Reklám
asz.sje@gmail.com
A komáromi egyetemisták havonta megjelenő lapja. Készül a Selye János Egyetem Hallgatói Önkormányzat támogatásával. Főszerkesztő: Nagy Veronika; Főszerkesztő-helyettes: Litomerický Krisztián (krisz), Valent Ákos; Újságírók: Galgóczy Nikoletta, Hakszer Renáta, Istvánik Norbert (I. Norbert), Ladányi Erik, Máhr Gyöngyi (Gyöngyusz), Méri Tamás, Nagy Gábor, Nagy Veronika (Veronika), Németh Nikolas (Kerberusz), Rencés Ildikó, Szuri András (Szaponi). Versírók: Szuri András (Szaponi). Tördeli: Litomerický Krisztián (krisz). Címlap: Valent Ákos. Lektor: Bese László (Laci). Fotó: Litomerický Krisztián (krisz), net, egyéb. Megjelenik 800 példányban. Ingyenes. Nyomda: Nec Art nyomda; Elérhetőségek: e-mail: asz.sje@gmail.com, illetve HÖK iroda (Sirály kollégium, Komárom, földszint: balra, utolsó ajtó).
Tartalomjegyzék :) Interjú Okenka Imrével.........4-5 Magna Cum Laude....................6 Kérdezz - felelek.........................7 OTDK.....................................8-9 Papsajtó...............................10-11 „Törisnek” lenni jó...................12 Kultúrzabálók..........................13 Kettősállampolgárságról.........14 Hírek a nagyvilágból................15 Kozmopolita.............................16 United Games..........................17 Aktuális...............................18-19 Reklám....................................20 Érdekesség...............................21 Mű-vész..............................22-23 Gondolatolvasó.......................24
Lectori Salutem
A
z egyetemen megtanultam, hogy nem mindig várni kell valamire, hanem örülni kell a jelennek, mert elmúlik gyorsan. Azzal, hogy várunk, elveszítjük a jelen értékes pillanatait. Az idei volt az első olyan évem, amikor határozottan kijelenthetem, hogy csak az utolsó hónapban kezdtem el szomjazni a közelgő nyár frissítő és kalandokkal teli íze után. lőször is szólnék az első évesekhez. Gratulálok mindannyiótoknak, hogy sikerült lezárnotok az első egyetemi éveteket. Másodéves létemre, nincs túl sok tapasztalatom e téren, de úgy gondolom, hogy a nehezén túl vagytok, hisz ez volt a beilleszkedés időszaka, mikor annyi újjal kellett megbarátkoznotok és annyi elvárásnak kellett megfelelnetek. Ezután már csak jobb lehet. Kedves végzős barátaink, Nektek pedig nagyon sok sikert, de legfőképp szerencsét kívánok az egész szerkesztőség nevében! Próbáljátok meg kihasználni ezeket a gondtalan, munkanélküli napokat, élezzétek a nyarat, lássátok meg mindenben a szépet, majd szívjatok magatokba minél több erőt, hogy felfrissülve kezdjetek bele valami újba, valami ismeretlen jóba. e felejtsétek el soha ezt a kis, barátságos légkört és bármerre is jártok majd a világban említsétek meg az egyetemünk nevét. égezetül mindenkinek nagyon szép, tartalmas nyarat kívánok. Adjátok meg az esélyt annak, h o g y életetek legszebb nyara legyen!
E
N V
Tanárinterjú “Becsüljék meg, hogy anyanyelvükön tanulhatnak egyetemi szinten” Prof. Dr. Ing. Okenka Imre, PhD. tavaly ősztől egyetemünk rektorhelyettese, valamint a 2011.3.1-től a Gazdaságtudományi Kar megbízott dékánja. Korábban volt már számítóközpont-igazgató, tanszékvezető, két cikluson keresztül töltött be a Nyitrai Agráregyetem (SPU) gazdaságtudományi karán dékáni, majd további két cikluson az egyetemen rektori tisztséget. 2010-ig az Agroinštitút Nitra igazgatója volt. Több szlovák állami kitüntetés (pl. Rád Ľudovíta Štúra II. triedy) viselője, de dolgozott Magyarországon is: 1979-ben szerzett kandidátusi fokozatot a Magyar Tudományos Akadémián, majd 80-ban szerezte meg doktori titulusát a Debreceni Agrártudományi Egyetemen. Professzor úrral beszélgettünk. Hogyan került kapcsolatba a Selye János Egyetemmel? A Selye János Egyetemmel kezdetek óta kapcsolatban voltam, ugyanis amikor az a gondolat előkerült, hogy magyar tannyelvű egyetemet kellene alapítani Szlovákiában, a Nyitrai Agráregyetem rektora voltam. Mivel kapcsolatban álltam az akkori MKP-vezetéssel, konkrétan Szigeti László későbbi iskolaügyi miniszterrel, illetve Miklós László, vagy Harna István miniszter urakkal, akik foglalkoztak ezzel a kérdéssel, viszonylag korán tudomást szereztem az egyetemalapítási szándékról. Kezdetektől fogva támogattam a gondolatot és több módon is segítettem az egyetem létrehozását, később az egyetemet. Amikor az SJE ünnepélyes megnyitása volt, 5-6 szlovákiai rektor volt itt, köztük jómagam. Az egyetem Tudományos Tanácsában a kezdetektől fogva tag vagyok, az alapító rektor, Albert Sándor úr felkérése nyomán. Miért vállalta el a rektorhelyettesi felkérést? Tóth János rektor úrral régebben is kapcsolatban voltam, mint tudományos tanács-tag, mint volt állami intézet-igazgató, vagy mint volt rektor. Rektor úr már korábban hívott, hogy dolgozzam az egyetemen, de a család és a kényelem szempontjai miatt akkor nem fogadtam el a felkérést. Amikor viszont a nyitrai munkaviszonyom megszűnt, rögtön újra megkeresést kaptam rektor úrtól, amire már igennel feleltem. Egyébként azelőtt is – tanácsadóként – kapcsolatban voltam rektor úrral, aki bennem valószínűleg leginkább a tapasztalatot értékelte, és azt a tényt, hogy sok kapcsolatom van
Prof. Dr. Ing. Okenka Imre, PhD. az egyetemi közegben. Egyébiránt nagyra becsülöm, hogy kinevezésemet az Egyetemi Szenátus egyhangúlag hagyta jóvá. Ha jól tudom, akkor az egyetemfejlesztés kérdéskörével bízták meg. Beszélne egy kicsit arról, mit takar ez? A fejlesztést minden elképzelhető szempontból kell érteni. Leginkább a lehetőségek kiaknázásáról van szó. A lehetőségek felismerése és a javaslatok előterjesztése a feladatom, a realizáció gyakran már a rektorhelyettes-kollégáimra hárul. Amikor fejlesztésről beszélünk, mind a vagyonfejlesztésre, de az informatizáció, a költségvetés, vagy az akkreditáció állapotának a javítására is gondolni kell, vagyis minden olyan szempontra, ahol az egyetem továbbléphet. Kinevezése 2014 őszéig tart. Mit tart megvalósíthatónak ez idő alatt? Nagyon sokat szeretnék végbevinni, hogy azok, akik belém fektették bizalmukat, ne csalódjanak. Szeretném, ha az egyetem minden szempontból fejlődne ezalatt az időszak alatt. Szeretném, hogy jobb legyen az infrastruktúra, jobb információ-áramlást, több tanulmányi programot, több kutatást, több publikációt szeretnék az időszak végére. Több pénzt szeretnék szerezni az egyetemnek, hogy
Tanárinterjú vagyona gyarapodjon, a fizetések magasabbak lehessenek, és a diákok is nagyobb anyagi támogatásban részesülhetnének. Szeretném, ha új doktori iskolák alapulnának, főleg a Gazdaságtudományi Karon. Miért döntött úgy, hogy elvállalja a GTK megbízott dékáni pozícióját? A doktori iskola végett? Vagy Ön is az előző dékán visszahívását szorgalmazók közé tartozott? Nem szeretném értékelni az előző dékánnak az egyetemen való működését. Rövid ideig ismertem, munkájába nem nagyon láttam bele annakidején. Ma sem tartom viszont helyesnek, hogy ilyen magas funkcióban lévő személy ez ne csinálja helyben, s ne minimum 5 napon át egy héten belül. Egy dékáni pozíciót nem lehet betölteni „parttime” módra. Most látom, hogy több mulasztás is történt, főleg, ami a szlovák felsőoktatási törvény rendelkezéseinek betartását illeti. A dékáni pozíciót azért fogadtam el, mert nem láttam más megoldást, minthogy ideiglenesen elvállaljam a megbízatást. Nem volt senki, akinek lett volna megfelelő tapasztalata, minősítése, és csak ez az egy állása. Remélem, hogy hamar lesz új, 4 évre választott dékán, aki szintén 100%-al fogja ezt a pozíciót betölteni. Megbízott dékánként mennyi időre tervez? Vannak hosszú távú elképzelései? Hosszútávú elképzelések a karral vannak, de nem úgy, hogy én akarom ezeket véghezvinni. Kontinuitást szeretnék. Már most kell a jövőre gondolni, hogy ha lesz egy választott dékán, akkor neki legyen mit folytatnia. Tapasztalt dékánt nem valószínű, hogy sikerül majd választani, és egy fiatal perspektivikus embernek valószínűleg ilyen módon is kell majd segíteni. Mi az, amit átmeneti időre szóló megbízatása alatt mindenképp meg szeretne valósítani? Elkészíteni a doktori iskola akkreditációs anyagát, hogy be tudjuk nyújtani az akkreditációs bizottsághoz. Ez a legfontosabb. Másodsorban elérni, hogy minél több tanszékünk működjön, a működésükön javítani, esetleg új tanszékeket alapítani. Harmadsorban, hogy sok jó diák jelentkezzen, és a végzősök jó tudással hagyják el az egyetemet. Ha ez utóbbinak nem is sikerülne ilyen rövid idő alatt a végére járni, de elkezdeni mindenképp el szeretném.
Többen attól tartanak, hogy egy magyarországi dékán leváltása után egy korábbi szlovák felsőoktatási vezetőnek – az SPU volt rektorának – a GTK élére helyezésével veszélybe került a kar magyar jellege. Felmerül, hogy esetleg fokozatosan szlovákosítják majd. Megalapozottak az aggodalmak? Szerintem nem. Magyar családban születtem, Ógyallán. Szlovák és cseh végzettségem van ugyan, de tisztelem, hogy ez a magyar egyetem, és feltételnek elfogadom, hogy minden kolléga, aki ide jön oktatni, az megfelelően tudjon beszélni és oktatni magyar nyelven. Az, hogy valaki tud szlovákul, az nem lehet hátrány. Ellenkezőleg, előnyömnek tartom, hogy nemcsak magyar kapcsolataim vannak, hanem nagyon sok szlovákiai is. A diákok értékelésében is előfordul, hogy nem tudják jól szlovákul a szaknyelvet. Ezt a helyzetet – mármint hogy nem tudják megfelelően a szlovákot – viszont nem tartom jónak. Mivel sokan a dékán-csere mögött a Hallgatói Önkormányzatot látják, nem megkerülhető a következő kérdés. Hogyan, ha egyáltalán, szándékozik együttműködni a kar hallgatóinak a képviselőivel? A diákokat mindig is tiszteltem, az előző munkahelyemen is főleg a diákok választottak meg mindkét esetben. Fontosnak tartom, hogy a diákok képviselőivel együttműködjön a rektori, illetve dékáni vezetés, mivel az egyetem, a kar a diákokért van és nem fordítva. Mit üzenne a Kar hallgatóinak? Becsüljék meg, hogy anyanyelvükön tanulhatnak egyetemi szinten. Igyekezzenek minél több tudást szerezni, mert az életben mindent elvehetnek tőlük, csak a tudásukat nem. Nagy előny, hogy tudnak magyarul, szlovákul és még egy világnyelvet is. Egy érdekesség. Az életem folyamán sok időt töltöttem külföldöm és mindenütt többé kevésbé megértettem magam magyarul is, még Vietnámban is, amikor az egyik ottan rektorral magyarul beszélgettünk (az illető korábban doktori tanulmányokat folytatott Magyarországon). Köszönöm a beszélgetést. Köszönöm a lehetőséget.
- Méri Tamás
Interjú
Magna Cum Laude Idén immár hetedik alkalommal rendeztük meg a közkedvelt Komáromi Egyetmi Napokat. Csütörtök este a zene kapta a főszerepet. Szabó Tibivel a Magna Cum Laude gitárosával beszélgettem egy kicsit erről-arról, amit most szeretnék Veletek megosztani. A koncert nem kis sikert aratott. V: Minek a hatására jött létre a zenekarotok? T: Hmm kérlek szépen ez 1999-ben volt, mikor is nekem volt egy másik zenekarom Mink néven, ezt a formációt feloszlattam. Egy teljesen más típusú zenét akartam csinálni és azt hiszem ez sikerült is. Igy alakítottam meg a Magna Cum Laude zenekart. V: Egyébként mit jelent a nevetek, Magna Cum Laude? T: Nagy Dicséretet jelent. V: Ki találta ki ezt a nevet? T: Ezt is én / mondja nevetve Tibi/ Igaz ezt nem nekem, hanem a közönségnek kellett volna adni a visszajelzések alapján, de nekem nagyon tetszett. Az elemi ösztön című filmben hallottam. Láttad a filmet? V: Nem, de most már muszáj lesz megnéznem. Hogy nevezik azt a stílust, amit képviseltek? T: Egyedi. Nem tudok erre mit mondani. A pop-ot a rock-ot, a bluest olyan szinten keverjük, hogy soha nem is szoktam ezzel foglalkozni egy dal írásánál, hogy ez most milyen stílusú. V: Ki írja a dalszövegeket? Ti írjátok, vagy van egy külön emberetek rá esteleg? T: Nem, a zenét én írom a szöveget pedig a basszusgitárosunk Misa írja. V: Mi a nehezebb, magát a dalt létrehozni, vagy a szöveget megírni? T: Szerintem nekünk mindkettő egyforma könnyen megy. V: Milyen zenét hallgattok egyébként? T: Mindenki enyhén más típusú zenét hallgat, de azon belül mindent hallgatunk V: (csak nem hagytam békén) Például? T: Húú, tudod vannak ilyen korszakaink, hogy most éppen ki mit hallgat. Én jelentleg Jazz-rockot hallgatok. V: Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésetek? T: Talán azt kell, hogy mondja, hogy a legutóbbi a Syma csarnokban Budapesten, ahol hétezren voltak. Ez a legnagyobb bulink eddig. Ez nem jelenti azt feltétlenül, hogy ez a legjobb koncertünk volt, de tudod az embert nagyon jó érzéssel tölti el, hogy ennyien eljönnek rá, kifizetik azt a jegyárat, ami szerintem nem kevés. V: Igen ez valóban rengeteg. Gyakran bombáznak benneteket a rajongók levelekkel és volt már olyan, ami zaklatásnak minősült? T: Á, nem. Tudjuk ezt mi kezelni. Inteligensek a mi rajongóink. V: Vannak olyan rajongóitok, akik minden koncertre elmennek veletek?
T: Sokan vannak ilyenek egyébként. V: Mit csináltok olyankor, mikor épp nem a zenével foglalkoztok? T: Áh, olyan nincs. Az agyamban egyfolytában mozognak a dallamok. Mindenki ki van ezen akadva: a család, a hozzátartozók, feleségek, szeretők. Egyszerűen el kell fogadni, hogy egy zenész ilyen. V: Mindannyitoknak van családja, barátnője? T: Igen-igen V: Szoktatok izgulni a fellépések előtt? T: Egy minimális drukk persze van bennünk, de már egészen hozzá szoktunk. V: Történt már veletek valami nagyon megdöbbentő a fellépés alatt? T: Megdöbbentő?? V: Ami olyan emlékezetes. T: Nem emlékszem ilyenre. V: Mondjuk valaki felment pucéran a színpadra… T: Volt egy-két ilyen dolog. Nem konkrétan pucérság Egyszer mikor Misi énekelte az egyik legszebb Sirató című dalunkat van egy olyan szokása, hogy ilyenkor mindig törölkozőt tesz a fejére. A tötrölközö alá bemászott mellé egy hetvenéves mamika, egyem meg a szivét be volt rúgva kegyetlenül. V: Mikor várható az új lemezetek és milyen számokat várhatunk, olyanokat, mint az eddigiek? T: Szerintem igen. Mély lesz ez a lemezünk. Tele mély gondolatokkal. Kicsit szomorúbb lesz. V: És mikorra várható? T: Szerintem ősz. V: Dolgozták már fel a dalaitokat? T: Igazából nem tudok róla, lagzik zenekarok bizonyára igen. És ugye az irigy Hónajmirigy. V: Melyik számotok a legnépszerűbb a rajongók körében, illetve számotokra melyik a legkedvesebb? T: A Magna rajongók általában a Visszhang, Sanzon, Te légy most című számokat részesítik előnyben, de nyilvánvalóan jelenleg a legnépszerűbb számunk a Pálinka dal. V: Köszönöm az interjút. Sok sikert kívánok a továbbiakban!
- Nagy Veronika
kérdezz-felelek Nagy Anita, GTK 1Bc Nyáron szeretnék dolgozni, mivel jól jönne a zsebpénz, de melyik egyetemistának nem? Viszont mindenféleképpen szeretnék kirándulni is. Készülök biciklitúrára, és Horvátországba is.
Nyári tervek ? Hastermann Adrienn, PP 3Bc Szóval nyáron mindenképp szeretnék valahova menni barátokkal, vagy Balatonra vagy külföldre, de ez több mindentől is függ. Még nem tudjuk, hogy kinek hogy alakul a nyár a párkapcsolatokkal, munkával és a pénzzel kapcsoltban. Otthon nem fogok ülni egész nyáron, az tutti, mivel szeretek menni, bulizni és barátokkal lenni. Majd a keresztfiammal is több időt szeretnék tölteni.
Hakszer Reni, PP 3Bc Hogy mit tervezek a nyárra? Nos, mindenképp szeretnék munkát vállalni ezen a nyáron is, mert így az idő is hasznosan telik, és a plusz pénz sem jön rosszul. Természetesen a szórakozás sem maradhat el, biztosan sokat fogunk bulizni, csatangolni és kirándulni a barátokkal, esetleg egy nyaralás is szóba jöhet, mert lesz mit kipihenni az államvizsga után. Nagyon szeretek kirándulni idegen városokban, és új helyeket, embereket megismerni, akár külföldön, akár itthon, és persze strandolni. A strandolás és napozás az egyik kedvenc időtöltésem. Na és persze imádom a nyári estéket, amikor mindenki ráérősen ücsörög a barátaival a kávézók teraszán akár késő estig. A nyári melegben minden kicsit lelassul, az emberek megnyugszanak, és több időt szentelnek a szórakozásnak. Számomra nem megterhelő a kánikula, imádom a meleget mikor egy pólóban és nadrágban lehet jönnimenni. Remélem ez a nyár is eseménydús és élmény gazdag lesz, mint az eddigiek.
Cseri Norbert, TKK 1Bio-Mj Nagy valószínűséggel a nyáron egy térdműtéten kell átesnem, ami keresztbehúzhatja a terveimet. Persze, ha úgy adódik, a felépülés alatt remélem, lesz majd lehetőségem bulizni, kirándulni, s a későbbiekben melózni is. Legfőbb cél a kertépítés befejezése lesz, de bízom benne, hogy sikerül meglátogatni görögországi rokonaimat is.
Orsovics Anita, PP 1Bc Nem tudom még mit hoz a nyár. Egykét tervem viszont már van. Első helyen szerepel a diákmunka, illetve nagyon szeretném meglátogatni pár napra a nővéremet Ausztriában. A barátokkal való kirándulás is felmerült. Horvátország lenne a cél, de ez még bizonytalan. Számomra most a vizsgaidőszak sikeres teljesítése a legfontosabb a nyár még várhat.
Vajda Zsófia, GTK levelezős Tervem a nyárra: A nyaramat még csak most kezdem tervezni, de ami mindenképp helyet fog kapni benne, az a Csillagpont (országos református fesztivál), aztán egy jó kis sátorozás a szentendrei szigeten. Kihagyhatatlan a nyár végi börtönmissziós tábor is, ahova már harmadszor megyek:) Nagyon örülnék neki, ha idén sikerülne Erdélybe is eljutnom, de még meglátom, hogy tudom úgy szervezni a nyaram, hogy munka mellett minél több helyre eljussak. Egy kis fesztiválozás sem ártana, ideje utána néznem...
“Ne rohanj, és ne emészd magad. Csak látogatóba jöttél ide, ezért állj meg és érezd a virágok illatát.” (Walter Hagen)
OTDK Mikor az Út a lényeg… (1 év története az OTDK felé vezető rögös úton) eszámolómban nem dicsekedni B szeretnék arról a sok pluszról, hogy valaki hallgatóként eljut egy országos tudományos diákköri konferenciára, hogy az mennyi szakmai és gyakorlati tapasztalattal jár, hogy mennyire „királysirály” ott lenni 600 versenyző között és dékáni díjat nyerni. Beszámolómban nem csupán száraz tényeket szeretnék közölni azokról a megállókról, melyeket végig kellet járni ahhoz, hogy sikerüljön mindezt összehozni és mindez mennyi munkaidőbe és pénzbe kerül valakinek, melynek mérlege a végén pozitívra fordul, mint egy elcsépelt amerikai lovestory-ban. eszámolómban szeretném megmutatni, B hogy megéri mást is csinálni a sok „kötelező” teendő mellett, hogy nem csak a cél a fontos, hanem az út is, mely oda vezet. Beszámolómban szeretném érzékeltetni a lehetőségeket, melyek mindenki előtt ott vannak… gy évvel ezelőtt egy „kanyarbaneltörikaszánhúzóktya” februári napon új lakótársammal kortyolgatva a finom erasmusos pécsi forraltbort, eldöntöttük, hogy TDK munkát írunk. Persze ki akarunk jutni az országos döntőbe, mert az milyen „stíl” na meg amúgy is jubileumi lesz (XXX.), szóval biztos az élménykavalkád. Már csak ki kell találni, hogy mi legyen a téma, meg ki legyen a témavezető. Mint utóbb kiderült, mindkét dolog kulcsfontosságú a sikeresség ezen útján (vicc nyuszika témavezető oroszlán – írd be gúgliba!). Sokestés „agyviharzás” (szakszavval: brainstorming) után született pár téma, melyet elméletben már félig meg is írtunk a rövidtávú memóriánkba, hogy aztán másnap újraalkossuk őket.
E
ztán történt egy reggelen, hogy az egyik előadónk a Pécsi Tudományegyetemen annyira érdekes témát boncolgatott (mert van ilyen is az egyetemi évek alatt!), hogy megtaláltuk a megoldást. Azonnal mentünk a professzor „deérdekesenadszelő” Úr után, hogy van e kedve, ideje, türelme, elhivatottsága, stb. a témavezetőnk lenni, mivelhogy mi szeretnénk TDK munkát írni és indulni szeretnénk vele egyetemünk áprilisi fordulóján. A pozitív és „ittnézutána” válasz után felcsigázva kezdtünk bele a munkába. Persze az erasmusos lét sok elfoglaltsággal jár és már csak a leadási határidő szorító hatására indult a „nemalszunkvazze míg ezt be nem fejezzük” esték
A
hosszú sorozata és a véleménycserék indulatos, néhol racionális („írdbelebaszki, már nem érdekel!”) vitája. Ismét megerősödött bennem, hogy a csapatmunka fárasztó, viszont érdekesebb (mint pl. magaddal vitatkozni), eredményesebb és motiválóbb… zóval sikerült összehozni határidőre. Én személy szerint kicsit elkeseredett voltam, mivel még sok S dolgot bele szerettem volna írni a munkába, de hát az idő általában a történések szűk keresztmetszete. Eldöntöttem, hogy ha „túléljük” az első (egyetemi) fordulót, akkor majd beleírom. ljött az április is, Komáromban tombolt a E kihagyhatatlan KEN, természetesen ott a helyünk. Közben az egyetemi forduló jól sikerült (250 Eur az első díj:)… természetesen az esti ünneplés során már tervezgettük a Felvidéki fordulót. Közben könyveket olvastunk előadásmódokról és szónoklatokról, hogy bővítsük ilyesfajta elméleti tudásunkat is, melyet alkalmazhatunk majd a versenyen is. ár hónap elteltével (október) ugyanaz a történet: átdolgozás (más formai követelmények), leadási P határidő, stressz, veszekedés, leadás, megnyugvás, verseny, október van, siker, tervezés… Észrevehetően nyugodtabban prezentáltunk már a második „éles” menetben, amit kollégám B.Mátyás csak egyszerűen úgy fogalmazott meg: „nem vagyunk már TDK szüzek, izguljon a halál! Az ünneplés közben boncolgattuk
“Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.” (Marcus Aurelius)
OTDK
kicsit még azt a rejtélyes tényt, hogy a közgázos hallgatóknak miért nem éri meg TDK munkát írni (nem volt 5! munka sem), utána is számoltunk (az órabér tényleg alacsony, de hát ebben az esetben nem az anyagiak számítanak főleg), na meg született pár összeesküvéselméletféleség, amit gyorsan el is felejtettünk. z országos fordulóra már keményebb feltételek A voltak. Főleg a leadási határidő volt keményen korai. (január.10) Ismét kimaradt pár dolog, de sikerült megint javítgatni a munkán. („fejlődik a kicsike…”). Közben kaptunk egy meghívást a Debreceni Egyetemi Napokra, hogy képviseljük egyetemünket és mutassuk be munkánk egy részét 10 percben. Szóval Debrecen egy csodálatos és patinás egyetemi város… kétévente megrendezésre kerülő országos A fordulón, mely idén Gödöllőn volt, már nem izgultunk, hogy kevés munka indul. „Csak” a Közgazdaságtudományi szekcióban 516 pályamunkát mutatott be 601 versenyző 578 konzulens segítségével. Szóval nagy volt a „hepaj”. Találkoztunk régi ismerősökkel a pécsi félévünkből, láttuk Gödöllőt és a kollégium alatti egyetemi szórakozóhelyet, ahol féláron volt a whiskey és bowlingozni is lehetett. Összeismerkedtünk versenytársainkkal és zsűritagokkal, találkoztunk érdekes oktatókkal, akiknek könyvei kihagyhatatlanok a közgazdász képzés anyagából és láttunk egy újabb egyetemet, ahol átérezhettük a kampuszfílinget…
pályamunkával versenyeztünk. A zsűri nem nagyon finomkodott az előadások értékelése során. Kezdte a „rosz zsaru” zsűritag, aki elmondta az összes hibát és meglátását, majd a „józsaru” zsűritag megköszönte az előadást és elmondta a pozitívumokat is. A „mostmindentfigyelekrajtad” pókerarcú itt-ott megszólaló zsűritagot sikerült megnevettetnünk, melyet sikerként könyveltünk el. Mi is kaptunk hideget-meleget, viszont sokat tanultunk belőle és összességében pozitívan értékeltük az előadásunk. A kényelmes, kétágyas kollégiumi szobán aztán megbeszéltük a Matyival, hogy milyen hülyék voltunk, hogy eddig nem akaratoskodtunk az ilyesfajta versenyek kijutása érdekében. Persze ebben benne van az ötödévesek nosztalgiázgatós, demindjártvége az egyetemijólétnek érzésnek is, mely a gonosz és kegyetlen munkaerőpiac előtt álló végzősök minden zsigerét átjárja… égszóként elmondhatom, hogy sok V tapasztalatot, ismerőst (oktatót, csoporttársat, versenytársat), barátot és élményt sikerült összegyűjteni, mely szorosan a munkánkhoz és az 1 évvel ezelőtti „álmunkhoz” köthető. Megéri a fáradtságot dolgozni egy olyan témában, mely érdekel és szorosan köthető a tanulmányaidhoz. Ha emellé még találtsz egy kollégát is, aki hajlandó veled együtt dolgozni, akkor biztos, hogy érdekes és tartalmas időszaknak nézel elébe.
- I.Norbert
munkánkat a Stratégia és menedzsment Mivel tagozatába soroltuk a jelentkezésnél, így 14
“A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz.” (Albert Schweitzer)
Papsajtó Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: „Mester, nézd: a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.“ Jézus így válaszolt nekik: „Higgyetek Istenben!“ (Mk 11, 20-22) Kedves Olvasók, Barátaim! z Ige szerint Jézus, amikor ment az úton Jeruzsálem felé, megéhezett. Számunkra az a megszokott, hogy Jézus megvendégeli a négyés ötezernyi sokaságot. Most Jézusnak kellene adjon valamit az emberek világa. em tudom, gondoltatok-e arra, hogy talán Jézus is lehet éhes, hogy Jézus most is éhes, éhes egy kicsit több jóságra, több hűségre, több odaadásra és tőlünk várja éhsége csillapítását. Megéhezett Jézus, és az úton talált egy fügefát, keresett rajta egy kis gyümölcsöt, de lombnál egyebet nem talált, ekkor megátkozta a fát. Jézus valamire figyelmeztetni akarta vele a világot és bennünket is. Hasonlatosak vagyunk a bibliai fügefához, amelyet azért ültettek az út szélére, hogy ott nőjön, virágozzék, gyümölcsöt teremjen, hogyha az arra vetődő fáradt, éhes vándor, a bibliai Ige szerint az Úr Jézus Krisztus tudjon szakítani róla. ennünket is az Ő nagy országútja mellé azért ültetett az Úr Isten, hogy az élet viharában vagy napsütésében, jó és rossz napokban belegyökerezve abba az életbe, ahová éppen ültetett, mi is teremjünk, nekünk is legyen gyümölcsünk, hogyha egy vándor lélek elhalad a szívünk mellett, tudjon szakítani róla legalább egy jó szót, legalább egy biztató mosolyt, legalább egy segítségre kinyújtott kezet, legalább egy szeretetet sugárzó tekintetet. ppen itt, a kiszáradt fa alatt mondja Jézus: „Legyen hitetek Istenben!” Merjetek imádkozni, merjetek kérni, a kiszáradásban is új életet merjetek kérni, a boldogtalanságban is boldogságot, az elveszett békesség helyett újra növő szeretetet, a vizsgaidőszakban erőt és kitartást, bízzatok Istenben, merjetek hinni! ekünk is szól Krisztus, amikor olvassátok ezeket a sorokat, amikor átvonul a
A
N
B
É
szívünkön, amikor kutat gyümölcs után, és nem talál, nekünk is szól: Legyen hitetek Istenben, merjetek bízni, merjetek imádkozni, legyen bátorságotok megbocsátani és elnyeritek Isten bocsánatát. Ámen.
I
mádkozzunk: „Mennyei Atyánk, jó nekünk Veled lenni és elfogadni Tőled az erőt, a szívünk békességét, az örömöket, munkánk gyümölcsét és gondjainkban, bajainkban a Te atyai vigasztalásodat. Te azt is jól tudod jó Atyánk, hogy az elvetett igemag kinek a szívében milyen talajra talál. Add, hogy életünk ne kiszáradt fügefa legyen, hanem tudjuk teremni a szeretet, békesség, gondviselés és a hitnek gyümölcseit. Kérünk, adj elegendő erőt a ránk váró vizsgaidőszakra! Áldj meg bennünket, akkor is, amikor mindennapi munkánkat végezzük és adj erőt, hogy lehessünk odakint a világban a Te hűséges követeid. Ámen!”
- Galgóczy Nikoletta
N
“Valakit szeretni azt jelenti: egy mások számára láthatatlan csodát látni.” (Francois Mauriac)
Papsajtó
Teológustalálkozó a Selye János Egyetem RTK-n 2011. március 25-27. között a mi Egyetemünk teológusainak adatott meg a lehetőség, hogy megrendezzük az idei Teológustalálkozót. találkozó mottója Préd 12,1 volt: „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején”.Nagy örömünkre sokan elfogadták a meghivásunkat a debreceni, pápai, sárospataki, és budapesti teológiáról. endégeink érkezéskor megtekinthették a Teológia épületét és a városközpontot . yitóáhitattal kezdődött a találkozó. Az együtt elfogyasztott vacsora után a Teológiák bemutatkozó műsorával, ismerkedő és közösségépitő játékokkal szórakoztunk. A kellemes hangulat fokozásáról a Cédrus zenekar gondoskodott tartalmas lirai koncertjével. maközösséggel kezdtük a napot, hogy közösen kérjünk áldást az előttünk álló programokra. z egyik áhítaton a Préd 3 alapján a megszabott időről volt szó, ami arra ébreszthetett rá, hogy
A
V N I A
Isten jól időzíti életünk eseményeit. Két előadást is hallhattunk: egyik az Evangélium helye a tömegtájékoztatásban, illetve a Szépség és szerelem az Ószövetségben. Mindkét előadás nagyon érdekes és izgalmas volt. Ezen kívül sportrendezvények, kézműves foglalkozások, táncház és koncert is volt. Szabadidőnkben sokat beszélgettünk. vasárnapi istentiszteleten minden egyetem képviselője egy-egy igével köszöntötte a komáromi gyülekezetet.
A
agyon tartalmas hétvégét töltöttünk el teológusokkal; éreztük Isten áldását, és valóban testvéri közösség alakulhatott néhány nap alatt.
N
- Nagy Gábor
I. KÁLNOKY LÁSZLÓ REGIONÁLIS NEMZETKÖZI EGYETEMI, FŐISKOLAI VERSMONDÓ VERSENY VÉGEREDMÉNYE: I.helyezett: NAGY GÁBOR, Komárom, Selye János Egyetem
“A megfelelő szó megteszi hatását, de soha egyetlen szó sem lehet olyan hatásos, mint egy jól időzített szünet.” (Mark Twain)
beszámoló
„Törisnek” lenni jó z a kijelentés bebizonyosodott a tanulmányi kiránduláson, amikor Popély Árpád egyetemi oktatónkkal és a „töris” hallgatókkal együtt töltöttünk egy napot Budapesten. Az ötlet már régen felmerült a hallgatókban, de mostanra érett meg annyira, hogy meg is valósítsák. A látogatás fő célja a terror háza belülről való megtekintése, mivel ez fontos egy „törisnek”. A nap kezdetén Budára látogattunk el, elsősorban az Országos Széchenyi Könyvtárba, ahova egy eszméletlen meredek és sok lépcsős út vezetett fel. De megérte a fáradalmakat, mert odaérve tárlatvezetésben lehetett részünk. Sajnos részletes körülnézésre és olvasásra nem jutott idő, mert sok mindent meg akartunk nézni aznap, mindenre kellett időt hagyni. A várból kifelé a kilátóhoz igyekeztünk, ahol a „törisek ” megmutathatták, hogyan tudnak énekelni. Komolyan mondom, ilyen szépen még senki nem énekelte a Tavaszi szél és a Hull a pelyhes fehér hó című dalokat. És ki gondolná, hogy micsoda összefüggés van e két dal között. Egyes hallgatók még muzsikálni is megpróbáltak, kisebb nagyobb sikerrel, de hál´ a jó égnek nem esett kár a hegedűben. Miután nagy nehezen leráztuk a muzsikust, tovább haladtunk a Halászbástyához és a gyönyörűséges Mátyástemplomhoz. Ott szintén ránk akaszkodott egy „művész ember”, akinek be nem állt a szája, de a nagy metropoliszban meg kell tanulni semmibe venni a „művész embert”, mert különben toporoghatunk egész nap egy helyben. Olyan gyönyörű Pest, hihetetlen. Főként, ha süt a nap. A várudvarban épp aznap kezdődött a pálinka fesztivál, de sajnos lemaradtunk, mert a csoporttal tartani kellett a tempót, és az idő sürgetett, már vártak ránk a terror házában. De még előtte ki kellett elégíteni a plázamániások igényeit, hát bementünk a „híres” Mamutba, ahol a napsütés ellenére másfél órát elvesztegeltünk sokak örömére. Felültünk a sárga villamosra és eldöcögtünk az Andrássy útra. A terror házai élmények nagy nyomot hagytak mindenkiben. Sokaknak viszont csak a szórólapok gyűjtése okozott örömet. Aki volt a terror házában, az tudja viszont, hogy onnan nem örömmel jön ki az ember. Mikor kiértünk szerencsénkre sütött a
E
nap, így nem maradt fagyos a hangulat. Hogy mit vittünk haza? Egy csomó csoportfotót, szórólapot, örömet és jókedvet és nem utolsó sorban „töris” élményeket. Köszönöm Nektek „törisek”, jó volt tiszteletbeli „törisnek” lenni.
- „töris” Gyöngyi
“Mert ki az erős? Az, aki le tudja győzni a rossz szokásait.” (Benjamin Franklin)
Beszámoló
Kultúrazabálók
Á
prilis 7-én kora hajnalban egy kisbusznyi kultúrára éhes magyar szakos hallgató nekivágott Budapest meghódításának. Több egyetem diákja gyűlt össze, a többség Nyitráról, páran Besztercebányáról és mi ketten a komáromi Selye János Egyetemről. A program már előre nagyon színesnek ígérkezett. A tanulmányi kirándulás célja, hogy kicsit kultúrálódjunk és hogy kihasználjuk lehetőségeinket. Kezdetnek ellátogattunk az ELTE gyakorlóiskolájába, Trefort Ágoston Gyakorlóiskolába, ahol minden hallgató belenézhetett a gyakorlóiskola életébe, az ottani órákba és a módszerekbe. Öt órán keresztül hallgattunk órákat. A tanárok nagyon segítőkészek voltak velünk, az órák után elemezték a használt módszereket. Ezután átsétáltunk a közeli Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba. Amit csak keres az ember, azt ott megtalálja. A nyolc emeletnyi könyvek tömérdek mennyisége teljességgel elbűvölt mindenkit. Következő állomásunk az antikváriumok útja volt, ahol órákat el lehet tölteni a sok régi és új könyvek erdejében. E sok színes program után már nagyon vágytunk egy kis pihenésre, ami nem következett be, de végül is nem azért mentünk Pestre, hogy pihenjünk. Shakespeare Rómeó és Júlia c. drámájára volt jegyünk a Vígszínházban. A darab elég modern ábrázolása némelyikünket elkápráztatta, viszont páran elaludtak rajta. Ezután mindenki egy kis pihenésre vágyódva készült a négy csillagos wellnes szállodára, de a többség „sajnos” a kocsmázásra szavazott. Éjjel egykor eljött viszont a pihenés és regenerálódás ideje. Pénteken kora reggel ismét útnak indultunk, a délelőtt folyamán fakultatív program állt rendelkezésünkre, amikor lehetőség nyílt némelyek számára a shoppingolásra, számomra pesti cserkész barátnőmmel való találkozásra. Vele ellátogattunk a Hősök Terére, majd a néptáncosok kellékboltjába, azután hallgató barátnőimmel a Váci utcai kézműves boltba. Délután négykor találkoztunk a Petőfi Irodalmi Múzeumban, majd utána benéztünk Ady lakásába. A tárlatvezetés sokunknak nincs ínyére, de e két helyen olyan intenzitással beszélnek a vezetők, hogy mindenki nagy figyelemmel hallgatta azokat az újdonságokat, amiket még nem tudtunk Petőfiről és Adyról. Ady Endre lakásában éreztük a költő jelenlétét. Nem szellemidézésről beszélek. A bútorokat és a személyes tárgyakat látván beleéltük magunkat, hogy ő is ott állt, abban a szobában, ahol mi. Hihetetlen volt az érzés, ami akkor ott magával ragadott. Mivel tértünk haza? Vidámsággal, fáradtsággal, nagy mennyiségű könyvvel a táskánkban, új ismerősökkel, feltöltődve. Megszületett bennünk egy ötlet,- lehetne minden évben egy ilyen kirándulás, ahol a nyitrai, pozsonyi, besztercebányai és mi komáromi hallgatók együtt művelődhetünk.
- Gyöngyusz “Sosem követem el azt a hibát, hogy olyanokkal vitatkozzam, akiknek nem adok a véleményére.” (Edward Gibbon)
beszámoló
Érték, vagy felesleges papír a kettős állampolgárság?
A
Szlovákiában élő magyarság a nagy magyar nemzetnek tagja. Úgy érzem, hogy már az első mondat kifejezi a véleményemet a magyar állampolgársággal kapcsolatban. A szlovákiai magyar sokrétű, de mindegyik őrzi szívében és lelkében a két legfontosabb kincset: a magyarságát és kereszténységét. Talán hibát követek el azzal, hogy ezt a két kincset külön nevezem, hiszen a múltunk során ez a két érték egybeforrt és szinte lehetetlen elválasztani. Amikor egy ország és az egész nemzet a teljes romlás szélén állt, és a pogány kezek már meg akarták húzni a lélekharangot a magyar nemzet fölött, mindig beállott egy olyan fordulat, mely megóvta az elpusztulástól a nemzetet és újra felvirágoztatta. Amilyen könnyű rombolni, olyan nehéz építeni! Azt a nemzetet és társadalmat, amelyet bűnös kezek percek alatt rombolták szét, nehéz lépésről-lépésre újra felépíteni. De folyik a munka. A munkának néha nincs sok látszatja, ezért akadnak kishitűek, akik azt hiszik, hogy már nincs kivezető út. A szlovákiai magyarok nincsenek oly sokan, hogy megengednénk magunknak azt a luxust, hogy külön utakon járjunk. Felejtsük el a vájúdást és egy dolgot tartsunk szemünk előtt: minden magyar azon a helyen, ahová őt a sors állította, munkájának legjavát adja, mert így kívánja ezt a magyar felelősségtudat, a magyar nemzeti becsület és a magyar jövő. Legyünk gerinces, kemény magyarok, de legyünk megértők mások nemzeti
érzései iránt! Szlovákiában, mint sehol máshol sem lehet a nemzetiségi kérdést gyűlölettel és erőszakkal megoldani. Ha azt akarjuk, hogy a magyarság fontos szerepet töltsön be Közép-Európában, akkor olyan légkört kell teremtenünk, ami kizárja a gyűlöletet, féltékenységet, és biztosítja a különböző nemzetek között a békés együttélést. Magyarország szomszédai éber figyelemmel kisérik mindazt, ami Magyarországon történik. Ezért, ezért is kell élni azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel befolyásolni tudjuk, hogy Magyarország megtartsa társadalmi kiegyensúlyozottságát, tekintélyét és vonzóerejét. Ezt követően minden ellenséges propaganda hatástalan marad, mert minden propagandának annyi az ereje és hatása, amennyi az igazság benne. Nagy hiba volna annak feszegetése, melyik magyar a jobb, értékesebb, melyik szenvedett, tűrt többet: az anyaországbeli, a visszatért, vagy a más államkeretben élő? Ha magatartásunk és életformánk egyben-másban talán különbözik is attól a felfogástól, amelyet másutt követnek, ez a különbözőség sohase érintse a lényeget, és sohase váljék sem hátrányára, sem kárára az egyetemes magyarság lelki és szellemi közösségének. (Esterházy János gondolatai nyomán)
- Ladányi Erik
Egy jelenség ütötte fel a fejét városunkban, hogy ismét vagy elsőízben, azt mindenki másként gondolja. Viszont eme jelenséget nevén nevezni, nem egyszerű feladat. Nevezhetjük emberi butaságnak, irigységnek, féltékenységnek akár 100 nevet is adhatunk neki, attól nem távozik melegebb éghajlatra, hogy ott a gólyákat ijesztgesse. Marad a nyakunkon, és tojik a fejünkre. Hölgyeim, Uraim, kérdem miért vagyunk ilyenek??Egy olyan városban élünk, ahol nem csak magyarok laknak, és nem is csak szlovákok. Ezt ideje lenne elfogadni. Nem kívánom én senkitől, hogy legyen minden magyarul, eszembe se jut, azt se, hogy legyen minden szlovákul. Legyünk okosak, ha valami több nyelven van kiírva, az nem baj, az nem a butaság jele, éppen ellenkezőleg. Az jó, nagyon jó, az érett gondolkodásra utal, arra, hogy nyitunk a világ felé, ha adja Isten még angolul, vagy németül is ki lenne írva valami. Mi történik, hogy ahhelyett, hogy valakinek segítenénk valamit, inkább kritizáljuk és kinevetjük?? Van választásunk, de ezek szerint nem tudunk jól dönteni. Ez puszta gazdaságtan, az a legjobb, ami jó nekünk és a közösségnek is. Nem hinném, hogy az bárkinek jó, ha a városlakók csak veszekednek egymással, mert ők ezeket tartják okosnak, ők meg amazokat. Tegyünk egy próbát, mindenki gondolkozzon el kicsit magában, ne hagyja befolyásolni magát. Nézzen körül a szomszédainál, a barátainál, a rokonainál. Az ha 100 kmrel odébb, veszekednek azon, hogy az ég kék-e vagy nem, vagy azon, hogy a tyúk volt elébb-e vagy a tojás. Az minket ne háborgasson, van elég bajunk, nem. Legyünk ravaszok, ne úgy gondolkozzunk, hogy vagy te meg vagyok én, és ebből nem lesz soha mi. Tegyük fel, hogy Komáromként gondolkoznánk, cselekednénk. A mi szeretett városunk Ney Yorki magaslatokba szárnyalhatna, a lehetőség adott, alapanyag lenne, lelkesedés is, csak ne törje azt le senki idő előtt. Én csak egy dolgot szeretnék: békét. S szerintem a béke hozná magával mindent mi szemnek s szájnak ingere. Fejlődne a mi kis metropoliszunk. Büszkébbek lennénk rá, mint valaha, főleg ha a mi kezünk munkájától lesz olyan, amilyen. Sokkal jobban becsülnénk, óvnánk, mint legkisebb gyermekünket, nem engednénk, hogy bármi baja essék. Csak egy kis odafigyelés kell, kicsit gondolkozzunk el azon, hogy mi is a legjobb nekünk, és mi is a legjobb a többieknek. Pártoktól és nemzetektől függetlenül, végre fogjunk össze, és tegyünk valamit. Akár anélkül, hogy valaki megkérne rá, ha látjuk, hogy tudunk segíteni tegyük meg, s így előrehaladunk majd, és nem hátra.
Why? Miért? Prečo?
- Szaponi
“Mert ki az erős? Az, aki le tudja győzni a rossz szokásait.” (Benjamin Franklin)
Hírek
Hírek a nagyvilágból Elköltötte az öröksége nagy részét csokira a walesi asszony 11 600 eurót örökölt egy walesi asszony, miután édesanyja elhunyt. A nő egy európai körút során a legdrágább csokoládékat vásárolta meg, és naponta 12 luxus bonbont evett meg, amitől három hónap alatt 12 kilót hízott. Szerinte édesanyja is egyet értett volna a ,,csoki körúttal”, mivel ő is szerette a csokoládét. Az 45 éves örökös egy saját csokoládé üzletet tervez nyitni, mivel édesanyja mindig is azt szerette volna, hogy valóra váltsa az álmait. (forrás: parameter.sk) Drágul a Nike Jelentős drágulás várható a sportszergyártó cégtől, a kaucsuk, és a gyapot drágulása miatt, illetve a szállítási költségek emelkedésére hivatkoznak. Valamint a Nike részvény árfolyama 10%-kal gyengült, ez okozza a várható áremeléseket. Egyébként a cég éves bevétele 5,1 milliárd dollár. (forrás: hirszerzo.hu)
Eddig ismeretlen Renoir festmény került elő A lengyel vámosok foglalták le azt az Amerikába tartó csomagot, amelynek tartalmáról a Varsói Nemzeti Múzeum egyik szakértője azt állítja, hogy egy eddig ismeretlen, Auguste Renoir, impresszionista festő (18411919) által alkotott képről van szó. A lengyel rendőrség még mindig keresi a lengyel feladót, és az amerikai címzettet. A festmény egy tájkép, amelynek előterében két piros ruhás nő áll, akiket egy fiatal lány kísér. (forrás: boon.hu)
Megdöbbentő! Halott anyjának maszkírozta magát Az 59 esztendős, Washington államban élő nő, 145 000 dollárnyi nyugdíjat vett fel édesanyja nevében az elmúlt négy évben. A nő ősz parókát öltött, és úgy sminkelte magát, hogy idősebbnek tűnjön. A bankban tartóztatták le a csalót, aki mint mindig, most is a juttatásért ment oda. A szélhámos teljesen véletlenül, egy gyújtogatással kapcsolatos ügy miatt került gyanúba, amikor is kiderült, hogy az édesanyja 2007 óta nincs is az élők sorában. A nőt csalással, személyazonosság ellopásával, és más egyén törvénytelen megszemélyesítésével vádolják. (forrás: estihirlap.hu)
- Hakszer Renáta
Egy millió fontot ér a világ legdrágább kutyája A Kínában nevelt tibeti masztiff nyolcvan kilós, és kizárólag párolt marhát, és csirkét, valamint tengeri uborkát, és egyéb zöldségféléket fogyaszt. A Big Splash névre (Nagy Csobbanás) hallgató kutyus, most tizenegy hónapos. Az eb új tulajdonosa egy kínai milliárdos, aki mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az állat mindenből a legjobbat kapja továbbra is. (forrás: hirszerzo.hu)
“Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte.” (Teréz anya)
Kozmopolita
Úryvok z úryvku edna fotka ukáže len to, ako vyzeráš...ale to, aký si, určite nie. Možno by to bolo oveľa jednoduchšie, keby sme mali tú schopnosť "vidieť" cez všetky tie tváre, ktoré stretávame na ceste životom denno-denne. určite by to bolo oveľa ľahšie, ušetrili by sme si mnoho sklamaní, zlomených sŕdc a falošných predstáv o ľuďoch, ktorých sme vpustili do nášho sveta a vložili sme do nich kúsok nádeje, našej nádeje. a to je tá ohromná vec, ktorú pri každom stretnutí "daruješ" niekomu, komu by si chcel veriť...veď o tom je celá naša existencia...nájsť spriaznenú dušu, ktorá Ťa sprevádza životom, ktorá je pri Tebe deň čo deň, vidí čo iní nevidia, cíti čo cítiš iba Ty, dodáva Ti pocit, že si spravil obrovskú a skvelú vec, keď si mu začal veriť... no existujú aj ľudia, ktorí si vôbec nezaslúžia tvoju
J
The Last Days Have you ever felt that something isn’t right, nowadays; that you can’t express the feeling, but there is something extraordinary in the ether? I’m pretty sure you have. Yeah, I’m talking about the apocalypse. It is a very kind expression of my vocabulary. It brings me relief and a kind of solace. I love this word from the time I was able to pronounce it. I know that it is very trendy to iterate this concept these days; however the vast majority of people don’t know what they are talking about. The word apocalypse is derived from the Greek ‘apokalüpszisz’, it means ‘exposure, manifestation’ and it was a genre of the ancient Hebrew and Christian literature. In the apocalypses prophets, like Ezekiel, foreshowed arcane, concealed lore and annunciations. Apocalypses
dôveru, ktorou si ich obdaril... niekedy máš pocit, že nechápeš, prečo stretávaš takých ľudí, ktorí Ti ublížia a Tebe ostane len ilúzia niečoho, čo bolo predtým také krásne... ale aj o tomto je život...nájsť a opäť strácať...a krásne na tom všetkom je, že to nikdy nevieš dopredu, len veríš, možno dúfaš, že Tebe sa už nič zlé nemôže stať, veď si okúsil horký chlieb života už možno miliónkrát... chvála Bohu, je tu jedna úžasná vec, ktorú sme dostali všetci rovnako, a tou je čas...čas, ktorý vylieči zlomené srdce, znovu "nájde" tvoje stratené sny, zocelí tvoje Ja, usporiada tvoje vírivé myšlienky...a znovu nájdeš sám Seba. uvedomíš si, že si oveľa silnejší, ako kedykoľvek predtým a môžeš čeliť aj celému svetu, veď to, čo si prežil, Ťa zocelilo a vďaka tomu si dnes Tým, kým si...
- Rencés Ildikó
were very popular readings till the fifth century. To the Christian canon there was just one, John’s apocalypse, which got a place. Of course if we are talking about secret doctrines, which help us to live a happier life – those demand consciousness (that humanity do not have). They are mainly symbolic and need patience. In my opinion, if a kind forgives about how life should be lived and the desire of might and owning overtake peace and harmony; if the money has a privilege against spiritual development – that kind has become ripe for devastation. Someone might say I’m sadistic, but I don’t think so. I’m just not afraid of the consequences of ‘our’ deeds. Destruction is a very relative concept. Those, who fear God, say that it is normal. Catastrophes always were and will be. Maybe they are right, but I have “a little” problem with the proportions. It is abnormal to see the news nowadays; world records are being broken day by day. If someone says it’s still normal, I say it’s stupid. We are morally lost. What normal is, that the world vindicates and the Earth claims her goods back. It is the absolute era of good versus evil and if the solution needs a few millions of human life then let it be. In the end, what could I say? Have faith, trust fate, there is not much left!
- Kerberusz “Az öngyilkosság legjobb ellenszere az idő. Meg a szerelem.” (Rejtő Jenő)
beszámoló United Games - Károlyháza 2011.04.30.-2011.05.08.
prilis végén Magyarországon, Győrtől mintegy 35 km-re fekvő Károlyházán került megrendezésre United Games of Nations nevű program. Ez az esemény azt jelentette, hogy 30 fiatal 7 országból összegyűlt egy helyre, és amellett, hogy gyakorolták a nemzetközi kapcsolatépítést, a jelenleg legkedveltebb nyelven a világon, önkénteskedtek, sportoltak, kirándultak, várost néztek és számos más mindent műveltek. A 7 ország közt Spanyolország, Olaszország, Csehország, Németország, Szlovákia, Ausztria és a házigazda Magyarország volt. Eme programot március közepén egy előzetes megbeszélő hétvége előzte meg, ahol megterveztük 3 ország csapatvezetői, hogy az áprilisi project, hogy s miként fog lezajlani. A résztvevők nagy többsége egyetemista hazájában, de volt köztünk, aki a programot létrehozó szervezet egy aktív önkéntese. A program és a szervezet magyarországi főszervezője: Bánhidi Miklós professzor úr, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a lehetőséget a programba való bekapcsolódásba. Szlovákiát az egyetemünkön keresztül képviseltük, köszönhetően a Testnevelési Tanszéknek, és Dobay Beáta tanszékvezető asszonynak, aki a szlovákiai kapcsolattartó. Mégis, hogy vegyesebb legyen a szlovákiai delegáció, 1 hallgató képviselte a nyitrai egyetemet és egy határon túl tanuló Felvidéki egyetemista egészítette ki a 2 fős Selye János Egyetem hallgatói adta a keménymagot. A 8 nap alatt rengeteget lehetett tanulni a különböző kultúrákról, történelmükről, miben különbözünk egymástól. Kész Babilon volt a program, mivel a nyilvánvaló angol nyelv mellett, tanultunk egymástól, szlovákul, csehül, németül, spanyolul, olaszul vagy akár magyarul. Leginkább az ilyenkor legszükségesebb kifejezéseket sajátították el a fiatalok, egy két humorosabb példát kivéve. Némi áttekintés a heti eseményekből: Szombat az érkezés napja volt, a delegációk tagjai megpihenve ismerkedtek egymással, és az előttük, aló hét eseményeivel. Vasárnap az első reggeli torna, a megkövetelt módon tornagyakorlatok sorából állt, amit a kissé fáradt egyetemista csapat nehézkesen, de teljesített. Az étkezés még közelebb hozza egymáshoz az embereket, így is lett, amikor az asztalokra a különböző nemzetek meghatározó ételeit és italait kínálták fel kóstolásra. Saját véleményként mondom, hogy az olasz konyha mindenkit elbűvölt. Hétfőn a Mobilitás szervezettének képviselőjétől hallgattunk meg egy előadást. Később megtekintettük a helyszínt adó falut, s visszatérve munkába kezdtünk az önkéntes munka kovácsolt a csapat tartásán. Kedden Dákán tekintettük meg a fogyatékosok intézetét, ami egyedülálló Magyarországon. Utána Győrött és Pápán tettünk városnézést. Szerdára a már megszokott reggeli tornagyakorlatok a váltakozó országok előadásában hangolt minket a kajakozásra a Dunán. A kajakozást körülölelendő megismerkedtünk a helybéli élettel, szokásokkal, emberekkel. Csütörtökön a csoportok tagjai vagy készülődtek a hétvégi egészségnapra, vagy a ház körül segítettek, ki mit tudott, volt aki rácsot festett, volt aki füvet nyírt, hirdető táblát javított. Estére a Rekreációs Kar báljára volt hivatalos a nemzetközi csapat, ami Győrben egy 4 csillagos szállodában volt megrendezve. Pénteken az ébresztés kissé eltolódott, utána folytatódtak a munkák, és a készülődés a szombati egészségnapra. Estére egy könnyed szórakozás hangolt rá minket a másnapi programra. Szombaton Győrben 9 órai kezdettel indult a Rekreációs Tanszék szervezésében az egészségnap, amire a Nemzetközi programban résztvevő fiatalok készültek. Egy sátorban mutatták be a programot, és saját magukat, akárcsak a többi 40-50 sportklub, szervezet, egyesület vagy cég. Délután, mikor az egészségnapnak vége szakadt, ismét győri városnézés következett, és visszaérkezés a szálláshelyünkre. A szombat este egy citerazenekar koncertjével kezdődött, és egy jó bulizós éjszakába torkollott. A program ideje letelt, a 7 ország fiataljai kénytelenek voltak búcsút venni egymástól. A vasárnap már csak a hazautazásról, és a morzsaszedegetésből állt, amikor is átbeszéltük a hetet, az eredményeinket. Nagyon jó érzésekkel tértünk haza mindnyájan, mondhatom ezt az egész szlovákiai delegáció nevében. Hálásak vagyunk, hogy ott lehettünk. Jövőre hasonlóképpen szeretnénk részt venni, akkor már egy másik országban. Akinek esetleg megtetszett volna ezen írás alapján a project, és jövőre csatlakozna, akkor jelezze, Dobay Beáta tanárnőnek, vagy Szuri Andrásnak.
Á
- Szaponi
“Jobban tudod, merre mész, ha tudod, honnan jöttél.” (Stargate Universe c. film)
Aktuális Úgy érzem, szakmai szempontból legfontosabb a folyamatos fejlődés, ezért én is ebben látom a jövőt. Egy átmeneti év után, amikor is kipihenem az elmúlt öt év fáradalmait, illetve kipróbálok néhány új dolgot (pl. a tanítást vagy bármi mást), doktori képzésben szeretnék továbbtanulni az egyik szakomon belül. Persze ehhez szintén sokat kell még dolgozni, és nem is csak rajtam múlik, de bízom benne, hogy az egyetemünkön megszerzett tudással és szellemiséggel ez sem fog majd gondot okozni! Bese László
... a munka pedig arra jó, hogy messze tartson tőlünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt, a szükséget. (Voltaire) Megkérdeztünk néhány tavaly és frissen végzett hallgatót arról, hogy merre is sodorta őket az élet, vagy mik a terveik a jövőre nézve.
Ami biztos, mindenképp tanítani szeretnék a jövőben, de persze az egy másik kérdés, hogy találok-e állást ilyen területen. Fejes Beáta
Több éve foglalkozom webprogramozással, különböző tudományos diákköri konferenciákon vettem részt kis hazánkban, és külföldön is, ezért mindenképp ezen a pályán szeretnék elhelyezkedni. A legfontosabb dolog, hogy az ember a munkáját élvezettel végezze, és ne kényszerből! Egy kis nyári vakáció után pedig szeretnék jelentkezni doktori képzésre is. Kasko József Elgondolkodtunk már azon, hogy mi is valójában a tanulmányaink célja? Azt szeretém mindenkinek tanácsolni, használjátok ki az egyetem által nyújtott tudást és számos tapasztalatot, amelyek hozzá segíthetnek felfedezni és kihasználni a bennünk lévő lehetőségeket. Rövid történetem: egyik nap leállamvizsgáztam másik nap pedig már el is kezdtem dolgozni egy multinacionális IT vállalatban. Nem nagy szám, mindenki megteheti, ha megtanul élni az egyetem után nyújtott lehetőségekkel. Feldsam Lucia
Hosszú hónapok boldog munkanélkülésége után, engem is elért az áradat, hogy beálljak a sokak álltal kedvelt munkavállalók közé. Jelenleg az EurobusInvest Zrt. cégnél dolgozom, logisztikai vezetőként. Igaz, sokat vártam (de a várás mellett azért tenni kell a dolgokat, mert a sült galamb senki szájába nem repül be), de azt hiszem megérte, mert egy olyan cégbe kerültem be, ahol a karrier nem a legalsó fiókban található, és fejlődni sem az utolsó dolog a cégben. Jövőre tekintettel szeretnék ennél a cégnél jó karriert kialakítani, mert ha már úgy adta a sors, hogy vezetői környezetben kezdjem el a munkáséletemet, nem szabad elszalasztani a lehetőséget. A jövő munkásainak meg azt üzenem, hogy: "Amit az emberi elme képes kigondolni és hisz benne, azt képes megvalósítani." Kiss Antal
“Az életben az egyik legnehezebb dolog azt megtanulni, hogy melyik hídon keljünk át és melyiket égessük fel magunk mögött.” (David Russel)
Aktuális A komáromi művészeti alapiskolában dolgozom, gitárt tanítok, már ezt egyetem alatt is csináltam mellékállásban. (szóval ennek semmi köze a végzett szakomhoz (Matekangol)) Viszont most inkább vállalkozni szeretnék... ...mert hosszú távon nem éri meg itt maradni, még akkor sem, ha délelőtt taníthatnék egy másik suliban. Olyan dologgal szeretnék foglalkozni, ami mellett elegendő pénzt teremtek a céljaim eléréséhez, viszont szabadidőm is marad élvezni az életet. Moncz Miklós
Még az államvizsgák előtt fél évvel el kezdtem beadni a kérvényeket a különböző alap és középiskolákba, mivel ajánlólevelem is volt/van a Dékán úrtól, mertem remélni, sikerrel járok. Nos, mint utóbb, kiderült, nem sikerült tanári pályán elhelyezkednem. Idén februárban, bízva abban a törvénykezésben, hogy a nyugdíjas pedagógusoknak választaniuk kell, hogy nyugdíj, avagy fizetés, otthon maradnak és így szabad utat kapnak a frissen végzett pedagógusok. Újabb 22 helyre beadtam... Sajnos így sem lett sikerem. Mivel ugye munka nélkül nem maradhattam, a szakmámtól teljesen eltérő munka-körben voltam kénytelen dolgozni...ez sem volt baj, hiszen új dolgokat tanultam, más tudásra tettem szert... Azért e csodás hazánk sem olyan jó ám, így, mivel a februári beadvány- rengeteg után sem volt semmi pozitív elbirálás, így úgy döntöttem, külföldnek veszem az irány, s elkezdtem szezrvezni az utam. Holnap este, már repülök is. Orbán Zsuzsanna
Miután lediplomáztam, szinte azonnal állást kaptam az egyetem Informatikai Szolgáltató Központjában, ahol már egyetemi éveim alatt is dolgoztam. Később úgy gondoltam ideje megnézni a munkaerőpiacot és kipróbálni magamat. A negyedik interjún -azaz cégnélmár mindkét fél elégedetten távozhatott. Megtapasztaltam milyen dolog több száz, a pénzügyi szektorban valamint a nehézgépgyártásban, autógyártásban alkalmazott Unix/és kereskedelmi Linux/ rendszert karbantartani, tesztelni, konfigurálni és úgy általában véve üzemeltetni. A próbaidőm harmadik hónapjában már egy európai szinten hatalmas céget voltam átvenni. Vannak akik több év kemény munka után sem kapnak ilyen lehetőséget, nekem viszont rögtön ott volt. Foglalkoztam még cégen belüli oktatással is, amikor gatyába kellett rázni néhány kollégát, vagy csak épp átcsaptam tanárba miután megkérdezték hogy ez vagy az hogy működik. Ezen kívül felvételiztettem is ha épp úgy adódott. Időközben rájöttem hogy ebbe az irányba kellene elmozdulnom, így mostanában a management az ami foglalkoztat.
Jelenleg magántanítással foglalkozom, korrepetálással, egyetemi, illetve érettségire való felkészítéssel. Mindenképp szeretnék a tanári hivatásnak élni és ennek eleget tenni. Ezenkívül még kisgyermekek tanulási módjainak fejlesztésével is foglalkozom. Toma Csilla
Szallár Szabolcs
“Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom.” (William Shakespeare)
Reklám
“A szerelem értékét az akadályok emelik. A könnyű siker megfosztja a varázsától.” (Stendhal)
érdekesség Az a legjobb adat, amivel semmire sem megyünk, de legalább érdekes. Mi a világháló csodáját használva a legmegbízhatatlanabb és legvisszaigazolhatatlanabb forrásokat felhasználva csokorba gyűjtöttünk nektek néhány nagyon súlyos adatot: 1. A garnélarák a szívét a fejében hordja. 2. Az emberi combcsont erősebb a betonnál. 3. Az osztriga szeme nagyobb, mint az agya. 4. A Hold nagyon kis mértékben, de mérhetően távolodik a Földtől. 5. Az űrhajósoknak űrutazás előtt nem szabad babot enniük, mert az űrruhában kibocsájtott gáz sérülést okozhat. 6. Sir Temulji Nariman és felesége, Lady Nariman 86 évig voltak házasok, ezzel ők a világrekorderek. Mindketten 5 évesek voltak, amikor összeházasodtak. 7. A világon naponta 12 újszülött kerül tévedésből más szülőkhöz. 8. Az űrszemét nagyon veszélyes dolog. Egy 0.5 milliméteres fémdarab képes kilyukasztani egy űrruhát és megölni az űrhajóst. Egy 10 milliméteres darab egy egész űrhajót is képes lenne elpusztítani. 9. A jojó eredetileg egy fegyver volt, amit a Fülöp-szigeteken használtak, a dzsungelben. 10. A gyomrunk kéthetente új nyálkahártyát termel, máskülönben megemésztené saját magát. 11. Az USA Minnesota államában tilos egy nőnek Télapó jelmezben az utcára mennie. 12. St. Louis-ban tilos a járdaszegélyen ülve csöbörből sört inni. 13. Az USA Nevada államában tilos az autópályákon tevével közlekedni. 14. A világon eladott gyertyák 96 %-át nők vásárolják meg. 15. Tokióban kutyaparókát is lehet kapni. 16. 1883-ban Indonéziában, a Krakatoa vulkán kitörése után a helyi lakosok a por miatt a naplementét zöld színűnek, míg a Holdat kéknek látták. A Hold, a kitörés után még két éven át megőrízte kék színét. 17. Peru fővárosában, Limában van egy hatalmas, rézből készült Micimackó szobor. 18. A szőrös láb anyai ágról örökölhető. 19. A Piroska és a farkas c. meséskönyvet 1990-ben több kaliforniai iskolában is betiltották, mert volt benne egy kép, melyen Piroska kosarába jól láthatóan egy üveg bort
rajzoltak. 20. Az eddigi leghosszabb matematikai egyenlet, melyet egy tudományos lapban leközöltek, 215 oldal hosszúságú volt. 21. J. Robert Oppenheimer, az atombomba atyja, betegesen félt a macskáktól. 22. Japán az első helyen áll a gumióvszer használatában. Náluk az óvszert házról-házra járó női árusoktól lehet beszerezni. 23. Tavaly összesen kb. 3,6 millió dollár értékű pénzérmét dobtak az USA szökőkútjaiba. 24. Pár száz évvel ezelőtt csak a gazdagok viseltek fehérneműt. 25. Az ó-latin nyelvben eredetileg csak két magánhangzót használtak. 26. Átlagosan kéthetente kihal egy nyelv. 27. A legerősebb emberi izom a nyelv. 28. Egy hangya súlyának 50 szeresét tudja megemelni, 30 szorosát elhúzni, és minden esetben a jobb oldalára dől, ha megmérgeződik. 29. Több ember fél a pókoktól, mint a haláltól. 30. A jegesmedvék süketek. 31. Az oroszlánok akár napi 50 szer is képesek párzani. 32. Nyitott szemmel nem lehet tüsszenteni. 33. 111 111 111 × 111 111 111 = 12345 678 987 654 321 34. Angliában régen tilos volt a király engedélye nélkül nemi életet élni, csak a királyi család tagjainak. Ezért az emberek a következő feliratot tűzték ki a bejárati ajtójukra: “Fornication Under Consent of The King” (F.U.C.K.). 35. A 7UP üdítőitalt 1929-ben kezdték forgalmazni. A nevében a “7″ az eredeti italosüveg méretére (7 uncia), míg az “UP” a buborékok mozgási irányára (up = fel) utalt. 36. A földimogyoró a dinamit egyik alkotórésze. 37. A háború szava a szanszkrit nyelvben az jelenti: vágyakozás több tehénre. 38. A nulla az egyetlen szám, ami nem írható le római számokkal.
“Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azér taki én vagyok melletted.” (Gabriel García Márquez)
Mű-vész Édesanyám az első
Nagy Éva rajzai
Kezdetben nem voltam csak egy gondolat, mit sokáig egy kedves égi tünemény tartogat. Ki régen várta az eljövendő áldást, hogy majd a testében adjon nékem szállást. Úgy dédelgetett, pedig még nem is látott, de őszintén szeretett, hisz mindig is rám vágyott. Kilenc hónapig magával hordozott, bármit tettem, csak ő szabadkozott. Kilenc hónapig két szív dobogott egy testben, ezt meghálálni nem lehet bármily versben. Talán egy olyanban, mit a szívem mélyéről írok, érted mindent megteszek, míg csak lépni bírok. Hálás vagyok mindazért mit értem teszel, régóta tudom, bármi lesz is velem leszel. Bevallom van mit mindig is nagyon bántam, hogy a sok szeretleket nem mondtam, de neked szántam. Remélem azért tudod, hogy mennyire szeretlek, mégis néha nem oly szépen becézlek. Mert talán túl fiatal vagyok még felnőttnek, nincs mit tenni a gyerekek olyan gyorsan felnőnek. Én is így tettem, elindultam a saját úton, azzal, mit tőled tanultam, a legjobb módon. Így leszek majd egy nap boldog, érett emberré, így válik egy átlag pillanat csodás emlékké. Ennyi jóval mit kaptam, az egész világot megváltanám, mert vigyázz és óv engem, kedves, szerető édesanyám.
- Szaponi “Nem szabad gyakran ugyanazzal az ellenséggel harcolnod, mert kitanulja a taktikáidat.” (Napoleon Bonaparte)
Mű-vész
Fekete Szilvia rajzai Németh Csilla rajzai
Szabó Andrea fényképe
“Az igazságtalanságot nem lehet törleszteni. A törlesztéssel csak növelni lehet.” (Kornis Mihály)
Gondolatolvasó
A képek magukért beszélnek... The Origin of Facepalm
Miss SJE 2027 :)
Jajj, szarkaláb nőtt az arcomon :S
Veszélyes egy csapat volt
VII.KEN csoportkép