TANULOM AZ ÉLETEM

Körmöczi-Kriván Péter

TANULOM AZ ÉLETEM

Körmöczi-Kriván Péter interjút készít Brezovai Gábor tapasztaltató trénerrel

A PÉNZ, MINT KÍSÉRŐJELENSÉG

Szia Gábor. Te miben mérted korábban a sikert?

Amikor elkezdtem egy üzleti pályát a 90-es évek legelején, akkor kizárólag az anyagiak érdekeltek. Hogy mennyi pénzt tudok keresni. Ennek nagyon egyszerű az oka: elég szerény körülmények között nőttem fel.

Szegénynek számítottál?

A szüleim megtettek mindent, hogy amit lehet, azt megadjanak. A 60-as években születtem, ’68-ban, és az még egy nagyon más világ volt. A kitörést akkor az jelentette, hogy egyáltalán meg tudtam venni magamnak egy farmert. Az, hogy gyerekkoromban farmerem lehessen és ne kordbársony nadrág, óriási dolog volt, ezért engem elképesztően inspirált, hogy kitaláljak olyan dolgokat, amiből pénzt lehetett keresni.

Jöttek az első üzleti ötletek?

Kutyát sétáltattam és kaptam érte zsebpénzt. Papírt gyűjtöttem, vasat gyűjtöttem és kialakítottam egy újsággyűjtő kapcsolatkört Wekerlén, Kispesten. Az idős emberek kimondottan nekem tették félre az újságot, én pedig néhány havonta körbejártam. Volt, aki összekötözött újságcsomaggal várt, hogy az „ő Gáborkájának” adja.

Tehát mindent kitaláltam, hogy egy kicsit több legyen és nagyon boldog voltam, amikor ezekből sikerült megszerezni egy sima trapper farmert. A 70-es évek második felében iskolagondnoki lakásba költöztünk és le lehetett bontani bútorokról a papírt. Hónapokig dolgoztunk rajta, leadtuk a papírokat, és abból lett meg az első versenybicikli. Volt inspirációm az anyagiakban előrébb jutni, hogy több legyen, jobb legyen, és tudom jól, hogy ez egyfajta ön-bizonyítás is volt részemről, hogy meg tudom csinálni.

Az első motoromat is, bár szülői segítséggel, de magamnak vettem. Egy Simpson akkor még 16 ezer forint volt és nekem 8 ezer forintom volt. Apukám adott másik 8 ezer forintot, de megmondta, hogy ezt vissza kell adnom Tehát ő abba az irányba terelt, hogy meg tudjam teremteni magamnak mindazokat a dolgokat, melyekre igényem van.

Ez a fajta kitörési szándék hatalmas erőt adott a későbbiekben is, amikor elkezdtem az üzleti pályámat, ezért nagyon sokat dolgoztam. Az első évemben egy pihenőnapom sem volt, szó szerint napfelkeltétől napnyugtáig csak mentem, mentem, mentem és csináltam az akkori üzleti vállalkozást.

Gyorsan berobbantál?

Igen, a sikerek elég gyorsan megjöttek, de ez csak egy előszobája volt annak, hogy azzá az emberré válhassak, amire valójában születtem. Amit most csinálok, azt lehetetlen lett volna huszonévesen a kellő tapasztalatok nélkül megérteni és továbbadni. Az a fajta emberi működés, ami az elmúlt x évben összeállt az életemben, hogy hogyan működik az ember, egzakt módon mindenkire igaz. Persze vannak személyiségkülönbségek, de maga az ember alapműködése minden emberre ugyanúgy vonatkozik. Viszont ezt csakis tapasztalatból lehet megérteni. Nem megy úgy, hogy elolvasok egy könyvet. Az emberi lény csak tapasztalat által tud valóságos tudást, bölcsességet szerezni. Ezért nevezik az idős embereket bölcseknek, mert ők sokat tapasztaltak. Ma már tudom, hogy ez mit jelent.

Úgy látom, ma sem csinálnád másképp.

Dehogy. Fogalmam sem volt az egészről harminc éve még. Kellett az üzleti pálya és az a fajta értékrend, hogy kizárólag anyagi bőségben mértem a sikeremet. Az volt a siker mérőszám, hogy milyen menő autóm és öltönyöm volt. Hogy milyen utazásokon vettem részt. De ez az inspiráció kellett ahhoz, hogy meg akarjak dolgokat szerezni és ezáltal végigjárhassam azt az utat, ami a mostani életemhez és egy teljesen más értékrendhez vezessen.

Ma már tudom, hogy ha valami olyat csinálok, amivel értéket teremtek, akkor indirekt módon a pénz, a bőség kísérő jelenségként jön az életembe. Mióta azt csinálom, amire születtem és boldog vagyok, a sikert nem abban mérem, hogy mennyit kerestem egy hónapban, hanem abban, hogy a tanítványaim mekkora változásokat mutatnak fel az életükben, mennyivel boldogabbak, mennyivel egészségesebbek, mennyivel nagyobb bőségben élnek, az emberi kapcsolataik milyen irányba változtak. Például, ha valaki megmentette a házasságát, vagy sikerült új szerelmet találnia.

Az én sikerem nem az, hogy milyen autóm, házam, órám van. Az én életem a tanítványaim. Ezért van értelme az életemnek. Nem lényeges, hogy most mennyi pénzt keresek. Természetesen nem utasítom el a bőséget, csak nem mindegy, hogy milyen áron jön az életünkbe.

Egyszer „elmegyek” innen és a ruháim elporladnak, a házam, a kocsim, az órám pedig másé lesz. Bármi, amim van, másé lesz, vagy a szeméttelepen köt ki. Semmi értelme valójában hosszú távon a görcsös birtoklásnak.

Minek van értelme szerinted?

Számomra annak a létezésnek, hogy embereket megtanítok élni. Megtanítom őket önmagukra, ezáltal boldogabb lesz nemcsak ő, de az ő utána következő generációk is, mert azok az emberek, akik ő utána születnek a családjában, már ezt a minőséget hordozzák. Milyen szép, hogy amit most csinálok, az évszázadokkal túlél engem. Ennek van értelme. Amikor tudom, hogy a létezésemnek minden perce arról szól, hogy minél több embernek át tudjam adni a tapasztalati tudást, ami által megértik önmagukat és az élet működését, majd továbbadják a gyerekeiknek, akik továbbadják az ő gyerekeiknek és így még évszázadok múlva is hatással vagyok a világ működésére. Engem ez érdekel. Ez az igazi értéke a létezésemnek, nem a pénz.

Mi áll azon gondolat mögött, hogy valamiből „nincs elegendő”?

Az elégedetlenség a meg nem értés tudatállapota, amikor egy ember nem érti, hogy önmagában a létezése a leges-leges legnagyobb ajándék. Hogy ő létezhet. Ezért érdemes megtanulni megfelelően gondolkozni, cselekedni, reagálni és begyakorolni azt, hogy mire érdemes figyelmet szentelni. Ellenkező esetben, ha valaki „áldozza” valaminek a figyelmét, akkor ő elégedetlen lesz, mert azt gondolja, hogy valamilyen külső hatás befolyásolja az ő életét, és az ő boldogsága, bősége valamilyen külső hatástól, például más emberektől, gazdasági helyzettől függ.

Amíg azt hisszük, hogy külső tényezőktől függ az életünk, áldozatok és egész életünkben elégedetlenek leszünk. Ez egy ördögi kör, mert az elégedetlen embernek van egy rezgése, és csupa olyan eseménnyel és emberrel fog kapcsolódni, akik az ő elégedetlenségét vissza fogják tükrözni. Jönnek a konfliktusok, elveszíti a pénzét, megbüntetik, nem tud kifizetni egy adósságot, adósságcsapdába esik, elveszíti az otthonát. Tehát rengeteg olyan esemény fog vele történni, ami az ő elégedetlenségét fogja visszaigazolni, ugyanis a körülöttünk létrejövő események, amit megtapasztalunk, az egy az egyben reakció a saját tudatállapotunkra.

És meddig tart ez az ördögi kör?

Amíg meg nem változtatod a saját tudatállapotodat, addig az események újra és újra bekövetkeznek, és még tovább burjánzik az elégedetlenség. Pedig pont az elégedetlenségünk okozza mindezt, de csak addig, amíg meg nem értjük az életünk csodálatos értékét, hogy egyáltalán létezhetünk, illatokat érezhetünk, ölelhetünk, láthatunk, hallhatunk, beszélgethetünk, úszhatunk, búvárkodhatunk a tengerben, ejtőernyőzhetünk. Annyi mindent csinálhatunk az életben, ami csoda, és ehhez nem kell sok pénz, mert az is önmagában tölt, ha kimész az erdőbe sétálni. Már önmagában ez is a teljes boldogságot jelentheti. A létezés értékét megértve elégedetté tudjuk tenni magunkat és csodálatos érzés az, amikor ki tudod mondani, hogy van értelme az életemnek, mert önmagában a létezésem az érték.

Az elégedettség érzése egy másfajta tudatállapotot és rezgést jelent, amire teljesen máshogy reagál a valóság.