5 minute read
A trauma, a láthatatlan seb …és a gyógyulás útja
Szeghy Krisztina
A trauma, a láthatatlan seb …és a gyógyulás útja
Képzelj el egy kristálytiszta tavat, amelynek a felszíne nyugodt és tükörsima. Egy hirtelen becsapódó kő azonban fodrozódásokat, hullámokat kelt a vízen, megzavarva annak békés állapotát. A tóba csapódó kőhöz hasonlóan a mi életünkben is előfordulhatnak olyan megrázó események, amelyek túlmutatnak a mindennapok tapasztalatain, és mély nyomot hagynak bennünk, megzavarva a belső harmóniánkat. Ezeket az eseményeket nevezzük traumának.
Mi is a trauma?
A trauma olyan pszichológiai sérülés, amelyet egy személy egy rendkívül stresszes vagy megrázó esemény, veszteség hatására él át. Dr. Bessel van der Kolk, a trauma kutatásának egyik vezető alakja szerint a trauma nemcsak az esemény maga, hanem az arra adott egyéni reakció is. Az, hogy miként éljük meg és dolgozzuk fel ezeket az eseményeket, nagyban befolyásolja mindennapi életünket és mentális egészségünket.
A trauma lehet:
• Akut trauma: egyetlen, sokkoló eseményből fakadó sérülés átélése (például baleset, természeti katasztrófa, erőszakos támadás).
• Komplex trauma: hosszú időn keresztül fennálló, ismétlődő megrázkódtatások elszenvedése (például bántalmazás, testi-lelki elhanyagolás, folyamatos stressz).
• Örökölt trauma: az előző generációk által átélt traumák hatása, amely epigenetikai és kulturális módon továbbadódhat.
Hajlamosak vagyunk kizárólag nagy volumenű eseményeket társítani a trauma szóhoz, de ahogy a fenti lista is mutatja, traumatikus lehet az is, ha gyerekként nem elégítették ki a szeretet és elfogadás iránti természetes szükségletünket.
A lélek láthatatlan hegei
A trauma hatásai sokrétűek és mélyrehatóak lehetnek, és egyénfüggő, kire hogyan hatnak. Azok, akiknél a trauma sérülést okozott, úgy élnek tovább, mint a földrengés utáni épületek: repedéseket hordoznak a lelkük falain, amelyek néha láthatóak, máskor rejtettek, de mindenképpen jelen vannak.
Mégis miért van, hogy valaki könnyebben, más pedig nehezebben birkózik meg egy nehéz életeseménnyel? Azért, mert nem mindegy, hogy milyen életkorban, a személyiségfejlődés melyik szakaszában, vagy éppen milyen korábbi traumák átélése után következik be valaki életében egy traumatikus esemény. Tehát tulajdonképpen egyéni érzékenység függvénye, ki hogyan éli meg a vele, vagy körülötte zajló történéseket.
Ugyanakkor vannak olyan események, amelyek jellemzően traumát szoktak okozni. Ilyenek például a fizikai sérülések, mint a balesetek, műtétek, de ide sorolhatóak a gyógyíthatatlan betegségek, vagy a hosszas kezelést igénylő állapotok is.
Traumatikus lehet bármilyen személyes veszteség, mint a haláleset, válás és a szakítás. Ide sorolnám a meddőségi kezelések során átélt veszteségeket is, amelyeket általában a társadalom nem érzékel traumának: a korai vetéléseket, illetve a megtermékenyült embriók beültetés utáni elvesztését, amikor vagy el sem indul a beágyazódási folyamat, vagy bizonyos idő után leáll.
A fizikai és az érzelmi bántalmazások is traumatikus eseménynek számítanak, és nemcsak a gyermekkorban, hanem a felnőttkorban átélt bántalmazások is.
A trauma érzékelhető következményei
A traumát elszenvedő személyek viselkedésében és érzelmi megnyilvánulásaiban vannak általánosságban felismerhető jelek, de az egyéni reakciók eltérőek lehetnek, ezért a környezet nem mindig veszi észre, hogy valakit trauma ért.
Az egyik leggyakoribb érzelmi megnyilvánulás a düh, az ok nélkülinek tűnő ingerlékenység, de ennek az ellentéte is megtörténhet, hogy az illető teljesen elzárkózik, nem beszél az érzéseiről, kerüli a társas helyzeteket.
Akkor sincs könnyebb dolgunk, ha mi magunk vagyunk a trauma elszenvedői, pedig fontos lenne, hogy fel tudjuk ismerni a trauma számunkra is érzékelhető jeleit önmagunkon, és tudjunk segítséget kérni. A trauma jelei lehetnek a következők:
• Érzelmi következmények: szorongás, depresszió, dühkitörések vagy érzelmi zsibbadtság. Ezek az érzések gyakran váratlanul törnek ránk, mint egy hirtelen vihar a derült égből.
• Fizikai tünetek: alvászavarok, krónikus fájdalmak vagy fáradtság. Testünk emlékszik a traumára, még akkor is, ha tudatosan próbáljuk elfelejteni azt.
• Viselkedésbeli változások: társas helyzetek kerülése, esetleg függőségekbe menekülés. Olyan, mintha egy láthatatlan falat építenénk magunk köré, hogy megvédjük magunkat a további sérülésektől.
• Memória- és koncentrációs problémák: a trauma hatására az agyunk túlélő üzemmódba kapcsol, ami megnehezítheti a hétköznapi feladatok elvégzését
…és végül az úgynevezett emlékbetörésektől szenvedés. Ilyenkor olyan érzéseket és emlékeket élhetünk át, amelyeket a trauma bekövetkezésekor elszenvedtünk. Ezek másodpercekig, vagy akár percekig is tarthatnak, teljesen váratlanul, egy olyan kiváltó ok hatására, ami valamiért a traumatikus eseményre emlékeztet: egy hang, egy illat, valaminek a látványa.
A gyógyulás útja: a poszttraumás növekedés lehetőségei
Bár a trauma mély sebeket ejthet, a gyógyulás és a fejlődés lehetősége az életünk során mindig adott. A poszttraumás növekedés azt jelenti, hogy az egyén a traumatikus eseményeket túlélve képes pozitív változásokat elérni az életében.
Dr. Richard Tedeschi és Dr. Lawrence Calhoun kutatásai szerint a következő területeken tapasztalhatóak ilyenkor pozitív változások:
• Új lehetőségek felfedezése: a trauma rákényszeríthet minket, hogy új utakat keressünk, amelyeket korábban nem vettünk észre, és akár új célokat tűzzünk ki magunk elé.
• Mélyebb emberi kapcsolatok kialakítása: a nehézségek megosztása és a támogatás elfogadása erősítheti emberi kapcsolatainkat.
• Személyes erőforrások növekedése: a trauma túlélése növelheti önbizalmunkat és belső erőnket.
• Az élet értékelése: a traumatikus élmények ráébreszthetnek minket az élet törékenységére, így jobban megbecsülhetjük a mindennapokat.
• Spirituális fejlődés: sokak számára a trauma spirituális ébredést vagy mélyebb vallásos elköteleződést hozhat.
A gyógyulás eszközei: a belső béke megtalálása
A gyógyulás folyamata mindig egyéni, de vannak olyan módszerek, amelyek segíthetnek ebben a folyamatban:
• Pszichoterápia: A szakemberrel folytatott beszélgetések támogathatják a trauma feldolgozását és önmagunk újjáépítését.
• EMDR terápia: Szakember által irányított szemmozgásokkal történő trauma feldolgozás.
• Mindfulness és meditáció: Ezek a technikák segítenek a jelenben maradni, csökkenteni a szorongást és növelni a belső békét.
• Testmozgás: A fizikai aktivitás, mint például a jóga vagy a tai chi, segíthet a test és a lélek egyensúlyának helyreállításában.
• Kreatív tevékenységek: Az írás, festés vagy zene segíthet kifejezni és feldolgozni az érzelmeket.
• Támogató közösségek: A közös élmények megosztása és mások történeteinek meghallgatása erőt adhat.
A trauma olyan, mint egy vihar, amely megrázza életünk hajóját. Bár a vihar pusztító lehet, utána mindig kisüt a nap és lehetőségünk van újraépíteni, megerősíteni önmagunkat. A gyógyulás útja nem könnyű, de a megfelelő támogatással és eszközökkel képesek vagyunk megtalálni a belső békét, és újra felfedezni az életünk értelmét.
Források:
https://www.pszichiatriaikozpont.hu/korkepek/hangulatzavarok/traumak
