História
HARMADIK FEJEZET A kilencvenes években már minden az élénk színekről, ostobán kinéző bikinikről, vicces hajú és még viccesebben öltözködő férfiakról szólt. Mindenki imádkozik, hogy ez többé vissza ne térjen, viszont azért is fohászkodik mindenki, hogy az akkori királykategória versenyzőit bárcsak láthatná még egyszer, utoljára, éles körülmények között. A motorok ereje szinte kezelhetetlen volt, minden versenyző egytől-egyig gladiátorrá vált, s hihetetlen fizikummal rendelkeztek. A több, mint kétszáz lóerős kétütemű motort megülni, nemhogy gyerekjáték nem volt, sokkal inkább hasonlított egy kobralánnyal való smacizáshoz. Nehéz egyetlen versenyt kiemelni, de nincs mese, meg kell tenni. 1996. Spanyol Nagydíj (Jerez) 1996. május 12-én Jerezben elkezdődött valami, ami máig tart. Hívhatjuk a hely szellemének, s annak, hogy a spanyol közönség nyújtotta atmoszférában minden versenyző megőrül, de tény, hogy azóta többször is megtörtént már az a bizonyos utolsó kanyaros ütközés, melyből mindig a „vétkes” versenyző jön ki jobban. Aznap a királykategória két nagyágyúja, a regnáló világbajnok Mick Doohan és csapattársa, a spanyolok házi kedvence, Alex Crivillé feszült egymásnak. A spanyol rettentően utálta már, hogy az ausztrál mindig gyorsabb, ezért bekeményített, és úgy döntött, otthon bizony ő áll a dobogó tetejére. Az utolsó körben még vezetett, a közönség megőrült, s befutott a pályára, ember olyat még nem látott. A kanyarokban kívül-belül szurkolók, a hangulat perzselő, de Doohan, a szokásos laza ausztrál arroganciával megelőzte Crivillét az utolsó kanyarban, mire az kis híján idegbajt kapott és elesett.