REKLÁM A komáromi egyetemisták havonta megjelenő lapja. Készül a Selye János Egyetem Hallgatói Önkormányzat támogatásával. Főszerkesztő: Nagy Veronika; Főszerkesztő-helyettes: Mgr. Litomerický Krisztián (krisz), Valent Ákos; Rovatvezetők: Elek Zoltán, Galgóczy Nikoletta, Hakszer Renáta, Máhr Gyöngyi, Németh Nikolas, Rencés Ildikó, Szuri András, Valent Ákos. Újságírók: Bajcsi Ildikó, Dobosi Victoria, Mgr. Litomerický Krisztián (krisz), Ulbrik Zoltán. Versírók: Ollé Tamás (-ollé-), Roszicska László (Oratus), Szuri András (Szaponi). Tördeli: Mgr. Litomerický Krisztián (krisz). Címlap: Valent Ákos. Lektor: Végh Tímea. Fotó: HÖK, net, egyéb. Megjelenik 800 példányban. Ingyenes. Nyomda: Nec Arte nyomda; Elérhetőségek: e-mail: asz.sje@gmail.com, illetve HÖK iroda (Sirály kollégium, Komárom, földszint: balra, utolsó ajtó).
ász Tartalomjegyzék :)
Lectori Salutem
Interjú Erdélyi Margittal........4-5 Színész mit ász + Papsajtó.........6 Léleksimogató...........................7 Rózsaszín elefánt...................8-9 Istenek eledele.........................10 Felhívások................................11 Kozmopolita........................12-15 Interjú a 2011 SJE Szépével.....16 Guinness rekord......................17 Krasznahorka büszke vára..18-19 Gazdász...................................20 Gyertek!...................................21 Vezetőképzőn jártunk..............22 Mű-vész...................................23 Koffer.......................................24 KaTa.........................................25 Felhívás..............................26-27
3
hogy közeledik a tavasz, nem csak a természet, hanem mi is igyekszünk megújulni. Először is lett ISSN számunk. Juhé! Hogy ez miért jó nektek? Először is azért, mert ha ezután írtok az Ászba (és igen most buzdítani szeretnélek benneteket), akkor nemzetközi szinten tudtok majd hivatkozni az írásotokra. A megújulásunk másik része abban mutatkozik meg, hogy egyre fogyatkoznak a helyesírási hibák, ami nagyban köszönhető az új lektorunknak, Végh Tímeának. (tapsvihar) égre itt a jó idő és ez egyben a különböző szabadtéri programok kezdetét is jelenti. Gyermekkoromban a tavasz közeledtének egyik apró ismertető jele a házunk mellett lévő kosárlabda pálya volt. A hang, ahogy a labda hozzáért a palánkhoz, majd az aszfaltra pattant mindig jókedvre derített. Tudtam, hogy itt a március és a szürke, vastag, bebújós pulóvereknek vége. Végre felváltják őket a színes lenge ruhák, görkorcsolyák. Mikor a hétvégén biciklizni indultam, örömmel láttam, hogy a város megtelt emberekkel. Ilyenkor picit mindenki boldogabb, gondtalanabb és ezt még csak fokozzák a jobbnál-jobb rendezvények. Apropó rendezvények. Várjátok már a KEN-t? Ajánlom figyelmetekbe a hátoldalt, ami egy kis (nagy) ízelítőt nyújt nektek a V I I I . Komáromi Egyetemi N a p o k programjából. O t t találkozunk!
A
V
Nagy Veronika
ász
Interjú
A minap volt szerencsém feltenni néhány kérdést a Tanárképző Kar frissen megválasztott dékánjának, Erdélyi Margitnak. Az interjúból megtudhatjuk, hogy miért mondott le arról, hogy pilóta legyen és választotta inkább a tanári pályát, majd lett a Selye János Egyetem Tanárképző Karának dékánja. Az egyetem megalapítása előtt mivel foglalkozott? A Selye János Egyetem Tanárképző Karával kapcsolatos alapító munkálatok – úgy gondolom – közéleti tevékenységem csúcsát jelentik. Ezen belül a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, sőt a Doktori Iskola létrehozása is szívügyem volt, valamint az Eruditio – Educatio folyóirat megalapítása. Kérdésére nem is könnyű válaszolnom, mert az én életrajzom hosszú. Talán maradnék egyelőre az alapítás kulcsszónál. A Selye előtti életemben egyik alapítója voltam a Bél Mátyás Egyetem Filológiai Kara Hungarisztika Tanszékének, ahol egyben megszerveztem a magyar hallgatók számára a Bél Mátyás Diákklubot is. Külső közéletemben is szívesen részt vettem alapításban, építésben, beleértve pl. a Magyar Asszonyok Ligája országos és regionális szervezeteit, a Reviczky Társulást és hadd ne soroljam. Noha tanárkodásom alatt végigjártam a lépcsőket az általános és középiskolákon át az egyetemig, kifejezetten egyetemi embernek tartom magam, több mint 25 éve dolgozom a felsőoktatásban, négy egyetemet „tanultam meg belülről”, a fentieken kívül Nyitrát és Pozsonyt, kiegészítő tanulmányaimat nem is számítva. Egy másik kulcsszavam tehát a tanulás lehet, amely folyamatos volt életemben egészen az egyetemi professzor cím megszerzéséig. Megszerettem a tudomány világát, lenyűgöz milyen tudásra tett és tehet szert ma az ember, pesszimistább hangulatomban szinte el is riaszt ugyanaz, tudniillik nehéz belátni az emberi elme határait. A vezetés technikáit is volt módomban megtanulni: tanszékvezetőként, szenátus és egyéb szervezetek elnökeként, dékánként. Amúgy pedig gyerekkorom óta imádom a művészeteket, voltak ilyenfajta aktív amatőr korszakaim (versmondás, színjátszás, karének), ma már inkább csodálója vagyok mindnek: filmnek, színháznak, zenének és képzőművészetnek, s persze az irodalomnak. Mindig is tanítani szeretett volna, vagy esetleg voltak más irányú tervei is? A kérdése visszaránt a gyerekkoromba. Emlékszem, leginkább pilóta szerettem volna lenni, azért sokszor és hosszan bámultam az eget, de imádtam a cirkuszt, a színházat is, teljes komolysággal készültünk ezekre a „professziókra”, nemcsak én, hanem a fél falu gyereke. Akkoriban színész és akrobata akartam lenni. A pajtánkban és a háborúból visszamaradt tankon, a fákon és a gyönyörű pázsiton állandó színházat és cirkuszt szerveztünk nézőközönség előtt. Jóanyám haja olykor égnek állt, máskor mézeskenyeret osztogatott a publikumnak. Belaktuk a fél határt, fáramászó, cseresznyelopó, cserebogárgyűjtő, focizó, kék foltokkal teli korszakom talán a gimnáziumi kezdéssel ért véget. Majdhogynem fiúosztály volt a mienk, volt köztünk több orvos-, mérnök-, művész-, tanárpalánta. Osztályfőnököm a színművészetire szánt, a falu vezetése agrármérnökire
4
Prof. PhDr. Erdélyi Margit, CSc. agitált, a szüleim a tanárit javasolták. Vonzott a nyelvészet, az irodalom, szerettem a biológiát és kémiát, kitűnő voltam testnevelésből is. Tizenévesen borzasztó nehéz dönteni. Végül is magyar-szlovák szakos tanár lettem, később irodalomteoretikus, aki imádja a nyelvészetet is; irigyli azokat, akik vízzel, földdel, levegővel dolgoznak, és végképp nem bánta meg, hogy tanár lett. Megválasztása után melyek voltak azok a dolgok, amelyekhez máris hozzálátott? Egyfajta számvetést kellett tennem, hiszen korábbi alapító dékáni tevékenységem félbeszakadt. Igaz, jobban tudtam koncentrálni a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékre, a Doktori Iskola akkreditáltatására, a saját tudományos előrehaladásomra, de mindez amúgy is benne volt a dolgok természetében. Elsőként fel kellett mérnem, esetleg mi valósult meg időközben a korábbi terveimből/terveinkből, hol történt előre- vagy hátrahaladás a két év alatt. Értelemszerűen az elmaradt dolgokat kellett elsőként rendbetenni, úgy fogalmazom, hogy visszafelé kellett és kell dolgozni. De úgy vélem, hogy igyekezetünk – jóban lenni az idővel – lassan meghozza a várt eredményeket. Ezekhez persze sok kis felelős lépés vezet csak el, illetve folyamatos odafigyelés és koncentráció. Gyakran hiszem reggelente, indulóban az egyetemre, hogy „a mai munkanap már oldottabb lesz és rövidebb” – eddig még nem jött össze. Sok olyan elemmel is szembesültem és szembesülök, amelyeket lehetetlen visszafelé elrendezni, ez elkedvetlenítő. Én amúgy is az előretekintő, építő típus vagyok. Örültem és örülök a kollégák pozitív megjegyzéseinek, hogy jó irányt vettünk. Remélem, a többség és az értők támogatása a továbbiakban is hozzásegít a jó döntésekhez. Milyen elképzelései, tervei vannak a kar jövőjét illetően? Elképzelésem több, tervem kevesebb van, merthogy a konkrét objektív helyzetek tudatosítása, rendszerint megfaragja nekilendült ötleteinket. A karra vonatkozó tervek kivitelezése mindig függ az anyagi helyzettől, a felső vezetés terveitől, a szenátus vagy a tudományos
ász
Interjú tanács véleményezésétől és a közegellenállástól vagy támogatástól is. Természetem szerint azonban ragaszkodni szoktam terveim megvalósításához, – az jelent igazi örömet számomra, ha elmondhatom, hogy sikerült, megvan, továbbléphetünk. Nem titok, hogy szeretném a képzés színvonalát és minőségét emelni. Nem könnyű, és mindenképpen többtényezős feladat. Kiút lehet az eredményesebb hallgatók idecsábítása, és olyan oktatók felvétele, akik kiválóak is, de elhivatottak is a Selye iránt, a hazaiakat pedig minden eszközzel támogatnunk kell, hogy előrelépjenek a tudományos ranglistán. Reményeim szerint hamarosan hozzáfoghatunk a habilitációk és inaugurciók akkreditálásához is. Ha az sikerül, fölöttébb büszke leszek magunkra. A folyamat része, hogy új tanár- és nem tanári szakokat is megkínáljunk a humán piacnak. Ezért a meglévő programjaink megerősítése mellett új, vonzó programokat is szeretnénk kínálni, ami bevallom szintén nem könnyű, hiszen egyre szigorúbbak a szakmai közeg és az érdeklődők elvárásai. Jómagam elsőként a médiakommunikációt és környezetvédelmet szorgalmazom, ugyanakkor fontosnak gondoljuk a néprajzot, a képzőművészetet, a tudományos történelmet és a katolikus hitoktatást. Az oktatói állományt fel kell erősítenünk, hogy részben teljesen kiszolgálja az adekvát képzést, részben megerősítse a tudományos kutatások színvonalát és mennyiségét. Szükség van újabb doktori programokra, projektekre, kutatótímek létrehozására, a publikációk gyarapítására, és nemcsak számszerűleg, hanem az ütőképes kategóriák terén, gondolok a monográfiákra, az idegen nyelvű avagy külföldi közlésekre stb. Sajnos olykor elég rosszul ítélik meg egyetemünket. Ön mit gondol, miként lehetne ezen változtatni? Az előbb elmondottak valamelyest választ adnak erre a kérdésre is, ugyanakkor valóban van mit tennünk népszerűsítésünk érdekében. Újraválasztásom óta szorgalmazom egy esztétikus, korrekt weboldal kivitelezését. Nem találtunk eddig megfelelő embert, aki felelősséggel győzné ezt a munkát, ez sürgős megoldást igényel. Másfelől meggyőződésem, hogy nem kell várnunk a média külső profi embereire azért, hogy összejöjjön egy tv-, rádióriport vagy újságcikk rólunk és értünk, hanem tervezetten magunk is szorgalmazhatjuk azt. Furcsállom is olykor, hogy belső embereink előszeretettel „reklámoznak” idegeneket, mintha tudatosan a más egyetemek oktatóira hivatkoznának, írják róluk a laudációkat, a recenziókat, a riportokat. Ez eddig rendjén is lehet, de az, hogy saját házunk táján nem akarunk körülnézni, felismerni és megismerni az értékeket, mintha restellnénk közvetlen kollégáink, urambocsá feletteseink sikereit elfogadni, szóvátenni, megdicsérni, azaz népszerűsíteni. Ezt a jelenséget én negatívumnak tartom. Szeretnék fordítani rajta, hiszen ha mi magunk nem becsüljük belső munkatársainkat, és nem támogatjuk kellően egymást, miért várjuk el azt másoktól. Még rosszabb, ha pletykaszinten azzal vagyunk
elfoglalva, hogy pocskondiázzuk saját hallgatóinkat, kollegáinkat, vezetőinket, egyetemünket, ahelyett, hogy korrektül kritikát gyakorolnánk megfelelő fórumokon, tárgyalnánk, és megbeszélnénk az ügyeket, amikor is eredményes lehet jobbító szándékunk, és nem a „saját fészkünkbe piszkítunk” szindróma érvényesül. Amit elmondtam, mind az oktatókra, mind a hallgatókra vonatkoztatható. Amikor én erre az egyetemre szegődtem, úgy hittem, néhány év múlva a kételkedőket is meggyőzzük létjogosultságunkról, és joggal leszünk büszkék arra, hogy Selyések vagyunk. Hitem ma is erős! Mit vár el a hallgatóktól? Tőlem ilyet nemigen szabad kérdezni, hogy mit várok el a másiktól, ti. rámbélyegezték többen, hogy munkamániás vagyok, ergo nem normális a mércém. Mégis, ha bevalljuk, hogy a tanár is diákból lett, hogy a dékán is emberből van, és kötelező szigora mellett tele van szeretettel, tisztelettel és csodálattal az élet, a világ, az ember iránt, akkor talán van jogom egy-két mondatra: szeressenek élni és tanulni; ne dobják el a lehetőségeket; legyenek nagyon kíváncsiak; törődjenek saját és mások méltóságával, önbecsülésével; ne felejtsék el, honnan jöttek; tudják anyanyelvüket és kultúrájukat; ismerjék meg másokét; lakják be a világot. Melyik a kedvenc könyve? Régen, pubertás koromban beszélhettem kedvenc könyveimről, utána már inkább a korszakok jöttek: epikai, lírai, végül drámai korszakom. Mindig voltak, vannak kedvenc költőim, íróim, verseim, regényeim, drámáim, de szinte mindenevő vagyok. Ma a szépirodalmat ritkábban győzöm, gyakran újraolvasva szeretem, újabb és újabb elméletek függvényében újra és újra szétcincálom, összerakom. Igazi terrénum számomra már a szakirodalom lett, élvezettel szórakozom rajta, tanulok belőle, applikálom, és nemcsak az irodalomtudomány, hanem a nyelvtudomány is nagyon izgat. Nem tudom letenni sokszor a pszichológiai, didaktikai, filozófiai szakkönyveket. Könyvtáram aránylag bőséges, talán beteges könyvgyűjtő is vagyok; könyvmániás, mondják. Nagy élvezet számomra, ha olvashatok; úgy leköti a figyelmemet, hogy nem veszem észre az idő múlását, odaég az étel, nem hallom a külső zajokat, mindenről megfeledkezem. A könyvet nagy értéknek tartom, és nem gondolom bocsánatos bűnnek a kölcsönkért könyv elsajátítását. Nem fordítom konkrétba olvasmányaimat, mert rengeteg név és cím következne most, na meg indoklás. Van esetleg valamilyen hobbija? Hobbim is volt/van elég. Korábban a tánc, az úszás is, ma már inkább az olvasás, a kertészkedés. Könyvnek és kertnek, – annak, ami bennük zajlik, csodálója és művelője vagyok. Mit üzen a hallgatóknak? Úgy intézzék/úgy intézzük, hogy életükben, halálukban felnézzenek rájuk.
5
- Nagy Veronika
ász
színész mit ász
Komáromba osont az Osonó Színházműhely
székely színjátszók ittléte számokban: 6 színész, 65 perc játék, 100. előadás, 2000+ km, 1 nagy meglepetés. Mikor először hallottunk az Osonó produkcióról, nem tett bennünk különösebb benyomást. Könnyedén elengedtük a fülünk mellett, hogy szeretnék kis hazánkban megmutatni tudásukat. Az időpont sem volt túl kedvező, de végül is a kapcsolat letrejött, a csoport felírta az időpontot és jött is. örtént ez március 5-én vasárnap, hogy városunkba érkezett a 9 fős csapat. 6 színész, köztük 4 lány és 2 fiú, 1 technikus, 1 rendező és egy sofőr. Ez a 9 ember valami csoda félét alkotott a Danubius diákkollégium nagytermében, mindössze 30 óra leforgása alatt. Csupán 9-en, teljesen feje tetejére állították a termet, berendezve egy szobának, ahol elmesélték az élettapasztalatukat, és az életet Romániában. Ez nem egy nagyközönség elé álmodott darab. Itt a közönség tagjai nem egy könyvben megjelent, milliók által elolvasott művet láthat, hanem egy fiatalok megélte világot, egy modern és ötletmilliomos rendező vezérletében. A néző szinte már tagja a színtársulatnak, és időről-időre belép a darabba, néha egy ajándék papírlappal, máskor egy pohár turmixszal, vagy egy kézfogással. A színészi játékra dicséret nehezen adható, hiszen ezt az élményt szavakkal nehéz leírni. Olyan megdöbbentő, megrázó és átérezhető dolgokat tártak elénk, és hívták fel rá a figyelmünket, hogy az egyik bámulatból a másik csodálatba estünk. Egyenként a még fiatalkorú színészek tettek le olyat a terem
A
T
talapzatára, ami számunkra egy életre megmaradt. 10 év múlva is, ha visszatérek egy másik program miatt a terembe, az biztos eszembe jut, amit ott láttam. Sok színész van, akiket csak annak hívunk, mert van róla törvényes papírja. Viszont ezek a fiatalok megmutatták, hogy az igazi színészt a tehetsége, és nem a papírja teszi. A lelkében megszületett érzelmeket és gondolatokat, hogy miként tudja tálcán felkínálni a nézőnek, hogy az arisztokrata módjára kaviár mellé elfogyassza. 65 perces csoda után, a színészek nem elvonultak öltözőikbe, hanem az őket kérdezni vágyók elébe álltak, illetve ültek és beszélgettek velük, még 2 órán keresztül. S itt nem csak az került szóba, hogy ki hogy van, tetszett-e az előadás, nem volt-e túl modern, itt minden terítékre került. Éreztük egymás gondolatát, nem kellett sok a közös témákhoz, hisz az ő cipőjük is pont ugyanakkora, ugyanúgy ütött-kopott, hiányzik a kötő belőle, a talpa kicsit lyukas, és a márkája sem egy nájki. Pont ezért tudtuk, hogy miről beszélnek, hogy mit élnek meg ott lejjebb. Két óra alatt kibeszéltük a világot, a rendszert, a politikusokat, és még jutott idő arra is, hogy a 100. előadás után a jól megérdemelt tortájukat együtt elfogyasszuk. zek után hazaindultunk, csupán a színészek maradtak, és nem egymást dicsérték nyakra-főre, hanem fogták és szétszerelték a díszletüket, belerakodtak a buszukba, és így zárták a napjukat. Igazi székelyek! Hála nekik, hogy itt voltak, és várjuk őket vissza.
E
- Szuri András
„Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban, Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.“ (Máté 6,6) Kedves Olvasók, Barátaim! Jézus mondja el, hogy hogyan kell nekünk Istennel beszélgetni, imádkozni. Az imádság a lélek lélegzetvétele. Jézus úgy tanít minket imádkozni. Jézus is sokszor imádkozott. Egy alkalommal, amikor a pusztában a mintegy ötezer főből álló sokaságnak egész nap hirdette Isten országának az evangéliumát, majd estére megáldotta a kevéske kenyeret és halat, a sokaságot elbocsátotta, ő pedig felment a hegyre imádkozni. A tanítványokat elindította a túlsó part felé. Közben vihar támadt, a tanítványok megijedtek a tomboló vihartól, és Jézus, aki a hegyről látta a hullámokkal vívott harcukat, oda ment hozzájuk a hullámokon. Mikor bement a tanítványok hajójába elcsendesítette a vihart és szép csöndben érkeztek meg mindnyájan a túlsó partra. Ez a történet utalás arra, hogy Jézussal minden viharba került gyermeke is megérkezik a túlsó oldalra, az Isten országába. Barátaim, annyi rohanás és zaj van a mi életünkben,
6
otthon és a suliban egyaránt. Létezik azonban egy csendes ki szoba, ahová bárki betérhet, ha nem veszítette el ennek a szobának a kulcsát. Ezt a szobát így hívják: imádság! Ide vissza lehet húzódni, belépünk oda szomorúan, kétségbeesetten, majd örömmel telve távozunk onnan. Itt mindig találkozunk Vele, ide mindig hazamehetünk. Amiképpen életünkben sokszor elkerültünk hazulról, s aztán Isten megadta nekünk, hogy hazatérhessünk szeretteinkhez, tudván azt, hogy az otthon melegével várnak ránk! Ámen. Imádság: „Urunk, köszönjük, hogy atyai szeretettel megszólítasz minket és bíztatsz mindnyájunkat, hogy mi is tárjuk ki előtted szívünket élő hittel. Olyan jó tudni Istenünk, hogy Te a szívünket nézed ls tudod még akkor is, ha azt emberi gyarlóságunk miatt nem tudjuk elmondani, hogy mire van szükségünk. Kérünk áldj meg minket!“ Ámen.
- Galgóczy Nikolett
Léleksimogató
Lelki töltekezés az egyetemen
ász
2010 őszén indultak el azok a közösségi összejövetelek, melyeket Péter atya, az egyetem katolikus lelkésze szervezett az egyetemistáknak. Akkor még a Szinnyei Téka falain belül zajlottak a találkozók. Beszélgettünk, evangéliumi részleteket olvasgattunk, énekeltünk, imádkoztunk és elmélkedtünk a közös estek alkalmából. Azóta sok minden megváltozott. Többek között hivatalosan is létrejött a Boldog Salkaházi Sára Katolikus Egyetemi Központ, kiépült a Danubius diákszálló épületében egy kápolna is, Fiatalok az egyetemi kápolnában Péter atyával mellette pedig egy közösségi helyiséget kapott az egyetemisták lelki töltekezésre vágyó fiatalsága. 2012 őszétől szerda esténként már misékkel kezdjük találkozóinkat. A kápolnában tartott szentmiséknek mindig különleges hangulata van. Családias légkör, karizmatikus énekek, lelkes fiatalok töltik be a termet. Miután megünnepeljük az Úr szent titkait, a közösségi összejövetel beszélgetős részén belül az evangélium olvasása és értelmezése mellett Péter atya rendszeresen felkészül egy-egy aktuális, a gyakorlati életet érintő témával, hogy a mai fiatalság kérdéseire próbáljon meg válaszolni. Az erkölcsteológiához kapcsolódó előadások (melyekhez általában rövid filmbemutatók is társulnak) olyan kérdéseket érintenek, mint például az abortusz, a művi megtermékenyítés, a klónozás vagy az egyház viszonya a szexualitáshoz. Gyakran úgy tűnik, hogy az egyház túlságosan is elhatárolódik e kérdésekkel kapcsolatban a diskurzustól. Péter atya segítségével arra próbálunk fényt deríteni, hogy mi áll az egyház néha túl szigorúnak tűnő elvei mögött. A központ külön érdeme, hogy filmklubokat is szervez a fiatalok számára. Március 12-én, hétfőn került sor a Holt költők társasága című film bemutatására a kápolna melletti közösségi helységben, amely egy igen sikeres és értékes bemutató volt. A filmnézés után sor került egy közös vitára is a filmhez kapcsolódó gondolataink kifejtése által. Nagyon elgondolkodtató részletekre is felhívták figyelmünket vendégeink, akiket a filmelemzéshez kötődően hívtunk egyetemünkre: Dr. Török Csabát és Kosík Júliát, akik zseniális módon elemezték a filmet. Örömmel jelzem, hogy nem ez volt utolsó filmklub idén, melyet a központ szervezett. Április 2-án, a következő bemutató alkalmából kerül sor a Ments meg, Uram! című film megtekintésére. Ezen kívül április 30-án szintén filmbemutatót tartunk A hullám című film vetítése kapcsán. Lelki feltöltődés, közös barátok, őszinte beszélgetések – talán ezek azok a szókapcsolatok, melyekkel leginkább jellemezni tudnám közösségi tapasztalatainkat. Szeretném jelezni, hogy a közösségi összejövetelekre, illetve a filmklub rendezvényeire minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk, hogy jelenlétükkel és hozzászólásaikkal ők is gazdagíthassák közösségünket! A rendezvényekkel, találkozókkal kapcsolatos további információkról a következő weboldalon lehet érdeklődni: http://www.salkahazi.com/web/
7
- Bajcsi Ildikó
ász
Rózsaszín elefánt
Sosem voltam kultúrsznob, általában megmosolygom a Való Világot gyalázó posztokat, cikkeket. Szerintem, akit érdekel az nézze nyugodtan. Bevallom, néha én is leülök a TV elé, és csak nézek ki a fejemből. Ilyenkor a legfélelmetesebb dolgokkal szembesülök. Véleményem szerint az embernek van egy bizonyos médiaszemét tűrőképessége. Ezt a következőképpen lehetne megfogalmazni: Fáradtan, egy kényelmes fotelből értelmetlen műsort nézve annyi idő, amíg el nem határozzuk magunkat, hogy felkeljünk a távirányítóért és átkapcsoljuk/kikapcsoljuk a tévét. Egysége a perc. Az átlagos embernek ez 20-25 perc. Ez iskolázottsággal fokozatosan csökken. Elgondolkodtam azon, ha fel kéne állítani az 5 legszánalmasabb médiaszemét műsort, akkor vajon melyek kerülnének fel a képzeletbeli dobogóra. Bizony az embernek ilyenkor nincs könnyű dolga, és a legnagyobb baj az, hogy nem keresgélnie kell, hanem a bőség zavarával küzd. 3 ÁSZ szám van még év végéig. Mostantól mindegyikben közölném a jelölteket. A végén pedig a tisztelt hallgatók szavazhatnának arról, hogy ők melyiket tartják a legalkalmasabbnak a megtisztelő: „médiamoslék” címre. Akkor terveztem el, hogy megírom ezt a cikket, amikor volt „szerencsém” látni a „Ne érj a cicihez” című játékot. Röviden vázolnám: Egy hosszú csúszda végén egy nő áll, aki a melltartóban lévő melleit a csúszda fölé lógatja. A szabályok egyszerűek: a versenyzőnek fel kell feküdnie a csúszdára, és a csapattársaknak meg kell lökniük őt a megfelelő erővel. Arccal előre minél közelebb kell csúszni a mellekhez, az ugyanis annál több pontot ér. Hozzájuk érni azonban nem szabad, mert akkor két törpenövésű szakállas ember kalapácsokkal, illetve egy kövér takarítónő porolóval a versenyzőre támad. Ki más is lenne a legalkalmasabb egy ilyen versenyen való megmérettetésre, mint Fekete Pákó. A hatás kedvéért rózsaszín sztreccsruhába öltöztetve (most kirázott a hideg és kicsit hányingerem is lett). Az a baj, hogy a cikk kedvéért már túl sokszor néztem meg a videót, ami elérhető a következő oldalon: tinyurl.com/cupiruha, a 10. percnél kezdődik a szánalom. A videó qr kódja:
8
A mellek boldog tulajdonosa egyébként Kisgyörgy Tímea, az ELTE hallgatója. (Az anyukája biztosan nagyon büszke rá!) Képzeljünk el egy átlagos szlovákiai magyar kisfiút, Jenőkét. Jenőke 4. osztályos az alapiskolában. Este leül a tévé elé és azt látja, amint egy rózsaszín cupiruhába öltöztetett beszédhibás néger arca bizonyos időközönként két női mell közé fúródik. Majd büntetésből a már említett manóruhába öltöztetett törpenövésű emberek ütlegelik Pákót, miközben az arca még mindig szerencsétlen, a könnyű pénzkeresés útjára tévedt egyetemista lány melle között van. Vajon Jenőke, hogy a fenébe fogja mindezt lefordítani a kis világában? Pár év múlva kiderül. Na persze addigra valószínűleg már Tdognak fogják hívni és a börtönpszichológussal azt fogják elemezgetni, hogy vajon miért csapta agyon a saját anyját 50 euróért… A műsor címe egyébként: „A sztárok a fejükre estek”. Bizony elég nagy fejlődést jelent ez a szerencsekerékhez képest. Itt egy videó a nosztalgiázni vágyóknak: tinyurl.com/szerencsekerek és egy qr kód: Ha valaki nem tudná, a Szerencsekerék a rendszerváltás után nagy népszerűségnek örvendő műsor. A műsorvezető, Gajdos Tamás átlagos ember (nem Jemenből származott, ismerte a magyar helyesírás és beszéd szabályait és öltönyt viselt, nem pedig neonkék susiruhát), a hajával azért csinálhattak volna valamit.
ász
Rózsaszín elefánt
Házi feladatra mindenki játsszon el egy kicsit a gondolattal, hogy az RTL-es marketing szakemberek a 2012-es elvárásokhoz igazodva mi mindennel turbózták volna fel a Szerencsekerék című műsort, mert én már belegondolni sem merek. A versenyben tehát az egyik jelölt: A sztárok a fejükre estek
- Valent Ákos
9
ász
gombóc artúr
Istenek eledele: A csokoládé Lapos csokoládé, kerek csokoládé, gömbölyű csokoládé, szögletes csokoládé… Gombóc Artúr, mint mindannyian tudjuk, a csoki megszállottja volt. Ha ezzel Te is így vagy, most ebből a cikkből megtudhatod, hogy miért nem tudsz ellenállni az édes csábításnak. Honnan ered? A csokoládé alapanyaga a kakaóbab, amely a 12-18 méter magasra megnövő Theobroma cacao nevű fa termése. A theobroma jelentése: ”Istenek eledele”, ami egyben kifejezi azt is, hogy az értékes termés az emberiség egyik legfinomabb csemegéje. Ez a trópusi örökzöld vadon terem Közép- és DélAmerikában, Afrikában és Ázsia egyes részein. A kis sárga magok húsos hüvelyben nőnek. A nyers kakaót először fermentálják, majd megpörkölik. A kakaóbab héja megbarnul, törékennyé válik. A magot megszabadítják ettől a héjtól és addig őrlik, amíg folyékonny masszát nem kapnak. A masszát kisajtolják, végül előáll a zsíros kakaóvaj és kakaópor. Az étcsokoládé úgy készül, hogy a folyékony masszához cukrot és újabb kakaóvajat kevernek. A tejcsoki kakaómasszájához csak sűrített tejet adnak. A fehér csokoládé kakaóvajból, cukorból és tejből készül. Egy kis csokitörténelem A mai Mexikó területén élt maja indiánok már 600 körül használták a csokoládé bizonyos változatát, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak: vallási szertartásokban, illetve gyógyszerként használták láz, köhögés és terhességi depresszió ellen. Ők a pörkölt és őrölt kakaóbabhoz vizet, kukoricalisztet, vaníliát és chilit adtak. A maják keserű kakaóitalát az aztékok vaníliával és mézzel édesítették. Náluk a csokoládé gazdasági értéke kapott hangsúlyt: a nemesek italának tartották, és fizetőeszközként használták, például az adót is kakaóbabban fizették. (Nálunk az egyetemen meg korrepetálásért szoktak csokit adni, de lányok! a fiúk a sörnek jobban örülnek) Az aztékok Quetzalcoatl (Tollas Kígyó) ajándékát látták az apró termésben. Kolumbusz Kristóf egy maja kereskedő bárkáján találkozott először a kakaóbabbal, de mint fizetési eszközzel. Haláláig nem is sejtette, hogy Európa kereskedelmében a kakaóbabnak másféle szerepe is lesz. Kolumbusz kakaómagot is hozott Európába, de mivel nem tudták, mit kezdjenek vele, a korabeli kereskedők elvetették. Amikor 1519-ben a spanyolok Mexikóba érkeztek, Hermán Cortést látva az aztékok azt hitték, hogy Quetzalcoatl jelent meg újra köztük, ezért fényes fogadtatásban részesítették. Montezuma király megkínálta a kakaóból készült különleges italból, a cocoatl-ból, amit csak kivételes személyek fogyaszthattak. Spanyol krónikások jegyezték fel, hogy az indiánok által főzött kakaóital nem ízlett a hódítóknak, ami nem is csoda, hiszen vízzel főzték, fahéj, ánizs és kukoricaliszt hozzáadásával, és édesítés nélkül fogyasztották. Csak később, a spanyolok által betelepített szerzetesek és apácák kezdték el az európai ízlésnek megfelelő, ízesített csokoládét készíteni. A XVII. század elején a Mexikóban élő spanyolok egyébként annyira a csokoládé rabjaivá váltak, hogy szolgáikkal csokoládét vitettek a templomba, mert a hosszú misék alatt frissítőre volt szükségük. A csokoládé 1700 körül vált a közember számára is elérhetővé, ekkor ún. csokoládéházak éppoly népszerűek voltak, mint a kávéházak. Elterjedését vallási viták követték: komolyan felmerült a kérdés, vajon megszegi-e a böjtöt az, aki csokoládéitalt fogyaszt? A XVIII. században, a patikában is lehetett különféle csokoládékészítményeket kapni, melynek gyógyhatást tulajdonítottak: volt hashajtó csokoládé, méregtelenítő csokoládé, rizses csokoládé, zabcsokoládé és még sorolhatnám. A csokoládé tejjel keverésének ötlete Anna angol királynő háziorvosától, Sir Hans Sloane-tól származik. Az „ehető” csokoládét 1842-ben kezdte árulni a Cadbury cég, a csokoládészeletet 1847-ben találták fel. A svájci Nestlé fivérek 1876-ban készítettek először tejcsokoládé szeletet. Azóta a világ minden híres csokigyára féltve őrzi a saját, jól bevált receptjét. Kiváló agyserkentő hatása miatt ajánlom a vizsgaidőszakban is.
10
- krisz
ász
Fütyülnek a fák Gyerekek, aki ezt az időjárást érti, az előtt le a kalappal! Ha felveszed a téli kabátot, mire kiérsz, plusz 15 fok van. Ha rövidnadrágot veszel fel, mire kiérsz, már hullik a hó. De legyünk pozitívak, már jó idő lesz. Tavasz, vagy valami hasonló. Ki lehet menni sportolni! Pár lehetőség: Mászófal épült Komáromban (közgázosok előnyben), pont a dohánygyári épülettel szemben, a röplabdacsarnokban. A Meredek klub tagjai http://steepclub.eu/maszofal - ezen a honlapon elérhetőek. Mellesleg szerdán, szombaton és vasárnap késő délután lehet kipróbálni a mászást. Egy csodás sport, amibe könnyen fülig bele lehet zúgni, befészkelte magát Komáromba, és becsüljük meg jól, mert a környéken nem sok másik van. Biciklizés: A X. jubileumi Csárdatúra 2012. április 29-én, vasárnap lesz, ez már hagyományos biciklitúra. Idén is várhatóan 3-4 számban lehet majd indulni, 55 mtb, 40, 80 országúton. A nevezés minimális, a díjak színvonalasak. A jókedv garantált, akárcsak az egészség. https://www.facebook.com/csardatura?ref=ts Futás: Kettő is lesz, egymáshoz közel. 1. A fontosabb, a nagyobb, a jobb, a szebb, a helyesebb, a lájkoltabb… A futás a jövőért. Ez, aki még nem ismerné, egy jelképes futás. A Sirály Kollégium elől indul az egyetemista sereg, és a városon át fut egészen a Klapka Térig. Útközben folyamatosan csatlakoznak a középiskolások, az alapiskolások és az óvodások. A Klapka Térre így már több százan érkezünk. Ez azt szimbolizálja, hogy Komáromban az óvodától kezdve egészen az egyetemig anyanyelvükön tanulhatnak a magyar gyerekek. A futók emlékpólót kapnak, ami igencsak szexis. Ez a KEN utolsó napján kerül megrendezésre. Gyertek minél többen!
2. A komáromi napok alatt a két Komárom közti futás. Nem az első, nem az utolsó. Itt aztán fut mindenki, fiatal, idős, családos, szingli, rocker, rapper. A lényeg, hogy megmutassuk, nem vagyunk lustaságok. A távok 5000m és 10 000m. Időpont május 1. körül.
KUPA: A HÖK szervezésében az év hátralevő részében lesz még 5 db 1 napos futsal kupa, 2 db streetball kupa és 2 db beachröplabda kupa. Ezekre a versenyekre szabadon lehet nevezni, a kiírások, szabályok és minden, ami szükséges lehet megtalálható a Facebookon- Sport határok nélkül rendezvénysorozat név alatt. A versenyeken értékes díjak és szép kupák nyerhetők el a dicsőségen felül!
- Szuri András 11
ász
Kozmopolita
Állásinterjú helyett Facebook-profil vizsgálat – szakemberekkel! Személyzeti ügyekkel foglalkozó szakemberekkel végeztetett vizsgálatot három egyetem, hogy szociálpszichológiai szempontból elemezzenek 500 személyt Facebookprofilja alapján, ami a munkához való hozzáállásukat illeti. Az eredmények pontosabbak voltak, mint ahogy várták… z, hogy a munkáltató ellenőrzi/ellenőrizheti a közösségi portálokon létrehozott profiljainkat nem újdonság, és ha belegondolunk nem is meglepő. Mi is előszeretettel nézegetjük, elemezzük mások fotóit, bejegyzéseit. Nem nehéz megállapítani egy emberről, milyen az érdeklődési köre, milyen körökben mozog, esetleg az anyagi helyzetére, életmódjára is találhatunk utalásokat a fotóiból. Vajon ennyi elég ahhoz, hogy felmérjük valaki munkabírását, alkalmazkodókészségét? közösségi portálok nagyon is begyűrűzték magukat az életünkbe. Nem véletlen, hogy a cégek, termékek, szervezetek is szívesen használják őket önmaguk reklámozása, menedzselése érdekében. Egyszerűen ott vannak az életünkben. A kezdetleges ismerősgyűjtögetős, kapcsolattartós hobbi-közösségi portálok valóságos információs központtá alakultak át. Onnan tudjuk meg a híreket, a születésnapok, rendezvények, kulturális események időpontjait és messze a sor vége… Előfordulhat, hogy a főnökünk is része eme közösségnek. De mi van akkor, ha vissza is él az információval? Egyáltalán mennyire tükrözi a valóságot pl. a Facebookon készített adatlapunk? Journal of Applied Social Psychology-ban jelent meg egy tanulmány, melyet három egyetem: a Northern Illinois, az Evansville, és az Auburn együttesen készített a jelenségről. Hat HR
A
A
A
(személyzeti ügyekkel foglalkozó) gyakorlott szakembert kértek fel, hogy elemezzenek 500 embert, pusztán FB profiljuk alapján. Minden profil elemzésére 5-10 percet kaptak, és az alanyokat 5 személyiségjegy alapján kategorizálták. Ezek a személyiségjegyek a következők voltak: nyitott, barátságos, lelkiismeretes, érzelmileg stabil, önzetlen. A vizsgált személyekkel IQ tesztet is írattak. Hat hónap után a munkahelyi teljesítmények alapján kiderült, hogy a besorolt kategóriáknak megfelelő a dolgozók munkamorálja. Mi több, pontosabb volt a profilvizsgálat, mint az IQ teszt! A kutatás vezetője Donald Kluemper az eredmények ellenére hozzáfűzte: ,,Önmagában a profilvizsgálat nem elegendő ahhoz, hogy pontos képet kapjunk egy ember személyiségéről. Más szempontokat is figyelembe kell venni. Emellett a munkáltatónak nincs joga a profilból szerzett információkra rákérdezni az állásinterjún.” érdés az, hogy van-e még kérdeznivaló azok után, ha a munkáltató több olyan fotóba botlik rólunk, ahol hiányos öltözetben, italos pohárral a kezünkben, kétes életű emberekkel pózolunk. Esetleg olyan témákban foglalunk állást, ami rossz fényt vethet a cég hírnevére. Lehet, hogy kifogástalan nyelvtudásunk, szakértelmünk megfelelő, önéletrajzunk meggyőző, adatlapunk mégis elrontja az összképet, és kétkedésre adhat okot. Ne feledjük, főnökünk hozzáállásán és jóindulatán is sok múlik. biztonság kedvéért ügyeljünk tehát a megosztott fotóinkra, bejegyzéseinkre, !!kommentjeinkre!!, ugyanis többet elárulhatnak rólunk, mint gondolnánk. Ne feledjük, a profil százszázalékos letiltása sem lehet megoldás, mert az gyanút kelthet a munkáltatóban.
K
A
12
- (-hr-)
ász
Kozmopolita
Edina als Germanistin Bis zum Abschluss des Bakalarstudiums hat Edina mit uns Germanistik studiert. Wir haben alles zusammen gekriegt. Aber jetzt kann sie nur zu Hause sein, und über ihre Heilung kämpfen. An einem sommerlichen Tag hat ihr ganzes Leben verändert. Es hat geregnet und ihr Wagen hat plötzlich mit einem Lastkraftwagen zusammengestoßen. Aber ich fange am Anfang an. Wir alle - Réka, Wiki, Timi, Szandi, Edina und ich -haben am ersten Tag unseres Unilebens getroffen. Es war in Nitra, an der Uni Konštantín Philosoph. Wir alle sind Germanistinnen. In Nitra haben wir alle 1 und ½ Jahren zusammen studiert. Danach hat sich Wiki von uns verabschiedet, Sie hat an die Uni Selye János in Komorn umgemeldet. In dieser Zeit bin ich sehr traurig geworden, ich habe so gefühlt, dass unsere kleine Gesellschaft zusammenstürzen wird. Wenn man in Nitra gedeihen wollte, musste man eng mit den Freunden zusammenhalten. Das haben wir geschafft. Nach sechs Monaten habe ich und Edina Wiki nach Komorn gefolgt, und nach uns Réka auch. Das fünfte Semester haben wir schon wieder zusammen absolviert. Aber schon ohne Timi und Szandi. Timi war die aushaltendste, sie ist schon diplomierte Germanistin. Und wir? Wir haben alles positiv angeschaut und alles fast vom Anfang begonnen. Wir haben es in keinem Augenblick bereut, dass wir nach Komorn übergetreten sind. Mit Wiki und Iluska haben wir ein Semester in Deutschland, an der Uni Augsburg mit dem Erasmus Programm studiert. Das war das schönste Semester für mich. Ich habe dort sehr viel gelernt. Aber ich möchte nicht nur unseren deutschen Aufenthalt erwähnen. In Komo(a)rn: das Studentenwohnheim, die Studentenprogramme während der Studententagen, die Studentenpartys, die Aufregung vor den Staatsprüfungen, die Promotion, die Grillparty bei mir… es gibt kein Platz für alle Erinnerungen. Es ist März, im Juni werden wir hoffentlich unseres Studium abschliesen, jetzt bereiten wir
unsere Diplomarbeit, und regelmäßig besuchen wir Edina. Nach dem Bakalar-Abschluss ist sie mit ihrem Freund und Cousin nach Hause gefahren. „Es hat geregnet und plötzlich mit einem Lastkraftwagen miteinander gestoßen.” Sie war monatslange im Koma, danach ein halbes Jahr im Munterkoma. Seit einem Jahr ist sie schon wach, und kämpft sehr hart um ihre Gesundung. Ihr Gehirn hat sugilliert(bevérzett). Am Anfang konnte sie überhaupt nichts machen, weder sprechen, noch sich bewegen. Heute kann sie ohne Stimme sprechen, also schnappen, ihre Wünsche ausdrücken, mit rechter Seite ihres Körpers schon sich bewegen, schreiben und lesen, selbst essen, und natürlich viel lächeln. Wenn wir sie besuchen, freut sie sich sehr über uns. Aber um diese Aktivitäten machen können, musste sie sehr viel kämpfen. Jeden Tag turnen, halbes Jahr ins Rehabilitationszentrum gehen, und bis heute macht sie Heilgymnastik. Dieser Lauf ? ist sehr lang und schwer, aber sie ist ausgesprochend ausdauerndes Mädchen, wem ihre Mutter Bea, ihre Schwester Réka, Ihr Freund Árpi und auch seine Familie, außerdem viele Leute energievoll, uneigennützig helfen. Aber was nützt es, wenn man kein Geld hat? Sie brauchen viel Geld zur Heilung und Rehabilitation. Eine ungarische Kanelle war bei Edina um eine Reportage zu machen, haben auch TV Galanta und TV DS geholfen. Ihr Bild war schon an einem Anschlagsbrett in der Stadt, in ihrem Heimatdorf haben die Leute ein Wohltätigkeitskonzert für sie organisiert, dafür vielen Dank. Wenn Ihr möchtet ihr helfen, Ihr könnt es machen: Drozd Edina- ihre Kontonummer ist: 2892051055/0200 Und wie helfen wir? Wir gehen regelmäßig zu ihr zum Besuch, schenken wir verschiedene Geschenke, was auf unsere Vergangenheit sie errinert, erzählen wir ihr, sprechen wir miteinander, worüber sie froh ist, sagen wir Witze, worüber sie lacht, und beten wir für sie.
13
- Gyöngyi Máhr
ász
Kozmopolita
Workshop Workshopov
živote som nebola v okolí rieky Ipeľ, ale od minulého týždňa sa mi táto rieka a jej okolie vryli do pamäte už navždy. Jej kľukaté cesty i lesnaté údolia sa mi zdajú čoraz krajšie, hoci tá minulá streda ponorená do hmly tak nevyzerala... e šesť hodín a my piati v hrubých kabátoch stojíme pred budovou našej univerzity a čakáme...Táto mohutná budova, ktorá nesie meno po známom lekárovi rakúskomaďarského pôvodu, Jánosovi Selyeovi, ešte nikdy nebola takto zamorená do tmy – aspoň pre mňa určite nie. Mám divný pocit, keď sa na ňu už aspoň tretí krát zadívam a v duchu si predstavujem, čo ma dnes asi čaká. Nikto z nás nevie predvídať nič realistické, iba sa usmievame jeden na druhého a čakáme...Čakáme, kým dorazí náš mikrobus a potom sa už môžeme vydať na dobrodružnú cestu do Šiah a Ipeľského Sokolca. V tú stredu tieto dva miesta mi boli ešte úplne cudzie a nikdy by som si nebola pomyslela, že mi raz prirastú k srdcu. ikrobus trochu mešká, už rozmýšľam nad tým, že predsa sme mali šoférovi vytlačiť tú mapu z gúglu, aby určite trafil do Šiah, keď sa už teraz nedostavil na čas. Po chvíľke zistíme, že chvála Bohu už našiel cestu k nám, aj s našou milovanou Profesorkou k Katedry modernej filológie, ktorá vie zorganizovať a vybaviť všetky veci na svete, hoci ona sama je často zaneprázdnená. Mnohokrát s ňou preberáme na hodinách ako by sme mali my, budúci učitelia učiť tak, aby sme deti a puberťákov motivovali a zároveň aby sme my sami nestratili motiváciu, ilúzie, keď si domyslíme ako máličko sú naši učitelia ohodnotení. A teraz nemyslím len ich mizerné platové podmienky, ale hlavne to, ako máličko je táto profesia považovaná za atraktívnu v dnešných pomeroch. V dnešnej dobe, keď si mladí ľudia vyberajú budúce profesie, uťahujú si jeden z druhého, že len samovrahovia sa vydávajú na učiteľskú dráhu...Kalkulujú, približne kedy nastane to kritické obdobie, keď si povedia, že už majú dosť a že deti už nechcú v živote ani vidieť! Už nechcú ich napomínať na hodinách, nechcú plytvať energiou na deťúrence, na ktorých rodičia bohužiaľ nemajú dostatok času a vychováva ich ulica, v lepšom prípade telka. Už nechcú prebdieť bezsenné noci nad diktátmi či nekonečnými slohovými prácami... le nechcem kaziť tento môj príspevok „vecami”, ktoré sú od nás ešte svetelné roky ďaleko, teraz mám v úmysle a naozaj aj chcem koncentrovať iba na jedno: aby som vám čo najrealistickejšie priblížila ako taký workshop vyzerá. Workshop je vlastne nový prúd výuky, je to trochu, alebo aj viac reformovaný štýl výučby, kde do výučby cudzieho jazyka, v našom konkrétnom prípade Angličtiny, učiteľ zahŕňa dramatické prvky, t. j. hravou formou sa učíme cudzie jazyky, pričom je kľúčovým bodom motivácia a sebarealizovanie. Najväčším prínosom týchto atypických hodín je to sebavedomie, ktoré nadobudne i to najutiahnutejšie dieťa. (V týchto dňoch ich nazývame integrovanými deťmi, hoci mne sa tento terminus technicus vôbec nepáči. V mojich ušiach vyznieva ako priesvitná bariéra, ktorá sa nejako nevedome vnúti medzi učiteľa a dieťa. Bohužiaľ. Ale nie vo všetkých prípadoch. Chvála Bohu. My nie sme žiadni profíci, len študenti, ktorí sa snažia o niečo nové, zatiaľ neprebádané. Prosím, ani sa tak na nás nepozerajte, bolo by mi to aj trochu nepríjemné. Zostaňme na pôde reality...a zároveň skúsme vniknúť do
V J
M
A
14
sveta fantázie, kde každé dieťa má milión možností a nie je handicapované ani psychicky, ani fyzicky, ani v žiadnej inej ľudskej či nadľudskej dimenzii.) Dieťa, ktoré možno na hodinách nie je až také výrečné, možno nemá najkrajší krasopis, možno nevyslovuje slovíčka ako tí ostatní. Možno v ničom nevyniká, ale predsa na konci hodiny sa usmeje na mňa a povie: “Vieš, že dnešná hodina nebola až taká hrozná? A vieš, že na to, že si len tretiačka, si dosť uletená na to, aby som začal mať Anglinu aj trošku rád?“ Keď ti toto povie žiak na konci hodiny s takým šibalským úsmevom...hm, je to pocit na nezaplatenie! Hlavne, keď si pomyslím, že akú trému mávam, keď musím vystupovať niekde pred väčším či menším davom...Je to peklo na zemi! Doslova. Ale keď toto počuješ z tých nesmelých detských úst, už vôbec neriešiš, že si spal 4 hodiny pred workshopom, aby si mal všetko pripravené, keď zaujmeš svoje „kvázi miesto“ pred deťmi. Už ti nebehá po rozume, čo si urobil zle, kde ti odstával golier či si vyslovil všetko bezchybne. Tam v triede, na tých 20-30 minút si ten, na koho sú upriamené plaché detské pohľady, si ten, kto rozosmeje ten maličký dav, keď sa potkneš pred tabuľou, a si aj ten, ktorý napĺňa ich maličké srdiečka niečím výnimočným, čo dovtedy ešte nepoznali...Najväčšou satisfakciou pre nás bolo asi to, keď trieda, ktorá bola považovaná za úplných outsiderov, povie na konci hodiny: „Máme teraz 15 minútovú prestávku. Nemohli by sme dokončiť tie hry? Je nám tu s vami veľmi fajn.“ oto sú tie momenty, kedy vôbec ale vôbec nerozmýšľaš o tom, či sa oplatí ísť študovať učiteľstvo alebo nie, či sa oplatí zostať na tejto dráhe dlhé roky a predať generáciám študentov to všetko dobré čo si aj ty dostal akoby do daru. Neriešiš veci, ako je učiteľský plat, či nekonečnú dokumentáciu...Cítiš a si si vedomí toho, že táto záslužná práca, hoci vstrebe všetku energiu pedagóga, raz prinesie svoje bohaté ovocie. Začínaš vidieť a tiež chápať, o čom je vlastne učiteľské poslanie, lebo veru, je to poslanie...Poslanie, ktoré sa nekončí zatváraním vchodových dverí, zatvorením hrubých zošitov s domácimi úlohami, či zhasnutím nočnej lampy na stolíku...Na konci tohto celého workshopového putovania len poďakuješ Bohu, že si tam mohol byť, že si mohol byť súčasťou takéhoto dobrodružstva, že si vedel vykúzliť úsmev na tých malých detských tvárach - a vtedy príde to maličké svetielko nádeje, že s takýmto ľudským prístupom môžeš zmeniť nielen svoje okolie, ale neskôr aj celý svet. Tak ako Základná škola s VJM v Ipeľskom Sokolci a tiež Katolícka spojená škola Ferenca Fegyvernekiho v Šahách, ktoré zdolali svoje vlastné bariéry všednosti a vpustili do svojich dverí „cudzincov z neznáma“, ktorí priniesli, dúfam, nejaké to plus...Touto neformálnou cestou sa chcem poďakovať vedeniam týchto škôl, ktoré nám umožnili stať sa aspoň na deň ozajstnými učiteľmi a nebáli sa „porušiť“ už zaužívané metódy a konvencie vo vyučovaní... konklúzia z tohto dňa? Všetko sa odohráva v hlave, všetky bitky sa vyhrávajú v hlave, takže vždy musíš zmeniť najskôr svoj prístup, aby aj ostatní videli neskôr tvojimi očami. Verte mi, stojí to za to! Prajem Vám všetkým, budúcim učiteľom, aby ste raz mohli vidieť mojimi očami!
T
A
- Rencés Ildikó
ász
Kozmopolita
On the Mystical Land of Leprechauns It’s true. Our recent station with the members of philological department was the fabulous Ireland. We spent four excellent days together. Our adventure began on 13th of January, Friday. We took our flight in the evening, so it was immediately a new experience for me; I’ve never flown in the evening before. I don’t have to tell; the view was awesome, however every action starting in the airport is fantastic for me. Sparkling lights everywhere in the dark are very intimate. We put down around 8-9 p.m. Our accommodation was just in the absolute middle of Dublin, so we didn’t have to walk a lot from the bus stop. What is more, what was a big surprise anyway, we could easily walk wherever we ought to in the centre without using any public transport. It was a big surprise because last year, in London it would have been absolutely unimaginable. The first night we spent with walking and we were immediately “lost” in Temple Bar. It’s a charming place in Dublin and maybe the most famous among people who intend to have fun. There are lots of pubs; everyone is singing and dancing across the streets. It is almost frustrating, how everybody can have such a good mood, while in our place, at home everyone’s depressed all the time. The second day we went to explore the city. We visited Trinity College, where J. Swift and J. Joyce were learning one day. We got know that the then dean hadn’t allowed for women to attend the university. As revenge, our girls took a photo standing before his statue. Then we separated; someone went to the Library, we went to the wax museum, where we saw many cool things! There were movie stars, musicians, a history part, a very good horror chamber and cartoon section too. In the afternoon we went to the Guinness
factory / museum. That was also a huge experience! I’ll tell honestly, first I couldn’t really imagine what could be so good in a factory, but I changed my mind soon. That place was huge in every meaning. We could see the steps of brewing beer from the beginning till the end and during this tour we could touch, smell, and taste every ingredient and, of course, the fresh beer itself. We learnt that Guinness is a stout and not a porter, the difference between them; and also that it’s the only brand among beers which hadn’t sold laws of producing – meaning every Guinness made in the world is absolutely and originally Irish and comes from Ireland. Next day we travelled a little bit by train; we visited the sea shore. We were told that we might see seals there. Being a big fan of animals I waited the meeting very much. At the shore there was extremely cold wind, but not seals. I got disappointed a little bit, however I didn’t give up hope, I prayed for seals. I wanted seals! And suddenly, when we were about to retreat I realized a little black spot under the water growing fast and then he lifted his head up. A seal! And a few minutes later another, a smaller one came. For me that was the most awesome part of our journey. It is an unforgettable moment when you meet such an interesting and cute animal in their natural dwelling place while he is watching you like our dogs here down the street, waiting for some food. Rest of the day we spent with shopping and we also hunted up some famous places like the Natural History Museum or Merrion Square Park – where a big Oscar Wilde statue is lying. The fourth day came and we started to pack. Thanks for the organization, thanks for the company; see you next time! ;)
15
- Nikolas Németh
ász
Miss SJE Én úgy gondolom, hogy nagyon fontosak a fiúknál a testi adottságok, de mégis az arc az, ami megfogja őket.
A legutóbbi Selye Szépe díját elnyerő Varga Erikával volt szerencsém beszélgetni. Kíváncsi voltam, hogy ő miként járul hozzá szépsége megtartásához, mi szeretne lenni az egyetem elvégzése után, az interjú végén pedig néhány jó tanáccsal is szolgál majd. Miért indultál a versenyen, mi motivált? Szerettem volna kipróbálni magam, plusz a barátnőim rábeszéltek. Először buliként fogtam fel, de aztán egyre komolyabban vettem . Meglepődtél, mikor megtudtad, hogy te kapod idén a Selye Szépe díjat? Reménykedtem, hogy benne leszek az első 3-ban, de azért arra nem számítottam, hogy enyém lesz a korona. Vettél már részt máskor is versenyen? A SJEszépe előtt nem , de később igen.
Mit gondolsz, mire kell legjobban odafigyelnie egy nőnek saját magán? Egy lánynak oda kell figyelnie, hogy mindig minden körülmények között ápoltan jelenjen meg, fontos, hogy odafigyeljen magára. Igaznak tartod a mondást, hogy legfontosabb a belső kisugárzás? Ez igaz, hisz „a külső megfog, a belső megtart“. Mivel próbálod "karban tartani" magad? Esténként a barátnőimmel tornázni szoktunk, odafigyelek, hogy mit mikor eszem. De különösebben nem foglalkozom ezzel.
szépség-
Befolyásolja bármilyen módon is az életedet ez a díj? Eddig nem vettem észre, hogy bármiben is befolyásolta volna, esetleg annyiban, hogy több lett az önbizalmam.
Mit üzensz a többi lánynak, mit tegyenek szépségük megtartása érdekében? Azt üzenem, hogy legyenek mindig önmagük és erezzék jól magukat a bőrükben, fogadják el magukat olyannak amilyenek, mert a környezetünk is olyannak lát minket, ahogyan érezzük magunkat.
Sok lány jár az egyetemre, mégsem volt túl sok jelentkező, szerinted miért van ez? Az az oka, hogy sok lány nem érzi magát elég szépnek, nincs elég önbizalma, félnek a környezetük reakciójától. Szerinted sokat számít egy ilyen versenyen, hogy valaki amatőr, vagy profi fotós által készített képeket küld be? Szerintem ez nagyon is számít, mert az emberek ha ránéznek egy képre es jól vannak beállítva a fények, szép a háttér (esetleg ki van retusálva a kép), akkor az jobban megfogja őket. De lényegében sokat számít a természetesség is. Van valamilyen hobbid? Különösebb hobbim nincs, de szeretek új ízeket, új „konyhákat“ kipróbálni, ezzel kényeztetve magamat és környezetemet (kisebb-nagyobb sikerrel). Mi leszel, ha nagy leszel?:) Ezen még nagyon nem gondolkoztam el, egyelőre fő célom a suli befejezése. Később szeretnék családot, régi nagy álmom egy étterem nyitása. Szerinted egy férfi mit néz meg először egy nőn?
16
- Nagy Veronika
ász
Rekord
Kajálunk és lépünk, avagy legyél Guinness rekorder!! Sziasztok, egyetemisták!! Ez miez?? Kapjátok fel a fejeteket (remélem). Nos, egyetemünk finoman szólva sincs benne a szlovákiai abszolút köztudatban, a kárpát-medenceit meg se merem említeni. Ezen jó lenne változtatni, amire több módon sor kerülhet, az egyik a figyelemfelkeltés. Tehát csináljunk valami olyasmit, ami miatt hallanak rólunk, amivel akár a hírekbe kerülhetünk, vagy jó esetben a történelemkönyvekbe. Viszont az se ártana, ha nem csak valami orbitális nagy hülyeséget hoznánk össze, hanem egy olyan programot, aminek értelme, akár pozitív következménye lenne. Kitaláltunk egy olyat, hogy évről évre, ha sikerül, megszervezünk 1-1 Guinness rekordkísérletet (egyet a KEN alatt, és egyet a GT alatt). Ezek amellett, hogy jót tesznek az egyetemnek, jót tesznek a városnak, meg mi is jót röhögünk egymáson, persze attól függ, épp mi lesz a rekordkísérlet. Az első, a legeslegelső, a numeró eggyy idén április 16-17. lenne, a kísérlet témája gasztronómiai jellegű, sütögetős, zabálós, rakosgatós, versenyzős, röhögős PALACSINTASÜTÖGETŐS lesz. Tehát, szeretnénk azon idő alatt irdatlan (IRDATLAN) mennyiségű palacsintát megsütni, megcsinálni, feldobálni, forgatni, megenni, építeni belőle, eldugni, megkeresni, megtalálni… Ahogy az őszhajú bácsitól is láthatjátok, rátok van szükség. 3 kategóriában lehet jelentkezni: ► Segítenék szervezni, mert szerintem ez marha jó ötlet, és ott akarok lenni, amikor a többiek már sírva várják a palacsintát, és én mondhatom, hogy még nem! ► Zabálni akarok, mint egy disznó, 2 perc alatt 100-at megenni és még többet! ► Tudok szponzort keríteni, aki adna 60 dkg lisztet, 2 tojást, és egy csupor lekvárt, 100 adag + Magát az akciót szeretnénk összekötni egy programos nappal, ahol a háttérben zene szól, lehet hülyéskedni, enni, dumálni. Ha megtetszett az ötlet, és részt vennél benne, akkor jelentkezz a sjerekord@gmail.com címen.
- Szuri András
17
ász
Krasznahorka
„szomorú vasárnap” szombat „olyan kihalt, olyan árva, Krasznahorka büszke vára” Tragikus napként kerül be a köztudatba és talán a történelembe is 2012 március 10-e. Ezen a napon vesztettük el, még ha részben is Felvidék egyik büszkeségét, az oly méltán híres Krasznahorka büszke várát, amelyben tűzvész okozott nagyobb károkat. Sajnos objektíven nem tudok írni róla, mert személyesen is érint a dolog és részese is voltam kicsit az eseményeknek. Az egész egy csínytevéssel kezdődött, két fiatalkorú (11 és 12 évesek) cigizni szerettek volna a vár oldalán. Figyelmetlenségből azonban felgyújtották a száraz és elhanyagolt, parlagon hagyott füvet. A így keletkezett tűz a szélnek köszönhetően gyorsan terjedt. Előbb a vároldalon söpört végig, majd belekapott a vár bal oldalon lévő tornyának a tetőszerkezetébe, és innen nagyon gyorsan terjedni kezdett a tűz. Hozzá kell tenni, hogy a tetőszerkezet fából készült, úgynevezett zsindely fedte (már csak fedte, mert porig égett) a várat. A tűz erejét mi sem bizonyítja jobban, hogy a falu elejére is hallani lehetett, ahogy ropog a fa, ég a tetőszerkezet. Égés közben a vár harangjai is megolvadtak. A tűz iszonyatosan gyorsan terjedt, nem egész egy óra leforgása alatt elégett minden, ami eléghetett. Nem tudom mikor érkezett az első bejelentés, de az első tűzoltó autó akkor száguldott végig a házunk előtt, mikor már a vár égett. A második és harmadik tűzoltókocsi az első után kb. 7-10 perccel érkezett, ekkor a tűz már a vár egyharmadára kiterjedt. A tűzoltóautó sofőrjének az első reakcióját soha nem fogom elfelejteni: mikor meglátta a tüzet a fejéhez kapott. Látni lehetett rajta, hogy nem ilyenre számított (eredetileg bozóttűzhöz riasztották az egységeket). Ezután érkeztek még további egységek, bár lentről szemlélve nem sokat tehettek, mivel tömlőikkel nem értek fel a magas várfalakra. A helyszín is nehezen megközelíthető és mivel a vár nincs ellátva vízvezetékkel (ha van, legalábbis nem elegendővel a tűzoltáshoz) a vizet a falu végén lévő tóból kellett felhozni, majd kocsiról kocsira továbbpumpálni. A tűzoltásban rengeteg önkéntes falubeli lakos és tűzoltó is részt vett nemre, korra, nemzetiségre való tekintet nélkül. Ekkor figyeltem meg először a faluban, hogy létezik még összetartás! Kár, hogy ahhoz ilyen
18
ász
büszke vára
odavezető útra volt szükség. Volt, aki farmernadrágban, bőrkabátban jött oltani, láttam lányokat, akik testre simuló nadrágban, márkás tornacipőben igyekeztek megfékezni a tüzet, voltak fiatal és idős házaspárok is, mindenki úgy érezte, tennie kell valamit. Igaz, csak a várdombon uralkodó és terjedő tüzet tudták (tudtuk, mert akkora már én is kint voltam) megfékezni, hogy ne terjedjen tovább a falu és az erdő fele, a vár oltásában tehetetlenek voltak, akárcsak a helyszínen lévő tűzoltók. Szomorú látvány volt, mikor a munkában megfáradt emberek lapátjaikra támaszkodva nézték, ahogy a vár utolsó tornya is a tűz martalékává válik. Mindenkiben, (vagy legalábbis bennem) ott volt a tenni akarás, de semmit sem tehettünk. Talán ez volt a legrosszabb érzés látni, hogy leég az a vár, amit minden reggel óvodába, iskolába, munkába menet, az év minden egyes napján megcsodáltunk. Másnap este a viharos szélnek köszönhetően az üszökből újabb tűz keletkezett (bár én csak parazsat láttam felszállni a vár fölé), immár a vár udvarán az oda bezuhant elégett tetőszerkezet maradványaiból. Az újabb tűzhöz este is, legalább 4-5 tűzoltóegység érkezett. Azóta is érkeznek turisták a környékre, faluba, azt hiszem ezt nevezik katasztrófaturizmusnak. A várba még senkit nem engednek fel, a média is csak kísérettel tekinthet be a vár „látogatható” részébe. A nyomozás még folyik, bár a tetteseket már kézre kerítették, de koruknál fogva nem büntethetők. A várban kiállított műtárgyak 90 % sértetlenül megmaradt, amelyeket leltárba vesznek, majd a közeli Betléri vadászkastélyba, Rozsnyóra és Kassára szállítanak megőrzésre, Pozsonyba pedig a felújításra várókat. A tetőszerkezet teljesen leégett, és a vár udvarára zuhant. A tárlat azon része semmisült meg, amelyben különböző korok harci ruházatai (török, tatár, labanc) voltak kiállítva, valamint a 14. századtól kezdődő fegyvergyűjtemény és a kínzókamra berendezése. „Zsófi” sértetlenül megúszta a „kalandot”, bár a vár kápolnájában is kisebb kár keletkezett. Hétfő reggelre a meglazult tetőszerkezet egy része beomlott, maga alá temetve a vár tanácstermét. Információk szerint már elindult a vár felújítására létrehozott számlaszám (7000 443743/8180), mégpedig az állami kincstárban, bár félő, hogy a helyzetet sokan ki fogják használni és „kamugyűjtéseket” indítanak a vár megsegítésére. Ezért kérek mindenkit, aki úgy érzi segítene, bizonyosodjon meg róla, hogy a megfelelő helyre küldi el anyagai támogatását. Az ígéretek szerint szeptember elejére, a tárlat egy része ismét látható lesz a nagyközönség előtt. Én bízom benne, hogy a vár újra a régi pompájában fog tündökölni a falu felett, és hasonló eset többé nem fordul elő.
19
- Ulbrik Zoltán
ász
Gazd-ász
Nobel-díjakat 1901. december 10-én osztották ki először, ám ekkor mindösszesen öt terület szakembereit ismerték el, mivel Dr. Alfred Bernhard Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletében így rendelkezett: "Hátramaradó vagyonom egészét a következőképpen kell kezelni: a végrendeleti végrehajtóim által biztos értékpapírokba fektetett tőke egésze képez egy alapot, amelynek kamatait évente azok között osszák ki díjakként, akik a megelőző évben a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek. A jelzett kamatokat öt egyenlő részre kell felosztani, amelyeket azután a következőképpen kell megosztani: egy részt annak a személynek, aki a legjelentősebb felfedezést tette a fizika területén; egy részt annak a személynek, aki a legjelentősebb felfedezést tette a kémia területén; egy részt annak a személynek, aki a legjelentősebb felfedezést tette az élettan, illetve az orvostudomány területén; egy részt annak a személynek, aki az irodalom területéhez a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá; egy részt pedig annak a személynek, aki a legtöbbet, illetve a legjobbat tette a nemzetek közötti barátság ügyéért, az állandó hadseregek megszüntetéséért, illetve csökkentéséért, a békekongresszusok megrendezéséért és elősegítéséért. A fizikai és a kémiai díjakat a Svéd Tudományos Akadémia; az élettani, illetve orvosi díjakat a stockholmi Karolina Intézet; az irodalmi díjat a stockholmi Akadémia; a béke előmozdításáért adandó díjat pedig a Norvég Stortinget (Parlament) tagjaiból választott, öt személyből álló bizottság ítéli oda. Kifejezett kérésem, hogy a díjak odaítélésénél ne játsszon szerepet a jelöltek nemzeti hovatartozása, hanem egyedül az, hogy az arra legérdemesebb kapja, függetlenül attól, hogy skandináv-e vagy sem."
A
z Alfred Nobel által létrehozott öt díj mellett 1969-ben már kiosztották a közgazdasági Nobeldíjat is. Ekkor a pontos neve "A Svéd Bank Közgazdasági Tudományos Díja Alfred Nobel Emlékére" volt, mivel a Svéd Bank Igazgatósága fennállásának 300. évfordulója alkalmából döntött úgy, hogy kiosztja az adott évben a legjelentősebb eredményeket elért közgazdásznak. Ezt a díjat szintén a Svéd Tudományos Akadémia ítéli oda. lső alkalommal Ragnar Anton Kittil Frisch norvég és Jan Tinbergen holland közgazdász kapták meg. 1994 volt azonban számunkra is fontos és megjegyzendő év, amikor a magyar származású Harsányi János kapta meg ezt a kitüntetést, közösen Reinhard Selten német és John Forbes Nash amerikai közgazdászokkal. A témakör, amivel mindnyájan foglalkoztak, a nemkooperatív játékelmélet egyensúlyainak elemzése. A játékelmélet alapjait Neumann János rakta le még 1928-ban. A 20. század közepétől a közgazdaságtan mellett a pszichológia és a szociológia területén is használják, ahol legalább két személy kerül döntéshelyzetbe. Az úgynevezett fogolydilemma, licitálás, gyáva nyúl az ismertebb játékelméleti példák közé tartozik. Később annyira elterjedt a játékelmélet, hogy az olajválság idején tett lépéseket is ennek segítségével elemezték, valamint felhasználták a hidegháború során is. A nem-kooperatív játékelmélet során értelemszerűen a szereplők egymástól függetlenül jutnak döntésre, míg a kooperatív játékelmélet esetében együttműködnek, hogy minél sikeresebben tudják végrehajtani az adott feladatot. arsányi már a hatvanas években elkezdett foglalkozni a játékelmélettel. Három publikációja, amelyek a legtöbbet nyomták a latban, 1967-ben és 1968-ban íródtak. Közel harminc évvel később ismerték csak el munkásságát a Nobel-díjjal, bár ez némileg ellentmond a díj alapítójának, Nobelnek az elképzelésével, ami az volt, hogy minden évben a frissen elért eredményeket kell díjazni. Ez azért történhetett, mert a közgazdaságtani Nobel-díjat elég tág skálán értelmezi az ítélő bizottság, hiszen az értékelésen számba veszik a gazdaságfilozófiát, a gazdaságpolitikát és a gazdaságtörténetet is. Valószínűleg már gondoltak arra az előző években, hogy a játékelmélet is megér egy díjat, feltehetően azért esett a választásuk Harsányira és kollégáira!
A E
H
- Elek Zoltán 20
ász
Gyertek!
Ezeken a kérdéseken nem ártana elgondolkodni. Nem lehet 20 évig kifogás, hogy fiatal vagyok, egyetemista, nem törődöm ezekkel a dolgokkal. Egy frászt! Good morning starshine! Ébredj fel Kiscsillag, bilibe lóg a kezed! Rajtad még talán segítenek, de ha te elveszed másoktól a segítséget, akkor ki fog segíteni legközelebb? Három havonta, vagy akár csak félévente egy napot szánj arra, hogy megtudd, AIDS-es, esetleg szifiliszes vagy-e, lehet-e valami más betegség a véredben? Ha szerencsédre teljesen egészséges vagy, szánj még egy órát arra is, hogy megments 3 emberi életet! Ez a legkevesebb! Véradást követően van egy érzés az emberben, amit nehéz leírni és megfogalmazni. Valami olyasmi, mint karácsonykor, amikor látod az általad megajándékozott ember arcán a boldogságot. Melegség tölti el a szívedet és büszke leszel magadra. Ez nem olyan büszkeség, mely rövid idő alatt elszáll! Ez az érzés megmarad, hónapok múltán is büszkén mondhatod, hogy tettél valamit a többi emberért. Amíg Magyarországon a felsőoktatásban verseny van a hallgatók között, hogy melyik egyetem diákja adja a legtöbbet vért - mert komoly érdem vért adni-, nálunk az egyetemisták alig használják ki ezt a lehetőséget. Ennyire ne legyünk már nyomik! Miért akarunk mindig mások után kullogni? Nem szeretnétek egyszer elsők lenni valamiben? Keljetek fel, lépjetek ki a bulizónából, és tegyetek egy lépést a vastag főútjelző tábla felé, amelyre az van írva, hogy ÉLET! Gyertek el az egyetemi véradó napra, vagy menjetek el péntekenként a komáromi kórház véradó állomására!
Tudjátok, mi a vércsoportotok? Tudjátok, milyen szokott lenni a vérnyomásotok? Vizsgáltak már ki valaha is bármilyen komolyabb betegség megállapítása céljából? Balesetet szenvedsz, akár te, akár a családod. Sok sérülést szereztek, vért vesztettetek. Szüksége lesz-e valakinek vérre, esetleg olyan gyógyszerre, melyet abból készítenek?
- Szuri András
és a kozmopoKontrasztkiállítás Dunaszerdahelyen hazaszeretet litizmus, az öngyilkosság és az FEMIT Polgári Társulás szervezésében január 9-től Dunaszerdahelyen is látható a Magyarországi Református Egyház és Rendőrség által létrehozott Kontrasztkiállítás. A hét témakört feldolgozó tárlatot, melynek a Smetana liget-i szlovák alapiskola második emelete ad otthont, Fazekas László püspök nyitotta meg. Kontrasztkiállítás egy multimédiás kiállítás, amely elsősorban elgondolkodtat, és igyekszik pozitív döntésre segíteni. A fiatalok és a családok életét érintő legfontosabb kérdéseket hozza kíméletlenül őszintén felszínre. Hét témakört dolgoz fel a tárlat - ahogy a neve is mutatja - éles ellentétbe állítva ugyanazon témák fény- és árnyoldalait. Ez a kiállítás egy hatalmas sikoly, nem simogat, hanem felráz, építeni akar azokon a pontokon, ahol a fiatalok életében legnagyobb a rombolás. Olyan témákat vonultat fel, amelyek az ifjúság legfontosabb kérdései közé tartoznak, amelyekről nem szívesen beszélnek, hanem legtöbbször csak válaszok nélkül sodródnak. A témák között szerepelnek a családon belüli erőszak, a példaképek, a házasságkötések és válások, a gyermekvállalás és az abortusz, a szenvedélybetegségek és a szabadság, a
A A
élet értelme, valamint a megváltás csodáját érintő kérdések. ivel a Kontrasztkiállítás célközönsége elsősorban a 14 – 26 év közötti korosztály, ezért a multimédia nyelvét választottuk kommunikációs csatornaként. Felnőtt egy generáció, amely szinte már csak ezt a nyelvet érti. kiállítás képi- és hanganyagai szinte minden műfajt felvonultatnak: a humor, a groteszk, az irónia, a megdöbbentés, az ismeretközlés, sőt a sokkolás eszközeivel is éltünk. Mindehhez igyekeztünk megteremteni az egész kiállítás számára egy különleges atmoszférát, légkört, sajátos arculatot. Kontrasztkiállítás egy labirintusban vezeti végig a látogatót, amelyet végigjárva 8 szobába juthatunk el. A szobák közötti úton a következő témakört előkészítő fotókkal, fény és hanghatásokkal (feeling-ekkel) találkozik a látogató, valamint néhány útvonalon feladatot is kap. Minden szoba egy – egy témakört dolgoz fel. A legutolsó, a nyolcadik pedig egy ún. „csend szoba”, ahol lehetőség van a látottak feldolgozására, amit igény szerint lelkipásztorok, pszichológusok, családgondozók is segítenek.
M A A
21
ász
Vezetőképző Mi gondolunk a jövőre! Képezzük az utánpótlást!
Március első hétvégéjén immár hagyományosan a HÖK megrendezte a tavaszi vezetőképzőjét. Mi is az a vezetőképző? Nem titok, hogy a Hallgatói Önkormányzat vezetősége folyamatosan keresi az utánpótlást, új-, kreatív-, alkotni vágyó-, segítőkész-, energikus embereket, hallgatókat. A vezetőképző célja bemutatni a HÖK működését, erősíteni a csapatszellemet, mindezt szervezések, ülések közepette, játékokkal és esti szórakozással tarkítva. Kik vehetnek részt a vezképzőn? Minden hallgató, aki valamilyen HÖK-ös program szervezésében részt vett (aktivista), cikket írt, félfogad, ügyel, KGY tag, elnökségi tag vagy csak sok energiát érez magában és szeretne valamit tenni az egyetemért és hallgatótársaiért! (az ilyen emberek jelentkezését mindig szívesen fogadjuk)
cetliken a saját kis feladatát, ami mellett ki kellett állnia, az szerint kellett döntenie, cselekednie. Az elvégzett feladatokért pontok jártak, de ha a feladatot nem sikerült teljesíteni, viszont tettünk érte, hogy sikerüljön, azért is járt a pont. Így játszva beleláthattunk egy szenátusi ülésbe, az egyetem működésébe. Ha úgy gondolod, hogy a tanulás mellett szeretnéd hasznosan tölteni a szabadidőd, segíts a programok szervezésében, próbáld ki magad azokon a területeken, amikben úgy érzed jó vagy, és jövőre tölts velünk egy fantasztikus, minden téren sokat nyújtó hétvégét!
Miket játszottunk? Az esti billiárd, csocsó, darts, léghoki és pingpong mellett, amelyek a kikapcsolódás részei voltak, szimulációs játékot is játszottunk. A szimulációs játékkal egy szenátusi ülést modelleztünk. Minden résztvevő megkapta kis
22
- Dobosi Victoria
ász
Mű-vész VÁLASZ
Pesten jártunk
Bizony szomorú volt a leveled… Sötét, reménytelen, vigasztalan. Kezét tördelte benn a fájdalom. A fájdalomnak annyi hangja van. Komor, gomolygó, tépett fellegek, és el nem űzi őket semmi sem. Hát tifelétek nincs húsvét soha? A te Megváltód még sírban pihen? Nem akarod te megtagadni Őt, mégis tagadja lényed és valód, mégis tagadja koldus életed az érted vérezőt és meghalót. Pedig te küzdesz – keményen, nagyon, s a sorsod küzdeni, de győzni nem. – Hát tifelétek nincs húsvét soha? A te Megváltód még sírban pihen? Hiszen amerre feltámadva jár, megzengeti a győzelem dalát, szemek sugáros fénye hirdeti erejét, életét, diadalát… vén téli fának korhadt törzse is rügyet bont új tavasz reményiben! – És tifelétek nincs húsvét soha? A te Megváltód sírban pihen? Nem gondolod, hogy ott halad veled? Siettek együtt Emmaus felé. Hangja már bontogatja az eget, S balga szíved úgy gerjedez belé. Itt-ott kék hasadék a fellegen, sugarak törnek át, fénylik be Őt… Egy pillanat még… s hittel boldogan borulsz le élő Megváltód előtt.
gyetemünk futsal csapata és női röplabdacsapata hivatalos volt a budapesti ELTE egyetem által szervezett III. Kárpát-medencei Egyetemek Kupájára. Mi képviseltük felvidéket, és velünk zárult be a kör, mivelhogy az összes régióból érkeztek egyetemi csapatok, ahol magyarok élnek. Március elseje, és harmadika között megrendezett kupán 16 futsal csapat küzdött az első helyért. Szombaton reggel 8 órától kezdődtek a mérkőzések, egyetemünk a délutáni órákban csatlakozott be a küzdelmekbe. Lányaink 5 másik lánycsapattal mérkőztek meg, az ő helyzetük sem volt könnyű, mivel ezek a csapatok mind profi röplabdázókból álltak, így a várt eredménnyel zárták a mérkőzéseket :). A fiúk a vasárnap tartott felsőtáblás mérkőzéseknél már nem voltak érdekeltek. Vasárnap a már említett 2 versenyszám után, Cheerleader versenyt is megtekinthettünk. Aki esetleg nem tudná, ez azt takarja, amikor az amerikai fociról ismerhető lány szurkoló csapatok versengenek egymással. Itt láthatunk csodás akrobatikus elemeket, ugrásokat, forgásokat, és nagyon kreatív táncokat. A 20 fős csapat, így is jól érezte magát, egyet kirándult a fővárosba, találkozott több száz más magyar egyetemistával a határokon túlról. Jól érezte magát az ELTE által szervezett bulin, és tért vissza vasárnap Komáromba. Mi is rendezünk hasonlót, pontosabban április végén egyetemünkön lesz a következő állomása ennek a rendezvénynek. Mi is hasonlóképpen tervezzük a kupát, csupán a cheerleader versenytől kell eltekintenünk, mivel nekünk még sajnos nincs ilyen csapatunk (ezúton várjuk azoknak a lányoknak a jelentkezését, akit érdekelne ez a sportág, a spárgát zsebből húzza elő, helyből ugrik 2 métert, és csapatban úgy mozog, hogy tyű). ehát, április végére lehet készülni. Ott majd szurkolni, ismerkedni a többi egyetem hallgatóival, és az éjszakában szorosabbra fűzni a kapcsolatokat.
E
Túrmezei Erzsébet
T
- Szuri András 23
ász
Koffer
Megyünk Dublinba?...Mi?...Dublin!....Miii?...Guinness sör!..jaaaaah Dublin egpróbálom visszapörgetni az időt január 13.-ára, hogy ti is részesei lehessetek az élménynek, amit én átéltem. Míg pörögnek a kalendáriumban a dátumok, addig ízelítőként elárulok pár dolgot Dublinról. Sok nevezetesség található itt, és tele van látnivalókkal még azoknak is, akik nem túl jártasak az angol irodalomban. Olyan hírességek származnak innen, akikről nem is gondolnánk, hogy írek, mint például Oscar Wilde, Bono a U2 énekese vagy a Drakula megalkotója, Bram Stoker, de sorolhatnám még sokáig és még valamelyik megsértődne, hogy nem említettem meg, ezt inkább nem kockáztatom. Vissza az utazásra! Nálam már megfigyelt dolog és szerintem nem vagyok ezzel egyedül, hogy minden jó dolog az életben spontán történik. Nem gondolkodunk rajta, és nem is tervezgetjük, hanem megtörténik. Ez a kirándulás egy jó példa erre. Az angol tanszék utazást szervezett az ír fővárosba, Dublinba. Ilyen ajánlatra nem mondhattam nemet, koffert elő és a vizsgaidőszak kellős közepén nekivágtunk az útnak. Felejthetetlen nap volt, már csak azért is, mert péntek 13.-án utaztunk, amikor sokak szerint jobb nem felkelni az ágyból, mert Komáromban is lazán elüthet egy villamos. Valamilyen szörnyű balszerencse érhet, de semmi ilyen nem történt velünk és útra keltünk, hogy lássuk, mitől vigad az ír ember és mit rejt magában Dublin. Amint ír földre léptünk és a szállást elfoglaltuk az esti órákban, városnézésre indultunk. Egy péntek este ilyen városban kicsit másképp fest, mint nálunk. Az egész város nyüzsgött az emberektől, utcazenészek játszottak és érezni lehetett a levegőben, hogy élet van az utcákon. Emberek jöttek, mentek, emeletes buszok előzgették egymást az úton és mi a „szemafórnál“ állva bámultuk ezt a nagy várost, ami az esti fényekben még gyönyörűbb. Ami nekem azonnal szembetűnt a dublini embereken, az öltözködésük volt. Ez nagyban eltér a megszokottól, a moderntól is, talán az extravagáns a legjobb szó rá. Mi nagykabátban, hócsizmában jöttünk a szlovákiai télből. Ők pedig félcipőben és nyári holmikban rótták az utcákat. Nagyon eltudtunk rejtőzködni közöttük, mondhatom. Miután pár helyet sikerült megnézni és lejártuk a lábainkat, a csoport egy része visszament a szállásra. De a másik banda vajon hova ment?- na hova?segíttek, hangos zene hallatszik ki onnan, jókedvvel van megtöltve a hely és csapolnak ott Guinness-t, és az egyetemisták nagyon szeretik. Ez az ír kocsma! Az átlag ír ember számára a kocsma kultúrintézménynek számít, és úgy vettem észre, hogy az írek szeretik a kultúrát, mert tömve volt emberekkel. Bevallom, megkóstoltam én is az ír sört, de azért nem kértem repetát.
M
24
Az egész hely hangulata nagyon megfogott. Mosolygós emberek ültek az asztaloknál, akik örültek, hogy kifújhatják az egész heti gőzt a baráti társaságuk körében. Ettől jobbat kívánni sem lehetne! Öregek, fiatalok vegyesen szórakoztak és mi lassan szürcsöltük a sört és örültünk,hogy Dublinban vagyunk. Éjfél után az emberek nagy többsége, ahogy a mi kultúrvándorlásunk is befejeződött. ásnap sikerült megnéznünk a wax múzeumot, ahol a hírességek viaszbábui vannak kiállítva. Sok jó fénykép összejött, mert nem tudtam onnan úgy eljönni, hogy ne legyen közös fotóm James Joyce vagy Michael Jackson társaságában és a Frankensteint sem hagyhatom ki a sorból. A Guinness sörgyárat is útba ejtettük, mert ezt egységesen mindenki látni akarta. Vajon ki bírna ellenállni az ingyenes sörnek, amit a séta végén kap az oda látogató? A zöld szín szinte mindenhol megjelenik Dublinban, vegyük példának a szuvenírest vagy akár a szerencsét hozó ír koboldot. Írország gyönyörű zöld télen is, amit mi nem mondhatunk el Szlovákiáról, és azt se ,hogy lenne tengerpartunk. Kellett látnunk azt is, ami a városon kívül van, mielőtt haza utazunk. A következő célpont Howth, az ír tengerpartján fekvő félsziget. Amíg gyalogoltunk a világítótoronyhoz, a szél majdnem felkapott minket, és sirályok röpködtek a fejünk felett. Mit mondhatnék, egy tökéletes nap így néz ki számomra. z a gyorsan jött kirándulás jobban sikerült, mintha tervezgettem volna évekig, és ebbe a négy napba nagyon sok minden belefért. Zárszóként azt üzenem mindenkinek, aki olvassa ezt az élménybeszámolót, hogy jövő évben is lesz hasonló kirándulás egy másik úticéllal, és ha kedvet kaptok rá, akkor tartsatok velünk!
M
E
- Bc. Gál Csilla
ász
KaTa
KATA már a 6. hónapban van alán még emlékszel kedves olvasó, hogy a tanév elején bemutattuk KATÁ-t, a háromlábú lányt, lessük meg, miként telt létezésének első fél éve. nnyit emlékeztetőül, hogy KATA a KarrierTanácsadó Központ és három lába a tanácsadás, a képzések és a munkaerőpiaci monitoring. Az ötlet Az ELTE-ről érkezett és az ott kialakult rendszert alkalmaztuk szlovákiai viszonyokra, de felvettük a kapcsolatot Magyarország egyik legjobb Karrierközpontjával, a győrivel is. anácsadóink már bevetésre készen várják emailjeiteket és szépen lassan berendezzük a tanácsadó szobát, ahol otthonos körülmények között megértő fülekkel és segítő szándékkal hallgatják meg a problémákat és próbálnak megfelelni a felmerülő kérdésekre. Ahogy azt a tanácsadói plakátunkon is láthatjátok: Karrier-, Munkajogi-, Pénzügyi-, Mentálhigiénés-, valamint Lelki tanácsadás – melyen belül református és katolikus felekezetű érdeklődőkre is gondoltunk. A tanácsadás tehát elindult, és a felmerült kérdések alapján tanácsadóink az Új Szóban szerdánként összefoglalják az itt szerzett tapasztalataikat. épzéseink sikeresen lezajlottak a visszajelzések alapján a 75 résztvevő legnagyobb megelégedésére. Folyamatosan zajlott a pénzügyi, vállalkozási, a munkajogi és a karriertervezési szeminárium, de a Tandemes kollégák péntekenként egésznapos képzéseket is tartottak péntekenként. Idén is meghirdetjük ezeket és ebben a félévben újdonságként a civil életre felkészítő, elsősorban pályázatírással foglalkozó és szlovák nyelven tartott kommunikációs képzést is kínálni fogunk. Külön kiemelnénk az állásinterjús képzésünket, amely szorosan kötődni fog a Komáromi Egyetemi Napokhoz. Ezek mellett ECDL-tanfolyamok szervezését is átvettük, illetve felvilágosítást adtunk a bajai Eötvös József Főiskola kihelyezett képzéseiről. munkaerőpiaci monitoring terén is megkezdődött a munka, több cég keresett már meg minket és eddig majd minden állást hirdető megtalálta nálunk a számítását. Az ifjú pályakezdők számára találkozót szerveztünk a Munka,- Szociális és Családügyi hivatallal és a Szociális biztosítóval, a Munkaügyi Hivatal találkozójára a közösen szervezett Információs Napon került sor, nemsokára pedig az Adóhivatalt látjuk vendégül.
T
A
T
K
emrég került hozzánk a jegyzetárusítás. A rendelkezésünkre álló egyetemen kiadott jegyzeteken kívül szeretnénk biztosítani, hogy a hallgatók hozzá tudjanak jutni az oktatók által meghatározott kötelező szakirodalomhoz. zen kívül írtunk, fordítottunk, tördeltünk két kiadványt. Az általános témájú sárga színűvel a kedves olvasó is találkozhatott a különböző egyetemi épületekben. A következő pedig, ami a cégek számára készült, már nyomdában van. Amint kijön, egyből felkutatjuk a környékbeli cégeket, hogy a begyűjtött információkat meg tudjuk osztani a hozzánk betérő pályakezdő munkát kereső selyéseknek. z azt is jelenti, hogy nem akarjuk szem elől téveszteni az öregdiákokat sem, ennek érdekében már megkezdtük az egyetem alumnusrendszerének kialakítását. alán a cikkből számodra is kiderült, hogy Érted dolgozunk. Azért, hogy minél felkészültebb legyél mire elvégzed az egyetemet és minél könnyebben találj munkát magadnak. Fordulj hozzánk ha bármilyen problémád van, vagy úgy gondolod, hogy beléd szorult egy fantasztikus ötlet. De akkor is térj be hozzánk, ha csak egy jót szeretnél beszélgetni vagy a babzsákfoteleken egyetemi jegyzeteket, vagy más érdekes kiadványokat lapozgatni! észletes és aktuális információk a www.kata.selyeuni.sk honlapon találhatók, de megtalálhatók vagyunk a Facebookon is.
N E
E T
R
A
25
- Cúth Csaba, Virágh Mária
ász
Elnökválasztás
Új elnök a Hallgatói Önkormányzat élén
2012 februárjában a Hallgatói Önkormányzat tisztújító küldöttgyűlést tartott. Tisztújításra az önkormányzatban kétévente kerül sor. A küldöttek megválasztották a Hallgatói Önkormányzat elnökét és a Küldöttgyűlés elnökét is. A Hallgatói Önkormányzat új elnöksége: Elnök: Valent Ákos Alelnökök: Egyetem-népszerűsítésért felelős alelnök: Ulbrik Zoltán Laptop-kölcsönzésért és ösztöndíjakért felelős alelnök: Vörös Renáta Tudományos Diákköri Konferenciáért felelős alelnök: Bese László Kollégiumokért felelős alelnök: Méri Tamás Rendezvényszervezésért felelős alelnök: Szabó Dávid Kultúráért és sportért felelős alelnök: Szuri András A szaktestületek elnökei: Gazdasági Bizottság: Lovász András Kommunikációs Bizottság: Nagy Veronika A Hallgatói Önkormányzat idén VIII. alkalommal rendezi meg a Komáromi Egyetemi Napokat (KEN) április 16. és 20. között. Erre az alkalomra a Hallgatói Önkormányzat pályázatot hirdet ki a hallgatók körében, a KEN póló megtervezésére. Ha szeretnéd kreativitásod megmutatni, most megteheted!!! Légy Te, aki megtervezi azt a pólót, amit minden hallgató viselni fog! A pólótervnek tartalmaznia kell: Póló eleje: 1. Az esemény megnevezésének rövidítése: VIII. KEN 2. Az esemény megnevezése, időpont: Komáromi Egyetemi Napok, 2012. április 16-20. Póló hátulja: 1. Futás a jövőért ill. Beh za budúcnosť 2. Évszám: 2012
Az önkormányzat irodavezetője: Vadkerti Tibor A három kar HÖK elnöke, akik tisztségükből adódóan tagjai az elnökségnek: Tanárképző Kar: Bugár Gergely Gazdaságtudományi Kar: Méri Tamás Református Teológiai Kar: Haris Szilárd A küldöttek megválasztották a Küldöttgyűlés elnökét is Méri Tamás személyében. A Hallgatói Önkormányzat magyarországi minta alapján működő szervezet, amely a hallgatók érdekeit képviseli. Olyan programok szervezésével foglalkozik, amelyekkel az egyetemisták életét színesebbé teszi. Ilyen rendezvények a gólyatábor, egyetemi bál, KEN (Komáromi Egyetemi Napok), Bölcsész/Gazdász napok, Sportrendezvények, valamint a kéthetente megrendezésre kerülő egyetemi bulik is. A diákszervezetektől az különbözteti meg, hogy rendezvényszervezésen túl érdekképviselettel is foglalkozik az egyetem szerveiben. Az egyetem minden döntéshozó szervében van hallgatói képviselő.
A pályázat végeredményeként a legjobb pólódizájnt 50 € ösztöndíjjal díjazzuk. Továbbá felkerül a http://sjehok.org-ra/ a tervezőjével együtt. A pólómintákat kép formájában (jpeg, png, bmp, stb.) max. 1600x1200-as, min. 800x600-as felbontásban küldjétek. Továbbá fontos megnevezni milyen színű pólóra milyen színű nyomtatást gondoltatok, ha nem színesen külditek. A nyomtatás egy színben történik. A pólómintákat e-mailben küldjétek a sjehok.ken@gmail.com e-mail címre. A pályázatok beküldési határideje: 2012. március 24.
Vegyél részt te is a Komáromi Egyetemi Napok szervezésében! Idén immár nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre a KEN (Komáromi Egyetemi Napok). Rengeteg színes rendezvénnyel készülünk, hogy minél több élménnyel térj haza, viszont minél többen dolgozunk rajta, annál emlékezetesebb lesz. Amennyiben szívesen segítenél a szervezésben, illetve szívesen segítenél nekünk, a következő e-mail címre várjuk a jelentkezésedet: sje.hokinfo@gmail.com-on
26
ász
Ez itt a te cikked helye! Ismét lehetőséged van véleményed kinyilvánítani, írásaidat megmutatni, szépirodalmi próbálkozásaidat megosztani, tudományos munkád eredményét ismertetni, valamint rajzaidat bemutatni. Várunk minden ötletet, kritikát, véleményt… Nyilvánulj meg Te is! Határidő: 2012. március 30. (péntek) Elérhetőség: asz.sje@gmail.com
27