Éjféli kiáltás 2016 oktober

Nemzetközi folyóirat a bibliai próféciákról

Éjféli Kiáltás www.ejfelikialtas.hu jf liki lt h ■ 2016.

2016 október któb – 10.

10 szám á

• Hálaadás napja, szukkót és Krisztus • A zsidó lombsátrak ünnepének profetikus dimenziói életünkre és az élõ Isten Gyülekezetére alkalmazva.

Nemcsak kenyérrel él az ember • Kell-e a keresztyénnek tizedet adnia?

Zimányi József Az örök halál négy kamrája

Fészek a csillagok között

könyv, 120x170, 72 oldal

könyv, 115x180, 84 oldal

Ára: 950,-Ft

Ára: 550,-Ft +POSTAKÖLTSÉG

+POSTAKÖLTSÉG

Igazi hõsök

Éhúd

füzet, 100x140, 36 oldal

füzet, 100x140, 32 oldal

Ára: 270,-Ft

Ára: 270,-Ft

+POSTAKÖLTSÉG

Két év a mennyország küszöbén

+POSTAKÖLTSÉG

A fáraó útlevelei füzet, 100x140, 28 oldal

Ára: 270,-Ft +POSTAKÖLTSÉG

Életmentõ halálos ítélet füzet, 100x140, 32 oldal

Ára: 270,-Ft +POSTAKÖLTSÉG

Tiszta szívet adj nekem

Kozmetika a pokol küszöbén

füzet, 100x140, 24 oldal

füzet, 100x140, 20 oldal

Ára: 270,-Ft +

Ára: 270,-Ft +

Ára: 270,-Ft

Harag alatt

Öngyilkos buzgóság

A család pénze, a pénz szerelme

füzet, 100x140, 28 oldal POSTAKÖLTSÉG

könyv, 120x170, 100 oldal

Ára: 750,-Ft +POSTAKÖLTSÉG

POSTAKÖLTSÉG

füzet, 100x140, 24 oldal

Ára: 270,-Ft +POSTAKÖLTSÉG

+POSTAKÖLTSÉG

füzet, 100x140, 40 oldal

Ára: 270,-Ft +POSTAKÖLTSÉG

Megrendelhetõ: www.ejfelikialtas.hu 1135 Budapest, Palóc utca 2. rendeles@ejfelikialtas.hu Tel.: (+36 1) 3500-343

TARTALOM

ÜDVÖZLET RENÉ MALGOTÓL

CÍML APON 4 Hálaadás napja, szukkót és Krisztus

NÉZÕPONTBAN 14 Nemcsak kenyérrel él az ember 18 Kell-e a keresztyénnek tizedet adnia?

21 Felhívás hitharcra 24 «A Sátán ûzött, hogy vessek véget az életemnek» 26 Az elragadtatás titka 28 Minden lehetséges annak, aki hisz…

É JFÉLI KIÁLTÁS 31 Gyülekezeti bibliaiskola 2017-tõl 31 Missziós munka és megtérések a kórházban 32 «Isten igéje csodálatos» 32 Az apokalipszis 33 Különleges imameghallgatás és isteni végzés 3 12 23 33

Üdvözlet

Innen-onnan Bölcsességek Impresszum

«DRÁGÁBB AZ EZÜSTNÉL ÉS AZ ARANYNÁL» Mi, keresztyének októberben ünnepeljük a Hálaadás napját. Thomas Lieth a fõcikkben rámutat ennek az ünnepnek biblikus, zsidó hátterére, profetikus dimenzióira és központi témájára, magára Jézus Krisztusra (4.o.). A cikk lélekerõsítõ, bátorító, miközben Urunkra és az Õ szavára fekteti a hangsúlyt. És épp ez az, amire nekünk, keresztyéneknek mindig szükségünk van: szüntelenül Istenre és az Õ drága útmutatására figyelni. Ezt fejezi ki megindító figyelmeztetése is: «Nem csak kenyérrel él az ember» (14.o.).

A zsoltárosok szintén errõl tesznek tanúbizonyságot: Az ÚR ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek (Zsolt 12,7). Igen: Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intõ szava határozott, bölcscsé teszi az együgyût. Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet (Zsolt 19,8–9); Az ÚR igéje igaz (Zsolt 33,4). Az ÚR félelme tiszta, megmarad örökké. Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak, kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is (Zsolt 19,10–11). És az ÚR terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékrõl nemzedékre (Zsolt 33,11).

A legjobb, amit mi hívõk tehetünk az, hogy hallgatunk Isten intõ szavára, amit a Szentírásban közöl velünk. Hiszen ott találjuk meg az örök életre vivõ utat – az Urat magát. Nyugtalan lelkünknek is ott találunk nyugalmat. – Az Õ szava mécses a lábaink elõtt, világító szövétnek utunkon. Igéje szab mértéket életünkben, ez alapozza meg és ad tekintélyt cselekedeteinknek. Ilyen értelemben szívesen vállaljuk, hogy «fundamentalisták» vagyunk; hiszen Istennek erõs, biztos és megbízható igéjére alapozunk.

Sötét óráinkban az Õ Szava nyújt vigaszt, és ad erõt a nehézségek leküzdéséhez. A Szentlélek – amint már Martin Luther is hangsúlyozta – mûködik bennünk és megváltoztat, ha engedjük, hogy a Biblia tanácsoljon és útbaigazítson. A Bibliában Magával az élõ Istennel találkozhatunk, Izráel Istenével, akit hitben Izrael Messiása, Jézus Krisztus által «Abba, Atyámnak» szólíthatunk. Ezért a zsoltárosokkal együtt mi is az Úrba vetett teljes bizalommal tudjuk, hisszük és ahhoz tartjuk magunkat, ami meg van írva: Õ a mi Istenünk (Zsolt 25,2), a mi erõsségünk (Zsolt 18,2). Az ÚR az

én kõsziklám, váram és megmentõm, Istenem, kõsziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram (Zsolt 18,3) és védõbástyám. Õ a mi dicsõségünk, Aki felemeli fejeinket (Zsolt 3,4). Õ a mi menedékünk, Aki megõriz a szorongattatások idején, és körülveszel a szabadulás örömével (Zsolt 32,7). Támogat bennünket (Zsolt 3,6). Õ adja meg, hogy biztonságban élhessünk (Zsolt 4,9). Õ velünk van (Zsolt 23,4).

Bemehetünk házába, mert Õ nagyon szeret bennünket (Zsolt 5,8). Ha apánk, anyánk elhagyna is, az ÚR magához fogad minket (Zsolt 27,10). Õ meghallja hangos sírásunkat (Zsolt 6,8). Meghallja könyörgéseinket (Zsolt 6,10). Õ látja nyomorúságunkat, ismeri lelkünk szorongásait (Zsolt 31,8). Õ meghallgat, megment mindattól, amitõl rettegünk (Zsolt 34,5). Lenyúl a magasból, és fölvesz, a nagy vizekbõl kihúz bennünket (Zsolt 18,17). Õ szabadítja ki lábunkat a csapdából (Zsolt 25,15), és tágas térre állítja lábunkat (Zsolt 31,9). Kiemel a pusztulás vermébõl, a sárból és iszapból. Sziklára állítja lábainkat, biztossá teszi lépteinket (Zsolt 40,3). Õ javunkat akarja (Zsolt 13,6). Meggyógyít (Zsolt 30,3). Õ gyújt nekünk mécsest, fénysugarat Õ ad a sötétségben (Zsolt 18,29). Világosságunk és segítségünk az ÚR. Életünknek ereje (Zsolt 27,1). Isten ruház föl erõvel, õ teszi tökéletessé utunkat (Zsolt 18,33). Oltalmazó pajzsát adja nekünk, jobbja támogat bennünket, sokszor lehajoltál hozzánk (Zsolt 18,36). Megóv bennünket sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kõsziklára helyez (Zsolt 27,5). Õ a mi Megváltónk (Zsolt 19,15). A mi Pásztorunk (Zsolt 23,1). Sorsunk az Õ kezében van (Zsolt 31,16).

Füves legelõkön terelget, csendes vizekhez vezet bennünket. Lelkünket felüdíti, igaz ösvényen vezet az õ nevéért (Zsolt 23,2–3).

Igen, a Szentháromság Istene a Mi Atyánk, Jézus Krisztusban és a Szentlélek által bennünk lakozik, így Õ legyen az egyedüli Úr az életünkben. És Õ az valóban? Könnyen megállapíthatjuk, ha gondolkodásunkat, beszédünket és életünket az Õ szavaihoz mérjük. Az Õ szava, amely drágább az ezüstnél és aranynál, tanítson, neveljen és vezessen bennünket «hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített» (2Tim 3,17). – «Maranatha» – Jövel, Uram, Jézus!

René Malgo

Éjféli Kiáltás 2016 október

3

CÍMLAPON

Hálaadás napja, szukkót és Krisztus

4

Éjféli Kiáltás 2016 október

A zsidó lombsátrak ünnepének profetikus dimenziói életünkre és az élõ Isten Gyülekezetére alkalmazva.

Hálaadás napja, ahogyan azt mi keresztyének ünnepeljük, tulajdonképpen a zsidó lombsátrak ünnepébõl származik. Éppúgy, amint a húsvét eredete a páska ünnepe, a pünkösdébõl pedig a zsidó hetek ünnepe, úgy az aratás utáni hálaadó napnak is zsidó-biblikus háttere van. Ezek az ószövetségi ünnepek Jézus Krisztusban beteljesedtek, és így számunkra, keresztyének számára egészen új jelentést és jelentõséget nyertek. Tulajdonképpen húsvétkor, pünkösdkor és az aratást követõ hálaadó ünnep alkalmával megerõsítjük a bibliai ígéreteket és azok Jézus Krisztusban való beteljesedését. Erre alig gondol valaki, amikor húsvétkor az ajándékba kapott csokinyuszit majszolja, vagy amikor pünkösdkor szabadságra utazik, és az arató ünnepen teletömi a hasát, éppen ezért olyan fontos ezt újra megemlíteni, és tudatosítani, mit is ünneplünk valójában, és mi húzódik meg ezeknek az ünnepnapoknak a hátterében.

A 3Mózes 23-ban Izráel hét szent ünnepérõl olvashatunk, melyeket Isten, az Úr, Mózesnek és Izráel népének adott a vándorlás idején. Három ezek közül az ún. zarándok ünnep, melyek során minden zsidó férfi nek fel kellett mennie Jeruzsálembe, a Templomba (2Mózes 23,14–19; 5Mózes 16,16).

A

Az elsõ ilyen zarándokünnep a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet közvetlenül a páska ünnepével öszszefüggésben tartottak. Páska ünnep idején tehát ezért volt Jeruzsálem olyan túlzsúfolt Jézus korában, hisz az emberek egész Izráel területérõl zarándokoltak a városba. Természetesen az sem volt véletlen, hogy az Úr Jézust éppen páska ünnepén feszítették keresztre, amikor a páskabárányt a Templomban feláldozták.

Ez isteni idõzítés volt. A farizeusok és írástudók ugyanis semmiképpen sem a páskaünnep idején akarták Jézust megölni, hanem inkább az ünnep elõtt vagy után. János így számol be az írástudókról és Jézusról: «El akarták fogni tehát, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az õ órája» (János 7,30; ez a lombsátrak ünnepén történt). Az Úr elfogásának és megölésének Isten terve szerint páska ünnepén kellett megtörténnie, jóllehet a papok és írástudók páska idejére így határoztak: «Ne az ünnepen, hogy zavargás ne támadjon a nép között!» (Máté 26,5). Mégis akkor történt, éppen ott és éppen abban az idõben, azt Isten akarta. Isten üdvtervében nincsenek véletlenek, csak beteljesedett vagy még elõttünk lévõ próféciák és az Õ rendelkezései.

A második zarándokünnep pünkösd ünnepe, azaz a zsidó hetek ünnepe, amelyet 50 nappal páska ünnepe után tartanak. Ez olyasmi, mint egy aratóünnep, méghozzá tavasszal, miután a gabonát betakarították. Itt is láthatjuk az Újszövetséggel való

Éjféli Kiáltás 2016 október

5

CÍMLAPON

Lombsátrak Mea Shearim zsidó-ortodox negyedében Jeruzsálemben

«SÁTRAKBAN LAKJATOK HÉT NAPIG, SÁTRAKBAN LAKJÉK IZRÁELBEN MINDEN BENNSZÜLÖTT. HADD TUDJÁK MEG NEMZEDÉKEITEK, HOGY SÁTRAKBAN ADTAM LAKÁST IZRÁEL FIAINAK, AMIKOR KIHOZTAM ÕKET EGYIPTOMBÓL. ÉN, AZ ÚR, VAGYOK A TI ISTENETEK»

6

Éjféli Kiáltás 2016 október

kapcsolatot, ekkor ugyanis mi, keresztyének pünkösdöt ünnepeljük. És ez sem véletlen, hanem isteni pontosság, és beteljesedett prófécia.

Mert éppen abban az idõben, 50 nappal húsvét után kezdte el munkáját a Szentlélek a Gyülekezetben: «A mikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen … Mindnyájan megteltek Szentlélekkel» (ApCsel 2,1-tõl). Amint mondtuk, mindez nem véletlen.

Az elsõ jelentõs zarándokút alkalmával történt a keresztre feszítés és a feltámadás, a második idején jött létre a Gyülekezet, a harmadikkal pedig minden gyõzelmes befejezéshez érkezik.

M ielõtt a zon ba n a ha r mad i k zarándokutat, a lombsátrak ünnepét szemügyre vennénk, fontos megemlítenünk Izráel hét szent ünnepe közül egyet, mégpedig azért, mert ennek Jézus Krisztusban való beteljesedése különösen érdekes. Ez az

elsõ zsengék ünnepe, amely Jézus Krisztus feltámadásában teljesedett be, és amelyet húsvét és pünkösd között tartanak. Így az 1Korinthus 15,20 «az elhunytak zsengéjérõl» beszél, a Kolossé 1,18 pedig úgy beszél Jézusról, mint Aki «elsõszülött a halottak közül», hogy minden tekintetben Õ legyen az elsõ. Igen, ez csodálatos beteljesedése az elsõ zsengék rendeletének. Ez az ünnep mindig a szombatot követõ napra esett, tehát vasárnapra. – És az Úr Jézus, mint elsõszülött és az elhunytak zsengéje, mikor támadt fel a halottak közül? Vasárnap! Véletlen vagy isteni pontosság?

Nos, a harmadik zarándokünnep a szuk kót, vag y is a lom bsát ra k ünnepe. A 3Mózes 23,33–34-ben ezt olvassuk: «Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Mondd meg Izráel fiainak: Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján hét napig tartó sátoros ünnep kezdõdjék az ÚRnak».

Érdekes módon a zsidók maguk között a lombsátrak ünnepét egyszerûen «az ünnepként» emlegetik.

Amint a Biblia «a Könyv», Matterhorn «a hegy», úgy a lombsátrak ünnepe «az ünnep». Vagyis, amikor az ünneprõl beszélnek, akkor nem húsvétra, pünkösdre, nem is purimra, hanem a lombsátrak ünnepére gondolnak. Nem véletlenül utazik sok keresztyén épp ezekben a napokban Jeruzsálembe, ugyanis itt szeretnánek imádkozni, ki akarják szolidaritásukat fejezni a zsidó néppel és Izraellel, vagy egyszerûen csak részesülni akarnak abban az örömben, ami csak ezen az ünnepen, szukkótkor tapasztalható meg. Így nagy számmal jönnek a nem zsidók is szukkótkor Jeruzsálembe, mivel ez az egyetlen zsidó ünnep, amely a pogányokat is – a nem zsidókat – messzemenõen befogadja. Az 5Mózes 16,14-ben is azt olvassuk, hogy ezt az ünnepet az idegen is vidáman együtt ünnepelheti a zsidókkal. Az ünneppel járó áldozat bemutatása már kifejezetten csak zsidó foglalatosság volt, de az ünneplésbe a pogányokat is bevonták. Szukkót népies, vidám ünnep volt; zene, tánc, fényjátékok kapcsolódtak hozzá. Ezért olyan kedvelt mindmáig a zsidóság körében, és ezért emlegetik «az ünnepként». A nem zsidók is ezért jönnek ilyenkor Jeruzsálembe, élvezik a tumultust, és együtt táncolnak a tömeggel.

Különbséget kell tennünk az eredeti, isteni rendelkezések szerinti ünnep és a hagyományok között szokásokban, amelyek ebbõl nõttek ki.

Való igaz azonban, hogy a vidámságra, örömre való felszólítás Magától Istentõl származik: «Vegyetek magatoknak az elsõ napon nemes fákról való gyümölcsöt, pálmaágakat, sûrû lombú faágakat és fûzfagallyakat, és örvendezzetek hét napon át Istenetek, az ÚR elõtt» (3Mózes 23,40).

Az a tény, hogy maguk a pogányok, vagyis az idegenek is részt vehettek az ünnep örömében, a zsidó hagyományokhoz is hozzátartozik,

így például azt mondják, hogy a 70 bika, melyeket az ünnep alatt áldoztak fel, az 1Mózes 10-ben szereplõ 70 nemzetet jelképezi. Ez nem bibliai kijelentés, hanem egy zsidó tanítás, ami azonban figyelemreméltó, mivel különben egyetlen más ünnepben sem vettek olyan nag y számban részt pogányok. A Zakariás 14,16ban olvashatunk további utalást a pogányokra. Azt írja Zakariás, hogy az Ezeréves Birodalomban – a földi mennyországban – minden hívõ, tehát a pogány népek közül valók is, évrõl évre elmennek Jeruzsálembe, hogy megünnepeljék a sátoros ünnepet. Így a sátoros ünnepnek, más néven a lombsátrak ünnepének jövõbeli jelentõsége is van, hiszen Isten országa még nem jelent meg a földön.

Elérkeztünk oda, hogy az ünnep tartalmáról is beszéljünk. A lombsátrak ünnepe az utolsó Izráel hét szent ünnepe között, ezt az ünnepet õsszel a szõlõ és a gyümölcs leszüretelése után ünneplik (2Móz 23,14–17).

Ezért a lombsátrak ünnepét még a betakarítás ünnepének is nevezik, azt értve ezen, hogy már az utolsó termést is behordták a földekrõl. Az ünnepnek tulajdonképpen kettõs jelentése van. Ugyanis nemcsak hálaadó ünnepség a termés betakarításakor, nem, ez megemlékezés is Isten gondoskodásáról a 40 évi pusztai vándorlás idejérõl, amikor a nép nem arathatott, és teljesen Isten gondoskodására volt utalva. Innen ered az a hagyomány, hogy ekkor sátrakat vagy kunyhókat építenek, hisz a pusztai vándorlás során a nép sátrakban lakott. A 3Mózes 23,42–43-ban ezt olvassuk: «Sátrakban lakjatok hét napig, sátrakban lakjék Izráelben minden bennszülött. Hadd tudják meg nemzedékeitek, hogy sátrakban adtam lakást Izráel fiainak, amikor kihoztam õket Egyiptomból. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek». És az 5Mózes 2,7-ben emlékeztette Mózes a népet erre: «Mert megáldotta kezed minden munkáját Istened, az ÚR, tudta, hogy itt jársz e nagy pusztában. Negyven esztendeje már, hogy

veled van Istened, az ÚR, és nem szûkölködtél semmiben».

Ha néhány gondolat erejéig visszatérünk a pusztai vándorlásra, láthatjuk, hogy Izráelnek valóban megvolt minden oka hálát adni Istennek az Õ örök hûségéért. Azonban Istennek is meg lett volna minden oka arra, hogy hagyja népét a sivatagban elpusztulni, mert az szabadító és megmentõ Istenének hátat fordított, hogy az aranyborjút imádja. Vagy azért, mert félelembõl vonakodott attól, hogy az ígéret földjére bevonuljon. Végül ez lett az oka annak, hogy a pusztai vándorlás olyan sokáig tartott. Ez Izráel hitetlenségének és engedetlenségének következménye volt. De Isten hûséges, gondoskodott népérõl, még akkor is, ha az hûtlenné vált hozzá.

Isten gondoskodik a legfontosabbakról, a mindennapi szükségletekrõl mind a mai napig, amint az Úr Jézus is hangsúlyozta: «Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok.

Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? … Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk?

– vagy: Mit igyunk? esetleg: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek elõször az õ országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek!» (Máté 6,25.31–33).

Hiszen ez csodálatos! Ha õszinték vag yunk, ak kor a legtöbben elmondhatjuk, hogy még többel is rendelkezünk, mint amire naponta szükségünk van. Ami azt jelenti, hogy Isten még a fölöslegrõl is gondoskodik. Nemcsak a túlélést adja meg, hanem gondoskodik arról, hogy jóllakjunk, örüljünk a fi nom ételeknek. Mi másért látott volna el bennünket az ízlelés képességével? Isten teremtõ munkájának az a hatalmas csodája, hogy az örvendezés adományával ajándékozott meg bennünket.

Meglátjuk a szépet, érzékelni tudjuk a fi nom illatot, van fülünk a szép

Éjféli Kiáltás 2016 október

7

CÍMLAPON

szavak, a zene, a madarak énekének meghallására. Rendelkezünk a tapintás érzetével, hogy örülni tudjunk egy szeretõ ölelésnek.

De térjünk vissza a pusztai vándorláshoz és Istennek népérõl való hûséges gondoskodásához. A 4Mózes 1,46–47-ben 600.000 férfi rõl van szó, akik a pusztában úton voltak.

Ezt a számot véve alapul, az igemagyarázók legalább kétmillió emberrõl beszélnek, hiszen a férfi akhoz családjuk is hozzátartozott – a feleségek, gyerekek. Hogy ezt a hatalmas sereget a pusztában az éhezéstõl megóvja, azaz a legszükségesebbel ellássa, Mózesnek naponta kb. 1.500 tonna élelmet kellett biztosítania, legalábbis ennyire becsülte az egyik Bibliakutató. De folytassuk tovább a számolást: Inni, mosakodni naponta 45 millió liter vízre volt szükség, mégpedig a pusztában. Ezt el sem lehet képzelni. Meg tudom érteni, aki így beszél: «Ez egyáltalán nem is lehetséges. A 40 év sem stimmelhet, és ez a puszta talán soha nem is létezett. Ez az egész kivonulás Egyiptomból … Nem más, mint mese.»

Valóban, emberileg elképzelhe-

8

Éjféli Kiáltás 2016 október

tetlen éppúg y, mint eg y beszélõ szamár, vagy a szûztõl való születés (4Móz 22,28; Mt 1,23; Lk 2,7). De mi itt nem valamiféle ponyvaregényt olvasunk, hanem a Szentírást, nem emberek cselekedeteirõl van szó, hanem a mindenható Isten tetteirõl. És egyedül ez a tény hiteti el velem, amit a Biblia kijelent, és ennek alapján tudom, hogy itt Isten cselekszik, Õ ad kijelentéseket, és itt Isten üdvtervérõl van szó Izráellel és a nemzetekkel. Az élelmiszerek tonnáiról és a sok millió liter vízrõl Isten gondoskodott– minden nap 40 éven át. Milyen hûséges Isten!

Mindennek betetõzésérõl az 5Mózes 8,4-ben olvashatunk: «Ruhád nem szakadt le rólad, lábad sem dagadt meg ez alatt a negyven év alatt.»

Ha közülünk valaki csupán 10 napig van úton a pusztában, megnézheti cipõjét, ruháját, lábait … és közben bûzlenénk is, mint egy hegyi kecske. Ó, igen, Izráel népének valóban minden oka megvolt és megvan a hálaadásra azért az idõszakért, amelyben nem vethetett és nem arathatott. És felteszem a kérdést: Mi vajon hálásak vagyunk, tudjuk-e naponta értékelni

Istennek életünkben megnyilvánuló csodáit? Állandóan arra kellene gondolnunk, mit cselekedett Isten a mi életünkben, amikor az Isten nélküli pusztaságból kihozott bennünket.

Szem elõtt kellene tartanunk, amit jelenleg is minden nap megtesz értünk, hálásnak kellene lennünk azért, hog y gondoskodik minden szükségletünket. Mindent olyan természetesen veszünk, legtöbbször nem is gondolkodunk el a dolgokon.

Magától értetõdõ, hogy áram van a vezetékben, víz folyik a csapból, friss kenyeret veszünk a péktõl, és gyümölcsöt a piacról. De Isten oltalmazó gondoskodása nélkül – a napfény, az esõ, a harmat, a szél, sõt még a giliszták vagy a méhek nélkül is reménytelenül elveszettek lennénk. Mindezt kegyelembõl ajándékként kapjuk Istentõl. Így hálaadó napot ünnepelve szívbõl adjunk hálát Istennek, és ne csak megszokásból mondjuk azt, hogy: Hála Istennek!

Hisz a lombsátrak ünnepének épp ez az értelme: hálát adni a szüretért és az aratásért. Csak sajnos már a keresztyén világban sem egyedül

MI MÁSÉRT LÁTOTT VOLNA EL BENNÜNKET AZ ÍZLELÉS KÉPESSÉGÉVEL? ISTEN TEREMTÕ MUNKÁJÁNAK AZ A HATALMAS CSODÁJA, HOGY AZ ÖRVENDEZÉS ADOMÁNYÁVAL AJÁNDÉKOZOTT MEG BENNÜNKET.

Istennek adnak hálát és dicsõséget a hívõk, hanem az ember önmagát helyezi elõtérbe, dicsekszik és felmagasztalja önmagukat. Ha a termés és a szüret bõséges, saját intelligens eljárásával, szorgalmával, technikai vívmányaival dicsekszik. Ha a termés szegényes, természetesen nem az ember tehetetlensége az oka, hanem a rossz idõjárás, a sors, vagy egyszerûen azt mondják, hogy pechük volt. Még az is lehet, hogy a «giliszták nem voltak formában»; egy indoknak ez is megfelel. Ha mégis megemlékeznek Istenrõl, csalódottan mondják: «Isten nem adott jó termést». A rosszért felelõssé teszik Istent, de a jóért az ember önmagát dicsõíti. Egykor a kommunista NDKban ezzel a jelszóval indultak annakidején aratni: «Isten nélkül, napfény nélkül is betakarítjuk a termést».

Egy pap így válaszolt erre az önhitt jelszóra: «Esõ nélkül, Isten nélkül az egész világ csõdbe jutna». Hát, igen, az NDK ezt megélte. De térjünk viszsza a lombsátrak ünnepéhez.

A hét elsõ ünnepnapjain bemutatták az elõírt tûzáldozatot az ÚRnak az égõáldozatot, ételáldozatot, vére-

sáldozatot és italáldozatot, a sok más önkéntes adomány és áldozat mellett (3Mózes 23,37–38; 4Móz 29,12-tõl).

Ezeket követte a zárónap, az ún. gyülekezeti nap. Ez volt a nyolcadik nap, amelynek különös szerepe volt az ünnep keretében, amikor semmilyen munkát nem volt szabad végezni – különben az elsõ napon sem, így az elsõ és a nyolcadik nap különbözött a többi, közbeesõ naptól (3Mózes 23,35).

Az Úr Jézus is, amikor a földön járt, felment a lombsátrak ünnepére Jeruzsálembe. János evangéliumában olvashatunk errõl: «Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátorünnep. …õ is felment…» (János 7,2.10). Elõzõleg szó volt arról, hogy a zsidó fõemberek már ekkor meg akarták Jézust ölni, de még nem jött el az Õ ideje.

Isten élõ Fiának kereszthalálával és feltámadásával nem a szukkótot kellett betöltenie, hanem a páskát, a kovásztalan kenyerek és az elsõszülöttek ünnepét. Hisz a Golgota nem befejezése Isten üdvtervének, hanem a megváltás kezdete. Az elsõ termés, és nem a befejezõ aratás. A szukkót, a lombsátrak ünnepe, szintén Jézus Krisztusban fog beteljesedni, de egy másik alkalommal és mindenekelõtt egy másik idõpontban.

Visszatérve a János 7-hez, a 14. versében ezt olvassuk: «Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett». Arról kezdett beszélni, hogy Õt az Atya küldte; bejelentette mennybemenetelét, és megjegyzéseket tett az ünnepi ceremóniák külsõségeivel kapcsolatban. Ezek a ceremóniák, melyekre Jézus utalt, a

Misnában leírt zsidó hagyományoknak feleltek meg, és nem tartoztak Isten útmutatásaihoz, melyeket az ünnepre vonatkozóan adott, sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben.

Az egyik ilyen ceremónia a víz kiöntése volt. Egy pap napkeltekor elindult a Templomból a Kidron völgyébe, vizet merített a Siloá tóból, felvitte a Templomba. És ezt hét napon át megismételte. A Templom bejáratánál három trombitafúvás köszöntötte, aztán a vizet az italáldozatra szolgáló borral együtt az oltárra öntötte. Erre vonatkozóan az Ézsaiás 12,3-ban ezt olvashatjuk: «Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából». Ez ugyanakkor a Szentlélek kiáradását is jelképezte és a hozzá kapcsolódó reménységet, hogy Isten Lelke egykor majd Izrael egész népére kiárad. Ez többek között az Ezékiel 37,14-re emlékeztet: «Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, meg is teszem, amit megmondtam - így szól az ÚR.» A sátoros ünnep utolsó napján az Úr Jézus így szólt az ünneplõkhöz: «Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!» (János 7,37–38). Az Úr Jézus ezekkel a szavakkal kapcsolódott ehhez a szokáshoz, Õ az élõ víz ajándékát kínálta fel minden hívõnek – és vele a Szentlelket. Ezzel felülemelkedett a papokon, akik fáradságos munkával meregették a vizet, Õ minden szellemi áldás forrásaként jelentette ki Magát. Jézus Maga a Teremtõ – kettõs értelemben – és Õ az adományozó is. Õ az üdvösség kútja és forrása, a Fõ-

Éjféli Kiáltás 2016 október

9

CÍMLAPON

A ROSSZÉRT FELELÕSSÉ TESZIK ISTENT, DE A JÓÉRT AZ EMBER ÖNMAGÁT DICSÕÍTI.

pap, és az, Akibõl a Szentlélek kiárad! Õ minden mindenekben.

Egy másik ilyen ceremónia a fények meggyújtása. A Templom körzetében óriási gyertyatartókat állítottak fel aranyozott tálkákkal, ezekben gyújtották meg az olajmécseseket, amikor a Nap lement. Ez a fény szimbolizálta Isten dicsõségének jelenlétét, az ún. sekinát. Az ünnep résztvevõi szintén hozzájárultak ehhez a látványhoz, miközben fáklyákkal vonultak körbe a Templomon, majd fáklyáikat a templomfalakon helyezték el annak jeleként, hogy a Messiás a hitetlenek számára is fényleni fog. Itt újra utalást találunk a pogányokra; az Ézsaiás 49,6-ban ezt olvashatjuk: «Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig!»

Az Úr Jézus erre a szertartásra is utalt az ünnep idején: «Én vagyok a világ világossága» (János 8,12). Õ a világ világossága, amely kint a világban a pogányoknak világít, és

10 Éjféli Kiáltás 2016 október

Isten dicsõsége, amely a templomot tölti be a zsidók számára. A Zsidók 1,3-ban Pál így fogalmaz: «Õ Isten dicsõségének a kisugárzása». Micsoda sajnálatos dolog az, hogy a zsidók vallásos ünnepségeknek szentelik oda magukat, amivel kétségkívül szép hagyományokat ápolnak, de Jézust, a valóban életadó forrást és a valódi világosságot megtagadják, sõt, nem sok idõ múlva keresztre szegeztetik. A papokat trombitaszóval köszöntötték, a Messiást pedig kalapácsütésekkel a keresztfához szegezték. Érdekes, hogy az ünnep alatt az Úr Jézus semmit nem szólt a hagyományok, ünnepi szokások ellen. Ez azt jelenti, hogy nekünk is megvan a szabadságunk arra, hogy bizonyos hag yományokat ápoljunk, bibliai ünnepeket rendezzünk, amíg a lényeges nem kerül ki a középpontból és veszi el a figyelmünket. Viszont a zsidóknál épp ez történt, és történik mind máig. Igazán szép, elnézni a zsidókat a lombsátrak ünnepén, különösen az utolsó napon, azonban ijesztõ, hogy a Messiásnak még

mindig nincs hely a szívükben. Ezért a lombsátrak ünnepe úg y, amint azt Izraelben ünneplik, nem lehet számunkra öröm forrása; inkább fájdalmat okoz. Mit számít ez a sok szép ünnepi szokás és ceremónia, a lombsátrak, a vidámság, a sok étel és ital, a zene és a tánc, amikor a megígért Megváltót elutasítják? De mielõtt Izraelt felemelt mutatóujjunkkal megintenénk, meg kell állapítanunk, hogy a keresztyénség körében is tartanak ünnepeket, rendeznek istentiszteleteket, amelyekben az Úr Jézus számára nem marad hely, vagy egyszerûen a sarokba állítják.

Vajon nálunk, a mi családunkban ki áll karácsonykor a középpontban? És húsvétkor? Mi a fontos számunkra pünkösdkor? Mirõl szól a hálaadó ünnepünk?

De visszatérve a lényegre, nézzük meg, hogyan foglalt állást az Úr Jézus a sátoros ünnepekkel kapcsolatban. Érdekes látni, amint Jézus csodálatos bölcsességgel az ószövetségi szokásokban Önmagára rámutat. Így a páska ünnepén Önmagáról, mint

kenyérrõl beszélt, amely megtöretik és a vérrõl, amely kiontatik a bûnök bocsánatára. És itt, a lombsátrak ünnepi szokásait szemlélve az élõ vízrõl beszélt akkor, amikor a pap a tóból hozott vizet italáldozatként a borral együtt az oltárra öntötte. És beszélt a világ világosságáról, amikor Jeruzsálemben a hatalmas fényjátékokat rendezték. Ezekben a pillanatokban hallgatósága sejthette, mit akart Jézus mondani. Példázatai nem véletlenül megfogalmazott kijelentések, hanem éppen a megfelelõ szavak a megfelelõ idõben, a megfelelõ helyen a megfelelõ emberekhez intézve. Az élõ vízrõl, a világ világosságáról beszélt, és mindenki tudta, mit akar ezzel mondani. Õ nem azért jött, hogy eltörölje az Ószövetséget, a lombsátrak ünnepét, a húsvétot, hanem hogy betöltse azokat. Valamit megszüntetni könnyû, azt az Antikrisztus is tudja.

Majd beül az Isten Templomába, hogy megszüntesse az istentiszteletet – de mindent betölteni, beteljesíteni, arra csak Isten képes!

Már láttuk, hogyan teljesedett be a húsvét és a pünkösd Jézus Krisztusban, valamint az ún. elsõszülöttek, a zsengék ünnepe. Izráel többi szent ünnepe is beteljesedett Jézus Krisztusban, ill. be fog teljesedni. A szombat is Jézus Krisztusban teljesedett be. Ugyanakkor az Úr Jézus az igazi Fõpap, az igazi Király, az igazi bûnért való áldozat, az élõ víz, a világ világossága … Az Úr Jézus, mint Isten Báránya, aki vérét ontotta, mint az élet kenyere a papi és áldozati szolgálat és minden ígéret beteljesedése.

Magában az Ószövetségben is az Úr Jézus áll minden dolgok középpontjában, noha név szerint soha nem jelenik meg. Minden célirányosan Õrá mutat. Így a lombsátrak ünnepe is Jézus Krisztusban talál folytatást és kerül beteljesedésre, mégpedig akkor, ha az Úr az Ezeréves Birodalomban övéivel együtt uralkodni fog.

Zakariás a 14,16–19-ben így prófétál: «Azután mindazok, akik megmaradnak a Jeruzsálemre támadó népek közül, évrõl évre elmennek, és leborulnak a

Király, a Seregek URa elõtt, és megünneplik a sátoros ünnepet. Ha pedig a föld népei közül valamelyik nem megy el Jeruzsálembe, hogy leboruljon a Király, a Seregek URa elõtt, az nem kap esõt. Még Egyiptom sem kap, ha népe nem megy el, és nem jelenik meg.

Ugyanaz a csapás éri, amellyel az ÚR azokat a népeket sújtja, amelyek nem mennek el megünnepelni a sátoros ünnepet. Így bûnhõdik majd Egyiptom, és így bûnhõdik minden nép, amely nem megy el megünnepelni a sátoros ünnepet.»

Ez azt jelenti, hogy az eljövendõ Ezeréves Birodalomban itt a földön minden nemzet – tehát úgy a zsidók, mint a pogányok – minden évben Jeruzsálembe zarándokolnak, hogy Istent imádják, és megünnepeljék a lombsátrak ünnepét. Ebbõl kiindulva a lombsátrak ünnepe – amely utolsó Izráel hét szent ünnepe között – profetikus utalás is az utolsó aratásra. Valóban megállapíthatjuk, hogy míg a húsvét és a pünkösd már beteljesedett, a lombsátrak ünnepe még nem fejezõdött be, nem zárult le.

Szukkót, «az ünnep», csak akkor fejezõdik be, amikor az Úr Jézus magához veszi az övéit, ezzel együtt Izrael is elnyeri megígért szombati nyugalmát. Ez lesz az igazi arató, hálaadó ünnep, amikor betakaríttatik az utolsó termés, ez lesz minden szent ünnep végsõ befejezése, lezárása. A Gyülekezet gyakorlatilag az elsõ zsengéhez tartozik; Izraellel Isten az aratás végén fog célba érni. Akkor egyesül majd minden hívõ minden nemzetbõl Krisztussal, és az Úr fog uralkodni. A lombsátrak ünnepe továbbra is egy vidám ünnep marad, mégpedig azok számára, akik Isten áldásaiban részesülhetnek!

Mi tehát úgy látjuk, hogy a lombsátrak ünnepe több mint egy egyszerû hálaadó ünnep, ez a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus dicsõítése, magasztalása, olyasmi, ami befejezi Isten üdvtervében az utolsó aratást.

Az Úré minden dicsõség! Ámen!

A lombsátrak ünnepe «Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Mondd meg Izráel fiainak: Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján hét napig tartó sátoros ünnep kezdõdjék az ÚRnak. Az elsõ napon szent összegyülekezés legyen, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. Hét napon át mutassatok be tûzáldozatot az ÚRnak. A nyolcadik napon szent összegyülekezésetek legyen, és mutassatok be tûzáldozatot az ÚRnak. Ünnepnap ez, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. Ezek az ÚR meghatározott ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, mint a szent összegyülekezés alkalmait. Mutassatok be tûzáldozatot az ÚRnak: égõáldozatot, ételáldozatot, véresáldozatot és italáldozatot, mindegyik napon annak rendje szerint, az ÚR nyugalomnapjain kívül, az ajándékokon, minden fogadalmon és minden önkéntes áldozaton kívül, amelyeket adtok az ÚRnak. De még a hetedik hónap tizenötödik napjától kezdve is, amikor begyûjtitek a föld termését, hét napon át ünnepeljétek az ÚR ünnepét. Az elsõ napon is legyen pihenõnap, és a nyolcadik napon is legyen pihenõnap. Vegyetek magatoknak az elsõ napon nemes fákról való gyümölcsöt, pálmaágakat, sûrû lombú faágakat és fûzfagallyakat, és örvendezzetek hét napon át Istenetek, az ÚR elõtt. Így ünnepeljétek meg ezt az ÚR ünnepeként minden esztendõben hét napon át. Örök rendelkezés legyen ez nemzedékrõl nemzedékre. A hetedik hónapban ünnepeljétek ezt. Sátrakban lakjatok hét napig, sátrakban lakjék Izráelben minden bennszülött. Hadd tudják meg nemzedékeitek, hogy sátrakban adtam lakást Izráel fiainak, amikor kihoztam õket Egyiptomból. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Így mondta el Mózes az ÚR meghatározott ünnepeit Izráel fiainak» (3Móz 23,33–44).

THOMAS LIETH

Éjféli Kiáltás 2016 október 11

NÉZÕPONTBAN

Az ENSZ terápiára szorul z Israel My Glory angol nyelvû magazin fõcikkében Steve Herzig azt írja, hogy az ENSZ-t úgy «megszállta» Izrael, hogy már kezelésre szorul. Így folytatja: «A Psychology Today ezt a kényszerképzetet ‹egy vasmaszknak nevezi, amely azt teszi lehetõvé, hogy egy dologra csak egy irányból lehet tekinteni.› Ez jellemzi az ENSZ-t.

Miközben az ISIS ártatlan embereket rabol el, és fejez le, akik között sok a

A Tanácstalan média világban zajló nagy összevisszaság nem marad rejtve a média elõtt sem. Július végén a Die Zeit fõoldalán ez a cím hívta fel magára a figyelmet: «Mire számíthatunk még?». A cikk ezekkel a címszavakkal ecsetelte a helyzetet: «Merényletek, puccskísérletek, tisztogatási akciók. Globális dráma tanúi vagyunk. Mi jön még ezután? És mi nyújt nekünk kapaszkodót?» Ezek a mondatok egy prédikáció bevezetõjének is megfelelnének. Nagyon szemléletes a címlapkép: A világot mutatja, amelyet egy özönvízszerû hullám ragad magával. mnr

A

Trump, az utolsó harsona? teve Cioccolanti, Trump-rajongó, a Discover Church pásztora az ausztráliai Melbourne-ben, rendkívül különös végidõkbeli magyarázattal állt elõ: Donald Trumpot, az amerikai elnöki tisztség jelöltjét, Nabukodonozorhoz és Círushoz hasonlította, és arra utalt, hogy Trump lehet az utolsó harsonaszó, amelyet az 1Korintus 15,51–52 említ.

Magyarázat: Trumpot «The Donald» néven emlegetik, ami szó szerint «világuralkodót» jelent, és a Trump név mozaikszó, ami az angol «triumph» (gyõzelem) és a «trumpet» (harsona) szavakból tevõdik össze. – Nevetséges, de valójában szomorú, hogy tényleg vannak keresztyének – nos, igaziak-e, vagy sem – akik ezt elhiszik. mnr

S

12 Éjféli Kiáltás 2016 október

keresztyén, Észak-Korea és Irán pedig nukleáris megsemmisítéssel fenyegeti a világot, az ENSZ azzal tölti idejét, hogy Izraelben hibákat találjon». 2013 augusztusában még Ban Ki-moon ENSZ fõtitkár is beismerte Izraelben mondott beszédében: «Szerencsétlen módon Izraelt a konfliktus miatt sok kritika érte, elõítéletektõl kellett szenvednie – sõt, néha még diszkrimnr minációtól is.»

Donald Trump hatalmi teológiája New York Times lapjain Peter Wehner, id. Fellow az Ethics and Public Policy Center-nél, Donald Trump teológiáját összehasonlítja a Biblia teológiájával. Nem sokkal késõbb a cikk németül is megjelent a Neue Zürcher Zeitung-ban. Wehner összefoglalója nem valami hízelgõ Trump és az õt támogató evangélikusok számára: Miközben a Biblia felebaráti szeretetre és a gyengék támogatására szólít fel, Trump csak a hatalomra törekszik.

Sõt, az egyik, evangélikus keresztyének elõtt mondott beszédében többször is úgy emlegette dicsérõ jelzõkkel saját «hatalmát», mint Amerika politikai nagyságát. Wehner szerint Trump teológiája inkább a nietzschei

A

«felsõbbrendû ember» gondolatához hasonlít, és semmiképpen sem az irgalmassággal fémjelzett krisztusi erkölcsértelmezéshez. Wehner kijózanító megállapítása azokról a keresztyénekrõl, akik ennek ellenére mégis támogatják Trumpot, így hangzik: «A francia filozófus és teológus Jacques Ellul ezt írta: ‹A politika a legsúlyosabb problémája az egyháznak. Ez az õ állandó kísértése, nagy katasztrófájának okozója, az a csapda, amelyet e világ fejedelme állandóan felállít számára.› Ebbe a csapdába estek bele néhány evangéliumi keresztény, akik Trump körül csoportosultak. A világ ezt pontosan látja. Õk vajon miért nem látják?» mnr

Bibliák

Tim LaHaye hazaköltözött úlius végén az ismert bibliaoktató, Tim LaHaye 90 éves korában, agyvérzés következtében az örök hazába költözött. Híressé a Jerry B. Jenkins újságíróval együtt írt könyv tette, amelyben regényes formában a nagy nyomorúságot ábrázolta az elragadtatás után. A neves Time Magazine õt és feleségét Amerika 25 legbefolyásosabb emberei közé sorolta. Da-

J

vid Jeremiah ezekkel a szava k k a l emlékezett L aHaye-ra: «Tim az egyik legistenfélõbb ember volt, akit valaha ismertem. Szinte minden beszélgetés, melyet vele folytattam, azzal végzõdött, hogy velem és értem imádkozott». mnr

Oroszország korlátozza a vallásszabadságot z év július 20-án Oroszországban érvénybe lépett egy törvény, amely a vallásszabadságot és missziós tevékenységeket korlátozza. Aki nem tartozik az államilag regisztrált és elismert vallási közösségekhez, nem beszélhet nyilvánosan vallási meggyõzõdésérõl, nem adhat felvilágosítást, «pl. nem válaszolhat kérdésekre, vagy nem foglalhat állást magánszemélyként», írja Ron Kubsch a theoblog.de. honlapon.

Továbbá elmondja: «A tör vényi változtatások korlátozzák a tartalmat is, amit tovább lehet adni, tartalmazzák azoknak a helységeknek a nevét, ahol megengedett az igehirdetés, valamint szigorúan megtiltja a lakóépületekben történõ igeszolgálatot. Állítólag a ‹terrorizmus› elleni védekezésként az új rendelet megtiltja a lakóépület mnr átadását vallásos célokra.»

E

Biblia, revideált új fordítás (RÚF 2014), középméretû (114 x 163mm), keménytáblás, kék, bordó, zöld színben

Ára: 3300 Ft

+postaköltség

Biblia, revideált új fordítás (RÚF 2014), középméretû (114 x 163 mm), keménytáblás, vászonkötésû bordó színben

Ára: 4100 Ft

+postaköltség

Biblia, revideált új fordítás (RÚF 2014), nagyméretû (136 x 195 mm), keménytáblás, vászonkötésû bordó színben

Ára: 6200 Ft

+postaköltség

Evangéliumi keresztyének veszélyesebbek, mint az iszlámisták? egkergült világ: Miután a 15 éves Linda Wenzel Sachsenbõl Szíriába utazott, hogy csatlakozzék az IS-hez, Harald Lamprecht, a Sachseni Evangélikus-Luteránus Egyház világszemléleti és szektaügyi megbízottja, a Dresdner Morgenpost

M

napilapnak az iszlám-problémáról nyilatkozva nagy hanggal közölte: «Ami a sachseni fiatalok veszélyeztetését illeti, leszögezhetjük, hogy a radikális biblia-csoportok nagyobb veszélyt jelentenek, mint az iszlámisták.» mnr

Biblia, revideált új fordítás (RÚF 2014), középméretû (114 x 163 mm), puhatáblás, varrott kötésû szürke-bordó, narancs-kék színben

Ára: 5100Ft

+postaköltség

Megrendelhetõ:www.ejfelikialtas.hu 1135 Budapest,Éjféli PalócKiáltás utca 2.;2016 ejfel@t-online.hu; október 13 Tel.: (+36 1) 3500-343 vagy személyesen a Misszióban megvásárolható

NÉZÕPONTBAN

ÉLE T

Nemcsak kenyérrel él Amint az embernek naponta testi táplálékra van szüksége létfenntartásához, a keresztyén ugyanúgy nem élhet szellemi táplálék nélkül. Egy felhívás.

inden ember számára, akár sokat dolgozik, akár keveset, az a természetes, ha naponta táplálkozik. Enni senki sem felejt el. Az egészséges embernek korog a gyomra, és mindent megtesz, hogy éhségét csillapítsa. Szükségünk van táplálékra, hogy éljünk és növekedjünk. Senkinek, aki épelméjû, nem jut eszébe, hogy felhagyjon az evéssel, ill. a táplálkozással, mert esetleg sok a tennivalója. Az evés létszükséglet fiatalnak, idõsnek egyaránt.

Isten igéje a szellemi táplálék, hogy szellemünk is növekedjék és erõsödjék. Az 1Péter 2,2-ben ezt olvassuk: «…mint újszülött csecsemõk a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre».

Isten igéje tartalmazza mindazt a vitamint, amelyre a lelki életünkben szükségünk van, hogy szellemi téren elõbbre jussunk. Lehetetlen, hogy egy hívõ normálisan növekedjék, ha nem foglalkozik a Bibliával, és nem él rendszeresen Isten Szavával. Napjainkban olyan sok lelki alultáplált keresztyént lehet látni, akik énekelnek ugyan, kifelé örömet is mutatnak, de belsõleg nem Isten igéje táplálja õket. Ön mennyit olvassa naponta a Bibliát? Milyen bõségesen táplálkozik ebbõl a csodálatos eledelbõl, amely megsokszorozza hitét, és Istennek tetszõ életre vezeti? Szüksége van a Bibliára, nehogy tévútra kerüljön! Az ige az igazság, azon az úton vezet, amelyen haladnunk kell.

Mivel a Szentírás olyan csodálatos és egyedülálló, naponta élnünk kell

M

vele, és komolyan elgondolkodni felette.

Hudson Taylortól megkérdezték egyszer: «Hogy tud ön ennyire hinni a Biblia minden szavában?» Így válaszolt: «Ha ön holnap egy másik városba vonattal szeretne utazni, elõveszi a vasúti menetrendet, és megnézi, mikor indul a vonat. Ha azt találja, hogy reggel hétkor indul az elsõ vonat, akkor anélkül, hogy egy percig is kételkedne a menetrend megbízhatóságában, reggel hét elõtt ott lesz az állomáson, és jegyet vált a vonatra. Ahogy ön a menetrenddel teszi, úgy járok én el a Bibliával, annak parancsolataival és kijelentéseivel már 50 év óta, és útmutatásait hosszú életem során száz veszély és halálfélelem között mindig igaznak és helyesnek találtam. Ha például a Bibliában ez áll: Keressétek elõször Isten országát, aztán minden szükséges megadatik nektek, akkor én ehhez tartottam magam, és ebben soha, egyetlen kritikus élethelyzetben sem csalódtam».

Cselekedjék Ön is így, és ugyanilyen tapasztalatokat fog szerezni!

Mi fog másként történni, ha Isten igéjével táplálkozunk, és ezt tesszük életünk zsinórmértékévé? Az ige g yõzelemre vezet bennünket, és gazdagon megáldott élettel ajándékoz meg.

Minden áron arra törekedjünk, hogy a «Biblia emberei» legyünk.

D. L. Moody ezt így magyarázta: «Vagy a bûn fog ettõl a könyvtõl távol tartani, vagy ez a könyv tart téged a bûntõl távol». Megállapíthatjuk, hogy a keresztyének többsége lusta arra, hogy a Bibliát tanulmányozza, vagy könyv nélkül tanuljon meg igeverseket. Ezzel ellentétben muszlimok ezrei akadémiai tanulmá-

az ember nyaik befejezése után a teljes Koránt kivülrõl tudják. A keresztyéneknek azonban nehezükre esik egyetlen bibliai fejezetet is kívülrõl megtanulni. A színészeknek sok ezer mondatot kell az agyukba bevésniük, ami által emberek tiszteletét, rajongását szerzik meg, és nem utolsó sorban anyagi gazdagsághoz jutnak. Mi keresztyének pedig túl kényelmesek vagyunk ahhoz, hogy Isten örökkévaló Szavát alaposan megismerjük, vag y akár kívülrõl megtanuljuk.

Ezért á ll Jézus Gy ülekezete ma nagyrészt szellemi nyugdíjasokból.

Sok gyülekezeti tag már legalább 10 – 20 éve hívõ. Egyeseket közülük már vezetõkké is választottak.

Aztán csak csodálkozunk, hogy a mai bibliahû gyülekezet mennyire eltávolodott az õsegyház szellemi realitásától. Ha valaki megpróbálja magát szigorúa n a z Újszövetség irány vonalához tartani, azonnal fanatikusnak, szélsõségesnek vagy összeférhetetlennek bélyegzik.

Másfelõl viszont egyre több az olyan keresztyén, akiknek elegük van abból, hog y csak a szellemi morzsákon éljenek, és az a vágyuk, hogy Isten igéje által életük alapjaiban megváltozzék. Vagyis nem arról van szó, hogy mi uraljuk Isten igéjét, hanem épp az a cél, hogy a Szentírás uraljon minket. Csak olvasni a Bibliát, nem elégséges.

Nekünk is komolyan és intenzíven el kell gondolkodnunk az olvasottakon, mint Dávidnak. Õ így fogalmazott: «Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet.

Teljes szívbõl kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól!» (Zsoltár 119,9-11).

Arra kell törekednünk, hogy a Bibliát nyitott szívvel, elfogulatlanul

tanulmányozzuk. Semmi esetre se szabad elõítélettel vagy elõre kialakított véleménnyel hozzáfogni, és saját álláspontunkra keresni bizonyítékokat. A Szentírást alázattal, Isten iránti bizalommal, iránta való engedelmességgel kell olvasni. Egy ismert evangélista ezt mondta egyszer: «Isten igéjét, vagyis a lélek kardját arra használtuk, hogy egymás fejét beverjük vele ahelyett, hogy Jézus nevében egyesülve általános támadást indítottunk volna az ellenségre». Valóban sokkal könnyebb egy életen át csupán a kedvenc igeverseket olvasgatni, mint azon fáradozni, hogy egyre jobban behatoljunk Isten egész tanításába.

El kell fogadnunk azokat az igeverseket is, amelyek talán elevenünkre tapinta nak, és nemcsak a zokat, amelyek kedvesek számunkra, és véleményünkkel megegyeznek. Ne csak azokat az igeverseket keressük, amelyek áldást ígérnek, hanem el kell fogadnunk azokat is, amelyek a szenvedésrõl beszélnek. Ön, kedves Olvasóm! Óhajtja még az isteni táplálékot? Ha a gyermek egészséges, jó étvággyal ül asztalhoz. Amikor hazajön az iskolából, és kedvenc ételét találja az asztalom, mohón nekilát. De amikor csak turkál a tányérban, és megnyúlt arccal ül az étel fölött, akkor valami baj van. Vagy beteg, vagy ebéd elõtt édességet evett.

A v i lá g sok édességet k í ná l, amely elveheti étvágyunkat az élet kenyerétõl. Senki sem élhet csak cu kork á n. Oly a n élelem r e va n szükségünk, amely minden vitamint tartalma z testünk egészségének megõrzésére. Így van szükségünk a teljes Szentírásra a szellemi növekedéshez és az Isten akarata szerinti életvitelhez.

Jeremiás köny vében olvassuk: «Ha eljutott hozzám igéd, én élveztem, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, URam, Seregek Istene» (Jeremiás 15,16).

Mennyi szívbéli örömet és vigaszt találhat az, aki nem foglalkozik Isten Igéjével? Akik rendszeresen olvassák a Bibliát, békés szív vel élik mindennapjaikat, és vidáman haladnak útjukon. A mikor Illés elbátortalanodott, az angyaltól a következõ utasítást kapta: «Kelj fel, és egyél, mert hosszú út áll elõtted». – Isten igéje az, ami segít felállni, ha csüggedünk, és erõt ad az út folytatásához. Ha ezt elhanyagoljuk, újra padlóra kerülünk, és csak kudarcokkal veszõdhetünk.

Lehetetlen igazi hitéletet élni anélkül, hogy ne olvasnánk naponta Isten Szavát, és ne tartanánk be az Õ útmutatásait.

Isten igéje készít fel bennünket, hogy az Õ gyermekei legyünk, tökéletesek, minden jó cselekedetre képesek. Miért vagyunk mégis az Úr munkájában olyan ügyetlenek? Mert nem az Úr igéje vezet bennünket. A keresztyén Szentírás nélkül olyan, mint egy vezetõ nélküli autó.

Ha pedig nem értik meg Isten igéjét, olyan okai lehetnek, amelyekrõl Wilhelm Busch egyik történetében mesélt:«A kis hegyi vasút vidáman zakatolt az éjszakában. Félve és szorongva ültem anyám mellett, és azon gondolkodtam, vajon megmondjam-e neki, ami annyira nyomaszt. Elém jött Tübingenbe, ahol teológiát tanultam. Most aztán együtt utazunk haza.

Végül összeszedtem magam, és belekezdtem a mondókámba. ‹Tudod, anya, nekem már nincs semmi

Éjféli Kiáltás 2016 október 15

NÉZÕPONTBAN

MUSZLIMOK EZREI AKADÉMIAI TANULMÁNYAIK BEFEJEZÉSE UTÁN A TELJES KORÁNT KÖNYV NÉLKÜL TUDJÁK. A KERESZTYÉNEKNEK AZONBAN NEHEZÜKRE ESIK EGYETLEN BIBLIAI FEJEZETET IS KÍVÜLRÕL MEGTANULNI.

örömem a Biblia tanulmányozásában. Olyan sok érthetetlen és nehéz dologgal találkoztam benne. Olyan sok az ellentmondás, a felfoghatatlan dolog, amelyek ezt a könyvet teljesen élvezhetetlenné teszik.› Anyám hangosan felnevetett: ‹Ez azért van, mert te a Bibliát rosszul olvasod.› Kissé sértõdve foly tatom, eg y ember mellettünk döbbenten engedte le az újságját. ‹Igen? Akkor hogy kellene olvasnom? Héber és görög eredeti változatában olvasom.

Kommentárokat is olvasok, és elõadásokat hallgatok.› Anya csitítólag a karomra tette kezét: ‹Szeretnék neked egy példát mondani. Azt tudod, hogy a háborúban majdnem két évig a harctéren voltál anélkül, hog y szabadságot kaptál volna. Akkor rendszeresen írtam neked az itthoni eseményekrõl.

Aztán egy napon jött tõled egy levél, amit nem tudok elfelejteni. Ezt írtad: Leveleitekben élelmiszerjegyekrõl,

16 Éjféli Kiáltás 2016 október

sorban állásról olvasok. Semmit se értek. Nálatok annyira megváltoztak a dolgok? Aztán jött az a mondatod, amely olyan nagy hatással volt rám: Milyen régóta és milyen messze vagyok távol tõletek, hogy már az otthonról kapott leveleket meg sem tudom érteni!› Bólintottam. ‹Igen, igen, emlékszem. De mi köze ennek a Bibliához?› ‹Látod›, folytatta anyám. ‹Nem azt mondtad akkor, hogy anyám levelei számomra, modern ember számára élvezhetetlenek. Azt sem mondtad, anyám leveleiben ellentmondások és értelmetlen dolgok vannak. Egyszerûen ezt mondtad: Milyen régóta és milyen messze vagyok távol tõletek, hogy már az otthonról kapott leveleket meg sem tudom érteni!› Kezdtem felfogni. Figyelmesen hallgattam anyámat. ‹A Biblia is egy levél, fi am. Az élõ Isten levele az örök hazából – hozzád írva. Ha te ezt a levelet már nem vagy képes meg-

érteni, nem a levélben kell az okát keresne, hanem saját magadban. Ezt kell mondanod: Milyen iszonyúan távol kerültem mennyei Atyámtól, hogy már nem tudom a levelét megérteni! Most már valóban el akarok benne mélyülni, és kérni akarom a Szentlelket, hogy segítsen az otthonról kapott levelet megérteni.›» Ez a beszélgetés az édesanyjával meg mutatta a fiata lembernek a Biblia megértéséhez vezetõ utat.

Ne engedjük mi sem, hogy bármi is visszatartson bennünket attól az áldásokkal teli élettõl, amelynek Isten igéje képezi az alapját. «Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, õrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz» (Józs 1,8). Minden attól függ, hogy a Szentírással táplálkozunk-e, és van-e élõ kapcsolatunk az Úrral.

ERNST KRAFT

Wim Malgo József Jézus Az Ószövetségben aligha találunk még egy olyan személyiséget, aki oly csodálatos módon mutathatná be Jézus Krisztust és az Õ földi életét, mint József, Jákob fia.A szerzõ úgy próbálja meg továbbadni József történetét, hogy az olvasó érezheti a Jézussal meglévõ párhuzamokat, mert ahogyan Pál mondja, minden igehirdetés célja: «... hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban.» (Kol 1,28)

Könyv, 264 old. 115x180mm

Ár: 1450 Ft +POSTAKÖLTSÉG

144 000 + 2 tanú Kik azok?

Kényes témát érint a könyv szerzõje, mivel igen nagy a tudatlanság e kérdés körül. Egy világot átfogó közismert szekta is e tévtanítás egyik hirdetõje. Wim Malgo a Bibliát hívja segítségül a féreértések eloszlatására.

Könyv, 144 old. 115x180mm

Ára: 1250,-Ft +POSTAKÖLTSÉG

A bibliai keresztség A keresztyén egyházakon és felekezeteken belül köztudottan sok az eltérõ értelmezés és magyarázat a Biblia eseményei, kijelentései és tanításai vonatkozásában. Ezek egyik igen lényeges pontja a keresztség kérdése. Erre kíván választ keresni és adni a szerzõ, Wim Malgo a Biblia alapján.

Füzet, 16 old. 115x180mm

Ára: 350,-Ft +POSTAKÖLTSÉG

MEGRENDELHETÕ: www.ejfelikialtas.hu 1135 Budapest, Palóc utca 2. rendeles@ejfelikialtas.hu • Tel.: (+36 1) 3500 -343

Éjféli Kiáltás 2016 október 17

NÉZÕPONTBAN

GYÜLEKEZE T

Kell-e a keresztyénnek tizedet adnia?

Bibliai kötelesség-e tizedet adni? Ennek a kérdésnek Isten igéje szerint kell alaposan utánajárni. Egy magyarázat.

Törvény elõírta, hogy Izráelnek «a föld szemes termésébõl és a fa gyümölcsébõl» (3Móz 27,30), valamint a «marhák és juhok» ellésébõl tizedet kellett adnia az Úrnak (32. v; vö. 2Krón 31,6), ezek az Úr szent tulajdonát képezték. A 4Mózes 18,30, ahol a gabona- és gyümölcs tizedet említi, azt is kijelenti, hogy «amikor a kövérjét fölajánlják, úgy tekintendõ az a léviták részérõl, mint ami a szérûrõl és a sajtóból kerül ki». Tehát a kicsépelt gabonából, a kiforrott mustból, a kipréselt olajból tizedet kellett adni (vö.

5Móz 12,17). A természetbeni adományt ki is lehetett váltani, pénzado-

A

18 Éjféli Kiáltás 2016 október

mánnyal helyettesíteni. Az összeg az értéknek egyötödével kellett nagyobb legyen (3Móz 27,31). A marhák tizedét úgy állapították meg, hogy a csorda állatai egyenként átmentek a pásztorbot alatt, és minden tizedik állatot különválasztottak, miközben mindegy volt (ellentétben az áldozati állatokkal; 3Móz 22,19-tõl), hogy hibás-e vagy sem (3Móz 27,32). Az állat kicserélése tilos volt. Ahol mégis megtörtént, ott mindkét állatot az Úrnak kellett adni, az eredetit és a helyette kiválasztottat is (33. v).

A léviták Kánaán bevétele után városokat kaptak lakóhelyül és a város körüli legelõket a marháiknak (4Móz 35,2–5; Józs 21,2-tõl), de földbirtokot nem. Kárpótlásul õk kapták a tizedet (4Móz 18,21.24), amibõl aztán a tizedet õk is továbbadták a papoknak,

ajándékként az Úrnak (26–30. v; vö.

8. v). Ebben az összefüggésben csak a gabona és a gyümölcstized szerepel az elõírásokban (27.30. v). Az 5Mózes egy sor kibõvített és kiegészített elõírást tartalmaz közvetlenül az ország elfoglalása elõtt a tizedrõl.

Amint az áldozatokról rendelte az Úr: «égõáldozataitokat és véresáldozataitokat, tizedeiteket és felajánlásaitokat, fogadalmi és önkéntes áldozataitokat, marháitok és juhaitok elsõszülöttjét», akként a tizedet is a központi szentélybe kellett vinni (5Móz 12,5–11; 14,22-tõl). Csak ha a lakóhely túl messze esett, lehetett azokat eladni. Az árukból aztán a szentély helyén megvehették a megfelelõ élelmiszert (24–26. v). A tized beszolgáltatása ugyanis örömünnephez kapcsolódott étkezéssel egybekötve.

Ezen a léviták is részt vettek (5Móz 12,17-tõl; 14,26-tól).

Az izraelitáknak minden harmadik évben nem a szentélybe kellett a tizedet vinniük, hanem lakóhelyükön a léviták és a szegények között kellett szétosztaniuk (az idegenek, árvák és özvegyek között, 5Móz 14,28-tól; 26,12). E parancsolat végrehajtásáért minden izráelita családfõ az Úr elõtt felelt (5Móz 26,13–15). A tized éveinek minden második éve (12. v) két sabbat-év közé esett (3Móz 25,1–7), amikor nem arattak, tehát tizedet sem adtak.

Az Ószövetségben láthatjuk, hogy «a föld szemes termésének és a fa gyümölcsének», valamint a «marháknak és juhoknak» birtoklása azzal járt, hogy ezekbõl a nép köteles volt tizedet beszolgáltatni. Ezt a léviták kapták létfenntartásukra, mivel õk nem rendelkeztek földbirtokkal. De a lévitáknak is tovább kellett adniuk a kapott javak tizedét a papoknak. Az Ószövetség idejében így volt minden világosan szabályozva. Még az ember elsõszülöttjét is meg kellett váltani (2Móz 13,1–16). Ezekhez jöttek az önkéntes adományok a Szent sátor vagy a Templom építésére.

Ezeknek az ószövetségi elõírásoknak pontos betartása esetén a nép gazdag áldásban részesült, amint Isten kifejezetten megígérte népének: «Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek URa. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bõséges áldást árasztok rátok!» (Mal 3,10).

Az Újszövetségben olvassuk, mit mond Jézus Önmagáról: «A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania» (Mt 8,20). Pál apostol is errõl tesz bizonyságot, amikor ezt írja: «Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az õ szegénysége által meggazdagodjatok» (2Kor 8,9). A Máté 16,24–26-ban így magyaráz Jézus a tanítványainak: «Ha valaki én utánam

TÖRVÉNY ELÕÍRTA, HOGY IZRÁELNEK «A FÖLD SZEMES TERMÉSÉBÕL ÉS A FA GYÜMÖLCSÉBÕL» (3MÓZ 27,30), VALAMINT A «MARHÁK ÉS JUHOK» ELLÉSÉBÕL TIZEDET KELLETT ADNIA AZ ÚRNAK (32. V; VÖ. 2KRÓN 31,6), EZEK AZ ÚR SZENT TULAJDONÁT KÉPEZTÉK.

akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.

Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?»

Itt Krisztus világos különbséget tesz az Új- és az Ószövetség között. Az Ószövetségben az áldás túlnyomórészt a jólétben és a külsõségekben nyilvánul meg, míg az Újszövetségben a gazdagság egészen más szinten jelentkezik: A minden dolgok Teremtõjével

való személyes kapcsolatban és barátságban, valamint a fiúságban, az élõ Istennel való atya-fiú viszonyban. Az Ószövetség idején ugyanis senkinek sem mondták: «…és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig» (Mt 28,20). Senki nem mondhatta: «Abbá, Atya!» (Róm 8,15). Senki nem kapta azt a közvetlen ígéretet, amelyet Jézus ad az övéinek: «Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is» (Jn 14,2–3). És senki nem tudott arról az új teremtésrõl, amely Jézus Krisztusban jött létre, amint arról a 2Korinthus 5,17–18-ban olvasunk: «Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentõl van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát».

Az Újszövetségben Jézus állandó jelenlétének, gondoskodásának és szeretetteljes gondolatainak biztosítékát adja nekünk. Isten Maga is gyermekeinek nevez bennünket. Leveszi rólunk a bûn terhét, megbocsát, és az Õ békességét adja nekünk. Naponta

Éjféli Kiáltás 2016 október 19

NÉZÕPONTBAN

személyesen gondoskodik rólunk. Így szól hozzánk: «Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok.

Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csûrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja õket. Nem vag ytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsõségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mezõ füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitûek?” „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.

De keressétek elõször az õ országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek» (Mt 6,25–33).

Az Újszövetségben sehol nem találkozunk a tized fogalmával, hanem valami egészen mással: «Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentõl kaptatok, a bennetek levõ Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsõítsétek tehát Istent testetekben» (1Kor 6,19–20). Ezzel az Újszövetség azt mondja, hogy Isten nem a pénzünk, idõnk, képességeink tizedét akarja, hanem mindent, egész életünket.

Az Újszövetség azt is elénk tárja, hogy Jézus mindent megtett, odaadott, hogy bennünket megváltson. Az életével fi zetett értünk. Elhagyta az Atya gazdagságát, lemondott a menny dicsõségérõl, letette uralkodói címét, és «szolgai formát vett fel» (Fil 2,7).

Ezért az Újszövetség hívõinek nem ezt a kérdést kell feltenniük: Mennyit kell

20 Éjféli Kiáltás 2016 október

MIT HASZNÁL AZ EMBERNEK, HA AZ EGÉSZ VILÁGOT MEGNYERI, LELKÉBEN PEDIG KÁRT VALL? VAGY MIT ADHAT AZ EMBER VÁLTSÁGDÍJUL A LELKÉÉRT?»

adnom? Hanem: mennyit ér nekem Jézus? Ez Isten kérdése a szívünkhöz.

Mert mindaz, ami megfog, ami a meggyõzõdésem, ami tulajdonképpen a legértékesebb számomra, az fog hatalmában tartani, az fog uralkodni rajtam. Itt vetõdik fel a kérdés: Jézus az, Aki fogva tart, Aki uralja az életem? Tudatában vagyok-e annak, amit Õ értem tett, hogy megmentsen? Ezért minden, ami vagyok, és ami az enyém, az Õ tulajdonát képezi!

Az Újszövetségben a tizedet már nem százalékban fejezzük ki, hanem az Úr Jézus iránti szeretetünk mértékében, a szolgáltában való buzgóságunkban, abban, hogy minden alkalmat kihasználunk az Õ szolgálatára. Így szólítja fel Pál apostol is a korinthusi gyülekezetet: «Ami a szentek javára folyó gyûjtést illeti, ti is úgy cselekedjetek, ahogyan azt Galácia gyülekezeteinek rendeltem. A hét elsõ napján mindegyikõtök tegye félre és gyûjtse össze azt, ami telik tõle, nehogy akkor történjék a gyûjtés, amikor odamegyek. Amikor pedig megérkezem, azokat, akiket ti alkalmasnak találtok, elküldöm ajánlólevéllel, hogy adományotokat elvigyék Jeruzsálembe» (1Kor 16,1–3). Az apostol az önkéntességet hangsúlyozza: «… ami telik tõle».

A Biblia híres igehelye arról is beszámol, mit mondott Jézus a bûnös asszonyról: «… neki sok bûne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret»

(Lk 7,47). Minél inkább tudatában vagyunk Isten irántunk való nagy szeretetének, annál inkább fogjuk mi is Õt szeretni, és mindent megteszünk Isten dolgaiért, nem sajnáljuk pénzünket sem az Õ szolgálatába állítani. Tudatában vagyunk-e bûnös voltunknak, elveszett állapotunknak, és hogy mindez mibe került a mi Urunknak, hogy megmentsen bennünket? Akkor mi is örömmel követjük a macedóniabeli keresztyének példáját: «Mert a nyomorúság sok próbája között bõséges az õ örömük, és nagy szegénységükbõl a tisztaszívûség gazdagsága lett. Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sõt erejükön felül is önként adakoztak» (2Kor 8,2–3). Ezt az elvet a Róma 14,7–8-ban is felismerhetjük: «Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg.

Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk».

Mi is az Úr Jézus tulajdona vagyunk.

Ezért mindent az Õ rendelkezésére kell bocsátanunk. Ez azt jelenti, hogy akinek több van, többet adhat. Aki kevesebbel rendelkezik, kevesebbet tud adni. Így viszonylag mindketten sokat adhatnak. Ez a szívük önkéntes adománya, amivel szeretetüket, hódolatukat fejezik ki az Úr iránt, és Õ örül ennek. Így mondhatunk köszönetet mindazért, amit Õ értünk tett.

SAMUEL RINDLISBACHER

SOROZ AT

Felhívás hitharcra A Filippi levél folyamatos magyarázata az Éjféli Kiáltás Misszió különféle igehirdetõitõl. 10. rész. Filippi 1,27-28.

ál arra bíztatja filippibeli hittestvéreit, hogy Krisztus Jézushoz méltóan éljenek. A Filippi 1,27-ben ezt írja: «Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek…» Egy másik fordításban így olvashatjuk: «A legfontosabb ez: gyülekezetként úgy éljetek, hogy a Krisztusról szóló örömüzenetnek megbecsülést, tiszteletet szerezzetek.» Mit is jelent ez a «méltóan viselkedni», és hogyan szerzek Krisztusnak tiszteletet, megbecsülést? A választ Pál adja meg a 27. versben: «… akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért.» Minden gyülekezet, és a gyülekezet minden tagja krisztusközpontú életet éljen, hiszen Krisztus a kezdet és a vég, Õ minden dolgok beteljesítõje. Jézust nem lehet kikerülni!

P

HA NINCS EGYSÉG, HA A CSAPATBAN SZÉTHÚZÁS VAN, ÉS MÁR NINCS KÖZÖS CÉL, BIZTOS A VERESÉG.

Az én személyes kulcsfontosságú igeversem az elsõ fejezetbõl így hangzik: «… meg vagyok gyõzõdve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára» (1,6). Isten elkezdte a jó munkát Fia, Jézus Krisztus által; Õ a megígért Megváltó. És befejezni is Õbenne és Õáltala fogja, amikor Krisztus Gyülekezetét Magához veszi; ekkor a Gyülekezet megdicsõült és tökéletes lesz, megváltva a Bárány drága vére és a benne való hit által. Az Úr Jézus azonban nemcsak a hit szerzõje és beteljesítõje (Zsid 12,2), hanem most is jelenvaló és tevékeny. Õ most is hordoz bennünket, mellettünk áll, közbenjár értünk a Fenség jobbján ülve. Õ juhainak jó Pásztora.

Tehát összefoglalva: Krisztus kezdte el a jó munkát, Õ tartja fenn és Õ is végzi be. Gyülekezete

számára Õ jelent mindent! Mindenekben Õ a minden, a legfontosabb, a legnagyobb, Õ az út, és Õ a cél.

Amikor Pál a méltó viselkedésre szólít fel, arra, hogy egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdjenek az evangélium hitéért, akkor is egyedül Jézus Krisztusról van szó. Mert Krisztus az evangélium, és Jézus az örömhír. Õ Isten Szava. Így olvassuk a 29. versben (saját szavaimmal): «Nektek adatott az a kegyelem, hogy higgyetek Jézus Krisztusban.» Ezen áll vagy bukik minden!

Eg y g yülekezetnek soha nem szabad önmaga körül forognia, soha nem felejtheti el, miért van, kit szolgál. A gyülekezet nem szervezet, nem klub vagy sportegyesület, hanem élõ szerv. A gyülekezetben jelen van az élõ Isten. Ha tudatosul bennünk, hogy az egyedül szent, mindenható és mindent felülmúló

Éjféli Kiáltás 2016 október 21

NÉZÕPONTBAN

SOK GYÜLEKEZET HALÁLA ÉS SOK EGYHÁZ ÉLETKÉPTELENSÉGE NEM ANNYIRA A KÜLSÕ TÁMADÁSOKRA VEZETHETÕ VISSZA, SOKKAL INKÁBB A SZÉTHÚZÁS, AZ EGYSÉG HIÁNYA AZ, AMI A KERESZTYÉNSÉG SORAIBAN PUSZTÍT.

Isten – Jézus Krisztus által – a gyülekezetben és tagjaiban is jelen van, akkor arra törekszünk, hogy félelemmel és rettegéssel munkáljuk üdvösségünket, örömmel és hálaadással, szeretettel és alázattal, méltóan a mi Urunkhoz, így szerezve nevének dicsõséget. Pál a filippibeliek értésére adja, hogy nem õróla, hanem Jézusról van szó. Nem arról, hogy Pál szerint járjanak, ha náluk tartózkodik, az õ kívánságait teljesítsék, õt részesítsék elõnybe, és neki szerezzenek örömet. Nem, Krisztushoz méltóan kell viselkedniük, és nekünk is. Jézus Krisztus itt van köztünk.

Pál abban reménykedik, és abban bízik, hogy a fi lippibeli gyülekezetet hamarosan viszontláthatja, de

22 Éjféli Kiáltás 2016 október

ha mégsem sikerülne, a fõ feladat teljesül – Krisztus hirdettetik, Jézus neve megdicsõül. Életünkkel mi is hozzájárulhatunk Isten dicsõségéhez, ha Fiának, Jézus Krisztusnak neve általunk megdicsõül. Jézus által jöhetünk imáinkban Isten, az Atya elé. Ugyanúgy Jézus Krisztusban találunk örömet, békességet, elégedettséget, és Õáltala hála tölti el a szívünket. A Filippibeli gyülekezet ezt nagyon jól megértette, amit tettekben is bizonyított, így írhatta Pál: «Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is …» (2,12).

«Engedelmeskedtetek» - jelenti, hogy a felhívásnak eleget tettek, és méltón viselkedtek. Ezt a felhívást más levelekben is megtaláljuk, például a Kolossé 1,10-ben: «… hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az õ tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében» (vö. Ef 4,1–2).

A Filippi 1,27-ben továbbá ezt olvassuk: «hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért». Ez megegyezik a Filippi 2,2 kijelentésével: «… akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.» És amint már említettük, Krisztus áll visszavonhatatlanul, kompromisszumok nélkül ennek az egységnek a középpontjában. «Õ elõbb volt mindennél, és minden õbenne áll fenn. Õ a feje a testnek, az egyháznak is, õ a kezdet, az elsõszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben õ legyen az elsõ» (Kol 1,17–18). Ezért az igazságért megéri küzdeni. Nem karddal és vérttel, hanem szeretettel és egységgel, egyet akarva törekedjünk Isten nevének megdicsõítésére, tegyünk bizonyságot Õróla, hirdessük az evangéliumot, és mindenben Krisztusnak adjunk tiszteletet.

Az újjászületett keresztyének már azáltal egyek, hogy birtokolják a Szentlelket – attól függetlenül, melyik helyi gyülekezethez tartoznak.

Egyek vagyunk Krisztus szeretete által, a megváltás és újjászületés által, egyek abban a bizonyosságban, hogy egykor majd ott leszünk, ahol Krisztus van. Úgy hiszem, ez az egység a keresztyének legerõsebb fegyvere az ellenséggel szemben.

Errõl beszél igehelyünk 28. verse. Így van ez a csapatsportoknál és a katonaságnál is. Ha nincs egység, ha a csapatban széthúzás van, és már nincs közös cél, biztos a vereség. Sajnos, fõleg az ún. keresztyén Nyugaton sok esetben hiányzik ez az egység.

Sok g yülekezet halála és sok egyház életképtelensége nem anynyira a külsõ támadásokra vezethetõ vissza, sokkal inkább a széthúzás, az egység hiánya az, ami a keresztyénség soraiban pusztít. Az egység hiánya különben abban mutatkozik meg leginkább, hogy feladják az igazságot, és a világhoz igazodnak.

Beszélnek Istenrõl, a világról, a szociális helyzetrõl, a környezetszennyezésrõl, a nõk arányáról, de Jézus legjobb esetben is csak mellékszerepet kap. A másik oldalon pedig azt találjuk, hogy a keresztyének marják egymást, semmi jót nem tudnak egymásról mondani. «Ezeknél ez nem tetszik nekem, azokhoz már egyáltalán nem mehetek, nem tudok semmiben egyetérteni velük, és ha egyesek ki akarnak menni az emberek közé, mi természetesen nem megyünk velük.»

Miféle bizonyságtétel ez az emberek felé, akiknek tulajdonképpen Urunknak, az Úr Jézusnak örömüzenetét kellene egy akarattal és szeretetben hirdetnünk?

Csak akkor adhatunk hihetõ és hiteles bizonyságtételt, ha közös nyelvet beszélünk, és szavainkat tettek is követik. Ha mi is szilárdan, rendíthetetlenül megállunk a hitben és kiállunk meggyõzõdésünkért, amely Isten igéjén nyugszik. És ha

BÖLCSESSÉGEK

annak is örülünk, ha más is hirdeti Krisztust. Nem kell mindenben részt vennünk, de nem is kell mindent bírálnunk. Amint Pál mondja a Filippi 1,18-ban: «Mert mirõl is van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik módon, akár színlelésbõl, akár meggyõzõdésbõl: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök…» Milyen nemes felfogás! Ezt nekünk úgy kell értenünk, hogy nem szükséges a ProChrist-tel együttmûködnünk, de örülnünk kell annak, ha ott Krisztust hamisítatlanul hirdetik.

Az ún. hitharc esetében, amelyrõl Pál a Filippi levélben beszél, arról van szó, hogy kiállunk az evangélium igazsága mellett, és megcáfolunk minden tévtanítást hamis evangéliumukkal eg yütt (vö. Gal 1,6–7.9). Pál így bátorítja a fi lippibelieket: «… és hogy semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektõl. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség jele lesz: mégpedig az Istentõl!»

(Fil 1,28). Itt az igazi evangélium ellenfeleirõl beszél. Ezek nemcsak meggyõzõdéses ateisták és más vallások fanatikusai, hanem olyan tévtanítók, akik keresztyéneknek nevezik magukat, de hamis evangéliumot prédikálnak. Olyan evangéliumot, amelynek nem Krisztus á l l a középpont já ba n, ha nem valamely személy, szervezet vagy világnézet. Nem szabad hagynunk, hogy ezek félrevezessenek vagy megfélemlítsenek, bármennyire is hangoskodnak. Állhatatosan ki kell tartanunk, szembe kell szállnunk a kor szellemével, és az igazságot hirdetnünk. Az állhatatosság jutalma nem marad el, ez igazolja megváltásunkat és hitünk bizonyosságát. Ugyanakkor a hamis tanítók és az istentagadók romlottsága nyilvánvalóvá lesz.

Mennyi próbálkozás történt már az igaz hit elpusztítására (már az elsõ gyülekezetek megalakulása óta). És mind kudarcot vallottak – elindítójuk romlására. Évtizedek óta próbálják az embereket manipulálni

tagadva a teremtést és az evolúciót hirdetve. A keresztyének azonban rendíthetetlenül hisznek Isten csodálatos teremtõi mûvében. És az elvakult tudósok bosszúságára sok világi ember is beismeri, hogy nem hisz az evolúcióban. Milyen sok próbálkozás történik annak bebizonyítására, hogy a Biblia nem Isten Szava. A keresztyének azonban rendíthetetlenül hisznek Isten élõ igéjében, és abban bíznak. És még ma is – az ellenség nagy boszszúságára – fordítják, nyomtatják, vásárolják és osztogatják a Bibliát a világ minden táján és szinte minden nyelven olvassák.

Milyen sok keresztyént üldöznek, milyen sok gyülekezetet tiltanak be, imaházat rombolnak le, és világszerte mégis egyre több ember gyûl össze Krisztust imádni, dicséreteket énekelni, olvasni a Szentírást. Mindez az ellenség romlásának a jele és annak bizonyítéka, hogy Isten megõrzi a Gyülekezetet, amint meg van írva: «Az igaz ember hitbõl él!»

(Róm 1,17). Krisztus nagyobb; az Úr Jézus a gyõztes; Õ vezeti Gyülekezetét gyõzelmesen a célba: «De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket» (2Kor 2,14).

A számomra kulcsfontosságú igevers így fogalmaz: «Éppen ezért meg vagyok gyõzõdve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára» (1,6). Isten kezdte el a jó munkát mindnyájunkban, és a Gyülekezetével Krisztusban. Krisztus átvezet bennünket és Gyülekezetét itt és most minden nehézségen, és Õ be is végzi a megkezdett munkát.

Addig pedig mindnyájunk feladata: Megállni szilárdan a hitben, egy szívvel, egy lélekkel küzdeni az evangélium igazságáért, miközben Krisztus mindennek a középpontja.

Mindezt szeretetünkkel, Isten iránti engedelmességgel, szívbõl jövõ bizonyságtétellel és Istennek tetszõ életmóddal érhetjük el.

«Néha olyan körülményekbe képzeljük magunkat, amilyent az isteni gondviselés egyáltalán nem szabott ránk; félünk ezernyi szenvedéstõl, amelyek közül soha egyetlen egyet sem kell átélnünk.»

(C.H. Spurgeon)

«Természetesen sok hibám van, ha benned kevés a szeretet.»

(C. H. Spurgeon)

«Saját tehetetlenségünk semmit sem változtat Isten ígéretein.»

(Spurgeon)

Az ördög szereti a tétlen hívõt, azt sem bánja, ha nem csinál semmi rosszat, CSAK JÓT NE TEGYEN! Középút nincs. Aki halogatja a döntést, az valójában a gonosz mellett döntött. Aki azon töpreng magában, hogy becsületes legyen-e, vagy sem, az már letért az egyenes útról.

(C. H. Spurgeon)

Amíg élünk, reméljünk! Ha a szerencse lováról leestél, ne maradj fekve az árokban!

A szeretet az egyetlen zsebkendõ, amely felszárítja a megszomorodottak könnyeit.

(C. H. Spurgeon)

THOMAS LIETH

Éjféli Kiáltás 2016 október 23

NÉZÕPONTBAN

MEGKÉRDEZ TÜK

«A Sátán ûzött, hogy vessek véget az életemnek» 2003-ban Norbert Lieth interjút készített egy kurd keresztyénnel, a Törökországból származó egykori müezzinnel.

Az iszlám világban végzett missziós tevékenysége miatt a névtelenséget választotta. Amit a hívõvé vált muszlim akkor elmondott, aktuálisabb ma, mint bármikor.

Jézus Krisztushoz való megtérése elõtt ön muszlim müezzin volt. Mi egy müezzin feladata?

A müezzin ima-kikiáltó és elõimádkozó, aki naponta ötször kihirdeti az imádkozás idejét a mecset minaretjérõl.

Esketést is végez, és minden mást, ami az iszlámvalláshoz tartozik. Tulajdonképpen õ a pásztora és lelki gondozója a gyülekezetének.

Mikor és hogyan talált ön Jézushoz?

Az Újszövetség olvasása által, amit korábban gyûlöltem; meg voltam gyõzõdve, hogy a gonosz keresztyének meghamisították. Amikor Németországban egy rablás miatt börtönbe kerültem, imádkoztam Istenhez, mutassa meg nekem a Hozzá vezetõ utat. Ekkor kaptam egy Újszövetséget, elkezdtem olvasni, és felismertem, milyen bûnös ember vagyok, és hogy Jézus Krisztus az én bûneimért halt meg. 1987. november 9-én borultam térdre az Úr Jézus elõtt, és megvallva bûneimet elfogadtam õt életem Urának és Megváltómnak.

Allah már korábban egy szörnyû istenné vált számomra, mégpedig a következõ okokból: 1. Amikor még muszlim voltam, hét éves

24 Éjféli Kiáltás 2016 október

koromtól kezdve naponta ötször leborultam Allah elõtt, ami hetente 35 alkalmat jelentett. De nagy csalódással kellett megállapítanom, hogy ezáltal egyáltalán nem nyertem üdvbizonyosságot, és tudtam, hogy a pokol vár rám. Így tanítja a Korán: «Uradnál végérvényesen elhatározott tény, hogy senki sincs közöttetek, akár emberek, akár démonok legyetek, aki ne kerülne a pokolba, és azután, ha Allah akarja, kihoz onnan benneteket.»

Nagyot csalódtam az iszlámban.

2. Továbbá azt is szörnyûnek tartottam, hogy ez az Allah, az ún. Teremtõ, nekem, teremtettjének azt parancsolta, hogy embereket öljek, azokat, akik másként gondolkodnak vagy mást hisznek.

A 9. szúrában a 29. vers tartalmazza a zsidók és keresztyének elleni háborús parancsot. És valahogyan én sokkal humánusabbnak éreztem magam, mint amilyen Allah. Ezt nem tudtam sokáig folytatni, feladtam az iszlám elõimádkozó tisztemet, és az élõ Isten keresésére szántam el magam. A muszlim számára ugyanis az üdvösséghez vezetõ egyetlen út az, hogy embereket öl Allah szörnyû parancsára.

Hogyan viszonyult egykor muszlimként Izraelhez, és most keresztyénként milyen álláspontra helyezkedik a zsidósággal szemben?

Akkor, muszlimként gyûlöltem az izraelieket és Izraelt, anélkül, hogy egyetlen zsidót is ismertem volna. Ez természetesen azzal a méreggel kapcsolatos, amelylyel az iszlám engem is megfertõzött.

De a Bibliában ezt olvastam: «Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban sza-

badok lesztek» (Jn 8,36). Amikor hitre jutottam, Isten igéje megmutatta nekem, hogy Izrael az Õ földi népe, ekkor elõbbi gondolataimért bocsánatot kértem, és ma nem múlik úgy el nap, hogy ne imádkoznék Izraelért és Jeruzsálemért, és Jézus nevében áldom a zsidó népet.

Amikor még az iszlám rabságában voltam, semmi reménységem és üdvbizonyosságom nem volt, noha vallásos voltam, és nyomasztott a bûn terhe is, volt, hogy öngyilkos merénylõ kívántam lenni Izraelben. A Sátán ûzött, hogy vessek véget az életemnek, és vigyek a halálba embereket is abból a népbõl, melyet Isten szeret. Még amikor a börtönben voltam, akkor is kínzott ez a gondolat. De az Úr megõrzött engem.

Hála és dicsõség Neki!

Hogyan ítéli meg a németországi külföldiek közti evangelizációt? Elegendõ az, ami ezen a területen történik? Mit lehetne másként tenni? Mire kellene hangsúlyt fektetni?

Ebben az ügyben nem történik kellõ erõfeszítés. megtérésem óta én is evangélistaként mûködöm a németországi külföldiek között. Sokan keresik az igaz Istent. Rajtunk, keresztyéneken múlik, hogy valóban meg is találják, nekünk kell megmutatni nekik a Jézushoz vezetõ utat. A barátságos közeledés nagyon fontos, és a bátorság, hogy meghívjuk õket. Európában sok a nyíltszívû muszlim. Fontos arra figyelni, hogy ne lekezelõen bánjunk velük. Meg kell próbálni a falakat ledönteni, és hidakat építeni az emberi szívekhez. És az a szempont, amelyre különösen figyelni kell, az, hogy rögtön ne kezdjünk el nekik Jézusról beszélni, és arról, hogy Õ Isten. Elõször a bûnbeesésrõl, az ember bûnös voltáról kell szólni, aztán lassan vezetni õket a megtéréshez. Egy vaknak hiába magyarázzuk, milyen a piros szín. Elõször azzal kell kezdeni, hogy megnyitjuk a szemét. Aztán õ maga is felismeri, ki Jézus valójában. Ezután minden magától jön.

Mire kellene különösen figyelni, amikor egy muszlimot próbálunk Jézusnak megnyerni?

A muszlimok sokszor mondták nekem: «A keresztyének ellenünk beszélnek.»

Vagyis ez azt jelenti: Ha mi az evangéliumot prédikáljuk nekik, úgy vélik, hogy mi automatikusan ellenük, muszlimok ellen vagyunk. De azt is felismerik, hogy nekünk, keresztyéneknek van valami, amivel õk nem rendelkeznek – az üdvbizonyosság. Meg vagyok arról gyõzõdve, Jézus Krisztus azért jött, «hogy megkeresse és megmentse az elveszetteket». Ha ezzel a boldogító, csodálatos reménységgel megyünk a muszlimokhoz, meglátják, megérzik ezt. Ha mégis átkoznak, én áldom õket.

Imádkozom értük, sírok miattuk és velük. Látják ezt, és így szólnak: «Ezt

mi nem tudjuk!» Ha így közeledünk hozzájuk, Krisztus szeretetétõl hajtva, fel fogják ismerni, hogy mi olyasmit birtoklunk, ami nekik nincsen.

Mit gondol – a Biblia profetikus kijelentéseinek tükrében – a mostani idõkrõl? Osztja-e azt a véleményt, hogy a végidõkben élünk (az elragadtatás és Jézus visszajövetele elõtti idõkben)?

Igen. 1948 óta Isten összegyûjti népét, ígéretének megfelelõen. Számomra ez az elsõ jele annak, hogy Jézus hamarosan visszajön. További jeleknek tekinthetõek a mostani események és a keresztyének közti szeretetlenség.

Végidõkrõl szóló beszédjében az Úr ezt mondta: «… Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül» (Mt 24,12). Ha valaki nem látja, hogy ez most valóban beteljesedett, akkor az vak. A keresztyének közti szeretet nagyon fontos, de sajnos, én ezt a szeretetlenséget látom sokfelé.

Ha nem Isten Szavára alapoznék, már rég elmenekültem volna. Azonban ez is profetikus, hiszen az Úr Jézus is ezt kérdezte: «De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?»

(Lk 18,8). Meg vagyok gyõzõdve, hogy az utolsó idõkben élünk.

Köszönöm a beszélgetést.

Megrendelhetõ: www.ejfelikialtas.hu 1135 Budapest, Palóc utca 2. ejfel@t-online.hu • Tel.: (+36 1) 3500-343

Ára: 3 200,-Ft +postaköltség Az Éjféli Kiáltás Misszió verseket kedvelõ Olvasói számára adta ki a hívõ költészet jeles hazai és külföldi képviselõinek legszebb verseit. A CSENDES CSODÁK címû 400 oldalas kötet közel ugyanennyi költeményt tartalmaz, amelyek az elcsendesedés perceiben lelki felüdülést, támaszt és bátorítást jelenthetnek olvasóinak a hitélet mindennapjaiban.

Éjféli Kiáltás 2016 október 25

NÉZÕPONTBAN

IDÕK JELEI

AZ ELRAGADTATÁS TITKA Az elragadtatás valósága «Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni.

Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: «Teljes a diadal a halál fölött!» (1Kor 15,51-54).

Elváltozunk Pál apostol az 1Korinthus 15-ben arról ír, hogy nem fogunk mindnyájan «elhunyni», másképpen fogalmazva nem fogunk mindnyájan meghalni.

Vagyis akik még nem hunytak el, azok az emberek, akik abban a pillanatban életben lesznek, egy szempillantás alatt elváltoznak, és egybõl az Úr jelenlétébe kerülnek. Erre az elváltozásra szükség van; különben az elragadtatás a még élõ emberek számára nem történhetne meg, mert jól tudjuk a Bibliából, hogy hús és vér nem örökölheti Isten országát.

Teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy egy ilyen esemény az egyház történetében mindezidáig még nem következett be. Az 54. vers emeli ki ezt a tényt: «Amikor pedig (ez a romlandó

26 Éjféli Kiáltás 2016 október

romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: Teljes a diadal a halál fölött!» Vajon a fenti igei kijelentés a mi idõnkre vonatkozik?

Semmiképpen sem. Az elmúlt 2000 év során is haltak meg keresztyének.

Hívõk milliói távoztak el a halál árnyékának völgyébe. Ha Urunk ebben az évben sem jön el, az elhunyt hívõk száma természetszerûen tovább fog növekedni. Hisz a Biblia kijelenti: «És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik» (Zsidók 9,27). Az 1Korintus 15, 54 határozottan kijelenti, hogy a halál fölött teljes lesz a gyõzelem.

Be kell látnunk, hogy ez eddig még nem történt meg. Azonban az elragadtatás pillanatában ez a gyõzelem a halál felett be fog teljesedni.

Az elragadtatásban tehát azt is megéljük, hogy Krisztus diadalt arat a halál felett és Gyülekezete számára is meghozza ezt a gyõzelmet. Pál apostol az 1Korintus 15,54-ben így magyarázza az elragadtatást a korinthusiaknak: «Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: Teljes a diadal a halál fölött!». Ettõl a ponttól kezdve - mikor a romlandó romolhatatlanságba öltözik - teljesül be a prófétai ígéret: «Teljes a diadal a halál fölött!».

A tradicionális tanítás Az utóbbi évek során a gyülekezetek berkeiben sokféle ellentétes, egymással szembenálló álláspontok fogalmazódtak meg az elragadtatással kapcsolatban.

Ennek a felekezetek közötti nézeteltérésnek azonban nem szabad elbátortalanítania vagy elbizonytalanítania bennünket e téma tanulmányozásakor, a megoldás egyszerû: utána kell járnunk és válaszolnunk kell arra a kérdésre, hogy mit is jelent: «az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik»?

A héber vagy a görög nyelv és kultúra ismerete még nem fog eligazítást nyújtani e kérdés megválaszolásában, mindenképpen a Szentíráshoz kell a válaszért fordulnunk.

Persze, mondani könnyebb, mint megtenni. Hívõk százezrei, ha nem milliói kutatják naponta az Írást, de nem jut mindig mindenki ugyanarra a következtetésre. Bizonyos mértékig minden hívõt befolyásol a tanítója, prédikátora, lelkésze, barátai, a rádió- és tévéprogramok, könyvek, gyülekezetek, gyülekezeti irányvonalak.

Igen gyakran jelent számunkra döntõ tényezõt a családi hátterünk, származásunk, neveltetésünk. Az Egyesült Államokban például hétrõl hétre szántalan prédikátor hirdeti az igét, miközben ugyanazt a Bibliát veszik prédikációjuk alapjául. Minden új igei üzenetnek azonban valami olyasmit is kell tartalmaznia, amit a hallgatók addig még nem értettek meg.

GONDOLOM, MINDNYÁJAN ÚGY VAGYUNK EZZEL, HOGY AKIK RENDSZERESEN OLVASSUK A BIBLIÁT, ÉS IDÕRÕL IDÕRE OLYAN IGEVERSRE BUKKANUNK, AMELYET ADDIG NEM ÉRTETTÜNK VILÁGOSAN VAGY FÉLREÉRTETTÜNK, EGYSZER CSAK AZ OLVASOTTAK ALAPJÁN MEGÉRTJÜK ISTEN ÜZENETÉT A SZÁMUNKRA.

Gondolom, mindnyájan úgy vagyunk ezzel, hogy akik rendszeresen olvassuk a Bibliát, és idõrõl idõre olyan igeversre bukkanunk, amelyet addig nem értettünk világosan vagy félreértettünk, egyszer csak az olvasottak alapján megértjük Isten üzenetét a számunkra. Gyakran megdöbbent bennünket egy-egy igevers mélysége. Ezt éltem át én is az egyik izraeli utazásom alkalmával a Galileai-tengernél. Ez a hely, amely Krisztus földi szolgálatának központja volt, nagy jelentõséggel bír a keresztyének számára. Évek során az idegenvezetõk ennek a helynek minden fontos állomását megmutatták nekem, többek között azokat a helyeket is, ahol Jézus beszédet mondott, betegeket gyógyított, démonokat ûzött ki, és Pétert felszólította, hogy vesse ki hálóját a hajó másik oldalán.

Izrael egy másik különleges helyszíne az, ahol Jézus Hegyi beszédét elmondta.

Az út során sok amfiteátrum szerû helyet is láttam, amelyek sok embernek kínáltak ülõhelyet. Jézus a Galileai-tenger partján tartotta beszédét sok-sok ember elõtt, és mindenki hallotta Õt. Az egyik idegenvezetõ ezt be is mutatta. Megállt a víz partján, és normális hangerõvel beszélt hozzánk, mi pedig a 100-150 méternyi távolságról minden szavát jól hallottuk.

Nem régiben egyik idõsebb hívõ testvér a gyülekezetbõl így szólt hozzám:

«Arno, Jézus nem a néptömegeknek prédikált, Õ a tanítványaihoz intézte szavait». Amikor arra kértem, mutassa meg, hol van ez a Bibliában megírva, felolvasta nekem a Máté 5,1-2-t: «Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. Õ pedig megszólalt, és így tanította õket…»

Ezek az egyszerû szavak valósággal megijesztettek. Rádöbbentem arra, hogy éveken át ahhoz tartottam magam, amit tanítottak nekem, és nem ismertem fel a Szentírás világos szavait.

Jézus elhagyta a tömeget, és tanítványaival felment egy hegyre. Ez számomra meglepõ, de egyben jótékony hatású kinyilatkoztatás volt, új szemszögbõl láttam magam elõtt ezt a jelenetet. Pedig olyan sokszor olvastam már ezt az igehelyet, de csak most fogtam fel annak jelentését, hogy az Úr ott és akkor kihez is intézte szavait. Õ nem a tömegekhez fordult, hanem meghitt köréhez, az apostolaihoz.

Ez a lecke ismét megmutatta, menynyire fontos az, hogy a Szentírást ne csak olvassuk, hanem más hívõkkel átbeszéljük, meghallgassuk egymás véleményét. Értelmünket, szívünket a Szentlélek irányítása alá kell helyeznünk, hogy megérthessük a Szentírás üzenetének mélységeit.

Egy másik alkalommal az Úr Jézust megkérdezte egy írástudó: «Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?»

(Lukács 10,25). Jézus kérdésre kérdéssel válaszolt: «Mi van megírva a törvényben?

Hogyan olvasod?» (26. v). Jól figyeljük meg, Jézus nemcsak azt kérdezte, mi van a törvényben megírva, hanem azt is tudni akarta, hogy a kérdezõ mit olvasott ki abból, hogyan értelmezte.

Tehát a Szentírást nem elég csak olvasni, hanem meg is kell érteni ahhoz, hogy egy bizonyos véleményre, ismeretre jussunk a benne lévõ tanítást illetõen.

1968-tól, mióta szolgálatomat megkezdtem, az élet legkülönfélébb területeirõl jövõ emberekkel találkoztam, akik más-más származással, világnézettel, képzettséggel rendelkeztek. Mindezeknek a hívõknek, akik egymást nem ismerték, egy valamiben megegyezett a véleményük, meg voltak gyõzõdve arról, hogy az elragadtatás valóságos, bekövetkezendõ nagy esemény lesz.

Mikor az elragadtatás valóságáról és az elkövetkezendõ elõttünk álló nagy eseményrõl írunk, hat fontos pontot kell kiemelnünk: 1. Mi az elragadtatás?

2. Hogyan történik az elragadtatás?

3. Miért szükséges az elragadtatás?

4. Kik ragadtatnak el?

5. Mikor fog bekövetkezni?

6. Hogyan készülhetünk fel az elragadtatásra?

ARNO FROESE FOLYTATÁS A KÖVETKEZÕ SZÁMUNKBAN.

Éjféli Kiáltás 2016 október 27

NÉZÕPONTBAN

Minden lehetséges annak, aki hisz… mikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult elõtte, és ezt mondta: «Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tûzbe, gyakran a vízbe is. Elhoztam õt tanítványaidhoz, de nem tudták megygyógyítani.» Jézus erre így válaszolt: «Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok õt ide!» Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: «Mi miért nem tudtuk kiûzni?» Õ így válaszolt: «Kishitûségetek miatt.

Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. (Mt 17,14-20).

Az ige elszomorító, kiábrándító igazsága az, hogy leleplezi Jézus tanítványainak tehetetlenségét. Egy csalódott édesapáról van itt szó, akinek utolsó reménysége is szertefoszlott. Mindent megpróbált már ez a szeretõ apa beteg fiával, kuruzslók, varázslók, orvosok nem tudtak segíteni rajta, végül Jézus tanítványaihoz fordult, mert már talán hallotta, hogy ebben a közösségben sok csoda történik. És íme, most keserûen

A

28 Éjféli Kiáltás 2016 október

tapasztalja, hogy ez is hiábavaló: ezek az emberek sem tudnak segíteni rajta. Ott toporognak a tanítványok, tanácstalanul állnak a súlyos esettel szemben. Talán szégyellik is magukat a sokaság elõtt a kudarc miatt, íme hiábavaló volt minden igyekezetük, nem sikerült segíteni a beteg fiún. Érthetõ Jézus keserû kifakadása: “Óh hitetlen és elfajult nemzetség!

Vajon meddig leszek veletek? Vajon meddig szenvedlek titeket?» Ezek a súlyos szavak a tanítványokra vonatkoznak. Az õ tehetetlenségük fájt ennyire Jézusnak, jó alkalmat szolgáltattak az ellenségnek a gúnyolódásra. Benne van ebben a kemény szóban az is, hogy bizony az Õ tanítványainak nem kellene ilyen tehetetlenül szemlélniük az emberi nyomorúságot. Mintha ezt mondaná: Hiszen ti az enyéim vagytok. Ti velem éltek. Hogyne áradhatna hát tovább belõlem rajtatok keresztül is gyógyító erõ és segítség!

Atyámfiai, ezt a szomorú jelenetet csak szégyenkezve tudom elmondani, mert annyira érzem, hogy itt rólunk van szó. Ha már az elsõ tanítványok kicsiny szûk köre is hitetlen és elfajult nemzetség volt, akkor a mi mai keresztyénségünk hová fajulhatott el? Pedig még mi többrõl is tudunk, mint akkor a tanítványok tudtak - mi már tudunk a golgotai halál megváltó kegyelmérõl, a húsvéti feltámadás

halált legyõzõ erejérõl, a Szentlelkével közöttünk és bennünk munkálkodó, ható, élõ Jézusról, és mégis olyan erõtlenek vagyunk! Olyan tehetetlenek a világban lévõ rengeteg emberi problémával, nyomorúsággal, szenvedéssel, betegséggel, bûnnel szemben!

Fél emberöltõvel ezelõtt, talán volt valami váradalma a világnak Krisztus gyülekezeteivel szemben, vártak tõle segítséget, útmutatást, a válság megoldásában tevékeny részvételt. De aztán kiderült: a keresztyénség sem tudott segíteni, irtózatos válságba sodródott az egész világ. A hazugság, bosszú, gyûlölet, pusztítás démoni megszállottsága alatt gyötrõdött az emberiség, mint az az epilepsziás fiú ott a történetben, aki a görcsöktõl szenvedett. A korai keresztyénség épp olyan tehetetlenül nézte, mint ahogyan a tanítványok a beteget apjával együtt. És most? Ne csodáljuk, ha a világ levonta a konzekvenciát: úgy tekint az egész keresztyénségre, mint egy csõd-halomra. Nem vár tõle már semmit. Nem tekinti számottevõ tényezõnek az összekuszálódott problémák megoldásában. A nyugati keresztyénségben született meg az a megállapítás, hogy a világ ma egy poszt-keresztyén, egy keresztyénség utáni korszakban él, olyan korszakban, amelyikben a keresz-

tyénség már lejáratta magát - van ebben valami ítélet a keresztyénség fölött.

Azt sugallja, hogy azokat az eszméket, amiket a világ végül is Jézustól tanult: a békességet, a társadalmi egyenlõséget, az elesett népek felemelését, az igazságtalanság megszüntetését, ma a világ nem keresztyén alapon akarja megoldani. És ezt nekünk tudomásul kell venni.

Az epileptikus fiú által jelképezett emberi nyomorúságot ma már oda sem viszik Jézus tanítványai elé, hogy segítsenek rajta. Jézus tanítványai pedig jól teszik, ha szerények maradnak, és nem hiszik azt, hogy csak õk tudnának segíteni, jól teszik, ha nem nézik le a nem keresztyén népeket, társadalmi törekvéseket, szervezeteket, mozgalmakat, és jó, ha megtanulnak szolgálatkészen mellé állni minden jó ügynek, ami elõsegíti azt, hogy az emberek jóléte növekedjék, és ne kelljen félniük életük és otthonuk elveszítésétõl.

Nekünk nem ellenséges érzülettel kell szemben állnunk azzal a világgal, amelyben ténylegesen benne vagyunk, benne élünk, hanem segítésre kész szolidaritással. De ehhez nekünk, Jézus tanítványainak, nagyon mélyen kell megalázkodnunk és elvállalnunk, amit Jézus ítélete reánk mond: Hitetlen és elfajult nemzetség - igen, mi vagyunk azok, akik a tehetetlen gyengeségünkkel alkalmat és okot adtunk a keresztyénségben rejlõ erõk lekicsinylésére és semmibevételére. Ez a kiábrándító igazsága ennek az Igének.

De van egy felemelõ, biztató, ígéretes igazsága is a számunkra. Ez pedig az, hogy Jézus tegnap és ma és örökké ugyanaz. Soha nem felejtem el annak a hívõ orvosnak a bizonyságtételét, akit egyszer felettes hatóságai megkérdeztek, hogyan lehet materialista tudománnyal foglalkozó ember létére hívõ, hát még soha nem csalódott a keresztyénségben? Azt felelte: a keresztyénekben? Ó, már nagyon sokszor. De Jézusban még soha! A keresztyénség, lehet, csõdöt mondott, de Jézus nem. Akkor sem, ma sem. Akkor az történt, hogy a beteg fiút odavitték Õ hozzá és Jézus - egyetlen szavával - meggyógyította. És most itt ne vitázzunk azon, hogy miként történhetett meg ez a gyógyulás, úgy sem értjük a mikéntjét. Semmiféle világnézetbe nem passzol bele ez a csoda. Mert itt csoda történt. Egyszerûen arról van szó, hogy a segítségnek az az isteni ereje, amelyik Jézussal a világba bejött, erõsebbnek bizonyult, mint a betegség rettentõ hatalma. Nos, de hát éppen errõl van szó: van ilyen erõ, létezik Istennek olyan energiája, amelyik több mint minden természeti és természetfölötti erõ, amit csak ismerünk. Majd mi magunk is meg fogjuk tapasztalni, legkésõbb a halálunk óráján. Az sem passzol bele semmiféle világnézetbe, hogy át fogunk majd menni a halálon, ez is fölülmúlja minden megismerési képességünket. Az, hogy a halottak örök életre feltámadnak, mi egyéb lenne, mint Isten erejének a csodája.

De ne a csodán ámuldozzunk, hogy miként lehetséges az. Minden csoda, amit Jézus tesz, jel! Utalás! Mint egy kinyújtott ujj, úgy mutat a csoda Jézusra: íme, ez az a Valaki, Jézus, aki segíteni tud. Aki ott is segíthet, ahol már emberi segítség nincsen. Tudjátok, mit jelent megérteni a csodát? Azt, hogy az ujjmutatás nyomán tovább visszük a tekintetünket, és úgy nézünk Jézusra, mint arra a Valakire, akiben Isten ereje mûködik.

Vannak, akik azt mondják, hogy ma már Jézus csodáiban nem lehet hinni, a mai ember nem tud velük mit kezdeni. Aki így beszél, az mindig csak a csodára mered rá ahelyett, hogy tovább nézne, oda, ahová a csoda mutat: Magára Jézusra!

Nem az útjelzõ tábla a fontos, nem azt kell szemlélgetni, hanem el kell indulni abba az irányba, ami felé mutat, amerre irányít... Az útjelzõ tábla nem ámulatba akar ejteni, hanem eligazítani akar a helyes irányba. Indulj el arra, amerre jelez és akkor majd megérted a táblát is.

Tehát nézz Jézusra. Ezt akarja mondani a csoda. Ne törõdj azzal, hogy milyen világnézetbe passzolhat bele a csoda, a régibe vagy az újba, hanem egyszerûen nézz föl Jézusra! Õtõle várj mindent!

Ez hiányzott akkor, ott Jézus tanítványaiban és ezért nem tudtak segíteni.

Késõbb megkérdezték Jézustól, hogy õk miért nem tudták meggyógyítani azt a fiút? És Jézus így válaszol nekik: a ti hitetlenségetek miatt. És ekkor mondja nekik ezeket a titokzatos szavakat: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag...

MAJD MI MAGUNK IS MEG FOGJUK TAPASZTALNI, LEGKÉSÕBB A HALÁLUNK ÓRÁJÁN. AZ, HOGY ÁT FOGUNK MAJD MENNI A HALÁLON, EZ SEM PASSZOL BELE SEMMIFÉLE VILÁGNÉZETBE, EZ IS FÖLÜLMÚLJA MINDEN MEGISMERÉSI KÉPESSÉGÜNKET.

Éjféli Kiáltás 2016 október 29

NÉZÕPONTBAN

AZ IGAZI HIT EGÉSZEN MÁSVALAMI, MINT A SAJÁT LELKI ERÕNKBEN, VAGY VALAKI MÁSNAK, NAGY HÍVÕNEK A LELKI EREJÉBEN VALÓ HIT. HINNI, IGAZÁN HINNI, MINDIG AZT JELENTI, HOGY AZ EMBER ÖNMAGÁRÓL ÉS MINDEN MÁS EMBERRÕL LEVÉVE A TEKINTETÉT ARRA AZ EGY VALAKIRE NÉZ, AKI EGYEDÜL KÉPES SEGÍTENI. Mit jelent ez? Azt, hogy még mindig nem tudjuk igazán, mit jelent a hit, mit jelent hinni. Az eredeti görög szövegben nem olyan szó van, amit hitetlenségnek kellene fordítani, hanem «oligopistia», vagyis: «kishitûség». És ez a kishitûség nem a hit mennyiségének a kifejezése, hanem olyan hit, ami valami kicsiny dologra irányul, ahelyett, hogy valami nagyra irányulna. Itt derül ki, hogy a tanítványok miben hittek, úgy képzelték valahogy, hogy az õ hitük az az erõhatás, ami mintegy kiárad belõlük és képes lesz csodát tenni, gyógyítani. Úgy hittek a saját hitükben, mint egy nekik adományozott belsõ hatalomban. Lelkierõben. És ezt nevezi Jézus hitetlenségnek, kishitûségnek. Mi is beleesünk sokszor ebbe a hibába. Mi is úgy képzeljük el sokszor, hogy belsõleg mintegy neki kell gyürkõznünk és a hitet, mint valami lelkierõt, kell magunkban létrehoznunk, és akkor azután le tudunk számolni a gondokkal, bajokkal, bûnökkel, kísértésekkel, sors-problémával, még talán betegségekkel is, ha sikerül elég nagyra felerõsíteni magunkban a hitet.

Azt mondta múltkor valaki: senkinek sem kellene betegnek lennie, ha volna elég hite ahhoz, hogy meggyógyuljon.

A betegség annak jele, hogy kevés a hite az illetõnek a gyógyulásra. Nos, aki így gondolkodik, az éppen olyan hitet akar, amelyikrõl Jézus azt mondja, hogy ez hitetlenség, kishitûség. Az igazi hit egészen másvalami, mint a saját lelki erõnkben, vagy valaki másnak, nagy hívõnek a lelki erejében való hit. Hinni, igazán hinni, mindig azt jelenti, hogy az

30 Éjféli Kiáltás 2016 október

ember önmagáról és minden más emberrõl levéve a tekintetét arra az egy Valakire néz, aki egyedül képes segíteni.

Hit, igazi hit ott van, ahol valaki szegény öreg, tanácstalan és olyan mélyen van, hogy egyedül csak Istennek a Jézusban megnyilatkozó ereje után vágyik és törekszik. Nem mi imádkozzuk vagy mozdítjuk el a hitünkkel a betegséget vagy bármi bajt és nyomorúságot, hanem Jézus. Egyedül Õ! Jézusban higgy!

Ne magadban vagy más nagy hívõ hitében. Egyedül Jézusban! És ha ebbõl a fajta hitedbõl, akármilyen kevéske van, oly kicsiny bár, mint a mustármag, ami tudvalevõleg a legkisebb a többi magok között: ez is elég ahhoz, hogy belekerülj az isteni energia áramlásába. Légy csak nyugodtan szegény, egészen szegény, teljesen gyenge, erõtelen önmagadban, és ne a magad hinni tudásában bízzál, vagy a magad imaerejében, hanem bízzál abban, hogy Jézus képes cselekedni és akar is cselekedni, ha esetleg másképpen is, amint azt te magadnak elképzelted.

Nem arról van szó, hogy kierõszakoljunk magunkból valamit, hanem arról, hogy egészen összekapcsolódjunk Õvele, Aki számára semmi sem lehetetlen.

Szinte azt mondhatnám: nekünk újra föl kell fedeznünk Jézust. Akirõl meg van írva, hogy erõt ad a megfáradottnak és az erõtlen erejét megsokasítja. És: akik az Úrban bíznak, erejük megújul. És újból meg kell tanulnunk imádkozni, böjtölve, ahogyan az Úr mondja, vagyis egészen beleadva magunkat az imádságba, az Úrral való közösségbe, belekapcsolód-

ni Jézusba, a mélybõl kiáltani Hozzá, minden segítség Urához. Mert kicsoda Jézus? Õ az, akiben Isten eljött hozzánk.

Isten, az örökkévaló hatalom, aki mindent a kezében tart, csillagvilágokat és népeket, téged és engem, az atomerõt és minden világhatalmat: ez az Isten a mi Istenünk akar lenni. Tud és akar is segíteni, mert Övé minden hatalom. És ezt a hatalmat Jézusban gyakorolja. Õ pedig eljött hozzánk, testvérünkké lett, magára vette életünket. A sorsunkat. És semmi sem lehetetlen a számára. És a Vele való élõ összekapcsolódásban majd megtapasztaljuk, hogy problémáink, nehézségeink közben is erõsek, szomorúságunkban is megvigasztalódottak leszünk, olyan ajtók nyílnak föl, amelyekrõl sohasem hittük volna, hogy megnyíljanak. Olyan lehetõségek tárulnak föl, amelyekrõl fogalmunk sem volt, és kint a világban is a szerény jó szolgálatunk mellett tudunk majd valami mást is adni ennek a beteg világnak, azt, hogy minden munkánkból, tettünkbõl megnemesítõ hatások, gyógyító erõk sugároznak bele a beteg világba.

Megtapasztaljuk majd, hogy a Krisztusban való hitünk megszenteli, gyümölcsözõvé, gyógyító erejûvé teszi a világban való forgolódásunkat, minden jó szolgálatunkat, és tudunk segíteni a sebek bekötözésében, bûnökbõl való szabadulásban, mert a Krisztusban való hitünk által Õ, Maga, Jézus, végzi a munkáját tovább általunk a világon.

Akkor pedig igazán a lehetetlen dolgok is lehetõvé válnak.

JOÓ SÁNDOR

Éjféli Kiáltás Gyülekezeti bibliaiskola 2017-tõl FREDY PETER, DÜBENDORF, SVÁJC

harles Ryrie bibliaoktató mondta egyszer: «A Biblia minden köny vek legzseniálisabbika. Ezt tanulmányozni a legnemesebb elõjog. És ezt megérteni a legnagyobb cél.» Ezért örömmel számolunk be az Éjféli Kiáltás Misszió svájci gyülekezetének legújabb ajánlatáról: Egy kétéves bibliaiskoláról, amely bizonyítványt is ad. Az évi 11 vasárnap délutánon és egy szombati nap intenzív szemináriumot szervezünk, amelyen az Éjféli Kiáltás hat tanára és pásztora a biblia mind a

C

66 könyvérõl egy biztos alaptudást ad át. Az oktató programot könnyen érthetõ magyarázatok és elõadások egészítik ki a próféciákról, Izraelrõl, a bibliai földrajzról és gyakorlati témákról. Ily módon a hallgatók kitûnõ áttekintést kapnak a Biblia alapjairól és a hitrõl. Az a célunk, hogy a keresztyének növekedjenek Jézus Krisztus és a Szentírás ismeretében (l. 2Péter 3,18).

Különleges ajánlatként kínálunk egy speciális, egyhetes (fakultatív) izraeli utazást, GBSM-tanulmányi utat, amely elmélyíti a tanultakat.

Minden testvérünket szeretettel várjuk 16 éves kortól! Teológiai elõismeret nem szük séges. A 2017/2018-as tanév létszáma már betelt. A Weblapunkon több információt találnak: https://www.gbsm.ch

a világban Missziós munka és megtérések a kórházban STEPHAN ÉS CARINA BEITZE, BUENOS AIRES, ARGENTÍNA

Stephan és Carina Beitze családja

álásak vagyunk, hogy misszionáriusaink, Alexander és Maria Müller sikeresen letették a második egyetemi kurzus spanyol vizsgáját. Imakérésünk az, hogy Erich és Jutta Schäfer otthoni szolgálatukból visszatérve beilleszkedjenek, és új erõt kapjanak az itteni feladatokhoz. Én, Stephan, augusztusban minden héten felkerestem Buenos Aires nagytérségét, elõadásokat tartottam iskolákban, gyülekezetekben, házaspárok összejövetelein és bibliaiskolákban. Szeptemberben is tettünk egy nagyobb missziós utat Saltába, amely során sok összejövetelt tartottunk.

Egy idõ óta feleségemmel, Carinával megélhettük, hogyan mûködik Urunk a kiadványaink által. A kórházban meglátogattunk egy testvérnõt az intenzív osztályon. Még tudtam vele imádkozni; röviddel azután magához szólította Urunk. Eközben Carina egy másik testvérnõvel a betegeket látogatta, traktátusokat osztogattak. Az egyik szobában a beteg többet szeretett volna az örömhírrõl hallani.

Amikor bizonyságot tettünk a szobájában, az Úr megadta, hogy három férfi és egy nõ megnyitotta szívét az Úr elõtt. Egy asszony, aki hívõként letért a keskeny útról, most újra visszatalált az Úr Jézushoz. Az egyik megtért férfi egy óra múlva meghalt. Ezután imádkoztunk a gyermekeivel.

H

Éjféli Kiáltás 2016 október 31

ÉJFÉLI KIÁLTÁS A VILÁGBAN

Norbert Lieth 9 csodajel János evangéliumában Jan és Isabelle Eisses

«Isten igéje csodálatos» ISABELLE EISSES, MONTEVIDEO, URUGUAY

éhá ny reakció missziós munkánkra, ami magában foglalja a könyvterjesztést, a rádiós és internetes munkát: «Isten igéje csodálatos, élõ és ható», írta Marleny Peruból. Így folytatta: «Köszönöm üzeneteteket, Isten van jelen benne. Egy idõben jártam a gyülekezetbe, de nem igazán ismertem meg Istent, amíg a ti könyveteket el nem olvastam, a címe Liberación Total, ekkor lett Isten valóságos az életemben.»

Victor Hurtado pásztor Mexikóból június 20-án ezt írta: «Ma apák napja van, a lányom megajándékozott egy mobiltelefonnal. Hálás vagyok érte az Urnak, így hozzájuthatok az önök kitûnõ weboldalához, ahol igazi tanítást olvashatok. Szívélyes üdvözletemet küldöm tanítómnak, Werner Beitzenak, akinél az ‹Oázis› és ‹Jézus

N

Ára: 1450,-Ft +postaköltség

Jézus beszéde az Olajfák hegyén

Ára: 980,-Ft

a Krisztus› kurzusokat végeztem, amelyek sok áldást jelentettek számomra!»

Luis Fernandót, aki Guernsey-n, egy szigeten él, nagyon mélyen érintett egyik programunk: «Megtaláltam üzenetüket a bukott keresztyénekrõl. […] Ez éppen az én esetem. 22 éven át voltam az én Uram szégyenére, amíg el nem hívott szellemi újjászületésre. Nem tudják elképzelni, milyen bizonytalanságban, félelemben töltöttem életem, attól féltem, hogy nem is lehet nekem megbocsátani, az ellenség vádaskodásai gyötörtek …

Ma az irgalmas Isten úgy adta, hogy meghallgathattam az önök programját.

Weboldalukon megtaláltam az egész sorozatot és letöltöttem, és nagy érdeklõdéssel hallgatom.»

Hálásan köszönjük barátainknak, hogy hallgatóinkért és olvasóunkért imádkoznak!

Az apokalipszis

+postaköltség MARKUS ÉS ELLEN STEIGER, PORTO ALEGRE, BRAZÍLIA

Megrendelhetõ: www.ejfelikialtas.hu 1135 Budapest, Palóc utca 2. rendeles@ejfelikialtas.hu Tel.: (+36 1) 3500-343

32 Éjféli Kiáltás 2016 október

dén októberben tartjuk a 18. Nemzetközi Kongresszust a bibliai próféciákról. A téma ez alkalommal: Az apokalipszis. Az elõkészületek teljes gõzzel

I

folynak, és imádkozunk, hogy minden kiadványunk idõben megjelenjen, és hogy az elõadások megnyissák a hallgatók szívét az Úr elõtt. Imakérésünk továbbra is, hogy az Úr õrizzen meg bennünket a brazíliai feszült politikai és gazdasági helyzetben.

Éjféli Kiáltás Misszió In memoriam: Wim Malgo, alapító 1135 BUDAPEST, PALÓC U. 2

Különleges imameghallgatás és isteni végzés

TEL.: (+36-1) 3500-343 E-MAIL: ejfel@t-online.hu http://www.ejfelikialtas.hu MEGJELENIK: angol, francia, holland, olasz, koreai, portugál, román, spanyol, német, cseh és magyar nyelven.

SZÖVEGSZERKESZTÕ: Conno Malgo, Nagy Erzsébet FORDÍTOTTA: Dálnoki László, Miklós Margit,

MATHIAS ÉS DOROTHEE RINDLISBACHER, SANTA CRUZ, BOLÍVIA

2014-ben felkértek bennünket a bolíviai missziós munkára. A misszió vezetõje azt javasolta, hogy Bolíviában végezzük el tervezett tanulmányunkat a szociális munka területén, és ne Svájcban vagy Németországban. Így az ottani munka jobban kapcsolódhatna az ország viszonyaihoz, ha olyan miszszionáriusok végzik, akik ott folytatták tanulmányaikat. Ez a megkeresés különös helyzetben ért bennünket, Isten figyelmeztetõ ujját láttuk benne, amely Bolívia felé mutat. Ettõl kezdve tudtuk, hogy a helyünk Bolíviában van, de azt nem, milyen feladatunk lesz, vagy hogy hol fogunk ott letelepedni. Így az utóbbi két évben legalább nyolcszor költöztünk, (többek között kiutazás miatt, a tanulmányok miatt, segítségnyújtás a missziós állomáson stb.). Miután a szükséges hivatali nyomtatványokat a tanuláshoz elintéztük, megtudtuk, hog y csak Dorothee számára van hely egy keresztyén egyetemen Santa

Cruzban. Nos, azonnal felvetõdött a kérdés: Mi lesz akkor Mathias munkája? Különösen, ha nem maradhatunk Riberaltán, ahol a missziós állomás van. De ahogy kapcsolatba léptünk az egyetemmel, megélhettük az elsõ imameghallgatást: Mindketten tanulhattunk! – Mivel a Mathias bizonyítványát is elismerték.

A második imameghallgatás által ahhoz a lehetõséghez jutottunk, amit az egyetem teremtett számunkra: Hogy a helyi missziós munkát folytatni tudjuk, engedélyezte a levelezõ tagozatos képzést, ami eddig nem létezett. Így végezhettük tanulmányainkat, ugyanakkor jelen voltunk a misszió területén, és az egyetem által elõírt gyakorlatot internátusainkban végezhettük, szabadidõnkben pedig más munkákban is segíthettünk. Elmondhatjuk, hogy ez valóban Isten megoldása volt, mert ettõl jobb lehetõséget senki más nem teremthetett volna. Így nagyon hálásak vagyunk Istenünk vezetéséért ebben a két évben (akkor is, ha a sok bizonytalanság, az ide-oda költözködés elég nagy kihívást jelentett), és hálás szívvel köszönjük meg, hogy mindent olyan csodálatosan elrendezett.

TÖRDELÉS: Bakai Attila (Éjféli Kiáltás Misszió) KÉPSZERKESZTÕ: Elishevah Malgo KIADJA: Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest, Palóc u. 2 Az újság ára: 420,-Ft+postaköltség ÉVES ELÕFIZETÉS DÍJA: 5040 Ft + postaköltség Személyesen a Missziónknál vagy keresztyén könyvesboltokban postaköltség nélkül megvehetõ A lap megrendelése az írásos lemondásig érvényben marad! Határon túli országokba postaköltséggel 46 EUR. Tengerentúli országokba 51 EUR FORINT SZÁMLASZÁM: UniCredit Bank Hungary ZRT. 1054 Bp, Szabadság tér 5-6.

IBAN HU61 10918001-00000040-71680019 MKB; 1056 Bp, Váci utca 38.

IBAN HU44 10300002-20510628-00003285 EURO SZÁMLASZÁM: UniCredit Bank Hungary ZRT. IBAN HU35 10918001-00000040-71680002 SWIFT (BIC) BACXHUHB MKB IBAN HU49 10300002-50100122-21004886 SWIFT (BIC) MKKBHUHB KIADÁSÉRT FELEL: a Misszió elnöke, Nagy Erzsébet LELKIGONDOZÓI KÉRDÉSEKBEN ÍRJON A FENTI CÍMÜNKRE. BETH-SHALOM IZRAELI UTAZÁS: Éjféli Kiáltás Misszió 1135 Budapest, Palóc u. 2 TEL.: (+36-1) 35-00-343, MOBIL: (+36-30) 630-7823 E-Mail: ejfel@t-online.hu ISSN: 0866-0425 ÁLLANDÓ PROGRAMJAINK MINDEN HÓNAP UTOLSÓ SZOMBATJÁN: ASSZONYNAP – érdekes témák, érdekes elõadók MINDEN HÓNAP HARMADIK CSÜTÖRTÖKJÉN: TÉNYEK ÉS SALÁTÁK – aktualitások Izraelbõl.

Népszerû meghívottak elõadásai, kóstoló az izraeli ételspecialitásokból.

MINDEN HÓNAP MÁSODIK KEDDJÉN: IDÕK JELEI: HOL TART A KERESZTYÉNSÉG A VILÁG ÓRÁJÁN? – AZ ALKALMAT VEZETI DIENES JÓZSEF. MEGHÍVOTT SZAKEMBEREK ELÕADÁSAI A VÉGIDÕKRÕL. MINDEN SZERDÁN bibliaóra 18 órai kezdettel.

Vezeti: Dienes József.

FIGYELEM! Missziónk hétfõtõl-péntekig 9.00 órától 16.30 óráig fogad telefonhívásokat.

Tudván azt, hogy minden ismeretünk rész szerint való (1Kor 13,9), ezért személyes látásukért a szerzõké a teljes felelõsség.

Mathias én Dorothee Rindlisbacher

Éjféli Kiáltás 2016 október 33

ÉJFÉLI KIÁLTÁS A VILÁGBAN

Jót tenni jó?!

egnapi csodálatos alkalmunk után - (minden hónap utolsó szombatján tartott: asszonykörünk) - a még vasárnapra hiányzó kenyér megvásárlására készültem.

Tudtam, hogy ott a bolt mellett, ahol vásárolni szoktam mindig áll egy hajléktalan. Gondolatban már ezerszer megajándékoztam mindennel: hálózsák, életmentõ fólia, élelem stb.

Gyakorlatban legfeljebb egy százast adtam, ami egyértelmõ, hogy italra költi. Tegnap megint egymás szemébe néztünk, õ alulról felfelé, sóvárogva, reménykedve, mint azok, akiket az ÉLET már olyan mélyre sodort, hogy felfelé kapaszkodnia szinte lehetetlen, én megint elszántam magam, hogy most adok egy kis élelmet neki.

- Rádöbbentem, hogy nehezebb a jót cselekedni, mint a rosszat.

Vívódás volt számomra, mi van, ha visszautasítja, mindenki rajtam fog nevetni... mi van, ha nem is éhes, akkor most mit csinál az én szendvicsemmel?

Szóval kifogásom volt ezer...

Mégis megtettem, lassítottam az autóval, megint egymás szemébe néztünk, odanyújtottam a szépen tányérra helyezett szendvicseket, amelyeket a testvérek nekem készítettek össze és megkérdeztem ettõl a hajléktalantól: Uram, megoszthatom a vacsorámat Önnel?

A hatás megható…

De fájt nekem, saját magam. Mert

T

34 Éjféli Kiáltás 2016 október

bizony még én is szégyellek jót tenni!

Mennyivel elõbb és hányszor megtehettem volna már. Mennyit kellett ennek az embernek éheznie, pedig lenne elég táplálék, lenne elég kenyér, legalább és mellé egy jó szó!

Ne értsetek félre, nekem sajnos nem szívügyem a hajléktalan ember, talán, mert büdösek, koszosak, italosak stb., itt a jó cselekedet elhagyása a gondom, ezt rovom fel magamnak. Éppen ezért, ne féljünk a visszautasítástól, te ne légy ilyen. Merj jót tenni. Én is ezt fogom gyakorolni - tegyük együtt! Közeledik a szeretet ünnepe,

az Úr Jézusra való emlékezés, Isten szerelmes levele hozzánk: Jézus Krisztus megszületése.

Kérlek, hogy legyetek társaink, kinyújtott karjaink és vegyétek gondjaitokba a karácsonyra való készülõdésünket. Mindenkinek van egy-egy könyve, egy megunt, de még szép és újszerõ ajándéktárgya, esetleg egy kiló cukra és sorolhatnám hosszan. Kérlek, juttassátok el hozzánk. Szeretnénk a Ti eszközeitek lenni – és másokon segíteni!

Tudom, hogy számíthatok Rád!

Az adományokat lehet személyesen leadni nálunk: Budapest 13. kerület Palóc u.2 esetleg postán elküldeni. Ha, (joggal) úgy gondolod, hogy a posta költség túl magas, akkor küld el az árát

UniCredit Bank Hungary ZRT. IBAN HU61 10918001-00000040-71680019 MKB Bank IBAN HU44 10300002-20510628-00003285 Köszönöm, hogy társad lehetünk és az Ige és a jó szó mellé adhatunk egy kis figyelmességet.

Az Úr áldjon meg minden jóval és az Õ gondoskodó szeretetével!

Nagy Erzsébet

Dr. Pálhegyi Ferenc Életünk iránytûje «Tudom, nehéz ellenállni a tömeg sodrásának. A pisztráng szemben úszik az árral. Kiket sodor az ár? A döglött halakat. Remélem, hogy egyikünk sem akar döglött hal lenni az emberi élet folyójában. Merjük vállalni Jézus Krisztust, mert Õ ma is szembe halad az árral.» E szavakkal fejezi be a szerzõ ezt a munkáját, amely azt mutatja be az olvasónak, hogy az ember az Édenkertben történt bûnesete óta hány és hány helyen keresett már menedéket.

Könyv, 56 old. ;

Ára: 1450,-Ft +POSTAKÖLTSÉG

A menekülõ ember «Tudom, nehéz ellenállni a tömeg sodrásának. A pisztráng szemben úszik az árral. Kiket sodor az ár? A döglött halakat. Remélem, hogy egyikünk sem akar döglött hal lenni az emberi élet folyójában. Merjük vállalni Jézus Krisztust, mert Õ ma is szembe halad az árral.» E szavakkal fejezi be a szerzõ ezt a munkáját, amely azt mutatja be az olvasónak, hogy az ember az Édenkertben történt bûnesete óta hány és hány helyen keresett már menedéket.

Könyv, 56 old.

Ára: 550,-Ft +POSTAKÖLTSÉG

Pszichológia és lelkigondozás A szerzõ kötetének négy tanulmánya segítségével azokat a kérdéseket tisztázza, amelyek a hívõ emberben felmerülnek a pszichológiának és a pszichiátriának a lelkigondozásban ill. a pedagógiában való használhatóságával kapcsolatban. Ugyanezt az igei értékelést kapja az olvasó a házasságterápiával, amelynek egyedül eredményes alternatívája a bibliai házassággondozás. Végül a félelem és a depresszió okairól, gyógyításairól kapunk bölcs eligazítást.

Könyv, 77 old.

Ára: 750,-Ft

+POSTAKÖLTSÉG

Szex és szerelem Ez a kis könyv egy tizenévesek körében elhangzott elõadást tartalmaz. Azt mondja el a fiataloknak, hogy a szerelem több a testi vágy szublimációjánál. Ha a szexet leválasztjuk az elkötelezett szeretetrõl, nem nyújtja azt az örömöt és beteljesülést, amit Teremtõnk ajándékozott általa.

Könyv, 55 old.

Ára: 650,-Ft +POSTAKÖLTSÉG

Megrendelhetõ: www.ejfelikialtas.hu 1135 Budapest, Palóc utca 2. rendeles@ejfelikialtas.hu • Tel.: (+36 1) 3500-343

22. Keresztyén y Karácsonyi KÖNYVVÁSÁR Keresse az Éjféli Kiáltás Misszió December 2-3, könyvesasztalát!

2016

Lónyay utcai Református Gimnázium 1092 Budapest, Kinizsi u. 1-7

Az újság ára: 420,-Ft