Mád
M
i tesz ma egy települést a tokaji borvidéken vonzóvá? Festői elhelyezkedése, földrajzi környezete? Az emberek, akik lakják, működtetik? A borok, amiket ott készítenek? Múltja, tárgyi emlékei, udvarházai? A vállalkozások, melyek ott működnek, teremtenek értéket és adnak munkát? Ki-ki döntse el maga!
Jómagam elsősorban a Mádhoz kötődő emberek miatt fordulok meg itt gyakrabban, mint más tokaji falvakban. Mindenekelőtt e rendkívüli egyéniségek szellemisége, kisugárzása vonz. Másodsorban a borok, a hozzájuk kapcsolódó történetek, és egyre inkább a szőlők, a helyreállított műemlékek, s az események, melyeket nagy gonddal és odafigyeléssel szerveznek. Hasonló újjáéledést látok messziről, mint amilyet Debrecen esetében tapasztaltam meg közelről az utóbbi másfél évtizedben. Egy település manapság már nem élhet meg pusztán a mégoly fényes és dicső múltjából. Szüksége van újabb közösségteremtő, közösségformáló értékekre, emberekre, ügyekre, mozgalmakra, körökre. Amelyek vonzóvá tudják tenni a mindennapokat és az ünnepeket az itt lakóknak és vendégeiknek. Amiért érdemes itt élni és érdemes ide látogatni. Mád hajdan mezőváros volt. Egyike a tíznek, amely TokajHegyalján kivívta magának e rangot. A 18-19. században lejegyzett közvélekedés szerint évszázadok óta az ország egyik legjobb szőlőtermő területével rendelkezett, ha hihetünk a ránk maradt forrásoknak. A magyar főnemesség legjava birtokolt Mádon szőlőt a 15-20. században. Rajtuk kívül a helyi keresztény és zsidó városlakók, nemesek és szabad parasztemberek műveltek mintegy 350 nyilvántartott bitroktestet 42 feljegyzett dűlőben és aldűlőben az úrbérrendezés idején. Mád a hasonló nevű patak északról délre tartó völgyében, és arra merőlegesen, a patak mentén épült fel. A falu házaitól nyugatra fekszik a nevezetes dűlők közül a Közép-hegy, a Sarkad, az Urbán, az Úrágya, a Holdvölgy és a Birsalmás; délnyugatra a Danczka. Kelet–északkeletre terülnek el a Kis-hegy, a Hintós, a Vilmány, a Bomboly, a Percze, a Szent Tamás és a Nyulászó;
DEBRECENI BOROZÓ
5
