C. S. Lewis: Csodák

4990 Ft

Ha a szellemesség és a bölcsesség, a stílus és a tudományosság a gyöngykapun való átjutás feltétele, C. S. Lewis az angyalok között van.

The New Yorker

. .

C S LEWIS

csodák

Létezik-e természetfeletti világ, és történnek-e csodák?

C. S. Lewis szerint a kereszténység csodák nélkül elképzelhetetlen, hi­ szen két nagy csodán, a megtestesülésen és a feltámadáson alapszik. A csodák létét azonban sem a történelem, sem a tapasztalat nem tudja bizo­ nyítani vagy cáfolni. Érzékeink nem csalhatatlanok – mindig gondolhat­ juk úgy, hogy csak a káprázat játszadozott velünk. A tudományos vizsgá­ lódás előfeltétele pedig az, hogy eldöntsük: egyáltalán lehetséges-e, hogy csoda történjen, s ha igen, akkor ez mennyire valószínű. Mielőtt tehát a tapasztalatra vagy a történelemre hivatkozhatnánk, először a filozófiai kérdést kell tisztáznunk. A Csodák című könyv azonban korántsem szá­ raz filozófiai fejtegetés, hanem a fegyelmezett gondolkodás, a meghök­ kentő képi világ és a metsző humor C. S. Lewisra oly jellemző ötvözete.

C .S. LEWIS

C. S. Lewis (1898–1963) angol irodalmat tanított Oxfordban és Cambridge-ben, s széles irodalmi repertoárjával nemzetközi hírnevet szerzett magának. Szépírói és akadé­ miai munkássága egyaránt jelentős. Írt gyermekmeséket, fantasztikus regényeket, de irodalomkritikái, iro­ dalomtörténeti és keresztény hitvédő művei is közkedveltek. Legnépsze­ rűbb könyvei közé tartozik A fájdalom, Az öröm vonzásában, Csodák, A szeretet négy arca, Keresztény vagyok és a Csűrcsavar levelei. Utób­ bit először a The Guardian közölte folytatásban. Háromtucatnyi könyve, köztük a filmvásznon is megjelenő Narnia krónikái, világszerte több mint 200 millió példányban kelt el.

Az angolszász országokban első megjelenése óta máig legnépszerűbb meseregény-sorozat utolsó könyvé­ ért, A végső ütközetért 1956-ban neki ítélték a Nagy-Britanniában évente egyszer adományozott Carnegie Medalt, a gyerekirodalmi művekért járó rangos díjat. Egyik életrajzírója szerint Clive Staples Lewis nem is ember volt, hanem egy egész világ.

Csodák . .

C S LEWIS

„A csodákban való kételkedés leg­alább felerészben annak az ér­ zésnek tudható be, hogy a dolog valahogy nincs a helyén. Ez az a (szerintem álbölcselkedésre vissza­ vezethető) meggyőződés, amely szerint a csodák nem férnek össze Isten vagy a természet méltóságá­ val, illetve az ember méltatlanságá­ val és jelentéktelenségével...

A keresztények figyelmének közép­ pontjában álló csoda a megteste­ sülés. Azt mondják, Isten emberré lett. Minden más csoda ezt készíti elő, erről tesz bizonyságot, vagy ebből ered. Ahogy minden egyes helyhez és időhöz kötött természe­ tes eseményben az egész természet jellege nyilvánul meg, úgy minden egyes helyhez és időhöz kötött keresztény csodában a megteste­ sülés jellege és jelentősége tárul fel. A kereszténységben szó sincs öncélú csodákról, a természet ellen intézett hevenyészett, alkalmi rajta­ ütésekről.”

lewis_csodak_2023_repr.indd 2

2023. 10. 30. 7:55:44

C. S. LEWIS

Csodák

HARMAT Budapest, 2023

lewis_csodak_2023_repr.indd 3

2023. 10. 30. 7:55:44

Translated from Miracles by C. S. Lewis Copyright © C. S. Lewis Pte Ltd., 1947 Hungarian edition © 2020 by Harmat Kiadó Published under license from The C. S. Lewis Company Ltd. All rights reserved. Minden jog fenntartva.

Harmadik kiadás 2023 Fordította: Somogyi György Lektorálta: Boros Attila Felelős szerkesztő: Tóth Sára Cover design: Kimberly Glyder A bibliai idézeteket a Károli Gáspár által fordított Biblia újonnan revideált kiadásából vettük át.

ISBN 978-963-288-791-3 www.cslewis.com www.cslewis.hu E kiadvány a kiadó írásos engedélye nélkül sem részben sem egészben nem másolható, nem tárolható visszakereshető rendszerben, nem tehető közzé sem elektronikus, sem más formában.

lewis_csodak_2023_repr.indd 4

2023. 10. 30. 7:55:44

Meteor, ha hegyhátra hull, Szél söpri, s záporban ázik; Kősziklaként belesimul A tájba: mohát virágzik.

Csillagsalak életre kel; A holdontúli lét fia Bolygónk ölén otthonra lel: Hazája így lesz Anglia.

Az ég megannyi vándora Magának így talál helyet, Hisz egykor még a föld pora Is külső térből érkezett.

A Föld az Éggel egy akol: A nap tüzéből vétetett, Vagy annál kisebb csillagból, Mely lángjához merészkedett.

A földi lét e vándorok Mindegyikét úgy járja át, Mint egykor csillagzáporok Hulló aranyzuhatagát.

C. S. L. (Ford. Somogyi György)

lewis_csodak_2023_repr.indd 5

2023. 10. 30. 7:55:44

lewis_csodak_2023_repr.indd 6

2023. 10. 30. 7:55:44

I. Miről szól ez a könyv?

Nem tudja megoldani a csomót az, aki nem is ismeri.

Arisztotelész Egyetlen embert ismerek, aki azt állítja: látott már kísértetet. És a dologban az az érdekes, hogy a hölgy azelőtt sem hitt a lélek halhatatlanságában, és azóta sem hisz, amióta a kísértetet látta. Szerinte vagy a szeme káprázott, vagy az idegei mondták föl a szolgálatot. Amiben akár igaza is lehet, hiszen látni és hinni – nem ugyanaz.

Ezért a kérdés, hogy történnek-e csodák, pusztán a tapasztalatra hagyatkozva nem dönthető el. Bármi, amit csodának tekinthetnénk, végső soron érzékeinkkel találkozik: valamit látunk, hallunk vagy tapintunk, valamilyen ízt vagy illatot érzünk. Érzékeink pedig nem csalhatatlanok. Valahányszor úgy látjuk, mintha valami egészen rendkívüli történt volna, azt gondolhatjuk, hogy csak a káprázat játszadozott velünk. És feltétlenül ezt fogjuk gondolni, ha meggyőződésünkkel semmi természetfölötti nem fér össze. Hogy tapasztalatainkból mit tudunk meg, azon múlik, milyen filozófiával értelmezzük a tapasztaltakat. Tehát hasztalan volna a tapasztalatra hivatkoznunk, amíg a filozófiai kérdést – amennyire erőnkből telik – nem tisztáztuk.

— 7 —

lewis_csodak_2023_repr.indd 7

2023. 10. 30. 7:55:44

Ám ha a közvetlen tapasztalat egy esemény csodálatos voltát sem bizonyítani, sem cáfolni nem képes, még kevésbé alkalmas erre a történelem. Bár sokan úgy gondolják, hogy „szabályszerű történelmi vizsgálódással” megállapíthatjuk, vajon ekkor vagy akkor valóban csoda történt-e. Csakhogy szabályszerűen vizsgálódni sem tudunk anélkül, hogy el ne döntenénk, vajon egyáltalában lehetséges-e, hogy csoda történjen, s ha igen, akkor mennyire valószínű. Mert ha a csodát egyáltalán nem tartjuk lehetségesnek, akkor nincs az a történelmi bizonyíték, amely meg tudna győzni az ellenkezőjéről. Ha éppenséggel lehetségesnek, ámde rendkívül valószínűtlennek tekintjük, akkor is legföljebb olyan lebilincselő matematikai bizonyosság előtt hajtanánk fejet, amilyet a történelem sohasem szolgáltat. Így hát a történelmi bizonyítékok sohasem lesznek számunkra kielégítőek. Ha ezzel szemben a csodákat nem tekintjük eleve valószínűtlennek, akkor hitelt adunk a rendelkezésre álló bizonyítékoknak, és elhisszük, hogy történtek már csodák, mégpedig nem is kevés. Így történelmi vizsgálódásunk eredménye azoktól a filozófiai nézetektől függ, amelyek birtokában hozzáfogtunk az egész bizonyítási eljáráshoz. Vagyis a filozófiai kérdést kell föltennünk először.

Lássunk egy példát arra, hogy mi történik, ha a bölcselet elsőbbségét feledve nekiesünk a történelemnek. A Szentírás egyik népszerű magyarázója azt állítja, hogy a negyedik evangéliumot csak Szent Péter vértanúsága után írhatták, mivel abban Krisztus előre megjövendöli Péter kivégzését. Márpedig e magyarázat szerint „egy könyvet nem írhattak meg olyan események előtt, amelyekre utal”. Persze hogy nem – hacsak valódi jövendölések elő nem fordulhatnak. Mert ha igen, akkor az érvelés romokban hever. Viszont a szerző föl sem veti a kérdést, hogy vajon egyáltalán lehetséges-e egy később bekö-

— 8 —

lewis_csodak_2023_repr.indd 8

2023. 10. 30. 7:55:44

vetkező eseményt megjövendölni. Készpénznek vette – talán öntudatlanul –, hogy nem lehetséges. S ebben lehet, hogy igaza van, de az biztos, hogy ezt nem történelmi vizsgálódással állapította meg. A jövendölések iránti kétkedését úgyszólván előre gyártva vezette be történelmi munkájába – s amit a negyedik evangélium keletkezési idejéről mond, azt egyedül erre az előfeltevésre alapozza. Így következtetése teljesen érdektelen annak számára, aki arra kíváncsi, vajon jövendölések tényleg léteznek-e. Az illető ezt eleve tagadta, de hogy milyen alapon, azt nem árulta el.

Könyvemet a történelmi vizsgálódást megelőző bevezetésnek szánom. Nem vagyok szakavatott történész, és nem Krisztus csodáinak történelmi bizonyítékait keresem. Inkább azon fáradozom, hogy olvasóimat tegyem képessé erre. Semmi értelme nekiesni a szövegeknek, míg nem alkottunk véleményt arról, hogy mennyiben lehetséges és valószínű, hogy csodák történjenek. Akik szerint nem, azok fölöslegesen fecsérlik idejüket a szövegekben való búvárkodásra. Az eredményt előre tudjuk, mivel az alapkérdést eleve elintézettnek vélték.

— 9 —

lewis_csodak_2023_repr.indd 9

2023. 10. 30. 7:55:44

lewis_csodak_2023_repr.indd 10

2023. 10. 30. 7:55:44

II. A naturalista és a szupranaturalista – Jóságos föld! – sápítozott Snip asszonyság. – Hát vannak, akik a föld fölött mernek élni?

– Mielőtt Óriásországba kerültem – felelte Tim –, nem is hallottam olyanokról, akik a föld alatt élnek!

– Óriásországba került?! – kiáltott fel Snip asszonyság. – Hát nincs mindenütt Óriásország?

Roland Quizz: Óriásország XXXII. fejezet Ha azt mondom: csoda, akkor arra gondolok, hogy egy természetfölötti hatalom beleavatkozik a természet rendjébe.1 Csodák csak akkor történhetnek, ha a természet mellett létezik valami más, amit természetfölöttinek nevezhetünk. Egyesek úgy vélik, hogy semmi sincs a természeten – a naturán – kívül: őket nevezem naturalistáknak. Mások szerint a természeten kívül létezik még valami: őket hívom szupranaturalistáknak.

Ebből az a kérdés adódik, hogy vajon kinek van igaza: a natu1 A fogalmat sok teológus másként határozza meg. Én nem azért választom ezt, mert az övéknél jobbnak tartom, hanem pontosan durva és népszerűsítő jellege miatt, ami megkönnyíti számomra olyan kérdések fölvetését, amelyek a legjobban foglalkoztathatnak egy „átlagolvasót”, aki fölüt egy csodákról szóló könyvet.

— 11 —

lewis_csodak_2023_repr.indd 11

2023. 10. 30. 7:55:44

ralistának vagy a szupranaturalistának. És itt van mindjárt az első nehézség is.

Mielőtt a naturalista és a szupranaturalista érdemi vitába bocsátkoznának, először is közös nevezőre kellene jutniuk a „természet” és a „természetfölötti” fogalmait illetően. Ez viszont, sajnos, csaknem lehetetlen. Mert miután a naturalista számára semmi sincs a természeten kívül, a „természet” szó neki nem kevesebbet mond, mint hogy „minden”, avagy „az egész cirkusz”, avagy „ami csak létezik”. Márpedig ha a természet ezt jelenti, akkor nyilvánvalóan nincs rajta kívül semmi. Így a valódi kérdés a naturalista és a szupranaturalista között máris kifogott rajtunk. Néhány gondolkodó a természetet így határozta meg: „az, amit öt érzékünk megragad”. De ez a meghatározás sem kielégítő, mert például a saját érzelmeinket nem az érzékszerveinkkel ragadjuk meg, mégis „természetes” jelenségeknek tartjuk őket. Ahhoz, hogy elkerüljük a zsákutcát, és megértsük, hogy a naturalista és a szupranaturalista valójában miben is különböznek egymástól, a problémát egy kis kerülővel kell megközelítenünk.

Nézzük csak az alábbi mondatokat: 1. Ezek természetes fogak vagy műfogsor? 2. A kutya természeténél fogva bolhás. 3. Mily boldogság aszfaltúttól és szántóföldtől távol, négyszemközt lenni a természettel! 4. Ne játszd meg magad, hanem viselkedj természetesen! 5. Talán nem kellett volna megcsókolnom, de ez volt a természetes.

A szóhasználat mindezekben közös jelentéstartalmat sejtet.

Természetes fogaink maguktól nőnek, nem nekünk kell kitalálnunk, megcsinálnunk és a szánkba raknunk őket. Kutyánknak addig természetes az állapota, míg abba vízzel és szappannal bele nem avatkozunk. A természet azt a tájat uralja, ahol még sem a talajt, sem a növényzetet, sem az időjárást nem zavar-

— 12 —

lewis_csodak_2023_repr.indd 12

2023. 10. 30. 7:55:44

ta meg emberi beavatkozás. Természetes viselkedésnek is azt nevezzük, ami magától menne, ha nem igyekeznénk valami mást magunkra erőltetni. Természetesnek tartjuk azt a csókot, amelytől nem tart vissza sem tiszta erkölcs, sem józan megfontolás. Valamennyi példamondatunkban a természet azt jelenti, ami „magától”, „a saját jószántából” történik, amiért nem kell megküzdeni, ami – ha meg nem akadályozzuk – mindenképpen bekövetkezik. A görög nyelvben a természetet jelentő phüszisz szó a „növekszik”, a latin natura a „születik” igével kapcsolatos.

Természetes az, ami magától feltör, kihajt, beérik; ami adott, eleve megvan; ami előáll önként, szándékolatlanul és kéretlenül.

A naturalista abban hisz, hogy a végső Tény, amely mögé be nem hatolhatunk: a tér és az idő hatalmas folyama, amely saját kedvére hömpölyög tova. Ezen a mindent felölelő rendszeren belül egy-egy bizonyos eset (például az, hogy valaki itt ül, s e könyvet olvassa) csakis azért esik meg, mert egy másik is megesett; végeredményben pedig azért, mert a Teljhatalmú Esemény egyre zajlik. Minden egyes dolog (például ez a könyvlap is) azért olyan, amilyen, mert más dolgok is olyanok, amilyenek; végeredményben pedig azért, mert az egész rendszer olyan, amilyen. Minden dolog és esemény annyira egymásra utalt, hogy a legkevésbé sem szabadulhat attól, ami „az egész cirkusz”. Semmi sem létezik „önállóan”, vagy működik „magától”, csupán abban az értelemben, ahogy egy bizonyos helyen és időben azt az általános „önálló létet” és „magától való működést” jeleníti meg, ami a „természetnek” mint teljhatalmú és összefüggő egésznek a sajátja. A következetes naturalista nem hisz a szabad akaratban, mert a szabad akarat azt jelentené, hogy az emberi lények képesek függetlenül is cselekedni, képesek többet vagy mást is tenni, mint ami az események teljhatalmú rendjében soron következik. Maga az önálló kezdeményezés

— 13 —

lewis_csodak_2023_repr.indd 13

2023. 10. 30. 7:55:44

képessége az, amit a naturalista tagad. Ő az önállóság, az eredetiség és a „maga erejéből” cselekvés előjogát fenntartja annak „az egész cirkusznak” a számára, amit „természetnek” nevez.

A szupranaturalista egyetért a naturalistával abban, hogy kell lennie valaminek, ami feltétlenül létezik mint olyan alapvető tény, amelynek létére értelmetlenség lenne magyarázatot keresni, hiszen pontosan ez a tény minden magyarázat alapja és kiindulópontja. De szupranaturalista felfogásban ez a tény nem „az egész cirkusz”. A dolgok két kategóriába sorolhatók.

Az egyikben olyan dolgokat vagy valószínűleg inkább csak egy olyan dolgot találunk, ami alapvető és eredeti, ami önmagában létezik; a másikban pedig olyan dolgokat, amelyek csupán ennek az egy alapténynek a származékai. Minden más dolog léte az alaptényből következik. Ez a maga erejéből létezik, a többiek viszont mind belőle merítik létüket. A létezést ez bármikor megvonhatja tőlük, s megszűnnek; bármikor megmásíthatja őket, s megváltoznak.

A két felfogás közti különbséget azzal is jellemezhetjük, hogy a naturalizmus demokratikus, a szupranaturalizmus pedig monarchikus képet alkot a valóságról. A naturalista úgy gondolja, hogy a „magában való lét” előjoga a dolgok teljes tömegét illeti meg, ahogy a demokráciában a „népfelség” joga az állampolgárok teljes tömegéé. A szupranaturalista viszont ezt az előjogot csak egyes dolgoknak, vagy kizárólag egyetlen valaminek tulajdonítja, ahogy az igazi monarchiában a felségjog kizárólag a királyé, és nem a népé. Ahogy a demokráciában minden polgár egyenlő, úgy a naturalista számára minden létező egyenrangú, amennyiben mind egyformán a dolgok teljhatalmú rendszerétől függnek. Valójában minden csupán a teljhatalmú rendszer önkifejezése a tér és az idő egy bizonyos pontján. A szupranaturalista ezzel szemben úgy véli, hogy az,

— 14 —

lewis_csodak_2023_repr.indd 14

2023. 10. 30. 7:55:44

ami a maga erejéből létezik, eredendően magasabb szinten van, és különb is minden másnál.

Itt fölmerülhet a gyanú, hogy a szupranaturalista egyszerűen a monarchikus társadalmak szerkezetét terjeszti ki a világegyetemre. Ugyanígy persze arra is lehet gyanakodni, hogy a naturalista a modern demokráciák szerkezetével teszi ugyanezt. Ez a két gyanú ilyenformán kioltja egymást, és nem segít eldönteni, melyik elképzelés járhat közelebb az igazsághoz. Arra viszont figyelmeztet, hogy a szupranaturalizmus egy monarchista, a naturalizmus pedig egy demokrata kor uralkodó filozófiája. A nem gondolkodó tömegek négyszáz évvel ezelőtt zömmel szupranaturalisták voltak, ahogy manapság jószerével naturalisták, függetlenül attól, hogy melyik oldalon az igazság.

Az olvasó már bizonyára tudja, hogy a szupranaturalisták által vallott egyetlen önálló létező – vagy az ilyen létezők parányi gyülekezete – az, amit Istennek vagy isteneknek nevezünk.

Könyvem hátralévő részében a szupranaturalizmusnak csak azzal a formájával kívánok foglalkozni, mely egyetlen Istenben hisz. Részben azért, mert a politeizmus aligha állhat közel föltételezett olvasóim többségéhez; másrészt azért, mert akik valaha is sok istenben hittek, azok isteneiket igen ritkán tekintették a világmindenség teremtőinek és önálló létezőknek. A görögök istenei nem igazán voltak természetfölöttiek abban az értelemben, ahogyan én ezt a szót használom. Ők is benne foglaltattak a dolgok teljhatalmú rendszerében mint annak termékei – és ez nagy különbség.

A szupranaturalista és a naturalista nézeteltérése nem ugyanaz, mint az istenhívőé és az istentagadóé. A naturalizmusba belefér egyfajta istenhit. A természetnek nevezett nagy, összefüggő eseménysor alkalmasint létrehozhatott egy nagy, kozmikus tudatot, egy bennszülött „Istent”, amely úgy szár-

— 15 —

lewis_csodak_2023_repr.indd 15

2023. 10. 30. 7:55:45

mazik az egész folyamatból, ahogy – a naturalista szerint – az emberi szellem az emberi szervezetből. Egy ilyen Isten ellen a naturalista sem tiltakozna. Vajon miért nem? Mert ez az Isten nem lenne a természeten avagy a teljhatalmú rendszeren kívül, azaz nem létezne „önmagában”. Ettől még mindig „az egész cirkusz” maradna az alapvető tény, s benne Isten csupán az egyik – jóllehet a legérdekesebb – világszám. A naturalizmussal csak az olyan Isten eszméje nem fér össze, aki a természet fölött áll, és megteremtője annak.

Most már mégiscsak megvonhatjuk a különbséget a naturalista és a szupranaturalista között, annak ellenére, hogy a természet fogalmán nem ugyanazt értik. A naturalista azt hiszi, hogy egyetlen „történés” nagy folyama hömpölyög „kedvére”, téren és időn át, és hogy semmi egyéb nem létezik – amit mi egyes dolgoknak és eseményeknek nevezünk, azok csupán e nagy folyamból általunk kielemzett részecskék, vagy annak megjelenési formái az idő és a tér egy-egy adott pontján. Ő ezt az egyedüli, teljhatalmú valóságot nevezi természetnek. A szupranaturalista ezzel szemben abban hisz, hogy egyetlen valami létezik önmagában, ez alkotta meg tér és idő keretét, együtt az azt kitöltő, módszeresen szőtt események szövetével. Ő ezt a keretet s ezt a szőttest nevezi természetnek, amely nem biztos, hogy az elsődleges valóság egyetlen alkotása, hanem létezhetnek másféle rendszerek is azon kívül, amit mi természetnek hívunk.

Ebben az értelemben lehet több „természet” is. De ez távolról sem jelenti ugyanazt, amit közönségesen a „világok sokaságának” hívunk: az egyetlen tér-idő egymástól távol eső csücskeibe képzelt nap- és tejútrendszerek „szigetuniverzumait”. Azokat – bármily távoliak – mégiscsak úgy képzeljük el, hogy a saját napunkkal egy természetet alkotnak; hogy vele és egymással

— 16 —

lewis_csodak_2023_repr.indd 16

2023. 10. 30. 7:55:45

egyaránt összefüggnek, nemcsak tér- és időbeli, de oksági értelemben is. Amit közönségesen „természetnek” hívunk, az éppen egy olyan rendszer, amelyben minden mindennel összefügg. A miénktől megkülönböztethető, más „természet” csak minden téren és időn kívül, vagy olyan térben és időben állhatna fenn, amilyennek a mi tér-idő viszonyainkhoz semmi köze.

Csakis ez a folytonossági hiány jogosítana fel arra, hogy más természetnek nevezzük. Ez azonban nem jelentené azt, hogy vele semmiféle kapcsolatunk nem volna. Több ilyen, különböző „természet” között is kapcsolatot jelentene az, hogy valamennyi ugyanabból a természetfölötti forrásból ered. Ebből a szemszögből olyanok lennének, mint egyetlen író különböző regényei: az egyik történetnek semmi köze a másikhoz, kivéve, hogy ugyanaz a szerző fogalmazta őket. Ha összefüggést akarunk találni, a szerzőig kell visszamennünk, mert amit Pickwick úr mond a Pickwick Klub lapjain, attól nem vezet közvetlen út ahhoz, amit Gamp asszony hall a Martin Chuzzlewit-ben. Ugyanígy nem vezetne közvetlen út az egyik „természet” eseményeitől valamely más „természet” eseményeihez. Viszont nem zárhatnánk ki előre, hogy Isten két különböző „természet” között is teremthet alkalmi kapcsolatokat, vagyis megengedheti, hogy az egyik természet bizonyos eseményei hatást váltsanak ki a másikban. Ez a részleges kapcsolatteremtés azonban nem egyesítené a két különböző „természetet”, mivel a rendszeralkotó teljes kölcsönösség hiányozna, a rendhagyó kapcsolódások pedig egyik rendszernek sem volnának „természetes” velejárói, hanem csakis arra az isteni beavatkozásra lennének visszavezethetők, amely összehozta őket. S ha ez megtörténne, akkor a két „természet” mindegyike „természetfölötti” lenne a másikhoz viszonyítva, de sokkal inkább az lenne kapcsolatuk ténye – mert az nem csupán ezt vagy azt a „természetet” haladná meg,

— 17 —

lewis_csodak_2023_repr.indd 17

2023. 10. 30. 7:55:45

hanem minden elképzelhető „természetet”. A csodák egyik fajtáját az ilyen kapcsolódások jelentenék, a másik fajtáját pedig a közvetlen – nem a különböző „természetek” találkozásában megnyilvánuló – isteni „beavatkozások”.

Mindez eddig még merő spekuláció. A szupranaturalizmusból még nem következik, hogy bármiféle csodának történnie kell. Isten – az elsődleges létező – nem feltétlenül avatkozik bele az általa létrehozott természet rendjébe. S ha egynél több természetes rendszert teremtett, nem feltétlenül hozza kapcsolatba őket.

Ez azonban további megfontolás tárgya. Egyelőre még csak ott tartunk, hogy amennyiben a természetet nem tekintjük az egyedüli létező dolognak, akkor nem tudhatjuk előre megmondani, vajon mentes-e a csodáktól, vagy sem. Létezik valami a természeten túl, de nem szükségszerű, hogy megjelenjen a természeten innen. Lehet, hogy a természet zárt világ; de az is lehet, hogy a kapuk nincsenek elreteszelve. Ha viszont a naturalizmus mellett döntünk, akkor határozottan állíthatjuk, hogy csodák nem történhetnek: a természetbe semmi sem avatkozhat bele, hiszen semmi sincs kívüle – a természet minden.

Legföljebb tudatlanságból nézhetünk csodának egyet-mást, ami valójában – mint bármely közönséges dolog – az egész rendszer jellegéből szükségképpen adódik.

Először tehát a naturalizmus és a szupranaturalizmus között kell választanunk.

— 18 —

lewis_csodak_2023_repr.indd 18

2023. 10. 30. 7:55:45

III. A naturalizmus legfőbb nehézsége Nem választhatjuk mindkettőt, fittyet hányva a logika korlátaira… csak hogy a dilemmát elkerüljük.

I. A. Richards: Az irodalomkritika alapelvei, XXV. fejezet Ha a naturalizmus jogos, akkor a Teljhatalmú Rendszerből kiindulva minden véges dolog vagy esemény elvileg megmagyarázható. Azért mondom, hogy „elvileg”, mert azt persze nem várhatjuk, hogy egy naturalista bármikor bármelyik jelenséget töviről hegyire megmagyarázza. Nyilvánvaló, hogy sok mindenre csak a tudomány további fejlődése adhat majd magyarázatot.

De a naturalizmust elfogadva joggal tarthatnánk igényt arra, hogy minden egyes dolgot általánosságban megmagyarázhatónak tekintsünk a teljhatalmú rendszer kategóriáival. S ha csupán egyetlen dolog is ellenáll az ilyenfajta magyarázatnak, a naturalizmus összeomlik. Ha a gondolkodás következetessége valaha is megkívánja, hogy akár egyetlen dolognak is a teljhatalmú rendszertől való valamelyes függetlenséget tulajdonítsunk; ha csak egyetlen dolog is joggal tart igényt arra, hogy önmaga legyen, vagyis valami több, mint pusztán az egész természet jellegének hordozója – nos, akkor búcsút inthetünk a

— 19 —

lewis_csodak_2023_repr.indd 19

2023. 10. 30. 7:55:45

naturalizmusnak. Mert a naturalizmus azt hirdeti, hogy csak egyetlen összefüggő rendszer létezik: a természet. Márpedig ha ez igaz volna, akkor – kellő tudás birtokában – minden dolog és esemény hiánytalanul megmagyarázható lenne mint a rendszer szükségszerű folyománya. A rendszer lényegéből adódóan képtelenség volna, hogy az olvasó ne éppen most olvassa ezeket a sorokat, illetve hogy ne csupán azért olvassa őket, mert itt és most az egész rendszer kényszerül erre a lépésre.

A megrögzött naturalistát nemrég olyan irányból érte támadás, ahonnan jómagam nem merítek érvet, de amerre szintén érdemes figyelmet fordítani. A tudósok korábban úgy vélekedtek, hogy az anyag legparányibb részecskéi is szigorú szabályoknak engedelmeskednek, vagyis e részecskék mozgása „beilleszkedik” a természet teljhatalmú rendszerébe. Néhány modern tudós azonban – ha jól értem őket – úgy véli, hogy ez nem így van. Azt gyanítják, hogy az anyag elemi egysége (amit ma már meggondolatlanság lenne „részecskének” nevezni) kiszámíthatatlan szeszélyt követve, úgyszólván „magától”, „saját kénye-kedvére” mozog. A legkisebb látható testecskék mozgásában megfigyelhető szabályszerűség csupán annak tulajdonítható, hogy az ilyen testek milliónyi egységből állnak, s a hóbortos viselkedésű egyedek sokaságának mozgása a nagy számok törvénye alapján kiegyenlítődik. Egy-egy egység mozgása ugyanolyan kiszámíthatatlan, mint az egyszer földobott pénzdarab esése; viszont egybilliónyi egység mozgásátlaga ugyanúgy kiszámítható, mint az egybilliószor földobott pénzdarab esetében a megközelítőleg egyenlő számú „fej” és „írás” valószínűsége. Mármost, ha ez az elmélet megállja a helyét, akkor sejtet valamit, ami nem a „természet”. Ha az egyes egységek mozgása „önhatalmú” eseményekből áll, amelyek nem függnek az összes többi eseménytől, akkor ezek az események

— 20 —

lewis_csodak_2023_repr.indd 20

2023. 10. 30. 7:55:45

Tartalom I. Miről szól ez a könyv? / 7 II. A naturalista és a szupranaturalista / 11 III. A naturalizmus legfőbb nehézsége / 19 IV. A természet és a természetfölötti / 37 V. A naturalizmus további nehézsége / 49 VI. Válasz a kételyekre / 57 VII. Egy fejezet a maszlagokról / 65 VIII. A csoda és a természeti törvény / 77 IX. Egy nem feltétlenül szükséges fejezet / 87 X. „Vörös szörnyikék” / 93 XI. Kereszténység és „vallás” / 109 XII. A csodák helyénvaló volta / 127 XIII. A valószínűségről / 133 XIV. A nagy csoda / 145 XV. Az ősteremtés csodái / 175 XVI. Az új teremtés csodái / 189 XVII. Epilógus / 215 Függelék 1 / 221 Függelék 2 / 227

lewis_csodak_2023_repr.indd 237

2023. 10. 30. 7:56:03

4990 Ft

Ha a szellemesség és a bölcsesség, a stílus és a tudományosság a gyöngykapun való átjutás feltétele, C. S. Lewis az angyalok között van.

The New Yorker

. .

C S LEWIS

csodák

Létezik-e természetfeletti világ, és történnek-e csodák?

C. S. Lewis szerint a kereszténység csodák nélkül elképzelhetetlen, hi­ szen két nagy csodán, a megtestesülésen és a feltámadáson alapszik. A csodák létét azonban sem a történelem, sem a tapasztalat nem tudja bizo­ nyítani vagy cáfolni. Érzékeink nem csalhatatlanok – mindig gondolhat­ juk úgy, hogy csak a káprázat játszadozott velünk. A tudományos vizsgá­ lódás előfeltétele pedig az, hogy eldöntsük: egyáltalán lehetséges-e, hogy csoda történjen, s ha igen, akkor ez mennyire valószínű. Mielőtt tehát a tapasztalatra vagy a történelemre hivatkozhatnánk, először a filozófiai kérdést kell tisztáznunk. A Csodák című könyv azonban korántsem szá­ raz filozófiai fejtegetés, hanem a fegyelmezett gondolkodás, a meghök­ kentő képi világ és a metsző humor C. S. Lewisra oly jellemző ötvözete.

C .S. LEWIS

C. S. Lewis (1898–1963) angol irodalmat tanított Oxfordban és Cambridge-ben, s széles irodalmi repertoárjával nemzetközi hírnevet szerzett magának. Szépírói és akadé­ miai munkássága egyaránt jelentős. Írt gyermekmeséket, fantasztikus regényeket, de irodalomkritikái, iro­ dalomtörténeti és keresztény hitvédő művei is közkedveltek. Legnépsze­ rűbb könyvei közé tartozik A fájdalom, Az öröm vonzásában, Csodák, A szeretet négy arca, Keresztény vagyok és a Csűrcsavar levelei. Utób­ bit először a The Guardian közölte folytatásban. Háromtucatnyi könyve, köztük a filmvásznon is megjelenő Narnia krónikái, világszerte több mint 200 millió példányban kelt el.

Az angolszász országokban első megjelenése óta máig legnépszerűbb meseregény-sorozat utolsó könyvé­ ért, A végső ütközetért 1956-ban neki ítélték a Nagy-Britanniában évente egyszer adományozott Carnegie Medalt, a gyerekirodalmi művekért járó rangos díjat. Egyik életrajzírója szerint Clive Staples Lewis nem is ember volt, hanem egy egész világ.

Csodák . .

C S LEWIS

„A csodákban való kételkedés leg­alább felerészben annak az ér­ zésnek tudható be, hogy a dolog valahogy nincs a helyén. Ez az a (szerintem álbölcselkedésre vissza­ vezethető) meggyőződés, amely szerint a csodák nem férnek össze Isten vagy a természet méltóságá­ val, illetve az ember méltatlanságá­ val és jelentéktelenségével...

A keresztények figyelmének közép­ pontjában álló csoda a megteste­ sülés. Azt mondják, Isten emberré lett. Minden más csoda ezt készíti elő, erről tesz bizonyságot, vagy ebből ered. Ahogy minden egyes helyhez és időhöz kötött természe­ tes eseményben az egész természet jellege nyilvánul meg, úgy minden egyes helyhez és időhöz kötött keresztény csodában a megteste­ sülés jellege és jelentősége tárul fel. A kereszténységben szó sincs öncélú csodákról, a természet ellen intézett hevenyészett, alkalmi rajta­ ütésekről.”