A világ másik felén – Dél-Koreában jártunk

Petkovics Alexandra

A világ másik felén – Dél-Koreában jártunk

Pukkanva hagyja el a parafadugó a boros üveg száját, miközben sercegnek a zöldségek a serpenyőben. Szomorú az idő, ekkortájt már késő délután villanyt kapcsolunk. Tél van és közelegnek az ünnepek. Beszélgetünk, tervezgetünk, miközben arra készülünk, hogy beváltva egy korábban egymásnak tett ígéretet – miszerint felfedezzük közösen Dél-Koreát – megajándékozzuk egymást. Listát készítünk az ételekről, melyeket meg fogunk kóstolni, bújjuk a Youtube videókat, a blogokat, a TikTok-ot és társait, hogy túltöltsük magunkat inspirációval. Édes a várakozás. Ezen az estén ünnepeltünk, ugyanis a vacsorának már úgy ültünk neki, hogy megvolt a repjegyünk Szöulba. Március végén indulunk és két hosszú hetet Dél-Koreában töltünk – pont a cseresznyefa-virágzás idején.

Minden országnak van egy saját illata. Ez az első, amit keresek és rögzítek magamban minden olyan utazásom alkalmával, amikor először lépem át az adott ország határát. Dél-Korea édes, enyhén karamellás illatjegyei intenzíven kísértek minket az egész út alatt. Nem csak az ételekre, hanem mindenre jellemző az édes. Valahogy minden olyan cuki. Még a Tmoney kártyáról is Ryan mosolygott vissza ránk, a barna kis mackó. (A Tmoney kártya egy érintéses fizetési eszköz, amit elsősorban a tömegközlekedésben használnak: metrón, buszokon, sőt, néhol taxikban is.) A kultúr-sokk már a reptéren utolért minket és ekkor még csak nem is sejtettük, milyen élményekben lesz részünk.

Az utazás első napjait Szöulban töltöttük. Egy újabb város New York után, amely úgy tűnk, soha nem alszik. Dél-Korea fővárosa egyszerre pezsgő metropolisz és a múlt őrzője. Az első napokban folyamatosan olyan érzésem volt, mintha ugrálnánk az időben. Az egyik pillanatban elveszem Gyeongbokgung Királyi Palota pompás pavilonjai között, mindezt hanbokban (hagyományos koreai népviselet), majd egy szempillantás múlva Dongdaemun Design Plaza futurisztikus épülete fogad. Az utcákat szelfi-automaták, tematikus kávézók és apró kulturális meglepetések színesítik. Egyik kedvenc különleges élményem egy, „cica-lány” stílusú kávézó volt, ahol a személyzet cosplay jelenségekhez hasonló öltözékben szolgálta fel az italokat. A bökkenő csak annyi, hogy a személyzet AI alapú volt és nem volt hús-vér ember a kávézóban, rajtunk kívül. Igazi japán-koreai popkultúra keverék, amelyet megtapasztaltunk.

A város fölé magasodó Namsan Tower kilátóból lélegzetelállító panoráma nyílik egész Szöulra. Naplementére sikerült felérnünk a toronyhoz és azon a napon szerencsénk volt, mert a levegő minősége kiváló volt, így tényleg lehetőségünk nyílt megcsodálni az egész várost. A torony minden este ki van világítva és az aktuális levegő minőséget mutatja. Ha kék, akkor tiszta a levegő, ha zöld akkor még relatív jó minőségű, ha sárga akkor picit necces a helyzet és ha piros akkor jobb lenne nem levegőt venni. Mi a kék fényt fogtuk ki.

Képtelen lennék valaha is pontosan megmondani, hány darab videót néztünk meg a Myeongdongi street food piacról. Nőiesen bevallom, akkora álom volt, hogy végig kóstoljuk a piac kínálatát, hogy csendesen elmorzsoltam egy örömkönnyet, amely hamar felszáradt az első falatok után. Többek között megkóstoltuk a híres tteobokkit (csípős rizstészta), a friss fish cake-et, a kimchit, amit banános tejjel és sojuval öblítettünk le. Igazi ízkavalkád.

Felfedeztük a Myeongdong negyedet, felmentünk a Lotte Towerba, sétáltunk a Seokcheon Lake mellett, táncoltunk a Gangnam style statue-nál, elvesztünk a Coex Mall-ban és a Stanfield Library-ben, majd elcsendesedtünk a Bongeunsa Temple-ben. Egy-egy este pedig belefért még egy kör Itaewon-ban, Szöul buli negyedében. Szöul azonban nem csak a látnivalóiról híres. A K-pop és a koreai kozmetikumok központja is. Ha valaki fel szeretne tankolni csiganyálas termékekkel (mi megtettük és ünnepélyesen megfogadom, hogy ezentúl csak koreai termékeket fogok használni), akkor az útja egyenesen az Olive Young-ba kell, hogy vezesse.

Szöulból fogtunk egy repülőt, hogy egészen egy óra alatt lerepüljünk Jeju szigetére, amely az elmúlt években méltán kap egyre nagyobb figyelmet. Az egész utazás csúcsélménye volt számomra az az egy nap és egy éjszaka, amelyet a szigeten töltöttünk. Jeju külön világ Dél-Koreán belül. A vulkáni eredetű sziget buja természete, vízesései, barlangjai, erdői és különleges partjai a természet szerelmeseinek a paradicsoma. A sziget három nap alatt biciklivel körbetekerhető. A Hallasan, Dél-Korea legmagasabb hegye élményekkel teli túrázási lehetőségeket kínál, mi is megmásztuk.

A sziget ikonikus jelképei a haenyeo asszonyok, akiket mi csak anyóknak neveztünk. Ezek a bátor búvárnők akár tíz méter mélyre is lemerülnek hagyományos búvárfelszerelés nélkül, hogy kagylót, tengeri sünöket és más kincseket gyűjtsenek a tengerből. Nem számít, hogy tél van vagy nyár, ők minden reggel útra kelnek, vízbe ugranak és mindent, amit a víz ad, a felszínre hoznak. A legidősebb haenyeo idén 89 éves és a mai napig merül. Megindító a történetük, ami a női erőről, összetartásról és gondoskodásról szól.

Jeju szigete nem csak természeti kincseiről híres, hanem kimagasló mandarin termeléséről, a különleges kőszobrairól (Dol hareubang), akik egyszerre a termékenység istenei és a sziget őrzői, illetve zöldtea ültetvényeiről, amelyből készült sütemények, teák, italok szintén magukban hordozzák az édes, karamellás ízjegyeket.

Jeju szigetéről, mindössze repülővel negyven perc alatt megérkeztünk Busanba. Ha Szöul a nyüzsgő, lüktető város, akkor Busan a laza kistestvére, amely a napfényes, mindig mosolygós tengerparti arcát mutatja az oda érkező látogatóknak. A Haeundae Beach homokos partja, a sziklafalra épült Haedong Yonggungsa templom és a világ legmagasabban elhelyezkedő Starbucks kávézója, mind kihagyhatatlan látnivaló. Szintén üvöltő pont volt a bakancslistánkon a híres Jagalchi halpiac, ahol életem legfinomabb lepényhalát kóstoltam és ahol megízleltük sannakji-t, amely nyers polip és annyira friss, hogy még mozog a tányéron.

A város színes házairól is ismert, a méltán híres Gamcheon Culture Village olyan volt, mintha egy festményben sétáltunk volna. Kis sikátorok, kávézók, művészeti installációk és a Kis Herceg vár ezen a helyen. Este pedig nem maradhatott el a Gwangalli Beachen a színpompás fényjáték és drón show sem.

Dél-Korea felfedezése közben rengeteget tanultunk a helyi szokásokról, arról, hogy mit illik és mit nem, melyek azok a kulturális alapszabályok, amelyeket feltétlen érdemes megismerni ahhoz, hogy könnyebben boldoguljunk a mindennapokban és elkerüljük a kínos, tiszteletlen helyzeteket.

Az udvariasság kiemelt szerepet játszik a dél-koreai társadalomban, ezért a megfelelő köszönés például alapvető. A meghajlás a legelterjedtebb forma, a puszi vagy az ölelés helyett. A tárgyak átadása során is figyelmesnek kell lennünk. Illik két kézzel átadni és átvenni a pénzt, bankkártyát vagy ajándékot, akár vásárláskor is.

Éttermekben külön hívógombbal jelezhetjük a pincérnek, ha szükségünk van valamire. A számlát általában nem az asztalnál, hanem a bejáratnál fizetjük ki és nem szokás az összeget felosztani a baráti társaságban.

Az étkezési szokások is eltérnek attól, amit mi megszokhattunk. Pálcikával esznek, amelyeket nem szabad ételbe vagy rizsbe szúrni, nyalogatni, másnak átnyújtani vagy mutogatásra használni. Étkezés közben kerülni kell a hangos orrfújást. Továbbá nem illik emberekre ujjal mutogatni vagy idegenek arcát engedély nélkül fényképezni.

A mosdókban gyakran találkozhatunk illusztrációkkal, amelyek jelzik, hová dobható a használt papír. Ugyanis sok helyen tilos a papírt a wc-be dobni. A közösségi közlekedésben különösen figyelni kell a csendes viselkedésre. Nem szabad hangosan beszélni, hangosan videót nézni a tömegközlekedési eszközökön. Idősebbeknek vagy várandósoknak a helyet pedig kötelező átadni. Az illemszabályok betartásával könnyen elnyerhetjük a helyiek tiszteletét, minden meghajlásunk alkalmával érezhető volt a hála a helyiek részéről.

Dél-Korea tehát egyszerre varázsol el hagyományaival, lenyűgöz dinamizmusával és tanít meg minket a másik ember és egy másik kultúra tiszteletére. Akár a modern Szöul felhőkarcolói, Busan tengerparti bája vagy Jeju szigetének érintetlen természete vonzza az embert, az élmény garantáltan életre szóló lesz. Egy biztos: Dél-Korea nem csak egy úticél vagy egy pont a térképen, hanem egy életre szóló kaland, amely gazdagabbá teszi az oda látogatót.