BORDUET T K erekes Sándor írása
„Ez a turán – szólal meg Péter, kihasználva a levegővételnyi szünetet – nagyon szép. Nekem ez a bakművelés egyébként nagyapám szőlőjére emlékeztet, ott voltak mindig ilyenek szőlők, Látszik, hogy jól érzi magát a gyümölcs, szép zöldek és egészségesek a levelek, és ahogy Imre is mondja, ebben a melegben, hagyni kell a szőlőt élni, nem szabad stresszelni.” Megtudjuk azt is, hogy ennél a fajtánál a legnagyobb érték az, hogy megpróbálták a nemesítés során az Egri borvidékre jellemző szőlőfajtákból egy szőlőbe összesűríteni a borvidékre jellemző bort. A turán esetében pedig a jó borhoz annyi termésre van szüksége a szőlőnek, amennyit könnyedén tud nevelni. Ez átlagosan egy kiló per tőke szőlőgyümölcsöt jelent. Így a fajta kihozza azokat a zamat- és ízanyagokat, azt a valódi ízgazdagságot, ami benne van. Túlterhelt állapotban viszont minden vékonyabb, minden soványabb. Ezért meglepő, hogy a sokak által csak festőszőlőnek leszólt turán például hozamkorlátozással döbbenetesen mást produkál! Kaló Imre 2002-ben figyelt fel arra, hogy turánból természetes, botritiszes édes vörös bort tud készíteni. Azóta minden évben próbál ilyen aszúszemekből készült természetes édes bort alkotni. 2002 és 2008 után, most 2011-ben is úgy tűnik, hogy ez nem csak a turánnál, hanem más szőlőfajtánál is sikerülhet. Egyébként, hogy ne kövessem el azt a hibát, hogy a Kaló Imre erdészből lett borászról minden információ magától értetődő, következzen egy rövid kis bemutató. Imre körülbelül 18 hektáron gazdálkodik Eger mellett, Szomolyán. Dűlőinek talaja riolittufa. A fajtaösszetétel rendkívül széles, jelenleg 24. Főbb szőlői elsősorban a magyar fajták, köztük a leányka, a zöldveltelini, a csókaszőlő. Az arány 60–40 százalék a fehérek javára. Kaló Imre a bor készítése során a természetesség feltétlen híve, nála a kénen, illetve a hordó fáján kívül nincs más anyag, amivel kezelné, kiegészítené, pótolná, csiszolná azt, amit a gyümölcs és a terroir ad. Hektáronként általában 15 mázsás terheléssel dolgozik, 2–3 rügyre metsz. Az ilyen visszafogott termés mellett is csak színlével dolgozik, prése nincs, a durva seprő is kikerül.
Így egy mázsa szőlőből, kb. 50–60 liter az, ami a hordókba kerül erjedésre. Seprőkevergetés nincs, ezzel sem akarja vastagítani a borát. „A Kárpát-medencében lévő mérsékeltövi szőlőültetvények egyébként az ideálisnak egy olyan fokát testesítik meg mind a talaj, mind a domborzati viszonyok, mind az éghajlat tekintetében, amely párját ritkítja a világon. A nyáron Toszkánában voltunk, ott a bor egy palackkal átlagosan 35–40 euróba kerül. Azokat a körülményeket látva, és a borokat összekóstolva állítom, hogy boraink nem hogy alá vannak értékelve, hanem gyalázatosan lebecsülik mindazt, amit mi képviselünk! – meséli a szőlőben tett kirándulásunk zárógondolataként Imre –. Ilyen adottságokkal, ilyen alacsony szintre devalválni borainkat, mint ami Magyarországon van, az bűn. Így hát nem tehetek mást, hogy csinálom azt, ami a feladatom. Dolgozom a szőlőben és munkám eredményeként pedig bort készítek. Így hát a barátaim száma is egyre nő, mert egyre többen iszunk, hogy elfogyjon évrőlévre.”
DEBRECENI BOROZÓ
17
