Capítulo 1: ¿Ciencia impulsada por la normativa o normativa impulsada por la ciencia?
Introducción
Acontecimientos importantes en farmacovigilancia
Organizaciones importantes de farmacovigilancia
Autoridades sanitarias y regiones importantes
El mundo de la ciencia de la regulación
Comité para la Evaluación de Riesgos en Farmacovigilancia de la EMA
Nueva ola de normativas sobre farmacovigilancia en todo el mundo
El QPPV de la UE
El auge del QPPV nacional
Conclusiones
Sección II: Datos Sobre Seguridad y de la Vida Real
Capítulo 2: Gestión de señales y métodos de detección de señales
Introducción
Señales (cuadro 2.2)
Detección de señales
Validación de señales
Evaluación de señales
Determinar la relación beneficio-riesgo (cuadro 2.5)
Gobernanza de seguridad en farmacovigilancia
Estructura de la gobernanza de seguridad
Comité de supervisión de la seguridad (cuadro 2.8)
Equipos de gestión de la seguridad18
Comité de revisión de primeros ensayos en el ser humano19,20
Grupos consultivos internos de seguridad
Comités de evaluación de la seguridad21
Estructuras de apoyo de la gobernanza de seguridad
Proceso de gobernanza de la seguridad (cuadro 2 11)
Conclusión
Lista de definiciones
Capítulo 3: Monitorización de la seguridad del medicamento en los ensayos clínicos
Introducción
Planificación de la seguridad
Recogida y evaluación de datos
Notificación y comunicación de información sobre seguridad
Conclusión
Capítulo 4: Evaluación de la causalidad y ejemplos de reacciones adversas a medicamentos (lesión hepática inducida por fármacos, reacciones renales, reacciones cutáneas y eventos adversos cardiovasculares mayores)
Introducción
Criterios del grupo de trabajo del CIOMS
Criterios de Bradford-Hill
Hígado: evaluación de la causalidad en las lesiones hepáticas inducidas por fármacos en adultos
Riñones
Piel
Aparato cardiovascular
Conclusión
Capítulo 5: Función de la epidemiología en la industria biofarmacéutica
Introducción
Epidemiología a lo largo del ciclo vital del fármaco
Análisis de la evidencia epidemiológica
Fuentes de datos para la práctica de la epidemiología en la industria farmacéutica
Competencias y criterios del epidemiólogo en la industria farmacéutica
El futuro de la farmacoepidemiología
Capítulo 6: Estudios epidemiológicos de la vida real y registros de pacientes
Fuentes de datos para los estudios observacionales
Diseños de estudios observacionales de la vida real
Algunos aspectos de la presentación e interpretación de los resultados de los estudios
Conclusión
Sección III: Temas de Interés y Poblaciones
Especiales
Capítulo 7: Farmacovigilancia de las vacunas
Introducción
Historia moderna de las vacunas en relación con la farmacovigilancia
Control de la seguridad de la vacuna antes de obtener la licencia
Tras obtener la licencia
Relación beneficio-riesgo a nivel del proveedor y del consumidor
El futuro
Capítulo 8: Farmacovigilancia en el embarazo
Introducción
Uso de medicamentos en embarazadas
Etapas del desarrollo embrionario y fetal
Talidomida e historia de la regulación
Toxicología del desarrollo y la función reproductora
Medidas anticonceptivas en los ensayos clínicos
Métodos de vigilancia
Conclusiones
Capítulo 9: Farmacovigilancia en pediatría
Introducción
Legislación para el desarrollo de fármacos pediátricos
Aspectos específicos de la población pediátrica
Dificultades específicas para la farmacovigilancia en pediatría
Recogida de datos sobre seguridad para mejorar la caracterización del perfil de seguridad de los medicamentos utilizados en la población pediátrica
Conclusión
Capítulo 10: Farmacovigilancia en poblaciones especiales: ancianos
Introducción
Conclusión
Capítulo 11: Control y vigilancia poscomercialización de los productos sanitarios
Introducción
Aspectos generales de la vigilancia poscomercialización y el control de productos sanitarios
¿En qué consisten la vigilancia poscomercialización y el control de los productos sanitarios?
Utilidad de la vigilancia poscomercialización y del control de los productos sanitarios
Vigilancia de los productos sanitarios en EE UU
Vigilancia de los productos sanitarios en la Unión Europea
Conclusión
Declaración de divulgación
Capítulo 12: Aplicación de los factores humanos y la educación sanitaria a la farmacovigilancia
Introducción
Factores humanos
Educación sanitaria
Conclusión
Sección IV: La Siguiente Frontera
Capítulo 13: Gestión de la relación beneficio-riesgo
Introducción
Antecedentes históricos
Evaluación estructurada de la relación beneficio-riesgo
Integración del planteamiento del ciclo vital y la relación beneficio-riesgo en una empresa biofarmacéutica
Visualización de las evaluaciones de la relación beneficio-riesgo
Evaluaciones cuantitativas de la relación beneficio-riesgo
Función del paciente en la evaluación beneficio-riesgo
Conclusión
Apéndice I Repaso de la minimización de riesgos
Capítulo 14: Informática en farmacovigilancia: situación actual y proyectos futuros
Introducción a la informática en farmacovigilancia
Datos y flujo de datos en farmacovigilancia
Informática en farmacovigilancia para el registro de informes de acontecimientos adversos
Tecnología en el proceso de vigilancia
Tecnología para la evaluación de señales y riesgos
Tecnologías de informática en farmacovigilancia para la minimización de riesgos
Otras tecnologías informáticas para la seguridad del paciente
Conclusión
Apéndice I: esquema general de las tecnologías en FV
Capítulo 15: El futuro de la ciencia de la seguridad
Antecedentes
Sistemas cognitivos y conductuales
Evaluación médica
Ciencia de datos
Relación beneficio-riesgo: unificación
Conclusión
Índice alfabético
Página de créditos
Avda. Josep Tarradellas, 20-30, 1.°, 08029, Barcelona, España
This translation of Pharmacovigilance: A Practical Approach by Thao Doan, Fabio Lievano, Mondira Bhattacharya, Linda Scarazzini and Cheryl Renz was undertaken by Elsevier España, S.L.U. and is published by arrangement with Elsevier, Inc.
Esta traducción de Pharmacovigilance: A Practical Approach, de Thao Doan, Fabio Lievano, Mondira Bhattacharya, Linda Scarazzini y Cheryl Renz, ha sido llevada a cabo por Elsevier España, S.L.U. y se publica con el permiso de Elsevier, Inc.
Farmacovigilancia. Un enfoque práctico, de Thao Doan, Fabio Lievano, Mondira Bhattacharya, Linda Scarazzini y Cheryl Renz.
Cualquier forma de reproducción, distribución, comunicación pública o transformación de esta obra solo puede ser realizada con la autorización de sus titulares, salvo excepción prevista por la ley. Diríjase a CEDRO (Centro Español de Derechos Reprográficos) si necesita fotocopiar o escanear algún fragmento de esta obra (www.conlicencia.com; 91 702 19 70/93 272 04 45).
Advertencia
Esta traducción ha sido llevada a cabo por Elsevier España, S.L.U. bajo su única responsabilidad. Facultativos e investigadores deben siempre contrastar con su propia experiencia y conocimientos el uso de cualesquier información, método, compuesto o experimento descritos aquí. Los rápidos avances en medicina requieren que los diagnósticos y las dosis de fármacos recomendadas sean siempre verificados personalmente por el facultativo. Con todo el alcance de la ley, ni Elsevier, ni los autores, los editores o los colaboradores asumen responsabilidad alguna por la traducción ni por los daños que pudieran ocasionarse a personas o propiedades por el uso de productos defectuosos o negligencia, o como consecuencia de la aplicación de métodos, productos, instrucciones o ideas contenidos en esta obra.
Revisión científica
Antonio Aguilar Ros
Especialista en Farmacia Hospitalaria
Profesor Titular de Farmacología
Director del Máster en Atención Farmacéutica-Farmacia Asistencial
Universidad CEU San Pablo, Madrid
Marina Aguilar Ayanz
Farmacéutica, Máster Pharmatalents EPHOS
Profesora del MBA Internacional en Industria Farmacéutica CEU San Pablo Medical Scientific Liaison de Roche Farma, España
Servicios editoriales: DRK Edición
Depósito legal: B.18.045-2019
Impreso en España
Colaboradores
Jabeen Ahmad, BSc (Hons), Regional Director, Affiliate Vigilance Excellence, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, Maidenhead, United Kingdom
Hans Peter Bacher, MD, PhD, Mature Products, Global Medical Affairs, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Mondira Bhattacharya, MD, Former Senior Medical Director Safety Science, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Deepa H. Chand, MD, MHSA, Associate Medical Director, Safety Science, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Monali Desai, MD, MPH, Senior Medical Director, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Thao Doan, MD, Senior Medical Director, Safety Science, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
James Duhig, PhD, Director, Safety Science, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Vicki Edwards, BPharm (Hons), Vice President, Pharmacovigilance Excellence, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, Maidenhead, United Kingdom
Jawed Fareed, PhD, DSc, FAHA, Professor of Pathology and Pharmacology, Director of Hemostasis and Thrombosis, Research Laboratories Division Director Cardiovascular Institute, Vascular Biology Chair, Institutional Animal Care and Usage Committee, Loyola University Medical Center, Maywood, IL, United States
Carl Fischer, PhD, Senior Advisor, Center for Device and Radiological Health, U.S. Food & Drug Administration, Silver Spring, MD, United States
Cheryl Foit, BS, Director, Project Management, Pharmacovigilance and
Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Suzanne Pauline Green, MD, MBChB, FFPM, Former Medical Director, Safety Science, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, Maidenhead, United Kingdom
Barbara A. Hendrickson, MD, Senior Medical Director, Safety Science Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Robert Hogan, PhD, President, Terminologix LLC, Antigo, WI, United States
Syed S. Islam, MBBS, MPH, MSPH, Dr.PH, Senior Medical Director, Epidemiology, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Calvin Johnson, BSc (Hons), MSc (PhV), Director, Affiliate Vigilance Excellence, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, Maidenhead, United Kingdom
Jeremy D. Jokinen, PhD, MS, Senior Director, Safety Science Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Ryan Kilpatrick, PhD, Senior Director, Epidemiology, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Karolyn Kracht, MS, Associate Director, Safety Science, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Gweneth Levy, MD, Medical Director, Safety Science, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Fabio Lievano, MD, Vice President Safety Science, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Murray Malin, MD, MBA, Senior Medical Director, Medical Quality Assurance, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Anthony G. Oladipo, PharmD, MPH, BCPS, Senior Director, Safety Science, Pharmacoviligance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Denise M. Oleske, PhD, Director, Epidemiology, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Meenal Patwardhan, MD, MHSA, Senior Medical Director, Safety Science, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
James M. Pauff, MD, PhD, Associate Medical Director, Oncology Clinical Development, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Ariel Ramirez Porcalla, MD, MPH, Medical Director, Safety Science Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Radhika M. Rao, MD, MPH, Medical Director, Pharmacovigilance Operations, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Nicholas Rees, MBBS, BSc, Medical Director, Pharmacovigilance Excellence, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, Maidenhead, United Kingdom
Cheryl Renz, MS, MD, Senior Medical Director, Safety Science, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Adrienne M. Rothstein, PharmD, Associate Director, Safety Science, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Linda Scarazzini, MD, Vice President, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Charles Schubert, MD, MPH, Senior Medical Director, Safety Science, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Sundeep Sethi, MD, MBA, Vice President, Pharmacovigilance Operations, Pharmacovigilance and Patient Safety AbbVie, North Chicago, IL, United States
Arsalan Shabbir, MD, PhD, Former Associate Medical Director, Global Medical Affairs, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Melissa M. Truffa, BSPharm, Director, Safety Science, Pharmacovigilance and Patient Safety, Abbvie, North Chicago, IL, United States
Jerzy Edward Tyczynski, PhD, Senior Director Epidemiology, Pharmacovigilance and Patient Safety, AbbVie, North Chicago, IL, United States
Another random document with no related content on Scribd:
–
Na, azok ott négyen jó fészekre találtak.
Egy reggel aztán, mikor az öregasszony egyedül volt otthon, a messzeségben egy embert vett észre, aki a síkon át az ő háza felé igyekezett. Csakhamar megismerte, az a gyalogosember volt, aki a leveleket szokta szétosztani. A levélhordó összehajtogatott papírlapot adott át neki, az öregasszony pedig elővette a tokból a pápaszemét, amelyet varrásnál szokott használni. Aztán olvasta:
Sauvage-né asszony, jelen soraimmal szomorú hírt tudatok. A maga fia, a Victor, tegnap elesett, egy ágyúgolyó úgyszólván derékba szakította őtet. Én egészen a közelében voltam, tekintve, hogy egymás mellett szolgáltunk a századnál és ő mondta nekem, hogy azonnal értesítsem magát, ha nekije valami baja találna lenni.
A Victor zsebibül kivettem az óráját, azt majd visszaviszem magának, ha a háborúnak vége lesz.
Tisztelem és üdvözlöm
Césaire Rivot, közkatona a 23-ik mars második századjában.
A levél dátuma háromhetes volt.
Az öregasszony nem sírt. Mozdulatlan maradt, annyira meglepődve és elképesztve, hogy még szenvedni sem tudott. »Hát a Victort is megölték« – gondolta. Aztán lassanként mégis megjelentek szemében a könnyek és a fájdalom elborította a szívét. Gondolatai is megvilágosodtak, szörnyű, gyötrelmes egymásutánban. Többé nem csókolja meg már a nagyfiát, soha többé! A csendőrök megölték az apát, a poroszok megölték a fiút… Az ágyúgolyó szétzúzta a derekát. És úgy rémlett neki, mintha látná az iszonyúságot: a lehanyatló fejet a nyitvamaradt szemekkel, miközben a száj a nagy bajusz tövét rágja, ahogy Victor szokta volt, mikor nagyon haragudott…
Vajjon mit csináltak a holttesttel? Ha legalább visszaadták volna neki a gyermekét, mint ahogy a férjét is visszaadták, a golyóval a homloka közepén…
Egyszerre hangok zaját hallotta. A poroszok voltak, akik hazajöttek a faluból. Az öregasszony gyorsan elrejtette a levelet a zsebébe és nyugodtan, a rendes arckifejezésével fogadta a katonákat. A szemét volt ideje előbb jól megtörölgetni.
A négy porosz mind röhögött, oda voltak örömükben, mert egy szép nyulacskát hoztak magukkal – persze, biztosan lopták – és jelekkel mutogatták az öregnek, hogy most valami jó falat kerül az asztalra.
Sauvage anyó rögtön hozzálátott a villásreggeli elkészítéséhez, de mikor le kellett volna vágnia a nyulat, nem volt hozzá bátorsága. Pedig nem ez volt az első nyúl, amelyet megölt! Az egyik katona aztán végzett az áldozattal, nagyot ütve öklével a nyúl füle tövére.
Amint az állat kiszenvedett, az öregasszony lehúzta a bőrt a vörös testről; a vértől azonban, amelyet látnia kellett, mert ott jártak benne az ujjai és mert belepte a kezeit, a vértől, amelynek érezte elhűlő langyosságát és a megalvadását, egyszerre tetőtől-talpig reszketni kezdett: egyre a nagyfiát látta, derékba törve, éppen ilyen véresen, mint ezt a még vonagló állati testet.
Ő is asztalhoz ült a poroszaival, de enni nem tudott egy falatot sem. A katonák elpusztították a nyulat, őrá ügyet sem vetettek. Ő pedig a szeme sarkából nézte őket, szó nélkül, egy gondolatot érlelgetve, de olyan szenvtelen arccal, hogy semmit sem vettek észre.
Az öregasszony hirtelen megszólalt:
– Lám, még a neveteket se tudom, pedig már jó egyhónapja, hogy együtt vagyunk.
Azok megértették, persze nem minden kínlódás nélkül, hogy mit akar a gazdasszonyuk, aztán megmondták a nevüket. De neki ez nem volt elég; feliratta velük a nevüket egy papírra, a családjuk címével együtt, azzal föligazítva pápaszemét nagy orrára, jól
megnézte az ismeretlen írást, majd összehajtogatta a lapot s betette a zsebébe, a levél fölé, amely a fia halálát közölte vele.
Mikor az étkezésnek vége volt, azt mondta az embereknek:
– Most pedig dolgozom egy kicsit értetek.
És szénát kezdett hordani fel a padlásra, ahol a katonák aludni szoktak.
Azok csodálkoztak ezen a műveleten, de ő elmagyarázta, hogy így majd kevésbbé fognak fázni a padláson. Erre segítettek neki a szénahordásban. Felhalmozták a kötegeket egészen a szalmatetőig és ilymódon valóságos nagy szobát raktak ki maguknak, amelynek a négy fala meleg és illatos takarmányból volt és amelyben csodálatosan jó alvás igérkezett.
Estebédnél az egyik poroszt nyugtalanította, hogy Sauvage anyó még mindig nem eszik semmit. Az öregasszony azt állította, hogy görcsei vannak. Azután jó nagy tüzet rakott, hogy fölmelegedjen, a négy német pedig felmászott a pihenőhelyére azon a létrán, amelyet minden este használtak.
Mihelyt a padlásajtó becsukódott mögöttük, az öregasszony elvette a létrát, majd zajtalanul kinyitotta a kifelé szóló ajtót, hogy aztán szalmakötegekkel térjen vissza, amelyekkel telerakta a konyhát. Mezítláb járt-kelt a hóban, oly csöndben, hogy nem hallhatta meg senki. Olykor-olykor fölfigyelt a négy alvó katona zengő és egyenetlen horkolására.
Mikor úgy vélte, hogy mindent eléggé előkészített, az egyik szalmaköteget bevetette a tűzhelyre s mikor a köteg tüzet fogott, szétszórta a többi szalma közé, azzal kiment és nézte, mi lesz.
A kunyhó belsejét pár másodperc alatt vad világosság ragyogta be, aztán rettentő parázshalommá vált az egész, gigászi, ízzó kemencévé, amelynek fénye kicsapott a szűk ablakon és éles sugarat vetett a hóra.
Erre nagy kiabálás hallatszott a háztető alól, aztán emberi ordítozás lármája, az ijedtség és rémület szívtépő kiáltásai. Aztán, mikor a padlásajtó lezuhant a kunyhó belsejébe, a padlásra tűzoszlop csapott fel, áttörte a szalmatetőt és fölnyilalt az ég felé, mint egy roppant fáklya lángja. Az egész kunyhó lobogott.
Belülről ekkor már nem hallatszott más, csak a tűzvész pattogása, a falak recsegése, a gerendák tompa zuhanása. A tető hirtelen bedőlt és a ház égő váza szikrák nagy, bokros csóváját röpítette a levegőbe, a füstfelleg közepén.
A fehér síkság a tűz fényében úgy csillogott, mint egy nagy ezüst lap, amelyet vörösre festettek.
A messzeségben egy harang kezdett kongatni.
Az öreg Sauvage-né pedig ott állt összeomló otthona előtt, puskával a vállán, a fia puskájával, mert attól félt, hogy valamelyik áldozat még megmenekülhet.
Mikor látta, hogy mindennek vége, fegyverét bedobta a parázs közé. Durranás hallatszott.
Emberek szaladtak össze, parasztok meg poroszok.
Az öregasszonyt ott találták egy fatönkön ülve, nyugodtan és elégedetten.
Egyik német tiszt, aki úgy beszélt franciául, mint egy született francia, megkérdezte:
– A legényei hol vannak?
Sauvage anyó kinyujtotta sovány karját a tűzvész vörös tömkelege felé, amely már kihúnyóban volt s erős hangon felelte:
– Odabenn vannak!
Az emberek köréje tolúltak. A porosz tovább kérdezte:
–
A tűz hogyan támadt?
Az öregasszony megmondta:
– Én csináltam az egészet.
Nem hitték el neki, – azt hitték, hogy a szerencsétlenség egyszeriben megőrjítette. Ekkor azonban, mikor mindenki ott sereglett körülötte és őt hallgatta, elbeszélte az egész dolgot elejétől végig, a levél érkezésétől a házába égett emberek utolsó kiáltásáig. Egyetlen részletet sem felejtett ki, mindent elmondott, amit érzett és művelt.
Mikor befejezte, a zsebéből előhúzott két papírdarabot és hogy a tűz utolsó fényénél megkülönböztethesse őket, még egyszer feltette a pápaszemét, aztán így szólt, felmutatva az egyik lapot:
– Ez itt a Victor halála.
A másikat is felmutatta s a fejével odabökött a vörösen ízzó romok felé:
– Ez meg ezeknek a neve, hogy írhassatok az otthonvalósiaknak.
Nyugodtan átnyujtotta a fehér papírt a tisztnek, aki a vállainál fogva tartotta. És tovább beszélt:
– Irjátok meg nekik, hogy hogy’ esett a dolog és mondjátok meg apjuknak-anyjuknak, hogy ezt pedig én csináltam, Victoire Simon, a Sauvage! A »Kegyetlen«-familiábul! El ne felejtsétek!
A tiszt német parancs-szavakat kiáltott. Az öregasszonyt megragadták s odadobták a háza még meleg falai elé. Aztán tizenkét ember gyorsan sorba állt, szemközt vele, húsz méternyire. Az asszony meg se mozdult. Tudta, mi következik. Várt.
Vezényszó harsant, rá azonnal hosszan dördülő csattanás. Egy elkésett lövés egyedül szólalt meg, a többi után.
Az öregasszony nem esett el. Csak összébb roskadt, mintha alatta elkaszálták volna a lábát.
A porosz tiszt közelebb lépett. Az asszony teste majdnem derékba volt szakítva, keze még görcsösen szorította a vértől ázott levelet.
Serval barátom még hozzátette a történethez:
– A németek aztán megtorlásul a falu kastélyát rombolták le, az enyémet.
Én pedig a négy bennégett jámbor legény anyjára gondoltam, meg annak a másik anyának vad heroizmusára, akit főbelőttek itt e mellett a fal mellett.
És fölszedtem ott egy apró kődarabot, amely még fekete volt a koromtól.
FÜGGELÉK.
A millió.
A szerény, hivatalnoki család életét élték. A férj korrekt, nagyon lelkiismeretes miniszteri tisztviselő volt, aki munkáját szigorú pontossággal végezte. Léopold Bonnin-nak hívták. Ez a jelentéktelen fiatalember minden téren úgy gondolkodott, ahogyan gondolkodni kell. Vallásos nevelésben részesült, de később már nem volt olyan hívő, mióta a Köztársaság az Egyház és az Állam különválasztására törekedett. Hangosan mondogatta a minisztérium folyosóin: »Vallásos ember vagyok, sőt nagyon is az, de ez csak azt jelenti, hogy hiszek Istenben és nem azt, hogy klerikális vagyok.« Bonnin főleg azt domborította ki mindig, hogy becsületes ember, – a mellét verte, mikor erről beszélt. És az is volt, becsületes ember, a szónak a leghétköznapibb értelmében. Pontosan járt be, pontosan ment el, nem »lógott«, és ha »pénzről volt szó«, nem igen értette a tréfát. Egyik szegény kollégája leányát vette feleségül, de a kollégának volt egy gazdag nővére, aki annak idején szerelemből ment férjhez s most egy milliót mondhatott magáénak. Ez a hölgy gyermektelen volt, ami miatt borzasztóan szomorkodott és ami miatt vagyonát csak unokahúgára testálhatta.
Ez az örökség járt állandóan a család eszében. Ez a gondolat ott lebegett a ház fölött, sőt az egész minisztérium fölött is; mindenki tudta, hogy »Bonnin-ék milliomosok lesznek.«
Gyermeke a fiatal házaspárnak sem volt, de ezt nem is bánták, nyugodtan élték korlátoltan és békésen tisztes életüket. Lakásuk
tiszta, rendes, zajtalan hely volt, mert csöndesek és mérsékeltek voltak mindenben s azt gondolták, hogy egy gyerek megzavarná ezt az életet, ezt az otthont, ezt a nyugalmat.
Nem gátolták meg semmivel, hogy utódaik legyenek; de ha egyszer az isten nem adott egyet sem, annál jobbnak találták magukra nézve.
A milliomos nagynéni kétségbe volt esve meddőségük miatt s tanácsokat adott nekik, amikkel végét vethessék. Annak idején ő is megpróbált, – eredménytelenül – ezer gyakorlati útmutatást, amelyeket baráti körből vagy kuruzslóktól kapott; mióta pedig ő maga túl volt a fogékonyság korán, újabb ezer módszert tanult meg, amelyekről elhitte, hogy csalhatatlanok. Ha már kétségbeesve kellett belátnia, hogy sajátmagán nem próbálhatja ki ezeket, szívósan oktatgatta rájuk a két fiatalt, lépten-nyomon ismételgetve: »Na, kipróbáltátok-e, amit a minap ajánlottam, mi?«
A nagynéni meghalt. A fiatalok szívében az a titkos öröm ébredt fel, amelyet a gyásszal szokott eltakarni az ember önmaga és mások elől. A lelkiismeret feketébe öltözik, a lélek azonban remeg a jókedvtől.
Értesítést kaptak, hogy a közjegyzőnél végrendelet van letéve. A templomból egyenesen a közjegyzőhöz szaladtak.
A nagynéni, híven egész élete rögeszméjéhez, millióját a házaspár elsőszülött gyermekére hagyta, a jövedelem élvezetét a szülőknek biztosítva halálukig. Ha a fiataloknak három éven belül nem születnék örököse, a vagyon a szegényekre száll.
El voltak képedve, le voltak sujtva. A férj beteg lett s egy hétig nem ment be a hivatalba. Mikor fölgyógyult, energikusan elhatározta, hogy apává lesz.
Félévig olyan elkeseredetten igyekezett a célra, hogy végül is árnyéka lett önmagának. Most eszébe jutott a sok módszer, amiket a néni ajánlott, s lelkiismeretesen végigcsinálta mind, de hiába.
Kétségbeesett akarata olyan ál-erőkifejtésekre ragadta, amelyek csaknem végzetessé váltak ránézve.
Vérszegénység ásta alá egészségét; a sorvadás réme kerülgette. Az orvos, akit megkérdezett, ráijesztett s visszaterelte csöndes életmódjába; amely még csöndesebb lett, mint a régi volt, erőpótló rendszabályokkal.
A minisztériumban vidám pletykák szállingóztak. Mindenki tudta, hogy felsültek a végrendelettel és az osztályok sorba tréfát űztek a híres »milliós hecc«-ből. Voltak, akik ugrató tanácsokat adtak
Bonnin-nek; mások elbizakodott hangon ajánlkoztak, hogy eleget tesznek a bajos végrendeleti pontnak. Főleg egy hatalmas fickó, aki szörnyű életművész hírében állt és akinek a szerencséje a nők körül közismert volt a hivatalban, döfködte felé a célzásokat, a sikamlós kiszólásokat, mondván, hogy húsz perc alatt boldog örökössé tudja tenni Léopold Bonnint.
Bonnin egyszer aztán méregbe jött s hirtelen felpattanva, – a tollszár oda volt dugva a füle mellé, – ráripakodott:
– Uram, maga egy közönséges pimasz; ha nem tisztelném önmagam, a szeme közé köpnék önnek!
Ki-ki megnevezte a segédeit, a minisztérium három álló napig ettől izgult. Csak a két ellenfél ügyét tárgyalták a folyosókon, jegyzőkönyvekről folyt a szó, meg hogy kinek mi a felfogása. Végül találtak egy formulát, amelyet a négy segéd egyhangúan elfogadott s amelyhez a két érdekelt is hozzájárult. Komolyan köszöntötték egymást és kezet fogtak a hivatalfőnök előtt, miközben néhány bocsánatot kérő szót dadogtak.
A rákövetkező hónapban kimért szertartásossággal köszöngettek egymásnak, jólnevelt túlbuzgósággal, mint ellenfelekhez illik, akik szembenálltak. Egy napon aztán, mikor egyszer a folyosó fordulójában nekiütköztek egymásnak, Bonnin méltóságos udvariassággal kérdezte: »Nem történt valami baja, uram?« Amire a másik felelt: »Oh, egyáltalán nem, uram!«
Ettől a pillanattól kezdve illendőnek vélték, hogy mikor találkoznak, pár szót váltsanak. Aztán lassan-lassan bizalmasak lettek egymás iránt, megszokták, megértették és megbecsülték egymást, mint két férfi, akik eddig félreismerték egymás értékét.
Elválhatatlanokká lettek.
Léopold azonban boldogtalan volt a családi életében. Felesége kínos célzásokkal bántotta, félreérthetetlen döfésekkel. Az idő pedig múlt; a nagynéni halála óta már egy év telt el. Az örökség elveszettnek látszott.
Bonnin-né, ha asztalhoz ült, ilyeneket mondott:
– Alig van valamink ebédre; bezzeg máskép lenne, ha gazdagok volnánk.
Mikor Bonnin a hivatalba indult, az asszony ezzel adta oda neki a sétabotját:
– Ha ötvenezer livre járadékunk volna, nem kellene annyit veszkődnöd odabent, tintanyaló úr!
Ha Bonnin-né esős időben készült valahová, ezt sziszegte:
– Volna csak kocsija az embernek, nem kéne agyonsároznia magát ilyen ronda időben!
És végül már minden alkalom, minden óra csak arra volt jó, hogy szemére vessen a férjének valami szégyenletes dolgot, őt hibáztatva, őt téve felelőssé egyedül a nagy vagyon elvesztéseért.
Végső kétségbeesésében Bonnin elvitte a feleségét egy híres orvoshoz, aki, hosszú vizsgálat után, nem mondott semmi bizonyost, kijelentve, hogy semmi különöset sem talál. Az eset elég gyakran előfordul, – mondta – a test életével is úgy áll a dolog, mint a lélekével: amint igen sokszor láthatni házasságokat, amelyeket a két természet összeférhetetlensége miatt kell felbontani, épúgy nincs csodálnivaló azon sem, ha más házasságokat a fizikai
összeférhetetlenség tesz meddővé. Ez pedig belekerült negyven frankba.
Újabb év telt el, és a két házastárs közt kitört a háború, a szüntelen, kegyetlen harc, melyet valami rettenetes gyűlölet fűtött. Az asszony egyre ismételte: »Hát nem szörnyű, csak azért veszteni el egy nagy vagyont, mert az ember egy hülyével állt össze!« –vagy: »Ha akkor egy másik akad az utamba, ma ötvenezer livre járadékom lenne!« – vagy: »Vannak emberek, akik mindig csak útban vannak. Ezek rontanak el mindent.«
Főleg az estebédek lettek elviselhetetlenek. Léopold, – nem tudva mit csinálni, – egy este, mikor félt, hogy újra szörnyű családi jelenet várja, magával vitte a barátját is, Frédéric Morel-t, azt, akivel majdnem párbajba keveredett. Morel rövidesen a ház barátja lett, mindkét házasfél tanácsadója, akire hallgattak.
Már csak félév volt hátra az utolsó határidőig, ameddig a szegényeknek haladékuk volt a millióra; és Léopold lassanként megváltoztatta viselkedését feleségével szemben; most ő maga lett az agresszív, ő osztogatta a szúrásokat homályos célzásaival, titokzatosan beszélve olyan hivatalnok-feleségekről, akik értettek hozzá, hogy segítsenek a férjük helyzetén.
Időnként elmesélte egy-egy előléptetés történetét, amely meglepetésszerűen érte valamelyik tisztviselőt. »A kis Ravinot, aki már ötödik éve volt számfölötti, most főnökhelyettesi kinevezést kapott.« Bonnin-né erre így felelt: »No, te ugyan nem tudnád ezt megcsinálni.«
Amire Léopold elkezdte a vállát vonogatni. »Még ha többet tudna másnál az a Ravinot! De értelmes felesége van, ez az egész! A hölgyike értett hozzá, hogy megtessék az osztályfőnöknek és azt kapja meg tőle, amit csak akar. Az életben az embernek tudnia kell alkalmazkodni, hogy a körülmények ki ne fogjanak rajta.«
Mit akart mondani voltaképpen Bonnin? És a felesége mit értett meg mindebből? Mi történt közben? Mindegyiknek külön-külön
megvolt a maga naptárja, amelyen megjelölték, hány nap választja még el őket a végzetes határidőtől. És minden újabb héten érezték, hogyan vesz erőt rajtuk az őrület, a kétségbeesett düh, az eszeveszett reménytelenség, amely már odáig sodorta őket, hogy bűntett elkövetésére is képesek lettek volna, ha a szükség úgy parancsolja.
És íme, egyszer csak egy reggel Bonnin-né, akinek a szemei ragyogtak és az egész arca szinte sugárzott, két kezét rátette a férje vállaira és tekintetével a férfi lelkéig hatolva, – erős és vidám nézéssel, egészen halkan mondta:
– Azt hiszem, teherbe estem…
A férfinak olyat dobbant a szíve, hogy majd nem hanyatt esett a rázkódástól. Hevesen a karja közé ölelte a feleségét, eszeveszetten csókolgatta, a térdére ültette, újra és újra összeszorongatta, mint egy imádott gyermeket, majd, nem bírva tovább indulatával, sírni kezdett, zokogott.
Két hónap elmultával már nem volt többé kétségük. Bonnin akkor orvoshoz vitte a feleségét, hogy konstatáltassa az asszony állapotát s a kapott bizonyítvánnyal elment a közjegyzőhöz, akinél a végrendelet le volt téve.
A törvény embere kijelentette, hogy attól a pillanattól kezdve, amelyben a gyermek létezése kétségtelen, – tekintet nélkül a születés megtörténtére vagy meg nem történtére, – nekik ad igazat s felfüggeszti a végrehajtást a terhesség végéig.
Bonnin-éknak fiúk született, akit Dieudonnénak, azaz az Isten ajándékának neveztek el, mert eszükbe jutott, hogy a királyi házaknál is ez volt a szokás hasonló esetekben.
Aztán gazdagok lettek.
Egy este pedig, mikor Bonnin hazatért a lakására, ahol barátjának, Frédéric Morel-nek is ebédelnie kellett volna, a felesége egyszerű hangon így szólt hozzá:
– Éppen most kértem meg Frédéric barátunkat, hogy ne tegye be ide többet a lábát. Illetlen volt velem szemben.
Bonnin egy másodpercig hálás mosollyal nézett a felesége szemébe, aztán kitárta a karjait. Az asszony odaröpült hozzá s hosszan, nagyon hosszan összecsókolóztak, mint két nagyon derék, nagyon gyöngéd, szívvel-lélekkel egybeforrt házastárshoz illik.
És hallani kell, hogyan szokott Bonnin-né nagyságos asszony beszélni azokról a nőkről, akiket elbuktatott a szerelem, vagy akiket szívük nagy fellobbanása a házasságtörésbe sodort.
TARTALOM.
Miss Harriet 5
Az örökség 31
Denis 127
A szamár 137
Idill 150
A zsineg 157
Pincér, egy pohár sört!… 167
A keresztelő 176
Késő bánat 183
Jules bácsi 192
Úton 203
»Kegyetlen« anyó 211
A millió 222
*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MISS HARRIET ***
Updated editions will replace the previous one—the old editions will be renamed.
Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright law means that no one owns a United States copyright in these works, so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United States without permission and without paying copyright royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to copying and distributing Project Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you charge for an eBook, except by following the terms of the trademark license, including paying royalties for use of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for copies of this eBook, complying with the trademark license is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, performances and research. Project Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark license, especially commercial redistribution.
START: FULL LICENSE
THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free distribution of electronic works, by using or distributing this work (or any other work associated in any way with the phrase “Project Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full Project Gutenberg™ License available with this file or online at www.gutenberg.org/license.
Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works
1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to and accept all the terms of this license and intellectual property (trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be used on or associated in any way with an electronic work by people who agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works even without complying with the full terms of this agreement. See paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ electronic works. See paragraph 1.E below.
1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual works in the collection are in the public domain in the United States. If an individual work is unprotected by copyright law in the United States and you are located in the United States, we do not claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, displaying or creating derivative works based on the work as long as all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ works in compliance with the terms of this agreement for keeping the Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily comply with the terms of this agreement by keeping this work in the same format with its attached full Project Gutenberg™ License when you share it without charge with others.
1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in a constant state of change. If you are outside the United States, check the laws of your country in addition to the terms of this agreement before downloading, copying, displaying, performing, distributing or creating derivative works based on this work or any other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no representations concerning the copyright status of any work in any country other than the United States.
1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, copied or distributed:
This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook.
1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not contain a notice indicating that it is posted with permission of the copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in the United States without paying any fees or charges. If you are redistributing or providing access to a work with the phrase “Project Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted with the permission of the copyright holder, your use and distribution must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works posted with the permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ License terms from this work, or any files containing a part of this work or any other work associated with Project Gutenberg™.
1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this electronic work, or any part of this electronic work, without prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1
with active links or immediate access to the full terms of the Project Gutenberg™ License.
1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any word processing or hypertext form. However, if you provide access to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official version posted on the official Project Gutenberg™ website (www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1.
1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works provided that:
• You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has agreed to donate royalties under this paragraph to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid within 60 days following each date on which you prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty payments should be clearly marked as such and sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in Section 4, “Information
about donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation.”
• You provide a full refund of any money paid by a user who notifies you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ License. You must require such a user to return or destroy all copies of the works possessed in a physical medium and discontinue all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ works.
• You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the electronic work is discovered and reported to you within 90 days of receipt of the work.
• You comply with all other terms of this agreement for free distribution of Project Gutenberg™ works.
1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.
1.F.
1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread works not protected by U.S. copyright law in creating the Project Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ electronic works, and the medium on which they may be stored, may contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual property infringement, a defective or
damaged disk or other medium, a computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by your equipment.
1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all liability to you for damages, costs and expenses, including legal fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE PROVIDED IN PARAGRAPH
1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH DAMAGE.
1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a written explanation to the person you received the work from. If you received the work on a physical medium, you must return the medium with your written explanation. The person or entity that provided you with the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a refund. If you received the work electronically, the person or entity providing it to you may choose to give you a second opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy is also defective, you may demand a refund in writing without further opportunities to fix the problem.
1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED,
INCLUDING BUT NOT LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in accordance with this agreement, and any volunteers associated with the production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, that arise directly or indirectly from any of the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any Defect you cause.
Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™
Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of electronic works in formats readable by the widest variety of computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from people in all walks of life.
Volunteers and financial support to provide volunteers with the assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will
remain freely available for generations to come. In 2001, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure and permanent future for Project Gutenberg™ and future generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.
Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit 501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by U.S. federal laws and your state’s laws.
The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to date contact information can be found at the Foundation’s website and official page at www.gutenberg.org/contact
Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread public support and donations to carry out its mission of increasing the number of public domain and licensed works that can be freely distributed in machine-readable form accessible by the widest array of equipment including outdated equipment. Many
small donations ($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt status with the IRS.
The Foundation is committed to complying with the laws regulating charities and charitable donations in all 50 states of the United States. Compliance requirements are not uniform and it takes a considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up with these requirements. We do not solicit donations in locations where we have not received written confirmation of compliance. To SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state visit www.gutenberg.org/donate.
While we cannot and do not solicit contributions from states where we have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition against accepting unsolicited donations from donors in such states who approach us with offers to donate.
International donations are gratefully accepted, but we cannot make any statements concerning tax treatment of donations received from outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
Please check the Project Gutenberg web pages for current donation methods and addresses. Donations are accepted in a number of other ways including checks, online payments and credit card donations. To donate, please visit: www.gutenberg.org/donate.
Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works
Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be freely shared with anyone. For forty years, he produced and distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of volunteer support.
Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
Most people start at our website which has the main PG search facility: www.gutenberg.org.
This website includes information about Project Gutenberg™, including how to make donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
