Artist in Residence 2022

A 2022-es rezidencia pályázatra BalaTones — Impressions of nature hívószóra olyan művészek jelentkezhettek, akik egyedi koncepciójukkal reflektálnak a téma, a fenntarthatóság üzeneteire.

Az idei programnál a környezetből merített inspirációk, benyomások kerültek fókuszba, legyen az akár egy jellegzetes tájegység, lokális környezeti kérdés, szociológiai, társadalmi mintázat, helyi természetes vagy mesterséges érték. A Balaton és a Balaton-felvidék esztétikumát tekintve már számos képzőművészt, írót, költőt megihletett, ám részleteiben szemlélve a művészek olyan aspektusokból mutathatják meg a helyszínt, amelyek újszerű látásmódokat tükröznek. A BalaTones program célja, hogy az alkotók megismerjék a tájat, meghallják a fenntarthatóság és a környék legfontosabb üzeneteit és adjanak hangot a Balatonnak, a természetnek a művészet sokszínű eszköztárával. A pályázatra diplomás képző- és iparművészek, aktív hallgatók, művészeti egyetemek oktatói, alumni tagjai, valamint tehetséges “selfmade” művészek jelentkezhettek 2022-ben. A program résztvevői fejenként 250.000 Ft összegű ösztöndíjban részesültek. A 2022. júniusoktóberi időszakban összesen 7 művész 3 hetes időszakokat tölthetett a köveskáli alkotótelepen.

Selyebi Dániel (magyar, 1995-ben született) Budapesten élő és alkotó grafikusművész, a BalaTones rezidencia program első művésze. Műveihez leginkább egy adott előhely és az ott élő társulások megfigyeléséből és textúráiból merít ihletet. Rajzaiban a figuratív és nonfiguratív elemek keverednek, ezzel kiemeli a természet erejét, lendületességét.

Dániel a vele készített interjúban elme-sélte, hogy véleménye szerint “az ökoszisztéma önmegújító képessége hozhat egyfajta fenntarthatóságot”. Ezt az üzenetet szeretné megerősíteni a rezidencia alatt készült rajzaival is. Elmondása szerint a három hét segített neki kifelé és befelé figyelni egyaránt. Sok időt töltött sétával a térségben és ösztönző volt számára látni a folyamatos zizegést az avartól a fák lombjáig. Leginkább egy-egy érintetlen környezet sejtelmességét igyekezett visszaadni rajzain tűfilc segítségével, megkeresve azokat az arányokat, melyek nem vezetnek káoszhoz.

DANI KONCEPCIÓJA:

„Illusztrációkat készítettem, melyeket az ökoszisztéma körforgásának fenntarthatósága inspirált. Leginkább egyegy érintetlen környezet sejtelmességét igyekeztem visszaadni, megkeresve azokat az arányokat, melyek nem vezetnek káoszhoz, mégis egy képződmény benyomását keltik. Ez utóbbit tűfilcek segítségével sikerült elérnem. Szépen ki lehet vele dolgozni azokat a részleteket, melyek megadják a képeim hangulatát, szeretek elmélyedni ebben a folyamatban. Azért választottam ezt a témát, mert gyerekkorom óta lenyűgöznek a természetben fellelhető textúrák. Egyszerűen csak érdekesnek és gyönyörűnek találom mindezt, próbálom úgy felfogni a munkafolyamatot, hogy egy képződmény születik a papírra, ugyanúgy ahogy egy elhalt fakéreg is eldeformálódik idővel. A három hét segített megfigyelni kifelé és befelé egyaránt. Sok időt töltöttem sétával, ösztönző volt látni a folyamatos zizegést az avartól a fák lombjáig... Voltak felszabadító, ugyanakkor nehezen megélt pillanatai is az egyedüllétnek. Sok minden feljött a felszínre, egy idő után próbáltam ezeknek az érzéseknek nagyobb teret adni. Érdekes visszagondolni rá, mintha egy külön fejezet lett volna ez az idő. A fenntarthatóság számomra főként az ökoszisztéma önmegújító képességét jelenti. Ha távolabbról megvizsgáljuk ezt a látszólagos káoszt, rájövünk, hogy ez egy soha meg nem szakadó körforgás. Ezen folyamaton belül számtalan rejtély lapul, ezt a fajta sejtelmességet igyekszem visszaadni az illusztrációimmal.”

Selyebi Dániel alkotási folyamata

László-Kiss Dezső (magyar, 1953-ben született) Budapesten élő és alkotó képzőművész, a BalaTones rezidenciaprogram második művésze. A programnál a környezetből merített inspiráció kerül fókuszba, legyen az akár egy jellegzetes tájegység, lokális környezeti kérdés, szociológiai, társadalmi mintázat, helyi természetes vagy mesterséges érték.

Aképzőművész nem először jár a régióban, a Balatonon töltött számtalan nyár emlékével és nosztalgiájával érkezett a köveskáli alkotóházba, ahol a fenntarthatóság és a környezetvédelem kérdéseivel a tőle megszokott kritikus hozzáállással foglalkozott.

DEZSŐ KONCEPCIÓJA:

„A fenntarthatóság kérdését gyakran választom témaként más szintén aktuális kérdések mellett. A rezidencia program alatt két akril festményt készítettem, amelyek szintén ezzel a témakörrel foglalkoznak. A fenntarthatóságban hiszek is, meg nem is. Hiszem, hogy megvalósítható lenne, de a döntéshozók inkább a gazdasági szereplők profit iránti igényei szerint döntenek, és nem a közös, azaz a globális szempontok szerint. A két kép ennek a kétféle meglátásnak egy-egy vetülete.”

László-Kiss Dezső alkotási folyamata

Tihanyi Anna (magyar, 1979-ben született) Lucie-díjas budapesti fotóművész, a BalaTones rezidenciaprogram harmadik művésze. Munkásságára jellemző a megrendezettség, törekszik a filmszerű hatásokra, elgondolkodtató vizuális narratívákra.

Arezidencia alatt is fontos volt számára a gyűjtés, és az apró részletek összeillesztése. Anna kérdésünkre a Balatonról az interjúban az alábbi választ adta: „Elsősorban valami eltűnt dolgot jelent. Nosztalgikus képeim vannak róla, osztálykirándulások, gyerek- és tinikor, színesebb-szagosabb, és sokkal szelídebb, mint ma.”

Ezzel a nosztalgikus-melankolikus érzéssel fedezte fel a környéket újra és talált rá a Káptalantóti piacra.

ANNA KONCEPCIÓJA:

„A rezidencia alatt a megszokott, megrendezett fotóimtól eltérő technikát használtam, bár a gyűjtés és az apró részletek összeillesztése továbbra is szempont maradt. A Káptalantóti piac régiségei között találtam öt magyar vizitkártyát, amiket kollázs-szerűen párosítottam egy helyi ABC-ben vett magazinból kivágott fejekkel. Az így készült alkotásokat fotóztam be középformátumú filmre és nagyítottam le végül. A dínófej az ősi élet létrejöttéből, a régmúltból fennmaradó, az élet kialakulásának előzményére utal, egyfajta folytonosság az ösztönökkel, múlttal, miközben karakterizál is. A gyerek figura uniformizáltabb a jelenben, és máshonnan gyökerezik. A gyerek portrénál a lego fej már egy másik, modern, nem fenntartható eredetet mutat – cserélhető, modernből táplálkozó, nem kapcsolódik az ősi élethez, a korábbi valósághoz, hanem a technológiához, műanyaghoz. Az öt reporté az újrahasznosítással, a fenntarthatósággal és a múltunkkal, örökségünkkel kapcsolatos kérdéseket is feszegeti.”

Tihanyi Anna alkotási folyamata - 2022 Köveskál

Hatala Péter magyar, veszprémi születésű, jelenleg Budapesten élő és alkotó képzőművész, a BalaTones rezidenciaprogram negyedik művésze. Legismertebb a kollázs szerkezetű, színes, figuratív olajfestményeiről, ahol különféle stíluselemeket ötvöz különböző szubkulturális jelenségekkel.

Péter külön kiemelte, hogy egyik kedvenc időtöltése volt a rezidenciás időszakban az alkotási folyamatok közötti szünet, amikor sokat kirándultak a közelben, és meglátogatták a helyi nevezetességeket. A jóízű beszélgetések mellett szép estéket töltöttek el a többi művésszel. A fenntarthatóság évek óta lényeges szempont számára, mert professzionális ipari anyagokkal tud dolgozni. Előfordul, hogy nyomda vagy design stúdió biztosít számára olyan maradék anyagokat, amik műtárgyak formájában tudnak tovább élni és amelyekkel a cégek ökológiai lábnyomát is lehetősége van redukálni.

PÉTER KONCEPCIÓJA:

„A rezidencia időszak alatt egy 70x70cm-es, és két 69x98cm-es képen dolgoztam, amelyek témaválasztását az amerikai pop és társadalomkultúra kiragadott elemei ihlették. Fontosnak tartom korunk civilizációs hatásainak vizsgálatát egy ma élő alkotó számára, a képek kritikai realista szemléletben keresik a konzekvenciát, oly módon, hogy nem foglalnak állást. A művek szemlélőjüknek kérdésfeltevés formájában jelenítik meg narratívájukat. A fenntarthatóság évek óta lényeges szempont a számomra, nemcsak azért, mert professzionális ipari anyagokkal tudok dolgozni, hanem mert ha például egy nyomda vagy design stúdió biztosít nekem olyan maradék anyagokat, amiket már nem tudnak felhasználni és műtárgyak formájában vagy azok létrehozásának folyamataiban tudnak tovább élni, akkor a cégek ökológiai lábnyomát is tudom redukálni, illetve számomra is költséghatékonyabbá válhat az alkotási folyamat. Emellett jóleső érzés kísérletezni vagy fejleszteni. Használok tiszta lenvásznakat is, amiket magam alapozok teljes egészében természetes anyagokból és adalékokból. Ezen esetekben Szőnyi István egykori receptjét használom. Volt idő, amikor az olajfestékeket is én kevertem ki magamnak.”

Hatala Péter alkotási folyamata - 2022, Köveskál

Kusovszky Bea (magyar, 1986-ban született) Budapesten élő és alkotó festőművész, a BalaTones rezidenciaprogram ötödik művésze. Az utóbbi években inkább a nonfiguratív festészetben bontakozott ki.

Akorábbi munkáinál már megjelentek a raszterpontos felületek. Ezek egymásra helyezve egy vibráló, végtelenség érzetet adnak, ezzel új kapukat nyitott meg a művészetében. Mind képileg, mint fizikailag újra felhasználja vagy beépíti az alkotásokba azokat az anyagokat, amik alapvetően sablonként szolgálnak. Bea a HybridCycle-nek adott interjúban elmesélte, hogy nagyon inspiráló volt a környezet, annyira, hogy már a megérkezéskor eltervezte, hogy a körülötte lévő színekből indul majd ki. Minden munkájához felhasznál valami olyan anyagot, ami ipari technológiák mellékterméke, de számára mégis fontos alapanyag.

BEA KONCEPCIÓJA:

„A rezidenciaprogram alatt több kisebb, 70x50cm-es méretű képet készítettem, amelyeket a köveskáli naplementék és a Balaton ezüstös színei ihlették. Nagyon inspiráló volt a környezet, már a megérkezésünkkor elterveztem, hogy a körülöttem lévő színekből indulok ki, és a témám az optikailag stimuláló felületek harmonikus megjelenítése lesz. Az alkotásokhoz különböző sablonokat használtam, melyeket újrahasznosított fóliákból vágattam ki. Fontos számomra az újrahasznosítás, minden munkámhoz felhasználok valami olyan anyagot, ami ipari technológiák mellékterméke lehetne, de számomra mégis fontos alapanyag.”

Kusovszky Bea alkotási folyamata - 2022, Köveskál

Végh Júlia (magyar, 1990-ben született) Budapesten élő és alkotó festőművész, a BalaTones rezidenciaprogram hatodik művésze. Júlia kortárs képzőművész, legfőképpen a látványos, figuratív festményeiről ismert, amelyek magabiztosan veszik górcső alá a kortárs kultúrát, társadalmat és a mindennapi környezetet.

Juli szerint az alkotói folyamat sosem áll meg, még akkor is formálódnak, tisztulnak a gondolatok, amikor nem a vászon előtt vagy. Elmondta, hogy van, hogy akár éveket is érlelődik benne egy-egy kép. Ezt ő egy belső és külső kontemplációnak nevezi, magát az alkotást pedig végső fázisában az aktusnak a kivetülő kép eredményeképpen.

JÚLIA KONCEPCIÓJA:

„A rezidencián kollázsolt papír alapú kisméretű képeket készítettem sorozat formájában, melyeken néhol újrahasznosított textíliák és divat magazinokból kivágott elemek is megjelennek. A hat darabos sorozat lírai témái az álmaimból inspirálódtak, melyek az absztrakt festészet határát súrolják, a vastag festékrétegek pasztózus használata és a harmonikus színhasználat által. A képek játékos kompozíciói egyszerre foglalkoznak a tér ábrázolásával és az organikus formákkal is egyaránt. A képeken többször is visszaköszönő növényi motívumok, lebegő levelek színte szakrális növényekké avanzsálódnak. Ez a fajta légiesség egy belső lelkiállapot kivetülése, aminek a valós üzenete, hogy az ember visszataláljon a természethez, mintha a Barbizoni iskola eszmény ideáját eleveníthetnénk fel ezáltal. A Balaton-felvidéken, Köveskálon töltött időszak nagyon inspirálólag hatott rám. Amikor az ember a szabadban alkot, vagy a természethez közel, több fajta inger éri, mint műtermi viszonyok között. Számomra nagyon kedves helyszín volt a Fekete hegyen található Ingókő, mivel a képeimen is megjelennek lebegő tárgyak, formák és testek, így kifejezetten érdekes volt számomra, mint természeti jelenség.”

Kusovszky Bea alkotási folyamata - 2022, Köveskál

Kiss Zsuzsanna (magyar, 1991-ben született) Budapesten élő és alkotó fotóművész. Az elsősorban 80-as, 90-es évekből inspirálódó művész szeretettel kísérletezik analóg kamerákkal, akár lejárt filmekkel.

Zsuzsa divat iránti szeretete sokszor megjelenik művészetében, a téma a Balaton-felvidéken töltött idő alatt készülő alkotásaiban is központi szerepet kapott. A rezidenciaprogramon készült fotósorozatával a művész a használtruha piacot szeretné népszerűsíteni. A program alatt Tapolcán, Devecseren és Veszprémben is felkeresett több üzletet és bolhapiacot, ahol végül igazán különleges darabokra akadt!

ZSUZSA KONCEPCIÓJA:

„A projektem alapkoncepciója a használt ruhák népszerűsítése volt. Fontosnak tartom, hogy minél több emberhez eljusson, hogy milyen különleges ruhadarabokhoz lehet hozzájutni, az új ruhákhoz képest sokszor fillérekért olcsóbban, használt ruhaboltokban vagy bolhapiacokon. Divatkedvelő emberként nagyon károsnak gondolom a fast fashion “üzleti modelljét”, ami arra ösztönzi a vásárlókat, hogy folyamatosan új ruhákat vegyenek. Ezek folyamatos előállításával hatalmas méretű környezetszennyezést visznek véghez az ezzel foglalkozó cégek. A projektem megvalósításához fiatal modelleket vontam be, akik maguk is hasonló állásponton vannak a témával kapcsolatban és szívesen elkísértek egy-egy “vadászatra” a Balatonfelvidéken, ahol válogatás közben lencsevégre kaptam őket. Tapolcán, Devecseren és Veszprémben készültek a képek, a kivitelezésükhöz pedig 35 mmes negatív filmet használtam.”

Kiss Zsuzsa alkotási folyamata