Beszélgetés
XXI. századi fejlesztések az örök értékek mentén! Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapáttal Kerekes Sándor beszélgetett
A
Szent Márton hegyen álló monostor díszesen kovácsolt vaskapuja méltóságteljesen kinyílott, bebocsájtást nyertünk. Ünnepélyes pillanat ez a Debreceni Borozó tízéves fennállásában. Borszakmai látogatásunkat egy nem mindennapi interjúval koronázhattuk meg. A Pannonhalmi Főapátság főapátjával, Hortobágyi T. Cirillel találkozhattunk és beszélgethettünk két nemzetközi delegációval folytatott tárgyalási szünetében. Pontosan emiatt a biztonsági előírások is megszigorodtak, ezért a védett személyeket megkerülve a „művészbejárón” kísértek be minket: Kovács Pált, Palotás Lehelt és Kerekes Sándort. Közben az idő mintha ellenünk dolgozott volna, szinte szaladt, ezért az impozáns lépcsőház, a néhai főapátok portréit megörökítő festmények látványát alig-alig feldolgozva, az ízléses, mégis szerényen berendezett fogadótérben rögtön a lényegre tértünk.
Debreceni Borozó: Főapát úr, hogyan tudott ilyen rövid idő alatt megújulni, ismét a térség spirituális-gazdasági mozgatórugójává válni a Pannonhalmi Főapátság? Hortobágyi T. Cirill, pannonhalmi főapát: Egy ilyen ezeréves apátság történelme a hanyatlások és megújulások sorozata. Így az apátság élete összeforrott a régió, a nemzetünk történetével, 22 Debreceni BOROZÓ
a tatárjárás vagy a török időszak miatt bekövetkezett pusztulás nálunk is növelte a veszélyeztetettséget, a hanyatlást és az élet visszaszorulását eredményezte. Mélyen gyökeredzik tehát az apátság filozófiájában, hogy időközönként újra kell gondolni az életünket. Ma úgy mondjuk, hogy új stratégiát kell építeni és az alapján újratervezni. Magyarországon a 89-es fordulat után szinte mindenhol egy újragondolási időszak kezdődött,
nálunk is. A háború végéig, 1945-ig a nagybirtokok államosításáig egy földbirtokos rend voltunk, a szolgálatunk fókuszában pedig a lelkipásztori munka és az oktatás állt. Kilenc iskolánk és egy tanárképző főiskolánk volt, körülbelül 30 plébániánk, közgyűjteményeket, kulturális intézményeket, és egyéb létesítményeket tartottunk fenn 30 ezer hektárnyi birtokunk jövedelmeiből. A középkorig nyúló, hagyományos modell alapján tehát
