A földi problémák gyökere – ha megértjük, akkor a megoldást is megtaláljuk

Gyenes Katalin

A földi problémák gyökere

– ha megértjük, akkor a megoldást is megtaláljuk

Hogyan tudjuk reménnyel telve élni az életünket, miközben azt látjuk, hogy a bolygónkon emberek milliói szenvednek, háborúk és járványok dúlnak?

Hiába hitetjük el magunkkal, hogy minden jól van, ahogy van... Attól még a felszín alatt ott maradnak a kételyek, a bizonytalanságok. Mosolygunk, pozitív megerősítéseket mantrázunk (ami kell is), de lehet, hogy valami ott marad a lelkünk mélyén. Valami, ami miatt szorongani kezdünk akkor, amikor éppen komoly problémával állunk szemben.

De ha megértjük a gondok gyökerét, akkor látni fogjuk azt is, hogy pontosan mit tehetünk.

Ezzel pedig az egész közösség, az egész bolygó, végső soron a mindenség javára lehetünk.

A dolog nem is olyan bonyolult, mint amilyennek tűnik.

Először is nézzük meg, hogy miért van ennyi baj a Földön jelenleg, pontosabban már jó hosszú ideje!

Az emberi lélek valódi természete a szeretet.

A forrás alapvető lényege a tiszta fény és a szeretet. De a Földön jelenleg ez mégsem nyilvánul meg kellőképpen.

A korlátozottabb, fejletlenebb tudatállapotú emberek nem tudják azt, hogy hogyan kell valódi boldogságot elérni. Eltávolodtak a belső fénytől, a valódi önvalójuktól, a forrástól.

A tapasztalatlan lelkek a hiányzó szeretetet olyan dolgokkal pótolják tudattalanul, amelyekkel ártanak önmaguknak és másoknak.

Erre számtalan példát lehetne sorolni. Talán sokunknak a drog, az alkohol és egyéb függőségek jutnak az eszünkbe elsőre, mint „szeretetpótlékok”. De ide tartozik az a jelenség is, amikor valaki átgázol egy másik lelken valamilyen előny birtoklásának reményében. Ebből fakad a mások uralásának, irányításának vágya is: amikor valaki a lelki béke hiánya miatt mások elnyomásával próbál önigazolást, hamis önbizalmat szerezni. A párkapcsolati megcsalás és sok más hazugság szintén súlyos károkat okoz a másik léleknek. Ezek is rombolnak, még ha nem is derülnek ki azonnal, az energiájuk ártani fog. Néhányan talán azért nem tekintik súlyosnak ezeket, mert az ilyesmit nem bünteti a bíróság... Pedig egy ember mentális megsebzése éppoly kártékony, mint például egy sikkasztás.

Hosszú távon az elkövetők lelkét rombolják leginkább az ehhez hasonló tettek.

Csakhogy sokakban nem tudatosul, hogy az ilyen utak soha nem vezetnek boldogsághoz. Átmeneti elégedettséget éreznek. Az is lehet, hogy hosszabb ideig feltöltve érzik magukat (hamisan). De később visszaüt a dolog, és talán maguk sem értik, hogy mi a baj.

Mivel rengetegen gázolnak át másokon félelemből vagy éppen boldogságpótlék szerzése céljából, a bolygón nem kevés ártó energia és szándék van jelen.

Ez vezet a különböző katasztrófákhoz, háborúkhoz, elnyomó rendszerekhez, az önző természetkárosításhoz, hiszen minden összefügg mindennel.

Egy szeretetteljes társadalomban a romboló energiák egyszerűen nem tudnak érvényesülni.

Csak az ilyen közösségek tudják élhetővé tenni a bolygót.

Tehát a földi problémák gyökere az, hogy az itt élők jelentős százaléka nincs eléggé tudatában annak, hogy hogyan lehet valódi boldogságot elérni.

Ha ezt sokan megértenék, akkor rohamosan javulnának az állapotok a bolygó egészén, más lenne az energetika, az embereket tiszta célok motiválnák.

Szerencsére már egyre többen kutatják a valódi megoldásokat, és igyekeznek önzetlenül az emberiség, illetve a teljes élővilág javára fordítani a gondolataikat, szavaikat és tetteiket.

De még mindig túl kevesen látják maguk előtt az életet valóban széppé tevő utat. Emiatt emberek milliói szenvednek, és a természetpusztítás hatalmas károkat okoz. Ez talán ijesztőnek hangzik. Viszont, ha az ember felfedezi, hogy ő maga egyénileg mit tehet, akkor szilárd talajt fog érezni a lába alatt.

Ha a gondok forrása a tudatlanság (pontosabban a valódi boldogsághoz vezető út homályossága, ismeretlensége), akkor a megoldás gyökere a lelki bölcsességben rejlik. Annak a tudásában, hogy hogyan alakul ki a valódi belső béke. Ez fogja megalapozni a tetteket.

A bolygó védelmét tehát nemcsak a környezetbarát gazdálkodás jelenti, hanem a minden szempontból pozitív, szeretetteljes élet is.

A lelki fejlődés érdekében sokan olvasnak spirituális könyveket, vagy végeznek lelki gyakorlatokat, tanfolyamokat. Ez persze gyakran hasznos, ha jól választ az ember. Lehet, hogy valakiben pont ez indítja el a számára szükséges folyamatot. De lehet, hogy nem, mivel önmagában ez kevés, nagyon kevés.

A lényeg abban rejlik, hogy a mindennapok során a különböző életterületeken mennyire járjuk a szeretet útját.

Ez a döntő, és nem a felhalmozott információhalmaz vagy a hosszasan végzett meditáció.

(Rendszeresen találkozom olyan útkeresőkkel, akik ugyan érdeklődnek a lelki témák iránt, de az életüket mégsem eléggé szeretetteljesen élik. A leggyakoribb gond annak a vágya, hogy mások figyelmét magukra vonják, halmozzák az elismeréseket, ami szintén hamis boldogságpótlék.)

„Mindig a tiszta lelkűeket gáncsolják el...” Vagy mégsem?

Gyakran találkozhatunk azzal az előítélettel, hogy ha valaki jólelkű, akkor az valószínűleg túl gyenge, és könnyen eltapossák. Azonban ennek az ellenkezője az igaz.

A szeretet útjához hozzátartozik, hogy magunkat is megvédjük. Vagyis nem kell értelmetlenül feláldozni magunkat, hiszen akkor a közösség számára sem tudjuk eléggé biztosítani a pozitív energiákat.

A szeretet valójában erő, a tiszta utat járni nehéz időkben is: bátorság. Ez a valódi önazonosság.

Ez a hozzáállás és az erős akarat tud abban segíteni, hogy ne térjünk le a helyes ösvényről.

Átmenetileg, látszólag lehet belőle „hátrány”, Úgy tűnhet, hogy nélkülözni kell valamit, ami fontos lenne, de becsületes úton nem lehet gyorsan megszerezni. Gyakran látunk példát arra, hogy egy tisztességes embernek nehéz sors jut, egy gyakran ártó egyén pedig gyorsan megkapja, amit kíván.

Az univerzum törvénye azonban ezt hosszú távon nem engedi.

Az élet alapvető természete a szeretet és a fény. Ezért végső soron az ér el valódi lelki boldogságot, és az tud hozzájárulni pozitívan a kollektív tudatállapothoz, aki mindig a tiszta úton igyekszik járni.

Aki kitart a helyes úton, az el is éri, amire a lelkének igazán szüksége van.

Kiemelném, hogy igyekszik, mivel a legjobb szándékkal sem tudunk mindig tökéletesen teljesíteni, a földi agy korlátozottsága miatt. A lélek azonban jóval több annál, mint amennyi az agyban tudatosul.

Az egyéni út szorosan összefügg a teljes közösség sorsával.

Rengetegen úgy gondolják, hogy ők csak cseppek a tengerben, és nem annyira számít, hogy mit gondolnak. Ezért érdemes tudatosítani: minden egyes próbálkozás, apró pozitív megnyilvánulás, gondolat, szó vagy tett belead valamit a nagy egészbe.

A „minden összefügg mindennel” nemcsak egy elcsépeltnek tűnő mondás, hanem valóban így van. Minden élő kapcsolódik a nagy kollektív tudathoz. Felelősségünk van arra vonatkozóan, hogy mit adunk bele: építünk vagy rombolunk.

Lelki gyakorlat segítségével is gyógyíthatjuk a Földet.

Rendszeresen végzek egy olyan jellegű lelki gyakorlatot, amelynek során szeretetteljes fényt küldök a teljes bolygónak, minden élőlénynek. Ez senki szabad akaratát sem befolyásolja. Ha valaki nyitott az energiájára, akkor segíteni tudja az útján.

A cél az, hogy a negatív energiák csökkenjenek, illetve eltűnjenek a bolygóról. Ehhez még sokat kell dolgozni, de mindenképpen megéri. Úgy vagyok vele, hogy ha egy kicsit is tudok segíteni, akkor már megéri.

A gyakorlatot fénymunkának nevezik, de tágabb értelemben minden fénymunka, amit az élet jobbá tételéért teszünk: még az is, amikor örömet okozunk egy ismerősnek, rokonnak, bármilyen élőlénynek.

Szokták tőlem kérdezni, hogy kell-e különleges tudás ehhez a lelki fénymunkához.

Különleges képességek nem kellenek, és teljesen független vallási nézetektől, nem kötődik adott csoporthoz sem. Ami viszont szükséges: ne legyen bennünk harag, gyűlölet, ítélkezés. Minden élő felé akkor tudunk igazi szeretetet közvetíteni, ha ezek nincsenek bennünk.

Ha belátjuk, hogy az emberek tudatlanságból tesznek ártó dolgokat, akkor megértjük őket. Ez persze nem a rombolás engedése, elfogadása. Arra muszáj nemet mondani, de nem haraggal, hanem megértéssel.

Ami még lényeges: tartsuk tiszteletben az univerzális törvényeket, és fogadjuk el az élet működését, a természet rendjét. Ha az ember nem akarja a maga uralma alá vonni az élővilágot, akkor nem fog annak ártani. Az élet tudja a dolgát.

Összességében elmondhatjuk, hogy elsősorban nem különleges tudás kell az élet szebbé tételéhez. A legfontosabb az, hogy mennyire éljük szeretetteljesen a mindennapokat, és milyen döntéseket hozunk az élet különböző területein.