15 34. kép: a Casa da Música logojának egyik lehetséges formája. A Beethoven festmény színeit felhasználva a Sagmeister és Ralph Ammer által kitalált program egyedi színharmónikát generál az adott eseményhez.
nem idegen a kortárs tervezőgrafikában megjelenő tendenciáktól sem - számos arculat épül föl a dinamikus változtatási lehetőségekre, használja föl a játékosságot a teljes egész, a sorozatiság kialakításához. A dinamikus arculatkialakítás jelensége több okra vezethető vissza. A hatalmas reklámdömping, mely az átlagfogyasztót éri, épp az ellenkező hatást váltja ki olykor, mint amit elérni akar: az átlagember bezár, elutasítóvá válik a termékeket és a reklám minden formáját illetően. Míg korábban az arculat egységesítése, a logó lehető legtisztább, legegyszerűbb formájának megtalálásában látták a célt, mely idővel a fogyasztó tudatába ég, addig most a grafikusok inkább megszólítani, kommunikálni próbálnak a közönséggel. (21) Ez a fajta hozzáállás leginkább jellemző azokra a kulturális intézményekre, melyek a legnagyobb, és legkülönfélébb emberréteget kell, hogy megtalálják a megfelelően kialakított arculattal. Ennek a célnak az eléréséhez azonban sokszor az utolsó pontig meghatározott arculat nem megfelelő. Az ilyen dinamikus arculat egyik meghatározott kritériuma, hogy magának a designnak nem csupán leírnia kell a reklámozott értéket, hanem alkalmaznia is kell. (32-33. kép) A Casa da Música programok sokszínűségét, hatalmas zenei változatosságot kínál, épp ezért arculatának kialakítása is ezt kell, hogy sugallja. Sagmeister, mint ahogy ellene megy más grafikai konvencióknak is, nem sokra tartja az arculattervezést. „A branding túl van értékelve, túl van haladva. Senki sem mondja, de valakinek kéne.”