„Ne tartozz sehová” - Ha túl közel engeded őket, meg fognak sebezni

Huszka Zsuzsa

„Ne tartozz sehová” -

Ha túl közel engeded őket, meg fognak sebezni

Szüleink „Ne tartozz sehová” üzenete gyakran nem is tudatosul bennünk – csak a hatását érezzük: a magányt, a távolságtartást, hogy kerülöd a kapcsolódást. Felnőttként már csak azt vesszük észre, mintha lenne bennünk egy belső parancs, ami így szól: „Ne próbálkozz! Úgysem fogadnak el. Nem vagy elég jó. Csak csalódni fogsz.”

Nem hangos, de mélyen hat

Ez a belső hang sokszor a védekezés hangja. Egy olyan részünk beszél így, amely egyszer – talán sokszor – megélte az elutasítást, a megszégyenítést, a kívülállóság fájdalmát. És most mindent megtesz, hogy megóvjon minket attól, hogy ez újra megtörténjen.

A mögöttes hiedelem így hangzik: „Ha megmutatom magam, ha nyitok, akkor meg fognak sebezni.” Ezért inkább kivonulunk: visszavesszük a jelenlétünket, csöndben maradunk egy társaságban, vagy úgy teszünk, mintha nem lenne szükségünk senkire.

Máskor felfújjuk a függetlenségünket: „Én nem is akarok tartozni sehova.” – mondjuk, miközben legbelül vágyunk rá, hogy lássanak, elfogadjanak, kapcsolódjanak hozzánk.

Ez a parancs nem mindig hangos, de mélyen hat. Arra tanít szélsőséges módon, hogy a kapcsolódás veszélyes, az intimitás kockázatos, a sebezhetőség pedig gyengeség. És bár így valóban kevesebb csalódás érhet, ezzel együtt lemaradunk az élet egyik legfontosabb és leggyógyítóbb tapasztalatáról: a valódi, elfogadó kapcsolatok erejéről.

Fontos látni: ez a belső parancs nem „rossz”. Valamikor szükség volt rá – védett minket. De lehet, hogy ma már gátol. És amikor felismerjük, hogy ez a hang nem más, mint egy régi védelem visszhangja, akkor lehetőségünk van másként dönteni. Lehetőségünk van elindulni a valódi hovatartozás, az önazonos kapcsolódás felé.

„Nekem ez úgysem megy”

Anna 38 éves, empatikus, intelligens nő. Régóta vágyik mély barátságokra, de valahogy sosem alakulnak ki igazán szoros kapcsolatai. A munkahelyén kedvelik, sokan keresik is a társaságát, de ő mindig egy lépés távolságot tart. Ha meghívják egy közös programra, gyakran nemet mond. Amikor erről beszélgetni kezdtünk, kiderült: mélyen hisz abban, hogy valójában ő mindenhonnan kilóg.

Gyerekkorában sokszor érezte, hogy más, mint a többiek: érzékenyebb, csendesebb, kevésbé „menő”. Az iskolában többször csúfolták, és volt, hogy kizárták a lányok a közös játékból. Ezek után egyre inkább visszavonult. Később, felnőttként, már előre elkönyvelte magában: „Én nem vagyok az a típus, akit igazán megszeretnek.”

Amikor egy új baráti körbe került, azonnal megjelent benne ez a belső monológ:

„Ne tartozz sehová. Ha túl közel engeded őket, meg fognak sebezni.”

Ezért inkább passzív maradt, nem kezdeményezett, és végül valóban kívülállónak érezte magát. Az önbeteljesítő jóslat újra működésbe lépett.

A fordulat akkor kezdődött, amikor ezt a belső hangot, parancsot elkezdte tudatosítani, és elkezdett kíváncsian ránézni:

– „Mi lenne akkor, ha ez nem az igazság, csak egy régi sebből jövő üzenet?”

– „Mi lenne, ha megengedném magamnak, hogy próbálkozzak – kicsiben?”

Kezdett apró lépéseket tenni: elfogadott egy kávémeghívást, küldött egy bátorító üzenetet egy kollégának, és legbelül figyelte, hogyan éli ezt meg. Minden kis siker erősítette benne: nem az a baja, hogy nem tartozik sehová – hanem az, hogy sokáig nem hitte el, hogy tartozhat valahová anélkül, hogy el kéne rejtenie önmagát.

“Valami nem oké velem”

Ez a belső szabály nem harsány – de szinte minden döntésünkbe beleszól. Nem mindig vesszük észre, hogy működik, csak azt érezzük: valamiért nem tudunk igazán kapcsolódni. Megvannak a kapcsolataink, a közösségeink, de mégis ott a fal, az elszigeteltség, az érzés, hogy „valami nem oké velem”.

Ha azt tanultuk, hogy az igazi önmagunkkal nem lehet tartozni sehova, akkor a párkapcsolatainkban és barátságainkban sem merjük igazán megmutatni, kik vagyunk. Ennek jelei lehetnek:

· Túlzott alkalmazkodás: mindig a másik igényeihez igazodunk, nehogy elutasítsanak.

· Láthatatlan falak: fizikailag jelen vagyunk, de érzelmileg nem. Nem beszélünk mélyebb érzésekről, sebezhetőségekről.

· Félelem az intimitástól: amikor a másik túl közel jön, visszahúzódunk. A közelség veszélyt jelent.

· „Túl erős” függetlenség: gyakran hangoztatjuk, hogy nincs szükségünk senkire – de ez gyakran rejtett védekezés.

Külsőleg: kapcsolatban vagyunk.

Belsőleg: magányosak maradunk.

Kívülállóság, cinizmus, bizalmatlanság

A „nem tartozom sehová” érzés a csoporthelyzetekben is megjelenik:

· Nem kezdeményezünk: nem szólunk hozzá, nem osztjuk meg a véleményünket.

· Cinikusan távolságot tartunk: lenézzük a többiek lelkesedését („mindenki csak szerepel”), hogy ne kelljen bevonódni.

· Kívülálló szerep: tudattalanul is úgy viselkedünk, hogy ne is legyen esély a befogadásra – így megerősítjük a régi hiedelmet: „lám, tényleg nem tartozom sehová”.

Gyakran másokat hibáztatunk azért, mert úgy érezzük, kizártak – de valójában a belső parancs működteti a távolságot.

Szégyen, önbírálat, izoláció

Talán a legmélyebb hatás önmagunkban érezhető. Ha azt hisszük, hogy nem tartozhatunk sehová, az identitásunk magjában érezzük azt, hogy:

· Valami baj van velünk.

· Nem vagyunk szerethetők.

· Nem érdemeljük meg a közelséget.

Ez belső szégyent szül, és gyakran vezet önelszigeteléshez: visszavonulunk, nem kérünk segítséget, nem merjük elmondani, ha fáj. Egyedül küzdünk. Kívülről ez tűnhet erőnek – belül viszont sokszor mély elhagyatottság van mögötte.

Mi van a „Ne tartozz sehová” parancs mögött? – A sérülékenység félelme egy nagyon is emberi félelem: a sérülékenységtől való rettegés. Az a fájdalmas tapasztalat, hogy amikor valamikor valahol önmagunkat mutattuk, akkor nem elfogadást, hanem elutasítást, megszégyenítést, mellőzést kaptunk.

A kiút kezdete: a sérülékenység vállalása

Brené Brown kutatásai is arra mutatnak rá, hogy a kapcsolódás kulcsa nem a tökéletesség, hanem a sebezhetőség. A valódi közelség mindig magában hordoz némi kockázatot – de e kockázat nélkül nincs mélység, nincs intimitás, nincs valódi tartozás.

A parancs elengedése nem ugrás a szakadékba, hanem egy lassú, biztonságos nyitás:

● kis lépések,

● biztonságos terek,

● önmagunk elfogadása.

És ahogy ezekben a pici, bátor próbálkozásokban megtapasztaljuk: „Így is elfogadnak”, lassan újraíródik az üzenet is:

„Tartozhatok valahová – nem a tökéletességem miatt, hanem az emberi mivoltomért.”

Egy ingyenes 30 perces beszélgetés szívesen támogatlak ebben és a hogyan továbban.

Iratkozz fel hírlevelemre, hogy olvashasd hasznos tartalmaimat és kérd a 30 perces ingyenes beszélgetést zsuzsa@huszkazsuzsa.hu email címen, vagy itt:

https://huszkazsuzsa.hu/#uzenet

Huszka Zsuzsa Jól-Lét mentor

SzomatoDráma játékvezető szakember, Gyászfeldolgozás módszertani specialista, funkcionális életmód mentor, valamint közgazdászból lett coach vagyok.

Munkám során azt látom, hogy a tudattalanul tárolt érzelmek, események rendkívül nagy hatással vannak és meghatározóak az életünk különböző területeire. Vízióm, hogy tüneteinket, problémáinkat, konfliktusainkat nem hordozzuk sokáig. Egy test-fókuszú módszerrel, a SzomatoDrámával segítek, hogy a testbe ragadt érzelmek, tünetek felszabaduljanak, helyükre találjanak, így kiteljesedettebb, könnyedebb életet éljünk.

Érzékenységemet és figyelmemet strukturált és lényeglátó gondolkodásom egészíti ki, ami biztonságos közeget teremt, mély és gyakorlatban is hatékony megoldásokhoz juttatja a változtatásra nyitottakat. 33 év közgazdász alkalmazotti lét, vezetői beosztás után teret adtam annak, hogy szívből tegyem a dolgom.

Különös adottságom van arra, hogy másokból előcsalogassam az igazi lényeget, a szépséget és a természetes egyéni ragyogást. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy biztonságban, elfogadva és támogatva érezd magad. Legkedvesebb visszajelzéseim összecsengenek: „a veled való munkának köszönhetem, hogy merek önmagam lenni, ami felszabadító érzés”.

Elérhetőségeim: https://huszkazsuzsa.hu/