A megbocsátás ereje!

Babics Bernadett

A megbocsátás ereje!

Kedves Olvasóm!

Igaz mesét jöttem mesélni egy fantasztikus érzésről, melynek jelentőségével sokan alig vagyunk tisztában. Aki viszont már hozzám hasonlóan megtapasztalhatta, biztosra veszem: életre szóló élménnyel lett gazdagabb általa. Jó eséllyel azóta pedig nem tud és nem is akar másképp működni, mert tudja mekkora erő rejlik a megbocsátásban. Bízom benne, hogy a „mese” végére Te is megérzed ezt a csodát.

Egy nagyon szép pusztán nőttem fel. Amikor két évvel ezelőtt otthon jártam, már csak a zöld fák, a meseszép környezet és a békés csend fogadott. Nincsenek házak.

Néztem a helyet és azt mondtam: megszépült a múlt, hisz csak a fejemben, sejtjeimben őrzöm a traumákat, a hely varázslatos lett.

Elővettem a naplóm és könnyezve az autóra támaszkodva elkezdtem írni bele.

Megköszöntem a Szüleimnek, hogy értem is olyan sokat szenvedtek és hogy egész életüket boldogtalanságban élték le. Alkohol problémák, nehéz gyermekkor és még sorolhatnám. Megköszöntem, hogy egy nehéz sorsot vállaltak be, ami által én az a Segítő lehetek, aki vagyok. Elkezdtem tisztelni Sorsukat, megszűnt az ítélkezés, elvárás és felelősségre vonás.

Sorsfordító élmény volt, szavakkal alig kifejezhető.

Amikről írok, azokon én is végig mentem. Többször éreztem: itt a vég és jobb lenne kilépni az életből. 40 éves koromig csak szenvedtem a sok fájdalomtól, bántástól. Most itt vagyok és arccal, névvel vállalom, aki vagyok. Mert tudom, ezzel tudok a legtöbbet segíteni mindazoknak, akik meghallanak és nyitottak egy másfajta életszemléletet elfogadni. Merni megtapasztalni, hogy saját változásunk a kulcs ahhoz, hogy MINDEN változzon körülöttünk.

Mit jelent a megbocsátás szó?

A megbocsátás egy olyan szó, ami azt jelenti, én valamikor ítéletet mondtam feletted, minősítettem cselekedeteidet és amikor én úgy érzem, majd megbocsátok és feloldozlak! Istent játszunk és ítélkezünk!

A megbocsátás mindig rólunk szól, a mi érzésünk. Az érzelmeink a mieink! A szív csak szeretni tud, minden más az elmében van! Kérlek, ha dühös lettél, vegyél egy mély levegőt, adj egy esélyt magadnak és olvass tovább!

Minden negatívnak minősített érzést akkor tudunk felismerni, kiadni magunkból, ha megjelenik a felelősségvállalás és szembe merünk nézni az érzelmeinkkel, sorsunkkal!

A felelősségvállalás fájdalmas, nehéz. Ugyanakkor ez az első lépés az igazi szabadság, önszeretet, lelki béke felé.

Kimondani: az életemet én választottam, a sorsfeladatom az enyém!

Felismerni, meglátni, hogy mindenki, aki életemben volt és van, ők hozzájárulnak életfeladatom megéléséhez és ahhoz, hogy bejárhassam életutam. Igen, ide tartozik mindenki, aki ártott, bántott, elhagyott, elutasított, szeretett, és sorolhatnám.

Amikor már nagyon fájt az élet, folyamatosan azt kérdezgettem: miért kell ennyit szenvednem? Miért ilyen pokol az életem? Mit ártottam? Hol van Isten?

Kívülről kerestem a válaszokat...

Amikor beteg lettem szembe jött a halálfélelem és ott akkor tudtam, vagy kezdek valamit az életemmel, vagy ebbe már belepusztulok.

Egyszer csak, abban a pillanatban jött a felismerés, hogy más nézőpontból kell az életemre nézni és egyetlen egy út maradt számomra, a befelé figyelés.

Nagyon sokszor próbáltam megbocsátani, de semmi sem segített, csak a fájdalom, a magány maradt bennem.

Elkezdtem magamnak más kérdéseket feltenni, hisz akkor tudunk másoknak megbocsátani, ha magunkat megismerve, megértve megbocsátunk először saját MAGunknak.

Mit tettem?

Mit nem tettem meg?

Mit tettek velem?

Te, kedves olvasó, ezekkel szembe mersz nézni?

Első lépés, ítélkezés mentesen nézni magunkra és vállalni a felelősséget a tetteinkért!

Második lépés, hogy nem ítélkezem mások felett sem, nem minősítem mások cselekedeteit és tudom, hogy majd ő is egyszer vállalni fogja a felelősséget, mert egyszer mindenkinek kell!

Kérlek kicsit állj meg és képzeld magad elé a jelenkori énedet! Azt, aki a tükörből néz vissza Rád.

Mond ki neki: ÁRTATLANSÁG! Mindenki ártatlan, én is, mások is!

Köszönöm, hogy vagy és létezel!

Itt vagyok, ne haragudj, hogy csak most jöttem el hozzád!

Csak Te tudod szeretni és megérteni a benned élő Lelket! Csak Te tudod meggyógyítani őt!

Kezdd el megismerni, megérteni önmagad!

Tudd: nincs jó vagy rossz cselekedet! Ezek csak amolyan címkék, amiket mi aggatunk mindenre. Címkézés = ítélkezés…

Valójában csak tapasztalat van, fejlődés és felelősségvállalás minden cselekedetünkért! Itt és most én vállalom a felelősséget, szembe nézek az életemmel! Próbáld kimondani és érezni az erejét! Kérdezd meg magadtól: mit adott a múlt? Mit tanultam belőle? Mivé váltam, milyen ember lettem általa?

Te csak ebben a pillanatban tudod oldani a karmád, tudod felszabadítani magad és másokat! Nem a múltban, nem holnap, hanem itt és most! Magyarul, jól megbocsátani magamnak és másoknak!

Felismerni, mit tanultam abból az adott élethelyzetből, én mire taníthattam általa akaratlanul is másokat. És ha a végére már csak az elfogadás és a szeretet marad, kioldottad, amit „kellett”!

Érdemes belátni, hogy amíg elutasítod, nem érted meg MAGadat, más is elutasít és nem fog téged megérteni, elfogadni.

A Te életed a tiéd, neked fáj, neked öröm –ezért kérlek tegyél ma magadért!

Semmit, senkit ne minősíts, magadat és a múltadat sem!

Talán már érted a lényeget: nem megbocsátasz, hanem a hozzá kapcsolódó történéseket megérted, ítélkezés mentesen nézel mindenkire, engeded, hogy a többlet energia távozzon testedből, majd mész tovább az utadon.

És végül íme az én megbocsátásom története, kérlek olvasd nyitott szívvel!

Huszonéves koromban találkoztam életem egyik legnagyobb Tanítójával az én mostani Párommal. Amilyen hirtelen jött minden, olyan hirtelen lett vége mindennek. A teljes összeomlás, pánikbetegség, gyógyszerek, magány és a sok megválaszolatlan kérdés maradt csak utána. Elment és évekig válaszok nélkül voltam. Visszagondolva nem tudom, hogy is éltem túl...

Ekkori élettörténetem által született meg pár éve a facebook csoportomban a traumák feldolgozása meditáció. Eltelt 16 év és ennyi idő után tudtam csak szembenézni a történettel. Meditációban visszamentem a tanyára, bementem a házba és megkerestem azt a Bettit, aki ott kuporodott a földön és próbált túlélni.

Igen, csak Te tudod a padlóról felszedni önmagad, ahogy én megtettem.

Ma újra azzal vagyok, akivel 19 éve voltam. Éjszakákon át beszélgettünk és értettem meg ő mit miért tett.

Gyógyulok minden nap és „gyógyítok”.

Kidolgoztam ennyi év alatt a bizalmatlanságot, menekülést, apasebet gyógyítottam, megtanultam jól szeretni magam és újra bízom a Férfiban, Apuban, a Páromban és ami a legfontosabb: életemben először végre MAGamban is.

Köszönöm, hogy elolvastad. Tarts meg belőle annyit, amiről itt és most úgy érzed a Tiéd. A többire pedig tekints úgy, mint az én érdekes nézőpontomra. Ami akár a Tiéd is lehet majd egyszer, ha most még nem is. Egyet kérek búcsúzóul, pár nap múlva mindenképpen olvasd újra. Olyan nyitott szívvel és elmével, ítélkezés mentesen, amennyire csak tudod.

MAGad miatt pedig annyit kérek: egy napot se tölts úgy el, ami nem Rólad szól! Mert az élet gyorsabban elszalad, mint gondolnád. Egy napot se élj ott, ahol már tudod, hogy nincs feladatod!

Tudd, senki sem bánthat, Te se bántsd magad! Csak dönts, közölj és menj az utadon!