Súlytalan emberek díszköntösbe csomagolva

Pető Csilla

Súlytalan emberek díszköntösbe csomagolva

Az adott szó kötelez! – tartja a mondás. Ám a mai világban, elképesztő módon felborult az értékrend a társadalom minden szintjén. Megszámlálhatatlanul sorolhatnám a furábbnál furább történeteket. Elgondolkodtató, hogy mindamellett, milyen gyorsan fejlődik a technika, mennyire silánnyá kezd formálódni az emberi minőség. Kissé paradox az egész.

Celebnek kikiáltott emberek, akik jöttek a semmiből, és ismertté váltak. Színészek, akik attól, mert jól el tudnak játszani egy-egy, vagy akár sok szerepet, és sokan ismerik őket, azt gondolják, hogy nekik olyan dolgok is „járnak”, ami másnak nem. Milliomos feleségek, kőgazdag szülők gyerekei, akik különbnek hiszik magukat másoknál. Sosem a titulus az, ami meghatároz egy embert, sokkal inkább az, hogy milyen valaki az álarcok mögött. Amikor lecsupaszítva minden külcsínt, sminket, mi az, ami megmarad. Leírható-e a neve mellé nagybetűkkel, hogy EMBER, a szó legnemesebb értelmében. Vajon lehet-e jó üzletember, művész, vállalkozó vagy bármilyen szakmát képviselő személy, igazán jó, ha az emberi oldala hiányos?!

Én gyakran készítek interjút „hétköznapi emberekkel”, mert ők azok, akik talán sosem kerülnek, kerülnének reflektorfénybe, pedig hihetetlen nagy küzdelmeik vannak, és azok az emberek, akik szintén „csak a hétköznapi” életüket élik, igazán jó példaképeket találhatnak, talán éppen egy olyan emberben, aki a szomszédjukban lakik. Egy-egy ilyen cikk közelebb tudja hozni az embereket egymáshoz, mert egy celebnek kikiáltott ember közelébe sem tudsz gyakran férkőzni, hogy meg tudd azt, hogy ő milyen valójában.

Nagyanyáink idejében, de még 10-20 évvel ezelőtt is, az adott szónak hatalmas súlya volt. Nem voltak mögötte kétségek, ha valaki kimondott valamit, és kezet fogott a másik emberrel, mindenki biztos lehetett abban, hogy minden úgy lesz, ahogy megállapodtak. Nem kellett szerződés, nem voltak kétségek. Az emberek egyenesek voltak, egymás szemébe tudtak nézni.

Mikor, és miért borult fel ez a fajta értékrend? Mi az, ami megváltoztatta az embereket? Mi az, ami miatt, ha megbeszélsz valakivel valamit, nem tud garanciát vállalni, akár szerződések ellenére sem, hogy megteszi amire kötelezettséget vállal? Színpadias pózok, őszintétlen megnyilvánulások, érdekkapcsolatok, luxushisztik.

Azt hittem, hogy az utóbbi időben, csak én futottam bele egy-egy ilyen történetbe, de beszélgetek a barátaimmal, olyan emberekkel, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, és egyre hallom tőlük is ezeket a történeteket.

Nem attól lesz különb valaki, hogy ott van a tv-ben, rádióban, sokan követik, előadásokat tart, hanem attól, hogy értéket képvisel. Az értékes emberi kapcsolatok, egyre inkább háttérbe szorulnak, mesterséges intelligenciával beszélgetünk, ahelyett, hogy egy kávézóban beszélgetnénk, vagy kinn a szabadba túrázni mennénk. Elismerem, hogy vannak helyzetek, platformok, amikor az AI-nak helye van, de vele nem szükséges bizalmat építeni, ezért talán erről a fogalomról kicsit lekerült a hangsúly. Mikor szűnt meg az, hogy minden embernek tisztában kellene lenni az etikettel?

Milyen tapasztalatokkal gazdagodtam az utóbbi hónapokban, ami miatt úgy éreztem, hogy írnom kell erről, talán a történeteim olvasása közben, lesz neked is aha élményed, mert hasonló dolgok veled is megtörténnek, történtek.

- e-mail-ben érdeklődnek valami iránt, amire készségesen válaszolok, de már az én levelemre nincs reakció

- szóban megállapodunk, hogy miről kell neki írnom, aztán nincs reakció

- időpontot egyeztetünk, válasz: - Szerintem jó lesz, de azért előtte nap beszéljünk még! (én pedig nem értem, mert tervezek ugye előre, és ha abban állapodunk meg, hogy szerda 12, akkor az nálam szerda 12, még előtte nap is, mert amúgy meg miért is beszélnénk meg bármit)

- hívok valakit telefonon, kinyom, és átküld egy automata üzenetet, hogy visszahívlak, no persze, ennek már kb. 3 hete, és azóta sem hívott

- beszélget valaki, valakivel, majd óvatosan mellé lépek, jelezvén, hogy kérdésem lenne, de nem szólok, hogy nehogy zavarjam a beszélgetést, és aki mellé odalépek úgy csinál, mintha nem is venné észre, hogy ott állok

- késnek 10-30 perc között bocsika felkiáltással, de én pontos vagyok, és az én időm drága, és mint tudjuk a bocsika a tőlem elvett időt nem fogja tudni pótolni

…és még sorolhatnám!

A legfontosabb talán az lenne, ha megtanulnánk magunkat tisztelni, és ha ez már megy, akkor könnyebb lesz másokat is tiszteletben tartani, ezért:

- ha megígérsz valakinek valamit, akkor tartsd magad az ígéretedhez, mert ha egyszer nem tartod a szavad, akkor nagy szerencse kell hozzá, hogy később ne kételkedjenek benned

- ha hívnak telefonon, és azt írod visszahívlak, akkor tedd is ezt meg, mert ha nem teszed, te is a súlytalan emberek táborába fogsz kerülni, akiknek a szava fabatkát sem ér. Ez nem csupán üzleti területen van így, hanem a magánéletünkben is.

- ha megbeszélsz valakivel egy időpontot, akkor érkezz időben, mert azt az időt, amit mástól a késéseddel elveszel, soha nem fogod tudni visszaadni. Ha mégis olyan helyzet alakul ki, ami tőled független dugó, vagy bármi egyéb vis maior, akkor annyit tegyél meg, hogy hívd fel azt, aki rád vár, és szólj neki, hogy kb. mennyit késel, hogy tudjon róla. Ennyivel tartozol neki.

- ha valakivel kényes témát kell megbeszélned, sose telefonon tedd, hanem személyesen, mert nincs annál jobb, mint amikor beszélgetés közben a másik szemébe tudsz nézni

A legnagyobb erény az, ha valakinek kimondasz valamit, akkor tudják azt, hogy amit te mondtál, az szent. Eshet eső, fújhat szél, benned 100%-ban bízhatnak. Pontos vagy! Tartod a szavad, minden körülmények között. Felejtsd el a luxushisztiket, és mindig gondolj arra, nem az a lényeg, hogy tökéletes legyen a sminked, és mindig a legújabb divat szerint öltözködj, hanem az, hogy sallangok és titulusok nélkül odaírható e a neved mellé, nagybetűkkel, hogy EMBER.

Ne feledd!!! Az adott szó kötelez!!!