Támogató közeg – avagy, álljunk jól egymáshoz!

Pető Csilla

Támogató közeg – avagy, álljunk jól egymáshoz!

Szeretném, ha ez az írásom nagyon sok emberhez eljutna! A világ jelenlegi helyzete, amiben mindannyian élünk, tele van félelemmel. Az egyéni életünk buktatói mellett szembe kell nézni azokkal a negatív hírekkel, melyeket a médiában látunk, hallunk. A legtöbb emberre ez nagyon erősen hat negatívan. Nagyon fontos, hogy ebben a helyzetben meg tudjuk őrizni a mentális erőnket. Helyt kell állnunk az egyéni életünkben, a családban, a munkahelyeken, edzőtermekben, és akárhogy is nézzük ma már az online térben is.

Hatalmas mennyiségű információ áramlik mindenhonnan, mobiltelefonon, az online térben, rádióban, televízióban, rohanunk és egy pillanatra sem állunk meg, mert ezt várják tőlünk. Fáradtak, elgyötörtek az emberek. Türelmetlenek vagyunk egymással. Hatalmas feladat megfelelni. Az a nyomás, amit a legtöbb embernek el kell viselni, sok konfliktus forrása. Ha nincs mintánk arra, hogyan tudjuk a saját magunkban keletkezett feszültséget levezetni, akkor ezt általában kivetítjük valakire. Ezzel egy plusz terhet teszünk rá. Kissé elcsépelt gondolat, hogy forduljunk szeretettel, empátiával a másik ember felé, pedig a legjobban a szeretet old.

Gondoltam, amikor belekezdtem ebbe az írásomba, hogy nem lesz egyszerű megfogalmazni, amit szeretnék átadni. Nagyon komplex téma.

Sokfélék vagyunk, mindenki cipel a puttonyában terheket, sérelmeket, szeretetlenséget, feldolgozatlan traumákat. Attól függően, ki mennyire tudatos az életében és hol tart ezen az úton, változóan tudjuk kezelni az elénk kerülő nehézségeket. Előfordul, hogy indulatosak, agresszívek vagyunk, kinevetjük egymást, gúnyolódunk, beszólogatunk, ezzel csökkentve a bennünk feszülő érzelmeket.

Nézzük a másik oldalon mi a helyzet. Azok az emberek, akik egyébként is bizonytalanok magukban, vagy pont ugyanolyan túlterheltek, mint mi magunk, ők sem vágynak semmi másra, sokszor éppen elég lenne egy jó szó, egy mosoly, egy kis biztatás.

Hol is kellene ezt kezdenünk? Már csecsemőkorban. Ha hiszitek, ha nem, minden kimondott szóval teremtünk. Ha valakinek gyakran mondunk valamit, azt bizony a tudatalatti jól eltárolja. Márpedig azt onnan „kipucolni” nem egyszerű dolog.

A család az a legkisebb közösség, ahol legkönnyebben megtehetnénk, hogy a család bármely tagjának szüksége van a támogatásra, megtegyük ezt. Mondjuk el, ha van amire figyelmeztetnénk a másik embert, de biztassuk, hogy képes arra, amit szeretne elérni. Ne legyintsünk, hogy ez neked úgysem fog menni. Kérdezzük meg inkább, hogyan tudjuk segíteni? Nincs lehangolóbb annál, amikor egy gyerek valamit szeretne és állandóan azt hallja, hogy ez neki nem sikerülhet.

Nekem, aki „gyógyítóként” élem az életem, teljesen természetes, ha látok bicegni valakit, legyek bárhol, boltban, reptéren, parkban, biztosan odalépek és megkérdezem, segíthetek-e? A barátnőim mindig viccelődnek is velem, hogy biztos nem véletlenül kerülnek „ilyen”emberek az utamba. Segíteni, adni, támogatni másokat a legnagyobb ajándék saját magadnak és a világnak is. Élj vele!

Olyan közösségben, ahol szeretettel fordulnak az emberek egymás felé, ahol egy-egy szóval, mosollyal segítik egymást, teljesen más közeg tud kialakulni. Kreatív, alkotó, fejlődő közösség, ahova szeretnek majd az emberek dolgozni járni.

Ahol a vezetők nem csak elvárnak, hanem dicsérnek, ezzel meg tudják sokszorozni a munkakedvet, a munkatársak egymással szembeni empátiáját, ahol egymást kiegészítve dolgoznak, ott felfelé ível minden.

Ha az orvosok támogatnák a betegeket, és nem csak testükkel, hanem a lelkükkel is foglalkoznának, sokkal könnyebben meggyógyulnának az emberek. Előfordul, hogy a reményt is elvesztik, ha nem megfelelő a hozzáállás.

Az edzőterem, ahova járok, egy különleges hely. Ott, ahol első alkalommal hárman ajánlották fel, hogy ha nem tudok valamit szóljak, segítenek. Ahol az edző mindenkire figyel, mindenkit az edzettségi szintjének megfelelően edz, ahol van humor, nevetés, közben nagyon komoly munka folyik. Itt minden ember tiszteli a másikat, ide öröm járni és bár nagyon korán reggel megyek, de várok minden egyes edzést, mert egyszerűen csodálatos közösség van. Példaértékű. Az edzőnk igazi nagybetűs Ember.

Arra kérlek, ha eddig nem így tetted, akkor itt az idő, hogy változtass!

- légy empatikus

- adj minden nap egy jó szót, egy mosolyt

- biztasd, akinek szüksége van rá

- ne gúnyolj ki senkit

- segíts, ha kérik és van lehetőséged rá

- ne bánts soha senkit, sem szavakkal, sem tettekkel

- köszönd meg, ha kapsz valamit

- dicsérd meg, ha valami jó

- ha látod, hogy valaki feszült vagy szomorú kérdezz rá, tudsz-e segíteni

- használj pozitív szavakat

- ha valakin látod, hogy feszült, nevettesd meg

- a gyermekedet támogasd abban, hogy legyenek álmai és higgyen bennük

- megsokszorozd a másik erejét azzal, ha hiszel benne

- légy kedves

- a reggeli sminked legyen mindig egy mosoly is

Végül, de nem utolsó sorban, bánj mindenkivel úgy, ahogy te is szeretnéd, hogy veled bánjanak!

Formáljuk együtt a világot, mutassunk példát, rajtunk is múlik, milyen jövőt építünk! Rajtad is múlik!

Én küldök egy mosolyt neked így a virtuális téren keresztül, add tovább! és máris tettünk egy lépést azért, hogy jobb legyen a világ!

Felhívás! Csatlakozz csapatunkhoz! Írj nekünk, ha te olyan közegben dolgozol, sportolsz, olyan családban élsz, ahol a környezeted támogató, és pozitívan áll hozzád, és másokhoz!

Szeretnénk bemutatni minden hónapban olyan közösségeket, ahol az emberek jól érzik magukat, munkában, edzőteremben és az élet bármely területén! Ragadj billentyűzetet és mutass példát a saját tapasztalatodon keresztül másoknak!

Leveleiteket várjuk: csillagcsilla69@gmail.com – e-mail címre!