TANULOM AZ ÉLETEM

Körmöczi-Kriván Péter

TANULOM AZ ÉLETEM

Körmöczi-Kriván Péter interjút készít Brezovai Gáborral, tapasztaltató trénerrel 2.

Mi a szerelem?

Egy szóval: Egység. Aki igazán átéli a szerelem élményét, az eggyé válik önmagával. Persze ahhoz, hogy a klasszikus szerelem élményt meg tudjuk élni, ahhoz kell valaki, aki támogat és elfogad, aki mellett nem kell valamilyennek lennem, mert mellette az lehetek, aki vagyok és mellettem ő is az lehet, aki ő valójában.

Így akkor nem is a másikba leszünk szerelmesek?

Az én nézőpontomból a szerelem egy tudatállapot, amikor nem mérlegelek, csak megélem ezt az állapotot. Nem azon gondolkozom, hogy mit kéne csinálnom ahhoz, hogy a párom elfogadjon. Nem akarom kitalálni, hogy mit akarhat tőlem, nem akarok megfelelni neki, nem akarok szerepet játszani. Csak vagyok, aki vagyok és így szeretem őt, így szeretjük egymást.

Ezek szerint a szerelmet nemcsak a párommal élhetem meg?

Nem, dehogy. Szexus nélkül, egy igaz baráttal is megtapasztalhatod.

Törvényszerű, hogy egy kapcsolat kihűl és lapossá válik?

A forró, tüzes szerelem egyfajta hullámzást hoz magával. Vannak időszakok, amikor nem tudunk teljes hőfokon élni, hanem az egész kicsit elcsendesedik és elmegy a szeretet irányába. Ilyenkor sem kell megijedni. Újra fellángol az állapot, ha türelemmel és figyelemmel kivárod. Előfordulhat, hogy vannak „nehéz” idők, amikor csak fogom a másik kezét és a létezésemmel adok. Főleg a nőknek van arra igénye, hogy a férfi ne okoskodjon, ne akarja megoldani a problémáját. Sokszor az is elég, hogy szeretettel szemlélem őt és hagyom, hogy meg tudjon nyilvánulni. Ez a fajta önzetlen, tiszta figyelem ajándék a másik számára, mert így ő is a középpontja felé tud közelíteni. Természetesen ez kölcsönösség nélkül nem tud jól működni.

Ekkora ereje van a figyelemnek?

A figyelem már gyerekkorunkban is ott van és akkor rosszalkodunk, amikor nem kapjuk meg. Minden emberi kapcsolatot ápolni kell. Pont úgy, mint egy növényt, vagy kiscicát. Ha nem teszed, akkor jön az elhidegülés. Van, hogy egy párt tényleg a szíve hoz össze, de egy idő után jönnek az úgynevezett hétköznapok. Olyankor mindenki hozza magával azokat a beidegződéseket, melyek gyerekkortól fogva meghatározzák a viselkedésüket és ezek a viselkedésminták annyira elhatalmasodnak, hogy a személyiségük részének tekintik.

Jól sejtem, hogy ez a minta nem mi vagyunk?

Egyáltalán nem. Az, aki vagy, csak szeretni képes. Szemben a tanult viselkedésekkel, melyekből rengeteg feszültség keletkezik önmagunkkal és a párunkkal kapcsolatban. Egy értelmetlen vitában nem azok vagyunk, akinek születtünk. Ezek a viselkedések olyan torzulások, melyeket a gyerekkori traumák, a szeretetlenség élménye, a figyelemhiány és erőteljes kritikák neveltek belénk. Ezek szó szerint beidegződnek, és az agyunkban, a neuronhálón kialakulnak olyan idegpályák, hogy nem tudjuk elképzelni: lehet másképp is.

Hogyan lehet ezen változtatni?

Türelmes áttapasztaltatással, két ember egymást igazán szerető figyelmével és a megfelelő tudással. Meg kell tanulni, hogy ne ösztönszerűen reagáljunk olyan dolgokra, amikor például a párunk mond valami számunkra kellemetlent. Meg kell érteni, hogy a tőle jövő szavak csupán felidéznek bennünk olyan emlékeket, amikor bennünket megbántottak. Ha nem bírom ki és kapásból visszavágok, akkor erősödik a régi beidegződés, és tovább alakítjuk egymás között a sematikát, amit utána újra és újra meg lehet élni. Az egész nem szól másról, mint hogy feszültség alapon energiát cserélünk egymással a vita hevében.

A sematika honnan jön?

Sokszor pont ugyanazt éljük meg, mint amit a szüleink életében láttunk. De ezt felül lehet írni. Ha egy párkapcsolatban megtanuljuk egymást, begyakoroljuk az őszinteséget, merünk és tudunk beszélni egymással, akkor folyamatos aktivitással egy csodálatos, virágzó kapcsolatot lehet létrehozni. Például, fent kell tartani a romantikát. Újra és újra meg kell élni azt az érzést, mint amikor megismertük a másikat és még kicsi örömöket szereztünk egymásnak. Ez a férfiak részéről kis udvariasságot kíván, amikor például lesegítjük a kabátot, kinyitjuk a kocsiajtót és a páromat férfiként a királynőmnek tekintem. Ezzel a viselkedéssel én őt ragyogtatom, ő pedig emel engem a nőiséggel, a finomsággal. A figyelem, a szavak, a gesztusok, amiben azt érzi, hogy ő fontos, hogy érték, neki kedve lesz mindezt viszonozni. A nőnek nem arra van szüksége, hogy a férfi milliárdos legyen. Neki az a férfi kell, akinek van küldetése, van ügye, aki tudja, hogy mit akar az életétől és hajlandó magát bármi áron felépíteni. Ez a stabilitás teszi valóban vonzóvá a férfit, amikor meri irányítani a saját életét.

Ezek szerint te is aktívan műveled a romantikát?

Számomra fontos, hogy a párom mindig jól érezze magát a társaságomban, hogy ragyogjon. Akkor tudom férfinak érezni magam, amikor látom a kicsi mozdulatokban, a mosolyokban, a válaszokban, hogy a párom meg tudja élni magában a nőt. Ehhez persze magabiztosan és tudatosan kell élnem az életem, kimutatva az érzéseimet. Azzal, hogy merek sebezhetővé válni a párom előtt, ő nem fog csalódni bennem. Sőt, én pont az ellenkezőjét tapasztalom.

Akkor egy férfinak is ér elsírnia magát?

Megértem, ha valakinek ez még furcsán hangzik, de ér. Nálam az érzések kimutatása nem jött automatikusan, mivel én sem tanultam meg gyerekkoromban. Az egészet tudatosan építettem fel, hogy teljes valómban meg merjek nyilvánulni a párom előtt. Így ő is sokkal közelebb került hozzám, mert meglátta bennem az embert, akinek lehet, hogy időnként vannak kétségei, fájdalmai, de azt is látja, hogy ettől még nem vagyok gyáva és nem fogom feladni, hanem haladok tovább őszintén és szeretettel. Van úgy, hogy egy erős és határozott férfiban is megjelenik a félelem és bizonytalanság érzete. Ha ezt meg merjük élni, azzal pont erőt sugallunk, hiszen senki sem tökéletes. Ha mindig kemények akarunk lenni, akkor abból előbb utóbb agresszió lesz és csalódás. Az erőt nem mutatni kell, hanem élni.

Egy romokban heverő párkapcsolatot is fel lehet újra építeni?

Amikor egy kapcsolat zátonyra fut és elkezd tönkremenni, akkor van úgy, hogy az egyik fél meg akarja menteni a kapcsolatot és jó szándékkal ki akarja találni, hogy vajon mi lehet a legjobb a másiknak, hogyan kellene neki viselkedni. Ebben az esetben azonban egy színházat kezdünk el játszani. Én azt javasoltam a hasonló helyzetet megélt tanítványaimnak, hogy ne a feleségüket/ férjüket akarják visszaszerezni, hanem azt a tudatot kezdjék el felépíteni magukban, hogy az igaz párjukat találják meg. Volt, hogy valaki a már meglévő társában találta meg a párját és azáltal, hogy felismerték egymást, a szerelem feléledt közöttük.

Mit értesz azalatt, hogy felismerték egymást?

Nézzük egy háromgyerekes apa példáját, aki a romokból húzta fel magát. Ő első lépésként elkezdett őszintén szembenézni magával, az életével és lépésről lépésre megtanulta magát felépíteni. Ehhez óriási türelem kellett és rengeteg odafigyelés, de megérte, mert a férfiban megjelent az a fajta férfi önbizalom, ami igazán kell egy nőnek, hogy rábízhassa magát a férfira. Azóta boldog, őszinte házasságban élnek.

De volt olyan tanítványom is, ahol a házaspár felismerte a valóságot, hogy nem egymás párjai, utána szétváltak. Azóta is szép egyetértésben nevelik a gyermekeiket.

Jó látni, hogy erre is van példa.

Amikor valaki megtanulja és megérti magát, akkor már nem lesz benne harag és gyűlölet a másik irányába. Elfogadja, hogy vele nem tudja felépíteni a közös életet, de van két-három közös gyermekük és már csak miattuk félreteszik a sérelmeiket. Inkább együttműködnek és megmaradnak embernek.

Te milyen kapcsolatban vagy a volt feleségeddel?

Kiegyensúlyozott, jó kapcsolatban. Ez nem a válással, vagy utána jött létre, már a házastársi kapcsolatunk végén elkezdett javulni a kapcsolatunk, ahogy ő is, én is elkezdtük magunkat megtalálni. Ennek az lett az eredménye, hogy rájöttünk, jobb, ha elengedjük egymást és lehetőséget adunk a másiknak az új szerelem megtalálására.

Azóta ő is boldog házasságban él és én is megtaláltam a Páromat, akivel megélhetem teljességében a szerelmet.