Mozaikcsaládban hívőként by Harmat kiadó

RON L. DEAL

Gary Chapman, Az 5 szeretetnyelv ® szerzőjének ajánlásával

TÖBBVilágszerteMINT

150.000 eladott példány

MOZAIKCSALÁDBAN HÍVŐKÉNT

lépés a tudatos családi élethez 7

Feleségemnek és legjobb barátomnak, Nannek, valamint három gyermekemnek, akiket tiszta szívből, örökké szeretek

RON L. DEAL MOZAIKCSALÁDBAN HÍVŐKÉNT

7 lépés a tudatos

családi élethez

KIA – HARMAT

Budapest, 2025

Originally published in English under the title The Smart Stepfamily by Bethany House Publishers, a division of Baker Publishing Group, Grand Rapids, Michigan, 49516, U.S.A.

Kérjük, hogy a szerzők jogait tiszteletben tartva a könyvet ne másolja, és a mű felhasználásához kérje a kiadó engedélyét.

A bibliai idézetek forrása: Magyar Bibliatársulat Alapítvány 2014. évi Revideált Új Fordítása (RÚF)

Fordította: Mirnics Zsuzsanna

ISBN: 978-963-288-535-3

Tartalom

rész: Irány az ígéret földje!

2. Fontosabb mérföldkövek az úton

3. Első tudatos lépés: Lépjen feljebb! 77 Ismerjük meg a megváltó Istent, aki szeret, megbocsát, erőt és útmutatást ad

4. Második tudatos lépés: Lépjen lejjebb! 91 Igazítsuk elvárásainkat a helyzethez! Hogyan „főzzünk” mozaikcsaládot?

5. Harmadik tudatos lépés: Lépjen kettőt! 111 Legyen a házasságunk a fő prioritás!

6. Negyedik tudatos lépés: Lépjünk összhangban! (1. rész) 145 A szülői csapat (szülőtársi kapcsolat)

7. Negyedik tudatos lépés: Lépjünk összhangban! (2. rész) 195

A szülők és a pótszülők szerepe

8. Negyedik tudatos lépés: Lépjünk összhangban! (3. rész) 231

Speciális szülői feladatok és problémák

• Felnőtt nevelt gyermekek 232

• Részidős mozaikcsaládok és pótszülők 238

• A születési sorrend „változása” a mozaikcsaládban 240

• Serdülők pótszülei 242

• Közös gyermek nevelése 247

• Testvérkapcsolatok a mozaikcsaládban 250

• A nevelt gyermekek örökbefogadása 254

9. Ötödik tudatos lépés: Oldallépés! (1. rész) 259

A mozaikcsaládos élet buktatói

• Fel nem ismert veszteség, elfojtott gyász 261

• Fenyegető érzések csapdájában 284

• Az ünnepi és családi hagyományok „ötvözése” 285

10. Ötödik tudatos lépés: Oldallépés! (2. rész)

Anyagi kockázatok: a pénz kezelése

293

11. Hatodik tudatos lépés: Lépje át! 315

A pusztaság: speciális kihívások a mozaikcsaládban

12. Hetedik tudatos lépés: Lépjen be! 337

Érkezés az ígéret földjére

Előszó

Nem minden mozaikcsalád egyforma. Egyesekben kisgyermekek, másokban serdülők vagy fiatal felnőttek élnek. Egyesek válás után, mások a házastárs elvesztését követően jönnek létre. Egyvalami azonban minden mozaikcsaládnál megegyezik: a család történetének korábbi szakaszában legalább az egyik szülőnek másik társa volt. A múlt emlékei lehetnek kellemesek vagy fájdalmasak, mindazonáltal befolyásolják a viselkedést és az érzelmeket.

Az első házasságok magas válási aránya arra utal, hogy szeretetteljes, támogató, kölcsönösen gondoskodó házastársi kapcsolatot kiépíteni nem egyszerű. Akik azonban sikerrel járnak, tapasztalják, hogy a házasság nagyon is boldogító lehet. Az a tény, hogy a második házasságoknál magasabb a válási arány, mint az elsőknél, azt mutatja, hogy a második házasság megerősítése még nehezebb. Ám akiknek sikerül, ismét arról számolnak be, hogy megérte a fáradságot.

A megözvegyültek első házassága éppúgy lehetett csodálatos, mint küzdelemmel teljes. Akik boldog kapcsolatot követően maradtak egyedül, rendszerint azt várják, hogy a második házasságuk éppolyan jó lesz, mint az első. Ha nem kapnak segítséget, a legtöbben csalódottá válhatnak.

Szinte minden héten találkozom valakivel, aki mozaikcsaláddal kapcsolatos kérdésekkel keres meg. Számukra bizalommal

ajánlom Ron Deal Mozaikcsaládban hívőként című könyvét. Azért éppen ezt, mert gyakorlati ötleteket tartalmaz. A könyv első kiadása nélkülözhetetlen segítséget nyújtott a házassági és családi szolgálat területén. Ron szinte elsőként azonosította a mozaikcsaládok előtt álló kihívásokat, és olyan utat javasolt, amely valóban elvezet a sikerig. Mostanra sok lelkész és tanácsadó használja a Mozaikcsaládban hívőként című könyvet a másodjára vagy harmadjára házasodó párokkal végzett munkájában. A nevelési tanácsadók pedig a gyerekekkel együtt új családba érkező szülőknek tudnak segíteni.

A könyv ráébresztette a gyülekezeteket a mozaikcsaládok felé végzett szolgálat szükségességére. Emlékszem egy párra, akiknek javasoltam a kiadványt, s egy év múlva azt írták: „Köszönjük, hogy ajánlotta nekünk Ron Deal munkáját. Megmentette az életünket!” Ezért a jövőben is jó szívvel ajánlom azoknak, akik két részcsaládot igyekeznek közelebb hozni egymáshoz.

A könyv praktikus eszközök gazdag tárházát kínálja a mozaikcsalád megerősítéséhez. Ám a mozaikcsalád-alapítást fontolgatók számára is nyújt hasznos információkat, a fejezetek végén elgondolkodtató kérdésekkel segítve a felkészülésüket. Friss kutatási forrásokkal, valamint a pénz- és ingatlanügyek kezelésére vonatkozó útmutatással is találkozunk benne. Ron új témaként mérlegeli az örökbefogadás mellett és ellen szóló érveket, a szülői elidegenítés szindrómát, illetve a felnőtt gyermekekkel élő mozaikcsaládok kihívásait.

A könyv azért is lehet valódi segítség, mert Ron nem elefántcsonttoronyból kommunikál. Húsz éve segíti a párokat az egészséges kapcsolat kialakításában. Tanácsadóként klienseit kézen fogva vezeti el addig a célig, amely felé házasságkötésük idején tartottak. Senki sem arra vágyik, hogy másodjára is megismételje első házasságának kudarcait. Mégis sokakkal éppen ez történik.

Sajnos nem mindenki talál olyan tanácsadót, aki gyakorlati segítséget nyújt a mozaikcsaládok általános küzdelmeinek kezeléséhez. A Mozaikcsaládban hívőként című könyvet olvasva az az érzésünk, mintha ott ülnénk egy nagyszerű, tapasztalt tanácsadó irodájában.

Nincs két egyforma mozaikcsalád. Mindazonáltal e könyv közérthető és hasznos tanácsokat ad azok általános problémáira, akik gyermekkel együtt lépnek be egy újabb házasságba. Jó szívvel ajánlottam már az első kiadását is, ez az újabb pedig még izgalmasabb.

– Gary Chapman, Az 5 szeretetnyelv – Egymásra hangolva című könyv szerzője

Az új, átdolgozott kiadás

szerzői előszava

Könyvem első kiadása óta sok minden történt a családokban és személyesen velem is. Ezek a változások együttesen ösztönöztek arra, hogy elkészítsem könyvem átdolgozott, bővített kiadását.

Néhány dolog azonban változatlan maradt, így például azok az alapelvek, amelyek az első kiadás óta is működnek. Ezrektől kaptam leveleket, akik kifejezték az általam vázolt fontos lépésekkel kapcsolatos helyeslésüket.

Egyikük Lisa volt:

Négy évvel ezelőtt olvastam a Mozaikcsaládban hívőként című könyvet, akkor mentem újra férjhez. Nagyon hasznos volt, valójában segített megőrizni a házasságomat! Segített felismerni, menynyire nehéz a mozaikcsaládok tagjainak kötődniük egymáshoz – ez valóban így van! A házasságkötésem idején a három lányom 17, 19 és 21 éves volt. A nevelt fiam 19 éves, az édesapja – mostani férjem – pedig már tizenöt éve egyedül élt. Egy évvel a házasságkötésünk után a nevelt fiam két évre hozzánk költözött. Valamivel később megérkezett hozzánk a legkisebb lányom is. Az ön bölcs tanácsai segítettek, hogy türelmes tudjak maradni, és a kapcsolatunk lassanként stabilizálódott.

Lisa – sokakhoz hasonlóan – többszöri változást élt meg a családjában, többféle családdinamikát tapasztalt meg, amelyeket nem tudott befolyásolni. A könyvemben javasolt irányelvek felkészítették a megküzdésre. Sokan mások is profitáltak a könyvemből. Egy özvegyember és egy özvegyasszony, akik életük későbbi szakaszában kötöttek házasságot, azt tapasztalták, hogy a házasság és a pótszülőség sokkal nehezebb, mint amire számítottak. Mostanra már egészséges, fejlődő családjuk van.

Ismerek egy másik bonyolult történetet is – többszöri válással, összesen hét gyermekkel, négy unokával, jelentős vagyonnal és egy közös gyermekkel –, amiben a felek megőrizték erős, szeretetteljes kapcsolatukat, bár komoly kihívásokkal küzdöttek korábbi házastársaikkal való kapcsolatuk miatt, és együtt harcoltak a rák ellen is.

Találkoztam olyan párokkal is, akik a javaslatomra úgy döntöttek, több időt adnak maguknak az ismerkedésre, a házasságkötés után néhány évvel pedig köszönetüket fejezték ki, hogy megkönnyítettem számukra a családdá válás folyamatát. Nyilvánvalóan megtérült a türelmük.

Voltak olyanok is, akik úgy döntöttek, egyáltalán nem fognak összeházasodni, és megköszönték, hogy segítettem nekik „kitérni a lövedékek elől”.

Egy harmincéves keresztyén férfi szitokszavakkal illette az apját, amikor az bejelentette házassági szándékát. Öt évvel később egy országos rádióadásban már szeretetteljesen nyilatkozott a pótanyjáról. Mindannyian segítséget kaptak a könyvemből, és úgy hiszem, ön is hasznos ötleteket meríthet belőle, ha a felismeréseket bölcsességgel és hittel ülteti át a gyakorlatba.

A mozaikcsaládok száma az amerikai társadalomban és a világban is növekszik, és a mozaikcsalád egyre elfogadottabb a kultúránkban. Ma már rengeteg ember él így, ezért egyre inkább a „szokványos” életvitel részének kell tekintenünk.

A mozaikcsaládok száma a világ valamennyi részén növekedett. Könyvem első kiadásakor aligha gondoltam volna, hogy Ausztráliában, Nagy-Britanniában, Dél-Afrikában, Kanadában, Szingapúrban, Új-Zélandon és más országokban is komoly érdeklődés mutatkozik iránta, és a világ minden tájáról érkeznek

majd hozzám riporterek, rádiósok, hogy interjút kérjenek. Persze várható volt, hogy a mozaikcsaládok száma világszerte emelkedik, és hogy egyre többen igényelnek majd gyakorlati segítséget. Sok más társadalmi változás is történt:

• Elnevezésként a mozaikcsalád használata kiszorította a korábbi mostohát. (Bár Európában és Ausztráliában még gyakori a szókapcsolatokban, például mostohaszülő vagy mostohatestvér.)

• A tévé- és mozifilmekben is egyre gyakrabban láthatunk házasságban, illetve élettársi kapcsolatban élő mozaikcsaládokat.

• Már világnapja is van a mozaikcsaládosoknak: szeptember 16.

• A mozaikcsaládok felé végzett szolgálat lassan elismert területté vált a házasság- és családsegítő szolgálatokon belül.

Nőtt a mozaikcsaládokkal kapcsolatos kutatások száma is, egyszerűen többet tudunk róluk, mint korábban. Egészen pontosan jobban megismertük, hogy mitől működőképesek a mozaikcsaládok, és hogyan küzdhetnek meg a kihívásokkal. A mostani kiadásban ezeket az új meglátásokat is bemutatom.

Személyes életemben is sok minden történt, amitől változott az írásaimhoz és előadásaimhoz való hozzáállásom, valamint a mozaikcsaláddal kapcsolatos meglátásaim is (aki azt állítja, hogy a szerzők személyes élete nem befolyásolja a műveiket, az tévúton jár). Röviden, egy családi tragédia megváltoztatta az életemet, és felnyitotta a szemem arra, ami könyvem első kiadásából kimaradt.

Könyvemben e történések néhány részletébe is betekintést nyújtok. Könyvem első kiadása óta tizenkét éves korában meghalt a középső fiam, Connor. Testét váratlanul megtámadta az MRSA baktérium, egy staphylococcus fertőzés, melynek előjeleit egyikünk sem látta. Tíz nap telt el az első tünetektől a haláláig. Családom gyásztörténete pedig egészen addig tart majd, ameddig az örökkévalóságban újra nem találkozunk. Amikor újra átnéztem a könyv első kiadását, felismertem, hogy többet kellene

írnom a gyász hatásáról. A mozaikcsaládos gyermekek és felnőttek életében a veszteség általános tapasztalat. Egy gyermek elvesztése bizonyos értelemben nagyon különbözik egy társ halálától vagy attól az érzéstől, amikor egy gyermek válás miatt veszíti el a családját, másrészről viszont nagyon hasonló is. Az átdolgozott kiadásban megosztom olvasóimmal a veszteségről, a szülői szerepről és a bizalom újraépítéséről szóló felismeréseimet és mindazt, amit megtanultam.*

Könyvem – nagy megelégedésemre – világszerte egy évtizeden át gyakorlati segítséget nyújtott a családoknak. Ez idő alatt néhány dolog megváltozott, míg mások változatlanul maradtak.

Azonban az az erős vágyam, hogy olvasóim otthonába áldást vigyek, a legkevésbé sem változott. Imádkozom, hogy az itt olvasottak önnek is reményt, szebb jövőképet és gyakorlati segítséget nyújthassak családi életében.

Ez a kiegészítő információs anyag ingyenesen elérhető (az angol nyelvű) weboldalunkon:

• Kérdések, válaszok: Nehezen kezelhető volt házastársak, a gyermekek igényei, szülőtársi stratégiák, pótszülőség, katonák mozaikcsaládja, családi konﬂiktuskezelés, pótnagyszülőség és egyebek.

• Mozaikcsaládok szolgálata: A hagyományos családi szolgálat és a szülői edukáció becslésem szerint kb. csak a felét tudja biztosítani annak, amire egy mozaikcsaládos párnak szüksége van. Tájékozódjon, hogy gyülekezetében mit tehetne a többszöri válás megelőzéséért és a válások több generáción átívelő ciklusának megszakításáért.

Lásd SmartStepfamilies.com/view/learn.

* A Connor emlékére létrehozott nonprofit kezdeményezésünk és fiam csodálatos hangja is megtalálható a ConnorsSong.com oldalon.

Megkíséreltünk már összerakni egy háromdimenziós kirakós játékot útmutató és a végleges formát ábrázoló kép nélkül? Mi lenne, ha ehhez még a szemünket is bekötnék? Lehetetlennek tűnik, ugye? Aligha lenne szórakoztató, ha így veselkednénk neki. Pontosan ilyen helyzet áll elő, amikor két (vagy több) különböző család tagjait próbáljuk egy egységgé kovácsolni.

A mozaikcsalád összekovácsolása vagy integrálása napjainkban az amerikai családok legnehezebb feladata. Az integráció azt jelenti, hogy két egyedi családtörténet és életvitel, különböző személyiségek és törekvések, eltérő szokások, kapcsolati minták és ragaszkodások ötvöződnek. A legtöbben anélkül próbálják meg a két részcsaládot egyesíteni, hogy bármilyen tanácsot, útmutatást kérnének, s nem alakítanak ki előzetesen közös álláspontot azzal kapcsolatban sem, hogyan nézhetne ki a végeredmény. (Például milyen lesz a mozaikcsalád, hogyan működik majd, milyen viselkedési normái lesznek.) Jó szándékú tudatlanságuktól vezérelve a párok másodszorra, harmadszorra is a saját fejük után mennek, hogy aztán ismét azt tapasztalják: az építkezési folyamat – különösen kezdetben – sokkal nehezebb, mint amire számítottak.

Jó hírünk van, könyvünk segítségével mostanra párok és családok ezreihez jutott el az intelmünk: vedd le a szembekötőt,

és ismerd meg, milyen az egészséges mozaikcsalád, és hogyan működik! Ha megértjük, hogyan építsük tudatosan mozaikcsaládunkat, a siker esélye drámai módon megnő. Felgyorsul az integráció, vagyis a két részcsalád egyesítése, és mind a gyermekek, mind a szülők számára sokkal több örömöt jelent majd az együttélés.

Mozaikcsalád felnőtt gyermekekkel

Azok a párok, akiknek felnőtt gyermekeik vannak, gyakran tévesen azt feltételezik, hogy mivel gyermekeik már nem velük laknak, zökkenőmentes lesz a két család egyesítése. Hamar kiderül azonban, hogy szinte ugyanannyi alkalmazkodásra és próbatételre számíthatnak, mint a fiatalabb gyermekekkel élő mozaikcsaládok.

A stressztényezők változnak, de a helyzet hasonlóan megterhelő.

Okosabban, ne keményebben!

Könyvünk célja, hogy valós képet mutasson arról, milyen egy sikeres, egészséges mozaikcsalád. Akár hisszük, akár nem, ez akkor érhető el, ha okosabban, nem pedig keményebben próbálkozunk. A bölcsebb hozzáállás lényegében azt jelenti, hogy megismerjük, hogyan működnek, miként fejlődnek a mozaikcsaládok, és tudatos döntéseket hozunk azzal kapcsolatban, miként kovácsolódhatunk össze érzelmi, pszichológiai és lelki szempontból.

A The Smart Stepmom (A tudatos pótanya) című könyvünkben Laura Petherbridge-dzsel bemutatjuk egy negyvenes éveiben járó, korábban egyedülálló nő történetét, aki házasságot kötött egy három serdülőkorú lányt nevelő férfival, és így nevelőanyává vált. Az első néhány közös évben nevelési kérdésekkel küszködtek, és bármiről is volt szó, előbb-utóbb összekülönböztek. A hölgy egy nap a következő felismerésre jutott: „Ráébredtem, hogy mozaikcsaládban élek, de a férjem nem.” Arra utalt,

hogy férje háromgyermekes, házas férfiként egyáltalán nem látta, hogy a feleségével és a gyermekeivel való kapcsolata verseng egymással. Azt sem érzékelte, hogy a lánya oldalára áll a feleségével szemben, amikor az ő álláspontját képviseli. A pótanya azonban egészen másként érezte magát a családban. Folyamatosan nyugtalan és ideges volt, ahogy próbálta nevelt lányai jóindulatát és saját szülői státuszát megszerezni. Féltékenységgel fogadta azt is, amikor férje arra próbálta rávenni, hogy lássa a helyzetet a lányok nézőpontjából.

Ennek felismerése nemcsak bölcsebbé tette, de visszafogottabbá is. Elengedte azt a törekvését, hogy meggyőzze férjét arról, hogy mindent az ő nézőpontjából lásson (ami korábban vég nélküli viták forrása volt). Különös belső békességre lelt, amit megőrzött akkor is, amikor úgy tűnt, férje nem érti, milyen nehéz a helyzete pótanyaként. Hogyan is érthetné! Az ő családdal kapcsolatos tapasztalatai egészen mások voltak. Nem maradt akkor magára az érzéseivel? Meglepő módon nem, éppen ellenkezőleg. Amikor megnyugodott és feladta azt az állandó törekvését, hogy megváltoztassa férje hozzáállását, arra lett figyelmes, hogy párja valójában mindvégig elsősorban a feleségét támogatta. Minden egyes bölcs lépés egy másikhoz vezetett, és a család fokozatosan, de határozottan elindult egy egészséges úton. A közös élet nem volt teljesen zökkenőmentes, de számos téren javulás következett be. Amennyiben ön házasságban él és azt tapasztalja, hogy a „háromdimenziós kirakójuk” ingatag alapokon áll, e könyv olvasása közben figyeljen arra, min szeretne változtatni. Amint konkrét ötletei támadnak a család egyes részeinek összeillesztésével kapcsolatban, kezdje el azokat óvatosan, de annál következetesebben megvalósítani. Csodálatos érzés lesz megtapasztalni, hogy Isten ereje képes meggyógyítani lelkünk fájdalmát, és az instabil, széteső kirakós játék darabjait biztonságos, gyönyörű és szilárd alapokon nyugvó építménnyé formálhatja.

Ha pedig ön jelenleg egyedülálló, elvált vagy özvegy, és foglalkoztatja a házasság gondolata, illetve ha egyiküknek vagy mindkettőjüknek már vannak gyermekeik, éppen a megfelelő információforrásra akadt. A mozaikcsaládos élet számos rejtőzködő kihívást tartogat, tehát fel kell rá készülnünk, amennyire

csak tudunk. Értenünk kell, mi vár ránk, különben a kihívásokba ütközve megbánhatjuk a döntésünket. A tudatosan felépített mozaikcsalád mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek számára hatalmas örömöt és kiteljesedést hozhat. Legyünk tudatában annak is, hogy az egészséges mozaikcsalád kialakítása sok munkát és nagy elszántságot követel tőlünk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy csupán a „jobb lesz, mint az előző” szándéka vezéreljen bennünket. Ehhez a fejlődési folyamathoz többre lesz szükség.

Jelen könyv szerzője azt a meggyőződést vallja, hogy a család az az elsődleges közeg, amelyben megtanuljuk és megtapasztaljuk a szeretet lényegét. Szilárdan hiszem, hogy amint a vér szerinti családok, úgy a mozaikcsaládok is a szeretet otthonai. A biológiai családokkal összehasonlítva egyes akadályok különböznek, míg mások hasonlóak. A szeretet olyan erő, amely öszszetarthatja egy „bölcs” mozaikcsalád kirakódarabkáit. Az eredmény így nem egy összekeveredett puzzle-darabokból álló kupac lesz, hanem egy valódi otthon.

Ahogyan múlt az idő, magam is elkezdtem egyre jobban bízni az egészséges mozaikcsaládok felszabadító erejében. Az 1. fejezetben erről a témáról részletesebben is szó lesz, itt csak azt hangsúlyoznám, hogy Isten az ön jelenlegi házasságán, szülői szerepén és családi kapcsolatain keresztül is azon munkálkodik, hogy helyreállítsa a veszteségről, szomorúságról, összetört szívről szóló történetét, és gyógyulást adjon. Az a célja, hogy otthona biztos menedék legyen, és gyermekei áldásban részesüljenek. Ha önre bízták volna élettörténete megírását, bizonyára nem így alakította volna az eseményeket. Mindazonáltal most már a történet közepén járunk, és Isten a következő fejezetekre tartogatja a megoldást. Az ön családtörténete koránt sincs befejezve, és a legszebb rész még hátravan.

És ha már történetről van szó, a következőkben egy tipikus mozaikcsalád fejlődését tanulmányozhatjuk. Elejétől végéig, vagy úgy is mondhatnánk, Egyiptomtól az ígéret földjéig.

Izráel fiai pedig sóhajtoztak és kiáltoztak a szolgaság miatt, és a szolgaság miatti segélykiáltásuk feljutott Istenhez.

Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett

Isten a szövetségére, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk.

2Mózes 2,23–25

Elso rész

IRÁNY AZ ÍGÉRET FÖLDJE!

El tudjuk képzelni, milyen lehetett az izraeliták számára a szabadság ígérete? Mintegy négyszáz évig éltek az egyiptomiak uralma alatt rabszolgaságra kényszerítve. Isten éveken át hallgatta panaszaikat, és most végre eljött a szabadulás ideje. Nehéz elképzelni, milyen örömet, megkönnyebbülést és túláradó lelkesedést élhettek át. Hazafelé tartottak! De hol is van valójában az otthon?

Egy abban az időben még ismeretlen hős lett a vezetőjük: Mózes. Nappal felhőoszlop, éjjel tűzoszlop járt előttük, nyilvánvalóan jelezve: Isten az ígéret földje felé vezeti a népét. A szabadulás öröme és az ünneplés azonban rövidesen alábbhagyott, amikor az izraeliták egyik oldalról a Vörös-tenger, másik oldalról pedig a dühös fáraó serege közé szorultak, mivel az uralkodó meggondolta magát, és mégis utánuk eredt. Félelmükben felkiáltottak:

Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk Egyiptomot?! Mert jobb nekünk, ha Egyiptomot szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg!

2Mózes 14,11–12

Megfigyeltük? Elképesztő, hogy az izraeliták szorult helyzetükben mennyire gyorsan hangnemet váltottak. Mindössze néhány nappal ezelőtt látták Isten hatalmas kezét az ő érdekükben munkálkodni. Csupán néhány nap telt el azóta, hogy csodák történtek a szabadulásuk érdekében, örömük és ünneplésük mégis egy szempillantás alatt önsajnálatba fordult. Biztosan Mózes az oka, a borzalmas vezetőnk miatt halunk majd meg! – gondolták. „Mit tettél velünk?” – vádolták. És itt következik a reakciójuk –véleményem szerint – legmegdöbbentőbb része: „hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk Egyiptomot!” A mondat azt sugallja, hogy a zsidók a rabszolgaság és az elnyomás körülményei után sóvárogtak a szabadság helyett. Korábban a szabadulásért esedeztek, amikor azonban útjuk nehézzé vált, az elnyomás és a rabság vonzóbbnak bizonyult számukra. A bizalmuk elillant, úrrá lett rajtuk az önsajnálat, és biztonság után áhítoztak. Inkább a megszokott elnyomást választották volna, mint azt, hogy járatlan úton haladjanak egy ismeretlen cél felé. Nem tanulták még meg, miként bízhatnak Istenben, aki egy ismeretlen területen célt mutat és gondoskodik róluk. Sok mozaikcsalád is hasonló utat jár be.

1 Pusztaságon át

Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk Egyiptomot?! Mert jobb nekünk, ha Egyiptomot szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg!

De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. 2Mózes 14,11–13

Az újraházasodottak néhány éven belül szinte általánosan csalódottá válnak. Abban bízva, hogy az új házasság megszabadítja őket a válás „rabszolgaságából”, a veszteségektől, a magánytól és a fájdalmas érzésektől, a párok felpakolják gyermekeiket és értékeiket, s nekiindulnak a pusztaságnak, a házasság és a családi élet „ígért földje” felé. A házasságkötés napja az elnyomásból való szabadulást jelzi számukra. Végre –gondolják – újra szeretetben van részem, és fontos vagyok. Meg-

szabadultam az egyszülős életmód korlátaitól, gyermekeim pedig részesülhetnek a kétszülős család előnyeiből. Nagyszerű lesz!

Ám ahogy az izraelitákkal is történt, az örvendezés és a pozitív elvárások gyakran önsajnálatba fordulnak. Az újraházasodás valósága és kihívásai felülkerekednek az irreális fantáziákon, és illúzióvesztés következik be.

Az újraházasodás és a mozaikcsalád a legtöbbek számára az életük második vagy harmadik esélyét jelenti. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan eltervezték, és eddigi életük többé-kevésbé fájdalmasnak is bizonyult. De aztán ismét kisütött a nap, megint szerelmesek lettek, és visszatért a normális családi életről szóló álmuk, újra remény ébredt bennük.

Útjuk azonban szinte mindig váratlan fordulatokat hoz. Például míg az esküvő előtt lenyűgözőnek tartották, hogy társuk mennyire elkötelezett saját gyermekei iránt, a házasságban ez már inkább próbatétel; egy tinédzser bármikor úgy dönthet, hogy átköltözik a másik otthonából, hogy velük éljen; a társ nevelési módszerei pedig jobban különböznek attól, amire számítottak, s mindez súlyos konfliktushelyzeteket eredményez. Az utazás tele van bizonytalansággal, s a párok felismerik, hogy idejük nagy részében elveszettnek érzik magukat. Az izraelitákhoz hasonlóan néha arra gondolnak: „Vajon a mostani házasságom is tönkremegy, akárcsak a korábbi?” „Ki a hibás azért, hogy a pusztaságba kerültem?” „Csapdába estem. Talán el se kellett volna indulnom ezen az úton.” Mindeközben a mozaikcsaládos élet napi darálója folytatódik, és lassú a haladás. Olyan érzés, mintha elvesztünk volna a pusztaságban.

Álljunk meg itt egy pillanatra. Mindazok, akik e könyvet kiábrándultságuk miatt kezdték el olvasni, most azon gondolkodnak: „Te jó ég, vajon Ron belelát az életembe? Honnan tudhatja, hogy így érzek?” Másrészről pedig, akik még nem tapasztalták meg a fáraó serege és a tenger közé beszorult állapotot – például az ismerkedő vagy rövid ideje újraházasodott párok –, azt gondolhatják: „Miért ír Ron ilyeneket? Halálra akar rémíteni bennünket?”

Biztosítok mindenkit, nem akarok sem pesszimista, sem pedig ünneprontó lenni. Észszerű megközelítésre törekszem. Több

mint húsz éve foglalkozom mozaikcsaládok coachingjával, terápiájával, illetve a téma oktatásával és kutatásával, így elég jól ismerem a problémát ahhoz, hogy tudjam, mi az, ami normálisnak számít. Vannak olyan mozaikcsaládok, melyek gyorsan és fájdalommentesen jutnak el Egyiptomból az ígéret földjére, de a nagy többség számára az oda vezető út sokkal tovább tart, mint amire számítottak. De mert segíteni szeretnék önnek és családjának, ezért őszinte leszek, és ami még fontosabb: megígérem, hogy kísérni fogom a pusztaságban. Első lépésként azonban ön is elismerheti, hogy ebben a helyzetben teljesen természetes az elveszettség érzése.

Reménykedjünk!

Hadd idézzek itt fel egy olyan szituációt, amely hasonló kiábrándultsághoz vezetett. A fiam halála óta (a körülményeit részletesebben is leírtam az Előszóban) teljesen új problémák és körülmények közé kerültem, amelyek miatt hajlamos vagyok magamat többnyire elveszettnek érezni. Hogyan tudok „jól” gyászolni? Hogyan segíthetek a feleségemnek és a két másik fiamnak a gyászban? Hogyan neveljem a fiaimat? Mikor engedjek a velük szembeni elvárásaimból a részvét miatt, és az együttérzésem mikor akadályozza az irányításukat és a fegyelmezésüket? Mikor lesz vége az életem általános szomorúságának, és amíg még tart, hogyan működjek apaként, férjként, munkatársként? Beszéljek-e minden új ismerősömnek Connorról, és mit tegyek, ha villámgyorsan átsiklanak azon a témán, amely az életem fontos része? Mit tegyek azért, hogy normálisnak érezzem magam az emberek között, ne pedig furcsának vagy kívülállónak?

„A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája.”

(Példabeszédek 13,12)

A mozaikcsaládos pároknak kezdetben általános érzelmi tapasztalata a pozitív elvárás és az izgalom, később a csalódottság és a félelem, ezt követően a küzdelem és az elbátortalanodás, majd végül az elégedettség és a biztonság.

A remény mindvégig fontos erőforrás lehet.

Úgy hiszem, önnek is vannak ezekhez hasonló megválaszolatlan kérdései. Új fogalmakat kellett alkotnunk arról, mi az, ami

normális – és nem szívesen tettük. Elveszítettük irányításunkat bizonyos dolgok fölött, és tovább kellett lépnünk. Nincs visszaút. Isten segítségével azonban megtalálhatjuk a pusztaságból kivezető utat. Mint már utaltam rá, az első lépés annak felismerése, hogy bizonyos jellegzetes küzdelmekre és érzelmekre kell számítanunk.

Ne nézz hátra! Üldözőbe vettek bennünket!

Ahogyan Izrael népe a Vörös-tenger és a fáraó serege közé szorult, a mozaikcsaládos párok is a múlt és a jövő közé szorulva élnek. A múltból a rabság (válás, haláleset) napjainak fájdalma és vesztesége üldözi őket. A jelenben a harag, neheztelés, elutasítottság emészti érzelmi tartalékaikat. A megszámlálhatatlan veszteség öröksége mindeközben fékezi az új családtagok felé való nyitást, s különösen igaz ez a gyermekekre. Röviden, a múlt fájdalma a jövővel kapcsolatban borzalmas félelmet kelt. Jól példázza ezt a Thomas család esete.

Megan (vér szerinti anya): Félek, hogy nem fog működni, és el fogunk válni. Már háromszor kudarcot vallottam. Félek, hogy Franket [az új férje] idegesíteni fogják a nevelt gyermekei – vagyis az én gyermekeim –, és elhagy majd, hiszen már megmondta: „Ennél többet nem tudok vállalni.” Félek, hogy a gyermekeim ellenem fordulnak, mert nem akarták, hogy Frank legyen a nevelőapjuk. Ez egy újabb kudarc lenne.

John (idősebb fiú, 17 éves): Félek bárkihez is közel kerülni. Nem nagyon bízom másokban. Azok után, amit átéltem, arra számítok, hogy újra megtörténhet. Folyton hibáztatják majd egymást, és én két tűz közé kerülök. Nem engedem, hogy ez újra megtörténjen!

Susan (középső lány, 15 éves): Nem félek semmitől. Semmitől sem félek. Nem ez lenne az első eset, ha ők is szakítanának. Egy kicsit aggódnék, hogy hová megyünk, vagy ilyesmi. Két szakítás után az ember már felkészül, hogy bármelyik pillanatban újra bekövetkezhet.

Randy (legkisebb fiú, 14 éves): Néha próbálok közelebb kerülni hozzá, de aztán félni kezdek, és inkább elkerülöm, hogy Frankkel valamit együtt csináljunk. Túlságosan is távol tartom magam tőle… Szeretnék közelebb kerülni, de nem túl közel, mert attól félek, hogy a jövőben történhet valami.

Frank [a házasságáról]: Tartok tőle, hogy megint egy olyan kapcsolatban vagyok, ahol senkinek érzem majd magam, és nem számít a saját házamban a szavam. [A nevelt gyermekeiről:] Félek, ha most azonnal nem változtatunk, akkor úgy nőnek majd fel, hogy sohasem lesz igazi kapcsolat köztünk. A nevelt gyermekeim csak az ünnepek idején látogatnak majd meg bennünket. Nem akarom, hogy így legyen.

Szavaikból kicseng, hogy a múlt fájdalma irányítja a jövőtől való félelmet, így aztán a jelenben is óvatosak és bizalmatlanok. Ha ez a család (és az öné) nem képes a fájdalmakat és veszteségeket eredményesen feldolgozni, a házaspár idővel kimerül és kiábrándulttá válik, arról nem is beszélve, hogy a gyerekek érzelmi szükségleteiről végképp nem tud majd gondoskodni. A múlt fájdalmas érzéseit fel kell oldani, hogy a gyermekeinkkel együtt tovább tudjunk lépni.

Mindenkinek vannak félelmei?

Nem mindenkiben van ilyen sok félelem. A gyerekek például néha izgatottan várják az új család létrejöttét, ugyanakkor zavarodottak is az új helyzet miatt. Amikor a kétségek bizonytalan érzésekhez vezetnek, a felnőttek is egyre jobban szoronghatnak. A félelem nagyon gyakori reakció, de pánikra semmi okunk. Ismerjük fel, és azt is, hogy milyen (általában nehézséget okozó) tettekre ösztönöz bennünket. Koncentráljunk félelmeink megértésére, és ne engedjük, hogy meghatározzák azt, amit teszünk. A félelemből fakadó reakciókat mások gyakran elutasításként élik meg.

„Nincs két egyforma mozaikcsalád. Ez a könyv közérthető és hasznos tanácsokat ad azoknak, akik gyermekkel együtt lépnek be egy újabb házasságba.”

Gary Chapman előszavából

Két egyedi történet, különböző személyiségek, eltérő szokások és kapcsolati minták integrációja egy családdá – ezzel szembesül mindenki, aki mozaikcsaládban él. Ron Deal könyve bibliai alapelvekre építve és a pszichológiai és szociológiai kutatások eredményeit felhasználva mutatja be, milyen tudatos lépések szükségesek ahhoz, hogy a két részcsalád összekovácsolódjon.

A szerző olyan témaköröket érint, mint

• a múlt fájdalmának feldolgozása,

• házastársi intimitás a sebzettség állapotában,

• kapcsolat a volt házastárssal,

• szülői és pótszülői szerepek,

• közös gyermek nevelése,

• a nem vér szerinti testvérek közötti feszültségek kezelése,

• közös ünnepi és családi hagyományok kialakítása,

• anyagi kockázatok és pénzügyi függetlenség.

A fejezetek végén megbeszélésre ajánlott kérdések találhatók három helyzetre kidolgozva: szülő-gyermek beszélgetéshez, pároknak, valamint azoknak, akik most készülnek mozaikcsalád alapítására.

Ron L. Deal amerikai pár- és családterapeuta, aki a mozaikcsaládok szakértőjeként vált ismertté. Több mint 15 könyv szerzője vagy társszerzője. Népszerű előadó és podcastházigazda. Feleségével, Nannel három fiuk van. Középső fiukat, Connort 2009-ben elveszítették. Emlékére egy terápiás művészeti központot hoztak létre Ghánában, amely emberkereskedelemből megmentett gyerekeket segít.