Sós Gergő: AdatMűvészet

A Tiszta Balaton, tiszta művészet projekt egy izgalmas együttműködéssel készül év végére. A kortárs képzőművészet, fenntartható alkotás és a trash art témáitól egy kevésbé ismert irányba tekintve, egyedi eszköz készül decemberben az úgynevezett adatművészet jegyében. De vajon hogyan találkozhat az információtudomány és a művészet? Hogyan lesz a szürke adatsorokból látványos alkotás és miért jó ez? Erről beszélt Sós Gergő képzőművész, a monoton/ monokrom projekt ötletgazdája és a 2022-es TBTM projekt “adatművésze”.

Mivel foglalkozol pontosan? Alkotóként a monoton/monokrom projekt mögött állok. Ez az alkotói folyamat leköti és kitölti minden időmet, amikor nem grafikus tanár vagyok a III. Béla Művészeti gimnáziumban. Munkafolyamatom és kutatásom témája a sematikus domborzati és mederalakulati formák monokróm megjelenítése és notációvá redukálása. Az általam kidolgozott rendszer fő célja, hogy ezek a vizuális előadási megjegyzések hangzóvá is váljanak drone zenével. Ahogy a monokróm festészet, úgy a drone zene is a minimális változásokra fókuszál: a mintázatban, struktúrában megjelenő apró változásokra, mind vizuális, mind mikrotonális szempontból. Kétdimenziós metszeti képekként kezelem a felszíni formák csipkézetét. Ezt a mintát és formakultúrát sematizálom és redukálom, amíg el nem jutok egy zárt és vizuálisan még értelmezhető stádiumig. Az egy szín és tónusai, illetve egy hang és felharmonikusai időtlenek, kulturális környezettől és hozott ismeretanyagtól függetlenül befogadhatók, a látható környezeti formák által megélhetők. A célom egy lassabb, mélyebb fókuszú szemlélődés, időkeretek nélküli állapotban. Hogyan kezdett el érdekelni az adatvizualizáció, adatművészet? Ez egy lassú, mégis ösztönös folyamat jelenlegi állomása. A drone zene és a monokróm festészet jól működött, de kötődni akartam ahhoz a tájhoz, amit úgy szeretek: a Bakonyhoz és a Balatonfelvidékhez, hiszen itt nőttem fel és bejártam mindkettőt sokszor. Valószínűleg fény, szín és hang hihetetlen egyvelege lehet mondjuk a Mojevesivatag is vagy a Cascade hegység, de én nem ott élek, nem azt ismerem, nem abból épültem fel. Az első adatvizualizációs alkotásom a tanúhegyek feldolgozása volt. A puszta rákérdezésből jött. Mi ez? Miből van? Ezek az egyszerű kérdések alkotással való megválaszolása hozta létre évek alatt azt a munka protokollt, amivel ma is dolgozom. A monoton/monokrom így lett egy topográfiai adatvizualizációs eszköz, ami sokféle módon és helyen meg tud jelenni. A célja nem is feltétlen a képek, a zenék létrehozása, ezek inkább részeredményei egy hosszú kutatásnak és komplex megértési folyamatnak. Kötött célok és kompetitív igények nélkül akarok a tájjal, színekkel és nagy kiterjedésű hangokkal foglalkozni. Miért fontos szerinted az adatvizualizáció, mint technológia? Ezt a kor generálta, amiben élünk. A folyamatos multitasking, a felhasználható idő redukálódása, az egyre komplexebb problémás adattömegek megértése mind ebbe az irányba mutatott. Az

adatvizualizáció tudást ad az ember kezébe, olyan témában is, ami enélkül a ráfordított idő akár többszörösét is igényelné. Ma a többdimenziós megközelítés és a kultúraközi kommunikáció egy abszolút cél, sőt eszköz. A adatvizualizáció egy válasz erre az igényre, és egyben a kortársművészet egy önfenntartó mechanizmusa. A művészetnek mindig az adott korra kell reflektálni, amiben megszületik. Úgy látom, az adatművészet az a tudománynak, mint a minimalizmus a művészetnek, egy nagyon tömör és sallangmentes rámutatás az adott témára. Hogyan lehet az adatból művészet, műalkotás? Különleges gondolkodásmódot igényel az alkotási folyamat? Az adat akkor válhat művészetté, ha megtaláljuk a karakterét és a jellegét és ezt képesek vagyunk egy leegyszerűsített jellé alakítani. A jel feladata, hogy minimális hozott anyaggal értelmezhető legyen. Ez is egyben a legnehezebb része. Egy amúgy akár bonyolult adathalmazt, társadalmi eseménysorozatot, természeti vagy virtuális időszakot úgy meglátni és megérteni, hogy azt egy olyan jellé vagy mondjuk alkotássá formáljuk, amit megért egy kamasz Berlinben vagy egy felnőtt Québecben vagy más Pekingben. Én úgy látom, az adatvizualizáció akkor képes működni, ha az, aki foglalkozik vele, minimum kettő tudományágban jártas a művészeten kívül és nagyon kíváncsi és nyitott. Még jobb, ha többen több tudományágból összejönnek és közösen ötletelnek, dolgoznak fix céllal, de klasszikus elvárások nélkül. Lehet egy-egy ilyen adatokon alapuló alkotásnak szemléletformáló hatása? Hogyan? Mindenképpen. A töménysége miatt. Korábban elolvastál könyveket, cikkeket, megnéztél szemléltető anyagokat stb, és hetek alatt valami összeállt benned. Itt ez akár percek alatt megtörténik, így nagyon intenzív tud lenni. Más olvasni a természet pusztulásáról vagy az AIDSről vagy akár a vadmadarak vonulásáról, és más valóban látni az egész folyamatot. Akiben van jó szándék, empátia, nyitottság, azt igenis sok esetben megrendít egy ilyen erős hatás, vagy ráeszmél, hogy egy nagy hálózat, aminek ő is a része, hogyan működik és merre halad. Mesélj a Tiszta Balaton, tiszta művészet projekttel készülő adatvizualizációs eszközről! Három fő szempont alapján terveztem meg a feldolgozó és bemutató rendszert, ami egy moduláris műalkotás. Adatrendszerek kalibrálhatósága és feldolgozása, vizuális és audio megjelenés, és végül a fejleszthetőség, archiválás és bemutathatóság. A szín és hang adathordozásra alkalmas jellegét akartam felhasználni. Így jött a kocka, mint forma, amit nagy darabszámban és színkódok szerint lehet felhasználni. Aktív szerepet kap a mért személy is, aki behelyezi a kockát a platformra, ami az ő adatai szerinti színkódú. Ezáltal ő is része az alkotási folyamatnak. Az adatok színkóddá, a színkódok a fizika szabályai alapján hangokká kalibrálódnak. Az eszköz célja, hogy az adatok és jellegzetességek először egy pixelgrafika szerű képpé állnak össze idősávok szerint, majd ez meghallgatóvá is válik. A valódi mélyebb cél, hogy több esemény akár nagyobb intervallumban is összehasonlítható legyen. Minden mérés lenyomata megmarad képként és hangként, egy elemi befogadás és élményszerű data feldolgozást tesz lehetővé. Fontos célom volt, hogy méretében, megjelenésében hatni legyen képes az ingergazdag környezetben is ez a munka. Az embereket a közös élmények és közösen létrehozott impulzusok képesek közösséggé alakítani. A közösségek és mikroközösségek együttgondolkodásra és összefogásra sarkallása egy kiemelt fundamentális feladata az adatvizualizációnak, így ennek a projektnek is.