
7 minute read
Jobb a bajt megelőzni, mint megvárni, hogy a fejünkre omoljon
Búza Judit
Jobb a bajt megelőzni, mint megvárni, hogy a fejünkre omoljon
És ez nem riogatás.
Az én munkámban ezt úgy nevezzük: prevenció, ami sajnos manapság még nem divat, nem trendi.
Miért is lenne?
Mihez kezdenének a betegségekből profitálók?
Megvárni a bajt az előrelátás hiányát mutatja és ez nem bűn, csak sok esetben súlyos és fájdalmas mulasztás.
És nagy ára van egy ilyen mulasztásnak a kaotikus és nem épp emberközpontú világban, amit ma élünk.
Talán sosem volt nagyobb szükség rá, mint ma, elmondom azt is, miért.

Biorezonanciás egészség-felméréseket végzek naponta, egy nagy hatékonyságú berendezéssel, ami az energetika révén olyan kibillent állapotokat is láttat, ami még nem okoz bajt, fizikai szinten még nem nyilvánult meg, de nagy esély van rá.
Látok olyan állapotokat, ahol talán már vannak is ráutaló jelek, tünetek, non-komfort érzés, múló kellemetlenségek.
És sajnos olyanokat is, ahol már simán elmentek a falig, ahol már nem segíthetne csak a drasztikus beavatkozás, ha segítene…
Igen tudom, karma és miegyéb, holisztikusan gondolkodók vagyunk elvégre, mégis mellbevágó, újra és újra... de remény és esély még mindig van és minden lehetséges, még az ilyen folyamatokban is.
A quantum mágneses rezonanciás eszköz, hasonlóan működik, mint az EKG, vagy az EEG, a sejtek rezgésfrekvenciáit méri, rögzíti, összehasonlítja az egészséges rezgéstartományok elemeivel és az eredményt láthatóvá teszi, képek, hullámgörbék és számadatok formájában. Láthatjuk mi van most, a sejtek és a sejtek alkotta szervek szintjén. És hogy az elváltozások hová vezethetnek, ezt statisztikai eredmények révén, a valószínűség alapján jelzi is a rendszer.
Azt szoktam mondani ilyenkor - ez tapasztalat -, „ez most egy mérföldkő a számodra, itt tartasz és eldöntheted, milyen irányt veszel, a felépülés, vagy a leépülés a cél, vállalod-e a felelősséged az egészségedért és teszel is érte, vagy rálegyintesz, megvárva, hogy a szükség bekopogtasson.”
Miért mondom ezt?
Mert az egészséges működés a sejtek szintjén kezdődik.
Kevesen tudják, vagy mert sosem hallottak róla, vagy mert nem is érdekes, csak akkor, ha már baj van, hogy a sejtjeink termelik az élethez szükséges energiát, s hogy milyen minőségben és mennyiségben, az attól is függ, milyen és mennyi tápanyag jut el hozzájuk, azt be tudják-e építeni, hogyan tudnak kiválasztani, pl. méreganyagokat és ami szintén nagyon fontos, hogyan tudnak kommunikálni a környező sejtekkel. Igen mert intelligensek, kommunikálnak, a rezgés frekvenciájának segítségével.
Mérhető adat, egy sejt elektromos töltése normál körülmények közt 0,07 V, ami nem sok, de ha ezt megszorzod kb. 50 billióval, a testedet alkotó sejtek számával? Mert kb. ennyi energia - azaz 3,5 billió Volt elektromos potenciál - munkálkodik a testedben, a szerveidben, ebben a pillanatban is miközben ezt olvasod.
És hogy mi a közeg, ahol mindez történik? A testünk közel 80 % -át alkotó víz az.
A szervezetünk biokémiai laborjában a megivott víz, biogén vízzé alakul át, vagyis a sejtek számára hasznosítható vízzé, nagy energiaráfordítással. Már ha tud, ha megfelelőek a körülmények.
Mik a biogén víz jellemzői?
Erről már írtam a Víz Világnapja alkalmából, most csak rövid ismétlést tennék:
Minden káros szennyeződéstől mentes.
Enyhén lúgos.
Alacsony a felületi feszültsége, hogy bejuthasson a sejtfalon.
Magas és mínuszos az oxidációs redox potenciálja (ORP),
ami azt jelzi, mennyi szabad elektron van benne, ami semlegesíteni tudja a szabadgyököket, amik károsítani tudják a sejteket. Ez a vízminőség az, amiben a sejtjeink képesek táplálékot felvenni, kiüríteni a felesleges anyagokat, vagyis élni.

Egyben pedig ez az a közeg, ahol zavartalanul tudnak kommunikálni egymással.
A mai világban, ami az iparosodás következménye, egyre szennyezettebb a levegő, a víz és az élelmiszereink is a rengeteg adalékanyagtól, tömegnövelőktől, színezőktől, ízfokozóktól és a többi beiktatott profitnövelő tényezőtől. Növelve a magzatkorunktól begyűjtögetett és kiürülni képtelen toxinok mennyiségét.
Milyenné válik idővel ez a víz, ez az éltető közeg? Mint a láp. A sejtjeink pedig szomjaznak, éheznek, diszfunkcióssá, alulműködővé válnak és képtelenek szolgálni a közösségüket, a szerveinket.
A természet pedig egyensúlyra törekszik, a test szabadulni szeretne a felgyülemlett toxinoktól, ezért teret ad olyan elemeknek, mint a gombák, a patogén baktériumok, a vírusok, a paraziták, akiknek ez a láp a jó táptalaj és ez egy nagyon kényes egyensúlyi helyzetet teremt. De addig nincs is baj, amíg az immunrendszer ezt fenn tudja tartani. A probléma ott kezdődik, amikor valamelyikük kilép az ellenőrzés alól és elszaporodik.
És tudjuk- e mi az immunrendszerünk legádázabb ellensége? Igen, a stressz az.
Élet stressz nélkül pedig nincs, kezelni viszont a felgyorsult világban, ahol semmire nincs elég idő, lehetetlen kihívásnak tűnik.
Mégis lehetséges, mert aki keres, az talál.
Miért fontos táplálkozás-kiegészítőket fogyasztanunk?
Rajtam kívül már sokan elmondták és halljuk nap, mint nap, az ételünkből, ahogy már a termőföldből is, hiányzik az élet. Tönkretette a sok mesterséges termésnövelő eljárás, a gyom és bogárirtószerek többek közt, amitől a táplálékunk nem táplál bennünket és most a rovarfehérjékről, mint alternatíváról nem is ejtek szót, mert elrettentő.
Az élethez kellenek jó zsírok, egészséges szénhidrátok, fehérjék, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, antioxidánsok, amiket, ha hiányoznak, pótolnunk kell.
„Adj, vagy ajánlj valamit, amit beveszek és hasíthatok tovább! „ Nincs ilyen szer!
Nem hiszek a csodaszerekben.
Hirdetések özönét látom és keresnek meg nap, mint nap jól hangzó és ügyesen felépített reklám szövegű és stratégiájú szerekkel. Nap, mint nap az „ezt beveszed és…” a legtöbbször hatalmas átverés. Profit termelő annak, aki kínálja, jobb esetben tüneti kezelés, de az alapproblémát nem szünteti meg.
Én a gyengéd, élhető és mégis hatékony komplex módszer híve vagyok, mert ilyen is van.
Az ayurvéda, a minden gyógyítás törvényének alapszabálya az, hogy először kitakarít.

Nyersen és kíméletlenül lehántja, kiürítteti velünk a sok szemetet és csak ezután épít újjá.
Mi van, ha nem ezt tesszük?
Képzeld el a nappali szobád karácsonyi díszben, miközben a falaid, az ablakod, a padlód csupa mocsok.
Vagy megfőzted a világ legfinomabb ételét és tálalsz, de a múlt heti szennyes tányérokon, a koszos abroszon.
Pedig ezt tesszük magunkkal, ha nem, vagy nem jól felépített módszerrel tesszük.
Méregtelenítsünk. Jó, ez már valahol ott mozog a köztudatban.
Legyen máj méregtelenítés. Rendben. Csak egy kérdés:
Mi és hogyan segít kiüríteni azokat a toxinokat, amik eddig is ott voltak és eddig se tudtak kiürülni?
Nem vagyok orvos, gyógyító sem, csak józan és kíváncsi elme, akit - amit a dolgok működése izgat, az összefüggések, némi és néhány évtizedes tapasztalattal bírva, hogy megérteni és értékelni is tudjam.
Nem is szeretnék az lenni, mert a mai szemléletmódot ismerve, magamra kéne vállalnom a felelősséget mások jóllétéért és egészséges működéséért és az nem az én feladatom. De segítek felismerni, megérteni és lehetőségeket felvázolni a továbblépéshez.
A folyamat, amit látok:
Gyenge és kevés gyomorsav, emésztetlen fehérjék és egyebek, könnyedén bejutó bacik és más élősködők miatti gyulladások, hurutok. Gyenge, sűrű és kevés epefolyadék, túlterhelt hasnyálmirigy.
Gyulladásos belek, kevés vagy már hiányzó emésztőenzimek miatti ételérzékenységek, ami miatt évekig vagy végeláthatatlanul különböző diéták sora jön, amik a tüneteket enyhítik ugyan, de a gyökérprobléma megmarad és amiből gyakran újabb hiányproblémák jönnek.
A lelki terhekről már nem is szólva, „én már ezt, meg ezt, sose ehetem meg”? megbélyegzettsége. Tudom, mert volt benne részem.
És ezek a folyamatok ráadásul a kívülről jövők mellett a belső toxinokat szaporítják. A kör pedig bezár.
És ez még csak az emésztésünk. Paracelsus megállapítása, hogy „a halál a belekben lakozik” itt nyer gyakorlati jelentőséget.
A kínai orvoslásból pedig tudjuk, hogy a vastagbél párja a tüdő, a vékonybélé a szív és így tovább, és ami mindenhol jelen van, mint összekötő közeg, a keringés rendszere… csak gondoljuk végig.
Látom, tapasztalom. És?
Bevallom őszintén, Kedves Olvasóm, így az intim közegben, hogy bár a korom ellenére hihetetlenül aktív vagyok és nem tudok nem felállni és folytatni, néha ugyanilyen mértékben érzem szélmalomharcnak, feleslegesnek az erőfeszítést, ami lélekben nagyon elfáraszt és hagynám az egészet és mennék a kertbe a növénykéimhez, vagy egy jó könyvhöz az árnyékban a macskáimat simogatva, ha körém gyűlnek, ahogy ez ebben az életszakaszban igazából dukálna.
Tudod, hogy mi nem engedi és mi ad erőt és inspirációt újra és újra, hogy folytassam?
Az, hogy száz emberből egy meghallja, beleáll, felelősséget vállal és egy idő után jön egy sms:
„Köszönöm, rendben vagyok, a doki is megerősítette.” vagy felhív, hogy
„Köszönöm, hogy figyelmeztettél rá, megérte, mert a beavatkozás okafogyottá lett.”
És olyan is van, hogy közösen éljük át ezt az örömöt. Hát ezért…
Ha egy lennél a százból, mert eljutott hozzád valami mindebből a tirádából, amit most (is) legbelülről produkáltam, nos, segíthetsz mindenek ellenére is áramlásban maradnom, mert ez jó lehet mindenkinek.
Jó egészséget kívánok.