Issuu on Google+

XIV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2013. augusztus–november

Interjúk:

15 Tam-Tam éves

a

DOBCENTRUM

Pálmai Gábor Beck László Csányi Péter Mogyoró Kornél Kovács Gábor Lamellofonok Kenny Clarke dobja


4

TA R TA LO M J E G Y Z É K

7

7 20

15

29 36 45

20

54 58 60

25

dobosmagazin

66

15

Pálmai Gábor interjú

25

Beck László interjú

Csányi Péter interjú Mogyoró Kornél interjú

32 Sztárok egy tányéron

Kovács Gábor interjú

42 A kettős dobok

IV. DobMánia Tábor

50

A konga

56

Lamellofonok

Murat Diril cintányérok

59

Kenny Clarke dobja

Magasiskola Lejegyzések

64 Páratlan ütemezésű rock-funk ritmusok

Latin-amerikai ritmusok

Ötlettár


IMPRESSZUM

29

32

5

Negyedévente megjelenő szakmai magazin ………………………………… Főszerkesztő és lapalapító: Hollósi László …………………………………

36

45

42

50

Címlap fotó: Hárságyi Péter – Andrásik Remo ………………………………… Munkatársak: Martonosi György Korompay Zsolt Kármán Sándor Nesztor Iván Turán Tamás Levente Kassai László Marczell Katalin Indi Bordás Jószef Goóz László Figura Dávid Mátyus Attila ………………………………… Design és grafika: Grafirka Stúdió …………………………………

56

59

E-mail: dobosmagazin@t-online.hu Telefon: +3630/261-8826


» AN DRá SI K R EMo

INTERJÚ

15 éves a Tam-Tam Dobcentrum 1998 AuGuSzTuSÁBAn nYITOTT EGY MÁIG EGYEDüLÁLLÓ VÁLLALKOzÁS. PÁLMAI GÁBOR OLYASMIRE ADTA A FEjÉT, AMIRE AzELőTT ÉS AzÓTA SEM SEnKI. MEGSzÁLLOTT DOBOSKÉnT ELHATÁROzTA, HOGY BETÖLTI AzT A HATALMAS űRT, AMI A MAGYARORSzÁGI HAnGSzERFORGALMAzÁST jELLEMEzTE DOBOK ÉS üTőHAnGSzEREK TEKInTETÉBEn. GÁBORRAL Az ELMúLT 15 ÉVRőL BESzÉLGETTünK.

»  Így  15  év  távlatából  hogyan  emlékszel  vissza  a kezdetekre? – 18 évesen határoztam el, hogy ha egyszer lehetőségem lesz rá, nyitok egy dobboltot Magyarországon. Akkoriban Amerikában éltem a szüleimmel, és sorra kerestem fel a hangszerboltokat. Egyik nap egy hatalmas dobüzletbe nyitottam be. Az az élmény a mai napig hatással van rám, és kitörölhetetlen az emlékezetemből. Valószínűleg akkor jött az elhatározás. Persze egyedül nagyon nehéz lett volna. Éppen Szanyi Jánoshoz (az ismert dobtanárhoz) jártam órákra, és nála született meg egy közös vállalkozás gondolata. Neki megvoltak a kapcsolatai, én pedig tőkével és üzlethelyiséggel szálltam be. Körbejártuk a külföldi

F OTÓ » H Á R S Á G Y I P É T E R

dobosmagazin

7


8

F OTÓ » H Á R S Á G Y I P É T E R

ismerőseit, és megvettük az induló árukészletet. Majd megnyílt a Tam-Tam Dobcentrum, kezdetben még elég üres polcokkal. Azután eltelt kb. 2 hónap, Janó eltűnt, és én hirtelen magamra maradtam. onnantól már mindent egyedül kellett csinálnom... A részletekről viszont nem szívesen nyilatkoznék.

dobosmagazin

»  Hogyan tudtál talpra állni? – Addigra már elég sok pénzt és energiát fektettem az üzletbe, így nem lehetett kiszállni. Fel kellett építeni egy olyan vállalkozást, ami merőben ismeretlen terület volt számomra. Az első vásárlásaink még külföldi üzletekben történtek, én viszont


» 1 5 É VES A TAM -TAM DoBc E N TR u M – Az első néhány márkát (pl. Pearl, Sabian, Remo, Meinl, Tama) magam gyűjtöttem össze néha hosszas utánajárással. Azután már egyszerűbben ment a dolog. Volt olyan, hogy egy külföldi cég keresett meg engem, és olyan is, hogy az egyik ajánlotta a másikat. Jó hírünk, elhivatottságunk a mai napig segítségünkre van. Legutóbb például úgy kaptunk

PÁL MA I GÁ BO R ÉS D uB Án D EzSő (F OTÓ : A nD R Á SI K R E MO)

a gyárakat akartam megkeresni, és azon márkákat megszerezni, amiknek nem volt magyarországi forgalmazója. Hosszú volt a lista... »  Nagyon sok márkát forgalmaztok. Hogyan sikerült egyrészt  megszerezni,  másrészt  megtartani  ezeket, miközben másoknál jönnek-mennek a disztribúciók?

meg egy disztribúciót, hogy a kiszemelt cég kitűnő referenciát kapott rólunk az általa megkérdezett partnereitől. Nagyon fontos a megbízhatóság, a hitelesség. Külföldön ez is másképp működik. Többször megpróbáltak már kiütni a pozíciónkból egy-egy gyártónál, mindig sikertelenül. A partnereinkkel legtöbb esetben nem csak üzleti, hanem baráti a kapcsolatunk, kölcsönösen elismerjük egymást. Én még arról is kapok tájékoztatást, ha valaki egy kiállítás alkalmával csak leteszi a névjegykártyáját valamely partnerünk standján. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy olyan márkákat forgalmazunk, amiket szeretek. Nehezen tudnék olyan márkákkal foglalkozni, amelyek érzelmileg távol állnak tőlem. Az elmúlt 15 évben egyébként összesen négy márka forgalmazását veszítettük el. A Regal Tip egy német cégnek adta a forgalmazást, a Tama ellátása pedig már Ausztriából történik, mert hoztak egy döntést, miszerint Tama importőr nem forgalmazhat más dobmárkát. Talán arra is gondolhattak az anyacégek, hogy így folyamatosabb lesz az ellátás. Mindkettő fordítva sült el... A DW a forgalom drasztikus visszaesésével

9


10

F OTÓ » H Á R S Á G Y I P É T E R

indokolt, míg a Meinl előbb átadta más cégnek, majd direkt értékesítésbe kezdett. A DW és a Regal Tip azóta ismét felkért minket a forgalmazásra. A Tama és a Meinl pedig nem tudja hozni a korábbi számokat. Érdekesség még, hogy a kereskedők egy része a mai napig nálunk keresi a Tama és Meinl termékeket. »  Leginkább mi változott az elmúlt 15 évben? – Soroljam? Először is, amikor elindult a Tam-Tam, még nem voltam 30, ma pedig a 40-es éveim közepe felé járok. Akkoriban még aktívan zenéltem, tele energiával, lelkesedéssel, család nélkül. Sokszor még hétvégén is az üzletben voltam, számolgattam, tervezgettem. Egy szegedi orvos-házaspár barátságát is annak köszönhetem, hogy beengedtem őket vasárnap délelőtt. Komolyabbra fordítva a szót, tizenéve sokkal könnyebb volt kereskedni. Egyre gyűltek a disztribúciók, sok áru érkezett, sokkal gyorsabban pörgött a készlet, ennek ellenére a vevők simán vártak több hónapot is, mire megérkezett az, amire vágytak. Az emberek nem jártak külföldre vásárolni, nem nézegették napi rendszerességgel a kinti üzletek honlapjait. Ma nem vár hónapokat

senki. Gond nélkül sikerült olyan árakat kalkulálnunk, hogy a legtöbb esetben szinte a legolcsóbbak voltunk Európában. Az áraink azóta is abszolút versenyképesek, az árképzés viszont jelentősen módosult. A mai árukészletünk se piskóta, de, mondjuk, a 10 évvel ezelőtti biztosan egyedülálló volt. Talán el lehet képzelni, hogy közel 20 márkából egy normálisnak mondható szortiment milyen készletet jelent. »  Volt  olyan  álmod,  amit  mindenképpen  szerettél volna megvalósítani? – Most nyilván ki fogsz nevetni. Hosszú éveken keresztül az volt az álmom, hogy a Tam-Tamban mindig lesz minden. Próbáltuk úgy szervezni a szállítmányokat, hogy inkább maradjon még az előzőből, mint hogy valami kifogyjon. Ez persze lehetetlen, és nem is pénzkérdés! Egyszerűen képtelenség hónapokkal előre kitalálni, hogy mi fog fogyni: milyen méret, milyen szín. Több cég is abban látta a megoldást, hogy európai raktárat nyitott. Az árak emelkedtek ugyan a fenntartási költségek miatt, cserébe viszont abban bíztunk, hogy folyamatos lesz az ellátás. Persze ők


» 15 É VES A TAM -TAM DoBc E NT R uM sem tudják megoldani azt nagyban, amit mi sem tudtunk kicsiben. Lehetetlen felmérni egész Európa igényeit. A legnagyobb kihívás a folyamatos árukészlet biztosítása. Nekem személy szerint nagyon nehéz megélni, ha valakinek nem tudunk adni, amit szeretne. Természetesen rengeteg olyan alapvető termék van, ami sosem fogyhat el. »  Beszéljünk kicsit Dubán Dezső érkezéséről és a vele való kapcsolatodról! – Mielőtt megnyílt a Tam-Tam, én rendszeresen jártam Dezsőhöz. általában csak nézelődtem nála, mivel én Magyarországon nem nagyon kaptam meg semmit, amire szükségem volt. (ugye, hogy kellett a Tam-Tam?...) Ezek után hamar elterjedt a hír, hogy Pálmai megnyitotta a Tam-Tamot. Dezső gyorsan meg is haragudott Pálmai Zolira, az ismert dobosra, aki nekem csak névrokonom! csak kicsit később derült ki számára, hogy én vagyok a „bűnös”. Eltelt bő másfél év, mire felismertük, hogy együtt, egy üzletben, egymást kiegészítve lehetünk igazán sikeresek. Nyilván a nyitáskor nem gondoltam arra, hogy Dezső egyszer nálam fog dolgozni, de így utólag őszintén állíthatom, ez volt a legjobb dolog, ami üzletileg velem az elmúlt 15 évben történt. Az élet ezt is elrendezte. Ha jobban belegondolok, remek párost alkotunk. Tökéletesen kiegészítjük egymást. Dezső kapott egy olyan munkahelyet, ahol kiteljesedhet, süröghet-foroghat, annyi kis mütyürt, apróságot rendelhet, amennyit csak akar. Elmehet szabadságra, és a felelősség is lekerült a válláról. Én pedig kaptam egy olyan munkatársat, akiben 1000%-ig megbízom (valljuk be, ez a mai világban aranyat ér), aki a vállán viszi a bolt ügyesbajos dolgait, aki kezeli a netes rendeléseket, aki tartja a kapcsolatot a raktárral, aki mindent megjavít, aki mindig mindenhol ott van, és akit mindenki tisztel. Ja, és mindezek mellett rajong a fiaimért! Talán az egyetlen hibája, hogy nem irányítja keményebben a srácokat a boltban. »  Lehet valamit ugyanolyan lelkesedéssel csinálni 15 éven keresztül? – Persze! De ezt is csak Dezső tudja. Ez is egy fontos különbség kettőnk között. Dezső közel a 60-hoz is a legaktívabb, a legnagyobb teherbírású a kollégáim közül. Az ő lelkesedése semmit sem lankadt. Én már messze nem vagyok annyira terhelhető, mint korábban. Nem fizikailag, inkább szellemileg fáradtam

el. Ennek persze sok összetevője van. A partnerekkel való kapcsolattartás, a rengeteg rendelés koordinálása, a szállítmányok megszervezése, az elvárások teljesítése, az anyagi háttér folyamatos megteremtése, a kiállítások, az endorserek, a net fejlesztése, az árlisták állandó változása, a külföldi konkurencia figyelése, a kereskedőhálózat problémái napi szinten lassan felőrlik az embert. Tetézi a helyzetet a több éve tartó recesszió. Vásárlási kényszer mellett már eladási kényszerben is vagyunk. Sokkal többet kell dolgoznunk egyre kevesebb bevételért. Az egyik kedves német partnerem mondta régebben viccesen, amikor megkérdeztem tőle, hogy mi újság: „viel Arbeit, wenig Lohn”. Sok munka, kevés fizetség. Akkor még nevettem rajta, hát itt van! És hát a család miatt sem vagyok már bent annyit, mint régebben. Nagyon gyorsan nőnek a gyerekek, a nagyobbik már elmúlt 5 éves! Szerencsére a kollégáimnak egyre több feladatot át tudok adni. »  Ha  a  lelkesedésed  nem  is,  a  csapat  viszonylag állandónak tűnik.  – Igen, a nyitás óta 3 kollégám ment el magától és szintén hármat küldtem el én. Egy kisebb családként működünk, ahol nincsenek nagy titkok, de vannak bizonyos információk, amik csak ránk tartoznak. Éppen ezért Expressz újságban még soha nem adtam fel álláshirdetést. A munkatársak a kollégáim vagy a barátaim közül kerültek ki, vagy ajánlás útján kerültek ide. Kiss Balázs például 13 éven keresztül napi 150 kilométert autózott télen-nyáron. Meg kellett értenem, hogy egy lényegesen közelebbi munkahelyre váltott, bár nagyon nehezen tudtam őt elengedni, hiszen vele már a bolt nyitása előtt jóval barátok voltunk. Hálás vagyok neki az elmúlt időszakért. Angler ákos töltötte a legrövidebb időt nálunk, közel egy év után azért kellett megválnunk tőle, mert az a munkakör, amire idejött, gyakorlatilag megszűnt. ákos a Meinl cég hazai értékesítője lett, ami azért jó érzéssel töltött el. Tóth Karesz, Gábor Andor uFo és Schvéger Zoli már régóta itt vannak, és Balázs távozása óta van egy új kollégánk is, akit már jó ideje ismerünk, többször segített nekünk kiállítások alkalmával. Őt Fodor Lajosnak (Laller) hívják. »  Jól tudom, hogy az elmúlt 15 évben számos világsztárt hoztatok Magyarországra? – Igen, így van. A korábbi években sok bemutatót szerveztünk, és a ceglédi Dobos Gála sztárvendégeit

dobosmagazin

11


12

» A N D R áSIK R EM o is mi biztosítottuk éveken keresztül. A közre működésünkkel járt Magyarországon többek között Steve Smith, Benny Greb, Dom Famularo, Will calhoun, Trilok Gurtu, Thomas Lang, Rick Latham. A munkám egyik szépsége, hogy mindegyikükkel eltölthettem 1-2 napot. Szinte kivétel nélkül elmondhatom róluk, hogy jópofa, közvetlen, mindennemű sztárallűrtől mentes emberek. Rengeteg közös élményünk van. Többségükkel a mai napig baráti kapcsolatban vagyok. Jó érzés, ha összefutunk valamelyik külföldi hangszerkiállításon, és sztorizgathatunk egy kicsit. »  Mennyire  vagytok  jelen  a  magyarországi  dobos rendezvényeken? – Támogatóként és kiállítóként minden alkalommal jelen vagyunk a Dobosok Farsangján és a ceglédi Dobos Gálán. Martonosi Gyuri bácsival és Kármán Sándorral is baráti a viszony régóta. Ennek megfelelően a bemutatókat minden esetben a Vigyázó Sándor (korábban Dózsa) Művelődési Házban tartjuk Gyuri bácsi felügyelete mellett, a nemzetközi hírű ceglédi Dobmúzeumban pedig „benne van a kezünk” néhány hangszer érkezésében. Mióta létezik a Hangfoglalás kiállítás, azon is részt veszünk, illetve hangszerekkel és díjakkal támogatjuk a Gitármánia Tábort és a DobMánia (korábban Dobos Magazin) Tábort is. Nagyon ésszerű és fontos kezdeményezés a Nagy Sportág- és Hangszerválasztó is, természetesen ezen a megmozduláson is ott vagyunk. »  A hangszerforgalmazó cégeknek általában vannak endorsereik. Nálatok mi a helyzet? – Természetesen nekünk is vannak. Jó is, hogy szóbahoztad, hiszen ezzel kapcsolatban lehet félreértés. Minden gyártónak vannak ún. gyári vagy nemzetközi endorserei, akiknek az a feladatuk, hogy reklámozzák, népszerűsítsék az adott márkát. Egy adott országban a helyi forgalmazó választ endorsereket ugyanazzal a céllal. Az endorserek cserébe kedvezményekben részesülnek, melynek mértékét a gyár és a forgalmazó döntik el. Magyarországon sajnos elterjedt az a rossz felfogás, hogy teljesen mindegy, milyen márkának az endorsere valaki, mert a lényeg, hogy lehetőleg ingyen kapjon hangszert. Az egész nem erről szól! Az endorsereknek vannak bizonyos kötelezettségeik, amiket sajnos szeretnek elfelejteni. Korábban

dobosmagazin

F OTÓ » H Á R S Á G Y I P É T E R

túlzottan bőkezűen bántunk az endorsereinkkel, kevés kivételtől eltekintve nem hálálták meg a bizalmat. Ma már körültekintőbben válogatunk. Nem feltétlenül a legnevesebb művészek a legjobb endorserek. Talán az egyetlen, aki élni tudott a lehetőséggel, az Dörnyei Gábor. Ő a tehetségével, szorgalmával, ambíciójával már külföldön is letette a névjegyét. A teljesség igénye nélkül, akik a TamTam Dobcentrum endorserei közé tartoztak vagy tartoznak: Kőszegi Imre, Szendőfi Péter, Borlai Gergő, Dörnyei Gábor, Fejes Tamás, Végh Balázs,


» 15 É VE S A TAM -TAM DoB cE N TR u M

Hoffer Péter, Balogh Lacika, csányi Zoli, Vadász Péter, Szakadáti Matyi, Veress Marci, stb. »  Lesz újabb 15 év? – Remélem, igen. Amikor belevágtam, nem gondolkodtam években. Ahhoz képest meglepő, hogy már 15 éve létezik a Tam-Tam. Gyorsan elszaladt az idő. Nyilván sok dolog kell ahhoz, hogy valami jól működjön, és legyen értelme csinálni. A legfontosabb egy olyan közeg, egy olyan gazdasági környezet, amiben egy adott vállalkozás kiteljesedhet, a lehető leghatékonyabban működhet. Ez most

nincs annyira meg. Persze a recesszió nem csak a hangszerpiacot érinti, az embereknek sokkal komolyabb gondjaik vannak. Nem működik a hitelezés sem. ugyanakkor itt vagyunk mi, egy olyan vállalkozás, amelyik eleve egy szűk szegmensre specializálódott. Minket nem segít ki, ha, mondjuk, jobban fogy a zongora vagy éppen a gitárerősítő. Egy hangszercsoportra koncentrálni előny, de egyben hátrány is. Adott egy bőven 100 millió forint feletti árukészlet, amit forgatni kell. Manapság valamit listaáron eladni szinte lehetetlen. Rengeteget kell akciózni, holott nem szezonális ruházatról beszélünk. Az akció márpedig veszteséget jelent. Nem lenne ez probléma, ha megfelelő méretű lenne a piac. Egyébként pedig vannak olyan termékek, amelyeket szinte nem tudunk annyira leárazni, hogy elvigyék. A kereskedők is óvatosan állítják össze a készletüket, és legkevésbé a dobos cuccokból táraznak be. Sok kereskedő nem is ért hozzá. A vevőknek sajnos rá kell jönniük, ha valami nincs a Tam-Tamban, akkor az valószínűleg nincs az egész országban. Aztán itt vannak a külföldi kereskedők és internetes áruházak. Látszik, hogy mindenhol gondok vannak, annyira nyomottak az árak. A Tam-Tam Dobcentrum – amióta létezik – a legkomolyabb tényező a magyar ütőhangszerpiacon. Ebben viszont nagyon sok munka van. Többször elmondtam már, hogy ez nekem amolyan kalandnak indult, amit igyekszem azért komolyan venni. Sokszor megkaptam, hogy a Tam-Tam monopolhelyzetben van. Úgy gondolom, minden dobosnak örülnie kell annak, hogy van egy ilyen üzlet Magyarországon. Van persze még egy-két kisebb üzlet, amik főleg használt cuccokkal próbálkoznak, de ilyen háttérrel, ilyen választékkal, ilyen befektetéssel biztosan nem nyílik több üzlet. Mindenesetre amíg élvezem, addig csinálom. Egy jó ideig tuti nem maradnak Tam-Tam nélkül a dobosok. Látszik, hogy töretlenül élvezzük a külföldi partnerek bizalmát, a nehéz időkben is mellettünk állnak. Persze nem vagyok már annyira naiv, pontosan tudom, hogy addig van ez így, amíg a számok rendben vannak. Ezt a leckét megtanultam már! Egyébként remek érzés ennyi gyönyörű hangszer között dolgozni, jó csapat vesz körül, és remélem, Dezső sem megy nyugdíjba még hosszú ideig. Így nincs okom váltani.

13


14


» TA Kó A NNAMáR IA • F oTó : TA HI N BAL á ZS

INTERJÚ

„Mentés másként” A 30Y Az uTÓBBI ÉVEK EGYIK LEGKARAKTERESEBB MAGYAR zEnEKARA. A SRÁCOK HíRESEK ARRÓL, HOGY FOnTOSnAK TARTjÁK A KÖzÖnSÉGGEL VALÓ KAPCSOLATTARTÁST, KOnCERTjEIKET IS A KÖzVETLEnSÉG jELLEMzI. zAzÁVAL, VAGYIS BECK LÁSzLÓVAL, A zEnEKAR DOBOSÁVAL A PESTI SzEnTIMEnTÁLÉ KOnCERTjüK ELőTT BESzÉLGETTEM. EGY IGAzI ROCKDOBOS, AKI SzERÉnYEn MEGjEGYEzTE InTERjú KÖzBEn, HOGY nEM IS IGAzÁn ÉRTI A DOBOS MAGAzIn MEGTISzTELő FELKÉRÉSÉT.

»  Mi történt a Jimi Hendrix-es lábdoboddal? – Ez egy nagyon szomorú történet. Azt kell tudni, hogy beszakadt a dob: az egyik koncertünkön felrobbant az első bőr, méghozzá miszlikekbe. Úgyhogy az már nincsen meg, a darabjait széthordták a fehérvári rajongók. Az volt a története, hogy én Hendrix-rajongó vagyok – nyilván, mint minden normális ember –, és van egy nagyon kedves barátom, a Bodó Marci, aki Pécsen – sok minden más mellett – azzal foglalkozik, hogy kivágja a sablonokat papírból, és lefújja festékkel. Nagyon szépen megkértem, legyen olyan kedves megcsinálni a lábdobomra Hendrixet. Egy évig húzódott, mire Marci egyszer lejött, és megcsinálta. Megkért, hogy menjek ki a teremből, és velem együtt mindenki más is. Ezután ő a teremben elbíbelődött a festékpisztollyal, és mikor kész volt, akkor mehettünk be.

dobosmagazin

15


16

» TA Kó AN NAMáRI A »  Jelenleg hogy épül fel a dobszerkód? – Három dobszerkóm van, szóval rettenetesen szerencsés csávó vagyok. Először is egy balassagyarmati presszóból előkerült egy Premier 701-es 1972-ből. Aztán kaptam ajándékba egy Dubánt, egy igazi presszódobostól, aki a Balaton körül motoron utazott egyik csehóból a másikba dobbal a hátán. A dobról ezen kívül még annyit tudok, hogy 1969– 1971 között készült valamikor. Végül pedig Mikitől vehettem meg az 1989-es Yamaháját. Miki a Hétköznapi csalódások dobosa volt hosszú évekig, és garantáltan neki van a legmenőbb kettő-négye széles e hazában, szóval igazi megtiszteltetés az ő dobját ütni. Épp most egyébként egy egészen fura setuppal próbálkozom: van egy magasra húzott, kopogós lábdobom, egy leeresztett dunnyogó oldaltamom és egy mély pergőm. Ehhez jön egy mély tónusú Istanbul crash-ride és valami szétcsapott 16"-os beütő. Lábcinnek szintén két törött 16-os beütőt használok. Gondolom, ez nem épp a dobosok álma, pedig nagyon jól szól. »  Nálad hogy kezdődött a dobolás? Jártál tanárhoz? – Nem jártam dobtanárhoz, sajnos ez néha hallatszik is a játékomon. Nálam egyébként úgy kezdődött a dobolás, hogy a bátyám, a Zoli már akkor gitározott, amikor én abba a korba értem, hogy úgy döntöttem: mégsem focista leszek, hanem zenész. Egészen addig nagyon focista akartam lenni. Aztán egyszer elmentem a bátyámék próbatermébe. Ők Kislődön próbáltak egy pajtában, ahol mindig nagyon meleg volt, szóval egy idő után többen ültek kint, mint bent a melegben, én pedig nagyon unatkoztam. Ekkor megkérdeztem Blazsit, az akkori zenekar dobosát, hogy dobolhatok-e a cuccán. Ő nagyon kedves volt, mert látta, hogy rendkívül érdekel a téma, ezért mutatott három alapütemet – egyiknek sem tudom a nevét, de a kettő-négyes rock alapokat megmutatta, és mondta, hogy ezt csináljam utána. Én így tanultam meg dobolni, egy teljes nyár alatt. Innen ered az is, hogy félmeztelenül dobolok, mert nagyjából hetven fok volt a próbateremben, és mindenki egy darab gatyában próbált. Ezt olyan szinten szoktam meg, hogy utána, mikor nekiálltam pólóban dobolni, az zavart. Egyszerűen idegesít, ha van rajtam póló. »  Emlékszel a 30Y zenekar kezdeteire? Hogyan indult a kapcsolatod a basszusgitárossal, Varga Ádámmal?

dobosmagazin

– Persze, emlékszem rá, mert nagyon felemelő élmény volt. Azokban az időkben, amikor még nem volt 30Y, csak lejártunk zenélgetni, én a bátyámmal tanultam meg zenélni, hiszen addig ő volt a basszusgitárosunk. Aztán amikor Pécsre költöztünk, akkor jött az ádi egy újsághirdetés vagy plakáthirdetés alapján a próbákra. olyan evidens volt – hasonlóan a Red Hot chili Peppers könyvben leírtakhoz –, hogy kivel próbáljon össze a basszusgitáros: hát a dobossal. Erre én nagyon megijedtem… Előtte beszélgettünk az ádival, hogy milyen zenéket szeret, és mondta, hogy leginkább metál zenét hallgat. És én már ekkor, már a legelső alkalomkor rájöttem, hogy egy életre van egy basszusgitárosom, és ez azóta sem változott. Nagyjából vele tanultam meg dobolni. Ha szabad ilyet mondanom, az én tanárom az ádi volt a basszusjátékával.


» MENTÉS MáSKÉNT

»  Te  hogyan  veszel  részt  az  alkotói  folyamatban a dalok születésénél? – Ez nagyon vegyesen zajlik nálunk. Alapvetően a Zoli akusztikus gitáron, énektémával elképzelt dalvázlatokkal érkezik a terembe. Ezek rövidebb ívű – nem feltétlenül dalívű témák, amelyeket az egész zenekar elkezd boncolgatni. Ennek a munkának a legelejénél én a „memória” vagyok leginkább; főként én jegyzem meg, és jegyzetelem is a szerkezeti elképzeléseket vagy éppen a változtatásokat. Dobos lévén egyben én vagyok a leghangosabb is, úgyhogy én szoktam üvölteni azt, hogy melyik témára feküdjünk rá jobban vagy melyikre ne. De nyilván nem ismerek egyetlen gitárakkordot sem, úgyhogy abba nem is szólok bele, hogy ez c-dúr legyen vagy éppen valami más. Leginkább olyanokat szoktam mondani, hogy

olyan ez a téma, mint a The Smashing Pumpkinsnak az egyik dala, és akkor azt a hangulatot próbáljuk megidézni. Ezzel mindenki más is így van a zenekarban. Bedobáljuk, hogy éppen kinek milyen a hangulata, hogy ki merrefelé mozdítaná a dalt. »  Hogy látod a dobok mögül: mennyiben más egy kis klubban, egy fesztiválon vagy éppen a Művészetek Palotájában játszani? – Én alapvetően „klubos” gyerek vagyok. Azt szeretem, hogy elmegyünk a klubokba játszani; olyankor 30Y koncert van, arra jönnek az emberek, és tulajdonképpen az az este veled és a közönségeddel történik meg. Egy fesztiválon sok minden zajlik egyszerre, egymást követik a zenekarok a színpadokon, így a koncerted egy kicsit veszít az „ügy”-jellegéből a magad és a közönség számára is. Legalábbis ez a tapasztalatom, hogy nehezebb egy fesztiválon meghitt, mély és nagyívű koncerteket adni. Ha egy klubba lemész, ott meg tudod őrjíteni az embereket és magadat is. »  Itt a MüPában hogyan tudjátok megteremteni ezt a bensőséges hangulatot a közönséggel? Hiszen elég nagy teremről van szó. – Ez azért érdekes, mert a Szentimentálé programot 2002 óta játsszuk, és mindig is ilyen volt. Már a legelejétől evidens része, hogy erre az élményre hajt. Egy rock-koncert nem feltétlenül erre épít, egy Szentimentálé viszont mindig arról akart szólni, hogy azok, akik eljönnek, azokkal mindig, nagyon hamar meglegyen ez az összhang. Úgyhogy ebből a szempontból ez itt egyáltalán nem nehéz, és nem is szokatlan. »  A Szentimentálén sok a vendégelőadó; komolyzenészek is vannak közöttük, például a Symphonic Brass Quintett.  Rockzenészként  milyen  egy  fúvósötössel együtt játszani? – Ez olyan értelemben kihívás, hogy majdnem húszan vagyunk a színpadon. Hosszú ideig tart a hangbeállás, ráadásul elég sok mindenre is kell figyelni, hogy mit halljál és mit ne halljál meg. Most csak egy példát mondok: sok dalban az ötös dobverőm helyett hármas dobverőt használok. Ez számomra nehéz, mert én szeretem ütni a dobot, itt pedig ezt nem lehet, mert akkor hirtelen én leszek a főszereplő, ezt meg annyira nem akarom. »  Nyilván mindegyik lemezetek fontos a számodra, de melyik a legkedvesebb?

17


18 – Ezzel olyan furán vagyok, mert mint lemez a Semmi szédítő magasság a kedvenc lemezem. De egyébként a csészényi tér dalait szeretem a legjobban, és ezeket szeretem a legjobban játszani is. Egy kicsit úgy is érzem, hogy annak a lemeznek a dalai állnak a leginkább közel hozzám. De a Semmi szédítőben például azt nagyon szeretem, hogy rajta van a Mentés másként, ami – véleményem szerint a 30Y legjobb dala. És imádom, hogy abban olyan súlyokat lehet hozni, megszólaltatni, amiket sok más dalunkban nem tudunk érvényre juttatni. »  Elmúlt tíz éves a zenekar. Visszatekintve régi dobosönmagadra,  hogy  látod,  mennyiben  változott  a játékstí lusod, mennyiben fejlődtél technikailag? – Ha csak a két évvel ezelőtti önmagamra visszatekintek, már akkor is azt érzem, hogy sokat. Nekem most szerencsés két évem volt, egy igen intenzív dobolásos időszakom, amikor napi szinten lementem egyedül dobolni a terembe, így nagyon intim kapcsolat alakult ki a hangszeremmel. »  Gumilapozni szoktál? – Soha. Nem is nagyon hiszek benne, de nem is szabad hallgatni rám ilyen tekintetben. általában a technikás és jó dobosok szoktak gumilapozni. Én nem vagyok technikás dobos, még csak jónak sem feltétlen nevezném magamat. Arra viszont nagyon büszke vagyok, hogy a 30Y-ban ütöm a dobot, mint állat. Ennél többet nem tudnék kiemelni a dobos játékomról, ezért aztán a Dobos Magazin megtisztelő felkérését sem nagyon értettem, de nagyon örülök neki. »  A Szentimentálé után mi lesz a zenekarral? Meddig fog pihenni a zenekar? – Nem tudjuk, mi lesz a 30Y-nal, mert egy aktív pihenő időszakba fordultunk bele decembertől: akkor megvolt az utolsó klubkoncertünk, és most adunk körülbelül 12 Szentimentálé koncertet az évben, és nem tudjuk, hogy ezután mi lesz. Azt találtuk ki, hogy most nem nézünk előre egy kicsit. Van ez a pár Szentimentálé koncert, ezek ünnepnapok, amúgy pedig szétszéledtünk. Jólesik most ez. »  A 30Y-nal sikeres rockdobos lettél. A rockzenész-lét izgalmas,  de  egyben  embert  próbáló  is  lehet.  Hogy bírja ezt a család? – A családommal így szocializálódtunk, szóval ez a normális állapot. Persze nem mindig egyszerű, de nem hiszem, hogy egy bányászember családjának, vagy egy mentősének egyszerűbb az élete.

»  Mi  az,  ami  a  dobolás  mellett  foglalkoztat  téged? Van-e valami kedvtelésed? – Úgy érted, hobbim? Sose volt hobbim. »  Mi a polgári foglalkozásod? Miből élsz a zenélés mellett?  – Tíz évig egy pécsi zeneiskolában titkárkodtam, pultoztam egy rövid ideig, most meg felsőoktatási pályázatokkal foglalkozom, de ezt inkább hagyjuk. »  Rád milyen zenék, zenészek voltak nagy hatással? Mi az, ami formált téged és a világhoz való hozzáállásodat? – Én az a tipikus 90-es évekbeli gyerek vagyok, tudod, akik mostanság árasztottak el mindent. 35 évesek, és mindenről a gördeszka, a flaneling és a csatakos hosszú haj jut az eszükbe. Tulajdonképpen mindent visszasírnak a fiatalságukból, kivéve a répafazonú gatyákat és az Éva vermutot. De ha ezen túl kell nézni egy kicsit, akkor persze egy csomó minden. A zenénél maradva, hetek óta a Nomeansno Wrong című lemeze, vagy a Hüsker Dü Zen Arcade-ja szól nálam, ha épp nem az új Queens of the Stone Age. »  Vannak kedvenc dobosaid? – Naná, Dave Grohl! »  Úgy tudom: testvéreddel most van egy közös projekted, a Beckek. Erről mit lehet tudni? – A bátyámmal régóta zenélünk kettesben. Egész pontosan 20 éve. Ő akkor még basszerozott, szóval vele kezdtem el a dobolást. A 30Y alatt is lejártunk ketten időszakosan. Aztán a Városember után valahogy újra egyre gyakrabban futottunk össze a teremben, eleinte tényleg véletlenül, mert egyszerre voltak a szabad időink. Aztán ezek az órák tartottak életben, és lett belőle egy lemez, ami most ősszel jelenik meg.


20

INTERJÚ

» G . T.

Negyedszázadnyi dobolás CSÁnYI PÉTER A HISzTÉRIA, Az L. K. BEAT, A ROCKSzAKKÖR, Az A-PunK ÉS A zSETOn PITYu AnD THE CASH DOBOSA.

dobosmagazin

»  Honnan jött az ötlet, hogy zenélni kezdjetek? A feeling, vagy  a  zenehallgatás  hozta  elő  belőletek?  Hogyan lettél dobos?  – Az általános iskolában1988-ban a kalapból ezt húztam. Rögtön választottunk zenekarnevet: Mityisinszkij Masinosztroityelnij Závod (M.M.Z). Zenei tudásunk szinte semmi nem volt, zenekarnevünk viszont igen. De aztán elkezdtük komolyan venni a zenekarosdit. Dobolni tanultam Szanyi Janónál, aztán hangszerre spóroltam, majd jött egy elég intenzív próbaidőszak. Feldolgozásokat játszottunk különböző zenekaroktól, főleg punkegyüttesektől, itt szerettem meg ezt a fajta zenét.


» FoTó : FR AN K AND Rá S, MAT T HA NSL EY, TöR öK HA JN AL K A Aztán egy év múlva egy koncertünk elég sikeres volt. Nagy volt akkoriban a lelkesedésünk. Ez meg is látszott, tipikus iskolazenekar voltunk, mindenünk a zene, a próbák, a zenészekkel való haverkodás, mint ahogy lenni szokott. » Hol zenélsz, milyen stílust képviselsz? – Jelenleg több zenekarban dobolok: A-Punk, Hisztéria, RockSzakkör L.K.Beat, Zseton Pityu and the cash. Van benne egyszerű kettő-négy, ütősrock, lassú blues és jazz-punk stílus is. Az az igazi, amikor csápokat növesztek: duplázás egy lábdobon egy lábgéppel, több cintányér egyszerre való megütése, erős kávás pergőhangok, erősödő, halkuló dinamikus levezetések és mindezt gyorsan. Szanyi Janó annak idején ezt jól megtanította nekem. »  Van-e kedvenc fellépésed, emlékezetes koncerted? – Nekem mindegyik emlékezetes. A dobolásom mindenhol dobolás, a húsz vendégnek játszott

kocsmablues és a többezer fős fesztiválos nagyszínpados is. De talán mégis van, ami emlékezetes: Amikor a csá Misi! zenekarral a Pecsában volt fellépés 2000-ben, akkor Nívódíjat kaptam a fesztivál legjobb dobosaként. Mostanában pedig önálló egyszemélyes „zenekari” fellépéseket is vállalok. »  Te  elég  sok  zenekarban  megfordultál.  Pontosan mennyiben is? Mi az oka annak, hogy ennyi zenekarban vagy/voltál? Hogy tudod a koncerteket összeegyeztetni? Mennyire van frontember szereped az együtteseidben?  – Pontosan még nem is számoltam meg, biztos volt annyi, ahány éves vagyok. Az oka egyszerű: szeretek sok zenei stílust megismerni, barátságot kötni zenészekkel. Szeretem kipróbálni magam, hogy kinek milyen zenében felelek meg. A stílusok közti különbséget viszonylag gyorsan áthidaltam. A legjobb formációm az első zenekarom volt, barátok, osztálytársak, közös események. A fellépések

21


22

NEGYEDSZáZADNYI DoBoLáS

egyeztetése pedig szervezési sorrendben alakul, de kell hozzá naptárazni, és azt vezetni. Mivel több zenekarban dobolok, ezért nekem kell a szervezést is végeznem. A fellépések után megjegyzik, milyen is volt ez a dobos ma este, néha énekelek is. »  Milyen célod van a jövővel kapcsolatosan? – Elég sok! És addig jó, míg van célom. Elkezdem sorolni, amit még meg kellene valósítani: aranylemez, platinalemez, olyan lakás, ahol lehet dobolni (lehet ez lakható próbaterem is). Ismét valami elismerés, punkopera megírása, nem anyagiakon alapuló dobtanítás, saját készítésű, olcsó és strapabíró állványok gyártása, forgalmazása, a későbbiekben zenekiadás. »  Ha visszaemlékezel, mennyire érzed magad másképp ennyi év zenélés után ahhoz képest, amikor elkezdted? – Az elején inkább a lelkesedés hajtott, és a tudás nem volt annyira előtérben. Mostanában ez megfordulni látszik, de amíg van egy kis lelkesedés is, addig semmi baj. A tudásom most sem tökéletes, hiszen mindig tanul az ember, de már hülyeségeket nem csinálok, pl. olyat, hogy leszögelek a színpadra egy lábdobot. »  Hogy mi…? Leszögelted a dobot?  – Igen, kezdő rutintalan voltam, nem tudtam, mit is kellett volna tennem. Gyorsan szereztem

szöget meg kalapácsot, és leszögeltem a dobot. Senki sem látta. »  Mondanál  pár  sztorit  az  ilyen  házituning  meg oldásaidból? – Persze. Rengeteg van, mesélnék egy-két sztorit. Mivel nem vagyok milliomos, ezért a legolcsóbb megoldásokra törekszem. A dobos legjobb barátja a szigetelőszalag, de gondolom, ezt jó páran tudják. Elég sok mindenre jó, még a mai napig használom. A legérdekesebb eset, amikor nem volt lábcinállvány, akkor egy spárga lett a menynyezet és a színpad közé szerkesztve a lábcineknek, fixen zárva szigetelőszalaggal. Működött, csak nagy kilengése volt. A biciklis kulacstartót a mai napig is használom ráerősítve a lábcinállványra, de kábelkötegelővel rögzítem fel az állványra, ha nincs ott a szigszalag. Párszor nem volt anya a cintányérállványon a cin rögzítéséhez, ekkor egy ruhaszárító csipeszt tettem fel ennek pótlására. Kicsit öngyujtóval felmelegítettem a csavar végét, és a műanyag csipeszt feltettem, majd beleolvasztottam a menetet a műanyagba. Bevált, azt hiszem, ilyet a Sonor cég is alkalmazott drága pénzért, profi minőségben.


23


» N. S.

INTERJÚ

„Zenében élhetek” beszélgetés Mogyoró Kornéllal »  Hogyan  kezdődött  nálad  az  ütőzés?  Úgy  tudom, a bátyád is ütőhangszeres. Az ő hatására kezdted el? – Igen, öt vagy hat éves lehettem, amikor ő már gyakorolt. Voltak batái, amiket kubaiaktól vásárolt – akkoriban nagyon jóban volt a két ország –, én meg néztem, hallgattam, mit csinál, és beszálltam mindenféle italosdobozokkal és seprűnyelekkel. Valahogy így kezdődött, és akkor nagyon megszerettem ezt, és tudtam, hogy a zene lesz az életem. »  Kik voltak a tanáraid? – Tanáraim között volt Falusi János, akitől kottaírásolvasást tanultam, hogy azért le tudjam írni, amit szeretnék, meg elolvasni sem árt néha. Nem szeretek kottából játszani, ezt azért hozzá kell tennem, én inkább fejből tanulom meg az összes műsort meg dalt, nem nagyon írok le semmit. Ha kapok például egy big band kottát, inkább megtanulom. Nem vagyok a kottázás nagy híve, de azért szükség van rá. Amikor tanítok, akkor természetesen kottázunk is, mert ez elengedhetetlen. Jártam negyed évet Sramkó Jánoshoz dobolni, meg ugye van a bátyám, Győző, akitől az ütőhangszerezést tanultam kiskorom ban, de igazából autodidakta módszerrel fejlesztettem magam. Videónézegetéssel, zenehallgatással, de főleg a közös zenélésekkel. Elkezdtünk zenekarozni, barátkozni, egymástól tanulgattunk, mutattuk egymásnak a jókat, akiket szerettünk, ismertünk, ahogy azt kell. »  Biztosan neked is vannak példaképeid, akik hatással voltak a játékodra. Mesélnél ezekről? – Minden zenész, akivel valaha együtt játszottam, és mindenki, akiket hallgattam, hatással volt rám. Ha ki kell emelnem dobosokat vagy ütősöket, akkor persze vannak, akik eszembe jutnak: Manolo Badrena, Mino cinelu, Samuel Torres, Raul Rekow&Karl Perazzo, Don Alias, Zakir Hussein, Trilok Gurtu akiket nagyon szerettem. De hallgattam afrikai, brazil, arab, örmény, indiai, stb. ütősöket is, akiknek nem tudom a nevét, mert csak másolt kazettákon, később cd-ken jutottam

hozzá, de minden hangszerhez, amin játszom, másmás ütőst mondanék, hogy ki volt rám hatással. A legszélsőségesebb irányzatú zenéket hallgatom, az igazi kemény metáltól a jazzig, a komolyzenétől a chill outon át a flamencóig minden érdekel. Kiemelném a Weather Reportot, azt nagyon csíptem, a zenei gondolkodásuk miatt. Kikerülhetetlenek, ha zenével foglalkozol. Nagyon sokat hallgatok mindenféle népzenét, talán ezek vannak rám a legnagyobb hatással mostanában. »  A  90-es  évek  közepétől  rendkívül  sok  zenekarban hallhattunk, aztán 5 éve mintha kicsit eltűntél volna, mostanában  pedig  újra  sok  helyen  felbukkansz.  Mi a kihagyás oka? – Hát a kihagyás oka az úgynevezett gazdasági válság. Előtte tényleg mentek a dolgok a maguk

dobosmagazin

25


26

» „ ZE NÉB EN ÉL HE TEK ” B E SZ ÉL GE TÉ S M oG Yo R ó KoRNÉL L AL

dobosmagazin


» F oTó: cS IL L IK Gá B oR útján, és egyszerre csak szinte minden bulit visszamondtak. El kellett telnie egy pár évnek, amíg újból felépítettem magamat, sőt szerintem sokkal előrébb tartok, mint előtte. Nagyszerű muzsikusokkal játszhatok együtt, pl. Nagy Jánossal, Mókussal, Szakcsi Lakatos Bélával, Palya Beával. Ez egy nagyon komoly munka volt, mert hirtelen a nulláról kellett kezdenem. Szerintem nagyon sok zenésztársam átélt hasonlót, főleg akik csak zenéből élnek. Nekik, ahogy nekem is, ez egy kegyetlen időszak volt. Hullámokban jött, sokan elhagyták az országot. Nekem rögtön az elején beütött a krach, vannak, akiknek később, egy vagy két évre rá, de ez mindenkit érintett, visszaestek a koncertek. Valahol szerencsém volt, mivel én az első körben ’lementem’, és mire a többieknek kezdett rosszabb lenni, addigra nekem már elkezdődött ez az új korszak. Azóta szinte csak más zenekarokban játszom, mint előtte. Amik voltak, többnyire megszűntek, már csak nagyon ritkán játszom popzenét. Néha helyettesítem az ütős kollégákat, barátaimat, akiknek esetleg ütköznek az időpontjai. Jazzt és worldmusicot játszom, ez érdekel. »  Nemrég  hallottalak  a  MoNaMo  zenekarral,  Szirtes Edina  Mókussal  és  Nagy  Jánossal  együtt  játszani,  és őrületesen tetszett. Annyira együtt éltetek ti hárman, hogy olyat tényleg ritkán hallani. Gondolom, nagyon sok munka van ebben? – Hát, van benne munka, az tény, de ez egy olyan szerencsés találkozás, hogy igazából amikor először leültünk együtt zenélni, már akkor minden nagyon működött. Nem nagyon kellett olyan dolgokról beszélni, hogy mit hogyan csináljunk, csak apróságokról. Megismerni egymást, az egy nagyon fontos dolog. Persze gyakoroltuk a témákat egyénileg otthon, de főleg azt az utat követtük, hogy sokat improvizálunk együtt, és ez rettentő sokat dob az egészen. Ez egy improvizatív zene, ugye, ezt te is hallottad, és itt nem jó, ha próbán megbeszéljük, hogy ott majd lesz valami, ez nem egy működő dolog, hanem tényleg leülünk és zenélünk. Így minden működőképesebb szerintem. Rendkívül inspiráló velük zenélni. »  Mennyire vagy nyitott az új dolgok felé? Érdekelnek a  zenei  és  technikai  újdonságok,  vagy  ragaszkodsz a tradicionális dolgokhoz? – Abszolút érdekelnek, amennyiben hangszerként lehet őket kezelni, pl. a digitális ütőhangszerek

mindig megmozgatták a fantáziám, de eddig csak akusztikus cuccokat használtam. Nemrég megkerestek a Rolandtól, hogy megjelent egy új termék, a Handsonic családban a HPD-20-as, próbáljam ki, és ha tetszik a hangszer, tarthatnék bemutatókat is. Nagyon-nagyon meglepődtem az első kipróbáláskor, hogy ugyanolyan érzékeny, nagyon jó a dinamikája, mint az akusztikus perkáknak, és a szupernaturális hangszínek is rendkívül meggyőzően hatottak rám. Az elektro hangszínparkja meg az igazán modern hangzás eléréséhez ideális. A legjobb benne, hogy egy vérbeli ütős ki tudja belőle hozni azokat a dolgokat, amiket a régebbi digitális termékeknél korlátozottabban volt csak lehetséges. A korábbi fejlesztésekben azt éreztem, hogy szinte mindegy, ki játszik a hangszeren, egy bizonyos technikai tudás felett senki sem tudott rajta se jobban, se rosszabbul játszani. Most azonban ezek a korlátok megszűntek, inspiráló, könnyen kezelhető, gyors, ugyanúgy el tudok vele szállni, mint az akusztikus perkákon. Ki tudjuk egymásból hozni a legjobbat… és ez jó. »  Mennyire működik ez a zenében? – Nemrég felvettünk egy lemezt a Vojasa zenekarral, ahol már használtam, és azt kell, hogy mondjam, nagyon jól működik! Akusztikus hangszerek mellett is! Mivel ez tényleg egy hangszer, ezért nagyon sok függ a zenésztől is. ugyanúgy lehet használni elektromos zenénél, pl. egy DJ mellett Live Actezésben, mert nagyon jó groove-okat lehet vele hozni, és inspirálóan hat akkor is, mikor akusztikus zenében használom. Több száz alaphangszínen nagyon jó zenélési lehetőséget ad az egész konstrukció. És mellé még gyárthatsz vagy feltölthetsz saját hangparkot is. Ráadásul elképesztően könnyű a cucc… »  Ez, gondolom, nem utolsó szempont, mert amit ti ütősök/dobosok  megmozgattok  egy-egy  bulira,  az már-már ipari mennyiség… – Ahogy mondod. Nekem például, ha egy változatos megszólalás érdekében el kell vinnem az egész szettemet, az egy buszt megtölt. A HPD-20 ezzel szemben elfér egy táskában, plusz egy pár kilós állvány, szóval szinte semmiség cipelni. A hangosításáról pedig már ne is beszéljünk, bizonyos helyeken leegyszerűsíti az életem, ha adok egy sztereó jelet. örülök, hogy bekerült a hangszerparkomba!

27


28 »  Milyen  zenekarokban,  produk cióban  játszol  most, és hol lehet meghallgatni téged az ősz során? – Van egy zenekarunk, a MoNaMo, amit Mókussal és Nagy Jánossal csinálunk, erről már meséltem. Mókussal még játszom a Fabula Rasában is, Jánossal vagyunk még Vasvári Pali Soul Six Bandjében. A Magyar Jazz Quartetben csepregi Gyuszival és a Szakcsi Lakatos Bélával népzenével fuzionáló jazzt játszunk, aztán van még egy jazz-produkció, az Eastwing, ami Kéri Gabi zenekara. Tagja vagyok a Vojasának, ahol az autentikus oláh cigány zenét keverjük modern zenei irányzatokkal, mint rock, metál, Drum & Bass. Most Palya Bea és Szokolai Dongó hívtak Bea új formációjába, és alakul egy duónk Kárászi Szilvia zongoraművésznővel is. Kortárs zenét fogunk improvizálni. Bízom benne, hogy szép dolgok születnek ebből is. Ezek voltak a felnőtt dolgok, amik futnak, de gyerekeknek is van szerencsém muzsikálni: az Apró Színházzal színdarabokat készítünk, van egy duónk Tarján Veronikával, akivel hangszerbemutatós gyerekmeséket készítünk, ami hamarosan meg is jelenik a Librinél hangoskönyv formában. Végül, de nem utolsósorban játszom a Kiskalász zenekarban, ami már sok éve működik Varga Borival, Sántha Gabesszel és Boros Attilával. Minden zenekaromat nagyon szeretem, hál’ Istennek, sosem érzem, hogy „dolgozni” mennék! Tanítok is emellett, és néha session-zenészkedek is. A MÜPá-ban lesz például szeptember 20-án ágnes Vanillával egy MR2 Akusztik Plusz koncert, játszom az MR2 szimfonikusokkal is. Külföldön is rendszeresen muzsikálok, megyek olaszországba, meg a Womexre Walesbe, de Erdélybe is. Idén már, azt hiszem, a 160. koncerten is túl vagyok, és még nem tudom, hogy hol a vége. Aztán meglátjuk majd, hogy mi lesz. Nagy a pörgés, és megmondom őszintén, nagyon élvezem, mert így gyakorlatilag zenében élhetek. »  Azt hiszem, ehhez a rengeteg produkcióhoz nagyon sok energia kell, így nem marad más hátra, mint hogy további  sok  sikert  és  kitartást  kívánjak  neked,  hogy minden célodat elérd az életben. – Köszönöm!


» Vá R AY L á S Z Ló

» RÉS ZREHA J Ló ÉS RENDHAG Yó R I PoR T

A colombrés Kovács Kedves Tesók! Maradok ennél, ez terjedt el megszólításként tőlem. S lőn a coLoMBRE, melynek dobosa az a fenegyerek KoVácS GáBoR, aki csak ránézésre fura figura, balkezes lévén mindent fordítva szerel, így ha szemben állsz, pontosan az oktatási pozitúrát látod. De hát kik is azok a colombrések, s hogy is kezdődött? A kárpitosságot („legyen a kezedben valami hasznos szakma”) talán egy napig sem művelte, s a sufniból vett dobon kezdődtek az álmok még Sikátorban, ebben a kis bakonyi falucskában. A fáskamrából a kedvenc, a thrash-metal, a Metallica, a rock-blues, vagy még előbb a Hobo Blues Band vagy az LGT kazetta (Solti-imádat!) hangjai jöttek, s a képzelet realitásokat szült. A balkezesség természetessé tette a fordított felállást, s kezdetben Tunyogi Péterrel

(P. Mobil), meg klubokban koncertezett. Dzsuva, Incidens, Sikátor Band, Transit Rock Band. 2007 novemberében adta első koncertjét a colombre Band Győrött a Rómer-házban: ifj. Váray Laci (szólógitár), Makri Tomi (basszgitár) és Kovács Gábor (dob). Ez a trió bővült később, a mostani tagok Kovács Gábor mellett Váray László (ének, gitár, mandolin), csordás Veronika (ének), Deák Gábor (gitár), Panker Gergő (basszusgitár). céljuk megtartani mindent Jimi Hendrixből, bluesból, rockból, cseh Tamásból, ami jó és továbbvihető – de megújulni, újat építeni is, ami ma sajátos a colombre Bandben, amiért olyan népszerű a fesztiválokon itthon és nyugaton. Kovács Gábor célja önmagát adni, amiben benne „él” Vinnie colaiuta éppúgy, mint az energikus, erős, biztonságot jelentő Steve Gadd, John Riley, Borlai

FOTÓ: K RI z SÁ n CS ABA

dobosmagazin

29


30

» A coLo MBR ÉS Ko Vác S

FOTÓ : K RI zS Án CS A BA

Gergő, Banai Szilu, Németh Feri (csirke) és mások. A „mindent akarok”-tól indulva akart fejlődni, finomodván tanulva az elégségest, azt a nagyszerűt, ami világos, bravúros és közérthető, húsba-rágó. http://soundcloud.com/colombre-band/valaki.neked-is-jar

öt évig tartó kitérőt tett a cajon-játék rejtelmeibe (2007–2012), mely nagy szerelem lett, és kidolgozta a csuklókat is. Segítségével kilazult a megszokott szerkóból, megtanulván az egyszerűség rejtelmeit. A colombre Band első lemeze 2010-ben jelent meg a Gryllus Kiadónál: „Tánc az ördöggel” címmel. A zenekar itt teljesen akusztikus felállásban muzsikált: Sziget Fesztivál, Fisching on orfű, A Zene Ünnepe – Strassbourg, colmar, Ferenczi György 40. születésnapi koncert, Moveast, Mediawave, Művészetek Völgye, stb. Sílusukat, akkor úgy jellemezték: szellemi gyorsbüfé az akusztikus pornó világából – alapvetően a blues, a funky –, a rockzene és kicsit a hip-hopos szövegelés világa. http://www.youtube.com/watch?v-EKfWu7llCz8

Kovács Gábor mentálisan is készülődik a cD-kre, klipekre, sok-sok gyakorlással a megbízhatóságért,

dobosmagazin

amiért kiváló támasza együttesének. Az uralkodás és az alázat mai értelme ferde és rossz. Ő úgy uralkodik, úgy alázatos a közösen kialakított számok ritmusában, hogy GoNDoSKoDIK: megbízható oszlopa az együtt-játéknak. Most és itt lehet röhögni fogalmazás-kínomon, de gondoljátok el, mennyimennyi gyakorlás, mennyi koncert, mire ez a„megbízható” jelző a helyére kerül! http://www.youtube.com/watch?v=suGl-wmuygE

Új lemezük, melyben Gábor szerkóval szerepel, 2013 augusztusában jelent meg „Húsevő” címmel, és 10 vadonatúj dalt tartalmaz (Gryllus Kiadó). A címadó dalban Kovács Zoltán (Djabe) billentyűzik. http://soundcloud.com/colombre-band/husevo

A Kovács jazztrió Kovács Gáborból (colombre Band), Kovács Zoltánból (Djabe) és a panamai Ruben Ramos Medinából áll (basszusgitár, bőgő). Kovács Zoltán és Ruben témáiból adnak koncerteket. Ez kitérő Gábornak, kitekintés a colombrétől eltérő zene világába. Ruben latinos frissességet hoz, megújítva az európai hangzást: „énekel-táncol”


» Vá R AY L á S Z Ló

FOTÓ: C S Á S zÁ R MÁ R TA

bőgőjével, míg Kovács Zoltán a legfrissebb jazz intenzív és impulzív zongorajáték-elemeivel kísérletezik, nyűgözi le hallgatóit. K.G: Kimondhatatlanul örülök, és megtisztelő számomra, hogy velük játszhatok. Sokat tanulok tőlük! Van még egy csapat, az Indigo, akikkel poprock feldolgozásokat játszom nagy örömmel. V. L.: Felteszem az utolsó kérdést. Mik a további tervek, és milyen felszereléssel szeretnél játszani? K. G.: Volt Sonorom, volt Pearlöm, jelenleg Yamahát használok. Kielégíti eddigi kívánságaimat, elvárásaimat, nem is hagyott cserben egyszer sem. Mégis mindig keresem a máshogy jobb kvalitású új, újabb lehetőségeket, hogy inspiráljon a fent említett különböző műfajok még gyakorlatibb megjelenítésében. Nagyon szeretem ezt, amit csinálok. Ezzel fekszem, ezzel kelek, hogy hogyan tudnék még több lenni, a ZENE része lenni. S hogy el ne felejtsük a cineket: Zildjian „A” custom szériát (20” Ride, 16”, 15” crash, 8”, 10” splash, és egy 22” Agean kínai, Hi-Hat 13” Avedis Mastersound) használok, ami óriási élményt nyújt. Búcsúzásként rohan dobolni a garázsba, mert még nagyon- nagyon sok feladat van a ZENÉBEN. A legújabb colombre klip az alábbi linken elérhető: http://www.youtube.com/watch?v=ffIYRqlvB8Qr

F OTÓ : K RIzSÁ n C SA BA

31


32

B E S Z Á M O LÓ

„Sztárok egy tányéron”

2013. MÁRCIuS 30-Án ESTE A PAISTE, A YAMAHA ÉS A FOn-TRADE MuSIC PRODuKCIÓjÁBAn A BMC VADOnATúj KOnCERTTERMÉBEn KERüLT MEGREnDEzÉSRE A SzTÁROK EGY TÁnYÉROn SzuPERKOnCERT. BORLAI GERGő, GuLLI BRIEM, BAnAI SzILÁRD: Az ő jÁTÉKuK, zEnÉjüK jÁRTA ÁT EzEn Az ESTÉn A BMC HAnGVERSEnYTERMÉT.

» GuLLI BRIEM

A koncert szervezői (Fon-Trade Music, Banai Szilárd) olyan programot állítottak össze, amely nem csak az ütőhangszeres szakmai közönség igényeit elégítette ki maximálisan, hanem az átlagos közönségnek is maradandó zenei élményt nyújtott. A vendégek a helyszínre érkezve megcsodálhatták az új zenei központot. Az épület stílusa letisztult, modern, ugyanakkor a kivitelezők törekedtek arra, hogy az eredeti


» D. M . stílusból a lehető legtöbbet megőrizzenek. Remélhetőleg hamarosan a Zeneakadémiához vagy a MÜPá-hoz hasonló zenei szentéllyé válik majd. Borlai Gergő, Gulli Briem és Banai Szilárd elhozták saját kompozícióikat, játszottak egy nem akármilyen zenekarral, és meghallgathattuk különböző egyéni és közös szólóikat. Mindezt nem több mint két órában, átállási idők nélkül. A gálát csider Károly, a Fon-Trade Music tulaj donosa nyitotta meg, majd kezdetét vette a show egy új produkcióval, a Banai-Briem DrumEmotions duóval. Az előadott két saját darabot (Banai Szilárd szerzeményeit) áthatotta a dobosok egymás iránti tisztelete, és az a fajta érett kommunikáció jellemezte, ahol nem számítanak a kulturális és generációs határok, csak a zene és az energiák tiszta áramlása: a DrumEmotions. A közönség viharos tapssal köszöntötte őket. Ezt követően Szilárd szóló része következett három saját dallal. A harmadik számban egy meglepetésvendég is közre működött: a rapper Mc Zeek. Ezután Gulli Briem lépett színpadra. Egy Robbie Robertson dallal nyugtatta meg a kedélyeket, majd egy szólóval kápráztatta el a közönséget. Borlai Gergő következett, aki egy saját kompozíciót

» BAnAI SzILÁRD

szólaltatott meg óriási sikerrel. Az első rész végén Gergő egy szabad szólót játszott, végig seprűvel, amit a közönség hatalmas ovációval fogadott. A második részben a zenekar is elfoglalta a helyét: Nagy János (zongora), Papesch Péter (basszusgitár) és a sztárvendég Tony Lakatos (szaxofon). A „Sztárok egy tányéron” nem szűkült le a nagynevű dobosok koncertjére, volt itt minden, amit egy zeneértő, zeneszerető ember kívánhatott. Elsőként Banai Szilárd csatlakozott a zenekarhoz két Nagy János szerzeményt játszva, ezt Gulli Briem egy Mezzoforte dallal és a The chickennel követte. Borlai Gergő két Billy cobham klasszikussal kedveskedett és egy fergeteges Nothing Personal-lel. És ha még ez nem lett volna elég, a srácok gondoskodtak egy igazi ütős fináléról. chick corea: Spain című örökzöldjét játszották három dobfelszerelésre és jazztrióra alkalmazva Tony Lakatossal, Nagy Jánossal és Papesch Péterrel az est dobos sztárjai. Kirobbanó siker koronázta az est záró produkcióját. Sok ismert zenészt is észrevehettünk a közönség soraiban, és természetesen a fiatal dobosok sokaságát, akik a koncert után autogramot kértek, és közös fotókat készítettek a muzsikusokkal.

» BORLAI GERGő

dobosmagazin

33


36

B E S Z Á M O LÓ

IV. Dobmánia Tábor ELőSzÓ: nAGY uTAT TETTünK MEG 2010. ÓTA, AMIKOR KITALÁLTuK, ÉS A MűVÉSzTAnÁROK ILLETVE HAnGSzERüzLETEK ÖSSzEFOGÁSÁnAK KÖSzÖnHETőEn LÉTREHOzTuK A DOBMÁnIA TÁBORT. Az ELSő ÉVBEn 25, A MÁSODIK ÉVBEn 35, A HARMADIK ÉVBEn 42, ÉS A nEGYEDIK ÉVBEn, 2013-BAn 51 nÖVEnDÉK SzAKMAI TOVÁBKÉPzÉSE zAjLOTT A MűVÉSzKÉPző TÁBORBAn. MÁRA EGY nEMzETEKET ÁTÖLELő DOB ÉS üTőHAnGSzERES HATnAPOS MűVÉSzETI nYÁRI BEnTLAKÁSOS TÁBORRÁ VÁLT: nÉMETORSzÁG, AuSzTRIA, SzLOVÁKIA, ÉS ROMÁnIA FIATAL DOBOSAI IS ELLÁTOGATTAK IDE.

DOBMÁ n IA TÁ BOR 2013.

Kiemelt fontossággal bír az esélyegyenlőség és a tehetséggondozás a tábor életében: a Magyar Jazz Szövetség és a Nemzeti Kulturális Alap jóvoltából két növendéket térítésmentesen, illetve kedvezménnyel vendégül láthattunk, és hazánk hangszerforgalmazó cégeinek példa nélküli összefogásának köszönhetően értékes ajándékokat oszthattunk ki a IV. Dobmánia Tábor dobversenyen. A verseny idei nyertese az eddigiektől eltérően nem egy, hanem két kiemelkedő tehetségű fiatal dobos lett, Vetési Gergő és Tarjányi Dávid személyében. A tábor 10 hónapos előkészület után Vácon nyitotta ki kapuját július 8-án. Úgy gondoltam, a leghitelesebb az, ha nem én, hanem a táborlakók számolnak be a táborról. Két növendéket kértem fel erre, hogy különböző szemszögből világítsák meg az eseményeket. Ferenczi Bettina kezdetektől velünk van, így végigkísérte mind a négy évet. Őt arra kértem: hasonlítsa össze az elmúlt évek történéseit. Magda Zsoltnak az idei tábor volt az első, így objektívan részletezve tud beszámolni a IV. Dobmánia Táborról. Bordás József Dobmánia Tábor művészeti vezető


37 Ferenczi Bettina táborlakó A ritmus hevében, a DobMánia hetében Még alig vagyunk túl a negyedik tábori búcsúzáson, mégis ugyanolyan lelkesedéssel várjuk az V. DobMánia Tábort, akár a legelsőt. Akkor még kissé félve ültünk be az első szintfelmérésre, hiszen az ország nagyjai ültek szemben, és figyelték minden mozdulatunk – ahogy teszik azt máig is. Tudásunk a táborral együtt nő, vele növekszünk mi is. Az, hogy ilyen felfokozott érzelmekkel kezeljük ezt a hetet, sok mindent elárul arról, mennyire szeretünk ott tanulni, létezni; belekóstolhattunk a rock ‘n’ roll életmódba. A tábor évről-évre öregszik, a legnagyobb örömünkre utat tapos magának, ezzel ellentétben egyre fiatalodik az átlagéletkor, így fennmarad és tovább oktat, sőt nevel a DobMánia. Az összes órán személyre szabottan hasznos tanácsokat, építő kritikákat kapunk, ezzel fejlesztve tudásunkat. A táborban egész évre és életre szóló tudásanyaggal, tapasztalattal és élményekkel gazdagodunk. A sok információ megjegyzése nagy feladat, de érdekes módon mindig akkor és abban a helyzetben jut eszünkbe, mikor szükségünk van rá. A DobMánia Tábor évről-évre nagyobb léptekkel tör előre, tempót diktálva az ott lakó tanulóknak, a hazai és a más országokban élő dobosoknak, dobolni kívánóknak egyaránt. Az előző évekhez képest egyre több stíluságba nyerhettünk betekintést a délelőtti órák folyamán, olyan elismert művészekkel zenélhettünk együtt, akikről álmodni sem mertünk volna. olyan tanároktól tanulhattunk és csenhettünk el egy-egy groove-ot vagy technikát, akik önzetlenül, mindig készen álltak egy-egy röpke „workshopra”, akár hajnali fél 4-kor is. Szendi Gábor már második alkalommal tartott ütőhangszeres órát, ahol bevezetett minket a cajon és a különböző kézi hangszerek világába. Bágyi Balázs idén tartott először dobórát, nagy sikerrel. Megmutatta a kerek ritmusok által nyújtott variálások végtelen lehetőségét. Bordás József a zenekari gyakorlat tanítója már negyedik alkalommal. Ezen az órán, ahogy minden évben, végiggyakoroltuk az általunk választott dalokat, technikákat tanultunk, emellett megmutatta, hogy lélegezzünk együtt a zenével. Idén a B csoportnak Krecsmáry Zsolt tartotta a zenekari

gyakorlatot a reggae koncerthez. Ez a stíluság idén volt először jelen a táborban, nagy erőpróba volt ez számunkra, de rengeteget fejlődtünk, általa új utak nyíltak meg. Schwartz Gábornál hasznos kézfejlesztő technikákat tanulhattunk, mindemellett ráébresztett minket, hogy mi másra is lehet használni egy ártatlan 5 forintost. Az utolsó két évben némi lazításra is sor került Korompay Zsolt „rosszalkodós” fakultációjának keretében, ahol mindenki megmutathatta, ki az „erősebb”! Goóz László, ahogy eddig is minden évben, idén is készségesen állt a segítségünkre, ha bármi kérdésünk akadt a stúdiótechnikával kapcsolatban. A táborban végighallgatott workshopoknak (is) köszönhetően új kapuk nyíltak meg mindenki számára az összes stíluságra vonatkozóan. (A második tábor után készített DVD-vel pedig felidézhetjük az ott elhangzottakat, és kedvünkre gyakorolhatunk akár otthon is.) Betekinthettünk a jazz művészetébe Nesztor Iván által, a drum‘n’bass világába Szendőfi Péter közreműködésével. A modern rock keménységét Rékasi Attila mutatta be, a gospel sokszínűségét Bordás József által ismerhettük meg, és nem utolsó sorban az autentikus reggae világáról Krecsmáry Zsolt tartott előadást. Az első két évben cegléden került megrendezésre a tábor, emiatt mindkét alkalommal volt lehetőségünk ellátogatni Kármán Sándor világhírű dobmúzeumába, ahol csodálva nézhettük végig a szebbnél szebb hangszereket. A harmadik és negyedik tábor viszont már Vácott volt, de Kármán Sándor kilométereket nem kímélve évről évre elkápráztat minket a hangszerbemutatójával. Idén csodálatos pergődobbemutatón vehettünk részt, ahol különlegesebbnél különlegesebb kisdobok szerepeltek , méretüknél sokkal nagyobb sikerrel. Minden táborlakó nevében köszönetet kell mondanom a Nemzeti Kulturális Alapnak, a Magyar Jazz Szövetségnek, az A-Híd Építő Rt-nek és a DobMánia Tábor összes szponzorának. Köszönet illeti Bordás Józsefet, hogy egész éven át időt és energiát nem kímélve küzd, hogy létrejöhessen a tábor. Köszönetet kell mondanunk a tábor tanári karának is, hogy ezeket a felejthetetlen élményeket átélhettük. Büszkén mondhatom, hogy eddig minden alkalommal részt vettem a „DobMánia kultuszban”, és ameddig lehetőségem engedi, ott leszek, és tanulok tovább.

dobosmagazin


38 Magda zsolt táborlakó BESZáMoLó 2013. július 08 – 14-e között immáron negyedik alkalommal rendezték meg a IV. DobMánia Tábort Vácon. Ezen a táborozáson én először vettem részt, s örömmel írok élményeimről. Nem lehet elégszer megköszönni azoknak a támogatóknak és hangszerboltoknak a segítségét, akik nélkül ez a tábor nem jöhetett volna létre. A DobMánia Tábor kiemelt támogatója: Nemzeti Kulturális

D CS OP OR T B E BÉ VE L

Alap, Magyar Jazz szövetség, A-HÍD építő Zrt. A tanári kar (Bordás József, Schwartz Gábor, Korompay Zsolt, Bágyi Balázs, Szendi Gábor, Goóz László) és a kísérő zenekar (Kasza Zsolt Zsolek, és Takács Donát), plusz a segítőik számára a tábor már hétfőn elkezdődött. A tábor helyszíne idén is a Boronkay György Kollégium és a vele szemben található Pizzéria volt. Előkészültek fogadásunkra és elhelyezték a támogatók által küldött plakátokat, molinókat, előkészítették a termeket. A fárasztó nap végén pedig Bordás József remek bográcsban főzött étellel látta vendégül a tanári kart, s alapozta meg a hangulatot.

dobosmagazin

július 09. kedd. Ezen a napon 9.00 – 12.00 között érkeztek a táborlakók, köztük jómagam is. Már messziről láttam, hogy itt készül valami, nagy nyüzsgés volt, és a kollégium kapujára ragasztott plakát is jelezte, hogy jó helyen járok. Ahogy beléptem az ajtón, Korompay Zsolt fogadott, és rögtön küldött is tovább eligazításra. A szobák elfoglalása után jöhetett egy kis ismerkedés a helyszínnel és a társasággal. A kollégium termeiben közel 20 db dobfelszerelés várt minket, és a szembeni Pizzériában hat elektromos dob is csak ránk várt. Ebéd után Bordás József és Schwartz

E C SOP OR T LuK ÁC S PE TÁVA L É S PAC z IGA LI n DÁVA L

Gábor elmondták a további programot. A tábor hivatalos megnyitója 14.00 órától kezdődött, ahol minden fontos információ elhangzott a támogatók felsorolásától kezdve a házirenden keresztül a stábtagok bemutatásáig. 15.00 órától várt ránk egy kis izgalom, a szintfelmérés, ahol a tanári kar eldöntötte: ki melyik csoportba kerül, hogy szintjének megfelelően tanulhasson. Ennek eredményét vacsora után tudtuk meg. 17.30-tól meghívott vendég, Nesztor Iván tartott nekünk előadást a ritmikai gondolkodás alapjairól, ami merőben más szemszögből mutatta be nekünk a dobolást. A tanár úr keze alatt az elmúlt évtizedek ben nagyon sok kiváló dobos nőtt fel,


» IV. DoBMáN IA TáB oR megtisztelő volt őt hallgatni. 20:00 órától kezdődött a Pizzéria nagytermében – ahol később a koncertek is voltak – a IV. DobMánia Tábort megelőző dobverseny díjkiosztója (a dobversenyre interneten keresztül lehetett saját videókat beküldeni). Az est egyik fénypontja a közös örömzenélés volt. Itt a bátrabbak beszállhattak egy kis jammelésre, amit szemmel láthatóan élvezett mindenki. Kifulladásig tartott a buli, és közben mentek a nagy beszélgetések, sztorizások, pizzaevések. Már az első nap hihetetlen jó hangulat volt, és ez napról napra jobb lett!

közül lehetett választani. Goóz László a stúdiótechnika rejtelmeibe vezetett be bennünket, de mehettünk Korompay Zsolthoz „rosszalkodni”, ami azt jelentette, hogy mindenféle kötöttség nélkül dobolhattunk az oktatótermében lévő dobokon. Bágyi Balázs is tartott konzultációs foglalkozást, kérdéseinkre igyekezett minél részletesebben válaszolni. 17.00 órától Rékasi Attila tartott workshopot, aki a Subscribe kiváló dobosa, és örömünkre kicsit „szétszedte” a házat. A workshop után a „D” csoporté és az ő frontemberüké volt a főszerep, aki nem más volt mint Abebe Dániel, Bebe. A csoport egész nap a megbeszélt számokat

B C SOP OR T K RE C SMÁRY z S OLT TAL

július 10. szerda. Minden reggel ébresztett minket a kollégium rádiója, a háttérben hangulatos zene szólt, és közben ismertették velünk az aznapi programot. Fél kilencig igyekeztünk bőségesen megreggelizni, hiszen tudtuk, szükségünk lesz minden energiánkra, hosszú lesz a nap. A délelőtti órák most is 9.00 – 13.00-ig tartottak. Az én csoportom ezen a napon Bágyi Balázs óráján kezdett. Bágyi Balázzsal a jazz és a triolák világában merültünk el jobban, hiszen ő kiváló jazzdobos, és nem mellékesen a Magyar Jazz Szövetség elnöke. Remek hangulatban telt az óra, és a rá jellemző nyugodtság és kiegyensúlyozottság ránk is átragadt. Ebéd után egy kis szieszta, majd a szabad programok

gyakorolta, majd a hangbeállásra megérkező Bebével próbáltak még egy utolsót az esti koncert előtt. Eljött a koncertkezdés pillanata. Mindenki egy kicsit jobban izgult, hiszen ez volt a hét első koncertje, és szerették volna magasra tenni a mércét. Sikerült is. Bebe közvetlenségével hihetetlen jó bulit csinált, és erre minden feltétel adott volt, mert mindenki nagyon jól dobolt, és a kísérőzenekar is profin dolgozott. Természetesen ezen az estén is volt jam, amin Bebe is maradt és még tovább fokozta a hangulatot. Az első estéhez hasonlóan kifulladásig tartott a buli. július 11. csütörtök. Ezen a napon Szendi Gáborhoz mentünk órára, ő hazánk kiemelkedő és meghatározó ütőhangszerese. Nagyon vártam ezt az órát, mert

39


40

» I V. D o BMáN IA TáB o R

A CS O PO R T K A R ÁCS OnY jÁ n OSS A L

tudtam, hogy a mai napon betekintést nyerhetek az ütőhangszerek világába, és elsajátíthatom a rajtuk való játékot, és ezek funkcióit. Mindemellett most is volt örömzenélés, és még a big band dobolás is szóba került. A szokásos délutáni program után 17.00 órától Szendőfi Péter tartott előadást a drum & bass dobolásról és ennek kialakulásáról. Mondanom sem kell, mindenki tátott szájjal hallgatta. A workshop után megnézhettük a gyönyörű Bosphorus cintányérokat, amiért külön köszönet az Ethnosoundnak. Szendőfi Péter a Bosphorus cintányérok hivatalos endorsere, tehát első kézből kaptunk információkat a cinekről. Az esti program az „E”csoport rock-koncertje volt, a vendégművészek pedig Pacziga Linda és Lukács Peta voltak. Ezen az estén rock örökzöldeket hallhattunk, és mondanom sem kell, hogy ők is fergeteges sikert arattak. A buli most is késő éjszakába nyúlóan tartott, a társaság már nagyon összeszokott csapat lett, és ahogy én láttam, egyre szorosabb barátságok is szövődtek. július 12. péntek. Felkeléskor már észre lehetett venni a fáradtság jeleit, de a reggeli után mindenki újult erővel vágott neki a napnak. Ez a nap külön is emlékezetes számomra, mert egész nap az esti koncertünkre készültünk az „A” csoporttal. Nagy volt

az izgalom, hiszen egy legendás zenekar legendás gitárosa, Karácsony János jött koncertezni hozzánk. Már korán reggel megérkezett a táborba, hogy velünk együtt rakja össze és gyakorolhassa be a választott számokat. Ez a hozzáállás külön tiszteletet ébresztett bennünk. Természetesen a mi csapatunkkal is ott volt, és segített mindenben a tábor kitalálója és fő mozgatója, Bordás József, aki professzionális zenész, kiváló tanár és csupa szív ember! Ahogy haladt előre az idő, egyre oldottabb lett a hangulat, és éreztük, hogy nagyon jó esténk lesz. „Kikapcsolódásként” még Bordás József tartott egy workshopot a gospel dobolásról és ennek kialakulásáról. Nagy sikere volt, és remélem, rengeteg dolgot el tudtunk lesni tőle. Ezután eljött számomra a tábor csúcspontja, az esti koncert! Az izgalom most még nagyobb volt, mint délelőtt, de ahogy elkezdtünk együtt zenélni, éreztük: minden rendben van. Hihetetlen élmény volt hallgatni a többieket, és hihetetlen volt az LGT dalokat úgy játszani, hogy a dalok írója, a legenda részese: Karácsony János velünk együtt játszott. Köszönöm ezt az élményt! S hogy nem csak nekem tűnt sikeresnek a zenélésünk, az is bizonyítja, hogy a közönség álló tapssal köszönte meg az estét. Szokásos módon ezt az estét is egy kis jammelés zárta. július 13. Szombat. Már tényleg kezdtünk fáradni, de valami mindig hajtott minket előre. Délelőtt


41 Korompay Zsolt órájára mentünk, aki mindenkinek az arcára mosolyt tud csalni, ő volt a tábor humorforrása. Sokat nevettünk az óráján, oldódott a fáradtságunk. Pedig az óra elején elmondta, hogy mivel mi haladó csoport vagyunk, szeretné ha „sírva” mennénk ki az órájáról, ezért csak páratlan ütemezésű dolgokat doboltunk 4 órán keresztül. A végére egész jól belejöttünk. 17.00 órától Krecsmáry Zsolt tartott kurzust a reggae dobolásról. Zsolt a Ladánybene 27 dobosa, így nála megfelelőbb ember nem is tarthatta volna ezt a kurzust. Este is maradtunk a reggae világában, mert következett a „B” csoport és Krecsmáry Zsolt koncertje. Zsolt amellett, hogy kiválóan dobol, még énekelni is tud, és ezt bebizonyította nekünk az esti koncerten, ahol természetesen reggae számokat játszottak. Mindenki nagyon jól érezte magát és a zene által mindenki ellazult. Ez az est hátralévő részére is kihatott és természetesen a jamre is. július 14. Vasárnap. Eljött az utolsó nap, az utolsó reggel, és ahogy körbenéztem, a tekintetekbe egy kis szomorúság is vegyült már. Ezen a napon rövidebbek voltak az órák, hiszen korábban kezdődött az utolsó koncert, mert a felszereléseket el is kellett pakolni. Schwartz Gábor órájára mentünk még, aki ütéstechnikát és rudimenteket tanított nekünk.

Gáborról még nem írtam, pedig neki fontos szerep jutott a tábor életében, ő volt a táborvezető, és ő óvott és fegyelmezett minket. utóbbira szerencsére nem került sor. Rengeteg hasznos dolgot tanultunk tőle is, apróbb trükköket, hogyan állítsuk be a kezünket, és azt is elmondta, hogy ha cintányér nem úgy szól, ahogy szeretnénk, akkor ne a hangszerben keressük a hibát, hanem elsősorban a kezünkben. Majd egy szomorú feladat következett – lebontani a tábort. Mindenki próbált segíteni, így nagyon gyorsan is ment a munka. Ebéd után Kármán Sándor a ceglédi Dobmúzeum igazgatója hozott nekünk egy-két eszméletlenül értékes pergődobot, és ezeknek a doboknak a történetét el is mesélte. Az utolsó koncertet a „c” csoport adta, akik Lucio Dominguezzel játszhattak egy kis forró latin muzsikát. Izzott a nagyterem a koncert alatt. Pár percre sikerült elfeledtetniük, hogy vége ennek a tábornak, és nemsokára hazaindulunk. Koncert után elpakoltuk az utolsó dobokat, díszítéseket. A tábor egy nagy csoportképpel zárult, s búcsúzáskor mindenki ígérte „jövőre, veled, ugyanitt”. A DobMánia Tábor művészeti vezetője, Bordás József a tábor elején azt monda, hogy mire vége ennek a hétnek, egy nagy család leszünk, és igaza is lett. Hatalmas élményt köszönhetek a DobMánia Tábornak, tanárainak, fellépő művészeinek. Aki teheti, jöjjön jövőre. Köszönet mindenkinek!

C C S O P O R T LuCI O DOMIn G uE z zEL

dobosmagazin


42

HANGSZER

A kettős dobok 1. A BOnGO Mint ahogyan a jin-jang szimbóluma, a kettős dobok is egymást egészítik ki. Két hangszer kombinálása egy eszközön belül lehetővé teszi az egymással való kommunikálást. A konga mellett talán a bongo a legismertebb latin hangszer. Az afro-kubai bongo egé-

Alapanyag A test készülhet gumifából, fehér kőrisből, többrétegű furnérból, durian fából, sziámi tölgyből, sziámi dióból, mahagóni/parafa keverékből, koa fából, mango fából, üvegszálakból, akrilból, ABS műanyagból, kevlárból. A fából készült testeket függőleges dongákból ragasztják össze a congához hasonlóan.

szen pontosan a membranofon ütőhangszerek családjába tartozik. A kubai folklór tánczenék hangszere, kialakulása az abakuá (afrikai eredetű) valláshoz köthető. Két különböző méretű hengeres, általában enyhén kúpos dobból áll: a kisebb, magasabb hangolású a macho (férfi), vagy Primo, a nagyobb, mélyebb hangolású a hembra (nő), vagy Segundo. A hangszer felső részén kifeszített állatbőr található (de kapható szintetikus bőr is hozzá), alul nyitott. A két hangszer csavarokkal és egy távtartóval van összekapcsolva, ami általában a hangszertest kifúrását jelenti, de a 2. képen látható a Meinl gyár új megoldása, ami a két hangszer külön rezonálásnak kedvez. A congához hasonlóan kétféle káva használatos, az egyik lekerekített gallérszerű, a másik pedig egy egyenes lemezhez hasonló, ez a tradicionális.

A végleges formáját esztergálással nyeri el. A bőr készülhet bivalybőrből, borjúbőrből, bölénybőrből, szintetikus anyagból (pl. Evans, Remo), tehénbőrből. Méret A két hangszer átlagos átmérője 6 1/4" és 7 1/2" körül mozog, de gyáranként vannak eltérések, emiatt a bőrök nem is kompatibilisek egymással. Néhány méretlehetőség: 3 1/2" és 4 1/4" (mini bongo), 6" és 7", 6 1/2" és 7 1/2", 6 3/4" és 8", 7" és 8 1/2", 7" és 9", 7 1/4" és 8 5/8". A hangszertest mélysége kicsi, ennek következtében igen magas, éles hangon szól a hangszer. Hangolás A testeken 4 hangolócsavar található, a felső részük kampós, ez a káva hasítékaiba, az alsó részük menetes, ez pedig a bongó alján található fém kávába

dobosmagazin


» BuDAI KRISZTIáN van illesztve. A két hangszert egymástól minimum kis terc távolságra szokták hangolni. A csavarokat óramutató járásával ellentétes irányban kell feszíteni vagy lazítani, minden csavaron egyformát mozdítva. A hangszer története Feltehetően Kuba oriente nevű tartományából származik, körülbelül a XIX. században jelenik meg. A kezdetekkor a changüí zenei stílus (korai XIX. század, 4 szólam: marimbula, bongo, tres – 3 húros kubai gitár, énekes) és a son zenei stílus egyik hangszere. Elterjedése az 1930-as évekre tehető, amikor a vidéki stílusokat a fővárosban is

B On GO C A jOn

elkezdik játszani. Kezdetben a bőrt hőforrás mellé téve hangolták (feszítették), a hangolócsavarok rendszere csak az 1940-es években jelent meg. A fiatal gépészmérnök Martin cohen (az LP alapítója), a latin zene szerelmese, az 1960-as években kezdett bongókat készíteni New Yorkban, mert jó minőségű hangszer ekkoriban csak Kubában volt. Ezzel kezdetét vette a hangszer professzionális gyártása. Megszólaltatás, játéktechnika A játékos (bongoceros) vagy ülve játszik, a hangszert két térde közé szorítva, kissé kifelé dönti azt (bal felől a macho), vagy állva, ekkor a hangszer állványra van szerelve (de létezik állvány ülő játékhoz is). Manapság egy ütős előadó rendelkezik bongóval, ami a conga mellé remek kiegészítő.

Alapvetően az ujjakat kell használni, legegyszerűbb kísérete a martillo, ami a machóra és a bal kéz játékára koncentrál, a jobb kéz néha kitölti a hembrán a hézagokat. A conga ritmikáját egészíti ki a martillo. ütésfajták Hüvelykujj-ujjvég: a bal kéz hüvelykujja a macho közepét nyomás alatt tartja, a jobb kéz mutatóujjvége megüti a bőrt. Bongo „hinta”: a kongához hasonló ütéskombináció, de itt az egyik végpont a bal kéz hüvelykujja, a másik a négy ujjvég.

TRI PL A BOn GO

Ujjbegy: mutatóujj-ütés, karakteres magas hangot kapunk, a bőr szélénél kell megütni. Ujj: az egész mutatóujj részt vesz az ütésben, általában a hembrán használatos. Slap: a conga slap itt is használható mint effekt (igaz, nem túl gyakori). A hangszert némely esetekben verővel is használják. A ritmusszekcióból a bongo improvizálhat a legszabadabban, használhat többféle variációt és filleket díszítésként, általában sok szinkopáló ritmussal. A zenekarban a dallamrészek alatt a bongo játékos a hangszernél marad, ám amikor a ritmus szekció nagyon domináns lesz, átvált kolompra (campana/cencerro). Felhasználási területei: afro-cuban zenék, bolero, calypso, changui, son, son montuno.

43


44

» BuDAI KRISZTIáN

B OnGO KO LO MP

CO M PAC T BOn GO

Rokon hangszerek: Bongo cajon, Tripla bongo, compact bongo. Kiegészítők: Bongo kolomp, ujj shaker. Gyártók: Gon Bops, LP, Meinl, Natal, Pearl, Remo, Sonor, Toca, Volcano. Híres előadók: Armando Pereza, candido camero, carlos caro, Daryl „Munyungo” Jackson, Ray Romero. zenekarok: Hazai: Irie Maffia, LGT, Quimby, Ricardo Salsa club. Külföldi: Buena Vista Social club, Gloria Estefan&Miami Sound Machine, Jamiroqai, Mezzoforte, carlos Santana, Patax, The Brand New Heavies. Komolyzenei felhasználás: Áskell Másson: Frum Roberto Sierra: Bongo-0 zombola Péter: Szűkülő folyosó Iannis Xenakis: Rebonds A, B

uj j SHAK ER

Felhasznált irodalom, források: www.wikipedia.org www.x8drums.com www.tocapercussion.com meinlpercussion.com www.lpmusic.com Hakim Ludin: Bongos & congas Daniel Genton: Les tumbaos de la salsa Birger Sulsbrück: Latin-American Percussion Képek forrása: Internet


» BuDAI KRISZTIáN

HANGSZER

A konga tulajdonságaI A conga (spanyol nevén tumbadora, de használatos még a segunda, tres golpes név is) a membranofon ütőhangszerek családjába, az ütőhangszereken belül pedig a latin-amerikai hangszerek családjába tartozik, de az eredete egészen az afrikai kontinensig nyúlik vissza. A konga játékost conguerónak nevezik latinamerikai területen. alapanyag Teste a hordó formájára hasonlít. Készülhet:  • fából: gumifa, tölgy, kőris, mahagóni, durian • szintetikus anyagból: üvegszál.

Méret, elnevezés Magassága általában 30” körül mozog, az ütőfelület átmérője nagy változatosságot mutat: 9”–14”. Ez annak köszönhető, hogy a konga egy hattagú család tagja: Ricardo 9” Requinto/Nino 10” Quinto 11” conga 11,5”–12” Tumba 12”–12,5” Supertumba 14” Ma leggyakrabban a congát és a tumbát használják, ezt a quintóval szokták még kiegészíteni. Viszonylag kevés előadó használ 3 vagy annál több kongát.

csak a hangszer felső részén található bőr. Ez hagyományosan állatbőrből készül (borjú, öszvér, vízibivaly, marha), de már szintetikus bőrök is kaphatóak hozzá (Remo, Evans különböző típusai).

Felrakás, elhelyezés Ülő helyzetben a játékos a congát két lábával körülfogja és enyhén kifelé dönti, a többi hangszer jobbról-balról körülveszi. álló játéknál állványra

dobosmagazin

45


46

» A KoNGA helyezhető, így viszont más hangszerek könnyen elérhetővé válnak. általában balról-jobbra mélyül, ellentétes a klaviatúra (pl.: zongora, marimba) felrakással. Balkezes előadó esetében fordított (Giovanni Hidalgo). hangtulajdonságok állványra helyezve, vagy enyhén megdöntve hangosabban és kb. egy kis szekunddal magasabban szól a hangszer.

együtt a zenéjüket (és hangszereiket), szokásaikat, kultúrájukat is elhurcolták. A konga afrikai eredetű hangszer, eredetileg kivájt fatörzsből készítették az ősét. Kubában azonban már elhullott hordódongákból készítették el a rabszolgák és leszármazottaik. Nevét egyes vélemények szerint egy kubai karneváli zene nevéből kapta: la conga, más vélemények szerint az afrikai származására utal (Kongó). A szó eredete: maconga (dal), nkunga (dal, hangzás), congo (afrikai nyelv). 4

5

2

3

hangolása A hangszer oldalán 5 vagy 6 hangolócsavar található, ezek feszítik meg a bőrt. Hangolni körkörösen kell (nem úgy, mint a kerékanyákat) általában egy 13-as villáskulcs segítségével, az óramutató járásával ellentétes irányban. Poncho Sanchez konkrét hangmagasságokra hangolja (G, c, E), de általában egymáshoz képest terc távolságra szokás. története Amerika felfedezése (1492) után megkezdődött a gyarmatosítás (XVI– XVII. sz.), felmerült az igény olcsó munkaerőre. A helyi bennszülöttek nem voltak alkalmasak, így fellendült a rabszolgakereskedelem. Több százezer embert hurcoltak el az afrikairól az amerikai kontinensre. ám az elhurcolt emberekkel

dobosmagazin

6

A hangszer az 1950-es években vált világszerte ismertté, amikor a kubai zenészek az uSá-ba emigráltak és az akkori tánczenekarok magukba integrálták a latin hangzást és a kiváló zenészeket. Ebben az időben jött létre a mambo stílus a kubai son és a New York-i jazz összefonódásából. A latin-amerikai tradicionális zenékben akár 14 vagy annál több ember játszhatott, mindenki egy hangszeren a saját szólamát játszva. Ezek a szólamok egymásra épültek és egymást egészítették ki, így lett a zene európai fülnek „dús”. A conga és a tumba a zene alapját játszotta, a quinto szólószerepet töltött be. 2. kép Atabaque 3. kép Timba/Timbao/Timbau 4. kép Bomba 5. kép Boku 6. kép Candombe


» BuDAI KRISZTIáN Megszólaltatás, ütéstechnIkák Kézzel szólaltatjuk meg (ezért számít hand percussion hangszernek), ütővel csak a legritkább esetekben. Például némely komolyzenei darabban, de az afrikai tradicionális zenékben is használatos. Az ütéstechnikák színesek, változatosak, kialakításuk sok gyakorlást igényel. A hangszerrel való közvetlen kapcsolat miatt kezünk más izmai dolgoznak, mint verő használata esetén. 7

Open tone: egyenes tenyér, nyitott ujjak, a perem az ujjperccsontok alá esik, nyíló hang. Slap tone: enyhén kanálszerű tenyértartás, összezárt ujjak, a perem a tenyér alsó harmadára esik, csattanó hang. Hinta: tenyér-ujj ütéskombináció. Bass  tone: basszus hangszín, a konga közepén képzett hang. Mufled tone: egyenes tenyérrel, zárt ujjakkal képzett tompított, „nyomott” ütés. Glissando: az egyik könyök a bőr közepét nyomva, a bőr feszültségét ütés közben változtatva képzett hang.

7. kép Cununo 8. kép Tambora 9. kép Yambú

A Tumbao: a conga komplex ritmusa, hintából, slapből és openből áll. Felhasználási területei A zenék két nagy csoportra oszlanak: kubai, brazíliai. Más csoportok is vannak, de főleg ezek a zenék lettek közismertek.

8

9

Latin zenék Brazilia: bossa nova, samba. Dominikai Köztársaság: merengue. Haiti: compas. Jamaika: mento, reggae, ska. Kolumbia: champeta, cumbia, vallenato. Kuba: afro-cuban, bembe, caballo (pachanga), chacha-cha, comparsa, bolero, guajira, guaracha, guiro, mozambique, pilon, rumba (abakua, columbia, guaguanco, yambu) salsa, songo, son, son montuno Puerto Rico: bomba, plena. Trinidad és Tobago: calypso. Egyéb: jazz, latin-jazz, mambo, latin-rock, disco, vallási zenék, funky, rock, pop, world music.

47


48

» BuDAI KRISZTIáN Rokon hangszerek egybőrös dobok, Latin-Amerika: Atabaque: brazil conga, használatos a capoeira, maculelé, candomblé stílusú zenékben. Timba/Timbao/Timbau: brazil, kis súlyú, vállra akasztható konga, magas hangolású. Bomba: Puerto Rico-i hordó alakú (gyakran abból is készülő) dob. Boku: kubai congához hasonló hangszer, de alakja kúpra emlékeztet, kikongo nyelven dobot jelent. 10

11

EGYBőRÖS DOBOK, AFRIKA Atumpan: üzenetküldő afrikai dob, az ashanti törzs hangszerei (Ghána, Elefántcsontpart). Djembe: Maliból származó homokóra alakú membranofon hangszer, a szó jelentése: mindenki gyűljön össze békére. Entenga: váza alakú dob, ugandában használták a királyi udvarban szertartásokhoz, emberi sípcsontokból készült verőkkel játszottak rajta. Makuta: kongói hangszer, alakja enyhén kúpos. ngoma: bantu nyelveket beszélő afrikai népek hangszere, felhasználása területei a tánczene és a társasági események. 12

13

Candombe: uruguayban használatos hordó alakú dob, a candombe zenében (ütőegyüttes játsza, a nevük: cuerda) használják. három méretben létezik, piano (basszus), repique (tenor), és the chico (alt). Cununo: kolumbiai hangszer, két méretben létezik. Zenekarban marimbával, bombóval (basszus dob) egészül ki. Szarvasbőrből készül az ütőfelület. Kötelekkel és ékekkel feszítik meg a bőrt.

Murumbu: a ngománál kisebb, de ugyanolyan külsejű hangszer. Sikulu: magas, keskeny dob, a Kongói Demokratikus Köztáraság, és Angola területén használatos, ünnepségeken, rituális szertartásokon. 10. kép Atumpan 11. kép Djembe 12. kép Entenga

Tambora: Venezuelában használatos, verővel játszanak rajta.

13. kép Makuta 14. kép ngoma 15. kép Compact Conga

Yambú: a conga és a cajon ötvözete, a kubai yambú stílusban használatos.

14

16. kép Lap Top Conga 17. kép Chano Pozo


» A KoNGA GYÁRI FEjLESzTÉSEK Compact conga / Travel conga: test nélküli típus, az LP és a Pearl gyártja, előnye a minimális helyigény. Lap top conga: a test nélküli conga és a cajon keresztezése, hangja meleg tónusú, mérete és alakja miatt könnyen elhelyezhető bárhová. GYÁRTÓK: Asba, Gon Bops, LP, Meinl, Moperc, Natal Percussion, Pearl, Rhythm Tech, Sonor, Stagg, Toca, Volcano. HíRES ELőADÓK Hazai: Angel El chino, Dely Shango, Dés András, 15

Horváth Kornél, Kovács Tamás „Tobzi”, Laskai Viktor, Pödör Bálint, Pusztai csaba, Szabó csaba, Szendi Gábor, Tar Gergely, Varga Livius. Külföld: Bobby Allende, Edwin Bonilla, Edgardo cambon, candido camero, Luis conte, Jesus Diaz, Richie Flores, Giovanni Hidalgo, Hakim Ludin, Raul oviedo, Poncho Sanchez, Mongo Santamaria, Alejandro Suarez, Armando Pereza, chano Pozo. zEnEKAROK Hazai: Irie Maffia, Péterfy Bori&Love Band, Quimby, Ricardo Salsa club, Tumba y Quema. Külföldi: Buena Vista Social club, Gloria Estefan&Miami Sound Machine, Jamiroqai, Mezzoforte, carlos Santana, The Brand New Heavies.

KOMOLYzEnEI FELHASznÁLÁS Heinrich J. Hartl: Kaleidoskop Iannis Xenakis: Rebonds B Kevin Volans: She Who Sleeps with a Small Blanket Leonard Benstein: West Side Story Michio Kitazume: Side by Side Winfried Funda: Kontraste Yoshihisa Taira: Monodrame FELHASznÁLT IRODALOM, FORRÁSOK Daniel Genton: Les tumbaos de la salsa Birger Sulsbrück: Latin-American Percussion 16

17

Hakim Ludin: Bongos& congas James Blades: Percussion Instruments and Their History fatooh.org • konga.lap.hu • www.wikipedia.com KÉPEK: www.greatguitarsanddrums.com www.behance.net www.pearleurope.com www.prfdance.org www.migrationheritage.nsw.gov.au africapacific.blogspot.com www.elescaparate.com.ve www.schlagwerk.com orgs.usd.edu www.peripole.com www.remo.com gamma.motherlandmusic.com www.meinlpercussion.com

49


50

HANGSZER

Lamellofonok, avagy mi is az a kalimba? A lamellofonok családja igen népes: közel 100, egymáshoz nagyon hasonló hangszer ismert, melyet a közfelfogás leginkább kalimba, szanza, vagy mbira névvel illet, de előfordul az angol thumb piano és a német Daumen klavier kifejezés is (magyar: ujj zon gora). Valójában különböző hangszereket takarnak ezek a nevek, melyeket a többség tévesen általánosítva használ. A lamellofonok Afrikának a Szaharától délre fekvő területeinek sajátos hangszerei, melyek később a dél-amerikai területeken is elterjedtek. 1

piano” elnevezések sem túl szerencsések, mivel Afrikában ezek leginkább egy-egy konkrét hangszert jelölhetnek. Így általá nos ság ban ezeket a hang szereket egy jóval nagyobb kategóriába sorolva inkább lamellofonoknak illik neveznünk. Gyakran találkozunk a kalimba elne vezéssel is, melyet sokszor szintén általánosítva használnak. Valójában ezt a nevet az angol származású Hugh Tracey, az afrikai zene lelkes kutatója adta. Tracey az 1920-as években látogatott el Dél-Rodéziába (ma Zimbabwe), ahol elbűvölte a shona nép

2

hogy is hívják? Több mint 60 elnevezés ismert, mellyel a cikk témájául szolgáló hangszereket illetik szerte Afrikában, és Dél-Amerikában. Az érdekesség kedvéért néhány példa: sanza, mbira, mboton, sanzi, kalimba, lukembe, likembe, luba, mbanja, zande, bonduma, gbelee, kongoma, malimba, danda, chisanza, chilimba, nyonga nyonga stb. Így egy általános megnevezés kiválasztása egy kissé problematikus. Az etno muzikológusok szerint az általánosított „thumb piano” és „finger

3

hangszere, a mbira. Hazatérve, az 1960-as években megalkotott egy hasonló, később igen populárissá váló hangszert, melyet kalimbának hívott. Történet Mint oly sok minden az afrikai törzsi népek mindennapjaiból, a lamellofonok, így a zimbabwei mbira is erősen kötődik spirituális tevékenységekhez, az ősi hithez. Az ősi időkben a shona törzsfőnökök népes zenésztábort, mbira játékosokat alkalmaztak


» MucSI GERGŐ az ünnepségekre. A „Bira” nevű vallási ceremónia alkalmával a mbira megfelelően képzett zenész kezében képes arra, hogy visszahívja az ősi szellemeket, hogy azok megszállják a médiumokat. Ezeken az eseményeken a teljes falu jelen van, egész este táncolnak, nevetnek és sírnak, és elmélyülten gondolnak eltávozott hozzátartozóikra, akik nem lehetnek ott velük. A sokszor több órás éneklés és táncolás hirtelen ér véget, amikor egy médium átszellemült állapotba kerül. Ilyenkor azonnal elhallgat a zene, és meghallgatják a szellemek tanácsait a falu problémáival kapcsolatban. A szellem távozásával a tánc és zene hajnalig folytatódik. Természetesen a mbira történetét egy másik oldalról, kívülállóként is érdemes megvizsgálnunk. Az első írásos feljegyzést, melyben a mbira hangszer szerepel, Dos Santos atya, egy misszionárius készítette 1589ben, amelyben a hangszer felépítéséről és kinézetéről is ír. Az első képi ábrázolás charles és David Livingstone írásaiban található 1865-ből.

Afrikán kívül nem láttak, nem játszottak hasonlókon. Hugh Tracey-nek köszönhetően mára az egész világon ismert és kedvelt „játékká” vált a kalimba, amivel akár előképzettség nélkül kellemes, afrikai zenei hangulatot lehet varázsolni. Így gondolták ezt azok a fekete bőrű muzsikusok és közéleti személyek, akik saját gyökereiket és kulturális örökségüket kutatták, melytől a rabszolgaság intézménye fosztotta meg őket. Ebben a társadalmi kiszolgáltatottságban jelenthetett sokaknak menedéket és megnyugvást az afrikai zene és így a kalimba térhódítása is, mellyel ősi kultúrájuk éledt újjá, és vált népszerűvé. Egyre több modern zenekar alkalmazta a kalimbát mint új színt, hangzást. Ezzel egy időben, az afrikai előadók kezdték modernizálni saját dalaikat, elektromos gitárral, szintetizátorral, dobokkal. Felépítés Pengetős idiofon (ütő)hangszer, amelyen fa vagy egyéb anyagból készült rezonátortestre rögzített rezgő nyelvek találhatók. Anyaguk alapján és 4

A lamellofonokat gyakorlatilag kétszer is „feltalálták” a történelem során, egymástól függetlenül. Afrika nyugati partjainál feltehetőleg már 3000 éve létezett bambusznyelvekkel ellátott hangszer, míg a fém lamellás hangszer Afrika dél-keleti partjánál, a Zambézi völgyében fejlődött ki. Megalkotásuk oka valószínűleg ugyanaz lehetett: hordozható xilofont szerettek volna készíteni. A xilofonon gyakran két játékos játszott egymással szemben, melyet a lamellofonon a jobb és bal kéz tudott helyettesíteni. Az elmúlt 50 évig szinte senki nem tudott ezekről a hangszerekről, és

felépítésüket vizsgálva megkülönböztethetünk idioglott (a rezonáns test és a nyelv azonos anyagú) valamint heteroglott (a rezonáns test és a nyelv más anyagú) hangszereket. A hangszertestbe sokszor kavicsokat vagy fémdarabokat is helyeznek, de előfordulnak a szegek és különböző rezgő alkatrészek is a test felületén, melyek jellegzetes zizegő hangot keltenek (manapság már gyakori a különböző csavarok, rugók, és söröskupakok felhasználása is). A rezonáns dobozon gyakran hangnyílások is találhatók, melyeket néha pókselyemmel is befednek.

dobosmagazin

51


52

» MucSI GERGŐ A hangszerek lehetnek egy-, kettő- vagy háromsoros lamellájúak. A billentyűk száma eltérő, hangszertípusonként és földrajzi helyenként változik. Leggyakoribb a nyolc-tizenkét nyelves, de előfordul 5 és 45 lamellás hangszer is. Ilyen sok billentyű esetén nem mindet pengetik, sokszor csak a nyelvek rezgéseit használják ki a játék során. A hangszert a legtöbb esetben két kézzel fogják, és a két hüvelykujjal játszanak rajta. A hangszer teste lehet egy egyszerű falap, de leggyakrabban üreges testre helyezik a nyelveket, hogy az üreg felerősítse a hangot. Fadoboz helyett 5

használható még valamilyen termés kemény héja (pl. kókuszhéj, kiszárított tök), vagy akár fém vagy műanyag flakon is. A lamellák készülhetnek bambuszból, fából és fémből, melyeket egyik végüknél leszorítva és megfeszítve rögzítenek a testen. A különböző hosszúságú nyelvek határozzák meg a hangmagasságot és a hangolást. A fémnyelveket eleinte közvetlenül vasércből kinyert vasból munkálták meg, de ma már felhasználnak minden talált fémtárgyat: ülésrugót, kerékpárküllőt, autóalkatrészeket. A billentyűk elhelyezésének formái, sorrendje a használt játéktechnikától függ. hangolás A lamellák középen két részre oszthatók: bal és jobb ujjal játszottakra. Az eredeti hangolás természetesen nem az általunk is használt 12 fokú skála volt, hanem az oktávot vélhetően szimmetrikus, egyenlő részekre osztotta. Hugh Tracey kalimbája

dobosmagazin

az európai fül számára már „nem hamis” hangolású volt, Tracey a G-dúr skálát választotta alapul. Ez már könnyebben beilleszkedhetett az európaiak zenei ízlésébe, megszokott hangzásvilágába, így nagyon sokakhoz eljutott a kalimba és vele az afrikai zenei hagyományok. Kalimbáján a nyelvek felváltva követték egymást a skálán, jobb illetve bal ujjal játszva. Így a bal és a jobb oldalon is egy tercekből álló hangzat jöhet létre, ami még szebbé és könnyebbé tette a játékot. A játszott hangok mellett fontos szerep jut a felhangoknak, valamint a zizegő hangoknak, zörejeknek is, amelyek még dúsabbá teszik a hangzást. 6

7

Ezen kívül számos egyéb hangolás létezik, a hagyományos skála mellett előfordul kromatikus és más nem európai, pl. közel-keleti zene hangrendszereire hangolt lamellofon is. Gyakorlatilag végtelen variáció létezik; a játékos a tradíciókat figyelmen kívül hagyva akár bármilyen skálára behangolhatja hangszerét. zárszó Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy habár milliók szeretik az ilyen és az ehhez hasonló hangszerek hangját, nagyon keveset tudunk róluk. A lamellofonok ma már a világ nagy zenei örökségének részei, fejlődnek, gyártására cégek alakulnak, elektromos változatok készülnek. De ez nem a hangszerek eredeti játékosain, a feketeafrikai törzsek akaratán múlott. Azt a kevés információt, amit a történetükről, kialakulásukról tudhatunk fehérbőrű utazók, kalandorok írták


» LAMEL LoFoNoK , AVAGY MI I S AZ A K AL IM B A ? le. A később elterjedt kalimba egy európai ember keze munkája, még ha hasonlít is az eredeti hangszerekre. A valódi történetet, a több száz vagy ezeréves kialakulás útját, esetleg nagy törzsi zenészeket, hangszerkészítőket nem ismerjük, és valószínűleg ez már örökre rejtve marad. Mégis nekünk, európaiaknak és a világ más táján élőknek is a kalimba egy falatnyi Afrikát, egy cseppnyi ősi hagyományt jelent. Gondoljuk ezt végig, mikor a kezünkbe kerül egy ilyen hangszer, és próbáljuk meg jobban megismerni, amit ránk hagytak az elődök! 8

53

9

10

Felhasznált és ajánlott IrodaloM: Brauer-Benke József: Afrikai hangszerek (l’Harmattan, 2007) Ütőhangszeres szótár szerk: Váray László (Pannonhalmi Főapátság, 2012) www.musik-produktiv.co.uk www.kalimbamagic.com myspace.com http://en.academic.ru www.kalimbainnovative.blogspot.com www.nscottrobinson.com www.mbira.org www.zambuko.com www.ru.ac.za/ilam

1. kép Kalimba 2. kép David Livingstone dokumentálása 3. kép David Livingstone feljegyzései a sanza és mbira hangszerekről 4. kép A xilofon helyettesítése hordozható lamellofonnal 5. kép A hangszerek kialakulási helyszínei 6. kép Mbira dzavadzimu 7. kép Maurice White kalimbán játszik az Earth Wind and Fire együttesben 8. kép Hagyományos hangolás 9. kép A 17 hangos kalimba hangolása 10. kép Mbiraski Custom


54

HANGSZER

Murat Diril cintányérok III. RÉSZ Az élet ugyanúgy megtörténik mindannyiunkkal, mint a halál. Akár akarjuk, akár nem. Az viszont nem mindegy, hogy az életet mennyire intenzíven és körültekintően éljük! írom ezt annak apropóján, hogy immár végéhez ér ez a közel egy évet átölelő cikksorozat a Murat Diril háza táján végzett jó alapos vizsgálódással, és bizony nem lehet minden cintányér a miénk, de törekednünk kell, hogy a lehető legtöbbel kerüljünk közeli ismeretségbe. Egyes férfitársaim szerint az előbbi állítás a nőkre is igaz – mindenesetre kevesebb időt és energiát rabol el az embertől, amikor a hangszerek világában csábul el, akár hétről hétre… A lábcintányérok azért felettébb érdekes képződmények, mert a többi, átlagos cintányérral ellentétben mindig ketten vannak, párban. Néhány úttörő megoldás a három tányérból álló lábcin-trió lehetőségét is megvalósította, de ezek egyelőre nem terjedtek el – vagy a világ nem elég érett jelenleg az ilyesféle újításokhoz, vagy a tripla lábcin szimplán egy marhaság. Majd az idő eldönti… A jól bevált „egyszerű” lábcinek között igazi unikum lehet (a széria többi darabjához hasonlóan) a 13” Arena Hats a maga rafinált megjelenésével és kialakításával. A homokfúvott felső felület, és a tányérok csillogóra polírozott „hasi oldala” nagyszerű kontrasztot alkot mind a látvány (aminek ugye egymás felé fordított lábcinpár esetében nincs túl sok jelentősége), mind Arena Hats

pedig a hangzás tekintetében, ami azonban igazán kiemeli az átlag tengeréből ezt a típust, az az alsó tányér. Mely ez esetben „flat”, tehát kúpnélküli kialakítású, és két lélegzőlyuk mellett még 4 szegecs is helyet kapott rajta. Hangterjedés szempontjából ez a páros rendkívül gyors, rövid lecsengésű „chick” hangot ad, mely magas tónusú, és a szegecseknek köszönhető némi plusz csörrenés igazán huncut benyomást kelt, amikor pedállal zárjuk a tányérokat. Verővel történő ütlegelés hatására aztán megindul a haddelhadd: nem túl erőteljes hangerő mellett (a méret, ugye lényeges…) virgonc funky-őrület tör elő, karcos, ám ezzel együtt simulékony felhangokkal teli, elképesztően dinamikus megszólalásban már-már éteri sistergéssel kísérve (szegecsek!!!) adhatunk tempót bármely, közepes hangerőn megszólaló zenekarnak. Hangerőnél maradva a 14” Jazz Hats – melynek kialakítása a lehető leghagyományosabbra sikerült (félfényes polír, körbefutó barázdákkal) – abszolút méltó módon képviseli a műfaj megnevezését. Meglehetősen vékony darabokról lévén szó, kellően száraz és fincsi magasakkal felvértezett tányérok ezek, a marcato-s emelésekre kimagaslóan jól reagálnak, az átlagos medium/thin tányérokhoz képest feleakkora fizikai erőkifejtés szükséges a finomságok hangsúlyozásához. Hangerőben értelemszerűen nem túl izmos lábcinpár ez, ellenben mindenért kárpótol a kifinomult hangzás, és az elképesztő dinamikai távlatok. Jazz Hats


» INDI A dzsesszes vonalon továbblépdelve a 14” MDB Hats (azonos típusú ride rokonához hasonlóan) szinte sóvárog a tág teret kínáló, energiával túlfűtött nagyzenekaros előadások után. Abszolút „régies” kialakításának köszönhetően kopogós, nagyon száraz, már-már „puha” érzetet keltő, és igazán mély tónusú megszólalásban még a pedállal zárt „chick” hang is inkább a„chack” jellegű, nagyon rövid és – hosszas keresgélés után sem találok kifejezőbb szót – simulékony módon teszi a dolgát az MDB, némi (nagyon rövid!) torokhanggal felöntve… Megfelelő mikrofonozással egy rendkívül sokoldalú, számos zenei műfajban kitűnően használható stúdiólábcin áll rendelkezésre, a kialakítás, a súly és a könnyen kezelhető (értsd: harsány felhangoktól és diszharmonikus frekvenciáktól mentes) hangkép révén ez a tányérpár steril körülmények között kimondottan barátságos darabként jellemezhető. A „sokoldalúsági skála” másik végén trónol a 14” Rock Hats, mely nevéből adódóan és hangtani tulajdonságaiból eredően is szűkebb spektrumban indítható csatába. Amint a Rock Ride esetében, itt is az életteli, vad és duhaj, enyhén harapós, mégis könnyedén kezelhető, a vidám csilingelés mellett kimagaslóan muzikális frekvenciák különleges keverékét kapjuk. Elképesztő hangerő mellett prímán „megél” ez a páros a legtöbb pop/rockzenei környezetben, a nagyszínpadok (stadionok, sportcsarnokok!) kimondottan hangos tányérokat igénylő körülményei közepette igazán könnyedén boldogul a torz gitárok szélvész-erejű hanghatásaival… Ráadásul a csillogó tükörfelület jókora távolságról hirdeti a siker, fény és pompa mindenható, rocksztárokhoz méltó imázsát! Kakukktojás szerepben találhatjuk meg a Murat Diril kínálatában a Sound Fiction orbit Stack elnevezésű effekt-kombót, mely egy 14” lábcintányérból, és egy érdekes, kétszeresen visszafelé peremezett 12” chinaMDB Hats

Rock Hats

ból áll össze. Ez a „furcsa pár” így nagyon komolyan színesítheti bármely mai, modern könnyűzenét játszó dobos hangzásvilágát, kezdjük rögtön a leginkább kézenfekvő megoldással, amikor egy szimpla zárt lábcinkaron (x-hat) helyezzük el őket, persze 12” china alul, 14” tányér felül elrendezésben. Aki valaha is kísért elektronikában erőteljesen túlhajtott, vagy épp kísérletező/útkereső, esetlegesen „csak” formabontó hangzásvilágú csapatot, az tudja, hogy az ilyen összeállítástól várható „fehér zaj” mennyire jól jöhet, amikor épp formát kell bontani… Ráadásul a két tányér kialakítása (a kúp és a szoknya nagy része tükörpolírozott, míg a perem simán kalapált és nyersen hagyott) illetve vastagsága révén nanoszekundumos pontossággal beállíthatjuk a fehér zaj lecsengési idejét, a haragos sziszegés csak hosszában fog változni, karakterében biztosan nem… Ha már lúd, legyen kövér – egy próbát megér, hogy „rendes” lábcin módjára kipróbáljuk az orbit Stackot! Minthogy a 14” felső tányér hagyományos módon enged játszani, igazán érdekes dolgokat produkálhatunk: egy alapvetően extrém száraz, rövid lecsengés mellett erőteljes kopogás a jutalmunk, amely az emelések alkalmával vészjóslóan keveredik a már említett fehér zajjal… Legyünk nyitottak, és egészen új horizontok tárulnak fel előttünk! Miközben ezeket a sorokat írom, Murat mester nem tétlenkedik, és mindig újabb tányérok kialakításával tartja fenn érdeklődésünket. Amint eddig is, az elérhetőségekről és mindenféle egyéb információkról www.muratdiril.hu oldal ad tájékoztatást és sok-sok hasznos infóval segít bennünket, illetve a további szériák tesztjei is sorra kerülnek a Dobos Magazin későbbi számaiban. Nézzétek-hallgassátok meg ezeket a műremekeket, tobzódjatok a hangok sokaságában – a puding próbája az evés, a cintányér próbája az ütés… Sound Fiction Orbit Stack

55


56

» KáRMáN SáNDoR

HASZNOS

Kenny Clarke dobja EZÚTTAL A DOBMÚZEUMRÓL KÉSZüLő KöNYv EGYIK TöRTÉNETÉT AJÁNLOM SZívES FIGYELMETEKBE! A történet 1993-ban kezdődött. Az első Dobos Gála sztárvendége a svájci születésű Jojo Mayer volt. Meghívását barátaim javasolták a Hohner Music Magyarországtól – én nem ismertem őt korábban. A műsoridő a túl sok produkció miatt hatalmasat csúszott, amit Jojo hihetetlen fegyelemmel tolerált. öltözője a sportcsarnok viszonylag kulturáltabb helyisége volt (az igazgatói iroda), ahová időnként benyitottam, és megkérdeztem, van-e valamire szüksége? Ilyenkor azt láttam, hogy vagy egy gumilapon gyakorol két dobverővel, vagy éppen elmélyülten meditál. Ez nekem annyira új volt akkor, hogy meg is kérdeztem: miért csinálja? Készségesen válaszolt. – Engem nagyon sokféle benyomás ér, amíg otthonról a színpadra kerülök. Repülök, szállodákban alszom, interjúkat adok, dobokat rakok össze, de végül is csupán egy dolog a fontos: a produkció legyen tökéletes. Ezt úgy tudom elérni, hogy lehetőség szerint kizárom az összes zavaró külső tényezőt, tehát valamennyi fizikai és szellemi energiámat megpróbálom belesűríteni egy képzeletbeli tű hegyébe. Ha ez a feltöltött lelkiállapot megvan,

dobosmagazin

lehet indulni a színpadra. Azon az estén, amikor játszott egy negyvenperces szólót, majd a vastaps után egy 25 perces ráadást, biztos voltam benne, hogy a kevés kiválasztott egyikét hallom, akinek elkötelezettségét, technikai tudását, zenei alázatát semmi nem kérdőjelezheti meg. Játéka hónapokon át beszédtéma volt dobos körökben. 1996-ban a negyedik Dobos Gálára ismét Jojót hívtam meg. Ekkora már hagyománnyá vált a gálára évente érkező dobos sztárvendégeknek bemutatni a garázsban lévő gyűjteményt. Úgy feldobta a látvány, hogy nemcsak egy oldalt teleírt, de még rajzolt is a vendégkönyvbe.

Eltelt 12 év sok igyekezettel és küzdelemmel. 2000-ben a Dobmúzeum új helyére költözött, de 2001-ben és 2007-ben két Dobos Gála is elmaradt, mert az élet másként rendezte a dolgokat. Kíváncsi lettem, hogy ennyi idő távlatából zenei fejlődésében hol tarthat most Jojo, és 2008-ban ismét meghívtam. ceglédi tartózkodása alatt állandó tolmácsa és kalauza Németországból a tizennegyedik Dobos Gálára érkező barátom, Varga Gábor volt. Fellépése előtt bemutattuk neki az új Dobmúzeumot. Leginkább a nagydobpedál gyűjtemény érdekelte. A Sonor cég ugyanis a közeljövőben kívánt megjelentetni nevével egy lábgé-


57

pet, ami az ő egyedülálló lábtechnikájára épül azaz, hogy szimpla pedállal, sarok-lábfej mozdulattal duplázó hatást tud elérni. Azt kérdezte, lehetséges-e, hogy egy TV stábbal eljöjjön, és minden pedált működés közben lefilmezzen? Természetesen! – volt a válaszom. A koncert nagyszerűen sikerült, a számok mesterien lettek felépítve, bár ez az új techno-hangzásvilág nekem kissé matematikusnak és száraznak tűnt. Eltelt egy hónap, és Varga Gábor barátom felhívott Németországból: – Képzeld Sanyi, felkeresett a Jojo Mayer! Azt hitte, amikor a Gála előtt felajánlottuk neki a Dobmúzeum-látogatást, hogy ismét a garázsba visszük, és úgy elcsodálkozott azon, hogy a gyűjtemény ekkorára nőtt, hogy ő is szeretne hozzájárulni egy darabbal. Van egy 1957-ben készült Sonor Star szerelése, amit eredetileg a legendás amerikai dobos, Kenny clarke használt. Jojo bőgős édesapja jól ismerte Kennyt, hiszen az 50-es években többször is játszottak együtt. Ahogy azután a 12 éves Jojo elkezdte bontogatni a szárnyait, a szülei megvették neki élete első komoly dobfelszerelé-

sét abból a boltból, ahol ezt Kenny eladta. Ezt a szerelést adja neked, ha én hajlandó vagyok elmenni érte Svájcba, a Zürichitó partján álló szülői házba, és lehozom a padlásról. – És hajlandó vagy? – kérdeztem Gábort. – Nem nagy ügy – válaszolta. –  Már a térképet is megnéztem: két és fél óra autópályán! El sem akartam hinni, hogy ez velem történik. Gábor nem beszél sokat, inkább cselekszik. Néhány nap múlva kaptam egy e-mailt tőle. Egy fotót küldött, amin Jojo papa és mama éppen segédkeznek a kombijába berakni a szerelést. Aláírás: Üdvözlet Zürichből! Néhány héttel később a dobok már nálam voltak cegléden. Bár a forradalmár lelkű tinédzser fiú ezt a megsárgult fehér gyöngyház felületet akkor nagyon divatjamúltnak találta, és három doboz fekete spray-vel modernizálta, kitartó restauráló munkával a dobok visszanyerték eredeti szépségüket. A köszönet mellé elküldtük Jojónak a teljesen rendbetett szerelés műteremben lefotózott képét, amire a következő levél érkezett:

„Kennyt csak néhány évvel a halála előtt ismertem meg, amikor Jimmy Woode-vel – aki évekig Duke Ellington bőgőse volt – játszott Svájcban. Jimmy egy alkalommal a családomat és Kennyt is meghívta egy vacsorára, és főzött nekünk. Mindent elmesélni hosszú lenne, de ez egy felejthetetlen este volt, aminek csak pirkadatkor lett vége. Beszéltünk zenéről, politikáról, üzletről, szerelemről, és Kenny nekem az életéről sok mindent elmesélt. Ahogy én, úgy ő is a Bak jegyében született. A Bakok önállóak, sok mindent egyedül kell kiharcolniuk az életben. Így volt Kenny az egyik fontos úttörője a dobolásnak, és terjesztője a bebop stílusnak, amiben a vezető ritmikai szólamot a dobokról a cintányérokra (pergőről a ridera) helyezte át. Mesélt a nehézségekről és a sikerekről, ami nekem nagy bátorítást adott, és bátorít ma is, ha visszagondolok rá. A dobszerelést Kennytől „örökölni” szép volt, de a beállítottság az úttörőeszméhez – amit tőle kaptam – az az igazi életre szóló ajándék! Akkor úgy gondoltam, hogy ettől a dobfelszereléstől soha, semmi pénzért nem válok meg, de látva lelkesedésedet, örömmel ajándékozom a múzeumnak! Szívélyes üdvözletem, és hálás köszönet a gondos restauráló munkáért! Jojo Mayer”


58

M AG A S I S KO L A

» N E S Z To R I Vá N

A közölt folyamat az organikus és folyamatos dallamképzést modellizálja, egyúttal a funkcionális kézrendek alkalmazására is mutat megoldásokat.


» N E S Z To R I Vá N Jimmy cobb a modern swing nagy generációjának egyik, még élő tagja. A mai napig tanulságos életművet hagyott ránk. Sőt 2012-ben koncertezett saját formációjával. Wes Montgomery 1968-ban készült „Full House” című koncertlemezén is ő dobolt. Erről a felvételről korábban már közöltünk

LEJEGYZÉSEK

négyütemes szólókat. Most a „Blue ’N’ Boogie” című szám tizenkét ütemes szólóit mutatom be. A mester jellegzetes figuráit azóta több generáció lekoppintotta már. Én is! Itt is tanulmányozhatjuk ezeket. Érdemes rövid szakaszokban, nem a kottát nézve, kívülről megtanulni, s azután hasonlókat rögtönözni.

59


60

L AT I N - A M E R I K A I R I T M U S O K

» K o R o M PAY Z S o LT

Songo Ez ALKALOMMAL nAPjAInK TALÁn LEGnÉPSzERűBB LATIn-AMERIKAI RITMuSÁVAL, A SOnGÓVAL FOGunK FOGLALKOznI. Ez Az ELSő OLYAn AFROKuBAI RITMuS, AMELYBEn A DOBFELSzERELÉS MÁR ÖnÁLLÓ SzEREPET KAP, nEM PEDIG A KüLÖnFÉLE üTőHAnGSzEREK SzÓLAMAIT HELYETTESíTI. A hatvanas évek végén a Los Van Van együttesben a bőgős-zenekarvezető Juan Formell és dobosai, előbb Blas Egues, majd Jose Luis „chanquito” Quintana fejlesztették ki. A hagyományos kubai stílusok, valamint a Kubán kívüli funk és calypso elemeinek felhasználásával hozták létre. Az a ritmus, amit ma songo néven ismerünk, eredetileg csak egy a sok változat közül; az, amelyet a nyolcvanas években a Michel camilo együttesében játszó Dave Weckl, Joel Rosenblatt, valamint Horacio „El Negro” Hernandez tett világszerte ismertté és kedveltté. A songo a rumba clavéra épül, mindkét „irányban”, azaz 2:3 valamint 3:2 szerkezetben is játszható, és játsszák is Kubában. De az Egyesült államokban és a világ más részein szinte mindig az első, azaz a 2:3 clavéhoz illeszkedő változatot hallhatjuk. A ritmus lineáris jellegű, vagyis a végtagjainkkal nem játszunk egy időben egyszerre hangokat. A jobb kezünkkel üssünk kolompot, vagy ha az nincs, a kísérőcintányér kupoláját, a ballal pedig a pergődobot fektetett verővel szólaltassuk meg. Ha nehézséget okoz az első kottapélda, akkor előbb gyakoroljuk külön-külön az első ütem első felében látható kéz-láb kombinációt, majd az ütem második felét, végül a második ütem első felét, mert ebből a háromféle összetevőből épül fel a ritmus. Ha az előzőek már nem okoznak gondot, játsszuk el az

egész ritmust kényelmes, lassú tempóban, és amikor már nem rontjuk el, gyakoroljuk minél többféle tempóban. A második kottapélda ugyanaz, mint az első, csak a ritmus két ütemét felcseréljük, hogy a ritmus a 3:2 clavéhoz illeszkedjen. A ritmust érdekesebbé, színesebbé tehetjük azzal, ha a bal kezünkkel nem mindig a pergődobon játszunk, hanem egy vagy több hangot tom-tomon, vagy tom-tomokon szólaltatunk meg. A 3. és a 4. kottapélda olyan lehetőségeket mutat be, amelyekben az ütemek utolsó hangjai tom-tomon szólalnak meg. Attól függően, hogy a szerelés mely részén található a kolomp, lehetséges lehet az, hogy kényelmesen meg tudunk ütni más tom-tomot is a bal kezünkkel, nem csak az elsőt. A további kottapéldák hasonló variációkat mutatnak be, fokozatosan egyre több tom-tomon játszott hang található a kísértetekben. Ezek mintájára találjunk ki, vagy akár rögtönözzünk hasonló variációkat is! Bár a kottapéldákban nem szerepel ez, további variációkat is előállíthatunk úgy, ha a bal lábunkkal is játszunk hangokat. Próbáljuk ki először azt, hogy a lábcintányért a bal lábunkkal szólaltatjuk meg az ütem első és harmadik negyedén, a kolomppal együtt, majd ha ez már nem okoz gondot, kerüljenek a lábbal játszott hangok az ütem második és negyedik negyedére, végül pedig az összes negyedre. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy használjuk a ritmust arra, amire való: játsszuk zenére is! Napjainkban nincsen nehéz dolgunk, ha az interneten zenét akarunk keresni, de a Dobos Magazin honlapjáról ingyenesen letölthető JamAlong cd „salsa” című zenealapjára is gyakorolhatunk. Ha ez túl gyors, akkor előbb gyakoroljunk a „chacha” zenealapra. A valóságban természetesen nem játszunk songót cha-chára, de gyakorolnunk rá természetesen szabad. Következő alkalommal ismét ezzel a ritmussal foglalkozunk, addig is jó dobolást, sok sikert kívánok!


Âť L AT I N - A M E R I K A I R I T M u S o K

S oN G o

dobosmagazin

61


62

HIRDETÉS

DOBOKTATÁS KEZDőTőL HALADÓ SZINTIG nemzetközi módszerekre épülő saját tananyag. Felkészítés ROCK-, FunK-, jAzzés LATInzenei stílusokra. Teljeskörű kéz- és lábtechnikai ismeretek oktatása. Play-along zeneanyag használata. Hangszigetelt dobszoba, akusztikus dobfelszerelésekkel.

Szombathely

hollósI lászló 06-30-261-8826 e-mail: dobosmagazin@t-online.hu

Budapest

koroMpay zsolt 06 30 904 7876 e-mail: korompayzsolt@gmail.com

szentMártonI zsolt 06 20 444 2217 e-mail: szezso@gmail.com

Mátyus attIla 06 30 273 9483 e-mail: satilla72@freemail.hu

www.dobosmagazin.hu/doboktatas


Korompay Zsolt eddig megjelent kottái:

A KOTTÁK KAPHATÓK A TAM-TAM DOBCENTRUMBAN, Megrendelhetôk a 06-30-904-7876-os telefonszámon vagy a korompayzsolt@gmail.com e-mail címen.


64

PÁ R AT L A N ü T E M E Z É S ű R O C K - F U N K R I T M U S O K

Kilencnyolcad 1. rész Ez ALKALOMMAL EGYSzERű LÁBDOB-VARIÁCIÓKAT TARTALMAzÓ KILEnCnYOLCAD üTEMEzÉSű ROCK-FunK KíSÉRETEKKEL FOGLALKOzunK. KIInDuLÓPOnTuL nÉGY GYAKRAn HALLHATÓ KíSÉRET SzOLGÁL, AMELYEKET úGY VÁLTOzTATunK MEG, HOGY Az üTEM VALAMELY RÉSzÉn EGY HAnGGAL TÖBBET jÁTSzunK A LÁBCInTÁnYÉROn. Az első négy kottapéldában az ütem negyedik részében található egy hanggal több. Bár a „hivatalos” változat a kilencnyolcad számolására az egy-két-hánégy-öt-hat hét-nyolc-kilenc, én valahogy mégis jobban szeretek az ilyen szerkezetű ritmusokra – a nyolcados számolás mintájára - úgy számolni, hogy egyet-kettőt-hármat-négyenként. Nagyon fontos, hogy az összes szótagot egyenletes gyorsasággal számoljuk, a „négyenként” ne legyen gyorsabb ez alkalommal, mert nem triolát számolunk! Az 5 – 8. példában a kíséretek harmadik részében ütünk egy hanggal többet. Számolhatunk úgy, hogy egyet-kettőt-hármanként-négyet. A 9 – 12. példában a ritmusok harmadik részében található eggyel több hang. Szerintem az a legegyszerűbb, ha úgy számolunk, hogy egyet-kettőnkénthármat-négyenként. Végül a 13 – 16. példában az ütemek elején játszunk egy hanggal többet. Szá-

molhatunk úgy, hogy egyenként-kettőt-hármanként-négyet. Természetesen ez a tizenhat példa egyáltalán nem mutatja be az összes lehetőséget. Mind a négyféle szerkezetű kíséretekben bármelyik nyolcadra kerülhet lábdobon játszott hang, fontos, hogy kísérletezzünk, alkossunk további variációkat a gyakorlatok mintájára! A lábcintányéron nem csak nyolcadokat játszhatunk, hanem tizenhatodokat is (17. példa). Próbáljuk meg eljátszani a tizenhat kíséretet, valamint a saját variációinkat is! Amennyiben nyolcadok helyett negyedeket ütünk a lábcintányéron, akkor egy érdekes dolgot tapasztalunk: a kíséretek két ütem hosszúságúvá válnak, és minden második ütemben nem az első, hanem a második nyolcadon kell megszólaltatnunk a lábcintányért (18. példa). Természetesen ne csak ezt az egy kíséretet legyünk képesek eljátszani így, hanem az összes többit is! Gyakran alkalmazott lábcintányér-ritmus az egy nyolcadból és két tizenhatodból álló ritmusképlet is. Amennyiben ezt játsszuk nyolcadok helyett, a kíséretek ismét kétütemessé válnak, és a második ütemben előbb két tizenhatodot, majd egy nyolcadot kell játsszunk a lábcintányéron (19. példa). Természetesen fontos az, hogy ne érjük be annyival, hogy ezt a ritmust eljátsszuk így, gyakoroljuk az összes többit is ezzel a lábcintányér-szólammal. Következő alkalommal ismét kilencnyolcados kíséretekkel foglalkozunk, de összetettebb lábdob és pergődob-variációkra számíthatunk. Addig is jó dobolást, sok sikert kívánok!


Âť K o R o M PAY Z S o LT

dobosmagazin

65


66

öT L E T TÁ R

Háromnegyedre fel! A LAP ELőző – IMMÁR OnLInE – SzÁMÁBAn A nÉGY nEGYEDTőL ELTÉRő üTEMBEOSzTÁSOKKAL, zEnÉKKEL KEzDTünK EL FOGLAKOznI, EzEn BELüL IS ELSőKÉnT A HÁROMnEGYEDES KíSÉRETEK ÉS FILLEK ELMÉLETÉT ÉS GYAKORLATI LEHETőSÉGEIT TAGLALTuK. EzúTTAL A TÉMÁT FOLYTATVA AHHOz SzERETnÉK ÖTLETET ADnI, HOGY AMEnnYIBEn SzüKSÉGÉT ÉREzzüK, HOGYAn TuDunK HÁROMnEGYEDES GROOVE-OKAT ALKOTnI ÉS GYAKOROLnI AnnAK ELLEnÉRE, HOGY A BIRTOKunKBAn LÉVő KOTTÁKBAn nAGY VALÓSzínűSÉGGEL ELSőSORBAn nÉGY nEGYEDBEn íRÓDOTT KíSÉRETPÉLDÁKAT TALÁLunK. Az előző cikkben már említettem, hogy a négy negyedtől eltérő ütemezések témakörét a legtöbb általános dobiskola elintézi néhány olvasási gyakorlattal, ezzel nemigen elősegítve az ilyen zenékben való otthonos mozgást. Külföldön léteznek ugyan tematikus kiadványok, amelyek részletesebben tárgyalják a kérdést, de ezek ott is meglehetősen ritkák, nem jutnak el mindenkihez. (Jó példa erre, hogy kb. hatvan darabos kottagyűjteményemben is mindössze egy olyan anyag található, amely kimondottan a páratlan beosztású kíséretjátékkal foglalkozik.) Amennyiben mégis szeretnénk pl. háromnegyedes kíséreteket gyakorolni, egy egyszerű ötlet felhasználásával ezt akkor is megtehetjük, ha esetleg nincs a kezünk ügyében ilyen speciális kottaanyag, a cikk kottamelléklete ehhez ad segítséget. Lássuk tehát a dolog lényegét! Ahogy az előző cikkben részletesebben leírtam (az internet lehetőségeit kihasználva, érdemes esetleg visszakeresni),

a 4/4-től eltérő kíséretek is mindig valamilyen, a nagydob és pergő figurák által meghatározott alaphelyzetre épülnek. A nagydob figurákat L-lel (láb), a pergőt K-val (kéz) jelölve, a 4/4-es kíséretek alaphelyzete LKLK-ként írható le, míg a 3/4-es alaphelyzet kétféle lehet, LLK vagy LKK (lásd a kottapélda első két sora). ugyanez a két sor rögtön ahhoz is megadja a kulcsot, hogyan formálható át bármelyik négynegyedes kíséret, háromnegyedes groove-vá. Ehhez semmi mást nem kell tennünk, mint kihagyni az adott 4/4-es kíséretpélda valamelyik – a kottapéldában zárójelben látható – elemét. Amennyiben az első pergőfigurát hagyjuk ki, megkapjuk a háromnegyedes LLK alaphelyzetet, a második nagydob figura elhagyása esetén alaphelyzetünk LKK lesz. Ha valaki számára első pillanatra esetleg nem értelmezhető a dolog, a további kottapéldákon keresztül biztosan érthetővé válik a módszer. Az 1. példában egy egyszerű negyed-nyolcados kíséret két lehetséges átformálását láthatjuk. A 2-3. példa kiindulópontja szintén két 4/4-es groove, immár tizenhatodos figurákkal (egyikben kevesebb, a másikban több pergőjátékkal) a példák második sorában itt is a háromnegyedes verziók láthatók (LLK-LKK). Elő tehát a 4/4-es kíséretekkel foglalkozó kottáinkkal (ilyenek minden rendes „dobtanonc” kottái között találhatók), és kezdődhet a 3/4-es groove-ok fenti módszer alapján történő, vég nélküli gyakorlása! Egész tanulságos szórakozás ez, sokszor meglepően jól hangzó megoldásokra találunk. Végül még egy gyakorlati tanács: ha az átformálás során két nagydob vagy pergőfigura egymás mellé kerülése esetén túl sok hangot kéne például nagydobbal kijátszanunkez elsősorban tizenhatodos figurák esetén fordulhat elő- egy-egy ütést helyezzünk át a pergőre (vagy fordított esetben a nagydobra). A gyakorlás mellett természetesen próbáljunk felfedezni, felismerni – pop- és rockzenében jellemzően nem túl gyakori, összetettebb stílusokban inkább előforduló – háromnegyedben íródott zenéket. Jó gyakorlást, jó szórakozást kívánok!


» K A S S A I L á S Z Ló

4/4-es groovok átültetése 3/4-be

67


zeneközpontú dobtanítás az alapoktól a felsőfokig a legkorszerűbb módszerekkel, nagy tapasztalattal, gyors eredménnyel. A stúdió vezetője Kassai László, az Ötlettár rovat szerzője. Haladóknak igény szerint speciális kurzuslehetőségek.

Tel.: 30/495-7470

dobiskola a budai várban Bordás József egykori Jávori Vilmos növendék célja a Jávori-féle módszertan továbbadása, népszerűsítése. A technika és a precizitás mellett nagy hangsúlyt fektet a muzikalitás fejlesztésére. Elmondása szerint nem dobosokat, hanem zenészeket képez iskolájában. Növendékei (jelenleg 9-61 éves korig) szisztematikus, egyénre szabott munkatervvel fokozatosan és hallhatóan fejlődnek. A kottaolvasás, technikai gyakorlatok és számolási kulcsok mellett a zenei alapokra történő játék, vagy élő zenére való együtt zenélés is a tananyag része. Hatvan perces órák hangszigetelt patinás környezetben. Kezdők, haladók, kicsik, nagyok, lányok, fiúk jelentkezhetnek az alábbi címen: bordasjozsef@gmail.com • telefonszámon: 06 30 9756 843.



Dobos magazin