A férfiból apává transzformálás nehézségei - … férjként elég, de apának kevés?!

Szeghy Krisztina

A férfiból apává transzformálás nehézségei - … férjként elég, de apának kevés?!

Nő: „Szeretnék majd egy férjet, akinek gyerekeket szülhetek, és akivel boldogan élhetünk életünk végéig.”

Férfi: „Szeretnék minél több nővel lefeküdni.”

Avagy miről álmodik a lány és a fiú? Ezek a kamaszkori gondolataink kihangosításai. Annak a korosztálynak a gondolatai, akikben épp ezerrel tombolnak a hormonok, akiket még a gyermeklét és felnőttség határán nem korlátoznak a társadalmi elvárások, és akiknek a gondolataiból kiindulva megismerhetjük az evolúciós mozgatórugóinkat.

Bár a fenti idézetekből nem derül ki, de valójában mindkét nem tagjait ugyanaz az ösztönös törekvés mozgatja: az evolúciós kódjuk alapján növelni próbálják a szaporodási sikerüket – ki így, ki úgy. Azaz: legyenek majd gyermekeik, akik életben is maradnak, hogy ezáltal tovább tudják örökíteni a génállományukat. Ezt a célt azonban a két nem képviselő különbözőképpen próbálják elérni, amelynek az az oka, hogy nemcsak a gondolkodásunk, hanem a biológiai működésünk is más: a nők termékenysége időben korlátozott, míg egy férfi viszonylag késői életkorban is tud utódot nemzeni.

A férfiak ösztönösen arra törekednének, hogy minél több nővel legyenek együtt szexuálisan, és minél több helyen „szórják a magot”. A nőt viszont - mivel az élete során relatíve kevés számú gyermeket tud kihordani – az ösztönei abba az irányba hajtják, hogy ennek a néhány megszülető gyereknek javítsa a túlélési esélyeit. Ehhez kell(ene) egy herceg fehér lovon, akivel a holtomiglan-holtodiglan keretében biztonságos körülmények között együtt nevelhetik az utódaikat. Na de nem ám mindenáron. A nőknek nem elég a fából faragott királyfi, mint Bartók meséjében, hanem az IGAZI-ra vágynak.

Az evolúció Tündérének gonosz varázslata

Elevenítsük fel, miről is szól a Fából faragott királyfi meséje, és mi köze mindennek az evolúcióhoz! Egy Királyfi meglát egy fiatal Királykisasszonyt, akibe beleszeret. Az idősebb szürke Tündér azonban, aki magának szeretné a Királyfit, a románc megakadályozása érdekében visszaparancsolja a Királykisasszonyt a várba. A Királyfi, hogy kicsalogassa, fából bábút készít, amire ráteszi a palástját és a koronáját. A Királykisasszony ezek után az igazi Királyfit figyelemre sem méltatja, hanem a Tündér által életre keltett, a királyi hatalmat szimbolizáló koronával és palásttal ékesített fabábbal táncol. Közben a bánatos Királyfit a Tündér virágpalástba és virágkoronába öltözteti, akit így a Királykisasszony már szívesen fogadna, főleg, mert a fabábú közben újból élettelen fadarabbá vált. Ám az igazi Királyfi elfordul tőle, ezért a Királykisasszony végül eldobja saját királyi ékességeit, levágja a haját, és így újra elnyeri a Királyfi érdeklődését, és a pár egymásra talál.

Mit csinált ebben a mesében az evolúció gonosz Tündére? Megmutatott egy nyilvánvaló tényt: hogy a nők párválasztása tulajdonképpen diszkriminatív, amiben erőteljesen számítanak a külsőségek. Ennek az az egyszerű oka, hogy ha egy nő nem megfelelő párt választ, akkor az esetleges rossz döntésének a terhe elsősorban őt sújtja majd. A férfi egy rossz kapcsolattal (evolúciós szempontból persze) csak néhány millió spermiumot veszít, és szinte azonnal találhat új szexuális partnert, azonban, ha a nő olyan férfit választ, aki genetikailag, vagy a viselkedésében nem megfelelő, akkor csökkennek a reprodukciós kilátásai.

Sajnos sok esetben előfordul, hogy a nők éveket töltenek el olyan párkapcsolatokban, ahol a férfi ugyan a kezdetektől tudja, hogy nem szeretne közös gyermeket, de ezt a tényt nem közli a nővel, látszólag csak halogatja a gyermekvállalást, míg végül - ha már nagyon szorul a hurok - továbbáll a kapcsolatból. Az eltelt idő alatt azonban a nő sokszor elveszíti a gyermekvállalás szempontjából fontos, termékeny életéveket, és mire újabb partnert talál, akivel belevághatnának a családalapításba, már az életkora miatt vagy nehezítetté válik a gyermekvállalás, vagy akár örökre le kell mondania erről a vágyáról. A nők tehát mindig válogatósabbak a párválasztást illetően, mert nagyobb kockázatot vállalnak.

Mi alapján választanak a nők?

Azoknál a fajoknál, ahol a hímek részt vesznek az utódgondozásban – ilyen az ember is – a nőstények azokat a hímeket keresik, akik előreláthatólag hajlandóak részt venni az utódok táplálásában, gondozásában, védelmében. És ennek bizony része a mesében olvasott korona és palást is… tehát az is, amit egy férfi kifelé mutat magából.

Nőként az evolúció során belénk épült szelektálórendszer segítségével becsüljük fel, hogy a közeledő férfi mennyire alkalmas az utódok nemzésére és gondozására. Számít az életkor, a fizikai vonzerő (hiszen ez „jó géneket” jelent), a státusz és a szexuális megbízhatóság is. Hiszen, ha a férfi csapodár, akkor van esély arra, hogy mire a baba megszületik, esetleg egyedül maradunk az utódgondozás terhével. Ez azonban egyáltalán nem tudatos választást jelent! (Bár nyilván létezik az az eset is…) A bennünk lévő detektor automata, és az is fontos, hogy az ősemberként alkalmazott preferenciarendszerünk lehet, hogy a mai körülmények között már nem feltétlenül előnyös a szaporodás szempontjából.

A férfiak párválasztási kódja ehhez képest viszonylag egyszerű: „keresd a fiatalság jegyeit, mert az egyenlő a termékenységgel”. A nők ezt felismerve igyekeznek sminkkel, szépészeti beavatkozásokkal, a plasztikai sebész szikéje segítségével minél fiatalabb hatást kelteni.

A nők azonban sokkal több szempontot vesznek figyelembe a válogatás során, és szigorúbban szelektálnak. Miután a férfiak kisebb-nagyobb mértékben, de minden kultúrában részt vesznek az utódgondozásban, a nők inkább olyan tulajdonságokat részesítenek előnyben, mint a jó státusz, magas jövedelem, ambíció stb. Ezek azért fontosak, mert ezek azt mutatják, hogy a férfi rendelkezik olyan erőforrásokkal, amivel biztosítani tudja az utód biztonságos felnevelését, vagy: a jövőben képes lesz arra, hogy ezeket megszerezze.

A felmérés részét képezi az udvarlási szakasz is, amiben legyen ember, vagy madár, de a nőstények felmérik, hogy mennyire alkalmasak a hímek az apaszerepre. A szövőmadarak például bonyolult fészket építenek, amit a nőstények „letesztelnek”, mielőtt párzanának a hímmel. Az embereknél a férfiak az udvarlási szakaszban vacsorázni viszik a nőt, virágot vesznek neki, olyan gesztusokat tesznek felé, amelyek költségesek, és mivel ezekre nem minden férfi tud áldozni, ezek is jelzésként szolgálnak a vagyoni helyzetét illetően.

A férfiakat sokkal kevésbé érdekli a leendő párjuk anyagi helyzete. Nem véletlen, hogy a nők szoktak rajongani sztárokért, a híres és befolyásos férfiakért, mert ők azok a bizonyos, a státusz kellékeivel felruházott fából faragott királyfik.

Amikor a fabábú összetörik

Szuper, az evolúció mindent irányít, a párválasztást is, de hogyan okozhat ez gondot a gyermekvállalásnál, amikor a párválasztásunk pont a gének elterjesztésére irányul?!

A kapcsolat kezdeti szakaszában a férfiakhoz hasonlóan a nőknek is fontos a partner fizikai vonzereje, ugyanakkor hosszú távon, ahogy mélyül a kapcsolat, a nők egyre újabb és újabb kritériumokat emelnek be a párjukkal kapcsolatos döntéseikbe. Ez akkor válik igazán sarkalatossá, amikor felmerül a gyermekvállalás témája.

Egyre nagyobb szerepet kap a másik intelligenciája, a személyiségjegyei, és még a szokásai is. Ami kezdetben aranyos volt, amibe beleszerettünk, sokszor az válik a gyermekvállalás időpontjához érkezve a legidegesítőbbé, vagy amit eddig elviselhettünk, mostanra elviselhetetlenné. Ez egyébként a férfiakra is igaz: kutatások szerint a férfiakat nem érdekli az alkalmi szexuális partnerük intelligenciaszintje, de a hosszú távú kapcsolatokban ugyanúgy magasra értékelik ezt, mint a nők.

„Kezdetben szerettem, hogy ilyen érzékeny, de most már idegesít, hogy nem tud férfiasabb lenni.”

„Soha nem segít a takarításban, mindent én csinálok, mi lesz, ha még gyerekünk is lesz?!”

„Minden héten elmegy a haverokkal inni, itt fog hagyni engem egy csecsemővel is?!”

Nem pakolja el a mosatlant, szerteszéjjel hagyja a zokniját, nem viszi le a szemetet… Ezek olyan csip-csup dolgoknak tűnnek ugye? Férfiszemmel mindenképpen. Női szemmel viszont a férfi épp azt bizonyítja, hogy nem segítség lesz a gyermek megérkezését követően, hanem plusz teher, aki után egy csomót kell pakolni, takarítani. Tehát tulajdonképpen az történik, hogy a nőnek az aktuális céljai és életkörülményei függvényében módosulnak a potenciális partner iránti igényei, és ez elkezdi rányomni a bélyegét a pár hétköznapjaira.

A fából faragott királyfira itt már kevés a korona és a palást… előfordul, hogy a nő elkezdi azt érezni: lehet, hogy fabábút választott az igaz Királyfi helyett.

Folytatás a következő lapszámban:

A szürke Tündér átka: a nehezített fogantatás

Forrás: Bereczkei Tamás: Evolúciós pszichológia, Szendi Gábor: A nő felemelkedése és tündöklése