közben katonás rendet csinálok, akkor csak az őrszolgálatban lévőknél lesz fegyver. A többiek beteszik az őrszobába a fegyvereiket. Azt gondoltam, hogy a corvinisták lesznek a rendnek és a fegyelemnek a mintaképei. Nem ez az eszeveszett dolog!

Ez nem forradalom, ez semmi se! Akkor mondta nekem Iván Kovács László, hogy kommunista katonától se tanácsot se segítséget nem fogad el. Hát, mondanom sem kell, hogy ezzel engem önérzetemben menyire megsértett. Távozás közben találkozott Pongrátz Gergellyel, neki megígérte, hogy ha ráhallgat, magas állásba helyezi, adnak élelmet, szükséges dolgokat a felkelőknek. Tisztet ad, akik rendet teremtenek, Gergely elfogadta az ajánlatot. November 1-én Márton ezredes rendezett egy röpgyűlést ahol elvtársai és egy kis felkelő csoport feltartott kézzel megválasztották főparancsnoknak Gergelyt. Ez nagy ellentétet idézett elő a fegyveresek között, s mondták, hogy Ödön érdemli meg a főparancsnokságot, aki kezdettől fogva irányította a harcokat, nem kapott sírógörcsöt, nem kellett kórházba vinni, s sokan otthagyták a Corvin közt. Ehhez hozzájárult, hogy Márton ezredes tisztjei szervezték a felkelőket a Nemzetőrségbe.

Király Béla kijelentette: csak 18 éven felüliek lehetnek nemzetôrök, és csak a nemzetôrigazol-vánnyal rendelkezôk viselhetnek fegyvert, és csak olyat, amilyenre az igazolványuk feljogosítja ôket. E miatt a fegyveresek nagyobb

százaléka elhagyta a katonatisztek által vezetett Corvin közt. Ez idő alatt nem voltak harcok a Corvin környékén, de kezdődtek az ellentétek a katonatisztek intézkedései miatt. A Corvin köz hős harcosai szétesését az tetézte be, hogy Iván Kovács Lászlót Gergely ki akarta végeztetni. Kovács a Práter utcai felkelőkhöz menekült, s régi bajtársai követték. Így november 4-én Márton ezredes katonái és egy kisebb fegyvere csoport volt a Corvin közben. Ott a szovjettámadás csak késő délután kezdődött. Pongrátz a csoport egy részével még aznap éjszaka a Víg utcába ment át, mert a veszteségek miatt nem hitt abban, hogy a Corvin közt tartani lehet. Még azon az éjszakán lemondott a főpa-rancsnokságról is. Nagyobb támadás 5-én délután

kezdődött, ágyúkkal lőtték a házakat, a mozi épület kigyulladt. A fegyveresek a hátsó kijáraton menekültek, vagy a pincében kerestek menedéket, az utób-biakat az oroszok lefegyverezték és elszállították. Őrizzük meg a forradalom igazságát, nézzünk szembe a valósággal, még nem késő, élnek szemtanúk, akik megmondják az igazságot. Ma már nyilvánosak a titkos íratok, melyekből össze lehet állítani az igazságot. Ne a kommunisták, álszabadságharcosok, hárijánosok hazugságai szerint ismerje meg a nép a forradalmat. A Szabad Európa rádió, Amerika Hangja magán tulajdon voltak, magyarok irányították. Nagy Imre nem akarta változást, megmondta, hogy nem lehet szabadválasztás, mert akkor Mind-szentyt választanák elnöknek. Azok, akik a kommunisták hazugságát hangoztatják, hogy Eisenhower üzenetet küldött a Kremlinbe, hogy Amerika nem kíván beavatkozni Szovjetunió és csatlósai belügyeibe, szabad az út. Uraim! Vagy elvtársak! Ahogy gondolják! Sőt,!? olvassák el a már nem titkos táviratot, mely megtalálható Foreign Relations of the US 1955-57 Eastern Europe Dept. of State Publ.

9798 pg. 328. Íme:

Ne csorbítsuk a magyarság becsületét a kommunisták, hárijánosok hazugságaival. A forradalommal kapcsolatos események írásban vannak különböző országokban, azok az igazságot tükrözik. Mi is ismertessük az igazságot, a jövő generációnak tanulni kell belőle, hogy ne a magyar népet elnyomó Kommunistákat, pufajkásokat ünnepelje. Ezzel tartozunk a forradalomban elesett hősöknek.