perifériák

perifériák

2

ÉPÍTÉSZET MÁS SZEMSZÖGB ŐL

vélemény

Molnár Dorina BV0IFM szakdolgozat 2023

3

4

Tartalomjegyzék

Előszó Szituációs kérdések Műtárgyak, épületek bemutatása A Dob utcai transzformátorállomás Az esztergomi szénrakodó A Szputnyikfigyelő Bunker 599 A berlini Trudelturm A Napfizikai Obszervatórium fotohéliográfának műszerháza A debreceni BGA óvóhely A kocsordi atombunker A hódunai víztorony Flak tornyok Bécsben /Flaktürme A kunmaradasi csoda-szénaboglya Teleszkópos gáztartályok Konklúzió

5

6

7

Előszó

A hagyományos értelemben vett építészet mögé nézve szeretnék teret adni azoknak az építészeti jelenségeknek, amelyek valamilyen szempontból kikerültek az élet és a napi gondolkodás fókuszából. A jelen értelemben vett periféria most nem szigorúan a helyhatározós értelemben vett határvidéket jelöli, sokkal inkább azokat az épületeket, amelyek funkciójuk vagy betöltött szerepük miatt nem építészeti értékkel születtek meg, hanem tárgyilagos, problémára választ adó, műszaki cikként – így nem terhelte őket az építész társadalom szépségideáljának megfelelési kényszere. Ezek az épületek az építészet szigorúan funkcionális oldalát megközelítő, felesleges feltűnést egyáltalán nem kereső, adott esetben technológiának alárendelt tagjai. Azok az épületek, melyek szép-értéke nem a külcsínben rejtőzik – vannak olyan, a társadalom számára fontos tevékenységek, melyekhez mindenképpen épületfunkciót kell társítani – ezek elengedhetetlenek a modern világ működéséhez, de a mai kor emberének túl kellemetlenek funkcióbeli adottságaik miatt. Ezek a ’’kitaszított’’ épületek, amelyek sokszor beékelődnek a városi szövetbe, jelentésrétegek újdonságait hozzák magukkal, a maguk csendességében – vagy pont ellenkezőleg, a maguk groteszkségével emelnek kontrasztot maguk és a hagyományos, elfogadott építészeti értékítélet között. Az avatatlan szem furcsának, használhatatlannak 8

vagy szimplán csúnyának és értéktelennek láthatja ezeket az épületeket – jelen értekezésemben szeretném ezt a gondolkodásmódot a lehető leginkább elhalványítani, és a témát egy új nézőpontból boncolgatni. A városszerkezet és az infrastruktúra nagymértékben meghatározzák az épített környezetet, de – elméleti, nem szó szerint vett - peremükön olyan perifériás furcsaságok vannak, amelyek új területet kínálnak a tervezés számára. Lehetőséget adnak számunkra, hogy értékeket keressünk az unalmasnak, furcsának bélyegzett, kitaszított dolgokban – ezek a határhelyzetek egyszerre érződnek ismerősnek és idegennek; a városi tereket kicsit jobban felfedezve észrevehetjük, hogy ezek a perifériára szorult fél-emlékek mindenütt jelen vannak, csak sokan nem kíváncsiak rájuk.

Ennek oka az lehet, hogy ezek az épületek sokszor elsősorban nem építész tervek, hanem sokkal inkább mérnöki létesítmények, melyek nem kívánnak feltétlenül építészeti értelemben vett szép-értéket képviselni, pedig mindezektől függetlenül igenis építészeti értelemben, mint épület – vagy építmény - tekintünk rájuk. A konvencionális építészet folyamatosan vissza-visszanyúl a régebbi, jól működő irányelvekhez - ezeknél a műtárgyaknál azonban teljes mértékben kizárhatjuk ezt, ennek apropóján friss és érdeklődő szemmel nyithatunk egy teljesen más nézőpont és értelmezés felé.

9

Peremhelyzetek / térben és gondolatban A mai kor építészeti szövete egyre kevésbé különleges, megfigyelhető az egyhangú, egysíkú építészeti gondolkodásmód – hová tűntek a művész-építész csodabogarak, akik nem féltek felvállalni és megvalósítani furcsa ötleteiket?

Kinek, miért, hova és hogyan tervezünk? Szükséges-e mindig az újra törekedni?

Az építészet szerepe a világ alakulásával folyamatosan lett egyre fontosabb, viszont egy-egy elkészült mű nem mindig egyezik meg a közízléssel. Minél kevésbé ismeri, annál kevésbé elfogadó a társadalom egy idegen identitású épülettel szemben.

A perifériára szorult épületek leggyakrabban lokáció alapján kerülnek feltérképezésre – ezek a határterületek átesnek a központon, belső magon, a főbb, valós vagy virtuális térfalakon – tehát a város peremére sodródnak. A városszövet ezen épületei nem funkciójuk, hanem elhelyezkedésük miatt tartozhatnak a periféria témaköre alá. Azonban, ha a megszokott sémán kívül gondolkodunk és új jelentésrétegekkel egészítjük ki a periféria szó értelmezését, olyan jelenségekre, témakörökre bukkanhatunk, amelyekre első ízben nem is sejtenénk. A fizikai és térbeli tartalmat vizsgálva ma az eredeti értelmezés szerinti központokban is találhatóak perifériák vagy periférikus helyzetek, melyek alapvetően hathatnak épített környezetünkre, a kultúránkra, így magára az építészeti gondolkodásmódra is. Eszünkbe juthatnak a használaton kívüli, de jó állapotban megmaradt építészeti műtárgyak is, amelyek első ránézésre nem alkalmasak egy általános, kvázi ’’unalmas’’ funkció betöltésére.

10

Akadnak azonban olyan, a mai napig hasznosított épületek, amelyek nem társadalmi, kulturális vagy egyszerűen építészeti indíttatásból épültek, hanem a tervezőasztalon a funkcionalitás és az egyszerűség szempontjai kerültek előtérbe.

Ezek az épületek sokszor a mai napig kihasználatlanul, magányosan ácsorognak a mai modern kor gyors ütemben fejlődő építészeti trendjei alapján megálmodott és megépített építményei között.

Használaton kívüli / használt műtárgyak, mérnöki létesítmények Ezekben a materialista, válságos időkben azonban véleményem szerint nem szabadna végletek és mértéktartás nélkül mindenben az újra törekedni. Rengeteg elzárt, fel nem fedezett, vagy épp az orrunk előtt lévő kincs lapul szerte az országban, amelyek kiállták az idő próbáját, szerkezetileg masszívnak és biztonságosnak tekinthetőek, lenyomatot adnak egy letűnt, régi korról, s mégis csak az érdektelenség övezi őket. Sokszor elég akár egy emberi munkaerőt nélkülöző ipari funkció, egy rossz környezeti alakítás, vagy egy gondatlan tulajdonos, s máris a feledés homályába veszhet egy-egy ilyen csodabogár épület, melyek túlmutatnak egy hagyományos, köztudatban ismert házikó esztétikai és formai követelményein. A sokszor ’’nyögvenyelős’’ önkifejezés erőltetése helyett építészgenerációk sokaságának volt lehetősége a hasonló tematikájú értékmentésre – az esetek nagy többségében azonban nem a rejtett örökség irányába billent el a mérleg nyelve. A kutatásom témájának így hát rejtett, vagy pont, hogy szem előtt lévő, különleges építészeti hagyatékokat szeretnék felfedezni, ezzel is segítve a hasonló épületek jövőbeni építészeti utóéletét.

11

KURIÓZUMOK NYOMÁBAN

12

13

A Dob utcai transzformátorállomás – épület és/vagy gép?

| Budapest

Építész tervező: Léstyán Ernő – Herczegfy Dezső Budapest, Erzsébetváros, Rumbach Sebestyén utca Budapest elektromos hálózatának – a megnövekedett energiafelhasználás és az ezt működtetni képes gépek száma miatt – új igények kielégítésével kellett szembenéznie. Ennek eredményeképp épültek a városban a modern építészet margójára transzformátor állomások. Ezeknek az ipari épületnek a legfontosabb dolga a funkció betöltése volt, az építészeti esztétika ilyen helyzetekben sokszor háttérbe szorul. Mint mérnöki céllal épült létesítmény, azt gondolná az ember, hogy minden építészeti szempontot elhanyagoltak a tervezés során – ez az egyszerű tömbépület azonban mégis kivételes helyet foglal el az ipari építmények listáján. Ez a végletekig egyszerű tömegformálású épület őszintén vállalja a saját rendeltetését, mely ez esetben egy szimpla gépház. Az élére állított, erődszerű téglahasáb kitűnik a környezetéből az egységes, visszafogott anyaghasználatával és szép arányival. Idegen testként, némán áll bele a város szövetébe, mégis ismerősként tekintünk rá – ez a puritán építészeti kialakítás tulajdonképpen teljesen azonosult a belső terek működésbeli elrendezéséhez, alárendelte magát a technológia igényeinek. Az előregyártott vasbeton elemekből készült épület 6 szinten keresztül fogadja magába a kapcsolóberendezéseket – az alaprajz épp olyan könnyen értelmezhető és világos, mint az épülettömeg. Az épületen fellelhető minimális mennyiségű nyílászáró is csupán ott bontja meg a homlokzati felületet, ahol arra szükség van.

A teljes felületű téglaburkolat és az idomüveg összhangja hozzájárul a trafóház által megkövetelt zártsághoz és pormentességhez, mértéktartó formavilágával utal arra, hogy mind technológiailag, mind építészetileg igyekezett a maga korában korszerű lenni, átmenetet képezve épület és gép között.

14

15

Az épület a maga őszinte brutalitásával azt szeretné jelezni, hogy ő egy transzformátorállomás - nem akar több lenni ennél. A kor előrehaladtával a hatalmas belső terekben elhelyezett gépészet szépen lassan elavulttá vált, a technológia fejlődésével egyre kevesebb szükség volt ezekre az indusztriális építményekre. Manapság az a kérdés foglalkoztatja az építész szakmát, hogy mi is legyen ezekkel a kiüresedett, homogén transzformátorházakkal? Míg sokan odaerőszakolt tájsebként tekintenek ezekre az épületekre, számomra viszont nagyon érdekes, hogy ez a ház gyakorlatilag műtárgyként is értelmezhető.

Egyszerre groteszk és költői annak a kontrasztja, ahogy ez a materiális, vizuálisan igencsak érzékelhető, hatalmas klinker-hasáb magába foglalja azt a megfoghatatlan, vizuálisan nem érzékelhető, anyagszerűtlen, súlytalan fogalmat, mint az elektromos áram. Fontos funkciót lát el egy-egy ilyen trafóház, amely minden ember életében megjelenik – az épület mégis elzárkózik a közönségtől, a szigorú technikai szabályozások miatt ezek a gépészeti épületek értelemszerűen nem voltak látogathatóak. Ezek az építmények a városi szövet részei, központi elhelyezkedésük ellenére mégis úgy érzem, hogy perifériára szorultak, meg nem értettségüket mind a mai napig magukkal hordozzák, a maguk néma, esztétikus ürességében.

16

17

Az esztergomi szénrakodó

| Esztergom

Az esztergomi Prímás-sziget nyugati csúcsából szép kilátás nyílik egy, a Duna fölé magasodó, múltat idéző, azonban elhagyatott építményre. A különös kinézetű épület működése egészen 1927-re eredeztethető vissza. Az építmény funkciója az volt, hogy a dorogi szénbányák által kitermelt szénport folyami uszályokra továbbítsa – a régi Dunai Kötélpálya rakodóépületeként tartották számon. A helyiek csak az egykori szénszállítás és bányászat mementójaként tekintenek rá. A monumentális épület ismertető jegyei a 2 óriási beton alap, és az ezeken nyugvó, rozsdás acélszerkezet. A szárazfölddel való összeköttetést egy majdnem 6 km hosszú kötélpálya oldotta meg – itt érkeztek a szénporral megrakott csillék a Duna partjához. Az egyedi helyen és speciális adottságokkal bíró, vízben álló épület megközelítése csónakokkal történt – miután kikötötték őket, a munkások egy vaslétra segítségével juthattak fel a folyó fölé magasodó teremhez. Az 1963 évi leállásig a rakodó kapacitása elérte a napi ezer tonnát is – ennek ellenére hamarosan elbontásra került a kötélpálya és az építményhez tartozó berendezések is. A lecsupaszított, magányos erődítményt 2008-ban nyilvánították műemlékké, de a bányászati munkálatok leállítása óta üresen áll.

A két hatalmas talapzaton álló szerkezet mára már csak a fémvázból és a falburkolatból tevődik össze. A kiüresedett, funkciótlan épület úgy rostokol a Duna medrében, mint egy birodalmi lépegető, pedig Esztergom városa nem messze - mindössze 2 kilométerre – fekszik. Az építményt körüllengi egyfajta misztikus hangulat – mind a városból, mind a Dunán evezve már messziről érzékelhető egyedi elhelyezkedése miatt, mégis bonyolultan megközelíthető - ez az adottság adja az építmény furcsa, kettős megítélését. Jellegzetes turista és 18

kiránduló

19

megállóhely, illetve 1994 óta helyi képzőművészeti csoportok is szemezgetnek a rakodó adottságaival. Az épület európai szinten is egyedülálló, páratlan adottságú– a csendes magány, amely oly sok éve körül öleli, perifériára szorítja ezt az épületet. Mind elhelyezkedésében, mind kialakításában, mind használatában, mind sorsában az egyediség jellemzi, és műemléki jellege miatt sem az elbontása, sem a felújítása nem várható a közeljövőben. Az épület struktúráját és szerkezeti adottságait bármilyen nemű fizikai átalakítás és belenyúlás ellenében meg kell tartani - az épület gondolatisága az, ami újraélesztheti ezt a különleges helyet. A múltbéli szénrakodás története új erőt adhat az építménynek, a nem mindennapi fizikai munka korabeli átértelmezése lehet akár a jelenkori szellemi értékek központi tere; vagy átjáró a múlt és jövő tovatűnése között, ahol ez a kis épület jelképezi a biztos jelent.

20

21

A Szputnyikfigyelő – ház vagy szobor? Betonsáska!

| Szombathely

Építész tervező: Zalotay Elemér A 20. század lázadó korszakának szüleménye a Szombathelyen 1968-ban átadott betonkolosszus, a Szputnyikfigyelő, mely a már meglévő Obszervatórium megfigyelőállomásaként került megépítésre. Ez az egyedülálló épület nehezen kategorizálható, ellenben maximálisan kihasználja a beton technológiájában rejlő szobrászati lehetőségeket.

Az alkotást elsőre művészi beton szoborkompozíciónak is meg lehetne ítélni, pedig minden elemében funkcionalista – a vaskos betonszerkezet célja, hogy egy picit se rezdüljön meg az épület a pontos asztrofizikai észlelések elvégzése miatt – és ennek maradéktalanul eleget is tesz. A beton, mint anyag azonban nem csak a megingathatatlanság miatt került felhasználásra – a méternyi vastag betonfal megakadályozza az épületen belüli hőmérséklet-ingadozást, ezzel is védve az itt elhelyezett, fontos csillagászati berendezéseket a káros behatásoktól. Az apró beton komplexum szoborszerű objektumként ítélhető meg, azonban ez a valóságban nem teljesen így van: a T-alakú vasbeton tartóelemek két karján oldalra csúsztatható egy mozgatható tető, melyet a teleszkóp használatához terveztek. Ez ’’némileg’’ ellent mond a szoborszerű megítélésnek. Az építmény különlegessége több irányból is fakad – ennek egyike a sajátos tömegformálás; a teleszkóp helyiségét például egy beton csőfolyosón – néhol már- már guggolva közlekedve - keresztül érhetjük el. A karakter szobrászati mivolta azt hiteti el az emberrel, hogy alig-alig vannak helyiségek ebben az erődítményben – pedig

22

23

a megfigyelőállomáson kívül többek között néhány kisebb iroda is helyet kapott az épületben. Az épület a szó szoros értelmében nem mondható ugyan tájsebnek, de a betontömegével enyhén szólva is kirí a természeti környezetéből.

Megdöbbentő az a hatás, amit az anyaghasználattal elért az építész – az épület különös formája és rideg beton anyaghasználata elősegíti az épület monumentális megítélését, valójában azonban kis alapterületűnek tekinthető. Az elsőre kaotikusnak és indokolatlannak tűnő összképből egyszer csak előtűnik a funkcionalitás – ez a vaskos betonszerkezet jól elkülöníthető elemekből áll össze, melyek mindegyikének megvan a maga szerepe. Az épület azért is különleges, mert a látszóbeton homlokzat ilyen szintű kivitelezése az építési korszakban nem volt egyszerű feladat, az építőipar nem volt felkészülve erre a kihívásra, itt azonban sikerült hatásosan és jó minőségben kivitelezni az épületet. A beton anyagot általában az alábbi szavakkal szokták jellemezni – szürke, hideg, visszataszító, önmagában befejezetlen, sokak szerint rossz minőségű hatást kelt, amit minél hamarabb be kell burkolni. Itt azonban pont ez adja az épület drámaiságát, hogy ez az öntött beton milyen meghatározó és működőképes – figyelemreméltó, ahogy egyszerre teljesíti a szerkezet, a térszerkesztés és a felület szempontjait. Az épület véleményem szerint több síkon értelmezhető, a maga korában brutálisnak tekintett építmény meg nem értettsége és a jelenkor megbecsülése és tisztelete egyszerre ütközik vissza ezekről a végletekig izgalmas, nyers beton falakról. Az avatatlan szem számára furcsa lehet, hogy az óriási, absztrakt beton szoborcsoport mögött egy igen jól megtervezett, mélységeiben átgondolt, funkcionális épület bújik meg, mely világviszonylatban is teljesen egyedülálló és páratlan tárgyként képviseli a nem-építészeti karaktert.

24

25

BUNKER 599

| Amszterdam, Hollandia

Építész tervező: Ronald Rietveld/RAAAF, Atelier Lyon, 2010 Rotterdam városától egy órányi autóútra, egy holland tó partján található egy 1940-ben épített, hasznosítatlan bunker, amely az Új-holland vízvonal 700 bunkeréből álló védelmi rendszerének egyike. A világon megannyi üresen álló beton erődítmény található, melyeknek problémás a hasznosítása a meglévő terepviszonyok és az elhelyezkedés miatt. Ez a bunker azonban egy kis léptékű tó szélén ácsorog. Ezt az elpusztíthatatlannak tűnő, monumentális státuszú bunkert kettévágják. Ezáltal megnyílik egy olyan aprócska belső tér, amely általában teljesen el van zárva a szem elől. Az újonnan kialakult koncepciót egy hosszú fa deszkapalló egészíti ki, mely a felszeletelés helyén keresztezi a bunkert, és levezeti az egyént a tópartra. Érdekes koncepció ezt a nehéz szerkezetet egy ilyen légies útvonallal egyesíteni, ráadásul bevonja a holland történelem egy szálát is – az ide látogatók kisétálhatnak a mólóra, ahol az őket körülvevő sekély víz a háborús időkben bekövetkezett elöntésekre emlékezteti őket. A felsliccelt bunker eredetileg 13 katonának nyújtott védelmet a bombázások idején – most viszont a maga nyersségében mindenki számára nyitva áll. A kívülről teljesen zárt építményt egy ’’egyszerű’’ metódussal nyitották meg – a monolit tömb kellős közepéből kivágtak egy darabot, majd daruval kiemelték – ez a folyamat 40 napot vett igénybe. Ez az elsőre nevetségesen primitívnek tűnő beavatkozás teljesen új építészeti értékeket és értelmezést hoz létre, megmutatva, hogy bármiből ki lehet hozni bármilyen, akár teljesen ellentétes jelentésrétegű, lehetetlennek hitt kialakítást, új megoldásokat elhintve az építészet értelmezésében.

26

27

A berlini Trudelturm

| Berlin, Németország

Ha véletlenül Berlin külvárosának ipari negyedeiben kószál az ember, szembe találhatja magát egy óriási beton kapszulával. Az építmény rendeltetését tekintve egy speciális szélcsatorna, a más néven pörgőtoronyként is emlegetett műremek 20 méter magasságban mered az ég felé. Szemfülesek megtalálhatják a Rammstein ez évben kiadott, Zeit című albumának borítóján is. A helyiek csak pörgő szélcsatorna néven ismerik ezt az épületet, amelyet 1934 és 1936 között épített fel a Német Légiközlekedési Kutatóintézet (DVL). A helyszín az egykori Berlin-Johannisthal reptér területén fekszik. A torony megépítése a maga korában olyan technikai újítást jelentett, amely elsőként tette lehetővé a repülőgépek pörgésének veszélyes állapotának laboratóriumi szimulálását. Az itt elvégzett kísérletek segítettek megérteni a pörgés összetett folyamatait.

Segítségével a szakértők képesek voltak meghatározni, hogyan lehet pilóta nélkül megállítani a föld felé ’’dülöngélő’’ repülőgépet és visszaszerezni fölötte az irányítást. A hajszálpontosan legyártott repülőgép modellt úgy lehetett függőleges légáramlatba helyezni, hogy az mindig a megfigyelőberendezés magasságában repült – ezt a bent elhelyezett felszerelések és a nagysebességű kamerák segítségével le lehetett filmezni. A légáramlat sebességét szabályozni tudták annak fényében, hogy az megfeleljen a modell zuhanási sebességének. A torony belső szerkezete és technológiai vívmányai már nincsenek a helyükön. A torony napjainkban a Humboldt Egyetem adlershofi campusán található tudományos és technológiai parkhoz tartozik, a repüléskutatás műemléki épületeinek együtteseinek része.

28

29

Az MTA Napfizikai Obszervatórium fotohéliográfának műszerháza |Debrecen A Debrecen Egyetemvárosának északnyugati erdejében, az Egyetemi Botanikus Kert közepén megbújó Napfizikai Obszervatórium 1957-től működik Dezső Lóránt vezetésével. A Magyar Tudományos Akadémia önálló szervezeteként létesült Csillagászati Kutató Intézete annak a kutatómunkának a folytatásának elősegítésére jött létre, amelyet 1952-ben a svábhegyi Csillagdában elkezdtek. Az akkori nehéz időszakban olyan kutatási témát kellett választani, amely egyszerű eszközökkel is versenyképes eredményeket ígérhetett. Ennek eredményeképp került előtérbe a fotohéliográf program, a napkorong fehér fényben való észlelése napi rendszerességgel. A kutatási program minden más obszervatórium eljárásánál pontosabb és részletesebb napfoltadatok meghatározását tűzte ki célul. Ehhez azonban szükség volt a megfelelő műszerekre és az ezeknek otthont adó észlelő helyiségekre. Az egyik ilyen észlelőhelyiségnek számító objektum a főépülettől kicsit távolabb elhelyezkedő, transzportábilis, vas műszerház, melynek 4 x 5 méter a befoglaló területe. Ez a műtárgy tökéletes példája annak, hogy valamilyen technológiának alárendelt építmény építészeti esztétikai kötelezettségek nélkül is tud szép és különleges lenni. Ez a fák lombjai között rejtőző vasszobor tökéletes otthona volt a csillagvizsgáló fotohéliográf műszerének, s most, használaton kívül sem vesztett esztétikai és történelmi értékéből. Magán hordozza a tudomány múltjának mérföldköveit - amiatt, hogy kevésbé megközelíthető a civilek számára, nem látszik meg rajta az idő vasfoga.

Időtállósága abban is megmutatkozik, hogy a szerkezete könnyedén lehetne egy modern közösségi tér alapja.

30

31

Az atombiztos BGA óvóhely – ’’a vakablakos ház’’

| Debrecen

A város talán egyik legforgalmasabb gyalogos- és autós csomópontja a Nagyállomás környéke, azonban valószínűleg kevesek figyelmét keltette fel az a funkciót vesztett épület, amely jelenleg a MÁV tulajdonában van. Bár tömegek mennek el előtte nap mint nap, feltehetően kevesen tudják, hogy az 1962-ben épített ’’ház’’ valójában a MÁV dolgozóinak a részére fenntartott óvóhelyként épült fel, s egykor irányítóközpontként és vezetési ponjaként működött. A különleges épület egy 600 fő befogadására alkalmas, négyszintes, bomba-, gázés atombiztos földfeletti óvóhely, amelynek adatai egészen 3 évvel ezelőttig teljesen titkosítva voltak. Furcsa egy ’’bunkert’’ a földfelszínen, a szabadban látni - hiszen a bunkerek mindig földalattiak, emiatt is hibás ez a megnevezés -, ámbár sokat sejtetően így is meg tudta tartani funkcióbeli jellegét – ha jól megfigyeli az ember, a rajta lévő ablakok csupán falra festett álcák. Az épületet polgárvédelmi és tűzoltósági gyakorlatozásokon kívül nem használták, a megépítése óta nem alakult ki háborús helyzet. Jelenleg csupán egy sorsára maradt építmény, mely funkciótlanul áll egy forgalmas csomópontban, ugyanis a hasznosítására a városnak se pénze, se igénye, se affinitása nincsen - áthelyezésének vagy lebontásának hozzávetőleges értéke kb. 20 millió forint lenne, ezért inkább kihasználatlanul, de berendezve áll ott a maga magányában. A titkosítás feloldásának ellenére a létesítmény közvetlenül nem látogatható, csupán a Múzeumok Éjszakáján tudta megtekinteni az, aki egyáltalán tudomást szerzett a programól. Az óvóhely 2,50 méter vastag, ólombetétes betonfalai és 3,00 m vastag födémei között rejtelmes térszervezés bújik meg: az épület két, egymástól elkülönülő, de egymás mellett futó, szimmetrikus részből, a keleti és a nyugati szárnyból áll - átjárás csak egy 1. emeleti ’’zöld szobában’’ lehetséges. A keleti szárny volt a vezetési és irányítási pont, míg a nyugati oldal a riasztóegységekhez beosztottak területe volt. Az emeleti szinteken mindenhol rendelkezésre állnak vizesblokkok, 25 fő/ 1 WC és 5 fő/ 1 mosdó arányban. Az épület 32 éve társadalmi szempontból érintetlen, 1986-ban felújították a levegőrendszert, a világítást és minden helyiséget kifestettek. Ma az áramellátás aggregátor segítségével biztosított. Azóta semmihez sem nyúltak. Az épület egyszerű, kocka 32

33

tömbjéhez csatlakozik két kisebb kubus, ezek zsilip funkciót láttak (volna) el. Élesben soha nem kellett használni, de az épület tetején lévő légvédelmi sziréna ma is működik, és 10 km sugarú távolságban hallható lenne. A belső víztartály segítségével sugármentes, iható vizet tudtak volna biztosítani a bent lévőknek.

Az épületben akkumulátoros áramellátás működik, az aggregátor 6 éve lett felújítva, a közel 400 literes tartályba pedig dízelolaj került. Akkoriban élelemként ládákban tartottak konzerveket, illetve két hetente történt kenyércsere. A bejárást vezető Úr elmondása alapján az épület bomba ellen még ma is védene. Saját szűrőberendezése van, belső keringtetésel és külső beszívással. Atom ellen összesen 6 + 4 órát tudnánk biztonságban lenni, 10 óra után elfogyna a levegő bent. Az épület jelenleg múzeumtérnek van rendezve, az óvószobákban különböző gázmaszkokat, fotókat, táblákat, ágyakat és berendezési kellékeket állítottak ki. A sisakok 1961-ből származnak, a gázmaszkok pedig név szerint megkülönböztethetőek voltak. Korábban az épületet fotózni sem lehetett, azóta ez a szigorítás enyhült. Az óvóhely a helyi szóbeszédben csak ’’vakablakos házként’’ terjeng, ezt a rejtőzködő, festett ablakok jelzik leginkább. Az épületben az ólombetétek miatt nincsen semmilyen térerő, ezért sem rádiózásra, sem telefonálásra nincs bentről lehetőség - az épületet havonta kinyítják, kétszer is átnézik, nehogy bárki véletlenül is bent maradjon. Az ablaktalan épület világítás nélkül teljesen sötét. Országszerte több ilyen óvóhely is épült, néhány jelenleg is múzeumként funkcionál. Az épület hivatalosan az állomással egy nagy telken helyezkedik el, de a tervezést elősegítve mi lehatároltunk egy kisebb, ésszerű területet, mely két oldalon utcával, két oldalon pedig épülettel határos. Az óvóhely kockája mellett a telek feltűnő pontja egy óriási, üres tüzivíz tározó, amely a nem messze lévő toronyház oltásának elősegítésére lett odatelepítve. Kiderült az is, hogy a teljes közművel, csatornahálózattal, telefonvonallal ellátott épületet többször le akarták bontani, de ez gyakorlatilag lehetetlen, annyira masszív, annyi anyag van benne. Ugyan a 60-as, 70-es években biztosítani kellett az épület ellátottságát, ma már nincs erre vonatkozó kötelezettség. Robbantani sem lehet, hiszen eleve az ellen (is) építették, azaz úgy tűnik, megmarad örökre.

34

35

A kocsordi atombunker - Az ”ojjektum’’

| Kocsord

És ha már a bunkereknél tartunk… a retró internetes tartalmak egyik első felkapott alakja a Kocsordon élő, svájci sapkájáról ismert Szalacsi Sándor volt, aki amiatt vált híressé, hogy egy készülő kisfilmben bemutatta a Szabolcs-SzatmárBereg Vármegyei Kocsordon található atombunkert. Történt egyszer ugyanis, hogy egy helyi lakos, Fogarasi Árpád bunkert kezdett építeni a hátsó kertjében, s erről a nem mindennapi történetről készült az ominózus, közismert interjú. „Ez a betonbunker még a kozmikus becsapódás ellen is véd!” Az objektum felépítése 1985re vezethető vissza, azonban a kész építmény átadására sajnálatos módon a mai napig nem került sor. A névtelen falusi polgár szinte nevetségesnek tűnő elhatározása a személyes életművévé nőtte ki magát. Az objektum önmagában egy unikum - a megszületésének története, a népszerűvé válásának komikuma és időtállósága, a korabeli életszínvonal és körülmények görbe tükre, az elkeseredettség és megrögzöttség szülte kötelező cselekvéstudat mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a műtárgy páratlan legyen országos viszonylatban.

A kultikus épület időtállóan és csendesen emlékeztet minket arra, hogy teljesen sohasem vagyunk biztonságban - illetve, hogy csak magunkra számíthatunk.

Nem kell sajnos messzire mennünk azokért a történetekért és eseményekért, amelyeket látva újragondoljuk ezeknek az óvóhelyeknek a létjogosultságát.

Természetesen még készen sem lett volna atombiztos a két méter vastag betonfalakkal rendelkező „kis” kerti bunker, de ebbe a halhatatlanná vált térbe egy történelmi viszonylatban névtelen „jómunkásember” az életét fektette bele, szerény hétköznapjainak szabadidejét erre szánta - mindezt azért, hogy magát és családját a jövő esetleges viszonytagságaira felkészülve biztonságban tudhassa.

A félkészen árválkodó magánbunker egyébként eladó, ha bárki lát benne turisztikai potenciált, a Mátészalka melletti kis településen az urbex turistákat követve megtalálja.

36

37

A hódunai víztorony

| Hercegszántó - Hóduna

Magyarország legapróbb és legdélebben fekvő, piciny településén, Hódunán rengeteg rejtett kincset lehet találni. A kis, eldugott tanya a magyar-horvát-szerb hármashatár közvetlen közelében található, és viszonylag kevés, de annál érdekesebb lakos otthona. Ez a nagyvárosi rohanástól mentes vidék egészen más életérzést kelt az emberben - s a szerencsésebbek a gyermekkorukat is itt, a természet közelségében, nyugalomban tölthették. A csak néhány utcácskából álló tanyán olyan kuriózum építményeket lehet felfedezni, amelyek az általános vidéki vagy ipari építészetben sem fellelhetők. Ilyen például a kis település központjában, a kaszárnya mellett álló, katonák által épített őr- és víztorony, melynek vasbeton szerkezete rendületlenül állt mindig is a tanya bejáratánál, fogadta a vendégeket a tartózkodó, sejtelmes méltóságával. Mindig ilyen volt, sosem változott, sosem moccant meg, sosem volt használva semmire, senki nem ment a közelébe sem, senki sem mászott rá, senki sem akart vele semmit sem kezdeni, pedig egyedülálló módon két funkciót is betölt toronyként. A tanya végtelen pusztaságából szürke robosztusként magasodik ki a vasbeton monstrum, mely akár közösségi és kilátótérként is funkcionálhatna, viszont az idő kíméletlen vasfoga sajnos elvette állékonyságát és mindennemű funkció betöltésére veszélyessé vált. A helyi ezermester a biztonságot szem előtt tartva, makett segítségével szemléltetve ötletelte ki a beton kolosszus ledöntését. A régi háborús korok újra és újra visszaköszönő képeit őrzi emlékül ez a kis torony, messze mindentől, az országhatár alsó csücskén, a maga egyszerűségében.

38

39

Flak tornyok Bécsben /Flaktürme

| Bécs, Ausztria

Kis országunk szomszédságában barangolva, Ausztria véletlenszerű pontjain botolhatunk bele a náci Németország által épített emlékekbe, melyek a második világháború maradványai – ezek a hatalmas kőerődítmények monumentális, föld feletti légelhárító ágyútornyok voltak, melyek a háború idején, működésük fénykorában percenként 8000 lövést is képesek voltak leadni, akár 14 km-es hatótávolsággal, teljes 360 fokos tűztérben. A német városok légvédelmének fellendítése érdekében Hitler elrendelte egy sor hatalmas torony építését az egész országban, ennek eredményeképp 1940-től Berlinben három, Hamburgban kettő és Bécsben 6 toronyegyüttes épült fel, de megtalálható néhány torony Stuttgart és Frankfurt városaiban is. A tornyokat a Luftwaffe üzemeltette, hogy védekezzenek a szövetségesek stratégiai légitámadásai ellen. Több tízezer helyi civilnek légiriadó-menedékként is szolgáltak. A két különálló toronyból álló komplexum egy löveg- (G) és egy parancsnoki toronyból (L) állt. A torony falai 3,5 méteres vasbetonból készültek, ami elég volt ahhoz, hogy túlélje a korszak szövetséges bombázói által szállított hagyományos bombák támadását, de nem valószínű, hogy túlélik a kifejezetten ellenséges bunkerek lerombolására tervezett, úgynevezett Grand Slam bombák támadását. A háború után masszív felépítésük miatt a megsemmisítést kivitelezhetetlennek ítélték. A legtöbb torony a mai napig használaton kívül van, és több ezer galambkolónia otthonául szolgál.

Csak a Flak torony 2-L (Esterházypark) kezdett új életet ’’Haus des Meeres’’ akváriumként 1956-ban.

40

41

A kunmaradasi csoda-szénaboglya Bizonyára mindenkben megbújnak gyermekkori emlékek a nagyszülei pajtájáról, a háztáji állatokról, a mezőn fekvő szénabálákon való ugrándozásról.

Kisgyermekként bizonyára sokan töltöttük a nyarat tojásbegyűjtéssel, kakaskukorékolásra ébredéssel, futkározással, szénában bújócskázással.

Manapság, ahogy a vidéki életformák elhalványodni látszanak, egyre inkább kerülnek előtérbe a hasonló koncepcióban felépített természetes, megújuló játszó-terek, melyek visszacsalogatják a gyermeki csibészséget a mai modern világban mobilon felnövő gyermekek lelkébe. Gyanítom, mindenki látott már szalmabálát. No, de erősen kétlem, hogy valaha is a szemünk elé került egy 20,7 méter magas, 42,5 méter kerületű szénaboglya! Pedig 1933 júliusában, Kunmadarason egyszerű, sokszor lenézett vidéki legények hordták össze ezt a már-már népművészeti alkotásnak is titulálható műremeket. A kétkezi, földműves, nagytudású emberek művészi, ám a praktikusságot előnyben tartva, nagy odafigyeléssel és szeretettel építették ezt a csodaszámba menő bálát, amelyben benne volt a múltjuk, a jelenük és a jövőjük is. Az általános, etetésre használt boglyák hasonló alakban, ámde jóval kisebb méretben készültek a könnyebb megbontás okán - ekkor viszont megnőtt a beázás veszélye. Az esztétikai összhatást segítő függőleges leszorító kötelek szintén szalmából készültek, fonott vagy sodort formában. Az, hogy ezt mégis milyen módszerrel sikerült a korabeli kazalrakóknak összehozni, legalább olyan rejtély marad, mint a piramisok építése. Az viszont biztos, hogy ez a modern gépek nélkül, legfeljebb vasvilla segítségével készült, ember alkotta, majd’ 100 éves kreáció a mai napig ritkaságnak és különlegesnek számít.

42

43

Teleszkópos gáztartályok Schöneberg Gasometer Berlin, Németország

Óbudai Gázgyár

A nyolcvanas évekig - amíg el nem kezdődött a földgáz felhasználásra való áttérés - hazai és nemzetközi szinten is számos teleszkópos gáztározó épült a városi szénből kinyert gázgyártás és tárolás jegyében. A gáztartályok három, vagy több különböző méretű henger egymásba illesztéséből alakultak ki, talajszinttől felfelé csökkenő átmérővel, felül zárt tetővel. A hengerek egy betonteknőben foglaltak helyet, amelyben némi víz is csörgedezett. Ezek a teleszkópos edények aszerint emelkedtek vagy süllyedtek, hogy éppen friss gázzal töltötték fel, vagy kiáramoltatták azt a fogyasztók számára. Mindezt körbezárta egy masszív vasszerkezet, amely a gazométer üres állapotában impozáns látványt nyújtott - ekkor ugyanis a hengerek egymásba roskadva foglaltak helyet. A gáztározó gázzal való megtöltése esetén a legkisebb, zárt henger elérte a vasszerkezet tetejét. Ez a látványos ipari szerkezet ma már használaton kívüli állapotban, az üres vassszerkezet képében köszönhet vissza ránk. A technológia elillanása egy érdekes és masszív, ugyanakkor állandó külső homlokzati burkot hozott létre, mely ipari építészeti szinten is egyedülálló megjelenésű, történelmi értékű és kreativitásra késztető. Ezek a nagy vas hengerek ugyanis véleményem szerint sokoldalúan, rendkívül változatos funkciókat képesek lehetnek magukba fogadni, tekintettel arra, hogy a gáztározók alapterülete akár országos szinten is változó volt. Ha valami ilyen időtálló és strapabíró, nem szabad a pusztulás útjára engedni.

44

45

Konklúzió A fenti műtárgyak, objektumok csak kicsiny részei azoknak az épületeknek, amelyek az egyre inkább elhalványuló, egyedi építészeti identitást képviselik. A különböző korok építészei folyamatosan vissza - visszanyúlnak a régebbi, jól működő irányelvekhez. Ezeknél az építményeknél ezeket az elveket teljes mértékben kizárták, szembementek a mainstream, többség által elfogadott irányzatokkal, és valamilyen más célt vagy témát priorizáltak a tervezés során.

Az esztétikai és formai elválás a hagyományos építészettől nem jelent feltétlenül rossz végeredményt. Az ilyen épületeknél sokszor az eszmeiségen és a gondolatiságon túlra érdemes nézni - olyan ’’nem helyek’’, mementók fedezhetőek fel, amelyeken a rohanó világ pásztázó szeme egyszerűen csak tovább siklik. Néha túl kell mutatni a tárgyilagos, kézzel fogható építészeti szabályrendszereknek alárendelt épületeken, hogy az ilyen, maga nemében egyetlen és páratlan, kivételes eseteket is a helyén kezeljük és értékelni tudjuk. A fentebb bemutatott kincsek csak töredékei azoknak a felfedezésre, megértése váró épüelteknek, amelyek mellett nap mint nap elmegyünk. Véleményem szerint olykor érdemes kilépni a jól megszokott komfortzónánkból, és egy kicsit a szokványostól eltérő módon, kreatívan, ’’out of the box’’ gondolkodásmóddal tekinteni a még nem, vagy a már felfedezett vagy feledésre ítélt értékekre.

46

47

Képjegyzék 1

Schöneberg Gasometer | Berlin, Németország https://www.atlasobscura.com/places/schoneberg-gasometer | 2023. 04. 12.

2

Trudelturm | Berlin - Adlershof, Németország https://www.flickr.com/photos/wweiser/32077632323 | 2023. 03. 25.

3

Óbudai Gázgyár, gáztartály | Budapest https://xn--fotk-sqa.hu/picture.php?/48208/tags/1008-gaztarolo | 2023. 04. 11.

4

Dob utcai transzformátorállomás | Budapest https://lechnerkozpont.hu/cikk/nem-is-teljesen-epulet-de-meg-semmikeppen-semgep-a-dob-utcai-trafohaz | 2023. 02. 15.

5

Dob utcai transzformátorállomás | Budapest https://lechnerkozpont.hu/cikk/nem-is-teljesen-epulet-de-meg-semmikeppen-semgep-a-dob-utcai-trafohaz | 2023. 02. 15.

6

Szénrakodó | Esztergom https://rajkai.photo/abandoned | 2023. 03. 05.

7

Szénrakodó | Esztergom https://szellemvarosok.blog.hu/2021/08/20/esztergomi_szenrakodo| 2023. 03. 05.

48

8

Szputnyikfigyelő | Szombathely https://index.hu/urbanista/2019/05/15/csillagvizsgalo_szombathely_beton_ mi_videkunk_vas/ | 2023. 03. 11.

9

Szputnyikfigyelő | Szombathely https://index.hu/urbanista/2019/05/15/csillagvizsgalo_szombathely_beton_ mi_videkunk_vas/ | 2023. 03. 11.

10 Bunker 599 | Amszterdam, Hollandia https://www.archdaily.com/256984/bunker-599-rietveld-landscape | 2023. 03. 20.

11 Trudelturm | Berlin - Adlershof, Németország https://andreaspohl.photography/gallery-monochrome/ | 2023. 03. 25.

12 Fotohéliográf műszerháza | Debrecen Kovács Péter DLA saját fotója, szkennelt 13 BGA óvóhely | Debrecen saját fotó | 2023. 03. 03.

14 BGA óvóhely | Debrecen saját fotó | 2023. 03. 03.

15 Objektum - bunker | Kocsord https://www.vezess.hu/magazin/2020/01/06/felsoszolnok-garbolc-turamasodik-resz/?gallery=1/38/felszoszolnok-garbolc-tura30| 2023. 04. 30.

49

16 A hódunai víztorony | Hóduna Sas Hajnalka Dóra saját fotói | 2023. 05. 01.

17 Flaktorony | Bécs, Ausztria https://www.warhistoryonline.com/war-articles/bunkers.html?chrome=1 | 2023. 02. 24.

18 A csoda-szénaboglya | Kunmadaras | 1933. július https://www.facebook.com/KunKepzomuveszetEsHagyomanyok/photos/a.1 27469064740542/1021062625381177/?type=3 | 2023. 05. 12.

19 Óbudai Gázgyár, gáztartály | Budapest https://tripsinthecity.blog.hu/2017/06/20/igy_kelnek_uj_eletre_az_egykori_g azgyar_robosztus_tornyai| 2023. 06. 14.

20 Szputnyikfigyelő | Szombathely https://index.hu/urbanista/2019/05/15/csillagvizsgalo_szombathely_beton_ mi_videkunk_vas/ | 2023. 03. 11.

50