Artist in Residence 2021

ARTIST IN RESIDENCE:

MŰVÉSZEK A BALATON-FELVIDÉKEN

2021 nyarán a HybridCycle a Hybridart Managementtel közösen indította el rezidenciaprogramját a veszprémi régió kiemelkedő térségében, a Káli-medencében: a festői Mindszentkállán és Köveskálon, ezzel segítve fiatal hazai és külföldi tehetségek nemzetközi mobilitását. A Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa támogatásával megvalósított rezidenciaprogram helyszínválasztása nem volt véletlen; a Káli-medence hegyei és lankái, a csendes elvonulás inspiratív közeget teremt az alkotásra.

A rezidencia ideje alatt a nyertes pályázóknak hazánk egyik legszebb természeti tájának megismerésén túl lehetőségük nyílt egy helyspecifikus projektmunka létrehozására, amelyek évről-évre Veszprémben, Budapesten, Mindszentkállán és más régiós helyszíneken is galériákban, illetve popup kiállítóterekben is bemutatkoznak. A művészek 3 hetes időszakokat tölthetnek az alkotóházban, ami a kreatív, fenntarthatóság fókuszú alkotói tevékenység helyszínéül szolgál. A rezidencia célja elsősorban a fenntarthatóság és a képzőművészet ötvözésének, határterületeinek kutatása, valamint az ezen alapuló alkotás bátorítása, támogatása.

A következő oldalakon a 2021-es Artist in Residence program művészeit és a 2022-es BalaTones rezidencia koncepcióját, alkotóit ismerhetik meg az olvasók.

ARTIST IN RESIDENCE 2021:

Sivák Zsófia Peredi Dorottya Lengl Orsolya Tangly Hands Kudron Anna Balogh Kristóf

BALATONES 2022:

Selyebi Dániel László-Kiss Dezső Tihanyi Anna Hatala Péter Kusovszky Bea Végh Júlia Kiss Zsuzsanna

A Rezidencia program művészei alkotás közben / Fotók a program környékéről

Sivák Zsófia július 1-től 22-ig alkotott mindszentkállai alkotóházunkban. A fotográfus az itt töltött idő alatt a Káli-medence legkülönlegesebb zugait bejárva, fotóival világított rá környezetünk megőrzésének fontosságára. Sorozatáról Zsófi fogalmazta meg a gondolatait.

A Káli-medencébe lépésemet követően ambivalens érzések vettek hatalmukba. Utazásom előtt egy idilli, szinte érintetlen táj képe lebegett előttem, de ottlétem kezdetétől fogva megkerülhetetlen tényezővé vált az ember jelenléte. A Budapestről Balaton-felvidékre áramló tömeg tájidegen elemként jelenik meg, kitörölhetetlen nyomokat hagyva a tájban, amelyet nem tudok, és fotósként talán nem is szabad figyelmen kívül hagynom. Egyértelművé vált, hogy az eddigi, emberközpontú munkáimmal ellentétben a rezidencia alatt valami mással kell foglalkoznom. A dzsentrifikációban átalakuló és részben elvesző autentikus

helyi kultúrát látva baljós jövőkép jelent meg előttem, amit tovább erősített a midvégig lappangó, járvány miatti szorongás és a nyári hőség, ami sosem engedte elfelejteni a természet erejét. Ezen hatások alatt fordultam a táj témájához; az éjbe forduló nappal motívumához; a beavatkozás, a rombolás és a kiszolgáltatottság, a természetes és a kreált kettőségéhez.

Jövőbe tekintő: Sivák Zsófia

Hogyan érezted magad az alkotóházban? Annyira jól éreztem magam, hogy most is, ahogy jött a nyárias idő, rögtön a Köveskálon eltöltött időszak ugrott be. Nagyon régen volt már arra lehetőségem, hogy majdnem egy hónapig csak azzal foglalkozzak, amivel szeretnék, és kiszakadjak a mindennapi körforgásból, úgyhogy nagyszerű élmény volt számomra. A környezetben az tetszett a legjobban, hogy egyfelől hozta ezt a vidéki, tökéletesen elmélyülő, elvonuló hangulatot, mégis azért érezhető volt, hogy mostanra a Káli-medence környéke egy központi turisztikai hely. Így amikor már kicsit elegem volt a hangokból a saját fejemben, akkor csak kerestem egy éttermet és máris emberek között voltam. Ez a tökéletes középút volt számomra. Az ott eltöltött három hét volt-e hatással az azóta készült munkáidra? Mivel budapesti lakosként főként vidéken készítem a fotóimat, sokszor megpróbálok mindent egy fél napba belesűríteni, viszont a Káli-medencében volt időm arra, hogy megérkezzek és időt szánjak arra, hogy átszellemüljek. Azt tudnám mondani, hogy talán ebben erősített meg leginkább, hogy ez egy nagyon fontos tényező. Mi történt a rezidenciaprogram óta a művészi életed területén? Több kiállításom is volt, például a Kiscelli Múzeumban az ÉLET/KÉP – Budapesti Fotó Fesztiválon, a Capa Centerben a „Válogatás 40 év legjobb magyar sajtófotóiból” kiállításon és a Futures Photography 2021-en, illetve szintén a Capa Center kiállításán az Art Market Budapesten. Emellett a 2021es Hemző Károly-díj egyik finalistája voltam, illetve Anima és Margaret Island lemezborítót fotóztam, utóbbi zenekarnak pedig klipeket is forgattunk a barátaimmal.

Sivák Zsófia fotói 2021 nyaráról

Peredi Dorottya szeptember 3-án érkezett a köveskáli alkotóházunkba, ahol a következő három hétben megismerhette a környék összes titkát, ebből inspirációt merítve műtárgya elkészítéséhez. Dorottya a Balatonról és a táj ihlette alkotásáról beszélt nekünk.

Számomra a Balaton és környezete egy kis tündérbirodalom, a nyugalom és az örök béke szigete, ha rápillantok a mi zöldeskék tengerünkre, ha elmerülök magával ragadó bájában, káprázatos szépségében és földöntúli hangulatában, felderül a lelkem. Amíg tekintetem ellát, pasztell színek olvadnak egymásba a leglágyabb ölelésben. Mintha maga a természet tárna szemeim elé egy impresszionista festményt. A projektötlet gerince, hogy miként lehet a széles körben imádott Balatonunk hangulatát, azt a miliőt, a balatoni kilátást hazavinni, otthonunkba és hétköznapjainkba csempészni. A térelválasztók világa ragadta meg leginkább a figyelmemet, és alapos átgondolás után úgy érzem, ezen tárgytípuson lehet leginkább visszaadni a felhasználónak az érzést azáltal, hogy otthona szerves részévé válik az. A Balaton témájú festményeimbe mélyedve megfigyeltem, melyek azok a részletek, amik önmagukban is élnek, és kifejezik a tó hangulatát, majd felnagyítottam őket. Az így kapott, immáron önálló festményként viselkedő, impresszionista képrészleteket textilre vittem fel. A megfestett textil biológiailag lebomló PLA fólia közé került, amely a hőpréselést követően egy lábazatba helyezhető. A festmény a pamut batiszt anyagnak köszönhetően, illetve a PLA fólia átlátszósága révén áttetsző és fényáteresztő, így finoman,

észrevétlenül olvad egybe otthonunkkal, miközben funkcióját tökéletesen betölti. A térelválasztó panelek önmagukban is megállják a helyüket, ugyanakkor egymás mellé sorolásuk esetén a festett kép a következő tárgyon folytatódik. Így nem kényszerül keretek közé a látvány, úgy ahogyan maga a kilátás sem. A fenntarthatóság jegyében a lábazat anyaga nád-beton, melyet nádhulladékból állítottam elő.

Jövőbe tekintő: Peredi Dorottya

Hogyan érezted magad az alkotóházban? Mennyire volt számodra inspiráló a balatoni táj? Fantasztikusan éreztem magam az egész rezidenciaprogram alatt. Maga a környezet, az az életforma, amit a három hét alatt átélhettem és átszellemülhettem általa, nagymértékben segítette és inspirálta a munkámat, illetve felpezsdítette az alkotási vágyamat. Összességében egy nyugodt, elvonulós, igazi slow-life környezetben eltöltött időszak volt számomra, mely alatt elmélyülhettem a szakmám szépségében, a részletekben, színekben, anyagokban, és természetesen a Balaton magával ragadó hangulatában. Az ott eltöltött három hét volt-e hatással az azóta készült munkáidra? Olyan képességeket és a kreativitásom oly területeit használtam, melyekből roppant sokat tanultam, és ezek a tapasztalatok a mai napig hatással vannak a munkámra. Illetve maga a rezidenciaprogram egy önismereti út is, ahol életközelben találkozik az alkotó az alkotás folyamataival, hogy mi után mi következik, hogy mire mennyi időt kell, hogy szánjon, hogy elkészüljön, hogy megtapasztalja milyen az ötlettől a megvalósításig életre hívni egy tárgyat, nem beszélve a technológiák és anyagok kipróbálásáról. Mi történt veled a rezidenciaprogram óta? A program óta szerencsére tudtam elég időt szentelni az alkotásnak, így elkészítettem egy ruhakollekciót, mely darabjait tőlem, illetve a Budapesti MONO-

Peredi Dorotty akotása 2021 nyarán

ból lehet megvásárolni. Továbbá egy váza termékcsaládon és egy fotel termékfejlesztésen dolgozom éppen. A Hybridart Managementnek köszönhetően csodálatos kiállításon szerepelhetett a rezidenciaprogram alatt létrehozott alkotásom Veszprémben, ami jelenleg Ljubljanaban van egy másik kiállításon. Továbbá meghívást kaptam a győri design héten való részvételre, mint tervező.

2021. szeptember 3-tól szeptember 24-ig Lengl Orsolya festőművész is megismerhette a Balaton-felvidék sokszínű környezetét. A művész szerint a megfigyelés és a szemlélődés a legfontosabb eszköze az ecseten kívül az alkotónak. A katona és a varázsló című festményéről Orsi mesélt.

A háromhetes rezidenciaprogram alatt körbejártam a környék nevezetességeit, és a Káli-medence hegyei, lankái, illetve a vidék nyugalma már az előzetes kutatásom során megragadott. Ez a táj képezte a festményeim alapját és erre helyeztem rá a régi fényképeimben szereplő figurákat és a jelen tárgyait. Korábbi munkáimban foglalkoztam már hasonló témákkal a táj és az objektum viszonyával, viszont úgy gondolom, hogy ez a mostani munkám egy nagyon komplex és izgalmas téma. Egy teret vagy egy tájat nem könnyű személyessé tenni, hiszen nem tudunk olyan alkotást létrehozni, ami önmagunkon kívül van. Nincs rá konkrét válasz, hogy miért pont ezt a két figurát választottam, viszont általuk a mű máris mesélhető történetté vált. A néző a látottak által saját szubjektív történeteit vetíti a képre. Ehhez kapcsolódnak a személyes történeteim, ami a régi családi képekben jelenik meg. Emlékszem, hogy anyukámnak volt egy olyan elképzelése, hogy az óvodai szerelmünket mindenképp le kell fényképezni, hiszen milyen jó lesz ezeket a képkockákat visszanézni. Mikor kiválasztottam a fotót nem is sejtettem, hogy a képen a nővérem és az akkori szerelme látható, a történet többi részét pedig csak akkor tudtam meg, mikor megmutattam neki a munkámat, ahol egy farsangi jelmezbe öltözött katona és egy varázsló található. Ezek az apró részletek az

életünkből olykor banálisnak tűnnek, de mivel ott van a fotó, ami emlékeztet bennünket az élményre, így még hosszabb ideig az életünk részét képezhetik. A képeim egyszerre tájképek és személyes történeteim mesélői, mint egy montázs.

Jövőbe tekintő: Lengl Orsolya

Hogyan érezted magad az alkotóházban? Mennyire volt számodra inspiráló a balatoni táj? Nagyon jól éreztem magam, infrastruktúra szempontjából a hely és a szállás is nagyon jó volt, illetve rengeteg finom ételt kaptunk. A koncepciómat tekintve direkt olyan témával készültem már a pályázatra való jelentkezéskor, ami kapcsolódik a köveskáli helyszínhez. A festményeimbe személyes régebbi és újabb fényképeket építek bele, a rezidenciaprogramban a köveskáli hegyet vegyítettem össze gyermekkori – például farsangi – fotóimmal. Az ott eltöltött három hét volt-e hatással az azóta készült munkáidra? Ezt így nem mondanám, hiszen én egy témával – a transzparencia gondolatkörével, ahol különböző időben vagy térben lévő elemeket illesztek össze – foglalkozom, amit folyamatosan viszek tovább, és ez azóta sem változott meg. A rezidenciaprogram alatt elkészült munkáimat is bele tudtam illeszteni ebbe a metszetbe. Szerencsére a programban is szabad kezet kaptunk, ami egy művész számára a lehető legjobb. Mi történt veled a rezidenciaprogram óta? Több kisebb és nagyobb kiállításom is volt azóta, illetve egy nagy önálló kiállításom Budapesten a Kispont Galériában, ami az elmúlt évem munkáiból állt, így a rezidenciaprogramban készült alkotásomat is kölcsönkértem rá. Illetve pont most lett vége a YoungArt-tal egy autista alapítványt támogató kiállítás és aukció rendezvénynek, amelyen szintén kettő festményem szerepelt.

Lengl Orsolya festményei (részletek) 2021 nyaráról

Tavaly szeptember végén érkezett Köveskálra a három fős Tangly Hands textiles alkotócsoport. Egyedi technikával értelmezték újra a balatoni hajós egyesülettel összegyűjtött alapanyagokat, így egy igazán lokális fókuszú alkotás születhetett. Az installációkról, a csoport működéséről a Tangly Hands számolt be nekünk.

A Tangly Hands egy textiles csapat, amely természetközeli szellemiségben alkot. Textil újrahasznosítással foglalkozunk, különböző technikákat használva hozunk létre installációkat, valamint fenntartható termékeket és ruhadarabokat tervezünk. Installációnk elkészítésekor most egy számunkra új technikával, a szövéssel kísérletezünk, amit makraméval is vegyítünk. Most is fontos része az elképzelésnek a fenntarthatóság, ezért alapanyagaink jelentős része újrahasznosított textil. Projektünkben egy balatoni hajós egyesülettel összedolgozva, elhasznált vitorlavásznakat kaptunk, amit fel-

dolgozva a szövésünkhöz használtunk fel, ezen kívül kender kötelekkel, valamint szélvágattal dolgoztunk, ami egy textilipari hulladék termék. Általában fix és megtervezett struktúrákkal dolgozunk, de most kicsit szabadabban álltunk az alkotói folyamathoz és jobban fókuszba került maga az alapanyag, formák organikus alakulása - átalakulása. A rezidenciaprogram és a lehetőség a Balaton-felvidéki alkotásra inspiráló hatással volt ránk.

Jövőbe tekintő: Tangly Hands – Lőrincz Hanna

Hogyan érezted magad az alkotóházban? Mennyire volt számodra inspiráló a balatoni táj? A Balaton-felvidék alapvetően is az egyik kedvenc tájegységem az országban, már évek óta szerves részét képezi a nyaraimnak, szóval nagy öröm volt, hogy Köveskálon alkothattam. Illetve maga a természet is az egyik leginspirálóbb dolog az életemben, szóval többszörösen élveztem az ott eltöltött időt. Az ott eltöltött három hét volt-e hatással az azóta készült munkáidra? Alapvetően nagyon feltöltő volt ez a természetközeli hangulat és izgalmas is volt kicsit kiszakadni a városiasabb környezetből. Ez a feltöltődés, nyugalom, befelé figyelés, amit ott kaptam, jó alapként szolgált a későbbi karácsonyi pörgéshez. Mi történt veled a rezidenciaprogram óta? Az elmúlt időkben inkább csapatunk termékeinek fejlesztésébe, előállításába és értékesítésébe fektetünk több energiát, mivel tavaly indítottuk a webshopunkat és még most is rengeteg munka van vele. Illetve szerencsére több workshopot is tudtunk tartani a járványhelyzet enyhülése miatt. A képzőművészet jelenleg kicsit háttérbe szorult, de már több tervünk is van ezen a téren.

Lőrincz Hanna (Tangly Hands) alkotásai 2021 nyaráról

Kudron Anna, a Pinkponilo kreatív stúdió alkotója 2021. ősszel érkezett Köveskálra, így egy egészen más nézőpontból szemlélhette a balatoni vidéket. A természet és a helyi környezetvédelmi aktualitások megihlették a művészt, aki a nádat választotta installációja alapanyagának. Anna mesélt élményeiről és koncepciójáról egy újszerű formátumban.

Kudron Anna Nem víz. Riviéra.

Kevés a szemét. Kevés a textil is. A nádat 1-2 évente vágják, úgy a legjobb neki. Katicabogár napozik a kaktusztelepen. Kell egy nádazó mester. Harangoznak a templomban, mindig 3-4 perccel egész előtt. Tihanyi előadások az algavirágzásról. Rengésmentes laboratórium. Vízbe csapódó villám a mezokozmosz mellett. A barna kecske megnyugtató rágáshangja. A klorofilltartalom 75 g/m3 érték alatt normális. Feljegyzések kerülnek a megmentett zánkai irattartóba. Riviéra, kérded. Cholnoky Jenő: Balaton, 1936.

Segítségemre volt és inspirációt nyújtott:

Pádvai Miklós - nádazómester, Ábrahámhegy Burányi Máté, Takács Péter - Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany Filepné Kovács Julianna - könyvtáros, Zánka Németh-Gál Kleopátra, Oltárczi Ferenc - Helytörténeti Gyűjtemény, Szentbékkálla Erdélyi János - házigazda, Köveskál

Jövőbe tekintő: Kudron Anna

Hogyan érezted magad az alkotóházban? Mennyire volt számodra inspiráló a balatoni táj? Az alkotóház és az egész környék is hihetetlen nyugalmat árasztott és rendkívül jó volt kiszakadni a budapesti légkörből. Nagyon sok információt megtudtam a helyről, eleve direkt egy kis kutatómunkával indult ez a három hét. Minél többet meg szerettem volna tudni akár a növényvilágról, az építészetről, illetve a hagyományokról is – mint például a ruhák mosása kútvízben és ehhez hasonló témák. Szerencsére éppen szüreti hétvégére érkeztem meg, így minden faluban, minden tájházban elmesélték a különböző érdekes hagyományokat, a Balatonnal összefüggésben is. Az ott eltöltött három hét volt-e hatással az azóta készült munkáidra? Még nincsen tényleges eredménye, de gyűjtöttem helyi vitorlás vásznakat és más anyagokat, amikkel terveim vannak. Illetve a balatoni alga és nád is felmerült, mint alapanyag, ezekkel kapcsolatban pedig már tervben van egy új kiállítás is. Mi történt veled a rezidenciaprogram óta? Rengeteg tervezési és ruhakészítési projektünk volt a Pinkponilo-val, aktív egyetemi munkáink is vannak a METU-n, csapatunk egyik tagjának, Burány Verának pedig volt egy kiállítása az Eleven Tavasz Fesztiválon, METU hallgatókkal közösen. Emellett pedig folyamatban van különböző előadásokhoz és fellépésekhez való ruhák és jelmezek tervezése is. Illetve kaptam egy kutatói ösztöndíjat, így fél évet Berlinben fogok majd dolgozni.

Kudron Anna alkotása 2021 nyaráról

2021. július 27-én költözött be Balogh Kristóf József a mindszentkállai alkotóházunkba. A magát képzőművészként definiáló alkotó, aki a festés mellett más médiumokkal is foglalkozik, augusztus 17-ig dolgozott munkáin a csodálatos Balaton-felvidéki településen. Kristóf koncepcióját saját írása alapján mutatjuk be.

A rezidenciaprogram alatt készült munkáimban egy épülő valóság részleteivel foglalkoztam. Korábban lehetőségem adódott egy épülő filmes díszletet bejárni és képeket készíteni, ezeket dolgoztam át a program során. Az absztrakció és az akadémikus megformálás ütköztetésével egy félkész, ambivalens állapotot akartam megfogni. Egy épülő valóság elemeit. Egy olyan állapotot, amiben a fenntarthatóság kérdése már a szituáció bizonytalanságában benne rejlik. Vajon mikor érjük el a kész állapotot? Az alapanyagokat látva elgondolkodhatunk azon, egy konstrukció lepusztulása nem az anyagok visszarendeződése-e eredeti formájukba? A lét nagy rejtélye, hogy mi célja a történéseknek. Vajon a bennünket körülvevő világ a rendezettség irányába halad-e, mint ahogy mi törekszünk átalakítani a környezetünket, vagy valójában minden a széthullás, az entrópia állapota felé halad? Ezekkel a képekkel az alkotás és a pusztulás, az „alkotott” és „valódi” önellentmondásait szerettem volna körbejárni.