Éjféli Kiáltás 2018 március

Éjféli Kiáltás ◆

idoszeru korhu idotálló ◆

◆

◆

www.ejfelikialtas.hu n 2018 március 03. szám

Pro/Kontra

Sorozat

Lesznek állatáldozatok az Ezeréves Birodalomban?

Mit jelent készenlétben élni

70 éves Izrael

Isten nem taszította el népét

Németország, a világ legpéldásabb országa?

Németország szélesre tárta kapuit a menekültek elõtt.

Az eredmény: Rengeteg bírálat a konzervatív körökbõl és a társadalom egyre erõsödõ iszlamizálása.

De tulajdonképpen mi a keresztyén álláspont ezzel a problémával szemben?

Wim Malgo József Jézus

Túláradó kegyelem

Az Ószövetségben aligha találunk még egy olyan személyiséget, aki oly csodálatos módon mutathatná be Jézus Krisztust és az Õ földi életét, mint József, Jákob fia.A szerzõ úgy próbálja meg továbbadni József történetét, hogy az olvasó érezheti a Jézussal meglévõ párhuzamokat, mert ahogyan Pál mondja, minden igehirdetés célja: «... hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban.» (Kol 1,28)

Könyv, 264 old. 115x180mm

Ár: 1450 Ft +postaköltség

144 000

+ 2 tanú Kik azok?

Kényes témát érint a könyv szerzõje, mivel igen nagy a tudatlanság e kérdés körül. Egy világot átfogó közismert szekta is e tévtanítás egyik hirdetõje. Wim Malgo a Bibliát hívja segítségül a féreértések eloszlatására.

Ára: 350,-Ft +postaköltség

Remény a búskomorságban

Könyv, 144 old. 115x180mm

Ára: 1250,-Ft +postaköltség

A bibliai keresztség

A keresztyén egyházakon és felekezeteken belül köztudottan sok az eltérõ értelmezés és magyarázat a Biblia eseményei, kijelentései és tanításai vonatkozásában. Ezek egyik igen lényeges pontja a keresztség kérdése. Erre kíván választ keresni és adni a szerzõ, Wim Malgo a Biblia alapján.

Füzet, 16 old. 115x180mm

Ára: 350,-Ft

Ára: 350,-Ft +postaköltség

Az Isten Báránya

+postaköltség

Megrendelhetõ: www.ejfelikialtas.hu 1135 Budapest, Palóc utca 2. rendeles@ejfelikialtas.hu • Tel.: (+36 1) 3500-343

Ára: 350,-Ft +postaköltség

Tartalom / Impresszum

A Jeruzsálem-kérdés: Izrael hazugság és igazság között

Németország, a világ legpéldásabb országa?

6

70 éves Izrael 6 A Jeruzsálem-kérdés: Izrael hazugság és igazság között

Innen-onnan 15 Az agykárosodás bûncselekmény elkövetéséhez vezet?

15 A világ legokosabb embere nem tudta, mi a szerelem 15 Az emberi radarfelderítõ rendszer 15 2019 végén megnyitják Jeruzsálemben az amerikai nagykövetséget

Prédikátor és az ige cselekvõje

20

16 A világ pénzügyi egyenlõtlensége 16 Öt hazugság a pénzrõl a keresztyének körében Nézõpontban

27

életünket úgy részleteiben, mint nagy általánosságban» 27 Prédikátor és az ige cselekvõje 29 Mit jelent készenlétben élni 30 Megalkudni?

18 Lesznek állatáldozatok az Ezeréves Brodalomban?

19 Az áldozatok és az új szövetség 20 Németország, a világ legpéldásabb országa?

22 Billy Graham (1918–2018) 24 «Mindnyájan meg kellene vizsgálnunk

3 Impresszum 5 Üdvözlet 11 Vers

Forint számlaszám: UniCredit Bank Hungary ZRT. 1054 Bp, Szabadság tér 5-6.

IBAN HU61 10918001-00000040-71680019

Állandó programjaink

Éjféli Kiáltás Misszió In memoriam: Wim Malgo, alapító 1135 Budapest, Palóc u. 2 Tel.: (+36-1) 3500-343 E-mail: ejfel@t-online.hu http://www.ejfelikialtas.hu Megjelenik: angol, francia, holland, olasz, koreai, portugál, román, spanyol, német, cseh és magyar nyelven.

Fõszerkesztõ: Nagy Erzsébet Szövegszerkesztõ: Conno Malgo Fordította: Dálnoki László, Miklós Margit Tördelés: Bakai Attila (Éjféli Kiáltás Misszió) Képszerkesztõ: Elishevah Malgo Kiadja: Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest, Palóc u. 2 Az újság ára: 450,-Ft+postaköltség Éves elõfizetés díja: 5040 Ft + postaköltség Személyesen a Missziónknál vagy keresztyén könyvesboltokban postaköltség nélkül megmegvásárolható A lap megrendelése az írásos lemondásig érvényben marad!

Határon túli országokba postaköltséggel 50 EUR. Tengerentúli országokba 55 EUR

MKB; 1056 Bp, Váci utca 38.

IBAN HU44 10300002-20510628-00003285 EURO számlaszám: UniCredit Bank Hungary ZRT. IBAN HU35 10918001-00000040-71680002 SWIFT (BIC) BACXHUHB MKB IBAN HU49 10300002-50100122-21004886 SWIFT (BIC) MKKBHUHB Kiadásért felel: a Misszió elnöke, Nagy Erzsébet Lelkigondozói kérdésekben írjon a fenti címünk­re.

Beth-Shalom izraeli utazás: Éjféli Kiáltás Misszió 1135 Budapest, Palóc u. 2.

Tel.: (+36-1) 35-00-343, Mobil: (+36-30) 630-7823 E-Mail: ejfel@t-online.hu ISSN: 0866-0425

Minden hónap utólsó szombatján: Asszonykör – érdekes témák, érdekes elõadók, fínom ízek március 31; ÁPRILIS 28 Minden szerdán BibliaKÖR Téma: Nehezen érthetõ Bibliai Igehelyek - kezdés :18 óra

Rendszeres istentiszteletek: minden vasárnap 17 órai kezdettel.

Helyszín: Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest, Palóc u. 2. I.em.

Figyelem!

Missziónk hétfõtõl-péntekig 9.00 órától 16.30 óráig fogad telefonhívásokat.

Éjféli Kiáltás 2018 március

3

Bibliai

tanulmányút

70 éves 2018 október 14-22

1150,-Euró FONTOS: Az Éjféli Kiáltás Misszió nem utazási iroda. A bibliatanulmányút szervezését a haifai Beth Shalom (Haifa) végzi. A zarándokút célja: a Biblia és a Szentföld helyszínének jobb megismerése és tanulmányozása lelkigyakorlatok, feltöltõdés, kikapcsolódás.

Jelentkezés:

+ repülõjegy, illeték

Testközelben

a Biblia

Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest Palóc u. 2 Telefon: (+36-1) 35-00-343; Mobil: (+36 30) 63 07 823 E-mail: info@ejfelikialtas.hu; www.ejfelikialtas.hu

üdvözlet

René Malgo

Pénzrõl nem beszélünk

Kedves Barátaim, az egyik misszionárius arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen mennyit kellene a keresztyéneknek adományozniuk, így válaszolt: «Ne azt kérdezd, mennyit kellene nekem a vagyonomból adnom, hanem azt, hogy mennyit merjek megtartani magamnak abból, ami az Istené?»

A perspektíva ilyen radikális megváltoztatása szinte fejbe kólint bennünket. «Tipikus mis�szionárius», gondolhatják egyesek, «aki csak a pénzt akarja kiszedni a zsebünkbõl». Errõl a misszionáriusról elmondhatom, hogy nagyon szerényen él, a háza állandóan nyitva áll a látogatók elõtt, és fáradhatatlanul mindig úton van, hogy hirdesse az evangéliumot. De a probléma kulcsa nem itt található.

A szívünk az, ami mindent meghatároz. Hogyan viszonyulunk egyáltalán ahhoz amivel rendelkezünk, ami a tulajdonunk, és amit abból kiadunk? Tudatában vagyunk-e annak, hogy úgy az életünk, minden vagyonunk tulajdonképpen Istené? Mi, európai keresztyének nem szívesen beszélünk arról, hogy mennyi pénzünk van, mivel rendelkezünk, aminek oka talán az, hogy (túl) sok van belõle.

A pénzrõl nem beszélünk? Jóléti társadalmunkban ez a szabály igencsak kedvezõ lehet számunkra is, de az Úr Jézus ezt nem így látja. Az evangéliumokban szinte többet beszél a pénzrõl és a mammonról, mint a mennyrõl és a pokolról! Számunkra a pénzrõl beszélni valami profán dolog, de a mi Urunk, Istenünk és Megváltónk ezt jobban tudja (Máté 6,24). Itt a földön még senki soha nem fordult úgy az örökkévalóság felé, mint Maga Krisz-

tus. És éppen ezért beszélt olyan gyakran a pénzrõl és a vagyonról, mert nagyon is jól ismerte a szívünket, és pontosan látta, milyen könnyen behálóznak bennünket a földi javak, és tartanak távol az örökkévalóságtól (Máté 13,22). Éppen önzõ természetünk alapján áll az anyagi javakhoz való viszonyunk közvetlen kapcsolatban az örökkévalósággal (Példabeszédek 11,28; Prédikátor 5,9; Habakuk 2,5; 1Timóteus 6,17-19). Mert akinek szíve a múlandó földi dolgokhoz kötõdik, már nem fogékony a mennyei örökkévaló gazdagságok iránt (Lukács 12,34). És mivel ez így igaz, nem riadunk vissza attól, hogy egy gyülekezetvezetõ provokáló kijelentését közreadjuk, aki egykor nagyon keményen fellépett az önzés, a mohó kapzsiság ellen, és félreérthetetlenül a lelkület megújítására szólított fel (lásd 24. oldal). Nagyon jól tudta, mirõl beszél, mert õ maga is gazdag szülõi házból származott, és teljes örökségét arra használta, hogy városának szegényein, szükségben sínylõdõin segítsen, tekintet nélkül hitbeli meggyõzõdésükre. Különben az evangélium tüzes szavú prédikátoraként és a hit védelmezõjeként lépett fel, úgyhogy senki sem vethette szemére, hogy csupán a «szociális evangéliumot» képviseli. Álláspontja a mi modern társadalmunkban szélsõségesnek és a realitásoktól elrugaszkodottnak tûnhet, de mégis nagyon elgondolkodtató. Ugyanakkor Norbert Lieth (lásd 20. oldal) és Nathanael Winkler (lásd 29. oldal) is erre a fájó pontra tapintanak rá, és megvizsgálják szívbeli magatartásunkat, valamint prioritásainkat.

Miért tesszük ezt? Három okból: Elõször, mert már valóban a végidõkben élünk (vö. 2Timóteus 3,1-9). Misszionáriusunk és igehirdetõnk, Arno Froese, egyik alkalommal arra hívta fel a figyelmet, hogy sokak szerint egyre rosszabb a helyzet a világban. Morális és szellemi téren ez nagyrészt így is van, azonban anyagi téren épp az ellenkezõjérõl lehet beszélni: sok minden egyre jobb lesz (vö. Máté 24,37-tõl; Lukács 17,26-tól). És ebben van a végidõkbeli megtévesztés. Mondhatni, egy sokkra van szükség ahhoz, hogy anyagi jólétünk tengerén lelki-szellemi szunyókálásunkból felébredjünk.

Másodsorban, mert a világ minden aranya és ezüstje sem tud kielégíteni bennünket. Csak akkor fogunk szárnyalni, mint a sasok, és a boldogság új szféráiba emelkedni, ha úgy fogjuk életünket élni, ahogy azt Teremtõnk és Istenünk kigondolta. Mert csak úgy lehetünk, mint az Õ képmására formált teremtmények, igazán boldogok (Filippi 4,4-9).

Harmadsorban pedig azért, mert Jézus hamarosan visszajön. Ha már az apostolok idejében is közel volt (Jelenések 1,3), mennyivel inkább közel van most! Aki jó- és balsorsát nem a földi javakhoz köti, és helyesen állítja fel prioritását, az már arra is felkészült, hogy az Úr bármely pillanatban visszajöhet. És akkor kimondhatatlan örömmel örvendezhetünk (1Péter 1,8).

Ebben a reménységben: Maranatha – Jöjj, Uram, Jézus!

René Malgo

Éjféli Kiáltás 2018 március

5

70 éves Izrael

A Jeruzsálem-kérdés: Izrael hazugság és igazság között

6

Éjféli Kiáltás 2018 március

Nagy volt a világ felzúdulása, amikor az amerikai elnök elismerte Jeruzsálemet Izrael fõvárosaként. Hogyan kell a keresztyéneknek ezt a döntést bibliai, morális és jogi szemszögbõl megítélniük? Egy magyarázat.

2017. december 6. mérföldkõ Izrael modern történelmében. Donald Trump amerikai elnök hivatalosan elismerte Jeruzsálemet Izrael fõvárosaként, és kiadta az utasítást az amerikai nagykövetség Tel Avivból Jeruzsálembe való átköltöztetésének elõkészítésére. Noha ez a folyamat évekig is eltarthat, világviszonylatban mégis nagy volt a felháborodás.

Nemcsak a muszlim, hanem a nyugati világ is tiltakozott ez ellen az Izrael javára hozott egyoldalú döntés ellen.

Azonnal hallatták szavukat azok, akik szerint Kelet-Jeruzsálem arab város, és

a kétállamiságú megoldást követõen a megalakuló palesztin állam fõvárosa kellene legyen.

Trump valószínûleg nem volt annak tudatában, milyen döntést hozott Jeruzsálem üdvtörténeti jelentõségét figyelembe véve. Zakariás próféta írásaiban a Jeruzsálem-kérdés különös szerepet játszik. Könyvének 14 fejezetében 38-szor említi Jeruzsálemet és 8-szor Siont, ami Jeruzsálemnek bibliai értelemben egy másik neve.

Noha egyes fejezetekben elõ sem fordul a város neve, a többiben azonban annál gyakrabban, így átlagosan

minden fejezetre több mint három megemlítés esik.

46-szor – éppen annyiszor, mint Jeruzsálem és a Sion említése együtt – nevezi Isten magát «Zebaoth-nak» vagy «Seregek Urának». Ezt a nevet «Mindenhatóként» lehet lefordítani, amint a Jelenések Köny ve Istent nevezi. A seregek hez a mennyei hatalmasságok és angyalok tartoznak, akik Isten parancsait a földön feltartóztathatatlanul végrehajtják.

Isten seregéhez tartoznak az égitestek is, melyek az Õ tervének vannak alárendelve, és Õt kell szolgálniuk.

Tulajdonképpen Isten nagyhatalmú cselekedeteirõl van szó, és közvetlen beavatkozásáról a világtörténelembe.

Gondoljunk itt Isten ítéletére is, amit a világ nem kerülhet el.

Éjféli Kiáltás 2018 március

7

70 éves Izrael

2017. december 6. mérföldkõ Izrael modern történelmében. Donald Trump amerikai elnök hivatalosan elismerte Jeruzsálemet Izrael fõvárosaként, és kiadta az utasítást az amerikai nagykövetség Tel Avivból Jeruzsálembe való átköltöztetésének elõkészítésére.

8

Éjféli Kiáltás 2018 március

Istennek ezt a nevét Zakariás közvetlen összefüggésbe hozza Jeruzsálemmel, és épp ez mutat rá a téma nagy horderejére (vö. Zakariás 1,7-17).

Zerubbábel és Ezsdrás korában vagyunk. A Templom építési munkálatai Jeruzsálemben már 16 éve szünetelnek. Kr. e. 520-ban kezdi meg tevékenységét Haggeus és Zakariás próféta, és fõ céljuk a Templom újjáépítése. Jeruzsálem nem õrzött meg semmit abból a fénybõl és pompából, ami Dávid és Salamon korában jellemezte, de a jövõbeli ígéretek jeleit sem lehetett felismerni. Külsõleg minden nyugodt és csendes volt.

Ezt jelentik a mennyei seregek hírszerzõi is a Zakariás 1,7-17-ben.

«Az egész föld nyugodt és békés» (Zakariás 1,11). Isten cselekedeteibõl semmi sem látható. Úgy tûnik, mintha Isten ígéretei Jeruzsálem számára még nem teljesedtek volna be. Ezért kérdezi meg az Úr angyala, mikor fog az Úr végre Jeruzsálemen és Júdán megkönyörülni. És erre érkezik az a válasz, amely kiemeli Jeruzsálem fontosságát Isten cselekedeteiben – annak a városnak jelentõségét ezen a földön, melyet az Úr választott ki munkálkodása központjává: «A velem beszélõ angyal pedig ezt mondta nekem: Hirdesd, hogy így szól a Seregek URa: Féltem Jeruzsálemet és a Siont, nagyon féltem! És nagyon fel vagyok háborodva az elbizakodott népek miatt, mert amikor én kevéssé haragudtam, õk a romlást segítették elõ» (Zakariás 1,14–15).

Noha minden csendesnek és mozdulatlannak tûnik, az Úr már rég cselekszik a háttérben. Õ, a Seregek Ura, a Mindenható, félti, nagy aggodalommal félti Jeruzsálemet. Ez egyben ítéletet is jelent azokra a nemzetekre, amelyek el akarják vitatni Tõle Jeruzsálemet. Amit az Úr itt mond, nemcsak az akkori idõkre vonatkozik. Már a 16. és 17. versek világossá teszik, hogy a Templom és Jeruzsálem újjáépítése csak egy elõzetes beteljesedés lehetett. A Seregek Ura félti Jeruzsálemet, és fel van háborodva az elbizakodott népek miatt (V. 14). Ezt

Választási kampányában Bill Clinton (USA-elnökt 1993–2001) mint George W. Bush (2001–2009) és Barack Obama (2009–2017) is igéretet tett Jeruzsálem Izrael fõvárosakénti elismerésére.

mindnyájunknak figyelembe kell vennünk Jeruzsálemmel kapcsolatban.

Nagy volt a felzúdulás Trump döntése miatt, amikor hivatalosan elismerte Jeruzsálemet Izrael fõvárosaként.

Hogy az amerikai elnök döntésével mit szándékozott tulajdonképpen elérni, senki sem tudná pontosan megmondani. Ez csupán egy döntés volt Izrael javára? Vagy egy taktikai manõver húzódik meg mögötte a közel-keleti béketárgyalások elõmozdítására? Bárhogy is legyen, a nagy felháborodás közben mindenekelõtt ezeket a tényeket kellene figyelembe venni: 1990-ben az amerikai kongresszus egy határozatban Jeruzsálemet Izrael fõvárosának nyilvánította. Többek között ez olvasható a határozatban: «Jeruzsálem Izrael Állam fõvárosa, és az kell maradjon».

1995-ben a kong resszusba n a demokraták és republikánusok nagy többségével elfogadták az ún. «Jerusalem Embassy Act»-ot, egy törvényt, amely Jeruzsálemet Izrael osztatlan, örök fõvárosaként ismerte el, és a nagykövetség Tel Avivból Jeruzsálembe való áthelyezését 1999-ig irányozta elõ.

2017. június 5-én az amerikai szenátus egyöntetûen elfogadott egy határozatot Jeruzsálem újraegyesítésének 50. évfordulója alkalmából, amely megerõsítette a «Jerusalem Embassy

Act» törvényt. Ezzel felvetõdik a kérdés, mi történt 1995 és 2017. december 6. között, hogy ezt a törvényt eddig miért nem léptették hatályba.

Választási kampányukban úgy Bill Clinton (1993–2001), mint George W. Bush (2001–2009), valamint Barack Obama (2009–2017) is megígérték, hogy Jeruzsálemet elismerik Izrael fõvárosaként. Sõt Bush megígérte, hogy hivatalba lépése után elsõ tevékenysége az amerikai nagykövetség átköltöztetése lesz Tel Avivból Jeruzsálembe. De már Bill Clinton is elhalasztotta a döntés életbe léptetését hat hónappal, ami aztán hat hónaponként megismétlõdött az õt követõ elnökök idejében is. Így folytatódott ez egészen 2017. december 6-ig, amikor is Donald Trump végre életbe léptette az 1995ös törvényt.

Jó lenne tehát megjegyezni, hogy Trump csupán azt hajtotta végre, amit már ezelõtt 22 évvel elhatároztak.

Ellentétben három elõdjével, egyszerûen beváltotta a Jeruzsálemmel kapcsolatos választási ígéretét. Jóllehet néhány sajtóorgánum rámutatott erre a tényállásra, azonban a felháborodás hulláma egyszerûen elsöpörte a ténybeli összefüggéseket.

Felvetõdik ennek kapcsán a kérdés, hogy Amerika döntése megfelel-e a történelmi tényeknek, vagy nem.

A média állandóan azt szuggerálja, hogy Izrael jogtalanul tartja megszál-

lás alatt Jeruzsálem keleti, vagyis az arab részét. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítanunk, hogy Jeruzsálem a Templom Kr. e. 586-ban történt lerombolása óta egészen az Óváros 1967. június 7-én sikeresen végrehajtott visszafoglalásáig eltelt idõszakban soha nem volt egy arab állam fõvárosa.

Továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy Jeruzsálem ma Mekka és Medina után az iszlám harmadik legszentebb városa, noha a muszlim megszállás és uralom alatt nem számított az iszlám tartományi fõvárosának, sem kulturális központjának.

Jeruzsálem felosztásával kapcsolatban mindenekelõtt azt kell megállapítani, hogy tulajdonképpen mióta megosztott ez a város. A manapság folytatott vitákban ezt gyakran figyelmen kívül hagyják.

Jeruzsálemet 1948 májusában, Izrael létezéséért folytatott háborúja során osztották fel. A felosztást nem az izraeli csapatok hajtották végre, hanem Jordánia, melynek hadserege bevonult Izraelbe és Jeruzsálembe.

Tehát jegyezzük meg: jóllehet Izrael Kr. u. 70-tõl egészen 1948-ig nem létezett független államként, azonban egyetlen megszálló hatalom idején sem volt megosztott Jeruzsálem. A város felosztására csak 1948-ban került sor Kelet-Jeruzsálemnek Jordánia általi, a nemzetközi jogba ütközõ elfoglalásával.

Éjféli Kiáltás 2018 március

9

70 éves Izrael

Nagyon tanulságos, amit Walther Peinsipp Ausztria képviselõjeként 1967. június 9-én a Bécsnek küldött jelentésében ír:

án, «Közvetlen tárgyalások sor ,, ikat ahonnan a közvetíto harmad,, ktol sem akarták kizárni, aki rint különben tapasztalat sze bbis az nem sok várható – legalá ,, kal ENSZ-tol nem, – az arabok yt kell egy végleges békeegyezmén ra válna, elérni. Izraelnek haszná megismernék ha elsõsorban a katonák uzsálem az arab mentalitást. Jer k a felosztásával megszüntetté ának vallásos helyek látogatás biztosítását» 9. Juni 1967

10 Éjféli Kiáltás 2018 március

Jeruzsálem újraegyesítésérõl ennek alapján lehet tehát jogosan beszélni, ami 1967. június 7-én meg is történt.

A nagy horderejû esemény kapcsán szeretnék egy Tel Avivban mûködõ osztrák képviselõ írásából idézni.

Nagyon tanulságos, amit Walther Peinsipp Ausztria képviselõjeként 1967. június 9-én a Bécsnek küldött jelentésében ír: «Közvetlen tárgyalások során, ahonnan a közvetítõ harmadikat sem akarták kizárni, akiktõl különben tapasztalat szerint nem sok várható – legalábbis az ENSZ-tõl nem, – az arabokkal egy végleges békeegyezményt kell elérni.

Izraelnek hasznára válna, ha elsõsorban a katonák megismernék az arab mentalitást. Jeruzsálem felosztásával megszüntették a vallásos helyek látogatásának biztosítását».

Itt tehát Jeruzsálem megosztott státuszának megszüntetésérõl van szó éppen úgy, mint ahogy 1989-ben megszûnt Berlin felosztása is, és egy egységes város jött létre. Felvetõdik azonban a kérdés, hogy Kelet-Jeruzsálem valóban tiszta arab városrész volt-e, és így kizárólag a palesztinokhoz kellene-e tartoznia, mint ahogy azt ma mindenütt szuggerálják.

Kr. u. 135-ben a Bar Kochba felkelés leverése után Hadrian római császár megtiltotta a zsidóknak, hogy Jeruzsálemben lakjanak. Csak az év egyetlen napján tartózkodhattak ott. Ez a római tilalom kb. 300 évig állt fenn. Ezután Jeruzsálemben újra együtt éltek a zsidók az arabokkal. Kr. u. 638-ban a muszlim hódító, Omár kalifa, megengedte a zsidóknak, hogy Jeruzsálemben lakjanak. Amikor 1099. július 15-én a keresztes lovagok elfoglalták Jeruzsálemet, a zsidó lakosság soraiban is szörnyû mészárlást hajtottak végre, ami azt bizonyítja, hogy nemcsak muszlimok, hanem zsidók is laktak a városban.

1844-ben elõször jegyzõkönyvezték a zsidókat, mint Jeruzsálem lakosainak legnagyobb etnikai csoportját.

Akkor 7120 zsidó, 5000 muszlim és 3390 keresztyén lakos élt a városban.

1922-ig a zsidó lakosok száma elérte a 34.000-et, és Jeruzsálem lakosságá-

VERS

nak majdnem kétharmadát tette ki.

1865-ig Jeruzsálem teljes lakossága az Óvárosban élt, abban a részben, mely ma Kelet-Jeruzsálemként ismert. Csak ezután kezdték a nyugati városrészt kiépíteni a megnövekedett zsidó lakosság igényeinek megfelelõen. Kimondottan arab városrésszé akkor vált Kelet-Jeruzsálem, amikor 1948-ban a jordániai megszállás után a zsidókat erõszakkal elüldözték onnan.

Azonban, ami a fájó pont, hogy Jeruzsálem és a zsidó nép legszentebb helyei Kelet-Jeruzsálemben találhatóak: a Templom-hegy, Siratófal, Héber Egyetem, Dávid-városa, stb. Jordánia ígérete ellenére megtagadta a zsidóktól szent helyeik látogatását Kelet-Jeruzsálemben. A Siratófal elé például nyomornegyedeket telepítettek. Érdekes módon ezt az osztrák képviselõ 1967. július 25-én Tel Avivból küldött titkos jelentése is igazolja: «Szabadjon arra emlékeztetnem, hog y az 1949-es izraeli-jordániai fegyverszüneti megállapodás határozatai ellenére a zsidóknak 19 éven át megtiltották a Siratófal felkeresését.»

1967 óta izraeli ellenõrzés alatt minden vallási csoport szabadon látogathatja szentélyeit. Izrael a Templomhegy civil felügyeletét átengedte a Waqf iszlám hatóságnak.

Idõközben Kelet-Jeruzsálemet egyre gyakrabban úgy emlegetik, mint Izrael által megszállt területet. Az ENSZ jól ismert 242-es határozata nevezi Kelet-Jeruzsálemet megszállt területnek. Ennek 1. pontjában szó szerint ez áll: «I) Az izraeli védelmi erõk vis�szavonása (azokról)* a területekrõl, melyeket a legutóbbi konfliktus idején szálltak meg; II) Mindenféle harci állapot érvényességét, ill. minden harci állapotot be kell fejezni, valamint figyelembe kell venni és elismerni a régió minden egyes államának szuverenitását, területi egységét, politikai függetlenségét és azt a jogát, hogy biztos és elismert határok között fenyegetettségtõl és erõszaktól mentesen, békében éljen».

A 2. pontban ez olvasható:

«c) A régió minden egyes államának területi sérthetetlenségét és politikai függetlenségét olyan intézkedésekkel kell garantálni, melyek magukba foglalják a demilitarizált övezetek létrehozását is».

Ebben a határozatban Kelet-Jeruzsálemet meg sem említik. Ezt lehetne azzal is indokolni, hogy olyan területhez tartozik, «amelyet a legutóbbi konfliktus alatt foglaltak el». Azonban ez nem így van. Arthur Goldberg, az ENSZ amerikai nagykövete és e határozat egyik atyja, felhívta a figyelmet arra, hogy Jeruzsálemet szándékosan nem említették, mert a határozat nem arra vonatkozott. 1967-ben az ENSZ elõtt mondott egyik beszédében kijelentette: «Én már többször rámutattam arra, hogy az 1948-as fegyverszünet irányvonalai csak átmeneti megoldást jelentettek. Ez természetesen elsõsorban Jeruzsálemre vonatkozott. Én soha, egyetlen beszédemben sem neveztem Kelet-Jeruzsálemet megszállt területnek».

Ennek alapján egyszerûen téves a Jeruzsálem-kérdésben a 242-es határozatot felhozni. Az viszont igaz, hogy Jeruzsálem nemzetközivé tételét az ENSZ már 1948 elõtt is szorgalmazta. Míg a zsidó oldal kész volt ezt elfogadni, az arab oldal ez ellen vehemensen tiltakozott. Ezek után Izrael sem fogadott el kompromisszumokat.

1948-tól 1967-ig az arab oldal részérõl senki sem támogatta Jeruzsálem nemzetközivé tételét. Hisz a város keleti része úgyis jordániai fennhatóság alatt állt. Csak 1967, Kelet-Jeruzsálem vis�szafoglalása óta követelik nagyhangon a nemzetközivé tételt. De ez még nem minden: Kelet-Jeruzsálemet a palesztin állam fõvárosává is akarják tenni.

Jeruzsálem státusza az 1993. szeptember 13-án kibocsátott Oslói békeegyezményben is nyitott kérdés maradt. Jeruzsálem nem része a palesztin önkormányzatnak. Ezt a témát külön kell tárgyalni. Ebben az egyezményben a palesztin igazságszolgáltatás sem vonatkozik Jeruzsálemre.

Izrael Állam 1948-as megalapítása

Füle Lajos: Futás Fut a gyermek a labda után leszegett fejjel, tûzpirosan, se lát, se hall, csak egyre rohan.

Guruló labda lett a világ, szüntelen ûzi, hajtja a vágy, száz utcán, téren, ezer veszélyen, millió anyai kétségen át, gyönyörûszépen s balga-bután fut a gyermek a labda után...

Fut az ember az élet után...

Leszegett fejjel gyötri magát kincseit egyszer csakhogy elérje, kergeti álma, hajtja a vére.

Kenyér gurul a lába elõtt, vagyon gurul a vágya elõtt, hírnév, dicsõség álma elõtt.

Rohan utánuk éveken át, a fogyó úton, életen át, száz utcán, téren, ezer veszélyen, millió isteni bánaton át, gyönyörû szépen s balga-bután fut az ember az élet után...

Fut az ISTEN az ember után, mert mindent lát és szánja nagyon, guruló szívét csakhogy elérje, hogy fut utána, hull bele vére!

Ott fut az utcán, ott fut a téren, egész világon, sok ezer éven, sok mérhetetlen, megérthetetlen, keresztre írott szenvedésen át, hulló Igével, kiontott vérrel, viszonozatlan, mély szerelmével fut az ISTEN az ember után...

Éjféli Kiáltás 2018 március

11

70 éves Izrael

Mogherini, az EU vezetõ diplomatája, miután találkozott Netanjahu miniszterelnökkel, világosan kijelentette, hogy Jeruzsálemnek, mint Izrael fõvárosának elismerése szóba se jöhet.

óta egészen 1994-ig a Vatikán nem tartott fenn diplomáciai kapcsolatot Izraellel. Ez a tény az Izrael jövõjére vonatkozó bibliai látásmód hiányával magyarázható. Az Oslói egyezmény azonban arra ösztönözte a Vatikánt, hogy vegye fel a diplomáciai kapcsolatot Izraellel, amit meg is tett 1994ben, és ekkor vette fel a PLO-val is a diplomáciai kapcsolatokat.

1947-ben a brit mandátum területeire való felosztás után XII. Pius pápa Jeruzsálem nemzetközivé tételét követelte, mint a monoteista vallások szent helyét. E követelmény mögött az az igény állt, melyet a katolikus egyház mind máig fenntart Jeruzsálemre vonatkozóan.

Amikor Izrael 1967-ben Kelet-Jeruzsálemet visszafoglalta, VI. Pál pápa ismét követelte Jeruzsálem nemzetközi státuszának megállapítását. E tekintetben ismét érdekes belepillantani az osztrák oldal jelentéseibe. Az 1967. június 23-án római keltezéssel megjelent beszámolóban olvasható, hogy a szentatya (VI. Pius) Jeruzsálem nemzetközivé tételéért felhívással fordult Ausztriához is. Az osztrák szövetségi kormány 1967. június 9-én döntést fogadott el arról, hogy támo12 Éjféli Kiáltás 2018 március

gatja a szentatya felhívását. Ezenkívül olvasható ott Monsignore Giovanetti (a szentszék megfigyelõje az ENSZ-nél) kérése is: «Ausztria aktívabban lépjen fel azért, hogy a közel-keleti válság általános kérdéseirõl létrejövõ kompromisszumos határozatba iktassanak be egy passzust a szent helyek speciális felügyeletének szükségességérõl».

Néhány sorral lejjebb ez olvasható: «Ezzel egy idõben a többi katolikus állam osztrák nagykövetei is utasítást kaptak, hogy állomáshelyükön folytassanak ez irányú meggyõzõ munkát, és különösen az összehangolt és közös eljárás kérdését tartsák szem elõtt.»

1967. augusztus 30-án Capucci görög-katolikus érsek felkereste a beirúti osztrák nagykövetséget. A nagykövetnek átadta a keresztyén és muszlim méltóságok manifesztumát, amelyben aláhúzták Jeruzsálem arab jellegét, és azt hangsúlyozták, hogy Jeruzsálem most sokkal inkább elválaszthatatlan alkotórésze Jordániának, mint bármikor. Az ilyen fokú vakság láttán csak a fejét csóválhatja az ember. Ez a példa világosan mutatja, hova vezet, ha szem elõl tévesztik Jeruzsálem bibliai jelentõségét.

2000-ben a Vatikán egy alapszerzõ-

dést kötött a palesztin kormánnyal, és Jeruzsálem számára ismét nemzetközi státuszt követelt. Ki is csodálkozna azon, hogy röviddel Trump nyilatkozata után Ferenc pápa is megszólalt! E megszólalásban látni lehetett valamit a pápa és Róma igazi arcából. Ferenc pápa 2017. december 6-án azt nyilatkozta, hogy Jeruzsálem amerikai elismerése rossz ötlet volt. A Radio Vatican közleményében ez állt: «Ferenc pápa ebben a helyzetben arra szólítja fel a nemzeteket, hogy szálljanak síkra ‹a város státuszának megõrzéséért abban a vonatkozásában, ahogyan azt az ENSZ-határozatok elõírták›. A nemzetközi jog szerint megosztott várost az izraeliek és a palesztinok is fõvárosuknak tekintik. ‹Jeruzsálem egyedülálló város, a zsidók, a keresztyének és a muszlimok számára egyaránt szent›, emlékeztetett a pápa, ‹és különleges elhivatottsága van a béke megteremtésében›. Õ azért imádkozik, hogy ez az identitás ‹a Szentföld és a Közel-Kelet, valamint az egész világ javára megõrzõdjön és megerõsödjön›. Most ‹bölcsességre és elõrelátásra lenne szükség, hogy ne keletkezzenek újabb feszültséget kiváltó tényezõk a világ panorámáján, melyen ma úgyis olyan sok és szörnyû konfliktus rajzolódik ki.›» Ferenc pápa ezt az adást követõen felhívta Abbasz palesztin elnököt, hogy a témáról kicseréljék véleményüket. Azonban egy szó sem esett arról, hogy Netanjahu izraeli miniszterelnököt is felhívta volna.

Az akkori palesztinok által kinevezett jeruzsálemi fõmufti, Ikrima Sabri, 2001-ben a «Die Welt» német újságnak adott interjújában kijelentette, hogy a legkisebb utalás sem létezik arra, hogy Jeruzsálemben valamikor is egy zsidó Templom állt. Az egész városban egyetlen kõ sem utal zsidó történelemre.

Raed Salah sejk, az izraeli iszlám mozgalom eg yik vezetõje, akirõl kiderült, hogy kapcsolatai vannak a Hamasszal és az iráni titkosszolgálattal, ugyancsak ezt állította: «A cionista mozgalom a fejébe vette, hogy

Amikor Ariel Sharon 2000 szeptemberében meglátogatta a Templomhegyet, a palesztinok provokációnak tekintették, ezután tört ki a második intifáda.

ez itt olyan hely, ahol egykor Salamon Temploma állt. De ez hazugság.»

Különben az ilyenfajta iszlám kijelentések lépten-nyomon hallhatóak.

Ezzel azonban az iszlám világ ellentmond saját magának. Egy 1930-ban megjelent könyvben, melyet a Legfelsõ Muszlim Tanács adott ki, az olvasható, hogy a Templom-hegy a világ legrégebbi szent helyei közé tartozik, és egykor ott állt Salamon Temploma. A Korán is megemlíti Salamon korát és a Templom lerombolását.

Egy óriási földalatti mecset megépítése miatt a palesztinok olyan földrétegeket hordtak el, és helyeztek a szemétlerakókba, melyek felbecsülhetetlen régészeti jelentõséggel bírnak.

Néhány évvel ezelõtt egyik izraeli látogatásom során lefényképeztem, amint a palesztinok kis traktorokkal törmeléket és földet hordtak el a Templomhegy közelébõl. Az utánfutókat ponyvákkal takarták le. Valószínûleg a Templomhegyrõl származhatott az elszállított föld, amit az arab építkezéseken termeltek ki.

Amint már említettem, a Jeruzsálem-kérdés nagy helyet foglal el Zakariás könyvében. Az elsõ fejezetben a Seregek Ura arról beszél, hogy nagy

félelemmel viseli szívén Jeruzsálem sorsát. A 12. fejezet 1-3 verseiben ezt olvassuk: «Fenyegetõ jövendölés.

Az ÚR igéje szól Izráelrõl. Így szól az ÚR, aki az eget kifeszítette, a földnek alapot vetett, aki lelket adott az emberbe. Íme, én részegítõ pohárrá teszem Jeruzsálemet a körülötte levõ népek számára. Júdára is rákerül a sor, amikor ostromolják Jeruzsálemet.

Azon a napon majd súlyos kõvé teszem Jeruzsálemet minden nép számára: aki föl akarja emelni, mind megszakad bele, még ha összefog is ellene a föld minden népe».

Isten megmutatta teljhatalmát, mint Teremtõ, Aki mindennek eredõje és mindenek fölött áll. Amint a mindenséget létrehozta, és uralkodik a természet törvényein, úgy rendelkezik Jeruzsálemmel is: «Íme (jelentése itt figyelem, figyeljetek ide), én részegítõ pohárrá teszem Jeruzsálemet a körülötte levõ népek számára. Júdára is rákerül a sor, amikor ostromolják Jeruzsálemet. Azon a napon majd súlyos kõvé teszem Jeruzsálemet minden nép számára: aki föl akarja emelni, mind megszakad bele, még ha összefog is ellene a föld minden» (Zakariás 12,2–3).

A Zakariás 12 eseményei közvetlen összefüggésben állnak Jézus Krisztus visszajövetelével és Izrael megváltásával. Benedikt Peters a részegítõ pohár kifejezést a «részegítõ tál» kifejezéssel fordítja. Magyarázatában így indokolja: «Egy saf nem egyszerû ‹csésze› […] hanem egy tál ellentétben a kôs, serleg jelentésû szóval, amint a Jeremiás 25,15–16-ban található. Itt fontos kihangsúlyozni, hogy egy tálat senki sem képes kiinni, éppen úgy, ahogy a súlyos követ sem (3. v) képes felemelni. Így tehát ez csak nagy edény lehet. A nemzetek kigúnyolták Izráelt, amikor Isten haragjának serlegét kellett kiinnia (Ezékiel 23,32–33). Most azonban nekik, maguknak kell azt kiinniuk (vö.

Habakuk 2,15–16). Mégpedig épp Jeruzsálem az, melyet Isten részegítõ tállá változtat. Ennél a városnál részegednek és mámorosodnak meg a nemzetek.

Az a mohó vágy, mellyel épp ennek a városnak lakosait akarják megsemmisíteni, és mellyel épp ezt a várost akarják birtokolni, Izrael szomszédainak, mint a részegítõ ital, a fejébe fog szállni.

Izrael megsemmisítésének rögeszméje végül megbékélteti a világot, a megmaradt nemzeteket háborúba hajszolja; mámorát azonban szörnyû kijózanodás fogja felváltani: Túl késõn fognak majd ráébredni, hogy Izrael Istenével van dolguk.»

A 3. versben egy súlyos kõrõl olvasunk. Olyan kõ ez, amelyen tesztelni lehet erõnket. A svájciak tudják, mirõl van itt szó, ugyanis svájci népszokás a kõdobó verseny, amikor egy 83,5 kilós követ kell felemelni és eldobni. A svájci rekord 84,11 méter, a magyar Kalapácsvetési rekord, 84,19. A közönséges polgár ezt a követ fel sem tudná emelni, vagy porckorong sérülést szenvedne.

Vannak azonban erõs férfiak, akik ezt a követ képesek felemelni, és el tudják dobni. A Jeruzsálem-kérdés ellenben ilyen súlyos kõvé lesz a népek számára, és nemcsak a szomszéd népeknek, ahogy a 2. vers írja. Minden nemzet fel akarja majd emelni, de nem sikerül nekik, végül aztán a romlásukat fogja okozni.

Éjféli Kiáltás 2018 március

13

70 éves Izrael

Jeruzsálem részegítõ pohárrá és súlyos kõvé válik a környezõ népek és minden nemzet számára. 1948, Izrael Állam létrejötte óta ez a forgatókönyv egyre erõsebben körvonalazódik. Kelet-Jeruzsálemet ugyanabban az évben a nemzetközi jog semmibevételével elfoglalta Jordánia. 1967-ben Jeruzsálem keleti része a Siratófallal és a Templomheggyel 2500 év után ismét a független zsidó állam kezébe került (Kr. e. 586 óta Izráel és Jeruzsálem idegen uralom alatt állt, eltekintve a makkabeusok és a Bar Kochba felkelés rövid idõszakától). Ezért Jeruzsálem 1967 óta a szomszédos arab népeknek, valamint az egész iszlám világnak szálka a szemében. Így állandóan erõszakos összetûzésekre került sor. 1990. október 8-án az iráni háborúval összefüggésben véres összecsapások voltak a Templom-hegyen. Ekkor Izraelt történelmében elõször az ENSZ Biztonsági Tanácsában a 672-es ENSZ határozat alapján teljesen elszigetelték. Akkor még Amerika is Izrael ellen szavazott. Az 1993-as Oslói egyezményben a Jeruzsálem-kérdést kifejezetten mellõzték. Amikor Ariel Sharon 2000 szeptemberében meglátogatta a Templom-hegyet, a palesztinok provokációnak tekintették, ezután tört ki a második intifáda.

Jeruzsálem nemzetközivé tételének követelése szintén próbálkozás arra, hogy ezt a súlyos követ felemeljék.

A Mikeás 4,11–13-ban ezt olvassuk: «Most sok nép gyûlt össze ellened. Ezt mondják: Elbukott! Megvetéssel nézhetünk a Sionra! De õk nem ismerik az ÚR gondolatait, és nem értik tervét. Hiszen õ gyûjtötte össze õket, mint kévéket a szérûre. Indulj és csépelj, Sion! Mert olyanná teszem szarvaidat, mint a vas, patáidat pedig olyanná, mint az érc, és összezúzol sok népet, szerzeményüket az ÚRnak áldozod, vagyonukat az egész föld Urának». Más szavakkal: Azok a népek, amelyek a Jeruzsálem-kérdésben hangadókként lépnek fel, vakok a háttérben meghúzódó okok iránt. Így egyenesen Isten ítéletébe rohannak.

Jeruzsálemnek Izrael fõvárosaként való elismerése után az EU is szót kért.

14 Éjféli Kiáltás 2018 március

Mogherini, az EU vezetõ diplomatája, miután találkozott Netanjahu miniszterelnökkel, világosan kijelentette, hogy Jeruzsálemnek, mint Izrael fõvárosának elismerése szóba se jöhet. Az Amerika általi elismerést veszélyként értékeli, nem pedig esélyként a világbéke megteremtésére.

Az még kérdéses, hogy Angela Merkel német szövetségi kancellár vagy a francia miniszterelnök, Emmanuel Macron, elhatárolódtak-e Trump döntésétõl, és bírálták-e azt. Erdogan török elnök pedig arról beszélt, hogy a Jeruzsálem-kérdés vörös posztó a muszlimok számára, és azzal fenyegetett, hogy megszakítja diplomáciai kapcsolatait Izraellel. Ugyanakkor Erdogan felszólította az államokat, hogy ismerjék el Jeruzsálemet «Palesztina fõvárosaként», és egy állítólagos nemzetközi jogra hivatkozott, melyet védelmezni kellene.

2017. december 18-án az ENSZ Biztonsági Tanácsának egy határozata az USA vétóján megbukott. Ezzel a határozattal jogilag érvénytelennek akarták nyilvánítani az amerikai kormány döntését. A meghiúsult határozattervezet mellett szavaztak az állandó tagok, így Franciaország, Anglia, Kína, Oroszország, és a nem állandó tagok közül Egyiptom, Japán, Szenegál, Ukrajna, Uruguay, Etiópia, Bolívia, Kazahsztán, Svédország és Olaszország.

2017. december 21-én az ENSZ közgyûlése nagy többséggel megszavazott egy újabb határozatot, amelyben többek között ez olvasható: «A Jeruzsálem-kérdés alkalom arra, hogy tárgyalások által döntsenek a végleges státuszról az ENSZ határozataival egybehangzóan, e tekintetben mély sajnálattal a Jeruzsálem státuszáról hozott legutóbbi döntés kapcsán.

1. Megerõsítjük, hogy minden döntés és cselekedet, mely elõírja Jeruzsálem szent város megjelenési képének, státuszának, demográfiai összetételének megváltoztatását, jogi következmény nélkül semmisnek tekintendõ, és a biztonsági tanács idevonatkozó határozataival egybehangzóan ezeket visszamenõleg érvényteleníteni kell, ugyanakkor felszólítunk minden államot, a

Tanács 478 (1980) számú határozata értelmében, hogy a szent városban ne nyissanak diplomáciai képviseleteket; 2. megköveteljük, hogy minden állam tartsa be a Biztonsági Tanács határozatát Jeruzsálem szent városra vonatkozóan, és ne ismerjen el semmilyen intézkedést, amely ellentmond ennek a határozatnak.»

A 193 ország közül 128 szavazott e határozat mellett, közöttük Svájc és Németország is. 35 ország tartózkodott, 9 szavazott ellene. Az USA mellett Izrael, Guatemala, Honduras, a Marshall-szigetek, Mikronézia, Nauru, Palau és Togo.

Ez a határozat jogilag nem kötelezõ, de azt mutatja, hogyan ítélnek a népek a Jeruzsálem-kérdésben.

1948 óta Jeruzsálem egy alvó vulkán: A gyakori kitörések a nagy kitörés lehetõségét vetítik elõre. A közöttük lévõ idõtartamok egyre rövidebbek, a megrázkódtatások egyre hevesebbek. 2017. december 6-án újabb kitörés történt, a további fejleményekrõl azonban nem érdemes spekulációkba bocsátkozni. A Zakariás 12 és 14 világosan értésünkre adják, hogy a Jeruzsálem-kérdés végleges «vulkánkitörése» közvetlen kapcsolatban fog állni az Úr Jézus látható visszajövetelével. Mivel a Gyülekezet azonban Jézus látható visszajövetele elõtt elragadtatik (függetlenül attól, hogy ezt az eseményt a nagy nyomorúság elõtt vagy közben várjuk), Zakariás «figyelmeztetése» egy másik bibliahelyhez vezet bennünket. A Jelenések 22,12-ben ezt olvassuk: «Íme (figyelmeztetés mindenki számára), eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint».

Joha nnes Pflaum

Irodalom Bard, Mitchell G. Tények és feltételezések.

Hänsslerverlag-Neuhausen.

Keller, Werner. És szétszórattak a népek között. R Brockhaus.

Oppenheimer, John F., Hrsg. A zsidóság lexikonja. Bertelsmann Verlag.

Peters, Benedikt. Zakariás próféta. CLVBielefeld.

Steiniger, Rolf, Hrsg. Jelentés Izraelbõl 1966–1968. 9. kötet. Olzog Verlag.

Meghívó

Az Evangéliumot hirdetjük az Ön közelében!

Norbert Lieth Magyarországon

A Miskolci Keresztyén Testvérgyülekezet és az Éjféli Kiáltás Misszió szeretettel meghívja Önt és kedves családját, a

2018.05.31. (csütörtök)

05. Igeszolgálat: Norbert Lieth 31.

18:00-kor tartandó igeszolgálatra. az Éjféli Kiáltás Misszió svájci központjának vezetõ lelkésze

Helyszín: Miskolci Keresztyén Testvérgyülekezet Miskolc, Horváth Lajos utca 5.

valamint

A Debreceni Baptista Gyülekezet és az Éjféli Kiáltás Misszió szeretettel meghívja Önt és kedves családját, a

2018.06.01. (péntek)

06.

Igeszolgálat: Norbert Lieth 01.

18:00-kor tartandó igeszolgálatra. az Éjféli Kiáltás Misszió svájci központjának vezetõ lelkésze

Helyszín: Debreceni Baptista Gyülekezet imaterme Debrecen, Szappanos u. 23. Éjféli Kiáltás Misszió

1135 Budapest, Palóc u. 2 Tel.: (+36-1) 3500-343 E-mail: ejfel@t-online.hu http://www.ejfelikialtas.hu Éjféli Kiáltás 2018 március

15

Innen-onnan

Az agykárosodás bûncselekmény elkövetéséhez vezet?

E

gy neurológusokból álló team Michael Fox vezetésével a Beth Israel Deaconess Medical Centertõl Bostonban, USA, 17 esetet vizsgált meg, «amelyekben a páciensek kimutatható agykárosodás után bûncselekményt hajtottak végre», jelentette a n-tv.de. Minden esetben az agynak azok a részei sérültek, amelyekben «a morális döntésekért felelõs neuronhálózat található». Gerhard Roth agykutató a Brémai Egyetemrõl a n-tv. de szerint úgy véli, hogy bizonyos agykárosodások nem vezetnek feltétlenül bûncselekmények elkövetéséhez. «De megnövekszik annak valószínûsége.»

Mindenesetre ez után a tanulmány után «már nem lehet tagadni az agykárosodás befolyását az emberi magatartásra».

Az emberi radarfelderítõ rendszer

A

Karolinska Intézet kutatói Stockholmban kiderítették, hogy az emberek az arckifejezésbõl képesek felismerni, beteg-e egy ember, vagy egészséges. A tudósok képeket adtak a tesztszemélyeknek beteg és egészséges emberekrõl, és valóban «a tesztszemélyek 81 százaléka felismerte a betegeket, ami messze meghaladja a valószínûségi rátát», írja Alice Lanzke a welt.de. honlapon. Különben ez a «pusztán vizuális elemzés tévedés lehetõségét is magában hordozza». Lanzke továbbá megjegyzi: «Így például a szomorú vagy fáradt arcok szintén betegeknek tûnhetnek.

Valójában ez az elmélet egybevág más tanulmányokkal, melyek kimutatták, hogy a fáradt embereket a környezetük gyakran elkerüli.»

16 Éjféli Kiáltás 2018 március

A világ legokosabb embere nem tudta, mi a szerelem

A

The Cripplegate blogon Jordan Standridge evangélista beszámolt Einstein szabályairól felesége számára: az asszonynak rendben kell tartania ruháit, háromszor naponta ételt kell a szobájába vinnie, hálószobáját és dolgozószobáját rendben kell tartania, arról le kell mondania, hogy õ otthon üljön vagy szórakozni menjen vele, és ne várjon el tõle semmi intimitást, ne beszéljen, ha õ nem akarja, és hálószobáját, valamint dolgozószobáját azonnal el kell hagynia, ha õ úgy kívánja, mégpedig minden ellenvetés nélkül.

A gyerekek elõtt pedig nem szabad õt rossz fényben feltüntetnie – sem szóban, sem tettel. Ezek után nem csoda, hogy az asszony a két fiával elhagyta.

Kezdetben sírt Einstein, de néhány hét után már élvezte a szabad életet, és amint írta «nagy lakásomban a zavartalan lelki nyugalmat». Standridge

Albert Einstein

ezt írta: «Valószínûleg a legokosabb ember, aki valaha is élt, nem tudta, mi a szerelem. Ez világos képet nyújt arról, hogy a világ, amely szeret szerelmet követelni, miért nem tudja, mi is az valójában, és azt sem, hogyan kell azt megszerezni.» Mi, keresztyének ellenben rájöttünk arra, hogy csak Krisztusban kezdtük felfogni, mi is az igazi szerelem, írja Standridge.

2019 végén megnyitják Jeruzsálemben az amerikai nagykövetséget

M

ike Pence amerikai alelnök az izraeli parlamentben nyomatékosan kijelentette, hogy az amerikai nagykövetséget még 2019 vége elõtt meg kell nyitni Jeruzsálemben. Arról beszélt, nagy megtiszteltetés számára, hogy «Izrael fõvárosában, Jeruzsálemben» lehet. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfõ szerint Pence az elsõ «csúcspolitikus», aki ezt így kijelentette izraeli látogatása során, írja a süddeutsche.de.

Mike Pence a Siratófalnál

A világ pénzügyi egyenlõtlensége

Zimányi József

A

Davosban megrendezett világgazdasági fórumon az Oxfam segélyszervezet számadatokat mutatott be a világ anyagi egyenlõtlenségével kapcsolatban.

Fészek a csillagok között

550,-Ft

Ára: Eszerint 42 milliárdos annyi vagyonnal rendelkezik, mint a világ fele. Különben a számítások vitatottak, írja Karsten Seibel a welt.de honlapon. Az Oxfam szeretne rámutatni «a világban uralkodó, egyre növekvõ egyenlõtlenségre», és követeli «a konszernek és gazdagok adóel-

kerülésének megállítását». A vagyonok Németországban is «a gazdasági boom ellenére nagyon egyenlõtlenül vannak elosztva». Seibel továbbá rámutat arra, hogy az Oxfam hamis számadatokkal is dolgozik, és utólagosan az adatokat ki kellene javítani.

Öt hazugság a pénzrõl a keresztyének körében

A

thegospelcoalition.org honlapon Chris Cagle a keresztyének körében a pénzrõl leginkább elterjedt öt hazugságról ír. 1. hazugság: «Istent jobban érdekli az én szívem, mint az, hogy mit csinálok a pénzemmel.» Természetesen Istent érdekli a szívünk, de a megváltozott szívnek egyik ismertetõjele épp az, ahogyan a pénzünkkel bánunk. «A pénz fontos téma a Bibliában. A pénzrõl szinte több útmutatást találunk (több mint 2.000 verset), mint az összes többi dologról.» 2. hazugság: «Tudom, hogy valamit adnom kell, de nem arról van szó, hogy mennyit és mennyi ideig kell adnom.» A szokásos eljárás az, hogy olyan sokat, ill. olyan keveset adunk, ahogy indíttatva érezzük magunkat. De ha még igaz is lenne, hogy az újszövetségi adakozás nem törvényileg elõírt, Krisztus és az apostolok áldozatkész nagyvonalúságról beszélnek, amely többet jelenthet, mint a tized (Márk 12,41-44; 1Korinthus 16,2; 2Korinthus

9,5-6). «A keresztyének nagyon távol állnak attól, hogy ezt a tanítást elfogadják és megtartsák.» 3. hazugság: «Az adósság elkerülhetetlen, és semmi probléma, ha visszafizetem, és hitelképes maradok.» A legtöbb adósság, melyet csinálunk, elkerülhetõ lenne gondosabb tervezéssel és nagyobb önfegyelemmel.

4. hazugság: «Isten pénzbeli áldásban részesít, ha keményen dolgozok, és elegendõ hitem van.» Az igazság az, hogy Isten szuverenitásában egyik embernek többet, a másiknak kevesebbet ad. Hogyan és miért teszi ezt, az egyedül az Õ dolga, és nem a miénk. «Az érett keresztyének lehetnek gazdagok és szegények is.» 5. hazugság: «Isten megígérte, hogy gondoskodik rólam, ezért nem kell aggódnom a pénz miatt.»

Igen, Isten gondoskodik gyermekeirõl, de tõlünk is elvárja, hogy felelõsséget érezzünk helyzetünkkel kapcsolatban, és ennek megfelelõen cselekedjünk (Példabeszédek 10,4-5).

+postaköltség

Tiszta szívet adj nekem Ára:

270,-Ft

+postaköltség

Éhud

Ára:

270,-Ft

+postaköltség

Megrendelhetõ: www.ejfelikialtas.hu 1135 Budapest, Palóc utca 2. rendeles@ejfelikialtas.hu (+36 1) 3500-343

Éjféli Kiáltás 2018 március

17

Nézõpontban

Perspektívák

Lesznek állatáldozatok az Ezeréves Birodalomban?

«Perspektívák» rovatunkkal szeretnénk a különbözõ felekezetekhez tartozó bibliahû keresztyéneket arra ösztönözni, hogy a részben ellentmondásosan vitatott kérdésekkel kapcsolatban foglaljanak állást. Amint vassal formálják a vasat, úgy egyik ember formálja a másikat (Példabeszédek 27,17), hogy mi, keresztyének, mindnyájan «az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestõl õhozzá, aki a fej, a Krisztus» (Efézus 4,15).

Egy tanulmány ami ebben minket továbbképez >>>

Wim Malgo

Az Ezeréves birodalom – utópia?

Ára: 750 Ft,-Ft +postaköltség

Az Ezeréves birodalom igazi valóság lesz, vagy csupán szellemileg értendõ?

Egyeseknek az Ezeréves birodalom csupán utópia, mások számára egy titokzatos valami, amivel nem is igen mernek foglakozni. Az Ezeréves birodalom igazi valóság lesz, vagy csupán szellemileg értendõ? A Biblia alapján megfogalmazott választ e könyvében adja meg az olvasónak Wim Malgo.

Megrendelhetõ: www.ejfelikialtas.hu • 1135 Budapest, Palóc utca 2. • rendeles@ejfelikialtas.hu • (+36 1) 3500-343 18 Éjféli Kiáltás 2018 március

újra felépítik a Igen, hiszen Templomot Ezékiel könyvének 40-tõl 48-ig terjedõ fejezetei egy jövõbeli, végidõkbeli Templomról beszélnek, pontos földrajzi adatokat megadva, melyek Izraelre vonatkoznak. Ezért ez a Templom csak itt állhat (vö. a Földközi-tenger és a Holt-tenger említése; Ezékiel 47,1.8; Zakariás 14,8). Egyik helyen sincs szó példázatról, vagy szimbolikusan értendõ beszédrõl.

Az a szent terület, amely körbeveszi a Templomot, az Ezékiel 45,1 szerint egy 78,75 km x 31,5 km nagyságú téglalap alakú terület. Maga a Templom körzete ezen a szent területen belül 1,5 x 1,5 km nagyságú négyzet alakú rész (Ezékiel 42,15-20). Ezt a Templomot pontos számadatokkal írja le a próféta, és ez nem felel meg sem Salamon Templomának, sem a Második Templomnak, sem pedig Nagy Heródes Templomának. Ez a Templom teljes körzetével nem férne el a Templomhegyen, azonban figyelembe kell vennünk, hogy Krisztus visszajövetelével és Izraelnek ahhoz kapcsolódó megmentésével hatalmas topográfiai változások mennek végbe (Ézsaiás 2,2; 40,4-5; Ezékiel 40,2; Zakariás 14,4-7; jelenések 6,12-17 stb.).

Ebben a Templomban újra fognak áldozatokat bemutatni.

Mivel a próféta úgy a Templomot, mint a papi szolgálatot

Mivel a próféta úgy a Templomot, mint a papi szolgálatot részletekbe menõen bemutatja, semmiféle jelképes, vagy szellemi síkra terelt magyarázatnak sincs értelme. részletekbe menõen bemutatja, semmiféle jelképes, vagy szellemi síkra terelt magyarázatnak sincs értelme. Itt azonban nem a mózesi áldozásokról van szó, mert hisz Jézus Krisztus keresztre feszítésével mindenféle áldozat fölöslegessé vált.

Az Ezeréves Birodalomban már nem lesz vérontás (Ézsaiás 2,4; 11,6-9; 65,25). Ezért az emberek már nem fogják tudni, mit is jelent valójában a véres áldozat. Az állatáldozatok emlékeztetésként lesznek szükségesek – a megemlékezés cselekedeteként, mint az úrvacsora, amelyet az Úr visszajöveteléig kell megünnepelni (1Korinthus 11,26). Ugyanakkor a Templom minden nép imaháza lesz (Ézsaiás 2,1-4; Mi 4,1-5).

Isten dicsõsége visszatér ebben a Templomba, amelyben már nem lesz szövetség ládája. Isten népe között fog lakozni, amibõl áldások bõséges forrása fakad, és a Shittim völgyébe folyik. Az Ezékiel 47 szerint ez a forrás egészen a Holt-tengerig folyik, amely csodálatosan feléled tõle. Mivel mindaz, amit a Biblia az Úr Jézus elsõ eljövetelérõl megjövendölt, szó szerint beteljesedett, semmi ok sincs kételkedni abban, hogy második eljövetelekor is éppen így lesz.

Joha nnes Pflaum

Bibliaoktató és prédikátor

már nem építenek Nem, mert fel több templomot Jézus Krisztus látható, ezeréves uralkodását a feltámadott keresztyénekkel itt a földön a Bibliában csak a Jelenések könyve 20,2.4-5 versei említik. Maga az «Ezeréves Birodalom» fogalma ebben az összetételben nem is szerepel a Bibliában. Ezért minden magyarázatot, mely ennek a birodalomnak leírására törekszik, nagy óvatossággal kell kezelnünk.

A különbözõ igemagyarázók közvetett utalásként az Ószövetségbõl egész sor igehelyet vonatkoztatnak az Ezeréves Birodalomra, így az Ézsaiás 11,6-9-et is.

Hogy itt valóban az Ezeréves Birodalomról vagy sokkal inkább az új ég és új föld ígéretérõl van-e szó, nem lehet pontosan megmondani (vö. Ézsaiás 65,17; 66,22; Jelenések 21,1-tõl). Ha azonban az Ézsaiás 11,6-9 valóban az Ezeréves Birodalomról beszél, fel kell figyelnünk arra, hogy itt a ragadozó állatok is «vegetáriánusokká» váltak. Tehát már nem esznek más állatokat. Az a gondolat, hogy egy templomban mégis állatokat vágnak le áldozatokként, és sok esetben ezeket az emberek meg is eszik, valahogy egyáltalán nem illik ide (vö. pl. a 3Mózes 7,28-tól az Ezékiel 45,15-17-tel).

Sokkal hangsúlyosabb azonban az a kérdés, hogy lesz-e egyáltalán az Ezeréves Birodalomban Templom. Jézus Krisztus a János 2,20-21-ben megjövendöli a földi Templom lerombolását, de

Jézus Krisztus a János 2,20-21-ben megjövendöli a földi Templom lerombolását, de újra felépítésérõl nem beszél újra felépítésérõl nem beszél (vö. Márk 13,1-2). Sõt ellenkezõleg, az újbóli felépítés gondolatát saját feltámadásának jelképeként használja. Isten Templomáról Pál apostol is úgy beszél, mint a Gyülekezet jelképérõl, sõt, mint az egyes keresztyének jelképérõl: «Hogyan fér össze Isten Temploma a bálványokkal? Mert mi az élõ Isten temploma vagyunk, ahogyan azt Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és õk az én népem lesznek» (2Korinthus 6,16; vö. 1Korinthus 3,16-17; 6,19; Efézus 2,21; Jelenések 3,12; 21,22). A Zsidókhoz írott levél több fejezeten át mutat rá arra, hogy a mózesi törvény és a Templom a valóság elõrevetített árnyékai voltak, ami késõbb jött el, ez Maga Jézus Krisztus (Zsidók 10,1-4; vö. Kolossé 2,17; Máté 12,6). Ha tehát ma megismertük az Eredetit, és az Õ élõ áldozata által mindenki békességre jutott Istennel (2Korinthus 5,9), akkor miért akarná még Isten, hogy a régi Templomot felépítsék, és a régi istentiszteletet bevezessék? Így tehát én a Szentírásból nem tudom levezetni, hogy az Ezeréves Birodalomban létezni fog a Templom az áldozás kultuszával (vö. Zsidók 9,9-15). Azt nem akarom kizárni, hogy Isten meglepetést okozhat, de semmilyen konkrét támpontot nem látok erre.

Ulrich Neuenhausen

Bibliaoktató és a Forum Wiedenest vezetõje.

Az áldozatok és az új szövetség

H

a nem vesszük figyelembe az Újszövetséget és csak az Ószövetséget olvassuk, azt állapíthatjuk meg, hogy a próféták a földi Templom és áldozási szertartás újra felállítását jövendölik meg. Az Ezékiel 45-ben megjövendölt áldozati szertartás azonban a régi, mózesi szövetség elõírásaihoz igazodik. Ott ezt olvassuk: «A fejedelem kötelessége pedig az lesz, hogy égõáldozatokat, ételáldozatot és italáldozatot vigyen az ünnepeken, újholdkor és szombatonként, meg Izráel házának valamennyi ünnepén. Õ készíttessen vétekáldozatot, égõáldozatot és békeáldozatot, hogy engesztelést végezzenek Izráel házáért» (Ezékiel 45,17; vö. 4Mózes 15,25; 2Krónika 29,24; Nehémiás 10,34). Mivel Krisztus Maga a tökéletes engesztelõáldozat (Dániel 9,24; Róma 3,25; 1János 2,2; 4,10), ezt a próféciát az Újszövetség fényében kell megítélni.

A korai gyülekezet a Templom és az áldozati szertartás próféciáiban Krisztusra való utalást, az Õ áldozatának jelképét, valamint Gyülekezetének és dicsõségének megjelenítését látta. A Malakiás 1,11-et például az úrvacsora jelképének tekintették. A földi Templom és az áldozati szertartás újbóli felállítását a régi egyházatyák az Antikrisztus jeleként értelmezték.

A reformáció során azonban egyre nagyobb lett az igény arra, hogy a Bibliát szó szerint és ne képszerûen értelmezzék. Így a 19. század végére sok bibliaoktató arra a meggyõzõdésre jutott, hogy mégis a Templom helyreállításából és az áldozás bevezetésébõl kell kiindulni.

Hogy az engesztelés problémáját megoldják, az áldozás bevezetését legtöbben a Golgotára való megemlékezésnek tekintették. Mivel azonban az Ószövetség ezt sehol sem jelenti ki, továbbra is fennállt annak szükségessége, hogy bizonyos ószövetségi magyarázatokat az Újszövetség fényében újraértékeljenek. Így egyesek a Templomra és áldozásra vonatkozó próféciákat Krisztusban tökéletesen beteljesültnek látták, mások azonban helyt adtak a Templom és áldozás helyreállításának, és csak az engesztelés jellegének beteljesedését látták Krisztusban. Bármely véleményt is fogadja el a hívõ keresztyén, a fontos az, hogy az Úr Jézus engesztelõ áldozatát ne vonjuk kétségbe, és ne térjünk vissza a régi szövetséghez (Zsidók 7,27; 9,12; 10,10; Galata 1,6-10; 2,15-21).

R ené M algo

Éjféli Kiáltás 2018 március

19

Nézõpontban

Mit kap az ember ha illegálisan vagy hamis papírokkal lép át országhatárokat?

USA Bebörtönzés, deportálás, esetleg lõfegyver használata

Ausztrália Bebörtönzés, internálás

Afganisztán Agyonlövés

kortörténet

Németország, a világ legpéldásabb országa?

Németország szélesre tárta kapuit a menekültek elõtt. Az eredmény: Rengeteg bírálat a konzervatív körökbõl és a társadalom egyre erõsödõ iszlamizálása. De tulajdonképpen mi a keresztyén álláspont ezzel a problémával szemben?

N

emrég kaptam egy értesítést, abból idézek: «Mit kapsz, ha illegálisan vagy hamis papírokkal átléped a következõ országok határait?

USA: börtönbüntetést, kitoloncolást, adott esetben fegyvert is foghatnak rád. Ausztrália: börtönbüntetést, internálást. Afganisztán: agyonlövést.

Kína: legalább 10 év börtönbüntetést.

Szaúd-Arábia: életfogytiglani börtönt, esetleg megkorbácsolást vagy kémként való elítélést. Venezuela: kémként való elítélést. Nagy Britannia: börtönbüntetést (10 évig terjedõleg), kiutasítást, pénzbüntetést. Németország: elszállásolást, teljes ellátást, szociális támo20 Éjféli Kiáltás 2018 március

gatást, gyerekpénzt, ingyenes orvosi ellátást, új személyigazolványt (adataid egyszerû megadása alapján), ingyenes nyelvkurzust (de ez nem kötelezõ); az új koalíció abban is megegyezett, hogy korlátoltan segíti a családegyesítést.»

Nem úgy néz-e ki, hogy Németország a legkeresztyénibb és legpéldamutatóbb magatartást tanúsította, és õ járt el leginkább a Biblia szerint? Németország szereti ellenségeit, jót tesz azokkal, akik õt gyûlölik. Eszerint az elv szerint cselekszik: «Jobb adni, mint kapni»; ad azoknak, akik kérnek tõle, vendégfogadó, befogadja az üldözötteket, elviseli a hátrányokat, lemond az elõnyökrõl, jót tesz, oltalmat nyújt, a szeretetét tettekkel igazolja; stb.

Ismerjük el, ez azért ironikus túlzás.

Egy kormánynak elsõdleges feladata, hogy saját országát megvédje (Róma 13,17). A keresztyén értékeket figyelembe véve azonban az egészben mégis van valami. Elõször a média és a politikusok

túlzásokba bocsátkoznak, akik azon lovagolnak, hogy csak a pozitívumokat kell néznünk; aztán a problémákat a szõnyeg alá söprik. Másrészrõl éppen bizonyos keresztyén publikációk átesnek a ló másik oldalára. Ezek «csak» figyelmeztetnek, helyt adnak a bizalmatlanságnak, idegenkedésnek, és gyakran – biztosan akaratlanul – gyûlöletet is keltenek.

Sokan vannak, akik azonnal kinyilvánítják elutasításukat, és mindent «negatív fényben» látnak. A külföldit és menedékkérõt azonnal ellenségnek kiáltják ki; és számos «keresztyén» egyetért ezzel – néha úgy tûnik, minél kegyesebbek, annál rosszabb indulatúak. Meg kell állapítanunk, hogy a hívõk sem mentesek az elõítéletektõl. És igen, néha valóban igazuk is van.

A leselkedõ veszély nagyon is valóságos. Az államnak jogszerûen és kiegyensúlyozottan kell eljárnia. Magától értetõdõ, hogy egy külföldinek alkalmazkodnia kell, alá kell vetnie magát az

KÍna Legalább 10 év börtön

SZaud-Arábia

Venezuela

Életfogytiglan tartó szabadságvesztés, esetleg korbácsolás, kémként elitélés

ország törvényeinek, és semmiképp sem kellene hálátlanul viselkednie. A valóság azonban a következõ: sokan közülük szégyellik helyzetüket, bezárkóznak, félnek kapcsolatokat teremteni, nem tudják, hogyan kellene helyesen viselkedniük.

Ha barátságosan közeledünk hozzájuk, meglepõen közvetlenek. Az ismert török iszlámtanító, Fethullah Gülen ezzel kapcsolatban rámutat az érem mindkét oldalára: «Egyfelõl nekünk muszlimoknak, fel kell hagynunk azzal, hogy azokkal az összeesküvés elméletekkel igazoljuk magunkat, melyek akadályoznak bennünket a saját problémáink feltárásában, és ezért nekünk magunknak is, számvetést kell tartanunk, és meg kell önmagunkat vizsgálnunk». Másrészrõl pedig: «Az iszlámellenes retorika nagyon sokat árthat ahelyett, hogy segítene …»

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy sok menekült valóban nagy nyomorúság és üldöztetés elõl próbál menedéket találni, a háborúk és katasztrófák

Elfogás kémként

Nagy-Británia 10 évig terjedõ börtönbûntetés, kitoloncolás, pénzbûntetés

Németország Ingyen szállás, étkezés, zsebpénz, ingyenes ellátás.

Menekültek a német nyelv tanulása közben. Az úr egy ajtót nyit részükre, hogy embertársaikat az Isten szeretetével az evangéliummal elérjük.

sújtotta országokból érkeznek. Közöttük gyermekek, idõs emberek, nõk.

Engedtessék meg egy józan kérdés: Ha a mindenható Isten nem engedte volna meg, idejöttek volna ezek az emberek? Az Úr ajtót nyitott elõttünk, hogy embertársainkat Isten szeretetével és az evangéliummal elérjük. Ezek a külföldiek megtérnek, és itt az idegen országban olyan társadalmat láthatnak, amely nem muszlim, amely közös egyetértésben, egyenlõségben, gazdaságilag sokkal jobban mûködik, mint azok a nemzetek, ahonnan õk jönnek, és ahol az iszlám olyan nagyra tartja magát. Sokan csa-

lódtak vallásukban, és készek arra, hogy megnyíljanak az új iránt. Miért nem használjuk ki a lehetõséget a felebaráti szeretet felmutatására és az evangélium hirdetésére? Sok misszionárius ma is külföldre megy el a saját környezetébõl, sokszor ellenséges környezetbe, hogy egy teljesen más kulturális közegben Krisztus tevékeny szeretetét és evangéliumát hirdesse. Nos, Isten most hozzánk küldte el a más kultúrákat, és mi homokba dugjuk a fejünket…

Az önzés és szeretetlenség lenne az a kép, melyet a keresztyénségrõl az idegeneknek tovább akarunk adni? Prof.

Éjféli Kiáltás 2018 március

21

Nézõpontban

Dr. Detschko Svilenov a «Keresztyénség és iszlám» címû könyvében két ókori bölcsességet említ, melyek bennünket, európai hívõket, akik szinte királyi gazdagságban dúskálunk, el kellene gondolkodtassanak. Az egyik: «A sivatagban csak egy olyan bûncselekmény van, mely súlyosabb a lopásnál, és gonoszabb a gyilkosságnál is: tudni, hol található víz, és nem szólni róla!». A másik: «Nem szabad egy ember kunyhóját lerombolnunk, amelyet hosszú éveken át megszokott, és arra kényszerítenünk, hogy egy szép házba költözzék. Elég, ha kunyhója közelében felépítünk egy királyi palotát. Aztán idõvel önként fogja kunyhóját elhagyni, és beköltözik a királyi palotába».

A szélsõséges muszlimok valóban veszélyt jelentenek – ez igaz –, és éppen a nyugati államhatalomnak kell résen lennie. De ha az iszlámisták nagy veszélyt is jelentenek, azt is Isten küldte számunkra. És engedtessék meg nekem egy megjegyzés: lehet, hogy így érdemeltük, és ez Istentõl egy szükséges figyelmeztetõ jel. Az államnak nem szabad a törvényellenességet – legyen az bárki részérõl – tolerálnia; ezért kell még többet imádkoznunk a kormányért (1Timóteus 2,1-tõl). Mindeközben nem lenne szabad elfelejtenünk, hogy évtizedekkel ezelõtt, jóval a bevándorló hullámot megelõzõen Németország utcáin a legbrutálisabb erõszak dúlt, mégpedig a német terroristák és tüntetõk részérõl.

Anarchia uralkodott, azt proklamálták hangosan, és azt követelték. Sok európai ember a legdurvább kifejezésekkel illette a kormányt, miközben tombolt az erõszak. Robbantások, emberrablások, repülõgép-eltérítések, gyilkosság a nyílt utcán – csak néhány szörnyûség azokból az idõkbõl.

Azonban mi, keresztyének gondoljunk arra, nekünk egyetlen feladatunk van, mégpedig az, hogy a mindenható Istent szolgáljuk, az Õ szent Fiát imádjuk, Aki odaadta értünk, bûnösökért ártatlanul életét, Aki nem védekezett, hanem szeretett bennünket már akkor, amikor még ellenségei voltunk (Róma 5,8-10). A megmentõ szeretetre kellene összpontosítanunk, és nem megállnunk a negatív jelenségek elõtt.

Nor bert Lieth

22 Éjféli Kiáltás 2018 március

Billy Graham (1918–2018) „Ha egy nap majd azt olvassák vagy hallják, hogy Billy Graham meghalt. Egy szót se higgyenek belõle. Sokkal elevenebb leszek, mint most vagyok. Csak a lakcímemet változtattam meg. Isten jelenlétébe léptem.”

(Dr. Billy Graham)

Billy Graham elsõ magyarországi szolgálata Tahiban 1977-ben

W

illiam Franklin (Billy) Graham a legismertebb evangélista a világon. Több embernek hirdette személyesen az evangéliumot szerte a nagyvilágban, mint bárki más, aki Krisztus követségében valaha is munkálkodott elõtte. 1993-ig mintegy 2,5 millió embert tartottak nyilván, aki az evangelizációs alkalmain fogadta el Jézus Krisztust személyes megváltójának. 2002-ig pedig mintegy kétmilliárd ember hallhatta Graham prédikációit, beleszámítva a rádiós, illetve televíziós közvetítéseket is.

Több amerikai elnöknek – Harry Truman, Dwight Eisenhower, John F. Kennedy, Lyndon Johnson, Richard Nixon, Gerald Ford, Jimmy Carter, Ronald Reagen, George Bush, Bill Clinton, George W. Bush Jr. – volt személyes lelki tanácsadója és lelkigondozója. Baptista elkötelezettségû, de nyitott evangéliumi protestáns gondolkodású emberként a felekezeti határokon túllépve a keresztény egyházak világot átfogó lelki megújulásán is fáradozik.

Billy Graham az észak-karolinai Charlotte városa közelében született 1918. november 7-én egyszerû farmercsalád-

ban. Szülei eredetileg református-presbiteriánus egyházhoz tartoztak, de nem nagyon gyakorolták hitüket. 1934-ben egy városukban megrendezett evangelizációs összejövetelen Graham megtért és átadta életét Krisztusnak. Néhány hónap múlva bemerítkezett egy templomuk közelében található tóban mintegy 300 résztvevõ jelenlétében, és a helyi baptista gyülekezet tagja lett. Ekkor 17 esztendõs volt. Miután leérettségizett, beiratkozott a Bob Jones University elsõ évfolyamára, majd iskolát váltott és a Florida Bibliaintézetben (ma Florida College) folytatta tanulmányait.

Az iskola befejezése után avatták baptista lelkipásztorrá 1940-ben. Ezt követõen kiegészítõ tanulmányokat folytatott a Chicago melletti Wheaton College-ban.

Itt ismerte meg késõbbi feleségét, Ruth Bellt (1920–2007), egy kínai orvosmis�szionárius lányát, akivel 1943-ban kötött házasságot. Egy rövid ideig pásztori szolgálatot végzett a Chicago melletti Western Springs Baptista Gyülekezetben. Ebben az idõben kezdte meg rádiós szolgálatát is a Song in the Night (Ének az éjszakában) címû evangéliumi programban. Ez egy 45 perces adás volt, amit az egyik chicagói

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem tiszteletbeli doktora 1981-ben nagy hatósugarú rádióállomás közvetített heti rendszerességgel. Ebben a mûsorban jelenik meg két késõbbi barátja és segítõ munkatársa, Cliff Barrows zeneigazgató és George Beverly Shea evangéliumi énekes. Idõközben Graham meghívást kapott a Youth for Christ (Fiatalok Krisztusért) felekezetközi keresztény ifjúsági szervezettõl utazó evangélista szolgálatra. Ezek után családját Észak-Karolina államba, Montreat közelébe költöztette egy hegyvidéki, egyszerû, fából épített családi házba. Mindvégig ez a szerény épület maradt otthonuk, ahol öt gyermeket neveltek fel. Graham szolgálatában az igazi áttörést az 1949-es nyolchetes evangelizációs igehirdetés-sorozat adta, amit Los Angelesben szerveztek meg egy hatalmas autóparkolóban fölállított, több ezer ülõhelyes cirkuszi sátorban. Az evangelizáció során nagy lelki ébredés indult el a városban. Mivel az esti igehirdetéseket a helyi rádióállomások és több állam rádióállomása is átvette és egyenes adásban sugározta, Graham szolgálatát szinte az egész ország megismerhette.

Nemzetközi szolgálata is ebben az idõben indult. Elsõ külföldi útja Angliába vezetett, ahol egy 12 hetes evangelizációs sorozatot tartottak nagyrészt Londonban Cliff Barrows munkatársával együtt 1947–1948 fordulóján, ahová 1954-ben ismét visszatért. 1957-ben New York városában egy 16 hetes evangelizációs sorozat következett a Madison Square Garden sportarénában. A következõ években aztán evangelizációs kampányai behálózták Észak- és Dél-Amerika, Európa és Ázsia, valamint Afrika és Ausztrália minden jelentõsebb államát és nagyvárosát. Az elmúlt hat évtizedben 185 országban 210 millió ember elõtt hirdette személyesen az evangéliumot.

1948–1952 között a Minnesota állambeli Northwestern College igazgatói teendõit is õ látta el.

1950-ben pedig megalapította a Billy Graham Evangelizációs A Budapest-Népstadionban százezer embernek hirdette az evangéliumot 1989-ben.

Társaságot Minneapolis központtal, ami késõbb Charlotte (NC) városába költözött.

Itt készül az Hour of Decision (A döntés órája) heti rádióprogram immár több mint 50 éve, a Decision (Döntés) havonta megjelenõ magazin, az ugyancsak Graham által alapított Christianity Today (Kereszténység Ma) havilap, számtalan újságban megjelenõ cikksorozat, valamint a World Wide Pictures evangelizációs filmjei.

Graham felemelte a szavát az 1960-as években fölerõsödõ szegregációval szemben. Baráti kapcsolatban volt dr. Martin Luther King baptista lelkipásztorral, akiért közbenjárt a börtönbõl való kiszabadulása érdekében, sõt a New York-i 1957-es híres evangelizációja során Kinget is meghívta szolgálatra maga mellett.

Elítélte Dél-Afrika apartheid politikáját és a kommunista országok erõszakos vallásüldözõ, ateista diktatúráját. A hidegháború idõszakában mégis õ volt az

elsõ amerikai evangélista, aki átjuthatott a „vasfüggönyön”, és prédikálhatta szabadon az evangéliumot.

Az áttörés 1977-ben következett be, amikor elõször látogatott Magyarországra.

Ezt követte Lengyelország (1978), Kelet-Németország és Csehszlovákia (1982), Szovjetunió (1984), Románia és ismét Magyarország (1985), Kína (1988), majd ismételten Magyarország (1989). Emlékezetes marad számunkra a rendszerváltás feszült idõszakában a budapesti Népstadionban összegyûlt, Isten igéjére figyelõ mintegy százezer honfitársunk reakciója, akik a döntésre híváskor tízezerszámra özönlöttek le a lelátókról, hogy Bibliához jussanak és elkötelezzék magukat Jézus Krisztus követésére. Hitünk szerint ezek a látogatások egyértelmûen hozzájárultak a kelet-európai kommunista rendszerek ös�szeomlásához. Mindezek után vált híressé sokat idézett mondata: „A kommunizmust nem lehet kívülrõl megdönteni, ezért megyek a vasfüggöny mögé!”

Az utóbbi években egészségi állapota igen megromlott. Hosszú idõn keresztül Parkinson-kór gyötörte. Legutolsó nyilvános ébredési összejövetelére 2005 júliusában került sor a New York-i Madison Square Gardenben, ahol a három nap alatt összesen 230 ezer ember hallhatta az evangélista búcsúzásnak szánt igehirdetéseit. Azóta teljesen visszavonult a nyilvánosságtól, és vallomása szerint már csak a mennyei hazahívó szóra várt, ami Graham 100. esztendejében 2018. február 21-én meg is érkezett. Legyen áldott az emléke!

Dr. Mészáros Kálmán egyháztörténész

Éjféli Kiáltás 2018 március

23

Nézõpontban

Interjú

«Mindnyájan meg kellene vizsgálnunk életünket úgy részleteiben, mint nagy általánosságban» Vitainterjú egy prédikátorral, aki gyülekezetét arra buzdítja, hogy támogassák a szegényeket, özvegyeket, árvákat, a tehetetleneket és menekülteket. Õ maga az örökségét arra fordította, hogy kórházakat, öregotthonokat, ingyenkonyhákat építsen a rászorulók számára, «akiknek nincsenek barátaik».

Társadalmunkat az általános nyugtalanság jellemzik. Menekültek áradata özönlik országainkba, a keresztyének elutasítják a keresztyénséget, a politika és a média õrült játszmát folytat. Mit szól Ön mindehhez?

Igen, de ennek a nagy felfordulásnak és kavarodásnak mi az okozója? Mit eredményeznek ezek az új viszonyok?

Vizsgáljuk meg ezeket értelmes lényekként, gondolkodó emberekként! Talán nem él már az, Aki mindent kormányoz?

Isten elfelejtette volna a feladatkörét?

Megfogyatkozott volna hatalma és ereje? Vagy még mindig birtokában van teljhatalmának és cselekvõ erejének, de megkeményedett a szíve és megváltozott nagy jósága és gondoskodó szeretete az emberek iránt? Egyetlen értelmes ember sem állítja ezt. De világosak és nyilvánvalóak azok az okok, amelyek miatt már nem úgy uralkodik felettünk és védelmez bennünket, mint azelõtt. Kapunk, de nem osztjuk meg másokkal, dicsérjük a jótékonyságot, de nem gyakoroljuk a rászorulókkal szemben. Egykor szolgák – most szabadok, de szolgatársunkon nem könyörülünk. Ha éhesek vagyunk,

24 Éjféli Kiáltás 2018 március

bõségesen étkezünk, de érzéketlenül elmegyünk a nélkülözõk mellett. Mi Istenben olyan jóságos gondoskodót kaptunk, Aki bõségesen ellát bennünket minden jóval, de mi magunk keményszívûekké váltunk, és nem osztozunk a szegényekkel a kapott javakon.

Jól értettem, Ön bennünket, keresztyéneket hibáztat azokért a nehéz idõkért, melyek még ezután jöhetnek ránk?

A nélkülözõk hiába kiáltanak segítségért, hangjuk elvész a levegõben, mert hisz mi sem hallottuk meg kéréseiket! Akkor mi a helyzet a mi kéréseinkkel és imáinkkal? Ti férfiak, kevés kivétellel, mind az üzlettel foglalkoztok, és ti asszonyok segítetek nekik a pénzkeresésben. Csak kevesen imádkoznak velem, a gyülekezetben is sokaknak másfelé járnak gondolataik, ásítoznak, ide-oda forgolódnak, és alig várják, hogy a templomból vagy a gyülekezetbõl, mint valami fogdából, kiszabaduljanak, és azzal letudják az imádkozás kötelességét.

Mit szeretne Ön, ezzel mondani nekünk?

Mindnyájan meg kellene vizsgálnunk életünket úgy részleteiben, mint nagy általánosságban. Õszinte szívvel ismerjük be mi is a nemes Jóbbal: «Isten keze vert meg engem!» (Jób 19,21). A megpróbáltatások néha a lélek épülésére szolgálnak, hogy a szerencsétlenségben felismerjék a jót, legyen az gazdag vagy szegény, akit ér; mert úgy egyik, mint a másik türelmében mérettetik meg. Mert

elsõsorban itt mutatkozik meg, hogy az egyik nagylelkû-e, telve felebaráti szeretettel, a másik pedig hálátlan és káromló-e, aki a megváltozott élethelyzettel azonnal érzelmi beállítottságát is megváltoztatja. Sok olyat ismerek – és nem hallásból, hanem saját tapasztalatból –, akik, amíg bõséges jövedelemmel rendelkeztek, és szinte minden a kívánságuk szerit történt, addig mennyei Jótevõjük iránt többé-kevésbé hálásak voltak, de amikor a helyzetük hirtelen megváltozott, azonnal hálátlanokká váltak, hanyagolták az imádságot, zúgolódtak Isten ellen, mintha Õ lenne a késlekedõ, hanyag és adósuk.

Tekints magadba, ó, ember! Légy belátó! A kormányost a vihar próbálja meg, és mutatja meg igazi értékét, amint a harcosét a küzdõtér, a hadvezérét a csatamezõ, a bátrakét a szerencsétlenség és a keresztyénekét a megpróbáltatások.

Mit javasol tehát, mit kellene a társadalmunkban végbemenõ átalakulások közepette tennünk?

Utánozzuk a keresztyének elsõ gyülekezetét, akiknél minden közös volt: az élet, a lélek, az egyetértés, a közös étkezések, a testvériség megbonthatatlan, a szeretet õszinte, önzetlen volt, mindnyájan szívvel-lélekkel ugyanazt az érzületet képviselték. – Az Ó- és Újszövetségben számos példáját látjuk a testvéri szeretetnek: Ha látsz egy éhezõ öreget, hívd be, és adj neki enni, mint József Jákóbnak (1Mózes

Kapunk, de nem osztjuk meg másokkal, dicsérjük a jótékonyságot, de nem gyakoroljuk a rászorulókkal szemben.

47,12). Ha ellenséged nyomorúságba jut, haragod mellett ne légy még bosszúálló is, hanem lásd el a szükségessel, mint az a testvéreit, akit egykor eladtak rabszolgának (1Mózes 37,28).

Nem szeretnél-e egy különösen gazdag életet felmutatni, amikor egykor Krisztus, az igaz Bíró elõtt meg kell állnod?

Gondolj arra, hogy mennyei Võlegényed elõtt ne ronda, bemocskolt ruhájú menyasszonyként jelenj meg! Ékesítsd fel magadat a megfelelõ ékszerekkel, és õrizd meg szépségedet a menyegzõ napjáig, hogy az okos szüzekhez hasonlóan meggyújthasd lámpádat, mely telve lesz a jócselekedetek olajával, hogy az isteni prófécia valóban beteljesedjék veled kapcsolatban is: «Királylányok viselik ékszereidet, jobbod felõl a királyné áll ófíri arannyal ékesítve. Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát! Szépségedet a király kívánja, mert õ a te urad, borulj le elõtte!»

(Zsoltárok 45,10-12).

Ez már majdnem törvényeskedésnek hat, amit Ön mond! Jól értem, Ön azt akarja, hogy segítsek el-

lenségeimnek? Nem tudja, hogy mennyi iszlámista áramlik be országainkba, nekik is segítsek?

Visszakérdezek: különben mit akarsz a gazdagságoddal kezdeni? Drága köntöst akarsz magadnak vásárolni? Nem elégedhetnél meg rendes, mindennapi ruhával, kabáttal? Az is bõven kielégíti szükségletedet. Vagy gazdagságodat bõséges lakomákra, drága utakra akarod fordítani? Az egyszerû kenyér és valami felvágottféle is csillapítja a gyomor éhségét. Miért vágsz olyan savanyú képet, mintha veszteség ért volna? Talán a tekintélyeden esett csorba, melyre a gazdagságod folytán számot tartasz? Ha azonban a dicsõségedet nem itt a földön keresed, megtapasztalod majd azt az igazi dicsõséget, amely a mennyei birodalomban vár rád.

Most azonban mértéktelenül túloz. Különben is miért váltott hirtelen tegezésre?

Miért fáj az neked, ha azt hallod, hogy «add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek» (Máté 19,21)? Ha ezekkel a múlandó javakkal másoknak új életet ajándékozol,

és õk követni tudnák az Evangéliumot, mert a javaidban úgysem tudnál sok örömet lelni a mennyei Atyánál, mert az ottani dicsõség elhomályosítaná õket.

Csak kár és szemét lenne. Ha viszont a gazdagságnak itt kell maradnia, miért ne osztanánk azt szét, és így szereznénk belõle lelki bevételt a Mennyei haza számára?

Akkor nem sajnálod a pénzed, amikor azért egy luxuscikket* vásárolsz; de amikor a múlandó javadat azért kell kiadnod, hogy azzal a mennyei birodalomba nyerj meg embereket, akkor sírsz, és inkább megtagadod az adományt, miközben ezer alkalommal adod azt ki saját magad kényeztetésére, kedvtelésedre.

Adományaimmal azonban nem vásárolhatom meg magamnak a mennyei dicsõségbe való bejutást!

Isten különben is mindezt gazdagon kínálja nekem, saját kedvtelésemre (1Timóteus 6,17). Miért kellene nekem a pénzem olyan embereknek adnom, akiket nem ismerek, és akik semmi jót nem tesznek nekem? És mit fogsz felelni majd a Bírónak (2Korinthus 5,10), amikor a falaidat is díszbe öltözteted, de embertársadtól megtagadod a ruhát, te, aki a háziállataidat is felékszerezed, de rongyos testvéredet figyelembe se veszed, te, aki az élelmiszer tartalékaidat hagyod megromolni, de az éhezõknek nem adsz belõlük, te, aki elásod az aranyad, de a szükségben szenvedõkön nem segítesz?

Éjféli Kiáltás 2018 március

25

Nézõpontban

Elsõsorban a családomról kell gondoskodnom. Hiszen Pál is azt mondja, hogy ha valaki nem gondoskodik a háza népérõl, megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél (1Timóteus 5,8).

Légy nagylelkû! A kis falak is ugyanazt a szolgálatot nyújtják, mint a nagyok!

Ha egy luxust kedvelõ, felkapaszkodott újgazdag házába megyek, és látom a mindenféle fölösleges díszeket felaggatva, tudom, hogy neki a látható dolgok mindennél fontosabbak, hiszen a lélektelen dolgokat díszítette fel, a lelkét viszont dísztelenül hagyja. Aztán mondd már, mire való az a sok ezüst ágykeret, ezüst asztal, elefántcsont ülõke és karosszék, amelyek miatt a gazdagságból a szegények semmit sem látnak, akik ezrével állnak az ajtó elõtt, és hallatják panaszos siránkozásukat? Te pedig megtagadod az adományt azzal a kifogással, hogy úgysem tudod mindnyájukat kielégíteni.

Amit mondasz a száddal, meghazudtolod az ujjadon csillogó gyémántgyûrûvel.

Mennyi szükséget lehetne egy ilyen gyûrûvel kielégíteni! Hány romos házat lehetne belõle kijavítani! A te egyetlen ruhadarabod árából egy egész fagyoskodó népet fel lehetne öltöztetni!

marad! Miért fáradozol tehát? Miért vagy igazságtalan?

Talán nem az én halálomról és sírhelyemrõl beszél? Most már Ön cinikus is!

Melyik hiú ember tudná csak egyetlen nappal is meghosszabbítani az életét? Kit kímélt meg valaha is a halál gazdagsága miatt? Kit került el a betegség a pénze miatt?

Ilyen gazdag egyáltalán nem vagyok. Különben Ön a jegygyûrûm miatt dorgál engem. Másokhoz viszonyítva én inkább szegény vagyok, mert én sok mindent nem tudok megengedni magamnak, amivel barátaim a gyülekezetben már rendelkeznek.

Te szegénynek nevezed magad; és én igazat adok neked. Mert akinek szükségletei vannak, az szegény. A kielégíthetetlen vágyak nagyon igényessé teszik az embert.

Ah, hagyja abba, kérem, az én halálom emlegetését; hiszen nekem még gondoskodnom kell a gyerekeimrõl!

Ez csak megszépítõ kibúvó, mentség a kapzsiságra. A gyerekeket hozod fel, miközben szíved vágyainak kielégítését keresed. Ne fogd a vétket az ártatlanokra! És ki kezeskedik arról, hogy a gyermek miként használja fel majd az örökölt javakat? Mert a gazdagság sokak számára a zabolátlanság úttörõje. Nem hallod, mit mond a prédikátor: «Van egy fájdalmasan rossz dolog, amit láttam a nap alatt: a gazdája rovására õrizgetett gazdagság» (Prédikátor 5,12). Aztán tovább: «Meggyûlöltem mindazt, amit fáradsággal szereztem, míg fáradoztam a nap alatt, mert más emberre kell hagynom, aki utánam következik. Ki tudja, hogy bölcs lesz-e, vagy ostoba? És mégis rendelkezni fog mindazzal, amit fáradsággal szereztem, míg bölcsen fáradoztam a nap alatt. Ez is hiábavalóság!»

(Prédikátor 2,18-19). Figyelj tehát arra, hogy a nagy fáradsággal összehordott vagyonod ne szolgáljon a bûn melegágyául, mert aztán kettõs büntetést kell elszenvedned: egyszer az igazságtalanságért, melyet elkövettél, aztán pedig azért, hogy másokat hozzásegítettél a bûn elkövetéséhez.

Én nem tehetek arról, hogy manapság az élet olyan drága lett!

Azt kívánom, bár megszabadulnál az igazságtalanság cselekedeteitõl, és idõt adnál értelmednek, hogy megfontolja, mire való az ilyen dolgok utáni törekvés. Miért ragaszkodsz annyira gazdagságodhoz? Hisz mindebbõl végül neked is csak néhány méter föld

Ön úgy beszél, mintha valami szörnyû rossz dolog lenne, hogy Isten engem javakkal áldott meg! Ábrahám és Filemon is gazdagok voltak. Nem lehet tehát bûn, ha a nehéz munkával megkeresett pénzemet magamra fordítom.

Kinek teszek azzal rosszat, kérdezi a fösvény, ha a sajátomat megõrzöm? De

26 Éjféli Kiáltás 2018 március

mondd csak, mi a tiéd tulajdonképpen?

Honnan kaptad mindazt, amid van? Nem meztelenül bújtál elõ az anyaméhbõl, és nem meztelenül fogsz visszatérni a földbe? Honnan vannak tehát javaid?

Ha beismered, hogy mindaz Istentõl van, akkor nevezz meg nekem egy olyan jogalapot, ami szerint ezt megtarthatod.

De telhetetlen kapzsiságodban mindent összeharácsolsz magadnak, és aztán kérdezed, kinek okozol kárt vele. Tehát ki a kapzsi? Aki az elégségessel nem elégszik meg. Ki a rabló? Aki elveszi a másét. Te nem vagy kapzsi és rabló, amikor azt, amit csak megõrzésre kaptál, úgy tekinted, mintha a tiéd lenne? Azt, aki a másik ruháját elveszi, rablónak nevezik, aki azonban nem öltözteti fel a mezítelent, noha megtehetné, talán más titulust érdemel?

Nos, jó, talán van abban valami, amit Ön mond, noha mindez úgy hangzik, mint egy kommunista érvelés... de pillanatnyilag tényleg nem tudok semmit sem tenni másokért. A megfelelõ idõben majd írok egy végrendeletet, amelyben vagyonomat jótékony célokra hagyományozom. Most ezzel elégedett?

Most feketén-fehéren azt ígéred, hogy jótékony célokra végrendelkezel. De honnan fogod megtudni, mikor jön el az utolsó órád? Ki fogja halálnemedet garantálni? Milyen sokan esnek áldozatul különbözõ baleseteknek, amikor a fájdalomtól egy szót sem tudnak kiejteni!

Milyen sokaknak homályosítja el értelmét a magas láz! Miért vársz egy olyan pillanatra, amikor már talán nem vagy ura gondolataidnak? És ha mindent le is írnának, és minden szót világosan ki is mondanának, akkor is megtörténhet, hogy egyetlen betû elírásával teljesen megváltozik a végakaratod; egy hamis pecsét, egy-két hamis tanú elég, hogy az egész örökség másra szálljon.

Ez mind jó és szép, amit Ön mond.

De végsõ soron én kegyelembõl váltattam meg. Ön mégsem kényszeríthet arra, hogy egzisztenciámat másokért veszélyeztessem.

Szépek a te szavaid, mondja a fösvény, de az arany sokkal szebb. Ugyanezt éljük meg, amikor a paráznák elõtt a szemérmességrõl, tisztaságról beszélünk. Elítélik a paráznát, amikor már az emlékük is érzéki vágyakra lobbantja õket. Hogyan írjam le neked a szegények szenvedéseit, hogy világosan lásd, mennyi szenvedés árán gyûjtötted te össze kincseidet? Ó, milyen drága lesz számodra az ítélet napján ez az ige: «Akkor így szól a király a jobb keze felõl állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám» (Máté 25,34-36). De micsoda irtózat és félelem tölti majd el a szíved, ha ezt kell hallanod: «Akkor szól a bal keze felõl állókhoz is: Menjetek elõlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tûzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg» (Máté 25,41-43). Ott tehát nem a rabló vádoltatik, hanem az, aki a javaiból nem adott másoknak.

Ezzel elmondtam, amit mondanom kellett mindazokkal a javakkal kapcsolatban, amelyek nálad csupán letétbe helyeztettek. Arra kérlek, térj jobb belátásra – annak kegyelme által, Aki mindnyájunkat elhívott az Õ országába, Akié a hatalom és a dicsõség örökkön örökké. Ámen.

A fiktív kérdéseket René Malgo tette fel. A válaszok pedig (rövidítve és nyelvileg kissé cizellálva) Basilius von Caesarea († 379) prédikációiból származnak, melyeket az éhínségrõl, a kapzsiságról és a gazdag ifjúról tartott. Az egyházatyák könyvtára, unifr.ch/bkv; rendelkezésre bocsátotta Dr. Gregor Emmenegger, Patrisztika és egyháztörténet részleg. * Itt tulajdonképpen egy lóról van szó, amely abban az idõben olyan státuszszimbólum volt, mint ma az autó.

Basilius von Caesarea († 379)

Prédikátor és az ige cselekvõje

A

z interjúban «megszólított» prédikátor már több mint 1.600 éve halott. A neve Basilius († 397). Többek között szerzetes, gyülekezetvezetõ volt Cezáreában (ma Kayseri, Törökországban). Noha viszonylag rövid ideig töltött be vezetõ szerepet a gyülekezetben, és alig érte meg az 50 évet, mégis olyan maradandó hatást gyakorolt a keresztyénségre világviszonylatban, hogy még életében «a Nagy» elnevezést kapta.

Gazdag keresztyén családból származott (nagyapja hitéért mártírhalált szenvedett, röviddel azután legalizálták a keresztyénséget a Római Birodalomban). Basilius eredetileg ügyvédként akart az akkori nagyvárosban, Cezáreában tevékenykedni, de aztán megtért és megkeresztelkedett: «Sok idõt pazaroltam hiábavalóságokra, szinte egész fiatalságomat eltékozoltam arra, hogy azt a tudományt megszerezzem, ami Isten elõtt bolondság.

De végre felébredtem, mint egy mély

Éjféli Kiáltás 2018 március

27

Nézõpontban

álomból, és tekintetem az evangélium igazságainak csodálatos világossága felé fordítottam …» Megváltoztatta életét, és nagy vagyonát az éhínség sújtotta szegényeknek adományozta.

Kórházakat, öregotthonokat, ingyenkonyhákat létesített, így Cezáreában egy új városrész keletkezett, melyet öccse, Gregor csodálattal «világcsodának» nevezett. Figyelemre méltó, hogy maga Basilius is kezébe vette a leveses merõkanalat, és személyválogatás nélkül gondoskodott a szükséget szenvedõ pogányokról, zsidókról, keresztyénekrõl ezzel az indoklással: «mindnek egyformán korog a gyomra, ha éhes!».

Mindemellett nagy embertömeg elõtt prédikált, lelki gondozó látogatásokat tett, számos levelet írt, melyek bepillantást nyújtanak küzdelmeibe és jellemébe. Kezdetben még azok közé tartozott, akik kételkedtek Krisztus tökéletes istenségében, de késõbb rettenthetetlen harcosként lépett fel a bibliai Szentháromság tana mellett. Valens császár, aki tagadta a Szentháromságot, állítólag vagyonelkobzással, számûzetéssel, kínzással, sõt halállal fenyegette, amire Basilius így válaszolt: «Még valami? Mindebbõl engem semmi sem érint, mert akinek semmije sincs, attól nem lehet elkobozni semmit, legfeljebb a rongyos ruháimat, vagy azt a néhány könyvet, melyekkel rendelkezem. A számûzetést nem ismerem, mert én Istennek teremtett földjén mindenütt otthon vagyok. A kínzás sem tehet velem semmit, hisz már úgyis olyan beteg vagyok, hogy nemsokára bele is halok.

A halált pedig egyenesen üdvözlöm, mert hamarabb Istenhez visz engem».

Basilius élete során testi szenvedésekkel is küzdött, ami szigorú, aszkéta szerzetesi életvitelébõl származott.

A szerzetesek bizonyos értelemben koruk elsõ «protestánsai» voltak, akik visszavonultak, mert a keresztyénség államosításával és az azzal járó elvilágiasodásával nem értettek egyet. Basilius Keleten megreformálta a szerzetesség egocentrikus irányultságát, és szociális intézménnyé alakította, melyet a szorgalmas bibliatanulmányozás, a 28 Éjféli Kiáltás 2018 március

szüntelen imádkozás, szerény életmód, a társadalomban véghezvitt jócselekedetek jellemeztek.

Basilius erõs személyiség volt, aminek tudatában tevékenykedett. Gyülekezetvezetõként ostorozta azokat a papokat, akik visszaéltek hivatásukkal, nagyon komolyan vette a gyülekezet nevelését, és nem törõdött azzal, hogy mindenk ivel veszekednie kellett, akit a téves oldalon látott. Leveleiben többször írt arról, hogy saját büszkeségével és temperamentumával is meg kell küzdenie. Harcias természetét mindig humorral fûszerezte. Az egyik római prefektusnak például, aki azzal

az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bûnösöket megtérésre.› […] Az Úr meg akar téged tisztítani fájdalmas sebedtõl, és a sötétség után világosságra akar téged vezetni. Téged is keres a jó Pásztor, otthagyva a nyájat és utánad indul, hogy megmentsen. Ha hagyod magad megtalálni, jóságos Urunk nem fog habozni, és nem fogja szégyellni, hogy vállaira vegyen, és nagyon fog örülni, hogy az elveszett bárányt megtalálta. Az Atya arra vár, hogy megtérj tévutadról. Térj tehát vissza, és ha még távol is vagy, Õ eléd siet, szívére ölel,

Mint minden, kegyelembõl megváltott ember, Basilius sem volt tökéletes, rövid életében mégis rendkívül sokat ért el, mert következetesen aszerint élt, ahogy prédikált. fenyegette, hogy a máját is kiszakítja testébõl, így válaszolt: «Milyen elõzékeny! Ott, ahol jelenleg van, úgyis csak bosszúságot okoz nekem!»

Basilius az olyan keresztyéneket is el tudta fogadni testvérekként az Úrban, akik nem teljesen helyes nézeteket vallottak a Szentháromságról (ez az õ korában különlegességnek számított, amikor az igazi hitvallás minden betûjéért meg kellett küzdeni). Lelki gondozói tevékenységében is irgalmasan fordult a bajbajutott felé, noha világosan kifejezésre juttatta álláspontját, amint az egy megesett lányhoz írt levelébõl is kitûnik: «A Szentírás bûnbánatra szólít fel, és így hívogat: ‹Jöjjetek mindnyájan énhozzám, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugvást adok nektek› […] Õ nem hazudik, mikor ezt mondja: ‹Ha bûneitek skarlátpirosak is, és én olyan tisztára mosom azokat, mint a hó›. A lelkek nagy Orvosa a te betegségedet is meggyógyítja […] Az Õ szavai ezek, édes Megváltónk bátorító szavai: ‹Nem

és szeretettel üdvözöl, mert a bûnvallás által megtisztultál. […] Hiszen Õ mondja: ‹Bizony mondom néktek, ilyen öröm lesz majd a mennyben is egy bûnös megtérésekor.› És ha valaki azok közül, akik úgy hiszik, hogy õk megváltottak, kétségbe vonná, hogy te ilyen hamar az Atya kegyelmébe jutottál, akkor a te jóságos Atyád ezekkel a szavakkal fog bátorítani: Örvendezzünk, vigadjunk, mert ez az én lányom halott volt, de most újra él, elveszett, de most megtaláltatott.»

Bíráló fellépése a római gyülekezetvezetõvel szemben (Damasus: valószínûleg õ volt az elsõ, aki a «pápa» tisztségére tartott igényt) és a Szentírás iránti mélységes tisztelete és nagyrabecsülése az evangélikusok számára is a hit nagy tiszteletet érdemlõ tanújává avatták. Mint minden, kegyelembõl megváltott ember, Basilius sem volt tökéletes, rövid életében mégis rendkívül sokat ért el, mert következetesen aszerint élt, ahogy prédikált.

R ené M algo

Sorozat

Mit jelent készenlétben élni A Filippi levél folytatólagos magyarázata az Éjféli Kiáltás Misszió igehirdetõi által.

26 rész, Filippi 3,20-21.

I

sten gyermekeinek olyan elõjoguk van, amit senki sem vehet el tõlük. Õk mennyei polgárok (Filippi 3,20-21).

De ez természetesen nem azt jelenti, hogy semmilyen kötelezettségünk se lenne itt a földön. A Biblia világosan kijelenti, hogy a földi hatalmasságoknak alá kell vetnünk magunkat (Róma 13,1-7). Keresztyénekként például nem szabad azt gondolnunk, hogy mint mennyei polgároknak, nekünk nem kell adót fizetnünk. Mondhatná valaki, hogy az adót bûnös dolgokra fordítják, és mivel õ ezt nem támogatja, nem is fizet adót. Ez azonban nem így van.

Az állami hatóságnak csak akkor nem kell engedelmeskednünk, ha annak törvénye közvetlenül Isten akarata elleni cselekedetre szólít fel. A keresztyén azonban alapvetõen nem lázadó természetû, nem az az ember, aki a tüntetéseken elõl masírozik (vö. 1Péter 2,12-13). A hívõknek más a prioritásuk, nekik sokkal fontosabb tennivalójuk van. Feltétel nélküli hûségünk elsõsorban mennyei Atyánkat illeti meg, ott van a mi polgárjogunk, és ott van megváltó Urunk, Krisztus is.

A mennyben van a mi hazánk, amint Urunk mondja: «Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és hig�gyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra, És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is» (János 14,1-3).

A mi idõnk a földön korlátolt; csak átutazók vagyunk itt. «Nekünk pedig a

mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítõül» (Filippi 3,20). Keresztyénekként várakozásban élünk. A kérdés csak az, hogy tudatosan várjuk-e az Úr visszajövetelét?

Egész életünk erre a napra irányul? Az eredeti szövegben olvasható kifejezés, amelyet a «várjuk» szóval fordítottak le, türelmes, de rendkívül feszült várakozást jelent. Erõs kifejezés arra, amikor egy eseményt nagyon komolyan várunk.

Emlékszem katonáskodásom éveire a svájci hadseregben, amikor csapatunknak készenlétben kellett állnia. Akkor mi nem vettük az egészet olyan komolyan; Davos miatt rendelték el a készültséget. Egyenruhánkban kellett aludnunk, és a fegyvert állandóan készenlétben tartottuk. Ha valami történt volna, azonnal a tankokba szállhattunk volna, és indulhattunk volna Davosba. Ez az állandó készenlét példája (vö. Efézus 6,10-20).

Mindent, amit teszünk, ezzel a várakozással tegyük: «az Úr hamarosan visszajön!» Ha most megjelenik, készen talál-e bennünket? Vagy döbbenten fogunk az Úr elõtt állni? Életünkben meg kell határoznunk a helyes prioritást. A hamis példaképek, akiket Pál a Filippi 3,18-19-ben említ, nem törõdnek semmi mással, csak az evéssel, ruházkodással, a saját dicsõségükkel, kényelmükkel és szórakozásukkal. Természetesen mi is örülhetünk a jó dolgoknak, melyekkel az Úr megajándékoz, de távol álljon tõlünk a «habzsolás». A fösvénység bálványimádás (Kolossé 3,5). Életünket minden tekintetben e kérdés szerint kellene élnünk: «Uram, mit akarsz, hogy cselekedjek?»

Arra vagyunk hivatottak, hogy az örökkévaló és maradandó dolgokba invesztáljunk, hiszen a földi dolgok múlandóak.

Ha az Úr szólít valamit megtenni, akkor azt ma tegyük, és ne halasszuk holnapra, akkor talán már késõ lehet.

Egy fiatal tehetséges férfinak a gyülekezet vezetõsége felhívta figyelmét, szívesen látnák adományát a gyülekezetben. Õ azonban épp a karrierjét építette, és azt válaszolta, hogy majd, ha már jutott valamire, a gyülekezetre is fog idõt szakítani. Az évek teltek, és a férfi 40 éves lett. Ekkor a gyülekezet újra megkereste.

Elmagyarázta, hogy épp feljutott karrierje csúcsára, és hamarosan a gyülekezet is sorra fog kerülni. Közben megházasodott, felnevelte gyerekeit, és 60 éves lett. Ekkor ismét felkeresték a gyülekezettõl, de most sem volt ideje, mert a nyugdíjazását kellett intéznie. Amikor aztán nyugdíjas lett, ezt válaszolta a megkeresésre: «Most már túl fáradt vagyok.»

Ha az Úr áldásban részesít, nem tehetjük meg, hogy kihasználatlanul hagy-

Arra vagyunk hivatottak, hogy az örökkévaló és maradandó dolgokba invesztáljunk, hiszen a földi dolgok múlandóak.

Éjféli Kiáltás 2018 március

29

Nézõpontban

juk, és feladatainkat nem halaszthatjuk meghatározatlan idõre. Távol legyen, hogy mi elkényelmesedett keresztyének legyünk! «Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevõket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsõítsék Istent a meglátogatás napján!» (1Péter 2,11-12). Isten akaratáé a prioritás, még akkor is, ha az szenvedéssel jár.

A Filippi 3,21-ben Pál arról beszél, hogy Krisztus visszajövetelekor «az õ dicsõséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket». Ez az elragadtatás (1Thesszalonika 4,13-18).

Az a reménységünk, hogy a bûn által tönkretett, felbomló testünket romolhatatlan, örök testté változtatja az Úr. Hogy ez pontosan hogyan fog történni, nem tudhatjuk (1János 3,2). De azt tudjuk, hogy egymást fel fogjuk ismerni. Igazi testünk lesz, és bizonyos tekintetben jellemünket is megõrizzük. Az életben lévõk elváltoznak, az elhunytak pedig feltámadnak. «Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba» (1Korinthus 15,53). Ránk halhatatlan feltámadási test vár, hasonló a Krisztuséhoz. Akkor már szabadok leszünk a bûntõl, és semmilyen kísértés sem tud hatalmába keríteni.

Ha az elragadtatásnak ezt az üzenetét kivisszük a világba, sok ember nem fog hinni nekünk. Ezért sok keresztyén szégyell bizonyságot tenni. Nem szívesen beszélnek jövõbeli elváltozásukról és arról a tényrõl, hogy Urunk megjelenik és egy szempillantás alatt Magához veszi Isten gyermekeit. De ez a nap biztosan eljön, mégpedig «azzal az erõvel, amellyel maga alá vethet mindeneket» (Filippi 3,21).

A mi Urunk teremtette a mennyet és a földet. Õ megteheti és meg is teszi, amit eltervezett. Éljünk ebben a hitben, és mindenkor legyünk készenlétben! «Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a võlegény! Jöjjetek a fogadására!» (Máté 25,6).

Nathanael Winkler

30 Éjféli Kiáltás 2018 március

Megalkudni?

Egyszer Essen-ben ültem a börtönben, és igen nyomorultul éreztem magam. Láz gyötört, rázott a hideg, éhség kínozott, teljesen „magam alatt” voltam, készen az abszolút vereségre. Akkor kihoztak a cellából, és felvittek kihallgatásra. Elõttem ült a három vezetõ személyiség. Megtévesztõen nyájasak voltak. Görcsbe szorult a szívem. Arra gondoltam: ha ti ilyen barátságosak vagytok… ”Busch lelkész – mondták -, látjuk, hogy maga egyáltalán nem olyan rossz ember.

Egyedüli butasága, hogy mindenáron ifjúsági lelkész akar lenni. Garantáljuk önnek, hogy tíz éven belül Németországban egyetlen fiatal sem fogja tudni, ki az ön elképzelt Jézusa. Efelõl biztosítjuk önt. Mert errõl gondoskodni fogunk. És ezért nem lesz többé szükség ifjúsági lelkészre. Felajánljuk önnek, Busch lelkész: azonnal szabadon engedjük, és tanácsosi állást kap, ha megígéri, hogy bibliás üzenetérõl senkinek nem beszél többet. Hinni hihet, amit akar, de nem beszélhet róla. Adunk önnek 24 óra gondolkodási idõt.”

Barátaim, ez irtózatos. Ott ül az ember kimondhatatlanul éhesen, dideregve, lázasan a cellában, és arra gondol: ki innen! Hihetek, amit akarok, csak ne beszéljek többé. Holnap kikerülhetek, lesz rendes állásom, és az egész nyomás, üldözés megszûnik. Egyszerûen nem bírtam tovább, igazán nem bírtam.

Csupán annyit kellene mondanom, hogy nem szólok többé, a magam számára hihetek, amit akarok. A Pokol összes démona ott volt a cellámban. Meg tudják érteni ezt? Mind arra noszogattak: „Tedd meg, tedd meg!” És akkor hozzám lépett az élõ Úr, s elém tárta, milyen dicsõséges az élet az Õ szolgálatában.

Világossá tette, hogy nem lehet megalkudni: magamban hinni, amit akarok, de hallgatni róla? Nem, az kizárt dolog! Akkor mondj le Rólam! Lemondani arról, Aki a Golgotán megvásárolt, Aki az életét adta értem, hogy én élhessek? Elveszteni az Istennel való megbékélést, a Megváltót, az üdvösséges halál lehetõségét, az örök életet? Lehetetlen!

Másnap reggel odaléptem az emberek elé, és kijelentettem: „Nem tudom elfogadni az ajánlatukat.”

Barátaim, Önök is fognak még hasonló

próbába kerülni. Nem kell hozzá az állami rendõrség. Kérdezzék meg maguktól: hol állok tulajdonképpen?

Hoztak már életükben valaha döntést?

Mit gondolnak, Isten azért szakította le egyszülött Fiát a szívérõl és küldte a világba, hogy vitázzunk felette? Hogy éljük a magunk életét, és kijelentsük: Tudunk mi boldogulni Nélküle is? Hogy képzelik el ezt? A Golgota ténye teljes „igent” vagy „nemet” követel tõlem, mégpedig újra meg újra.

Néhány évvel késõbb, nem sokkal a háború befejezése elõtt ismét a városban voltam. Légiveszélyt jeleztek, majd azonnal légiriadót, s már zúdultak is az elsõ bombák.

Azt sem tudtam, hova meneküljek. Felfedeztem a közelben egy mély bunker bejáratát, ami azonban nem volt teljesen kész. A lépcsõ hiányzott, csupán egy ferde akna vezetett le.

Ha azonban az ember háta mögött a légtérben halljuk a dübörgõ zajokat, akkor nem keresi a lépcsõt. Egyszerûen leereszkedtem a nyirkos agyagon. Közben megcsúsztam, és szélsebesen szinte lezúgtam a bunkerba.

Lent állt egy katona, és elkapott. A kissé kékes, homályos világításban felismertem: a titkosrendõrség fõnöke volt! Várta az amerikaiak bevonulását, és átöltözött egyszerû kis gyalogosnak. A komor éjszaka kísérteties fényében rémülten dadogta: „Busch lelkész, maga még él?” Akkoriban iszonyú halállal haltak az emberek. Kit kivégeztek, kit egyszerûen eltettek láb alól; egyeseket likvidáltak, mások koncentrációs táborba kerültek, vagy bomba csapta agyon õket. „És maga még él?” Hirtelen hatalmába kerített a hit önfeledt mámora. „Nohles úr – mondtam -, mi még sok embert túl fogunk élni.” Jól értette, kikre célzok azzal, hogy „mi”. Magam elõtt láttam Jézust az élen, és vele a benne hívõk egész seregét. Mit is mondott ez az ember pár évvel ezelõtt? „Tíz év múlva egyetlen fiatal sem fogja már tudni, kicsoda Jézus.”

Igen, sokan életben maradtunk. Az illetõ pedig egy hét múlva felakasztotta magát. Én pedig még ma is itt állhatok Önök elõtt, és magasztalhatom a Megváltót, Aki nélkül nincsen élet.

Wilhelm Busch

Válaszok a mindennapi kérdésekre

Kedveskedjen a családnak minden napra egy igével Füle Lajos

Napi csendességek 365 napon - 4. kiadás -

Egy kis könyv, hatalmas tartalommal – minden napra!

Csak az újságolvasóinknak Rainer Wagner

A hívõ embernek köztudottan napi kapcsolatot

Kézikönyv Isten üdvtervérõl és a hit alapjairól

kell fenntartania Istennel. Ezt tanácsolja nekünk a Biblia. Nagy segítséget nyújtanak az Úrral való napi imakapcsolatunkban az áhítatos könyvek.

Az Éjféli Kiáltás Misszió most egy ilyen különleges kiadványt szeretne az Olvasók kezébe adni. Füle Lajos négysoros verseit hozzájuk illõ képekkel és bibliai idézetekkel kötöttük gyönyörû csokorba,

A hit minden kérésére könyvünkben választ talál

amely erõsítést jelenthet minden igaz keresztyén napi csendességének perceiben.

Az újság elõfizetõi most 25% kedvezménnyel vásárolhatják meg ezt a könyvet ✱

Ára: 1200,- Ft

+ postaköltség

Megrendelhetõ: 1135 Budapest, Palóc u. 2.

Tel.: (+36-1) 3500-343 E-mail: ejfel@t-online.hu http://www.ejfelikialtas.hu

Ára: 700,- Ft Az akció 2018 április 31-ig tart

Megrendelhetõ

+ postaköltség

1135 Budapest, Palóc u. 2 Tel.: (+36-1) 3500-343 ; E-mail: ejfel@t-online.hu http://www.ejfelikialtas.hu

Rendelje meg már most!

Pálhegyi Ferenc

Pszichológia és lelkigondozás Harmadik bõvített kiadás!

Keménytáplás borító, A szerzõ kötetének négy tanulmánya segítségével azokat a kérdéseket tisztázza, amelyek a hívõ emberben felmerülnek a pszichológiának és a pszichiátriának a lelkigondozásban ill. a pedagógiában való használhatóságával kapcsolatban

Ára: 1590,-Ft + postaköltség

Csak most az újságolvasóinknak:

Ára: 1290,- Ft

+ postaköltség

Megrendelhetõ: 1135 Budapest, Palóc u. 2.

Tel.: (+36-1) 3500-343 E-mail: ejfel@t-online.hu http://www.ejfelikialtas.hu

Az újság ára: 450,-Ft