21 grammnak mennyi a súlya?

Páli Patrícia

21 grammnak mennyi a súlya?

A lelkednek, a te 21 grammodnak valójában mennyi a súlya?

Gondoltam egy számra! Gyere, keress meg engem!

Dubai Mall

A "nézdmilyenszéphelyenvoltamnekedisemlékbeelhozom" filléres hűtőmágnesétől az exkluzivitás csúcsát jelentő gyémántba zárt milliós ragyogásig minden szám megtalálható itt árcédulákon és az árcédulák mögött meghúzódó anyagba testet öltött alkotásokon.

Belesüpped a lábad a puha szőnyegbe ahogy sétálsz előre, miközben egy kedves kis autó elegáns uniformisba öltözött sofőrje laza csuklómozdulattal kormányozza el melletted a exkluzív privát vásárlóknak szánt járművét, aminek hátsó pakoló részén ott sorakoznak a luxus butikok díszcsomagolásba bújtatott portékái.

Csendes finom elegancia uralkodik itt, a boltok kirakatai szépen komponált rendben sorakoznak, a próbababák lényét egyedi karakter uralja, ezzel is jelezve, hogy nem egy tucat hellyel szembesül az ember, hanem egy minden részletben egyedi koncepció által megálmodott világban jár. S benézve a boltokba légies könnyedség honol a rackeken jól elhelyezett sorrendben állnak a ruhák, amiket a black dresscode szerint öltöztetett eladók vigyáznak nagy odaadással, de mégis decens láthatatlanságba olvadással, a fókuszt magukról elterelve a limelight fényét a couture daraboknak átengedve.

Mert minden a luxus körül forog, minden - show - elem csak egy kiegészítő darab, ami a maga részletével emel a designer darab tündöklésén. Kedvesen kimért világ, ahol a nem túl sok a pont elég elem, ahol a részletkidolgozottságban elveszhet az ember és megpihenhet tekintete a mesterien megalkotott pici nüanszokon, ahol minden vonásnak egyedi története van, tervezőasztalon árgus tekintetek kereszttüzében ihletődött mondanivalója.

A fashion avenuen vagyok minden kétséget kizáróan.

A mall illatosításának olajos textúrája már átjárta a bőrömet, lenyomatot hagyva rajtam a helyről, ahol voltam - belém ivódik az élmény és a létérzés!

S ahogy haladok felfelé a couturt leváltja a fast fashion és a lábam is már keményebb talajon jár. S belekeveredek egy pezsgőn pulzáló forgatagba. A szabvány kirakati babák tömött sora, a boltok, ahonnan ki- be járnak az emberek a brand logós egyenruhába öltöztetett alkalmazottak között - brandből ki, brandből be a sűrűn megpakolt rackek között, ahol a "mintha már kísértetiesen hasonlót az előző boltban láttam, csak éppen más márkajelzés alá volt becsempészve" érzés fogja el az embert és néhány be - ki kör után már tán telítődik is ezzel a mennyiségi élménnyel.

S megpihenésre vágyó elmém nyugalom helyett egy még intenzívebb élménybe botlik bele, ahol az emberek között szlalomozva kellene haladni ki tudja hova. Mert, hogy fókuszomat folyamatosan valaki ellopja. Egybefolyik a tér a sétáló folyosó közepén végtelen sorban sorakozó mobil standok eladói személyes terembe nyúlva adnak visszautasíthatatlannak szánt ajánlatokat, ami elől, ha picit is kitérni szándékoznék máris egy üzlet küszöbén kötéltáncolok, ahonnan már csábító szavakkal halásznának be, hogy elcsábuljak valami filléres gyönyörre. Mert mindenhonnan rám omlik az árubőség és új sale-k (szelek) fújnak és folyamatosan vásárlásra csábítanak az icipici árak. Mint flipper gépben a kis golyó úgy pattogok egyik helyről a másikra, hogy picit talán kontrollomat is vesztve keringek fókusz nélkül körbe-körbe áruhalmok labirintusában.

Árcédulákba zárt történetek ezek mind, egy hatalmas, de mégis pici térbe zárva a nagy világ teljes dinamikája, a számokban mért létezés minden mögöttes tartalmával és értékrendszeri vonatkozásával.

Mert egy szám egy egész történetet mesél el, felkelt egy életérzést, összeköt minősítésre szánt jelzőkkel és besorol a nagy egészen belül egy meghatározott helyre.

Ha kimondok egy számot egy egész komplex kép fog – minden pontos részlet ismerete nélkül – kirajzolódni a fejedben. De ugyanígy lesz egy történet a fejedben, ha egy helyrajzi számot mondok, hogy hova sorold be az adott dolgot.

"Neked mi áll az árcéduládon?"

Te melyik szintre áraznád be magadat?

Önértékelés

Az a szemlesütős fülig belepirulós, csendes szerénykedésbe forduló állapot, amit a legtöbb ember az: "Áááááá nem akarok nagyképűnek tűnni!" egyszerű frázisával ráz le magáról és odázza el a kérdésre adandó választ! A választ, amiben nyíltan színt kellene vallania azon elgondolásáról, énképének azon szegmenséről, hogy milyen értékeket tulajdonít önmaga számára és él meg tudatosan igazán sajátjának!

Mert valahogy olyan öntelt ömlengésnek és oktalan önfényezésnek tűnik explicit módon számot adni a bennem lakó értékek komplex hálózatáról!

De gondoltunk már úgy az önértékelésre, mint egy önmagunkról magunk és a világ előtt feltárt objektív képre?

Az önértékelés egy nehéz műfaj és az arról való beszámolók inkább a két szélső végponton pattognak - azaz a túlzó öntelt elemekkel telített beszámolók és a túlzott szerénységgel önmagunkat lekicsinylő elbeszélések között. Az egészséges középút, a határozottan és nyíltan megtett statementek, a nagyképűségtől és magam felmagasztalásának félelmétől mentes kommunikáció egy nehezen megugorható szint az embereknek.

Saját értékességünk tudatos megélése is már egy hatalmas feladat, aminél már csak ennek hangos, a külvilág felé való kikommunikálása nehezebb teher.

Maga az önértékelés, a saját magunk értékességéről kialakított kép egy 3 lépcsős folyamat eredménye, melynek nyitó lépése az önértékelésünk alapját képező értékeink felismerése, a második lépés a felismert értékek tudatos megélése és végül ezek tudatos felvállalása, kikommunikálása a környezetünk felé.

„Önértékelés - egy önként kiállított árcédula magunkról, amivel egy első benyomásra szolgáló képet kialakítunk önmagunkról a világ felé, amivel elhelyezzük önmagunkat a nagy szociális hierarchia rendszerben."

De látjuk pontosan annak a súlyát, hogy mi lesz akkor, ha nem mi állítjuk ki saját árcédulánkat és ezt nem merjük nyíltan felvállalva megmutatni a környezetünknek?

5 alapvető dologban fogja meghatározni az életedet az önmagadról kiállított árcédula.

2 ponton fogja az alap működésedet alakítani és 3 pontban fogja a környezeted hozzád való viszonyát meghatározni és működési kereteiteket lefektetni.

2 saját pontod

1) Mekkora életteret adok magamnak?

2) Mennyire magabiztosan tudom irányítani az életemet?

3 környezeti pont

Első benyomásból egy van - szoktuk mondani. És az első benyomás nagyon nehezen felülírható, szóval mikor valaki elsőre megpillantja árcéduládat egy 3 lépcsős folyamat indul útjának, aminek kezdő lépése nagyobb súllyal bír, mint azt hinnénk!

Sematizált rendszerekben gondolkodni egyszerre egy hatalmas könnyebbség, hiszen jól rendezett és átlátható mennyiségű kategóriába lehet besorolni a beérkező elképesztő mennyiségű információt, ezáltal kezelhetővé, átláthatóvá és leegyszerűsíthetőbbé téve az amúgy minket körülvevő elképesztően bonyolult világot, másrészt pedig egy óriási csapda!

Csapda és tévút, hiszen a felületesen feldolgozott információk birtokában lehet rossz fakkba sorolódik, nem helyes és értékén kezelt helyre kerül egy információ, ami így egy nem hozzá méltó megítélési és feldolgozási soron megy keresztül és lesz végleg elraktározva. Picit olyan ez, mint az indiai kasztrendszer - nincs kiút abból a kasztból, ahova az ember született, nincs kitörés abból a dobozból, amibe bekerül először egy információ, hiszen fáradtságos és talán nem is visszakereshető, hogy hol csúszott el egy adott információ valódi értékének a megítélése.

1) Hova sorolnak be az emberek téged?

2) Milyen értékeket rendelnek automatikusan hozzád?

3) Hogyan fognak hozzád viszonyulni ezen nullszintű rólad kialakított képnek köszönhetően?

Ha most megkérdezném, hogy mi áll a te árcéduládon, akkor mit mondanál nekem?