A PÉNZRŐL MÁS-KÉP(P)

Landgraf Arnold

A PÉNZRŐL MÁS-KÉP(P)

Kedves olvasó!

A cikkben leírtakkal nem szükséges, hogy egyetértsen. Mindössze annyi vele a célom, hogy egy másik nézőpontból mutassak rá a pénzre, ami olyannyira meghatározza a mai ember életét. Ezért, ha úgy dönt, hogy végig olvassa írásomat, csak legyen nyitott az új megközelítésre és ha érdemesnek tartja, gondolkodjon el rajta.

A pénzhez való viszonyunk nagyon rossz a nyugati világban. Nem csak azért, mert a pénz határozza meg a gondolkodásunkat és mindent pénzben mérünk, hanem azért is, mert rosszul viszonyulunk a pénzhez. Nem ismerjük a valódi tartalmát és azt, hogy hogyan alakult ki. Emiatt nem tudatosítjuk a pénzhez való viszonyunkat és azt, hogy mekkora ennek a jelentősége.

A fizikai síkon a pénz alapvetően egy csereeszköz, hiszen a banki rendszer kezdeti kialakulásánál valódi értékek voltak a „banki letétek” mögött, például egy zsák búza. Ezt később leegyszerűsítették, így ennek az eszközeként jelent meg a pénz. A pénz (később bankjegy) gyakorlatilag egyfajta váltó eszköz lett, egy utalvány volt, a bank széfjében elhelyezett fedezetre. Így a megjelenő pénzek mögött mindig volt valamilyen érték, régebben pl. gabona, majd később arany. 1971-ben azonban fellazították a kereskedelmi bankok „pénzteremtő” lehetőségét, aminek a következtében tetszőleges mennyiségben tudtak fedezetlen pénzt „előállítani”. Ennek köszönhetően a valós érték eltűnt a pénz mögül.

Így a bankoknak alkalmuk nyílt arra, hogy a fedezetlen pénzből szinte korlátlanul elkezdjenek hiteleket adni. Ezzel elérték, hogy az emberek eladósodjanak, amivel állandó stresszben tudják tartani őket, másrészt pedig a spekulatív pénzpiacokon (tőzsdéken) ott kering ez a sok, valódi érték nélküli pénz, ami lehetőséget ad az üzérkedésre és a nyerészkedésre és így a mérhetetlen vagyonosodásra.

Ebből fakad a mai világban a folyamatos elértéktelenedés, illetve az, hogy az ember maga is áruvá vált. A képességünket, a tudásunkat és az időnket váltjuk ma, nap mint nap pénzre. Ki-ki olyan mértékben, ahogy saját magát értékeli, amilyen értékesnek tartja önmagát.

Annak érdekében, hogy a pénzhez való viszonyunkat és ezáltal a saját értékünket máshogy tudjuk kezelni, meg kell változtassuk a jelenlegi hozzáállásunkat. Ehhez azonban jobban meg kell ismernünk a pénzt. Vágjunk is bele.

Nem ismerjük a valódi tartalmát és azt, hogy hogyan alakult ki.

Azt már szinte mindenki hallotta, hogy a pénz energia. Ám ez nem csak jelképesen, hanem a szó szoros értelmében véve is energia. Ugyanis, ha a kezünkbe veszünk egy tízezres bankjegyet, akkor az nem csak egy papírdarab, hanem ahhoz a tízezreshez komoly érzelmek és ezzel együtt energiák társulnak. Ráadásul egymásnak ellentmondó érzelmek, mert egyszerre szeretjük és gyűlöljük a pénzt. Szeretnénk sok pénzhez jutni (azért, amit a pénzen meg tudnánk venni), de ezzel együtt valahol mélyen megjelennek bennünk a pénzhez kötődő negatív érzések is, a félelem, bűntudat, harag, undorító nyereségvágy, a hiány stb. (Amit ki is mondunk: „Azok a piszkos anyagiak”.)

De vajon a papír hordozza ezt az energiát, vagy az a mód, ahogy gondolkodunk erről a papírdarabról? Továbbá a pénz-energiát, illetve annak áramlását (vagy nem áramlását) is a róla alkotott gondolataink irányítják? A kvantumfizikusok erre már megadták a választ: az energiarészecskékre koncentrálódó emberi figyelem befolyásolja, sőt, meg is változtathatja az adott energia természetét. Tehát, ha a pénz energia és a gondolat irányítja az energiát, akkor képesek vagyunk tudatosan irányítani a pénz-energia áramlását az életünkben.

Ehhez azonban előbb meg kell változtatnunk a pénzről kialakított gondolkodásmódunkat, amihez szükségünk van egy másik nézőpontra. Ebben igyekszem a továbbiakban a segítségére lenni kedves olvasó.

A pénz egykor az isteni teremtő szent energia által átjárt közvetítő eszköz volt. Ugyanis a pénz, mint csereeszköz mögött valódi érték állt, hiszen régen a gabona volt az egyik legnagyobb érték, ami a pénz megjelenésekor a fedezetet jelentette a pénz mögött. Abban az időben pedig úgy gondolkodtak ezzel kapcsolatban, hogy a gabona, ami a Földben termett, az az Isten teremtő erejének megnyilvánulása és nem mellesleg benne volt az ember saját munkája is. Így a gabonát, mint fedezetet átjárta az isteni szent teremtő energia és valódi értéket is képviselt, mert benne volt az ember kétkezi munkája is, vagyis az ő teremtése is.

Azóta viszont elég erőteljesen beszennyeződött a pénz energiája, mert az évszázadok alatt áthatotta mindaz a félelem, düh, kapzsiság, rettegés, hogy nem lesz elég, amit az egyes emberek éreztek, amikor a pénz áthaladt a kezükön és azoknak a gondolatai, akik a pénz áramlását irányítják.

Ugyanakkor a pénz olyan energia, aminek szabadon kéne áramolnia az életünkben, de sokszor mi magunk is gátjai vagyunk az áramlásának, mert tele vagyunk félelmekkel. Ez a félelem pedig olyan, mint a szabadon áramló folyón épített gát. A pénz mértéktelen felhalmozása, a kapzsiság, önzés, a hit abban, hogy nincs pénz, vagy kevés van belőle, vagy nem lesz elég. Ezek mind-mind az egyes ember pénzhez fűződő félelmeinek egy-egy eleme, melyek sok millió, milliárd embernél összeadódva hatalmas gátat hoz létre, ami megakasztja a pénz-energia szabad áramlását. Sőt a gazdag embereknél még a megszerzett pénz elvesztésének a félelme is hozzáadódik mindehhez.

Összességében tehát elmondható, hogy a pénzhez kötődő félelmeink abból a hamis hitből fakadnak, hogy a pénz mennyisége véges és csak egy adott mennyiségű pénz van a világon, ami nem elegendő. Ezek a félelmeink pedig abból fakadnak, hogy a ma embere elveszítette a természettel és így a pénz szent eredetével a kapcsolatát.

Ráadásul mindent pénzben mérünk, így a bőséget, mint fogalmat nem vagyunk képesek a maga teljességében értelmezni. Csak gondolja végig az életét kedves olvasó, hogy mennyi mindent kapott az életében, ami egyrészt nem mérhető pénzzel, de Önnek pénzt „hozott”, másrészt hányszor kapott pénzt érő lehetőséget, (pl. nem várt kedvezményt), amivel mégis elérhette azt amire vágyott. Itt hadd utaljak vissza a kvantumfizikusok megállapítására: az emberi figyelem befolyásolja, sőt, meg is változtathatja az adott energia természetét.

Ezért meggyőződésem, hogy ha az egyes ember megváltoztatja a pénzhez kötődő saját energiáját és félelemből szeretetté formálja, azaz elkezdik szeretni a pénzt - nem csak akkor, amikor kapja, hanem akkor is, amikor kiadja -, akkor ez alapvetően megváltoztatja azt az attitűdöt, amivel a pénzt kezeli. Így a pénzt újra átjárja az isteni teremtő szent energia és a pénz és a hozzátartozó pénz-energia újra szabadon lesz képes áramolni.

Ugyanakkor itt a végén, még annyit hadd tegyek hozzá, hogy a szeretet és a bőség tulajdonképpen kéz a kézben járnak, ugyanis a Teremtő Elv alapján mindkettő korlátlanul áll a rendelkezésünkre.

Források: Ertsey Attila – Az időszerű pénz- és tulajdonreform VNTV előadása Barbara Wilder – A Pénz: Szeretet című írása