F OTó » W I L LY S C H U Y T E N
túrpolitikai szervekkel, akár közvetlenül, akár a Magyar Zenei Tanácson keresztül. Egyeztetéseken veszünk részt, véleményt formálunk, és hallatjuk hangunkat különböző kérdésekben, javaslatokat teszünk állami kitüntetésekre stb. Elsősorban a vezetőségi tagok személyén keresztül a jazzoktatásban is jelentősen részt veszünk, versenyeket rendezünk, és workshopokat, jazztáborokat támogatunk. » A tagságot illetően milyen arányban vannak a különböző hangszeresek? – Erre vonatkozólag pontos számadatokkal nem tudok szolgálni. Közel 400 tagunk van, de ennek a tagságnak csak kb. fele a hivatásos muzsikus. Az egyesületben vannak koncertszervezők, újságírók, kritikusok, lemezgyűjtők és „csak” jazzrajongók is. Nagyon színes a paletta. Persze minden hangszer képviselve van. Dobos szempontból – engem leszámítva is – kifejezetten jól állunk, azt hiszem. Egyik alelnökünk Zsoldos Béla, ütőhangszeres művész, zeneszerző-hangszerelő, és a vezetőségben van az idei tisztújítás óta Bordás József is. Sőt, nem is én vagyok az első dobos elnök: Kőszegi Imre is volt régebben.
A tagság soraiban van Kossuthdíjas ütőhangszeres művészünk, Horváth Kornél, de Berdisz Tamást vagy Balázs Elemért ugyanígy említhetném. » A Hang-Szín-Tér Művészeti Iskolában tanítasz, innen is toborozhatók új tagok? – Természetesen. Bárhonnan szívesen fogadunk mindenkit, aki elkötelezett a jazz mellett. Külön értem ezt a fiatalokra, nyitnunk kell feléjük, meg kell találnunk hozzájuk az utat, be kell vonni őket a közös gondolkodásba. Meg kell értetni
velük, hogy a jazzszövetség nem egy maroknyi jazztanár vagy idősebb kolléga úri passziója, hanem olyan lesz, amilyenné együtt formáljuk. Nagy feladat áttörni a közönyüket néha, de meg kell értetni velük, hogy az egész tevékenység értük is van, és ha ebben a zenében képzelik el a jövőjüket, akkor ezért tenni is kell most. Negyven évesen abban az életkorban vagyok, amikor összekötő kapocs tudok lenni a különböző korosztályok között, mert ismerem és játszom az 50-70 éves idősebbekkel