Kedves Olvasónk

Ön bizonyára elcsodálkozott, amikor ez a magazin a kezébe került és elolvasta a címét: Debreceni Borozó. Nyilvánvaló, hogy Ön érdeklődik a bor iránt, mert egyébként nem tartaná kezében e füzetet, s az is feltételezhető, hogy pontos ismeretekkel rendelkezik a magyar borvidékekről. Csodálkozása tehát jogosnak látszik, hiszen napjainkban, mint köztudott, Debrecen és környéke nem tartozik az elismert szőlőtermelő és borkészítő vidékeink közé. Akkor hát mégis miért, hogyan, és mi okból lett ez a kiadvány Debreceni Borozó?

Nos, engedjék meg, hogy egy kicsit visszatekintsek az időben. Debrecen elöljárói az 1556. évi városi jegyzőkönyvben határozattal szabályozták a bormérés szabályait. Egy másik jegyzőkönyvből tudjuk, hogy ebben az időben a város adóbevételének egyharmada a szőlő és bor értékesítéséből származik, azzal egy időben, amikor százezer számra hajtják Hortobágyról a tőzsérek a szürkemarhát a távoli európai vágóhidakra – Nürnbergbe, Augsburgba vagy Amszterdamba. 1664-ben az Érmellék legnagyobb várának – Székelyhídnak – várkapitánya arról panaszkodik Apafi Mihály fejedelemnek: tűrhetetlen, hogy az Érmellék legjobb szőlőhegyei mind debreceni cívisek tulajdonában vannak.

A XVII. századtól Debrecenben már csak kizárólag debreceni polgár borait lehet a kocsmákban mérni.

A nagy filoxéravész idején két borvidék tudta csak kivédeni a veszedelmet és fenntartani a magyar borászat folytonosságát: az Alföld és az Érmellék.

Az 1893. évi XXIII. törvény végrehajtási rendelete 7. paragrafusa Bihar vármegyét két borvidékhez sorolja be, az Érmelléki és Alföldi Borvidékekhez.

Aztán eltelt valamivel több, mint száz év, és mára Debrecent már nem jegyzik a borászati térképeken. Pedig a városban, a zártkertekben ma is folyik szőlőtermesztés és borkészítés, sőt, minden évben még a borok versenyét is meghirdetik, amelyre olykor százat meghaladó versenymintát adnak be.

Mégis, Debrecen kiesett a bor világából és évtizedeken át, egészen az ezredfordulóig Csipkerózsika-álmát aludta. A megnyíló és kitáruló világ azonban nálunk is megmozgatta a levegőt: immár gyakorta szerveznek színvonalas borvacsorákat és borkóstolókat. Új, a kor szellemének megfelelő, minőségi borok forgalmazásával foglalkozó üzletek nyíltak a városban, és egyre többen érdeklődnek a borok iránt. A Debreceni Egyetemen krediteket lehet szerezni a borismeretekkel, Debrecen városa pedig színvonalas, nagy tömegeket vonzó Borkarnevált rendez minden év augusztusában a Nagyerdőn. 2007-ben néhány lelkes borszerető megalakította a Debreceni Borbarátok Társaságát – a Borbatárt, amely egyre nagyobb érdeklődéssel kísért borbemutatókat, borkurzusokat tart. A társaság most elérkezettnek látta az időt arra, hogy egy kiadvány megjelentetésével is mind szélesebb körben jelezze a jelenlétét. Évek óta nagy figyelemmel kísértük a Pécsi Borozó megjelenését és úgy döntöttünk, hogy közösen, lehetőségeinek és tudásunkat összehangolva és elfogadva pécsi barátaink nagylelkű ajánlatát, mi is megjelentetjük a saját Borozónkat, a debrecenit.

Lapunkat, idősebb testvérünkhöz hasonlóan, ingyenesen kívánjuk terjeszteni országos szinten, bemutatási lehetőséget biztosítva a Mátrai, Egri, Bükk-aljai, Tokaji és Érmelléki Borvidékek borászainak, gasztronómiai szereplőinek, szállodáinak.

Remélem, kedves Olvasó, hogy Ön is örömmel forgatja majd a kiadványunkat minden negyedévben, és keresni fogja azt a borszaküzletekben és éttermekben.

2011. augusztus

Kovács Pál, felelős kiadó,

a Debreceni Borbarátok Társaságának elnöke