Issuu on Google+

XIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2013. április – július

Interjúk:

Csányi Zoltán Tiszai Vivien Bágyi Balázs Kelemen Ági Ö n va l l o m á s :

Kottler Ákos

Angel Drums Paiste Alpha cintányérok

Csányi Zoltán


4


KÖ S Z Ö N TÔ

5

Üdvözlöm a Dobos Magazin Olvasóit! 2000. májusában hosszas tervezgetés után megjelent a Dobos Magazin első száma. Azokban az időkben kezdetleges szerkesztési módszerekkel készült az újság, akkor még számítógépem sem volt. Emlékszem, hogy a cikkek szövegeit még kéziratban kaptam, s mindig úgy gépeltettem be az akkori munkahelyemen az egyik irodista hölggyel. Aztán később annyiban változott a helyzet, hogy nekem is lett számítógépem és innentől fogva már én pötyögtem be a szövegeket egy lakótelepi szoba sarkában. Megtanultam a szerkesztés fortélyait, (hálás köszönet a műszaki szerkesztőnek) s mivel a tizenhárom év alatt minden (technika, szerkesztési módszerek nyomdai lehetőségek stb.) tovább fejlődött, így tudtam kivitelében is egyre színvonalasabb újságot átnyújtani az olvasóknak felnőve az újságban publikáló munkatársaim kezdetektől magas színvonalú

munkáihoz. Most a negyvenedik számtól, hallgatva az idők szavára, alkalmazkodva a kor igényeihez a Dobos Magazin a világhálón lesz elérhető. Tehát 2013. áprilisától online formában jelenik meg az újság. Remélem így még több olvasónk lesz, hiszen ezentúl a világ bármely pontján élő magyar anyanyelvű dobos is hozzáférhet. Szeretném, ha a lap olyan módon jutna el önökhöz, hogy minden megjelenéskor (továbbra is négyhavonta) az olvasó e-mail címére elküldött linkre kattintva lehessen a Dobos Magazint lapozgatni, illetve letölteni. Célom egy több ezer főből álló adatbázis kiépítése. Ezért kérem, hogy aki szeretné minden alkalommal a magazint automatikusan megkapni, az küldje el e-mail címét a dobosmagazin@t-online.hu-ra. A következő szám nyár végére várható, addig is jó szórakozást kellemes időtöltést a jelenlegi oldalakhoz!

Hollósi László


6

TA R TA LO M J E G Y Z É K

17

9 20

33

33 41 44

44

48 56 62

52

67 70 74

dobosmagazin

17

Csányi Zoltán interjú

28

Tiszai Vivien interjú

Önvallomás: Kotler Ákos

37

Bágyi Balázs interjú

Kelemen Ági interjú

42

A madár röpte

Dobhártya

46

Beamter Jenő emlékest

Dobolás és matematika másképpen

52

Paiste Alpha cintányérok

A hand percussion

59

Innováció és tradíció cserépbe zárva

Egy régi „új” dob születése

65

Sonor Gavin Harrison pergők

Murat Diril cintányérok (II. rész)

68

Angel Drums

Magasiskola

72

Lejegyzések

Ötlettár

77

Rockdobolás kétlábdobbal

Tehetséggondozás kisgyermekkortól Alapütések


IMPRESSZUM

9

20

7

Negyedévente megjelenő szakmai magazin ………………………………… Főszerkesztő és lapalapító: Hollósi László …………………………………

28

41

37

42

Címlap fotó: Bese Zoltán ………………………………… Munkatársak: Martonosi György Korompay Zsolt Kármán Sándor Nesztor Iván Turán Tamás Levente Kassai László Marczell Katalin Indi Bordás Jószef Goóz László Figura Dávid Mátyus Attila ………………………………… Design és grafika: Grafirka Stúdió …………………………………

46

56

48

E-mail: dobosmagazin@t-online.hu Telefon: +3630/261-8826

59


8

ROLAND TD-30KV V-Pro Series A Roland forradalmi V-Drum családja már több mint egy évtizede piacvezető a kiváló hangzás és az elképesztően jó játékérzet területén. A Super NATURAL technológiával felvértezett TD-30KV/TD-30K V-Pro sorozat megjelenése új mérföldkő az elektromos dobok világában. A viselkedés-modellezést is magukba foglaló Super Natural hangok, valamint a továbbfejlesztett érzékelő technológia új szintre emeli a hangminőséget és a játszhatóságot, egy olyan hangszert hozva létre, mely képes lereagálni a dobos játéktechnikájának minden apró finomságát, stílusát és dinamikáját. Továbbá, a hozzáadott USB hanglejátszó funkciónak köszönhetően újabb lehetőségekhez jutunk. Akár színpadon (TD-30KV), akár stúdióban (TD-30K), az új V-Pro sorozat teljes és természetes élményt nyújt a dobosok számára.


» FEHéR CSILLA

INTERJÚ

Frankfurt felé félúton Csányi Zoli kis hazánk egyik legjobb dobosa, akit a szakma csak úgy hív:

„a biztos tempó”.

F OTÓ » B E S E ZO LTÁ N

»  2012 novemberében indult  a Roland V-Drum verseny, amire beneveztél, és meg is nyerted. Ennek a folytatása volt a decemberben megrendezett Kelet-európai döntő, amit szintén megnyertél. Innen az út most áprilisban Frankfurtba vezet, a Roland V-Drum világbajnokságra. Hogyan jutottál idáig el? 

– A Gitármánia Táborban évek óta a Dixon dobokat és a Sabian cintányérokat mutattam be a Tam-Tam Dobcentrum jóvoltából, és ott minden évben a Roland is részt vett mint kiállító. Itt volt alkalmam kipróbálni a Roland V-Drum TD30-at, mely az elektromos dobok csúcskategóriája. Az interneten az

9


10

B L A C K - O U T • F OTÓ » N A G Y O L I V I A

utolsó pillanatban találta meg a versenyt a párom, és gyorsan intézkedett is: benevezett, és másnapra meglepett egy Roland dobbal és egy stábbal, akik a nappalinkban rögzítették a nevezési videót. Hálás köszönet a Chameleon Recordsnak: Máthé  Péter videósnak és Kranyik Ildikó fotósnak. A versenyt egy szakmai zsűri pontozta, és a legnagyobb meglepetésemre megnyertem. Az eredményt a Syma csarnokban megrendezésre kerülő Hangfoglaláson tudtam meg, nagyon örültem. Akkor a szárnyaik alá vettek a rolandos srácok, ezúton is köszönöm Nagy Sanyinak, hogy segít a felkészülésben. A Kelet-európai döntő már közönség előtt zajlott a Roland székházában, nagyon jó hangulatban. Itt Kovács Ákos és zenekara volt a zsűri. Az eredményhirdetés nem volt egyértelmű, mert Ákos úgy kezdett el tanácsokkal ellátni, hogy még nem mondták ki, hogy ki

dobosmagazin

nyert, ami kicsit vicces volt, csodálkoztam. Az eredményhirdetés után sokan jöttek, hogy tanácsot adjanak, mire kell figyelni stb. »  És mire kell figyelni? – A Roland TD30 tele van lehetőségekkel, effektekkel, zenei alapokkal, loopokkal, és a versenyen azt nézik, hogy hogyan tudod a dobolást és ezt a technikát együtt alkalmazni. Főleg azt nézik, hogy menynyire használod ki, amit ez a szerkezet tud, showelemekkel ötvözve. »  Izgulsz? – Persze izgatott vagyok, szinte minden gondolatom ott jár, mert még soha nem volt ilyen lehetőségem. De ahogy a párom mondta: itt már a lehetőség is nagyon nagy dolog, hogy kijutottam, és olyan dobosok előtt dobolhatok majd, akiket példaképemnek tekintettem illetve a Youtube-ról ismertem.


» F R A N K F U R T F E L é F é LÚ TO N »  Hogyan  készülsz  a  nagy  megmérettetésre?  Van-e valami  egyéb  a  gyakorláson  kívül  (meditálás,  egyéb edzés)?  – Fizikailag és szakmailag minden időmet arra fordítom, hogy készüljek. Nagyon sok lehetőség van, és sok időm is, szerencsére. »  Gondoltad volna, amikor Békéscsabáról felköltöztél ide, a nagyvárosba, hogy ez megtörténhet veled?  – Mindig álmodoztam róla, hogy egyszer kijuthatok nemzetközi vizekre. Hogy valaha versenyre menjek dobolással…? Erre csak akkor kezdtem gondolni, amikor találkoztam a Roland TD30-cal, és megint elkezdtem gyakorolni, fejleszteni magam. Egy egész új teret, új világot nyitott ki az életemben, és hatalmas feltöltődést adott. Bízom benne, hogy meglesz a gyümölcse. »  Anyazenekarod a Black-Out, de oszlopos tagja vagy a  Roy  &  Ádám  Triónak  is.  Másik  fontos  zenekarod  a Piknik  Park  – Linkin  Park  Tribute,  ahol  nem  dobolsz,

R O Y & Á D Á M T R I Ó • F OTÓ » K I S S Á R O N

hanem Chester Benington, a Linkin Park hangján énekelsz szerte Európában. Galla Miklós világszínvonalú produkcióját is te erősíted, emellett Zsédánál szoktad kisegíteni Borlai Gergőt. Térjünk ki a Black-Outra! Mit jelent neked a Black-Out? – A Black-Out számomra a nagybetűs zenekar. Budapestre költözésemet követően a reményt az adta, hogy egyszer lemezszerződött zenekar leszünk. A Black-Out megalakulása után két év múlva így is lett szerencsére. A Black-Outtal ismert meg minket a közönség és a szakma, ezzel valósítottuk meg akkori álmainkat. Azóta sok víz lefolyt a Körösön és a Dunán is, s a mai napig sikeres a zenekar, amely 20. évfordulóját ünnepeli. »  Mióta vagy a Roy & Ádám Trióban?  – A Roy & Ádám Trióba jövőre lesz 10 éve, hogy bekerültem, hosszas keresés után mellettem voksoltak. Velük is sok mindent megéltem, és sokat köszönhetek nekik.

11


12

P I K N I K PA R K • F OTÓ » F E H É R C S I L L A

»  A Piknik Park hogy jött?  – A Piknik Park is lassan már 10 éves lesz. Rajongásból, zeneszeretetből, az énekhang azonosságából lett, és persze biztatásból. Fehér Csilla music promoterrel közösen indítottuk útjára. A tagcserék és a kezdeti nehézségek átugrásával ma már a Piknik Park minden tagja vérbeli Linkin Park-fan, és ez érződik a csapaton. »  Van még egy formáció, ahol mindenes is vagy, ha jól tudom. Ez a GM több mint 49, Galla Miklós produkciója, ahol szintén Ádámmal közösen alkotjátok a biztonságot, illetve te vagy a Miki sofőrje és az egyik személyi titkára, mert csak benned bízik. Sokat nevettek Galla Miklóssal?  – Galla Miki galaktikus ember, nincs párja a galaxisban! Persze volt sok nevetés meg komoly beszélgetések is. Mikivel és persze a GM több mint 49 tagjaival csodálatos zenei csemegét hoztunk létre a ska és a lézer-szinti-zene keverékével. Fehér Csilla music promoter segítségével a mai napig örömmel nevetünk. »  Zséda  koncerted  ritkán  van, mennyi időt készülsz rá előtte?  – Zséda koncerteken session zenészként kaptam lehetőséget, Borlai Gergő ajánlott a zenekarba, ZSÉDÁVAL • FOTÓ » FEHÉR CSILLA Kaszás Péter után harmadikként.

G M TÖ B B M I N T 49 • F OTÓ » F E H É R C S I L L A

Az első alkalommal az arénabeli koncert műsorát kellett lekísérnem illetve megtanulnom. Ez képezte a további koncertek nagy részét. Komplex feladat volt, mert az egész műsor meg volt szerkesztve, hibázni nem lehetett. Nagy kihívás volt, és azóta is szívesen játszom a zenekarban, ha szükség van rám. »  Melyik a kedvenc formációd?  – Mindegyik zenekarban ugyanazt kell megvalósítani: dobolni kell! Természetesen a legkifejezőbb számomra a Black-Out, mert ott nemcsak a dobszólamok, de a dalszerkezet, a vokálozás és a saját dalaim is ott vannak. A Roy & Ádám Trióban is vannak most már


13

» F R A N K F U R T F E L é F é LÚ TO N saját dalaim, de mikor bekerültem, akkor ott is fix műsor volt. A Piknik Parkot is nagyon szeretem a sok utazás és a profi körülmények miatt. De mindegyik formációban jó emberekkel, hozzáértő zenészekkel és kitűnő technikai hozzáállással dolgozhatom. »  Bár a Dobos Magazinnak készül az interjú, de szerintem érdekes lehet az, hogy te énekelsz is.  – A Piknik Parkban nem dobosként, hanem frontemberként szerepelhetek csodálatos országok színpadain, nemzetközi színvonalon – szállodai minőségben! A vokálozást a bátyámmal kezdtem a Black-Out előtt, mert ő énekkaros volt, én meg felnéztem rá. Ezek után kaptuk a Csányi Sisters nevet, és Kowa mögött toltuk rendesen. A Roy & Ádám Trióban is vittem tovább az éneklést, és szerepet kaptam énekesként is: a Küldözési mánia lemezen egy saját dalt (égrendelet) vokáloztam. Szerepeltem Sing Sing, Hooligans és Tankcsapda lemezeken is. Zoli fellépéseiről az interneten, a facebookon lehet értesülni, és saját Youtube csatornája is aktívan működik. F OTÓ » V I R T H P É T E R

F OTÓ » B E S E ZO LTÁ N

dobosmagazin


14

Néhány muzsikustárs véleménye Zoliról: Fehérvári Attila: 18 éves korom óta zenélünk együtt. Senki mással nem voltam annyit a színpadon, mint vele. Rengeteget

F OTÓ » G Y U R I S L Á S Z LÓ B ü T YÖ K

köszönhetek neki és Szabinak, a bátyjának, akik az akkor már befutott Black-Out hangszereseiként bevettek a csapatba, aminél fontosabb esemény azóta sem volt a karrieremben. Kis túlzással mellettük nőttem fel mint zenész. Imádok Zolival játszani, mert muzikális, hihetetlen biztonságérzetet ad, és felszabadít az a bizalom, ami az évek alatt kialakult közöttünk. Ismerjük egymást zeneileg, emberileg. Szinte szavak nélkül is tudunk együtt hangszerelni, úgy összeszoktunk.

Szeretem, értem és érzem, amit a hangszerén tesz, és egyet is értek a megoldásaival. A tempó, a megütés és a sound természetesen bitang, de számomra az egyénisége, ami szakmailag kiemeli a többi kiváló dobos közül és a kreativitása. A rá jellemző stílusjegyek a hangszeres és zenei megoldásain jól követhetőek, sajátos karakterrel bírnak, mégis sokoldalú alkotó-jellegű művészember, aki képes formálódni is. Engedi, hogy hassanak rá akár az aktuális trendek is. Valahogy jó helyről jön a zene belőle, vagy jó helyen lakik benne. Ez mindig is így lehetett. Ez a legnagyobb talentuma mind közül, szerintem. Ha muzsikál, egészségesek az arányok, hús-vér dobolás hallható-látható, lélegzik, él, természetes, valóságos minden, amit csinál. Imádok ebben részt venni. Együtt játszva tanulok tőle már 16 éve.

dobosmagazin

Galambos Dorina: Jó pár éve már, hogy alkalmam nyílt együtt játszani Csányi Zolival, de az élményre és az örömzenélésre még

F OTÓ » G R Á F P É T E R

ma is pontosan emlékszem. Igaz, csak helyettes dobosként fordult meg párszor a rockzenekaromban, de azt mondhatom, hogy ebből sem én, sem a közönség nem vehetett észre semmit! Maximálisan felkészülten, és zseniális stílusérzékkel dobolt a bulikon. Egy szó, mint száz, máskor is szívesen dolgoznék vele, és más előadóknak is nyugodt szívvel ajánlom! Jamie Winchester: Az utóbbi 15 évben nagyon sokszor volt szerencsém Csányi

Zolival együtt zenélni. Először azokon a korai Black-Out lemezeken, amelyeket én zenei rendeztem, majd számtalan formáció kereté-

F OTÓ » F É N Y E S G Á B O R

ben. Az évek során igazi barátok is lettünk. Kétféle dobos létezik számomra: az egyik, aki úgy dobol, hogy csak a dobolásán jár az agya, a másik – és általam sokkal kedveltebb – típus az, aki úgy kísér, hogy minden erejével a dalt segíti előre. Zoli több egy rendkívül technikás és profi dobosnál. A dob mellett gitározik, énekel és dalokat szerez, ennek köszönhetően pedig minden zenei helyzetbe képes olyan zeneiséget és alázatot belevinni, ami csak keveseknek sikerül.


» F R A N K F U R T F E L é F é LÚ TO N Galla Miklós: Világszínvonalú dobos. Nem azért írom ezt, mert ő játszik a GM több mint 49 együttesben, hanem azért játszik itt, mert világszínvonalú. Nem is lehet más, hiszen Barabás Tamás, Pulius Tamás és Nagy Ádám is azok. Jó a tempó, van húzása az alapnak. Olyan szintű a ritmusszekció, mintha Level 42-, vagy Mezzoforte-

F OTÓ » V I R T H P É T E R

koncerten lennénk. Ezenkívül Zolika pozitív kisugárzású színpadi figura is; a többiekhez hasonlóan rajta is látszik, hogy élvezettel játszik. Öröm vele fellépni. Nagy Ádám: Azt hiszem, már minden elhangzott Zoliról, ami fontos és jó, csak annyit szeretnék

F OTÓ » V I R T H P É T E R

hozzátenni, hogy munkabírásának, megbízhatóságának és nem utolsó sorban muzikalitásának is jelentős része van sikereiben. Kihívást kereső és megoldó ember. Egészséges vagányságával azonnal bejátszotta magát hozzánk, szeretjük. Temesi Berci: Zolinak nagyon sokat köszönhetek. Többek

F OTÓ » K OT S C H Y G Á B O R

között a groove-ot, és tempót, ami talán egy basszusgitáros számára a legfontosabb. Ő volt az első igazán profi dobos, akivel valaha hosszabb távon dolgozhattam. A BlackOutban közösen eltöltött évek alatt az imént felsorolt legfontosabb dolgok mellett neki köszönhetően azt is megszerezhettem, amit nem lehet tanulni, és ez a RUTIN. Mindig is csodáltam azt a muzikalitást, amit kapott a Jóistentől, és amit kamatoztatott és kamatoztat a mai napig zseniális muzsikusok

társaságában. Ha egy splash tányérra ráütött, mindig lehetett tudni, hogy nem azért tette, mert éppen volt neki, vagy arra még ma nem ütött rá, hanem azért, mert abban a pillanatban zenei hangot alkotott általa. Igazi muzsikus, nem egyszerűen csak dobos. Emberileg kimagasló, és megtisztelő, hogy a barátságával kitüntet a mai napig. Ha valamikor súrlódásra is került sor, általa és a zenekar által tanulhattam meg, hogy sosem azzal van a baj, ha valaki az igazáért kiáll. A tisztelet és a szeretet nem nélkülözhető ilyen helyzetekben sem. Sosem feledem, hogy honnan jöttem, és ebben neki hatalmas szerepe van! Pulius Tomika: Azt hiszem, egy ‘96-os Metal Hammerben láttam Zolit először, még kölök koromban, a Black Out kapcsán. Akkor is fura figurának tűnt már, és ez a mai napig nem változott.

F OTÓ » V I R T H P É T E R

Mindig szétröhögöm magam, amikor nézem a dobolását: mindent tud a hangszerén, tök lazán csinálja, nagyon dinamikusan játszik, és halkan is odab…sz. én ezért szeretem. Kelemen Ágnes, Zoli tanítványa: Még csak kb. 5 hónapos tanítványi múltra tudok visszatekinteni, de már most kijelenthetem,

F OTÓ » PA N N I H A B E R L

hogy ez idő alatt is nagyon sok hasznos dolgot tanultam. Zolinál véleményem szerint hatalmas pozitívum, hogy személyre szabottan közelíti meg a tanítványokat, és annak fényében igyekszik fejleszteni őket, mind technikai téren, mind magához a zenéhez való hozzáállásban. Továbbá nincs óra anélkül, hogy dobolás közben ne énekelgessünk, vagy ne táncolgassunk egyegy groove-ra - ami minden egyes alkalommal plusz fűszert ad az olykor még nehéznek tűnő órákhoz is.

15


16

Tiszai Vivien, az Ozone Mama dobosa


» F E H é R C S I L L A • F OTó : B A R TA I M R E

INTERJÚ

Tiszai Vivienre egy fészekes bulizás alkalmával lettem figyelmes, a koncertek után ugyanis szokás  volt, hogy mindenki, aki egy kicsit is bátorságot érzett magában, a helyi dobszerkót támadta.  Egyszercsak ez a leány ült a dobok mögé, és én csak néztem és hallgattam: ezt így véletlenül, a buli hangulatában nem lehet. Kiderült, hogy a hölgy dobos. Ez régen volt, azóta még jobb dobos lett: nekem ő a magyar Sheila E. Szerinte ettől még messze van, de szerintem mindenképp hasonlít, és a hozzáállásával meg akár el is érhet egy olyan szintet, ha akar.

»  Miért éppen a dob?  – 17 évesen tipikus fiús rocker lány voltam, és pár barátnőmmel kitaláltuk, hogy csinálunk egy rock bandát. Sorsolással találtuk ki, hogy ki milyen hangszeren fog játszani: én kaptam a dobot. Egyébként apukám is dobos, szóval tuti hogy innen is van egy kis indíttatás, plusz tőle kaptam a dobomat, a Ludwigot. »  Tehát  poénból  kezdted,  de  komoly  lett.  Hogyan tovább?  – Elkezdtem járni Jávori Vili bácsihoz a Kőbányai Zeneiskolába különórákra, aztán pedig felvettek a suliba. A suli alatt Sramkó János tanár úrhoz kerültem, neki nagyon sokat köszönhetek, remek tanár-

dobosmagazin

17


18 nak tartom. Miután megtanították az alapokat, egyből zenekarozni kezdtem. Természetesen igazi kis punk-rockot nyomattam, az első zenekaraim a Detoxication és a Devsirm voltak, és két csajbanda, a Baby Dolls és a Rag Dolls. Miután elvégeztem az iskolát, jött az életembe az Ozone Mama. Az akkori basszusgitáros, Dobos Gergő hívott. Nagy falatnak tűnt, így Csányi Zolit kértem meg, hogy segítsen. Segített, és bevettek a bandába, amiben már lassan három éve játszom. »  Mit szólnak a fiúk ahhoz, hogy dobolsz?  – Azt, hogy dobolok, inkább érdekesnek találják a fiúk. A srácok az Ozone Mamából hihetetlen türelemmel vannak felém, de én is feléjük. A közönségből pedig kaptam már vacsorameghívásokat, telefonszámokat, de jelen pillanatban szerelmes vagyok. Nem azért dobolok, hogy pasizzam. »  Kik a kedvenc dobosaid, akik inspirálnak?  – Kedvenc dobosaim John Bonham, Steve Gadd, Jojo Mayer, Borlai Gergő, Mózsik Imi, Csányi Zoli, Delov Jávor, és még sokan mások. Jojo Mayerrel volt szerencsém megismerkedni és együtt bulizni, amikor a MÜPÁ-ban játszott a Bollai Gábor Quintettel, és a koncert végén kijött egy kicsit a vendégekhez. Barta Imi fotósunk ismerte már Jojót, és bemutatott neki. Akkor hirtelen tudtam angolul, és kicsit beszélgetni kezdünk, meghívott minket le az éttermi részre, ahol a vacsora után mellénk ült. Sok mindenről beszélgettünk, de érdekes: a dobolásról annyira nem… Meggyőztem, hogy mutassa meg a saját tervezésű lábgépét. MESESZéP! Volt bátorságom megkérdezni, hogy nincs-e kedve mulatni még egy kicsit velünk, és mondta, hogy átgondolja. Az éjszakában dolgozom egyébként mint Dj, bár ez kicsit erős kifejezés… Tehát már ment a buli, mikor egyszer csak megjelent egy barátjával, egy szintén világhírű muzsikussal. Mondanom sem kell, leesett az állam. Lent volt legalább két órát, nagyon közvetlen, jó fej ember, és szerény. Megadta az elérhetőségét, hogy ha bármi kérdésem lenne, írjak bátran. No, ilyenek miatt is jó ez a dobolás!

dobosmagazin


» T I S Z A I V I V I E N , A Z O ZO N E M A M A D O B O S A

19


20

F OTó » F é N Y E S G Á B O R

Ö N VA L LO M Á S

Kottler Ákos

Kottler Ákos vagyok, zenész, 31 éves, 20 éve zenefüggo´´. És miért pont a dob? A mai napig megválaszolatlan nagy kérdések egyike: vajon én választottam a dobot vagy o´´ engem? Szándékosan nem térnék ki arra, hogy hogyan és mennyit gyakoroljuk a papa-mama, a váltott kéz, és a paradiddle figurákat. Bár ez egy dobos magazin, ezt mégis meghagynám a pedagógusoknak, akik nálam biztosan sokkal jobban át tudják adni a tudást. Én inkább arról mesélnék, hogyan lett egy gyerekkori álomból valóság. Per sze ez csak a történet kis szelete…

dobosmagazin


21


22

» K OT T L E R Á K O S – Ö N VA L LO M Á S Kicsit furcsa dolog magamról írni, mert magamról nagyon beszélni sem szeretek. Ezt mindig meghagytam azoknak, akik viszont imádnak magukról beszélni. Még el is hallgatom őket egy darabig. Lehet, hogy lesz pár gondolatom, ami egy kicsit borúsabb a kelleténél (talán csak amiatt, hogy ezeket a sorokat februárban írom), de mégis alapvetően azt gondolom, hogy próbáljuk meg mosolyogva venni az akadályokat, hiszen a zene öröm, és csakis akkor lehet az másnak is, ha nekünk is az. Tudatosság vagy ösztönösség? Azt hiszem, sajnos vagy nem sajnos, sosem voltam az az önmagát nagyon jól menedzselő ember. Pedig sokak szerint ez életbevágó és fontos tulajdonság lehet ebben a szakmában. Ki tudja? Vagyunk néhányan, akik rácáfolnak erre. Mindannyiunknak más az útja. Szerintem inkább a cél a fontos, hogy mit szeretnénk elérni, és mekkora az az ár, amit még megéri megfizetnünk, hogy azt csinálhassuk, amit szeretünk. Ezt mindannyian magunknak kell eldöntenünk, és csakis magunk tudjuk eldönteni. Persze ezen is csak az elmúlt pár évben gondolkodom. Eddig nem nagyon merültek fel bennem ilyen jellegű kérdések. Inkább ösztönös voltam mindig. Valahogy mindig az érzéseim irányítottak s irányítanak ma is csakúgy az életben, mint a zenében. Arra a bizonyos belső hangra hallgatva egyengetem magam az életben, néha sikeresen, néha

kevésbé. Eleinte ez sok galibát okozott az élet más területein is, de idővel kezdtem rájönni, hogyan kezeljem ezt, hogyan álljak magamhoz, és hogy talán ez nem is olyan nagy és végzetes baj. Mindig tanultam valami újat, sokszor hibáztam is, de hát a hibáinkból rengeteget tanulhatunk már ha észrevesszük őket, vagy ha találunk magunknak olyan társakat, akiknek megérünk annyit, hogy figyelmeztessenek ezekre minket. Nagyon-nagyon fontos dolog, hogy megtaláljuk azokat, akiket szeretünk, akikkel szeretjük együtt csinálni ezt a csodát. A zenét. Persze ez szintén az élet miden területére igaz. Ha nincs szeretet és tisztelet egymás és a zene iránt, megette a fene az egészet. Jó kis klisének hangzik, pedig borzasztóan nem az. én nagyon, de nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az elmúlt pár év alatt valahogy mindig megtaláltam azokat, akiket meg kellett talánom. Vagy ők találtak meg engem. Örökké hálás leszek annak a néhány embernek a szakmában, akik kiálltak mellettem, hittek bennem, és elláttak jó tanácsokkal, vagy egyszerűen csak helyrerakták az egómat akkor, amikor kellett. Ezért játszhattam és játszhatom ma is annyi csodálatos zenekarban, fantasztikus emberekkel, és zseniális zenészekkel, barátokkal. A kezdetek, az út Az út nagyon nehéz, tele akadályokkal, amiket sokszor nem mások gördítenek elénk. A legtöbbször saját magunkat kell legyőznünk, ami rettentően ne-

héz feladat, ha nem a legnehezebb. Az élet Iskolában megtanulhatatlan helyzeteket produkál, amikkel vagy megküzdünk vagy nem, legyen az emberi vagy szakmai jellegű. Ez egy igen nehéz szakma, leginkább az elején, a tanulási időszakban (legalábbis nekem az volt), főleg, ha az ember annyira lentről jön, mint én. Az én családomban nem volt zenész senki. Nem nagyon volt az út kövekkel, se leszállófényekkel kirakva, úgyhogy nem nagyon tudtam, hova érkezem. A szerencséről meg nem nagyon tudok mit mondani, mert az legalább annyira nem kézzel fogható dolog, mint a zene maga. én inkább a gondolat teremtő erejében hiszek. Ha az ember renegeteget foglalkozik valamivel, és mer álmodni, akkor az élet egyszerűen úgy rendeződik körülötte, ahogyan azt el meri képzelni, legyen az bármi: űrutazás, hídépítés, vagy egy vizsga a suliban. Úgyhogy merni kell álmodni, akár nagyot is, nagyobbat, mint mi vagyunk, és akkor biztosan történni fog valami. Mint ahogy történt velem is! Először is édesanyám észrevette, hogy dobol a gyerek. Párnán, asztalon, levegőben, jobb híján faággal, fakanállal vagy anélkül, reggel, délben és este. Na, akkor mutassuk meg a szakembernek! Azt hiszem, ezen a ponton lőttek a polgári foglalkozásnak. Legalábbis egy jó darabig. Szóval dobtanár lett a dologból. Itt már általános iskolába jártam reggeltől délutánig, utána pedig hetente kétszer dobórára. A tanárom jóvoltából pedig kisvártatva már zenekarban is találtam magam. Ennyire egyszerű az egész.


F OTó » B A R TA I M R E

Persze csak az elején. Gyermekként ugyanis kicsit más az élet. Talán ezért könnyebb annak, aki egy kicsit korábban kezdi. Hiszen csak gyereknek kell lenni. Felnőttként már azért kevesebben mosolyognak, ha az ember hibázik. Pedig lehet, hogy többet kéne. Arra csak később jöttem rá, hogy a tehetség vagy a rátermettség nagyon kevés ahhoz, hogy boldoguljon az ember. Rengeteg dolognak kell egyszerre jelen lennie, hogy működjön a rendszer. Hiszen nem egyedül vagyunk összezárva, mondjuk, a festővászonnal. Itt nem egyedül pattogtatjuk a labdát, hanem vissza is ütik. Szóval jött az első zenekar, és innentől kezdve már tapasztaltam is azt, amiről addig csak álmodoztam. Tízes éveim elején jártam. Akkoriban még nem nagyon tudtam, mi fán terem a dobolás valójában, hiszen csak akkoriban kezdtem.

Persze később kiderült, nem is csak a dobolásról szól ez a történet. Ki hitte volna? Nem hiszem, hogy ezt a dolgot meg lehet tanítani. Ezt tapasztalni kell, sokáig, mint minden mást is. A helyzet ugyanis az, hogy dobolni meg lehet tanulni a garázsban, pincékben, undorító gyártelepeken, hálószobában gumilapokon, kottafüzetekből, videókból, rengeteg önanalizálással, elemzéssel stb, de együtt játszani, zenekarban zenélni nem hiszem. Márpedig szerintem ez a lényeg: mindig a társas lét. Ezt pedig jóval nehezebb elsajátítani, amikor az ember egyedül önmagával foglalkozik. Persze a technikai kérdéseket csak egyedül lehet megoldani, erre nem is kíváncsi senki más, maximum az aktuális edzőnk (nevezzük dobtanárnak). Megtanulni az egót kordában tartani az igazán nagy feladatok egyike. Vagy legalábbis úgy működtetni, hogy az hasznos

legyen, ne pedig káros. Ez kulcs lehet a ZENEKARI létben és talán az élet egyéb területein egyaránt. én ezt a mai napig tanulom. A kevesebb néha több. Meghatározó élmények Szóval zenekar zenekart követett, iskola pedig iskolát. Azzal pedig volt bajom rendesen. Ez valamiféle születési rendellenesség lehet, de a jelenlegi úgynevezett oktatási rendszerből valamiért kilógtam keresztben-hosszában, pedig próbáltam beilleszkedni, nem egyszer… Így vagy úgy, egy szép napon abban a bizonyos kőbányai zenesuliban találtam magam, ami tökéletes helyszín volt a magamfajtának. Ott annyi segítséget, biztatást s jó szót kaptam, amennyit iskolában még addig nem. Persze ahhoz, hogy be is fejezzem, ez is kevés volt, de olyan barátságok

dobosmagazin

23


24

F OTó » B A R TA I M R E születtek, amik megváltoztatták az életem. Mindenképpen nagyon fontos állomás volt, de az igazi iskola az élet, ami Kőbánya után gyorsan ki is derült. Nem sokkal Kőbánya után kerültem be helyettesként a Jamie – Robi zenekarba. A körülményeket most nem részletezném, de hihetetlenül nagy iskola volt. Felvértezett egy életre való tapasztalással. Ott aztán kiderült, hogy

addigra dobolni már-már megtanultam, de zenélni még biztosan nem. Legalábbis nem azon a szinten. Azt hiszem, mindent amit ma sejtek erről az egészről, az alatt az idő alatt tanultam meg. óriási hatással volt rám. Egyszerre volt rettenetesen izgalmas és borzasztóan félelmetes, a szó minden értelmében. Hihetetlen energiaszinten működött az egész. Nem

volt fájdalommentes időszak, de megérte minden egyes csepp verejték. Akkoriban még több volt a kín, mint az öröm, de ez az arány szép lassan megfordult. Nehézségek Lehet hogy furán hangzik, de abban az időszakban egyáltalán nem is éreztem jól magam a színpadon. Rengeteg dolog nyo-


» K OT T L E R Á K O S – Ö N VA L LO M Á S masztott, mind emberi, mind szakmai dolgok. Akkoriban tanultam meg, mennyire fontos pl. a színpadi technika. Az ott dolgozó emberek hozzáállása és szakmai felkészültsége legalább annyira fontos, mint magáé a zenekaré. Meg kellett tanulnom kezelni nem várt eseményeket, technikai problémákat a koncerteken, hogy hogyan kommunikáljunk egymással a koncert alatt stb. Ráadá-

sul nem kel fel mindig mindenki jobb lábbal. Sosem volt elég idő a soundchecken, sosem hallottam semmit úgy, ahogy kéne, például nem értettem, mit keres ez vagy az a monitoromban, mikor senki nem kérte, és különben is leszedi a fejem a hangerő, ja, hogy már megy a koncert, oké, nem baj, majd legfeljebb erre a fülemre nem hallok két hétig stb. Az úton járva Még sehol nem tartottam az úton, de egy ilyen élménnyel a zsebemben aztán már másképpen, de legalábbis könnyebben vettem a további feladatokat, amik jöttek is szépen sorban. Egyik formáció hozta a másikat. Mindegyik nagyon fontos állomás volt, mindenhol rengeteget tanultam, és mindenkinek rengeteget köszönhetek: Belmondo zenekar, Balkan Fanatik, újra Jamie – Robi zenekar (immár nemcsak mint helyettes), Forever Sting Band, Pierrot zenekar, Schmidt Vera zenekar, Zámbó Tamás Group, de dolgozhattam együtt Für Anikóval, Kálloy-Molnár Péterrel, Hernádi Judittal. Ifjabb Tornóczky Ferivel trióztunk egy darabig, és játszhattam Tátrai Tibusszal, Póka Egonnal, helyettesként a Roy és Ádám trióban, egy-két énekesverseny-döntőssel (a teljesség kedvéért), majd pedig jött kb. fél év Kowalsky meg a Vega. Dióhéjban ennyi. Ezen a ponton be is fejezném a zenekarok sorolását a múltból, mert abból volt rengeteg az elmúlt pár év alatt. Volt közte hírhedt, híres, és a legkevésbé sem. Nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy próbálok mindig a zene

felől közelíteni, és mindenből a számomra fontos és hasznos információkat magamévá tenni. Keresem az összhangot az adott feladat és a bennem zakatoló zene között. Ha meghallok valamit, sokszor azonnal van rá kész megoldás, groove, ötlet, aztán néha pedig, ha nincs, még mindig ott a főhős, aki navigál. Az idő jótékony hatása is lehet a megfejtés, már ha van idő. Sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy be kellett ugrani valaki helyére, és egy próbával megoldani komoly koncerthelyzeteket. Ezek mindig nagyon izgalmas kihívások, amit az évek alatt megtanultam még élvezni is. Ehhez az kell, hogy az ember biztos legyen a dolgában, és kiépítsen egy olyan rendszert, ami nem hagyja cserben a színpadon koncert közben, ha pl. olyan jellegű kérdések merülnének fel a beszámolás közben, hogy: ez meg melyik dal? Eleinte rettegtem minden ilyen jellegű feladattól, aztán később már nagyon élveztem és élvezem is. Szóval az elmúlt húsz év nem zajlott eseménytelenül. Hogyan tovább? Nem is révednék nagyon a múltba, hiszen az már nincs, és mivel törekszem csakis a jó és pozitív dolgokat magammal hozni (ha már ez a csodálatos szervünk, az agy képes erre), így utólag belegondolva pompás kaland volt az egész, ami még tart a mai napig, és még szerintem ezután jön a java! Ami a jelen, az, mondjuk úgy, hogy részben a múlt kivetülése. Körülbelül két éve határoztam el,

25


26

» K OT T L E R Á K O S – Ö N VA L LO M Á S hogy mindent elvállalok, amire addig nem volt lehetőség, és nem is gondoltam rá, hogy kéne, hiszen olyan zenekarban játszottam, ami prioritást élvezett, s a sűrű elfoglaltságai miatt sűrűn kellett nemet mondani. Mára a helyzet annyiban változott, hogy e zenekar megszűnésével sajnos ugyan szellősebb lett a naptár, de cserébe újabb és újabb felkérésekre tudok igent mondani. Ez mindig bővíti a tapasztalatokat. Jelenleg 7-8 zenekarban játszom, név szerint: Pély Barna Trio, Jamie Winchester zenekar, Bonus Track, Fourtissimo, INKA-H U” Tribute Band, Tabáni István zenekar, Csepregi éve Jazz formációja, és még lóg a levegőben egy pár. S ki tudja, mit hoz a jövő? Jövő Ha a jövőre gondolok, mindenképpen optimista vagyok. Mindig történnek találkozások az életemben, amik meghatározóak az elkövetkezendőkre. Így volt ez a távoli múltban, a közeliben és így van a jelenben is. Talán egyszer megvalósulhat egy saját anyag, amivel már évek óta foglalkozom itthon. Nem vagyok az a nagyon kapkodós fajta. Talán még nem jött el az ideje. Így a végére, záró gondolatként annyit mondanék, hogy a zenélés csodálatos dolog. Fantasztikus dolog adni, és az az igazi elismerés, ha egy koncert után valaki azt mondja, hogy ebben a másfél-két órában nem gondolt a mindennapok gondjaira. Erre én azt szoktam mondani, hogy akkor már érdemes volt megszületni! Hálás vagyok, hogy részese lehetek

dobosmagazin

ennek az egésznek. Összességében bármerre is sodort az élet, mindig mindenhol megpróbáltam tanulni, beilleszkedni, a zenére és a pozitív dolgokra koncentrálni. Mostanában talán egy kicsit tudatosabban, mint régen. Mindig rendkívül erős volt a késztetés, és a hit, hogy ez a jó út, amin járok. Egyvalami biztos: soha nem szabad feladnunk az álmainkat, és csak kitartás, kitartás, kitartás… Dobolás, szakmázás A fent említett ösztönösség a gyakorlásban is megmutatkozik. Ha leülök a hangszer mögé gyakorolni, nem nagyon tudom türtőztetni magam, és általában győznek az érzelmek. Ez nem mindig hasznos. Ezért zseniális és borzalmasan fontos dolog a gumilap. Ez az egyetlen dolog, ami rá tud kényszeríteni arra, hogy jól bevált módszerekkel, koncepciózusan foglalkozzak technikai kérdésekkel. Szerintem rengeteg apró, néha jelentéktelennek tűnő technikai problémát csakis rengeteg és még annál is több gumilapozással lehet megoldani. A gumilap pont anynyira korlátozza a lehetőségeket, hogy csak ezekre tudjak koncentrálni. és itt jön a dolog tudatos része. Tudnunk kell, mi a célunk és ahhoz mit és hogyan kell csináljunk (gyakorolnunk), hogy elérjük. Persze mindannyian mások vagyunk, mások a korlátaink. De ugyanolyanok a lehetőségeink. Úgyhogy azoknak, akik legyintve azt mondják: „Á, ez nekem úgysem fog menni!”, azt üzenem, inkább mondják azt: „Aha, hogy is van ez? Jöjjünk rá és próbáljuk

meg, gyakoroljuk ki!” és kész is! Ez, persze, türelemjáték. A testünknek időbe telik, amíg képes lesz megtenni azt, amit az agyunk akar. Azt hiszem, a dolgok nagy része fejben dől el. Olyan szintre kell fejleszteni a kezeket, hogy a lehető leggördülékenyebb legyen az információ, az adatátvitel. Persze nem fog semmi azonnal működni. Ez természetes. Beszélni sem tudunk azonnal, miután megszülettünk. Szépen apránként, hangonként, szavanként kell összerakni a képet, hogy aztán szép kerek mondatokkal ki tudjuk fejezni magunkat. Ez pedig sok „munka”, ami akkor jó, ha egyben szórakozás is. Persze lehetnek apróbb „beszédhibák”. Ezekre is jó a gyakorlás. Az persze egyénfüggő, ki milyen nyelvet használ, illetve hogyan és menynyire szeretne változatosan beszélni a dob nyelvén, a zene nyelvén. Ez a kettő elválaszthatatlan. Hogy valaki milyen szintre fejleszti magát, sok mindentől függ: kinek milyen a belső igénye s aszerint mennyi időt akar vagy főleg tud szánni erre az egészre. Van, akinek több munkára van szüksége, van, akinek kevesebbre. Engem mindig lenyűgöztek a dobos hőseim virtuozitásukkal, és mindig érdekelt, hogyan lehetséges lejátszani azokat a gyors és bonyolult dolgokat, s közben néha dacolni a fizikával. DE!!! Még mielőtt sportot űznénk belőle, én mégis azt mondom: a zene több mint puszta technika, és egyáltalán nem sport. Bár van olyan, aki sportot űz belőle. Engem ez a része sosem érdekelt. Sosem izgatott például a „Kinek a leggyorsabb a váltott keze azon a bolygón amin éppen lakunk?” kérdéskör.


F OTó » B A R TA I M R E

Na és, ha neki… vagy épp neki? Tökunalmas lehet egyedül ülni egy szobában, és azon izgulni: „Vajon enyém-e a leggyorsabb váltottkéz, paradiddle vagy akármi?”. Sokkal izgalmasabb szerintem lenyomni egy jó koncertet bárhol s bármikor. Szóval ezért is próbálom a technikai felkészültséget a zene szolgálatába állítani. A technika tökéletesítése számomra azért fontos, mert biztonságérzetet ad, ami pedig szabadságot a hangszer mögött. Ez azért kell, hogy tökéletesen a zenére tudjak koncentrálni. Nem tudok úgy zenére kon-

centrálni, hogy közben kényelmetlenül érezzem magam valamilyen megoldatlan technikai kérdés miatt, ami zavar, miközben játszom. Számomra a szímpadi lét akkor lehet teljes, amikor 100 százalékig felszabadultan, gátlásoktól és feszültségektől mentesen át tudom adni magam a zenének. Akkor válhat valóra mindaz, amiért ezt választottam. A furcsa az egészben az, hogy az elején én ezt a érzést nem is ismertem. Csak sejtettem, hogy van. Sokat kerestem. Hosszú az út odáig! De megéri küzdeni…

27


28

INTERJÚ

„Új (dob)seprű jól seper…”

» H O L Ló S I L Á S Z Ló A MAGYAR JAZZ SZÖVETSÉG NEMRÉG TARTOTTA ÉVI RENDES KÖZGYűLÉSÉT, AMELY EGYbEN TISZTÚJíTó KÖZGYűLÉS VOLT. ENNEK KERETÉbEN A TAGSÁG EGYHANGÚLAG bÁGYI bALÁZST VÁLASZTOTTA AZ ÚJ ELNÖKNEK. »  A Magyar Jazz Szövetség új elnökeként mit tartasz a legfontosabb feladatodnak? – A sok fontos feladatot nehéz rangsorolni. Összefoglalóan a jazzzene szakmai képviselete, népszerűsítése a legfontosabb, és szeretném elérni, hogy minél többen csatlakozzanak hozzánk. A miénk a műfajjal foglalkozó egyetlen, országos hatókörű, nyitott társadalmi szervezet hazánkban. Nekem egyik alapgondolatom, hogy a jazzéletben amúgy teljesen természetes módon elkülönülő klikkek mellett ez a szervezet mindenkié legyen, korosztályra, zenei stílusokra való tekintet nélkül. A közönséggel való kapcsolattartás a rendezvényeinken keresztül történik. Lehetőségeinkhez mérten évi több tematikus alkalommal prezentálunk jazzzenét a nagyérdemű számára mi magunk is. Nem mellesleg ezeken rengeteg magyar zenésznek biztosítunk fellépési lehetőséget. Kiemelt partnerünk Magyarország eddig egyetlen fő profilú, nemzetközi szinten is jegyzett jazzklubja, a Budapest Jazz Club. Nem vagyunk a hagyományos értelemben vett szakszervezet, de különböző fórumokon képviseljük a magyar jazzmuzsikusokat. Kapcsolatban állunk a hivatalos kulF OTó » J U H Á S Z AT T I L A


F OTó » W I L LY S C H U Y T E N

túrpolitikai szervekkel, akár közvetlenül, akár a Magyar Zenei Tanácson keresztül. Egyeztetéseken veszünk részt, véleményt formálunk, és hallatjuk hangunkat különböző kérdésekben, javaslatokat teszünk állami kitüntetésekre stb. Elsősorban a vezetőségi tagok személyén keresztül a jazzoktatásban is jelentősen részt veszünk, versenyeket rendezünk, és workshopokat, jazztáborokat támogatunk. »  A  tagságot  illetően  milyen arányban  vannak  a  különböző hangszeresek? – Erre vonatkozólag pontos számadatokkal nem tudok szolgálni. Közel 400 tagunk van, de ennek a tagságnak csak kb. fele a hivatásos muzsikus. Az egyesületben vannak koncertszervezők, újságírók, kritikusok, lemezgyűjtők és „csak” jazzrajongók is. Nagyon színes a paletta. Persze minden hangszer képviselve van. Dobos szempontból – engem leszámítva is – kifejezetten jól állunk, azt hiszem. Egyik alelnökünk Zsoldos Béla, ütőhangszeres művész, zeneszerző-hangszerelő, és a vezetőségben van az idei tisztújítás óta Bordás József is. Sőt, nem is én vagyok az első dobos elnök: Kőszegi Imre is volt régebben.

A tagság soraiban van Kossuthdíjas ütőhangszeres művészünk, Horváth Kornél, de Berdisz Tamást vagy Balázs Elemért ugyanígy említhetném. »  A Hang-Szín-Tér Művészeti Iskolában tanítasz, innen is toborozhatók új tagok? – Természetesen. Bárhonnan szívesen fogadunk mindenkit, aki elkötelezett a jazz mellett. Külön értem ezt a fiatalokra, nyitnunk kell feléjük, meg kell találnunk hozzájuk az utat, be kell vonni őket a közös gondolkodásba. Meg kell értetni

velük, hogy a jazzszövetség nem egy maroknyi jazztanár vagy idősebb kolléga úri passziója, hanem olyan lesz, amilyenné együtt formáljuk. Nagy feladat áttörni a közönyüket néha, de meg kell értetni velük, hogy az egész tevékenység értük is van, és ha ebben a zenében képzelik el a jövőjüket, akkor ezért tenni is kell most. Negyven évesen abban az életkorban vagyok, amikor összekötő kapocs tudok lenni a különböző korosztályok között, mert ismerem és játszom az 50-70 éves idősebbekkel


30

F OTó » K I S S G YÖ R G Y is, a huszonéves fiatalokkal is, és mind elfogadnak. Minél többen vagyunk, annál hatékonyabban tudjuk hallatni a hangunkat, annál meghatározóbb tényezővé tudunk válni a magyar zenei életben, olyanokká, akikre oda kell figyelni. Ehhez a szakmai felkészültségen kívül tömegbázis is kell. »  A különböző rendezvények (Magyar Jazz Napja, Magyar Jazz Ünnepe, Jazz Combo Verseny stb.) szervezése mellett hogyan tud segíteni a Jazz Szövetség a fiatal, feltörekvő jazz-zenészeknek? – Többféle módon is. Rendezvényeink programjának összeállításakor mindig nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a fiatalokból álló formációk bemutatkozhassanak. Keressük és felléptetjük a jövő ígéretes zenészeit. A Magyar Jazz Ünnepén például az első nap csak az övék. Az oktatási vonalon is jelentősek a tevékenységeink. A szövetség mostani elnökségi tagjai között és a kezdetek óta aktív tagok között is sok a tanár. Maga az alapító, örökös tiszteletbeli elnökünk, Gonda János is emblematikus személyisége a magyar jazzoktatásnak. De folytathatnám a sort a korábbi elnökökkel, László Attilával, Márkus Tiborral is, akik mind az egyetemi képzésben dolgoznak. Szövetségünk rendszeresen van jelen és ajánl fel díjakat jazz-zenei tehetségkutató versenyeken. Ezeken kívül saját szervezésű versenyeink is vannak, amelyek kifejezetten a fiatal korosztálynak kerülnek kiírásra. »  Magyarországon  még  mindig csak  egy  szűk  réteg  hallgat  jazzt. Mit gondolsz, hogyan lehet népszerűsíteni a műfajt?


„ÚJ (DOB) SEP Rű J óL S EP ER …” – Ez világjelenség. Mint ahogy a jazz elöregedő közönsége is. Ne gondoljuk, hogy ezek csak itt vannak így. Rendszeresen turnézom Európában vagy az USA-ban, és mindenhol így van. Ez nem popzene, ezt tudomásul kell venni, nem kell kergetni hiú ábrándokat. A jazz túl szofisztikált, kifinomult, magas művészi értékeket hordozó műfaj, ami nem érhet el mindenkihez. A lehetőségeinkhez mérten dolgozunk a népszerűsítésén, nem minden pénz kérdése, de sok minden igen. Ötletekből, kreativitásból, szakmai hozzáértésből véleményem szerint nincs hiány. Hatékonyabbak lehetnénk, ha lenne egy önálló és profi menedzsment, egy stáb, aki főállásban ezzel foglalkozik. De ez csak egy

álom. én is, a vezetőség tagjai is társadalmi munkában, mindenféle juttatás nélkül, a műfaj iránti elhivatottságból csináljuk mindezt. Egyébként meggyőződésem, hogy jobban állunk, mint tíz éve. »  Mik azok a jövőbeni tervek, újítások, amiket szeretnél megvalósítani? – A korábbi kérdéseknél említett rendszeres tevékenységeken túl van egy hosszú távú, rengeteg előkészítő, egyeztető munkát igénylő tervem is. Szeretném, ha egyszer a műfaj támogatása nem egyedi pályázatoktól függne, hanem kiszámítható, tervezhető lenne, ha költségvetési tényezővé válhatna. Ha legalább a klaszszikus zene támogatottságának az egyharmadát elérné, mert megérdemli.

dobosmagazin

31


32

F OT贸 禄 PA N N I H A B E R L

dobosmagazin


» FEHéR CSILLA

INTERJÚ

Odavágós Ági Kelemen Ágit onnan ismerem, hogy a címlapon szereplő Csányi Zoli tanítványa. Zolit szerettem volna meglepni a vele készített interjú végén olvasható véleményekkel, amikor eszembe jutott, hogy Ági véleményét is kikérem. Aztán eszembe jutott, hogy nagyon ügyes dobos. Gondoltam, örülne egy kis interjúnak.

»  Hogy jött lány létedre a dobolás? – Alapjában véve soha nem voltam az az úgymond, „lányos lány”, és inkább vonzottak a vagány, fiús dolgok, a fára mászás, focizás, legózás, mintsem a babázás vagy a hajfonás. Körülbelül 14

éves lehettem, amikor felmerült bennem a gondolat, hogy szeretnék valamilyen hangszeren megtanulni, így a szüleim támogatásával be is iratkoztam a túrkevei zeneiskolába zongora szakra. Ez sajnos tiszavirág életű

dolog volt (amit így, utólag nagyon is bánok). Nem vonzott eléggé, túl sokan voltunk, és úgy éreztem: ez nem az én hangszerem. Mindig is szerettem az olyan dolgokat, amik nem szokványosak, és amiket viszonylag kevés

33


34

ember csinál. Már a zenesuliban felcsillant a szemem, hogy a kisteremben álló Sonor dob menynyivel szebb, mint a zongora, és azt éreztem: jobb lenne a zongora billentyűi helyett a tamokat ütögetni. Így pár hónap zongorázgatás után át is nyergeltem a dobolásra, családom nagy örömére. »  Mióta dobolsz?���Kik a tanáraid? – 14 éves voltam, mikor először dobverőt fogtam a kezembe. Mai napig emlékszem az érzésre, mikor megkaptam az első dobverőmet, és orcámon hatalmas mosollyal indultam a túrkevei Egressy Béni Zeneiskolába.

A zenesulis öt év nagyon meghatározó volt a számomra. Vida Attila volt a dobtanárom, aki miatt imádtam odajárni. Az első három évben inkább az ütős hangszerek (marimba, xilofon) domináltak, a dobra csak a későbbiekben tértünk rá. Nagyon élveztem ezt az időszakot. A középsuli elvégzése után jött egy nagy kihagyás, amikor négy évig Angliában éltem, ott jártam egyetemre, de sajnos nem volt lehetőségem dobolni. Viszont egy kedves barátnőm, Sicu fejéből körülbelül három éve pattant ki a gondolat, hogy alapítani kellene egy női zenekart. Erre ter-

mészetesen nagy örömmel rábólintottam, és a dobolás iránti láng itt újra fellobbant. Azóta gőzerővel gyakorlok, fejlesztem magam. Első körben autodidakta módon, zenész ismerősök tanácsai alapján próbálkoztam, viszont ez egy idő után kevésnek bizonyult, és akkor elkezdtem dobtanárt keresni. Hosszabb keresgélés után meg is találtam a számomra megfelelő tanárt Csányi Zoli személyében, akivel a mai napig igyekszünk a legjobbat kihozni belőlem. »  A dob nem egy nőies hangszer. Te jól is csinálod… nem ijeszti el a pasikat?


F OTó » PA N N I H A B E R L – Ezt a kérdést igen sokszor megkapom, főleg, hogy a dobokat nem feltétlenül simogatom, és nem bájos arcot vágva szoktam ütni. Persze vannak, akik itt meghőkölnek, és ijesztőnek tartanak, de szerencsére megvan az ellentábor is. »  Milyen zenekarokban játszottál, játszol? – A zenesulis évek alatt egy női bandában játszottam, majd túrkevei zeneiskolás barátokkal alapítottuk meg az első igazi zenekaromat az Ági-ka-t. Itt inkább az akkor általunk kedvelt feldolgozá-

» ODAVÁGó S ÁGI sokat játszottunk, amiből nagyon sokat tanultam. Majd 2009-ben jött a Vasmacska, aminek máig oszlopos tagja vagyok. »  A  Vasmacska  zenekarról  mesélj egy kicsit! – A Vasmacska 2009 őszén alakult. Weisz Icu (Sicu, ének) kitalálta, hogy összehoz egy csajokból álló rockbandát. Első körben én lettem meginvitálva, majd Balog Anita lett a gitáros és Tóth Viktória a basszusgitáros. Az első feldolgozás-dalok összerakásában Icu párja (Weisz Laci – Zorall, Kalapács) segített.

Komolyabbra 2010 nyarán fordultak a dolgok, mikor jöttek a fellépések, az azokra való felkészülés. Jelenleg már a saját dalok készítésén dolgozik a zenekar, amiket a nyári koncerteken hallani is lehet. Részletekről a Vm facebook oldalán olvashattok. Elmondhatom, hogy ez alatt a mintegy három év alatt nagyon sokat tanultam, fejlődtem. A zenekarban van egyfajta húzó, motiváló erő, amiből mind tudunk táplálkozni, és remélem, hogy ez a jövőben sem fog változni. Cats and Roll!

dobosmagazin

35


36

HASZNOS

F OTó » VA D O N I R é N

A madár röpte 2012. NOVEMbER 28. ZENEMűVÉSZETI EGYETEM JAZZTANSZAK, bALó IST VÁN MESTERKURZUSA Popper Péter szerint „Nincs nagyobb támadás az emberi méltóság ellen, mint a félelem. A félelmek meggátolnak abban, hogy önmagunk legyünk. Lelki bajaink legnagyobb része a gyávaságunkból fakad. Csak a bátorság ad belső tartást és emberi méltóságot.” „Nem az fontos, hogy hányat ver a madár a szárnyaival, hanem, hogy íveljen.” (Pilinszky János) Az alábbi, szintén Pilinszky Jánostól idézett néhány mondat egy hangfelvételből való, mely a Magyar Rádióban készült 1965. október 17-én. „– Azt mondják, keveset írok, de én ezt nem érzem. Sok vagy kevés: az irodalomban rendszerint értelmetlen szavak. Terjedelmes műveket érezhetünk rövidnek, és egy húszsoros verset terjengősnek. A műveknek egyedül a minősége érvényes. Szent János evangéliuma nem rövidebb a Háború és békénél, s a Háború és béke nem hosszabb egy Shakespeare-szonettnél. Hasonlóképp: írás vagy nem írás rendszerint egymást kiegészítő és nem kizáró fogalmak. Számomra a csend periódusa rendszerint sokkalta fontosabb, mint magáé az írásé. Egy hasonlattal: a madár szárnycsapása szakaszos, de röpte azért egyenletes. és nem is a szárnycsapás a lényeges, hanem a röpte előre. Mit ér, ha folyamatosan csapkod a szárnyával, miközben egy helyben ül egy háztetőn?” Szeretném hangsúlyozni, hogy az itt elhangzottak saját tapasztalataimból fakadnak, nem mindenkire érvényes kijelentések, legjobb esetben is csak önmagamra vonatkoznak.

dobosmagazin

„Ameddig élek ne gondolkodjatok helyettem  – ameddig élek hagyjatok szabadon tévednem.” (Simonyi Imre) Mivel minden művész mögött ott áll az ember, ezért, még mielőtt a dobolás általam körvonalazott szakmai részének ismertetésébe belemennék, szeretném röviden elmondani, hogy mit tettem magamért, mit várok el önmagamtól mint ember, azért, hogy a színpadra jogosan, a zene mögöttes tartalmából merítve kiállhassak. Tekintsétek az elhangzottakat egy önvallomásnak! De, ha akár csak egy mondat, vagy – később – hang megmozgatja valakinek a gondolatait, érzelmeit, azt hiszem, megérte eljönni, hiszen mi más célja lehet egy ilyen találkozásnak, mint a gondolatébresztés. Milyen egyszerű egy madárnak repülni! én idestova 50 éve foglalkozom avval, hogy önmagamat szárnyalásra képessé tegyem. Ez idő alatt sok tapasztalat ért, a gyakorlás során sok mindenre, számomra alapigazságokra jöttem rá. Körülbelül 20 éves koromban találkoztam először olyan zenei élménnyel, mely meghatározta egész pályámat (bizonyára nem véletlenül tudtam azonosulni vele): John Coltrane Live at Birdland című lemezét volt szerencsém meghallgatni, melyet azóta is, bizonyára már több százszor meghallgattam, és képtelen vagyok megunni. Olyan pozitív, isteni energiákat ad át ez a zene, még a felvételen keresztül is (milyen lehetett Coltrane élőben!), amivel nem tudok betelni. Az utóbbi néhány év során biztossá vált bennem, hogy a zenész legfontosabb feladata közönségét pozitív energiákkal feltölteni. Ha emelkedettebben fogalmazok: az igét hirdetni. Már nem érdekel, mi a szép, mi a jó zene (annyi ilyen van), csak az foglalkoztat, hogy pozitív energiákat kapjak és adjak, s a zene igaz legyen, isteni legyen.


» B A Ló I S T VÁ N

37


38 A madár repülni tanul… 28 évesen két meghatározó élmény is ért. Most, hogy visszatekintek ezekre az eseményekre, arra gondolok, talán nem is a véletlen műve volt ez, hanem személyiségemből eredő, bejárandó utamat kijelölő lehetőségek, melyeket nem kerülhettem ki, de rosszul értelmezhettem volna. Fontosnak tartom, hogy a mindennapok során, a félelmeinket legyőzve meg tudjuk hozni a helyes, a lelkiismeret által diktált döntéseket. Miért? Mert a lelkiismeret a lélek hangja, ami a felettünk álló bennünk lakó része. Az egyik ilyen esemény: volt szerencsém találkozni Steve McCraven dobos kollégával, akivel azóta is összefutunk néha-néha. Ő volt az, aki először bátorságot és önbizalmat öntött belém. Nem állítom, hogy most, 30 évvel később csupa önbizalom vagyok, de már hosszú ideje nem félek. Az eltelt évek során kiléptem nem is egy olyan zenekarból, ahol nem tudtam szabad lenni, mert a teljesítés kényszere bénított meg, és féltem, hogy nem tudok eleget tenni a nem rám szabott feladatnak. A félelem persze nemcsak egy zenekarban ölhet meg bennünk mindent, hanem a mindennapjaink során is szembekerülhetünk evvel az érzéssel! Legyünk résen! A félelemnek sok arca van, sokszor észre sem vesszük, amikor – akár – ember képében mellettünk áll és kezet nyújt. Steve valójában nem sokat tanított nekem, csak az ablakokat nyitotta ki, mellyel akaratlanul is az önfejlesztés pályájára állított. A dob-ügyeken kívül még annyit mondott: kezdjek el karatézni… Már másnap megkerestem szomszédomat, aki ennek a sportágnak egy remek edzője volt. Hetente több edzésre is elmentem, otthon is minden nap egy-másfél órát fejlesztettem önmagam. Az edzések során hosszú perceken keresztül végeztem egy-egy gyakorlatot, és ez ösztökélt arra, hogy ezt a módszert alkalmazzam zenei önfejlesztésem során is. Ekkor kezdtem el gondolkodni arról, mit gyakoroljak, igyekeztem felállítani egy rendszert, egy órarendet, amiben meghatároztam, hogy mit, mennyi időn keresztül gyakorlok… Mert szinte mindegy, hogy mit tanul az ember, a folyamat, a gyakorlás módszere, a beérés ideje nagyon hasonló. Ez a sport, a rendszeres edzés még megtanított valamire: küzdeni, soha fel nem adni, amibe belekezd-

tem. Ma már biztosan tudom, hogy életemnek ez a fő vezérmotívuma, a küzdelem maga, ha tetszik, készülődés a halálra. A másik esemény egy kudarc volt, melyet azonban mégsem sikertelenségnek éltem meg. Szerencsémre jól döntöttem, önmagamba néztem, és nem az életet hibáztattam a történtekért. Akkor a Dimenzió együttes tagja voltam, de a zenekar olyan irányba fordult, amit én nem tudtam sem szakmailag, sem érzelmileg, sem zeneileg követni, így útjaink elváltak. Akkor – sok tépelődés és gondolkodás után – jutot-

tam arra az igen egyszerű megállapításra, melyet mind a mai napig próbálok érvényesíteni: inkább keresgélem a lehetőségeket önmagamban, mintsem megpróbáljak mások igényei, elvárásai szerint muzsikálni, ami eleve kudarcra ítélt kísérlet, hiszen nem bújhatunk ki önmagunkból. Még ma is meg-megérint egy-egy kiváló dobos játéka, hisz egyre több lehetőség van már élőben is olyan követendőnek tűnő dobosokat hallgatni, akik – bizony! – magasabban repülnek, mint én, bár önmagukhoz képest nem biztos, hogy nagyobb ívben! De mit tehetnék? Önmagamat csak magammal mérhetem. Nincs


» A MADÁ R R ÖP TE olyan madár, amelyik a másik madár röptét próbálná utánozni. Mindegyik csak a saját ívén repül… én is ezt teszem, 30 éve igyekszem a magam ívén repülni, habár, kétségtelen, sokszor bizonytalanná váltam önmagam képességeit illetően. Mindig a világ legjobb dobosa akartam lenni, még most is, igaz, már tudom, hogy nem leszek az, másrészt a legjobb, mint értékítélet, nem létezik. De azt is tudom, hogy jobb mindig lehetek. Ezért örülök annak, hogy még mindig képes vagyok gyakorolni, sőt, az elmúlt évek során – köszönhetően a felnö-

vekvő, nagyon tehetséges nemzedék kisugárzásának – új dolgokat tudtam tanulni, és tudásomat bővíteni. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy tanulni mindenkitől lehet. én is ezt tettem, az élményeket, tapasztalatokat saját ízlésem szerint kezdtem el rendezni. Önképző, önfejlesztő lettem: autodidakta. Feltett kérdéseimre igyekeztem önmagam megadni a bennem rejlő válaszokat. Hiába akartam mindig is úgy játszani, mint a legjobb amerikai dobosok, rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog menni. Senki nem bújhat más bőrébe (talán a képességeim sem voltak meg hozzá). Ennek

a folyamatnak persze, akkor (28 évesen) voltak emberi, önismereti vetületei is, melyek továbbgyűrűztek és az óta is hatnak. Gyökereimet – emberit és zeneit egyaránt – igyekeztem megtalálni. A keresés eredményeképpen arra jöttem rá, hogy minden ember egy tőről fakad, és minél alább szállok önmagamban, annál feljebb és közelebb kerülök a közös eredőhöz. Az a tehetség, amivel rendelkezem, Istentől adatott. Nem kaptam túl sokat, de megtettem – és ebben egyenlő vagyok a legnagyobbakkal – hogy elszántan gyakoroltam, és következetesen kerestem és keresem most is azokat a technikai és zenei lehetőségeket, amelyekre én magam rábólintok. Mert nem az a kérdés, hogy a közönségnek tetszett-e, amit játszottam, hanem az: én magam elhiszem-e, hogy igaz, hiteles volt, amit mondtam. Ha igen, és mégis, csak a saját igényeimnek és elvárásaimnak feleltem meg, akkor is csak azt tudom majd játszani, amit én igaznak érzek és gondolok. Ha nem ezt teszem, akkor becsapom magam, evvel mást is, és akkor mindegy, hogy kinek tetszett, hiszen hazudtam… Egy nap ragyog az égen, mégis, ahány festő, annyiféle. Repülök… és ennek jelentését önmagam számára meg is fogalmaztam: egy-egy koncert során – sajnos, nem mindig - olyan állapotba kerülök, hogy akarataim kialszanak, gondolataim megszűnnek, csak a legmélyebbről feltörő energiák alakulnak át zenévé szívem és a lelkem csatornáin keresztül. Hiszem, hogy ilyen értelemben nincs különbség a zenei műfajok között. Egy-egy ilyen koncert után üresnek érzem magam, vágytalannak, akarattalannak, könnyűnek. De amíg eljutottam ide, addig sokat kellett tanulnom. A legfontosabb, amit az elmúlt évtizedek során tudatosítottam: nem tudok más lenni, csak önmagam, nem tudok máshogy repülni, csak a saját szárnyaimmal, nincsenek nagyok és kicsik, csak emberek, akik teszik a dolgukat, amiért a világra jöttek. Nem az számít, hogy kinek milyen képességei vannak, hanem az, hogy azokat milyen mértékben igyekszik annak a tevékenységnek a szolgálatába állítani, amiért a világra jött. Szerencsés az, aki megtalálta küldetését. Mindenkinek megvannak a korlátai, de hitem szerint nincs olyan ember, aki azokat el tudná érni. Az a bizonyos hajszál, a végén, már nagyon vastaggá válik… DE: A szárnyalásért nem jár dicséret,

dobosmagazin

39


40

» A MA DÁR R ÖP TE a repülés a madárnak az élete, ha nem tud repülni, elpusztul, így az igazi művész sem az elismerésért alkot. Ha otthon, a négy fal között gyakorlok, akkor is szolgálok, a hangok felfelé szállnak. A küldetés felismerése azonban felelősséggel is jár: szolgálni kell és egyben példát is mutatni, esetünkben nem csak repülni, de reptetni is kell: a minket megtisztelő közönséget nem elég megsimogatni és elandalítani, de érzelmeinek átélésére, gondolkodásra kell kényszeríteni, kiemelni a reménytelenség, szomorúság, elkeseredettség állapotából, néhány pillanatra felemelni őket, megtölteni őket azokkal az energiákkal, melyek – ha csak néhány órára is – örömmel töltik el őket. Mindezt egy olyan kulturális környezetben, ahol hamis példaképekkel és az anyagi létbe döngölő hamis vágyak és érzelmek gerjesztésével próbálják kimosni fejünkből az igazságot, a gondolkodást, a megvilágosodást, lelkünket eltiporni, érzelmeinket kioltani, és sok esetben lehetetlenné teszik életünk céljának felismerését. A feladat nem könnyű, de félni nem szabad. Ne higgyünk annak, aki meg akarja mondani nekünk, hogy mi a jó! Feldmár András: „Nekem tehát nem arra kell hatalom, hogy más emberek fölött legyen hatalmam, hanem arra kell hatalom, hogy ne kelljen olyan dolgokat csinálnom, amiket én nem akarok, és azt csinálhassam, amit akarok. Van annak egy tudománya és egy művészete, hogy hogyan szerezzen és tartson meg az ember éppen elég hatalmat arra, hogy úgy élhessen, ahogy akar.” ébresztő! Félni nem szabad, mert a félelem megöli a szívet-lelket. A halott lélek nem szárnyal, nem lázad, nem küzd a dolgok jobbításáért, a halott szív nem érez, és nem szeret. Bátran nézzünk önmagunkba, vizsgáljuk meg szívünket-lelkünket, ha kell, minden nap, a színpadon pedig szolgáljunk, adjunk! Mit? Szeretetet. Nem tudom, hogy kinek hány szárnycsapásra van szüksége a repüléshez. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy a közölnivalókhoz sokat, vagy keveset kell csapnia. én úgy próbálom: minél kevesebbel minél többet, ha nem is túl nagy ívben. édesapám

mondta volt: Chaplin művészetét azért tartja kiemelkedőnek, mert az élet szenvedéseit, küzdelmeit, örömteli pillanatait olyan nemes egyszerűséggel fogalmazza meg, hogy mindenki megérti. Keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy olyan természetesen repüljön, ahogy a madarak. én csak tanulom a repülést, mint ahogy más az idegen nyelvet. De igaz gondolatokat, érzelmeket, üzenetet átadni: ehhez mindenkinek joga van, és sokan – szerencséjükre – megkapják a lehetőséget is rá, de akkor kötelezően a feladatuk lesz, melynek teljesítéséről egyszer számot kell adni. Az ember oly törékeny és halandó, pillanatig tartó léte és élete csak, mint egy csepp a tengerben, de a szeretni és adni tudó szívnek a szabadon szárnyaló lélekkel közösen megalkotott alkotásai fennen szárnyalnak életünk után is. Tanácsok a mindennapi gyakorláshoz: Az energia nem akarat és nem fizikai erő, hanem a lendület és a belső hang találkozása. Próbálj meg messziről halkan, de lendülettel játszani, közelről pedig erősen, szinte csak az ujjaidat használva! (ütősöknek) A gyakorlás mindennapos szembenézés önmagunk ízlésével, művészi igényeivel. Elég, ha önmagad elvárásainak teszel eleget. Találd meg a téged tápláló gyökereket, fejleszd a saját eszközeidet! A hangszert (dobfelszerelés) hangold be úgy, hogy az neked tessen, és játékra ösztönözzön! Minden ritmusban találd meg a saját táncod, ne félj technikai lehetőségeket úgy használni, ahogy még nem hallottad mástól! A zenei szabályok megváltoztathatóak. Gyakorlás során ne köss önmagaddal semmilyen egyességet, mert minden ilyen egyességgel önmagad gyengíted. Bízz magadban, a tehetség csak egy adottság, ha – esetleg - kevés van belőle, gyakorlással sok mindent lehet pótolni! Ne feledd, egy ház építése az alapokkal kezdődik! Mindig ellenőrizd, hogy egy adott feladat megoldásához megvannak-e már az ahhoz szükséges előző feladatok!

Az előadás felvétele a http://www.youtube.com/watch?v=Zvsiwxkr3FU oldalon tekinthető meg.


D O b H Á R T YA

Törekedj arra, hogy a legkevesebb hangot (akár csak egyet is) el tudd játszani többféleképpen. Varázsolni egy hanggal is lehet, az erő benned van és nem a mennyiségben. Gondolkozz dallamokban és színekben is, a dob nem csak ritmushangszer. Legyél kitartó, magaddal szemben (is) megértő és türelmes, ne ostorozd magad: ha valami nem megy jól ma, jobban megy majd holnap. Ne törekedj arra, hogy hamar elsajátíts egy feladatot: adj időt magadnak, az éréshez idő kell. Készíts beosztást arról, hogy mikor, mit, miért, és mennyit gyakorolsz, ne ragadj le egy gyakorlatnál, és gyakorolj hetente legalább hat napot! Ne feledd: nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás! Amit gyorsan akarsz játszani, azt is lassan kezdd el gyakorolni. A gyakorláshoz használj metronómot, de vigyázz, ne öld meg magadban a ritmus, az idő természetes hullámzását! A metronóm szolgáljon téged, és ne te a metronómot! Maradj nyitott! Ha azon kapod magad, hogy egyegy megoldást folyamatosan használsz, akkor azt tiltsd le magadban, keress helyette másikat! Ne locsogj a hangszeren, hanem mondj valamit! Minden, már kigyakorolt technikai feladattal rögtönözz, és aztán vond azt össze a már eddig is használtakkal! Így lesz egy kis facsemetéből hatalmas lombkoronával bíró fa. Ezért minden nap legyen olyan szakasza a gyakorlásnak, amikor félreteszel minden feladatot, és csak a magad örömére játszol. Ha ilyenkor valami megtetszik, azt jegyezd meg, mert lehet, hogy az vagy TE! Ne akarj többet mondani, mint amennyit el tudsz játszani, és ne engedd, hogy a zenei gondolatok helyett technikai gyakorlatokat mutass be! Ha egy nótát akarsz kidolgozni: tanuld meg énekelni, játszani, aztán keresd meg azokat az eszközöket, amik a legjobban illenek hozzá és hozzád! Ha nem találsz ilyet a meglévő készletből, dolgozz ki újat! Minél többet használd a memóriádat, és kevesebbet a kottát: legyél alkotó! A színpadon – ha lehet – ne a kottát nézd, hanem tanuld meg a darabokat fejből! Baló István elérhetősége: dobibalo@gmail.com

MIDNIGHT ROCK

Hűtlen Istenek (Demo) Csík Attila és Dutka Dániel közös projektje. A két fiatal srác otthon, saját lakásukban kezdte meg a felvételeket 2012 őszén, elsősorban saját kedvtelésükre. A lágy dallamoktól kezdve a rockosabb hangvételű nótákig mindenbe belenyúltak, és nem bízták a véletlenre. Céljuk volt olyat kialakítani, ami nem mindennapi, ami kicsit eltér a megszokottól. Zongora és dob párosa volt az alapja a zenéknek, majd kiegészítették gitárokkal, szimfonikus hangszerekkel, orgonával. A hat számot tartalmazó anyagban hallhatunk komolyabban összerakott nótákat, de egyszerűbbeket is, melyek könnyen emészthetőek a nagyérdeműnek. érdekes, hogy mindent maguk játszottak és énekeltek fel az utolsó hangig. A lemezen Csík Attila dobol, énekel, zongorázik, és ő szólaltatja meg az orgonát és szimfonikus hangszereket. Dutka Dániel a gitáros feladatokat oldotta meg. A zenekar építése és próbái mára már megkezdődtek, így reméljük, hogy mihamarabb találkozhatunk velük a koncerteken is. Ajánljuk mindenkinek, akik szeretik a kísérletező zenéket. További információt a www.midnightrock.try.hu illetve a facebookos oldalukon találhatunk.

dobosmagazin

41


42

b E S Z Á M O Ló

beamter Jenő emlékest „én úgy mentem mindig a pódium felé, olyan szívdobogással, mint a szerelmes diák az ideálja felé. Semmi se férkőzött olyan közel hozzám, se szerelem, se barát, se pénz. A zene volt a mindenem. Mással alig foglalkoztam.” – vallotta Beamter Jenő, akit minden ismerőse csak Bubiként emlegetett. Szüle1

tésének 100. évfordulójára emlékestet rendeztek 2013. január 17-én a Budapest Jazz Clubban. Beamter Jenő(Bubi) a magyar jazzdobosok első nagy nemzedékének volt a tagja Weisz József (Api) és Orlay Jenő (Chappy) mellett. Mivel a 30-as és 40-es években nem volt sem internet, sem televízió, 2

a mulatni vágyó nagyérdemű akkoriban élőzenés szórakozóhelyeken, lokálokban töltötte estéit („Az úri közönség táncol.” Rejtő Jenő: Az elveszett cirkáló). Az itt muzsikálók estéről estére hajnalig zenéltek, és olyan rutinjuk volt, amiről a maiak zöme csak álmodhat. Az emlékesten Kármán Sándor alapos bevezetőjéből megtudhattuk, hogy Bubit a családja valamilyen

dobosmagazin

rendes polgári állásban látta volna szívesen. A doboshivatás iránti lelkesedését eleinte egyáltalán nem osztották, de amikor látták, hogy milyen sokat keres vele (1930-as évek!), megenyhültek. Bubi az Operaház muzsikusától, Roubál Vilmostól tanulta a dobolás alapjait, de kezdettől a szórakoztató zene terén működött. 1942-ben gyakorlatilag egy előkelő lokál dobja mellől vitték el munkaszolgálatra. A sors

3


» M A R C Z E L L K ATA L I N • F OTó » K I S FA LU D I I S T VÁ N Oroszországba vetette, legalább 2000 kilométert gyalogolt, majd a háború végéig a Moszkvától délkeletre található 188-as fogolytáborban tartózkodott. Szerencséjére a táborban rábízták a magyarok kultúrműsorainak szervezését, így egy kicsit jobb dolga volt, mint a táborlakók többségének. A szintén ebben a táborban dekkoló Örkény Istvánnak érdekesen számolt be itteni élményeiről, arról például, hogy egy műsoros esten hogyan játszott fergeteges dobszólót két pici, ki tudja honnan előkotort dobon. Bubinak szerencséje volt, mert ő, ellentétben a munkaszolgálatban betegségben elhunyt Weisz Apival, 1946-ban hazajött a lágerből, és ott folytathatta pályafutását, ahol abbahagyta. A korszak legjobb zongoristáival alakított zenekarokat (néha csak duót): az amerikai hadifogságból hazatért, swinggel

„fertőzött” Martiny Lajossal, Solymossy Lajossal, Szabó Józseffel, majd Gallusz Györggyel. A helyek, ahol rendszeresen játszottak (a Bristol szálló Dunabárja, majd később a Citadella) az igényes jazzt kedvelők törzshelyei lettek. Bubinak remek érzéke volt ahhoz, hogy meghallja a jó jazzt, ezt tanúsítja korabeli lemezgyűjteménye, melynek nagy része fennmaradt: Benny Goodman, Artie Shaw, Jimmy Lunceford és Paul Whiteman zenekaraitól gyűjtötte a felvételeket. Az 1970-es években Bubinak reneszánsza lett: az akkori fiatal muzsikusok szívesen léptek fel az akkor már inkább vibrafonon játszó, tapasztalt, de közvetlen kollégával. Ekkoriban készült egy portréfilm is róla, amelyben a Fészek klubban sztorizik illusztris közönség előtt, és számokat is játszik Martiny György 4

kíséretével: a filmből láthattunk egy részt az emlékesten, és mondhatom: Bubi frenetikusan játszotta a Jealousy című számot, és a stand-up műfajában is remekül megállta a helyét. Az emlékest meghívott fellépői voltak: Kőszegi Imre, Vukán György, Berkes Balázs, valamint Tommy Vig, akit Gyárfás István kísért, illetve egy szám erejéig Benkó Sándor csatlakozott hozzá.

1

5

Kármán Sándor bevezető beszéde a megnyitón 2

3

Egy hangulat az orosz fogságból – Dobszóló katonai kulacsokon 4

5

Beamter Bubi felesége és leánya

Tommy Víg és Gyárfás István

Az est meglepetés vendége – Benkó Sándor

43


44

» T U R Á N TA M Á S L E V E N T E

Dobolás és matematika másképpen E lap hasábjain, illetve valamely DM táborban is kedves kollegám, Korompay Zsolt foglalkozott már a matek és a dobolás szoros összefüggéseivel a legkisebb közös többszörös/legnagyobb közös osztó vonatkozásában különböző polimetrikus, poliritmikus kíséretek előállítására. Azonban a matek más téren is hasznos egy dobos számára, különösen ha fabrikáló típus. Ha van egy dobtestünk, és minden egyéb hozzávalónk, hirtelen elgondolva egyszerűnek tűnik mindebből egy dobot felépíteni. Azonban ha elkezdünk a részleteken gondolkodni, kiderül, hogy a dolog nem annyira egyszerű. Az első és talán legjelentősebb gond a babák helyének pontos meghatározása. Végül is, ha ezek a helyükön vannak, már csak csavarkulcs kell, és kész is. Már hallom is, hogy „á, hát csak át kell jelölni a káváról!”. Elárulhatom: nem lesz pontos. Az általam elvárt precizitás 0,1 mm tűrést enged meg, ami olyan csekély, hogy az sem mindegy, milyen vastag ceruzával végzem a jelöléseket. Ha ezt tartani tudom, a felső és alsó babák garantáltan egy vonalban lesznek, és a káva lyukakra tökéletesen illeszkednek. A sablonok alkalmazása véleményem szerint ilyen egyedi gyártásban nem célszerű, a sablont még szigorúbb tűréssel kellene elkészíteni (hiszen már az átjelöléskor

viszek bele pontatlanságot, amit később a fúrás során csak fokozok). Szóval egy-két darabért nem érdemes sablont készíteni. A jelöléseket és méréseket magán a natúr testen ceruzával célszerű végezni. Minden méréshez pontosan beállított tolómérőt (subler) használjunk (1. kép). és hol itt a matematika? Ugye, a dob egy henger. 2 dimenzióban egy kör (1. ábra). Az a feladatunk, hogy ezt a körvonalat pontosan 5-6-8 stb. részre osszuk, attól függően, hogy milyen a kávánk, hány baba lesz a dobon. A babák vonalát úgy fogjuk kijelölni, hogy pontosan meghatározzuk annak a húrnak a hosszát, amelyet ötször vagy hatszor, stb. egymás után felmérve megkapjuk a babák helyét. Először 360o-ot osszunk el annyival, ahány lyukú kávát alkalmazunk (pl. 5 esetén 360/5 = 72o). Kapunk egy háromszöget, amelynek két oldala a kör sugara, origónál lévő szöge


HASZNOS

1. ábra A számításhoz használt háromszög (a rajz nem méretarányos, csak szemléltető!)

72o (α) a harmadik oldala pedig az a húr, aminek a hosszát keressük. Az α szögből szögfelezőt bocsájtva a húrra egy derékszögű háromszöget kapunk melynek átfogója a sugár (r) egyik befogója a keresett húr fele (a), másik befogója a sugár egy része (b), és mind a három szögét ismerjük (90o; 36o (72o/2); 54o). A keresett húr hossz az alábbiak szerint számítható: sin 36o = a/r és r x 0,5877 = a. Egy 8-as tam (átmérő 8’’ x 2,54 = 20,32 cm, sugár: 10,16) esetében pl.: 10,16 x 0,5877 = 5,971 cm x 2 = 11,94 cm a keresett húr hossza. A számítás során ne kerekítsünk, minél több tizedessel számoljunk!

Ezt a távolságot kell nagyon pontosan felmérni a dobtest oldalára felül és alul, jelen esetben ötször, egy alapvonalból kiindulva. Ha jól számoltunk és mértünk, akkor az utolsó felmérésnél pontosan viszszajutunk a kiinduló vonalra. Az így kapott pontokat össze kell kötni, és megkapjuk azokat a vonalakat, amelyeken a babák furatait el kell helyezni. A fúráshoz kizárólag fafúrásra szolgáló, heggyel rendelkező fúrót használjunk, hogy pontosan a kijelölt pontra lehessen illeszteni. Mindenkinek jó barkácsolást, és csak akkor fúrjatok, ha már minden jelölést többször ellenőriztetek! Baj esetén a használhatósági kör jelentősen szélesedik, a virágládától egészen a gyújtósig.

dobosmagazin

45


46

HANGSZER

» J U H Á S Z TA M Á S

Alpha cintányérok Pár nappal ezelőtt kaptam kézhez a Paiste Alpha cintányérszettet, történetesen négy réztányért. Tizennyolc éves dobpályafutásom alatt meglehetősen magasra tettem a mércét, amelyet a cinek tartóssága és hangzása iránt támasztok. Mindig is a minőségi áruk kedvelője voltam a dobolás terén, mert már korábban rá kellett jönnöm, hogy megéri nagyobb összeget invesztálni egy-egy alkatrészbe – cintányérba, bőrbe, dobverőbe – mert egyrészt jobban szól, másrészt sokkal tartósabb is.

A tányérok első tesztjét izgatottan vártam, mert bár a Fon-Trade zeneboltban alkalmam nyílt alaposan kipróbálni, az igazi átesés a tűzkeresztségen a zenekari próba. Valósággal lenyűgözött, hogy milyen elementáris erő szabadult fel a cintányérokból. Kiválóan szólnak erős, határozott ütéseknél is, ugyanakkor érzékenyen alkalmazkodnak a lágyabb groove-okhoz. Iskolai éveimben alakult zeneka-

Paiste Alpha China 18”

Paiste Alpha Full Ride 20”


47 rommal főként modern rockot játszunk, de rengeteg stílust ötvözünk benne (balkáni népzene, reggae, jazz, drum n’ bass, stb.). Ennyi stílust ötvözni hangzósság tekintetében nem könnyű, éppen ezért olyan cinekre volt szükségem, amelyek az említett stílusokban jól szólnak. Nos, ezek a Paiste Alpha tányérok ilyenek. Még nem esett szó arról, hogy az Alpha-széria mely, általam kiválasztott darabjairól írok: Paiste Alpha Full Ride 20” Paiste Alpha China 18” Paiste Alpha Rock Crash 19” Paiste Alpha Sound Edge HH 14” Több órán át válogattam a cinek közül, de azért ezekre esett a választásom, mert a zenei ízlésemnek és az általam eddig hasz-

nált beállításoknak, technikáknak maximálisan megfelelnek. A ride szépen cseng, de visszafogottan kíséri csupán a ritmust, amit el is várok egy lengőtányértól. Kúphangja pazar, az összes ismert ütési technikára könnyedén reagál. A china hangzását azt hiszem, nem kell bemutatnom, mindenki ismeri a Bruce Lee filmek gongjainak és a legsúlyosabb kettő-négy témákhoz használatos erős csengésű cintányérhangoknak kollaborációját. A crash mindent tud, amit egy crashnek tudnia kell, egyszerűen fantasztikus hangja van. Az első bekezdésben foglalt „elementáris erő” a china és a crash hangzásánál érződött leginkább. A HH Sound Edge technológiája rend-

kívüli szabadságot és magabiztosságot sugároz az ütős felé. A tányérok szélének hullámos kiképzése nem engedi összetapadni őket, azaz nem lesznek többé fals lábcinhangok, pontosan azt fogjuk hallani, amit a lábunk végrehajtott. Emellett nagyszerűen szól a rock alapokhoz, de a jazzes, funkys, lábcinemelgetős témákhoz éppúgy, mint az elektronikus zenei ritmusokhoz. élmény ezeken a tányérokon játszani, és minden koncerten nyugodt lehetek afelől, hogy a cinek nem törnek, és remekül fognak szólni. Ilyen magabiztosságot korábban semmilyen márka használatakor nem tapasztaltam. Köszönöm!

Paiste Alpha Sound Edge HH 14”

Paiste Alpha Rock Crash 19”


48

» BUDAI KRISZTIÁN

HANGSZER

A hand percussion Megfogalmazása A hand percussion alatt a kézzel megszólaltatható ütőhangszereket és az azokon való játékot értjük. A zeneművészet egy típusa az ütőhangszeres családon belül, melyet a komolyzenei ütőzéstől és a dobfelszerelésen való játéktól külön kell választani. Minden kultúra kézi ütőhangszerei ide tartoznak.

találhatóak. Általában a játékos egy több hangszerből álló úgynevezett setup-on játszik. Ezt minden játékos egyéni ízlése alapján állítja össze, illetve az aktuálisan játszott, előadott zene stílusa alapján. A hangszerek megszólaltatása különböző technikákkal történik, és a végtagok megfelelő függetlenítését igényli. Továbbá kreativitás, improvizatív készség és technikai repertoár is szükségeltetik, hogy

1

2

Kialakulása ELőADóK A hangszeres könnyűzenében ma legtöbbször jelen van a hand percussion. A dobfelszereléshez képest csak később kristályosodott ki a szerepe, került be a zenei köztudatba. Az 1950-es években fontos fordulópont következett be, ekkor jutott el a konga az USA-ba a kubai zenészek közvetítésével. Nagyon divatos volt, a legtöbb zenekar akart egy kongást. Majd a kongás elkezdte a többi latin hangszer szólamát is megszólaltatni egymaga, talán így kezdődhetett. A gyökerek a különböző (afrikai, arab, ázsiai, indiai, kelta, latin-amerikai) népek tradicionális zenéiben

Neves magyar előadók: Horváth Kornél, Pusztai Csaba, Szendi Gábor, Dés András, Dely István, Dely László, Dely Shango, Keönch László Farkas Neves külföldi előadók: Trilok Gurtu, Thomas Dyani, Luis Conte, Alex Acuna, José J. Cortijo, Hakim Ludin, Paulinho da Costa, Giovanni Hidalgo, Big Black


49 G YA K R A N H A S Z N Á L AT O S , I D E S O R O L H AT ó H A N G S Z E R E K Mebranofon hangszerek: conga, bongo, timbales, darbuka, dumbek, csörgődob, tabla, jembe, taiko, thunder tube, sámándob, egyéb keretes dobok Idiofon hangszerek: csörgő, shaker, maracas, cabasa, vibra slap, triangulum, chimes, cintányér, gong, fadob, kolomp, log drum, steel drum, cajon, claves, tambora, guiro, pandeiro, esőbot, aquaphon, ocean drum, hangtál, udu, hang drum, bodran, wah wah tube, viharlemez Aerofon hangszerek: szambasíp, szélsíp, egyéb sípok, kagylókürt, digeridoo

1

Horváth Kornél

2

Conga, Djembe, Bongo, Kolomp, Cajon

3

Koncert pillanatkép

4

Thomas Dyani

5

Trilok Gurtu

6

Luis Conte

7

Jose Cortijo

8

Mongo Santamaria

3

dobosmagazin


50 4

az előadó a különböző stílusokból, megszólaltatási módokból választani, kombinálni tudjon a játszott zenének megfelelően. Ennek a hangszercsoportnak a módszertana, didaktikája jelenleg hazánkban nem kiforrott, nem felépített. Szinte teljesen hiányzik a felsőoktatásból, a középfokú oktatásból, és az alapfokú művészetoktatás is mellőzi a legtöbb helyen. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és a Kodolányi János Főiskolán jelenleg csak jazzdoboktatás van, a Kőbányai Zenei Stúdióban szintén. A klasszikus zenei oktatás pedig csak érintőlegesen foglalkozik vele, ha egyáltalán. Ám a hand percussion a zenében évtizedek óta létező trend, színfolt. Nyugaton más a helyzet, több egyetemen külön óra van rá, szakképzett oktatóval. Például a mannheimi előadóművészeti egyetemen (University of Music and Performing Arts) latin percussiont tanít José J. Cortijo,

6

5

aki egy alkalommal (2005-ben) már játszott hazánkban a Ceglédi Dobos Gálán. A Berklee College of Music hand percussion tanára Jerry Leake, a londoni Royal Academy of Music pedig két tanárt alkalmaz (Paul Clarvis, David Hassell), akik a dobfelszerelést és a latin és más népek kézi ütőhangszereit oktatják. Sajnos, Keönch László Farkas: Az ujjcintányér technikája – Arab táncritmusok című kottájától eltekintve nem kapható megfelelő magyar kotta, azokat külföldről kell rendelni. Ugyanakkor akik ezt tanítják (vagy akár csak játszanak ilyen ütőhangszereken), nagyon kevesen vannak, és sokszor ők maguk is csak a sötétben tapogatóznak. Hiszen nincs egy átgondolt irányvonal, felépített tanmenet, haladási stratégia. Afro-Latin Jazz Hand Drum Competition néven a 2000-es évben versenyt rendezett az Egyesült Államokban a Thelonious Monk Institute of Jazz.


» A HAND PERCUSSION

7

8

dobosmagazin

51


52

TA N U L M Á N Y

» MUCSI GERGŐ

Innováció és tradíció cserépbe zárva A hangszer eredete Az udu neve már biztosan nem hangzik ismeretlenül a többségnek: ez az ütőhangszer egyre divatosabb a nemzetközi és a hazai zenei életben is, legyen szó jazzről, fúziós zenéről vagy világzenéről. érdekes, hogy a mai kor zenésze, és a hangszeripar miként fedezi fel az ősi hangszereket, és innovatív módszerekkel, modern dizájnnal megújítva építik be a kortárs zenei kultúrába… Az udu egyszerre idiofon és aerofon ütőhangszer, egy agyagból készült hangzó edény. A hangszer eredete Közép- illetve Nyugat-Nigériába tehető. Az ’udu’ elnevezés az afrikai igbo (ibo) népcsoport nyelvén egyszerre jelent agyagedényt és békét. Ez a zenélő edény egyéb névvel is ismert, mint például az abang mbre („játszó cserép”) vagy a kim-kim. Egy tipikus igbo közösségben bárhol

találhatunk udut. Ezt használják vízhordásra, élelmiszer vagy magvak tárolására és szállítására, a fákon méz gyűjtésére, de a nagyobb méretűek egyszerű hűtőszekrényként is funkcionálhatnak… A szájhagyomány szerint az udu hangszerként való használata egy vízhordó asszony felfedezéséből ered, de felmerült a fazekas hibája is, mikor két nyílást készített egy edényre. Valószínűleg a hangszer pontos eredetét sosem tudjuk meg, mindenesetre az udu ezen kívül még sok érdekességet tartogat a számunkra. Hogyan készül? Az udut hagyományosan kizárólag nők készítették. Készítése során egy régi edényre, vagy gömb alakú sablonra teszik az agyagot, amit aztán egy nagyobb lapos kővel ütögetve lapítanak rá a formára. Majd


53 egy nyeles fa ütővel (hasonlatos a pingpongütőhöz) fokozatosan ütögetik tovább, figyelve az egyenletes vastagságra. Ezt követően levágják a felesleget a gömb alján. Az így elkészült rész lesz a hangszer alja. Ezután több agyagcsíkot tekernek a kész félgömbre, kialakítva a rezonáns test többi részét, fokozatosan felfelé haladva. Fontos, hogy az így utólag bedolgozott agyagcsíkok is a gömbbel azonos vastagságúak legyenek, amely nagyban befolyásolhatja a hangszer jövőbeni hangját. Ezzel a módszerrel akár két hétig is tarthat egy test megépítése. Ezután már csak egy oldalsó nyílást kell kivágni. Majd fonott száraz növényekkel mintát hengerelnek az udu testére, mellyel érdes felszínt, mintát tudnak készíteni. A sima felülethez sima kővel lapogatják meg az agyagot, így egy enyhe fényt adva annak. Ha mindezzel készen vannak, a kétfázisú égetés előtt először gondosan kiszárítják az udukat. Az első égetés meghatározott hőmérsékleten történik, a második szabadtéri kemencében. A kiégetés során az edényeket izzó állapotban éghető anyagok közé teszik, amelyek teljesen elfedik a hangszert kívül-belül. Az égés végeztével a hamu hatására az udu elnyeri autentikus fekete színét. Ezek a fázisok hagyományosan körülbelül egy hónapon keresztül zajlanak.

Férfiaknak tilos! A nigériai igbo közösségekben a kerámiák, agyagedények készítése kizárólag női feladat volt (és a mai napig az), mivel a férfiaknak tabu bármilyen agyagtárgyat készíteni. A hiedelem szerint ez a tevékenység impotenciát okoz. A nők az uduhoz való agyagot titkos, szent helyeken gyűjtötték, a férfiak jelenléte ott is tilos volt. Természetesen a kész hangszer felhasználásakor is csak nők vagy lányok játszhatnak rajta. Mint sok más hangszer az afrikai kultúrában, az udu is vallásos rituálékhoz használható ütőhangszer. Segítségül

dobosmagazin


54

» I NNO VÁCIó éS TRA DÍC Ió CSE RéPB E ZÁR VA hívták például akkor, amikor a közösséget természeti katasztrófa vagy háború sújtotta, de felhasználható családi betegségek gyógyítására, valamint a gyermekáldásért szóló rítusokhoz is. Az udu öblös, mély hangjaiban a törzs tagjai az ősök szellemeinek szavát vélték hallani. Modern idők A mai zeneszerzők és ütőhangszeresek hamar felfedezték és megkedvelték az udu különleges és misztikus hangzását. A modern uduk megalkotása elsősorban Frank Giorgini nevéhez fűződik. Giorgini 1974-ben, Nigériában tanulta Abbas M. Ahuwan agyagozó mestertől az udu készítés hagyományos technikáját. A tradíciókra alapozva és saját korszerű ötleteit felhasználva alkotta meg az „udu drum”-ok új, minőségromlás nélkül sokszorosítható sorozatát, a Claytone udukat: melyek név szerint CLAYTONE #1, #2, #3, #4, KIM KIM, TAMBUTA, UTAR, UDONGO, MBWATA, és HADGINI voltak. A sikere ezeknek a hangszereknek az, hogy viszonylag elérhető áron, kiváló minőségben jutottak el az ütősök egyre nagyobb táborához. Az igazi sikert 1998-ban könyvelhette el, amikor a világ vezető ütőhangszergyártója és forgalmazója, az LP megvásárolta a termék licencét, és világszerte terjeszteni kezdte. A német Schlagwerk 2008-ban állt ki saját fejlesztésű és egyedi megjelenésű udu sorozatával a frankfurti Musikmesse kiállításán. A Meinl már továbbgondolt fejlesztéssel állt elő: üvegszálas és bőr ütőfelülettel kombinált udukat is készítenek. Természetesen ezeken kívül számos egyéni kézműves hangszer is létezik, melyek mind-mind egyedi jellemzőkkel és sajátosságokkal rendelkeznek. Szerencsére hazánkban is vannak lelkes kísérletezők és hangszerkészítők, akik közül Mihály Gyulát kell mindenképpen megemlítenünk. Az ő hangszerei nem csak kiváló hanggal, de különleges megjelenéssel is bírnak.

Végül Minden udu iránt érdeklődőt csak arra tudok buzdítani, hogy járjon utána, próbáljon ki minél több hangszert! Autentikus hangszert Afrikán kívül igen nehéz kapni, mivel elég törékeny, és emiatt drága is lenne a szállítása. Ám a nyugati gyártású tradicionális udutól a legmodernebb hibrid üvegszálas hangszerekig bármely udu segíthet előidézni a kívánt misztikus hangulatot, ezért a nagy választékban érdemes keresgélni a nekünk tetsző hangzást.

F E L H A S Z N Á LT I R O D A L O M : Brauer-Benke József: Afrikai hangszerek, L’Harmattan kiadó 2007 www.african-music-safari.com www.udu.com ceramicartsdaily.org www.africantreasures.com

dobosmagazin


dobosmagazin


56

HANGSZER

» G O ó Z L Á S Z Ló

Egy régi „új” dob születése Mindig is nagy híve voltam a „csináld magad!” mozgalomnak. Számtalan saját megoldást használok hangszereimnél, és igyekszem a lehető legpraktikusabb megoldásokat alkalmazni. Nincs attól jobb érzés, amikor a saját magunk által fabrikált, felújított, kitalált hangszeren játszhatunk, ez motivált eme cikk megírására. Hol kezdődik a történet? Sok esetben szembesültem azzal a ténnyel, hogy jó volna egy viszonylag kis méretű hangszer, melyet egyben berakva a kocsimban szállíthatok, de mégis univerzálisan használhatom. Játszhatom rajta jazzt, funkyt de ha kell, akkor keményebb műfajokban is megállja a helyét. Mindig szerettem volna egy 18 colos nagydobot, de sajnos számos felszerelésem közül egyik sem ilyen. Mit

tehet az egyszerű muzsikus, ha „nem megy a hegy Mohamedhez” alapon épít egy ilyen felszerelést? Miből lenne célszerű kialakítani, mi az, ami megfelelne erre a célra, nem olyan drága, de mégis használható? Sokat kutakodtam az interneten, számos Jungle dobfelszerelést szemügyre vettem, míg egyre inkább kezdett kikristályosodni bennem, mit is szeretnék valójában. Nos, a recept a következőképpen néz ki: végy egy jó állapotú és méretű 18 inches állótamot. ehhez keress egy 8 és egy 10 colos bongót és egy 13 colos felsőtamot! Lehetőleg a régebbi, kiszáradt (beérett) fájú darabokat szemeljük ki erre a célra. Sokan nem tudják, hogy például a régi csehszlovák Amati fája állítólag ugyanonnan származik, ahonnan a Sonor


57

cég is vásárolta a bükkfát a régebbi sorozataihoz, tehát a fa minőségével nincs is gond. Hangtani tulajdonságai kitűnők, ha szerencsénk van és egy kicsi kézügyességünk meg néhány gépünk, akkor meglehetősen jó dobot lehet belőle építeni, hisz a fémszerelvényei tűrhetőek, a babák használhatók. Winkler Józsi barátom jóvoltából – aki egyébiránt remek grafikus és szinte az ország 80 százalékának készített már logót frontbőrre (tessék ez ügyben bátran keresni Őt!) – hozzájuthattam egy 18x16-os oldaltamhoz, melyre ő már rászerelt egy Pearl típusú lábdobemelőt, melyet nagyon melegen ajánlok mindenkinek, mert megbízható és stabil szerkezet. Az ehhez járó lábdoblábakat személy szerint nem tartom sokra, így kihajtható, modern Stagg lábdoblábakat vásároltam, melyek kitűnően ellátják feladatukat. Ezek után az oldaltamom már fekvő állapotba került, melyre a szélétől számítva 8 centiméterre egy dupla Pearl rendszerű, Basix dupla tamtartó gomba került.

Így akár egy cintányérgém, vagy 2 db felsőtam már el is fér rajta. Mivel a Yamaha Hypgig mindig is tetszett, gondoltam, milyen jó volna, ha sikerülne az oldaltamot is a nagydobra szerelnem. Ehhez egy Pearl tamgombát használtam fel, melyet a nagydob másik oldalától 6 centiméterre kissé oldalra fúrva szereltem fel. Ehhez egy egyszerű Pearl csukló bőven elég, hisz a 13 colos felsőtamból kialakított oldaltamom kitűnően megáll rajta. A nagydob Dubán karmokat kapott és 2 db 18 colos lábdobra való fakávát, ütőbőrnek egy Remo Powerstroke 3-ast, előre egy Coated Ambassadort, melyre Józsi barátom készített egyedi logót. De mi újság a felsőtamokkal? Mint írtam, már Amati bongókban gondolkoztam. Szert tettem egy nyolc és egy tíz inches változatra. Ezekkel több teendőm is akadt. Először is egyik oldalukon bőrözöttek, hiányoznak a babák és a kávák is. A felfogatásuk különbözik, a tízesnek a káváiba nem megy bele a szabvány méretű bőr. Szóval volt vele munkám.

dobosmagazin


58

» E G Y RéG I „ ÚJ ” DO B S ZÜ LE TéS E Egy felsőmaró segítségével minden dobtest élét 45 fokban lemartam a korrekt bőrfelfekvés érdekében, majd kapott egy-egy Pearl tamtartó kart fogadó Gibraltar tamgombát, és alulra is felkerültek a jó öreg Amati babák. A kávákat szintén Gibraltarra cseréltem, alulra Remo Diplomat, felülre Clear Ambassador került. Egy-egy krómozott ponyvakarika felragasztásával korrekt reflexlyukat is készítettem mindegyik testre. Mivel az oldaltam súlya miatt a szerelés kicsit borulékony lett, és mégsem állapot az, hogy egy dobverőtáska nem akasztható fel rá, így fel kellett egy harmadik lábat szerelnem a lábdobra, csak épp ellenkező irányba, azaz hátulra. Még szerencse, hogy számos régi dobfelszerelésem akad, és ezeken találni még olyan lábdoblábat, amit egyszerűen a nagydob kávájára lehet szorítani. Egy 60-as évekbeli Medveczky felszerelésről kölcsönöztem egy darabot. Egyvalamiről nem beszéltem eddig, és az a design. Sokat gondolkoztam azon, hogy fessem, lakkozzam, pácoljam az új kedvencem, de nem jutottam eredményre. Berdisz Tamásnak és Winkler Józsinak tartozom köszönettel azért, amiért megajándékoztak a megoldással. Abszolút egyedi borítást kapott a kis szerelés. csillogó hologramos sárga tapétát. Nagyon szép, hisz a testekre felragasztva megidézi a 70-es évek retro feelingjét, mert leginkább az akkortájt használatos csillám celluloidra hasonlít. Igaz, sérülékeny vékonysága miatt így vigyázni kell rá. A hangszer legfontosabb összetevőjéről még nem esett szó: a hangjáról. Nagy meglepetés volt számomra, hogy a legtöbb problémám talán a 13-es tammal akadt. A többi két tamocska remekül használható éneklő hangot ad, és nagy tartományban hangolható. Finom és erőteljesebb játéknál is hozza a megfelelő hangot. A 13-as tam esetén ez a tartomány kisebb, de ő is szépen teszi a dolgát, igaz, vele picit többet kell kísérletezni. A legnagyobb megdöbbenést a lábdob okozta. Szinte felrakás után, első rúgásra is egy viszonylag mély és korrekt, kerek lábdobhangot kaptam méretéhez képest. Jól hangolható, és mikrofonozva is teljesen elfogadhatóan szól. Zárszóként talán annyit mondanék, hogy akinek van hozzá kedve, szerszáma, kísérletező kedve, az nyugodtan álljon neki, és dolgozzon ki magának egy olyan felszerelést, ami az ő kezéhez van készítve. Nincs attól nagyobb öröm, mint mikor a saját magunk által összerakott hangszer szólal meg.

dobosmagazin


» F I G U R A D ÁV I D • F O R R Á S : S O N O R . D E

HANGSZER

SONOR Gavin Harrison Protean Signature pergők ÚGY KÉT ESZTENDőVEL EZELőTT A SONOR cÉG ÉS GAVIN HARRISON (PORcUPINE TREE) bELEKEZDETT A PROTEAN NEVEZETű KÖZÖS PROJEKTJÉbE, MELYNEK cÉLJA EGY VALóbAN SOKOLDALÚ, TÖbb FUNKcIóS PERGőDOb MEGALKOTÁSA VOLT.

2013 a kínaiak szerint a kígyó éve, a németeknél viszont egyértelműen a Protean pergőé. Ugyanis a cég bemutatta, majd piacra dobta a SONOR Gavin Harrison Signature Protean pergőt, melytől joggal várják, hogy a Prolite dobszéria után még nagyobb elismerést zsebel be nem csak dobos, de szakmai körökben is. és ha ez még nem lenne elég, megannyi extrával és rögtön két méretben lesz kapható.

A Protean elnevezés görög szóból ered, jelentése: „sokoldalú, széles körben használatos”. Az elnevezés is utal a dob tulajdonságaira. A pergő két méretben készült (14 x 5.25 és 12 x 5), valamint standard és prémium csomagban is megvásárolható (erről majd később). Mindkét dob 6 mm vastag, hatrétegű, kézzel válogatott, prémium minőségű nyírből készült, tehát egy elég vékony testről van szó. A felfekvő élek hibrid

kialakításúak: a rezonáns oldalon a tradicionális 45°-os letörésűek, viszont az ütőfelületen lekerekített kialakításúak. Ezt a technikát a Sonor 1975-ben használta utoljára. A test a Silky Black Satin fantázianevű matt festéssel borított, a faerezetek pedig természetes esztétikus látványt kölcsönöznek. A cég visszatért a jól bevált Phonic babákhoz, ezzel is csökkentve a csavarok keltette feszültséget a testre.

59


60

» S O NO R G AV IN HA RRI SO N PR OTE AN S IG NAT URE PER GŐK

A kávákat nézve is hibrid megoldásról beszélhetünk, hiszen az ütőfelület a Sonor S-Hoop elnevezésű kávát kapta, míg az alsó a 2.3 mm-es, háromszor hajlított acélkávákkal van szerelve. A bőrök: felül Remo USA CS, alul pedig Ambassador Resonance. Az igazi újdonság a Dual Glide Snare System (továbbiakban DGSS), amely megoldás a sodrony könnyű és gyors cseréjét teszi lehetővé. A DGSS lényege, hogy a sod-

rony a test mindkét oldalán úgy van rögzítve, hogy egyetlen pattintással levehető, másikra cserélhető. Az acélsodrony nyolchúros, és maximum 10 másodpercet vesz igénybe a cseréje. A pergőhöz jár két Protean dobkulcs, mely Gavin szavai szerint hasznos kiegészítő, hiszen rikító pirosra van festve: könnyen kiszúrható a színpadon, nehéz elveszíteni, és a hangolásnál praktikusabb és gyorsabb, ha egyszerre két kulcsunk van.

A pergő tartozéka továbbá három, különböző szélességű dempfer-karika (light, medium, heavy), melyek felhelyezéskor tökéletesen illeszkednek a kávák és bőr közé. A három méret a különböző mértékű tompítási hatás elérését szolgálja. A felsorolt kiegészítők megtalálhatók a standard csomagban, tehát mindkét mérethez tartozik két dobkulcs, három tompítógyűrű, és a nyolchúros acélsodrony. Akik


61

az exkluzívabb kiszerelés hívei (persze plusz költségért cserébe), azoknak kedvez a prémium csomag, mely tartalmaz: két további sodronyt egy díszes fadobozban: a sodronyok az EQ és a Spacer fantázianevet kapták. Az EQ nyolc bronzhúrból áll, de elrendezését tekintve négyesével két csoportba vannak osztva. A két négyes csoport között van egy nagyobb hézag. A Spacer rézhúrokból áll (8 db), ritkás

elrendezésben. A már említett DGSS segítségével ezek a húrok gyorsan és biztosan cserélhetőek, így egy sokoldalú, minden zenei stílusban helytálló pergőt kapunk. Egy Protean Hardcase dobtokot: a kemény műanyagból készült tokban, mely megfelelő védelmet biztosít ennek a remek hangszernek, külön helyet foglal el a fadoboz a sodronyokkal, a két kulcs és a három karika is.

Magyarországon egyelőre még nincs forgalomban. A standard és prémium csomagra valamint a két méretre a következők az árak (euróban):

Standard 12”:

489€ Standard 14”:

589€ Prémium 12”:

639€ Prémium 14”:

739€


62

HANGSZER

» INDI

Murat Diril cintányérok II. RÉSZ Magazinunk előző (akkor még papír alapú) számában megkezdett sorozatunk immár a végtelen bitmezőkön folytatódik. Minthogy személyes okoknál fogva részemről a ride (kísérő, lovagló, stb.) cintányérok képezik a szettek leginkább „kényes” pontját, azokat vettem elsőként szem- és fülügyre, most pedig rátérünk a crash (beütő, recsegő, ilyesmik) illetve effekt-tányérok méltatására. A korántsem szerény választék zavarba ejtő hangpalettáján lavírozva könnyes szemmel gondolhatunk vissza a „régi szép időkre”, amikor egy-egy nyugati, márkás feliratot viselő – amúgy, mai füllel hallgatva, szörnyűséges hangú – réztányér láttán is ámuldozva álltunk a kirakatok előtt… Könnyeink persze abbéli örömünkben fakadnak, miszerint: milyen jó, hogy ezek az idők már elmúltak! crash cintányérok A történetre, megmunkálásra nem érdemes újra szót pazarolni (lásd: legutóbbi lapszám), vágjunk is rögtön a közepébe. A 18” Black Sea Thin Crash súlyában és vastagságában is jelentős eltérést mutat az azonos kiadású 21” Ride-hoz képest, ennek megfelelően komoly meglepetést okozott az a tulajdonsága, mellyel halkabb dzsessz-kombók kíséretében is megállja a helyét. A kúp megütéskor száraz, megRenaissance crash

lehetősen sötét és kissé üvegszerű hatása kiválóan artikulált, szépen elkülönülő, gyors lecsengésű „csilingeléshez” vezet, a verő fejével magasabb, míg derekával érintkezve valamivel mélyebb érzetet keltve. Mérete miatt ez a kúp persze nem túl hangos, így leginkább a nagy dinamikai váltásokat igénylő zeneművek „másodhegedűs” kísérője lehet. De miket is beszélek… hiszen ez még mindig egy crash! Amikor az ember fia észhez tér, és végre rendeltetésének megfelelően veszi kezelésbe ezt a fekete bronzdarabot, a hangerővel arányosan változó, robbanékony, és szépen sustorgó, továbbra is mély tónusú megszólalást kaphat. Valószínű, hogy a vérbeli „rokkerek” nagy többsége boldog kíméletlenséggel kezeli majd ezeket a beütőket, mert pontosan a fenti kvalitásokból adódóan ezekkel az igen széles dinamikai tartományban mozgó, kellően hangos, így az elektromos gitároktól hemzsegő színpadokat is könnyedén uraló crashekkel felvértezve bárki bátran indulhat a decibelek csatájába. A horizont másik végén trónolva, a 16” Luminous Fast Crash egészen eltérő céllal készült. Légiesen könnyed súlyával, tükörfényes felületével – melyből remek ellentétpárként tűnik elő kezeletlen kúpja –, és kecses hajlékonyságával már pusztán kézben tartva is előrevetül, hogy itt nem várhatunk dobhártyaszaggató teljesítményt. Ujjbeggyel megütve Jazz crash


63 azonnali reakciót válthatunk ki, vidám, ám erősen visszafogott erejű hangrobbanás a jutalom, mely olyan hamar tűnik el, ahogyan jött… Persze ebben az esetben pont ez a lényeg. Tömör, gyorsan illanó, amolyan „jelzés értékű” hangsúlyokat kaphatunk, amikor szettben, zenésztársakkal körbevéve csapkodjuk ezt a tányért, funk/dzsessz körökben nagy népszerűségnek örvendenek manapság az efféle darabok, s nyilván nem lesz ez másképp a Murat Diril esetében sem. Az előző számban azt írtam, hogy a Renaissance Ride volt mind közül a leginkább sokoldalú az én számomra, és ugyanezt mondhatom a 17” Renaissance Crash kapcsán is. Tradicionális felületkezelése, közepes súlya, és leginkább arányos méretű kúpja lehet az oka annak, hogy a hangerő és hangszín terén is a határokat feszegetve teljesít. értem ez alatt azt, hogy – ez amúgy az összes, jelen cikkben tárgyalt crash esetében igaz – a gyors reakció ütéserőtől függetlenül jelentkezik, míg a muzikális hatás a legtöbb könnyűzenei közegbe remekül beilleszthető. Mindezt úgy, hogy nem kell félnünk a többi zeneszerszám „elnyomó” hatásától, hiszen ez az életteli tányér semmiképpen sem marad le az egyéb, nem ütős hangszerek mögött. Nevében hordozza legfőbb ismérveit a 18” Jazz Crash. Egy MDB ride társaságában pompás példáját mutatja annak, amikor egy dzsesszdobos kevés tányérral is megoldhat gyakorlatilag bármilyen zenei feladatot. A szoknyán elkövetett ütlegek száraz, kopogós hatásukkal nagyszerűen festik alá a drámai visszafogottságú zenei részeket, kísérőként, halkabb közegben kristályos sercegésben teljesíthetjük ki óvatosabb játékra való hajlamunkat. Aztán, amikor Speckled crash

a zongorista a billentyűkre könyökölve riadót fúj, és a bőgős is tenyérrel csap a húrok közé, behunyt szemmel sem tudunk téveszteni: bárhol, bármilyen szögből megütve hangsúlyozhatunk rajta bármit, a komoly crescendók világának királya nem hagy cserben bennünket. Leginkább a 16” Speckled Crash iránti érdeklődésem indult kétségek között. A dolgok külleme sokszor gyakorol megtévesztő hatást az emberre, és bizony ez a fénytelen, erősen foltos, kalapácsnyomokat viselő darab cseppet sem tűnt vonzónak. Könnyű súlya és viszonylag méretes kúpja szépen harmonizáló összhatást eredményeznek, a selymes megszólaláshoz megfelelő hangerő is párosul, ezzel együtt amolyan „se hús, se hal” jellegű a dolog – részemről nem igazán találtam neki helyet saját zenei világomban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lehetne ez egy sokak által kedvelt crash, amenynyiben az ilyen erősen semleges hatásokat előnyben részesítő egyéni ízlés és zenei környezet áll rendelkezésre. Amint a ride-ok esetében, úgy most is egy külön kontinenst képvisel a 18” Rock Crash, röviden: hangos, nagyon zenei, és gyönyörű. Kőkemény metálarcok sem találhatnak kivetnivalót a sok ezer wattos erősítőhegyek hangorkánján is gond nélkül áttörő, igazi vadállat-beütő viselkedésében, mely az ütéserőtől függetlenül minden hangerőtartományban eleven, már-már a féktelen dúvadság iránt sóvárgó tányér képzetét kelti. Lassú rock-balladákban éppúgy alkalmazható, mint agyonhajszolt acid-

Rock crash

Luminous Splash


64

M U R AT DIRIL CI NTÁ NYéR O K thrash agymenésekben – miközben 50 méterről elvakítja a közönség azon tagjait, akiknek rossz irányból sikerült a reflektorok által nyújtott színpadi megvilágításba nézniük egy libegő tányér szemszögén keresztül… Splash cintányérok Mint minden (vagy legalábbis a legtöbb) doboláshoz és hangszereléshez köthető összetevő, az is egyéni ízlés, zenei környezet és zenei beállítottság kérdése, mennyire gyakran és milyen célból használunk (vagy éppen nem használunk) effekt-tányérokat. Részemről ritkán, és kimondottan muzikális hangulatkeltés céljából alkalmazom ezeket, így a 6” Luminous és Speckled Splash leginkább egy bolhariasztó hatásával vetekedve nyerték el az Önfegyelemre Szoktató Eszközök Nagydíját. Az ugyanis, hogy ezek ketten ebben a méretben léteznek, percek alatt megtanítja a magamfajta „odacsapós” dobost arra, hogy a cucc bizonyos részeivel illik óvatosan bánni… Hangerejük nem növekszik az ütéserő növelésével, kíméletes bánásmód esetén azonban szépen kivehető, finoman szisszenő effektusokat kapunk, extrém gyors lecsengésben, igazi kis mitugrászokhoz méltóan. Pattogós funky/progresszív zenékhez kiválóan alkalmazhatóak, hangszínük csak minimálisan eltérő: a Speckled kicsit mélyebb tónusú (vicces ebben a méretben mély tónusokról beszélni), míg a Luminous virgoncabbnak bizonyult. A 8” Renaissance Thin Splash és Luminous Splash méretükből adódóan már kézzel (és füllel) foghatóbb

Speckled Splash

élményt nyújtanak, bátrabb játékmód mellett szélesebb spektrumban szólalnak meg kistestvéreiknél. A Renaissance tradicionális felülete kissé sötétebb árnyalatot kölcsönöz a megszólalásnak, általános könnyűzenei használhatósága megkérdőjelezhetetlen. Akárcsak a csilli-villi, ám szintén remekül a zenébe illeszthető Luminous, a maga vidám csilingelésével sokak kedvence lehet. érdekes, hogy egy szérián belül sincs kizárólagos felületi megoldás, ugyanis többi típustársával ellentétben a 10” Renaissance Splash némileg eltér a crash tányéroktól. Az persze, hogy a kúp ebben az esetben kezeletlen, egyáltalán nem tűnik hátrányos megoldásnak, ez a kis méregzsák már hangerő és telt megszólalás terén is igazán remekül megállja a helyét. Betyárosan „odamondogatós”, mégis igen rövid hangsúlyokkal adhatjuk társaink és a közönség tudtára, hogy bizony nem csak a sulykolós kettőnégyben vagyunk járatosak, de szükség esetén finomságokkal is tele tudjuk tűzdelni hangszeres megoldásainkat! Már-már a crashek birodalmának kapuit feszegeti a 12” Jazz Splash: viselkedése egészen meggyőző, a maga száraz, kifinomult hangján kiváló kiegészítője lehet a dzsessz világán kívül élők fegyvertárának is. Szinte bármilyen zenei világban megállja a helyét, a lényeg úgyis az, hogy finom hangsúlyaink méltó tolmácsolásban kerüljenek a hallgatók elé. Ebben a tekintetben pedig ez a splash egyszerűen verhetetlen. Legközelebb a lábcinekkel folytatjuk, addig is bátran ismerkedjünk a Murat Diril termékekkel a www.muratdiril.hu oldalon, vagy – akinek lehetősége van rá, a Dzunzimusic ráckevei üzletében.

Jazz Splash


» K O C S I S S Z A B O LC S

HANGSZER

Angel Drums A FATESTűEK CSALÁDJÁBA TARTOZÓ SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI HANDCRAFTED. A NEVE SZÁRANYLÓ, DE A SOUND VAJON ANGYALI, VAGY ÖRDÖGIEN JÓ? A szeletekből összerakott, úgynevezett segmented technológia nem újdonság. Láttunk már jó néhány próbálkozást, hallottunk ígéretes pergőket, de eddig valahogy nem sikerült utolérni a jó öreg Brady huszárt. Nos, az Angel Drums is próbára teszi magát. A megalkotója Angyal Zoltán felesküdött, hogy megteremti azt, amire a dobos azt mondja, hogy kegyetlen attack. Mi, dobosok sok mindent megteszünk egy jó pergő-soundért. élünk a dobbőrgyártók által kínált lehetőségek sokaságával, de ez nem mindig párosul a Abachi

minőségi hangzással. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elsők között lehetek, aki a saját fülével megtapasztalhatja az Angel soundot. Robi barátom felkérésének eleget téve két pergődobot veszek górcső alá. A tesztet a jól bevált coated ambassadorral hajtottam végre. óriási csodák vannak, de a legnagyobb csoda talán ez az egyrétegű. Nekem ennél nem kell jobb. Az első alany a képen is jól látható szalmasárga abachi. Ez a 7x14-es őrület egy trópusi fafajta. Zoli szereti a legkülönfélébb egzotikus faanyagokat hangszerekké formálni. Mielőtt a hangi jellemzésre rátérnék, nézzük meg kívülről a hangszereket! A tesztelés előtt alaposan szétszedtem a dobokat, és megvizsgáltam a megmunkálást. A segmented módszerrel összeragasztott test szépen, szabályosan ragasztott, alaposan lecsiszolt, igényes munka.

Az élek 45 fokban csiszoltak, tökéletes, sorjamentes tapintást eredményezve. A sárgaréz babák saját gyártásúak, igen tetszetős benyomást keltenek. Az, hogy a hardver mennyire befolyásolja a hangszer hangzását, sokak számára vitatott. Jómagam az vallom, hogy olcsó hardverrel nem lehet minőségi hangzást elérni. A hardvert mustrálva azonnal magára vonta tekintetemet a húrváltó. Szokványosnak nem mondanám, elsőre a Trick váltót juttatta eszembe, amellyel több neves gyártó szereli a pergőit. Fontos megemlíteni, hogy a hardver is saját gyártású, ami számomra nagyon szimpatikus. Semmiképp nem egy futószalaggyártásról van szó. Minden egyes baba a nyersanyagtól egészen a késztermékig egyenként kézzel van készitve, kézzel van előállítva. Apróság, de a saját ter-

65


66

» ANGEL DRUMS vezésű logó, ami egyedi módon a test síkjától kiáll, szintén kézi munka. A külcsín után jöjjön a belbecs! Hallgassuk meg, mit is tud ez a kongói szagos fa! A felső bőrt kicsit lazára hangoltam, hadd mozgassa meg a nagyobb test adta levegőtömeget. Az alsó bőrt nem szokásom kopra húzni, nem szeretem, ha üveghangon szól. Halk játékkal kezdtem ráhangolódni a dologra, miközben a fülemnek kedves hangokat hallottam. Kellően érzékeny, amit minden valamirevaló pergőtől elvárok. Mezzoforte tartományban kellemes sodronyhanggal reagál, szép kerek lecsengéssel. Nem titkolom, hogy Craviotto pergőket használok, úgyhogy elég magasra van téve a léc. Első blikkre hallatszik, hogy nem rétegelt testtel állunk szemben. Lényegesen több a testhang, nagyobb a hangerő, nagyobbat „pukkan”. Dinamikus játék közben élvezet volt a kávás ütés. Kifejezetten jó a 2,3-as lemezkáva, nem fojtja le a hangot, és mégis maximális attackkal reagál. Hamar megtaOak/mahagony

láltam a hangot, nagyon kezes kis hangszer. Kicsit feljebb hangolva (fortissimo játékkal) valami olyan kemény, acélpergőket megszégyenítő testes hang fogadott, hogy már-már füldugón gondolkodtam. Itt tartom fontosnak megemlíteni, hogy abszolút egyéni elgondolás eredménye a levegőző nyílások sokasága. érezhetően egyenletes a levegőzés, a széleken halk játéknál mindenhol megegyezően szól. A kis levegőző nyílásoknak tudható be, hogy a bőr kicsit keményebben üt vissza, ugyanakkor öblös és konkrét a hang alja. Nagyon meggyőző hangszer, nemkülönben a 6x14-es tölgyfa/mahagony hibrid testű snare-drum. Nagyon impozáns kis darab, azonnal odavonzza a tekintetet. Viszonylag ritkán keverik a különböző fákat, bár izgalmas eredményeket lehet vele elérni. A felület – akárcsak az abachinál – színtelen olajjal van beeresztve, így egy natúr, de attraktív külsőt létrehozva. Ugyancsak kicsit lazábbra eresztettem a bőrt, kíváncsi voltam, hogy a hatcolos test mekkora mélységgel párosul. Valahogy

nem rendített meg az eredmény, azonnal felhúztam a bőrt. Halk játékkal szépen elkezdett duruzsolni, aztán a félerős ütésekre nem igazán reagált, valahogy nem történt semmi. Nem maradt más hátra, mint kemény eszközökhöz folyamodni, és csuklóból jól megküldeni az Ambassadort. Na végre! Megnyugodtam. Jött, aminek jönnie kell. Irgalmatlan pregnáns a sound: magas, és átüt mindenen. Valamivel szárazabb, kevesebb a test-hang, viszont hangosabb. Ennek ellenére nálam az abachi nyert. Melegebb, és nekem jobban fekszik a 7x14-es méret. A hibridnél elég sokat tekergettem a váltót, mire megtaláltam a megfelelő feszességet, az abachinál erre nem volt szükség. Összegezve a gondolatokat, könnyen kezelhető, jól játszható, hanggal teli pergőket sikerült készíteni. Habár nem jelenik meg, de lelki szemeimmel látom a Made in Hungary feliratot. Örömmel tölt el, hogy van egy ilyenünk is! Így tovább! Köszönöm a lehetőséget.


» N E S Z TO R I VÁ N

M AG A S I S KO L A

dobosmagazin

67


68

» N E S Z TO R I VÁ N

LEJEGYZÉSEK

No Means Yes Harvey Mason kíséretét tanulmányozhatjuk Herbie Hancock „Sunlight” című 1978-ban megjelent lemezéről. Mason 1947-ben született a New Jersey állambeli Atlantic Cityben. Hét éves korától zenélt, zongorán és dobon. Mindemellett templomi kórusban is énekelt a családtagokkal. Öccse trombitán, egyik húga trombonon játszik. Másfélévig Bostonban tanult a Berklee Zenei Főiskolán, ahol Alan Dawson növendéke volt. Tanulmányait a New Englandi zenei konzervatóriumban folytatta, ahol zeneszerzés, hangszerelés és ütőhangszeres órákat hallgatott. Bevallása szerint a Berklee Schoolban tanult jazz műfaja kissé szűk volt az igényeinek. Jobban érezte magát New Englandban. Hamarosan az egyik legkeresettebb session dobos vált belőle. A világsikert Herbie Hancock

dobosmagazin

1974-ben megjelent Head Hunters című funky-jazz fúziós klasszikusán nyújtott teljesítményével szerezte meg. Ez volt a jazz első platina albuma. Társszerzője illetve hangszerelője volt a lemez Chameleon című számának. 1975-től kezdődően több saját lemezt is megjelentetett, önálló kompozíciókkal. Kiválóan játszik marimbán és vibrafonon. Marching in the Street (1975), Earthmover (1976), Funk in a Mason Jar (1977) és a Groovin You (1979) című lemezeit, mint a funky jazz úttörő iskolapéldáit ma is érdemes tanulmányozni. CD-n is kaphatók! Az 1990-es évek eleje óta oszlopos tagja, egyik szerzője a Four Play zenekarnak, amely eddig 12 lemezt adott ki. A könnyed érthető jazzrockot kedvelők örömére. 2011-ben Budapesten is jártak. 1966-ban jelent meg Ratamacue

című lemeze kiváló témákkal, zenészekkel. Harvey Mason egyik legnagyobb zenei teljesítménye jazzdobosként a 2003-ban megjelent Harvey Mason Trios – With All My Heart című lemez. Ezen a 12 különböző felállású trió játszik Masonnal együtt jazz-standardeket. Néhány név a lemezről: Herbie Hancock, Chick Corea, Kenny Baron, Brad Mehldau zongoristák, Ron Carter, Eddie Gomez, Larry Grenadier, Charlie Haden bőgőzik és még sokan mások. Mason játéka jellegzetesen összetett dinamikájú intelligens dobolás. Különleges érzéke van szellemes alapok kitalálásához. Kiváló alkalmazkodó képességű, ugyanakkor minden formációban könynyen felismerhető sajátos stílusa, dobhangolása miatt. Jómagam nagy tisztelője vagyok, amióta megismertem 1974-ben.


69


70

ÖT L E T TÁ R

A 4/4-től eltérő, negyedes alapú ütembeosztások I. A Dobos Magazinban megjelenő kottaanyagok és a különböző dobiskolák gyakorlatai az esetek túlnyomó többségében 4/4-es ütembeosztásban vannak. Ez természetes is, hiszen mind a régebben született, mind a napjainkban születő zenék java része négy negyedben íródott és íródik, először tehát ebben az ütemformában kell otthonosan mozognunk. Léteznek azonban más mozgású zenék is, amelyek működésének logikájával egy képzett dobosnak illik valamilyen szinten tisztában lennie. Az Ötlettár rovat most induló, több részesre tervezett sorozatában az ilyen, 4/4-től eltérő ütembeosztások működéséről szeretnék némi elméleti áttekintést adni, valamint gyakorlásukhoz ötletekkel szolgálni. Jelen cikkben elsőként a 3/4-es beosztást vesszük górcső alá. Előbb azonban lássunk néhány elméleti tudnivalót! Tudnunk kell, hogy a létező zenék alaplüktetés szempontjából két nagy csoportra oszthatók, megkülönböztetünk negyedes és nyolcados alaplüktetést. Negyedes alaplüktetésben a 4/4-es ütembeosztás a leggyakoribb, ami azt jelenti, hogy a zenék java része az alaplüktetés négyes csoportjai szerint mozog. Nyolcados alaplüktetés esetén a 12/8-os beosztással találkozunk leggyakrabban, érdekes módon azonban ezt felfoghatjuk a négy negyedbeli triolás osztás egy másfajta módon történő leírásának (4x3=12). Negyedes lüktetésben a ritmuselmélet két, úgynevezett egyszerű ütemformát ismer, éspedig a kétnegyedes és a háromnegyedes ütemet (1. kottapélda). Bármilyen hihetetlen, de a leggyakrabban használt 4/4-es taktus már összetett ütemformának számít, ami kétszer két negyedből tevődik össze (2. kottapélda). Amint a későbbiekben látni fogjuk, a többi negyedes alapú ütemezés is a két egyszerű ütemforma valamilyen aszimmetrikus vagy szimmetrikus kombinációjából jön létre. Szokásomhoz híven ismét kritikával kell illetnem főként a régebbi dobiskolákat, amelyek ezeket

dobosmagazin

a négy negyedtől eltérő ütemezéseket néhány odavetett 3/4-es vagy 5/4-es olvasási gyakorlattal vélték elintézni, távolról sem érve el ezzel az óhajtott célt: az ilyen zenékben való otthonos mozgást. Ne felejtsük ugyanis el, hogy pl. egy ötnegyedes számban a dobosnak ugyanúgy kíséreteket és filleket kell játszania, mint az esetleg előtte játszott négynegyedes metrumban, a kérdést tehát innen kell megközelítenünk. Elsősorban a kíséretjátékra koncentrálva, talán sokakban nem is mindig tudatosul, annyira magától értetődő, hogy a négy negyedben játszódó kíséretek túlnyomó többsége az ún. „egy-három, kettőnégy”-es alaphelyzetre épül. Ez azt jelenti, hogy a taktus első és harmadik negyede a nagydobfigura helye, a pergőjáték pedig a második és negyedik negyedhez kerül. (Ez alól csak a funk és fúziós kíséretek egy része és a bop kíséretek jelentenek kivételt.) Nos, a 4/4-től eltérő ütemezésű zenék groovejaihoz a kulcs az, hogy ezeknek a kíséreteknek ugyanúgy megvannak a maguk kiinduló alaphelyzetei, amelyekre aztán a négy negyedben megszokotthoz hasonló módon tudunk ráépítkezni. Ezeket az alaphelyzeteket kell tehát ismernünk ahhoz, hogy pl. egy ötnegyedes számban ne veszítsük el a fonalat már a második taktus után. Rátérve a cikk szűkebb témájára, lássuk máris a 3/4-es kíséretek alaphelyzeteit, ebből ugyanis kettő létezik. Az első lehetséges verzió a nagydob-nagydob- pergő helyzet, a nagydob figurát l-lel (láb), a pergőt k-val (kéz) jelölve, ezt így írhatjuk le: llk. A másik gyakran hallható változat hasonló módon leírva a lkk alaphelyzet, ennek legismertebb megjelenési formája a keringő (walzer, waltz) alapritmusa (3. kottapélda). A 3/4-es kíséretek tehát alapvetően erre a két alaphelyzetre épülnek, én legalábbis nemigen hallottam még nagydob-pergő-nagydob vagy pergő-nagydob-pergő felrakást. A további kottapéldákra rátérve, lássuk, hogyan építhetjük tovább ezeket az alaphely-


» K A S S A I L Á S Z Ló zeteket! A négynegyedes groove-okhoz hasonlóan először kerülhetnek a taktusokba nyolcados nagydobmozgások, erre mutat be néhány ötletet a 4. kottapélda első két sora, először a llk, majd a másik alaphelyzetet alapul véve. A harmadik sorban a pergőjáték további lehetőségeit villantjuk fel. 3/4-ben a fillek is természetesen három negyed hosszúságúak, a 4. kottapélda négytaktusos periódusainak sorvégi filljei néhány lehetséges szólisztikus átvezetéstípust mutatnak be. A kottapélda taktusait gyakoroljuk először külön-külön, majd az egyes sorokat összefüggően. Következő lépésként kerülhetnek a grooveokba tizenhatodos nagydobmozgások, erre mutat be néhány változatot az 5. kottapélda, ugyanazt a három nagydobtémát mindkét alaphelyzetre alkalmazva. Természetesen a pergőjátékba is kerülhetnének szünetes tizenhatod képletek. A lábcinjátékra rátérve, a leírt nyolcados verziók után játsszuk át a példákat negyedes lábcinnel is! Ezután

próbálkozhatunk nyolcad felütésekre kerülő lábcinnel, ez a tizenhatodos nagydobjátékkal együtt már kissé bonyolultabb függetlenítéseket jelent. Magasabb szinten játszhatunk valamilyen tizenhatodos lábcin ostinátót is. Természetesen a háromnegyedes kíséreteknek is léteznek négyutas változatai. Az egyik lehetőség, hogy valamilyen, általában nyolcad vagy tizenhatod felütésre kerülő lábcin-emeléssel színezzük a grooveot. Ha a jobbkézjátékot áthelyezzük a kísérőcinre, bal láb lábcinzárást az alaphelyzettől függően a pergő pozícióval azonos helyre, a harmadik vagy a második és harmadik negyedre tehetünk. A lényeg tehát, hogy „végigzongorázhatjuk” a 4/4-beli tanulmányaink lépéseit, tudományunkat immár 3/4-es környezetbe átültetve. Remélem, volt, akinek a cikk információival újat tudtam mondani. Jó gyakorlást, jó szórakozást!

71


72

ROcKDObOLÁS KÉTLÁbDObbAL

Fillek folyamatos tizenhatodokkal Ez alkalommal olyan rövid fillekkel fogunk foglalkozni, amelyekben a két lábunkkal folyamatos tizenhatodokat játszunk a kíséretben és a fill alatt is. az 1. példában az ütem végén két nyolcadból áll a fill. Gyakoroljuk úgy, hogy minden második, illetve úgy is, hogy minden negyedik ütem végén ütjük, először csak a pergődobon! Ezután próbáljuk a két hangot a dobfelszerelés különböző dobjain megszólaltatni! Sokféle lehetőség közül választhatunk, ezek közül egyet mutat be a 2. kottapélda. a 3. példában az ütem végén az első három tizenhatodon ütünk váltott kézzel. Akkor a legegyszerűbb a dolgunk, ha a kezeink és a lábaink szinkronban mozognak, vagyis, amikor a jobb lábunkkal szólaltatjuk meg a lábdobot, akkor a jobb kezünkkel ütünk, amikor a pedig ballal, akkor a bal kezünkkel. Később természetesen eltérhetünk ettől, de először érdemes a legkönnyebben játszható lehetőségekkel foglalkoznunk. Hasonlóan az első fillhez, ezt a ritmusképletet is gyakoroljuk először úgy, hogy csak a pergődobot szólaltatjuk meg minden második, illetve minden negyedik ütemben, majd ha ez már nem okoz gondot, a fill hangjait próbáljuk meg minél többféleképpen megszólaltatni a dobfelszerelésen! A három hangot megszólaltathatjuk egy, kettő, vagy három különböző dobon. A sok lehetőség közül hármat mutat be a 4–6. kottapélda. a 7. példában az ütem végén négy tizenhatodot ütünk váltott kézzel. Először gyakoroljuk a fillt a fentiek szerint, majd a négy hangot próbáljuk egy, kettő, három és négy különböző dobon megszólaltatni! Számos lehetőség közül választhatunk, ezek közül hármat a 8–10. kottapéldában vehetünk szemügyre. a 11. példában az ütem végén négy tizenhatod közül a másodikat kihagyjuk. Úgy a legegyszerűbb, ha megtartjuk a leírt kézrendet. Ezt a fillt is az előzőek szerint gyakoroljuk (12–14. kottapélda). Elhagyhatjuk a négy tizenhatod harmadik hangját is (15. kottapélda), és ezt a ritmusképletet is megpróbálhatjuk többféleképpen szétosztani a dobfelszerelés dobjain (16–18. kottapélda).

dobosmagazin

és végül, azt a ritmusképletet is alkalmazhatjuk, amelyet úgy kapunk, hogy az első tizenhatodot hagyjuk ki. Ebben az esetben szerintem jobban hangzik a fill, ha a ritmusképlet első hangját a cintányéron, vagy a lábcintányéron szólaltatjuk meg (19. kottapélda). Ezt a fillt is az előzőek szerint gyakoroljuk (20. kottapélda). Végül szeretnék néhány tanácsot adni a gyakorláshoz. Először olyan tempóban játsszuk el a ritmusokat, ahol nem okoz gondot az, hogy a tizenhatodokat pontosan szólaltassuk meg, hogy tudjuk, hogy hol tartunk, és hogy tényleg egyszerre szólaljanak meg azok a hangok, amelyeknek egyszerre kell megszólalniuk. Ezek után próbáljuk a ritmusokat több tempóban, több hangerőn gyakorolni! Úgy vettem észre, hogy a kétlábdobolás iránt érdeklődők között gyakran találkozni olyan dobosokkal, akik nehezen látják be azt a tényt, hogy ahhoz, hogy egy ritmust gyorsan tudjunk eljátszani, általában hosszabb ideig tartó, rendszeres gyakorlásra van szükség! Sajnos más módszer nincs: először meg kell tanulnunk lassabb, kényelmes tempóban eljátszani azt, amit később gyorsan szeretnénk játszani, és a tempót fokozatosan növelve, rendszeresen, lehetőleg minden nap, addig kell gyakorolnunk, amíg nem megy gyorsan. Attól függően, hogy az adott ritmus mennyire összetett, illetve, hogy mennyire gyorsan szeretnénk játszani, ez a folyamat eltarthat, napokig, hetekig, hónapokig, de akár évekig is! Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a pontosság mindig előnyt élvez a gyorsasággal szemben. Nem sok értelme van egy ritmust úgy játszani gyorsan, hogy a ritmus felismerhetetlen, vagyis ne játsszunk „masszametált”! Következő alkalommal hosszabb fillekkel fogunk foglalkozni, amelyekben – hasonlóan a mostaniakhoz – a két lábunkkal folyamatosan játszunk tizenhatodokat a kíséret és a fill alatt is. Jó dobolást, sok sikert kívánok!


» K O R O M PAY Z S O LT

73


74

HASZNOS

Tehetséggondozás kisgyermekkortól Tanári pályám során több alkalommal kerültem szembe azzal a helyzettel, hogy 3, 4, 5, 6 éves kisgyermekeket hoztak a szüleik hozzám tanulni. Ebben a korban nem lehet az általánosságban tanított anyagot leadni, hisz még sem írni, sem olvasni nem tudnak. Sokszor a jobb vagy bal kéz identitása sincs kifejlődve. A koncentráció még 20-30 percnél nem hosszabb. Szeretném bemutatni ebben a cikkben azt a módszert, látásmódot, ahogyan én közelítem meg a kisgyermekkori doboktatást, tehetséggondozást. Első lépés: szintfelmérés Negyedeket, nyolcadokat és ezek szünetjeleit tapsolom az apró jelentkezőnek. Amennyiben zökkenésmentesen visszatapsolja, triolákkal, szinkópákkal bővítem a ritmusképleteket. Megkérem, hogy énekeljen vissza dallamokat, esetleg ő énekeljen nekem egy, az óvodában tanult dallamot. Megkérem, hogy emelje fel a jobb, majd a bal kezét, dobbantson a jobb lábával. Ebből a gyakorlatsorból és beszélgetésből már felmérhető a ritmusérzék, a muzikalitás, a tempótartás, a hallás illetve az, hogy mennyire szeretne dobolni a gyermek, vagy csak a szülő be nem teljesített vágyát hivatott megvalósítani. Fontos: a felmérés négyszemközt, a szülő nélkül történik, ezzel is tesztelve az önállóságot, a későbbi dobórákon való munkabírást, koncentrációt. A szü-

lővel is elbeszélgetek, amíg a leendő kis növendék a jutalomfalatját majszolja. Jutalmazás Minden órára kell valami jutalom, ezzel is inspirálva a gyermeket. A dicséret mellett egy keksz, kis csoki, gyümölcs, vagy egy kis matrica a füzetébe ragasztva sokat jelent a „kisdobosnak”. Megérti és megérzi ebből, hogy az órán végzett munkája jó, vagy kevésbé jó. Nem minden esetben kell jutalmazás! Ha elmarad a jutalom, pontosan fogja tudni, hogy az aznapi teljesítménye nem volt az igazi. Kérjük meg, hogy a következő órára többet gyakoroljon, de ne szidjuk le. Ne mondjuk azt, hogy rossz, inkább fogalmazzunk úgy, hogy lehetne jobb is, vagy még nem az igazi, de NEM ROSSZ. Ebben a korban hamar elveszítik a lelkesedést a gyermekek, ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a dobóráról boldogan menjen el, és alig várja a jövő heti találkozót. Az első dobórák Az óvodáskor sajátossága, hogy tegező viszonyban beszélgetnek a gyermekek, és ez a dobórán is maradjon meg. A cél az, hogy a növendék bizalmát elnyerjem, és egyenrangú társként beszélgessek vele. A közvetlen, baráti, családias légkör megteremtése az első és talán legfontosabb az első dobórán.

o h , t a d o g á r i v a y g ú d l o s c o L s s e h t n i k e t n é k z s ü b , k i l í y n i k ha


ogy rá!

» BORDÁS JóZSEF 1.) Gyakorlat: A már a felvételin említett és ismert „tapsold vissza” játék. Negyedek, nyolcadok és ezek szünetjelei egy, majd két ütemben visszatapsolva.

2.) Mondjunk együtt mondókákat, és közben tapsoljuk el őket közösen! Példák negyedekre: La-ssan – jár - a csi-ga-bi-ga, tás-ká-já-ban e-le-ség (szün),

4.) Jobb és bal kéz identitása, kottaolvasás: Az óvodáskorú gyermekek nagy része még nem tud olvasni, írni, és sok esetben hol jobb kézzel eszik a levest, hol bal kézzel. A kisdob jobb oldalára egy keresztet (+) a bal oldalára kört (O) rajzolok. A kisdobos jobb kézfejére szintén keresztet, bal kezére kört rajzolok. (A jelölés az óra végén szappannal lemosható.) Fontos! Ezek a jelzések a dobkottában már ismert jelek. A + zárást, a 0 nyitást jelent például a lábatlanban. Azért választottam ezeket a jelzéseket, mert a legegyértelműbb jelzésekre van szükség a gyermekek számára. Természetesen a későbbiekben már nem használjuk ebben a tekintetben az adott jeleket.

vár-ja – ott-hon lá-nya – fi-a, csi-ga-bi-ga fe-le-ség (szün). Negyedek és nyolcadok: Kis ka-csa für-dik, fe-ke-te tó-ba, Any-já-hoz ké-szül, Len-gyel-or-szág-ba.

3.) Verőfogás, verőtartás: A dobverőt én úgy adom a kezébe, ahogyan azt a Moeller technika megkívánja a későbbiekben, és párhuzamos verőtartásban. Itt még nem kell tudnia, hogy mi miért van, csak a csuklók, ujjak mozgását próbáljuk meg átadni, megmutatni úgy, hogy a helyes testtartás és a megfelelő lazaság meglegyen a gyermeknek. Mindig igazítom a kezét, és törekszem a helyes verőtartásra, de a Moellert még nem magyarázom, mert ebben a korban (3 és 6 év között) ez olyan részlet, amiben még elveszik a növendék. Fontos! Arra törekszem, hogy lazán fogja a dobverőt („Egy madárkát fogsz a kezedben!”), és egyenes háttal üljön a kisdob, pergődob mögött.

Gyakorlatok: A növendéknek beállítom a dobszék és a kisdob magasságát, és vele szemben ülök le. Mindig a tükörképét mutatom, segítve a mozdulatait. váltott kéz: I + 0 + 0 +0+0 +0+0 +0+0 I páros ejtés I + + 0 0 + + 0 0 + + 00 + + 0 0 I A 2. pontban eltapsolt mondókát, éneket most a pergődobnál énekeljük el úgy, hogy közben váltott kézzel le is doboljuk. A füzetbe negyedekkel, nyolcadokkal úgy írom le a mondókákat, énekeket, hogy alá írom a szöveget, és a hangjegy fölé a jelzéseket. Ez a leírás egyrészt a szülőnek szól, aki a gyermekével gyakorol, másrészt a tanulónak. Itt még csak a + és a 0, amit a gyermek figyel, és ami számára támpont, de azzal, hogy a hangjegyeket látja, rögzül a kottakép és annak olvasása. A későbbi órákon újabb dalokat, mondókákat tanulunk úgy, hogy közben az alapvető kézrendeket alkalmazzuk. A példa a következő oldalon látható:

dobosmagazin

75


76

» T EH E TSé GGO ND O ZÁS K ISG YER MEKKOR TóL

5.) A metodika megegyezik innentől a nagyobb, írni-olvasni tudó gyermekével, hisz a jelzések alapján mindent el tud olvasni. A tizedik dobórán már a hangjegyek alá J illetve B jeleket írok, és kicserélem a + és a 0-t. Ettől kezdve nem lesz gond a jobb és bal kézzel, illetve (többségében) a kotta olvasásával. Összegzés: A tehetség időben való felismerése és annak megfelelő képzése, gondozása nem korfüggő. A 3–6 éves gyermekek doboktatásában az első két évben a hangszer megismertetése, a rendszeres gyakorlás beépítése a mindennapokba, és a zenehallgatás a legfontosabb cél. Sok esetben hamarabb lejátssza a kisdobos a gyakorlatot, mint hogy annak elméleti hátterét visszamondaná, ezért törekedjünk a gya-

korlatias, játékos megoldásra. A verseken, mondókákon keresztül hamarabb érzékeli a hangjegyek, ritmusképletek tartalmát, hosszát. Találjunk ki közösen mondókákat, amikből a gyermek is kiveszi a részét, és játék közben azzal azonosulni tud. Jutalmazzunk, dicsérjünk indokolt esetben, nehézségek esetén inspiráljunk, ösztönözzünk, gyakoroljunk együtt. Mi magántanárok nem állunk külső kontroll alatt, így a felelősségünk igen nagy.


» M ÁT Y U S AT T I L A

ALAPÜTÉSEK

Three stroke roll (2. RÉSZ)

Tisztelettel üdvözlök mindenkit, és cserkész becsületszavamat adom rá, hogy nem írok többet a “three stroke” kezdőnevű alapütésről. Most azonban még tartom magam az előző lapszámban tett ígéretemhez, és alapütésünket felhasználjuk funky és hip-hop típusú kíséretekhez.

Abban a lapszámban a J BB kézrenddel díszítettük rockos kíséreteinket, most pedig vegyünk pár példát a JJB kézrend használatára! Amit először észrevehetünk ezen az első négy példán, az a 2 vagy a 4 megváltozott helyzete, ill. a pergődob 1/8-dal előrébb vagy hátrább kerülése. Ettől és a megfelelő helyekre illesztett lábdob-hangoktól, a kíséret kapott egy kis funky jelleget. Vegyük észre, hogy a lábdob hangok mindig felütésre kerültek a figuránk előtti vagy mögötti, esetleg mindkét negyeden. Első példánkban a 4. negyedre került a JJB kézrendünk, (1. kottapélda), vagyis 1/8-dal hátrább került a 2. negyed pergődob hangja. Második példánkban az első negyeden van a figuránk (2. kottapélda). A harmadik példánkban a 3. negyedre került a figura, így a negyedik negyed pergődob hangja került 1/8-dal előrébb (3. kottapélda). A negyedik példában szintén a második negyeden van a figura, plusz a 3. negyeden színesítve 1/16-os díszítő hanggal (4. kottapélda). A 3–4.

példában a tizenhatodos lábdobok használata tovább erősíti a funky jelleget. Térjünk vissza a three stroke roll J BB kézrendjéhez! A következő két példa magával a kézrenddel játszott egyszerű rock alap (5–6. kottapélda). Amiért érdemes átgyakorolni a többi ilyen alappal is, az az, hogy pontosan tudjuk a bal kéz hangjai alá bejátszani a lábdob hangokat. Ha ez már nem okoz problémát, próbáljunk tizenhatod értékekre is lábdobot játszani. Sőt, hogy jobban zakatoljon, és a funky jelleget erősítsük, a bal kéz dupla hangjait üssük halkan a pergődobra (7–12. kottapélda)! Miután sok variáció lehetséges, ezért javaslom, hogy ti is kreáljatok hasonlókat, ki-ki a saját ízlése szerint. Végül egy érdekes lehetőségre hívnám fel a figyelmet. Ha technikailag a fenti módon, de alla breve érzettel játszunk a kézrendünkkel kíséreteket, annak már inkább kicsit hip-hop jellege lesz (13–14. kottapélda). Mindenkinek örömteli kísérletezgetést és kellemes nyaralást kívánok.

dobosmagazin

77


78

» T HRE E STR O KE R O LL


Dobmánia Tábor 2013. július 9–14. Vác 6 nap teljes ellátással, étkezés, szállás 6 dobtanárral 24 dobóra, 5 kurzus, 5 koncert felejthetetlen zenei élmények, barátságok kezdete Részvételi díj: 38 000 Ft A jelentkezési lap itt található: www.dobmaniatabor.hu Közös koncertek vendégművészekkel: Karácsony János – LGT-est • Lukács Peta/Pacziga Linda – rock koncert • Lucio Dominguez – latin show • Krecsmáry Zsolt – reggae koncert • Bebe (BIIB) – funky show Workshop: Szendőfi Péter – drum&bass • Krecsmáry Zsolt – reggae • Rékasi Attila – modern rock • Bordás József – gospel • Nesztor Iván – jazz Tanárok: Bordás József – zenekari gyakorlat • Goóz László – stúdiótechnika • Korompay Zsolt – groove, fill • Martonosi György – világzene • Schwartz Gábor – rudiment, technika • Szendi Gábor – ütőhangszerek, big-band

Elérhetőség: telefon: 0630/830-3902 • dfuzesi@freemail.hu

dobosmagazin



Dobos Magazin