Bucsincsák Péter, Szabó A. Nóra, Tar Málna (9.b) A Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ A tápiószelei Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ
(NBGK)
Magyarország
legnagyobb
génbankja, teljes területe nagyjából 300 hektár (a termőföldjeit és kisebb botanikus kertjét is beleértve). A világ 13., Európa 5. legnagyobb mezőgazdasági génbankja, Pannon Magbank nevű projektjét 2017-ben a legjobbak közé sorolták az Európai Unió LIFE Nature programjában. Az intézmény legfőbb tevékenysége a hazai zöldségnövények, valamint a szántóföldi növények génbanki gyűjteményének fejlesztése, megőrzése, a tárolt növények vizsgálata, dokumentálása, raktározása, illetve közreadása magánszemélyeknek és szervezeteknek. Az NBGK feladata még a nemzetközi programokban való részvétel és a kapcsolatok fenntartása is. Európa több országában is található hasonló feladatokat ellátó génbank, és szintén kontinensünk büszkélkedhet a világ legnagyobb és legfontosabb magbankjával: ez a Spitzbergák Nemzetközi Magbunker, mely 2008-ban nyílt meg, hogy az egész világ számára magokat biztosítson egy esetleges katasztrófa esetén. A Pannon Magbankban többféle növénnyel is foglalkoznak,
például
gyógynövényekkel,
kultúrnövényekkel, gyümölcstermő növényekkel, ipari és vadon élő növényekkel, kihalófélben lévő tájfajtákkal: mindezek raktározható részeit több mint 57000 tételként őrizik (egy tétel 50-100 db mag). A kultúrnövények közül különösen fontosak a gabonafélék, a paprika, vagy a napraforgó, de a baloldali képen például a mák fajtái láthatóak. A génmegőrzés többféle módon történhet: vagy magok formájában, vagy – bizonyos növények esetén – szövettenyészetek formájában. A különböző nemzetközi csereprogramokkal vagy hazánkból a gazdák és termelők adományaiból beérkezett magokat kézzel vagy a pneumatikus magtisztító segítségével szétválogatják. Ezek általában kis mennyiségben érkeznek ahhoz, hogy egyből raktározhassák őket, így előtte többnyire felszaporítják: vagy szövettenyészeteket hoznak létre belőlük, vagy elvetés és betakarítás után kiszedik belőlük az értékes magokat. A magvak csak úgy raktározhatók, ha előtte kiszárítják azokat, ugyanis ha nem tennék, bepenészednének, vagyis nem tudnák őket felhasználni. A szárítás folyamata lassú, maximum 25 %-os páratartalmú helyiségben zajlik a magok nedvességtartalmának folyamatos ellenőrzése mellett. Miután megfelelően szárazak lettek, befőttesüvegekbe vagy műanyag tasakokba csomagolják,
végül 0°C-os (sárga rekeszes kép) vagy -20°C-os (kék rekeszes kép) tárolóba helyezik őket. Elvileg tehát minden feltétel adott a magok „örök életre” való
elraktározásához.
A
csírázóképesség
azonban az évek során mégis csökken (a várható élettartamuk 40 és 100 év közé esik), ezért a magok csírázásának nemzetközi szabványok alapján történő rendszeres (5-10 évente történő) ellenőrzése is igen fontos (lsd. kép). A -20°C-os tárolóban lévő minták másodpéldányait az Aggteleki Nemzeti Park egy barlangjában is őrzik, a norvégiai magbunkerhez hasonlóan. Az intézet szükség esetén a tárolt magvakat fel is használja:
gazdáknak,
hobbikertészeknek,
tulajdonképpen bárkinek szívesen adományoznak, aki pl. egy tájfajta magját igényli a kertjébe. 2022ben például 1600 kérés érkezett a tételek iránt, és 20000 új minta került a kertészek kezébe. Az intézet meglátogatása mellett egy rövid sétán is részt vettünk a botanikus kertben, több növényfajt
is
megismertünk
(pl.
tiszafa,
májvirág, illatos hunyor, kocsányos tölgy, húsos som, magyal, áltiszafa stb.). Az intézményben töltött idő nagyon érdekes és felemelő volt, a botanikus kertben található gyönyörű növényeket, nagy fákat, egyedi cserjéket és kisebb kora tavaszi virágokat jobban megismerhettük, megcsodálhattuk, megtapinthattuk, valamint a magok és a génmegőrzés fontosságát is megérthettük, miközben a génmegőrzés bonyolult folyamatával is valamennyire tisztába kerültünk.