Bilincset Valentin-napra?

Gyurkovics Eszter

Bilincset Valentin-napra?

Sok más nemzettel ellentétben mi nem a szeretetet, az emberi kapcsolatainkat és a barátságokat ünnepeljük február 14-én, hanem a szerelmet és a párkapcsolatot. Ennek jegyében rengeteg virág, bonbon és plüssmaci fogy a boltokban, ám létezik még egy szegmens, ami ebben a szezonban szintén kiemelkedő népszerűségnek örvend, de szemérmes módon nem nagyon beszélünk róla: a szexboltok. A Szürke-trilógia óta egyre inkább mainstreammé vált és normalizálódott a szexuális segédeszközök és játékszerek beszerzése, az emberek nyíltabban beszélnek a szexuális egészségről és igényeikről, egyre többen akarják felfrissíteni párkapcsolataikat, vagy felfedezni önmagukat. Az online áruházak és a diszkrét szállítási opciók is nagyban hozzájárulnak ehhez. És ha körülnézünk a(z akár online, akár helyszíni) kínálatban, mindig felfedezünk egy „Szürke árnyalat” vagy egy „BDSM” részleget, ami már évek óta stabil lábakon álló keresett kategória (és az elnevezésnek csak a fantázia szabhat határt). Eme cikkben nem a szexuális segédeszközök használatára helyezem a hangsúlyt, hanem a BDSM-irányzatra, hiszen hiába van már több, mint egy évtizede a köztudatban, a mai napig akadnak ezzel kapcsolatban téves vélekedések és gyakorlati, használatbeli problémák. Ugyan már elmúlt a Valentin-nap, a megfelelő eszközhasználathoz sosincs késő, és a magazin 2023. novemberi számában, az erotikus irodalomról szóló cikkemben egyébként is megígértem, hogy írok erről bővebben: https://issuu.com/articles/40946589

Mi az a BDSM?

Egyre kevesebben vannak, akik ne tudnák, mit jelent ez a négy betű, de azért érdemes tisztázni. A köznyelv úgy írná körül, hogy megkötözős szadomazo szex, és tulajdonképpen jól, mert a B a bondage, megkötözést jelenti, az S és M a szado-mazo részre vonatkozik, ám a D jelenthet egyaránt fegyelmet is (discipline), és uralkodást, dominanciát is (domination vagy dominance). Egyrészt az uralom és a dominancia nem teljesen ugyanazt jelentik, viszont az uralkodás és a fegyelem a teljes ellentétei egymásnak. Vagy uralkodsz, vagy tűrsz. És ezen a ponton már el is bizonytalanodunk. Ugye, hogy érdemes az alapoknál kezdeni?

Komolyra és szakmaibbra fordítva a szót, a BDSM egy olyan szexuális szubkultúra, amely a hatalomra, a kontrollra, a fájdalomra és egyéb korlátozásokra vonatkozik. A „bondage” ezért nem is kifejezetten a kötelekkel való rögzítésre utal, hanem átvitt értelemben a mozgásképtelenségre, és a teljes kiszolgáltatottságra (pl. a szemet is be lehet kötni).

A D, ahogy az előbb említettem, többértelmű. A discipline szó szerint fegyelmet jelent ugyan, de ez a betű is rendelkezik egy átvitt értelemmel: a teljes odaadást, megadást, önmagunk feladását jelenti. Tehát azt tesznek velünk, amit csak akarnak. A D, mint dominancia arra utal, hogy egy BDSM-együttlétben, pl. szerepjátékban az egyik fél az irányító, vezető szerepet tölti be, a domination, mint uralom jelentés pedig az egész párkapcsolatra vonatkozik, mely során a domináns fél a partnerének a teljes viselkedését, cselekedeteit és életét kontroll alatt akarja tartani. Ilyen értelemben olyan emberek is élhetnek BDSM-kapcsolatban, akik még semmilyen ezzel kapcsolatos segédeszközt nem próbáltak ki. Más szóval élve, ez a lelki terror, ami ilyen értelemben egyáltalán nem szexi.

A szadomazo-vonal tűnhet a legismerősebbnek. Az S, mint szadizmus (sadism) arra a jelenségre utal, amikor az illető a fájdalmat adja, és neki ez okoz kielégülést, míg az M, mint mazochizmus (mazochism) olyan emberekre vonatkozik, akik a fájdalmat kapják, és élvezik. Hogy mit lehet ebben élvezni, arra a hormonok adják a választ: a szadistában adrenalin szabadul fel a fájdalomokozás hatására, a mazochista testében pedig endorfin árad szét, mikor kapja a fájdalmat.

Ez a két fogalom általában együtt jelenik meg a BDSM-irányzatban, hiszen ez a két dinamika kölcsönösen kiegészíti egymást, de fontos megjegyezni, hogy itt a fájdalom nem feltétlenül fizikai formában jelentkezik, lehet érzelmi vagy pszichológiai jellegű is. Hogy ne elrettentő családi erőszakból merítsek példát, a BDSM-játékokban gyakran előfordul, amikor az aktív fél szavakkal megalázza az alárendeltjét („Csak ennyit tudsz?” „Engedélyt adtam arra, hogy sírj?”), és ő meg élvezi.

A két fő irányvonal

Talán feltűnt Neked a BDSM magyarázatánál a túlzott óvatoskodásom, az általános alany használata és a távolságtartás. Szándékosan nem tettem egyértelművé, a játékokban ki adja és ki kapja a fájdalmat, ugyanis ebben az alfejezetben szeretném bővebben kifejteni ezt: mitől függ, hogy a fájdalomskála melyik oldalára állnak a felek, ezt ki dönti el és hogyan?

A BDSM-ben két fő irányvonal létezik, amelyek gyakran egymás kölcsönhatásaként szerepelhetnek, mégis más dinamikákat vonzanak maguk után. Az S/M irányvonal a szadizmus és a mazochizmus párosa, ahol a fájdalomokozó (top) játszadozik a fájdalmat kapó egyénnel (bottom). Ez egy olyan alá-fölérendeltségi viszony, ahol a felek nem egymáshoz képest határozzák meg a szerepeiket, hanem a fájdalomhoz képest. Innen nézve ez egy egyenrangú helyzet, ahol a fájdalomokozás olyan értelemben kölcsönös, hogy az egyik adja, a másik kapja. A fájdalomnak itt egyetlen célja van, méghozzá a felek kölcsönös, azonnali és minél többszöri kielégülése mindkét oldalon. A szereposztás szempontjából az viszont fontos, hogy a top figyeljen arra, hogy a bottom számára a fájdalom kellemes módon áramoljon: pl. ne csússzon le egy mellcsipesz, vagy ne csapódjon vissza egy ostor.

Ebben az irányvonalban ritka a „tiszta” szerep, mert aki kapja a fájdalmat, az általában kipróbálná a befogadását is, ezért a szerepek gyakran cserélődnek. Aki jó viszonyt ápol a fájdalommal, az mindkét oldalról meg akarja tapasztalni. Az andrenalin és az endorfin egyébként is rokon hormonok, egyszerre termelődnek az orgazmus során.

A másik irányvonal, a D/S (Dominance and Submission) a nevéből eredően is egy szó szerinti alá-és fölérendeltségi viszonyt képvisel. A dom vagy domina az úr, aki mind a helyzetet, mind a partnerét irányítja, a sub pedig az alávetett, a szolga, aki az urának vagy úrnőjének minden körülmények között engedelmeskedik. Itt nincs átjárhatóság, nem cserélődnek a szerepek, az úr mindig úr marad.

Itt a fájdalom nem cél, inkább egy eszköz a hatalmi viszony fenntartására, ugyanis az egész irányzat nem kifejezetten a fájdalomról szól, sokkal inkább a kontrollról, az irányításról és teljes alávetettségről. A dom bármit megtehet a szolgájával, és a szolga ezt kifejezetten élvezi. A fájdalom, ha kifejezetten velejárója a helyzetnek, szellemi szinten jelentkezik a sub-ban. Ő a fájdalomszerzés eszmei szintjén hevül fel, pl., ha megbüntetik, vagy ha az úr/úrnő kedvéért el kell tűrnie valamilyen fájdalmat. A szolga nem kifejezetten a fájdalmat élvezi, hanem a teljes behódolás érzését. Ezért szexuális izgalma sem egy tiszta testi folyamat, sokkal inkább a fejben keletkezik, amit az alárendeltségi viszony ad meg. Ezért nem is fontos, hogy az a fájdalom „kellemes” legyen, ebben a közegben inkább az atmoszférát, a hatalom és kiszolgáltatottság hangulati velejáróját fontos végig fenntartani.

Röviden összefoglalva: az S/M a testi, a D/S a lelki fájdalomról szól.

A BDSM szabályai

Hogyan lehetnének egy perverzióban szabályok, tehetnéd fel a kérdést. Hát nem azért számít ez ilyen beteges dolognak, mert eltér a szabályoktól?

Rengeteg, hivatalosan bejegyzett és névvel ellátott perverzió, illetve politikailag korrekt nevén parafília létezik. A parafília olyan szexuális vonzalmat jelent, ami túlmutat a klasszikus aktus szintjén, akár a közösülés módjában, akár segédeszközök szintjén, akár a vágy irányultságában. A BDSM-en kívül olyan ismert szexuális devianciák léteznek még, mint pl. fetisizmus (szexuális vonzalom egy nem élő tárgy iránt, pl. cipő), frottőrizmus (a másokkal való véletlen vagy szándékos érintkezés keresése), objektofília (amely során nők mennek feleségül épületekhez), csak hogy a kevésbé gusztustalan vagy büntetendő kategóriákat említsem. És ha már itt tartunk, nemcsak kiskorúak meg holttestek molesztálása számít szexuális bűnténynek, hanem a helyzetbe kényszerítés, a testi épség (nyolc napon túl gyógyuló sérülések), és az élethez való jog veszélyeztetése is (fojtogatás, elektrosokk).

A BDSM az összetettsége miatt azért is az egyik legismertebb kategória, mert ez a játék mindkét fél közös megegyezésén és beleegyezésén alapul. Kiosztják a szerepeket, és megbeszélik az ún. menekülőszót vagy biztonsági szót. Ez egy olyan szó, amit bármilyen körülmény között ki lehet mondani (akár fejjel lefelé lógva, bekötött szájjal is), és ami egyáltalán nem illik bele a szeánsz hangulatába. Hiszen az ellenkezés, a segítségért kiáltás, a káromkodás és a mozgolódás hozzátartozik a játék atmoszférájához, a top/dom biztatásnak veszi, a sub/bottom meg élvezi. Ennek egy semleges, lehetőleg több szótagú szónak kell lennie, aminek elhangzásakor a topnak/domnak azonnal abba kell hagynia, amit addig csinált.

A laikus azt gondolhatná, hogy az uralkodó fél nem szereti a menekülőszót, hiszen ez kiskaput jelent a teljes kiszolgáltatottság alól, és elég illúzióromboló is. Ám a menekülés lehetősége bizalmat ébreszt az alávetett félben, és a ki nem mondása pedig az úrba/úrnőbe vetett bizalom jele.

Az S/M irányzatban a menekülőszó nemcsak alapvető követelmény, hanem kifejezetten hasznos, főleg a játszadozások elején, a határok feszegetésénél. A top biztos lehet benne, hogy a bottom kimondja, ha valami „helytelenül”, nem odaillő módon fáj neki, pl. egy félrecsúszott kötés, ami belevág a bőrbe, vagy a végtag zsibbadását okozza. Ám a D/S-ben már sokkal összetettebb ez a téma. Egy igazi, vérbeli, szolgalelkű sub sosem fogja kimondani, hiszen ezzel lázadna az ura/úrnője akarata ellen. A szó kimondásával ugyanis pont a szolga törné meg azt a hangulatot, amit az uralkodója kialakított. Kulcsfontosságú ennek a megőrzése, hiszen a sub nem azonnali, fájdalom okozta kielégülésre vágyik, hanem ennek a hangulatnak a hosszútávú megőrzésére. Éppen ezért itt a dom/domina felelőssége sokkal nagyobb: ő felel az alávetettjének az orgazmusaiért, a testi épségéért, a pszichés jóllétéért. És ha valaki helytelenül uralkodik, „rosszul” aláz, önző módon kínoz, az bizony nyolc napon túl gyógyuló lelki sérüléseket okoz.

Létezik még egy fontos szabály, ami tévesen áramlott bele a köztudatba: a tiszta, életmódszerű BDSM-ben nincsen testi érintkezés. A domináns fél segédeszközökkel vagy gépekkel juttatja orgazmushoz a szolgáját, és általában kesztyűt visel, hogy gépcsere vagy pózváltás során nehogy véletlenül egymáshoz érjen a bőrük. A közösülés és bármely testnedvcsere is tabu. Ez egy steril, személytelen műfaj, amit egy átlagember nem bírna ki, ezért el kellett ferdíteni egy kicsit, hogy fogyasztható legyen. Apropó, a perverz ferdét jelent. Akkor most ki is az?

Kinek jön ez be?

Ha te fintorogva olvastad végig az eddigieket, vagy ha már idáig sem jutottál el, akkor neked biztos nem. Az általános motivációk egyébként előtörténettől, gyerekkortól, beállítottságtól, személyiségtípustól, élethelyzettől és nemtől is függhetnek.

Akiket bántalmaztak kiskorukban, és akik bántalmazó környezetben nőttek fel, azoknak ez a szeretetnyelvük. Ők azt tanulták meg, hogy aki ordibál velem és megaláz (anya), aki megüt (apa), az szeret. Ők egy igazi, szeretetteljes odafordulást, egy finom, szerelmes gesztust nem tudnak értelmezni, megijednek tőle és elmenekülnek. Ők képtelenek kialakítani egy társadalmilag elfogadott kapcsolatot, ők csak ilyen közegben tudják elengedni magukat, és megélni a vágyaikat.

Léteznek a személyiségükből fakadó, szolgalelkű áldozattípusok, akik ezt a bánásmódot szokták meg, nekik ez a kényelmes, nekik ez fér bele a komfortzónájukba. Mielőtt azt hinnéd, hogy csak nőkről beszélek, emlékeztetlek, hogy az ilyen beállítottságú férfiakat a köznyelv „papucs”-nak nevezte el. Az ilyen karakterű emberek azok, akik magukhoz vonzzák az uralkodói jogon alapuló kapcsolatokat, és szeretnek bele a tanárukba, felettesükbe, főnökükbe, mert ők ezt találják izgatónak. Ők mindig domináns párt fognak választani, mert nem tudják, hogyan kell egyenrangú partnerként létezni és viselkedni.

A nagy felelősséggel járó és állandó odafigyelést igénylő pozícióban dolgozó emberek (pl. bróker, bankigazgató) is előszeretettel választják ezt a műfajt, alávetettként. Élvezik a kiszolgáltatottságot, élvezik, hogy végre nem kell csinálniuk semmit. A popkultúra már-már klisét csinált ebből a jelenségből, ahogy egy ötvenes, pocakos, főnök kinézetű férfi fizet egy dominának azért, hogy alaposan megkínozza és elfenekelje. És bár nők is simán igénybe vehetik ezt a szolgáltatást, de valljuk be, jellemzően férfiakat képzelünk ide, hiszen ők megszokták már, hogy mind az életben, mind a szexben elvárják tőlük az irányítást. És tényleg van valami felszabadító abban, hogy semmi felelősségünk és semmi beleszólásunk nincs a helyzetbe, márpedig csak ilyen felszabadult lelkiállapotban érdemes ilyen játszmáknak a részese lenni, hiszen feszengés esetén orgazmus sincs.

A nembeli különbségek, vagy inkább úgy fogalmazok, a szexuális kultúrák és igények közti eltérések ezen a téren is megmutatkoznak. A sok elvárástól menekülni vágyó férfi alávetett szerepre vágyik, az elnyomásban élő és ezért kiteljesedni nem tudó férfi pedig már alig várja, hogy főnököt játsszon. A nő, akit a társadalom mindenféle szerepbe belekényszerített, végre elengedheti magát egy ostorral a kezében, ám úgy is meg tud szabadulni a sok elvárástól és béklyótól, ha egy elemi, feminizmus előtti, freudi állapotba vetkőzi le magát, és végre „csak” nőnek érezheti magát, akivel a partnere azt tehet, amit akar.

A férfinak, akármelyik oldalon is áll, a minél többszöri kielégülés a cél, míg a nők még ebben a velejéig személytelen műfajban is igénylik azt a bizonyos pluszt. Előjátékként minden érzékszervüknek kell kapniuk valami kellemeset, pl. a bilincs hangját, a toll csiklandozását, a bőr vagy a fém illatát. Érezniük kell, hogy a partnerük kívánja őket, akár úgy, hogy lekötözve az érintésükért könyörögnek, akár úgy, hogy a verbális megalázást rejtett bóknak álcázzák.

Az újoncok a szexuális életük felfrissítését, kíváncsiságuk kielégítését és az újdonság varázsát várják ettől a műfajtól, mármint a BDSM társadalmi konvenciókba beilleszthető, érintést alkalmazó verziójától, és a plüssbilincset meg a szembekötést előjátékként vagy szerepjátékként használják, de az sem ritka, hogy a kapcsolati problémák projekciójaként alkalmazzák ezt a módszert. Pl., ha az egyik fél megcsalta a másikat, de nem meri/akarja elmondani neki, akkor szerepjátékként büntetést provokál ki belőle, vagy az elnyomott fél hirtelen hatalomra vágyik a játszadozáson belül.

A szürke és a fekete találkozása

A Szürke-trilógia azért robbant akkorát, mert közbeszéd tárgyává tett egy fiókba zárt nyílt titkot, amiről mindenki tudott, de senki sem mert beszélni róla: nemcsak a BDSM-et, hanem azt a tényt, hogy máshogyan is lehet örömet okozni a párunknak, vagy magunknak. Az önkifejezés és önmagunk keresése nemcsak szivárványszínű zászlólobogtatás és genderezés lehet, hanem a szexuális szabadság effajta megélése is. Végre nem kapucniban és álbajuszban kell bőrostort vennünk a szexboltban, végre nem kell szakítástól tartanunk, ha a szex hevében elcsattan egyegy erőteljesebb ütés. Ám ezért a szexuális szabadságért olyan árat kellett fizetnünk, hogy sok mindent tévesen engedtünk át a fogyasztóbarát szűrőnkön.

A trilógia tulajdonképpen egy romantikus szerelmi történet, egy modern Hamupipőke-mese egy szegény, fiatal lányról meg egy gazdag, sikeres pasiról, csak nem a férfi menti meg a nőt a sárkánytól, hanem a nő a férfit a múltjától, a démonjaitól és az érzelmi sérüléseitől, és ez adja a happy endet.

A kíváncsi olvasók számára az első részben a BDSM üdítő újdonságként központi szerepet játszik Ana és Christian kapcsolatában, megismerkedünk ezzel a világgal, a játszószobával, a szerződéssel meg az eszközökkel. Az elején még minden annyira új, izgalmas és szexi, de aztán végül a BDSM világ képezi a két főhős közti alapvető konfliktust, ami végül szakításhoz vezet: Christian csak így tud kötődni, Ana meg menekül előle.

Legalább az kiderül, hogy főhősünket milyen múltbéli traumák érték, ami miatt ilyen lett, de ezen a ponton a BDSM háttérbe szorul, és a regény központi elemeit ezentúl olyan, extra ágyjelenetekkel és drámával megspékelt klisék alkotják, mint dühös ex, féltékeny főnök, családi konfliktusok, amiknek sem a BDSM-hez, sem a karakterfejlődéshez nincs közük.

Ha már kiveséztük ennek a világnak a lelki motivációit, szemléltessük a szereplőkön, mert a BDSM bemutatása legalább ezen a ponton megállja a helyét. Ana egy unalmas, lapos, irányítható karakter, aki nemhogy tűri, de valahol még imponálónak is tartja Christian zaklatását, így tökéletes szolga-alapanyag, a férfi meg egy kontrollmániás, minden értelemben domináns típus, ezért ők így ketten mind az S/M, mind a D/S irányt tökéletesen megalkotják. Minden más szempontból viszont vérzik a történet, ami ennek a világnak a bemutatását illeti.

Az egyetlen izgalmas karakter Christian, akinek a történetét megismerve jobban megértjük az ilyen beállítottságú embereket, ám az ennyi múltbéli traumával küzdő férfinek a való életben élete végéig terápiára kéne járnia, és az, hogy ő mindezek ellenére 27 évesen érzelmileg megérik a házasságra, teljesen ellentmondásos. A legtöbb hétköznapi férfi sem tart itt harminc éves kora előtt!

A regény ezen kívül szakértőnek írja le Christian ágybéli tudását, holott az ilyen beállítottsággal és háttértörténettel rendelkező egyén képtelen klasszikus szexre, nemhogy ennyire tökéletes lenne benne. A(z érthető) kontrollmániáját meg romantikus gesztusnak állítja be (ezáltal nevetségessé teszi), és Ana is így fogja fel: jaj, de romantikus, hogy Christian kinyomozta, hol lakom, és még pofátlanul intim és drága ajándékokat is küld nekem egy pár napos ismeretség után! Ú, de szexi, hogy megvette a céget, ahol dolgozom, így már minden szempontból ő a főnököm, mindig a szeme előtt leszek, és így semmi önállóságom és magánéletem nincs, éljen!

Csak hogy tisztázzuk: a dominancia és a kontrollmánia egy előnyös és szexi tulajdonság a BDSM-ben, de a manipulatív, zaklató és toxikus viselkedés sem a szobán belül, sem azon kívül nem az. A való életben az ilyen ember börtönben ülne.

A sztorivezetés meg nagyon félreérti és roszszul értelmezi a BDSM-et, amiből további káosz alakulhatott ki a fejekben. Először is, aki szűz lányként, mindenféle bevezetés és tapasztalat nélkül rögtön fejest ugrik ebbe a világba, és kiderül, hogy nem jön be neki, szintén élete végéig terápiára szorul, és egykönnyen nem képes bárminemű kapcsolatba lépni férfiakkal, erre meg Ana hozzámegy ahhoz, aki lelkileg megnyomorította: ez aztán a vérbeli úr-szolga kapcsolat!

Másodszor, ha elvonatkoztatunk Ana tapasztalatlanságától, számára a BDSM egy frissítő újdonság, amit néhanapján elővesz, ha olyan kedve van, vagy ha ellaposodik a szerelmi élete, ám Christian számára ez egy életforma (kellene, hogy legyen), ami azt jelenti, hogy ő nem tud máshogy kötődni, szeretni, szeretkezni. Hogyan lehetne egy ilyen kapcsolat hosszú életű?

Harmadszor, a főhős a traumái miatt választotta magának ezt a világot, és ő jó domként olyan lányokat keres, akik élvezik, amit Christian velük tenne. Ő tisztán játszik: elmagyarázza a szabályo kat, szerződést írat alá, pontosan tisztázza a szán dékait. Ana, aki tulajdonképpen szerződést sze gett, meg nagyon aljas módon játszik: sajnálatból veti alá magát Christian vágyainak, hogy a férfi meggyógyuljon, ami egy súlyosan félrevezető és problémás üzenet. A valóságban a BDSM köl csönös tiszteleten és bizalmon alapul, nem pedig egy terápiás eszköz.

És a lényeg: pont a leírtak miatt az ilyen világ ba tartozó, a BDSM-et életformaként megélő em berek soha, senki kedvéért nem fognak megvál tozni. Nem fognak „vaníliaszexelni”, nem lesznek szerelmesek, és nem adják házasságra a fejüket. Mivel a nők genetikájába bele van kódolva a férfit megváltoztatni kívánó attitűd, pont ezért ve szélyesen megtévesztő ez a túlzottan romantikus üzenet.

Ne hagyjuk visszacsapódni az ostort

A szexuális kísérletezgetés, felfedezés és játszadozás az emberi kíváncsiság része, és amíg vágyaink megélése nem tartozik büntetendő kategóriába, miért ne élhetnénk meg? Mindig lesznek szégyenlősek, szkeptikusok, gyávák, kényelmesek, ujjal mutogató megmondóemberek és ítélkező véleményhuszárok. Őket inkább ne provokáljuk hálószobatitkaink kifecsegésével, koncentráljunk inkább arra, hogy nekünk mi esik jól. Egy párkapcsolatban az nem számít perverznek, amit mindkét fél élvez és előszeretettel művel, ezért a feleknek nincs is okuk roszszul érezni magukat. Míg egy szvinger életformát fenntartó egyén sosem lesz képes kikötni egy ember mellett, míg néhányan csak a BDSM-en belül tudnak csúcspontot átélni, addig olyanok is léteznek, akik csak a monogám kapcsolatban hisznek, és csak határokon belül élve tudják meglelni a boldogságot. A különbség annyi, hogy az előbbieket elutasítja a társadalom, a házasságot meg elfogadja. Merjük megélni a vágyainkat, a segédeszközöket meg használjuk felelősséggel.