Fenntarthatóság a művészetben

A művészetben az az egyik legjobb dolog, hogy bárki felfedezheti magának, ráadásul a legkülönfélébb dolgokban. Ennek az éltetője a kreativitás, ami ott él mindenkiben, mostanra pedig eljutottunk addig, hogy már hulladékból is készülhet komoly művészeti értékkel bíró alkotás. Ezt nevezik „trash artnak”, ami formabontó jellege mellett nagyon is komoly üzeneteket hordoz magában a fenntartható életvitelről.

Atrash artot – más néven junk art – a korai 20. század modernista lázadása szülte. Dekadencia a hagyományos anyagok és társadalmi szokások ellen. Az alkotások tárgya és az inspiráció is kiszélesedett. Ez a vonat pedig, ha elindult, akkor már nem lehet megáítani, de talán senki nem bánja azt, hogy a művészettel ebben a formában összekapcsolódott a fenntarthatósági szemléletmód is. Ugyanis a trash artnak, de azóta már más képzőművészeti trendeknek is az egyik inspirálódási pontja a környezet és annak tudatos megóvása a jövő generációinak. És hogyan szemléltethetné jobban mindezt egy olyan ember, aki az alkotásra született, mint, hogy felrúgja a megszokott trendeket és már az alkotás anyagában valami olyasmihez nyúl, amiről korábban aligha lehetett elképzelni, hogy a művészettel összefüggésben lenne bármikor megemlítve. Így születtek meg az első olyan műalkotások, amelyek kidobott hulladék újrafelhasználásával jöttek létre, hogy aztán hógolyóból lett lavinaként törjön előre a modern művészetek sorában.