jelenti ki Szegedy Maszák Mihály Az irodalmi mű alaktani hatáselmélete12 című tanulmányában, így tehát figyelembe kell vennünk azokat a tartalmi jelölőket is, amelyek párhuzamba állítják a két levelet. A két szöveget egymás mellé téve, már ránézésre is látszik, hogy nem közömbösek egymás számára. Térey anyegini strófában írta művét, a versszakhatárok is ugyanott találtatók. Azonban még fontosabb, hogy sok esetben sorról sorra lekövethető Tatjana levelének valós és mögöttes tartalma. Mindkét nő belső nézőpontból írja a levelét, a saját hátterét hozza magával, amit az írók tolmácsolnak. Míg azonban Puskinnak csak Tatjánára volt rálátása, Térey már mind a hármójukat elemzi. Tatjana kézzel írt leveléhez képest Ludovika levele merőben modern, hiszen a formája nem más, mint e-mail, mégis több ponton párhuzamba vonható a hagyományos levéllel. A levelet megszólítással szokás kezdeni, mégsem ezzel kezdi egyik levélíró sem (egyszer-egyszer szólítják meg szerelmüket a levelek folyamán: féltőm; kedves barátom)13. Ezzel átlépnek egy formai követelményt, új nézőpontot nyitva a vizsgálódásra. Ha egy mondat jelentését keressük, figyelembe kell vennünk, hogy a beszélő valóban ugyanazt akarja-e kifejezni, mint amit a hallgató érteni kíván. Beszélhetünk itt beszédszándékról és megértésről, azonban legfontosabb, hogy minden kimondott vagy leírt mondatnál számolnunk kell egyfajta illokúciós hézaggal: „amikor a beszélő kimond egy mondatot, úgy érti, ahogy mondja, de még valami többet is ért rajta”
14
.
Ennek a jelenségnek mintapéldája Ludovika levele, ahol a megjelenített metaforák nemcsak saját mondandójának képi kibővítései, hanem egyben Tatjana metaforáinak és közvetetten valódi gondolatainak továbbgondolásai is. Tatjana a kezdeti magázódások után („Én írok levelet magának”; „Szívében egy csepp hely marad”) a tegeződésig ér („Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?”), s Ludovika szintúgy („Kedves barátom, azt hiszem, / Ritkán megy át a Nagy Vízen”, „Lenéz budai etikát”; „Birtokolj mértéken fölül”)15, így szemtanúi lehetünk a vallomások teatralitásig fokozódó hangnemek útjainak a felszólításokban, zaklatott kérdésekben, s az azokat felerősítő nézőpontváltásban: a tegezésben. 12
SZEGEDY MASZÁK Mihály. Az irodalmi mű alaktani hatáselmélete In: Szili József (szerk.) A strukturalizmus után. Érték, vers, hatás, történet, nyelv az irodalomelméletben. Akadémiai. 1992. Budapest. 137. 13 V.ö. TÉREY János. Paulus. Palatinus. 2007. Budapest. 111-113. 14 SEARLE, John R. Közvetett beszédaktusok. In: PLÉH-SIKLAKI-TRESTYÉNI (szerk.). Nyelv, kommunikáció, cselekvés. Tankönyvkiadó. 1975/1988. Budapest. 53. 15 V.ö. TÉREY János. Paulus. Palatinus. 2007. Budapest. 111-113.
8