Page 1


M AG YA R Á Z ATOS BIBLIA Philip Yancey és Tim Stafford jegyzeteivel

HAR M AT – V ER I TA S


NEHÉMIÁS

BEVEZETÉS

A TETTEK EMBERE Eredeti küldetése a városfal felépítése volt, ő azonban a jó vezetés maradandó örökségét hagyta hátra 4,14 Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek, és harcoljatok…! Nehémiás könyvén keresztül bepillantást nyerhetünk egy nagy vezető személyes visszaemlékezésébe. Eltéveszthetetlen a stílusa. Jó szervező és pragmatikus vezető volt. Kétségtelen, hogy ezért kerülhetett „csúcspozícióba” a Perzsa Birodalomban, amely a világ egyik leghatalmasabb birodalma volt a történelem során. Nehémiást azonban a szülőföldje felé vonzotta a szíve – Jeruzsálembe, abba a messzi és sok baj sújtotta városba, távol a hatalom központjától. Amikor tudomást szerzett népének viszontagságairól, egész karrierjét, sőt életét kockáztatva a király elé tárta népe ügyét. Nem sokkal később Jeruzsálembe érkezve az éj leple alatt bejárta a leomlott falakat, amelyeket korábban sohasem láthatott. Majdnem 100 év telt el azóta, hogy a foglyok első csoportja hazatért Babilonból Jeruzsálembe. Bár a templomot már újjáépítették, a városban alig néhányan laktak csak. Több zsidó élt a környékbeli falvakban, mint a szent városban. Mivel összekeveredtek a szomszédos idegen népekkel, fennállt a veszélye, hogy elveszítik identitásukat. Miért? Részben azért, mert a város körül nem voltak falak.

Mire valók a falak? Védőfalak építése nem csak a történelmi korokban volt szokás. A modern kori Izráel a 2000es években masszív védőfal kiépítését kezdte meg a palesztin területek körül. Az izraeliek állítása szerint a falra azért van szükség, hogy távol tartsák az öngyilkos merénylőket. A palesztinok ezzel szemben azt állítják, hogy a fal elválasztja a farmereket a földjeiktől, és egyes esetekben a szomszédos falvakban élő rokonokat is elszakítja egymástól. Városfal nélkül a zsidóságot a szomszédaikkal való asszimiláció veszélye fenyegette. Akkoriban egy fal nélküli város könnyű préda volt a rablóbandák számára is. A zsidók – hogy nagyobb biztonságban érezzék magukat – szétszóródtak a Jeruzsálem környékén élő népcsoportok kis falvaiban. Ott azután a vegyes házasságok révén összekeveredtek velük, és fokozatosan kezdték elfelejteni az anyanyelvüket, kultúrájukat és a vallásukat. A fal jelentené az egyetlen esélyt, hogy Jeruzsálem valóban zsidó város maradjon, hiszen a városfal biztonságot nyújt, és lehetővé teszi a ki-be közlekedők ellenőrzését.

Vezetőre várva Mi tartotta vissza a népet közel 100 éven át attól, hogy helyreállítsa a lerombolt falakat? Az egyik akadályt a helyiek ellenállása jelentette – erőskezű politikusaik elszántan igyekeztek elnyomni a zsidóságot. A másik ok talán az volt, hogy hiányzott egy olyan vezető, mint Nehémiás.


540  |  Bevezetés: Nehémiás A könyv nagy részét Nehémiás memoárja teszi ki, melyből egy kiemelkedő vezető képe rajzolódik ki, akit szenvedélyes szónoki képesség, imádkozó lelkület, szervezőkészség, elszántság, Istenbe vetett bizalom, gyors és határozott problémamegoldás és önzetlenség jellemez. Talán a perzsa udvarban eltöltött évek során volt lehetősége felkészülni a vezetői szerepre. Szemmel láthatóan nem jelentett számára nehézséget sem az építkezés irányítása, sem pedig a szomszédok ellenséges hozzáállásának kezelése. Nehémiás azonban több volt mint jó menedzser. Isten embere volt. Soha semmit nem tett imádság nélkül, és imádságát mindig cselekvés követte. Imádságai újra és újra felbukkannak a könyvben. Mindenben, ami történt, felismerte Isten közreműködését, és mindenért neki adott hálát. Nem törekedett világi pozíciókra, különben sohasem hagyta volna el Perzsiát.

Hogyan olvassuk Nehémiás könyvét? Nehémiás személyisége teszi különlegessé a róla elnevezett könyvet. Olyan vezető volt, aki Isten jelenlétében élt. A könyv olvasása során figyeljük meg azokat a személyes tulajdonságokat, amelyek Nehémiást sikeres vezetővé és Isten emberévé tették. Érdemes összevetni szerepét Ezsdráséval, akivel szoros együttműködésben munkálkodtak, ám rendkívül eltérő vezetői stílust képviseltek. Nehémiás a tettek embere, míg Ezsdrás inkább lelki vezető volt; Nehémiás szókimondó volt, Ezsdrás pedig visszahúzódó. Ám mindketten hasonló problémákkal szembesültek, és hasonló sikereket értek el – mindezt zavartalan együttműködésben. Ezsdrás és Nehémiás könyve egyaránt arról szól, hogy a megalázott és sokat szenvedett zsidóság miként tért haza a fogságból, hogy felépítse országát. Nehémiás könyvében hosszú családi névsorokat találunk, valamint részletes leírást arról, hogy kik javították Jeruzsálem városfalának egyes részeit. Nem fontos, hogy elmélyedjünk a felsorolások tanulmányozásában, inkább azt próbáljuk megérteni, milyen célt szolgálhattak ezek a feljegyzések. Keressünk választ arra a kérdésre, hogy a fogság milyen szerepet játszhatott az izraeliták változásában és megtisztulásában, és miként tette őket alkalmassá arra, hogy megküzdjenek a hazatérés után rájuk váró nehézségekkel.

Nehémiás könyvének főbb pontjai A könyv következő fejezetei különleges figyelmet érdemelnek, és megtalálhatók a Felfedezőút című olvasási tervben. További részletek a xi. oldalon találhatók. 2. fejezet: Nehémiás hozzálát a fal újjáépítéséhez 8. fejezet: Isten hangosan felolvasott igéjének hatalma

Emberek, akikkel Nehémiás könyvében találkozunk: Nehémiás (542. old.)


Nehémiás 2,12  | 541 Nehémiás Istenhez könyörög népéért

1 

Nehémiásnak, Hakaljá fiának beszédei. A huszadik esztendő Kiszlév havában, amikor Súsán várában voltam, 2 hozzám jött egyik atyámfia, Hanáni, és vele együtt néhány Júdából való férfi. Tudakozódtam tőlük a fogságból maradékként megmenekült júdaiak felől és Jeruzsálem felől. 3 Azt mondták nekem: A fogságból megmenekült júdaiak maradéka ott, abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban van. Azonfelül Jeruzsálem várfala csupa rés, kapui pedig tűzben égtek el! 4  Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és keseregtem, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt. 5 Ezt mondtam: Kérlek, Uram, mennynek Istene, nagy és rettenetes Isten, aki irgalmasan megtartod a szövetséget azokkal, akik téged szeretnek, és parancsolataidat megtartják! 6 Ó, legyen figyelmes a füled, és szemed legyen nyitva, hallgasd meg szolgád könyörgését, mellyel most éjjel-nappal könyörgök hozzád szolgáidért, Izráel fiaiért, és vallást teszek Izráel fiainak bűneiről, melyekkel vétkeztünk ellened; én is, és atyám háza népe is vétkezett! 7 Igen súlyosan vétkeztünk ellened, mert nem tartottuk meg a parancsolatokat, rendeléseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek parancsoltál. 8 Ó, emlékezzél meg arról a beszédről, amelyet szolgádnak, Mózesnek parancsoltál ily módon: Ha ti hűtlenkedtek, szétszórlak benneteket a népek között. 9 Ha pedig megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és megcselekszitek azokat, még ha az ég szélén lennének is szétszórva gyermekeitek, onnan is összegyűjtöm őket, és beviszem őket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy nevem ott lakozzék. 10 Ők a te szolgáid és a te néped, akiket megszabadítottál nagy erőd és erős kezed által! 11 Kérlek, Uram, füled legyen figyelmes szolgád könyörgésére és szolgáid könyörgésére, akik kedvüket lelik abban, hogy félik nevedet, és adj most, kérlek, jó előmenetelt szolgádnak, és engedd, hogy kegyelmet találjon ama férfi előtt. Én ugyanis a király pohárnoka voltam. Nehémiás a király engedélyével Jeruzsálembe megy, és hozzáfog a várfal fölépítéséhez

2 

Artahsasztá király huszadik esztendejében, a Niszán hónapban bor volt előttem, és én fölvettem azt, és a királynak nyújtottam. Azelőtt sohasem voltam szomorú őelőtte. 2 Ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem más ez, mint szíved szomorúsága! Erre nagyon megrettentem, 3 és ezt mondtam a királynak:

Örökké éljen a király! Miért ne volna szomorú az arcom, hiszen a város, atyáim sírhelye pusztán hever, és kapuit tűz emésztette meg. 4 Azt mondta nekem a király: Mi az, amit kívánsz? Én pedig könyörögtem a menny Istenéhez, 5 majd ezt mondtam a királynak: Ha tetszik a királynak, és ha kedves előtted a szolgád, azt kérem, hogy bocsáss el engem Júdába, atyáim sírjainak a városába, hogy újjáépítsem azt! 6  Erre azt mondta nekem a király, miközben a felesége mellette ült: Meddig tart utazásod, és mikor térsz vissza? És jónak látta a király, hogy elbocsásson engem, miután tudattam vele az időt. 7 Ezt is mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy hagyjanak engem átutazni, míg Júdába nem érek, 8 és adasson egy levelet Ászáfhoz is, a királyi erdők őréhez, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő vár kapuihoz és a város kőfalához és ahhoz a házhoz, amelybe majd beköltözök. A király megadta ezt nekem Istenem rajtam nyugvó jóakaratából. 9 Amikor megérkeztem a Folyamon túli helytartókhoz, átadtam nekik a király leveleit. A király a seregből főembereket és lovasokat is küldött velem. 10 Amikor pedig a hóróni Szanballat és az ammóni Tóbijjá, a szolga meghallotta ezt, nagy bosszúságot okozott nekik, hogy jött valaki, aki Izráel fiainak a javát keresi.

 2,10  Erős ellenfelek Szanballat és Tóbijjá egyaránt befolyásos helyi politikusok voltak. Szanballat családja kormányozta Samáriát, lánya révén pedig a főpap veje lett (13,28). Tóbijjá Ammónban (a Júdától keletre fekvő kis országban) töltött be hivatalt, és rokonságba került a vezető zsidó családokkal, akik körében jelentős befolyással bírt (6,17–19; 13,4–5). Bár valószínűleg mindketten zsidó származásúak voltak, érdekeiknek jobban megfelelt annak a politikai helyzetnek a fenntartása, amelyet a felhígult zsidó identitástudat jellemzett. 11 Azután elmentem Jeruzsálembe, és ott három napig pihentem. 12 Majd fölkeltem éjszaka néhány férfival együtt, de nem árultam el senkinek, hogy mire indította Istenem a szívemet, és hogy azt Jeruzsálemért cselekszem. Állat sem volt velem azonkí-

1,1 Neh 3,16; Ezsd 2,2; Eszt 1,2; Eszt 1,5; Dán 8,2; Ezsd 6,2 • 1,3 Neh 2,17; 2Kir 14,13; 2Krón 32,5 • 1,4 2Krón 36,23; Dán 2,18; Ezsd 1,2; Ezsd 1,6; Ezsd 1,10; Ezsd 7,12; Ezsd 7,23; Ezsd 9,3 • 1,5 Neh 4,8; Neh 4,9; Neh 4,32; Dán 9,4; 2Móz 20,5; 5Móz 7,9 • 1,8 5Móz 4,25; 5Móz 4,31; 5Móz 30,1; 5Móz 30,5; 3Móz 26,33; 3Móz 26,45 • 1,9 5Móz 12,11 • 1,1 5Móz 7,8; 5Móz 9,26; 5Móz 9,29 • 1,11 Neh 2,5; Neh 2,6 • 2,1 Eszt 4,2 • 2,3 Dán 2,4; Dán 3,9; 1Kir 1,31 • 2,8 Ezsd 7,6; Ezsd 7,9 • 2,9 Ezsd 8,22; Neh 4,17 • 2,1 Neh 4,1; 2Krón 8,5 • 2,11 Ezsd 8,22 •


542  |  Nehémiás 2,13 vül, amelyen ültem. 13 Kimentem a Völgy kapuján éjjel a Sárkányok forrása felé, majd a Szemét-kapuhoz, és vizsgálgattam Jeruzsálem várfalát, amely le volt rombolva, és kapuit, amelyeket tűz emésztett meg. 14 Azután átmentem a Forrás-kapuhoz és a Király-tóhoz. Innen már az állat nem fért el, hogy átmenjen velem. 15 Azért gyalog mentem föl a völgyben éjjel, és vizsgálgattam a várfalat, azután megfordultam, és bementem a Völgy-kapun, és hazatértem. 16  A főemberek pedig nem tudták, hova mentem, és hogy mit akarok cselekedni. Sem a júdaiaknak, sem a papoknak, sem az elöljáróknak, sem a főembereknek, sem a többi munkásnak idáig nem mondtam el azt. 17 Ugyanakkor azt mondtam nekik: Látjátok a nyomorúságot, amelyben vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever, és kapui tűzben égtek el. Gyertek, építsük föl Jeruzsálem várfalát, hogy ne szégyenkez-

FE LF E DE ZŐ Ú T  NEHÉMIÁS 2

zünk többé! 18 És elbeszéltem nekik Istenem rajtam nyugvó jóakaratát, és a király szavait is, amelyeket nekem mondott. Erre azt mondták: Fogjunk hozzá, és építsük meg! És odaszánták kezüket a jó munkára. 19  Amikor ezt a hóróni Szanballat, az ammóni Tóbijjá, a szolga és az arab Gesem meghallotta, gúnyolódtak rajtunk, lenéztek minket, és azt mondták: Mit műveltek ott? Talán bizony pártot akartok ütni a király ellen? 20 Én azonban így feleltem nekik: Maga a menny Istene ad nekünk jó előmenetelt, és mi mint az ő szolgái kezdjük el az építést. Nektek pedig nincs részetek, jogotok és emlékezetetek Jeruzsálemben! A Jeruzsálem várfalát építők névjegyzéke Eljásib, a főpap és testvérei, a papok nekiláttak, és fölépítették a Juh-kaput. Fölszentelték, és helyükre állították ajtószárnyait. A várfalat pedig a Ham-

3 

Az 529. oldal folytatása.

RÁTERMETT VEZETŐ: NEHÉMIÁS SZÍVÉN VISELI JERUZSÁLEM ÚJJÁÉPÍTÉSÉT 2,8

A király megadta ezt nekem Istenem rajtam nyugvó jóakaratából.

Évtizedekkel a fogságból való hazatérés után a zsidóknak végre van templomuk, de ezenkívül nem sok mindent értek el. A szent város még mindig gyéren lakott, főként azért, mert a legtöbben inkább a környékbeli falvakban telepedtek le. Az idegenekkel való vegyes házasságok és keveredés miatt a zsidóság kulturális és vallási öröksége végveszélybe került. Hogyan lehet megállítani a további lecsúszást? Babilonban, a még mindig száműzetésben élő zsidók között van egy ember, aki tudja, mit kell tenni. Akárcsak vala­mikor Dániel, Nehémiás is magas rangra emelkedett az elnyomó hatalom (Perzsia) kormányzati rendszerében, és idegen létére is sikeres pályát futott be. Amikor a fü­lébe jutnak a Jeruzsálemről szóló csüggesztő hírek, úgy érzi, tennie kell valamit. En­gedélyt kér a királytól, hogy hazatérjen, és segítsen a város falainak újjáépítésében.

Szakszerű vezetés EMBER, AKIT ÉRDEMES Nehémiás Izráel azon kiemelkedő vezetőinek a sorába tartozik, mint Mózes, Sámu­el, Dávid, Ezékiás és Jósiás. Napjaink vezetői közül sokan ma is MEGISMERNI

100

ihletet merítenek Nehémiás vezetői és menedzseri képességeinek tanulmányozásából. Szigorúan véve Nehémiás nem próféta, bár mindenképpen az imádság embe­re. Amikor a király előtt megjelenik, egy gyors imában Isten segítségét kéri a sorsdöntő beszélgetéshez (2,4). Nehémiás emlékirataiba is beilleszti spontán imádsá­gait. Néhány példa erre: 1,5–11; 3,36–37; 5,19; 6,9.14; 13,14.22.31. Nehémiás valahányszor újabb kihívással talál­kozik, nagy hozzáértéssel, jó üzleti érzékkel, bátorsággal és Istenbe vetett bizalommal oldja meg a problémákat, még akkor is, ha rögtönöznie kell. Mun­kacsoportokat mozgósít, felveszi a harcot az ellenséggel, megreformálja a bírósági rendszert, megtisztítja a vallási életet, és amikor szükséges, lelkesítő beszéddel szó­lítja harcba a csapatokat. S mindezt az idő alatt teszi, amelyre átmenetileg felmentést kapott a perzsa udvarban betöltött közigazgatási feladatai alól.

LétKérdések

Mi lehet Nehémiás sikeré­nek titka? A Felfedezőút folytatásához lapozza fel az 548. oldalt. A teljes olvasási terv a xi–xiii. oldalon található.


Nehémiás 3,30  | 543 méá-toronyig és tovább, Hananél tornyáig építették, várfal egy másik darabját, a szöglettől Eljásib főpap majd fölszentelték azt is. 2 Mellettük építettek a je- házának ajtajáig. 21 Utána Merémót, Úrijjá fia, Hakrikóiak, ezek mellett pedig Zakkúr, Imri fia épített. kóc unokája javítgatott egy másik darabon, Eljásib 3  A Hal-kaput pedig Hasszenáá fiai építették. Ők ge- házának ajtajától Eljásib házának végéig. 22 Utána a rendázták be, és tették a helyükre ajtajait, kapupánt- Jordán völgyéből való papok javítgattak. 23 Ezek után jait és zárait. 4 Mellettük javítgatta a várfalat Meré- Benjámin és Hassúb javítgatott, a házukkal szemben, mót, Úrijjá fia, Hakkóc unokája. Mellettük pedig utánuk pedig Azarjá, Maaszéjá fia, Anánjá unokáMesullám, Berekjá fia, Mesézabél unokája javítgatott. ja javítgatott a maga háza mellett. 24 Utánuk Binnúj, Őmellette pedig Cádók, Baaná fia javítgatott. 5 Ezek Hénádád fia javítgatott egy másik darabon, Azarjá mellett a tekóabeliek javítgattak, de főembereik nem házától egészen a sarokig és a szögletig. 25 Továbbá Pálál, Úzaj fia a szöglettel és a felső toronnyal szemhajtották nyakukat uruk szolgálatába. 6  Az óváros kapuját Jójádá, Pászéah fia és Mesul- ben, amely a király palotájából ugrik ki a tömlöc ud26 lám, Beszódjá fia javítgatta. Ők gerendázták be, és varánál. Utána pedig Pedájá, Parós fia.  A léviták 7 szolgái pedig, akik az Ófelben laktak, kelet felé a állították föl ajtajait, kapupántjait és zárait.  Mel27 lettük a gibeóni Melatjá és a mérónóti Jádón javítga- Vízi-kapuig és a kiugró toronyig javítgattak.  Utátott; ők a folyamon túli helytartó hivatalához tartozó gibeóni és micpai férfiak voltak. 8 Mellettük Uzzíél,  3,1–32  Maradandó emlék A régészek számára különösen is fontos ez a fejezet, Harhajá fia javítgatott az ötvösökkel, őmellette pedig mivel értékes információval szolgál az ókori Jeruzsálem Hananjá, a kenőcskészítők egyike javítgatott. Megfelépítésével kapcsolatban. Sok olvasó talán kevésbé taerősítették Jeruzsálemet egészen a széles várfalig. lálja izgalmasnak a részletes leírást, amely Nehémiás ki9  Mellettük Refájá, Húr fia, Jeruzsálem fél kerületéváló szervezőkészségét bizonyítja. Nehémiásnak sikerült nek a vezetője javítgatott. 10 Mellette Jedajá, Harúmaf rávennie a képzett szakembereket, hogy együttműködfia javítgatott, méghozzá a saját házával szemben. jenek az egyszerű munkásokkal, sőt még a gyerekeket 11 Mellette Hattús, Hasabnejá fia javítgatott.  A vár- is bevonta. Hogy ösztönözze a munkát, az otthonukhoz falnak egy másik részét és a Kemencék tornyát Mal- közel eső helyen bízott feladatot az egyes családokra. Ez kijjá, Hárim fia és Hassúb, Pahat-Móáb fia javítgatta. a fejezet olyan maradandó emléket állít a jeruzsálemi fal 12  Mellettük Sallum, Hallóhés fia, Jeruzsálem má- építőinek, mint azok a márványtáblák, amelyeket napjasik fél kerületének a vezetője és a lányai javítgattak. inkban az újonnan épülő létesítmények falán helyeznek 13  A Völgy-kaput Hánún és Zánóah lakói javítgat- el a „fontosabb közreműködők” nevének felsorolásával. ták. Ők építették föl azt, és tették a helyükre ajtajait, kapupántjait és zárait. A várfalból ezerkönyöknyit nuk a tekóabeliek javítgattak egy másik darabon a javítottak ki, a Szemét-kapuig. 14 A Szemét-kaput pe- kiugró nagy toronytól az Ófel kőfaláig. 28 dig Malkijjá, Rékáb fia, Bét-Hakkerem tartományá A Lovak kapuján felül a papok javítgattak, mindnak a vezetője javítgatta. Ő építette föl azt, és állította egyik a saját házával szemben. 29 Utánuk Cádók, Ima helyükre ajtajait, kapupántjait és zárait. mér fia javítgatott a maga házával szemben, és őutá15  A Forrás-kaput Sallún, Kol-Hóze fia, Micpá tar- na Semajá, Sekanjá fia, a keleti kapu őre javítgatott. tományának vezetője javítgatta. Ő építette föl, tetőz- 30 Utána Hananjá, Selemjá fia és Hánún, Cáláf hatote be, és állította a helyükre ajtajait, kapupántjait és dik fia javítgatott egy másik darabon. Utánuk Mezárait. A Selah-tó kőfalát a király kertje felé egészen Neh 3,13 • 2,17 Neh 1,3; Neh 2,3 • 2,19 Neh 6,1 • 2,2 Ezsd 4,3 • 3,1 a lépcsőkig, melyek Dávid városából vezetnek le- 2,13 Jn 5,2; Jer 31,38; Zak 14,10 • 3,2 Ezsd 2,34 • 3,3 Ezsd 2,35; Neh 12,39; felé, szintén ő javítgatta. 16 Utána Nehemjá, Azbúk 2Krón 33,14; Zof 1,10 • 3,4 Neh 3,30; Ezsd 2,61; Neh 6,18; 1Krón 3,19 fia, Bét-Cúr fél kerületének vezetője javítgatott Dá- • 3,5 Neh 3,27; Jer 27,11; Jer 27,12 • 3,6 Neh 12,39; 2Krón 33,14 • 3,7 Neh 3,15; Neh 3,19; 1Krón 27,30 • 3,8 Neh 3,31; Neh 12,38 • 3,1 Neh vid sírjaival szemközt az újonnan készült tóig meg a 10,4; Neh 12,2; Neh 9,5 • 3,11 Ezsd 2,6; Ezsd 2,32 • 3,12 Neh 11,25; 17 vitézek házáig.  Utána a léviták javítgattak: Rehúm, Neh 11,27 • 3,13 Neh 11,30; Józs 15,34; Neh 2,13; Neh 12,31 • 3,15 Neh Neh 12,37; Neh 11,5; 2Kir 25,4; Jer 39,4; Jer 52,7 • 3,16 Neh 1,1; Báni fia, mellette Hasabjá, Keílá fél kerületének a ve- 2,14; 2Krón 11,7; Józs 15,58; 1Krón 9,26; 1Krón 26,6 • 3,17 Neh 9,5; Ezsd 2,2; 18 zetője, tartománya lakosaival együtt.  Utána test- Józs 15,44; 1Sám 23,1; 1Krón 4,19 • 3,18 Neh 3,24 • 3,20 Ezsd 2,9; Ezsd vérei javítgattak: Bavvaj, Hénádád fia, Keílá másik 10,28 • 3,21 Neh 3,4; Ezsd 8,33 • 3,22 Neh 12,28 • 3,23 Neh 3,24; Ezsd 2,6 • 3,24 Neh 3,18; Neh 10,9 • 3,25 Jer 32,2; Jer 32,8; Jer 32,12; Jer fél kerületének a vezetője. 19 Mellette javítgatott Ézer, 33,1; Jer 27,21; Jer 38,6; Jer 38,13; Jer 38,28; Jer 39,14; Ezsd 2,3 • 3,26 Jésúa fia, Micpá vezetője a várfal egy másik darab- Neh 8,1; Neh 8,3; Neh 8,16; Neh 12,36; Neh 12,37; Neh 12,40; 2Krón 27,3; 2Krón 33,14 • 3,27 Neh 3,5; Neh 3,25 • 3,28 Jer 31,40; 2Kir 23,11 ján, a fegyvertár följáratával szemben lévő szögle- • 3,29 Ezsd 2,37; Ezsd 8,16; 1Krón 26,6 • 3,30 Neh 3,4; Neh 3,8; Neh 20 tig.  Utána Bárúk, Zakkaj fia javítgatta buzgón a 6,18; Jer 35,4; Jer 36,10 •


544  |  Nehémiás 3,31 sullám, Berekjá fia javítgatott saját lakásával szemben. 31 Utána az egyik ötvös, Malkijjá javítgatott a léviták szolgáinak és a kereskedőknek a házáig, a Mifkád-kapuval szemben, a sarkon lévő felső szobáig. 32 A sarki felső szoba és a Juh-kapu között pedig az ötvösök és a kereskedők javítgattak. Az ellenség gúnyolja a várfal építőit, akik védekezni kényszerülnek Amikor Szanballat meghallotta, hogy építjük a kőfalat, haragra gerjedt, nagyon bosszankodott, és gúnyolta a zsidókat. 2 Ezt mondta testvérei és a samáriai sereg előtt: Mit művelnek e nyomorult zsidók? Vajon megengedték-e ezt nekik? Talán már áldozni is fognak? Még ma be akarják fejezni? Tán életre keltik a köveket e porhalmazból, holott azok elégtek? 3 Az ammóni Tóbijjá, aki mellette állt, azt mondta: Bármit építsenek is, ha egy róka fölugrik rá, ledönti kőfalukat. 4 Halld meg, ó, Istenünk, hogyan tesznek csúffá bennünket! Fordítsd vissza gyalázásukat az ő fejükre, és add őket prédára a rabság földjén. 5 Ne fedezd el hamisságukat, és bűnüket ne töröld el arcod elől, mert téged bosszantottak az építők előtt! 6 Mi pedig tovább építettük a falat úgy, hogy már félig elkészült az egész fal, mert a nép nagy kedvvel dolgozott. 7  Mikor azonban meghallotta Szanballat és Tóbijjá, továbbá az arabok, az ammóniak és az asdódiak, hogy folyik Jeruzsálem várfalának javítása, és a rések betömése megkezdődött, igen nagy haragra gerjedtek. 8 Mindnyájan egy akarattal összeesküdtek, hogy eljönnek, megostromolják Jeruzsálemet, és a népet megrémítik. 9 Mi azonban imádkoztunk Istenünkhöz, és éjjel-nappal őrséget állítottunk védelmül ellenük. 10  De azt mondták a júdaiak: Fogytán a teherhordók ereje, a rom pedig sok, képtelenek vagyunk építeni a várfalat. 11 Ellenségeink pedig azt mondták: Nem is sejtik, nem is veszik észre, egyszer csak bemegyünk közéjük. Megöljük őket, és megállítjuk a munkát. 12  Akkor eljöttek hozzánk mindenfelől a zsidók, akik körülöttünk laktak, és tízszer is figyelmeztettek: Térjetek vissza hozzánk! 13 Azért odaállítottam a népet a hely legalsó, nyílt részére, a várfal mögé nemzetségeik szerint, fegyvereikkel, dárdáikkal és íjaikkal együtt. 14  Majd körültekintettem, megálltam, és így szóltam

4 

 4,9  Dicsérjétek az Urat, és harcoljatok! Nehémiás számára természetes volt az imádkozás és a cselekvés összekötése, ahogy az ebből a versből is kiderül: Imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk. A 14. versben újabb példát látunk a lelki és a katonai eszközök együttes bevetésére: az „Úrra emlékezzetek, és harcoljatok.”

az elöljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségetekért és házatokért! 15 Amikor pedig meghallották az ellenségeink, hogy megtudtuk szándékukat, és hogy Isten semmivé tette a tervüket, mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához. 16 De attól a naptól fogva embereimnek csak az egyik fele dolgozott, másik fele pedig dárdákkal, pajzsokkal, íjakkal és páncéllal volt fölfegyverkezve, a fejedelmek pedig ott álltak egész Júda háznépe mögött. 17 A falon munkálkodók és a teherhordók egyik kezükkel a munkát végezték, a másik kezük pedig a fegyvert tartotta. 18 Akik pedig építettek, azoknak a fegyvere a derekukra volt kötve, és így építettek. A kürtös pedig mellettem állt. 19  Majd így szóltam az elöljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: A munka nagyon sok és kiterjedt, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. 20 Azért ha a kürt szavát halljátok, gyűljetek ide hozzánk mindenhonnan. Istenünk harcol értünk! 21  Úgy dolgoztunk az építkezésen, hogy a fele dárdát tartott hajnalhasadtától fogva egészen a csillagok följöttéig. 22 Ugyanakkor megparancsoltam a népnek, hogy minden ember Jeruzsálemben háljon szolgáival együtt, és éjszaka őrködjenek, nappal meg dolgozzanak. 23 Sem én, sem testvéreim, sem szolgáim, sem a kíséretemben levő őrök nem vetettük le a ruhánkat. Még vízért is mindenki a fegyverével ment. Nehémiás pártfogásába veszi a szegényeket. Nehémiás önzetlensége és áldozatkészsége

5 

Közben pedig a köznép és asszonyaik erősen zúgolódni kezdtek zsidó testvéreik ellen. 2 Voltak, akik ezt mondták: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokan vagyunk. Gabona kell nekünk, hogy együnk és élhessünk. 3 Voltak, akik meg ezt mondták: Mezőinket, szőlőinket, sőt házainkat is zálogba kell adnunk, hogy gabonát vehessünk, mert éhezünk. 4 Mások pedig így szóltak: Mezőinkre és szőlőinkre pénzt vettünk föl kölcsön, hogy adót tudjunk fizetni a királynak. 5 És íme, bár a mi testünk ugyanolyan, mint testvéreink teste, és a mi fiaink is olyanok, mint az ő fiaik, mégis rabságra kell adnunk fiainkat és leányainkat, sőt vannak is már szolgának eladott leányaink, és nincs erőnk arra, hogy őket megváltsuk, hisz mezőink és szőlőink már másokéi. 6  Igen nagy haragra gerjedtem azért, amikor panaszukat és e dolgokat hallottam. 7 Magamba mélyedve gondolkodtam erről, majd megróttam az elöljárókat és a főembereket. Ezt mondtam nekik: Ti saját test-


Nehémiás 6,6  | 545 véreiteket uzsorázzátok ki! Azután nagygyűlést hívtam össze ügyükben, 8 és ezt mondtam nekik: Mi tehetségünk szerint megváltottuk zsidó testvéreinket, akiket eladtak a pogányoknak. Ti pedig el akarjátok adni testvéreiteket, hogy majd nekünk kelljen megvennünk őket?! Erre ők elhallgattak, és nem tudtak felelni semmit. 9 Akkor ezt mondtam: Nem jó dolog az, amit tesztek. Hát nem akartok Istenünk félelmében járni, hogy valahára ne gyalázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink? 10 Hiszen magam, testvéreim és szolgáim is kölcsönöztünk nekik pénzt és gabonát. Mi elengedjük e tartozást! 11 Ti is adjátok vissza nekik még ma mezőiket, szőlőiket, olajkertjeiket és házaikat! Sőt ezenfelül a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak a kamatát is engedjétek el! 12 Ők így feleltek: Visszaadjuk, és nem veszünk el tőlük semmit. Úgy cselekszünk, ahogy mondod. Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni. 13 Ruhámat is megráztam, és azt mondtam: Így rázzon ki Isten minden embert az ő házából és vagyonából, és ilyen kirázott és üres legyen mindenki, aki nem teljesíti ezt a fogadalmat. Az egész gyülekezet pedig rámondta: Ámen. És dicsérték az Urat, a nép pedig e szerint a fogadalom szerint cselekedett. 14  Sőt attól a naptól fogva, amelyen Júda földjére helytartóul rendeltek, Artahsasztá király huszadik esztendejétől fogva a harminckettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig sem én, sem az én testvéreim nem ettük a helytartónak járó kenyeret. 15 Holott a korábbi helytartók, akik előttem voltak, megterhelték a népet, és negyven ezüstsékelnél is többet szedtek be tőlük kenyérért és borért, sőt még az embereik is zsarnokoskodtak a népen. De én nem így tettem, mivel félem az Istent. 16 Sőt még a várfalon is dolgoztam, és mezőt nem szereztem, és minden szolgám részt vett ott a munkában. 17 Ráadásul az én asztalomnál evett százötven zsidó főember, továbbá azok, akik a körülöttünk lakó népek közül jöttek hozzánk. 18 Ezt készí-

 5,14  Egy politikus kapzsiság nélkül Nehémiás hasonlóan kiábrándító feladatra vállalkozott, mint amilyennel napjainkban a fejlődő országok vezetői szembesülnek. Az ország romokban hevert, és minden vagyon néhány befolyásos család kezében ös�szpontosult. A zsidók elzálogosították birtokaikat, sőt még gyermekeiket is eladták rabszolgának, hogy leróhassák adótartozásaikat. Nehémiás, aki tehetős ember volt, politikai tisztsége révén további anyagi előnyökre tehetett volna szert. Ő azonban ellenállt az anyagi haszonszerzés kísértésének. Nagylelkűségével és önzetlenségével mély benyomást tett elnyomásban élő honfitársaira.

tették naponként: egy ökröt, hat kövér juhot, valamint szárnyasokat is készítettek nekem, és tíznaponta bőségesen jutott különféle bor is. Mindemellett én nem kívántam beszedni a helytartónak járó kenyeret, mert nehéz szolgálatot végzett ez a nép. 19 Emlékezzél meg rólam, Istenem, az én javamra, és mindarról, amit e néppel cselekedtem! Nehémiást újra ellenségei fenyegetik. Fölépül a várfal Amikor meghallotta Szanballat, Tóbijjá, az arab Gesem és a többi ellenségünk, hogy fölépítettem a várfalat, és hogy nem maradt azon semmi rés, bár még az ajtószárnyakat nem illesztettem be a kapukba, 2 ilyen üzenetet küldött hozzám Szanballat és Gesem: Jöjj, és találkozzunk Kefírimben, az Ónóvölgyben! Ők ugyanis gonosz dolgot terveztek ellenem. 3 Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: Nagy munkában vagyok, ezért nem mehetek le. Megállna ez a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék. 4 Négyszer is küldtek nekem ilyen üzenetet, de én mindig ilyen módon feleltem nekik. 5 Ezek után Szanballat ötödször is hozzám küldte az emberét ugyanilyen módon, kezében nyílt levéllel, 6 melyben ez állt: A szomszéd népek közt az a hír járja, és Gasmu is mondja, hogy te és a zsidók azért építitek a várfalat, mert pártot akartok ütni,

6 

 6,5  Pszichológiai hadviselés Nehémiás az ellenség gúnyolódásának és erőszakos fenyegetéseinek leküzdése után (4. fejezet) az elrettentés újabb eszközével találta magát szemben. A szerző hangsúlyozza, hogy a vádaskodó üzenet „nyílt levél” formájában, vagyis nem lepecsételve érkezett. A leveleket rendes körülmények között összetekerték, összekötözték, vias�szal lepecsételték és selyemtasakban kézbesítették, így garantálva a sértetlenségét. A rágalmak terjesztésével az ellenfél célja nyilvánvalóan az volt, hogy megfélemlítse Nehémiást, és felkeltse a perzsa uralkodó gyanakvását. Ám Nehémiást nem lehetett egykönnyen megfélemlíteni. 3,31 Ez 43,21 • 4,1 Neh 2,10; Neh 2,19 • 4,4 Neh 5,19; Neh 6,9; Neh 6,14; Neh 13,14; Neh 13,22; Neh 13,29; Neh 13,31 • 4,5 Zsolt 85,3; Zsolt 109,14 • 4,7 Neh 2,10; Neh 2,19; Neh 4,1 • 4,9 Neh 1,4; Neh 1,6; Neh 2,4 • 4,14 Neh 2,16; Neh 1,5; Neh 9,32; 5Móz 3,22; 5Móz 20,3; 5Móz 31,6; 2Sám 10,12; Ézs 8,13; 4Móz 14,9 • 4,15 Jób 5,12; Zsolt 33,10 • 4,16 Neh 4,17; Neh 13,19 • 4,21 Neh 4,16 • 5,5 5Móz 15,7; 5Móz 15,11; 3Móz 25,14; 3Móz 25,17; 3Móz 25,39; 2Móz 21,2; 2Kir 4,1; Jer 34,8; Jer 34,22; Jer 30,2; 1Móz 31,29; Péld 3,27; Mik 2,1 • 5,7 Neh 13,25; Neh 11,17; 5Móz 24,10; Jer 15,10; Ézs 24,2; Jób 22,6; Jób 24,3; 2Kir 4,1; 5Móz 23,20; 3Móz 25,36 • 5,8 3Móz 25,42; 5Móz 25,47 • 5,9 Ezsd 9,7; Ezsd 9,14 • 5,1 Neh 5,7; Neh 5,14 • 5,11 2Móz 22,25; 3Móz 25,26 • 5,12 2Krón 19,8 • 5,13 ApCsel 18,6 • 5,14 Neh 5,15; Neh 13,6 • 5,15 Neh 5,18 • 5,16 Neh 4,16; Neh 4,21; Neh 4,23 • 5,17 Ezsd 6,21 • 5,19 Neh 13,14; Neh 13,22 • 6,1 Neh 2,10; Neh 4,7; Neh 3,3 • 6,2 Neh 11,35; 1Krón 8,12 • 6,6 Neh 3,12; Neh 2,19 •


546  |  Nehémiás 6,7 és hogy te leszel a királyuk e szóbeszéd szerint. 7 Sőt még prófétákat is rendeltél, hogy ezt hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdában! Ezeknek a dolgoknak a híre a királyhoz is eljuthat, azért hát jöjj, és tanácskozzunk egymással! 8 Én pedig ezt az üzenetet küldtem neki: Nem történt semmi olyan, amiről te beszélsz, hanem csak magadtól gondoltad ki mindezt a szívedben. 9 Mert ezek meg akartak minket rettenteni, és azt gondolták: Kezük abbahagyja a munkát, és az félbemarad. Azért hát, ó, Uram, erősítsd meg a kezemet! 10  Azzal elmentem Semajának, Delájá fiának, Mehétabél unokájának a házába, és őt bezárkózva találtam. Ő azt mondta: Menjünk be Isten házába, a templom belsejébe, és zárjuk be a templom ajtajait, mert eljönnek, hogy megöljenek téged, mégpedig éjjel jönnek el, hogy megöljenek. 11 Én azonban azt mondtam: Hát ilyen férfinak, mint én, illike elmenekülnie? Az olyan ember, mint én, bemehet-e a templomba úgy, hogy életben maradjon? Nem megyek! 12 Mert felismertem, hogy nem Isten küldte őt, hanem ezt a próféciát azért mondta nekem, mert Tóbijjá és Szanballat fölbérelte. 13 Éspedig azért bérelték föl, hogy megrettenve így cselekedjem, és vétkezzem, és így rossz híremet költhessék, és rágalmazhassanak. 14 Emlékezzél meg, Istenem, Tóbijjáról és Szanballatról cselekedeteik szerint, és Nóadjá prófétanőről és a többi prófétáról is, akik rémítgettek engem! 15  A várfal Elúl hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt készült el. 16 Amikor ezt meghallották ellenségeink, megrettent minden nép, amely körülöttünk élt, és igen összeestek a saját szemükben, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével vittük végbe ezt a munkát. 17 Néhány júdai elöljáró is ezekben a napokban sok levelet küldött Tóbijjának, és Tóbijjától is sok levél jött hozzájuk. 18 Mert Júdában sokan szövetkeztek vele, mivel ő volt a veje Sekanjának, Árah fiának, és fia, Jehóhánán Mesullámnak, Berekjá fiának a leányát vette el. 19 Sőt még jótetteit is fölemlegették előttem, az én szavaimat pedig gyakran vitték hírül neki. Tóbijjá pedig folyton leveleket küldözgetett, hogy megfélemlítsen. Őröket állítanak a megépült Jeruzsálem védelmére. Nehémiás megtalálja az egykori hazatértek névjegyzékét

7 

Amikor megépült a várfal, beállíttattam az ajtókat, és szolgálatba állították a kapuőröket, az énekeseket és a lévitákat. 2 Vezérré tettem Jeruzsálem fölött testvéremet, Hanánit és Hananját, a vár

parancsnokát, mivel ő sokkal hűségesebb és istenfélőbb volt másoknál. 3 Azt mondtam nekik, hogy ne nyissák ki Jeruzsálem kapuit mindaddig, amíg a nap melegen nem süt; és addig csukják be az ajtókat, és zárják be azokat, amíg az őrök őrt állnak ott. Azután állítsanak őröket Jeruzsálem lakosai közül, egyeseket az őrhelyekre, másokat pedig a házuk elé. 4  A város pedig igen nagy kiterjedésű volt, de kevés lakosa volt, és a házak sem épültek még föl. 5  Fölindította azért Istenem a szívemet, hogy összegyűjtsem az elöljárókat, a főembereket és a népet, és számba vegyem őket. Megtaláltam azoknak a nemzetségkönyvét, akik elsőként jöttek el Babilóniából, és ezt a följegyzést találtam benne: 6  Ezek azok a Júda tartományából valók, akik vis�szatértek a száműzetésből, akiket fogolyként vitetett el Nebukadneccar, Babilónia királya, és most vis�szajöttek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába. 7 Zerubbábellal jöttek: Jésúa, Nehemjá, Azarjá,

 7,6  Emlékezés a múltra Ezsdrás és Nehémiás könyvének tanúsága szerint a zsidók kulturális öntudatuk fenyegetettsége miatt gondosan ügyeltek arra, hogy számon tartsák gyökereiket. Zsidóságuk bizonyítékaként igyekeztek családfájukat egészen Ábrahám unokájáig, Jákóbig visszavezetni. Lévi főpap és Dávid király utódai különösen nagy gondot fordítottak származásuk igazolására. Jócskán megnehezítette ezt a törekvést az a tény, hogy Nebukadneccar felgyújtotta Jeruzsálemet, és sok fontos dokumentum a tűz martalékává lett (61, 64. vers). Ez a névsor (8–73) szinte szó szerint megegyezik az Ezsdrás 2-ben olvasható felsorolással.

Raamjá, Nahamáni, Mordokaj, Bilsán, Miszperet, Bigvaj, Nehúm és Baaná. Az Izráel népéből való férfiak száma ez volt: 8 Parós fiai: kétezer-százhetvenkettő, 9 Sefatjá fiai: háromszázhetvenkettő, 10 Árah fiai: hatszázötvenkettő, 11 Pahat-Móáb fiai Jésúa és Jóáb fiaitól: kétezernyolcszáztizennyolc, 12 Élám fiai: ezerkétszázötvennégy, 13 Zattú fiai: nyolcszáznegyvenöt, 14 Zakkaj fiai: hétszázhatvan, 15 Binnúj fiai: hatszáznegyvennyolc, 16  Bébaj fiai: hatszázhuszonnyolc, 17 Azgád fiai: kétezer-háromszázhuszonkettő, 18  Adónikám fiai: hatszázhatvanhét, 19 Bigvaj fiai: kétezer-hatvanhét, 20  Ádin fiai: hatszázötvenöt, 21 Átér fiai Hizkijjától: kilencvennyolc, 22 Hásum fiai: háromszázhuszon­ nyolc, 23 Bécaj fiai: háromszázhuszonnégy, 24 Hárif f­iai: száztizenkettő, 25 Gibeón fiai: kilencvenöt, 26  Betlehem és Netófá férfiai: száznyolcvannyolc,


Nehémiás 8,8  | 547 Anátót férfiai: százhuszonnyolc, 28 Bét-Azmávet férfiai: negyvenkettő, 29 Kirjat-Jeárim, Kefírá és Beérót férfiai: hétszáznegyvenhárom, 30 Ráma és Geba férfiai: hatszázhuszonegy, 31 Mikmász férfiai: százhuszonkettő, 32 Bétel és Aj férfiai: százhuszonhárom, 33  a másik Nebó férfiai: ötvenkettő, 34 a másik Élám fiai: ezerkétszázötvennégy, 35 Hárim fiai: háromszázhúsz, 36 Jerikó fiai: háromszáznegyvenöt, 37 Lód, Hádíd és Ónó fiai: hétszázhuszonegy, 38 Szenáá fiai: háromezer-kilencszázharminc. 39  A papok ezek voltak: Jedajá fiai Jésúa családjából: kilencszázhetvenhárom, 40 Immér fiai: ezerötvenkettő, 41 Pashúr fiai: ezerkétszáznegyvenhét, 42 Hárim fiai: ezertizenhét. 43  A léviták ezek voltak: Jésúa és Kadmiél fiai Hódevá fiaitól: hetvennégy. 44 Az énekesek ezek voltak: Ászáf fiai: száznegyvennyolc. 45 A kapuőrök ezek voltak: Sallum fiai, Átér fiai, Talmón fiai, Akkúb fiai, Hatítá fiai, Sóbaj fiai: százharmincnyolc. 46  A léviták szolgái ezek voltak: Cihá fiai, Haszúfá fiai, Tabbáót fiai, 47 Kérósz fiai, Szíá fiai, Pádón fiai, 48  Lebáná fiai, Hagábá fiai, Salmaj fiai, 49 Hánán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai, 50 Reájá fiai, Recín fiai, Nekódá fiai, 51 Gazzám fiai, Uzzá fiai, Pászéah fiai, 52 Bészaj f­iai, Meúnim fiai, Nefisszim fiai, 53 Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhúr fiai, 54 Baclít fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai, 55 Barkósz fiai, Sziszerá fiai, Temah fiai, 56 Necíah fiai, Hatífá fiai. 57 Salamon szolgáinak a fiai ezek voltak: Szótaj fiai, Szóferet fiai, Peridá fiai, 58 Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai, 59 Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebáim fiai és Ámón fiai. 60  A léviták szolgáinak és Salamon szolgáinak a fiai összesen: háromszázkilencvenkettő. 61  Ezek pedig azok, akik eljöttek Tél-Melahból, TélHarsából, Kerúbból, Addánból, Immérből, de nem tudták igazolni családjukat és eredetüket, hogy Izráelből valók-e: 62 Delájá fiai, Tóbijjá fiai, Nekódá f­iai: hatszáznegyvenkettő. 63 A papok közül: Hobajjá fiai, Hakkóc fiai, továbbá Barzillaj fiai, aki a gileádi Barzillaj leányai közül vett magának feleséget, és róla nevezték el. 64 Ezek keresték bejegyzésüket a nemzetségkönyvükben, de nem találták, ezért kizárták őket a papságból. 65 A király helytartója megmondta nekik, hogy ne egyenek a szent ételekből, míg a főpap nem áll szolgálatba, és nem ítél az urímmal és tummímmal. 66  Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezerháromszázhatvan lelket számlált. 67 Szolgáikon és szolgálóikon kívül, akik hétezer-háromszázharmincheten voltak, volt kétszáznegyvenöt énekesük és énekesnőjük. 68 Lovuk hétszázharminchat, öszvé27

rük kétszáznegyvenöt, 69 tevéjük négyszázharmincöt, szamaruk hatezer-hétszázhúsz. 70  Néhány családfő adakozott az építésre: a király helytartója a kincstárnak aranyban ezer drachmát, ötven tálat, ötszázharminc papi ruhát adott. 71 A többi családfő pedig az építés költségére aranyban húszezer drachmát és ezüstben kétezer-kétszáz minát adott. 72 A többiek aranyban húszezer drachmát és ezüstben kétezer minát adtak, valamint hatvanhét papi ruhát. 73 Egész Izráel, tehát a papok, a léviták, a kapuőrök, az énekesek meg a nép fiai és a léviták szolgái ennyien voltak a maguk városaiban. Nehémiás és Ezsdrás helyreállítják Isten igaz tiszteletét Mikor pedig eljött a hetedik hónap, és Izráel f­iai már a városaikban laktak, az egész nép egy emberként összegyűlt a téren, a Vízi-kapu előtt, és azt mondták az írástudó Ezsdrásnak, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, melyet az Úr parancsolt Izráelnek. 2 Ekkor, a hetedik hónap első napján előhozta Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé, ahol együtt voltak a férfiak és az asszonyok, mindazok, akik meg tudták érteni a hallottakat. 3 Kora reggeltől egészen délig fölolvasott belőle a téren, a Vízi-kapu előtt mindazon férfiak és asszonyok előtt, akik meg tudták érteni. Az egész nép nagy figyelemmel hallgatta a törvényt. 4 Az írástudó Ezsdrás egy erre a célra ácsolt faemelvényen állt. Mellette állt jobb keze felől Mattitjá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és Maaszéjá, bal keze felől pedig Pedájá, Misáél, Malkijjá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarjá és Mesullám. 5 Ezsd­ rás az egész nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban állt. Mikor fölnyitotta, az egész nép fölállt. 6 Akkor áldotta Ezsdrás az Urat, a nagy Istent, és az egész nép fölemelt kezekkel így felelt rá: Ámen! Ámen! Majd meghajoltak, és leborultak az Úr előtt arccal a földre. 7 Jésúa, Báni, Sérébjá, Jámín, Akkúb, Sabbetaj, Hódijjá, Maaszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán, Pelájá és a léviták magyarázták a népnek a törvényt, a nép pedig mindeközben a maga helyén állt. 8 Érthetően olvastak a

8 

6,8 5Móz 4,32; Bír 19,30 • 6,9 Neh 5,15 • 6,11 5Móz 13,1; 5Móz 13,5; 4Móz 18,7 • 6,12 Neh 6,14; Neh 6,17; Neh 6,19; Neh 13,4; Neh 13,28 • 6,13 5Móz 22,14; 5Móz 22,19; Ez 23,10 • 6,14 Neh 5,19; Neh 13,29; Neh 4,4 • 6,15 Neh 4,2; Neh 1,1; Neh 2,1; Neh 5,14; Neh 13,6; Neh 1,3; Neh 2,13; Neh 6,1 • 6,18 Neh 4,3; Ezsd 2,5; 2Sám 21,7; 1Sám 18,3 • 6,19 Neh 6,6 • 7,1 1Krón 9,17; 1Krón 9,27; 1Krón 26,12; 1Krón 26,19 7,2 Neh 1,2 • 7,6 Ezsd 2,1 • 8,1 Neh 12,26; Ezsd 7,11 • 8,2 3Móz 23,23; 3Móz 23,25; 4Móz 29,1; 4Móz 29,6 • 8,4 Neh 3,4; Neh 3,6; Neh 3,11; Neh 3,14; Neh 3,21; Neh 3,23 • 8,6 Neh 9,32; 1Krón 29,20; 1Krón 16,8; 1Krón 16,36 • 8,7 Neh 10,10; Neh 10,14; Neh 9,4; Neh 11,15; Neh 11,18; Neh 12,8; Neh 12,24; Ezsd 8,28 •


548  |  Nehémiás 8,9 könyvből, Isten törvényéből, és azután magyarázták és értelmezték az olvasottakat. 9 Ekkor Nehémiás, a király helytartója és Ezsdrás, az írástudó pap, valamint a léviták, akik magyaráztak a népnek, így szóltak az egész néphez: Ez az Úrnak, a ti Isteneteknek szent napja, ne keseregjetek és ne sírjatok hát! Mert sírt az egész nép, amikor a törvény igéit hallotta. 10 Ő azt mondta nekik: Menjetek, egyetek kövér falatokat, és igyatok édes italokat. Küldjetek belőle azoknak is, akik semmit sem készítettek, mert ez a mi Urunk szent napja, és ne bánkódjatok, mert az Úr öröme a ti erősségetek. 11 A léviták is csendesítették az egész népet, és ezt mondták: Hallgassatok, mert szent ez a nap! Ne bánkódjatok! 12 Ekkor elment az egész nép, hogy egyen és igyon, és másoknak is küldjön belőle, és nagy vigas-

FE LF E DE ZŐ Ú T  NEHÉMIÁS 8

ságot tartson, mert megértették a beszédeket, amelyekre tanították őket. 13 Másnap pedig az egész nép családfői, a papok és a léviták Ezsdráshoz, az írástudóhoz gyűltek, hogy tanulják a törvény igéit. 14 Ekkor megírva találták a törvényben, amelyet az Úr parancsolt Mózes által, hogy Izráel fiainak lombsátrakban kell lakniuk a hetedik hónapban levő ünnepen. 15 Mihelyt ezt megtudták, kihirdették minden városukban és Jeruzsálemben: Menjetek ki a hegyekre, és hozzatok ágakat nemes és vad olajfáról és mirtusz- és pálmaágakat, akármelyik sűrű lombú fáról való ágat, hogy lombsátrakat csináljatok, ahogy meg van írva. 16 Kiment azért a nép, és hoztak ágakat, és lombsátrakat készítettek maguknak, mindenki a háza tetején vagy udvarán, továbbá Isten házának udvarán, a Vízi-kapu és az

Az 542. oldal folytatása.

A GYÁSZ ÖRÖMRE FORDUL: ORSZÁGOS ÜNNEPSÉG 8,12 Ekkor elment az egész nép, hogy egyen és igyon, és másoknak is küldjön belőle, és nagy vigasságot tartson, mert megértették a beszédeket, amelyekre tanították őket. Nehémiás önmagában is lenyűgöző személyiség, Ezsdrással együtt azonban felül­múlhatatlan. Ők ketten nagyszerűen kiegészítik egymást. Nehémiás, aki kitűnő politikai kapcsolatokkal rendelkezik, másokat is lelkesít tevékeny vezetői stílusával és merész optimizmusával. Ezsdrás vezetői tekintélyét nem an�nyira személyisége, mint inkább erkölcsi ereje adja. Egészen Áronig, Mózes testvéréig vissza tudja ve­zetni papi családfáját, és rendkívüli elszántságról tesz tanúságot, hogy a papi tiszt­ség becsületét helyreállítsa.

Nincs idő a sírásra

A 8. fejezet cselekménye akkor kezdődik, amikor Nehémiás már túl van a fal helyreállításának hatalmas munkáján. A zsidók végre biztonságban tudhatják magukat az ellenségtől, és ünnepi szertartásra gyűlnek össze, melynek célja nemzeti identitá­studatuk felélesztése. Szellemi vezetőjük, Ezsdrás intéz beszédet a hatalmas tömeghez. Az emelvényen állva elkezdi felolvasni azt a közel ezeréves dokumentumot, amely Izráel népének Istennel kötött eredeti szövetségét tartalmazza. Miközben Ezsdrás az ősi szöveget olvassa, a sokaság zokogásban tör ki. A Bib­lia nem tér ki a sírás okára. Talán vétkesnek érzik magukat, amiért történelmük során olyan sokszor megszegték a szövetséget? Vagy a nosztalgiázás vesz erőt rajtuk a régi szép időkre emlé­kezve, amikor Izráel népe még teljes függetlensé­get élvezett? Bármi legyen is az oka, ez most nem a könnyek ideje. Sokan komor és nehéz olvasmánynak tartják az ószövetségi könyveket. A 9–12. versben azonban Nehémiás és Ezsdrás arra biztatja a népet, hogy hagyjanak fel a sírással, és készüljenek a hatalmas ünnepségre. A szomorúság – mondják – nem illik egy ilyen szent naphoz. Valóban, Isten örömet akar, nem kesergést. A törvény felolvasását nyolcnapos sátoros ün­nep követi. Isten választott népe kezd felépülni, éppen úgy, ahogyan Jeruzsálem kőfalai felépültek.

LétKérdések

Milyen szerepet játszik az életünkben a Biblia? Előfordult-e, hogy olvasása közben a fentihez hasonló erőteljes érzelmeket éltünk át? A Felfedezőút folytatásához lapozza fel az 562. oldalt. A teljes olvasási terv a xi–xiii. oldalon található.


Nehémiás 9,18  | 549 Efraim-kapu előtti téren. 17 Így tehát az egész gyülekezet, amely hazatért a fogságból, lombsátrakat készített, és a lombsátrakban laktak. Nem cselekedtek így Józsuénak, Nún fiának idejétől fogva Izráel fiai mindeddig a napig, és felettébb nagy volt az örömük. 18  Mindennap olvasták Isten törvénykönyvét az első naptól fogva egészen az utolsó napig, és hét napon át ünnepeltek. A nyolcadik napon pedig záróünnepet tartottak a rendtartás szerint. A nép bűnvallása

9 

Azután ugyanennek a hónapnak a huszonnegyedik napján egybegyűltek Izráel fiai, böjtöltek, gyászba öltöztek, és port hintettek a fejükre. 2 Az Izráel utódai közül valók különváltak minden idegentől, majd előálltak, és vallást tettek vétkeikről és atyáik bűneiről. 3 Helyükön állva a nap negyedrészén át olvastak az Úrnak, az ő Istenüknek törvénykönyvéből, negyedrészén át pedig vallást tettek, és leborultak Uruk, Istenük előtt. 4 Azután fölállt a léviták emelvényére Jésúa, Báni, Kadmiél, Sebanjá, Bunni, Sérébjá, Báni és Kenáni, és hangos szóval kiáltottak az Úrhoz, Istenükhöz. 5 Ezt mondták a léviták, Jésúa, Kadmiél, Báni, Hasabnejá, Sérébjá, Hódijjá, Sebanjá és Petahjá: Jöjjetek, áldjátok az Urat, a ti Isteneteket öröktől fogva mindörökké! Legyen áldott dicsőséges neved, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél! 6  Egyedül te vagy Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és ami bennük van, és te adsz életet mindnyájuknak. Előtted borul le az ég serege. 7 Te vagy az Úr, az Isten, aki kiválasztottad Abrámot és kihoztad Úr-Kaszdimból, és Ábrahámnak nevezted őt. 8 Szívét hozzád hűnek találtad, és szövetséget kötöttél vele, hogy a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, jebúsziak és girgásiak földjét az ő utódainak adod, és be is teljesítetted ígéreteidet, mert igaz vagy! 9 Rátekintettél atyáink nyomorúságára Egyiptomban, és meghallottad kiáltásukat a Vörös-tengernél. 10 Jeleket és csodákat tettél a fáraó előtt, minden szolgája és földjének egész népe előtt, mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek néped ellen. Nevet szereztél magadnak, és ez ma is így van. 11 Kettéválasztottad előttük a tengert, és szárazon mentek át a tenger közepén, üldözőiket pedig mélységbe hajítottad, mint egy követ a hatalmas vízbe. 12 Felhőoszlopban vezetted őket nappal és tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen járnak. 13 Azután leszálltál a Sínaihegyre, és beszéltél velük az égből. Helyes végzése-

ket, igaz törvényeket, jó rendelkezéseket és parancsolatokat adtál nekik. 14 Nyugalmad szent napját is megismertetted velük, és parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt adtál nekik szolgád, Mózes által. 15 Az égből adtál nekik kenyeret, amikor éheztek, és a kősziklából fakasztottál nekik vizet, amikor szomjaztak. Azt mondtad nekik, hogy men-

 9,6  „Ólomüveg imádság” A középkori európai katedrálisok ólomüveg ablaktábláinak kettős céljuk volt: Egyfelől a művészek úgy alkották meg az üvegablakokat, hogy az istentiszteleti szertartást szolgálják, másfelől az írástudatlan hívek a képek segítségével könnyebben megtanulták a bibliai történeteket. Az ószövetségi zsidók a képi ábrázolást tiltották ugyan, ám imáik gyakran hasonló szerepet töltöttek be, mint a katedrálisok ablakképei. Egyrészt Istent dicsérték velük, másrészt pedig a múlt eseményeire és Isten gondviselésére emlékeztették a hallgatókat. Az imádságának kettős célja volt tehát, és az emberiség történetéből le­szűrt tanulságok megvilágításával hasznos útmutatást nyújtott az újjáéledő nemzet számára.

jenek be, és vegyék birtokba a földet, melyre nézve fölemelted kezedet, hogy nekik adod. 16 Ők pedig, a mi atyáink, fölfuvalkodtak, megkeményítették nyakukat, és nem hallgattak parancsolataidra. 17 Vonakodtak engedelmeskedni, és nem emlékeztek meg csodatételeidről, amelyeket velük cselekedtél, hanem megkeményítették nyakukat, és makacsságukban arra adták fejüket, hogy visszatérjenek rabságukba. De te bűnbocsátó Isten vagy, könyörülő és irgalmas, hosszútűrő és nagy kegyelmű, ezért nem hagytad el őket. 18 Bár ők még borjúszobrot is csináltak maguknak, és ezt mondták: 8,9 Neh 10,1; Neh 10,7; Neh 10,65; Neh 10,70; Neh 9,36 • 8,10 Ézs 25,6; 1Krón 16,27; 5Móz 16,14 • 8,12 Neh 8,9; Eszt 9,22 • 8,14 3Móz 23,39; 3Móz 23,43; 5Móz 16,13; 5Móz 16,15 • 8,15 3Móz 23,42 • 8,17 Józs 1,1 • 8,18 3Móz 23,36; 4Móz 29,35; 4Móz 29,39; 5Móz 16,1; 5Móz 16,17; 5Móz 31,10 • 9,1 1Sám 4,12; 2Sám 1,2; 2Sám 23,19; Jób 2,12; Jóel 1,8; Neh 8,9; Neh 8,12 • 9,4 Neh 3,17; Neh 7,43; Neh 10,14; Neh 10,11; Neh 12,8; Ezsd 2,40; Ezsd 3,9 • 9,5 Neh 7,34; Neh 10,4; Neh 10,10; Ezsd 10,23; 1Krón 16,36; Zsolt 41,14; Zsolt 90,2 • 9,6 5Móz 10,14; 1Kir 8,27; Zsolt 148,2; Zsolt 103,21; Dán 7,10; Ézs 40,26; Zsid 1,14 • 9,7 1Móz 11,31; 1Móz 12,1; 1Móz 15,7; 1Móz 17,5 • 9,8 1Móz 17,5; 1Móz 15,18; 1Móz 15,21; 1Móz 22,12; 1Móz 22,18; 5Móz 7,1; 5Móz 32,4; 2Móz 3,8 • 9,9 2Móz 3,7; 2Móz 14,10; 2Móz 15,4 • 9,1 2Móz 7,10; 2Móz 18,11; 5Móz 6,22; Jer 44,22; Ézs 63,12; Ézs 63,14 • 9,11 2Móz 14,21; 2Móz 14,28; 2Móz 15,19; 2Móz 5,10; Ézs 43,16 • 9,12 2Móz 13,21; 4Móz 14,14; Zsolt 78,14; Zsolt 78,53 • 9,13 2Móz 19,18; 2Móz 19,20; 2Móz 20,21; 5Móz 4,36; Zsolt 119,39; Zsolt 119,43; Zsolt 119,86; Zsolt 119,142; Zsolt 19,9 • 9,14 2Móz 16,23; 2Móz 20,8; 2Móz 31,17 • 9,15 2Móz 16,4; 2Móz 17,6; 4Móz 14,30; 4Móz 20,8; 5Móz 9,15; 5Móz 11,31; Zsolt 105,40 • 9,16 Neh 9,17; Neh 9,29; 2Móz 32,9; 2Móz 33,3; 2Móz 34,9; 5Móz 9,6; 5Móz 9,13 • 9,17 Zsolt 130,4; Ezsd 9,9; 5Móz 1,30; 5Móz 1,32; 4Móz 14,4; 2Móz 34,6; Dán 9,9; Jóel 2,13 • 9,18 2Móz 32,1; 2Móz 32,6 •


550  |  Nehémiás 9,19 Ez a te istened, aki kihozott téged Egyiptomból. Ilyen nagy gyalázattal illettek téged. 19 De te nagy irgalmasságodban nem hagytad el őket a pusztában. Nem távozott el előlük a felhőoszlop nappal, hogy vezesse őket az úton, és a tűzoszlop sem éjjel, hogy világítson nekik az úton, amelyen mennek. 20  Jóságos lelkedet adtad nekik, hogy értelmessé tegye őket. Mannádat sem vontad meg a szájuktól, és vizet adtál nekik szomjúságukban. 21 Negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában, nem szenvedtek hiányt, ruháikat nem nyűtték el, és lábuk sem dagadt meg. 22 Azután országokat és népeket adtál nekik, és szétosztottad határaikat. Ők pedig elfoglalták Szíhón földjét és Hesbón királyának földjét meg Ógnak, Básán királyának a földjét. 23 Fiaikat megsokasítottad, mint az ég csillagait, és bevitted őket arra a földre, amelyről azt ígérted atyáiknak, hogy bemennek oda, és birtokolhatják. 24 Be is men-

tek fiaik, és elfoglalták a földet. Megaláztad előttük a föld lakóit, a kánaániakat, és kezükbe adtad őket királyaikkal együtt, meg a föld népeit is; mindnyájukat, hogy kedvük szerint cselekedjenek velük. 25 Elfoglalták az erős városokat és a kövér földet, a minden jóval telt házakat, kőbe vágott kutakat, szőlős- és olajfáskerteket meg a sok gyümölcsfát. Ettek és megelégedtek, meghíztak, és gyönyörködtek a te nagy jóvoltodban. 26  De engedetlenné váltak, pártot ütöttek ellened, és törvényedet hátuk mögé vetették. Prófétáidat is meggyilkolták, akik bizonyságot tettek ellenük, és hozzád akarták téríteni őket; ilyen nagy gyalázattal illettek téged. 27 Ezért ellenségeik kezébe adtad őket, és azok nyomorgatták őket. De nyomorúságuk idején hozzád kiáltottak, és te meghallgattad őket az égből, és nagy irgalmasságod szerint szabadítókat adtál nekik, akik megszabadították őket sanyarga-

A KÖNYV NÉPE Ezsdrás egy fából készült emelvényen állva felolvas egy egyszerű tekercsből 9,33 Hiszen te igaz vagy mindazok ellenére, amik bennünket értek. Mert te igazságosan bántál velünk, mi pedig hazugságot cselekedtünk. Képzeljük magunk elé a következő jelenetet. A hatalmas tömeg néma csendben figyeli, amint Ezsdrás felmegy a téren frissiben épített emelvényre. Amikor felnyitja a könyvet, a nép feláll. Magasba emelt karral dicsérik Istent, majd arccal a földre borulnak. Ezsdrás olvasni kezd. Segítői fel-alá járnak a tömegben, magyarázva és értelmezve Isten szavait. Az emberek figyelmesen hallgatnak. Ekkor különös hang hallatszik egyre erősebben, majd végigsöpör a sokaságon. A zokogás hangja. A törvény, amelyet Ezsdrás felolvasott, a régi időkből származott, ez a nap azonban új korszak kezdetét jelezte. A zsidóság – addig soha nem tapasztalt módon – a Könyv népévé lett. Ekkor vette kezdetét felépülésük, méghozzá olyan erős anyagból, akár a kövek a nemrég felépült városfalban. Az izraeliták történelmük során a törvényen kívül két erőforrásból merítettek. Az egyik a templom fenséges épülete volt, amelyben Istent imádták. A másik erőforrásuk egy-egy kiemelkedő vezetőjük volt – elsőként Mózes, majd Józsué, azután a bírák, végül pedig Dávid és leszármazottai, a királyok.

A kiábrándító valóság Ez azonban nem mentette meg a népet a gyalázattól. Mivé lett a templom? Minden pompája ellenére jelentéktelen szimbólummá vált a zsidók többsége számára. Még bálványisteneket is elhelyeztek benne. Isten végül megengedte, hogy a babiloniak felégessék a templomot. A fogság után a zsidóság legfontosabb feladatának a templom újjáépítését tekintette (lásd Ezsdrás 16). De már nem az volt a céljuk, hogy bebiztosítsák magukat. Többé nem akarták az épülettel helyettesíteni az Isten iránti odaadást. És a vezetők? A több száz év alatt egyetlen király sem volt, aki megközelítette volna az eredeti isteni


Nehémiás 9,33  | 551 tóik kezéből. 28 Amikor azonban megnyugodtak, ismét gonoszt cselekedtek előtted, és te átadtad őket ellenségeik kezébe, akik aztán uralkodtak rajtuk. S mikor ismét hozzád kiáltottak, te meghallgattad őket az égből, és irgalmasságodból sokszor megszabadítottad őket. 29 Bizonyságot tettél ellenük, és vissza akartad téríteni őket törvényedhez. De ők fölfuvalkodtak, s nem hallgattak parancsolataidra, és vétkeztek végzéseid ellen, pedig ha valaki megtartja azokat, él általuk. Lázadva hátat fordítottak, megkeményítették nyakukat, és nem engedelmeskedtek. 30 Te mégis sok esztendőn át megtartottad fölöttük kegyelmedet, és bizonyságot tettél ellenük lelkeddel prófétáid által, de nem figyeltek. Ezért a föld népeinek kezébe adtad őket. 31 De nagy irgalmasságodból nem semmisítetted meg őket, és el sem hagytad őket, mert könyörülő és irgalmas Isten vagy.

32 Most azért, ó, Istenünk, nagy, erős és félelmetes Isten, aki hűségesen megőrzöd a szövetséget, ne kicsinyeld le mindazt a nyomorúságot, amely utolért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet Asszíria királyainak napjaitól fogva mind e mai napig. 33 Hiszen te igaz vagy mindazok ellenére, amik bennün-

9,19 4Móz 14,14; 2Móz 13,22; 2Móz 40,36; 2Móz 40,38; Neh 9,12 • 9,2 Zsolt 143,10; 4Móz 11,6; 4Móz 11,9; 4Móz 11,17; 4Móz 11,25; 4Móz 20,2; 4Móz 20,8; Józs 5,12 • 9,21 5Móz 2,7; 5Móz 8,4; 5Móz 29,5 • 9,22 5Móz 1,4; 5Móz 3,4; 4Móz 21,21; 4Móz 21,35 • 9,23 5Móz 1,10; 5Móz 7,12; 1Móz 22,17; 4Móz 26,1; Józs 1,11; 2Sám 24,9 • 9,24 Neh 9,37; 5Móz 9,6; Bír 4,23; 2Krón 28,19 • 9,25 Józs 8,1; 4Móz 13,20; 5Móz 6,11; 5Móz 32,15; Jer 5,28 • 9,26 Neh 9,18; Ez 20,8; Ez 23,35; 1Kir 14,9; 1Kir 18,4; 1Kir 18,13; 1Kir 19,10; Mt 5,12; Mt 23,29; Lk 11,47; Lk 13,33; 1Thessz 2,15 • 9,27 Bír 2,6; Bír 2,23; Bír 3,9; Bír 3,15; Bír 4,6; Bír 4,24; Bír 6,12 • 9,28 Bír 3,11; Bír 3,30; Bír 5,31; Bír 8,28; Bír 2,19 • 9,29 Neh 9,26; 3Móz 18,5; Ez 20,11; Zak 7,11; Hós 4,11 • 9,30 Neh 9,32; Ezsd 9,1; 2Krón 24,19; 2Krón 34,15; 2Krón 34,16; Jer 35,15; Jer 31,3; Zsolt 36,11; Zsolt 106,40 • 9,31 Jer 5,18; Jer 46,28; Jer 5,10; Ez 20,17 • 9,32 Neh 1,5; 5Móz 10,17; 5Móz 32,18 • 9,33 Neh 9,8; Ezsd 9,15; Dán 9,5; Dán 9,8; 5Móz 32,4 •

   

elgondolást. A legtöbb király gazember volt, és csak névleg volt Dávid utódja. A fogság utáni Izráelnek többé nem volt saját királya. Izráel népe a perzsa király uralma alatt állt, aki minden hatalmat magának tartott fenn.

Isten szavának ereje Az izraelitáknak új erőforrás után kellett nézniük: ezt Isten szavában találták meg. A 8. fejezetben leírt hatalmas gyűlés éles ellentétben áll azzal a pompával, amelyet hajdan a templom és a királyok testesítettek meg. A koronák és ékkövek csillogását itt egy fából ácsolt emelvényen álló ember váltja fel, aki egy egyszerű könyvtekercsből olvas fel. A felolvasott szavak azonban hatalmas erővel hatnak a hallgatókra. Az emberek megindultan dicsérik Istent, zokognak a bűneik miatt, és elhatározzák, hogy változtatnak az életükön. Attól a naptól kezdve a zsidóság mint a Könyv népe vált ismertté. Idegen uralom alatt éltek, ezért a politikai vezetés másodlagossá vált számukra. A templom, bármilyen fontos szerepet töltött is be, soha többé nem jelentette Isten jelenlétének garanciáját. Az izraeliták egyre buzgóbban tanulmányozták Isten törvényét, és igyekeztek megtartani szavait. Ezsdrás nyomában újfajta vezető emelkedett ki: az írástudó, aki járatos a Szentírásban. A nép, amely Nehémiás könyvének végén áll előttünk, nagyon hasonlít ahhoz a néphez, amellyel 400 évvel később találkozunk, amikor Jézus színre lép. Izráel népe már nem az uralkodóiban, nem is a vallási rituálékban látja erőforrását, hanem Isten írott szavának tiszteletében.

LétKérdések

Tapasztaltuk-e már Isten szavának hatalmát az életünkben? Miként változtatott rajtunk?


552  |  Nehémiás 9,34 ket értek. Mert te igazságosan bántál velünk, mi pedig hazugságot cselekedtünk. 34 Hiszen királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem cselekedték törvényedet, és nem figyeltek parancsaidra és intelmeidre, amelyek által bizonyságot tettél ellenük. 35  Országukban, ahol nagy jóvoltoddal megáldottad őket, és a széles és kövér földön, amelyet nekik adtál, nem akartak szolgálni téged, és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből. 36 Íme, mi most szolgák vagyunk azon a földön, amelyet atyáinknak adtál, hogy élvezzék gyümölcsét és javait, íme, szolgák vagyunk azon. 37 Termését bőven hozza azoknak a királyoknak, akiket fölénk helyeztél bűneink miatt, és kedvük szerint bánnak velünk és állatainkkal, mi pedig nagy nyomorúságban vagyunk! 38  Mindezek alapján írásbeli szerződést kötünk, amelyet megpecsételnek fejedelmeink, lévitáink és papjaink. A nép esküvel kötelezi magát az Istennel megújított szövetség megtartására

10 

A megpecsételt szerződéseken pedig ezek a nevek voltak: Nehémiás, a király helytartója, Hakaljá fia és Cidkijjá. 2 Szerájá, Azarjá, Jirmejá, 3 Pashúr, Amarjá, Malkijjá, 4 Hattús, Sebanjá, Mallúk, 5 Hárim, Merémót, Óbadjá, 6 Dániel, Ginnetón, Bárúk, 7 Mesullám, Abijjá, Mijjámim, 8  Maazjá, Bilgaj, Semajá. Ezek voltak a papok. 9 A léviták pedig ezek: Jésúa, Azanjá fia, Hénádád fiai közül Binnúj, Kadmiél, 10 valamint testvéreik: Sebanjá, Hódijjá, Kelítá, Pelájá, Hánán, 11 Míká, Rehób, Hasabjá, 12 Zakkúr, Sérébjá, Sebanjá, 13 Hódijjá, Báni és Benínú. 14 A nép vezetői pedig ezek voltak: Parós, Pahat-Móáb, Élám, Zattú, Báni, 15 Bunni, Azgád, Bébaj, 16 Adónijjá, Bigvaj, Ádin, 17 Átér, Hizkijjá, Azzúr, 18 Hódijjá, Hásum, Bécaj, 19 Háríf, Anátót, Nébaj, 20 Magpiás, Mesullám, Hézír, 21 Mesézabél, Cádók, Jaddúa, 22 Pelatjá, Hánán, Anájá, 23 Hóséa, Hananjá, Hassúb, 24 Hallóhés, Pilhá, Sóbék, 25 Rehúm, Hasabná, Maaszéjá, 26 Ahijjá, Hánán, Ánán, 27  Mallúk, Hárim és Baaná. 28  A nép többi része, a papok, a léviták, a kapuőrök, az énekesek meg a léviták szolgái és mindenki, aki elkülönült a föld népeitől, és Isten törvényéhez pártolt feleségével, fiaival, leányaival együtt; mindenki, aki értelmes és okos volt, 29 csatlakozott testvéreihez, elöljáróihoz; és átok alatt esküt tettünk, hogy Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten szolgája, Mózes által adott; és megőrizzük és megcselekedjük az Úrnak, a mi Urunknak minden pa-

rancsát, végzését és rendelkezését. 30 Leányainkat nem fogjuk feleségül adni a föld népeihez, és az ő leányaikat sem vesszük feleségül fiainknak. 31 Ha pedig a föld népei mindenféle árut és gabonát hoznak szombaton eladásra, nem fogunk venni azok-

 10,31  A szabadság éve A zsidóknak Isten törvénye szerint minden hetedik napot – a sabbátot – pihenéssel kellett tölteniük. Ezenkívül előírás volt, hogy hétévente szüneteltessék a földművelést, és engedjenek el minden adósságot (lásd 3Mózes 25,1–7; 5Mózes 15,1–11). Ám a zsidók a hetedik évre vonatkozó előírásokat ritkán tartották be, ha egyáltalán betartották valaha is.

tól szombaton és más szent napokon sem; és nem fogjuk bevetni a földet a hetedik esztendőben, és elengedünk minden tartozást. 32 Elköteleztük magunkat arra is, hogy évenként egyharmad sékelt adunk Istenünk házának szolgálatára, 33 a szent kenyerekre, az állandó ételáldozatra és állandó égőáldozatra szombatnapokon, az újholdak napján és az ünnepnapokon, valamint a szent felajánlásokra, a bűnért való áldozatokra, hogy mindezek engesztelést szerezzenek Izráelnek; továbbá Istenünk házának minden munkájára. 34 Sorsot vetettünk a papok, a léviták és a nép között a fa behordásáról, hogy megszabott időben, esztendőről esztendőre Istenünk házába behordjuk azt családonként, hogy égjen az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán, ahogy meg van írva a törvényben. 35  Esztendőnként fölvisszük földünk első termését és minden fa gyümölcsének az első zsengéjét az Úr házába. 36 Ezenfelül fiainkkal, állataink első ellésével is úgy járunk el, ahogy a törvényben meg van írva. Marháink és juhaink első ellését is elvisszük Istenünk házába a papoknak, akik Istenünk házában szolgálnak. 37 Kenyértésztánknak, fölajánlásainknak, mindenféle gyümölcsfánknak, a mustnak és az olajnak a zsengéjét is fölajánljuk és fölvisszük a papoknak Istenünk házának kamráiba; földünk tizedét pedig a lévitáknak adjuk. Mert ők, a léviták szedik be a tizedet minden földműveléssel foglalatoskodó városunkban. 38 És egy pap, Áron utóda legyen a lévitákkal, amikor azok beszedik a tizedet. A léviták vigyék föl a tized tizedét Istenünk házába, a kincstár kamráiba. 39 Ezekbe a helyiségekbe kell bevinniük Izráel fiainak és Lévi fiainak a gabona, a must és az olaj ajándékát, mivel ott van-


Nehémiás 11,24  | 553 nak a szent edények és az Istennek szolgáló papok, a kapuőrök és az énekesek. Így nem hanyagoljuk el Istenünk házát. Jeruzsálemet benépesítik. A városban lakók jegyzéke

11 

A nép vezetői Jeruzsálemben telepedtek le, a nép többi része pedig sorsot vetett, hogy minden tíz emberből egyet Jeruzsálembe vigyenek, hogy a szent városban lakjon, a többi kilenc pedig a saját városában maradhat. 2 A nép áldotta mind-

 11,1  Ódzkodás a városoktól 2008-ban – a történelem során először – a világ lakosságának többsége városban lakott. Az emberek szerte a világon naponta útra kelnek, és a megavárosokba özönlenek – az indonézek Jakartába, a kínaiak Sanghajba, a nigériaiak Lagosba. Nehémiás korában merőben más volt a helyzet. Az izraeliták jól tudták, hogy a Jeruzsálemhez hasonló nagyvárosok a megszálló seregek elsődleges célpontjaivá válhatnak. A vezetőknek sorsoláshoz kellett folyamodniuk, hogy benépesítsék a várost. (Nehémiás ezúttal is gondoskodott arról, hogy az újonnan betelepülők neve fennmaradjon az utókor számára.)

azokat a férfiakat, akik önként vállalkoztak arra, hogy Jeruzsálemben lakjanak. 3 Ezek a júdai tartomány fejei, akik Jeruzsálemben letelepedtek; de Júda városaiban a maga örökségében, a maga városában lakott Izráel népének többi része, a papok, a léviták, a léviták szolgái és Salamon szolgáinak a fiai. 4 Tehát Jeruzsálemben telepedtek le Júda és Benjámin fiai közül a következők: Júda fiai közül: Atájá, Uzzijjá fia, aki Zekarjá fia, aki Amarjá fia, aki Sefatjá fia, aki Mahalalél fia volt, Pérec fiai közül. 5 És Maaszéjá, Bárúk fia, aki Kol-Hóze fia, aki Hazájá fia, aki Adájá fia, aki Jójárib fia, aki Zekarjá fia, aki Hassilóni fia volt. 6  Pérec fiai összesen, akik Jeruzsálemben laktak: négyszázhatvannyolc vitéz férfi. 7  Benjámin fiai pedig ezek: Szallú, Mesullám fia, aki Jóéd fia, aki Pedájá fia, aki Kólájá fia, aki Maaszéjá fia, aki Ítiél fia, aki Jesajá fia volt. 8 Azután Gabbaj, Szallaj, összesen kilencszázhuszonnyolcan. 9  Jóél, Zikri fia volt az elöljárójuk, Júda pedig, Has�szenúá fia a város helyettes elöljárója. 10  A papok közül: Jedajá, Jójárib fia, Jákín; 11 Szerájá pedig, Hilkijjá fia, aki Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Merájót fia, aki Ahitúb fia, az Isten házának felvigyázója volt; 12 testvéreikkel együtt, akik a ház

szolgálatát végezték, összesen nyolcszázhuszonketten voltak. Továbbá Adájá, Jeróhám fia, aki Pelaljá fia, aki Amci fia, aki Zekarjá fia, aki Pashúr fia, aki Malkijjá fia volt, 13 valamint rokonaik, a családfők: összesen kétszáznegyvenketten. Továbbá Amas�szaj, Azarél fia, aki Ahzaj fia, aki Mesillémót fia, aki Immér fia volt, 14 valamint rokonaik, vitéz férfiak: összesen százhuszonnyolcan. Elöljárójuk Zabdiél, Haggedólim fia volt. 15  A léviták közül: Semajá, Hassúb fia, aki Azrikám fia, aki Hasabjá fia, aki Bunni fia volt. 16 Továbbá Sabbetaj és Józábád, akik a léviták főemberei közül az Isten házának külső munkáira felügyeltek. 17  Mattanjá, Míká fia, aki Zabdi fia, aki Ászáf fia volt: ő volt a hálaadó éneklés vezetője, amelyet az imádság után kezdtek el. Bakbukjá volt a második testvérei között. Továbbá Abdá, Sammúa fia, aki Gálál fia, aki Jedútún fia volt. 18 A léviták összesen kétszáznyolcvannégyen voltak a szent városban. 19  A kapuőrök pedig ezek voltak: Akkúb, Talmón és rokonaik. A kapuk őrzői összesen százhetvenketten voltak. 20 Izráel többi része, a papok és a léviták Júda többi városában laktak, mindenki a maga örökségében. 21 A léviták szolgái pedig az Ófelben laktak. Cíhá és Gispá volt a léviták szolgáinak elöljárója. 22  A léviták elöljárója Jeruzsálemben, Isten házának a szolgálatánál Uzzi, Báni fia volt, aki Hasabjá fia, aki Mattanjá fia, aki Míká fia volt Aszáf fiai, az énekesek közül. 23 A király parancsa szerint és a rendelkezés értelmében végezték az énekesek naponkénti teendőjüket. 24 Petahjá, Mesézabél fia Jú9,34 Neh 9,26; Neh 9,29; Jer 11,7 • 9,35 Jer 31,12; Jer 31,14; 2Móz 3,8 • 9,36 Ezsd 9,9 • 9,37 Ezsd 4,13 • 9,38 Jer 32,10; Jer 32,14 • 10,2 Neh 12,1; Neh 12,12; Neh 11,11 • 10,6 Ezsd 8,2 • 10,8 Neh 12,1; Neh 12,8; Ezsd 2,36; Ezsd 2,39; 1Krón 24,7; 1Krón 24,19 • 10,9 Neh 7,43; Neh 12,8; Neh 8,7; Ezsd 2,40 • 10,27 Ezsd 2,1; Neh 7,1 • 10,28 Józs 9,23 • 10,29 Neh 10,2; Neh 10,28; Neh 9,2; Neh 8,2; Neh 8,3; Ezsd 2,43; Ezsd 2,54; Ezsd 6,21; Józs 24,25 • 10,3 2Móz 34,12; 2Móz 34,16; 2Móz 23,31; Ezsd 9,2; 4Móz 33,52; 5Móz 7,2; 1Móz 26,35 • 10,31 2Móz 23,10; 3Móz 25,2; 3Móz 25,7; 5Móz 15,2 • 10,32 2Móz 30,12; Mt 17,24 • 10,33 3Móz 24,5; 3Móz 24,8; 2Kir 16,15; Ez 46,15; Ez 46,17; 4Móz 28,16; 4Móz 29,38; 4Móz 28,3; 4Móz 28,8; 4Móz 28,11; 4Móz 28,14; 2Krón 30,22; Ezsd 6,22; Ezsd 7,20; Ezsd 7,22 • 10,34 Neh 13,31; 3Móz 6,5 • 10,35 2Móz 23,19; 2Móz 34,26; 3Móz 19,23; 4Móz 18,12; 5Móz 26,2 • 10,36 4Móz 18,15; 2Móz 13,2; 2Móz 13,12 • 10,37 4Móz 18,8; 4Móz 18,19; 4Móz 15,20; 2Móz 23,19; Ez 44,30; Ez 45,13; Neh 13,5; 3Móz 27,30 • 10,38 4Móz 18,26; 2Krón 31,11; Neh 12,47 • 10,39 Neh 13,9; Neh 13,4 • 11,1 Neh 11,18; Ézs 48,2; Ézs 52,1; Mt 4,5 • 11,3 Neh 7,73; Ezsd 2,1; Ezsd 2,70; 1Krón 9,2; Mt 4,5 • 11,4 1Móz 38,15; 1Móz 38,29 • 11,5 Neh 3,15; 4Móz 26,26 • 11,1 1Krón 9,10; 1Krón 24,7; 1Krón 24,17 • 11,11 2Sám 8,17; Neh 10,2; Neh 12,1; Neh 12,12; 2Kir 25,18; Ezsd 7,1; 1Krón 7,12 • 11,12 Neh 12,6 • 11,13 1Krón 9,12 • 11,15 1Krón 9,14 • 11,16 Neh 10,33 • 11,17 1Krón 16,5; 1Krón 16,8 • 11,18 1Krón 9,14; 1Krón 9,16 • 11,19 Neh 12,25; 1Krón 9,17; 1Krón 9,22; Ezsd 2,41 • 11,20 Neh 12,25; Ezsd 3,1; Ezsd 6,16 • 11,21 Neh 3,26; Neh 7,46; Ezsd 2,43 • 11,23 Ezsd 7,12 •


554  |  Nehémiás 11,25 da fiának, Zerahnak a fiai közül a király tanácsosa volt a nép minden dolgában. 25 A Júda fiai közül valók a vidéki városok és határaik közül Kirjat-Arbában és falvaiban, Dibónban és falvaiban, Jekabceélben és falvaiban laktak. 26  Továbbá Jésúában, Móládában és Bét-Peletben, 27  Hacar-Súálban, Beérsebában és falvaiban, 28 Ciklagban, Mekónában és falvaiban, 29 Én-Rimmónban, Corában, Jarmútban, 30 Zánóahban, Adullámban és falvaiban, Lákisban és határaiban, Azékában és falvaiban. Így laktak egész Beérsebától a Hinnóm-völgyig. 31 Benjámin fiai pedig Gebában, Mikmászban, Ajjában, Bételben és falvaiban laktak, 32  meg Anátótban, Nóbban, Ananjában, 33 Hácórban, Rámában, Gittaimban, 34 Hádídban, Cebóímban, Neballatban, 35 Lódban, Ónóban, a Mesteremberek völgyében. 36 A léviták közül pedig néhány júdai csoport Benjáminhoz csatlakozott.

a Krónikák könyvében jegyezték föl Jóhánánnak, Eljásib fiának az idejéig. 24 A léviták főemberei ezek voltak: Hasabjá, Sérébjá, Jésúa, Kadmiél fia; testvéreik velük szemben álltak föl a dicsérő és hálaadó éneklésre, csoportonként, mint egy éneklő sereg, Dávidnak, Isten emberének a parancsa szerint. 25  Mattanjá, Bakbukjá, Óbadjá, Mesullám, Talmón és Akkúb kapuőrök pedig őrt álltak a kapuknál levő tárházaknál. 26 Ezek Jójákimnak, Jésúa fiának, Jócádák unokájának, valamint Nehémiásnak, a helytartónak és Ezsdrásnak, a törvénytudó papnak az idejében éltek. 27  Jeruzsálem várfalának a fölszentelésekor mindenütt fölkeresték a lévitákat, hogy elhozzák őket Jeruzsálembe, és elvégezzék a fölszentelést örömmel, hálaadással, énekelve, cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal. 28 Össze is gyűltek az énekesek

A papok és a léviták névsora. A várfal fölszentelése. Intézkedések a papok jövedelméről

A vallási vezető Ezsdrás egy évtizeden át próbálta felépíteni Jeruzsálem falait. A gyakorlatiasabb Nehémiás, aki a tettek embere volt, mindössze 52 nap alatt végzett a munkával (6,15). Amikor elkészült a nagyszabású vállalkozás, Nehémiás hatalmas ünnepséget rendezett, melyen két nagy kórus is fellépett: az egyik jobbra, a másik balra indult el a fal mentén. Az egyiket Ezsdrás vezette, Nehémiás pedig – szerényen – a másik énekkar mögött gyalogolt. Amikor azután középen, a templom közelében összetalálkoztak, olyan istentiszteletet tartottak, amilyen több mint egy évszázada nem volt Jeruzsálemben.

12 

Ezek azok a papok és léviták, akik visszatértek Zerubbábellal, Sealtiél fiával és Jésúával: Szerájá, Jirmejá, Ezrá, 2 Amarjá, Mallúk, Hattús, 3 Sekanjá, Rehúm, Merémót, 4 Iddó, Ginnetón, Abijjá, 5  Mijjámin, Maadjá, Bilgá, 6 Semajá, Jójárib, Jedajá, 7  Szallú, Ámók, Hilkijjá, Jedajá. Ezek voltak Jésúa idejében a papoknak és rokonaiknak a főemberei. 8  A léviták pedig ezek voltak: Jésúa, Binnúj, Kadmiél, Sérébjá, Jehúdá és Mattanjá. Ő volt a hálaadó éneklés vezetője övéivel együtt. 9 Velük szemben álltak tisztségük szerint testvéreik, Bakbukjá és Unni. 10  Jésúa nemzette Jójákimot, Jójákim nemzette Eljásibot, Eljásib nemzette Jójádát. 11 Jójádá nemzette Jónátánt, Jónátán nemzette Jaddúát. 12  Jójákim idejében ezek voltak papi családfők: Szerájá családjában Merájá, Jirmejáéban Hananjá, 13 Ezráéban Mesullám, Amarjáéban Jehóhánán, 14  Melikúéban Jónátán, Seban­jáéban Jószéf, 15 Háriméban Adná, Merá­jó­téban Helkaj, 16 Iddóéban Zekarjá, Gin­ne­tónéban Mesullám, 17 Abijjáéban Zikri, Minjáminéban és Móadjáéban Piltaj, 18 Bil­ gáéban Sammúa, Semajáéban Jehónátán, 19 Jójáribéban Mattenaj, Jedajáéban Uzzi, 20 Szallajéban Kallaj, Ámókéban Éber, 21 Hil­k ijjáéban Hasabjá, Jedajáéban Netanél. 22  A léviták között Eljásib, Jójádá, Jóhánán és Jaddúa idejében jegyezték föl a papok összes családfőit a perzsa Dárius uralkodásáig. 23 A léviták családfőit

 12,27  Győzelmi ünnep

fiai Jeruzsálem környékéről a netófáiak falvaiból, Bét-Gilgálból, Geba és Azmávet határaiból, mert az énekesek Jeruzsálem körül építettek maguknak falvakat. 30 És miután a papok és a léviták megtisztították magukat, megtisztították a népet is, meg a kapukat és a várfalat is. 31  Azután fölküldtem Júda fejedelmeit a várfalra, és két nagy hálaadást éneklő sereget és menetet állítottam föl. Az egyik jobb kéz felé ment a várfal mellett, a Szemét-kapu felé. 32 Utánuk ment Hósajá és Júda fejedelmeinek a fele, 33 valamint Azarjá, Ezrá és Mesullám, 34 Júda és Benjámin, Semajá és Jirmejá. 35 A papok fiai közül pedig a kürtökkel ment Zekarjá, Jónátán fia, aki Semajá fia, aki Mattanjá fia, aki Míkájá fia, aki Zakkúr fia, aki Aszáf fia volt. 36 Továbbá testvérei: Semajá, Azarél, Milalaj, Gilalaj, Máaj, Netanél, Júda és Hanáni Dávidnak, Isten emberének a hangszereivel; Ezsdrás pedig, az írástudó előttük ment. 37 Ez a sereg a Forrás-kapu 29


Nehémiás 13,12  | 555 felé ment, s egyenesen fölmentek Dávid városának lépcsőin a várfalhoz vezető feljárón. Elmentek Dávid háza mellett a Vízi-kapuig, kelet felé. 38 A hálaadást éneklő másik sereg pedig bal kéz felé haladt, én és a nép fele pedig utánuk mentünk. A várfal mellett, a Kemencék tornya mellett haladtak, egészen a széles falig. 39 Azután az Efraim-kapu és az Ófel kapuja mellett, a Hal-kapu és a Hananél-torony meg a Méá-torony mellett egészen a Juh-kapuig mentek, s megálltak a Tömlöc-kapunál. 40 Majd mindkét, hálaadást éneklő sereg megállt az Isten házánál. Én is odaálltam a fejedelmek egyik felével 41  és a papokkal együtt: Eljákim, Maaszéjá, Minjámin, Míkájá, Eljóénaj, Zekarjá, Hananjá a kürtökkel, 42 valamint Maaszéjá, Semajá, Eleázár, Uzzi, Jehóhánán, Malkijjá, Élám és Ezer. Akkor énekelni kezdtek az énekesek Jizrahjával, a vezetőjükkel együtt. 43 Azon a napon nagy áldozatokat mutattak be, és vigadoztak, mert Isten nagy örömöt szerzett nekik. Még az asszonyok és a gyermekek is vigadoztak, és nagyon messzire elhallatszott Jeruzsálem ujjongása. 44  Azon a napon férfiakat állítottak a kincsek, fölajánlott áldozatok, az első zsengék és a tized tárházaihoz, hogy összegyűjtsék azokba a városok határaiból a papok és a léviták törvény szerinti részét, mert Júda örült, hogy a papok és a léviták szolgálatba álltak. 45 Ők vigyáztak ugyanis az istentisztelet rendjére és a tisztaság rendjére. Az énekesek és a kapuőrök is szolgálatba álltak Dávidnak és fiának, Salamonnak a parancsa szerint. 46 Mert már Dávid és Ászáf napjaiban is, régtől fogva voltak, akik vezették az énekeseket és az Istennek hálát adó és őt dicsérő éneklést. 47 Zerubbábel és Nehémiás idejében egész Izráel naponta megadta az énekeseknek és a kapuőröknek a maguk napi részét. Odaadták a szent adományokat a lévitáknak, a léviták pedig átadták azokat Áron fiainak. Különböző visszaélések megszüntetése

13 

Azon a napon fölolvastak Mózes könyvéből a nép füle hallatára, és azt találták benne megírva, hogy egy ammóni vagy móábi sem léphet be soha Isten gyülekezetébe, 2 mivel nem mentek Izráel fiai elé kenyérrel és vízzel, sőt fölbérelték ellenük Bálámot, hogy megátkozza őket; de Istenünk áldásra fordította az átkot. 3 Amikor meghallották ezt a törvényt, kizártak Izráel közül minden keverék népet.

Ennek előtte Eljásib pap, aki Istenünk háza kamráinak a felügyelője volt, rokonságba került Tóbijjával, 5 és átengedett neki egy nagy kamrát – noha abban azelőtt az ételáldozatot, a tömjént, az edényeket helyezték el –, valamint az olajnak, mustnak és gabonának a tizedét – amely a kapuőröknek, az énekeseknek és a lévitáknak törvény szerinti részük – és a papok ajándékát. 6 Amikor mindez történt, nem voltam Jeruzsálemben, mert Artahsasztá babilóniai király harminckettedik esztendejében visszamentem a királyhoz. Bizonyos idő múltán újra szabadságot kértem a királytól. 7 Visszatértem Jeruzsálembe, és akkor megtudtam azt a gonosz dolgot, amelyet Eljásib cselekedett Tóbijjáért, hogy átengedett neki egy kamrát az Isten házának udvarában. 8 Ezt igen rossznak tartottam, ezért kidobattam abból a kamrából Tóbijjá házának minden edényét. 9 Parancsomra megtisztították a kamrákat, és visszahordattam azokba Isten házának az edényeit, az ételáldozatot és a tömjént. 10  Megtudtam azt is, hogy nem adták meg a léviták járandóságát, ezért az Isten házában szolgáló léviták és énekesek szétszéledtek, mindegyik a maga mezejére. 11 Megróttam a fejedelmeket, és azt mondtam: Miért ilyen elhagyatott az Isten háza? Majd összegyűjtöttem a lévitákat, és a helyükre állítottam őket. 12 Az egész Júda pedig behozta az olaj, a 4

11,25 Józs 15,21; Józs 15,26; 1Móz 23,2 • 11,26 Józs 15,26 • 11,27 Józs 15,28; Józs 15,31 • 11,28 Józs 15,31 • 11,29 Józs 15,32; Józs 15,23; Józs 19,7; 1Krón 4,32 • 11,3 Józs 15,34 • 11,31 Neh 12,29; Ezsd 2,20; Ezsd 2,35; 2Kir 23,8; Zak 14,10; 1Sám 13,2; Józs 7,2; Józs 8,1; Józs 18,21; Józs 18,28; Ézs 10,28; Ézs 10,32 • 11,33 2Sám 4,3 • 11,34 Neh 7,37; 1Sám 13,18 • 11,35 Ezsd 2,23; 1Krón 4,14 • 12,1 Neh 10,3; Neh 10,9; Ezsd 2,1 • 12,8 Neh 11,17; Neh 8,7; Neh 8,9; Neh 4,10; Neh 10,11; Neh 13,3; Neh 13,24; Ezsd 2,40; Ezsd 2,42; Ezsd 3,9 • 12,9 1Krón 15,20; 1Krón 25,4 • 12,1 Neh 12,12; Neh 12,26; Neh 3,1; Neh 13,4; Neh 13,7; Neh 13,28 • 12,11 Neh 12,22; Neh 12,23 • 12,14 Neh 12,23 • 12,15 Neh 10,23 • 12,16 Neh 12,4; Zak 1,1 • 12,2 Neh 12,7 • 12,21 Neh 12,1 • 12,23 Neh 12,10; Neh 12,8 • 12,24 Neh 10,11; Neh 12,8; Ezsd 8,18; Ezsd 8,19; Ezsd 2,40; 1Krón 16,4; 1Krón 23,30; 2Krón 5,13; 2Krón 31,2 • 12,25 Neh 11,17; Neh 11,19; 1Krón 11,19; 1Krón 25,4; 1Krón 9,17; 1Krón 26,15; 1Krón 26,17; 2Krón 25,24; Ezsd 2,42 • 12,26 Neh 12,12; Neh 12,21; Neh 12,24; Ezsd 7,11 • 12,27 Neh 11,15; Neh 11,18; Neh 11,36; Ezsd 6,16; 2Krón 23,18; 1Krón 13,8; 1Krón 15,16; 1Krón 15,21; 1Krón 25,1 • 12,28 Neh 12,25; Neh 3,22; Neh 11,17; Ezsd 1,22; 1Krón 9,16; 1Krón 2,54 • 12,3 Ezsd 6,20; 2Krón 29,20 • 12,31 Neh 12,38; Neh 3,14 • 12,33 Neh 10,23; Neh 10,3; Neh 12,33; Neh 12,36 • 12,35 Neh 11,17; Neh 12,8; Neh 12,25 • 12,36 Neh 12,32; Neh 12,24; Ezsd 3,10; 1Krón 15,16; 1Krón 25,2; 1Krón 23,5; 2Krón 29,26 • 12,37 Neh 12,31; Neh 3,26 • 12,4 Neh 12,32 • 12,41 Neh 12,35 • 12,42 Ezsd 3,10; Zsolt 147,1; Zsolt 150,1 • 12,43 Neh 8,12; Neh 8,17; Ezsd 3,13; Ezsd 6,22; 2Krón 20,27 • 12,44 Neh 13,12; Neh 10,38; Neh 10,39; 5Móz 10,8 • 12,45 2Krón 13,11; 2Krón 8,14; 1Krón 23,28; 1kón 23,24; 1Krón 23,26; 4Móz 18,4; 4Móz 18,5 • 12,46 1Krón 16,5; 1Krón 16,7 • 13,1 Neh 9,2; 5Móz 23,3; 5Móz 23,6 • 13,2 4Móz 22,2; 4Móz 23,7; 4Móz 24,3; 4Móz 24,19 • 13,3 2Móz 12,38 • 13,4 Neh 6,17 • 13,5 Neh 10,39 • 13,6 Neh 5,14 • 13,10 Neh 5,12; Neh 5,47 • 13,11 Neh 13,17; Neh 12,40; Neh 2,16; Neh 11,1; Mal 3,8; 2Krón 30,16; 2Krón 35,10 • 13,12 Neh 12,31; Neh 12,44; Neh 10,38; Neh 13,5; Neh 12,47 •


556  |  Nehémiás 13,13 must és a gabona tizedét a tárházakba. 13 A tárházak fölé felügyelőül rendeltem Selemjá papot, Cádók írástudót és Pedáját a léviták közül, melléjük pedig Hánánt, aki Zakkúr fia, aki pedig Mattanjá fia volt, mivel hűségesnek tartották őket. Az ő feladatuk volt, hogy kiosszák testvéreik járandóságát. 14  Emlékezzél meg rólam ezért, Istenem, és ne engedd, hogy kitöröljék könyvedből jótetteimet, amelyeket Istenem házáért és rendtartásáért tettem! 15  Ezekben a napokban azt láttam Júdában, hogy sajtót taposnak a nyugalom napján, és a szamarakra terhet raknak, sőt gabonát, bort, szőlőt és olajat és mindenféle terhet hordanak be Jeruzsálembe szombatnapon. Ezért figyelmeztettem őket még aznap, amikor az eleséget árulták. 16 Tírusziak is laktak a városban, akik halat és mindenféle árut hoztak be és árusítottak szombatnapon Júda fiainak Jeruzsálemben. 17 Ezért megróttam Júda elöljáróit, és ezt mondtam nekik: Micsoda gonoszságot műveltek, hogy így megszentségtelenítitek a szombatnapot? 18 Hát nem így cselekedtek-e atyáitok? Istenünk ezért hozta ránk és e városra mindezt a sok bajt! És ti mégis növelitek Isten haragját Izráel fölött, mert megszentségtelenítitek a szombatot! 19  Ezért amikor árnyék borult Jeruzsálem kapuira a nyugalom napja előtt, parancsomra bezárták az ajtókat, és meghagytam nekik, hogy ne nyissák ki azokat a szombat végéig. Sőt néhány emberemet a kapukhoz rendeltem, és ezt mondtam: Nem hozhatnak be semmiféle terhet a nyugalom napján! 20 Ezért a kereskedők és a különböző áruk árusai egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül háltak. 21  Figyelmeztettem őket, és így szóltam hozzájuk: Miért háltok e várfal előtt? Ha ezt megismétlitek, rátok teszem a kezemet! Attól fogva nem jöttek a nyugalom napján. 22 Megparancsoltam a lévitáknak, hogy tisztítsák meg magukat, menjenek, és őrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombatot. Ezért is emlékezzél meg rólam, Istenem, és kedvezz nekem nagy kegyelmeddel! 23  Azokban a napokban meglátogattam azokat a

 13,19  Soha véget nem érő feladat A tündérmesék azzal végződnek, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”, de a valóságban ez másképp van. Nehémiás könyve szándékosan nem az örömünneppel ér véget. A 12. fejezet azokból a küzdelmekből ad ízelítőt, amelyekben a vezetőknek a későbbiekben is bőven részük volt. Ismét jelentkeztek a régi problémák, de újak is felmerültek, ám Nehémiás mindegyiket bátran és bölcsen kezelte.

zsidókat, akik asdódi, ammóni és móábi asszonyokat vettek feleségül, 24 és fiaik fele asdódi nyelven beszélt, és nem tudtak héberül, hanem csak valamelyik másik nép nyelvén. 25 Ezért megszidtam és megátkoztam őket. Megvertem közülük néhányat, megtépáztam őket, majd megeskettem őket Istenre: Ne adjátok leányaitokat az ő fiaiknak, és ne vegyetek feleséget fiaitoknak és magatoknak sem az ő leányaik közül. 26 Hát nem ebben vétkezett-e Salamon, Izráel királya? Noha sok népnek nem volt hozzá hasonló királya, akit így szeretett az ő Istene, és királlyá tette őt Isten egész Izráel fölött, őt is bűnre vitték az idegen asszonyok. 27 Most rólatok is azt kell hallani, hogy elkövetitek mindezt a nagy gonoszságot, és vétkeztek Istenünk ellen, mert idegen asszonyokat vesztek feleségül?! 28  Eljásib főpap fiának, Jójádának az egyik fia a hóróni Szanballat veje volt, ezért elűztem magamtól. 29 Tartsd számon őket, Istenem, mert beszen�nyezték a papságot és a lévita papság szövetségét. 30  És megtisztítottam őket minden idegentől, és rendtartást szabtam a papoknak és a lévitáknak a maguk dolgaiban; 31 megszabott időnként a fa behordására és az első zsengékre vonatkozóan is. Emlékezzél meg rólam, Istenem, az én javamra! 13,13 Neh 11,17; Neh 12,8; Neh 12,25; Neh 12,35; Neh 8,4; Neh 3,29 • 13,14 2Kir 20,3 • 13,15 Jer 17,21 • 13,16 Ezsd 3,7 • 13,17 Neh 5,7; 3Móz 19,30 • 13,18 Jer 17,19; Jer 17,27; Ezsd 10,10; Ezsd 10,14 • 13,19 Neh 13,9; Neh 13,4; Neh 13,10; Neh 13,17 • 13,22 Neh 13,14 • 13,23 Ezsd 9,2 • 13,25 Neh 10,30 • 13,26 1Kir 11,1; 1Kir 11,8; 1Kir 3,12; 2Krón 1,12; 2Sám 12,24 • 13,27 5Móz 4,32 • 13,28 Neh 2,10; Neh 4,1; Neh 4,7; Neh 6,1 • 13,30 Neh 9,2; Neh 13,1; Neh 13,13; Neh 13,23 • 13,31 Neh 12,14; Neh 12,47; Neh 13,13; Neh 10,35; Neh 13,14; Neh 13,22; Neh 5,19 •


1TIMÓTEUS BEVEZETÉS

A LEGNEHEZEBB FELADAT Timóteus darázsfészekbe nyúl 4,12 Senki meg ne vesse a te ifjúságodat, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben és tisztaságban. Kinek van a legnehezebb munkája? Az agysebésznek? A légtornásznak, aki minden ugrással az életét kockáztatja? Az atomerőműben dolgozó mérnöknek? Vagy esetleg a légiforgalmi irányítónak, akinek munkájától utasok ezreinek biztonsága függ? Jó néhány foglalkozásról el lehet mondani, hogy a legnehezebbek közé tartozik. Ha azonban Pál apostol ma élne, valószínűleg így válaszolna erre a kérdésre: „Kétségtelenül a lelkipásztor munkája a legnehezebb.” A szakemberek jórészt egy adott szűk területre specializálódnak, míg a lelkipásztornak pszichológusként, papként, szociális munkásként, kórházi lelkészként, személyzeti vezetőként, filozófusként és kommunikátorként is meg kell állnia a helyét. Pál tisztában volt ennek a hivatásnak a jelentőségével. Ahol csak megfordult, gyülekezetek születtek, ám az, hogy ezek a gyülekezetek életben maradtak vagy megszűntek, nagyrészt a közösség helyi vezetőitől függött.

Az ifjú munkatárshoz intézett utolsó szavak

100

EMBER, AKIT ÉRDEMES Ahhoz, hogy az elkezdett munka folytatódjon, Pál egyre inkább maroknyi hűséges munkatársára kénytelen támaszkodni, külöMEGISMERNI

nösen Timóteusra és Tituszra. A hozzájuk címzett három levélben, amelyeket összefoglaló néven „pásztori leveleknek” is neveznek, Pál személyre szabott utasításokkal látja el őket. A Timóteushoz írt első levelet Pál élete vége felé írta. Leteltek a szolgálatban eltöltött nehéz évek, amelyekben volt része megkövezésben, verésben, bebörtönzésben és lázongásban. Pál tisztában volt azzal, hogy életkora, ellenségei vagy az egyre brutálisabb Római Birodalom hamarosan végez vele. Pál nagyra becsülte a fiatal Timóteust, aki az apostol első missziói útja során tért meg, és az együtt töltött évek alatt elnyerte Pál teljes bizalmát. Amikor az elégedetlenség vulkánja kitörni készült valamelyik távoli gyülekezetben, például Korinthusban vagy Thesszalonikában, Pál odaküldte Timóteust, hogy próbálja meg elejét venni a válság elmélyülésének. „Mert nincs senkim, aki hozzá hasonló lelkületű lenne – írta egy alkalommal Pál Timóteusról. – Úgy szolgált együtt velem az evangéliumért, mint atyjával a gyermek” (Filippi 2,20–22). Nézeteltérések közepette, börtönben, országutakon – Timóteus mindenhová hűségesen követte az apostolt. Pál hat levelének elején is arról tudósít, hogy Timóteus mellette van.


1380  |  Bevezetés: 1Timóteus

Timóteusból lelkipásztor lesz Pál kérésére Timóteus elvállalta egy gyülekezet vezetésének nehéz feladatát. A lazaságáról és kötetlenségéről ismert efezusi gyülekezetnek rendre és határozottabb irányításra volt szüksége. Ráadásul a gyülekezetből némelyek hamis tanításokat kezdtek követni. Ebben a levélben Pál olyan kérdésekben ad tanácsot fiatal tanítványának, mint az istentiszteleti rend vagy a dologtalan és fecsegő asszonyok megrendszabályozása, a vezetőkkel szembeni elvárások, illetve az özvegyekkel, a rabszolgákkal és a gazdagokkal kapcsolatos kérdések. Bár ez a levél egy adott történelmi helyzetben íródott az I. században, az ősegyház problémáinak jelentős része – alulfizetett gyülekezeti alkalmazottak, generációs szakadék, jellembeli hiányosságok, a szociális segéllyel való visszaélés, a pénz szeretete – ma is fennáll. A lelkipásztorok munkaköri leírása nem sokat változott, és semmivel sem lett könnyebb az eltelt évszázadok során.

Hogyan olvassuk a Timóteushoz írott első levelet? Gyenge gyomra és félénk természete ellenére Timóteus számtalan módon bizonyította rátermettségét, ráadásul Pál ezt a levelet is azért írta, hogy egy nehéz feladattal bízza meg őt. Bár nem sok részletet árul el azokról a hamis tanításokról, amelyekkel Timóteusnak meg kellett küzdenie, levelében szuperspirituális lelki életre, zsidó nemzetségi táblázatokra, mítoszokra és kitalált mesékre utal. Gondolkodjunk el azon, hogy vannak-e ezeknek a problémáknak modern megfelelőik. Pál azt tanácsolja Timóteusnak, hogy ne vitatkozással próbálja felvenni a harcot az eretnekséggel szemben, hanem éljen példaadó életet, és teremtsen rendet a gyülekezetben. Pál példaadó életre buzdító szavai minden keresztényre vonatkoznak.

A Timóteushoz írott első levél főbb pontjai A könyv következő fejezete különleges figyelmet érdemel, és megtalálható a Felfedezőút című olvasási tervben. További részletek a xi. oldalon találhatók. 1. fejezet: Nagyszerű bevezetés a pásztori levelekhez.

Emberek, akikkel a Timóteushoz írott első levélben találkozunk Timóteus (1379. oldal)


1Timóteus 1,14  | 1381  1,3  Stratégiai hely Efezus városa, amely Ázsia kapujaként stratégiai jelentőséggel bírt, újra és újra felbukkan az Újszövetségben. Pál első látogatásakor lázadás tört ki a városban (lásd ApCsel 19), ám az apostol három éven át ott maradt, hogy tanítsa a hívőket, és megvesse egy erős gyülekezet alapjait.

1 

Pál, Krisztus Jézus apostola, a mi megtartó Istenünknek és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendelése szerint, 2 Timóteusnak, igaz gyermekemnek a hitben: Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. Óvás hamis tanítóktól 3  Amikor Macedóniába mentem, kértelek téged, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, 4 se mesékkel és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal ne foglalkozzanak, amelyek inkább vitatkozást támasztanak, mint Isten szerinti épülést hit által. 5 A rendelkezés célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből való szeretet. 6 Ettől némelyek eltévelyedtek, az üres beszédre hajlottak, 7 törvénytanítók

akarnak lenni, de nem értik sem azokat, amiket beszélnek, sem azokat, amiket bizonygatnak. 8  Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele, 9 és tudja, hogy a törvényt nem az igazért rendelték, hanem a törvényszegőkért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a szentségtelenekért és a latrokért, az apagyilkosokért és anyagyilkosokért, az emberölőkért, 10 a paráznákért, fajtalanokért, emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvőkért és ami csak ellenkezik az egészséges tanítással 11 az áldott Isten dicsőségének evangéliuma szerint, amelyet rám bízott. Pál hálát ad, hogy Isten szolgálatra rendelte 12  Hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy hűnek ítélt és szolgálatra rendelt 13 engem, aki korábban istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó voltam, de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben. 14 De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisz1,1 Kol 1,27 • 1,2 ApCsel 16,1; ApCsel 16,3 • 1,3 ApCsel 20,1 • 1,4 1Tim 4,7; 1Tim 6,4 • 1,5 Róm 13,10 • 1,6 2Tim 2,14 • 1,8 Róm 7,12 • 1,12 ApCsel 9,15 • 1,13 ApCsel 9,1; ApCsel 9,2; ApCsel 9,5 •

FE L F E D E ZŐ Ú T  1TIMÓTEUS 1  

Az 1377. oldal folytatása.

AGGASZTÓ HÍREK: TÍZ ÉV UTÁN AZ EFEZUSI GYÜLEKEZET SEGÍTSÉGRE SZORUL 1,18–19 Harcold meg a nemes harcot, tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet. A nők szerepe a gyülekezetben, szociális igazságosság, a fenntartási költségek előteremtése – általában ilyen kérdések szerepelnek a mai egyházi közgyűlések napirendjén. Pál apostolnak hasonló kérdésekkel kellett foglalkoznia az I. században, alig néhány évtizeddel Jézus földi életét követően, amikor az efezusi gyülekezetben merültek fel ezek a gondok. Az efezusi levél Pál apostol egyik legörömtelibb levele, most azonban, majdnem tíz évvel személyes látogatása után, Pál aggasztó híreket hall Efezusból. A gyüleke­zetnek nagyobb szervezettségre van szüksége, és a közösség tagjainak egyetértésre kell jutniuk az istentiszteleti élet, valamint az evangelizációs programok terén. Ha ez nem történik meg, a közösség a vég nélküli nézeteltérések és szakadások felé sodródik.

Pál bizalmas munkatársa

Hálátlan munkájában Pál Timóteusra, szeretett munkatársára támaszkodik. Hozzá írt leveleiben háromszor is utal Timóteus különleges elhívására. Ennek a fejezetnek a 18. versében a róla szóló „korábbi próféciákat” említi az apostol. Később, az 1Timó­teus 4,14-ben Pál arról a kegyelmi ajándékról tesz említést, amelyet Timóteus a gyülekezet véneinek „kézrátételével” kapott. Végül a 2Timóteus 1,6-ban Pál ismét emlékezteti őt Isten kegyelmi ajándékára, „amely kezem rád tétele által van benned”. Timóteus keresztény családból származott, anyja és nagyanyja egyaránt hívő asszonyok voltak, ami ritkaságnak számított az ősegyházban. Miközben Pál ezt a levelet írja, Timóteus Efezusban szolgál mint a gyülekezet lelkipásztora. A Jelenések 2 azt sejteti, hogy Timóteus nem járt teljes sikerrel a levélben említett problémákkal szembeni küzdelemben.

LétKérdések

Milyen problémákkal küzd saját gyülekezeti közös­ségünk? Vajon milyen tanácsot adna nekünk Pál apostol? A Felfedezőút folytatásához lapozza fel az 1389. oldalt. A teljes olvasási terv a xi–xiii. oldalon található.


1382  |  1Timóteus 1,15 tus Jézusban való hittel és szeretettel. 15 Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy a bűnösöket megmentse, akik között én vagyok az első. 16 De azért könyörült rajtam, hogy Krisztus Jézus bennem mutassa meg legelőbb teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik majd hisznek benne az örök életre. 17 Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyetlen Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké! Ámen.

 3,1  Szervezeti forma

Buzdítás a nemes harcra 18  Azt a parancsot adom neked, fiam, Timóteus, a rólad szóló korábbi próféciák szerint, hogy harcold meg a nemes harcot, 19 tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és a hit dolgában hajótörést szenvedtek. 20 Ezek közül való Hümenaiosz és Alexandrosz, akiket átadtam a Sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromkodjanak.

feddhetetlen legyen, egyfeleségű férfi, józan, mértékletes, tiszteletre méltó, vendégszerető, a tanításra alkalmas, 3 nem részeges, nem kötekedő, hanem megértő, viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár, 4 aki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességre és mindenben tisztességre neveli. 5 Mert ha valaki a saját házát nem tudja igazgatni, hogyan visel gondot az Isten egyházára? 6 Ne legyen újonnan megtért ember, nehogy felfuvalkodva magára vonja az ördögnek járó ítéletet. 7 Szükséges pedig, hogy a kívül lévőknek is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék. 8  Hasonlóképpen a diakónusok is tiszteletre méltók legyenek, nem kétszínűek, nem mértéktelen borivók, nem haszonlesők, 9 hanem olyanok, akiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. 10 De ezeket is először ki kell próbálni, és csak azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek. 11 Feleségük hasonlóképpen legyen tisz-

Buzdítás az imádkozásra Mindenekelőtt arra kérlek, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, 2 a királyokért és minden fölöttesért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk, teljes istenfélelemben és tisztességben. 3 Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, 4 aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére. 5 Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, 6  aki önmagát adta váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében. 7 Ezért rendelt el engem hírnöknek és apostolnak – az igazat mondom, nem hazudok –, a pogányok tanítójának hitben és igazságban.

2 

Férfiak, asszonyok az istentiszteleten 8  Azt akarom tehát, hogy a férfiak imádkozzanak minden helyen, tiszta kezeket emelve fel harag és kételkedés nélkül. 9 Hasonlóképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetesen és mértékletesen ékesítsék magukat, nem hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával, 10 hanem jó cselekedetekkel, amint illik az istenfélelemben járó asszonyokhoz. 11  Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. 12 A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. 13 Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva, 14 és nem Ádámot csábították el, hanem az elcsábított asszony esett bűnbe. 15 Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmarad a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel. A püspök és a diakónusok tisztessége, kipróbáltsága Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, jó dolgot kíván. 2 Szükséges azért, hogy a püspök

3 

A 2. és a 3. fejezet számos útmutatással szolgál az istentiszteleti élettel és a gyülekezet megszervezésével kapcsolatban. Pál élete alkonyán írta ezt a levelet, amikor az általa alapított gyülekezetek – így az efezusi közösség is – immár sok éve működtek. Elérkezett az ideje, hogy működésüknek hivatalos szervezeti formát adjanak, ahogyan azt is ideje volt világosan leszögezni, hogy mi tekinthető elfogadható viselkedésnek, és mi nem a gyülekezet keretein belül.

 3,10  Túl ifjú a feladathoz? Kevesen érnek el sikereket akár a sport, akár más hivatás terén gyakorlás, idő- és energiabefektetés nélkül. Pál is ezeket a tulajdonságokat tartotta szem előtt, amikor tapasztalt vezetőket választott a gyülekezetek élére. Timóteus azonban, aki még csak a harmincas éveiben járt – kivételnek számított. Neveltetésének köszönhetően korán felkészült a lelki vezetés feladatára, ezért bátor és magabiztos fellépésre intette őt az apostol (4,12).

teletre méltó, nem gáncsoskodó, józan, mindenben hűséges. 12 A diakónusok egyfeleségű férfiak legyenek, akik gyermekeiket és saját házukat jól igazgatják. 13  Mert akik jól szolgálnak, szép előmenetelt és a Jézus Krisztusba vetett hitben nagy bizodalmat szereznek. A kegyesség titka 14  Ezeket abban a reményben írom neked, hogy hamarosan hozzád megyek. 15 De ha késnék, ezekből megtudod, hogyan kell az Isten házában forgolódnod, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és alapja. 16 Mert nyilvánvalóan nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, megigazult lélekben, látták az angyalok, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.


1Timóteus 5,19  | 1383 Téves, hitető tanítások elítélése A Lélek pedig világosan mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert hitető lelkekre és ördögök tanításaira figyelnek 2  hazug beszédűek képmutatása által, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben, 3 akik ellenzik a házasságot és bizonyos ételek élvezését, amelyeket Isten azért teremtett, hogy a hívők és akik megismerték az igazságot, hálaadással részesedjenek belőlük. 4 Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, 5 mert megszenteltetik Isten igéje és a könyörgés által.

4 

A hit és a jó tudomány dicsérete 6  Ha ezeket megosztod a testvérekkel, Krisztus Jézus jó szolgája leszel, mivel az általad követett hit és a jó tudomány beszéde táplál téged. 7 A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig vesd el. A kegyességben gyakorold magadat, 8 mert a test gyakorlásának kevés haszna van, de a kegyesség mindenre hasznos, mivel megvan benne a jelenvaló és az eljövendő élet ígérete. 9 Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó. 10  Azért fáradunk és küzdünk, mert reménységünket az élő Istenbe vetettük, aki minden ember megtartója, kiváltképpen a hívőké. 11 Ezeket hirdesd és tanítsd! Timóteus legyen példa a gyülekezetben 12  Senki meg ne vesse a te ifjúságodat, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben és tisztaságban. 13 Amíg megérkezem, legyen gondod a felolvasásra, az intésre és a tanításra. 14 Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet prófétálás által, a vének kézrátételével kaptál. 15 Ezekre legyen gondod, ezekkel foglalkozz, hogy előhaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. 16 Vigyázz magadra és a tanításra, maradj meg azokban, mert ha ezt teszed, magadat is, és hallgatóidat is megmented. Rendelkezések a gyülekezetben Az idősebb embert ne dorgáld meg, hanem figyelmeztesd mint apádat, az ifjabbakat mint testvéredet, 2 az idősebb asszonyokat mint anyádat, az ifjabbakat mint nőtestvéredet, teljes tisztasággal. 3  Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld. 4 Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét tiszteljék, és róják le hálájukat szüleik iránt, mert ez kedves Isten előtt. 5  A valóban özvegy és magára maradt asszony pedig reménységét Istenbe veti, és kitart a könyörgésben

5 

és imádságban éjjel és nappal. 6 A kicsapongó életet élő pedig élve meghalt. 7 Ezeket hirdesd, hogy feddhetetlenek legyenek. 8 Ha pedig valaki az övéinek és főleg házanépének nem viseli gondját, az megtagadta a hitet, és rosszabb a hitetlennél. 9 Az özvegyasszonyok közé csak olyan hatvan év felettit szabad bejegyezni, aki egy férfi felesége volt, 10 és aki mellett

 5,9  Jóléti programok Az 5. fejezet a korai gyülekezet olyan problémáiba enged bepillantást, melyekhez hasonlók a mai szociális programokkal kapcsolatban is felmerülnek. Pál szavaiból kiderül, hogy az efezusi gyülekezet némely tagjai visszaéltek mások nagylelkűségével. Egyes fiatal özvegyek például kizárólag a gyülekezet forrásaira támaszkodtak, hol­ ott maguknak is gondoskodniuk kellett volna a fenntartásukról. Pál azt tanácsolta, hogy jelentkezés alapján bírálják el (jegyezzék be), kik szorulnak valóban segítségre.

jó cselekedetei tanúskodnak, ha gyermeket nevelt, ha vendégszerető volt, ha a szentek lábát mosta, ha a nyomorultakon segített, ha mindenféle jó cselekedetből kivette a részét. 11 A fiatalabb özvegyeket pedig ne jegyezd be, mert ha Krisztus ellenére feltámad bennük a vágy, férjhez akarnak menni. 12 Ezek ítélet alá esnek, mert első fogadalmukat megszegték. 13  Dologtalanok lévén megtanulják a házról házra járást, és nemcsak dologtalanok, hanem fecsegők is, sőt más dolgába avatkozók, és olyanokat mondanak, amiket nem kellene. 14 Azt tanácsolom tehát, hogy a fiatalabbak menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást, és semmilyen alkalmat ne adjanak az ellenségnek a rágalmazásra. 15 Mert egyesek már a Sátánhoz hajoltak. 16 Ha egy hívő nőnek özvegy hozzátartozói vannak, segítse őket, és ne terheljék meg a gyülekezetet, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse. 17  A vezetésben jól bevált presbiterek kettős megbecsülést érdemelnek, főleg azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak. 18 Mert azt mondja az Írás: „A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját”, és hogy „méltó a munkás a maga bérére”. 19 Presbiter ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három tanú

1,15 Mt 9,13; Mt 20,28 • 1,17 Róm 16,27 • 1,18 ApCsel 16,1; ApCsel 16,2 • 1,20 2Tim 2,17 • 2,1 Fil 4,6 • 2,2 Jer 29,7 • 2,6 Ézs 53,12 • 2,7 ApCsel 9,15; ApCsel 13,2 • 2,9 1Pt 3,3; 1Pt 3,6 • 2,11 Ef 5,22 • 2,12 1Kor 14,34; 1Móz 3,16 • 2,13 1Móz 2,7; 1Móz 2,22 • 2,14 1Móz 3,1; 1Móz 3,6 • 2,15 Zsid 12,14 • 3,2 Tit 1,5; Tit 1,6; Tit 1,7; Tit 1,8 • 3,7 1Pt 2,12 • 3,8 ApCsel 6,3 • 3,13 Mt 25,21 • 3,16 Jn 1,1; Jn 1,10; Jn 1,11; Fil 2,5; Fil 2,10 • 4,1 2Tim 3,1; Júd 1,14 • 4,3 Kol 2,16 • 4,4 Tit 1,15 • 4,7 1Tim 6,20 • 4,8 1Tim 6,6 • 4,14 ApCsel 6,6 • 5,14 1Kor 7,9 • 5,17 Gal 6,6 • 5,18 5Móz 25,4; Lk 10,7 • 5,19 5Móz 17,6 •


A SPORTOLÓK ÉS AZ EDZÉS A személyes erőtlenség legyőzése 4,7–8 A kegyességben gyakorold magadat, mert a test gyakorlásának kevés haszna van, de a kegyesség mindenre hasznos, mivel megvan benne a jelenvaló és az eljövendő élet ígérete. Brad Lauwers már az öltözőben volt, hogy lezuhanyozzon egy fárasztó futballedzés után, amikor észrevette a duzzanatot a lábán. Lehajolt, hogy kezével finoman megdörzsölje a bokáját. Nem érzett fájdalmat, sem merevséget. Talán csak egy kis vizenyő, gondolta. Néhány nap, és elmúlik. A duzzanat azonban nem múlt el, és egy hónappal később Brad egy kórházi ágyon fekve várta, hogy bal lábát amputálják. A daganat rosszindulatú tumornak bizonyult, amelynek nyúlványai már több irányban is elindultak Brad lábában. Másnap a sebész eltávolította Brad lábát, néhány centiméterrel a térde alatt. Brad jól tudta, mi vár rá ebben az új élethelyzetben: a „féllábú viccektől” kezdve barátainak félszeg, zavart viselkedésén át egészen addig, hogy meg kell tanulnia műlábbal járni. Mindezek közül azonban Brad számára a legfájdalmasabb az volt, hogy úgy tűnt, végleg le kell mondania az atlétikáról, élete nagy szerelméről. Brad az alaszkai középiskolai kosárlabda- és futballcsapat egyik kiválósága volt. Orvosa, aki maga is amputált volt (háborús sérülése miatt), bátorítani próbálta: „Brad, ne felejtsd el: nincs olyan, amit ne tudnál megtenni.”

Minden nehézség ellenére

Négy hónappal később Brad felkereste az UCLA egyetem klinikáját, ahol műlábat kapott. Miközben a járást gyakorolta, keresett egy kosárlabdapalánkot, és a fordított kosárra dobással próbálkozott. A művégtag tervezői figyelmeztették, hogy ne tegye ki a lábát a kosárlabdázással együtt járó fordulások és hirtelen megállások okozta erőhatásoknak, a futballtól pedig egyenesen eltiltották. Azt javasolták neki, hogy kezdjen inkább úszni vagy vízisízni. Brad azonban nem adta fel azt az álmát, hogy visszatérjen két kedvenc sportjához. Az edzések során a művégtag sebesre és hólyagosra dörzsölte a bőrét. Ő azonban a fájdalommal mit sem törődve addig futott, amíg a hólyagok meg nem keményedtek. Ekkor elkezdte gyakorolni az ugrásokat és a fordulatokat. Szinte hihetetlen, de augusztusban, vagyis kevesebb mint egy évvel az amputáció után, Brad már a Diamond Középiskola csapatának féllábú hátvédjeként játszotta első meccsét. Többen úgy gondolták, hogy vis�szatérése csupán kedves gesztus volt irányában. De tévedtek: Brad az év végére első lett az állami ranglistán labdavezetésben! Ötvennyolc százalékban sikeresen vezette végig a labdát, és mint az országos bajnoki csapat részidős hátvédje hét játékban 662 pontot szerzett. A futballszezon után bekapcsolódott a Diamond kosárlabda-csapatába. Onnan a Washington Állami Egyetemre ment, ahol testnevelés szakon folytatta tanulmányait. Amikor arról faggatják, hogy minek köszönheti eredményességét, Brad megvonja a vállát, majd rendkívüli teljesítményének két tényezőjét említi meg: kemény elszántságát és a gyakran fájdalmas edzésekkel töltött hosszú órákat.

Amit a sportolóktól tanulhatunk

Timóteushoz írt levelében Pál a fizikai edzés analógiáját használva arra buzdította fiatal munkatársát, hogy ugyanolyan fegyelmezetten gyakorolja magát a kegyességben, mint ahogy a sportolók készülnek a versenyekre. Míg Brad Lauwersnek komoly fizikai korlátokkal kellett megküzdenie, Timóteus saját emberi természetének korlátaival nézett szembe. Pál több alkalommal is utalt Timóteus visszafogott, félénk magatartására, amely valószínűleg krónikus gyomorpanaszához is hozzájárult. Félénksége és félig zsidó, félig pogány származása miatt talán úgy tűnt, hogy Timóteus nem a legmegfelelőbb ember arra a feladatra, hogy egy felbolydult egyházban megküzdjön az eretnekségekkel. Pál azonban meg volt győződve arról, hogy Timóteus alkalmas lesz erre a megbízatásra. Olyan motiváló kifejezésekkel bátorította őt, mint: „Megparancsolom neked…” vagy „Arra kérlek…”, és felszentelésére emlékeztette Timóteust, amely jóval korábban történt. Az összezavarodott keresztényeknek talán nagyobb szükségük volt követhető példaképre, mint bölcs szavakra. Pál arra buzdította hűséges barátját, hogy a szükséges önfegyelem gyakorlásával és kemény munkával igyekezzen példát adni másoknak.

LétKérdések

Vannak-e olyan személyiségjegyeink, amelyek akadálynak tűnnek a keresztény szolgálatban? A Timóteusnak adott instrukciók közül melyek lehetnek számunkra is hasznosak?


1Timóteus 6,21  | 1385 szavára. 20 A vétkeseket mindenki előtt fedd meg, hogy a többiekben is félelem támadjon. 21  Kérve kérlek Istenre és Krisztus Jézusra és a kiválasztott angyalokra, hogy tartsd meg ezeket előítélet nélkül, és semmit se tégy részrehajlásból. 22 A kézrátételt ne siesd el senkinél! Ne légy részes mások bűneiben, tisztán őrizd meg magad! 23 Ne légy tovább vízivó, hanem – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral. 24  Némely ember bűnei nyilvánvalók, előtte mennek az ítéletre, másokat pedig követnek. 25 Hasonlóképpen nyilvánvalók a jó cselekedetek is, és amelyekkel másképp áll a dolog, azok sem rejthetők el.

6 

Akik a szolgaság igája alatt vannak, saját uraiknak adják meg a kijáró tiszteletet, hogy Isten nevét és a tanítást ne káromolják miattuk. 2 Akiknek pedig hívő uraik vannak, azokat ne becsüljék le, mivelhogy testvérek, hanem annál inkább szolgáljanak nekik, éppen azért, mert hívők és szeretettek, akik a jótevésben buzgólkodnak. Ezeket tanítsd, és ezekre buzdíts!

Óvás a tévtanítás és a kapzsiság bűnétől 3  Ha valaki mást tanít, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeihez és a kegyesség szerint való tanításhoz, 4 az felfuvalkodott, aki semmit sem ért, csak betegesen szereti a vitát és a szópárbajt, amelyből irigység, viszálykodás, káromlások és rosszakaratú gyanúsítások származnak. 5 Ezek megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott emberek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet nyerészkedésnek tekintik. 6  De valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel, 7 mert semmit sem hoztunk a világra, ki sem

 6,7  Két jól ismert idézet Pál gyakran idézett mondásai közé tartoznak azok a tanácsok, amelyeket búcsúzóul kötött Timóteus lelkére. Ám míg a 7. verset általában pontosan idézik, a szintén jól ismert 10. versre gyakran tévesen így utalnak: „Minden rossznak gyökere a pénz.” A jól szervezett efezusi gyülekezetben már voltak „hivatásos szolgálattevők”, és Pál őket óvta a nyereségvágytól.

vihetünk semmit. 8 De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. 9 Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába és sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek csak pusztulásba és romlásba döntik az embereket. 10 Mert minden rossz­ nak gyökere a pénz szeretete, amely után sóvárogva némelyek eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet szereznek maguknak. Buzdítás a hit harcára 11  De te, Isten embere, kerüld ezeket, viszont törekedj az igazságra, az istenfélelemre, a hitre, a szeretetre, a béketűrésre, a szelídségre. 12 Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, és amelyről szép vallástétellel vallást tettél sok tanú előtt. 13 Meghagyom neked Isten előtt, aki élteti a mindenséget, és Krisztus Jézus előtt, aki bizonyságot tett Poncius Pilátus előtt szép vallástétellel, 14 hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig, 15 amelyet a maga idejében megmutat az áldott és egyedül Hatalmas, a királyok Királya és az uraknak Ura. 16 Egyedül ő halhatatlan, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik, akit az emberek közül senki nem látott és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen. 17  Azoknak, akik ezen a világon gazdagok, hagyd meg, hogy ne legyenek nagyra törők, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki bőségesen megad nekünk mindent a megélhetésünkhöz. 18 Tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szívesen adakozók, javaikat megosztók, 19 kincset gyűjtve maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet. 20  Timóteus, őrizd meg, ami rád van bízva, fordulj el a szentségtelen, üres beszédektől és a hazug módon ismeretnek nevezett ellenvetésektől, 21 amelyeket hirdetve némelyek eltévelyedtek a hittől. Kegyelem veletek! Ámen. 6,1 Ef 6,5 • 6,3 Gal 1,6; Gal 1,9 • 6,7 Préd 5,15 • 6,8 Péld 30,9 • 6,9 Péld 23,4; Péld 28,20 • 6,10 Mt 26,14; Mt 26,15 • 6,12 2Tim 4,7; 2Tim 4,8 • 6,13 Jn 18,36; Jn 18,37 • 6,15 Jel 19,16 • 6,16 Jn 1,18 • 6,17 Péld 11,28 • 6,19 Mt 6,20; Mt 25,34; Mt 25,40 • 6,20 2Tim 2,16 • 6,21 2Tim 2,16; 2Tim 2,18 •


2TIMÓTEUS BEVEZETÉS

A STAFÉTA ÁTADÁSA Pál apostol utolsó ismert szavai 1,7

Mert nem a félénkség lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. A világ minden negyedik évben egy ókori eredetű rituáléra, az olimpiai láng átadására figyel. A látványos megnyitóünnepség nem kezdődhet el, amíg a fáklyát vivő utolsó futó is be nem érkezik a stadionba. A fáklya jelképes értelemben összekapcsolja a mai, modern olimpiai játékokat azok kétezer-hétszáz éves előzményeikkel. A staféta átadása mára közkedvelt kifejezéssé vált. Olyan alkalmakkor hangzik el, amikor például egy cég elnöke nyilvánosan bemutatja utódját, amikor egy nagyrabecsült karmester átadja utódjának a karmesteri pálcát, vagy amikor egy híres sportoló az utánpótlásról gondoskodik. A visszavonulni készülő személy ilyenkor megható búcsúbeszédet tart. Befejezte a munkát, és eljött az idő, hogy továbbadja a stafétát.

Timóteus kiválasztása Miközben a megfáradt apostol élete végéhez közeledik, és bebörtönzése meggátolja abban, hogy utazzon, elkezd az utódlás kérdésén gondolkodni. Eljött az idő, hogy átadja a fáklyát. Választása a fiatal Timóteusra esik. A félénk Timóteus első pillantásra aligha tűnt megfelelő utánpótlásnak, Pálnak azonban nem sok választása volt. „Azt tudod, hogy az ázsiaiak mind elfordultak tőlem” – panaszolja (1,15). Az élet kezd bezárulni az apostol számára, és egyre jobban rátelepszik az elhagyatottság érzése. Timóteushoz írt második leve fiatal munkatársa iránti mély bizalmáról tanúskodik. Levelében helyenként Pál úgy oktatja Timóteust, mint az őrmester a kiskatonát. Felszólítja, hogy álljon erősen, győzze le magában a félénkséget, és ragaszkodjon a hithez. Máshol lágyabb hangnemre vált, mint a hálás apa, aki szeretetéről biztosítja a fiát. Az egész levél a kettőjüket ös�szekötő mély baráti szálakról árulkodik: attól kezdve, hogy Pál megemlékezik Timóteus családi örökségéről (1,5), egészen odáig, hogy megkéri Timóteust, hogy még a tél beállta előtt juttassa el hozzá vastag kabátját (4,13.21).

Megható pillanat Pál hangulata a szomorúság és a magabiztosság, a nosztalgia és a súlyos aggodalom között váltakozik. Miközben levelét írja, hol az előtte álló nyugtalanító hónapokra gondol, hol pedig azon tűnődik, milyen jövő vár a fiatal, de megosztott gyülekezetekre, amelyeknek vezetéséről nem gondoskodhat tovább. Utolsó, írásban fennmaradt szavaival megpróbálja felkészíteni Timóteust arra az elkerülhetetlen napra, amikor már csak rajta és megbízható munkatársain áll majd, mi lesz Isten üzenetével (2,2).


Bevezetés: 2Timóteus  | 1387 Pál börtönrácsok mögött elhangzó búcsúbeszéde emelkedett, sőt győzelmes hangnemet üt meg. Az evangélium terjesztése sokkal nagyobb feladat annál, hogy egyetlen emberre korlátozódjon. „Még bilincseket is szenvedek, mint egy gonosztevő, de Isten beszéde nincs bilincsbe verve” – jelenti ki az apostol (2,9).

Hogyan olvassuk a Timóteushoz írott második levelet? A Timóteushoz írott második levél a történelem során mindig is bátorítóan hatott a keresztény gyülekezetekre. Bár Pál a halállal nézett farkasszemet, nem merült el az önsajnálatban, hanem még utolsó üzenetében is lelkesíteni és bátorítani igyekezett munkatársát, Timóteust. A levél sokat elárul Pál érzelmi állapotáról és fizikai körülményeiről. Olvasás közben figyeljük meg azokat az utalásokat, amelyek bepillantást engednek Pál magányosságába és szenvedéseibe. Az apostol elmondja, honnan merít erőt a nyomorúság idején. Pál levele értékes útmutatással szolgál mindenkinek, aki Timóteushoz hasonlóan azt a feladatot kapta örökségül, hogy Krisztust képviselje a világban. Pál a Szentírásra való támaszkodás és a fegyelmezett élet fontosságát hangsúlyozza. A levél olvasása során próbáljuk magunkat Timóteus helyébe képzelni, amint tanítómesterünk utolsó személyes levelét vesszük kézbe. Vajon milyen tanácsokkal látnak el minket végső szavai?

A Timóteushoz írott második levél főbb pontjai A könyv következő fejezete különleges figyelmet érdemel, és megtalálható a Felfedezőút című olvasási tervben. További részletek a xi. oldalon találhatók. 2. fejezet: A Timóteusnak adott útmutatások summája


1388  |  2Timóteus 1,1

1 

Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint, 2 Timóteusnak, szeretett gyermekemnek: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. Hálaadás Timóteus hitéért 3  Hálát adok Istennek, akinek őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel szolgálok, amint szüntelen megemlékezem rólad imádságaimban éjjel és nappal. 4 Kön�nyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el. 5 Eszembe jut a benned levő, képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban, majd anyádban, Eunikében lakozott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. 6 Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezem rád tétele által van benned. 7  Mert nem a félénkség lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.

Az evangéliumért szenvedni kell 8  Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem vállald velem együtt a szenvedést az evangéliumért, Isten ereje által, 9 aki megmentett minket és elhívott szent hívással; nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végzése és kegyelme szerint, amelyet örök időknek előtte adott nekünk Krisztus Jézusban. 10 Ez pedig most lett nyilvánvalóvá a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki eltörölte a halált, és világosságra hozta az életet és a halhatatlanságot az evangélium által. 11 Ennek lettem én hirdetője, apostola és tanítója. 12 Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kinek hittem, és meg vagyok győződve róla, hogy a nála letett kincsemet meg tudja őrizni arra a napra. 13 Legyen példád az egészséges beszéd, amelyet tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. 14 A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által. 15  Azt tudod, hogy az ázsiaiak mind elfordultak tőlem, köztük Fügelosz és Hermogenész is. 16 Az Úr legyen irgalmas Onéziforosz házanépéhez, mert gyakorta megvidámított engem, és nem szégyellte bilincsemet. 17 Sőt amikor Rómában volt, igyekezett felkeresni engem, és meg is talált. 18 Adja meg neki az Úr, hogy irgalmasságot találjon az Úrnál azon a napon. És hogy milyen nagy szolgálatot tett Efezusban, te tudod a legjobban.

2 

Fiam, te azért erősödj meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben, 2 és amiket tőlem hallottál sok tanú jelenlétében, azokat bízd hű emberekre, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. 3 Vállald

velem együtt a szenvedést, mint Jézus Krisztus jó vitéze. 4 Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba, hogy megnyerje annak tetszését, aki őt harcosává fogadta. 5 Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez. 6 A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie. 7 Fontold meg, amit mondok, mert az Úr megértést ad majd neked mindenben. 8  Emlékezz meg arról, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül, aki a Dávid magvából való az én evangéliumom szerint, 9 amelyért még bilincseket is szenvedek, mint egy gonosztevő, de Isten beszéde nincs bilincsbe verve. 10 Azért mindent eltűrök a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. 11 Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is. 12 Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. 13 Ha hitetlenkedünk, ő hű marad, ő magát meg nem tagadhatja. Óvás a hiábavaló vitatkozásoktól és a tévtanítóktól  Ezekre emlékeztesd és kérve kérjed őket Isten színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul, a hallgatók romlására. 15 Igyekezz kipróbált munkásként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent, és helyesen hasogatja az igazság beszédét. 16 A szentségtelen, üres fecsegőket pedig kerüld, mert azok többnyire istentelenségre vezetnek, 17 és beszédük, mint a rákos fekély, terjed. Közülük való Hümenaiosz és Filétosz, 18 akik az igazságtól eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyek hitét. 19 Mindazáltal megáll az Isten erős fundamentuma, melynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és álljon el a hamisságtól mindenki, aki az Úr nevét vallja. 20 Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig közönséges használatra valók. 21 Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, tisztességre való edény lesz, megszentelt és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas. 22 Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld, hanem kövesd az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal együtt, akik tiszta szívből segítségül hívják az Urat. 23 Az ostoba és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudva, hogy azok csak veszekedést eredményeznek. 24 Az Úr szolgájának pedig nem kell veszekedni, hanem legyen barátságos mindenkihez, a tanításban járatos, türelmes, 25 aki szelíden neveli az ellenszegülőket, hátha ad nekik Isten megtérést az igazság megismerésére, 26 hogy felocsúdjanak az ör14


2Timóteus 3,9  | 1389 dög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék. Az utolsó idők hamis tanítói Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. 2 Mert az emberek magukat szeretők, pénzsóvárak lesznek, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, 3 szívtelenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, a jónak nem kedvelői, 4 árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. 5 Ezeknél megvan ugyan a ke-

3 

 3,8  Ki volt Jannész és Jambrész? Bár e nevek sehol sem szerepelnek az Ószövetségben, a zsidó hagyomány szerint így hívták az egyiptomi mágusokat, akik az egyiptomi tíz csapás idején megpróbálták felvenni a versenyt Mózessel (lásd 2Mózes 7,11; 9,11).

gyesség látszata, de megtagadják annak erejét. Kerüld őket! 6 Mert közülük valók azok, akik betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bűnökkel terhelt és sokféle vágytól űzött asszonykákat, 7 akik mindig tanulnak, de az igazság megismerésére sohasem tudnak eljutni. 8  Miként pedig Jannész és Jambrész ellenállt Mózesnek, úgy ezek is ellene állnak az igazságnak, megromlott elméjű, hitre nézve megbízhatatlan emberek. 9 De nem sokra mennek, mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt, amint amazoké is az lett. 1,1 Ef 1,1 • 1,3 ApCsel 24,16 • 1,5 ApCsel 16,1 • 1,6 1Thessz 5,19; 1Tim 4,14 • 1,7 Róm 8,15 • 1,8 Lk 9,26 • 1,9 Ef 1,4; Ef 1,6 • 1,10 Róm 16,25; 1Kor 15,55; 1Kor 15,57; Zsid 2,14; Jn 11,25; Jn 11,26 • 1,12 Mt 25,31; Mt 25,40 • 1,14 1Tim 6,20 • 1,16 Ef 6,20 • 1,18 2Thessz 1,7; 2Thessz 1,10 • 2,2 1Tim 3,2; 1Tim 3,13 • 2,9 ApCsel 28,16; ApCsel 28,23; ApCsel 28,24; ApCsel 28,30; ApCsel 28,31 • 2,10 Kol 1,24 • 2,11 Róm 6,5; Róm 8,17 • 2,12 Mt 10,33 • 2,13 Róm 3,3; Róm 3,4 • 2,14 1Tim 6,4; 1Tim 6,5 • 2,18 1Tim 6,21 • 2,20 Róm 9,21 • 2,22 1Kor 1,2 • 2,23 Tit 3,9 • 2,25 2Kor 10,1 • 3,2 Jel 13,6 • 3,5 Mt 7,15; Mt 7,20 • 3,8 2Móz 7,11 •

FE L F E D E ZŐ Ú T  2TIMÓTEUS 2  

Az 1381. oldal folytatása.

UTOLSÓ SZAVAK: PÁL NEM SAJÁT KÖRÜLMÉNYEIVEL TÖRŐDIK, HANEM TIMÓTEUST BÁTORÍTJA 2,2

Amiket tőlem hallottál sok tanú jelenlétében, azokat bízd hű emberekre, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.

Csaknem bizonyos, hogy a Timóteushoz írt második levél Kr. u. 66–67 körül kelet­kezett, a kegyetlen Néró császár idejében. Ekkor a kereszténység már nem csupán a judaizmus egyik oldalági szektája volt, hanem sok ezer hívővel meghatározó erőt képviselt, így az új vallás Néró támadásainak könnyű céltáblája volt. Pált Rómában újra börtönbe vetik, ahol durva bánásmódban van része: megbi­lincselve tartják fogva egy hideg cellában, amelyről még a barátai sem tudják, hol van. Az apostol elhagyatottnak érzi magát, és kezd erőt venni rajta a csüggedés.

Búskomor irat

A levél hangulata meglehetősen búskomor. Pál olykor sebezhetőségét vállalva fel­tárja félelmeit és magányosságát. Máskor, mint itt, a 2. fejezetben, lelkesítő sza­vakkal igyekszik tartani a lelket Timóteusban – és talán saját magában is. Az apos­tol élete végéhez közeledve még egyszer, mint utolsó emlékeztetőt, összefoglalja üzenetét: a tiszta életre vonatkozó tanácsait, egyes teológiai kérdéseket, lelkesítő párhuzamokat, egysoros példabeszédeket, figyelmeztetéseket, közmondásokat. Ebben a könyvben hiába is keresnénk a gondolatmenet logikáját, Pál nem for­dított erre figyelmet. Jó példa erre, hogy egyetlen bekezdésen belül (2,1–7) három hasonlatot sorol fel egymás után: a katona, a sportoló és a földműves képét. Mivel a levél olyan barátnak szól, aki jól ismeri őt, Pál nem tartja szükségesnek, hogy bővebb magyarázatot fűzzön ezekhez az analógiákhoz. Csupán felsorolja őket, ér­telmezésüket pedig Timóteusra bízza. Pál sejti, hogy veszély leselkedik rá, és azt szeretné, ha Timóteus is felkészülne a rá váró nehézségekre. A hagyomány szerint Pál Rómában mártírhalált halt. Életművének köszönhetően azonban, amelyet Timóteusra és a többi hűséges munkatársára hagyott, a gyüle­kezetek, amelyeket annyira a szívén viselt, folytatták munkáját.

LétKérdések

Milyen levelet hagynánk hátra, ha a halállal kellene szembenéznünk? A Felfedezőút folytatásához lapozza fel az 1395. oldalt. A teljes olvasási terv a xi–xiii. oldalon található.


1390  |  2Timóteus 3,10 10  Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, állhatatosságomat, 11 üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában értek. Milyen üldöztetéseket szenvedtem! És mindezekből megszabadított engem az Úr. 12 De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözni fogják. 13 A gonosz emberek pedig és az ámítók növekednek a rosszaságban, tévúton járnak, és tévútra vezetnek.

Ragaszkodás az Istentől ihletett Íráshoz 14  De te maradj meg azokban, amiket tanultál, és amikről meggyőződtél, tudva, kiktől tanultad, 15 mi-

 3,16  Az Írás Istentől ihletett Az ihlet szó görög eredetijének szó szerinti jelentése így hangzik: „Istentől lehelt”. Bár a Biblia nem írja le, hogy Isten pontosan hogyan inspirálta a bibliai szerzőket, azt minden kétséget kizáróan állítja, hogy írásuk végső forrása maga Isten.

velhogy gyermekségedtől fogva ismered a szent írásokat, amelyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. 16 A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, 17 hogy tökéletes, minden jó cselekedetre felkészített legyen Isten embere.

LEVÉL A SIRALOMHÁZBÓL Pál már látja az út végét 4,6

Mert én nemsokára megáldoztatom, elköltözésem ideje elérkezett.

A siralomházban írt levelek olyan foglyoknak az őszinte sorai, akik tudják, hogy utolsó szavaikat vetik papírra. A náci haláltáborok romjai közül egész kötetek kerültek elő. Érthető, hogy ezek az írások nem elvont, filozófiai témákat fejtegetnek, inkább a túlélésért folytatott harc napi valóságát örökítik meg. Természetes, hogy a siralomházból írt levelében Pál sem szán túl nagy terjedelmet a teológiai kérdéseknek. Inkább személyes tanácsokat ad olyan életfontosságú kérdésekben, mint a bátorság vagy a személyes integritás.

A zord jövő

Bár a levélben Pál nem részletezi pillanatnyi körülményeit, azt megemlíti, hogy mivel első tárgyalásakor senki sem állt ki mellette tanúskodni, ő maga védte saját magát (4,16). A következő tárgyalás azonban még sötétebb kilátásokat tartogatott számára (4,6). Pál letartóztatása valószínűleg akkor történt, amikor Kr. u. 64-ben kirobbant a Néró-féle keresztényüldözés. Az eszelős császár a legkegyetlenebb kínzásokkal nyomorgatta a keresztényeket: keresztre feszíttette őket, állatok bőrébe varrta, majd vadászkutyáival tépette szét, elevenen égette meg őket, és mint emberi fáklyákkal világított velük a kertjében rendezett mulatozások alatt. Csoda-e ezek után, hogy Pál, akit egy ilyen korszakban börtönöztek be, bátorságra inti Timóteust, és annak lehetőségére figyelmezteti őt, hogy Krisztusért szenvednie kell?

A közelgő konfliktus

Élete vége felé írott levelében Pál zord képet festett a jövőről. Az erkölcstelenség és a hamis tanítás „mint a rákos fekély, terjed” (2,17). Arra buzdítja a keresztényeket, hogy személyes életük tisztaságával lépjenek fel a sötét erők ellen. Az apostol szerint a jó és a gonosz küzdelme egyre csak fokozódik. Az utolsó időkről szóló prófétai szavak után Pál ünnepélyes felszólítással fordul Timóteushoz. Végakaratát közli lelki fiával (4,1–8), végül így zárja szavait: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (4,7). A hagyomány úgy tartja, hogy Pált Rómában kivégezték a hitéért. Életpályája és az utókorra hagyott öröksége azonban maradandó hatást gyakorolt a világra.

LétKérdések

Ha lelki „végrendeletünket” kellene megfogalmaznunk barátaink számára, mi állna benne?


2Timóteus 4,22  | 1391 Az evangélium hűséges szolgálata Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetelére és országára nézve: 2 Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. 3 Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, 4 és az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak. 5 Te azonban légy józan mindenben, szenvedj, végezd az evangélista munkáját, szolgálatodat teljesen betöltsd. 6  Mert én nemsokára megáldoztatom, elköltözésem ideje elérkezett. 7 Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. 8 Végezetül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az ő megjelenését.

4 

Személyes közlések 9  Igyekezz minél előbb hozzám jönni, 10 mert Démász elhagyott engem e jelenvaló világhoz ragaszkodva, és elment Thesszalonikába, Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg Dalmáciába. 11 Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert jó hasznát tudom venni a szolgálatban. 12 Tükhikoszt pedig Efezusba küldtem. 13 Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, jöttödben hozd el, a könyveket is, kiváltképpen a pergameneket. 14 Az ércműves Sándor sok bajt szerzett nekem, fizessen meg neki az Úr a cselekedetei szerint. 15 Tőle te is őrizkedj, mert szerfelett ellenállt beszédeinknek.

16  Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak. Ne számíttassék be nekik. 17 De az Úr mellém állt, és megerősített engem, hogy teljesen elvégezzem az ige hirdetését, hogy minden pogány meghallja. Megszabadultam az oroszlán szájából, 18 és meg is fog szabadítani engem

 4,17  Második római fogság Az ApCsel 28 beszámol egy időszakról, amikor Pál házi őrizetben volt Rómában, ám azok a körülmények, amelyekről itt tesz említést, merőben más helyzetre utalnak. Pál minden valószínűség szerint jóval később írta második levelét Timóteushoz. A Római Birodalom ekkor már a keresztények ellen fordult, és a levél hangvétele arra utal (6–9. vers), hogy Pálnak nem sok reménye volt a szabadulásra. Abból pedig, hogy köpeny és pergamen sem volt nála (13. vers), arra következtethetünk, hogy váratlanul és előzetes figyelmeztetés nélkül tartóztatták le.

az Úr a gonosz minden mesterkedésétől, és megtart az ő mennyei országára. Övé a dicsőség örökkönörökké! Ámen. 19  Köszöntsd Priszkát és Akvilát és az Onéziforosz házanépét. 20 Erasztosz Korinthusban maradt, Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam betegen. 21 Igyekezz a tél beállta előtt megjönni. Köszönt téged Eubulosz, Pudensz, Linosz, Klaudia és a testvérek mind. 22  Az Úr legyen a te lelkeddel. Kegyelem veletek!

3,10 1Tim 4,6 • 3,11 ApCsel 13,14; ApCsel 13,50; ApCsel 14,1; ApCsel 14,5; ApCsel 14,19; ApCsel 14,22 • 3,12 Mt 16,24; Mt 16,25 • 3,14 Ef 1,1 • 3,16 2Pt 1,19; 2Pt 1,21 • 4,1 ApCsel 10,42 • 4,2 Ézs 58,1 • 4,7 ApCsel 20,24 • 4,8 Jak 1,12; Mt 25,31; Mt 25,46 • 4,10 Kol 4,14 • 4,12 ApCsel 20,4; Ef 6,21 •


Magyarázatos Biblia mintaoldalak  
Magyarázatos Biblia mintaoldalak  

A Magyarázatos Biblia kedvet ébreszt a Biblia rendszeres olvasásához, és áthidalja a kulturális szakadékot a mai olvasók és a Biblia évezred...