A Fényeslitkei Református Egyházközség húsvéti hírlevele 2017/1. LELKI TÁPLÁLÉK Alapige: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2.Kor 5:17) Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Olyan csodálatos szemlélni, hogy tavasszal a természetben minden megújul: újra kizöldülnek a fák, kibújnak a virágok, az elvetett magvak. Költöző madaraink is visszatérnek, és újítgatják a régi megkopott fészket. A természeten túl Isten Igéje is a megújulásra, annak szükségességére tanít bennünket. „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régi elmúlt, íme, újjá lett minden.” rövid igeversben kétszer is előfordul az új szó: „új teremtés”, „újjá lett minden”. Miért volt erre szükség? Azért, mert a régi teljesen megromlott. Isten megteremtette az embert tiszta lélekkel, hogy örökké vele éljen és Őt dicsőítse. De az ember nagyon hamar elfordult Teremtőjétől, a romlás útjára lépett, és egyre távolabb került Istentől. De Isten nem nyugodott bele, hogy ez így maradjon. Egyik dicséretünkben így éneklünk erről: „a romlás útján nem hagyál bűnünkben, sőt Te Fiadat ígéréd igédben, hogy elbocsátod Őtet mi közénkben, emberi testben.” Isten ezt nem csak megígérte, hanem maradéktalanul el is végezte. Ez volt a mi megváltásunk. Ennek volt az utolsó állomása a golgotai kereszt, amikor Jézus az életét áldozta oda értünk. A kereszten elhangzó „Elvégeztetett” egy jelentés volt az Atya felé, hogy elvégezte a feladatot, küldetést, mellyel az Atya megbízta Őt. Ezért lehetünk mi új teremtésekké Isten Igéje és Szentlelke által. Hogyan történik ez? Az Ige által. Belehullik az Igemag a szívünkbe, meggyökerezik, és elkezd növekedni, munkálkodni, és annak engedve az ember meglátja, megvallja bűneit, és
E
Istennek adja az életét. Mindez persze Krisztusban, Krisztusért, Krisztus által mehet végbe. „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az …” Ezt a megújulást, újjászületést kínálja nekünk Isten, hogy ne a régi bűnök körforgásában éljünk. Mert a bűn természete évezredek óta nem változott: az embert eluralta a testies gondolkodás, az önzés, a hazugság, az erőszak, a könyörtelenség, az anyagiak imádata és ezek örök körforgásában él. Közben vágyik valami újra, jobbra, többre. A fiatal mikor elindul ott a vágy a szívében, majd mi egy jobb világot teremtünk. És ahogy telnek az évek és kezdi megismerni magát, jön a fájó kiábrándulás: bizony nem vagyok jobb atyáimnál. Én is elkövetem ugyanazokat a hibákat, bűnöket. Aztán az ember figyeli, nevelgeti a gyermekeit, hogy talán majd ők, őket már úgy nevelem. Majd ők hozzák az újat. És a szülő egyszerre csak alázatosan felismeri, hogy az én bűneim folytatódnak a gyermekeimben. Tovább viszik az én rossz természetemet, szokásaimat. Lehet, hogy kicsit másként, de lényegében ugyanazt csinálják! Új módszerekkel csinálják a régit. Az ember elkeseredik, és azt gondolja: hát akkor valóban nincs itt új a nap alatt?! Hogy az ember mennyire vágyakozik az újra, arra jellemző, hogy nap, mint nap kérdezzük egymástól: mi újság? Ez nem kíváncsiság csupán, hanem egy nagyon mélyről jövő vágyakozás: legyen már valami új, szűnjön meg ez a rettenetes körforgás. És a húsvéti örömüzenet éppen ezt hirdeti nekünk: Van új a nap alatt. Van új a világon, és ezt az újat úgy hívják, hogy Jézus Krisztus. Jézus Krisztusban valami egészen új dolog történt. Ahogyan Ő élt, amit csinált, ahogyan szenvedett és győzött az a legcsodálatosabb dolog a világon. Ennél jobbat senki sem tudott és tud mutatni. A bukott világban megjelent
1