mome_campus_2.0

mome campus 2.0

mome campus 2.0 campusfejlesztés 2014–2019 campus development 2014–2019

Moholy-Nagy László: Önarckép. Zselatinos ezüst, 1926.

Magángyűjtemény. Fotó © Fine Art Images, 2019 László Moholy-Nagy: Self-Portrait. Silver Gelatin Photography, 1926.

Private collection. Photo © Fine Art Images, 2019

1438/2014.

Magyarország Kormánya az 1438/2014. számú kormányhatározattal döntött a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem MOME Campus – Kreatív Innovációs és Tudáspark fejlesztéséről.

A szükséges forrásokat a kormányzat biztosította a munkálatokhoz,

amelyeket építtetőként az egyetem, valamint a kiemelt budapesti beruházásokért felelős kormánybiztos felügyelt. A beruházás olyan építészeti együttes létrehozását tűzte ki célul, amely a 21. század elvárásainak megfelelő technológiai infrastruktúrával felszerelt hátteret biztosít a MOME mint Magyarország első számú designintézménye megújuló oktatási, kutatási és innovációs tevékenységéhez. A fejlesztési program három sarokkövét a megújuló campus technológiára, oktatásra és kutatás-fejlesztésre specializált téri pólusai jelentették. A beruházás első két ütemében, 2014–2018 között a Technológiai Park két egysége, a MOME ONE (Műhelyház), valamint a MOME TWO (Média- és Műteremház) készült el, majd a 2015-ben meghirdetett építészeti tervpályázat nyomán 2017–2019 között a MOME BASE és MOME MASTER oktatási épületek, a MOME UP innovációs szárny, továbbá a közösségi funkcióknak helyet adó MOME GROUND és a felújított Gondűző villa.

10

The Government of Hungary decided on the development of Moholy-Nagy University of Art and Design MOME Campus – Creative Innovation and Knowledge Park by Government Decree 1438/2014.

The government of Hungary appropriated the funds required for the

works, the University as developer and the Government Commissioner for Priority Budapest Development Projects supervised the project. The investment aimed to create an architectural complex with a technology infrastructure installed to satisfy 21st century demands and give a reliable framework for the renewed education, research and innovation activities at MOME, the number one design institute of Hungary. The three cornerstones of the development project are the spatial poles of the remodelled campus specialising in technology, education and R&D. Two units of the Technology Park, MOME ONE (Workshop House) and MOME TWO (Media and Studio House) were completed in the first two phases of the project between 2014–2018. This was followed by an architectural design contest announced in 2015 and the completion of educational buildings MOME BASE and MOME MASTER, the innovation wing MOME UP, the community area MOME GROUND and the renovated Villa Sans Souci (Gondűző).

11

MOME Campus madártávlatból, 2014 MOME Campus bird’s eye view, 2014

MOME Campus az 5 éves fejlesztést követően, 2019. augusztus MOME Campus after 5 years of development, 20 August 2019

álmodj, tervezz, alkoss!

Ha városépítő munkába fogsz, álmodj bátran, tervezz felelősen, építs fegyelemmel! Ne abból indulj ki, ami van, hanem álmodd meg bátran azt, ami lehetne! Ám az álmok sosem váltják valóra önmagukat – ezért a megvalósításhoz tervezz alaposan, majd kitartó és fegyelmezett munkával hajtsd végre a tervet!

Ez volt mi közös kalandunk: álmodtunk, terveztünk, építettünk. Együtt, közösen, csapat-

ban. Bátran, felelősen és fegyelemmel.

A munkát elvégeztük. A MOME 23 ezer m²-nyi épületet és 15 ezer m²-nyi parkot is magá-

ban foglaló egyetemi campusa, a MOME Kreatív Innovációs Tudásparkja elkészült.

Fölépítése valódi alkotómunka volt. Izgalmas, szép és komoly kihívás. Közösségi alkotás,

amelynek során csapatban kellett focizni. Mindenkire szükség volt hozzá, aki részt vett benne.

Ezért szerettem olyan nagyon.

Mert alkotás volt, szellemi alkotás, építő tett és igazi csapatmunka.

A közös cél, a közös építő feladat közösséggé kovácsolt bennünket, résztvevőket. Az álmot

megálmodó korszakos rektort és csapatát, a stafétát átvevő új rektort, a kincset meglátó és az álomnak bizalmat szavazó miniszterelnököt, az egyetemi közösséget, a várost és kerületet építő főpolgármestert és polgármestert, a feladattal megbízott kormánybiztost, a beruházást vezető fiatal mérnököt, az elhivatottsággal dolgozó tervezőirodákat és a munkát rangján kezelő építővállalatot.

A MOME új campusa így lett több mint egyetem. Alkotóműhely, innovációs és kutatási

központ, városépítő tett is egyben.

Amellett, hogy helyet ad az egyetemi oktatásnak, inspiráló alkotóműhely, ahol meste-

reiktől és egymástól is tanulva világszínvonalú technikai körülmények között születhetnek meg a jövő építészeinek, designereinek, mediaművészeinek és teoretikusainak első alkotásai.

Több mint egyetem, mert innovációs kutatóközpont is egyben. Az új campus képessége-

inek köszönhetően a MOME piacképes, bevételt hozó együttműködést kínál nagy magyar és nemzetközi vállalatoknak, amelyek élnek is ezzel a lehetőséggel – új termékek modelljeinek fejlesztése, kísérletei folynak a campus műhelyeiben.

Végül több mint egyetem, mert új városépítészeti érték is született, gazdagodott

Budapest. A főváros egy világszínvonalú középület-együttessel és a környék lakói számára is barátságos környezetet, a kikapcsolódás, megpihenés lehetőségét megteremtő közparkkal gazdagodott.

16

Amikor a várost építjük, mindig arra törekszünk, hogy ami megszületik, annak önmagán

túlmutató jelentősége legyen. Hogy ami létrejön, annak legyen kisugárzó hatása, gyarapítsa szűkebb és tágabb, fizikai és szellemi környezetét. Így érdemes várost, így érdemes egyetemet, így érdemes közösséget építeni. Azaz hazát.

Köszönöm a MOME közösségének, hogy elfogadtak alkotótársnak! Köszönöm, hogy részese

lehettem az építésnek! Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a munkában, hogy legjobb tudását adta bele! Isten hozta és éltesse a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet új otthonában!

Mi, a kormányzatban akkor végezzük jól a munkánkat, ha a sikeres Magyarországért dol-

gozunk. A siker a teljesítményen múlik. A teljesítményhez munka, tehetség és erőforrások kellenek.

Amikor úgy döntöttünk, hogy pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve az egyetemmel közö-

sen fölépítjük az új campust, a természeti erőforrásokban nem túl gazdag Magyarország két erőforrását akartuk tovább gyarapítani, új sikerekre felkészíteni.

E két erőforrásunk a magyar kreativitás és Budapest, a nemzet fővárosa.

Hitem szerint a Jóisten is hozzátette a magáét: megáldotta az építők munkáját.

Dr. Fürjes Balázs

kormánybiztos,

Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja

17

Dream, plan, create

Whenever you set yourself to urban development dream big, plan responsibly and build with discipline. Do not start from what you have, but venture to dream what could be. Dreams, however, never make themselves come true, so plan meticulously, then bring your plan to life through persistent and disciplined work.

This has been our joint adventure: we dreamed, planned and built. Collectively, together, in

a team. Boldly, responsibly and with discipline.

The work is completed. MOME Creative Innovation Knowledge Park, the new university

campus of MOME comprising 23,000 m² of buildings and 15,000 m² of park is completed.

Building it was a real creative work. An inspiring, beautiful and major challenge. A true

community effort calling for teamwork, just like in team sports. Every single person who participated in it was indispensable.

That is why it was so dear to me.

For it was a creative, intellectual work, constructive act and genuine teamwork.

The common goal and shared task of production forged all participants into a community:

the distinguished rector who conceived the dream, his team, the new rector who took the baton, the prime minister who recognised the value of the undertaking and gave a vote of confidence to the dream, the university community, the major of Budapest and of the district who strive for the development of the city and the district, the government commissioner entrusted with the project, the young engineer in charge of the investment, the committed architecture design studios and the construction company that respected the magnitude of the development.

This made the new MOME campus more than a university: a workshop, an innovation and

research centre, and a deed of urban development.

In addition to being a home for university education, it is an inspiring workshop where

future architects, designers, media artists and theorists learn from their tutors and each other to create their first works in a world-class technical environment.

It is more than a university as it is an innovation and research centre as well. The amenities

of the new MOME campus offers marketable and profitable collaborations for major Hungarian and international companies who indeed tap this opportunity for developing new product models and experimenting in the campus workshops.

Finally, it is more than a university, because it is a new gem of urban architecture in

Budapest. The capital is richer now with a state-of-the-art public building complex and the public park open to local residents and all visitors offering a friendly environment and a place to relax.

18

In urban development, we always endeavour to create something that goes beyond itself in

significance. We seek to create something with a radiation that enhances its direct and broader, physical and intellectual environment. This is the way to develop cities, universities and communities. And the country.

I thank the MOME community for accepting my participation in this creative process.

Thank you for being part of development. I thank all parties involved for giving the best of their knowledge.

Welcome to the new home of Moholy-Nagy University of Art and Design.

We, government officials do our job well if we work of a successful Hungary. Success

depends on performance. Performance requires labour, talent and resources.

Hungary is not too rich in resources, therefore, when we decided that we spare no funds

and resources to build the new campus in partnership with the university, we aimed to grow and prepare two resources for future success.

These are Hungarian creativity and Budapest, our capital.

I believe that God contributed to our efforts by blessing the works of the builders.

Dr. BalĂĄzs FĂźrjes

Government Commissioner,

Priority Government Investments Center

19

Számos belsőépítészeti megoldás él tovább a Farkasdy-féle főépületből; többek között a lépcsőkarok is Many interior design solutions of the Farkasdy building were retained, including the flight of stairs

léptékváltás Scale Shift

a következő száz év Beszélgetés Kopek Gábor miniszterelnöki megbízottal

MOME Laboratory:

Mi tette szükségessé a léptékváltást/lépésváltást a MOME életében, vagyis milyen folyamatok vezettek el a campusfejlesztés szükségességéig?

Kopek Gábor:

Egy bonyolult mátrixban keressük a válaszokat, generációkon átívelő szokáskülönbségekkel, párbeszédre ítélve. Szívesen vagyok katalizátora és részese ezen párbeszédnek, mert hiszek a víziókban, a változások lehetőségében. Az akadémiai lét 21. századi értelméről gondolkodni, a folyamatok részesévé válni igazán komoly kihívás.

Az első kérdés, ami felvetődik, hogy van-e érteme a hagyományos tudásátadásnak,

annak a koreográfiának, amely az egyetemi lét meghatározója évszázadok óta. Mindig is azt gondoltam, hogy az egyetem azért fontos, mert esélyt és időt ad a személyes én megfejtésére, azt is mondhatnám, hogy a folyamat a személyiség megerősödésére kell hogy koncentráljon. Az információáramlás és az elérhetőség új rendszerében a kész tudáspanelek, az ún. tudásátadás egy olyan kreatív közegben, ahol az életemet töltöm, és ahol a kreativitás, a művészet és a tudomány konvergenciája adja a hátteret, ma már semmiképpen nem járható út a személyes én megtalálásához. Ha ehhez még a digitalizmus által előidézett mentális változásokat is hozzávesszük, akkor láthatjuk, hogy a rutinok és a megszokások már nem vezetnek sehova.

A MOME esetében eljött egy telítettségi állapot az elmúlt évszázad tudásából, emberi

teljesítményéből, ma már hagyománynak mondható múltjából. Ezt a hagyományt emberek ezrei hordták össze, hol egyetértésben, hol hihetetlen drámák között műtermekben, épületekben, lépcsőfordulókban. Kialakult egy kánon, egy hagyaték, amely ugyan hordozza a 20. század üzenetét, de nem jelöl ki utat a következő száz év esélyeiről, léptékeiről, robbanásairól. A lépésváltás elengedhetetlen, különösen egy olyan országban, ahol tudjuk, még levegőt venni is radikálisan kell ahhoz, hogy változások tanúi lehessünk.

A lépésváltással lehet várakozni, de azt elkerülni nem lehet. Meg kellett értenünk,

hogy a kor mit üzen, és mi mit tudunk ehhez hozzátenni. Vízió nélkül, omladozó háttérrel csak vegetálni lehet, azonban a fejlődés volt a cél, nem akartuk az elért értékeket veszni hagyni.

24

Ne felejtsük el, hogy a MOME a beruházást megelőzően nemzetköziesítette a létezé-

sét, bekerült a jegyzett iskolák közé, hihetetlen erős egyéni teljesítményeket tudott felmutatni. Tehát teljesített, és ehhez rendelte hozzá azt a koncepciót, amely a MOME 2030 címet viseli. Arra vállalkoztunk, hogy megpróbáljuk kitalálni a jövőt. Nehéz, de izgalmas vállalás azok fejével gondolkodni, akik utánunk jönnek, és radikálisan mást gondolhatnak a jövőről.

Vannak ciklikus, visszatérő esélyek és helyzetek a történelemben, amiket fel kell is-

merni, és meg is kell tudni oldani. Ilyen helyzetek százévenként adódnak, ezekkel élni kell.

Ehhez azonban jelen kell lenni, összefüggésekben kell gondolkodni, és hinni is kell a siker ben. Elmondhatom, hogy a lehetetlent húztuk magunkra, amikor belekezdtünk ebbe a munkába, sokszor feszegetve a saját határainkat, azt is tudva, hogy a megvalósítandó projekt világba ágyazottsága csak a megvalósulás tervezett idejével szinkronban történhet meg. Egy projekt gyakran úgy tekint a maga idejére, mintha az idő alatt a világ egy helyben állna. A realitás azonban az, hogy vannak gazdasági, technológiai, kulturális ablakok, amelyek csak rövid ideig vannak nyitva. Ebben az összefüggésben nem az a legfontosabb kérdés, hogy megvalósítható-e egy projekt, hanem az, hogy a meghatározott időablakban történjen meg mindez. Csak így biztosítható a fejlődés és a kortárs jelenlét.

Ami épült, az Magyarország legjelentősebb kreatívipari beruházása, egy kreatív köz-

pont, társadalmilag értelmezhető kreatív műhely, amely három póluson különböző feladatokat lát el. Ahhoz, hogy Magyarország az innovációban, a kreatíviparban, a média- és designkultúrában a nemzetközi folyamatok részese maradjon, és az európai szellemi és technológiai párbeszéd fenntartásában, fejlesztésében és moderálásában részt vegyen, ezen pólusok egyidejűsége elengedhetetlen. Rendkívüli jelentőségű az átalakulási folyamatban, hogy nem az elkészült épületek határozzák meg a gondolatokat, hanem végre egy gondolkodást követnek az épületek.

MOME Laboratory:

Milyen előkészületek, lépések előzték meg a beruházás/építkezés indulását? Hogyan zajlott a felkészülés?

25

Kopek Gábor:

Egy hosszú folyamatról beszélhetünk, az ötlettől a megvalósításig egy évtizedre volt szükség, hiszen nem téglákat rakosgattunk, hanem gondolatokat. Az átalakulás, az új elfogadtatása a berögzült hétköznapok lebontásával kezdődhetett csak. Nehéz utat jártunk be, sokan hitetlenkedtek, de nem álltunk le. Koncentráltunk, a kreatív szektort kérdeztük, a múltunkat mértük le lépésről lépésre, építészirodákkal konzultáltunk, nemzetközi sikertörténeteket tanulmányoztunk, éjszakákat ötleteltünk éveken át abban a hitben, hogy jól gondoljuk, és képesek vagyunk elfogadtatni a változásokat. A folyamat még mindig tart, mert új helyzeteket és szerepeket kell tanulni, kimozdulva a megszokások világából.

Természetesen a felkészülésnek vannak menedzsmenttechnikai velejárói is, amelyek

elengedhetetlenek a megvalósuláshoz. A projektalapú menedzsmentnek működnie kell.

A projektben ma már több százan teljesítenek, hiszen a csapatmunka elkerülhetetlen egy ilyen léptékű beruházás esetében. Ne felejtsük el, hogy Magyarország legnagyobb kreatívipari beruházásáról van szó, arról a „Szilícium-völgyről”, amelyet Közép-Európában szellemi értelemben indokolt a MOME köré építeni. Itt nem egy intézményi rekonstrukcióról beszélünk, hanem egy modellről, amely érti is, és használja is a 21. századot. Hiszen a digitalizmus korában számolni kell az információáramlás változásával és a kommunikációs sebesség, illetve képesség másságával. Hihetetlenül izgalmas kísérlet a megváltozott, virtualitásban erős világ egyensúlyához megtalálni és hozzárendelni az emberiség természetéből adódó taktilis élet megkerülhetetlenségét.

Ezen jelenségek új kérdéseket generálnak a térérzékeléstől az ember tárgyakhoz való

viszonyáig, az ideiglenesség, az átmenetiség természetességétől a nemi szerepek erőteljes változásáig. Ebben a hihetetlenül izgalmas átalakulásban épül egy campus, amely ezeket a jelenségeket nemcsak tanulmányozza, kutatja, hanem generálja is. Jó esetben megelőzi a jövőt, és kérdéseket tesz fel abban a reményben, hogy válaszokat is talál, egy olyan korban, amikor már nem tudásátadásról, hanem tudásmegosztásról beszélünk, amikor a rendelkezésünkre álló technológiai fejlettségünkkel a földi lét határait feszegetjük.

Egy ilyen világban erősen változik, átalakul az egyetemek szerepe és felelőssége, mert

a megváltozott befogadási sebesség és tudásmennyiség a taktilitás fogalmát és értelmét is átformálja. Azt még nem tudjuk, hogy ez pontosan hova vezet, de azt igen, hogy erről

26

az útról már nem tudunk letérni. Az emberi tudat éppen azért csodálatos és az élővilágban egyedi is, mert határtalan, kiterjedési képessége a végtelenbe tart.

MOME Laboratory:

Miért a régi campus területén valósul meg a fejlesztés, milyen érvek szóltak a zugligeti telek/helyszín megtartása mellett?

Kopek Gábor:

Semmi nem indokolta Zugliget elhagyását, sem a humán, sem a fizikai tényezők. Természetesen készítettünk különböző forgatókönyveket a „Menjünk vagy maradjunk?” helyzetekre, hiszen a „zöldmező” is egy indokolható, vonzó élettér, de a távozásra utaló érvek nagyon gyengék voltak.

Az ember téri helyzete mindig is meghatározó, úgy szellemi, mint mentális állapotát

tekintve. Vannak helyek, amelyek szellemiséggel töltődnek fel, hosszú évtizedek szellemisége rakódik rájuk. Zugliget is ilyen, falainak üzenete, levegője, csöndje van, az alkotó-, a kísérletező-, a kutatómunka ideális helyszíne. És itt arra is gondolnunk kell, ahogy ember és természet között interaktivitás létesül, ahogy ember és természet az egyensúlyát keresi a digitális és taktilis világ határán. Ezen kölcsönhatás megéléséhez kítűnő helyszín Zugliget. Nem mellékes szempont az sem, hogy a terület évszázadokban gondolkodva akár tovább is fejleszthető.

Természetesen vannak, lehetnek érzelmi megfontolások is egy ilyen döntés kapcsán,

hiszen a kötődések az előző generációk okán akár természetesek is, de nem ezek döntöttek. Arra jutottunk, hogy ha sem mentális, sem gazdasági okai nincsenek a helyváltoztatásnak, akkor ne akarjunk feleslegesen újítani, valamilyen korszellem trendi kényszerébe szorítani magunkat.

A hárompólusú vízió, amely kirajzolódott, és amelyet remélhetőleg a következő gene-

rációk valóra is váltanak, egyetem – technológiai park – tudásközpont, „Zugliget-kompatibilis”, ahol a nyitott campus koncepcióját követjük. Ezt szimbolizálja az is, hogy virtuális és taktilis kerítések nélküli területet építünk, jelezve a nyitottságot, a dialógusra való képességet, az átjárhatóságot. A 21. század a digitalizmus megjelenésével, az információáramlás okán a megosztás századaként elkerülhetetlenül erről szól.

27

MOME TWO, fotóstúdió MOME TWO, photo studio

next hundred years Answers by Prime-ministerial Commissioner Mr Gábor Kopek

MOME Laboratory: What made the scale shift/step change necessary in MOME’s life, that is to say, what processes led to the need for campus development?

Gábor Kopek: We are seeking the answers in a complex matrix, with differences in habits that span generations, and destined for dialogue. I am a willing catalyst and participant in that dialogue, because I believe in visions and opportunities for change. Contemplating the meaning of academic life in the 21st century, and becoming a part of those processes is indeed a major challenge.

The first question that comes up is whether there is any point to conventional

knowledge transfer and the choreography that has defined university life for centuries.

I have always thought that a university is important, because it affords the chance and time to figure out your personal me; I could even say that the process needs to focus on strengthening character. In our new framework of information flow and being connected, ready-made know-how panels, or if you prefer, knowledge transfer, is no longer and by no means the viable route to find your personal me while living in a creative environment where art and science converge in creativity to provide the backdrop. Add the mental changes triggered by digitalism to that, and you will realise that today, routines and habits will no longer get you anywhere.

MOME reached a state of saturation on account of the knowledge, the human

accomplishments of the last hundred years, and a past we can now call tradition. That tradition was collected by thousands of people, sometimes in accord, sometimes as unbelievable drama unfolded in studios, buildings and stair flights. A canon evolved, a legacy which might well bear the message of the 20 th century, but fails to designate the path for the chances, dimensions or surges of the next hundred years. Step change is indispensable, particularly in a country where, we all know, even taking a breath has to be radical in order to be able to witness changes. You can put off that step change, but avert it you cannot. We needed to grasp the message of our time, and how we could add to that.

Without vision, when your backdrop is disintegrating, all you can do is vegetate, however, the goal was to develop, and we did not want to lay values already achieved to waste.

30

Let us not forget that MOME established its international existence prior to this project, joining the ranks of recognised schools, and producing unbelievably strong individual accomplishments. Which is to say it performed, and then assigned the concept titled MOME 2030 to that. We undertook trying to figure out what the future holds. Getting in the heads of people who come after us, and might have radically different views about the future is a tough, yet exhilarating undertaking.

History presents cyclical, returning opportunities and situations, which you need to

recognise and solve, as well. Those situations come around once in a hundred years, so we must make use of them. However, to do so, you must be present, apply contextual thinking, and also have faith in success. I will admit that we took on the impossible when we started this work, many times pressing our limitations, and also knowing that the project to be implemented could only gain a firm footing in this world if that was done hand-in-hand with the envisaged implementation timeframe. Projects often see their timescale as if the world would come to a standstill while it lasts. However, the reality is that there are economic, technological and cultural windows, and they are only open for a short time. In this context, the most important question is not whether a project can be implemented, rather, that it should happen within the window of time that will have been defined. That is the only way to guarantee development and a  contemporary presence.

What we are building is the most significant creative-industry project in Hungary;

a creative hub, a creative workshop that society can interpret, and which sees to different tasks at its three poles. In order for Hungary to remain a part of global processes in innovation, the creative industry, media/design culture, and participate in maintaining, developing and moderating the European international and technological dialogue, the synchronicity of those poles is indispensable. Something of extraordinary significance in this transformational journey is that the thought process is not being determined by completed buildings, instead, it is the buildings that reflect a single way of thinking.

MOME Laboratory: What preparations and steps came before the project/construction began? How did those preparations play out?

31

Gábor Kopek: We are looking at a long process: Getting from the idea to implementation needed a decade, since we were not laying bricks, rather juggling thoughts. Transformation, i.e. having something new accepted could only begin by deconstructing hard-wired mundane routines. It was tough journey, with many showing little faith, but that did not stop us.

We focused, asked the creative sector, measured up our past step by step, consulted with architect firms, studied international success stories, spent nights brainstorming in the belief that we are right, and capable of getting others to accept the changes. This process is still ongoing as new situations and roles are being learnt, which means going beyond the comfort zone of ingrained habits.

Needless to say, preparation also includes tasks related to management technique,

and they are indispensable for implementation. Running project-based management is a must. By now, there are several hundred people taking part in this project, but team work is inevitable for an investment effort of this magnitude. Let us not forget that we are talking about Hungary’s largest creative industry project, the “Silicon Valley” in the intellectual sense that justifiably needs to be built around MOME in Central Europe. It is not the reconstruction of an institution that is on the table, rather, a model that both comprehends and leverages the 21st century. Reason being is that in this era of digitalism, you need to reckon with shifts in the flow of information, as well as the different nature of communication speeds and capabilities. Identifying the inevitability of life, made tangible by the nature of mankind, then mapping it to the balance of our changed and virtualityintensive world forms an unbelievably exhilarating experiment.

Such phenomena generate new questions ranging from spatial sensibility to how man

relates to objects, from the provisional and transitional being second nature to the powerful change in gender roles. It is in this incredibly exciting transformation that a campus is being built, one that not only studies and explores, but also generates these phenomena.

If everything goes well, it will come before the future, posing questions in the hope of also finding answers in an era when we are no longer talking about knowledge transfer, rather knowledge sharing, when the level of our technological advancement allows pushing the boundaries of our existence on this planet.

The role and responsibility of universities is subject to intensive change and

transformation in such a world, because changes in how much knowledge we are absorbing and how fast also goes to reshape the notion and meaning of tactility. We are yet to see

32

exactly where this will lead, but we do know that it is no longer a path from which we could digress. Human conscience is a unique wonder of life for the very reason of being boundless and having an infinite capacity for expansion.

MOME Laboratory: How come development is being implemented on the grounds of the old campus, what were the arguments for keeping the plot, the site in Zugliget?

Gábor Kopek: There was nothing to justify leaving Zugliget, whether in human or physical terms.

Different scenarios were scripted, of course, to consider leave/stay options, since ‘green fielding’ would likewise be justifiable and appealing territory, but the arguments hinting at leaving were very weak.

The location of man’s space is always definitive regarding his intellectual and mental

condition, alike. There are places that fill with spirit, with the mindset of long decades collecting there. Zugliget is one of those places: Its walls bear a message, the air is clean, it is quiet, making it an ideal venue for creation, experimenting and research. Along those lines, you need to consider how interactivity develops between man and nature, and the way man and nature seek a balance at the edge of the digital and tangible world. Zugliget is an excellent location for experiencing that interaction. Another aspect that is far from irrelevant is that looking ahead some centuries, the grounds here have development potential.

Needless to say, such a decision also has or can have emotional considerations, since

the ties to previous generations might well even be taken for granted, but the decision was not based on these things. We realised that if changing the location has no mental or economic grounds, then we should not strive for unnecessary innovation, just to end up stuck in the trendy constraints of the conventional wisdom of our times.

The tripolar vision that emerged, which we hope to see implemented by upcoming

generations, is university / technology park / centre of excellence, compatible with Zugliget, and stays true the open campus concept. This is also symbolised by the grounds being built without virtual and tangible fences, which signifies open-mindedness, a capacity for dialogue and compatibility. That is what the 21st century will be about inevitably, as the century of sharing in the wake of the emergence of digitalism and the flow of information.

33

A MOME BASE 3. szintjének betongerendái a teljes épület súlyát hordozzák The concrete beams of floor 3 in MOME BASE carry the weight of the whole building

Horizontálisan és vertikálisan is nyitott közlekedőmag a MOME BASE-ben Horizontally and vertically open core in MOME BASE

folyamatos fejlődés Beszélgetés Fülöp Józseffel, a MOME rektorával

MOME Laboratory:

Hogyan kell elképzelnünk a MOME-t mint kreatívipari központot / kreatív innovációs és tudásparkot? Hogyan szolgálja mindezt az épített környezete?

Fülöp József:

Nyilvánvalóan felmerül a kérdés, miért szükséges egyáltalán egy művészeti egyetemet kreatívipari központként, innovációs tudásparkként definiálni.

A 21. század a felsőoktatást világszerte kihívások elé állította. Általános kérdés:

miképpen tudják az egyetemek megőrizni társadalmi pozíciójukat, hogyan képesek oktatási tevékenységüket, tudományos szerepüket folyamatos változások mentén erősíteni, hitelesíteni?

A változási folyamban erősen dominál az a tendencia, amely a tudásalapú társadalom

gyakorlati megvalósulásához vezet. Kultúra, művészet, technológia egymásra hatva, új viszonyrendszerek mentén alakítanak társadalmi összefüggéseket, helyzeteket. A Bauhaus indulásakor megfogalmazott gondolat – mely különböző diszciplínák, így a tudomány és a művészet konvergenciáját társadalmi szükségletként vázolta fel – 100 év után a napi realitás szintjén jelentkezik. Így a design is jóval nagyobb jelentőséggel bír, dinamikus fejlődési pályán mozog.

A klasszikus alkalmazási területek mellett egyre fontosabb szerepet játszik üzleti és

innovációs folyamatok alakításában, technológiai újítások társadalmi és gazdasági hasznosításában.

A design a kreatívipar egyik legfontosabb komponense, amely már jóval nagyobb

hatósugárral bír, mint a klasszikus tér-, tárgy- és képalkotás. A digitális technológiák emberközpontú alkalmazásai, a települések élhetőbbé tétele, általában az életminőség megemelése és a természetes környezet megóvása is a design aktivitását igénylik.

Ebben a kontextusban értelmezhető az, hogy az új campuson a MOME nem csupán egy

oktatási intézmény feladatait látja majd el, hanem tevékenységi köreit bővítve, a kutatás és a fejlesztések területén is erősíti szerepvállalását. Az a tradicionális egyetemi modell, amely a kutatást és az oktatást egymást erősítő, párhuzamosan működő folyamatokba

38

szervezi, a mi esetünkben is elérhető, mert a designalapú kutatás és a kreatív alkotómunka minden szükséges feltétele magas színvonalon áll rendelkezésünkre. A korábban már meghonosodott projektalapú képzés mellett megjelennek azok a kiegészítő tevékenységek, amelyek segítségével koncentrált módon tudunk innovatív folyamatokat generálni.

Az alkotás, tanulás, kísérletezés egymást kiegészítő, egymást folyamatosan megújító közegét szeretnénk létrehozni, és úgy működtetni, hogy az közvetlen hatással, fejlesztő, előremutató dinamikával hasson a környezetére.

Célunk, hogy az így létrejövő eredmények, produktumok, szellemi termékek a társa-

dalmi hasznosításukat véve reális eséllyel jelenjenek meg.

Az épített környezet ennek megfelelően három pólus mentén szerveződik.

A klasszikus oktatási tevékenységek a megújított és újonnan épülő akadémiai épüle-

tekben folynak majd. Ennek kapcsán fontos kiemelni, hogy korszerű oktatási metódusok, a közösségi ismeretszerzés és tudásmegosztás elvárásainak mentén alakítjuk ezen épületek belső tereit is.

A második pólus a kreatívipar produkciós igényeit kiszolgáló Technológiai Park. Ez egy

különböző műhelyeket, stúdiókat, műtermeket magában foglaló épületegyüttes. Sajátossága, hogy a tradicionális kézműves tevékenységektől a digitális eszközök segítségével létrejövő virtuális tartalmak előállításáig különböző modellező- és kivitelező tevékenységnek ad majd otthont.

A campus harmadik pólusa a kutatási felületeknek, a kísérletezés helyszíneinek, illetve

a társadalmi, gazdasági hasznosításhoz közvetlenül köthető tevékenységeknek teremt bázist.

Itt lel új otthonra a MOME könyvtára, a Doktori Iskola, a különböző területeken aktív

horizontális labok sora, de időleges kezdeményezések és rezidensprogramok szereplői is itt találnak befogadó közegre.

A fent említett hárompólusú struktúrában megjelenített tevékenységek egymást

erősítő és szinergikus hatásokat alakítanak, és képesek modellezni a kreatívipar működését. Így lesz értelmezhető a MOME új tevékenységét tekintve a „tudáspark” elnevezés, amely reményeink szerint valóban egy kreatívipari központtá válik az idők során.

39

MOME Laboratory:

Milyen alapvető változásokkal jár az egyetem életében / mindennapi működésében a léptékváltás?

Fülöp József:

A változások taglalása előtt fontos annak hangsúlyozása, mi az, ami állandóságot, stabil tartást és alapot biztosít. Elengedhetetlen az autonóm szellemiség aktív jelenléte, az oktatás magas minőségének fenntartása és a MOME pozíciójának erősítése nemzeti intézményként. Ezek olyan alapvetések, amelyeket őriznünk kell, és hiszem, hogy az új campus lehetőségei mentén mindez könnyebben lesz érvényesíthető, mint korábban. Ugyanakkor az egyetemi lét nem lehet egy megmerevedett konstrukció, saját működésére is kritikusan reflektálni képes közegnek kell lennie.

Ami felé váltani szeretnénk, hogy a MOME minél inkább legyen nyitott egyetem, a ki-

fejezés fizikai, de még inkább szellemi értelmében. Az előbbit nagyban szolgálja az új campus építészeti kialakítása, mely befogadó, társadalmi környezetének is élményt kínáló közeget teremt.

A szellemi és szakmai nyitottság elérése érdekében fontos nagy hangsúlyt fektet-

nünk a határterületek bejárására, a kísérletezés gyakorlatának eredményorientált folytatására. Törekednünk kell arra, hogy a tapasztalatok visszafordíthatók legyenek saját működésünk, de környezetünk számára is. Ennek mentén szükséges a statikus és hierarchiára alapozott oktatási helyzetek felváltása kooperatív, együttműködő megoldások bevezetésével. Nagyon fontos az ismeretek minél szabadabb, hatékonyabb átadásának, áramlásának a segítése. Elengedhetetlen a generációs jellemzők változását is kezelő metódusok alkalmazása. Mindezek érdekében terveztük a hallgatói, oktatói, kutatói terek újszerű kialakítását, mely több interakcióra, közösségi élményre ad lehetőséget.

A mindennapi életet érintő változásoknak említendő részük az is, hogy a kiszélesedett

tevékenységi körökhöz megfelelő környezetet teremtünk. Kis túlzással a campus képes lesz a nap 24 órájában segíteni az ott folyó munkát, az étkezéstől a rekreációs tevékenységekig sok új lehetőséget kínálva. Olyan közeget szeretnénk kialakítani, amelyben

40

inspiráló létezni, amely egyaránt alkalmat ad a regenerálódásra, a közösségi életre, de a csendet és elmélyült koncentrációt kívánó tevékenységeket is támogatja. Általában szeretnénk azt, ha a MOME új campusa – minden ott folyó aktivitáshoz – otthonos érzést kínálna, megfelelő módon kiszolgálva azokat.

MOME Laboratory:

A MOME új campusa újfajta pozíciót, szerepkört, státuszt is jelent a kreatívipari szcénában. Milyen kihívásokkal kell szembenéznie az egyetemnek az új helyzetben?

Fülöp József:

Az egyetemre nem statikus közegként tekintünk. Sokkal inkább folyamatok, kísérletek, valós élethelyzetek modellezéséből fakadó tapasztalatok gyűjtésére alkalmas, azok mentén válaszokat kínáló, tudást generáló közösségre gondolunk.

Szándékaink szerint a MOME nem csupán épített környezetét, infrastruktúráját tekintve

változik, működési modelljét is szeretnénk korszerű, folyamatos fejlődésre képes formába hozni. Ez önmagában nagyobb jelentőséggel bír, mint maga az építészeti beruházás.

Ennek tétje az, hogy a legtehetségesebb fiatalok Magyarországról és annak tágabb

környezetéből a következő évtizedekben is elhiggyék: ha a MOME közösségébe tagozódnak be, akkor hasonló esélyekkel indulhatnak a pályájukon, mint azon társaik, akik Európa vagy a fejlett világ más pontjain készülnek megalapozni az élethivatásukat a kreativitásukkal.

Mindehhez elengedhetetlen, hogy olyan kérdésekkel foglalkozzanak az oktatás

éveiben, amelyek nem iskolai feladatok csupán, hanem valós, társadalmi, tudományos vagy akár piaci relevanciával bíró problémákat érintenek. Ha a mindenkori hallgatóinkat, oktatóinkat, kutatóinkat képesek vagyunk így megszólítani, akkor már nem csupán a kreatívipar utánpótlásához járulunk hozzá, hanem magunk is értéket tudunk teremteni.

Feladatunk, hogy lássuk és láttassuk, milyen tétje van a cselekedeteinknek, azokkal hogyan formáljuk a jövőnket.

41

Vizuális élmények a MOME UP üveghídján állva Visual impressions standing on the glass bridge of MOME UP

continuous improvement Answers by Mr József Fülöp, Rector of MOME

MOME Laboratory: How should we picture MOME as a creative industry hub / creative innovation and knowledge park? How does its built environment go to serve that?

József Fülöp: Obviously, the question comes up as to why you would need to define an art university as a creative industry hub or innovation knowledge park in the first place.

The 21st century has faced higher education with challenges all over the world. The

general question: how can universities preserve their social position, how can they reinforce and authenticate their educational activity and academic role along the lines of constant changes?

The tendency that shows strong dominance in this change flow is one leading to the

practical realisation of a knowledge-based society. Culture, art and technology interact to shape social context and social situations along new relationship systems. The notion articulated when Bauhaus began—outlining the convergence of different disciplines, thus science and art, as a social need—is appearing at the level of daily reality after 100 years.

So, design also carries far greater significance as it moves along a dynamic course of development.

In addition to conventional fields of application, it is playing an increasingly important

role in shaping business and innovation processes, in the social and economic utilisation of technological innovation.

Design is among the most crucial components of the creative industry, which now has

a far greater range of effect than spatial and object design or image creation in the classical sense. The anthropocentric application of digital technologies, making settlements better places to live, raising quality of life in general, and preserving the natural environment likewise demand activity in design.

That is the context in which we can interpret how, at its new campus, MOME will not

just provide for the tasks of an educational institution, but also strengthen its involvement in the field of research and development by expanding the scope of its activities. The traditional university model that arranges research and education in mutually-reinforcing

44

processes working in parallel is also available in our case, because all the requisite criteria for design-based research and creative work are available at a high standard. In addition to the project-based programmes that have already been adapted, supplementary activities will appear and bolster our capacity to generate innovative processes in a concentrated way. We are looking to create an environment where creation, learning and experimentation mutually complement and continuously renew each other, and operate it so as to allow direct, improvement-driven and forward-looking dynamics in how it affects its surroundings.

Our goal is to give the achievements, products and intellectual products thus created

a fighting chance in terms of utilisation by society.

Accordingly, the built environment is arranged along three poles.

Conventional educational activities will take place in the renovated and newly built

academic buildings. In that context, it is important to underscore that the interiors of these buildings will also be designed to meet the expectations of modern educational methods, community learning and knowledge sharing.

The second pole is the technology park meeting creative industry production needs. It

will be a building complex housing various workshops, visual and creative arts studios. One of its key characteristics is that it will be a home for different modelling and execution activities, from traditional handicrafts through the generation of virtual content using digital tools.

The third pole of the campus will serve as a base for research interfaces, venues

for experiments, as well as activities that can be directly linked to social and economic utilisation.

This is where MOME’s library, the Graduate School, the series of horizontal labs active

in different fields will find their new home, along with the participants of temporary initiatives and resident programmes.

The activities appearing in the tripolar structure mentioned above will develop mutually-

reinforcing and synergic effects, and will be enabled to model the operation of the creative industry. That, in turn, will put the knowledge park name in context regarding MOME’s new activity, and we hope to see it develop into a real creative industry hub over time.

45

MOME Laboratory: What fundamental changes will this scale shift involve in the life and daily operation of the university?

József Fülöp: Before going into the details of the changes, it is important to emphasise the things that guarantee continuity, firm support and stable foundations. The active presence of a spirit of autonomy is essential, as is maintaining the high standard of education, and reinforcing MOME’s position as an international institution. These are the premises we need to safeguard, and I firmly believe all of that will be easier to assert through the possibilities provided by the new campus than it was before. At the same time, being a university should not be a solidified construct, i.e. it has to be an environment capable of critical reflection on its own operation.

The change we intend to see through is to make MOME as open a university as possible,

in the physical, and all the more so in the intellectual sense. The former will, to a large degree, be served by the new campus’ architectural design, which will create an inclusive atmosphere, while also providing an experience for its social environment.

In order to achieve intellectual and professional open-mindedness, it will be important

for us to emphasise familiarity with bordering disciplines and engage in the practice of results-driven experimentation. We will need to pursue the possibility of making experiences inform our own operation, but also our surroundings. It is along these lines that static, hierarchy-based educational situations will need to be replaced with the introduction of cooperative solutions. Facilitating the transfer and flow of knowledge in the freest and most effective way possible will be crucial. Applying methods that also address changes in generational characteristics is essential. The innovative design of student, teacher and researcher spaces is in the interest of all the above, affording the opportunity for more interaction and a community experience.

A part of the changes affecting our daily life that deserves mention is that we are

creating suitable surroundings for our expanded range of activities. With just a little exaggeration, our campus will be enabled to help work being performed there 24 hours a day, offering lots of new possibilities from arrival to recreational activities. We are seeking

46

to create an environment where just being there is inspiring, which provides options for recharging, community life alike, yet also supports activities that require quiet and deep concentration. Generally speaking, we would like MOME’s new campus to offer the feeling of home for all activities going on, while providing the appropriate services for the same.

MOME Laboratory: The new MOME campus will also constitute a kind of new position, role and status on the creative industry scene. What are the challenges that the university will need to face in this new situation?

József Fülöp: We do not see the university as a static environment. Our line of thinking is much rather about a community suited for gathering processes, experiments and experiences stemming from real-life situations, then offering answers and generating knowledge along them.

According to our intentions, MOME will change not just in terms of its built

environment and infrastructure, but we would also like to reshape its functional model to make it modern and capable of continuous improvement. That in itself bears greater significance than the construction project.

What we have at stake is for the most talented young people from Hungary and its

broader environment to keep believing in the next decades that by becoming part of the MOME community, they will have a chance for launching their careers comparable to that of their fellow students wishing to use their creativity to lay the foundation of their life calling in other parts of Europe or the developed world.

To that end, addressing issues that are more than just school projects and

inform problems with a real social, scientific or even market relevance instead will be indispensable during their university years. If we manage to engage our students, teachers and researchers at the time along these lines, then we will no longer merely contribute to succession in the creative industry, but also create value ourselves. Our task is to see and make seen the stake of our actions and how they go towards shaping our future.

47

MOME TWO, felvételi műterem MOME TWO, film studio

MOME TWO, vetítő MOME TWO, screening room

bátorság és bizalom Beszélgetés Nagy Zsomborral, a MOME kancellárjával

MOME Laboratory:

Milyen szervezetfejlesztési kérdéseket indukál a Kreatív Innovációs és Tudáspark létrejötte?

Nagy Zsombor:

A szervezetfejlesztésben is igaz az, hogy egyszerre kell a tartalmat és a formát is alakítani.

A mostani tervezésben nekem fontos annak a megjelenítése, hogy amikor az embernek felelőssége van, ahhoz mindig szabadság is társul – az egyre nagyobb felelősségekhez arányosan nagyobb szabadság. A felelősségvállalás és a szabadság egyensúlya adja azt az alapállást, amelyet szeretnék megerősíteni a vezetőkben és minden munkatársban.

Ez teszi lehetővé, hogy ne nyomja agyon a feladat azt, aki viszi, sőt, meg lehessen benne őrizni, meg lehessen benne találni a jókedvet, a motivációt is.

Úgy tűnhet, hogy a szervezeti kérdések másodlagosak. Szerintem ezt egy ennél bo-

nyolultabb dinamika rendezi. A formák, a keretek kiemelkedő módon tudnak segítséget adni, meg tudják erősíteni a tartalmat. Azt gondolom, jó példa, ha az építészeti meghatározottságra gondolunk. A kortárs szervezetfejlesztési tudás a folyamatokra, a jól irányított, hatékony munkára koncentrál. A folyamatok szervezése természetesen azt is jelenti, hogy a szervezet folyamatosan alakul. Itt is igaz az a tapasztalatunk, hogy a változás ad nagy állandóságot. A MOME szervezeti átalakulásában több lényeges elem mutat ugyanabba az irányba. A kommunikációs feladatok megerősítése, az intézeti átalakulás, majd a nemzetközi, a projektfejlesztési terület, s ezt követően a beruházási és az üzemeltetési terület önállósulása hozta létre az úgynevezett „lapos” szervezetet. Ennek az a sajátossága, hogy az egyes feladatok „dobozos” rendszerben, hatékony igazgató irányításával valósuljanak meg. Így jöhet létre egy ugyan eltérő feladatkörű és némileg különböző felelősségi súlyú, de lényegileg partneri igazgatói csapat, igazgatói „team”. Ebbe a sorba fog beilleszkedni a Technológiai Park Igazgatósága is.

A most elkészült Technológiai Park jelentősen fejlettebb technikákat, hatékonyabb,

korszerűbb eszközöket ad a hallgatók és a MOME egész közössége kezébe. Az ezekhez való egyenlő, szakmai döntéseken alapuló hozzáférés fölveti, hogy új szervezeti egységként jelenjen meg a Technológiai Park. A nagyobb „befoglaló forma” a tudáspark. Ennek fizikai

52

kialakításával párhuzamosan zajlik az a tartalmi tervezés, amely egészen biztosan vissza fog hatni a szervezeti kérdésekre is. Itt a fő szempontok a hatékonyság, a naprakész tudás elérése, a rugalmasság és a biztonságos működés lesznek.

MOME Laboratory:

Melyek a legfontosabb különbségek egy egyetem és egy tudáspark működése, működtetése között?

Nagy Zsombor:

A tervezés során legtöbbször „egyetem 2.0”-ként emlegetjük ezt a fajta működést. Ennek az első fázisa a visszaérkezés, a „dokkolás”, amely már önmaga egy olyan folyamat, melynek során csak friss megoldásokkal tudunk dolgozni. Nagyon szerethetőnek tartom azt a gyakorlatunkat, alapállásunkat, hogy a nehézségeket, a változást időről időre „jóra tudjuk fordítani”. Képesek vagyunk meglátni a nehézségekben azt a terepet, ahol az új válaszokat könnyebb megtalálni. Paradox módon a mostani átmeneti lét, az ideiglenességünk az átmeneti campuszon, a MOME Z-ben már azt az eredményt is közelebb hozta, hogy korábbi rutinokat kénytelenek voltunk átalakítani, és bizonyos elemekben már az előtt el tudjuk kezdeni az új típusú, racionálisabb, rugalmasabb, hatékonyabb működést, hogy az új campust teljes egészében birtokba vennénk. Ezek egy része egészen egyszerű ügy: az eszközeink, a termek, az erőforrás racionálisabb, hatékonyabb használatát jelenti. Ne tegyünk magunknak szemrehányást a korábbi rutinokért, mert stabilan, biztonságosan tudtuk működtetni az egyetemet, de a helyzet újabb kérdéseket tett fel nekünk, és most az a feladat, hogy ezekre érvényes válaszokat találjunk.

Van egy sajátos törvényszerűség az életben: adódnak olyan helyzetek, amikor a biz-

tonság és a bizalom egy tengelynek két végpontja. Ha feladok valamit a biztonságomból, ha kimozdulok a komfortzónámból, ha merek kockáztatni, akkor új bizalmakat, új típusú biztonságot találhatok, amely új bizalom megoldást adhat korábbi bonyolult kérdésekre.

Ha minden szempont fölött a biztonság felé mozdulok el, olyasmit is be akarok biztosítani, ami amúgy most is rendben van, akkor viszont szinte törvényszerű, hogy bizalmat fogok veszíteni. Visszatérve az eredeti kérdésre, azzal a paradoxonnal tudok válaszolni, hogy az

53

új működésnek bátrabbnak, vagányabbnak kell lennie, ki kell mozdulnia a komfortzónából, ugyanakkor új bizalmat és ezáltal biztonságot kell adnia. Egyfajta stabil „nagy terpesz” alapállás: bátorság és bizalom egyszerre.

Érdekesnek tartom az egyetem és a tudáspark sajátosságait együtt vizsgálni. Az

egyetemi modell egyik leginkább állandó eleme az autonómia és a környező valósághoz való erős kapcsolódás. Az egyetemi modell egyszerre volt képes határokat tartani, saját belső logikák szerint dolgozni, és közben lényeges társadalmi helyzetekben együttműködni, nyitottan működni. Az egyetemi modellben a letisztult, a közösségileg kipróbált tudás áll a középpontban. Ez addig volt elégséges, amíg nem lett napi tapasztalat, hogy egyszerűen nem áll rendelkezésre a korábbi mértékkel mért „elegendő” idő a tudás letisztítására. Más lett a ritmus. A technológia változásait más módon lehet egyensúlyba hozni, más módon lehet közösségileg is kipróbálni. Ez a más mód szerintem a személyiséget a központba állító, humanizáló attitűd. A MOME nem egyszerűen egy tudásparkot szándékozik felépíteni, hanem kifejezetten egy kreatívipari tudásközpontot. A kreatív területek egy más típusú oktatási modellel dolgoznak már elég régóta ahhoz, hogy ezt önbizalommal tudják vállalni. A művészeti alapú gondolkodás nagyobb kockázatvállalást és ezzel arányosan nagyobb felelősséget is jelent. Ebből az következik, hogy akkor lehet sikeres a MOME, ha a működtetésben és az irányításban is figyelembe veszi a mozgástérigényt, a kockázatvállalási szükségességet, a hatékonyságot, a fentebb sokszor emlegetett felelősségvállalást. Ehhez érzékeny és rugalmas vezetésre van szükség, amelynél mindig első helyen szerepel az életszerűség szempontja. Ehhez összpontosított és értő, megértő figyelem kell.

MOME Laboratory:

A tudásparklét új típusú társadalmi és gazdasági szerepvállalást jelent. Ennek megfelelően hogyan alakul a MOME viszonya a kormányzattal, a forprofit szférával és a civil társadalommal?

54

Nagy Zsombor:

A MOME 140 éve nemzeti intézmény. E közösségi szerepet mi magunk is, és a környezetünk is kiemelten fontosnak tartja. Ugyanakkor ez a szerepkör is átalakul a közösség alakulásával. Közös tapasztalat, hogy akkor lesz képes határozottabban betölteni ezt a szerepet az egyetem, ha a nemzetközi versenypályán még előbbre tud lépni. Ha lépést tud tartani a megnyílt és a digitális forradalom révén egészen váratlanul dinamikussá vált világgal.

Az ilyen szempontokkal megújított nemzeti szerepet a fenntartó megerősítette

a campusberuházás támogatásával. Olyan közös feladatokat tudunk megfogalmazni, amelyeket együttműködéssel lehet sikeresen elvégezni. Ebben az értelemben valamennyi fent említett forma, a kormányzati, a for- és a nonprofit szféra is a tágabb és szűkebb közösségi felelősségvállalást várja a MOME-tól.

A fenntartó a szabályosság és a hatékonyság szempontját jeleníti meg legerőseb-

ben, a piac a rugalmasságot és a versenyképességet, a civil társadalom az érzékenységet és a humanitást. Nagy előnynek tartom, hogy több sikeres munkánkban tudtuk ezeket együtt, egymást áthatva megjeleníteni.

Engem motivál az, hogy egyre inkább figyeljünk a társadalmi, közösségi beágyazott-

ságunkra. Ennek van egy különösen dinamikus – és számunkra egyre inkább megnyíló – területe, a kutatásoké, a KFI-területé. Itt olyan nemzeti és nemzetközi, piaci és nonprofit kutatóintézeti megrendelések vannak, amelyek bizonyos helyzetekben kifejezetten a saját bevételeket gyarapíthatják, más helyzetekben pedig fordítva, meg lehet jeleníteni a MOME akár anyagi felelősségvállalását is. Ilyen kutatási és egyben felelősségvállalási helyzet lehet egy árvízi védekezés előkészítésében való részvétel vagy például egy új világítástechnikai projekt. Mindezekben a kapcsolatrendszerekben a MOME a magas életminőséget és az emberi „arcot” tarthatja központi célnak.

55

MOME MASTER, átlátások a többszintes MA-hallgatói otthontérben MOME MASTER, cross views in the multi-storey MA students’ studio

courage and confidence Answers by Mr Zsombor Nagy, Chancellor of MOME

MOME Laboratory: What type of organisation development questions are induced by the creation of the Creative Innovation and Knowledge Park?

Zsombor Nagy: The need to shape content and form together is true even in organisation development.

The thing I consider important to have reflected in our current planning work is that when you have responsibility, that always goes hand in hand with freedom. Increasingly greater freedom in proportion to ever more responsibility. This balance between taking on responsibility and freedom gives me the baseline I would like to reinforce in our ranking officials and every staff member. It is what makes it possible to not have the task crush the person doing it, indeed, to retain or find cheerfulness and motivation in it.

Organisational matters may appear to be secondary. I believe there is a more complex

organising dynamic behind it. Forms and frameworks can provide prominent help and reinforce content. Think about architectural determination as a good example. Contemporary organisation development know-how focuses on processes, properly managed and effective work. Of course, organising processes also means that the organisation is constantly changing. Our experience whereby change is the greatest constant also stands true in this regard. There are multiple salient elements in MOME’s organisational transformation that point in the same direction. Strengthening communication processes, institutional transformation, and later on, the international and project development areas, after that, the investment and operations areas becoming independent is how what we refer to as the ‘flat’ organisation was created. One of its features is that the various tasks should work in a ‘box’ system, under the management of effective directors. That is how a team of essentially partner directors can be set up, with different sets of duties and somewhat different responsibilities. The Technology Park Directorate is going to be aligned to that.

The recently completed Technology Park puts significantly more advanced technologies,

more efficient and state-of-the-art tools at the disposal of students and the entire MOME community. Having equal and professional decision based access to those raises the need to have the Technology Park appear as a new organisation unit. With the knowledge park

58

being the bigger ‘encompassing form’. Even as it is being physically built, we are engaging in designing content, and that in turn will surely have ramifications for the organisational matters, too. Key criteria here will include efficiency, attaining up-to-date knowledge, flexibility and safe operation.

MOME Laboratory: What would you say are the most important differences between running a university and a knowledge park?

Zsombor Nagy: During planning, we refer to this kind of operation as ‘University 2.0’ most of the time.

The first phase will be returning, ‘docking’—in itself a process where we will only be able to work with fresh solutions. I consider our practice, our basic stance whereby from time to time, we can take difficulties and change and ‘turn them into something good’. We are able look at difficulties and see the landscape where new answers are easier to find.

It is a bit paradoxical that our current transitional existence, our being in MOME Z, our provisional campus temporarily also brought us closer to the result where we were forced to reshape previous routines, and for some elements, we were able to start the new type of more rational, flexible, efficient operation even before we could take full possession of the new campus. Some of those elements are really simple things, and mean that we will use our tools, premises and resources in a more rational, more efficient way. We should not reproach ourselves for previous routines, as we managed to run the university in a stable and safe way, but the situation posed new questions, and now the task is to find valid answers to that.

Life has a peculiar principle: There are situations in which safety and confidence

stand at the two ends of a single axis. When you give up some of your safety, move out of your comfort zone, if you dare to take risks, then you can find new confidence, new types of safety, and that new confidence can serve as a solution to previously complicated questions. When you shift towards safety above all other criteria, seeking to make sure of something that is OK even now, then a loss of confidence is all but inevitable. Coming back

59

to the original question, I can answer with the paradox that our new operation has to be more daring, more ballsy, it has to move out of our comfort zone, yet new confidence and, through that, safety has to be provided. It is a kind of stable ‘feet far apart’ position. The basic stance: Courage and confidence at the same time.

I believe a joint examination of the university and the knowledge park’s features is

interesting. Autonomy and strong links to surrounding reality is one of the most constant elements of the university model. The university model was at once able to respect limits and work according to its own internal logic at the same time, as well as to cooperate and function openly in relevant social situations. Clarified and community-proven knowledge stands at the centre of the university model. This was possible until we grasped the daily experience that we simply do not have time ‘enough’ per our previous measure to clarify knowledge. The rhythm changed. There are other ways to balance out technological changes.

As there are different ways to test them as a community. In my mind, that different way is by putting personality in the centre, i.e. a humanising attitude. MOME does not simply intend to build a knowledge park, but a centre of excellence catered explicitly to the creative industry instead. Creative fields have been working with a different educational model for some time now, allowing them to undertake that with confidence. Art-based thinking also means taking more risk, and greater responsibility proportionate to that. The consequence is that MOME can be successful if it takes the demand for room to move, the need for risk assumption, efficiency and taking responsibility as I have already mentioned several times into consideration in how it is operated and managed. That in turn needs perceptive and flexible management, which always puts the criteria of being true to life first. This needs concentrated and understanding, comprehending attention.

MOME Laboratory: Existing as a knowledge park entails a new type of social and economic engagement.

Accordingly, how will MOME’s relationship with the government, the for-profit sector and civil society shape up?

60

Zsombor Nagy: MOME has been a national institution for 140 years. That community role is something we consider to be critical, as does our environment. At the same time, that role changes as the community changes. Common experience shows that the university will be able to play that role even more definitely if it manages to advance in the arena of international competition. If it can keep up with the world, which has opened up and—through the digital revolution—has a dynamic that was totally unanticipated.

In supporting the campus project, the national role renewed with such criteria has

been confirmed by our maintaining entity. We are thus able to formulate common tasks whose successful completion lies in cooperation. In that sense, all of the forms—the government, the for-profit and NGO sectors—are expecting MOME to assume community responsibilities in both the broader and narrower meaning.

The maintaining entity has underscored the criteria of regulation compliance and

efficiency most, the market those of flexibility and competitiveness, while civil society those of sensitivity and humanity. I consider it a major advantage that we have managed to represent those together and interlaced with each other in several of our successful jobs.

What motivates me is the ever-increasing need for us to take heed of how much we

are embedded in society and the community. That includes an area which is particularly dynamic, and increasingly open towards us, i.e. research, the R+D+I domain. There we have national and international, market and NGO-commissioned research-institution orders that, in certain situations, can explicitly increase our own revenue, while in others, this can also be the other way around, and even MOME’s financial responsibility can be represented. Taking part in preparations for flood protection or even new lightingtechnology projects are both possible research scenarios also involving corporate citizenship. In all of these relationship networks, MOME can consider high quality of life and putting a ‘human face’ on them to be the core goals.

61

A MOME GROUND arénaszerű lépcsősorai a campuspark belsejébe vezetnek The amphitheatrical stairs of MOME GROUND lead to the heart of the campus park

MOME ONE, Makovényi Tetőterasz páratlan panorámával MOME ONE, Makovényi Rooftop offering an unparalleled panorama

Campus XX.

68

A épület (Akadémiai szárny) Building A (Academic wing)

Tervező:

Farkasdy Zoltán (KÖZTI), munkatársak: Limpek Jolán, Mináry Olga,

Mészáros Géza Beépített terület:

Bruttó szintterület: Építés ideje:

1468 m² 5872 m²

1953–1954

Az A jelű tömb – bennfenteseknek „Farkasdy” – a MOME legismertebb, szimbolikus épülete.

Eredetileg a Népművelési Gimnázium számára tervezték, de az akkori Iparművészeti Főiskola vette használatba; a tornatermet öt év után alakították műtermekké. A Zugligeti úti homlokzat a magyar szocialista realista építészet karakteres példájaként és Farkasdy Zoltán egyik legismertebb munkájaként helyi védettség alatt áll. Hagyományosan az egyetemi oktatás és adminisztráció első számú helyszíne, az emeleti díszterem pedig az intézmény legfontosabb reprezentatív tere. Az épület azonban évtizedek óta sem technológiájában, sem fenntarthatóságát illetően nem felel meg az igényeknek, a 21. században elvárt műfaji és funkcionális flexibilitásnak pedig még kevésbé. Az elmúlt évtizedekben a silány minőségű építőanyagok, az elégtelen alapozás, valamint a sokszori átépítések okozta problémák is kiütköztek.

Designer:

Zoltán Farkasdy (KÖZTI), associates: Jolán Limpek, Olga Mináry,

Géza Mészáros

Built-up area:

1,468 m²

Gross floor area:

5,872 m²

Built:

1953–1954

Block A called simply “Farkasdy” by insiders is the best known, symbolic building of MOME. Originally designed to house a Popular Education Grammar School, but was in fact used by the College of Applied Arts and the gym was converted into studios after five year. The front overlooking Zugligeti street is under local protection as a characteristic example of socialist realist architecture and one of the most known works of Zoltán Farkasdy. It is traditionally the main location for university education and administration, its assembly hall upstairs is the key area for representative events. For all that, the building in terms of sustainability and installed technology cannot satisfy the requirements, even less the genre or functional flexibility 21st century applications require. The building has revealed the poor quality of original building materials, insufficient foundation and multiple remodelling in the past decades.

69

70

b épület (Akadémiai szárny) Building b (Academic wing)

Tervező: Beépített terület: Bruttó szintterület: Építés ideje:

Farkasdy Zoltán 592 m²

2368 m²

1958; 2015-ben elbontva

Eredendően középiskolai kollégiumnak tervezték, de főiskolai oktatási épület lett. Oktatási célokra nem megfelelő, rossz világítású és túlságosan kötött alaprajzú, silány minőségű anyagokból emelt épület. Belsejében a közelmúltig középfolyosós elrendezéssel a Média Intézethez tartozó irodák, tantermek, valamint a DTP-stúdió, illetve a fotóműterem és -laborok helyezkedtek el.

Designer:

Zoltán Farkasdy

Built-up area:

592 m²

Gross floor area:

2,368 m²

Built:

1958; demolished in 2015

Originally designed as a secondary school dormitory, but became the place of college education. The building was constructed using inferior quality building materials and was inappropriate for education on account of its bad lighting conditions and too rigid floor plan. The offices and classrooms of the Media Institute, the DTP studio and the photo studio and labs flanked the middle corridor until recently.

71

72

Gondűző villa Villa Sans Souci

Tervező: Beépített terület: Bruttó szintterület: Építés ideje:

ismeretlen 305 m² 329 m²

1845 körül; átépítés 1930-ban

A campus területének legrégibb és építészetileg legértékesebb háza, a klasszicista budai nyaralóvillák műemlékileg is védett, szép példája. A többszöri átépítés és funkcióváltás ellenére alapvetően eredeti megjelenését őrzi, bár belső értékeit nyomtalanul elvesztette.

1967-től az iskola könyvtára, majd az Elméleti Intézet hasznosította.

Designer:

unknown

Built-up area:

305 m²

Gross floor area:

329 m²

Built:

around 1845; remodelled in 1930

The oldest and architecturally most precious building in the campus, a beautiful listed example of the classicist villas of Buda. Despite multiple remodelling and changes of function, it essentially retained its original appearance, although lost is interior values without a trace. It was used as the school library from 1967, then it was the home of the Institute for Theoretical Studies.

73

74

Kollégium Dormitory

Tervező: Beépített terület: Bruttó szintterület: Építés ideje:

Reimholz Péter 766 m²

3064 m²

1991; 2015-ben elbontva

A téglány alaprajzú, egyszerű kialakítású épületet az aktuális diákszállóigény kielégítésére emelték, a korábban erre a területre szánt oktatási épület tervét félretéve. A földszinten elhelyezett egyetemi bolt és menza egykor az egyetemi élet fontos helyszínei voltak; az utóbbi években – összefüggésben a kollégiumi ellátásra való igény csökkenésével, illetve az egyetemi rendezvények, a diákélet eseményeinek technológiai minőségváltásával – a nem kielégítő működtetés miatt egyre inkább jelentőségüket vesztették. A 2010-es évekre határozottan jelentkeztek a nem megfelelő építőanyagokból adódó statikai és esztétikai problémák.

Designer:

Péter Reimholz

Built-up area:

766 m²

Gross floor area:

3064 m²

Built:

1991; demolished in 2015

The oblong, simply structured building was erected as a dormitory and the concept of the previously designed training building as discarded. The university shop and canteen on the ground floor were important community meeting points, however, they gradually lost their attraction due to inadequate operation and the concomitant drop in students’ need for dorm accommodation and the technological transformation of student events. The statical and aesthetic problems caused by subpar building materials markedly began to show by the 2010s.

75

76

C épület Building C

Tervező: Beépített terület: Bruttó szintterület: Építés ideje:

Vass Antal, a Fémmunkás Vállalat típustervének felhasználásával 827 m² 827 m²

1976–1981; 2015-ben elbontva

A földszintes tömböt eredetileg is átmeneti megoldásnak szánták, a campus déli területére tervezett új műhelyépület megvalósulásáig. Keleti szárnyában mosdók, tanári tanácsterem, valamint mintázó- és alakrajzműhely, nyugati részében kisebb irodák és három, egymástól keskeny udvarok által elválasztott tanterem kapott helyet. Szerkezeti sajátosságainak: a felhasználható típuselemeknek és a lapos tetőnek köszönhetően az épület kifejezetten pazarló módon volt fenntartható; a kétezres évekre kritikus állapotba került.

Designer:

Antall Vass, adapting the type design of the Metalworks

(Fémmunkás Vállalat)

Built-up area:

827 m²

Gross floor area:

827 m²

Built:

1976–1981; demolished in 2015

The single-floor block was meant to be a temporary solution until the new workshop building intended for the south of the campus was completed. The east wing had toilets, teachers’ council room, and the modelling and figure drawing workshops, the west wing had offices, and three classrooms separated by narrow yards. Its structural properties such as the available standard component and flat roof made maintenance expressly uneconomical.

Its condition became critical by the 2000s.

77

78

Kis műhely („Sándor-palota”) Small Workshop (“Sándor Palace”)

Tervező: Beépített terület: Bruttó szintterület: Építés ideje:

ismeretlen 178 m² 178 m²

1900 körül; 2015-ben elbontva

A campusterület északi sarkában álló, L alaprajzú épület eredetileg egy nyaraló kiszolgálására készülhetett. Építészetileg értéktelen, közkeletű ironikus elnevezését egy hajdani munkatársról kapta. A közelmúltig egy technológiailag nem megfelelő módon, szükségmegoldásokkal kialakított mintázóműhelynek adott helyet.

Designer:

unknown

Built-up area:

178 m²

Gross floor area:

178 m²

Built:

1900; demolished in 2015

The L-shaped building in the north of the campus was probably erected as an outhouse to a holiday retreat. The building is architecturally uninteresting. Its common ironic name was given by a former employee. Until recently it accommodated a modelling workshop with inadequate technology and makeshift solutions.

79

80

„Sümegi-villa” “Villa Sümegi”

Tervező: Beépített terület: Bruttó szintterület: Építés ideje:

ismeretlen 78 m² 78 m²

1930 körül; 2014-ben elbontva

A második világháború előtt a területen álló nyaralók közül a véletlennek köszönhetően maradt fenn ez az eredeti kontextusából kiszakított és értelmezhetetlenné vált, tornácos, kontyolt nyeregtetős, alacsony igényszintű épület. A főiskola beköltözését követően a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség helyi tagirodája, majd a rendszerváltás után a Hallgatói Önkormányzat hasznosította.

Designer:

unknown

Built-up area:

78 m²

Gross floor area:

78 m²

Built:

1930; demolished in 2014

This porched low standard building with a hipped roof standing nonsensically out of its original context survived accidentally among the villas that sprawled in the area before World War II. After the college moved in, the local office of the Hungarian Communist Youth Association, and following the political transition the Student Council used the building.

81

82

MOME-műhelyek az Iparművészeti Múzeumban, „Kinizsi” MOME workshops in the Museum of Applied Arts, “Kinizsi”

Tervező: Beépített terület: Bruttó szintterület: Építés ideje:

Lechner Ödön 687 m²

2659 m²

1893–1896

Az Iparművészeti Múzeum és Iskola tömbje 1893–1896 között épült fel Lechner Ödön tervei alapján. Az épületegyüttes, amely a magyar szecesszió meghatározó mérföldköve, eredendően a két intézmény: a múzeum és az iskola számára készült. Az iskola a részlegesen felépült hátsó udvari szárny három szintjén kapott helyet, önálló bejárattal a Kinizsi utca 9. alatt. A két intézmény már a két világháború között függetlenedett egymástól, és a Zugligeti úti campus felépülésével az iskola fő helyszíne is megváltozott.

Az utóbbi években az erősen felújításra szoruló, pusztuló, dohosodó szárnyban a Design Intézet irodái, tantermei és műhelyei (bőr-, kötő-, nyomó-, szabászati, szövőműhely, kerámia-, üveg-, gipszműhely, mintázóműterem) működtek.

Designer:

Ödön Lechner

Built-up area:

687 m²

Gross floor area:

2,659 m²

Built:

1893–1896

The Museum and School of Applied Arts designed by Ödön Lechner were built between 1893–1896. The complex is a critical milestone of Hungarian Secession, and was originally built for two institutions: the museum and the school. The school took three floors in the partially completed backyard wing and had an independent entrance from Kinizsi utca 9.

The two institutions severed their ties during the two world wars, and the main location of the school also changed as the campus at Zugligeti út was completed. In recent years, the offices, schoolrooms and workshops (leather, knitting, printing, cutting, pottery, glass and plaster workshops, and modelling studio) of the Design Institute have taken up the decaying dank wing strongly in need of renovation.

83

Technolรณgiai Park Technology Park

Technológiai Park klasszikusan Beszélgetés Csomay Zsófia és Németh Tamás vezető tervezőkkel

MOME Laboratory:

A CET Építésziroda 2009 októberében Reimholz Péter halálával örökölte meg a Műhelyház (jelenlegi nevén MOME ONE) tervezését. Csomay Zsófia Reimholz Péter szellemi társaként és özvegyeként, Németh Tamás pedig volt munkatársként közösen folytathatta azt a munkát, amely a koncepcióalkotás és a vázlattervek szintjén akkor már évek óta zajlott.

Csomay Zsófia:

Igen, ekkor még egy szoliter épületről beszéltünk, hiszen egyedül a Műhelyház megépítésére volt remény. Péter és az egyetem akkori rektora, Kopek Gábor 2008 óta gondolkodott a Műhelyházról, mert az egyetemnek el kellett hagynia az Iparművészeti Múzeum Kinizsi utcai szárnyát. A három külön épületből álló Technológiai Park elképzelése később, 2010 körül, az egyeztetések során fokozatosan bontakozott ki; anno 3M-ként emlegettük, mert egy Műhelyházat, egy Műteremházat és egy Médiaházat foglalt magában. Mi három, kb. azonos kubatúrájú, négyzetes alaprajzú épületben gondolkodtunk, amelyek tömegalakításukban és pavilonos telepítésükben a környező villaházakhoz igazodtak. 2014 tájékán, amikor megszületett a campusfejlesztéssel kapcsolatos kormányhatározat, számtalan ötlettervet és telepítési tervet készítettünk a campus egészére is, de ezek végül papíron maradtak. Mi a Technológiai Parkot építettük meg, a fejlesztés I. és II. ütemében.

Németh Tamás:

Az általunk tervezett Műhelyház nagyon különbözik attól, amit a volt mesterem, Reimholz Péter vizionált, talán csak struktúrájában és összterületében hasonlít rá. Ő egy sokkal indusztriálisabb, fémlemezzel burkolt, szigorúan funkcionális épületben gondolkodott. De ahogy egyre komplexebbé vált az építészeti program, és megszületett a Technológiai Park gondolata, eredetileg három, később két épülettel, a Műhelyháznak, majd a Technológia Parknak is változott, egyre jelentőségteljesebbé vált a fejlesztésben, az egyetem léptékváltásában betöltött helyi értéke és szerepe.

MOME Laboratory:

Folyamatosan tágult a koordináta-rendszer, változott az építészeti kontextus, hiszen fokozatosan tűntek el a campus régi épületei, és egyetlen új épület helyett már egy egész

86

technológiai parkban kellett gondolkodnotok. Mégis, mi volt a Műhelyház tervezésekor a meghatározó építészeti referenciapont, és ez aztán változott-e?

Csomay Zsófia:

Meggyőződésünk volt, hogy az A épületnek, azaz a Farkasdy-háznak van egy magatartása. Állandóságot sugároz, egyrészt az anyagaival, másrészt a megjelenésével. Azt gondoltuk, hogy a campusfejlesztés lezárulta után is változatlanul ennek a háznak kell a főszereplőnek lennie, ez az egyetem emblematikus épülete. A Farkasdy-ház nagyban meghatározta az anyagválasztásunkat, szándékosan tértünk el az ipari megoldásoktól. Számomra a Technológiai Park épületei nem indusztriálisak, sokkal finomabbak és klasszikusabbak annál. A környező villák és az A épület is vakolt homlokzattal rendelkezik, ilyen kontextusban nem burkolhattunk fémlemezzel. Úgy gondoltuk, hogy az egyetem új épületeinek szépen kell öregedniük. Minden háznál az állandóság a mániám, hogy erkölcsileg és fizikailag ne avuljon el. Nem lehet egy ház tíz év múlva teher a tulajdonosa számára, nem lehet fenntarthatatlan, nem követelhet a karbantartása extra erőfeszítést. Ez számomra etikai kérdés. A Technológiai Park kívülről tehát egyáltalán nem ipari jellegű, de belülről annyiban igen, hogy a belső terekben látszó gépészet van, komoly technológiát kellett telepítenünk az összes műhelybe és műterembe, a csiszolt betonpadló mellett döntöttünk, és a belsőépítészeti megoldásokban egyfajta homogenitásra törekedtünk.

Németh Tamás:

Biztosak voltunk abban, hogy akárki akármit csinál is a campuson, a volt főépület marad az origó. Hosszú hónapokat töltöttünk azzal, hogy a Műhelyház éleit, felületeit, magasságát, helyzetét hozzáigazítsuk az A épülethez. Az ablakarányokat is tudatosan alakítottuk az Auditórium nyílászáró rendszerét alapul véve. A Farkasdy-épület egy fehér vakolt ház, a MOME ONE és MOME TWO pedig fekete téglaépületek. A Farkasdy-ház egy klasszikus értelemben vett épület, vannak falai, azoknak vastagságuk és tömegük. Mi ugyanebben a koordináta-rendszerben, építészeti nyelvezetben gondolkodtunk; semmiképpen sem szerettünk volna üvegfalas vagy pillérvázas épületeket. A Technológiai Park épületeit a campustelek hátsó frontjára, a Budakeszi úthoz közeli részre telepítettük. Azért, mert meggyőződésünk volt, hogy a nagy épülettömegek nem tesznek jót az A épületnek.

87

MOME Laboratory:

A Technológiai Park épületeinek legjellemzőbb vonása a speciális, fekete téglaburkolat, amely kézzel gyúrt anyagot idéz, rusztikus hatást kelt, és a házaknak egyfajta kortalanságot, időtlenséget, klasszikus külsőt kölcsönöz. Hogyan és miért esett erre az anyagra a választásotok?

Németh Tamás:

Eredetileg öntött betonfalat szerettünk volna, és lyukarchitektúrában gondolkodtunk.

Mindenképpen homogén szerkezetet alakítottunk volna ki. Nyugat-Európában láttunk olyan innovatív megoldásokat, amelyek 60 cm vastagságúak hőszigetelő tulajdonsággal.

El akartuk kerülni a házfalak kialakításakor a réteges megoldást. Mivel a gyártó nem szerette volna Magyarországra hozni a know-how-t, és a hőtechnikai előírások is változtak, az ötleteinkről fájó szívvel le kellett mondanunk. Hosszú tanakodás után választottuk ki a téglát, mert fontos volt az anyagszerűsége, a kézzelfoghatósága. Ugyanakkor homogén, nagyvonalú, egységben kezelt homlokzatot tudtunk belőle építeni. A Farkasdy-ház fehérszürke árnyalatához igazodtunk volna a betonszínű, világosszürke téglaválasztással, de Kopek Gábor ragaszkodott a fekete téglához, és utólag be kell látnunk, hogy nagyon jót tett az épületeknek.

Csomay Zsófia:

A téglát az anyagszerűsége miatt választottuk; nincs ebben semmiféle utalás a történeti gyárépületekre. Azok a téglát egészen másként használták; mi nem fraktáltuk a homlokzatot. A hagyományos téglaarchitektúra tektonikus, a mi homlokzatunk inkább függönyvagy lepedőszerű, azaz monolitikus.

MOME Laboratory:

Zsófia 35 éve tanít az egyetem Építészeti Intézetében, tehát elég jól ismeri a megbízóját.

Ez a közelség előnyt vagy hátrányt jelentett a munka során?

88

Csomay Zsófia:

Szinte naponta járok a MOME-ra, 5 plusz 35 évet töltöttem el ezen a helyen, először mint hallgató, aztán mint tanár. Ez egyfelől hihetetlenül szívmelengető érzés, az ember azt gondolja, hogy egy ilyen lehetőség Isten ajándéka; a tanártársaimnak és a hallgatóimnak tervezhetek. Emiatt a kötelező energia sokszorosát öltem bele a munkába. Nagyon szeretem ezt a helyet, pozitív irányba sarkallt, de ugyanakkor aggodalommal töltött el: ha elrontom, hogyan állok meg előttük… És úgy éreztem, mintha magamnak is csinálnám. Az új campus egészéről eredetileg nagyon más volt a vízióm, de az, hogy végül más valósul meg, a szakmámmal együtt jár. A MOME nehéz megrendelő volt, ám a sok harc ellenére is a Technológiai Park a legkedvesebb építészeti feladataim közé tartozik.

MOME Laboratory:

Az építészeti tervpályázat után, a campusfejlesztés III. építészeti ütemében, amikor elkészültek a Zugligeti úti front új épületei, teljesen megváltozott a Technológiai Park építészeti kontextusa. Hogyan látjátok most, a beruházás befejezése után az épületeiteket?

Németh Tamás:

Amit elképzeltünk, az az új campus egészében is működik, és a szellemi tartalma nem csorbult, sőt, ebben az építészeti kontrasztban inkább kiemelődtek az értékei. Szerény és érett épületekben gondolkodtunk, ez tudatos vállalás volt, csakúgy, mint a hátsó fronti helyzet. Mégsem az érezhető, hogy a MOME ONE és TWO a hátsó udvarba szorult volna.

Csomay Zsófia:

A campusfejlesztés alapvetően két eltérő szemlélet mentén történhetett volna: minden, ami épül, egymással valamilyen módon rokon, figyelembe veszi a már meglévőt, hasonulásra törekszik, vagy minden épület szándékosan elkülönböződik a többitől, és saját építészeti karakterrel rendelkezik. Jelenleg az építészeti felfogást tekintve három nagy irány képviselteti magát a campusparkban: a Farkasdy-féle épület, az általunk tervezett Technológiai Park és a 3h építészstúdió házai a Zugligeti fronton. A MOME UP, MASTER és BASE épületek felerősítik a Technológiai Park házainak különbözőségét, és azt a szándékunkat, hogy az épületeink klasszikusak, időtlenek legyenek.

89

A campus építészeti makettje, Budakeszi út felőli nézet Architectural model of the campus, Budakeszi street side

Technology Park in the classical way Interview with Senior Architects Zsófia Csomay and Tamás Németh

MOME Laboratory: CET Architecture Studio inherited the design work of the Workshop House (Műhelyház— currently MOME ONE) in October 2009, after the death of Péter Reimholz. Zsófia Csomay as his intellectual companion and widow and Tamás Németh as his former colleague could jointly continue the work that had been going on for years by then at the level of conceptualisation and preliminary sketches Zsófia Csomay: Yes, we had been talking about a solitary building then, because there was hope only to construct the Workshop House. Péter and former rector of the University Gábor Kopek had been thinking about the Workshop House since 2008, because the University was to leave the Kinizsi Street wing of the Museum of Applied Arts. The concept of a Technology Park consisting of three detached buildings emerged later, at around 2010, gradually, through the consultations; at that time, we referred to it as 3M, because it included the Workshop House, the Studio House (Műteremház) and the Media House (Médiaház). We thought in terms of three square-shaped buildings of by and large identical cubature, adapted to the surrounding villas in their mass form and pavilion layout. At around 2014, when the Government Decision on the development of the MOME campus was passed, we drew up countless design ideas and installation plans also for the whole campus, but these have finally remained on paper. We have built the Technology Park in Phases I and II of the development.

Tamás Németh: MOME ONE designed by us is very different from the vision of my former master Péter Reimholz, with only some resemblance in structure and total surface area. He though in terms of a much more industrial, strictly functional building covered in metal sheet. But as the architectural programme became increasingly complex and the idea of the Technology Park, first with three, then two buildings, emerged, so did the local value and role first of the Workshop House, then of Technology Park change, become increasingly relevant, in the development and the upscaling of the University.

92

MOME Laboratory: The coordinate system, the architectural context kept expanding: the old campus buildings gradually disappeared, and instead of a single new building, you had to think in terms of an entire technology park. But what was the decisive architectural point of reference in designing MOME ONE, and did that change later on?

Zsófia Csomay: We were convinced that Building A, that is, Farkasdy building, had a certain “habit”. It projected permanence, partly through its materials and partly by its appearance. We thought that this house, as emblematic building of the University, should remain the protagonist even after the termination of the campus development. Farkasdy building determined our choice of materials to a large extent; we deliberately departed from the industrial solutions. For me, the Technology Park buildings are not industrial, they are much more refined and classical than that. The surrounding villas and Building A have plastered façades—you do not use sheet-metal coating in such contexts! We thought the new University buildings should age nicely. Permanence, preventing moral and physical obsolescence, is my obsession in every house. A house must not be a burden for the owner in ten years’ time, it must not be unsustainable, nor demand extra maintenance efforts.

That to me is an ethical issue. Technology Park is thus not at all industrial-looking from the outside, but it us from the inside inasmuch as there is a visible HVAC system, considerable technology had to be installed in every workshop and atelier, we decided in favour of polished concrete floors and tried to achieve some kind of homogeneity in the interior design solutions.

Tamás Németh: We were sure that no matter who does no matter what on the campus, the former main building would remain the origin. We have spent long months adjusting the edges, surfaces, height, position of MOME ONE to Building A. The proportions of the windows have also been deliberately based on the system of doors and windows in the Auditorium. Farkasdy building is a white plastered building, whereas MOME ONE and MOME TWO are clad in black

93

brick. Farkasdy building is a building in the classical sense, with walls having a certain thickness and mass. We thought in terms of the same coordinate system and architectural language; we did not, under any circumstance, want to have buildings with glass walls or a concrete frame structure. We installed the Technology Park buildings along the rear edge of the plot, the part near Budakeszi street. Because we were certain that large building masses would do no good to Building A. MOME Laboratory: The most typical feature of the Technology Park buildings is their black brick cladding reminiscent of some hand-kneaded material, having a rustic effect, that lends the houses a kind of ageless, timeless, classical appearance. How and why did you choose this material?

Tamás Németh: Originally, we wanted cast concrete walls and perforated architecture. We would have designed a homogeneous structure anyway. We have seen innovative solutions in West Europe, of 60 cm width, with adequate insulating properties. We wanted to avoid layered wall construction solutions. However, the manufacturer was unwilling to bring the knowhow to Hungary, and the thermal specifications have also changed, so we had to give up our idea, with a heavy heart. We chose brick after lots of thought, because its materiality, tangibility were important. At the same time, we could build a grandiose façade, treated as one entity, out of it. We would have chosen a light-greyish brick to match the white-greyish shade of Farkasdy building, but Gábor Kopek insisted on black brick and in retrospect we have to admit it was very good for the buildings.

Zsófia Csomay: Brick was chosen due to its material quality; not as a reference to historical factory buildings. They had used bricks in very different ways, anyway; we did not fractionate the façade. Traditional brick architecture is tectonic; our façade is rather curtain- or sheet-like, that is, monolithic.

MOME Laboratory: Zsófia has been teaching at MOME’s Institute of Architecture for 35 years, so she knows the client rather well. Was this proximity an advantage or a drawback in this work?

94

Zsófia Csomay: I visit MOME almost every day; I have spent 5 plus 35 years there, first as undergraduate, then as professor. This is, on the one hand, a heart-warning feeling; you think such an opportunity is the gift of God: I can design for my teacher colleagues and students. For the same reason, I invested several times the compulsory amount of energy in this project.

I love this place very much, it prompted me in a positive direction, but I was also filled with concern as to how I would face the others if I made a mess of it… And I had the feeling I was doing it for myself. I had a very different vision of the whole new campus originally, but realising something different in the end is part of my trade. MOME was a difficult client but, despite the many fights, Technology Park is one of my favourite architectural assignments ever.

MOME Laboratory: After the architectural design competition, in Construction Phase III of the campus development when the new buildings along Zuglói street were ready, the architectural context of Technology Park was changed completely. How do you see your buildings now, after the completion of the investment?

Tamás Németh: What we conceived works well also in the overall context of the whole new campus, and its intellectual content has not eroded either—on the contrary, the architectural contrast highlights its values. We though in terms of modest and mature buildings; this was a deliberate undertaking, the same as the position at the rear end of the plot. Yet you do not have the feeling that MOME ONE and TWO are “squeezed into the backyard”.

Zsófia Csomay: Campus development could basically have been driven by one of two different approaches: all new buildings are akin to each other in some way, they take into consideration what exists already and seek assimilation, or every building is deliberately different from the others and has an architectural character of its own. To date, three main architectural trends are represented in the campus park: the Farkasdy building, the Technology Campus designed by us and the houses of 3h architecture studio on the side of Zugligeti street.

The MOME UP, MASTER and BASE buildings amplify the different nature of the Technology House buildings and our intention to make our buildings classical and timeless.

95

A CET Építésziroda általános helyszínrajza, szürkével jelölve a Technológiai Park két megvalósult épülettömbje. A telepítést a szűkös telekadottságok, a domborzati viszonyok, illetve a telekhatár vonalai határozták meg.

General layout by CET Építésziroda, with the two completed building blocks of Technology Park marked in grey. The layout was defined by the restricted specifics of the site, its topography, and the site boundary lines.

É

A Technológiai Park homlokzata a Budakeszi út felé; jobbra a MOME ONE, balra a MOME TWO. A MOME Campus erős szintemelkedésének dacára a két épület egységes együttest alkot, a hasonló homlokzatkiképzésnek, burkolatnak és tömegtagolásnak köszönhetően.

The façade of Technology Park facing Budakeszi street; to the left: MOME ONE, to the right: MOME TWO. Despite the remarkable level rise affecting MOME Campus, the two buildings form a uniform complex due to the similar façade design, covering and mass distribution.

A MOME TWO hosszmetszetén jól látható, hogy a funkciók jelentős része a terepszint alá került.

A két épület között zavartalan, fedett kapcsolatot biztosítanak az udvar szintjén kialakított kapuk, illetve az összekötő hídra nyíló bejáratok.

On the longitudinal section of MOME TWO it is clearly visible that a significant part of the functions was placed below ground level. The gates designed for the yard level, as well as the entrances opening to the connecting bridge ensure smooth, covered connection between the two buildings.

A Technológiai Park vezérszinti alaprajza jól mutatja, hogy a két épület alapterületét maximálisan kihasználják a telepített funkciók.

The floor plan of the Technology Park’s main level clearly shows that the installed functions made full use of the floor area of the two buildings.

98

MOME ONE (Technológiai Park) MOME ONE (Technology Park)

Tervező: Beépített terület: Bruttó szintterület: Megvalósulás időtartama:

CET Építésziroda Kft. (Csomay Zsófia és Németh Tamás vezető tervezők) 597 m²

2406 m² (pince, földszint, 1. emelet, 2. emelet, tetőszint) 2014. III. negyedév – 2016. II. negyedév

A Technológiai Park elsőként megépült tömbje professzionális műhelytechnológiáknak és primer alkotótereknek ad otthont. A MOME ONE a gyakorló-kísérletező munka helyszíne, manuális tevékenységekre szerveződött műhelyek és stúdiók összessége. Ezek közül a legfontosabbak: textilműhely, gépi és kézi asztalosműhely, CNC-műhely, festőműhely, gépi és kézi modellezőműhelyek, autólabor, általános műhelyek, polírozóműhely, CNC-vágóműhely, bőrműhely, fémműves technológiák műhelye, valamint a digitális tárgyalkotó műterem.

Designer:

CET Építésziroda Kft. (senior designers Zsófia Csomay and

Tamás Németh) Built-up area:

597 m²

Gross floor area:

2,406 m² (basement, ground floor, 1st floor, 2 nd floor, attic)

Implementation timeframe: 2014 Q3 – 2016 Q2 The first block built in the Technology Park houses professional workshop technologies and primary creative spaces. MOME ONE is the scene of practicing and experimenting work, the entirety of workshops and studios for manual activities. The most important ones are a textile workshop, a mechanised and manual joinery, a CNC workshop, a paint shop, mechanised and manual modeling workshops, a car lab, general workshops, a polishing workshop, a CNC/cutting workshop, a leather workshop, a workshop of metalwork technologies, and a workshop for creating digital objects.

99

A MOME ONE főbejárata a campus belsejére nyílik. Az egy szinttel lejjebb kialakított ajtókon át oldható meg a teherszállítás, illetve a kültéri műteremként használható udvar megközelítése.

A) Déli homlokzat

B) Az első emelet alaprajza

MOME ONE main entrance opens to the campus interior. The gates installed on the level below can be used for goods transport, and they also provide access to the yard that can be used as outdoor studio.

A) South façade

B) Floor plan: first floor

A)

B)

A MOME ONE szikár, funkcionális belső tereit a gyakorlati képzésre és műhelymunkára optimalizálták. Az ablakkiosztás ritmusa, a nyílások léptéke a MOME MASTER történeti tömbjére reflektál.

A) Metszet a műhelytereken keresztül

B) Metszet a közlekedőmagon keresztül

The lean, functional interior spaces of MOME ONE were optimally designed for practical training and workshop activities. The rhythm of fenestration and the scale of openings reflects the historical block of MOME MASTER.

A) Section through the workshop spaces

B) Section through the core passage

A)

B)

102

MOME TWO (Technológiai Park) MOME two (Technology Park)

Tervező: Beépített terület: Bruttó szintterület: Megvalósulás időtartama:

CET Építésziroda Kft. (Csomay Zsófia és Németh Tamás vezető tervezők) 1068 m²

4217 m² (pince, földszint, 1. emelet, 2. emelet, tetőszint) 2016. II. negyedév – 2018. I. negyedév

A Technológiai Park kettős épülete komplex funkciókkal bír. A MOME TWO alapvetően a kísérleti tevékenységek színtere, az egyes szakterületek, diszciplínák közötti átjárást és a közös munka lehetőségét teremti meg. Digitális és hagyományos gyártási folyamatok professzionális helyszíne, mely a tárgyalkotástól a filmforgatásig számos lehetőséget kínál az oktatásnak és a piaci partnereknek. A MOME TWO-ban helyet kapnak: vizuális műterem, tér-, hang-, fénykísérleti műtermek, anyagkísérleti műterem, üvegműhely, beton- és porcelánlabor, kerámia-műterem, fotó-, mozgókép és motion capture műtermek, valamint a hang- és utómunka-stúdiók.

Designer:

CET Építésziroda Kft. (senior designers Zsófia Csomay and

Tamás Németh) Built-up area:

1,068 m²

Gross floor area:

4,217 m² (basement, ground floor, 1 st floor, 2 nd floor, rooftop)

Implementation timeframe: 2016 Q2 – 2018 Q1 This dual building in the Technology Park fulfils complex functions. MOME TWO is basically a space for experimentation, creating passageways among various disciplines and ways for collaborations. A professional location for digital and conventional production processes offering diverse opportunities for education and market partners from the production of design objects to filming. MOME TWO will provide space for a visual workshop, workshops for space, sound and light experiments, a studio for material experiments, a glass workshop, a concrete and porcelain laboratory, a ceramic studio, photography, motion picture and motion capture studios, along with sound and post-production studios.

103

A MOME TWO öt szintjén építőkockákként kapcsolódnak egymásba a fotó- és filmstúdiók, a kísérleti műtermek és a különféle kiszolgáló stúdiók, illetve a közlekedőmag párkánysík fölé emelkedő tömege.

A) Déli homlokzat

B) Hosszmetszet

Photo- and movie studios, experimental studios and various service studios, as well as the core passage mass raised above the ledge line—all are connected like toy building blocks across the five floors of MOME TWO.

A) South façade

B) Longitudinal section

A)

B)

A földszinten a kertre megnyíló foyer az épület legfontosabb közösségi tere. A sokfunkciós épületet kiszolgáló, komplex gépészetet – a használók számára láthatatlan módon – a közlekedőmag fölé telepítették.

A) Földszinti alaprajz

B) Második emeleti alaprajz

The foyer on the ground floor—opening to the yard—is the most important community area in the building. The complex engineering section serving the multifunctional building is installed over the passage core, invisibly for the users.

A) Floor plan: ground floor

B) Floor plan: second floor

A)

B)

IdentitĂĄskeresĂŠs identity Search

Építészeti tervpályázat

A MOME Campus III. ütemének építészeti megvalósítása érdekében 2015 őszére országos és nyílt építészeti tervpályázatot készített elő az egyetem, a MOME Laboratory, valamint a dr. Fürjes Balázs vezette kormánybiztosság. Az ehhez kapcsolódó intézményi víziót a MOME Laboratory könyv formájában is publikálta, Integrált Intézményfejlesztési Program (2014−2018−2030) címmel.

A pályázat 15 ezer m² alapterületű oktatási és kutatási épületre vonatkozott, egy műemléki

épület (Gondűző) és egy fővárosi védettség alá tartozó épület (MOME MASTER) rekonstrukciójával és három új téri egységgel (MOME BASE, MOME GROUND, MOME UP). A 14 ezer m² campuspark megtervezése szintén a pályázók feladatát jelentette. A díjazásra összesen 19,5 millió forint állt rendelkezésre.

Az előminősítés nélküli pályázatra összesen 22 pályamű érkezett be határidőre. Az elbí-

rálásra 2016 januárjában került sor. A döntőbizottság elnöki teendőit dr. Fürjes Balázs kormánybiztos és társelnökként Juhász Ákos DLA, az Építészeti Intézet vezetője látták el. A testület tagjai voltak: Benczúr László építészmérnök; Fülöp József DLA, a MOME rektora; Kopek Gábor DLA, miniszterelnöki megbízott; Tóth Csaba építészmérnök; Finta Sándor építészmérnök; Hapszné Tarcsafalvi Eszter építészmérnök; Turi Attila építészmérnök; Barcza Dániel DLA tájépítész; Skardelli György építészmérnök; Fegyverneki Sándor építészmérnök, valamint Ivánka Katalin, az Ivanka Factory Zrt. vezetője.

A bizottság az első díjat a Csillag Katalin és Gunther Zsolt által vezetett 3h Építésziroda

pályaművének ítélte. A második díjat a Sporaarchitects, míg a harmadik díjat az Archikon Kft. kapta, további öt pályamű pedig megvételben részesült. A pályázat eredményeként a MOME Campus III. ütemének tervezésére a 3h építésziroda kapott megbízást.

108

Architectural design competition

The university, MOME Laboratory and Government Commissioner's Office headed by dr. Balázs Fürjes prepared a national and open architectural design competition for the architectural implementation of Phase 3 of the MOME Campus. Regarding this, MOME Laboratory also published the institutional vision in a book entitled Integrated Institution Development Programme (2014–2018–2030).

The competition specified an educational-research building with a basic area of 15,000 m2

and also included the reconstruction of a listed building (Villa Sans Souci, Gondűző) and a building subject to protection by the City of Budapest (MOME MASTER) and three new spatial units (MOME BASE, MOME GROUND, MOME UP). Competitors had to design the 14,000 m2 campus park as well. HUF 19,500,000 was available as price money.

22 design works were submitted by the deadline for the competition without a pre-

qualification phase. The winner was selected in the course of January 2016. Dr. Balázs Fürjes was the chair of the jury and Ákos Juhász DLA, head of the Institute of Architecture served as a co-chair. The members of the jury were: László Benczúr, architect; József Fülöp DLA, Rector of MOME; Gábor Kopek DLA, Commissioner of the Prime Minister; Csaba Tóth, architect; Sándor Finta, architect; Eszter Hapszné Tarcsafalvi, architect; Attila Turi, architect; Dániel Barcza DLA, landscape architect; György Skardelli, architect; Sándor Fegyverneki, architect and Katalin Ivánka, head of Ivanka Factory Zrt.

The jury chose 3h Architecture led by Katalin Csillag and Zsolt Gunther as the winner.

Second place was awarded to Sporaarchitects, Archikon Kft. came as third, while further five design works were purchased. As a result of the competition, 3h Architecture was selected for designing Phase 3 of the MOME Campus.

109

I. díj 3h Építésziroda

A mezőnyből első pillantásra kiemelkedő, elegáns, magas szakmai színvonalon megfogalmazott terv, amely kifinomult, professzionális és racionális szemléletről tanúskodik. A program víziójában vázolt ambíciót ugyan nem teljesíti be maradéktalanul, és meghaladására sem tesz kísérletet, mégis a pályázatok között talán a leghitelesebb munka, amely a legközelebb áll egy reálisan megvalósítható, hosszú távon is működőképes megoldáshoz. Felmérve a hely és a helyzet lehetőségeit, azokkal összhangban igyekszik optimális megoldást találni az összetett feladatra. Eszköztárára letisztultság, esztétikai igényesség és a részletekre is kiterjedő figyelem jellemző. Kortárs építészeti nyelvet használ, megoldásai intelligensek. (…)

A telepítés követi a kiírás ajánlását. Alapképlete világos és átlátható: a terület ligetes

karakterét megtartó, pavilonos beépítés valamennyi új elemét egyetlen nyílegyenes gerincre fűzi fel.

A Farkasdy-épület irányát követő tengely az új B épület transzparens átriumából indulva mutat a Tudásközpont tömegét kettészelő hasítékon keresztül a város felé. Ez a vízszintesen kifeszített egyenes szervezi a Zugligeti úti homlokzatot is. A terep lejtését kihasználva a tervező egy nagyvonalú mozdulattal úgy alakít ki új, kétszintes közösségi teret (MOME Szíve), hogy az egyben biztosítja az összeköttetést a Farkasdy-épület, a Tudásközpont és a Technológiai Park között, miközben a fölé kifuttatott kert jó arányú zöld teret hagy szabadon az épülettömegek között. (...)

A campus új súlypontjainak és bejáratainak helyzete jól van megválasztva. A MOME Szíve

elegáns, számos funkciót integráló és megmutatkozásra is igen alkalmas térrendszer. (…) Térszervezésének alapja a világosan elkülönülő funkcionális zónák logikus rendszere. A többszintes átriumokon keresztül intenzív vizuális kapcsolat jön létre a különböző tevékenységek és szereplők között, megtartva a lehatárolás lehetőségét is. Formális, esztétikai szempontból igényesen komponált terei nagyvonalúak és attraktívak, ám kialakításukban háttérbe szorultak az integráció és az életszerű üzemelés gyakorlati szempontjai. A műleírás utal ennek fontosságára (pl. digitális kézművesség, rendetlenség topográfiája stb.), azonban a munkaterek fegyelmezett, klinikai karaktere a látványterveken inkább irodai, mintsem tevékenységalapú kísérleti terepet sugall. (…)

110

A Farkasdy-épület újramodellezése számos ellentmondást rejt. A javaslat a két teherhordó

középfőfal jelentős szerkezeti kiváltásával javasolja az alsóbb szintek tereinek összenyitását, miközben a vezetői irodákat és egyéb cellás tereket a nagyobb fesztávú tetőtérben helyezi el. Mindemellett a tervezett beavatkozás izgalmas téri helyzeteket ígér, és csökkenti az épület zártságát. A Tudásközpont a kompozíció talán legsikeresebben megoldott egysége. Letisztult belső terei nagy fokú átláthatóságot biztosítanak, homlokzati tagolása jó arányú, a két tömege között felnyíló „kanyon” a campus titkot sejtető, enigmatikus eleme. (...) A Moholy-Nagy László fénykísérleteit idéző többrétegűség evokatív, izgalmas felvetés, amely sok újítás lehetőségét rejti. Az észszerű szerkezetválasztás, azok hőkapacitásának kihasználása, a jól kezelhető traktusmélységek, az alacsony energiás kiszolgáló rendszerek a fenntartható üzemeltetés lehetőségét ígérik. A pályázat nagy hangsúlyt fektet a területen meglévő faállomány megőrzése mellett az új telepítésekre és a park egészének megkomponálására, az épületek közti tereket identitással rendelkező „hely”-ekké felértékelve.

A tervezési program víziójában is felismert ellentmondásra, amely a funkcionális integráció

és a helyi adottságokból következő pavilonos beépítés téri korlátai közt feszül, radikális megoldás helyett kontextuális választ ad, az ezáltal felvállalt kihívásokra igyekszik nagy belső flexibilitással válaszolni.

A terv magabiztosságról tanúskodik, amennyiben feltűnő építészeti gesztusok kinyilat-

koztatása helyett a hosszú távon is érvényes időtlen minőség nyelvét választja. Az épített és táji környezetet háttérnek, infrastruktúrának, a progresszív tartalmat befogadó keretnek tekinti. Összességében magas színvonalú terv, amely akkor alkalmas a kiíró hosszú távú céljait megvalósítani, ha személetében fel tud lazulni, és azonosul a következővel: a campus mindenekelőtt kísérletezésre, létrehozásra és találkozásra alkalmas táj kell legyen. Olyan hely, amely képes megújulni, de jól viseli a kopás és korosodás jeleit is.

111

A következő oldalakon a terveket a tervpályázati zárójelentés vonatkozó részleteivel ismertetjük.

Ezekben az épületek azóta megváltozott neveken szerepelnek.

MOME Szíve →MOME GROUND A épület, Farkasdy-épület →MOME MASTER B épület →MOME BASE Tudásközpont →MOME UP Műhelyház →MOME ONE Média- és Műteremház →MOME TWO

This document presents the design works with the relevant parts of the design competition’s final report.

Meanwhile, the building names have changed.

MOME Heart (MOME Szíve) Building A, Farkasdy building (A épület, Farkasdy-épület) Building B (B épület) Knowledge Centre (Tudásközpont) Workshop House (Műhelyház) Media and Studio House (Média- és Műteremház)

→MOME GROUND →MOME MASTER →MOME BASE →MOME UP →MOME ONE →MOME TWO

I. award 3h Architecture

An elegant design of high professional quality which stood out from the competition from the very first moment with its sophisticated professional and rational approach. Although, it does not completely fulfil and does not try to exceed the ambitions outlined in the program vision, it may very well be the most authentic work among the submitted designs, closest to a realistic and long-term solution. It assesses the opportunities provided by the area and the environment and tries to find an optimal solution to this complex task in harmony with them. Its style is characterized by a clear vision, high aesthetic standards and attention to details. It speaks a contemporary architectural language and leverages smart solutions. (…)

The design follows the recommendations of the specifications. It is characterized by a clear

and transparent layout: the pavilion buildings preserve the park, while all of the new elements are arranged around a straight backbone. The axis following the direction of the Farkasdy building starts from the transparent atrium of Building B and points towards the city through an opening, which splits the mass of the Knowledge Centre in two. This horizontal span is the centerpiece of the facade facing the Zugligeti Road as well. Leveraging the inclination of the terrain, the designer creates a new, two-storey community area (MOME Heart) with a grandiose motive, while ensuring the connection between the Farkasdy building, the Knowledge Centre and the Technology Park and creating a green area of good proportion between the buildings with the garden above. (...)

The location of the campus’ new focus points and entrances are chosen carefully. MOME

Heart is an elegant representative space integrating several functions. (...) It is arranged around a logical system of clearly separated functional zones. The multi-storey atrium creates an intense visual connection between different activities and actors, but it also provides an opportunity for separation. Its grandiose and attractive spaces strive for high formal and aesthetic quality, but aspects of integration and practical operation took the backseat in the design. The work description highlights the importance of this (e.g.: digital craftsmanship, topography of disorder, etc.), however, the disciplined, clinical character of the graphic design reflects an office-like experimental area instead of an activity-based space. (…)

114

Remodeling the Farkasdy building poses several contradictions as well. The proposal aims

at merging the lower-storey areas by a significant structural replacement of two load-bearing central main walls, while placing the management offices and other cellular rooms in the roof space with a bigger span. Meanwhile, the planned modification creates interesting spatial situation and opens up the building.

The Knowledge Centre may be the best solution of the composition. Its clear internal walls provide a high level of transparency, the articulation of the facade is well-balanced and the “canyon” opening up between the two masses is an enigmatic and secretive element of the campus. (...) The multiple layers recalling László Moholy-Nagy’s light experiments are an evocative and interesting proposal enabling renewal. The rationally chosen structure and the utilization of its heat capacity, the manageable tract depth, the lowenergy service systems render sustainable operation possible. The design work strives for preserving the existing trees and planting new ones on the premises and it creates an overarching composition for the park, while establishing an identity for the areas between the buildings.

Instead of a radical solution, it provides a contextual answer to the contradiction identified

in the vision of the design program between functional integration and the spatial limitation of a pavilion layout stemming from the features of the area and answers the consequent challenges with a high-level of internal flexibility.

The design shows self-confidence as it choses the always valid language of eternal quality

instead of showcasing eccentric architectural gestures. It views the constructed and natural environment as a background, an infrastructure and a framework accepting progressive content. As a summary, it is a highquality plan, which may be able to implement the client’s long-term objectives, if its approach can become more flexible and implement the following: first and foremost, the campus is a terrain of experimentation, creation and encounters. It shall be an area capable of constant renewal, while withstanding wear and aging.

115

II. díj Sporaarchitects

Ez a pályázat nyújtja a legmarkánsabb, legbátrabb megoldást a beérkezettek közül. A határozott mozdulat számos előnyt eredményez. Egyetlen épülettömegben helyezi el az összes funkciót, és ezzel a döntéssel a legnagyobb szabad zöldterületet biztosítja a campus területén belül. A „régi” épületek – az A épület, a Gondűző villa – és az „új” épületek – a Műhely, a Média- és Műteremház – közé ékelődve szétválasztja, és egyúttal össze is köti azokat, megteremtve egy történeti és egy kortárs hangulatú területrészt az egyetem kertjében.

Az új épület meghatározó erővel fordul a Zugligeti út felé, egyértelművé téve az új bejárati

helyzetet. Mind a külsőben, mind a belsőben szép, egymásra rímelő a létesítmény és a két épület megközelítése. Az új szárny kapcsolata az A épülettel több szinten és több oldalról biztosítva van, a határozott geometria ellenére is szervesnek mondható a viszony a két épület között, mind funkcionális téren, mind a tömeg- és a térkapcsolatokat tekintve. A hatalmas tömeg nem megszokott az alapvetően villa méretű házak között, de annak idején a Farkasdy-féle épület is egy új léptéket hozott be a területre, és ezt az új léptéket igazolja a létesítmény középület volta. (…)

Az egyszerű hasáb belső terei, térkapcsolatai izgalmasak, és adott esetben kellően rugal-

masan tud fogadni bármilyen átalakítási kérést. (…) Az alkalmazott anyagok méltók a pályázat gondolati erejéhez. A beton, az üveg és a fa alkalmas eszközök az épület színvonalas megjelenítésére, a faárnyékolók mindig változó, az aktuális működéshez igazodó használata kortárs homlokzatot eredményez, a hatalmas tömeg feloldására alkalmas megoldást jelent. (…)

Az épület a modern építészet értékeit kortárs módon idézi meg, a lábakra állítás, a komp-

lex belső, a tető teljes mértékű kihasználása egyfajta időn átnyúló kapcsolatot is jelent Moholy-Nagy László korának építészetével. A határozott gesztus alkalmas egy művészeti egyetem „brand”-szerű megjelenítésére. A magas színvonalon megfogalmazott radikális javaslat mellett kérdés azonban az, hogy az elképzelés miben tud többet nyújtani a hivatkozott és megidézett Le Corbusier-i lakógép több mint fél évszázados ideáljához képest, mitől válik inspirálóvá a 21. század felhasználója számára. Az erre adott válasz hiányában a program radikalizmusa – a helyi védettségű A épület hátsó szárnyának elbontásával, illetve a javasolt új tömb 100 m hosszú, és az építménymagasság ajánlott értékét (17 m) jóval meghaladó – helyenként 28-30 m legnagyobb magasságot elérő – méreteivel erősen kétségessé teszi a megvalósíthatóságát.

118

II. award Sporaarchitects

This is the most characteristic and bravest solution among the submitted design works. The grand gesture yields several benefits. It houses all functions in one building mass and with this decision, it creates the biggest green area within the campus premises. It is wedged between the “old” buildings—Building A and the Villa Sans Souci (Gondűző)—and the “new” ones—the Workshop House and the Media and Studio House—, so it connects and separates them at the same time and creates a historical and contemporary area in the university garden.

The new building is a defining force facing the Zugligeti Road and highlights the new

entrance. The approach of the facility and the two buildings harmonizes both internally and externally.

The new wing is connected to Building A from several levels and sides and despite the pronounced geometry, there is an organic relation between the two buildings regarding functionality, mass and spatial connections. This prominent mass is striking among the villa-sized houses, but back in its time, the Farkasdy building also introduced a new scale in the area, which is now validated by the public building function of the facility. (…)

This simple column is characterized by exciting internal spaces and spatial connections

and enables flexibility in case of a necessary reconstruction. (...) The selected materials are worthy of the competition’s conceptual strength. Concrete, glass and wood are great choices for a high-quality building, while using wooden shades in a constantly changing scenario matching specific operations results in a contemporary facade capable of easing the heavy bulk of the building. (…)

The building reflects the values of modern architecture in a contemporary way, while

creating a timeless connection to the architecture of László Moholy-Nagy’s era by placing the building on columns, showcasing a complex interior design and fully utilizing the roof. This bold gesture is very well suited for presenting an art university as a brand. However, the high-quality, radical proposal still poses the question: how can this concept become more than the half-century-old ideal of Le Corbusier’s referenced and evoked machine for living and why is it inspiring for the user of the 21st century? Due to the lack of an answer to this question, the radical nature of the program raises serious doubts about its feasibility of this design with the demolition of the locally protected Building A’s rear wing and with the proposed new building’s 100 m length and 28-30 m maximum height significantly exceeding the recommended value (17 m).

119

III. díj Archikon

A pályamű az A épület tengelyei mentén hozza létre az új funkciókat, egyben e tengely mentén össze is köti az egyetem épületeit. Az A épület keresztszárnyának északi meghosszabbításával szervesen bővít, új területeket nyer. Bár e bővítés felosztja a parkot, de ezzel önálló intim külső tereket hoz létre, és a Gondűző villának is teret hagy. Az A épület két oldalán azonos távolságban telepített új épületek azonos utca felőli homlokzathosszal, hasonló méretű tömeggel az A épületével azonos (világos) színezéssel jelennek meg. Így a főnézetből az A épületet szabadon hagyva, azt mintegy keretbe helyezve tisztelik meg Farkasdy Zoltán alkotását. (...)

Az A épület és a Tudásközpont közé, a füves felszín alá került a MOME Szíve helyiségcso-

port, utca felőli bejárattal, fákat befogadó, bevilágító, felszínre fellépcsőző átriumokkal. A MOME Szíve alapvetően jól használható, oktatási és közösségi funkciókra is. A két nagy méretű átrium és az egyszintes kialakítás miatt az ideálisnál nagyobb alapterületű. A belső terek kialakítása változatos, számos vizuális és légtérkapcsolat jellemzi. Tehát nagyon jó a közösségi terek és közlekedők térszervezése, következetes megoldásokat kapunk a horizontális és vertikális (szintén téren belüli és szintek közötti) átláthatóság megteremtésére. (...)

Az épületek a nagyvonalú belsőépítészeti és látványos infografikai megoldásaik révén,

valamint attraktív falburkolataiknak köszönhetően belül sokkal izgalmasabbak, mint ahogy az a külső formaadásukból és tömegképzésükből következne. Az átriumos épületkialakítások több szempontból segítik az energiahatékonyságot. A kompakt épületkialakításból adódóan az új épületek környezeti lábnyoma alacsony.

122

III. award Archikon

This design work houses the new functions along the axis of Building A and it connects the university buildings through the same line. By extending the transversal wing of Building A to the north it expands and creates new areas organically. Although this expansion splits up the park, it also creates independent, intimate, external spaces and lets the Villa Sans Souci (Gondűző) to breath. The new buildings placed at even distances on the two sides of Building A feature the same street facade length, similar masses and a colour (bright) matching Building A. Therefore, they leave some space for Building A and create a frame to honour the work of Zoltán Farkasdy. (...)

MOME Heart is located between Building A and the Knowledge Centre under the grass

surface. It features an entrance from the street and well-lit atriums enclosing trees with cascades leading up to the surface. MOME Heart is easy to use when it comes to educational and community functions.

Due to the two large atriums and the one-storey layout, the basic area is bigger than optimal. The interior design is varied with numerous visual and aerial connections. The community areas and passages are well-arranged, while horizontal and vertical transparency (within the same space and between the levels) is guaranteed with consistent solutions. (...)

Thanks to grandiose interior design, spectacular infographic solutions and attractive wall

finishes, the buildings are much more interesting from the inside, than we might think based on their external forms and masses. The atrium layout promotes energy-efficiency in several ways. Due to the compact building design, the environmental footprint of the new building is quite small.

123

126

megvételt nyert Építészkohó Az egyik legmerészebb pályázat, és egyben a park értékét a leginkább értő és képviselő munka, mivel az építészeti attrakció helyett a negatív építészet eszközeit használva, (...) az A épületben elhelyezhető funkciókon kívül minden egyebet térszint alatti épületekbe szervez. A Tudásközpontot, a MOME Szívét, de a B épület funkcióit is egy épített „gödörbe” telepíti be. A spirál alakban komponált, belső Merengő udvart közrefogó épület radikális választ ad sok kérdésre, ugyanakkor a benne rejlő lehetőségeket nem használja ki kellőképpen. (…)

Az újonnan kialakított bejárat nagyvonalú és egyértelmű megérkezési pont. A csatlakozó

terek, az új közösségi tér, a galérián elhelyezett kantin fogyasztótere, az ezt folytató egyenes vezetésű lépcső jól megformálható tereket alkot, szép átlátásokat ad, és kellő fényt biztosít a terepszint alatt is. (…)

Az A épülethez csatolt terepszint alatti, nagy méretű üveg felülvilágítókkal ellátott mű-

termek jól szolgálják az egyetem működését, rugalmas téralakítást biztosítanak. A megoldás figyelemre méltó. Az elhelyezésből adódó terepszinten kialakuló zöldtető nagyvonalú gesztus a Gondűző épülethez való viszonyában, egyúttal – ha a felülvilágítók miatt korlátozottan is – növeli a használható zöldterületek arányát.

Purchased Építészkohó One of the most daring design works, which understands and represents the value of the park the best since instead of an architectural feat, it leverages the tools of negative architecture (...) and arranges everything in buildings under the surface level except for functions located in Building A. It sinks the Knowledge Centre, the MOME Heart and functions of Building B in a constructed “pit”. The building enclosing the internal “Merengő” yard composed in a spiral gives a radical answer to many questions, however, it does not fully realize its hidden potential. (…)

The newly established entrance is a grand and clear point of arrival. Connections, the new

community area, the dining hall of the cantina located at the gallery and the straight stairs starting from there are creating a clearly structured, transparent space ensuring appropriate lighting underground as well. (…)

The underground studios fitted with large glass skylights attached to Building A serve

university operations well and ensure flexible space arrangement. This is a remarkable solution. The green roof created on the surface thanks to this layout is a generous gesture towards the Villa Sans Souci (Gondűző) and it increases the ratio of usable green area – although only in limited amount due to the skylights.

127

128

megvételt nyert Építész Stúdió A terv minden döntésében végiggondolt koncepció, mely az öröklött fizikai és metafizikai értékek, és az új program összhangjának megteremtésére fókuszál.

Összpontosít a tágabb környezeti, az építészeti, a zöldterületi adottságokra, azok meg-

óvására és új életre keltésére. Az egyetlen terv, mely értéknek tekinti és újragondolva megőrzi a B épületet.

Önálló épületek együtteseként kialakított koncepció, pavilon jellegű telepítéssel, három új

tömeggel. Az új épületek egyarcúak; a ligetes kertben pilléreken lebegő transzparens kubusok. (…) Az akadémiai A épületet megtisztítja az évtizedek rárakódott sarától, és teljes egészében oktatásra használja. (...) …a rektori, kancellári, gazdasági részleg pluszalapterületét a tervező önmagában álló, az A-hoz nem kapcsolódó, szintén lábakon álló ötemeletes épületben helyezi el a campus északi részén. (...) A főbejárat a MOME Szívébe nyílik az utcaszintről. A Tudásközpont felemelésével izgalmas, nagyvonalú, ugyanakkor emberi léptékű helyzet jön létre. (...)

A koncepció számos eredeti javaslata, felvetése a tervező erőteljes elkötelezettségéről,

mély empátiájáról és jó helyzetfelismerő képességéről árulkodik.

Purchased Építész Stúdió The design is a well-thought-out concept, which focuses on striking a balance between legacy physical and metaphysical values and the new program.

It focuses on broader environmental, architectural and green area characteristics, their

protection and revitalization. This is the only design which considers Building B valuable and preserves it.

A concept based around the group of individual buildings with a pavilion layout and three

new masses. The new buildings feature a common style; they are transparent cubes floating on pillars in the park. (...) The design unburdens Building A from all the deposits of the last decades and completely allocates it to education. (...) ...the extra basic area for the Office of the Rector, the Chancellor and Financial management is located in a separate, five-storey building standing on a platform in the northern part of the campus. (...) The main entrance leads to MOME Heart from the street level. Lifting the Knowledge Centre creates an exciting, bold and at the same time relatable scenario. (...)

Several original proposals and ideas of the concept prove the commitment, deep empathy

and awareness of the designer.

129

130

megvételt nyert Mangel János, Bencsik Tamás és Kákóczki Norbert A pályamű szűkebb és tágabb értelemben vett környezeti kapcsolataira nagy hangsúlyt fektet. A meglévő műemléki és helyi védett épületek építészeti értékeit felismeri és tiszteletben tartja, a választott architektúrát egységesség és visszafogottság jellemzi, nem akar konkurálni a meglévő épületekkel. A tervezési program szerinti funkciókat három, új, kedvező arányú tömegben oldja meg, amelyeket pavilonszerűen helyez el a campus területén. (...)

A terv a helyi adottságokat figyelembe véve logikusan határozza meg a fő megközelítési

irányokat. Jól ismeri fel és jelöli ki a campus bejárati pozícióit. Az A épületet teljes egészében, műemléki gondossággal megőrzi, a meghatározó főbejárat is itt marad. A MOME Szíve valóban a terv központi szervezőelemévé válik, térszín alatti közvetlen és akadálymentes kapcsolatokat biztosítva az új épületek közösségi tereivel. A térszín felett az épületek közötti kapcsolatokat hálózatosság jellemzi, amit a zöldfelületekkel integrált módon javasol megvalósítani a tervező. (…)

Az új épületek homlokzatképzését transzparencia jellemzi. Nagy méretű üvegfelületekkel

fejezi ki a terv a természetközeliség érzését, valamint a campusban folyó munka nyitott szellemiségét.

Purchased János Mangel, Tamás Bencsik and Norbert Kákóczki This work emphasises environmental connections both in the narrower and broader sense. It realizes and acknowledges the architectural values of existing listed and locally protected buildings, the chosen architecture is characterized by a unified and moderate style not competing with the existing buildings.

The functions specified by the design program are manifested in three, new, well-balanced masses located in a pavilion layout on the campus. (...)

The design takes local characteristics into account and defines the main directions of

approach logically. It understands and specifies campus entrances well. It fully preserves Building A with the care due to a historical site and the defining main entrance remains there. MOME Heart truly becomes the centerpiece of the design providing underground direct and accessible connections to the community areas of the new buildings. Above ground, building connections form a network and the designer proposes an implementation integrated with green areas. (…)

The new buildings have transparent facades. The design expresses a closeness to nature

and the open-minded approach of the campus with large glass surfaces.

131

132

megvételt nyert Paulinyi & Partners A pályamű önálló épületek együtteseként kialakított koncepciót, pavilon jellegű telepítést javasol két újabb épülettömeg létesítésével. A tágabb környezethez történő illeszkedés megfelelő. (...) A B épület az A épület tengelyéhez igazodik, a trapezoid alaprajzú Tudásközpont a terület keleti csúcsába, a fő megközelítési irányhoz kerül; innen nyílik a MOME Szíve bejárata is. Az A épület kültéri lépcsősorát a terv megszünteti, és az épület előtti területet lemélyítve a bejáratot az alagsori szinten nyitja meg; annak megközelítését kisebb, rézsútosan elhelyezett lépcsőkkel oldja meg. Az A épület hátsó bütüjének üveges megnyitása azon kevés megoldás közé tartozik a pályázaton, amelyek valóban többletet hoznak létre a meglévő, érdekes építészeti részletek eltüntetése árán. (…)

A felületi fűtés–hűtés és külső árnyékolás jó hőkomfortot biztosít, a terek jelentős része

természetesen szellőztethető. A pályaművek között az egyik legkidolgozottabb megoldást adja a szoláris nyereségek hasznosítása és a nem kívánt hőterhelés kizárása tekintetében (…). Az energetikai és fenntarthatósági koncepció példaértékű, átgondolt.

Purchased Paulinyi & Partners This design work recommends a concept of individual buildings forming a group with a pavilion layout by establishing two new building masses. The design fits into the environment well. (...) Building B is aligned with the axis of Building A, while the trapezoid Knowledge Centre is in the eastern corner of the area at the main direction of approach, where the MOME Heart entrance is located as well. The design demolishes the external stairs of Building A and opens up the entrance in the basement by sinking the area in front of the building with smaller, slant stairs. By opening the rear gable of Building A with a glass surface, this design work is a rare example of creating real added value by demolishing interesting architectural details. (…)

Heating-cooling and external shading of the surface provides good temperature comfort

and most areas can be ventilated naturally. It offers one of the most detailed solutions for utilizing solar gain and limiting unwanted heat load (...). The energetic and sustainability concept is exemplary and sophisticated.

133

134

megvételt nyert Minusplus A terv kifejezetten gondolatgazdag és igényesen megformált, noha részleteiben több kérdést nyitva hagy. Az alaprajzi javaslatok, a tömegformálás és a téri kapcsolatok alapvetően jók; az építészeti megformálásra tett javaslatok kissé általánosak.

A beépítés meglehetősen nagyvonalú, ami felvetheti a gazdaságosság kérdését. Az új B

épületen és a Tudásközponton kívül további többszintes műteremház épül az A épület északi szárnya és a Gondűző villa közé, bonyolult közlekedőrendszerrel összekötve az intézeti épülettel. További építményként emelkedik ki a környezetéből a MOME Szíve auditóriumának tömbje. (...)

A javasolt közlekedési rendszer összetett, de átgondolt és működőképes. A MOME Szíve

előtt létrejövő, nagyvonalú városi tér a legelegánsabb megoldások közé tartozik a mezőnyben, kifejezetten méltó az intézményhez. (...)

A pályamű kétségtelen pozitívuma, hogy a térszervezés és a belsőépítészet szintjén is

teljes mértékben, következetesen valósul meg a nyitottság, az átláthatóság, az újrakonfigurálhatóság és a személyre szabottság. (…) Összességében a terv továbbgondolásra érdemes, a tervezők pozitív hozzáállása, építészeti, belsőépítészeti szándéka elismerésre méltó.

Purchased Minusplus The design is quite rich and sophisticated, but it leaves some questions open when it comes to details.

The ground plan proposals, mass formation and spatial connections are generally good, proposals for architectural solutions are somewhat general.

The floor area ratio is rather low, which poses some questions regarding cost-efficiency.

Besides the new Building B and the Knowledge Centre, another multi-storey studio house is constructed between the northern wing of Building A and the Villa Sans Souci (Gondűző) connecting the institutional buildings with a complicated passage system. The mass of the MOME Heart auditorium emerges from its environment as another edifice. (...)

The proposed passage system is complex, but logical and practicable. The grand city space

created in front of MOME Heart is one of the most elegant solutions in the competition and it is worthy of the institution. (...)

A definite advantage of the design work is that openness, transparency, reconfigurability

and customization are fully implemented in space arrangement and interior design. (...) As a summary, the design is worth further consideration and the designers’ positive attitude, architectural, interior design intentions are commendable.

135

TĂśbb mint akadĂŠmia more than academy

Monolitikus kordokumentumok

Beszélgetés a 3h építésziroda vezető tervezőivel, Csillag Katalinnal és Gunther Zsolttal

MOME Laboratory:

2016 elején volt az országos és nyílt építészeti tervpályázat eredményhirdetése, amelyen a ti pályaművetek nyerte az első díjat. A III. építészeti ütemben a három nagy funkcionális pólus közül az Akadémiai Szárny (MOME MASTER, MOME BASE, Gondűző villa) és a Tudásközpont (MOME UP) épületeit kellett meg- vagy újrafogalmazni, továbbá a campuspark megtervezése is a csomag része volt. Visszanézve a tervezés folyamatára, végül hány százalékban valósult meg az eredeti, pályázati koncepció?

Gunther Zsolt:

Egy közvetlen megbízás és egy tervpályázat között nagyon nagy a különbség. A megbízás esetében a kezdetektől fogva együtt dolgozunk a megbízóval, együtt alakítjuk az építészeti programot és a koncepciót. A MOME campusfejlesztési pályázatánál pusztán a száraz szöveggel találkoztunk, amelybe építészként projektáltunk valamit. Megjegyezném, hogy akárhány pályázatot megnyertünk, végül egyik esetben sem pontosan az valósult meg, ami a pályaműben szerepelt. Természetes, hogy részben más épül meg. Az építészeti tervpályázatunkban több ponton sokkal nagyvonalúbb volt a térhasználat, mint ami végül realizálódott, mivel kis helyen számos funkciót kellett elhelyezni, továbbá a gazdaságosságra is törekedni kellett. De számos pozitív változás is történt a pályázathoz képest. Abszolút kedvencünk a MOME BASE épület, amelynek üvegfalakkal nyitottuk át az alját, és ezáltal már-már lebeg a terület fölött. A MOME GROUND-ot a térszín alá süllyesztettük, és oldalirányokba sikerült kitelepítenünk az itt található funkciókat; ezáltal egy nagylélegzetű, fényben úszó aula fogadja az egyetem új főbejáratán keresztül érkezőket.

A MOME UP tudásközpont többszintes, fényjárta átriuma is izgalmasabb, szoborszerűbb, érdekesebb lett a födémáttörések és a tömegek kivágása, mozgatása által.

MOME Laboratory:

Hogy érzitek, mivel nyertétek meg a pályázatot, mi volt az az ötlet, amely a ti pályamunkátokat a többi fölé emelte?

138

Csillag Katalin:

Rengeteg időt fektettünk a pályázatba, sokat beszélgettünk az egész lényegéről, számtalan változat született a beadott tervek előtt, amíg végre úgy éreztük, hogy megtaláltuk a legfrappánsabbat. Egy egyenes tengelyre fűztük fel az épületeket, ez lett az egyetem belső főutcája. A tengely mentén könnyű volt funkciókat át- és visszaszervezni, mert a tengely mindig változatlan maradt. Az építészeti viszonyítási pontunk a Farkasdy-féle A épület volt, amelyre egy erős állításként, szervezőegységként tekintettünk.

Gunther Zsolt:

A Farkasdy-épület egy vakolt homlokzatú klasszikus lyukarchitektúra, csakúgy, mint a szintén a Farkasdyék által jegyzett, de a fejlesztés során elbontott B épület. Az Akadémiai Szárnynak és a campus egészének is a volt A épület a középpontja. Jobbról és balról a miáltalunk tervezett épületek a vakolat fehér színére rímelnek, és a MOME BASE sávos ablakkiosztása a MOME UP kopolitüveg sávjaiban köszön vissza. Míg a Technológiai Park téglaburkolata a környező villahangulatot idézné meg, addig a MOME számunkra egy ipari intézmény. Mi nem lyukarchitektúrában gondolkodtunk, sokkal inkább monolitikus épületekben. Egy pavilonos telepítésű campus, és ennek megfelelően a Zugligeti úti front is, sokféle épületből áll össze, mégis az új, általunk tervezett épületsornak egyfajta homogenitást ad a fehér szín, a következetes fénykoncepció és a tengelyre felfűzött telepítés.

A tervezés során volt egy pont, amin sokat rágtuk magunkat. Az egyetem egy nagyságrendi ugrást tesz meg; számos olyan tér született, amely az eredeti campusépületekben nem volt benne. Mi az építészeti tereket karakánul és nagyvonalúan fogalmaztuk meg, nem pusztán a MOME Szívében (MOME GROUND), de a szintek összenyitása révén a MOME MASTER, BASE és UP épületekben is emlékezetes, eddig nem volt térélményeket teremtettünk. Ezek az összenyitott terek, szintek és többemeletes átriumok átláthatóságot, átjárhatóságot tesznek lehetővé, és egészen új közösségi élményeket indukálnak.

MOME Laboratory:

A MOME portfóliójában tulajdonképpen szinte mindaz az alkotói terület megtalálható, amely az építészeti tervezéshez szükséges, azaz az egyetem szakmailag nagyon is tudatos megrendelőként viselkedett. Mi volt ennek az előnye és a hátránya?

139

Gunther Zsolt:

A MOME-nak van egy erős karaktere. Mi alkotóként maximálisan tudunk azonosulni ezzel a világképpel, designfelfogással. Véleményünk szerint az egy kutatásra ösztönző, inspiratív, redukcionista, nem divatirányzatokban gondolkodó, a kreativitásnak maximálisan teret engedő gondolkodásmód. Alapelveinket tekintve a MOME-val egy irányba tartunk, és ez mindenképpen könnyítő tényező volt a közös munka során. Az egyetemnek volt egy határozott víziója, ennek azonban nem voltak meg a részelemei. A részletek kidolgozására nagyon kevés idő maradt, ez sok stresszt okozott. A tervezési metódusunk a diskurzuson alapul, és a megrendelővel való összecsiszolódáshoz idő kellett.

MOME Laboratory:

A III. ütem tervezése során talán az egyik legnagyobb kihívást az jelentette, hogy rövid idő volt a kiviteli tervek elkészítésére, miközben a MOME-val és a MOME Laboratoryval egy hosszadalmas, számos pontján talán idegőrlő egyeztetéssorozat zajlott. Hogyan sikerült ezt kezelni?

Csillag Katalin:

A többkörös egyeztetések során nehezen sikerült a megoldások tekintetében konszenzusra jutni, így végül a kiviteli tervekre kevés idő maradt. A projekt legnagyobb kihívásának az időmenedzsment bizonyult. A MOME rettenetesen igényes megbízóként a legapróbb részletekre is kíváncsi volt, és ezeket újra és újra elővettünk, megvitattunk. Az a tapasztalatunk, hogy minden munkának jót tesz, ha egy kicsit félre tudjuk tenni, összeérnek a részletek, és utána más szemmel, újra rá tudunk nézni. Ez a nyugalmi időszak új felismeréseket szül, újabb pólusokkal gazdagíthatja a tervet. Ebben az esetben ez a szünet nagyon hiányzott, még minimum 3 hónap kellett volna ehhez a fázishoz. Rágatlanul kellett megtennünk az utat, mindösszesen 4 hónapunk volt a kiviteli tervekre, de azt gondolom, hogy tisztességgel helytálltunk.

140

MOME Laboratory:

A 3h építésziroda nyertes pályázatának egyik vezérmotívuma Moholy-Nagy László (a MOME névadója) fénnyel kapcsolatos gondolkodásmódja volt, s ennek megfelelően a fénnyel való játék megtapasztalható az épületek megannyi pontján.

Gunther Zsolt:

Fénykísérleteink fő terepe a Tudásközpont, azaz a MOME UP volt. Ez az egyetem új világítótornya, jellegénél és pozíciójánál fogva is a leginkább előremutató; ez az innováció magja a campuson, ez tükrözi leginkább a tudatos fénykezelésünket. A valós anyagok szintjén kellett megvalósítanunk a pályázati koncepciót, és szerencsésen rátaláltunk a kopolitüveg burkolatra. Több irányból érkező fény jellemzi a MOME GROUND aula bevilágítását és a BASE épület legfelső szintjét. A fény egyrészt a megszokott függőleges felület felől érkezik, de a mennyezet irányából is. Ez utóbbit a gerendarendszer jelenléte elvontabbá teszi.

MOME Laboratory:

A fejlesztés során végig kulcskérdés és vita tárgya volt, hogy miként tekintünk a Farkasdy-épületre és annak teátrálisan megfogalmazott főbejáratára. Szükség van-e új főbejáratra egy olyan campus esetében, amely a Zugligeti út irányába teljesen nyitott, a kerítését elbontatta, és az utcafront felőli, önálló bejáratokkal rendelkező épületeibe több ponton is be tudunk lépni? A campus új főbejárata, a MOME GROUND végül a térszín alá került.

Csillag Katalin:

A Farkasdy-féle, hatásosan megkomponált főbejárat mellett, melynek a kisugárzása 100 méterre minden irányban érezhető, minőségileg nagyon másban kellett gondolkodnunk.

A mi főbejáratunk alig látszik, mert mellérendelő viszonyokat szerettünk volna kialakítani a bejáratok között, és ez egy alapvetően más dramaturgia. A többi épületbejárat vagy tömegénél, vagy pozíciójánál fogva bizonyos értelemben hangsúlyosabb, mint a főbejárat.

141

Míg a MOME MASTER bejárata egy drámai gesztussal felfelé vonul, addig mi épp az ellenkezőjét csináltuk, a főbejáratot a térszín alá vittük, és egy természetes vonulatba, egy dombba integráltuk. Jelenleg minden, a Zugligeti úti fronton lévő bejárat más élményt ad.

A MOME UP-ba egy hasítékon keresztül lehet bemenni, amely már eleve kijelöli az épületeket összekötő tengelyt is. A GROUND-ba egy térszín alá vezető tölcséren keresztül jutunk le, és egy tágas foyer térbe érkezünk, amely a másik oldalán újra kitágul, és egy lépcsősoron keresztül a campus parkjába expandál. A campusnak most számos, különböző minőségű bejárata van, mindegyik más és más élményt tud nyújtani.

MOME Laboratory:

A MOME a campusfejlesztése során a parkjára abszolút értékként tekintett, ezt igazolja az épületek pavilonos telepítése is. A 3h építésziroda miként viszonyult ahhoz, hogy az egyetem a budai villaövezet egy értékes zöldfelületén képzelte el a léptékváltást?

Gunther Zsolt:

A pályázati kiírásban még rengeteg kültéri funkciót határozott meg a MOME, de mi úgy gondoltuk, hogy a parknak minél inkább érintetlennek kell maradnia. Veszteségnek érezzük, hogy végül financiális okok miatt nem épült meg a mélygarázs, és így az autók egy része a parkban, a felszínen parkol. Mi minden épületünknél próbáltunk valamiféle viszonyrendszert kialakítani a zöld környezettel. A MOME GROUND esetében ilyen az arénaszerű kültéri lépcsősor, a MOME BASE-nél a földszint totális transzparenciája, megnyílása a természet irányába. Ahol csak tudtuk, igyekeztük visszafogni a zöldfelület használatát; nem lett végül sem mászófal, sem kültéri kondipark, a MOME GROUND-ot pedig a föld alá süllyesztettük.

Csillag Katalin:

A park faállományában megújulás történt, nem pusztán azért, mert egy ilyen volumenű építkezés egy szűk telken óhatatlan veszteségekkel jár, hanem azért is, mert a park fái nagyrészt elöregedtek. A park az elmúlt évtizedekben teljesen koncepciótlan faültetések révén alakult, és bár nem egy angolparkról beszélünk, a parkérzet egyfajta természetes-

142

séget sugallt a benne tartózkodónak. Ezt próbáltuk megőrizni. A liget ápolt parkká alakult sétautakkal, pihenőhelyekkel és ivókutakkal; a telekhatárokon bicikli- és autóparkolókkal.

MOME Laboratory:

A beruházás lezárult, az új campust használatba vette a MOME. Az épületek a következő 100 évre készültek. Az egyetemnek vezető pozícióban lévő intézményként lételeme a folyamatos változás. Hogyan tudnak ehhez alkalmazkodni az új épületek?

Csillag Katalin:

Olyan épületeket terveztünk, amelyek ezeket a mozgásokat, átrendeződéseket be tudják fogadni. A Farkasdy-épület az elmúlt 70 évben már számtalan változást megért, és úgy alakítottuk át, hogy a jövő változásait is támogatni tudja. A MOME BASE épület térszervezése képletszerűen egyszerű, az UP is magszerűen elhelyezett közösségi terekből és cellákból áll, amelyeket sokféle funkcióval lehet megtölteni. Több ponton nyitott struktúrákat hoztunk létre, például a hallgatói otthonterek esetében, amelyeket ötven év múlva akár be is lehet cellázni. Amit az egyetem a nagyvilág számára állítani akar, az a változás lehetősége. A campus otthonterei a MOME BASE és a MASTER épületben egyaránt a változás képességéről szólnak. Ez szabadságot biztosít a jelen és a jövő oktatása számára is.

Gunther Zsolt:

Nem bűn, ha anyaghasználatában vagy esztétikájában valami korhoz kötött és beazonosítható. Egy karakteres épületről leolvasható a kora. A szocreál Farkasdy-épület például egyértelműen kordokumentum, de ezzel nincs probléma, ettől még építészetileg értékesnek gondoljuk. A mi campusépületeink formaképzésükben visszafogottak és időtlenek (kubus, téglalap), de nyílásmegoldásaikban már inkább ahhoz a korhoz kapcsolódnak, amelyben megszülettek. Nagyon örülnénk, ha kordokumentumokká válhatnának.

143

Kelet-nyugati homlokzati ritmus a Zugligeti út felől East–west façade rhythm on the Zugligeti street side

Az építészeti maketten jól érzékelhető, hogy megmaradt a campus pavilonos karaktere The architectural model clearly shows that the campus kept its pavilion layout

A III. ütem épületeinek helyszínrajza, feketével jelölve balról a MOME BASE, a MOME MASTER és a MOME UP. Előbbi kettő között önállóan áll a Gondűző, utóbbiakat pedig a MOME GROUND föld alá süllyesztett tömege kapcsolja össze.

The site plan of the buildings in Phase III—marked in black, from the left: MOME BASE, MOME MASTER and MOME UP. Villa Sans Souci (Gondűző) stands free between the former two, while the latter two are connected by MOME GROUND block recessed below ground level.

A III. ütem Zugligeti úti homlokzati rajzán jól látható, hogy a 3h a Farkasdy Zoltán által eredetileg tervezett rendet követi, az egykori főépület két oldalára telepített, szimmetrikus tömegekkel.

A Farkasdy által a park szintjére tervezett összekötő sétányokat itt a terepszint alá telepített folyosók váltják fel.

The façade plan of Zugligeti street in Phase III clearly shows that 3h—with its symmetrical masses placed on the two sides of the former main building—follows the original plan designed by Zoltán Farkasdy. The connecting footpaths designed for the park level by Farkasdy are exchanged here for underground corridors.

A Zugligeti úttal párhuzamos keresztmetszet mutatja a MOME BASE, a MOME MASTER, a MOME GROUND és a MOME UP szekcióit összekapcsoló közlekedőtengelyt, az épületegyüttes régi-új szervezőelemét.

The cross section parallel to Zugligeti street displays the passage axis connecting the sections of MOME BASE, MOME MASTER, MOME GROUND and MOME UP, which axis represents the old-new organizing element of the building complex.

A fő közlekedőtengely szintjét követő, általános alaprajzról leolvasható a Zugligeti úti épületsor tagolása. Az újonnan kialakított, tölcsér alakú főbejárat mögött nyíló MOME GROUND-tól jobbra a doktori képzésnek és az innovációs központnak helyet adó MOME UP, balra a mesterképzéssel foglalkozó MOME MASTER áll. A campus belső pontján, de ugyanerre a tengelyre felfűzve található a BA-képzés helyszíneként szolgáló MOME BASE. The general layout that follows the level of the main passage axis clearly shows the sectioning of the building row in Zugligeti street. To the right from MOME GROUND behind the newly constructed, cone-shaped main entrance there is MOME UP accommodating the doctoral training and the innovation centre, while MOME MASTER—the place for Master’s programmes—is located to the left from it. At an inner point of the campus, but still on the same axis, there is MOME BASE serving as the location of BA programmes.

Monolithic documents of the age Interview with Katalin Csillag and Zsolt Gunther, leading designers of 3h Architecture

MOME Laboratory: The results of the national, open procedure design competition were announced at the beginning of 2016, where your proposal was awarded the first prize. Out of the three major functional poles, the buildings of the Academic Wing (MOME MASTER, MOME BASE, Villa Sans Souci) and the Knowledge Centre (MOME UP) had to be formulated or reformulated in Phase III. of the construction, and the package included designing the campus park as well. Looking back on the design process, what percentage of the original tender concept was finally realized?

Zsolt Gunther: There is huge difference between a direct contract and a design competition. In case of a direct contract, we work together with the client from day one, creating the architectural program and the concept in sync. In case of the MOME campus development tender, we were only faced with plain text, and our architectural vision had to be added to it. I need to note that every time we won a tender, finally none of the projects were implemented exactly the same as intended in the proposal. It is quite natural that the building is partly different when it is completed. At several points in our architectural proposal to the design competition, the use of space was much more generous than what was finally constructed, since several functions had to be placed in a small space, and economic efficiency was a factor as well. However, when compared to the proposal, there were a number of positive changes implemented. Our absolute favourite is the MOME BASE building, with its glass bottom creating a sense of openness, almost floating above the area. MOME GROUND was recessed below the ground level, and we managed to laterally extend the functions placed here; the result is a vast foyer receiving those arriving through the university’s new main entrance. The multi-storey, brightly-lit atrium of the MOME UP Knowledge Centre was turned into a more exciting, more statue-like and more interesting space by the ceiling openings and by the cutting out and moving of the masses.

MOME Laboratory: What do you think was the decisive point in winning the competition—what was that one idea that placed your proposal above the other ones?

150

Katalin Csillag: We invested a lot of time in our proposal; we talked a lot about its essence, and created countless draft versions before submitting the design, when we finally had this feeling that this is the perfect one. The buildings are placed along a straight axis—this became the university’s internal main street. It was a simple task to reorganize any functions along the axis, since the axis always remained unchanged. Our architectural reference point was Building A by Farkasdy, which was considered a strong statement and an organizing unit.

Zsolt Gunther: The Farkasdy building is a classic hole architecture with rendered façade, similarly to Building B, which was also designed by Farkasdy’s group, but demolished during the project. The former Building A serves as a centre for both the Academic Wing and the campus as a whole. The buildings on the right and on the left that we designed, are in harmony with the white colour of the plaster, while the windows placed in a stripe on MOME BASE is reflected in the U-profiled glass stripes of MOME UP. While the brick cladding of the Technology Park reflects the villa milieu of the surroundings, MOME for us is an industrial institution. Our vision is not centered around hole architecture, but rather monolithic buildings. A campus made up of pavilions, and similarly, the front part in Zugligeti street includes several different kinds of buildings; however, the new row of buildings that we designed is provided with a certain homogeneity by the white colour, the consistent light concept, and the buildings placed along an axis. There was one point during the design process that we mulled over a lot. It is a dramatic leap for the university; several spaces are created that were not present in the original campus buildings. The way we designed the architectural spaces was up-front and generous not only for MOME Heart (MOME GROUND), but (by opening up the levels) for the MOME MASTER, BASE, and UP buildings as well, creating memorable space experiences that were not present before. Such open spaces, levels and multi-storey atriums allow for transparency and interoperability, and induce totally new community experiences.

MOME Laboratory: Practically, the MOME portfolio contains almost all creative areas that are essential

151

for architectural design—which means that the university acted as a professionally conscious customer. What were the advantages and the disadvantages?

Zsolt Gunther: MOME has a strong character. We, as designers, were able to identify with this perspective and design concept to the maximum. In our opinion, it is a way of thinking that encourages research, is inspirational and reductionist, and is able to look outside fashion trends in addition to allowing maximum creativity. As for our principles, we took the same direction as MOME, which was definitely a factor facilitating our work together. The university had a strong vision, but the details were missing. Very little time was left for designing the details, which caused considerable stress. Our design method is based on discourse, and getting in sync with the customer took time.

MOME Laboratory: During the design process of Phase III., maybe one of the biggest challenges was that there was little time left for preparing the construction plans, while lengthy, and at several points nerve-wracking negotiations took place with MOME and MOME Laboratory.

How did you manage to handle that?

Katalin Csillag: During the multi-round negotiations it was hard to reach a consensus in terms of the solutions, which resulted in less time for the construction plans. The biggest challenge of the project was time management. MOME, as an extremely demanding customer, was interested in even the smallest details, which we pulled out and discussed again and again.

Based on our experience, it’s good for any design to be set aside for a while and to let the details mature, because a bit later we can inspect it from a different perspective. Such rest periods lead to new insights, and may enrich the design with new poles. This rest phase was greatly missed in this case—a minimum of additional 3 months would have been necessary for this phase. We had to proceed on this route without properly thinking over the design—we only had 4 months for the construction plans, but I think we measured up pretty well.

152

MOME Laboratory: One of the leitmotifs of the winning proposal by 3h Architecture was Moholy-Nagy László’s (MOME was named after him) way of thinking related to light, and therefore, playing with light is reflected at several points of the buildings.

Zsolt Gunther: The major area of our light experiments was the Knowledge Centre, that is, MOME UP. It is the university’s new lighthouse, the most evolutionary building part due to its nature and position; it is the innovation core within the campus, reflecting our conscious use of light the most. The tender concept had to be implemented using actual materials, and we luckily found U-profiled glass cover. Lighting for the MOME GROUND foyer and the top floor of the BASE building is characterized by light coming from different directions. Light basically comes from the usual vertical surface, but also from the direction of the ceiling. This latter one is made even more abstract by the beam system.

MOME Laboratory: Throughout the project, it was a key issue and the subject of discussion, what to think of the Farkasdy building and its theatrical main entrance. Is there a need for a new entrance in the case of a campus that is totally open in the direction of Zugligeti road, considering that its fence was demolished allowing entry from the street at several points to the buildings with independent entrances? Finally, MOME GROUND, the new main entrance to the campus was placed underground.

Katalin Csillag: In addition to Farkasdy’s impressively designed main entrance, the aura of which is present 100m in each direction, we had to think up something different in terms of character.

Our main entrance is hardly visible, since our main purpose was to create a co-ordinate relationship of the entrances—which is a fundamentally different dramaturgy. The other entrances of the buildings are more pronounced than the main entrance, which either results from their masses or from their locations. While the entrance to MOME MASTER leads upwards with a dramatic gesture, we wanted to achieve the exact opposite: we designed

153

the main entrance to be under the ground level, and integrated it into the natural wave of a hump. Currently, both entrances on the Zugligeti road front offer different experiences.

MOME UP can be accessed through a slit, which at the same time designates the axis that connects the buildings. GROUND can be accessed via a funnel leading under the ground, and we arrive in a spacious foyer that extends again at the other end, and then it expands into the campus park through a staircase. Presently, the campus has several entrances with different characteristics; each offers a different experience.

MOME Laboratory: During its campus development, MOME considered its park as an absolute value, which is also reflected in the pavilion-style construction of the buildings. What was 3H Architecture’s opinion on the university’s concept of planning to expand to the valuable green area of the villa area in Buda?

Zsolt Gunther: MOME defined lots of outdoor functions in the call for applications; however, in our opinion, the park had to be left as intact as possible. It is a loss for us that finally the underground car park was not constructed—due to financial reasons—and therefore, most of the cars are parked in the park. For each building, we tried to create some kind of interrelationship with the green environment. In case of MOME GROUND, we tried to achieve it with the arena-like outdoor stairs, while in case of MOME BASE, it is the total transparency of the ground floor, and the way it opens towards nature. Wherever we could, we tried to avoid using up green areas; therefore, no climbing wall or outdoor fitness park was constructed finally, and MOME GROUND was recessed under the ground level.

Katalin Csillag: The trees of the park were also renewed; not only because losses are inevitable in case of such a large-scale construction at such a small plot, but also because the trees in the park were mostly too old. In the recent decades, the park was transformed as a result of planting the trees without any concept, and—although we do not talk about an English landscape

154

park—the park conveys a sense of naturalness for those using it. We tried to conserve it.

The grove was now transformed into a park with walking paths, resting places and drinking fountains; and with parking places for bicycles and cars at the property line.

MOME Laboratory: The project has been completed, and MOME has started to use the new campus. The buildings are constructed for the next 100 years. The university, as an institution in leading position, strives for continuous change. How can the new buildings adapt to this?

Katalin Csillag: The buildings we designed are suitable for incorporating such moves and shifts. The Farkasdy building has seen several changes during the past seventy years, and the way we redesigned it will ensure that it can support changes in the future as well. The spatial planning of MOME BASE is as simple as a formula; the UP building is also made up of core community areas and cells, which can be used for a variety of functions. We created open structures at several points, e.g. in the case of the home spaces for students, which might as well be restructured into cells in fifty years. The statement that the university wants to convey to the world is the possibility of change. The home spaces in the buildings of MOME BASE and MASTER equally emphasize the ability to change. This provides freedom for education in the present and in the future.

Zsolt Gunther: It is not a crime if the use of materials or the aesthetics of a project is defined by an age and can be identified. The age of a building is easy to tell if the building has character. For example, the Farkasdy building is clearly a document of its age—and there is no problem to it, it is still considered valuable in terms of architecture. The form design of our campus buildings is moderate and timeless (cube, rectangular), but our solution for the openings is closer to the age when they were constructed. We would really appreciate if they became documents of the age.

155

Zugligeti úti utcafront déli irányból a MOME UP, a MOME MASTER és a MOME BASE épülettömbjével South view of the Zugligeti street side with the MOME UP, MOME MASTER and MOME BASE buildings

158

MOME ground MOME GROUND

Tervező: Beépített terület: Bruttó szintterület: Megvalósulás időtartama:

3h Építésziroda Kft. (Csillag Katalin és Gunther Zsolt vezető tervezők) 1511 m²

1511 m² (egy föld alatti szint)

2017. IV. negyedév – 2019. II. negyedév

A MOME GROUND az egyetem központi fekvésű tere és egyúttal főbejárata. Fogadótérként kapcsolatot teremt a külvilággal, és összeköti a campus egyes épületeit. Megérkezési és tájékozódási pont, közösségi aktivitások tere; találkozóhely szellemi és fizikai értelemben egyaránt. Helyet ad a könyvtárnak, a kantinnak és a print shopnak is. Itt található a campus legnagyobb fedett rendezvény- és kiállítási helyszíne, amely 400-450 fő befogadására alkalmas.

Designer:

3h Építésziroda Kft.

(senior designers Katalin Csillag and Zsolt Gunther)

Built-up area:

1,511 m²

Gross floor area:

1,511 m² (a single underground level)

Implementation timeframe: 2017 Q4 – 2019 Q2 The MOME GROUND is the university’s central space and main entrance at the same time.

As a reception hall, it makes a connection with the outer world and interlinks different buildings in the campus. It is a place of arrival and orientation; a space of community activities; a meeting point—both in spiritual and physical senses. It houses the library, the canteen and a print shop. The largest indoor event and exhibition site in the campus, with a capacity of 400 to 450 people, can also be found here.

159

Az új MOME GROUND az intézmény legfontosabb, multifunkcionális közösségi tere, amely közvetlen kapcsolatban áll a könyvtárral és a kantinnal, illetve széles üvegfelülettel nyílik meg a campus belseje felé. A Zugligeti út felől süllyesztett homlokzat és füvesített zöldtető rejti az épületrész valódi tömegét.

A) Alaprajz

B) Hosszmetszet

C) Keresztmetszet

The new MOME GROUND is the most important, multifunctional community area of the institution, which is directly connected to the library and the canteen, and its wide glass surface opens towards the inner part of the campus. The actual mass of the building part is hidden by the recessed façade facing Zugligeti street and the grassy green roof.

A) Layout

B) Longitudinal section

C) Cross section

A)

B)

C)

162

MOME master MOME master

Tervező: Beépített terület: Bruttó szintterület: Megvalósulás időtartama:

3h Építésziroda Kft. (Csillag Katalin és Gunther Zsolt vezető tervezők) 1546 m²

6909 m² (alagsor, földszint, 1. emelet, 2. emelet, tetőtér) 2017. IV. negyedév – 2019. II. negyedév

A fővárosi védettségű, Farkasdy Zoltán által tervezett MOME MASTER (korábban A épület) két teljes szinttel (–1. szint és tetőtér-beépítés) is bővül a campusberuházás során.

A mesterképzés flexibilis oktatási terein túl itt kapnak helyet az egyetemvezetés, az adminisztráció és az oktatók irodái. A nagylélegzetű, többszintes otthontér az MA-hallgatók dedikált tere, amely az egyéni és csoportos tanulást éppúgy képes szolgálni, mint a projekthelyzeteket vagy a rekreációt.

Designer:

3h Építésziroda Kft.

(senior designers Katalin Csillag and Zsolt Gunther)

Built-up area:

1,546 m²

Gross floor area:

6,909 m² (basement, ground floor, 1st floor, 2 nd floor, attic)

Implementation timeframe: 2017 Q4 – 2019 Q2 Designed by Zoltán Farkasdy, the MOME MASTER (previously Building A) under metropolitan protection is extended with two floors (the floor –1 and an attic) in the course of the campus project. Besides the flexible educational premises of the master study program, the university management, administration and lecturers’ offices are situated here. The large-scale, multi-storey home space is a site dedicated to MA students, capable of serving for individual and group learning as well as for project situations or recreation.

163

A MOME MASTER a Farkasdy Zoltán tervezte egykori főépület újjáépítésével alakult ki. A helyi védettségű, egyben a hazai szocialista realizmus ismert emlékének számító épület legfontosabb karakterjegyeit, homlokzati elemeit és meghatározó belső jegyeit megőrizte a beruházás.

A) A Zugligeti úti homlokzat

B) Első emeleti alaprajz

MOME MASTER was created through the reconstruction of the former main building designed by Zoltán Farkasdy. The investment preserved the most important characteristics, façade elements and defining interior features of the building under local protection, which is also a well-known piece of socialist realism in the country.

A) Façade facing Zugligeti street

B) Floor plan: first floor

A)

B)

A MOME MASTER rekonstrukciója a környező talajszint csekély lesüllyesztésével és a főpárkány megemelésével a korábbi háromhoz képest két, teljes értékű új szintet adott az épülethez. A megőrzött belső terek, például az auditórium mellett a középfolyosós szárny átépítésével létrehozott, több szintre nyúló otthonterek teremtenek sajátos élményt.

A) Hosszmetszet a középfolyosó vonalában

B) Keresztmetszet a főbejáraton és az auditóriumon át

The reconstruction of MOME MASTER—by slightly recessing the ground level around it, and by raising the main cornice—added two new floors to the existing three floors of the building. The preserved interior spaces, for example the home spaces—created by the reconstruction of a central corridor wing next to the auditorium—create a unique experience by reaching across several floors.

A) Longitudinal section along the central corridor line

B) Cross-section through the main entrance and the auditorium

A)

B)

166

MOME base MOME base

Tervező: Beépített terület: Bruttó szintterület: Megvalósulás időtartama:

3h Építésziroda Kft. (Csillag Katalin és Gunther Zsolt vezető tervezők) 858 m²

4381 m² (alagsor, földszint, 1. emelet, 2. emelet, 3. emelet) 2017. IV. negyedév – 2019. II. negyedév

A MOME BASE a BA-képzés bázisa különböző közösségi és tanulási helyszínekkel, valamint az oktatási tevékenység specifikus tereivel. A BA-hallgatók osztható és folyamatosan újrakonfigurálható otthontere ebben az épületben is kétszintes, és komplex funkciókra tervezték; a kis csoportban zajló teammunkától kezdve a formális oktatási helyzeteken át az egyéni tanulásig számos tevékenységet támogat.

Designer:

3h Építésziroda Kft.

(senior designers Katalin Csillag and Zsolt Gunther)

Built-up area:

858 m²

Gross floor area:

4,381 m² (basement, ground floor, 1st floor, 2 nd floor, 3 rd floor)

Implementation timeframe: 2017 Q4 – 2019 Q2 The MOME BASE is the basis for bachelor study programs with numerous sites for communal activities and for learning, and with specific spaces tailored to educational activities. The BA students’ divisible and continually reconfigurable home space in the building is made up of two floors, and was designed for complex functions to support a range of activities from teamwork in small groups through formal educational situations up to individual learning.

167

A MOME BASE egyszerű alaprajzi elrendezését az épület hossztengelyében sorakozó közlekedőmagok és kisebb funkcionális helyiségek határozzák meg. Ezek vertikális magszerkezetére ül rá a vasbeton tetőzet, a ráfüggesztett homlokzattal.

A) Földszinti alaprajz

B) Első emeleti alaprajz

The simple floor layout of MOME BASE is defined by the passage cores and the smaller functional rooms lined along the longitudinal axis of the building. The reinforced concrete roof is seated on their vertical core structure with the suspended façade.

A) Floor plan: ground floor

B) Floor plan: first floor

A)

B)

A függesztett homlokzat teszi lehetővé, hogy a MOME BASE földszintjén osztás nélküli üveghomlokzat fusson körbe, sajátos, lebegő érzetet keltve. Az egyes szintek tantermei, illetve otthonterei mind a négy homlokzaton természetes fényt kapnak.

A) A campus belseje felé néző homlokzat a főbejárattal

B) Zugligeti úti homlokzat

C) Metszet

The suspended façade allows for an undivided glass façade wrapping around the ground floor of MOME BASE, creating the peculiar feeling of floating. The classrooms and home spaces on each level are lit with natural light on all the four façades.

A) Façade facing the inside of the campus, and the main entrance

B) Façade facing Zugligeti street

C) Section

A)

B)

C)

176

MOME UP MOME UP

Tervező: Beépített terület: Bruttó szintterület:

Megvalósulás időtartama:

3h Építésziroda Kft. (Csillag Katalin és Gunther Zsolt vezető tervezők) 925 m²

4936 m² (pinceszint, földszint, 1. emelet, 2. emelet, 3. emelet, 4. emelet, 5. emelet)

2017. IV. negyedév – 2019. II. negyedév

A MOME UP a campusfejlesztés ikonikus épülete; építészetében és szellemi tartalmában is azt az innovációs energiát és progressziót képviseli, amely az új campus egészét áthatja.

A kutatás–fejlesztés–innováció kiemelt helyszíne többek között az egyetem Doktori Iskolájának és horizontális laborjainak ad otthont. A MOME UP a MOME globális elismertségének első számú letéteményese. Kiemelt szerepe van az egyetem nemzetköziesítésében, itt találhatók a vendégkutatók dedikált terei és apartmanjai; térszervezése támogatja a co-working szemléletű fejlesztést és az inkubációt.

Designer:

3h Építésziroda Kft.

(senior designers Katalin Csillag and Zsolt Gunther)

Built-up area:

925 m²

Gross floor area:

4,936 m² (basement, ground floor, 1 st floor, 2 nd floor, 3 rd floor,

4 th floor, 5 th floor)

Implementation timeframe: 2017 Q4 – 2019 Q2 The MOME UP is the iconic building of the campus development; both its architecture and spiritual content represent the innovative energy that hallmarks the entire new campus. The highlighted site of research–development–innovation houses, among other things, the university’s doctoral school and its horizontal laboratories. The MOME UP is the number one founder of MOME’s global recognition. It plays a key role in the university’s internationalisation; spaces and apartments dedicated to guest researcher are located here; its spatial planning supports development with co-working approach and incubation.

177

A MOME UP alsó két szintjét a könyvtár foglalja el, míg a felső szinteken a központi mag körül kisebb-nagyobb irodaterek találhatók. A hidakkal bekapcsolt pengeépület egyterű irodáknak, illetve a legfelső szinten négy vendégapartmannak ad helyet.

A) Földszinti alaprajz

B) Második emeleti alaprajz

C) Metszet

D) Zugligeti úti homlokzat

The two lower floors of MOME UP house the library, while on the upper floors there are office spaces of different sizes around the central core. The blade building—connected with bridges—accommodates open-plan offices and four guest apartments on the top floor.

A) Floor plan: ground floor

B) Floor plan: second floor

C) Section

D) Façade facing Zugligeti street

A)

B)

C)

D)

174

Gondűző Villa Sans Souci (Gondűző)

Tervező: Beépített terület: Bruttó szintterület: Megvalósulás időtartama:

3h Építésziroda Kft. (Csillag Katalin és Gunther Zsolt vezető tervezők) 305 m² 329 m²

2017. IV. negyedév – 2019. II. negyedév

A Gondűző műemléki védettséget élvező klasszicista épületébe reprezentációs funkciók kerültek. Az egyetem prominens vendégeinek rendezett fogadások lebonyolítására és a professzori klub befogadására egyként alkalmassá válik a campus legmagasabb építészeti és belsőépítészeti minőséget képviselő épülete.

Designer:

3h Építésziroda Kft.

(senior designers Katalin Csillag and Zsolt Gunther)

Built-up area:

305 m²

Gross floor area:

329 m²

Implementation timeframe: 2017 Q4 – 2019 Q2 The listed classicist building of Villa Sans Souci is devoted to fulfilling representation functions. With its highest architectural and internal design quality within the campus, it will be suitable to serve as a space to hold receptions for prominent guests of the university as well as to house the club of professors.

175

A korábban apró helyiségekre szabdalt Gondűző nagyvonalúan átszabott terei most közösségi céloknak adnak helyet. Az épület külső megjelenése és alapterülete változatlan maradt, a műemléki státusz fenntartásával.

A) Főhomlokzat

B) Metszet

C) Földszinti alaprajz

The generously redesigned spaces of Villa Sans Souci (Gondűző)—previously fragmented into small rooms—now serve community purposes. The exterior appearance and the floor area of the building remained unchanged, and its national heritage status was preserved.

A) Main façade

B) Section

C) Floor plan: ground floor

A)

C)

B)

Campus XXI.

MOME Place

Szöveg: Juhász Ákos DLA

Számomra a MOME Campus fejlesztése mindenekelőtt helyteremtésről szól. Helyteremtésről új felismerések, szellemi találkozások számára, amelyek megvalósulása a digitális világban éppúgy számot tart valóságos terekre, akár az archaikus műveltség idején, hiszen alapját változatlanul emberi interakciók és az alkotás fizikai aktusa jelentik.

Az emberiség szellemi evolúciója nem véletlenül követhető nyomon épített környezetének

fejlődésében, amely az adott társadalom világnézetét, technológiai korlátait és reprezentációs ambícióit egyaránt génjeiben hordozza.

De vajon milyen jövő olvasható ki az újjászülető zugligeti campus „testbeszédéből”? Mit

rejt a MOME-DNS? A programalkotásban a MOME Laboratory campusfejlesztési csapat tagjaként részt vállaló építész–oktató reményei szerint: felhasználói szabadságot kínáló tanulási tájat, amely nem csupán közvetetten, a tereiben zajló élet által inspirál, hanem a puszta jelenlétével, a minden nehézség dacára megvalósult magas minőségével közvetlenül is.

A nehézségek többek között két alapvető ellentmondásból fakadtak. Az egyik helyspe-

cifikus: intenzív belső téri kapcsolatokat megkívánó működési modell a Zugliget szabadon álló villái között fekvő pavilonos campuson. Ennek a paradoxonnak a feloldása első pillantásra vállalhatatlan kompromis�szumot kíván, ha nem a helyszín autentikus karakterének megőrzése, akkor az integrált működés gyakorlata szempontjából. Más szóval: vagy egy léptéktelenül terjedelmes épülettömb, vagy a szegregált akadémiai modell keserű piruláját kellene lenyelni.

A másik paradoxon általános érvényű: állandó, kőbe vésett térrendszer, amely folyamatos

megújulást, szemléletváltást követelő és egyre gyakrabban változó tartalmat kell hogy befogadjon.

A campusfejlesztés jelentős eredményének tartom, hogy a jelek szerint értelmes választ talált mindkét föloldhatatlannak tűnő paradoxonra. Hogy milyen sikerrel, azt a használat hosszú távú tapasztalata fogja megmutatni, kinek-kinek a saját nézőpontjából. A kibontakozó épületegyüttes láttán azonban kétségtelenül elmondható, hogy az ellentmondások inspiráló feszültség formájában erénnyé kovácsolódtak a tervezők keze alatt. A szabadon álló pavilonok terepszint alatt összekapcsolódó térrendszere egyszerre mutat önállóságot és szintézist a különböző gyakorlati és elméleti természetű szuverén alkotói területek egymást megtermékenyítő viszonyához hasonlóan. A pavilonok közötti szabad átlátásoknak és az értékesebb faállomány megőrzésének köszönhetően pedig a zugligeti helyszín megtartotta ligetes hangulatát.

Ez önmagában figyelemre méltó fegyvertény, tekintettel arra, hogy a megújult campus a korábbival azonos beépítettség mellett csaknem kétszeres hasznos területet hozott létre.

180

A másik paradoxont illetően talán nem alaptalan a párhuzam Moholy-Nagy László Fény-

tér modulátorai és a campus épületinstrumentumai között. Mindben központi szerepet játszik a fény és árnyék kontrasztján túl az élesség és elmosódottság, a tömörség és transzparencia, a tervezett és véletlenszerű, a mozdulatlan és változó közt fennálló dinamikus kapcsolat. Míg a modulátor kinetikus szerkezetként maga is mozgásban van, az épületekben az emberi tevékenység generálja a mozgást, amelyet azonban mindkét instrumentum a fénnyel való kölcsönhatásban tesz érzékelhetővé.

A programalkotásban építészként a feladatom elsősorban a vízió térrendszerként való

megfogalmazása volt, ami nem csupán helyiséglista és térkapcsolatok kérdését jelentette. Noha szükségszerűen ez is részét képezte a tervpályázati kiírásnak, ami számomra lényegesebb volt, az annak a szemléletnek a közvetítése, amely aktív szerepet szán a tervezést előkészítő párbeszédnek. Annak a sallangmentes előkészítésnek, amely közös szintre emeli a fejlesztésben részt vevőket, ami nélkül képtelenség elszakadni az „így szoktuk csinálni” gyakorlatától, és konkrétan végiggondol szélsőséges szcenáriókat. Evolúciós ugrásra készültünk, ami nagy fokú nyitottságot és flexibilitást követelt valamennyi szereplőtől. Az elmúlt két évtized során – javarészt az Egyesült Királyságban – szerzett tervezői és oktatói tapasztalataim mellett a MOME Laboratory megbízásából praxisunk, a felsőoktatási szektorban jelentős múltra visszatekintő Feilden Clegg Bradley Studios és Peter Clegg személyes közreműködése is hozzájárult a MOME-Masterplan kidolgozásához és nemzetközi összefüggésbe helyezéséhez. Ez része volt az Integrált Intézményfejlesztési Program negyedik fejezetét alkotó megvalósíthatósági tanulmánynak, amely a hely elemzéséből kiindulva, előítéletek nélkül, alapvető kérdések végiggondolására invitált. Men�nyiben függenek egymástól a fizikai és a szellemi tér lehetőségei? Milyen térstruktúrában valósulhat meg legteljesebben a MOME jövőorientált víziója? Milyen fókuszok köré szerveződik a különböző szereplők tevékenysége? Rejlik-e transzformatív erő egy finoman hangolt, mégis robusztus, radikálisan újszerű, inspiráló környezetben? Melyek a hosszú távú fenntarthatóság súlyozott prioritásai? Hogyan képes az épített környezet testbeszédként üzeneteket közvetíteni, és befolyásolni a viselkedésünket?

Leegyszerűsítő válaszok helyett a tanulmány lapjain számos nemzetközi precedens elem-

zésén túl megjelent a zugligeti helyszínre kidolgozott alapvető beépítési képletek néhány lehetséges változata: tisztán szabadon álló, egy tömegbe olvasztott („atelier”), valamint a mindkettővel rokonságot mutató összekapcsolt pavilonos, ún. „workshop” típusú, amely végül a megvalósult terv vázát adta. Emellett a tanulmány hét kulcsfogalom köré felépítve igyekezett inspiráló impulzusokkal lehetséges irányokat kijelölni a campusfejlesztés legutóbbi felvonását jelentő építészeti tervpályázat számára. Érdemes felidézni ezeket a fogalmakat a megvalósult eredmény fényében.

181

1. Megérkezés

Az épület „kézfogása”, amely szándékos és öntudatlan gesztusaival sokat elárul arról, amit az intézmény gondol, de legalábbis kommunikálni kíván magáról. A Zugligeti út felől egymás mögötti rétegeit fokozatosan feltáró látvány nagyvonalú üvegfelületei minden kétséget kizáróan progresszív intézmény benyomását közvetítik, amely új impulzusaival felfrissítő meglepetésként hat. A meredek lépcsősorral kitüntetett Farkasdy-épület szerepének újraértelmezésével az annak ellenpontjaként megjelenő terepbe süllyesztett bejárat a campus súlypontjában új üzenetet hordoz: a függőleges hierarchiát vízszintes, demokratikus felépítés váltja fel, amely kinyílik a város felé. Az újraértelmezett, ám arányaiban megtartott klasszikus gesztus lehetőséget ad az örökséget respektáló, ám minden ízében aktuális, szellemes építészeti párbeszédre. Ez messze meghaladja a posztmodern korszak didaktikus „utalásait”, sokkal inkább mutat rokonságot az érzékeny északi kontextualista építészettel, talán nem véletlenül az Utzon mellett is dolgozó Farkasdy sajátos szellemiségével. A skandináv modernizmus hatása nyilvánvalóan tetten érhető a Technológiai Park épületpárjának mértéktartóan elegáns „testbeszédében” is.

2. Fókuszpontok

Arra hívja fel a figyelmet, hogy egy intézmény élete nem csupán funkcionálisan determinált helyiségeiben, hanem az ezeket összekötő folyosóin, lépcsőin, talált tereiben zajlik, amelyek egy város utcáihoz, tereihez hasonlíthatók. Ezek a hierarchikus rendszert alkotó „közterek” kulcsszerepet játszanak a tervezetlen, informális találkozások léttejöttében. A campus szíveként működik központi közösségi tere: a MOME GROUND, amely súlyponti helyzeténél fogva átfedésbe hozza az informális tanulás, kiállítás, fogyasztás funkcióit. Az egyes épületeken belül kisebb átriumok és coffice-ok látják el ezt a feladatot.

A közlekedők találkozópontokká, időszakos kiállítóterekké, alkalmi előadókká alakulnak. A többfunkciós közlekedők elve szembetűnő jellemzője a megvalósult épületeknek, nagyban hozzájárulva a tágasság és nagyvonalúság érzéséhez, a terjengősség és túlépítettség veszélye nélkül.

3. Kapcsolatok

Az akadémiai épületek, a Tudásközpont és a Technológiai Park önálló egységei közti szinergiát a lejtésviszonyokat kiaknázó terepbe integrált közösségi terek biztosítják. A meglehetősen sűrű beépítés dacára a campus pavilonos karakterének megtartásával voltak képesek a tervezők belső téri kapcsolatot teremteni az épületek között – a továbbra is szabadon álló Gondűző kivételével. Morfológiai értelemben kevésbé zökkenőmentes a MOME GROUND illeszkedése a Technológiai Park bejárati hídjához és az alagsort ügyesen feltáró műhelyudvarához, ez mégsem áll útjába a sötét és világos épülettömegek izgalmas dialógusának.

182

4. A rendetlenség topográfiája

A legtöbb kreatív alkotótevékenységet bizonyos fokú rendetlenség környékezi. Ez a természetes, sokszor inspiráló környezete különösen a tárgyalapú, iteratív természetű kísérletezésnek, ahol a tervezés, raktározás, fejlesztés és prezentáció folyamatai rendszerint átfedésbe kerülnek egymással. Kevés kivételtől eltekintve a campus terei műhelyekként értelmezhetők, ahol lényeges, hogy az alkotás szabadságát ne korlátozza a tér merev esztétikája. A víziónak megfelelően robusztus szerkezetekkel kiakakított, flexibilis terek jöttek létre, amelyek különösen a Technológiai Park épületeiben következetesen összehangolt ipari jelleget öltenek.

5. Kockázatvállalás

Inspiráló, a komfortzóna elhagyására sarkalló, provokatív téri helyzetek jellemzik a hétköznapiságában rendkívüli alkotói környezetet. Azáltal, hogy megmaradnak a bennük zajló tevékenység hátterének, elősegítik új tartalmak létrehozását, ugyanakkor kifejező részletképzéssel képesek tektonikai elveiket demonstrálni. Alison és Peter Smithson munkásságában jól tetten érhető az a strukturalista/brutalista gondolkodásmód, amely (kivált a bathi egyetem építészkari épülete esetében) akár a „jóképűség” rovására is prioritást biztosít az őszinte, minden szerkezeti elemet takaratlanul megmutató expresszivitásnak.

Bár a Zugligetben a tervezők nem nyúltak ennyire radikális eszközökhöz, a belsőkben meghatározó nyers anyaghasználat vagy a Tudásközpont kopolitüveg homlokzati rétege határozott állásfoglalásról tanúskodik. Olyan fajsúlyos építészeti nyelvhasználatról, amelyet kevéssé zavarnak nemzetközi trendek harsány dialektusai; visszafogott, közép-európai szótárt használ. Ismeri a humor eszközeit, mégsem ragadtatja magát eltúlzott gesztusokra, és sosem feledkezik meg elegáns külső megjelenéséről. A MOME ONE és TWO jelentősebb „gravitas”-t biztosító tömörsége izgalmas kontrasztban áll a fehér épületkubusok súlytalanságával, ami erősíti az időbeli folyamatosság érzését.

6. Inkluzivitás

Az akadálymentesség és esélyegyenlőség alapvető elvén túl vezérelvként volt jelen a tervezés során a város felé nyitott, a gyalagosforgalmat prioritásként kezelő, befogadó campus ideája. A vendégszállásokat is biztosító és regionális innovációs központ szerepét magára vállaló Tudásközpont puszta jelenléte, a Technológiai Park piaci elérhetősége és az akadémiai épületek otthonterei egyaránt inkluzív szellemiséget képviselnek. Ebben a tekintetben külön figyelmet érdemel az universitas talán legősibb alkotóeleme: a könyvtár, amelynek szerepe nyilvánvalóan együtt változik az információhoz való rohamosan átalakuló viszonyunkkal. A hangsúly a „tudás” őrzéséről egyre inkább annak feldolgozására, tranformációjára, meg-

183

osztására kerül, s arculata, térbeli struktúrája és pozíciója is ehhez kell hogy igazodjék. Ezt a felismerést követve a MOME GROUND és a MOME UP metszéspontjában kapott helyet a tudásnavigálást, tudásszerzést, tudásmegosztást és tudásgenerálást egyaránt befogadó könyvtár, informális, nyilvános és elmélyült kutatásra alkalmas tereivel.

7. Időtállóság

A hosszú távú fenntarthatóság egyfelől olyan szerkezeti, energetikai és térrendszert követel meg, amely rugalmasan és minimális beavatkozás árán képes követni az idővel változó kihívásokat. Ezen korántsem csupán funkcionális igényeket értek, hanem az egyre gyorsuló környezeti, gazdasági és kulturális klímaváltozást is, amelyre csakis egy reszponzív, intelligens „hardware” tud életképes válaszokat adni.

A racionális fesztávú, takaratlan monolit vasbeton szerkezet, a természetes megvilágítást és szellőzést is lehetővé tevő traktusmélységek alapvetően jó alapot biztosítanak, bár energiahatékonyság tekintetében az alkalmazott rendszerek nemzetközi mércével mérve nem különösebben innovatívak.

A fizikai avulásnál nehezebben behatárolható az erkölcsi avulás kérdése. A formai jegyekre

koncentráló stilisztikai kategóriáktól sikeresen elhatárolódik mindkét szerzőpáros, és időtlen, csaknem semleges eszköztárat választanak a fény/árnyék, tömörség/nyitottság ritmusára támaszkodva.

A magyar építészeti gyakorlat jogi környezete és szemléletbeli hagyományai nem vezet-

tek ahhoz a sokszínű és nemzetközi szellemi folyamatokra hivatkozó kultúrához, amelyben egy jelentős művészeti egyetem fejlesztése automatikusan többszintű kontextusban értelmezhetővé válna. Egész egyszerűen túlságosan ritkán és keveset építünk ebben a szektorban ahhoz, hogy kialakulhatott volna a kísérletezést is megengedő tervezői szemléletet előhívó megrendelői bátorság. Egy intézmény, amelynek az életében több évtizedenként érkezik el csupán az ingatlanfejleszés lehetősége, nehezen engedheti meg magának, hogy „kockáztasson”, hogy olyasmit próbáljon ki, amire nem talál precedenst. Mégis, most Zugligeten erőteljesen érezhető annak a felismerése, hogy a társadalom, gazdaság és környezet egymással összefüggő kérdéseihez talán a kreatív művészeti és designképzésen keresztül vezet a legrövidebb út.

Mintha nem kellene Londonig menni, hogy meghalljuk, amit Jeremy Till (a Central Saint Martins iskola újdonsült vezetőjeként) mondott a WTPOAS (What’s the Point Of Art Schools?) konferencia záróbeszédében 2013-ban: „Ha valaha nagy szükségünk van felsőfokú művészeti képzésre, akkor most: a gazdasági és környezeti apokalipszis küszöbén, amikor létkérdés, hogy alternatívát találjunk az idáig vezető szűk látókörű, fogyasztásalapú, technokrata paradigmák csődjére.” Az MIT Medialabot megalapító Nicholas Negropontet idézi: „Art schools are where the action is. Business schools are done.” A status quót polírozó önigazolás helyett a jövő lehetőségeinek feltárása felé kell fordulnunk végre. Erre a művészeti egyetemek

184

a legalkalmasabbak, de csakis akkor, ha a tárgyak puszta létrehozásáról képesek a figyelmüket azok szükségességére és következményeire irányítani. A lineáris gondolkodástól eljutni a laterálisig, a funkcionálistól az etikusig.

Az új MOME jó eséllyel dinamikus korunk, a késő modernizmus (Zygmunt Bauman szavával

„liquid modernity”) aktív alakítója lesz, ahol az „interdiszciplinaritás” nem csupán elcsépelt jelszó, hanem valódi tartalom: alkotói empátia, vagyis a saját szakterületen kívül gondolkodás, egymásra figyelés képessége. Az egyetemi campus politikai állásfoglalás, a szó eredeti értelmében: polisz mint város, amelyet Arisztotelész szerint a kollektív moralitás tesz azzá. Ma ezt talán úgy fogalmazhatnánk, hogy a campus falai közt az egyéni célokat társadalmi szintűek váltják fel.

Annak ellenére, hogy „a jövő campusa” már jelentős irodalommal rendelkezik, és aktív

szakmai diskurzus tárgya, viszonylag kevés kompromisszumoktól mentesen megépült példát találhatunk világszerte. Azonban éppen a helyi adottságok és korlátok nyújtják azt az egyedi mikroklímát, amely köré felépül az intézmény sajátos személyisége. Legyen az a bathi egyetem, a helsinki Aalto Egyetem, a MOME volumenéhez jobban mérhető Oslo School of Architecture and Design (AHO), vagy akár az átalakított reykjavíki lakóházban működő Iceland University of the Arts (LHI), valamennyien keresik a kényes egyensúlyt intézményi ambícióik és örökölt épületeik, működtető rendszereik kötöttségei között.

Ebben a viszonylatban a MOME megújuló otthona páratlan téri lehetőségeket képes kínál-

ni a valamennyi hallgatójának biztosított otthontereivel, a piaci partnereket is kiszolgáló kutató-, illetve technológiai bázisával rekreációra is alkalmas zöld campusán.

Joggal remélhetjük, hogy a MOME-tudáspark nemzetközi jelentőségű, élő laboratórium-

ként válik még ismertebbé.

Minden építészeti tett – tudatosan, vagy sem – szükségszerűen nekifut az állandóság és

változás paradoxonának, hogy így vagy úgy választ adjon rá. Mikor legutóbb jártam a campuson, megerősödött bennem a felismerés, hogy ez az ellentmondás valójában látszólagos. Fix pont nélkül ugyanis aligha lehetséges az elmozdulás akár fizikai, akár szellemi dimenzióban. Az épített tér úgy szolgálhatja leghatékonyabban a benne szüntelen megújuló tartalmat, ha a változó helyett a változatlanra összpontosít, az ember számára leglassabban avuló minőségekre: fényben életre kelő, identitással bíró helyekre, amelyek egyaránt otthonosak az emberi ergonómia és psziché, az egyén és a közösség számára. Ebben az emberléptékű, állandó viszonyítási rendszerben szabad utat kapnak a kötetlen természetű, nagy szabadságfokú, kreatív találkozások. Moholy-Nagy saját szavaival: „Nem a tárgy, az ember a cél.”

185

A Farkasdy-féle egykori főépület lépcső- és oszlopsora, valamint portikusza a felújítás után sem vesztett hatásosságából The stairs, columns and portico of the former main building by Farkasdy remains impressive after the reconstruction

MOME MASTER, a Farkasdy-épület első emeleti teraszának részlete MOME MASTER, detail of the first floor terrace of the Farkasdy building

MOME GROUND, a campus új főbejárata a térszín alá vezet MOME GROUND, the new main entrance of the campus leads under ground

MOME UP, az innovációs központnak is helyet adó zászlóshajó épület aszimmetrikusan kettészelt tömbje MOME UP, the asymmetrically split block of the flagship building housing the innovation centre

Kopolitüveg homlokzat részlete Detail of the U profiled glass façade

MOME UP, az üvegsávok rendszeréből felépülő homlokzat minden napszakban más fényélményt nyújt MOME UP, the façade of glass stripes presents varying light experience in each part of the day

A campuspark közepén találkozik a MOME három nagy funkcionális egysége, a Technológiai Park, az Akadémiai Szárny és a Tudásközpont (MOME UP) The three major functional units of MOME—Technology Park, Academic Wing and the Knowledge Centre (MOME UP)—join in the middle of the campus park

MOME Place Text: Ákos Juhász DLA

For me the MOME Campus development project is about placemaking. Creating room, precisely, for intellectual encounters and innovation that requires actual space in our digital world just as it did in the times of archaic culture since it remains to be based on human interactions and the physical act of creation.

There are good reasons why the intellectual evolution of humanity is reflected in the

development of the built environment that carry the weltanshauung, as well as technological limitations and representation ambitions of society in its genes.

What future does the ‘body language’ of the remodelled campus reveal? What is hidden in

the DNA of MOME? As architect-lecturer participating in the campus brief development as a member of the MOME Laboratory team I hope what will emerge is a learning landscape offering freedom to its users inspired not only indirectly by way of the life bustling in its spaces, but also directly through its sheer presence as buildings of high quality delivered despite all difficulties.

The difficulties derive from two fundamental conflicts. One is specific to the location: an

operating model calling for intensive connections of internal spaces in a campus of pavilions fitting in with free-standing villas of Zugliget. At first sight, this paradox requires an insupportable compromise to be resolved, if not for retaining the authentic character of the place, then for practical integrated operation.

In other words, there is either the bitter pill of a single disproportionately bulky building or that of the segregated academic model to choose between.

The other paradox is a generic one: a permanent spatial system set in stone that is supposed

to host themes requiring continuous reformation, revised mindset and increasingly frequently changing content. It is a significant achievement of the campus development in my opinion that both apparently irresolvable paradoxes seem to have been intelligently reconciled. How successful is this resolution? Let everybody see for themselves through experience during many years to come. No doubt, however, that the emerging building complex gives the impression that the designers turned the conflicts into virtues in the form of stimulating tension. The interconnected underground spaces of detached pavilions indicate independence and synthesis at the same time, similarly to the mutually fertile relationship of various autonomous creative disciplines of practice and theory. Retaining the view corridors between the pavilions and conserving valuable mature trees helped the Zugliget location keep its atmosphere of a park. This is an achievement in itself considering that the remodelled campus has almost doubled its useful floor space without significantly increasing the built-in area.

200

As for the other paradox, the parallel with László Moholy-Nagy’s light-space modulators

and the building instruments of the campus is perhaps not at all unsubstantiated. They all emphasise the dynamic relationship between sharp and blurred, opaque and transparent, planned and random, static and dynamic in addition to the contrast of light and shadow. While the modulator as a kinetic construction itself is moving, in the buildings it is human activity that generates movement, however, interaction with light is what makes it perceptible in both kinds of instruments.

As architect engaged in the development of the brief for the campus, my main task was to

formulate the vision as a spatial system, which involved much more than the list of accommodation and their connections. Although this was inevitably part of the design competition brief, for me the real task was to communicate the attitude that gives an active role to the dialogue in preparation of the design.

This is aimed to be an honest and meaningful discussion that lifts all participants onto a common ground to help break away from the that’s-how-we-used-to-do-it mentality and explore even extreme scenarios.

We embarked on an evolutionary leap, which required considerable openness and flexibility from all stakeholders. In addition to my two decade experience of practicing and teaching architecture—mostly in the UK—inputs from our practice Feilden Clegg Bradley Studios, well-established in the higher education sector, and Peter Clegg personally, was engaged by MOME Laboratory and contributed to developing the MOME Masterplan in an international context. This was part of the feasibility study that was published as a chapter of the Integrated Institution Development Programme. The study started from a location analysis and brought up fundamental questions to be considered without preconceptions: How do the possibilities of physical and intellectual space depend on each other? Which spatial structure can best realise the future oriented vision of MOME? What is the focus of various stakeholders’ activities? Does a fine-tuned nevertheless robust, radically unorthodox and inspiring environment have transformative power? What are the weighted priorities of long-term sustainability? How can the built environment like body language convey messages and influence our behaviour?

Instead of simplistic answers, the study presents the analysis of numerous international

precedents and some potential variations for basic arrangement plans for the Zugliget location: purely free-standing, single bulk (‘atelier’), and interconnected pavilions of the so-called ‘workshop’ style with affinity for both, which ultimately became the backbone of the implemented scheme. The study also endeavoured to set potential directions for the architectural design competition, kicking off the latest phase of the campus development project, through inspirational impulses revolving around seven key concepts. It is worth recalling these concepts in view of the completed project.

201

1. Arrival

The ‘handshake’ of the building whose deliberate and inadvertent gestures discloses a lot about what the institution thinks, or in any case means to communicate of itself.

Approaching from Zugligeti street, the generous glass surfaces of the gradually unfolding

view of successive layers definitely gives the impression of a progressive institution, the fresh impulses of which produce a welcome surprise. Redefining the role of the Farkasdy building with its steep steps and portico, the ground-level entrance as its counterpoint in the campus`s centre of gravity conveys a new message: vertical hierarchy is replaced by a horizontal, democratic arrangement opening towards the city.

The reinterpreted, nevertheless proportionally unchanged classical gesture opens the floor for entirely topical, witty architectural dialogue with a respectful nod to heritage. This surpasses cheap didactic references of the postmodern era by far, and is more akin to sensitive northern contextual architecture, perhaps not incidentally to the particular spirit of Farkasdy, who actually worked with Utzon. The soberly elegant ‘body language’ of the two buildings of Technology Park noticeably shows influences of Nordic modernism.

2. Focal points

It calls your attention to the fact that the life of an institution spreads beyond its functionally determined rooms to the network of interconnecting corridors, stairs and discovered spaces which are akin to the streets and squares of a city. These hierarchically organised ‘public spaces’ are key to spontaneous, informal encounters. MOME GROUND, the central community area acts as the heart of the campus, its gravitational status overlaps diverse functions: informal learning, exhibition and consumption. Small atriums and coffices serve the same purpose in the other buildings. Circulation spaces turn into meeting places, pop-up exhibition areas, home bases and ad hoc lecture rooms. The principle of multifunctional circulation is a striking attribute of these buildings that greatly enhance the sense of spaciousness and generosity without the risk of being redundant and overbuilt.

3. Connections

Community spaces integrated in the landscape that utilises the slopes create a synergy between the academic buildings, the stand-alone units of the Knowledge Centre and the Technology Park. The high density of the built-up area notwithstanding, the designers succeeded in creating internal spatial connections between the buildings by keeping the pavilion-based character of the campus—save for the still free-standing Villa Sans Souci. Morphologically speaking, MOME GROUND agrees less smoothly with the entrance bridge of Technology Park and its workshop yard smartly revealing the basement, yet it does not prevent the exciting dialogue of dark and light masses of buildings.

202

4. Topography of disorder

Most creative activities are surrounded by a certain degree of disorder. This is the natural, often stimulating environment of object-based, iterative experimenting in particular where the processes of design, storage, development and presentation usually overlap. Save for a few exceptions the spaces of the campus may be interpreted as workshops where it is imperative that the rigid aesthetics of space does not limit the freedom of creation. Flexible spaces framed by robust structures emerged according to the original vision, displaying, particularly in the Technology Park buildings, a consistently coordinated industrial character.

5. Risk-taking

Inspiring, provocative spatial situations driving you to leave your comfort zone mark the creative environment, which is exceptional in its ordinariness. By remaining the background to the activities pursued within, they promote the creation of new content, while having the capacity to demonstrate their tectonic principles through expressive articulation of details.

The works of Alison and Peter Smithson discernibly display their structuralist/brutalist

approach that gives priority to candid expressiveness displaying all structural elements in their pureness even at the cost of ‘good looks’ (especially on the building of the Department of Architecture at the University of Bath). Although the designers did not use such radical means in Zugliget, the raw use of materials dominating the interiors or the U profiled glass façade of the Knowledge Centre denote a firm position statement. It shows a confident use of profound architectural language barely disturbed by the harsh dialects of international trends, it uses a low-key Central European vocabulary. It is familiar with the ideas of humour, yet it does not indulge in exaggerated gestures and never forgets about its elegant appearance. The solidity of MOME ONE and TWO with their increased ‘gravitas’ is an exciting contrast to the weightlessness of the white building cubes, which reinforces the sense of temporal continuity.

6. Inclusion

In addition to the fundamental principles of accessibility and equal opportunities, the guiding principle for design was the idea of an inclusive campus open towards the city, with pedestrian traffic being a priority.

The sheer presence of the Knowledge Centre, which also offers guest accommodation and acting as regional innovation hub, the potential commercial availability of the Technology Park and the home spaces of the academic buildings all represent an inclusive attitude.

In this respect the library, perhaps the oldest constituent of ‘universitas’ deserves special

attention. Its role undoubtedly adjusts to our rapidly changing relationship to information. Emphasis has

203

shifted from guarding ‘knowledge’ to processing, transforming and sharing it, consequently, the identity, spatial structure and position of the library must adapt as well. Based on this recognition the library with its spaces for informal, public and reflective research, enabling navigation, acquisition, sharing and generating knowledge is located in the intersection of MOME GROUND and MOME UP.

7. Longevity

Long-term sustainability calls for a structural, energy and spatial system that can adjust flexibly and with the least intervention to the changing challenges as time goes by. I do not mean only functional requirements by this, but the accelerating environmental, economic and cultural climate change that only a responsive, smart ‘hardware’ can give viable answers to. The uncovered monolithic reinforced concrete structure with its rational spans, the floor depths permitting natural light and ventilation are fundamentally a good basis, although the systems applied are not particularly innovative in terms of energy efficiency compared to international standards.

The question of moral ageing on the other hand is harder to grasp than physical one. Both architect teams involved have successfully detached from stylistic categories focusing on features of form and have chosen a timeless, almost neutral toolset relying on the rhythm of light / shadow, solidity / openness.

The legal environment and attitudinal traditions of Hungarian architectural practice have

not led to a diversified culture invoking international intellectual processes wherein the development of a significant arts university could automatically be interpreted in a multi-layered context. We simply build too infrequently and little in this sector to have had the courage evolved on the clients’ side that could induce an experimenting design approach. An institution that has a chance for property development once in many decades can hardly afford to ‘take risks’ and try something with no precedent to be found. In spite of all that, Zugliget strongly radiates the recognition that perhaps the shortest route to resolve the interconnected issues of society, economy and environment leads via creative art and design education. As if you do not need to go as far as London to hear Jeremy Till said (as the new head of Central Saint Martins) in his closing speech at the WTPOAS (What’s The Point Of Art Schools?) conference in 2013: “If there’s ever a time that we need art schools is now’, in a time of economic and environmental apocalypse when it is inevitable to find an alternative to the failure of the narrow-minded, consumption-based, technocratic paradigms.” He goes on to quote Nicholas Negroponte, founder of MIT Medialab: “Art schools are where all the action is. Business schools are done.” We should eventually start looking for the possibilities of the future rather than the embellishment of the status quo. Art universities are the most capable of that, but

204

only if they can turn their focus outwards, away from the refinement of the object to the constitution and the consequences of it. We should move from linear thinking to lateral, from functional to ethical.

The new MOME has a good chance to become an active formative force of our dynamic age,

late modernism (or as Zygmunt Bauman calls it: ‘liquid modernity’) where ‘interdisciplinarity’ is not only a hackneyed slogan, but real content: creator’s empathy, i.e. the ability to think outside one’s own specialty and listen to each other. The university campus is a political position statement in the genuine meaning of the word: polis as city, which is, according to Aristotle, made into what it is by collective morality. You could perhaps put it this way: social goals replace individual ones between the walls of the campus.

Even though the ‘campus of the future’ has ample literature and is the subject of active

professional discourse, there are relatively few uncompromising built examples can be found around the world. As it happens, the local opportunities and limitations create the unique microclimate underlying the distinct personality of the institution. Be it the University of Bath, Aalto University in Helsinki, Oslo School of Architecture and Design (AHO), an institution more comparable to the magnitude of MOME, or LHI (Iceland University of the Arts) housed in a regenerated residential building in Reykjavík, they all seek the delicate balance between their institutional ambitions, hereditary buildings and the constraints of their operating environment.

In this context, the home spaces dedicated to each and every student, the research and

technology hub that serves market partners as well, the revamped grounds of MOME can offer unparalleled spatial possibilities on its green campus, a site also suitable for recreation.

We have good reason to hope that MOME Knowledge Park will become even more widely known as a living laboratory of international prestige.

Every architectural act—consciously or not—inevitably engages with the paradoxon of

permanence and change to come up with an answer one way or another. When I last visited the campus, my suspicion that this contradiction is only virtual was reaffirmed. In fact you need fixed points in order to make a move, either in the physical or in the intellectual dimension. Built space may serve the ceaselessly renewed content therefore best by focusing on the constant instead of the changing, on qualities which keep their values long term: places with identity, coming to life in light, places snug for both human ergonomics and psyche, the individual and the community. This human scale, constant frame of reference gives free rein to casual creative encounters with a high degree of freedom. As Moholy-Nagy himself put it: “The goal is not the object, but man.”

205

A Technológiai Park betonhíddal összekapcsolt épületpárja (MOME ONE és MOME TWO) The building pair of the Technology Park with the interconnecting concrete bridge (MOME ONE and MOME TWO)

A MOME ONE szigorú főhomlokzata mögött professzionális technológiával felszerelt műhelyek sorát találjuk An array of workshops equipped with cutting edge technology runs behind the stern main façade of MOME ONE

Az új campus pavilonos elrendezésű épületei a park belsejéből nézve The buildings laid out as pavilions in the new campus viewed from inside the park

A MOME BASE lebegő hatású épülettömbje világítóan fehér lizénákkal The floating block of MOME BASE with bright white engaged columns

A MOME BASE egybefüggő földszinti üvegfelületei elmossák kint és bent határait The uninterrupted ground floor glass surfaces blur the boundary between inside and outside

A műemléki védettségű, klasszicista Gondűző villa igazgyöngyként van jelen a campus parkjában The listed classicist Villa Sans Souci is a genuine pearl in the campus park

MOME OPEN

Szöveg: kovács dániel

Két ablak a portikusz jobb oldalán, az első emeleten. Ezek mögött volt az az oktatói szoba, ahol először kezdett el kísérletezi a kocka ideájával Rubik Ernő. Innen, a Zugligeti úti campusról indult találmánya, amely a világ legnagyobb példányszámban eladott designtárgyává vált – de sem ez, sem az elmúlt évek komoly hallgatói és oktatói sikerei nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy az intézmény infrastruktúrájában is előre tudjon lépni, és startupgarázsból valódi laboratóriummá válhasson.

A MOME 2014–2019 között lezajlott, többlépcsős építészeti fejlesztése nem előzmény, de

példa és minta nélküli folyamat. Utoljára 1896-ban lépett olyat az intézmény, amely túlmutatott a mindennapok kényszereinek feloldásán. Lechner Ödön egyszerre kínált technológiáját tekintve innovatív, esztétikailag pedig azonosulásra lehetőséget adó építészeti keretet, amely kettős funkciójában: múzeumként és iskolaként még évtizedekig megfelelt a megbízói elvárásoknak. A jóval későbbi zugligeti bővülés, Farkasdy Zoltán és munkatársai eredetileg más célra szánt és csak részlegesen felépült komplexuma azonban már mindössze a helyhiányra volt válasz, az ipar fejlődésére, a szakmai igények és a hallgatói elvárások változásaira az iskola infrastruktúrája az elmúlt évtizedekben késve, efemer módon tudott csupán reflektálni. Ennek a lemaradásnak a behozásához mentális ugrásra: ambiciózus vízióra, a felsőoktatás megreformálhatóságába vetett hitre és a fenntartó elkötelezettségére volt szükség.

Egy évszázaddal ezelőtt a hallgatói tudás zálogát az esztétikailag tökéletes kivitelezés,

a technológia és az anyag elmélyült ismerete jelentette. Ma ugyanez a folyamat a kihívásokra adott kreatív reakció, a problémamegoldás leleménye. A campusfejlesztés kapcsán ezt az irritációt, a nehezen megválaszolható kérdések állandó izgalmát az újonnan definiált „kreatív innovációs tudáspark” lett hivatott fenntartani.

Ez figyelembe vette a 2014-ben megindult első fejlesztési fázist, amely Technológiai Park-

ká bővülve az egyetem legégetőbb infrastrukturális problémáira kínált megoldást. A 2014–2016 között emelt első ütem 2400 m² összterületű épületében műhelyek és laborok, a 2016–2018 közötti második ütem 4200 m²-én műtermek és stúdiók kaptak helyet.

Csomay Zsófia és Németh Tamás, a CET Építésziroda tervezői a műhelyház, médiaház,

műteremház hármas funkcióját a campus délkeleti sarkán kijelölt területen helyezték el, két összekapcsolt tömbben. A Budakeszi útra nyíló gazdasági bejáratnak köszönhetően a MOME ONE és a MOME TWO az egyetemi hasznosításon túl bérmunkára is kiadhatók anélkül, hogy az zavarná az általános működést.

A személyi és a gazdasági útvonalak szétválasztásával, a tömbök beosztásával területen belüli szint-

218

különbségeket okosan kihasználó tömbök a Csomay Zsófiára jellemző, pragmatikus funkcionalizmust mutatják, ami már első díjnyertes épületén, a Hegedűs Péterrel közösen tervezett békéscsabai könyvtáron is megfigyelhető. A két tömb rendkívül komplex funkcióskálája a pillérvázas szerkezet maximális kihasználását igényelte, összetett gépészettel, a „ház a házban” megoldások mellett számos low-tech és low-maintenance ötlettel, és a Szijjártó Csongor bevonásával tervezett, szigorúan funkcionális belsőépítészettel. Az egységesség érzetét a felületek homogenizációjával, illetve a homlokzat és a belső tér szerves egységként való kezelésével érték el. Hónapokat töltött azzal, hogy a ház ilyen unalmas legyen – mondja félig tréfálva Csomay, aki a fizikai és erkölcsi tartósság mellett a lehető legnagyobb szabadságot akarta biztosítani az épületekben zajló tevékenységekhez.

A Technológiai Park már zajló tervezése 2014–2015-ben segített meghatározni az általá-

nos építészeti program téri vízióját, a MOME Laboratory és az egyetem vezetése által kidolgozott három funkcionális pillérre támaszkodva. A Technológiai Park mellett ezek az oktatás helyszíneit és az egyetemi adminisztrációt magába fogadó Akadémiai Szárny, illetve a Doktori Iskolának, valamint az új innovációs és kutatás-fejlesztési feladatoknak helyet adó Innovációs Központ lettek. E funkcionális és téri szegregáció meghatározta a harmadik ütemre kiírt, 2015-ös építészeti tervpályázat programját. Az ebben megfogalmazott elvárások nem mindennaposak a hazai középület-tervezésben. A pályázati kiírás hangsúlyozta a különböző területek demokratikus, de kontrollálható hozzáférésének fontosságát, a kiterjesztett oktatási térként is értelmezhető, a korábbi épületekből hiányzó közösségi területek szükségességét, a zöldterület érzékeny kezelését, az oktatók hosszú távú, kielégítő elhelyezésének megoldását, illetve a hallgatói otthonterek megteremtését.

Az otthonterek gondolatában a 3h vezető építészei, Csillag Katalin és Gunther Zsolt gyor-

san magukra ismertek. Már egyetemistaként, a tömegoktatás fizikai kereteivel elégedetlenül, saját stúdiót szerveztek, befoglalva egy kihasználatlan tantermet; itt két tucat építészhallgatónak nyílt lehetősége a zavartalan, akár kollaboratív munkára. Húsz évvel később saját irodájuk impozánssá nőtt portfóliója funkcionális tipológiájában és a vállalt munkák komplexitásában is fedte a MOME campusfejlesztése kapcsán elvárható igényeket. A tervpályázat zsűrijét azonban, anonim versenyről lévén szó, nem a korábbi gyakorlat győzte meg, hanem a 3h válaszainak önazonossága. Az iroda a kiírás által is sugallt pavilonos beépítés mellett döntött, gerincként a Farkasdy eredeti koncepciójában szereplő, axiális B–A–B téri struktúrához nyúlva vissza. A hangsúly így a korábbi főépület hosszanti tengelyén átvezető, föld alatti útvo-

219

nalra került, amely összeköti az északi végpontra helyezett új oktatási tömböt a déli pólusra pozicionált innovációs központtal. A tengely egy ponton megnyílik a Zugligeti út felé is; ebbe a keresztaxisba került az új főbejárat, amely a pályázati terveken még kétszintes, később egyszintesként a föld alá süllyesztett új bejárati foyerbe vezet, innen pedig a Technológiai Park épületeibe juthatunk tovább. A koncepció logikus képlete lehetőséget adott a három funkcionális egység kielégítő szeparációjára, ugyanakkor téri megoldásaival biztosította az elvárt nyitottságot, átláthatóságot.

A pályázati győzelmet követő, többéves munkafolyamat során az eredeti felvetés bizo-

nyos részletei átalakultak, de a lényeges pontok változatlanok maradtak. Az egykori B épület helyén valósult meg a BA-képzésnek helyet adó MOME BASE; a Farkasdy-féle tömb átépítésével létrejött MOME MASTER az egyetemi adminisztráció és a mesterképzés helyszíne. Ettől délre található az első számú közösségi és reprezentációs tér, a körülbelül 450 fő befogadására alkalmas MOME GROUND. A tengely végpontján az innovációs központ, a MOME UP kettéhasított tömege magasodik, a campus világra nyitott kapujaként, építészeti jelként is értelmezhető pozícióban. Az összesen 18 300 m²-es együttesben a 3h kézjegyének számító gestalt, a technicista perfekcionizmussal tervezett, szűzies fehérséggel feltárulkozó terek, illetve az eltakarás és megmutatás rafinált játéka az átfordítások, kontrasztok, az inverz téri helyzetek eszközeivel bővülnek: a funkcionális igények alkut nem ismerő kielégítésének szándéka a szabad alkotás lehetőségének megteremtésével, mi több, ösztönzésével.

Az átalakulás meghatározó, bár természetességénél fogva szinte észrevehetetlen eleme

a campus megnyitása a Zugligeti úti kerítések elbontásával, a befelé vezető gyalogutak, ösvények, járatok felerősítésével. A városra tárás nem csupán a környék lakóinak szánt jelzés, illetve a mindenki számára nyitott közpark eszményének úttörője, Frederick Law Olmstead előtti tisztelgés, de a szerepváltás szimbóluma is egyben, amely a művészetek elefántcsonttornya helyett a világ felé nyitott intézményként pozícionálja az egyetemet. Ennek szándéka hangsúlyosan megjelent már az eredeti koncepcióban is.

Nemes gesztus, azzal az elkerülhetetlen következménnyel, hogy az épületeket a zöld lepelként közéjük boruló parktól finom, de markáns határok választják el. Belülről mindenütt látni, de sehol sem érezni a környezetet, amelytől mindig elválaszt néhány lépésnyi távolság; szinte észrevétlen fizikai szűrők tartják vissza az óvatlan kíváncsiskodót a behatolástól, és védik a hallgatók figyelmét a külső ingerektől.

A harmadik ütem épületeinek rezzenetlen faszádja mögött önálló belső világ lüktet,

a Zugligeti úti tengelyre fűződve fel. Jane Jacobs főutcaideáljának sajátos kivonata ez, ahol a kirakatként

220

viselkedő üvegfelületek és -ajtók mögött mindig látni mozgást, a folyosók szűkülő-kiszélesedő tere pedig alkalmat kínál az informális találkozásra és eszmecserére. Az ide nyíló helyiségek funkcióskálája az oktatói szobáktól a közösségi tereken és a csendszobán át a könyvtárig és a kantinig terjed, az aktivitások sajátos lüktetésével. A helyzet nem urbánus módon spontán, de nem is a klasszikus egyetemi ideál tűpontosan tervezett kolostorállapota; koordinált mozgásirányok, zajok és történések, akusztikus ellentmondások és összehangzások, a mindennapok rendszerbe ültetett káosza tölti meg. Az épített keret szabályoz, de lehetőséget ad a felhasználónak a választásra; a különféle irány- és szintváltoztatások, zsilipként működő térfalak a megjósolhatatlanság dramaturgiáját hordozzák. A terület legmagasabb pontján fekvő MOME BASE kétoldalt horizontálisan és vertikálisan is nyitott közlekedőmagjában szinte hallható erővel zubog alá a tér, majd a földszint üvegfelületein keresztül két irányba csap ki, hogy a felnyitott alagsori homlokzaton át újra visszacsorogjon, és szelíden lépcsőzve érje el a MOME MASTER-t. Itt párhuzamos falak közé szorított folyása újra felgyorsul, mígnem az épület két tengelyének találkozásánál, a foyer oszlopai körül örvényeket vetve lecsillapodik. A régi lépcsőház önmaga negatívjába forduló szűkületéből széles nyugalommal hömpölyög alá a MOME GROUND tükörsima padlatára, ahonnan a konvex mennyezet freccsenti szét három irányba. Megunhatatlannak tűnő spektákulum ez, ahol a koreográfia része a fix pontokon üvegfalak mögé bújtatott vagy kantinszékeken, szabadtéri lépcsőkön üldögélő közönség.

A három épülettömb középső magjai önálló variációk egy témára: a közlekedés és a közös-

ségi helyzet viszonyának alakítására, a találkozás terének definiálására. A MOME BASE spontaneitását fokozzák az itt elhelyezett teakonyhák, a diagonális irányú mozgást, a köztes téren való áthaladást erősítő lépcsőkarok játéka. A szikáran klasszicista MOME MASTER a tankönyvi példa megbízhatóságával teljesíti a kiszabott feladatot. A MOME UP vertikális magja külön van választva a közlekedéstől, de szándékoltan teremt vizuális és akusztikai kapcsolatot az egymástól eltérő funkciójú szintek között. Ez a patikamérlegen kiegyensúlyozott játék, az épület nagyobb tömegét a leválasztott pengével összekapcsoló üveghidakkal együtt, az úttörő 2010-es munka, a Geometria Irodaház közvetlen újraértelmezése, de a gondolat első csírái már az Audinak tervezett győri irodaház jóval korábbi átépítésében is felfedezhetők. Hasonló, ám még nagyvonalúbb gesztus a MOME MASTER két felső szintjén és az újonnan beépített tetőtérben kialakított otthonterek egymásba kapaszkodó struktúrája. A korábbi, lehetetlenül kötött rendszer kifordításával a középfolyosó helyét szakaszoltan beillesztett modellezőhelyiségek foglalták el, az aprócska termek falainak elbontásával pedig kétoldalt sodró lendületű, de szükség esetén tagolható termek alakultak ki.

221

A campus leginkább eldugott pontján nem várt határozottsággal lép elénk a BA-képzés

épülete. A homokzat lebegő hatását a földszinten körbefutó üvegfallal éri el, amelyet a közlekedőmagokra állított, imponáló mérnöki tudással tervezett feszített vasbeton tartószerkezet tesz lehetővé. Az alanti szintek teljes súlyát Atlaszokként hordozó gerendatitánok drámai erőt kölcsönöznek a harmadik emelet tereinek; a nyersen hagyott felületek között szökdöső fény helyenként már-már James Turrell skyspace-eit idézi.

A BASE legfelső szintjéről jól tanulmányozható az az érzékenység, amellyel Farkasdy Zoltán

az ötvenes években viszonyult az eltakarással egyben meg is óvott klasszicista villához, a Gondűzőhöz.

A tetők lejtésében, az ablakok arányában egymáshoz hasonuló két korábbi épület a most zárult beruházásban az összes új számára is igazodási pontként szolgált. A MOME ONE és TWO esetében ez a nyílászárók, illetve a homlokzattagolás arányrendszerére vonatkozott. A MOME BASE és az UP a klasszikus lyukhomlokzatot absztraktabb, de ugyancsak vertikális tagolású verziókra váltják, előbbi plasztikus lizénákkal vastagszik fel, utóbbi kettéhasad, a belső üveghártyától független kopolitüveg raszterrel. Ebbe a ritmikus összhangzatba vokalistaként a MOME MASTER új hátsó homlokzata kapcsolódik még be, fémszerkezetes menekülőlépcsőzetével.

Ez a tudatos referenciaskála a campusépítés történeti töredékeinek egésszé konstruálá-

sa, egy feltételezett folyamatosság, amelynek apró tanújelei csak az értő szem számára válnak láthatókká. Ilyen az autentikusnak tűnő, a MOME MASTER mintájára a Gondűzőben újonnan lerakott terrazzo lapburkolat, vagy a biedermeier finomságú, de kortárs falburkolat és belső nyílászárók, a különböző épületekben visszaköszönő szálcsiszolt fémfelületek és látszóbeton síkok, vagy a MOME TWO földszinti kávézójának betonkorlátján megjelenő fazsaluzat, amely az eltűnt Reimholz Péter-féle kollégium anyagiságát idézi meg. Ez a koherens gondolkodásmód, amely a részletesen kidolgozott fejlesztési programnak köszönhetően az eltérő építészirodák munkáinak is közös értelmezési kereteket tud kínálni, még inkább megkülönbözteti a campust a közegétől. A budai dombvidék diverz környezetében a léptékében hasonuló, de minőségében markánsan eltérő épületegyüttes óhatatlanul elitista jelleget kap. Mint Heidegger todtnaubergi háza vagy Thoreau erdei kunyhója esetében, az épületben sűrűsödő szellemi energia erős kontrasztot képez a jellemző valósággal. Ez konfliktusos állítás, és nem is az egyetlen ilyen az új campuson – felvállalása olyan intézményi döntés, amely a minőség misszióját mindennél magasabbra tartja.

222

Hasonló léptékben és hasonlóan markáns küldetéstudattal hazai egyetemi beruházás

utoljára idősebb Janáky István idejében készült Miskolcon, illetve Maróti Géza végletekig tökéletesített egyetemvárosterveiben öltött testet a két világháború között. A MOME, ha átvitt módon is, mindkét elképzelés örökösének mondhatja magát – Maróti mellett az édesapja örökségét továbbvivő ifjabb Janáky István is az egyetem legendás oktatói közé tartozik. Az új épületegyüttes azonban új fejezetet is jelent az intézmény történetében, amely palimpszesztként szükségessé teszi a múlt átértelmezését, újraírását.

A helyszín azonos. A MOME MASTER homlokzatán ma is ott a két ablak, de más van mögöttük: egy 21. századi egyetem infrastruktúrája. Az immár nyitott campuson az utcáról is odasétálhatunk a betonkubushoz, amely az egyetemen tervezett Rubik-kocka csodájára: a szimpla plasztikjátékban rejlő mérnöki innovációra és milliónyi variációjára emlékeztet. Mögötte egy látszólag hétköznapi épületegyüttes áll, amely valójában végtelen lehetőséget rejtő, izgalmas képződmény. Ez a MOME.

223

MOME GROUND, a nagylélegzetű főbejárati foyer 450 fő befogadására alkalmas MOME GROUND, large-scale main entrance foyer can admit 450 people

A campus főutcájaként is felfogható hosszanti tengely a MOME MASTER –1 szintjén The longitudinal axis, virtually the main avenue of the campus on level –1 of MOME MASTER

Függönyökkel osztható BA-hallgatói otthontér a MOME BASE legfelső szintjén BA students’ studio with curtain separators on the top floor of MOME BASE

Szintáttöréses térszerkesztés a MOME BASE közlekedőiben Szintáttöréses térszerkesztés a MOME BASE közlekedőiben

Vörösen izzó teakonyhablokk a MOME MASTER betonszürke monolitjában Glowing red kitchenette block in the grey concrete monolith of MOME MASTER

MOME OPEN Text: daniel kovacs

Two windows on the right side of the portico, on the first floor. Behind them used to be the staff room where Ernő Rubik first began experimenting with the idea of his cube. His invention which began its journey here at the Zugligeti street campus became the world’s single best-selling design artefact; however, neither this fact, nor the students’ and the teachers’ outstanding achievements proved sufficient to help the institution develop its own infrastructure to evolve from a startup garage to a real laboratory.

Even though minor developments were effected previously, the multi-phase architectural

development of MOME implemented between 2014 and 2019 was an unprecedented and unmodelled process. It was back in 1896 that the institution last took a step that went beyond releasing the constraints of everyday life. Ödön Lechner proposed an architectural framework which was both innovative in terms of technology and could be identified with aesthetically, and continued to satisfy the customers’ expectations for decades in its double function as a museum and a school. However, the extension built much later in Zugliget, the complex originally designed for other purposes by Zoltán Farkasdy and his colleagues, and only partially completed, only proved to be an answer to the lack of space, and the school’s infrastructure could only respond ephemerally and somewhat late to the development of industry, to the changes in professional demands and students’ requirements during the past few decades. Making up for this lag required a mental leap: an ambitious vision, the faith in the ability to reform higher education and the commitment of the operator.

A century ago, the token of student competence involved aesthetically perfect

implementation and a profound knowledge of technology and materials. Today, it is the process, the creative response to challenges and the resourcefulness in solving problems. In the context of campus development the newly defined “creative innovation knowledge park” is meant to maintain this irritation, the constant excitement of hard-to-answer questions.

The first development phase starting in 2014 reckoned with this and offered a solution

to the most urgent infrastructural problems of the university by expanding to a Technology Park.

The implementation of Phase I between 2014 and 2016 houses workshops and laboratories on a total floor area of 2,400 m2, whereas the 4,200 m2 of Phase II implemented between 2016–2018 accommodates ateliers and studios.

The architects of CET Ltd., Zsófia Csomay and Tamás Németh positioned the triple function

of the workshop building, media building and studio building in the area designated at the south-eastern corner of the campus, in two adjoining blocks. Due to the the service entrance opening to Budakeszi street,

234

besides the university purposes, MOME ONE and MOME TWO may also be leased without interfering with general operation. The blocks, which cleverly utilise the level differences within the area by separating the pedestrian and service routes, and the arrangement of the blocks demonstrate the pragmatic functionalism characteristic of Zsófia Csomay, already apparent in her first award-winning building, the library of Békéscsaba, designed in collaboration with Péter Hegedűs. The highly complex range of functions required maximum utilisation of the frame structure, with complex engineering, a number of low-tech and low-maintenance ideas besides house-in-the-house solutions, as well as with strictly functional interior design implemented with the involvement of Csongor Szijjártó. The sense of uniformity was achieved through the homogenisation of surfaces and treating the façade and the interior space as a single organic unit. She spent months to make the building this boring, says Csomay half in joke; besides physical and moral durability, she wanted to ensure the greatest possible freedom for the activities pursued in the building.

The planning of Technology Park, already under way in 2014–2015, helped define the spatial

vision of the general architectural brief, relying on the three functional pillars developed by MOME Laboratory and the management of the university. Besides Technology Park, they comprise the Academic Wing with the academic spaces and university administration offices, and the Innovation Centre accommodating the Doctoral School and the new R+D+I activities. This functional and spatial segregation determined the brief of the architectural design competition announced for Phase III in 2015. The requirements specified therein were uncommon in Hungarian public building design. The call for applications emphasised the importance of democratic but controllable access to the various areas, the need for community spaces lacking from the former buildings, which may as well be interpreted as extended educational spaces, the sensitive management of green areas, the long-term and satisfactory accommodation of teachers, as well as creating home spaces for students.

Katalin Csillag and Zsolt Gunther, the lead architects of 3h quickly identified with the

idea of home spaces. Already as university students unsatisfied with the physical constraints of mass education, they set up their own studio, booking an unused classroom; here, about two dozen students had an opportunity to work undisturbed, even in collaboration. Twenty years later, the portfolio of their own studio, which had by then grown impressive, matched the requirements of MOME’s campus development project, both in its functional typology and the complexity of the work undertaken. However, since it was an anonymous design competition, it was not former experience, but the self-identity of 3h’s answers that convinced the jury. The studio decided to implement the idea of free-standing buildings, also proposed in

235

the call for applications, relying on the axial B-A-B spatial structure as the backbone, used in Farkasdy’s original concept. Thus, the emphasis was shifted to the underground route leading through the longitudinal axis of the former main building, connecting the new academic block on the northern end point with the innovation centre positioned at the southern end. At one point, the axis also opens up towards Zugligeti street; the new main entrance was placed in this cross axis, leading to the new entrance foyer, still twostoreyed in the application plans, but later sunk underground as one-storeyed; from here, you can proceed to the buildings of Technology Park. The logical formula of the concept allowed a satisfactory separation of the three functional units, while its spatial solutions also ensure the required openness and transparency.

Certain details of the original concept were redesigned during the multiyear work process after winning the competition, but the essential points remained unchanged. MOME BASE, where BA courses are provided, was built on the site of the former Building B; MOME MASTER, created by reconstructing Farkasdy’s block, is the home of university administration and the master courses. To the south, you’ll find the number one community and representation area, MOME GROUND, designed to accommodate about 450 people. At the end point of the axis, the split mass of the innovation centre, MOME UP towers as the gate of the campus towards the world, in a position that may as well be interpreted as an architectural sign. In the complex totalling 18,300 m2, Gestalt, a signature of 3h, the spaces designed with stechnicist perfectionism and opening up in innocent whiteness, the clever alteration of hidden and shown elements are combined with the reversals, contrasts and inverse spatial positions; a commitment to the uncompromising satisfaction of functional needs by providing for—moreover, encouraging—an opportunity for free creation.

An essential—although due to its naturalness almost unnoticeable—element of the

transformation is the opening of the campus by removing the fences from Zugligeti street and making the inbound pavements, paths and routes more emphatic. Opening towards the city is not only a gesture to the neighbourhood and homage to Frederick Law Olmstead, the pioneer of the ideal of public parks open to anyone, but also a symbol of changing roles, positioning the university as an institution open to the world, rather than an ivory tower of arts. This intention manifested with emphasis as early as in the original concept. It is a noble gesture with the inevitable consequence that the buildings and the park stretching between them as a green shroud are separated by fine but distinct boundaries. From inside, you can always see, but never feel the environment, which is always a few steps away from you; hardly noticeable physical filters keep out inquisitive outsiders and protect students’ attention from external stimuli.

236

Behind the unwavering façade of the buildings of Phase III, an independent inner world

alongside the Zugligeti street axis is throbbing. It is a peculiar précis of Jane Jacobs’ main street ideal, where you can always see some movement behind the glass surfaces—and doors—resembling shop windows, and the narrowing and widening corridor spaces offer an opportunity for informal meetings and discussions. The functions of the rooms opening here are wide ranging from staff rooms through community spaces and a silent room to a library and a canteen, with their peculiar vibration of activities within. The situation is not of urban spontaneity, neither is it the monastery state of the classic university ideal designed with needle-sharp precision; it is filled with coordinated directions of movement, noises and happenings, acoustic dissonances and assonances, the systematised chaos of everyday life. The built framework channels users, but it also allows them to choose; the various changes in directions and levels together with the limiting walls functioning as floodgates carry the dramaturgy of unpredictability.

Located at the highest point of the area, in MOME BASE’s core open on two sides both horizontally and vertically, space pours down with an almost audible power, and then it spreads out in two directions through the glass surfaces of the ground floor, only to trickle back through the open basement façade and reach MOME MASTER in gentle cascades. Here, trapped between parallel walls, its flow gains speed again, until it subsides in swirls around the columns of the foyer where the two axes of the building meet. From the narrows of the old staircase turning into its own negative self, it rolls down to the mirror-smooth floor of MOME GROUND in broad serenity and gets splashed in three directions by the convex ceiling. It is a spectacle you never seem to get bored with, where the audience hidden behind glass walls at fixed points or sitting on canteen chairs and outdoor stairs is part of the choreography.

The central cores of the three building blocks are independent variations on a theme:

shaping the relationship between circulation and community setting, defining the space where they meet.

The spontaneity of MOME BASE is enhanced by the kitchenettes here, as well as the play of the flights of stairs designed to support the diagonal flow of people passing through the space in between. The lean and classicist MOME MASTER meets the requirements with the reliability of textbook examples. The vertical core of MOME UP is detached from circulation, but it intentionally creates a visual and an acoustic link between the levels of different functions. This delicately balanced play along with the glass bridges connecting the bigger mass of the building with the separated blade, is a direct reinterpretation of the pioneering work implemented in 2010, Geometria Office Building, but the first signs of the concept had already appeared

237

in the much earlier reconstruction of the office building designed for Audi in Győr. A similar, but even more generous gesture is the interconnecting structure of the home spaces built on the two upper floors of MOME MASTER and the newly converted loft. By turning out the former, impossibly fixed system, the place of the central corridor was taken by regularly spaced modelling rooms, and by breaking down the walls of the small rooms, extremely dynamic spaces were created on both sides, which are nevertheless separable when necessary.

At the most remote part of the campus, the building designed for BA courses appears with

an unexpected resoluteness. The floating effect of the façade is generated by the glass wall stretching around on the ground floor, made possible by the prestressed reinforced concrete support structure placed on the cores and designed with impressive engineering competence. The titanic beams like Atlases bearing the full weight of the lower levels lend dramatic force to the spaces of the third floor; the light escaping among the raw surfaces sometimes reminds one of James Turrell’s skyspaces.

The uppermost floor of BASE reveals the perceptible sensitivity Zoltán Farkasdy had in

relation to the classicist Villa Sans Souci in the 50’s, by hiding and at the same time protecting it. The two former buildings, approximating to each other with the pitch of their roofs and the proportion of the windows, also serve as a point of reference for all the new ones in the recently completed investment project. In the case of MOME ONE and TWO, this affected the proportions of doors, windows and façade elements. MOME BASE and UP replace the classic window façade with a more abstract, but also vertically divided versions; the former received sculptural engaged columns, whereas the latter splits into two, with a U profiled glass raster. This rhythmic harmony is also joined by MOME MASTER’s rear façade as a vocalist, with its metal structure escape stairs.

This conscious scale of reference is the amalgamation of the fragments of campus

development into a whole, a supposed continuity, its tiny spots of evidence only showing to knowledgeable eye. Such is the terazzo tile cover, freshly laid in Villa Sans Souci following the example of MOME MASTER, or the contemporary wall covering and internal doors and windows that nevertheless echo Biedermeier delicacy, the brushed metal surfaces and exposed concrete planes recurring in various buildings, or the natural wooden boards covering the concrete banister of the ground-floor café of MOME TWO, a reference to the materials used in the former dormitory of Péter Reimholz. This coherent approach, which can even offer a common framework of interpretation to the works of different architect studios due to the

238

elaborate development programme, distinguishes the campus from its environment even more. In the diverse environment of the Buda Hills, the complex conforms in terms of its scale but strongly differs in its quality, thus inevitably develops an elitist character. Just like in the case of Heidegger’s house in Todtnauberg or Thoreau’s cabin in the woods, the intellectual energy condensed in the building creates a strong contrast with standard reality. It is a conflicting statement, and not the only one at the new campus—taking ownership of it is an institutional decision which considers the mission of quality superior to anything else.

The last university investment of similar scale with a similarly strong sense of mission in

Hungary was implemented under István Janáky Sr. in Miskolc and manifested in Géza Maróti’s extremely perfectionist campus plans between the two world wars. Even if indirectly, MOME can be regarded the heir to both concepts—besides Maróti, István Janáky Jr.,who followed in his father’s footsteps, also belongs among the university’s legendary professors. Nevertheless, the new complex also represents a new chapter in the history of the institution, a palimpsest calling out to reinterpret and rewrite the past. The location is the same. The façade of MOME MASTER still bears the two windows, but they hide something different: the infrastructure of a 21st century university. The now open campus allows access to the concrete cube from the street; the cube reminds us of the wonder of Rubik’s cube designed at the university: the engineering innovation hidden inside a simple plastic toy and its millions of variations. Behind it stands a seemingly common group of buildings, which, in fact, is an exciting formation offering infinite opportunities.

This is MOME.

239

MOME ONE, fémműves műhely MOME ONE, metal workshop

MOME ONE, textilmĹąhely MOME ONE, textile workshop

MOME TWO, kerámiaműterem MOME TWO, ceramic studio

MOME TWO, térkísérleti műterem MOME TWO, spatial lab

MOME Light

Szöveg: Götz Eszter

2006-ban, megalapításának 125. évfordulóján a Magyar Iparművészeti Egyetem új nevet vett föl: MoholyNagy Művészeti Egyetem lett. A névváltoztatás több szempontból is új korszakot jelzett. Az intézmény egyrészt szakított azzal az elnevezési hagyománnyal, amely a Monarchiában a 19. századtól általános volt – és amelynek a bécsi Angewandte Kunst adott mintát –, másrészt Moholy-Nagy személyének fókuszba állításával kijelölt a maga számára egy hosszú távú jövőképet, amelyikben a korábbihoz képest egy sokkal tágabb, a művészeteket és a technológiákat együttesen kezelő, integratív szemlélet munkál.

2019-től, a MOME új campusának elkészültével, Moholy-Nagy szellemiségét nem csupán

az általa megfogalmazott művészetpedagógia és a művészeti ágak együttműködése képviseli a Zugligeti úton. A campus összképét, az egyes épületek kölcsönhatását, a külső és belső tereket látva, megtapasztalva a befogadónak az az érzése, hogy Moholy-Nagy fényművészete is otthonra talált az egyetemen: a fénnyel kapcsolatos elméleti és gyakorlati munkáinak tanulságai itt egy komplex téri helyzetben ös�szegződnek. Ehhez arra volt szükség, hogy a fejlesztési koncepció olyan építészi intuícióval találkozzon, amely a tér, az anyagok és a fényhatások nyelvén tudta megfogalmazni az intézményi elvek alapvetéseit.

Az 1954-ben elkészült Zugligeti úti épület a különutas magyar szocreál egyik első jelen-

tős alkotása volt. Építésze, Farkasdy Zoltán a kor művészetpolitikai kényszerére – szellemesen kifordítva a szovjet mintát – a 19. századi klasszicista vidéki kúriák stílusával válaszolt. 65 éven át itt működött az intézmény, és bár a bővítés, illetve a művészeti oktatás elemi igényei által megkövetelt fejlesztés folyamatosan napirenden volt, csak a 2010-es évek közepén nyílt lehetőség a gyakorlatba is átültetni mindazt a változást, amely az egyetem – és világszerte az alkalmazott művészetek – helyzetében végbement.

A campusfejlesztési koncepció egy nyitott, átlátható, együttműködésen alapuló egyete-

met vázol fel. Olyan iskolát, amelyben az egyes szakok, intézetek, tevékenységek nem szegregáltan működnek, hanem együtt, egymást figyelve és segítve; ahol a tanulás nem zárt ajtók mögötti tantermekben, hanem nyitott műtermekben zajlik; ahol a munkafolyamatok állandó vizuális ingerekkel inspirálnak, így maga az alkotás is transzparenssé válik. A fejlesztés három nagy egysége – a Tudásközpont, az Akadémia és a Technológiai Park – eltérő funkciókat szolgál, ennek megfelelően az egyes épületeket más és más szempontok alakították. Az építészek személye is eltér: míg a Technológiai Park két egysége (MOME ONE és MOME TWO) Reimholz Péter korábbi elképzelése nyomán, Csomay Zsófia és Németh Tamás tervei szerint épült meg, a MOME UP tudásközpont (MOME UP), a MOME GROUND, a Farkasdy-féle A épület átalakítása (MOME MASTER) és a régi helyére illesztett új B épület (MOME BASE) a 2015-ös tervpályázatot elnyert Csillag Katalin és Gunther Zsolt munkája.

248

Az átfogó fejlesztési elvek tehát nem erőltettek egyöntetűséget az építészeti kifejezésre. Anyaghasználatban, térképzésben, a tömör és légies anyagszerűségek váltakozásában mindegyik ház más élményt nyújt. A Technológiai Park két tömbjének durva tapintású, majdnem feketére égetett téglaburkolata a lávakő természetes vadságát idézi, míg a MOME UP kettős üveghomlokzata, a tömböt körülvevő transzparens sávok ritmusa könnyed és dinamikus; az egykori főépület robusztus anyagszerűsége inkább az állandóságot jeleníti meg, a MOME BASE világító fehér sávok mögé rejtett, majdhogynem lebegő üvegkockája pedig éppen ennek az ellentétét. A bejárattól egyenesen a föld alá vezető aula a Zugligeti útról barlangszerű jelenség, a park felől nézve viszont egy szelíd lankával fedett, átlátható süllyesztett tér.

A komplexum szerkezete azonban világosan kirajzolja az alapelveket. A korábbi főépület

és az ahhoz kapcsolódó MOME BASE tömb – illetve a területen álló, műemléki védettségű Gondűző villa – elhelyezkedése nyilvánvalóan hierarchikus rendet követett, a főbejáratra nyíló, oszlopos, portikuszos, nagyvonalú lépcsősoros A épület az iskola „arca” volt, a többi ezt egészítette ki, mindegyik a maga módján. Ez most radikálisan megváltozott: az épületek egy főtengely mentén, illetve azzal párhuzamosan helyezkednek el, vagyis a centrális térszerkezetet egy folyamatos és elágazó, kettős térsor váltotta fel, amelyik a központosítás helyett a sokirányú kommunikációt jeleníti meg a téralakítás eszközeivel. A tengely párhuzamosan fut a Zugligeti úttal, de nem egy vagy két hangsúlyos bejáratot nyit arra, hanem teljes hosszában nyitott, még kerítés sem határolja el a területet az utcától; az egész campus mintegy közparkként kínálja magát. A két végponton álló épületek átlátható, légies üvegfelületekkel kommunikálnak, köztük pedig a Farkasdy-féle tömb masszív, hófehér teste a kötelék. Mögöttük a MOME ONE, illetve a MOME TWO sötét tónusú testjei erős kontrasztban állnak a fénnyel átjárt tengelyegyüttessel. Sötét és világos, átlátszó, áttetsző és zárt, sík és plasztikus felületek izgalmas kompozíciójával szembesülünk, ha a Zugligeti út felől vagy a campus közepéről körbetekintünk. Esti megvilágításban pedig ugyanezek a látványok vonaljátékokkal, árnyékhálókkal gazdagodnak, további rétegeket jelenítenek meg.

Ebben az áramlásban a fény intenzitása, hangsúlyokat jelölő és tereket összekötő pász-

mái, felbukkanása és eltűnése az az iránytű, amellyel ösztönösen eligazodhatunk a MOME új campusának szellemiségében. A térben – részint a tervezők tudatos szándéka szerint, részint pedig a fejlesztés irányelveiből következően – komplex módon megelevenedik Moholy-Nagy László fényközpontú művészetfelfogása, az a vezérgondolat, hogy a fény az ábrázolás legfőbb tényezője, a fényhatások jelenítik meg a tömegek egymáshoz való viszonyát, távolságát, a szemlélés közben eltelt időt, a tömör és lyuggatott

felületek arányát, a színek telítettségét – vagyis a látható világ minden aspektusát. Moholy-Nagy a művé-

249

szetben nem eszközként tekintett a fényre, hanem alapelvként, és ezzel az ábrázolás anyagait egy nem materiális jelenséggel váltotta fel. Azok a vizuális hatások, amelyeket Moholy-Nagy a fotogramjaival, üvegarchitektúra-sorozatával, árnyékokat rögzítő fotóival vagy a Fény-tér-modulátorral megteremtett, a MOME campusán egy téri helyzetben nyilvánulnak meg, mint egy nagyszabású vizuális kísérlet eredményei. Az anyagi minőségek és az anyagtalan fény együtt hozzák létre a térérzékelésből fakadó élményeket, amelyek intenzíven közvetítik a komplexum szellemiségét.

Tekintsük tehát az épületegyüttest tisztán megnyilvánuló, téri viszonyokat megjelenítő

fénykompozíciók sorozatának, és nézzük végig, milyen tartalmakat fűz az építészeti kifejezéshez a fény!

Mindenekelőtt azt, hogy mi az a tartalom, amely kifejezetten a fény tudatos kezelése által jelenik meg az együttesben és az egyes épületekben.

Ha a campus egészét vizsgáljuk, nappali fényben az egyetem épületei egyenrangú állítás-

ként jelennek meg, de mindegyik sajátos karakterrel. A Technológiai Park két tömbje az azonos homlokzati burkolat révén egységet alkot, az ablakosztások, a két épület eltérő tömegszervezése azonban egyedi mintázatokat mutat. A hosszan elhúzódó MOME MASTER épület hófehér vakolt homlokzatai az első pillanatban odavonzzák a tekintetet, hiszen ezek verik vissza a legerősebben a napfényt – ugyanakkor a látvány nyugodt, klasszicista kiegyensúlyozottsága hamar áttereli a figyelmet a dinamikusabb két szélső tömb, a MOME UP és a MOME BASE épület felé. A park zöldje sötétebb tónussal kíséri a fénnyel átjárt vagy fényt visszatükröző felületeket. Összességében nem önálló épületeket és az azokat befogadó park elemeit látjuk, hanem egy strukturált térkompozíciót, kiemelt és átmeneti terek összefüggő folyamát.

A MOME UP Tudásközpont aszimmetrikusan kettészelt tömbje kifelé két homlokzati réte-

get mutat meg: a belső üveghomlokzat teljesen áttetsző lenne, de az előtte végigvonuló, kopolitüveg sávokból komponált külső héj – amellett, hogy plasztikussá teszi a felületet – részben árnyékolja és kitakarja a belső terek direkt látványát. Ezáltal az épület metszete megnyilvánul kifelé, de a benne folyó tevékenységből inkább csak a mozgások érzékelhetők. Az építészek itt felvállaltan Moholy-Nagy fénykísérleteinek tapasztalatait alkalmazták a tér érzékeltetésére: a változó mélységélesség, a homályos, áttűnő látvány sejteti az épület rendeltetését, a részben nyitott, részben diszkrét funkciókat, az egybenyitott, átlátható közösségi terek, co-working irodák, valamint a félig zárt, tárgyalásokra alkalmas termek láncolatát. Kívülről azt is érzékeljük, hogy ezek a különböző célú belső terek erős kohéziót alkotnak egymással, hogy ugyanaz a kreatív gondolkodásmód van itt jelen, de más és más alkalmazások formájában. A részleges átláthatóság azt is tudatosítja a szemlélőben, hogy az épület nyitott a világ felé, beengedi a hatásokat,

250

reagál azokra. Belülről kifelé megfordul a helyzet, a földbe süllyedő legalsó szinttől a legfelsőig minden tér kölcsönhatásban van egymással. Az irodák, tárgyalók, közösségi terek, a Doktori Iskola és a legfelső szinten elhelyezett vendégapartmanok, illetve a föld alatti szinten kezdődő – de nem innen, hanem az aula teréből nyíló – könyvtár mozgalmas belső élete a két épülethasáb közötti üveghidakkal és a nyiladék felé néző tiszta üveghomlokzatokkal, valamint a szintek közötti átlátásokkal is reagál egymásra. Napközben a külső réteg megszűri a bejutó fényt, és ezzel segíti a működést. Este az épület sejtelmes fényt áraszt, belső életének dinamikája időben is szervezi a fényhatásokat, közvetlen környezetére pedig a kopolitüveg sávoknak köszönhetően olyan árnyékokat vet, mint egy sorokba rendezett, telepített erdő.

A MOME GROUND, az aula kialakítása különleges lehetőségeket kínál a fénynek mint tér-

szervező erőnek. A Zugligeti út felé egy íves peremű betonhéj tető és az alatta tölcsérszerűen bevezető út nyit bejáratot, melyet az egyik oldalán enyhén tükröződő tejüveg, a másikon látszóbeton oldalfal keretez.

Enyhe lejtőzéssel jutunk a hatalmas, osztatlan térbe, amelyet csak a karcsú pillérek tagolnak. Ez a MOME legnagyobb egybefüggő tere, a mintegy 450 fő befogadására alkalmas rendezvénycsarnok. Íves formálása a belső mennyezetén megismétlődik, és ez a gesztus a fény irányait is kijelöli. A föld alatti csarnokba két hosszanti sávon át árad be a nappali világosság: egyrészt a bejárattal párhuzamosan, a tetőre sorban telepített, lencse formájú bevilágítókon, másrészt a park felé néző ajtósoron át. Ugyanakkor a MOME UP felől, a hossztengely közepén is érkezik külső fény. Este megfordulnak a fényirányok, kifelé a bejárat, mint egy barlang szája, viszi a mesterséges megvilágítást az utca felé, ezt pontszerűen kísérik a felülvilágítók buborékszerű, fénylő kitüremkedései. Az utca vonalával párhuzamosan a campus főtengelye tehát itt fénysáv formájában is megjelenik. A másik oldalon, a park felé az este kivilágított aula alulról érkező, erőteljes fénypászmái egy vetítő fényeit idézik meg, kihangsúlyozzák a természeti környezet és a földbe süllyesztett épített tér kontrasztját, ugyanakkor az otthonos biztonság érzetét keltik, azt a benyomást, hogy a „szív” folyamatosan energiával és élettel látja el az „organizmust”.

A MOME UP-pal kezdődő és az aulában folytatódó fénytengely az akadémiai egységben fut

tovább; az aula felől egy homályosabb, átkötő térrészen keresztül jutunk a Farkasdy-féle MOME MASTER épület földbe süllyesztett alsó szintjére. Itt kezdődik az egykori főépület. Ez a tömb az egyetemi polgárok számára évtizedeken keresztül hosszú, szűk középfolyosókról nyíló, kis méretű szemináriumi termeket, homályos belső tereket jelentett. Most a lehetőségekhez mérten kitágult a tér, és az épület mindkét oldalán lemélyített külső domborzatnak köszönhetően oldalirányból a legalsó szint is nappali fényhez jut.

Az emeleteken a mesterszakos diákok számára tágas, egyben tartott, flexibilis munkaterek alakultak ki,

251

modellezőműhelyekkel és vetítőkkel, a parkra néző nagy ablakokkal, szintenként egymásra látó terekkel.

Az átlátható szintek közötti, üvegfelületekkel megsokszorozott fényáramlás ellentétben áll a középfolyosók egy irányt kirajzoló, mesterséges megvilágításával.

A főtengely mint útvonal a campus felső végében álló MOME BASE épületig két szinten is

megjelenik: egyrészt a MOME MASTER épületből kivezető, földbe süllyesztett átkötő folyosón, másrészt a parkon keresztül. Előbbit a domborzatba vágott felülvilágítók és a folyosót oldalt kísérő bevágások látják el külső fénnyel, ez felértékeli ezeknek az alsó tereknek a minőségét, megszűnik a zártság érzete.

Az alapképzések számára kialakított MOME BASE épület új; a régi, elbontott tömb beépítési kontúrja megmaradt, ám korszerű, sőt innovatív szerkezet váltotta fel: a zárófödém konzolosan kilógó gerendákat tart, ezekről függnek az üveghomlokzat előtti hófehér lizénák, de a földszint fölött véget érnek. Ezáltal az alsó sávon a sötét tónusú, szintmagas üveghomlokzat teljesen átengedi a fényt, míg feljebb a hófehér lizénák sora és a mögöttük lévő üvegfelület váltakozása egy sűrű erdőt imitál, a fekete-fehér kontraszt a kétféle sík közötti mélységet optikailag megnöveli, plasztikussá teszi. Belül a lépcsős átrium terét határoló függönyfal megnyitja az egyes szinteket egymás felé, de csak a közösségi terek irányába; a tanulás, az előadások és a munka tere az egyes szintek „magánügye” marad.

Végül nézzük meg, milyen fényélményeket kínál a Technológiai Park két épülete! Mindkét

ház sötét, égetett téglával burkolt homlokzatán erős kontrasztként érvényesülnek a világos látszóbeton előtetők, mellvédek, illetve a két tömb közötti, ugyanilyen anyagú és színű híd. A MOME ONE földszinti üvegsávjai és szigorú rendbe szervezett, vertikális ablaknyílásai kevéssé kommunikálnak a külvilággal, a bent folyó munka fényigényét elégítik ki. A MOME TWO hosszanti homlokzata világosan kétfelé választja a ház rendeltetését, míg a műtermi szárnyat ablaknyílások tagolják, a felmagasodó gépészeti tömb másik oldalán a médiarész teljesen zárt. Visszahúzódó, építészeti csöndet kifejező gesztusok jellemzik a házat – kivéve a két véghomlokzaton. A MOME ONE felé néző oldalt a földszinten elhúzható üvegfal, fölötte osztott üvegtáblák nyitják fel, a campus alsó széle felé néző oldalon pedig egy hatalmas panorámaablak tekint a fákra. Belül mindkét épületben simított nyersbeton uralkodik, mindent átjár a természetes fény, a puritán környezetben a beépített bútorok natúr faanyaga, a lépcsőház karcsú fémkorlátja és az egyes műhelyek anyagai, berendezései dominálnak. Ugyanakkor a keskeny, magas ablakokon bejutó fény izgalmas rácsozatot rajzol a belsőben, a tágas, üvegfallal elválasztott műhelyekben és a világos betonfelületekkel határolt közlekedőterekben is; racionális, mégis finom fényformákat, amelyek ritmust, és ezáltal életet visznek a monokrómiába. Éjjel a Technológiai Park sötét épületei szinte eltűnnek, csak

252

a nyílásokon kiáradó benti fény foltjai jelzik a Zugligeti út felé a campus területének mélységét, egyben a műhelyekben folyó tevékenység intenzitását. A térérzet és a térhasználat így együtt, a fény által kap látható formát.

* Batár Attila szövegeiben arról olvashatunk, hogy a fény az építészetben az élet jele. Nem csupán a reprezentáció, a szakralitás szimbóluma vagy a tájékozódás eszköze, a kozmikus irányok kijelölője, ahogyan évezredeken keresztül az építészet viszonyult a fényhez – hanem közvetlenül az élet hordozója. MoholyNagy László a fényben megnyilvánuló világot kutatta, és meggyőződéssel vallotta, hogy a látásmód tudatos tökéletesítésével az emberi gondolkodás felemelhető az anyag rétegei közül. Azáltal, hogy a MOME campusán a fényhez való viszony különleges szerepet kapott, Moholy-Nagy örökségének felvállalása egy újabb, az ösztönök felé is megnyíló dimenzióval bővül.

253

A MOME UP kettős üveghomlokzatának építészeti koncepcióját az intézmény névadója, Moholy-Nagy László fénnyel kapcsolatos művészi kísérletei inspirálták The architectural concept of the dual glass façade of MOME UP were inspired by the light experiments of László Moholy-Nagy, the eponym of the institute

A MOME UP kettészelt épülettömbjét üveghidak kapcsolják össze; az épület valamennyi pontján izgalmas átlátások valósultak meg Glass bridged connect the split block of MOME UP; this creates exciting cross views at each point of the building

MOME UP, stúdió részlete a homlokzat üvegsávjaival MOME UP, studio detail with the glass stripes of the façade

A MOME UP emeleteit összekapcsoló szintáttörések bonyolult, vizuálisan összekapcsolt térrendszert eredményeznek Intersections between levels connect MOME UP resulting in a complex, visually interconnected spatial system

MOME Light Text: Eszter Götz

In 2006, on the 125 th anniversary of its foundation, the Hungarian University of Arts and Design took up a new name: Moholy-Nagy University of Art and Design. The change of name indicated a new era in many respects. First, the institution broke away from the naming tradition which was common in the Monarchy from the 19 th century in the style of Angewandte Kunst in Vienna, secondly, putting the focus on the character of Moholy-Nagy, MOME set to itself a long-term vision in which a much broader integrative approach prevails, applying arts and techniques collectively.

As of 2019, with the completion of the new MOME campus, Moholy-Nagy’s spirit is repre-

sented by more than the synergy between the art pedagogy he conceived and the branches of art. Looking at and experiencing the whole of the campus, the interaction of the individual buildings, the interior and outdoor spaces one has the feeling that Moholy-Nagy’s light art has also found home at the university: the conclusions of his theoretical and practical works with light accumulate here in a complex space setting.

This required the combination of a development concept and architectural intuition that could conceptualise the guidelines of the institutional principles in terms of space, materials and light effects.

Its Zugligeti street building, completed in 1954, was among the first remarkable works of

the Hungarian socialist realist art going on its own way. Its architect, Zoltán Farkasdy responded to the arts political pressure of the era by wittily turning the Soviet pattern inside out and applying the style of 19 th century classicist mansions. The institute operated here for 65 years, and although expansion and development required by the elemental needs of education was continuously on the agenda, only the mid-2010s brought on the opportunity to implement all the evolution the university—and applied arts worldwide—had gone through.

The campus development project outlines an open, transparent university based on

synergies. A school where individual departments, institutes, activities are not segregated, but work together, watching and helping each other; where learning does not take place in classrooms behind closed doors, but in open workshops; where workflows give inspiration through constant visual stimuli, thus making creation itself transparent as well. The three major units of the development—the Knowledge Centre, the Academy and the Technology Park—have distinct functions. Accordingly, different considerations prevailed in the composition of the buildings. The architects are also different: while the two units of Technology Park (MOME ONE and MOME TWO) were built according to Zsófia Csomay's and Tamás Németh’s designs based on Péter Reimholz’s earlier concept, MOME UP knowledge centre (MOME UP), MOME GROUND, the conversion of the Farkasdy building A (MOME MASTER) and the new building B (MOME BASE)—replacing the old one—are all the works of Katalin Csillag and Zsolt Gunther, the winners of the 2015 design contest.

262

Consequently, the comprehensive development principles did not force uniformity upon the architectural expressions. Every building has a different impression in terms of material use, space arrangement, and the variation of solid and airy materials. The rough brick overlay of the two Technology Park blocks burnt almost to black invokes the natural wildness of tufa, while the double glass façade of MOME UP, the rhythm of the transparent strips surrounding the block is ethereal and dynamic, the robust materiality of the former main building in turnexpresses perpetuity, while the well-nigh floating glass cube of MOME BASE hidden behind luminous white strips does just the opposite. The foyer leading from the entrance straight under the ground, when viewed from Zugligeti street, imparts a cave-like character, whereas it shows a clearly structured, recessed space covered by a gentle slope from the park.

The structure of the complex, however, clearly outlines the principles. The position of the

former main building and the attached MOME BASE block—along with the listed Villa Sans Souci (Gondűző) located in the area—obviously followed a hierarchical order; building A, opening to the main entrance, with its pillars, portico and lavish steps used to be the ‘face’ of the school, complemented by the other buildings, each of them on its own way. This has radically changed now: the buildings are stretching along or parallel to a main axis, which means that the central spatial configuration is replaced by an uninterrupted and branching dual space, which indicates multiplex communication rather than centralisation by means of space arrangement. The axis runs parallel to Zugligeti street and it does not merely open one or two distinct entrances to it, but is open to its full length. Moreover, there is no fence to disconnect the campus from the street, but is invitingly open as a public park. The buildings at the two endpoints communicate with transparent, airy glass surfaces and are connected by the robust, snow-white body of the Farkasdyblock. Behind them, the dark bodies of MOME ONE and MOME TWO stand in a sharp contrast with the lightsoaked axial complex. Looking around from Zugligeti street or from the centre of the campus you encounter an exciting composition of dark and light, transparent, see-through and closed, planar and plastic surfaces.

In its evening illumination these sceneries are enriched by playful lines and shadow nets, revealing further layers.

In this flow the intensity of light, how its shafts emphasise and connect space, the way it

appears and disappears acts as a compass that helps us instinctively orient in the spirit of the new MOME campus. In this space—partly in obedience to the deliberate intention of the designing architects, partly as a result of the development principles—Moholy-Nagy’s light-centred idea of art comes to life in a complex way: the governing principle that light is the main aspect of depiction, light effects indicate the relation and distance of masses, the time passed during contemplation, the proportion of solid and perforated surfaces, colour saturation—that is, all aspects of the visible world. Moholy-Nagy did not look upon light

263

as a tool, but as a principle in art. With this he replaced the materials of depiction with a non-material phenomenon. The visual effects that Moholy-Nagy created with his photograms, glass architecture series, photos capturing shadows and the Light-space modulator manifest in the MOME campus in a spatial setting, as a result of a grand visual experiment. Material attributes in harmony with immaterial light establish the impressions—derived from space perception—which intensely convey the spirit of the complex.

Let's consider thus the building complex as a series of clearly manifesting light compositions

visualising space relations, and examine the substance light adds to the architectural expression. First and foremost, let's define the content created expressly by the conscious manipulation of light in the group and the individual buildings.

Examining the campus as a whole, the buildings of the university appear in daylight as

equipollent statements, still boasting their particular character. The two blocks of the Technology Park form a unity through their identical façade covering. However, the mullions and the differing mass of the two buildings show individual patterns. The snow-white rendered façades of the long-stretching MOME MASTER building attract the sight in the very first moment since they reflect sunlight the most , then the tranquil, classicist balance of the scenery quickly redirects one’s attention towards the two, more dynamic lateral blocks of MOME UP and MOME BASE. The darker green tone of the park accompanies the light-soaked or reflecting surfaces. On the whole, we do not see components of individual buildings and a host park, but a structured spatial composition, a coherent flow of prominent and transitional spaces.

The asymmetrically split block of MOME UP knowledge centre reveals two façade layers

outwards: the inner glass façade would be completely transparent, but the outer shell of U profiled glass stripes in front of it not only makes the surface plastic, but also partially shades and overlies the direct view of inner spaces. This expresses the cross section of the building outwards, though only motions are perceptible from the inside activities. Here the architects openly applied the results of Moholy-Nagy’s light experiments for conveying space: the varying depth of field, the hazy, dissolving sight suggests the purpose of the building, the partially open and partially discreet functions, the series of open, clearly structured community areas, co-working offices, and semi-closed rooms suitable for meetings. From the outside one can also perceive that these inner spaces of diverse functions form a strong cohesion with each other, and that the same creative thinking is present here, but takes shape in diverse applications.

Partial transparency also makes one realize that the building is open to the world, admits its effects and responds to them. Viewing from the inside out, the situation reverses: all spaces interact with each other

264

from the lowest level sinking into the ground to the top one. The busy internal life of the offices, meeting rooms, community areas, the Doctoral School and the guest apartments on the top floor along with the library stretching from the underground level and opening from the foyer communicate with each other via the glass bridges between the two prismatic buildings, the clear glass façades facing the trench and the crossviews between the levels. In the daytime the outer layer filters the light passing through, thus facilitating operations. In the evening the building casts a vague light; its inner life dynamics organises light effects in time as well, and thanks to the copolite glass stripes it casts to its immediate environment shadows that resemble a planted forest organised in rows.

MOME GROUND, the design of the foyer has exceptional opportunities for light as a means

of spatial organisation. An camber browed concrete shell roof and a funnel-shaped path underneath opens an entrance from Zugligeti street, framed by slightly reflecting opal glass on one side and an exposed concrete side wall on the other. A gentle slope leads to the enormous undivided space only broken by lean pillars. This is the largest uninterrupted space of MOME, the assembly hall with a capacity of 450 people.

Its curved form is repeated on its ceiling, and this gesture sets the directions of light. Daylight streams into the underground hall in two longitudinal stripes: through the lens shaped skylights installed in a row parallel to the entrance, and through the array of doors overlooking the park. At the same time, light also enters the space from the direction of MOME UP, in the middle of the longitudinal axis. In the evening the directions of light reverse. The entrance, like the mouth of a cave, emits artificial light towards the street, dotted by the bulbous shining bulges of the skylights. Thus parallel to the street, the main axis of the campus is repeated here in the form of a light strip. On the other side, the robust light shafts of the illuminated foyer beaming upwards from under in the direction of the park evoke the lights of a projector.

They emphasise the contrast of natural environment and constructed space sunk in the ground and make one feel cosy and safe, giving the impression that the ‘heart’ continuously provides the ‘organism’ with energy and life.

The light axis starting from MOME UP stretching along the foyer runs on in the academic

unit; from the foyer, a dimmer connection leads to the lower level of the Farkasdy MOME MASTER building sunk into the ground. This is where the former main building begins. For decades this block meant to university citizens small seminar rooms and gloomy internal spaces accessible from the long, narrow central hallway. Now space has expanded as much as possible, and the sunken outer relief on either side of the building allows daylight enter even the lowest level from the sides. There are spacious, undivided,

265

flexible working areas with modelling workshops and projectors, huge windows overlooking the park and intervisible spaces on each level. The light flow between the transparent levels multiplied by glass surfaces stands in contrast with the one-way artificial illumination of the central hallways.

The main axis as a route appears on two levels as far as MOME BASE at the upper end of

the campus: once on the interconnecting corridor sunken into the ground leading out of the building of MOME MASTER, and also through the park. The former is supplied with natural light by the skylights cut into the relief and cuts alongside the corridor. This promotes these lower spaces and takes away the feeling of confinement. MOME BASE, designed for basic undergraduate training is a new building. The construction contours of the old, demolished block have remained, but were replaced by a modern, innovative structure: the top floor holds console-like extended joists from which the snow white engaged columns hang in front of the glass façade, but end above the ground floor. Thus the dark-toned level-high glass façade completely lets through light on the lower strip, while higher up the alternation of the row of snow white engaged columns and the glass surface behind it imitates a dense forest. The black-and-white contrast optically enlarges the depth between the two planes, making it plastic. Inside, the curtain-wall bordering the space of the atrium with stairs opens the levels to one another, but onlytowards the community areas. The space for study, lectures and work remains the ‘private matter’ of the individual levels.

Finally let us examine the light impressions the two buildings of the Technology Park

offer. The light-toned exposed concrete canopies and parapets on the dark, burnt brick covered façade of both houses, and the bridge between the two blocks are in stark contrast. The ground floor glass stripes and strictly arranged vertical window openings of MOME ONE communicate little with the outside world, but supply sufficient light for the works inside. The longitudinal façade of MOME TWO clearly divides the function of the building into two: while the atelier wing is divided by window openings, the media section on the other side of the lofty engineering block is completely closed. Reserved gestures expressing architectural silence characterise the house—except on the façades at either end. The side towards MOME ONE is opened up by a sliding glass wall on the ground floor and split glass panels above it, while on the side towards the lower part of the campus an enormous window wall overlooks the trees. Inside both buildings smoothed raw concrete prevails, natural light pervades everything. The austere environment is dominated by the natural wood of built-in furniture, the slender metal railing of the staircase, and the materials and equipment of the variousworkshops. At the same time, the light filtering through the high narrow windows

266

projects an exciting grid inside: in the spacious workshops separated by glass walls as well as in the corridors bordered by light-toned concrete surfaces; rational, still delicate light shapes that bring rhythm, and thus life into monochromy. At night the dark buildings of the Technology Park almost disappear. Only patches of light escaping from inside through the openings towards Zugligeti street intimate the depth of the campus grounds and the intensity of work in the workshops. This way the perception and use of space together are given a visible form by light. * Attila Batár claims in his writings that light in architecture is the sign of life. Not only is it a symbol of representation and sacrality, or means of orientation, designator of cosmic directions as architecture related to light for thousands of years, but also the direct carrier of life. László Moholy-Nagy explored the world manifesting in light and was convinced that conscious improvement of vision may elevate human thinking from the layers of matter. The special focus on the relation to light on the MOME campus signifies that embracing Moholy-Nagy’s heritage gained a new dimension that opens to the instincts as well.

267

A MOME BASE földszintje szinte feloldódik zöld környezetében The ground floor of MOME BASE almost dissolves in the green environment

MOME MASTER, a többszintes MA-hallgatói otthontér részlete a középfolyosó 1950-es évekből megőrzött félköríves ablaksorával MOME MASTER, detail of the multi-storey MA students’ studio with the semicircular row of windows of the central corridor retained from the 1950s

A MOME ONE földszintje központi közlekedőmaggal, látszóbeton és üvegfelületekkel Ground floor of MOME ONE core with exposed concrete and glass surfaces

A MOME TWO folyosójának déli végpontja megnyílik a zöld környezet felé The south end of the corridor of MOME TWO opens towards the greenery outside

MOME Laboratory A 21. századi campusért

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem campusfejlesztésének kiemelt szellemi műhelye a MOME Laboratory kreatív közössége, amely 2014-től komplex tevékenységével részben generálja, részben irányítja az átalakulás folyamatát. A MOME Laboratory a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházás dedikált műhelye, amely a campusfejlesztés végéig látja el feladatát. Legfontosabb célja az építészeti program megvalósítása mellett, hogy a 20. századból átvezesse az egyetem közösségét a 21. századba.

A Kreatív Innovációs és Tudáspark koncepciójának alapdokumentuma a MOME Laboratory által 2015-ben elkészített Integrált Intézményfejlesztési Program (2014−2018−2030), amely vízió és egyben cselekvési terv is. Az egyetem jövőképét körvonalazó kiadvány az intézmény új típusú és tartalmú társadalmi-gazdasági szerepvállalásán, valamint képzési-oktatási modelljén túl a MOME Campus építészeti fejlesztésének irányelveit és szempontrendszerét is felvázolja. Az Integrált Intézményfejlesztési Program számos specifikus területet érintő fejezetének megírása nemzetközi és hazai szakértők bevonásával, előtanulmányok készítésével történt. A MOME Laboratory jelentős szerepet vállalt a campusfejlesztés építészeti tervpályázatának előkészítésében és lebonyolításában, továbbá napi szinten részt vett az egyes építészeti ütemekhez tartozó tervezési programok irányításában és kontrolljában, a tervegyeztetésektől kezdve a végső építészeti döntések meghozatalán át a kivitelezés részletkérdéseiig. Az I. építészeti ütemben megvalósult MOME ONE, a II. építészeti ütemhez tartozó MOME TWO, valamint a III. ütemben felépült, illetve megújuló épületek, mint a MOME UP, a MOME GROUND, a MOME MASTER, a MOME BASE és a Gondűző, mind-mind a Laboratory munkájának építészeti lenyomatai; ezek szellemi tartalommal, új tudással való feltöltésében a fejlesztőlabor szintén kulcsfontosságú szereppel bírt.

A Laboratory munkája ezer szállal kötődik a MOME szakmai stábjának és szervezeti egysé-

geinek tevékenységéhez. Közös feladat a legkülönbözőbb formában és platformokon (integrált kurzusok, egyeztető fórumok, akciók) az egyetem közösségének minél teljesebb bevonása a fejlesztési folyamatokba, valamint a modellértékű helyzetből és szerepből adódóan az átalakulás eredményeinek és tapasztalatainak széles körű társadalmasítása. A MOME Laboratory a MOME teljes fizikai és szellemi megújulásán dolgozik, irányítója Kopek Gábor DLA, miniszterelnöki megbízott; a munkában különböző időszakokban teamtagként a következő személyek vettek részt: Barcza Dániel, Derényi András, Fülöp József, Halasi Rita Mária, Juhász Ákos, Kovács Dániel és Nagy Zsombor.

276

MOME Laboratory For the 21 st century campus

The MOME Laboratory creative community, who, though their complex activities have been both generating and managing the transformation process since 2014, are a key spiritual workshop for the campus development of the Moholy-Nagy University of Art and Design. MOME Laboratory is a workshop dedicated to the construction project of key significance from the perspective of the national economy; and it will continue to perform their duties till the end of the campus development. Besides the implementation of the construction program, their most important goal is guide the community of the university from the 20th century to the 21st century. Prepared in 2015 by MOME Laboratory (2014–2018–2030), the Integrated Institution Development Programme is not only the basic conceptual document of the Creative Innovation and Knowledge Park but also a vision and an action plan. In addition to depicting the institution’s new type of socio-economical engagement with new content and its training and educational model, the publication presenting the university’s vision also outlines the guidelines and criteria for the architectural development of MOME Campus. Numerous chapters, about specific areas, in the Integrated Institution Development Programme were written with involvement of international and domestic professionals and preceded by the preparation of preliminary studies. The MOME Laboratory took a major role in preparing and organising the architectural design competition of the campus development, and has been participating daily in managing and controlling the design programs pertaining to the various construction phases, from consultations on design matters through taking final architectural decisions up to details of execution. The MOME ONE implemented in construction phase I, MOME TWO completed in construction phase II, and the buildings constructed or renewed in construction phase III, such as MOME UP, MOME GROUND, the MOME MASTER building, the MOME BASE and the Villa Sans Souci are all architectural imprints of the Laboratory’s efforts which also plays a key role in populating those buildings with spiritual content, with new knowledge.

The Laboratory’s work is linked with a thousand threads to the activities of MOME’s

professional staff and organisational units. Their common task in the most diverse forms and platforms (integrated courses, consultative forums, actions) is to involve the university’s community as much as possible in the development process and, due to the model situation and role, to widely collectivise the achievements in, and experiences from, the transformation. Under the supervision of Gábor Kopek DLA, the Prime Minister’s commissioner, the MOME Laboratory works on the complete physical and spiritual rejuvenation of the MOME, at various points in time the following people participated in the works as team members: Dániel Barcza, András Derényi, József Fülöp, Rita Mária Halasi, Ákos Juhász, Dániel Kovács and Zsombor Nagy.

277

A MOME UP kopolitüveg raszterrendszere szintről szintre sűrűsödik Each level of MOME UP has an increasingly dense U shapes profile grid

Tartalom content

1438/2014.

1438/2014.

8

ÁLMODJ, TERVEZZ, ALKOSS! 16

DREAM, PLAN, CREATE

LÉPTÉKVÁLTÁS SCALE SHIFT

22

A KÖVETKEZŐ SZÁZ ÉV 24

NEXT HUNDRED YEARS FOLYAMATOS FEJLŐDÉS 38

CONTINUOUS IMPROVEMENT BÁTORSÁG ÉS BIZALOM 52

COURAGE AND CONFIDENCE

CAMPUS XX. 66 CAMPUS XX. A ÉPÜLET 68

BUILDING A B ÉPÜLET 70

BUILDING B GONDŰZŐ VILLA 72

VILLA SANS SOUCI KOLLÉGIUM 74

DORMITORY C ÉPÜLET 76

BUILDING C KIS MŰHELY 78

SMALL WORKSHOP „SÜMEGI-VILLA” 80

“VILLA SÜMEGI” MOME MŰHELYEK, „KINIZSI” 82

MOME WORKSHOPS, “KINIZSI”

TECHNOLÓGIAI PARK 84 TECHNOLOGY PARK

Technológiai Park klasszikusan 86

Technology Park in the classical way MOME ONE 98

MOME ONE MOME TWO 102

MOME TWO

280

IDENTITÁSKERESÉS 106 IDENTITY SEARCH ÉPÍTÉSZETI TERVPÁLYÁZAT 108

ARCHITECTURAL DESIGN COMPETITION I. DÍJ 110

I. AWARD II. DÍJ 118

II. AWARD III. DÍJ 122

III. AWARD MEGVÉTELT NYERT 126

PURCHASED

TÖBB MINT AKADÉMIA 136 MORE THAN ACADEMY

Monolitikus kordokumentumok 138

Monolithic documents of the age MOME GROUND 158

MOME GROUND MOME MASTER 162

MOME MASTER MOME BASE 166

MOME BASE MOME UP 170

MOME UP GONDŰZŐ VILLA 174

VILLA SANS SOUCI

CAMPUS XXI. 178 CAMPUS XXI. MOME PLACE 180

MOME PLACE MOME OPEN 218

MOME OPEN MOME LIGHT 248

MOME LIGHT MOME LABORATORY 276

MOME LABORATORY

281

impresszum Imprint

Felelős kiadó Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Alapítvány A kiadványt gondozta MOME Laboratory MOME Laboratory vezető Kopek Gábor

Szerkesztő Halasi Rita Mária Szerzők Götz Eszter Halasi Rita Mária Juhász Ákos Kovács Dániel Grafikai terv Balla Dóra Fotó Bujnovszky Tamás (14-67., 84., 106., 136., 178-283.)

Máté Gábor (90-105., 144-175.)

Oravecz István (12., 68-82.)

Fordító Wolf Csaba Korrektor Helfrich Judit Betűtípus Noway Papír borító – Sumo, 3 mm belívek – Munken Polar, 150 g és Munken Pure, 90 g Példányszám 700

Publisher Moholy-Nagy University of Art and Design Foundation in participation with MOME Laboratory Head of MOME Laboratory Gábor Kopek Editor Rita Mária Halasi Text Eszter Götz Rita Mária Halasi Ákos Juhász Dániel Kovács Graphic design Dóra Balla Photo Tamás Bujnovszky (14-67., 84., 106., 136., 178-283.)

Gábor Máté (90-105., 144-175.)

István Oravecz (12., 68-82.)

Translator Csaba Wolf Proofreader Judit Helfrich Typeface Noway Paper cover – Sumo, 3 mm inner pages – Munken Polar, 150 g and Munken Pure, 90 g Copies 700 Print EPC Printing House Design and text © 2019 Moholy-Nagy University of Art and Design Foundation

Nyomda EPC Nyomda

ISBN 978-615-5134-26-5

Koncepció és szöveg © 2019 Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Alapítvány

Co-partners MOME + KKBK

ISBN 978-615-5134-26-5 Együttműködő partnerek MOME + KKBK