MotoGP Az igazi dráma csak ezután kezdődött. Lorenzo már a levezető körön mutogatott Márqueznek, majd a parc fermébe érve azonnal a versenyigazgatóság után kiáltott. Később még ugyanitt, majd a pódiumon is visszautasította a MotoGP-újonc kézfogását, koccintását. „Megértem, hogy Jorge csalódott, főleg most a verseny után egyből. De ez verseny, ráadásul az utolsó kör utolsó kanyarja. Nagyon csalódott vagyok, hogy nem tudtam velük menni, és nem lehettem a harmadik résztvevője ennek a jelenetnek. Sokkal viccesebb lett volna.” – kommentálta Rossi. „Ez a pálya legkülönlegesebb kanyarja” – mondta Lorenzo még a csütörtöki sajtótájékoztatón. „Hogy ez a kanyar az én nevemet fogja viselni, az egy álom. Emlékszem Doohan és Crivillé 1996-os csatájára ebben a kanyarban, 10 éves voltam akkor. Nagyjából ugyanaz történt 2005-ben Rossi és Gibernau között is. És nekem is volt ott Danival egy nagy harcom 2010-ben.” A Doohan-Crivillé és a Rossi-Gibernau esetek többek közt abban különböztek a mostanitól, hogy az említett versenyzők akkor csapattársak voltak. Hogy mit tett volna Márquez, ha múlt vasárnap Pedrosa van előtte?
„Valószínűleg nem próbáltam volna meg megelőzni, de csak azért nem, mert láttam a telemetria adatait, és egész hétvégén gyorsabb volt nálam abban a kanyarban, ráadásul szűkebben is fordult.” „Tényleg ezt mondta? Akkor nagyon diplomatikusan nyilatkozott. Szerintem ugyanúgy megtette volna” – jegyezte meg ércesen Rossi. Az eset valószínűleg még sokáig fog témát adni az újságíróknak és a depónak. Egy nappal később ugyan Lorenzo belátta, hogy túlreagálta a dolgot, de ez megbocsátható bűn, hiszen még a verseny hevében élt. Most már készen áll a baráti jobb elfogadására. A történtek emlékeztetnek arra, hogy két éve ilyenkor Marco Simoncellit illették kemény kritikákkal a stílusa miatt. Az egyik legnagyobb hangadó szintén Jorge Lorenzo volt, aki az utóbbi években megtehette, hogy biztonságos, teljesen kontrollált motorozást folytasson, és ne menjen bele test-test elleni küzdelembe. Ez idén azonban kevés lehet. Márquez egy dolognak biztosan örülhet, hogy Casey Stonerrel már nem kerülhet hasonló szituációba. Nem biztos ugyanis, hogy az ausztrál néhány ujjlengetéssel intézte volna el a dolgot.