NYUGATI MAGYAR EGYHÁZ _________________________________________________________________________________________________________ Kiadja az: Magyar Református Egyház építői Ontario, Kalifornia. Email: NyuMaEgy@yahoo.com 2013. október hó. 1 szám. =================================================================================================.
A zabipap ellopta a templomból a márványtáblákat. Nap, mint nap érkeznek hírek Magyarországról, hogy az ott élő cigányok lopnak, rabolnak, s a rendőrség nem tudja megakadályozni a bűnözést. Vannak, akik védik a cigányokat, hogy az éhező a gyerekeinek lopnak. Nt, Balogh Zoltán, református lelkész, az emberi erőforrások minisztere pártjukat fogja, hogy nem volt megadva a lehetőség tanulásra, megfelelő munkára, azért lopnak, hogy a sok gyerekeket élelmezni tudják. Az utóbbi állati ösztön, meg van az emberekben is. Egy anya, apa, ha gyereke éhez, mindent elkövet, hogy gyermekei ne éhezzenek. Azt gondolná az ember, hogy ha valaki nehezen is, de elvégzi a Debreceni teológiát, lelkésznek készül, hamisan bár, de az USA-ba kerül. Ontarióban hamisan bár, de átveszi a lelkész állását és hamisan bár, de évente ha a 10 évi átlag forintértéket számoljuk több mint 20 millió forint értékű dollárt vesz el az egyháztól. Ha számításba vesszük, hogy nincs gyereke, úszómedencés apatmentben lakik második feleségével, nem ázik, nem fázik, nincs szüksége lopásra. Mégis, Szabó Sándor a Cigándról elszökött segédpap túltett a magyarországi cigányokon; ellopta és eladta a templomban lévő márványtáblákat. Hihetetlen, de igaz. Ezzel a Magyar Református Egyház történelmében egyedülálló bűnt követett el. Sajnos, hazánkat uralták pogányok, muzulmánok, istentelen kommunisták, de nem lopták el a templomokban lévő emléktáblákat. Ellopta azt az emberi mivoltából kivetkőzött hazug, tolvaj, csaló becstelen szélhámos, aki szégyene nemcsak a reformátusságnak, de az összmagyarságnak is.
A fenti kép az egyházi kegyelettárgyat, a márványtáblákat ábrázolja
Nem volt egyszerű templomot építeni, a szülőhazából a kommunizmus elől menekült magyaroknak. Az egyház pénztárában $3,400 volt, ami a tervek elkészítésére sem volt elegendő, de volt, aki hálából, hogy az Isten megmentette a haláltól ingyen készítette a terveket, ingyen ásták a fundamentumot és dolgoztak a hívők az építésnél. 1973-ban országos gyűjtést kezdtünk a templomalapra. Lassan gyűlt a pénz, a DP-sek, 56-osok sokan alacsony órabérét dolgoztak, de volt akarat, hogy hazájuktól több mint 10 ezer kilométerre magyar templom épüljön, ahol magyarul adhassanak hálát az Istennek, hogy megszabadította őket ateista kommunizmusból, ahol békepapok nem Istent és a hívőket, hanem a magyarságot elnyomó Rákosit, Kádárt, a Sátánt szolgálták. Reformátusnak hívták az Ontarioi Egyházat, de a templomot magyarnak, több volt a katolikus, mint a református, akik adakoztak dolgoztak a templom építésénél. Az volt a terv, hogy délelőtt református, délután katolikus istentisztelet lesz a templomban, Abban az időben volt, amikor több mint háromezer ebédjegyet adtak el a rendezvényeken. Utánpótlásról is gondoskodtunk, bentlakásos nyári iskolát szerveztünk, ahol 64 gyerek tanult magyarul. Sok magyar a templom közelében vett házat, hogy oda gyalog is el tudjon menni. A lakótelepen volt hely ahová 2 emeletes modern lakásokat terveztünk és zsellérlakásokhoz hasonlók helyébe is modern lakások épültek volna. Egy magyar kolónia lett volna az Ontarioi Egyház környéke.